//Rőt tincsek nyomában//
*Ahogy a szája széle megremeg, abból látszik, hogy Yezának továbbra is merőben más emlékei vannak arról az elhangzott ajánlatról. Ama bizonyos második lehetőség kicsit sem úgy lett tálalva, mintha bármiben is hajazna egy párbajra. Lenyeli a véleményét. A Rőt jóval ritkábban tesz ilyet, mint azt elvárnák tőle, de ezúttal véletlenül se akarja megzavarni az események egyezség irányába való haladását. Szerencsére a helyszín tekintetében sem élnek kifogással a sivatagiak. Sulim egészen fel van dobódva, ami adhat okot aggodalomra vagy jelenthet szimplán elbizakodottságot is. Nehéz lenne megmondani ennyiből. Mindenesetre Yeza figyel, mint mindig. Gyakran nem veszik észre, mert összeszedetlennek tűnik. A vörös már csak ilyen. Csapongó, mint a gyepűvidéki bozóttüzek. Figyeli Sulimot, de figyeli a másik négyet is. A gesztusaikat, a tartásukat. A pillantása már-már riadtnak is tűnhet, ahogy ide-oda cikáz. Nagy levegőket vesz, próbálja szokni Aztyan kardjának súlyát, bananszát. A markolat bőrözése is kiváló, de Yeza többször is átveszi baljába a fegyvert, míg jobbját megtörli a ruhájában. Valójában nem arról van szó, hogy ennyire izzad a tenyere, csak baljában is ki akarja próbálni a fogását anélkül, hogy bárkinek az orrára kötné, ha úgy alakul, vált, ha kell. A sivatagi vezér fegyverövén is két kard van. Ez pont elég intő jel, hogy ne vegye félvállról a dolgot.
Míg Sulimról lekerül a bőrvért, Yeza átmozgatja kicsit az ízületeit. Ő, szokása szerint nem visel ilyesmit, csupán a wegtoreni ornamentumokkal díszített alkarvédőket. Épp ellenfele pengéjét méregeti, mikor Aztyan megszólal. Szinte összerezzen tőle. Valószínűleg az intéző is látja rajta, hogy izgul. Az instrukciók mögött némi bátorítást érez. Aztyan jól bánik a szavakkal, de Yezával ellentétben pontosan ki is méri őket. A Rőt bólint, bár most biztos benne, hogy nem fogja magát tartani az utasításhoz. Hamar akar végezni. Minél kevesebb kockázattal. Hátha a négyes is terítékre kerül. Sosem lehet tudni. Ha lehetőséget lát, megsebzi majd a férfit, nem szór el esélyt sorrend miatt. Előfordult már, hogy letudott hármast mielőtt az ellenfele felemelte a kardját, de valami azt súgja, hogy itt, most nem lesz módja hasonló bravúrra.
Mielőtt nekikezdenének vagy az intéző hátrébb vonulna, Yeza még odahajol hozzá.*
- Mondd neki, hogy oldja le a másik kardot *súgja. Az már kiderült, hogy az ő szava vagy aggályai vajmi keveset nyomnak a latba. Jobb, ha a férfi szájából hangzik el a dolog.
Ha ezen túlestek, Yeza viszonozza a meghajlást, ahogy tánc előtt szokás.*
- Csak ne várja el az úr, hogy hagyjam vezetni *válaszol. Kényelmes tartást vesz fel, de nem siet el semmit. Ellenfeléhez hasonlóan egyelőre kivár. Apró mozdulatok, amik a reflexeket tesztelik: másikat méregető vadak egy tisztáson. Yezán látszik, hogy nagyon távol van az olyanoktól, akiknek jeges víz folyik az ereikben. Izgatott és gyanakvó, de hogy mennyire ért a kardforgatáshoz valaki, az általában csak akkor derül ki, amikor egy párbaj ténylegesen mozgásba lendül. A Rőt csak addig vár ki, míg jó alkalmat nem érez rá, hogy kezdeményezzen. Ha beválik, egy másik mozdulattal elcsalja a figyelmet. Egy vörös tincs félretűrése, az ajka megnedvesítése... ha Sulim elbízta magát, talán nem veszi elég komolyan, hogy kinézzen belőle egy hirtelen kezdést. Kar, láb vagy test, amelyiken lehetőség mutatja magát. A legjobb lenne két legyet egy csapásra. Szeretné minél hamarabb behúzni a hármas első striguláit a saját javára.*