Arthenior - Pincearéna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 9 (161. - 180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
180. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-06-13 22:03:07
Üzenet elküldve: 2021-06-13 22:03:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Arja & Mikarr & Nawanthiri//
*Megköszöni a varázsitalt, és egyből fel is hajtja. Tényleg nem esett komolyabb baja a zúzódásoknál, amelyek valószínűleg pillanatokon belül meg is gyógyulnak - beleértve azt is, amit a jégkék szemű lánytól kapott az állára nem olyan régen.
Amikor megkérdezik, ő ölte-e meg Sulimot, megint eltűnnek az érzések az arcáról, és elfordítja a tekintetét nagyjából arra, ahol negyed órája még a holttest feküdt. Hosszúra nyúlik a pillanat, mire megszólal.*
- Nem. Rosszul esett és kitörte a nyakát. *itt elhallgat, de látszik, hogy még nem fejezte be* Van itt egy törpe. Asgron... *fél szemére hunyorítva keresi a nevet* Wergenson. A báró most tárgyal vele a fekete váltóról. Ha Yeza megkapja, eltörlik a vérdíját, és Sulim már nem ártott volna neki. *visszafordul Arjához* Elég lett volna fogva tartani, míg a váltó megjön. *a végén elcsuklik a hangja, de a száját összeszorítva megembereli magát* Nekem tudod segítenem kell minden bajbajutotton. Ettől vagyok szerzetes. De úgy... úgy nem lehet... hogy közben meghal miattam, aki élhetne még. *balját a szája elé téve szorosra zárja a szemeit, és inkább több, mint kevesebb sikerrel visszafojtja a könnyeit.*
- Feljövök. *bólint nehézkesen, és elfogadja a felé nyújtott kezet. Így, hogy megitta a gyógyitalt, egészen könnyen mozog, csak a lábai macskásodtak meg kicsit a térdepeléstől. Mikor feláll, megtörli a szemeit, és elindul felfelé a többiekkel.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
*Megköszöni a varázsitalt, és egyből fel is hajtja. Tényleg nem esett komolyabb baja a zúzódásoknál, amelyek valószínűleg pillanatokon belül meg is gyógyulnak - beleértve azt is, amit a jégkék szemű lánytól kapott az állára nem olyan régen.
Amikor megkérdezik, ő ölte-e meg Sulimot, megint eltűnnek az érzések az arcáról, és elfordítja a tekintetét nagyjából arra, ahol negyed órája még a holttest feküdt. Hosszúra nyúlik a pillanat, mire megszólal.*
- Nem. Rosszul esett és kitörte a nyakát. *itt elhallgat, de látszik, hogy még nem fejezte be* Van itt egy törpe. Asgron... *fél szemére hunyorítva keresi a nevet* Wergenson. A báró most tárgyal vele a fekete váltóról. Ha Yeza megkapja, eltörlik a vérdíját, és Sulim már nem ártott volna neki. *visszafordul Arjához* Elég lett volna fogva tartani, míg a váltó megjön. *a végén elcsuklik a hangja, de a száját összeszorítva megembereli magát* Nekem tudod segítenem kell minden bajbajutotton. Ettől vagyok szerzetes. De úgy... úgy nem lehet... hogy közben meghal miattam, aki élhetne még. *balját a szája elé téve szorosra zárja a szemeit, és inkább több, mint kevesebb sikerrel visszafojtja a könnyeit.*
- Feljövök. *bólint nehézkesen, és elfogadja a felé nyújtott kezet. Így, hogy megitta a gyógyitalt, egészen könnyen mozog, csak a lábai macskásodtak meg kicsit a térdepeléstől. Mikor feláll, megtörli a szemeit, és elindul felfelé a többiekkel.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
179. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-06-13 18:46:40
Üzenet elküldve: 2021-06-13 18:46:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Arja & Mikarr & Nawa//
- Persze. *mondja Arja, Nawát figyelve, résztvevőn. Van nála még egy olyan fiola, ami pillanatok alatt begyógyítja a kisebb sebeket, zúzódásokat. ~Ha nincs törése, csak kék-zöldre verte magát, ahogy lezuhant Sulimmal a pincelépcsőn, ez biztosan segít~ nyújt át 1 Világoszöld varázsitalt Nawanthiri Shardipandra kezébe.
De abban bizonytalan, hogy vajon a sivatagi valójában _mitől_ halt meg. Hogy Nawa... ~Ő ölte meg?? Nagyon erős lány...~ kapja el a talán túlságosan árulkodóan iszonyodó tekintetét, ahogy maga elé képzeli a férfiból a levegőt épp kiszorító szerzeteslányt.
Persze...*
- Te ölted meg? *kérdezi meg végül ~jobb ha inkább rákérdezek~ elhatározással, sóhajtva.*
- Szeretnél még maradni kicsit? Vagy feljössz inkább velünk? *kérdezi meg aztán Nawát, kérdőn pillantva közben Mikre, hogy ugye ők már mehetnek felfelé, nincs már itt mit tegyenek tovább. Meg hogy mit is tegyenek Nawanthirivel?
Ez az egész olyan... végleges most már. ~Vajon Yeza mit érezhet?~ tűnődik. Mennyi minden történt pár óra alatt... ~Mi lett volna, hogy ha elhurcolják Yezát? Szerencse, hogy ez a Sulim belement a párbajba... már nekünk, vagyis főleg Yezának szerencse. Sulimnak persze nem az... de hát Yeza győzött lenn, úgy látszik, hogyha a férfi végül menekülni próbált. És az meg, hogy Yeza győzött, nem szerencse, hanem ügyesség.~*
- Menjünk! *néz fáradtan a másik kettőre, bízva abban, hogy Nawa is velük tart, nem marad itt egyedül. Ha a lány felállna, a kezét nyújtja neki.*
- Menjünk! *ismétli meg.*
- Persze. *mondja Arja, Nawát figyelve, résztvevőn. Van nála még egy olyan fiola, ami pillanatok alatt begyógyítja a kisebb sebeket, zúzódásokat. ~Ha nincs törése, csak kék-zöldre verte magát, ahogy lezuhant Sulimmal a pincelépcsőn, ez biztosan segít~ nyújt át 1 Világoszöld varázsitalt Nawanthiri Shardipandra kezébe.
De abban bizonytalan, hogy vajon a sivatagi valójában _mitől_ halt meg. Hogy Nawa... ~Ő ölte meg?? Nagyon erős lány...~ kapja el a talán túlságosan árulkodóan iszonyodó tekintetét, ahogy maga elé képzeli a férfiból a levegőt épp kiszorító szerzeteslányt.
Persze...*
- Te ölted meg? *kérdezi meg végül ~jobb ha inkább rákérdezek~ elhatározással, sóhajtva.*
- Szeretnél még maradni kicsit? Vagy feljössz inkább velünk? *kérdezi meg aztán Nawát, kérdőn pillantva közben Mikre, hogy ugye ők már mehetnek felfelé, nincs már itt mit tegyenek tovább. Meg hogy mit is tegyenek Nawanthirivel?
Ez az egész olyan... végleges most már. ~Vajon Yeza mit érezhet?~ tűnődik. Mennyi minden történt pár óra alatt... ~Mi lett volna, hogy ha elhurcolják Yezát? Szerencse, hogy ez a Sulim belement a párbajba... már nekünk, vagyis főleg Yezának szerencse. Sulimnak persze nem az... de hát Yeza győzött lenn, úgy látszik, hogyha a férfi végül menekülni próbált. És az meg, hogy Yeza győzött, nem szerencse, hanem ügyesség.~*
- Menjünk! *néz fáradtan a másik kettőre, bízva abban, hogy Nawa is velük tart, nem marad itt egyedül. Ha a lány felállna, a kezét nyújtja neki.*
- Menjünk! *ismétli meg.*
178. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-06-11 13:41:24
Üzenet elküldve: 2021-06-11 13:41:24
ÚJ
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arja & Mikarr & Nawa//
*Csak bólint Arja szavaira, miszerint Darok lehetett, ako megrongálta az ajtófélfát és a kilincset. Megérti, amit az intéző kér, az általában meg is kell tenni és ha más eszközei nem voltak, akkor nem volt más választása.*
- Még jó, hogy van kulcsunk. *Mosolyog a lányra és annyira szeretné most maguk mögött hagyni az egész mindent és csak Arjával lenni. De nem lehet.
Amikor leérnek, látja, hogy a vándor lány nem viseli túl jól a halott látványát, ezért igyekszik gyorsan és hatékonyan elrejteni a testet.
Amikor visszatér a raktárból, ahová a testet elrekkentette sötétedésig, Arja már a széles vállú szerzeteslánnyal beszélget halkan. Nem megy túlságosan közel, nem ismeri annyira Nawát és nem is nagyon tudna mit mondani neki, ezért inkább nem lábatlankodik.
A kisírt szemek mindennél jobban beszélnek a lányban dúló viharról, de Mik érzi a mögötte feszülő vasakaratot, amellyel Nawa kordában tartja érzelmeit. Ha Arja kérdőn nézne rá megerősítést várva a bájitallal kapcsolatban, akkor bólint. Biztos nem fog hiányozni az a gyógyital és a lány sokat tett a Kereskedőházért, pedig nem is tartozik közéjük.*
*Csak bólint Arja szavaira, miszerint Darok lehetett, ako megrongálta az ajtófélfát és a kilincset. Megérti, amit az intéző kér, az általában meg is kell tenni és ha más eszközei nem voltak, akkor nem volt más választása.*
- Még jó, hogy van kulcsunk. *Mosolyog a lányra és annyira szeretné most maguk mögött hagyni az egész mindent és csak Arjával lenni. De nem lehet.
Amikor leérnek, látja, hogy a vándor lány nem viseli túl jól a halott látványát, ezért igyekszik gyorsan és hatékonyan elrejteni a testet.
Amikor visszatér a raktárból, ahová a testet elrekkentette sötétedésig, Arja már a széles vállú szerzeteslánnyal beszélget halkan. Nem megy túlságosan közel, nem ismeri annyira Nawát és nem is nagyon tudna mit mondani neki, ezért inkább nem lábatlankodik.
A kisírt szemek mindennél jobban beszélnek a lányban dúló viharról, de Mik érzi a mögötte feszülő vasakaratot, amellyel Nawa kordában tartja érzelmeit. Ha Arja kérdőn nézne rá megerősítést várva a bájitallal kapcsolatban, akkor bólint. Biztos nem fog hiányozni az a gyógyital és a lány sokat tett a Kereskedőházért, pedig nem is tartozik közéjük.*
177. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-06-11 05:57:39
Üzenet elküldve: 2021-06-11 05:57:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Arja & Mikarr//
*Zajok szüremlenek le hozzá a földszintről: ajtónyitás, beszédfoszlányok. Egy fiú, egy lány, meg a lefelé tartó lépteik. Nawanthiri nem nyitja ki a szemét, csak jól-rosszul visszarendezi magát a tanoknak megfelelő meditációs pózba. Az arctalan szörnyeteg ahogy jött, úgy el is tűnt a fejéből, csak tompa fájdalom marad utána, meg a düh kóbor áramai. Nem akar még kijönni a transzból, ahova igazán meg sem tudott érkezni. Csak hallgatja a hangokat maga körül.
A lelkében csituló viharból kívülről nem sok látszik, talán csak a kisírt mandulaszemek árulkodnak róla, hogy a fejvadász halála az elevenébe vágott. Eleinte a vállai emelkednek-süllyednek, ahogy lélegzik, aztán már csak a hasa, a bő ruhák alatt alig észrevehetően. Az arca üres, mint a szobroké, és Mikarr már a raktár ajtaját csukja, mire kőszerű lassúsággal megmozdul.*
- Pár kék folt. *először a szemei nyílnak ki pislogva, aztán a tartása görbed meg kicsit, ahogy a valóságba visszatér.* Kaphatok egy gyógyitalt? *Pillant Arjára. A kezei még az ölében maradnak, egymáshoz érő hüvelykekkel, mintha megfeledkezett volna róluk. A hangja rozsdásan kopog a pince hűvösében. Fáradtság keveredik benne a szomorúsággal.*
*Zajok szüremlenek le hozzá a földszintről: ajtónyitás, beszédfoszlányok. Egy fiú, egy lány, meg a lefelé tartó lépteik. Nawanthiri nem nyitja ki a szemét, csak jól-rosszul visszarendezi magát a tanoknak megfelelő meditációs pózba. Az arctalan szörnyeteg ahogy jött, úgy el is tűnt a fejéből, csak tompa fájdalom marad utána, meg a düh kóbor áramai. Nem akar még kijönni a transzból, ahova igazán meg sem tudott érkezni. Csak hallgatja a hangokat maga körül.
A lelkében csituló viharból kívülről nem sok látszik, talán csak a kisírt mandulaszemek árulkodnak róla, hogy a fejvadász halála az elevenébe vágott. Eleinte a vállai emelkednek-süllyednek, ahogy lélegzik, aztán már csak a hasa, a bő ruhák alatt alig észrevehetően. Az arca üres, mint a szobroké, és Mikarr már a raktár ajtaját csukja, mire kőszerű lassúsággal megmozdul.*
- Pár kék folt. *először a szemei nyílnak ki pislogva, aztán a tartása görbed meg kicsit, ahogy a valóságba visszatér.* Kaphatok egy gyógyitalt? *Pillant Arjára. A kezei még az ölében maradnak, egymáshoz érő hüvelykekkel, mintha megfeledkezett volna róluk. A hangja rozsdásan kopog a pince hűvösében. Fáradtság keveredik benne a szomorúsággal.*
176. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-06-10 17:43:36
Üzenet elküldve: 2021-06-10 17:43:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Beszéljünk//
//Nawanthiri//
- Szerintem Darok. Amiatt, hogy Aztyan parancsba adta, hogy senki nem jöhet le! Ez tuti az ő alabárdja! *válaszolja Arja a fiúnak a pincelejáró ajtaja előtt, de szerencsére Mik hamar megoldja a dolgot.
Odalenn tényleg megtalálják Sulimot. Arja félrefordítja a fejét egy pillanatra a döbbenettől, ahogy a pillantása kiterített testre esik. Pedig a szemeit kegyeletes kezek lecsukták, és szinte aludni látszik. De a végleges, a visszavonhatatlan súlya mégis ott van körülötte letagadhatatlanul.
Arja hagyja, hogy Mik tegye, amit tennie kell, inkább Nawanthirivel foglalkozik.
A szerzeteslány csak ül, furcsa pózban, befelé figyelve, a sarkán kuporogva.
Mintha nem itt járna! Még a szeme is csukva van. Arja félve megérinti a vállát, ha még akkor is tart ez az állapot, hogy ők leértek, megvárva, míg érzékeli a jelenlétét.
Ha Nawanthiri látja őket, akkor csak csendesen kérdez.*
- Neked nem esett bajod? Egészben vagy? Szükséged van valamire? *néz kutatón a nagydarab lányra. Valami... nem stimmel vele. ~Ennyire megviselte volna a férfi halála? Vajon miért?~*
//Nawanthiri//
- Szerintem Darok. Amiatt, hogy Aztyan parancsba adta, hogy senki nem jöhet le! Ez tuti az ő alabárdja! *válaszolja Arja a fiúnak a pincelejáró ajtaja előtt, de szerencsére Mik hamar megoldja a dolgot.
Odalenn tényleg megtalálják Sulimot. Arja félrefordítja a fejét egy pillanatra a döbbenettől, ahogy a pillantása kiterített testre esik. Pedig a szemeit kegyeletes kezek lecsukták, és szinte aludni látszik. De a végleges, a visszavonhatatlan súlya mégis ott van körülötte letagadhatatlanul.
Arja hagyja, hogy Mik tegye, amit tennie kell, inkább Nawanthirivel foglalkozik.
A szerzeteslány csak ül, furcsa pózban, befelé figyelve, a sarkán kuporogva.
Mintha nem itt járna! Még a szeme is csukva van. Arja félve megérinti a vállát, ha még akkor is tart ez az állapot, hogy ők leértek, megvárva, míg érzékeli a jelenlétét.
Ha Nawanthiri látja őket, akkor csak csendesen kérdez.*
- Neked nem esett bajod? Egészben vagy? Szükséged van valamire? *néz kutatón a nagydarab lányra. Valami... nem stimmel vele. ~Ennyire megviselte volna a férfi halála? Vajon miért?~*
175. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-06-08 12:26:32
Üzenet elküldve: 2021-06-08 12:26:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Beszéljünk//
//Nawanthiri//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Odalent nincs is nagy rendetlenség, csak a lépcső aljában fekszik Sulim élettelen teste, mellette pedig a sarkain ülő, széles vállú lány, aki mintha nehezen viselné tettének következményeit. Mik a fejével, szavak nélkül int Nawanthiri felé, ő pedig az élettelen testhez lép amint leért a lépcsőn. Sajnálatosan van már tapasztalata a holttestek eltüntetésében, de most nem dobhatja egyszerűen a Meredélybe, hogy eltüntesse, Aztyan azt mondta, hogy az éj leple alatt vigyék ki a temetőbe és temettessék el a Kereskedőház aranyán.
A testet óvatosan fogja meg, a tehetetlen súly alatt megfeszülnek izmai, de végül elmozdítja és az egyik sarokban egy viaszvászon ponyvába csavarja. Hálátlan munka ez, de ezt is meg kell csinálnia valakinek és mire végez, takaros kis szemfedélt köt a holttest köré. Így könnyebben tudják majd mozgatni és kivinni a temetőbe. Végezetül a raktárba viszi Sulimot és rácsukja az ajtót, hogy senki se láthassa immáron.
A feladat első felét elvégezte, a második feléhez előbb le kell mennie a napnak és akkor indulhatnak is a temetőbe.
Amikor végzett, visszatérne Arjához és Nawához, akibe reméli, hogy sikerült egy kis életet csempésznie a vándor lánynak.*
//Nawanthiri//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Odalent nincs is nagy rendetlenség, csak a lépcső aljában fekszik Sulim élettelen teste, mellette pedig a sarkain ülő, széles vállú lány, aki mintha nehezen viselné tettének következményeit. Mik a fejével, szavak nélkül int Nawanthiri felé, ő pedig az élettelen testhez lép amint leért a lépcsőn. Sajnálatosan van már tapasztalata a holttestek eltüntetésében, de most nem dobhatja egyszerűen a Meredélybe, hogy eltüntesse, Aztyan azt mondta, hogy az éj leple alatt vigyék ki a temetőbe és temettessék el a Kereskedőház aranyán.
A testet óvatosan fogja meg, a tehetetlen súly alatt megfeszülnek izmai, de végül elmozdítja és az egyik sarokban egy viaszvászon ponyvába csavarja. Hálátlan munka ez, de ezt is meg kell csinálnia valakinek és mire végez, takaros kis szemfedélt köt a holttest köré. Így könnyebben tudják majd mozgatni és kivinni a temetőbe. Végezetül a raktárba viszi Sulimot és rácsukja az ajtót, hogy senki se láthassa immáron.
A feladat első felét elvégezte, a második feléhez előbb le kell mennie a napnak és akkor indulhatnak is a temetőbe.
Amikor végzett, visszatérne Arjához és Nawához, akibe reméli, hogy sikerült egy kis életet csempésznie a vándor lánynak.*
174. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-06-01 14:29:37
Üzenet elküldve: 2021-06-01 14:29:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A világ minden kincsét megadná, ha egy gyenge szívzörejt, egy kihagyó lélegzetet találna, és ha Yeza nem tolná félre, valószínűleg addig keresné, míg a fejvadász teste ki nem hűl. Nawanthiri nem mozdul el Sulim hasáról, ahová a gurulás után sebtében felhúzta magát, csak bénultan, kezeit a combjára ejtve figyeli, ahogy a vörös is bizonyságot nyer az üldözője haláláról. Igyekszik összeszedni magát, de a néma zokogástól így is meg-megrázkódik, és folynak a könnyei.
Végül az segít rajta, hogy Yeza kicsit megigazítaná a halottat. Ekkor leszáll Sulimról, és segít benne, mert ez is jobb, mint nem csinálni semmit. A vállát érő, vigasztaló kezekre megrázza a fejét. Szót nem tud kipréselni magából, csak a szemével mondja, hogy "Nem értitek..."
Amikor Aztyan magával hívja a többieket, int nekik, hogy menjenek, ő még marad. Ahogy a lépteik távolodnak, a lány lassan leül a sarkaira, kezeit tenyérrel fölfelé egymásra helyezi az ölében, hogy a hüvelykujjai hegye összeérjen, lehunyja a szemét, és elkezdi számolni a légzését. Az aréna ajtaja odafent becsukódik.*
~Hát nem kinyírtad? *a fejében megszólaló hang olyan, mint a feneketlen tó jéghideg vize, ami a fuldokló tüdejébe tolul* Mondjuk azt hittem, előbb a gyereket fogod...~
- Milyen gyereket? *motyogja a szerzetes*
~Na milyen gyereket?~
*Miközben a hang - az igazi Nawanthirishardipandra - nemlétező szája gúnyosan elvigyorodik, a lány előtt a kemencepadkán szendergő Jejjan arca rémlik fel. Az álom a halál testvére, és a látomás alapján nem lehet eldönteni, hogy a fiúcska még alszik, vagy már halott. Aztán a bőre szürkülni, majd feketedni kezd, a szemei összetöppednek a héjuk alatt, a pufók kis arcról pedig rohamosan sorvad el a hús. Az apró száj visszahúzódik az ínyről, amiből még csak pár tejfog bújt ki, és a szerzetesre rövidesen csak egy szép ruhába öltöztetett kis csontváz bámul üres szemgödrökkel.*
- Neked a tenger fenekén kéne lenned. *szűri a lány a foga közt.*
~Ott voltam, és vártam rád. Te meg nem jöttél. Magadra meg mégse hagyhatlak így, hogy a koldusok is menekülnek előled!~
*A szerzetes érzi, ahogy gyűlik benne a harag. A légzése egyre hangosabb és szaporább. A fejét öntudatlanul előbbredönti az eddigi egyenes tartásából. A karjaitól a melléig végigrohan a feszültség.*
- Darabokra téplek, csak feküdjek le aludni...
~Alig várom, szerelmem! Lényeg, hogy a lelked nyugalmát megtaláld, és segíts a bajbajutottakon!~
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A világ minden kincsét megadná, ha egy gyenge szívzörejt, egy kihagyó lélegzetet találna, és ha Yeza nem tolná félre, valószínűleg addig keresné, míg a fejvadász teste ki nem hűl. Nawanthiri nem mozdul el Sulim hasáról, ahová a gurulás után sebtében felhúzta magát, csak bénultan, kezeit a combjára ejtve figyeli, ahogy a vörös is bizonyságot nyer az üldözője haláláról. Igyekszik összeszedni magát, de a néma zokogástól így is meg-megrázkódik, és folynak a könnyei.
Végül az segít rajta, hogy Yeza kicsit megigazítaná a halottat. Ekkor leszáll Sulimról, és segít benne, mert ez is jobb, mint nem csinálni semmit. A vállát érő, vigasztaló kezekre megrázza a fejét. Szót nem tud kipréselni magából, csak a szemével mondja, hogy "Nem értitek..."
Amikor Aztyan magával hívja a többieket, int nekik, hogy menjenek, ő még marad. Ahogy a lépteik távolodnak, a lány lassan leül a sarkaira, kezeit tenyérrel fölfelé egymásra helyezi az ölében, hogy a hüvelykujjai hegye összeérjen, lehunyja a szemét, és elkezdi számolni a légzését. Az aréna ajtaja odafent becsukódik.*
~Hát nem kinyírtad? *a fejében megszólaló hang olyan, mint a feneketlen tó jéghideg vize, ami a fuldokló tüdejébe tolul* Mondjuk azt hittem, előbb a gyereket fogod...~
- Milyen gyereket? *motyogja a szerzetes*
~Na milyen gyereket?~
*Miközben a hang - az igazi Nawanthirishardipandra - nemlétező szája gúnyosan elvigyorodik, a lány előtt a kemencepadkán szendergő Jejjan arca rémlik fel. Az álom a halál testvére, és a látomás alapján nem lehet eldönteni, hogy a fiúcska még alszik, vagy már halott. Aztán a bőre szürkülni, majd feketedni kezd, a szemei összetöppednek a héjuk alatt, a pufók kis arcról pedig rohamosan sorvad el a hús. Az apró száj visszahúzódik az ínyről, amiből még csak pár tejfog bújt ki, és a szerzetesre rövidesen csak egy szép ruhába öltöztetett kis csontváz bámul üres szemgödrökkel.*
- Neked a tenger fenekén kéne lenned. *szűri a lány a foga közt.*
~Ott voltam, és vártam rád. Te meg nem jöttél. Magadra meg mégse hagyhatlak így, hogy a koldusok is menekülnek előled!~
*A szerzetes érzi, ahogy gyűlik benne a harag. A légzése egyre hangosabb és szaporább. A fejét öntudatlanul előbbredönti az eddigi egyenes tartásából. A karjaitól a melléig végigrohan a feszültség.*
- Darabokra téplek, csak feküdjek le aludni...
~Alig várom, szerelmem! Lényeg, hogy a lelked nyugalmát megtaláld, és segíts a bajbajutottakon!~
173. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-06-01 08:33:06
Üzenet elküldve: 2021-06-01 08:33:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
//Pince zárás //
*A sivatagi nyúl a füstöt kihasználva akar egérutat nyerni. Az ork vehemensen követi, amint a füst engedi. A lépcsőnél már kisebb tumultus alakul ki a többi sivatagiakkal, de ahogy mondják, ezúttal a disznó győz és oldalra paszírozza vagy félre löki a ludakat. Odafölt a derék asszonyság nyakon csípi a menekülőt és együtt gurulnak lefelé. Megpróbálja a két testet feltartóztatni, de aztán reccsen a lépcső. Kicsit furcsán áll a sivatagi nyaka, így, hogy megpihen a lépcső alján. Nawanthirishardipandra vagy ahogy az ork hívja magában, a vaskos embernősény, könnyekkel küszködve bírná életre a sivatagit, de az nem akar megmozdulni.*
- Ez kimúlt. *Megállapítja hangosan is, amit a két nőstény már megvizsgált a tetemen. Azon morfondírozik, hogy mi legyen a tetemmel. Három dolog is eszébe jut. Az egyik, hogy belehajítja a folyóba. A másik, hogy a disznók elé veti. A harmadik, hogy elássa a temetőbe, valami friss sírt felásva. A szőrős sörényű lánynak csak mond egy-két jó szót.*
- Ne aggódj, ez bárkivel megesik. *Barátilag megveregeti a vállát, ami nagy szó az orkttól, mert neki nincsen baja az ilyen helyzetekkel. Talán ezért is jó, hogy orknak született. Aztyan végül eldönti mi legyen a hullával. Egyelőre itt marad oszlani. Vállat ránt, majd biccent az intézőnek. Nyomban követi is a felszólításra, hogy menjenek. Ha már felért mindenki, akkor jól behúzza a pinceajtót. Páncélos kezével meghajlítja a kilincset, így azt más nemigen fogja tudni kinyitni, hacsak baltával be nem törik. Az alabárdot az ajtófélfába vágja, így egy fél X-et formálva jelzésként ott marad az ajtó előtt, hogy még véletlenül se jusson eszébe senkinek lemenni. *
//Pince zárás //
*A sivatagi nyúl a füstöt kihasználva akar egérutat nyerni. Az ork vehemensen követi, amint a füst engedi. A lépcsőnél már kisebb tumultus alakul ki a többi sivatagiakkal, de ahogy mondják, ezúttal a disznó győz és oldalra paszírozza vagy félre löki a ludakat. Odafölt a derék asszonyság nyakon csípi a menekülőt és együtt gurulnak lefelé. Megpróbálja a két testet feltartóztatni, de aztán reccsen a lépcső. Kicsit furcsán áll a sivatagi nyaka, így, hogy megpihen a lépcső alján. Nawanthirishardipandra vagy ahogy az ork hívja magában, a vaskos embernősény, könnyekkel küszködve bírná életre a sivatagit, de az nem akar megmozdulni.*
- Ez kimúlt. *Megállapítja hangosan is, amit a két nőstény már megvizsgált a tetemen. Azon morfondírozik, hogy mi legyen a tetemmel. Három dolog is eszébe jut. Az egyik, hogy belehajítja a folyóba. A másik, hogy a disznók elé veti. A harmadik, hogy elássa a temetőbe, valami friss sírt felásva. A szőrős sörényű lánynak csak mond egy-két jó szót.*
- Ne aggódj, ez bárkivel megesik. *Barátilag megveregeti a vállát, ami nagy szó az orkttól, mert neki nincsen baja az ilyen helyzetekkel. Talán ezért is jó, hogy orknak született. Aztyan végül eldönti mi legyen a hullával. Egyelőre itt marad oszlani. Vállat ránt, majd biccent az intézőnek. Nyomban követi is a felszólításra, hogy menjenek. Ha már felért mindenki, akkor jól behúzza a pinceajtót. Páncélos kezével meghajlítja a kilincset, így azt más nemigen fogja tudni kinyitni, hacsak baltával be nem törik. Az alabárdot az ajtófélfába vágja, így egy fél X-et formálva jelzésként ott marad az ajtó előtt, hogy még véletlenül se jusson eszébe senkinek lemenni. *
172. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-05-31 11:52:25
Üzenet elküldve: 2021-05-31 11:52:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
//Lentről fel I.//
*A holttestet majd elintézik, sem Nawának, sem Yezának nem kell ezzel foglalkoznia. Megkapja a végtisztességet, annak ellenére, ahogyan viselkedett. Pedig talán egyszerűbb lenne a Szakadékba hajítani és elfelejteni. Az intéző megmondta, hogy ez lesz a vége és lám, bár nem úgy, ahogy azt tervezte.
Kifejezéstelen tekintettel figyeli a könnyeivel küzdő széles vállú lányt.*
- Aki szereti az esőt, szeresse a sarat is. *Formálják ajkai a szavakat szinte hangtalan, majd jelzi Yezának, hogy induljanak el felfelé. Itt már nincs több dolguk.
A lépcső tetejében látja Arját ugrásra készen, de fejével int neki, hogy nincs már szükség további intézkedése. Felfelé tartva a vörös elébe vág, amit először nem tud mire venni, meg is torpan a lépésben, a korlátra teszi a kezét. Aztán rájön, hogy Yeza még most is őt védi, ami egyszerre bosszantó és megnyugtató érzés. Halk sóhajjal követi felfelé.*
- Zárjátok le egyelőre a Pincearénát, amíg ennek nincs vége, senki se jöhet le, csak a mieink. *Adja parancsba halkan. Nagyon nem úgy alakultak a dolgok, ahogy tervezte, de olyan területen járt, amelyen nem mozog magabiztosan. Jó lesz visszatérni a Központba és végre azzal foglalkoznia, amivel neki kell, az üzlettel.*
- Darok, kísérj el a Központba. *Fordul a páncélos ork felé is utasítással. A történtek után nem szívesen járna egyedül. A kardját Yezánál hagyja.*
A hozzászólás írója (A'cron Aztyan al'Areen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.05.31 12:03:57
//Lentről fel I.//
*A holttestet majd elintézik, sem Nawának, sem Yezának nem kell ezzel foglalkoznia. Megkapja a végtisztességet, annak ellenére, ahogyan viselkedett. Pedig talán egyszerűbb lenne a Szakadékba hajítani és elfelejteni. Az intéző megmondta, hogy ez lesz a vége és lám, bár nem úgy, ahogy azt tervezte.
Kifejezéstelen tekintettel figyeli a könnyeivel küzdő széles vállú lányt.*
- Aki szereti az esőt, szeresse a sarat is. *Formálják ajkai a szavakat szinte hangtalan, majd jelzi Yezának, hogy induljanak el felfelé. Itt már nincs több dolguk.
A lépcső tetejében látja Arját ugrásra készen, de fejével int neki, hogy nincs már szükség további intézkedése. Felfelé tartva a vörös elébe vág, amit először nem tud mire venni, meg is torpan a lépésben, a korlátra teszi a kezét. Aztán rájön, hogy Yeza még most is őt védi, ami egyszerre bosszantó és megnyugtató érzés. Halk sóhajjal követi felfelé.*
- Zárjátok le egyelőre a Pincearénát, amíg ennek nincs vége, senki se jöhet le, csak a mieink. *Adja parancsba halkan. Nagyon nem úgy alakultak a dolgok, ahogy tervezte, de olyan területen járt, amelyen nem mozog magabiztosan. Jó lesz visszatérni a Központba és végre azzal foglalkoznia, amivel neki kell, az üzlettel.*
- Darok, kísérj el a Központba. *Fordul a páncélos ork felé is utasítással. A történtek után nem szívesen járna egyedül. A kardját Yezánál hagyja.*
A hozzászólás írója (A'cron Aztyan al'Areen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.05.31 12:03:57
171. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-05-30 15:38:48
Üzenet elküldve: 2021-05-30 15:38:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
//Lentről fel I.//
*Cifra wegtoreni káromkodás szakad fel a vörösből. Az ork úgy tarolja le a terveit, hogy alig tér magához. Miért is gondolta, hogy az ő utasítása bármit is nyom a páncélos hegyomlásnál a latba? Most viszont nincs idő ilyesmin háborogni. A lépcső tetején megjelenő nőt nem ismeri, a sivatagiak is megszorultak itt a kavarodás miatt. Patt helyzet. Szégyen, nem szégyen, de jelenleg fogalma sincs, mi történik pontosan. Ezért is dönt, ahogy dönt: az intézőt nem hagyhatja magára így akkor sem, ha Sulim megszalad. Ez a hajó már elment. Semmi értelme most már átverekednie magát a lépcsőn tolongókon, így a legjobb lesz, ha gyorsan próbál visszatérni Aztyanhoz, hogy minél előbb távozóra foghassák. Igen, körbe a hátsó ajtón át, amerre a raktárkészletet szokták mozgatni. Ami azt illeti, szívesen elébe vágott volna a menekülő orgyilkosnak arra, de a kialakult helyzet eléggé megkötötte a lehetőségeit. Már mozdulna is, hogy a sokadjára változó tervei legújabb fonalát kövesse, amikor két test bucskázik le a mellette a lépcsőn, ezzel ismét megakasztva őt. De most már csak egy pillanatra. Yeza ugrik. A lépcső alján nem a zúzódásokkal tarkított nőre figyel, hanem az ernyedt sivatagira. Sejti már, ahogy látja Nawanthiri gesztusait, de nem lehet biztos. Az övére akasztja a mesterkardot, leguggol és félretolja a másikat Sulimtól. Határozottan, de nem gorombán. Nem próbálja megmozdítani a lépcső alján fekvő férfit. Először csak óvatosan kitapintja az eret a nyakán. Óvatosan és elővigyázatosan. Szabad keze a kése markolatán van, ha Sulim esetleg újabb trükkre készülne. De hiába igazít az ujjain, hamar nyilvánvalóvá válik, hogy az orgyilkos többé semmilyen trükkel nem fog szolgálni az árnyékvilágon. Yezára csend borul. Egy pillanatra némaságába húzza az örökre megállt sivatagi szív hallgatása. A körülötte lévő zajok nem hatolnak át rajta. Elveszi ujjait a még meleg, kreol bőrről és lecsukja Sulim kiüresedett szemeit. Végigsimít az életében oly pimasz vonásokon. ~Találkozunk még~ köszön el tőle szavak nélkül. Ez a halál miatta feketéllik itt, ha úgy vesszük. Sulim az életére tört, és a rövid idő alatt, amíg ismerte, egy igazi tuskó volt, most mégis közelebb érzi magához, mint bárkit a helyiségben. Csak tette a dolgát, de erről a küldetésről sosem tér már haza. Ismerős vég ez a magafajtának.
Csak most igazít Sulimon, hogy a póz, amiben fekszik, kevésbé legyen méltatlan, aztán felnéz a zaklatott lányra néz. Vállas, jó erőben lévő fehérnép, az biztos, de most aprónak és összetörtnek tűnik. Az a hatalmas esés, azok a véraláfutások és sebek valószínűleg meg sem kottyannak neki, de az ölés terhe a lelkén, az láthatóan megroppantotta. Yeza mondana neki valamit, de nem tud. Inkább csak a vállára teszi a kezét. Nincs is módja másra, mert Aztyan utasítása maga mellé rendeli. Szó nélkül kel fel a lépcső legalsó fokáról és indul is szorosan az intéző nyomában felfelé. Az utolsó pár méteren viszont elébe vág. Jobb, ha ő megy elől. Ezek után bölcsebb felkészülten menni a dolgok elé, ha egy mód van rá.*
//Lentről fel I.//
*Cifra wegtoreni káromkodás szakad fel a vörösből. Az ork úgy tarolja le a terveit, hogy alig tér magához. Miért is gondolta, hogy az ő utasítása bármit is nyom a páncélos hegyomlásnál a latba? Most viszont nincs idő ilyesmin háborogni. A lépcső tetején megjelenő nőt nem ismeri, a sivatagiak is megszorultak itt a kavarodás miatt. Patt helyzet. Szégyen, nem szégyen, de jelenleg fogalma sincs, mi történik pontosan. Ezért is dönt, ahogy dönt: az intézőt nem hagyhatja magára így akkor sem, ha Sulim megszalad. Ez a hajó már elment. Semmi értelme most már átverekednie magát a lépcsőn tolongókon, így a legjobb lesz, ha gyorsan próbál visszatérni Aztyanhoz, hogy minél előbb távozóra foghassák. Igen, körbe a hátsó ajtón át, amerre a raktárkészletet szokták mozgatni. Ami azt illeti, szívesen elébe vágott volna a menekülő orgyilkosnak arra, de a kialakult helyzet eléggé megkötötte a lehetőségeit. Már mozdulna is, hogy a sokadjára változó tervei legújabb fonalát kövesse, amikor két test bucskázik le a mellette a lépcsőn, ezzel ismét megakasztva őt. De most már csak egy pillanatra. Yeza ugrik. A lépcső alján nem a zúzódásokkal tarkított nőre figyel, hanem az ernyedt sivatagira. Sejti már, ahogy látja Nawanthiri gesztusait, de nem lehet biztos. Az övére akasztja a mesterkardot, leguggol és félretolja a másikat Sulimtól. Határozottan, de nem gorombán. Nem próbálja megmozdítani a lépcső alján fekvő férfit. Először csak óvatosan kitapintja az eret a nyakán. Óvatosan és elővigyázatosan. Szabad keze a kése markolatán van, ha Sulim esetleg újabb trükkre készülne. De hiába igazít az ujjain, hamar nyilvánvalóvá válik, hogy az orgyilkos többé semmilyen trükkel nem fog szolgálni az árnyékvilágon. Yezára csend borul. Egy pillanatra némaságába húzza az örökre megállt sivatagi szív hallgatása. A körülötte lévő zajok nem hatolnak át rajta. Elveszi ujjait a még meleg, kreol bőrről és lecsukja Sulim kiüresedett szemeit. Végigsimít az életében oly pimasz vonásokon. ~Találkozunk még~ köszön el tőle szavak nélkül. Ez a halál miatta feketéllik itt, ha úgy vesszük. Sulim az életére tört, és a rövid idő alatt, amíg ismerte, egy igazi tuskó volt, most mégis közelebb érzi magához, mint bárkit a helyiségben. Csak tette a dolgát, de erről a küldetésről sosem tér már haza. Ismerős vég ez a magafajtának.
Csak most igazít Sulimon, hogy a póz, amiben fekszik, kevésbé legyen méltatlan, aztán felnéz a zaklatott lányra néz. Vállas, jó erőben lévő fehérnép, az biztos, de most aprónak és összetörtnek tűnik. Az a hatalmas esés, azok a véraláfutások és sebek valószínűleg meg sem kottyannak neki, de az ölés terhe a lelkén, az láthatóan megroppantotta. Yeza mondana neki valamit, de nem tud. Inkább csak a vállára teszi a kezét. Nincs is módja másra, mert Aztyan utasítása maga mellé rendeli. Szó nélkül kel fel a lépcső legalsó fokáról és indul is szorosan az intéző nyomában felfelé. Az utolsó pár méteren viszont elébe vág. Jobb, ha ő megy elől. Ezek után bölcsebb felkészülten menni a dolgok elé, ha egy mód van rá.*
170. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-05-30 06:10:07
Üzenet elküldve: 2021-05-30 06:10:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
*Azt mondják, ha egy óriás csinál valamit, sokkal nagyobb a jelentősége, mintha bárki más tenné. Így van ez Engriddel is: olyan svunggal pattan fel az asztaltól, hogy Nawanthiri ösztönösen odakapja a fejét. A fejvadász futva közeledő lépteit elnyomja a többi zaj, de néhány szívdobbanással később a lánynak gyanús lesz a dolog. Sok ideje nem marad latolgatni, mert Sulim az ajtóval együtt a kilincset is kirántja a kezéből. A meglepetés úgy látszik oda, de a helyzeti előnyét talán még ki tudja használni, ezért nekiront a férfinak, ahogy eredetileg is tervezte. Sulim láthatóan csak erre várt. A szerzetesnek mégis sikerül úgy fogást találnia rajta, hogy véletlenül se kerüljön elő valahonnan egy elrejtett tőr. A lépcsőn viszont a többedik próbálkozásra sem sikerül ledobnia, mert a fejvadász mindig kifordul valahogy, mielőtt meg tudná billenteni. Nawanthirishardipandra hamar megunja ezt a játékot, és egy óvatlan pillanatban teli erőből hasba térdeli az ellenfelét, amivel meg tudja annyira lepni, hogy ha el nem is esik, az egyensúlyát elveszíti. A lány meg is indul vele a lépcső irányába, be is lép a csípődobáshoz, Sulim azonban úgy kapaszkodik belé, hogy amikor végül megröpteti, magával rántja a mélybe.
Nawanthirit eldobták már néhány százszor életében, így ha nem is kellemes az út lefelé, lehetőség szerint igyekszik kigurulni az ütődéseket, vigyáz a fejére, és azon van, hogy amint leérnek, ő legyen felül. A manőver sikerül, a harci láztól pedig egyelőre nem érzi a begyűjtött kék-zöld foltokat. Reflexből fog rá Sulim arcára, hogy helyet csináljon a másik kezének a fojtáshoz. Aztán eljut az agyáig az esés végén hallott szörnyű reccsenés, és hogy a férfi semmilyen ellenállást nem tanúsít. Riadtan nyúl a nyakához, hogy megnézi a pulzusát, így tapintja ki a törött csigolyákat is. Halk kis nyüszítés szakad ki belőle, ahogy a jobbját halálra váltan a szája elé kapja. Széles vállai jól láthatóan megreszketnek az iszonyattól, és elerednek a könnyei. A körülötte állókkal, Aztyan utasításaival nem foglalkozik, csak kétségbeesetten keres a szabad kezével szívverést, lélegzetet Sulim mellkasán.*
*Azt mondják, ha egy óriás csinál valamit, sokkal nagyobb a jelentősége, mintha bárki más tenné. Így van ez Engriddel is: olyan svunggal pattan fel az asztaltól, hogy Nawanthiri ösztönösen odakapja a fejét. A fejvadász futva közeledő lépteit elnyomja a többi zaj, de néhány szívdobbanással később a lánynak gyanús lesz a dolog. Sok ideje nem marad latolgatni, mert Sulim az ajtóval együtt a kilincset is kirántja a kezéből. A meglepetés úgy látszik oda, de a helyzeti előnyét talán még ki tudja használni, ezért nekiront a férfinak, ahogy eredetileg is tervezte. Sulim láthatóan csak erre várt. A szerzetesnek mégis sikerül úgy fogást találnia rajta, hogy véletlenül se kerüljön elő valahonnan egy elrejtett tőr. A lépcsőn viszont a többedik próbálkozásra sem sikerül ledobnia, mert a fejvadász mindig kifordul valahogy, mielőtt meg tudná billenteni. Nawanthirishardipandra hamar megunja ezt a játékot, és egy óvatlan pillanatban teli erőből hasba térdeli az ellenfelét, amivel meg tudja annyira lepni, hogy ha el nem is esik, az egyensúlyát elveszíti. A lány meg is indul vele a lépcső irányába, be is lép a csípődobáshoz, Sulim azonban úgy kapaszkodik belé, hogy amikor végül megröpteti, magával rántja a mélybe.
Nawanthirit eldobták már néhány százszor életében, így ha nem is kellemes az út lefelé, lehetőség szerint igyekszik kigurulni az ütődéseket, vigyáz a fejére, és azon van, hogy amint leérnek, ő legyen felül. A manőver sikerül, a harci láztól pedig egyelőre nem érzi a begyűjtött kék-zöld foltokat. Reflexből fog rá Sulim arcára, hogy helyet csináljon a másik kezének a fojtáshoz. Aztán eljut az agyáig az esés végén hallott szörnyű reccsenés, és hogy a férfi semmilyen ellenállást nem tanúsít. Riadtan nyúl a nyakához, hogy megnézi a pulzusát, így tapintja ki a törött csigolyákat is. Halk kis nyüszítés szakad ki belőle, ahogy a jobbját halálra váltan a szája elé kapja. Széles vállai jól láthatóan megreszketnek az iszonyattól, és elerednek a könnyei. A körülötte állókkal, Aztyan utasításaival nem foglalkozik, csak kétségbeesetten keres a szabad kezével szívverést, lélegzetet Sulim mellkasán.*
169. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-05-29 21:58:59
Üzenet elküldve: 2021-05-29 21:58:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
*Aztyan a kereskedelemhez, a tárgyaláshoz és az üzlethez ért a legjobban. Szakmai reputációja megkérdőjelezhetetlen a területen, de ez, ami most a pincearéna puha padlója felett folyik már rég nem az a szokványosan vett üzlet, amiben oly otthonosan mozog. Talán ezért sem neheztel annyira a közbeszóló Yezára, mit azt a vörös hiszi. Ez már nem az ő terepe, ahol a rutinosabb másik könnyedén átejti és a saját malmára hajtja a vizet.
Aztán az események felgyorsulnak. Sulim a földhöz vág valamit, amiből füst szabadul fel, jótékonyan és bosszantóan rejtve a fejvadász mozgását. A heges arcú intéző nem mozdul, fegyvertelen, így nem szívesen kerülne egyetlen penge útjába sem.
Nincs szükség Yeza mozdulást tiltó szavaira, de elégedetten veszi, hogy a vörös az ő biztonságát tartja előre. Valószínűleg nem baráti megfontolásból, de ez most részletkérdés. Magán érzi a lány kezeit, nem is áll ellen, hagyja, hogy Yeza pontosan megállapítsa hogy hol van és mit csinál.
Amikor pedig a füst oszlani kezd, a lépcsőnél is felgyorsulnak az események, bár innen az intéző nehezen látja át. Nem kíván beavatkozni és nem is kíván előre menni.
A lépcsőfeljáróban lévő kavarodást sem igazán látja át, de reméli, hogy valakinek sikerül megállítania Sulimot és elégtételt vehet rajta a sok bajért és sérelemért, amit neki és a Kereskedőháznak okozott.
Ez meg is történik, ha minden igaz, lentről nézi végig, ahogy a lépcsőfeljáró tetején kialakuló dulakodás végén ketten bukfenceznek le a magasból. A széles vállú lány mellett Sulim a másik és az esés nem néz ki túl jól.
Amikor látja, hogy a fejvadász nem mozdul, nem érez elégedettséget. Nem azért, mert azt hiszi, a férfi meghalt, akár lehet még ájult is, hanem azért, mert sikerült megállítani.*
- Locsoljátok fel és kötözzézek meg! *Adja parancsba. Ha pedig kiderül, hogy Sulim a nyakát szegte az esés közben, halkan felsóhajt. ~ Hát itt a vége. ~ Égszín pillantása Nawa felé rebben.*
- Lássátok el a sérüléseit. *Ennél többet nem tud tenni érte.
Csak akkor indul majd fel, ha az események végleg megoldódtak. Sulim halálával. Ez nem az ő terepe, tudja, mikor kell hagyni azokat, akik a saját területükön nagyobb tapasztalattal bírnak.*
- Gyere velem. *Fordul Yeza felé és miután a sivatagiak elmentek, felsétál a lépcsőn.*
*Aztyan a kereskedelemhez, a tárgyaláshoz és az üzlethez ért a legjobban. Szakmai reputációja megkérdőjelezhetetlen a területen, de ez, ami most a pincearéna puha padlója felett folyik már rég nem az a szokványosan vett üzlet, amiben oly otthonosan mozog. Talán ezért sem neheztel annyira a közbeszóló Yezára, mit azt a vörös hiszi. Ez már nem az ő terepe, ahol a rutinosabb másik könnyedén átejti és a saját malmára hajtja a vizet.
Aztán az események felgyorsulnak. Sulim a földhöz vág valamit, amiből füst szabadul fel, jótékonyan és bosszantóan rejtve a fejvadász mozgását. A heges arcú intéző nem mozdul, fegyvertelen, így nem szívesen kerülne egyetlen penge útjába sem.
Nincs szükség Yeza mozdulást tiltó szavaira, de elégedetten veszi, hogy a vörös az ő biztonságát tartja előre. Valószínűleg nem baráti megfontolásból, de ez most részletkérdés. Magán érzi a lány kezeit, nem is áll ellen, hagyja, hogy Yeza pontosan megállapítsa hogy hol van és mit csinál.
Amikor pedig a füst oszlani kezd, a lépcsőnél is felgyorsulnak az események, bár innen az intéző nehezen látja át. Nem kíván beavatkozni és nem is kíván előre menni.
A lépcsőfeljáróban lévő kavarodást sem igazán látja át, de reméli, hogy valakinek sikerül megállítania Sulimot és elégtételt vehet rajta a sok bajért és sérelemért, amit neki és a Kereskedőháznak okozott.
Ez meg is történik, ha minden igaz, lentről nézi végig, ahogy a lépcsőfeljáró tetején kialakuló dulakodás végén ketten bukfenceznek le a magasból. A széles vállú lány mellett Sulim a másik és az esés nem néz ki túl jól.
Amikor látja, hogy a fejvadász nem mozdul, nem érez elégedettséget. Nem azért, mert azt hiszi, a férfi meghalt, akár lehet még ájult is, hanem azért, mert sikerült megállítani.*
- Locsoljátok fel és kötözzézek meg! *Adja parancsba. Ha pedig kiderül, hogy Sulim a nyakát szegte az esés közben, halkan felsóhajt. ~ Hát itt a vége. ~ Égszín pillantása Nawa felé rebben.*
- Lássátok el a sérüléseit. *Ennél többet nem tud tenni érte.
Csak akkor indul majd fel, ha az események végleg megoldódtak. Sulim halálával. Ez nem az ő terepe, tudja, mikor kell hagyni azokat, akik a saját területükön nagyobb tapasztalattal bírnak.*
- Gyere velem. *Fordul Yeza felé és miután a sivatagiak elmentek, felsétál a lépcsőn.*
168. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-05-29 17:06:19
Üzenet elküldve: 2021-05-29 17:06:19
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Rőt tincsek nyomában//
// Zárás //
* A szavak ideje lejárt és ezzel együtt az események felgyorsulnak. A földön csattan az a fránya füstbomba és ezzel együtt kitör a káosz. Sulim meglódul a lépcsőn felfelé. Az intéző parancsolna, de csak krákogni tud a füst miatt. Ezt a parancsot, hát nem hallja teljesen tisztán az ork. Yezza intéz felé ugyan parancsokat, ami a maradásra szólítaná fel. Úgy tűnik ebben a helyzetben ő őrzi meg a legjobban a hidegvérét. Ösztönösen védi az intézőt, amivel így időt is veszít. Mire a füst elül, addigra már bőven van lehetősége meglépnie Sulimnak, csakhogy még ott vannak a fentiek, akik időt nyerhetnek. Nawanthiri próbálja meg ezt a lassítást. Csakhogy nem bolond a fejvadász. Arra számít, hogy legalább egy vagy két alkalmazott fent lesben állva várja. A vaskos lány lesben áll, de több tényező is közbejön. Az első az, hogy a báró asztalánál valami történik. Páncél csikordulás, fegyver zörgés és egy kiáltás. Erre ösztönösen oda kapja a fejét. Sulim pedig az ajtó túloldalán kihasználja azt a plusz időt, amit a bomba nyert neki. Nem ugrik neki az ajtónak, hanem előtte lelassít és lassan ráfog a kilincsre, majd az ajtót hirtelen kirántja és egyben rögtön a falhoz is lapul. A lány tétova, amiért megzavarták, de ettől még igyekszik véghezvinni tervét. Beront és rögtön ráront a férfi, de sikerül rajta fogást találnia. A lépcső felé taszítja, már csak egy lépés híja, hogy lelökje. Viszont ez terve egyelőre úgy tűnik nem jön be neki. Sulim oldalra mozdul egy lépést, így továbbra is marad a kézitusa. Rutinos a lány, így a fejvadásznak sem sikerül megszabadulnia tőle. Mintha álló harc alakulna ki köztük. Viszont végül úgy tűnik, hogy a testes lánynak sikerül leginkább fogást találnia a másikon. Megragadja a fejvadászt és a lépcső felé löki. Utolsó erejével Sulim azért még megragadja Nawanthirit, így rántja magával. Együtt bukfenceznek le a lépcsőn. Aztán egy reccsenés hallatszik. A lépcső lábánál fekszenek. A lánynak fáj mindene, hiszen csúnya esés volt. Jó ideig lesznek kék, meg zöld foltjai szanaszét testén. A fejvadásznak viszont nincsenek problémái az ilyen sérülésekkel, mivel ő már mozdulatlanul fekszik a padlón. Kitörte esés közben a nyakát. A sírba vitte minden titkát, ami csak volt. Na rögtön ezt nem tudhatják a jelenlévők, mert ahhoz alaposabb vizsgálat szükséges. Első ránézésre talán ájultnak is mondhatnák. Felszerelés sincs nála már más, csak a kérd használt kardja. Erszénye is üresen tátong. Talán ezért is volt annyira égető számára Yeza elfogása.*
* A füst eloszlik és a lentiek akkor pillantják meg a lépcsőn dulakodókat. Ez ugyan nem egy hosszadalmas folyamat, de mégis elég idő kiesés Sulimtól. Megindul, hát mind a két testőr, amint lehet. Intézőjüket magára hagyva a sivatagiakkal, bár azok jelenleg nem úgy tűnnek, mintha támadni akarnának. Sajnos egy keskeny lépcső van, így aztán hiába mozdul a páros. Ketten nem mennek sokra. Ha az egyikük hátra maradt volna, de így csak káosz lesz az egészből. Az ork alabárdja nem éppen üldözésre lett tervezve. A páncélos test könnyűszerrel löki félre a nomádokat, viszont ennek Yezza issza meg a levét, hiszen ő igyekezett volna ellavírozni köztük. Az egyik neki is csapódik és ezzel a vörös a falnak préselődik, pedig előrébb járt, mint Darok. Az ork megszerzi az előnyt, de sajnos a bajok csak jönnek. Amint lépne a lépcsőre láthatja, hogy felé gurul a két dulakodó. Még időben hátra tud lépni, mert amúgy félő, hogy ő is elvágódna, ha azok ketten nekicsapódnának. A többi nomád szótlanul áll még egy darabig. Aztán, amint lecsendesedik minden szótlanul távoznak. Yeza, ugyan kérte őket még korábban, hogy várjanak, de mire felmegy már nyomukat sem találja.*
// Zárás //
* A szavak ideje lejárt és ezzel együtt az események felgyorsulnak. A földön csattan az a fránya füstbomba és ezzel együtt kitör a káosz. Sulim meglódul a lépcsőn felfelé. Az intéző parancsolna, de csak krákogni tud a füst miatt. Ezt a parancsot, hát nem hallja teljesen tisztán az ork. Yezza intéz felé ugyan parancsokat, ami a maradásra szólítaná fel. Úgy tűnik ebben a helyzetben ő őrzi meg a legjobban a hidegvérét. Ösztönösen védi az intézőt, amivel így időt is veszít. Mire a füst elül, addigra már bőven van lehetősége meglépnie Sulimnak, csakhogy még ott vannak a fentiek, akik időt nyerhetnek. Nawanthiri próbálja meg ezt a lassítást. Csakhogy nem bolond a fejvadász. Arra számít, hogy legalább egy vagy két alkalmazott fent lesben állva várja. A vaskos lány lesben áll, de több tényező is közbejön. Az első az, hogy a báró asztalánál valami történik. Páncél csikordulás, fegyver zörgés és egy kiáltás. Erre ösztönösen oda kapja a fejét. Sulim pedig az ajtó túloldalán kihasználja azt a plusz időt, amit a bomba nyert neki. Nem ugrik neki az ajtónak, hanem előtte lelassít és lassan ráfog a kilincsre, majd az ajtót hirtelen kirántja és egyben rögtön a falhoz is lapul. A lány tétova, amiért megzavarták, de ettől még igyekszik véghezvinni tervét. Beront és rögtön ráront a férfi, de sikerül rajta fogást találnia. A lépcső felé taszítja, már csak egy lépés híja, hogy lelökje. Viszont ez terve egyelőre úgy tűnik nem jön be neki. Sulim oldalra mozdul egy lépést, így továbbra is marad a kézitusa. Rutinos a lány, így a fejvadásznak sem sikerül megszabadulnia tőle. Mintha álló harc alakulna ki köztük. Viszont végül úgy tűnik, hogy a testes lánynak sikerül leginkább fogást találnia a másikon. Megragadja a fejvadászt és a lépcső felé löki. Utolsó erejével Sulim azért még megragadja Nawanthirit, így rántja magával. Együtt bukfenceznek le a lépcsőn. Aztán egy reccsenés hallatszik. A lépcső lábánál fekszenek. A lánynak fáj mindene, hiszen csúnya esés volt. Jó ideig lesznek kék, meg zöld foltjai szanaszét testén. A fejvadásznak viszont nincsenek problémái az ilyen sérülésekkel, mivel ő már mozdulatlanul fekszik a padlón. Kitörte esés közben a nyakát. A sírba vitte minden titkát, ami csak volt. Na rögtön ezt nem tudhatják a jelenlévők, mert ahhoz alaposabb vizsgálat szükséges. Első ránézésre talán ájultnak is mondhatnák. Felszerelés sincs nála már más, csak a kérd használt kardja. Erszénye is üresen tátong. Talán ezért is volt annyira égető számára Yeza elfogása.*
* A füst eloszlik és a lentiek akkor pillantják meg a lépcsőn dulakodókat. Ez ugyan nem egy hosszadalmas folyamat, de mégis elég idő kiesés Sulimtól. Megindul, hát mind a két testőr, amint lehet. Intézőjüket magára hagyva a sivatagiakkal, bár azok jelenleg nem úgy tűnnek, mintha támadni akarnának. Sajnos egy keskeny lépcső van, így aztán hiába mozdul a páros. Ketten nem mennek sokra. Ha az egyikük hátra maradt volna, de így csak káosz lesz az egészből. Az ork alabárdja nem éppen üldözésre lett tervezve. A páncélos test könnyűszerrel löki félre a nomádokat, viszont ennek Yezza issza meg a levét, hiszen ő igyekezett volna ellavírozni köztük. Az egyik neki is csapódik és ezzel a vörös a falnak préselődik, pedig előrébb járt, mint Darok. Az ork megszerzi az előnyt, de sajnos a bajok csak jönnek. Amint lépne a lépcsőre láthatja, hogy felé gurul a két dulakodó. Még időben hátra tud lépni, mert amúgy félő, hogy ő is elvágódna, ha azok ketten nekicsapódnának. A többi nomád szótlanul áll még egy darabig. Aztán, amint lecsendesedik minden szótlanul távoznak. Yeza, ugyan kérte őket még korábban, hogy várjanak, de mire felmegy már nyomukat sem találja.*
167. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-05-18 08:24:02
Üzenet elküldve: 2021-05-18 08:24:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
*Ez a sivatagi vezér annyit beszél, mint egy kotnyeles öregasszony. Hallgatni is pont elég a sok zagyvaságot, amivel traktálja őket. A sok beszédnek meglett a böjtje. Valami furcsa dobozka puffan a padlón, amiből hirtelen fekete füst teríti be a pincearénát. Aztyan hangja csendül fel elsőként, hogy állítsátok meg! A vörös női hangja követi a kapjátok el kiáltással. Nem nehéz felismerni, hogy szökni próbál az alamuszi sivatagi. Amint a füst oszlik annyira, hogy lehessen a felfelé vezető utat látni, már meg is indul, hogy megállítsa a menekülőt. Páncéljában és alabárddal a kezében szalad felfelé, hogy valahol odafönt, egy kis segítséggel, de elkapják a szökni próbáló sivatagit.*
*Ez a sivatagi vezér annyit beszél, mint egy kotnyeles öregasszony. Hallgatni is pont elég a sok zagyvaságot, amivel traktálja őket. A sok beszédnek meglett a böjtje. Valami furcsa dobozka puffan a padlón, amiből hirtelen fekete füst teríti be a pincearénát. Aztyan hangja csendül fel elsőként, hogy állítsátok meg! A vörös női hangja követi a kapjátok el kiáltással. Nem nehéz felismerni, hogy szökni próbál az alamuszi sivatagi. Amint a füst oszlik annyira, hogy lehessen a felfelé vezető utat látni, már meg is indul, hogy megállítsa a menekülőt. Páncéljában és alabárddal a kezében szalad felfelé, hogy valahol odafönt, egy kis segítséggel, de elkapják a szökni próbáló sivatagit.*
166. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-05-14 19:43:24
Üzenet elküldve: 2021-05-14 19:43:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
*Az intéző meg ő biztos összecsikordulnak még párszor, míg kialakul a harmónia köztük. Értékek és kompetenciák. Yeza önérzetét fájón marja, hogy csinos harcikutyának tartják itt az urak. Meg akarja mutatni, hogy ennél sokkal több, de úgy nehéz, ha ezzel folyvást az intéző privát kertjébe kénytelen gyalogolni. Mert a Kereskedőháznál a tárgyalás hatásköre megkérdőjelezhetetlen. Áhh... de hát... Yeza és a megkérdőjelezhetetlen határok mindig zűrös viszonyban voltak. Próbál, az ég látja lelkét, próbál szófogadó, csupán vakon parancsot követő kard lenni, de nem tud kibújni a bőréből. Az ajkára szökő szavaknak már nem tud megálljt parancsolni. Nem is akar, mert minden azt üvölti a zsigerei mélyéről, hogy muszáj közbelépnie. A dolog jogosságát a sóhaj se kérdőjelezi meg benne, pedig tudja, milyen kényes terep, Aztyan tyúkszemére lépni ilyesmivel. Az az "Elég." éppen ezért kissé meglepetésként éri. Bár határozott, de nincs éle, nem döfi át a torkát a hűvöse. Nehéz is lenne megmondani, hogy a meglepetés vagy az utasítás hallgattatja el a vöröst.
Yeza számít valami turpisságra és le sem veszi a szemét a sivatagiról, de Sulim mozdulata még így is túl gyors, hogy közbeavatkozzon. Ahogy a fiola a földre érkezik, már késő. A sűrű füst egy pillanat alatt beborít mindent. A Rőt védekezőleg maga elé kapja a kardot és sietve az intéző felé hátrál.*
- Ne mozdulj! *mondja, egyrészt, hogy Aztyan hallja, hogy ő közelít, másrészt, hogy ne egymás ellen dolgozzanak. Szabad balja hátrafelé tapogat, míg meg nem érzi az intéző alakját.* - Meg... ne... mozdulj *mondja, aztán csak fülel. Hátával egészen a férfihoz simul. Nem engedheti meg, hogy bántódása essen. Míg a füst kissé oszlani nem kezd és meg nem mutatja a lépcsőn távozó Sulim ruhájának utolsó lebbenését, nem lehet benne biztos, hogy a sivatagi szándéka a menekülés. Ha Aztyan nem lenne itt, kockáztatna, de így nem. Ha egy orgyilkos megfut a kezeik közül, az egy dolog, de ha sikerül elcsípniük, de egy visszavonhatatlanul nagy áldozat árán, az biztosan nem lenne bocsánatos bűn a Báró előtt.
Ahogy viszont Yeza tisztán látja a helyzetet, már iramodik is.*
- Vigyázz rá! *vakkantja oda az orknak, aki nem is olyan rég még asszonyának vallotta őt, de őszintén szólva nem rémlik, hogy akár csak a bemutatkozásig eljutottak volna.*
- KAPJÁTOK EL! *kiált, hátha odafönt meghallja valaki. Kettesével, hármasával szedi a fokokat. A kardot szorongató sivatagiaktól nem torpan meg. A testbeszédük, a gesztusaik mind nyilvánvalóvá teszik, hogy ők is csak megzavarodtak az események miatt, de nincs bennük ártó szándék. Úgy suhan el mellettük, akár Sulim valamivel korábban. Megpróbálja utolérni a férfit, aki talán veszíthet az előnyéből, míg kijutni igyekszik a fogadóból. Ha szerencséjük van, Mik öklébe fut bele a szökevény vagy mondjuk Xavyn esik keresztül vagy a gügyögő kis emberkezdemény széthagyott fatevéjén csúszik el, inni érkező városőr osztagon akad fenn az ajtónál, fejbe kólintja egy unatkozó ogre az épület előtt, ráesik egy nagy madár az égből...*
- Sulim!
*Az intéző meg ő biztos összecsikordulnak még párszor, míg kialakul a harmónia köztük. Értékek és kompetenciák. Yeza önérzetét fájón marja, hogy csinos harcikutyának tartják itt az urak. Meg akarja mutatni, hogy ennél sokkal több, de úgy nehéz, ha ezzel folyvást az intéző privát kertjébe kénytelen gyalogolni. Mert a Kereskedőháznál a tárgyalás hatásköre megkérdőjelezhetetlen. Áhh... de hát... Yeza és a megkérdőjelezhetetlen határok mindig zűrös viszonyban voltak. Próbál, az ég látja lelkét, próbál szófogadó, csupán vakon parancsot követő kard lenni, de nem tud kibújni a bőréből. Az ajkára szökő szavaknak már nem tud megálljt parancsolni. Nem is akar, mert minden azt üvölti a zsigerei mélyéről, hogy muszáj közbelépnie. A dolog jogosságát a sóhaj se kérdőjelezi meg benne, pedig tudja, milyen kényes terep, Aztyan tyúkszemére lépni ilyesmivel. Az az "Elég." éppen ezért kissé meglepetésként éri. Bár határozott, de nincs éle, nem döfi át a torkát a hűvöse. Nehéz is lenne megmondani, hogy a meglepetés vagy az utasítás hallgattatja el a vöröst.
Yeza számít valami turpisságra és le sem veszi a szemét a sivatagiról, de Sulim mozdulata még így is túl gyors, hogy közbeavatkozzon. Ahogy a fiola a földre érkezik, már késő. A sűrű füst egy pillanat alatt beborít mindent. A Rőt védekezőleg maga elé kapja a kardot és sietve az intéző felé hátrál.*
- Ne mozdulj! *mondja, egyrészt, hogy Aztyan hallja, hogy ő közelít, másrészt, hogy ne egymás ellen dolgozzanak. Szabad balja hátrafelé tapogat, míg meg nem érzi az intéző alakját.* - Meg... ne... mozdulj *mondja, aztán csak fülel. Hátával egészen a férfihoz simul. Nem engedheti meg, hogy bántódása essen. Míg a füst kissé oszlani nem kezd és meg nem mutatja a lépcsőn távozó Sulim ruhájának utolsó lebbenését, nem lehet benne biztos, hogy a sivatagi szándéka a menekülés. Ha Aztyan nem lenne itt, kockáztatna, de így nem. Ha egy orgyilkos megfut a kezeik közül, az egy dolog, de ha sikerül elcsípniük, de egy visszavonhatatlanul nagy áldozat árán, az biztosan nem lenne bocsánatos bűn a Báró előtt.
Ahogy viszont Yeza tisztán látja a helyzetet, már iramodik is.*
- Vigyázz rá! *vakkantja oda az orknak, aki nem is olyan rég még asszonyának vallotta őt, de őszintén szólva nem rémlik, hogy akár csak a bemutatkozásig eljutottak volna.*
- KAPJÁTOK EL! *kiált, hátha odafönt meghallja valaki. Kettesével, hármasával szedi a fokokat. A kardot szorongató sivatagiaktól nem torpan meg. A testbeszédük, a gesztusaik mind nyilvánvalóvá teszik, hogy ők is csak megzavarodtak az események miatt, de nincs bennük ártó szándék. Úgy suhan el mellettük, akár Sulim valamivel korábban. Megpróbálja utolérni a férfit, aki talán veszíthet az előnyéből, míg kijutni igyekszik a fogadóból. Ha szerencséjük van, Mik öklébe fut bele a szökevény vagy mondjuk Xavyn esik keresztül vagy a gügyögő kis emberkezdemény széthagyott fatevéjén csúszik el, inni érkező városőr osztagon akad fenn az ajtónál, fejbe kólintja egy unatkozó ogre az épület előtt, ráesik egy nagy madár az égből...*
- Sulim!
165. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-05-12 13:00:52
Üzenet elküldve: 2021-05-12 13:00:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
*A vörös nagyon jól teszi, hogy nem szól közbe. Bár a tárgyalás még kötődik hozzá, ez már régen nem kapcsolódik szorosan a Váltó dolgához. Most már a Kereskedőházat ért sérelem és nyugalmának megzavarása miatti kárpótláson megy az üzlet. Az intézőnek valóban nincs ínyére Sulim tárgyalási stílusa, mintha elve számított volna erre a lehetőségre. Pofátlanságnak tartja amit csinál és azt nem tűri a háza táján. Természetesen a sivatagi fejének vétele nem volt számára sem kőbe vésve, kereskedőként talán számított valami közös nevezőre, amellyel Sulim is megtarthatja a fejét és ők is kárpótolva lesznek.
Amikor Yezából mégis kibukik a szó Aztyan ajkát csak egy halk sóhaj hagyja el. Nem engedi meg magának azt az arcvesztést, hogy rendre inti a vöröst, de rá kell jönnie, hogy igaza van. Sulim láthatóan provokálja és bár az intéző gyakorlott és tapasztalt alkusz, mégsem irányít.
A folytatást is végighallgatja, de amikor Yeza láthatóan befejezte, égszín tekintetét felé fordítja.*
- Elég. *Mondja halkan, s bár szava parancsoló, tekintetében megértés villan a lány felé. Darok jó alkupozíció, ami visszatarthatja a többi sivatagit, hogy meggondolatlanságot tegyenek. A páncélozott ork a számbeli fölény ellenére is talán feléjük billenti a mérleg nyelvét.
Sulim tovább lovagol a szavakon a megegyezést illetően és köti az ebet a karóhoz vagy inkább a fejét a nyakához. Yeza rávilágítása után már az intéző is sejti, hogy sehogy sem fog hajlani a konszenzusra és inkább kockáztat, minthogy meghajoljon. Nem is reflektál már az üres fecsegésre, csak pillantása siklik megrovón a szavát és ezzel becsületét vesztett sivatagira. A többiek pedig elindulnak felfelé, ami azért apró győzelemként is betudható. Sem Aztyan, sem más nem állja útjukat.
A következő események meglepik, ösztönösen kapja a szája elé a kezét, de valahol mélyen, legbelül tudja, hogy a férfi nem vetne mérgező gázokat egy pincehelyiségben, amelyben ő is ott van. A felszálló füstön keresztül kutatja Sulimot, hátha az életére akarna törni, de ez is értelmetlennek tűnik, hisz még ha sikerrel is járna, a többiekkel nem bánna el. Így marad a menekülés számára, mint opció.*
- Állítsátok meg! *Kiáltaná, de a füst miatt csak krákogva jön ki hang a torkán. Egyedül talán Yezának van esélye megállítani a férfit, Drik bár erős, mint egy maihhin, a páncél súlya miatt talán később reagál.
A sivatagiak érthető módon nyúlnak fegyvereikhez, ha az ork vagy Yeza hirtelen mozdulatot tenne, leinti őket.*
- Mondjátok el mindenkinek otthon, hogy milyen alak ez a Sulim. Menjetek békével. *Válaszolja a sivatagi szavaira az intéző amikor elült a füst és bosszúsnak tetszőn néz a lépcső teteje felé, ahol még bármi történhet. Ha Mik ott van, akkor biztosan tehet még valamit, de ezt már az égiekre bízza. Az incidens a végéhez közeledik, bár még lehet egy-két felvonás.*
*A vörös nagyon jól teszi, hogy nem szól közbe. Bár a tárgyalás még kötődik hozzá, ez már régen nem kapcsolódik szorosan a Váltó dolgához. Most már a Kereskedőházat ért sérelem és nyugalmának megzavarása miatti kárpótláson megy az üzlet. Az intézőnek valóban nincs ínyére Sulim tárgyalási stílusa, mintha elve számított volna erre a lehetőségre. Pofátlanságnak tartja amit csinál és azt nem tűri a háza táján. Természetesen a sivatagi fejének vétele nem volt számára sem kőbe vésve, kereskedőként talán számított valami közös nevezőre, amellyel Sulim is megtarthatja a fejét és ők is kárpótolva lesznek.
Amikor Yezából mégis kibukik a szó Aztyan ajkát csak egy halk sóhaj hagyja el. Nem engedi meg magának azt az arcvesztést, hogy rendre inti a vöröst, de rá kell jönnie, hogy igaza van. Sulim láthatóan provokálja és bár az intéző gyakorlott és tapasztalt alkusz, mégsem irányít.
A folytatást is végighallgatja, de amikor Yeza láthatóan befejezte, égszín tekintetét felé fordítja.*
- Elég. *Mondja halkan, s bár szava parancsoló, tekintetében megértés villan a lány felé. Darok jó alkupozíció, ami visszatarthatja a többi sivatagit, hogy meggondolatlanságot tegyenek. A páncélozott ork a számbeli fölény ellenére is talán feléjük billenti a mérleg nyelvét.
Sulim tovább lovagol a szavakon a megegyezést illetően és köti az ebet a karóhoz vagy inkább a fejét a nyakához. Yeza rávilágítása után már az intéző is sejti, hogy sehogy sem fog hajlani a konszenzusra és inkább kockáztat, minthogy meghajoljon. Nem is reflektál már az üres fecsegésre, csak pillantása siklik megrovón a szavát és ezzel becsületét vesztett sivatagira. A többiek pedig elindulnak felfelé, ami azért apró győzelemként is betudható. Sem Aztyan, sem más nem állja útjukat.
A következő események meglepik, ösztönösen kapja a szája elé a kezét, de valahol mélyen, legbelül tudja, hogy a férfi nem vetne mérgező gázokat egy pincehelyiségben, amelyben ő is ott van. A felszálló füstön keresztül kutatja Sulimot, hátha az életére akarna törni, de ez is értelmetlennek tűnik, hisz még ha sikerrel is járna, a többiekkel nem bánna el. Így marad a menekülés számára, mint opció.*
- Állítsátok meg! *Kiáltaná, de a füst miatt csak krákogva jön ki hang a torkán. Egyedül talán Yezának van esélye megállítani a férfit, Drik bár erős, mint egy maihhin, a páncél súlya miatt talán később reagál.
A sivatagiak érthető módon nyúlnak fegyvereikhez, ha az ork vagy Yeza hirtelen mozdulatot tenne, leinti őket.*
- Mondjátok el mindenkinek otthon, hogy milyen alak ez a Sulim. Menjetek békével. *Válaszolja a sivatagi szavaira az intéző amikor elült a füst és bosszúsnak tetszőn néz a lépcső teteje felé, ahol még bármi történhet. Ha Mik ott van, akkor biztosan tehet még valamit, de ezt már az égiekre bízza. Az incidens a végéhez közeledik, bár még lehet egy-két felvonás.*
164. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-05-06 18:59:59
Üzenet elküldve: 2021-05-06 18:59:59
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Rőt tincsek nyomában//
- Jól mondod intéző! Arany, elvonulás, meg a többi cicó, de a fejemet, csak később szúrtad oda. Egy szóval sem mondtam, hogy adni is fogom. Egy olyan egyezség nem egyezség, amibe a másik fél nem egyezett bele. Amit vállaltam azt tartom is, de többet ne várj!* Tart az oda meg vissza játék, de már nagyon a végén járnak. A többi sivatagi közben lassan már a lépcső aljánál jár. Úgy tűnik haljanak arra, hogy itt hagyják vezetőjük. Az események a végéhez közelednek. Így nem sok jót várhat a fejvadász.*
- A rendíthetetlen intéző, a kutyája és a vörös démon. Hát így végzem be?* Egyik keze továbbra is a csípőjén pihen, amíg a másikkal megvakargatja állát. Aztán egy laza csukló mozdulattal egy szempillantás alatt előránt valami apróságot az buggyos ruhája alól, amit még azzal a mozdulattal a földhöz is vág. Kellő távolságban volt a hármastól, így azok még akkor sem tudják megakadályozni a hirtelen mozdulatot, ha rögtön mozdulnak irányába. Na meg azt sem tudják, hogy mit rántott elő. Ám ennek hamarosan tanúi lehetnek, mert a kerek akármi a földre érkezve tompa puffanás keretében csattan szét és egy szempillantás alatt tölti meg a környező területet szürke füsttel. Na most az a kérdés, hogy ki mit tesz, mert Sulim fejébe senki nem láthat bele. Az intéző életére tör, Yezát vágja le, vagy inkább menekül. Az utóbbi következik be, mert a kavarodást kihasználva a lépcső irányába indul meg. Az tujába kerülő nomádok között átsiklik és már száguld is felfelé. Ez a lépés mindenkit meglephetett. A füst hamar elkezd leülepedni. Nem valószínű, hogy bárkinek is sikerülne megcsípnie Sulimot, mert adódik egy kis probléma. A megzavarodott nomádok is fegyvert rántanak, de fellépésük nem agresszív, csak ösztönös. Viszont, mire ezt is tisztázzák, már rég messze járhat a vezér. Markrim fel is emeli az egyik kezét. Miközben lassan hátrálnak felfelé.*
- Mi nem keressük a bajt! Elmegyünk békével, ha akarjátok őt, akkor menjetek utána. Mi nem álljuk utatokat.* Ha az intéző tartja magát a szavához, akkor ez a banda el is teszi a fegyverét és távozik az arénából.*
- Jól mondod intéző! Arany, elvonulás, meg a többi cicó, de a fejemet, csak később szúrtad oda. Egy szóval sem mondtam, hogy adni is fogom. Egy olyan egyezség nem egyezség, amibe a másik fél nem egyezett bele. Amit vállaltam azt tartom is, de többet ne várj!* Tart az oda meg vissza játék, de már nagyon a végén járnak. A többi sivatagi közben lassan már a lépcső aljánál jár. Úgy tűnik haljanak arra, hogy itt hagyják vezetőjük. Az események a végéhez közelednek. Így nem sok jót várhat a fejvadász.*
- A rendíthetetlen intéző, a kutyája és a vörös démon. Hát így végzem be?* Egyik keze továbbra is a csípőjén pihen, amíg a másikkal megvakargatja állát. Aztán egy laza csukló mozdulattal egy szempillantás alatt előránt valami apróságot az buggyos ruhája alól, amit még azzal a mozdulattal a földhöz is vág. Kellő távolságban volt a hármastól, így azok még akkor sem tudják megakadályozni a hirtelen mozdulatot, ha rögtön mozdulnak irányába. Na meg azt sem tudják, hogy mit rántott elő. Ám ennek hamarosan tanúi lehetnek, mert a kerek akármi a földre érkezve tompa puffanás keretében csattan szét és egy szempillantás alatt tölti meg a környező területet szürke füsttel. Na most az a kérdés, hogy ki mit tesz, mert Sulim fejébe senki nem láthat bele. Az intéző életére tör, Yezát vágja le, vagy inkább menekül. Az utóbbi következik be, mert a kavarodást kihasználva a lépcső irányába indul meg. Az tujába kerülő nomádok között átsiklik és már száguld is felfelé. Ez a lépés mindenkit meglephetett. A füst hamar elkezd leülepedni. Nem valószínű, hogy bárkinek is sikerülne megcsípnie Sulimot, mert adódik egy kis probléma. A megzavarodott nomádok is fegyvert rántanak, de fellépésük nem agresszív, csak ösztönös. Viszont, mire ezt is tisztázzák, már rég messze járhat a vezér. Markrim fel is emeli az egyik kezét. Miközben lassan hátrálnak felfelé.*
- Mi nem keressük a bajt! Elmegyünk békével, ha akarjátok őt, akkor menjetek utána. Mi nem álljuk utatokat.* Ha az intéző tartja magát a szavához, akkor ez a banda el is teszi a fegyverét és távozik az arénából.*
163. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-05-06 10:56:33
Üzenet elküldve: 2021-05-06 10:56:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
*Egy sor felesleges egyezkedés kezd kibontakozni. Nem nagyon tudja már követni, hogy miben állapodtak meg és most mi változott ahhoz képest. Yeza próbálja a sivatagi vezér társait kivonni egy békés módszerrel. Az Intézőt nem sokszor látni a béketűréséből kihozva, de most sikerül ezt is megélnie. Rendesen leteremti a sivatagi pökhendit. A vörös még nyugtatni próbálja Aztyant bár erre kevés esély van. Egyelőre nem kezd magányos hadjáratba, de szíve szerint már réges-régen lerendezte volna az egészet nyers erővel. Igazi ork módszer, ami mindig hatásos. Igaz nem mindig következmény nélküli ez a megoldás, mégis a problémát pillanatnyilag nagyon gyorsan lehet orvosolni. A közös nyelvet alig dünnyögő sivatagiakat hagyja békében távozni, már ha azok békében távoznak. A vezérüket nem engedi ki, még akkor sem ha el akarná hagyni a helyiséget. Az alabárd messzire elér, így ha menekülni próbálna, akkor nem jutna messzire a csapásától.*
*Egy sor felesleges egyezkedés kezd kibontakozni. Nem nagyon tudja már követni, hogy miben állapodtak meg és most mi változott ahhoz képest. Yeza próbálja a sivatagi vezér társait kivonni egy békés módszerrel. Az Intézőt nem sokszor látni a béketűréséből kihozva, de most sikerül ezt is megélnie. Rendesen leteremti a sivatagi pökhendit. A vörös még nyugtatni próbálja Aztyant bár erre kevés esély van. Egyelőre nem kezd magányos hadjáratba, de szíve szerint már réges-régen lerendezte volna az egészet nyers erővel. Igazi ork módszer, ami mindig hatásos. Igaz nem mindig következmény nélküli ez a megoldás, mégis a problémát pillanatnyilag nagyon gyorsan lehet orvosolni. A közös nyelvet alig dünnyögő sivatagiakat hagyja békében távozni, már ha azok békében távoznak. A vezérüket nem engedi ki, még akkor sem ha el akarná hagyni a helyiséget. Az alabárd messzire elér, így ha menekülni próbálna, akkor nem jutna messzire a csapásától.*
162. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-05-03 21:01:41
Üzenet elküldve: 2021-05-03 21:01:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
*Yezának nem tetszik az irány, amely felé haladnak. Ha nem tartana úgy az intézőtől, már biztos közbeszólt volna, de ő még mindig csak próbaidős eme patinás társaságban és sikerült már a kezdet kezdetén begyűjtenie egy rossz pontot a heges arcúnál. Szúrós gombóccá állnak össze a torkában a visszatartott szavak, főleg, hogy tisztán érezni, Aztyan nem viseli jól a sivatagi stílusát. Ismeri ezt a hanghordozást. Hallotta Wegtorenben eleget. Sulim pedig egyáltalán nem hajlik rá, hogy segítsen magán némi egyezkedéssel. Yeza gyomra máris görcsben van a gondolattól, hogy a holtpontra jutott vitát egy utasítással kívánják lezárni. Ismeri a félrement üzletek kegyetlen valóságát, de a szálak ilyetén elvarrása általában nem az ő dolga volt. Legfeljebb kiváltképp kényes esetekben. Az ölés és a kivégzés merőben más dolog. Egyik sem az ő világa, de aki Wegtorenben pengét forgat, annak a keze bizony véres lesz. Ettől függetlenül egy porcikája se kívánja hallani, azt, ami most minden bizonnyal Aztyan fejében tűri az ingujját.*
- Csak provokál *bukik ki a száján, leginkább azért, mert az az érzése, mintha az intéző az irritáló hidegvérét meghazudtolva kezdene felülni a dolognak. Ebből látszik, hogy a Rőt még mennyire feszült az új helyén. Ha már igazán otthon érezné magát, biztos őt vinné a virtus.* - Talán át kellene adnunk a városőröknek. Nem vagyok szakértő, de kétlem, hogy itt a törvények szemet hunynának afelett ha egy csapat bandita azzal fenyeget egy lányt, hogy dobozban viszik el a fejét, ha nem megy velük önként. *Sulim már korábban is gyanúsan hergelt Arthenior bosszantó rendjét dörgölve wegtoreni orruk alá.* - Ha ők megtaláltak, jönnek mások is. Ezt a kőomlást már úgysem lehet megakasztani. *Csak remélni meri, hogy a rossz hangulatot csikorgó intéző, egy földbe tipráshoz díszbe öltözött ork és egy irritálón pökhendi orgyilkos hármasfogatában nem dobja be senki a gyeplőt.*
*Yezának nem tetszik az irány, amely felé haladnak. Ha nem tartana úgy az intézőtől, már biztos közbeszólt volna, de ő még mindig csak próbaidős eme patinás társaságban és sikerült már a kezdet kezdetén begyűjtenie egy rossz pontot a heges arcúnál. Szúrós gombóccá állnak össze a torkában a visszatartott szavak, főleg, hogy tisztán érezni, Aztyan nem viseli jól a sivatagi stílusát. Ismeri ezt a hanghordozást. Hallotta Wegtorenben eleget. Sulim pedig egyáltalán nem hajlik rá, hogy segítsen magán némi egyezkedéssel. Yeza gyomra máris görcsben van a gondolattól, hogy a holtpontra jutott vitát egy utasítással kívánják lezárni. Ismeri a félrement üzletek kegyetlen valóságát, de a szálak ilyetén elvarrása általában nem az ő dolga volt. Legfeljebb kiváltképp kényes esetekben. Az ölés és a kivégzés merőben más dolog. Egyik sem az ő világa, de aki Wegtorenben pengét forgat, annak a keze bizony véres lesz. Ettől függetlenül egy porcikája se kívánja hallani, azt, ami most minden bizonnyal Aztyan fejében tűri az ingujját.*
- Csak provokál *bukik ki a száján, leginkább azért, mert az az érzése, mintha az intéző az irritáló hidegvérét meghazudtolva kezdene felülni a dolognak. Ebből látszik, hogy a Rőt még mennyire feszült az új helyén. Ha már igazán otthon érezné magát, biztos őt vinné a virtus.* - Talán át kellene adnunk a városőröknek. Nem vagyok szakértő, de kétlem, hogy itt a törvények szemet hunynának afelett ha egy csapat bandita azzal fenyeget egy lányt, hogy dobozban viszik el a fejét, ha nem megy velük önként. *Sulim már korábban is gyanúsan hergelt Arthenior bosszantó rendjét dörgölve wegtoreni orruk alá.* - Ha ők megtaláltak, jönnek mások is. Ezt a kőomlást már úgysem lehet megakasztani. *Csak remélni meri, hogy a rossz hangulatot csikorgó intéző, egy földbe tipráshoz díszbe öltözött ork és egy irritálón pökhendi orgyilkos hármasfogatában nem dobja be senki a gyeplőt.*
161. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-05-03 16:08:28
Üzenet elküldve: 2021-05-03 16:08:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
*Hogy milyen hierarchia van az ork és az intéző között, arról Sulimnak fogalma sem lehet. A nonverbális kommunikációba pedig azt lát bele, amit szorongatott helyzete enged neki. Vesztett és nincs alkupozícióban, de ennek ellenére láthatóan nyugodt és kissé gőgös, ami elgondolkodtatja a heges arcút. Ám ezt igyekszik kifelé nem mutatni.
A fejvadász elgondolkodni látszik az ajánlatán, ám a gondolkodás idejéhez méltánytalan szavakkal válaszol, miután Yeza is hozzátette a magáét. Ha a sivatagiakkal nem is lesz gond, a jelenlétük még súllyal bír.*
- Ez nem fog menni. *Sóhajt halkan az intéző Sulimra emelve égszín tekintetét.*
- Az egyességünk úgy szólt, hogy ha nyersz, mehetsz a lánnyal, ha pedig vesztesz, az embereid kapnak fejenként ötszáz aranyat, szabad elvonulást és nem fognak beszélni Yezáról. *Aztyan emlékezete tökéletes, mint intézőnek rengeteg dolgot kell a fejében tartania, amivel folyamatosan trenírozza a memóriáját.*
- ÉN *Nyomja meg a szót.* tartom magam a szabott feltételekhez. Induljatok! *Pillant a sivatagiak felé, remélve, hogy azok végre tartják magukat a kialkudott szabályokhoz és nem lesznek hűségesek tovább a róluk már többedszer méltánytalanul nyilatkozó Sulimhoz.
Egyszerűen nem fér a fejébe, hogy mikor lettek a sivatag büszke harcosai inkább kalmárok, hogy lehetőségekkel kufárkodjanak az íratlan szabályok és szokásjogok által körbeszőtt életben.*
- Egyszerű népek, de tiszteletet és megbecsülést érdemelnek, nem egy ilyen ostoba senkiházit, mint te, aki kedve szerint rángatja őket ide-oda. Az üzlet egyértelmű volt, a lány vagy a fejed. *Szűkül össze a tekintete, az állkapcsának azon részén, ahol nincs heg, megfeszül egy izom.*
- És vesztettél. Viseld emelt fővel és büszkén a sors ítéletét! *Az intéző kezd türelmetlenné válni, pedig az ő türelme mindig szikla, ám Sulim és ez a játszma kezdi kihozni a sodrából.*
- Azt hiszed, csak idejöhetsz és pökhendin kavarhatod a szart remélve, hogy rád nem fröcsög? De barátom, nem hogy fröcsög az, de maga alá is temet hamarosan. Elegem van a színjátékból.
*Az intéző megvárná, míg a sivatagiak felmasíroznak, velük majd később törődik, ha már Sulim feje egy ládában lesz.*
*Hogy milyen hierarchia van az ork és az intéző között, arról Sulimnak fogalma sem lehet. A nonverbális kommunikációba pedig azt lát bele, amit szorongatott helyzete enged neki. Vesztett és nincs alkupozícióban, de ennek ellenére láthatóan nyugodt és kissé gőgös, ami elgondolkodtatja a heges arcút. Ám ezt igyekszik kifelé nem mutatni.
A fejvadász elgondolkodni látszik az ajánlatán, ám a gondolkodás idejéhez méltánytalan szavakkal válaszol, miután Yeza is hozzátette a magáét. Ha a sivatagiakkal nem is lesz gond, a jelenlétük még súllyal bír.*
- Ez nem fog menni. *Sóhajt halkan az intéző Sulimra emelve égszín tekintetét.*
- Az egyességünk úgy szólt, hogy ha nyersz, mehetsz a lánnyal, ha pedig vesztesz, az embereid kapnak fejenként ötszáz aranyat, szabad elvonulást és nem fognak beszélni Yezáról. *Aztyan emlékezete tökéletes, mint intézőnek rengeteg dolgot kell a fejében tartania, amivel folyamatosan trenírozza a memóriáját.*
- ÉN *Nyomja meg a szót.* tartom magam a szabott feltételekhez. Induljatok! *Pillant a sivatagiak felé, remélve, hogy azok végre tartják magukat a kialkudott szabályokhoz és nem lesznek hűségesek tovább a róluk már többedszer méltánytalanul nyilatkozó Sulimhoz.
Egyszerűen nem fér a fejébe, hogy mikor lettek a sivatag büszke harcosai inkább kalmárok, hogy lehetőségekkel kufárkodjanak az íratlan szabályok és szokásjogok által körbeszőtt életben.*
- Egyszerű népek, de tiszteletet és megbecsülést érdemelnek, nem egy ilyen ostoba senkiházit, mint te, aki kedve szerint rángatja őket ide-oda. Az üzlet egyértelmű volt, a lány vagy a fejed. *Szűkül össze a tekintete, az állkapcsának azon részén, ahol nincs heg, megfeszül egy izom.*
- És vesztettél. Viseld emelt fővel és büszkén a sors ítéletét! *Az intéző kezd türelmetlenné válni, pedig az ő türelme mindig szikla, ám Sulim és ez a játszma kezdi kihozni a sodrából.*
- Azt hiszed, csak idejöhetsz és pökhendin kavarhatod a szart remélve, hogy rád nem fröcsög? De barátom, nem hogy fröcsög az, de maga alá is temet hamarosan. Elegem van a színjátékból.
*Az intéző megvárná, míg a sivatagiak felmasíroznak, velük majd később törődik, ha már Sulim feje egy ládában lesz.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 193-212