Arthenior - Pincearéna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 6 (101. - 120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
120. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-02-23 08:58:55
Üzenet elküldve: 2021-02-23 08:58:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Ez csak játék!//
*Jenari tekintetéből, illetve abból, ahogy az gyorsan elszakítja azt, Gaerralos leszűri, amit kell. A lánynak semmi szüksége sincs külső segítségre, vagy legalábbis jelenleg úgy érzi, és a tolakodás, illetőleg az apás/anyáskodás egyértelműen kontraproduktív lenne.
Így legközelebb, mikor a fiatal katona felé néz, azt láthatja, hogy a helyzettel látszólag mit sem törődve készülődik a távozásra nyugodt, kimért mozdulatokkal. Persze ennek csak a fele igaz, ugyanis időnként azért oda-odapillant, hogy felmérhesse a beszélgetők arckifejezését, és természetesen figyelmesen hallgatja a beszélgetést.
Ha bármelyikük is odapillant, láthatja is, hogy reagál a beszélgetésre. Nawanthiri azonnali reakciója egy grimaszt vált ki belőle. Belül körülbelül ugyanakkora esélyt lát arra, hogy Jenari betöri a nő orrát, és arra, hogy taktikus visszavonulást hajt végre.*
~Második opció.~
*Nem hall reccsenést, viszont Jenari kijelentése, ami Gaerralos véleménye szerint csak részben hazugság, arra utal, hogy hamarosan indulnak. Így végül nyíltan a jelenetre nézve biccent Nawanthirinak, majd a lépcsőhöz lépve elkezdi a távozás fájdalmas folyamatát.
Jenari körülbelül félúton éri utol, és ha ránéz a veteránra, láthatja, hogy a lépcsőn már az is minden energiájába kerül, hogy semlegesen tartsa az arcát, és még így is megrándul az arcizma minden lépésnél. Viszont halad, halad, és ha Jenari lehagyja, akkor körülbelül akkor ér be a fogadótérbe egy rendezésre szoruló arckifejezéssel, mikor a lány már a pultnál veszi át a holmijait.*
*Jenari tekintetéből, illetve abból, ahogy az gyorsan elszakítja azt, Gaerralos leszűri, amit kell. A lánynak semmi szüksége sincs külső segítségre, vagy legalábbis jelenleg úgy érzi, és a tolakodás, illetőleg az apás/anyáskodás egyértelműen kontraproduktív lenne.
Így legközelebb, mikor a fiatal katona felé néz, azt láthatja, hogy a helyzettel látszólag mit sem törődve készülődik a távozásra nyugodt, kimért mozdulatokkal. Persze ennek csak a fele igaz, ugyanis időnként azért oda-odapillant, hogy felmérhesse a beszélgetők arckifejezését, és természetesen figyelmesen hallgatja a beszélgetést.
Ha bármelyikük is odapillant, láthatja is, hogy reagál a beszélgetésre. Nawanthiri azonnali reakciója egy grimaszt vált ki belőle. Belül körülbelül ugyanakkora esélyt lát arra, hogy Jenari betöri a nő orrát, és arra, hogy taktikus visszavonulást hajt végre.*
~Második opció.~
*Nem hall reccsenést, viszont Jenari kijelentése, ami Gaerralos véleménye szerint csak részben hazugság, arra utal, hogy hamarosan indulnak. Így végül nyíltan a jelenetre nézve biccent Nawanthirinak, majd a lépcsőhöz lépve elkezdi a távozás fájdalmas folyamatát.
Jenari körülbelül félúton éri utol, és ha ránéz a veteránra, láthatja, hogy a lépcsőn már az is minden energiájába kerül, hogy semlegesen tartsa az arcát, és még így is megrándul az arcizma minden lépésnél. Viszont halad, halad, és ha Jenari lehagyja, akkor körülbelül akkor ér be a fogadótérbe egy rendezésre szoruló arckifejezéssel, mikor a lány már a pultnál veszi át a holmijait.*
119. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-02-21 16:22:56
Üzenet elküldve: 2021-02-21 16:22:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Gyakorlás //
// érintőlegesen Ez csak játék! //
*Arja hátraindul, a gyakorlóbábukhoz, nem akarván semmiben megzavarni az úgy tűnik épp indulófélben levőket. Legalábbis szeme sarkából még épp érzékeli, ahogy a magas, barna lány, úgy tűnik, befejezve a gyakorlást a kijárat felé indul.
Társa, a félkarú, harcos kinézetű idősebb férfi épp akkor igyekszik felállni a botjára támaszkodva, amikor Arja odapillant, leérkezve a pincébe. A kurta, az illendőségnek eleget tévő biccentés után Arja indul is tovább, hátra, hogy gyakoroljon a bábuknál egy sort.
Ebbe azután jól bele is feledkezik, ha nem zavarja meg ebbéli tevékenységében senki.
Rövid bemelegítés után újra és újra két kézre fogja a gyakorlókardot, és könnyedén nekitámad képzeletbeli ellenfelének, megpróbálva minél pontosabban és biztosabban végrehajtani a sokszor begyakorolt mozdulatsorokat. A gyorsasággal most nem törődik, sokkal inkább a mozdulatok, ívek, vágások, térdhajlítások és elfordulások pontos kivitelezésével, különös tekintettel arra, amit Malleo ezerszer hajtogatott: belegyökerezés és könnyű kitörés. A kalandor lány elmerül mindebben, könnyű és kecses, mégis erőt sugárzó mozdulatai mély összpontosításról árulkodnak.
Mik neve pedig eltemetődik valahol mélyen, Arja lelke pedig egyre könnyebbé válik, ha csak a gyakorlás idejére is.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.21 16:23:56
// érintőlegesen Ez csak játék! //
*Arja hátraindul, a gyakorlóbábukhoz, nem akarván semmiben megzavarni az úgy tűnik épp indulófélben levőket. Legalábbis szeme sarkából még épp érzékeli, ahogy a magas, barna lány, úgy tűnik, befejezve a gyakorlást a kijárat felé indul.
Társa, a félkarú, harcos kinézetű idősebb férfi épp akkor igyekszik felállni a botjára támaszkodva, amikor Arja odapillant, leérkezve a pincébe. A kurta, az illendőségnek eleget tévő biccentés után Arja indul is tovább, hátra, hogy gyakoroljon a bábuknál egy sort.
Ebbe azután jól bele is feledkezik, ha nem zavarja meg ebbéli tevékenységében senki.
Rövid bemelegítés után újra és újra két kézre fogja a gyakorlókardot, és könnyedén nekitámad képzeletbeli ellenfelének, megpróbálva minél pontosabban és biztosabban végrehajtani a sokszor begyakorolt mozdulatsorokat. A gyorsasággal most nem törődik, sokkal inkább a mozdulatok, ívek, vágások, térdhajlítások és elfordulások pontos kivitelezésével, különös tekintettel arra, amit Malleo ezerszer hajtogatott: belegyökerezés és könnyű kitörés. A kalandor lány elmerül mindebben, könnyű és kecses, mégis erőt sugárzó mozdulatai mély összpontosításról árulkodnak.
Mik neve pedig eltemetődik valahol mélyen, Arja lelke pedig egyre könnyebbé válik, ha csak a gyakorlás idejére is.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.21 16:23:56
118. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-02-16 00:43:43
Üzenet elküldve: 2021-02-16 00:43:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ez csak játék!//
*Kissé megkönnyebbül, hogy az ostrom abbamarad, így védekező helyzete valamelyest felenged. Ellenben vállait továbbra is feszülten felhúzza, fejét pedig előrébb ejti, így az egyébként mindig büszkén kihúzott testtartásával szembeni éles kontrasztot képez. Igyekszik minél kisebbnek tűnni, és mint egy riadt vadállat mellkasát, és nyakát „óvni”. Jenari ezeket persze észre sem veszi magán, csak a pulzáló feszültséget, ami egyre csak növekszik a rászegeződő tekintetektől. Eddig észre sem vette Arját, és Miket, de hogy ráeszmél, hogy ők is itt vannak már valóban sarokba szorítva érzi magát.
Ahogy körbenéz akaratlanul is összetalálkozik tekintete a veteránéval, de direkt és gyorsan elszakad tőle, ezzel is jelezve, hogy nem kér lelki támogatást. Jenarinak elképzelése sincs milyen az valójában, és milyen biztonságosan kötődni. Anyja ugyan ott volt mellette, és időnként látta rajta a törekvést, de sosem érezte igazán közel magához ahhoz, hogy ne az rögzüljön be mélyen nála, hogy egyedül van ebben a világban, ahol csak magára számíthat. Denjaar pedig másodszor sétált ki az életéből, és ez sem segít ezeken az érzéseken.
Ahogy Nawanthiri egyébként jó szándéka sem, ami túl sok, túl tolakodó, és túl nagy lépés valakinek, aki képtelen a közeledést és a segítséget elfogadni. Ennek okán Jenari nem is tud megfelelően, vagy udvariasan reagálni. Csak gunyorosan, és keserűen felnevet korábbi ellenfele felajánlására.*
- Nincs semmi bajom.
*Jelenti ki látható állapotát meghazudtoló határozottsággal. Az elutasítás már elég jól megy neki, ezért is tudja kurtán, és határozottan kimondani ezt a mondatot.*
- Nem szorulok más segítségére, kösz.
*Bár nem szerette volna szavait olyan élesen, olyan undorral és megvetéssel kimondani, mint ahogy megtette, de már nem tudja visszavonni és igazából nem is szeretné. Valóban undorodik is, de nem Nawanthiritől, hanem saját gyengeségétől.
A helyzet viszont egyre fojtogatóbb számára, és bármennyire is igyekszik egyben tartani magát, de érzi, hogy kezd darabjaira hullani a róla alkotott kép, még saját maga számára is. A legjobb amit tehet, hogy elindul a kijárat felé mindenféle magyarázat nélkül, és ha nem akadályozzák meg benne, akkor a fogadótérben összeszedné holmijait, hogy visszatérhessen rövidesen a kaszárnyába.*
*Kissé megkönnyebbül, hogy az ostrom abbamarad, így védekező helyzete valamelyest felenged. Ellenben vállait továbbra is feszülten felhúzza, fejét pedig előrébb ejti, így az egyébként mindig büszkén kihúzott testtartásával szembeni éles kontrasztot képez. Igyekszik minél kisebbnek tűnni, és mint egy riadt vadállat mellkasát, és nyakát „óvni”. Jenari ezeket persze észre sem veszi magán, csak a pulzáló feszültséget, ami egyre csak növekszik a rászegeződő tekintetektől. Eddig észre sem vette Arját, és Miket, de hogy ráeszmél, hogy ők is itt vannak már valóban sarokba szorítva érzi magát.
Ahogy körbenéz akaratlanul is összetalálkozik tekintete a veteránéval, de direkt és gyorsan elszakad tőle, ezzel is jelezve, hogy nem kér lelki támogatást. Jenarinak elképzelése sincs milyen az valójában, és milyen biztonságosan kötődni. Anyja ugyan ott volt mellette, és időnként látta rajta a törekvést, de sosem érezte igazán közel magához ahhoz, hogy ne az rögzüljön be mélyen nála, hogy egyedül van ebben a világban, ahol csak magára számíthat. Denjaar pedig másodszor sétált ki az életéből, és ez sem segít ezeken az érzéseken.
Ahogy Nawanthiri egyébként jó szándéka sem, ami túl sok, túl tolakodó, és túl nagy lépés valakinek, aki képtelen a közeledést és a segítséget elfogadni. Ennek okán Jenari nem is tud megfelelően, vagy udvariasan reagálni. Csak gunyorosan, és keserűen felnevet korábbi ellenfele felajánlására.*
- Nincs semmi bajom.
*Jelenti ki látható állapotát meghazudtoló határozottsággal. Az elutasítás már elég jól megy neki, ezért is tudja kurtán, és határozottan kimondani ezt a mondatot.*
- Nem szorulok más segítségére, kösz.
*Bár nem szerette volna szavait olyan élesen, olyan undorral és megvetéssel kimondani, mint ahogy megtette, de már nem tudja visszavonni és igazából nem is szeretné. Valóban undorodik is, de nem Nawanthiritől, hanem saját gyengeségétől.
A helyzet viszont egyre fojtogatóbb számára, és bármennyire is igyekszik egyben tartani magát, de érzi, hogy kezd darabjaira hullani a róla alkotott kép, még saját maga számára is. A legjobb amit tehet, hogy elindul a kijárat felé mindenféle magyarázat nélkül, és ha nem akadályozzák meg benne, akkor a fogadótérben összeszedné holmijait, hogy visszatérhessen rövidesen a kaszárnyába.*
117. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-02-12 20:40:59
Üzenet elküldve: 2021-02-12 20:40:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Ez csak játék!//
*Azok után, amiket eddig Jenaritól látott, nem mer előbújni az alkarvédői mögül - ki tudja, mikor villan megint egyet a jégkék szemű lány ökle, és ki tudja, legközelebb nem talál-e még jobb helyen. Ettől függetlenül nem akar neki sem nyugtot, sem helyet hagyni, hanem nyomul előre, keresve a lehetőséget a belharcra. A dolog annyira leköti, hogy az újonnan érkező Arjára épp csak odapillant.
Az ellenfele egy darabig mintha szintén a lehetőséget keresné. Egy rést a szerzetes védelmén, egy rosszul időzített lépést, rúgásra alkalmas távolságot. Másodpercek múlnak el így. Aztán hirtelen Jenariban valami megtörik, felemelt kézzel hátrálni kezd, és feladja a küzdelmet. Nawanthiri reflexből megtorpan ugyan, de kell egy szívdobbanásnyi idő, amíg a tudatáig is eljut, hogy vége a harcnak. Leengedi a kezeit.*
- Mi a baj? *kérdezi egyszerre értetlenül, de közben aggódva is, mert látja a másikon, hogy nincsen jól, és nem tudja, mi lelte.*
~Talán a pipa miatt...?~
*Soha életében nem szívott semmilyen füstölnivalót, de annyit tud azért, hogy az ördögvigyor furcsa játékokat tud űzni a lélekkel. Fogalma sincs róla, hogy a helyzet sokkal komolyabb ennél. Amikor Jenari elkezd a kijárat felé tekintgetni, közelebb megy hozzá, finoman a vállára teszi a kezét.*
- Megmaradsz? *kérdi óvatosan, szemével a másikét keresve* Hozzak neked vizet?
*Azok után, amiket eddig Jenaritól látott, nem mer előbújni az alkarvédői mögül - ki tudja, mikor villan megint egyet a jégkék szemű lány ökle, és ki tudja, legközelebb nem talál-e még jobb helyen. Ettől függetlenül nem akar neki sem nyugtot, sem helyet hagyni, hanem nyomul előre, keresve a lehetőséget a belharcra. A dolog annyira leköti, hogy az újonnan érkező Arjára épp csak odapillant.
Az ellenfele egy darabig mintha szintén a lehetőséget keresné. Egy rést a szerzetes védelmén, egy rosszul időzített lépést, rúgásra alkalmas távolságot. Másodpercek múlnak el így. Aztán hirtelen Jenariban valami megtörik, felemelt kézzel hátrálni kezd, és feladja a küzdelmet. Nawanthiri reflexből megtorpan ugyan, de kell egy szívdobbanásnyi idő, amíg a tudatáig is eljut, hogy vége a harcnak. Leengedi a kezeit.*
- Mi a baj? *kérdezi egyszerre értetlenül, de közben aggódva is, mert látja a másikon, hogy nincsen jól, és nem tudja, mi lelte.*
~Talán a pipa miatt...?~
*Soha életében nem szívott semmilyen füstölnivalót, de annyit tud azért, hogy az ördögvigyor furcsa játékokat tud űzni a lélekkel. Fogalma sincs róla, hogy a helyzet sokkal komolyabb ennél. Amikor Jenari elkezd a kijárat felé tekintgetni, közelebb megy hozzá, finoman a vállára teszi a kezét.*
- Megmaradsz? *kérdi óvatosan, szemével a másikét keresve* Hozzak neked vizet?
116. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-02-12 14:04:15
Üzenet elküldve: 2021-02-12 14:04:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Ez csak játék!//
*Gaerralos nem sok újat tud leszűrni a küzdelem menetéből, ahogy az folytatódik. Nawanthiri makacsul igyekszik földre vinni Jenarit, míg amaz a szerzetes egyensúlyával igyekszik játszani.
Figyelmét inkább a lépcsősoron lejátszódó beszélgetés felé fordítja. Bár csak a hangosabb szavakat hallja, úgy érzi, ki tudja következtetni, hogy miféle dolgokról is lehet szó. Mivel nem szokása mások magánügyeiben vájkálni, nem hallgatózik, hanem inkább újra a gyakorlóharcot kezdi figyelni, ami érdekes fordulatot vett.
Az első gondolata az, hogy lemaradt valamiről. Hiszen mi más okozhatná azt, hogy ilyen hirtelen feladja a küzdelmet az egyébként határozottan makacsnak tűnő Jenari?
Ám eszébe jut, hogy hogyan is ismerkedtek meg, és már úgy érzi, jobban érti a dolgot. Jenarit épp most hagyta magára ismét az apja, és Gaerralos fogadni merne, hogy ebben a gyakorlóharcban a feszültségét akarta levezetni. A Nawanthirivel szembeni harc viszont inkább csak a tehetetlenség érzését növelhette.
Mikor Arja odaköszön, épp a botja segítségével tornázza magát álló helyzetbe. A lány felé pillantva még épp észreveszi, ahogy annak pillantása a csonkjáról a szemeire siklik, ám ahelyett, hogy lereagálná a dolgot, egyszerűen biccent, majd Jenari felé fordul.
Szemeivel a lányéit keresi, ha sikerül felvennie a szemkontaktust, a vonásaival egy hangtalan üzenetet igyekszik közvetíteni.*
~És most?~
*Bár évei során viszonylag jól megtanult olvasni mások érzelmeiből, ez nem jelenti azt, hogy tudja, Jenarinak most mire van szüksége. Ennek ellenére úgy érzi, hogy most az egyedüllét sokat ártana, hiszen ha nem téved nagyot, pont az okozta Jenari problémáit.*
*Gaerralos nem sok újat tud leszűrni a küzdelem menetéből, ahogy az folytatódik. Nawanthiri makacsul igyekszik földre vinni Jenarit, míg amaz a szerzetes egyensúlyával igyekszik játszani.
Figyelmét inkább a lépcsősoron lejátszódó beszélgetés felé fordítja. Bár csak a hangosabb szavakat hallja, úgy érzi, ki tudja következtetni, hogy miféle dolgokról is lehet szó. Mivel nem szokása mások magánügyeiben vájkálni, nem hallgatózik, hanem inkább újra a gyakorlóharcot kezdi figyelni, ami érdekes fordulatot vett.
Az első gondolata az, hogy lemaradt valamiről. Hiszen mi más okozhatná azt, hogy ilyen hirtelen feladja a küzdelmet az egyébként határozottan makacsnak tűnő Jenari?
Ám eszébe jut, hogy hogyan is ismerkedtek meg, és már úgy érzi, jobban érti a dolgot. Jenarit épp most hagyta magára ismét az apja, és Gaerralos fogadni merne, hogy ebben a gyakorlóharcban a feszültségét akarta levezetni. A Nawanthirivel szembeni harc viszont inkább csak a tehetetlenség érzését növelhette.
Mikor Arja odaköszön, épp a botja segítségével tornázza magát álló helyzetbe. A lány felé pillantva még épp észreveszi, ahogy annak pillantása a csonkjáról a szemeire siklik, ám ahelyett, hogy lereagálná a dolgot, egyszerűen biccent, majd Jenari felé fordul.
Szemeivel a lányéit keresi, ha sikerül felvennie a szemkontaktust, a vonásaival egy hangtalan üzenetet igyekszik közvetíteni.*
~És most?~
*Bár évei során viszonylag jól megtanult olvasni mások érzelmeiből, ez nem jelenti azt, hogy tudja, Jenarinak most mire van szüksége. Ennek ellenére úgy érzi, hogy most az egyedüllét sokat ártana, hiszen ha nem téved nagyot, pont az okozta Jenari problémáit.*
115. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-02-07 14:43:16
Üzenet elküldve: 2021-02-07 14:43:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Mik //
// Gyakorlás //
// érintőlegesen Ez csak játék! //
*A kalandor lány kutatón megbámulja egy pillanatig Mik arcát, amin valóban már alig láthatóak a korábbi kiadós ökölnyomok, de elég gyorsan elkapja a tekintetét. Persze azért örül. Mik szörnyen nézett ki akkor, amikor közvetlenül a párharcuk után találkozott vele.
Azután, látva, hogy Winyra említése végképp összezavarja a fiút, és a korábbi hebegés-habogás csak folytatódik, ő végre összeszedi magát, és sietősen elindul lefelé. Az utána kiáltott "Hiányoztál" még épp elér hozzá a lépcső alján. ~No igen! Veszem észre!~ húzza el a száját, és újra felcsap benne a sértődés, de aztán rögtön fel is váltja az elkeseredett szomorúság és magára hagyatottság érzése.
Ahogy belép az arénába, fáradtan körbepillant. Azt reméli, nincs idelenn senki. Legszívesebben leülne az egyik sarokba, és bőgne egyet, de ettől az érzéstől teljesen megrémül. Sohasem zavarta, hogy egyedül van! Sőt! Ha valaki rá akart akaszkodni a csavargásai során, tovább mint ahogyan ő szerette volna, akkor mindig is igyekezett minél hamarabb otthagyni azt a helyzetet. Most meg... annyira fáj hirtelen, hogy egyedül van!
De csalódnia kell.
Igyekszik minél hamarabb összeszedni magát, és elrendezni az arcvonásait, ahogy meglátja a gyakorlatozókat.*
- Üdv! *köszön hangosan, bár a nagy darab óriáslány ~korábban láttam őt a pultnál~, és a sötéthajú, sötétruhás emberlány eléggé el vannak foglalva egymással, talán észre sem veszik a jövevényt.
~A vége felé lehetnek.~ gondolja Arja, ahogy Jenari épp felteszi két kezét a megadás egyezményes mozdulatával. ~Persze lehet, hogy csak épp egy menetnek.~
Tekintete néhány pillanatig a földön ülő, veterán kinézetű harcosra siklik, pillantása, Gaerralos talán ezt már megszokhatta, legtovább a csonka karon időzik el. Biccent, ha lehetősége van elkapni a jégkék szemek pillantását, összekapcsolódva velük, majd hátra indul, a bábukhoz. *
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.07 14:45:51
// Gyakorlás //
// érintőlegesen Ez csak játék! //
*A kalandor lány kutatón megbámulja egy pillanatig Mik arcát, amin valóban már alig láthatóak a korábbi kiadós ökölnyomok, de elég gyorsan elkapja a tekintetét. Persze azért örül. Mik szörnyen nézett ki akkor, amikor közvetlenül a párharcuk után találkozott vele.
Azután, látva, hogy Winyra említése végképp összezavarja a fiút, és a korábbi hebegés-habogás csak folytatódik, ő végre összeszedi magát, és sietősen elindul lefelé. Az utána kiáltott "Hiányoztál" még épp elér hozzá a lépcső alján. ~No igen! Veszem észre!~ húzza el a száját, és újra felcsap benne a sértődés, de aztán rögtön fel is váltja az elkeseredett szomorúság és magára hagyatottság érzése.
Ahogy belép az arénába, fáradtan körbepillant. Azt reméli, nincs idelenn senki. Legszívesebben leülne az egyik sarokba, és bőgne egyet, de ettől az érzéstől teljesen megrémül. Sohasem zavarta, hogy egyedül van! Sőt! Ha valaki rá akart akaszkodni a csavargásai során, tovább mint ahogyan ő szerette volna, akkor mindig is igyekezett minél hamarabb otthagyni azt a helyzetet. Most meg... annyira fáj hirtelen, hogy egyedül van!
De csalódnia kell.
Igyekszik minél hamarabb összeszedni magát, és elrendezni az arcvonásait, ahogy meglátja a gyakorlatozókat.*
- Üdv! *köszön hangosan, bár a nagy darab óriáslány ~korábban láttam őt a pultnál~, és a sötéthajú, sötétruhás emberlány eléggé el vannak foglalva egymással, talán észre sem veszik a jövevényt.
~A vége felé lehetnek.~ gondolja Arja, ahogy Jenari épp felteszi két kezét a megadás egyezményes mozdulatával. ~Persze lehet, hogy csak épp egy menetnek.~
Tekintete néhány pillanatig a földön ülő, veterán kinézetű harcosra siklik, pillantása, Gaerralos talán ezt már megszokhatta, legtovább a csonka karon időzik el. Biccent, ha lehetősége van elkapni a jégkék szemek pillantását, összekapcsolódva velük, majd hátra indul, a bábukhoz. *
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.07 14:45:51
114. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-02-06 11:51:27
Üzenet elküldve: 2021-02-06 11:51:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ez csak játék!//
*Nawanthiri inkább védekezik, Jenari meg főleg támadni próbál. Ez viszont megváltozni látszik. Nem érti pontosan miért, de felhangoltsága pillanatok alatt tűnik el, és a rossz érzések úgy rohanják meg mellkasát, mintha egy ló rúgta volna meg éppen. Szíve ugyan töretlen hevességgel ver, de teste felhevültségét felváltja a hidegrázás, és kihűlt végtagok. Jenari csak hátrálni kezd, semmi egyebet nem csinál, és karjait megadóan felemeli, tenyerei kifelé néznek.*
- Feladom.
*Hangzik el a lánytól nem megszokott bizonytalan hangon, miközben arcán ismét megjelenik egy mosoly, ami sokkal inkább fakó és keserű.*
- Feladom.
*Ismétli meg önmagát sokkal halkabban, tekintetét pedig a kijárat felé emeli. Megint az az ismeretlen késztetés fogja el, mint apja távozásakor, a menekülési vágy, hogy eltűnjön az arctalan tömegben és senkihez se szóljon ismét.*
*Nawanthiri inkább védekezik, Jenari meg főleg támadni próbál. Ez viszont megváltozni látszik. Nem érti pontosan miért, de felhangoltsága pillanatok alatt tűnik el, és a rossz érzések úgy rohanják meg mellkasát, mintha egy ló rúgta volna meg éppen. Szíve ugyan töretlen hevességgel ver, de teste felhevültségét felváltja a hidegrázás, és kihűlt végtagok. Jenari csak hátrálni kezd, semmi egyebet nem csinál, és karjait megadóan felemeli, tenyerei kifelé néznek.*
- Feladom.
*Hangzik el a lánytól nem megszokott bizonytalan hangon, miközben arcán ismét megjelenik egy mosoly, ami sokkal inkább fakó és keserű.*
- Feladom.
*Ismétli meg önmagát sokkal halkabban, tekintetét pedig a kijárat felé emeli. Megint az az ismeretlen késztetés fogja el, mint apja távozásakor, a menekülési vágy, hogy eltűnjön az arctalan tömegben és senkihez se szóljon ismét.*
113. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-02-05 08:55:35
Üzenet elküldve: 2021-02-05 08:55:35
ÚJ
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arja//
*Kurta-furcsa valóban a mozdulat, amellyel mindketten elejét veszik az első mozdulatnak, azaz az ölelésnek és helyette egy hűvösebb, távolságtartó formulával köszöntik egymást. Az egészen persze érződik Mik számára is a mesterkéltség, de amilyen zavarban találja magát, össze sem tudja szedni szétesett gondolatait.
Valójában fel sem fogja, hogy mit is hall, gépiesen válaszol. Gondolatai lépésekkel lemaradva követik az eseményeket, nehezére esik még csak Arja szemébe nézni is, emiatt ide-oda kapkodja a tekintetét és csak pillanatokra, lopva pillant fel a lány csillagtűzű szemeibe.
Annak nagyon örül a pultos fiú, hogy Arja jól van, szemmel láthatóan is így van. A visszakérdezés váratlan éri, de igyekszik összekapni magát.*
- Én is, igen. *Motyogja megvakarva a tarkóját.*
- A kovácsmester öklének nyoma már nem is látszik. *Vigyorog zavartan. Már tényleg szépen rendbejött az arca, egy-két kisebb heg emlékeztet már csak az ébenbőrű férfivel vívott ökölpárbajra.
A folytatás viszont teljesen szétzilálja éppen csak összeálló gondolatait. Hideg vízként érzi, hogy Arja Winről beszél, még a szája is elnyílik kissé meglepetésében.*
- Öhm... igen, kedves. *Formálják ajkai a szavakat, de valójában a fejében csak káosz van, a füleiben pedig mintha méhek zsongnának.
Aztán a lány hirtelen elköszön és mire a fogatként száguldó eseményeket utolérik gondolatai, már Arja jó pár lépcsővel lejjebb járhat.*
- "Együtt"? *Esik le neki a tantusz és mondja szinte hangtalan maga elé. Winnel persze együtt vannak, bár csak egy éjszakát töltöttek el és a parfümkalmár lánnyal sem találkozott azóta. Így hát fogalma sincs, hogy mi van közöttük pontosan. Persze nagyon szeretné látni és vele aludni, összebújni vele, de ez így elég gyors.
Mire észreveszi magát, talán Arja már le is ért, egy kisebb pofonnal tenné helyre magát, majd a lány után fordul.*
- Örülök, hogy visszatértél, hiányoztál! *Mondja ki az elsőt, ami az eszébe jut, majd megszeppenve saját magán elkerekednek szemei.*
- Hiányoztatok! Úgy értem, hiányoztatok. *Javítaná ki magát, de talán Arja már nem is hallja a lent gyakorlatozók zajától és inkább felszalad a lépcsőn, hogy visszaálljon a munkába. A gondolatai még mindig nem álltak vissza a rendesbe, de reméli, hogy hamarosan minden visszaáll a régi kerékvágásba.*
*Kurta-furcsa valóban a mozdulat, amellyel mindketten elejét veszik az első mozdulatnak, azaz az ölelésnek és helyette egy hűvösebb, távolságtartó formulával köszöntik egymást. Az egészen persze érződik Mik számára is a mesterkéltség, de amilyen zavarban találja magát, össze sem tudja szedni szétesett gondolatait.
Valójában fel sem fogja, hogy mit is hall, gépiesen válaszol. Gondolatai lépésekkel lemaradva követik az eseményeket, nehezére esik még csak Arja szemébe nézni is, emiatt ide-oda kapkodja a tekintetét és csak pillanatokra, lopva pillant fel a lány csillagtűzű szemeibe.
Annak nagyon örül a pultos fiú, hogy Arja jól van, szemmel láthatóan is így van. A visszakérdezés váratlan éri, de igyekszik összekapni magát.*
- Én is, igen. *Motyogja megvakarva a tarkóját.*
- A kovácsmester öklének nyoma már nem is látszik. *Vigyorog zavartan. Már tényleg szépen rendbejött az arca, egy-két kisebb heg emlékeztet már csak az ébenbőrű férfivel vívott ökölpárbajra.
A folytatás viszont teljesen szétzilálja éppen csak összeálló gondolatait. Hideg vízként érzi, hogy Arja Winről beszél, még a szája is elnyílik kissé meglepetésében.*
- Öhm... igen, kedves. *Formálják ajkai a szavakat, de valójában a fejében csak káosz van, a füleiben pedig mintha méhek zsongnának.
Aztán a lány hirtelen elköszön és mire a fogatként száguldó eseményeket utolérik gondolatai, már Arja jó pár lépcsővel lejjebb járhat.*
- "Együtt"? *Esik le neki a tantusz és mondja szinte hangtalan maga elé. Winnel persze együtt vannak, bár csak egy éjszakát töltöttek el és a parfümkalmár lánnyal sem találkozott azóta. Így hát fogalma sincs, hogy mi van közöttük pontosan. Persze nagyon szeretné látni és vele aludni, összebújni vele, de ez így elég gyors.
Mire észreveszi magát, talán Arja már le is ért, egy kisebb pofonnal tenné helyre magát, majd a lány után fordul.*
- Örülök, hogy visszatértél, hiányoztál! *Mondja ki az elsőt, ami az eszébe jut, majd megszeppenve saját magán elkerekednek szemei.*
- Hiányoztatok! Úgy értem, hiányoztatok. *Javítaná ki magát, de talán Arja már nem is hallja a lent gyakorlatozók zajától és inkább felszalad a lépcsőn, hogy visszaálljon a munkába. A gondolatai még mindig nem álltak vissza a rendesbe, de reméli, hogy hamarosan minden visszaáll a régi kerékvágásba.*
112. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-02-02 20:31:16
Üzenet elküldve: 2021-02-02 20:31:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Mik //
*Mik látható zavarától Arja is kicsit megzavarodik, meg attól is, hogy a fiú első induló mozdulata szintén az ölelés. Igazán nem tudja, hogy most hogyan is viselkedjen, a csudába kívánja az egész szituációt, ahogy ott állnak zavartan topogva a lépcsőn. ~ Miért nem maradhatott minden a régiben? Miért lett minden olyan zavaros hirtelen?~ mérgelődik magában, de ahogy rájön, hogy ilyesmin mérgelődik, egészen kétségbeesik. ~Egészen olyan leszek, mint Pash még a végén!~ rémül meg. Ettől a gondolattól aztán szerencsére sikerül összeszednie magát, és végre Mikre kezd figyelni.
~Hm! Még csak meg sem kérdezi, hogy minek mentem a Kikötőbe!~ biggyeszti le a száját csalódottan az "Az jó! Az jó!" hallatán, egy kicsit várva még valamire, de egyéb nem érkezik Miktől. ~Hát jó! Nem is érdekli, hogy mi van velem!~ gondolja erre dacos sértődöttséggel, aminek az alján azért ott van egy jó adag szomorúság is. ~Csak hebeg-habog! Csak azért, mert véletlen összetalálkoztunk!~ zavarodik össze most már teljesen Mik viselkedésén. ~Hát én biztos nem erőltetem rá a társaságomat! Legyen csak Winnel!~ gondolja egyre mérgesebben.
~Eeyr szent nevére!~ kap észbe aztán rögtön. ~Féltékenykedem Mikre! Teljesen elment az eszem! Igazán elég ebből!!~*
- Jól vagyok, köszönöm. *szelídül végül a neheztelőn távolságtartónak indult válasz egy beletörődőn szomorú sóhajtássá.*
- És Te? *kérdez vissza udvariasan.*
- Megismerkedtem Winnel. Kedves lány. *böki ki hirtelen maga számára is meglepetésként.*
- Jó, hogy itt dolgozik a Kereskedőháznál. *mondja még.*
- Örülök, hogy együtt vagytok. *teszi próbára a fiút, igazából a csókolózásra utalva. ~Talán azóta nem is... butaság. Felesleges becsapni magam...~ fut át rajta.
Úgy dönt, minden erejével igyekszik nagyon, de nagyon összeszedett és kedves lenni. ~Véget kell vetnem ennek az egésznek! Nem szabad ezzel többet foglalkoznom!~ határozza el végleg magát.*
- Most mennem kell. *mosolyodik el kicsit merev mosollyal.*
- Majd még beszélünk. *néz szomorúan Mikre, megpróbálva elindulni lefelé.*
*Mik látható zavarától Arja is kicsit megzavarodik, meg attól is, hogy a fiú első induló mozdulata szintén az ölelés. Igazán nem tudja, hogy most hogyan is viselkedjen, a csudába kívánja az egész szituációt, ahogy ott állnak zavartan topogva a lépcsőn. ~ Miért nem maradhatott minden a régiben? Miért lett minden olyan zavaros hirtelen?~ mérgelődik magában, de ahogy rájön, hogy ilyesmin mérgelődik, egészen kétségbeesik. ~Egészen olyan leszek, mint Pash még a végén!~ rémül meg. Ettől a gondolattól aztán szerencsére sikerül összeszednie magát, és végre Mikre kezd figyelni.
~Hm! Még csak meg sem kérdezi, hogy minek mentem a Kikötőbe!~ biggyeszti le a száját csalódottan az "Az jó! Az jó!" hallatán, egy kicsit várva még valamire, de egyéb nem érkezik Miktől. ~Hát jó! Nem is érdekli, hogy mi van velem!~ gondolja erre dacos sértődöttséggel, aminek az alján azért ott van egy jó adag szomorúság is. ~Csak hebeg-habog! Csak azért, mert véletlen összetalálkoztunk!~ zavarodik össze most már teljesen Mik viselkedésén. ~Hát én biztos nem erőltetem rá a társaságomat! Legyen csak Winnel!~ gondolja egyre mérgesebben.
~Eeyr szent nevére!~ kap észbe aztán rögtön. ~Féltékenykedem Mikre! Teljesen elment az eszem! Igazán elég ebből!!~*
- Jól vagyok, köszönöm. *szelídül végül a neheztelőn távolságtartónak indult válasz egy beletörődőn szomorú sóhajtássá.*
- És Te? *kérdez vissza udvariasan.*
- Megismerkedtem Winnel. Kedves lány. *böki ki hirtelen maga számára is meglepetésként.*
- Jó, hogy itt dolgozik a Kereskedőháznál. *mondja még.*
- Örülök, hogy együtt vagytok. *teszi próbára a fiút, igazából a csókolózásra utalva. ~Talán azóta nem is... butaság. Felesleges becsapni magam...~ fut át rajta.
Úgy dönt, minden erejével igyekszik nagyon, de nagyon összeszedett és kedves lenni. ~Véget kell vetnem ennek az egésznek! Nem szabad ezzel többet foglalkoznom!~ határozza el végleg magát.*
- Most mennem kell. *mosolyodik el kicsit merev mosollyal.*
- Majd még beszélünk. *néz szomorúan Mikre, megpróbálva elindulni lefelé.*
111. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-02-02 10:20:14
Üzenet elküldve: 2021-02-02 10:20:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arja//
*Odalent végez a pakolással és amúgy is mindent rendben talál. A gyakorlatozókat pedig nem szeretné a jelenlétével zavarni, így elindul felfelé, hogy visszaálljon a pultba. Talán Xavy még nem végzett az eltévedt gyermek gondozásával, így nem maradhat kiszolgáló nélkül a Kalmár.
Ahogy felfelé tart a lépcsőn és gondolataiba merül, hirtelen szembetalálja magát az éppen benyitó Arjával. Az arca ugyanúgy felderül, mint a lányé és talán látja is az ölelésre utaló jeleket, a megkezdett mozdulatot, ám amikor a vándor lány hirtelen visszafogja magát, meglepettségében és félúton letesz a megkezdett visszaölelés gondolatáról, ezért egy egészen furcsa mozdulatra futja csak belőle, amit nem lehet nem észrevenni.
Rendesen össze is zavarodik a helyzettől, lesüti a tekintetét, mint egy rossz gyerek, ha rosszaságon kapják, hevesen pislog és hogy ne legyen annyira suta a félbeszakított ölelésre tárt kar, inkább a lépcső két korlátjára fog zavarában.*
- Oh... hát... Arja, öhm... szia. Örülök, hogy... *Hebeg-habog, azt sem tudja, mit mondjon és ez eléggé lászik is rajta. Hirtelen melege lesz és egyben csalódott, hogy nem ölelhette meg a lányt.*
- Kikötőből? *Kérdez vissza, hogy időt nyerjen és összeszedhesse magát, de nem nagyon megy.*
- Azjó, azjó. *Dörmögi és egy láthatatlan foltot törölget a korláton. Eszébe sem jut, hogy a kikötő milyen veszélyes hely és hogy el akarná mondani, hogy egyedül nagyon bátor volt a lánytól, hogy elment oda.*
- A báró? *Újabb időnyerő kérdés, de a gondolatok valahogy nem akarnak összeállni a fejében.*
- Igen, igen... öhm... nemrég jöttünk meg. *Legalább ennyit képes kinyögni. Még mindig szeretné megölelni Arját, de ő láthatóan elzárkózik ettől.*
- És hogy vagy? *Kérdi megköszörülve a torkát zavartan pislogva fel a lány szemeibe.*
*Odalent végez a pakolással és amúgy is mindent rendben talál. A gyakorlatozókat pedig nem szeretné a jelenlétével zavarni, így elindul felfelé, hogy visszaálljon a pultba. Talán Xavy még nem végzett az eltévedt gyermek gondozásával, így nem maradhat kiszolgáló nélkül a Kalmár.
Ahogy felfelé tart a lépcsőn és gondolataiba merül, hirtelen szembetalálja magát az éppen benyitó Arjával. Az arca ugyanúgy felderül, mint a lányé és talán látja is az ölelésre utaló jeleket, a megkezdett mozdulatot, ám amikor a vándor lány hirtelen visszafogja magát, meglepettségében és félúton letesz a megkezdett visszaölelés gondolatáról, ezért egy egészen furcsa mozdulatra futja csak belőle, amit nem lehet nem észrevenni.
Rendesen össze is zavarodik a helyzettől, lesüti a tekintetét, mint egy rossz gyerek, ha rosszaságon kapják, hevesen pislog és hogy ne legyen annyira suta a félbeszakított ölelésre tárt kar, inkább a lépcső két korlátjára fog zavarában.*
- Oh... hát... Arja, öhm... szia. Örülök, hogy... *Hebeg-habog, azt sem tudja, mit mondjon és ez eléggé lászik is rajta. Hirtelen melege lesz és egyben csalódott, hogy nem ölelhette meg a lányt.*
- Kikötőből? *Kérdez vissza, hogy időt nyerjen és összeszedhesse magát, de nem nagyon megy.*
- Azjó, azjó. *Dörmögi és egy láthatatlan foltot törölget a korláton. Eszébe sem jut, hogy a kikötő milyen veszélyes hely és hogy el akarná mondani, hogy egyedül nagyon bátor volt a lánytól, hogy elment oda.*
- A báró? *Újabb időnyerő kérdés, de a gondolatok valahogy nem akarnak összeállni a fejében.*
- Igen, igen... öhm... nemrég jöttünk meg. *Legalább ennyit képes kinyögni. Még mindig szeretné megölelni Arját, de ő láthatóan elzárkózik ettől.*
- És hogy vagy? *Kérdi megköszörülve a torkát zavartan pislogva fel a lány szemeibe.*
110. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-02-01 20:05:10
Üzenet elküldve: 2021-02-01 20:05:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Ez csak játék!//
*Kontroll ide vagy oda, ami nem megy, az nem megy. Nawanthiri az alkarvédői mögé bújva nyomul előre, de fogást nem talál az ellenfelén.*
~Ezt meg hogy...?~
*Valami tényleg nincsen a helyén ebben a mérkőzésben, kezdi is kapiskálni, hogy micsoda: Jenari sokkal fürgébb és sokkal ügyesebb, mint szerzetesünk bármelyik testvére, ők ugyanis egytől egyig óriások. A legjobbakkal Nawanthiri egy szinten volt, a lomhábbjai elől meg úgy tért ki, ahogy nem szégyellt. Hát most emberére akadt - szó szerint, és átvitt értelemben is.
A szoros védekezéssel annyit mindenesetre elér, hogy nem kap be újabb ütést, a rúgáshoz meg már szerencsére túl közel van. Jenari ettől függetlenül megtalálja a módját, hogy megtörje a rohamot. A szerzetes feje alá nem tud benyúlni (nem fér oda a karjaitól), de a vállánál meg a csípőjénél hátrébb tudja taszajtani egy lépéssel.
Mivel ettől Nawanthirinak baja nem esett, folytatja az előbbi taktikát, és továbbra is a belharcot keresi.A fejét meg a felsőtestét az alkarvédőkkel fedezve próbál minél közelebb kerülni a jégkék szemű lányhoz, és ha amaz ütne vagy rúgna, igyekszik elkapni a támadó végtagot. Ha pedig Jenari bejönne birkózni, a tömegével meg egy ölelés-gáncsolás kombinációval próbálja meg földre vinni.*
*Kontroll ide vagy oda, ami nem megy, az nem megy. Nawanthiri az alkarvédői mögé bújva nyomul előre, de fogást nem talál az ellenfelén.*
~Ezt meg hogy...?~
*Valami tényleg nincsen a helyén ebben a mérkőzésben, kezdi is kapiskálni, hogy micsoda: Jenari sokkal fürgébb és sokkal ügyesebb, mint szerzetesünk bármelyik testvére, ők ugyanis egytől egyig óriások. A legjobbakkal Nawanthiri egy szinten volt, a lomhábbjai elől meg úgy tért ki, ahogy nem szégyellt. Hát most emberére akadt - szó szerint, és átvitt értelemben is.
A szoros védekezéssel annyit mindenesetre elér, hogy nem kap be újabb ütést, a rúgáshoz meg már szerencsére túl közel van. Jenari ettől függetlenül megtalálja a módját, hogy megtörje a rohamot. A szerzetes feje alá nem tud benyúlni (nem fér oda a karjaitól), de a vállánál meg a csípőjénél hátrébb tudja taszajtani egy lépéssel.
Mivel ettől Nawanthirinak baja nem esett, folytatja az előbbi taktikát, és továbbra is a belharcot keresi.A fejét meg a felsőtestét az alkarvédőkkel fedezve próbál minél közelebb kerülni a jégkék szemű lányhoz, és ha amaz ütne vagy rúgna, igyekszik elkapni a támadó végtagot. Ha pedig Jenari bejönne birkózni, a tömegével meg egy ölelés-gáncsolás kombinációval próbálja meg földre vinni.*
109. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-01-31 11:09:10
Üzenet elküldve: 2021-01-31 11:09:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Mik, Gyakorlás //
*Aztán beleun az egyedüllétbe, meg az Aztyantól hallottakon való gondolkodásba. Nyújtózkodik egy nagyot, aztán kisétál az erkélyre, és onnan bámészkodik egy ideig, előre hajolva. Éppen valakik érkeznek az istállóhoz, bevezetve a lovaikat. Visszasétál az apró, barátságos szobába. Úgy dönt, átöltözik, és lemegy gyakorolni odalent a pincében.
Átcseréli a gyolcsingét, magára igazítja a kaftánját, az övcsatjával, oda se nézve, gyorsan összefogja, és felrántja a csizmácskáit.
Az ágyon ülve rendbe teszi a haját. Átfésüli, néhány copfot fürge ujjmozdulatokkal újra fon, majd türelmetlen mozdulattal hátradobja őket.
Aztán elindul lefelé.
Odalenn a szokásos látvány fogadja, bár Xavyt nem látja épp sehol. A kiterített birkabőrök és szőrmék, a kinti hideg, a parázsló fa, a lámpaolaj, a sülő húsok és a frissen sült ételek, a sör és a kitöltött bor, a betérő lanawiniek szaga és illata összekeveredik a levegőben, amiben összetéveszthetetlenül ott úszik az ördögvigyor édeskés dióillata. Mindez együtt a Kalmár egyedi és megismételhetetlen, ismerős szaga Arja számára. Jó beleszimatolni.
Leérve továbbfordul, a pincearénába. Lelkiismeretesen ki akarja pipálni a napi gyakorlását, ahogy megígérte Malleónak.
Egészen váratlanul éri az, hogy a lépcsőn hirtelen szembetalálja magát Mikkel.
Az első reakciója, azonnal, a kitörő öröm.*
- Mik!! *ugorna szinte alig visszafogható, mélyről induló mozdulattal a fiú nyakába, legszívesebben azonnal elkezdve mesélni neki mindent, ami vele történt a Kikötőben, a Patkányoktól kezdve a tanuláson keresztül a Velaszkorráig, meg a Grarillal való talákozásig, de aztán persze azonnal, alig minimális késéssel érkezik az össze többi dolog ténye figyelmeztető megálljként az elméjébe. A csókolózás képe, meg a Winnel nemrég történt kedves beszélgetés és séta át a Kereskedőházba.
Így Arja első, letagadhatatlanul feltörő őszinte öröme egy fegyelmezett-kedves, udvarias örömmé erőszakolódik vissza, a mozdulat pedig még épp idejében megáll, azelőtt, mielőtt teljes bizonyossággal felismerhetően elindulna. A kalandor lány szemében felfénylő csillogást pedig néhány pillanat alatt eltakarja egy távolságtartó, halvány fátyol.*
- Nemrég jöttem meg a Kikötőből. *mondja hát az első reakció után Miknek, már összeszedve magát, kedvesen, illő távolságot tartva.*
- Aztyan mondta, hogy Thargarodba kísérted a bárót. *teszi még hozzá igazán fegyelmezett, őszintén kedvesnek ható mosollyal.*
*Aztán beleun az egyedüllétbe, meg az Aztyantól hallottakon való gondolkodásba. Nyújtózkodik egy nagyot, aztán kisétál az erkélyre, és onnan bámészkodik egy ideig, előre hajolva. Éppen valakik érkeznek az istállóhoz, bevezetve a lovaikat. Visszasétál az apró, barátságos szobába. Úgy dönt, átöltözik, és lemegy gyakorolni odalent a pincében.
Átcseréli a gyolcsingét, magára igazítja a kaftánját, az övcsatjával, oda se nézve, gyorsan összefogja, és felrántja a csizmácskáit.
Az ágyon ülve rendbe teszi a haját. Átfésüli, néhány copfot fürge ujjmozdulatokkal újra fon, majd türelmetlen mozdulattal hátradobja őket.
Aztán elindul lefelé.
Odalenn a szokásos látvány fogadja, bár Xavyt nem látja épp sehol. A kiterített birkabőrök és szőrmék, a kinti hideg, a parázsló fa, a lámpaolaj, a sülő húsok és a frissen sült ételek, a sör és a kitöltött bor, a betérő lanawiniek szaga és illata összekeveredik a levegőben, amiben összetéveszthetetlenül ott úszik az ördögvigyor édeskés dióillata. Mindez együtt a Kalmár egyedi és megismételhetetlen, ismerős szaga Arja számára. Jó beleszimatolni.
Leérve továbbfordul, a pincearénába. Lelkiismeretesen ki akarja pipálni a napi gyakorlását, ahogy megígérte Malleónak.
Egészen váratlanul éri az, hogy a lépcsőn hirtelen szembetalálja magát Mikkel.
Az első reakciója, azonnal, a kitörő öröm.*
- Mik!! *ugorna szinte alig visszafogható, mélyről induló mozdulattal a fiú nyakába, legszívesebben azonnal elkezdve mesélni neki mindent, ami vele történt a Kikötőben, a Patkányoktól kezdve a tanuláson keresztül a Velaszkorráig, meg a Grarillal való talákozásig, de aztán persze azonnal, alig minimális késéssel érkezik az össze többi dolog ténye figyelmeztető megálljként az elméjébe. A csókolózás képe, meg a Winnel nemrég történt kedves beszélgetés és séta át a Kereskedőházba.
Így Arja első, letagadhatatlanul feltörő őszinte öröme egy fegyelmezett-kedves, udvarias örömmé erőszakolódik vissza, a mozdulat pedig még épp idejében megáll, azelőtt, mielőtt teljes bizonyossággal felismerhetően elindulna. A kalandor lány szemében felfénylő csillogást pedig néhány pillanat alatt eltakarja egy távolságtartó, halvány fátyol.*
- Nemrég jöttem meg a Kikötőből. *mondja hát az első reakció után Miknek, már összeszedve magát, kedvesen, illő távolságot tartva.*
- Aztyan mondta, hogy Thargarodba kísérted a bárót. *teszi még hozzá igazán fegyelmezett, őszintén kedvesnek ható mosollyal.*
108. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-01-30 12:05:56
Üzenet elküldve: 2021-01-30 12:05:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A pincearénába lépve talán már hallja a lenti hangokat. A szőnyegen surlódó léptek hangját, tompa puffanásokat, így lelkesen szedi a lépcsőket lefelé, de csalódnia kell. Vagyis csak abban, hogy se Arja, se Win nincsenek lent. Mások gyakorolnak, de legalább valakik már kihasználják a Pincearéna előnyeit.
Megáll a lépcső alatt és pár pillanatig nézi a gyakorlókat, nem szólal meg, nem lép előre, legfeljebb csak egy kis rendet tesz. A bőrköténye rajta van, így talán nem gondolják kívülállónak és elég otthonosan mozog odalent.
Mivel egyik lányt sem találta idelent, így nem is időzik sokáig. Gyorsan rendet tesz és már indul is felfelé, nem szeretné zavarni a lent gyakorlókat.*
Megáll a lépcső alatt és pár pillanatig nézi a gyakorlókat, nem szólal meg, nem lép előre, legfeljebb csak egy kis rendet tesz. A bőrköténye rajta van, így talán nem gondolják kívülállónak és elég otthonosan mozog odalent.
Mivel egyik lányt sem találta idelent, így nem is időzik sokáig. Gyorsan rendet tesz és már indul is felfelé, nem szeretné zavarni a lent gyakorlókat.*
107. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-01-27 22:22:38
Üzenet elküldve: 2021-01-27 22:22:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ez csak játék!//
*Gaerraloshoz hasonlóan Jenari maga is több esélyt szavaz meg Nawanthirinek. Érzi a kettejük közötti éles különbséget. Látja, hogy a szerzetes sokkal nagyobb kontrollal rendelkezik elméje, és teste felett. Sőt, valami azt sejteti vele, hogy Nawanthiri lépésekkel előtte jár, míg ő csak addig lát, hogy a következő támadást kivédje, vagy a sebezhető pontot megtámadja.
A találat maga meglepi, az nem, hogy elvéti. Nyilván ebben csak saját hibája játszik szerepet, hanem a másik gyors reakciója is. Csont a csontnak csattan, és a fájdalom végigszalad karjában. Nawanthiri hátrálni kezd, hogy sebezhető pillanatában Jenari kemény ökle ne érje utol, ami éles helyzetben feltehetően megtörténne, ezúttal viszont a Krultos lány hagy időt a másiknak. Nem sokat, éppen csak annyit, hogy legyen esélye védeni magát, ami igen hamar meg is történik.
Már éppen készülne egy célzott rúgásra, de partnere előbb cselekszik, és más vizekre kívánja terelni a harcot, ami nem kifejezetten van Jenari ínyére. Egy halk morranás hagyja el torkát, ahogy a másik ölelő szorításra kíván váltani. Mivel csekély tudása miatt számára jelentős hátrányt jelent ha korlátozzák mozgásában, nem beszélve a frusztráltságról, ezért leginkább ezt kívánja elkerülni és ha lehet kitérni a lány elől oldalra mozdulva. Az elkerülést viszont támadással vegyíti, amolyan dupla vagy semmi elven. Ezúttal nem ütni készül, sokkal inkább lökni vagy tolni, leginkább úgy, hogy kivételesen bal kezével a lány feje alá kíván nyúlni és nemes egyszerűséggel hátrébb taszítani. A kockázatos része az, hogy oldalról erre a mozdulatra igyekszik rásegíteni úgy, hogy másik karjával derék tájékon ellen tartson, így Nawanthiri súlypontjával próbálva megnyerni magának a baráti küzdelmet. Ha nem jár sikerrel, akkor feltehetően túlzottan védtelenné válik, és egy apró hiba a földre kerülését eredményezi, és megérzései azt súgják, hogy ez lesz a gyakorlóharc végkimenetele. például ebben a helyzetben ha karját nem rántja el elég hamar, akkor partnere egy csavarással könnyű szerrel térdre kényszrítheti.*
A hozzászólás írója (Jenari Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.27 22:25:02
*Gaerraloshoz hasonlóan Jenari maga is több esélyt szavaz meg Nawanthirinek. Érzi a kettejük közötti éles különbséget. Látja, hogy a szerzetes sokkal nagyobb kontrollal rendelkezik elméje, és teste felett. Sőt, valami azt sejteti vele, hogy Nawanthiri lépésekkel előtte jár, míg ő csak addig lát, hogy a következő támadást kivédje, vagy a sebezhető pontot megtámadja.
A találat maga meglepi, az nem, hogy elvéti. Nyilván ebben csak saját hibája játszik szerepet, hanem a másik gyors reakciója is. Csont a csontnak csattan, és a fájdalom végigszalad karjában. Nawanthiri hátrálni kezd, hogy sebezhető pillanatában Jenari kemény ökle ne érje utol, ami éles helyzetben feltehetően megtörténne, ezúttal viszont a Krultos lány hagy időt a másiknak. Nem sokat, éppen csak annyit, hogy legyen esélye védeni magát, ami igen hamar meg is történik.
Már éppen készülne egy célzott rúgásra, de partnere előbb cselekszik, és más vizekre kívánja terelni a harcot, ami nem kifejezetten van Jenari ínyére. Egy halk morranás hagyja el torkát, ahogy a másik ölelő szorításra kíván váltani. Mivel csekély tudása miatt számára jelentős hátrányt jelent ha korlátozzák mozgásában, nem beszélve a frusztráltságról, ezért leginkább ezt kívánja elkerülni és ha lehet kitérni a lány elől oldalra mozdulva. Az elkerülést viszont támadással vegyíti, amolyan dupla vagy semmi elven. Ezúttal nem ütni készül, sokkal inkább lökni vagy tolni, leginkább úgy, hogy kivételesen bal kezével a lány feje alá kíván nyúlni és nemes egyszerűséggel hátrébb taszítani. A kockázatos része az, hogy oldalról erre a mozdulatra igyekszik rásegíteni úgy, hogy másik karjával derék tájékon ellen tartson, így Nawanthiri súlypontjával próbálva megnyerni magának a baráti küzdelmet. Ha nem jár sikerrel, akkor feltehetően túlzottan védtelenné válik, és egy apró hiba a földre kerülését eredményezi, és megérzései azt súgják, hogy ez lesz a gyakorlóharc végkimenetele. például ebben a helyzetben ha karját nem rántja el elég hamar, akkor partnere egy csavarással könnyű szerrel térdre kényszrítheti.*
A hozzászólás írója (Jenari Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.27 22:25:02
106. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-01-27 21:45:37
Üzenet elküldve: 2021-01-27 21:45:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Ez csak játék!//
*A földön ülve figyelmesen nézi Jenarit és Nawanthirit. Míg neki egy lassabb, kevésbé agresszív gyakorlat jutott, azt valahogy gyanította, hogy Jenarinak nem lenne türelme egy hasonlóhoz, így marad a szabadfogású birkózás, illetve ökölharc.
Mindketten szabályos harcállást vesznek fel, bár Jenarin azért meglátszik, hogy a pipa tartalma hatással van rá. Részben emiatt, részben pedig korábbi megérzése miatt Gaerralos úgy érzi, Nawanthiri az esélyesebb kettőjük közül.
Viszonylagos bizonyossága egészen addig tart, amíg el nem kezdődik a tényleges birkózás. Elismerő mosoly kúszik az arcára, ahogy Jenari már az első ütéssel meglepi ellenfelét.*
~Úgy tűnik, őt sem kell félteni.~
*A lány harcmodorából próbálja megítélni, hogy hol is tanulhatta. Nem tűnik igazán kontrolláltnak és szabályosnak, ám egyértelműen tudja, hogy mit csinál.*
~Nem hiszem, hogy volt mestere, aki tanította...~
*Azt tartaná valószínűbbnek, hogy Jenari a gyakorlat útján jutott el hasonló szintre, mint Nawanthiri. Most, hogy jobban odafigyel, jobban látszik is a kettejük közti különbség.
Míg Nawanthiri hárít, és igyekszik lefogni ellenfelét, addig Jenari inkább kitér a csapások elől, és gyors támadásokat próbál bevinni.*
~Jenari kevésbé céltudatos. Nawanthiri el fogja kapni, mielőtt még elég ütést vinne be, hogy számítson is.~
*Más okból bár, de még mindig arra számít, hogy a szerzetesforma nő fogja elvinni ezt a gyakorlatot, hacsak Jenari nem vált stratégiát.*
*A földön ülve figyelmesen nézi Jenarit és Nawanthirit. Míg neki egy lassabb, kevésbé agresszív gyakorlat jutott, azt valahogy gyanította, hogy Jenarinak nem lenne türelme egy hasonlóhoz, így marad a szabadfogású birkózás, illetve ökölharc.
Mindketten szabályos harcállást vesznek fel, bár Jenarin azért meglátszik, hogy a pipa tartalma hatással van rá. Részben emiatt, részben pedig korábbi megérzése miatt Gaerralos úgy érzi, Nawanthiri az esélyesebb kettőjük közül.
Viszonylagos bizonyossága egészen addig tart, amíg el nem kezdődik a tényleges birkózás. Elismerő mosoly kúszik az arcára, ahogy Jenari már az első ütéssel meglepi ellenfelét.*
~Úgy tűnik, őt sem kell félteni.~
*A lány harcmodorából próbálja megítélni, hogy hol is tanulhatta. Nem tűnik igazán kontrolláltnak és szabályosnak, ám egyértelműen tudja, hogy mit csinál.*
~Nem hiszem, hogy volt mestere, aki tanította...~
*Azt tartaná valószínűbbnek, hogy Jenari a gyakorlat útján jutott el hasonló szintre, mint Nawanthiri. Most, hogy jobban odafigyel, jobban látszik is a kettejük közti különbség.
Míg Nawanthiri hárít, és igyekszik lefogni ellenfelét, addig Jenari inkább kitér a csapások elől, és gyors támadásokat próbál bevinni.*
~Jenari kevésbé céltudatos. Nawanthiri el fogja kapni, mielőtt még elég ütést vinne be, hogy számítson is.~
*Más okból bár, de még mindig arra számít, hogy a szerzetesforma nő fogja elvinni ezt a gyakorlatot, hacsak Jenari nem vált stratégiát.*
105. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-01-27 14:18:06
Üzenet elküldve: 2021-01-27 14:18:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Ez csak játék!//
*A rúgást látszólag elindítja időben, Jenarinak mégis sikerül elhúzni előle a lábát, és közben a jobbja is visszatér az eredeti helyzetébe. Nawanthirinak kezd olyan érzése lenni, hogy itt valami nagyon nincs rendben, de nem sok ideje marad azon meditálni, mégis micsoda. Az a lába, amivel az előbb rúgott, éppen földet ér, amikor az ellenfele keze megint villan egyet. A szerzetesnek annyi ideje marad, hogy a torkát megvédje az ütéstől, de Jenari ökle így is betalál az állába.
A világ egy pillanatra megfordul körülötte, és a fejét az alkarvédői mögé rejtve gyorsan hátrál is vagy három lépést, nehogy az ellenfele még ott helyben megsorozza. Az állán hamarosan egy bordó véraláfutás keletkezik.*
~Ez így nem fog menni...~
*Fut át az agyán, mikor végül megveti a lábát. A kezeit fent hagyja, és be is bújik mögéjük, hogy Jenari ne férjen hozzá a fejéhez meg a felsőtestéhez. Mivel az alkarvédőibe nem érné meg beleütni, Nawanthiri arra számít, hogy innentől legfeljebb a lábát érheti támadás. Határozott léptekkel megindul előre, azzal a szándékkal, hogy birkózásba fullasztja a küzdelmet. Ha Jenari kézzel vagy lábbal támad, megpróbálja elkapni, mielőtt az eltalálná. Ha pedig a jégkék szemű lány belemegy a belharcba, megpróbálja medvemódra átölelni, aztán a lábával kigáncsolni.*
*A rúgást látszólag elindítja időben, Jenarinak mégis sikerül elhúzni előle a lábát, és közben a jobbja is visszatér az eredeti helyzetébe. Nawanthirinak kezd olyan érzése lenni, hogy itt valami nagyon nincs rendben, de nem sok ideje marad azon meditálni, mégis micsoda. Az a lába, amivel az előbb rúgott, éppen földet ér, amikor az ellenfele keze megint villan egyet. A szerzetesnek annyi ideje marad, hogy a torkát megvédje az ütéstől, de Jenari ökle így is betalál az állába.
A világ egy pillanatra megfordul körülötte, és a fejét az alkarvédői mögé rejtve gyorsan hátrál is vagy három lépést, nehogy az ellenfele még ott helyben megsorozza. Az állán hamarosan egy bordó véraláfutás keletkezik.*
~Ez így nem fog menni...~
*Fut át az agyán, mikor végül megveti a lábát. A kezeit fent hagyja, és be is bújik mögéjük, hogy Jenari ne férjen hozzá a fejéhez meg a felsőtestéhez. Mivel az alkarvédőibe nem érné meg beleütni, Nawanthiri arra számít, hogy innentől legfeljebb a lábát érheti támadás. Határozott léptekkel megindul előre, azzal a szándékkal, hogy birkózásba fullasztja a küzdelmet. Ha Jenari kézzel vagy lábbal támad, megpróbálja elkapni, mielőtt az eltalálná. Ha pedig a jégkék szemű lány belemegy a belharcba, megpróbálja medvemódra átölelni, aztán a lábával kigáncsolni.*
104. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-01-27 01:27:37
Üzenet elküldve: 2021-01-27 01:27:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ez csak játék!//
*Jenari számított rá, hogy támadását kivédik, így ez számára nem jár meglepetéssel, az már inkább, hogy ez a kivédés nem múlt igazán sokon. Harc közben viszont nincs ideje, és emiatt alkalma, hogy elbízza magát, és egyébként is jobban leköti valamiféle stratégia felépítése, mint apró sikerek elkönyvelése.
Gondolatai ugyan kissé zavarosak, hogy teljesen a tőle elvárható szinten teljesítsen, ennek ellenére őt is meglepi, hogy mennyire gyorsan át tud szellemülni, ha valaki megveréséről van szó. Feltehetően az évek és a rutin állhatnak emögött.
Mivel rúgás érkezik felé, ezért kénytelen gyorsan változtatni helyzetén. A megcélzott lábát fürgén, de csak még éppen időben sikerül a rúgás célkeresztjéből kivonnia, ezt pedig a legideálisabb alkalomnak találja, hogy megkíséreljen egy viszonttámadást. Jenari ebből a távolságból, és a kicsit felé hajló Nawanthiriből előnyösnek véli a helyzetét, és jelenlegi állapotához képest viszonylagos gyorsasággal próbálkozik meg ismételten egy jobb karos ütéssel a lány mellkasa felőli oldalról érkezve, és a nyakát célozva meg vele.
Ez a pár mozdulatsor is már egészen felpezsdítette vérét, arcán a mosoly is őszintébbé válik közben, láthatóan lazábbá is, nem az Ördögvigyor által okozott kényszerré. Mindig örül, hogyha megfelelő ellenféllel hozza össze a sors, Nawanthiri pedig már bizonyította tisztelettudását, és most harci ismereteit is. Emellett Jenariban feltámad az önbizalom, amit apja távozása annyira lerombolt, hiszen még távolról sem nyert, de eddig nem teljesített rosszul, és ezzel úgy érzi van létjogosultsága a világban annak ellenére is, hogy tulajdon szülője nem vágyik a jelenlétére.*
*Jenari számított rá, hogy támadását kivédik, így ez számára nem jár meglepetéssel, az már inkább, hogy ez a kivédés nem múlt igazán sokon. Harc közben viszont nincs ideje, és emiatt alkalma, hogy elbízza magát, és egyébként is jobban leköti valamiféle stratégia felépítése, mint apró sikerek elkönyvelése.
Gondolatai ugyan kissé zavarosak, hogy teljesen a tőle elvárható szinten teljesítsen, ennek ellenére őt is meglepi, hogy mennyire gyorsan át tud szellemülni, ha valaki megveréséről van szó. Feltehetően az évek és a rutin állhatnak emögött.
Mivel rúgás érkezik felé, ezért kénytelen gyorsan változtatni helyzetén. A megcélzott lábát fürgén, de csak még éppen időben sikerül a rúgás célkeresztjéből kivonnia, ezt pedig a legideálisabb alkalomnak találja, hogy megkíséreljen egy viszonttámadást. Jenari ebből a távolságból, és a kicsit felé hajló Nawanthiriből előnyösnek véli a helyzetét, és jelenlegi állapotához képest viszonylagos gyorsasággal próbálkozik meg ismételten egy jobb karos ütéssel a lány mellkasa felőli oldalról érkezve, és a nyakát célozva meg vele.
Ez a pár mozdulatsor is már egészen felpezsdítette vérét, arcán a mosoly is őszintébbé válik közben, láthatóan lazábbá is, nem az Ördögvigyor által okozott kényszerré. Mindig örül, hogyha megfelelő ellenféllel hozza össze a sors, Nawanthiri pedig már bizonyította tisztelettudását, és most harci ismereteit is. Emellett Jenariban feltámad az önbizalom, amit apja távozása annyira lerombolt, hiszen még távolról sem nyert, de eddig nem teljesített rosszul, és ezzel úgy érzi van létjogosultsága a világban annak ellenére is, hogy tulajdon szülője nem vágyik a jelenlétére.*
103. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-01-25 17:49:39
Üzenet elküldve: 2021-01-25 17:49:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Ez csak játék!//
- Hát csak ha mindketten földre kerülünk. Ha valamelyikünk állva marad, akkor nyert. *feleli, miközben az egyik alkarvédőjébe csattintja a szeget. Ugyanolyan udvarias marad, mint a veteránnal volt. Lehet, hogy nem vette észre a csipkelődést?
Akárhogyan is, a harc nagyon óvatosan kezdődik. Pillanatokig csak nézik egymást, van-e könnyen támadható rés valahol. Végül aztán Jenari elindít egy jobb egyenest, amit Nawanthirinek éppen, hogy sikerül a baljával félreütni.*
~Neked aztán mindegy mit szívsz!~
*Villan át az agyán, és talán a szemén is látszik a meglepődés. Ettől független igyekszik azért megfelelő választ adni: még összeér az alkarjuk a hárításban, amikor előrelendül, és a jobb sípcsontjával megpróbálja Jenarit combon rúgni. Az elöl lévő lábra céloz. A fejét igyekszik védeni közben, és akár sikerül, akár nem, a rúgás után igyekszik visszalépni az eredeti küzdőállásba.*
- Hát csak ha mindketten földre kerülünk. Ha valamelyikünk állva marad, akkor nyert. *feleli, miközben az egyik alkarvédőjébe csattintja a szeget. Ugyanolyan udvarias marad, mint a veteránnal volt. Lehet, hogy nem vette észre a csipkelődést?
Akárhogyan is, a harc nagyon óvatosan kezdődik. Pillanatokig csak nézik egymást, van-e könnyen támadható rés valahol. Végül aztán Jenari elindít egy jobb egyenest, amit Nawanthirinek éppen, hogy sikerül a baljával félreütni.*
~Neked aztán mindegy mit szívsz!~
*Villan át az agyán, és talán a szemén is látszik a meglepődés. Ettől független igyekszik azért megfelelő választ adni: még összeér az alkarjuk a hárításban, amikor előrelendül, és a jobb sípcsontjával megpróbálja Jenarit combon rúgni. Az elöl lévő lábra céloz. A fejét igyekszik védeni közben, és akár sikerül, akár nem, a rúgás után igyekszik visszalépni az eredeti küzdőállásba.*
102. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-01-24 21:08:17
Üzenet elküldve: 2021-01-24 21:08:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ez csak játék!//
*Jenari elfojt egy ásítást, amíg Nawanthiri az alkarvédőjével bíbelődik.*
- Jobban preferálnám, ha a földre jutásig menne, de igazából mindegy. Ha szeretnéd, akkor szívesen elnáspángolom a fenekedet feladásig.
*Jenari ördögvigyortól kába mosolya még inkább kiszélesedik, ahogy pimaszkodik ellenfelével, természetesen játékos módon teszi mindezt. Jenari elég nyers tud lenni, meg persze durva is, de általában az alapvető tiszteletet mindenkinek megadja, akkor is ha éles nyelvét szívesen köszörüli másokon. Valamivel szórakoztatnia kell magát.
Beljebb lép a teremben, és majdnem ugyanazt az alapállást veszi fel, mint Nawanthiri. A lány kinyújtott karjára kissé értetlenül, kérdőn néz, végül rájön, hogy mit akar tőle a másik és kissé sután teljesíti annak kérését, és ezzel elindul.
Elsőként tesz egy lépést hátra, egy pillanatig elcsendesül, és arca is valamivel komolyabbá válik. Látszik rajta, hogy gondolkodik, és elemez, próbálja felmérni a másikat, viszont résen is lenni annyira, hogy védeni tudja magát, ha kell. Végül ő teszi meg az első lépést, és egy egyszerű jobbossal indít Nawa arca felé, aki Jenari elképzelései szerint ezt ki fogja védeni, de nem is egy ütéssel akar bármit is megnyerni. Persze nem csak azt figyeli, hogy ütése mennyire sikeres, és esetleg hogy védekezzen, hanem adott esetben azt is, hogy mikor és hogy van alkalma ismét megpróbálkozni egy támadással.*
*Jenari elfojt egy ásítást, amíg Nawanthiri az alkarvédőjével bíbelődik.*
- Jobban preferálnám, ha a földre jutásig menne, de igazából mindegy. Ha szeretnéd, akkor szívesen elnáspángolom a fenekedet feladásig.
*Jenari ördögvigyortól kába mosolya még inkább kiszélesedik, ahogy pimaszkodik ellenfelével, természetesen játékos módon teszi mindezt. Jenari elég nyers tud lenni, meg persze durva is, de általában az alapvető tiszteletet mindenkinek megadja, akkor is ha éles nyelvét szívesen köszörüli másokon. Valamivel szórakoztatnia kell magát.
Beljebb lép a teremben, és majdnem ugyanazt az alapállást veszi fel, mint Nawanthiri. A lány kinyújtott karjára kissé értetlenül, kérdőn néz, végül rájön, hogy mit akar tőle a másik és kissé sután teljesíti annak kérését, és ezzel elindul.
Elsőként tesz egy lépést hátra, egy pillanatig elcsendesül, és arca is valamivel komolyabbá válik. Látszik rajta, hogy gondolkodik, és elemez, próbálja felmérni a másikat, viszont résen is lenni annyira, hogy védeni tudja magát, ha kell. Végül ő teszi meg az első lépést, és egy egyszerű jobbossal indít Nawa arca felé, aki Jenari elképzelései szerint ezt ki fogja védeni, de nem is egy ütéssel akar bármit is megnyerni. Persze nem csak azt figyeli, hogy ütése mennyire sikeres, és esetleg hogy védekezzen, hanem adott esetben azt is, hogy mikor és hogy van alkalma ismét megpróbálkozni egy támadással.*
101. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-01-21 09:12:13
Üzenet elküldve: 2021-01-21 09:12:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Ez csak játék!//
*Úgy belemerül a gyakorlat magyarázásába, hogy eltart egy hosszú pillanatig, mire rájön, min nevet Jenari annyira. Az addigi mosolyába bizonytalanság, és egy kevés aggodalom is vegyül, de ezek a játékkal hamar feloldódnak.
Gaerralos egy idő után felismeri, hogy ellenfele nem használja ki a fölényét, és nyerés helyett csak játszik. A lány ebből annyit érzékel, hogy az utolsó támadásának a veterán határozottabban tart ellen. Ez nem az addigi próbálgatós-kísérletezős ellenállás, hanem tudatosnak érződik, amiből Nawanthiri már rájön, hogy ideje befejezni a mókát. Így is történik.*
- Dehogy gond! Veszek alkarvédőt! *bólint rá nagy lelkesen Jenari ajánlatára* Ha mind a ketten földre kerülünk, földharcozzunk feladásig? *ezt már a vasai felcsatolása közben kérdezi. Bármilyen választ elfogad, csak kíváncsi a lány elképzeléseire.
Amikor elkészül, beljebb invitálja Jenarit a terem közepe felé, mert érzése szerint ehhez a harchoz több hely fog kelleni, mint az előzőhöz. Laza küzdőállást vesz fel: félig nyitott kezeit felpakolja kulcscsont-magasságba, lelógatva a könyökeit. A nyakát behúzza kicsit, hogy valamennyire fedezze az arcát. Bal láb elöl, térdek rogyasztva. Egyik kezét odanyújtja az ellenfelének, hogy bele tudjon pacsizni, és ezzel a küzdelem el is indul.*
*Úgy belemerül a gyakorlat magyarázásába, hogy eltart egy hosszú pillanatig, mire rájön, min nevet Jenari annyira. Az addigi mosolyába bizonytalanság, és egy kevés aggodalom is vegyül, de ezek a játékkal hamar feloldódnak.
Gaerralos egy idő után felismeri, hogy ellenfele nem használja ki a fölényét, és nyerés helyett csak játszik. A lány ebből annyit érzékel, hogy az utolsó támadásának a veterán határozottabban tart ellen. Ez nem az addigi próbálgatós-kísérletezős ellenállás, hanem tudatosnak érződik, amiből Nawanthiri már rájön, hogy ideje befejezni a mókát. Így is történik.*
- Dehogy gond! Veszek alkarvédőt! *bólint rá nagy lelkesen Jenari ajánlatára* Ha mind a ketten földre kerülünk, földharcozzunk feladásig? *ezt már a vasai felcsatolása közben kérdezi. Bármilyen választ elfogad, csak kíváncsi a lány elképzeléseire.
Amikor elkészül, beljebb invitálja Jenarit a terem közepe felé, mert érzése szerint ehhez a harchoz több hely fog kelleni, mint az előzőhöz. Laza küzdőállást vesz fel: félig nyitott kezeit felpakolja kulcscsont-magasságba, lelógatva a könyökeit. A nyakát behúzza kicsit, hogy valamennyire fedezze az arcát. Bal láb elöl, térdek rogyasztva. Egyik kezét odanyújtja az ellenfelének, hogy bele tudjon pacsizni, és ezzel a küzdelem el is indul.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 193-212