Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 101 (2001. - 2020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2020. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-22 15:42:46
Üzenet elküldve: 2024-12-22 15:42:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Na ugye. Mit tudja ő. Akkor minek kérdezi. Ha nem tudja, hogy mi baj lehet, akkor valószínűleg nincs is oka, hogy baja legyen. Így a semmi a lehető legtökéletesebb válasz erre az egész komédiára. Mert annak érzi. Röhöghetnékje támad, hogy mennyire szánalmasan küszködik azon, hogy dűlőre jusson magával. Hogy kibökje, hogy maradjon még itt vele. Mintha ezt akarná. De mi a francért is akarná ezt, mikor most is bosszantja?*
- Na látod. Nincsen semmi.
*Csak az, hogy a ragu befejezéséig mennyire élvezte, hogy nincs egyedül. Hogy mennyire kitöltötte ez a férfi és mennyire mindenféle értelemben. Hogy mennyire dühíti, hogy ilyen közel van az, hogy kilépjen az ajtón. És, ha nem lép ki? A néni szét is rúgná a seggét, ha itt akarná tartani. Meg aztán honnan tudja egyáltalán, hogy a férfi hol lakik, miben él vagy éppen kivel. Nem egy utca kövön talált kóbor kiscica, hogy örökbe fogadja és itt tartsa.*
- Tökéletes.
*Ismétli meg újra maga is, ahogy elereszti ujjai közül a ruhákat. Noha a végére akaratlanul is rászorít, de szinte csak egy légvételnyi időre tartja vissza, hogy azok a férfi kezei közé kerüljenek. Hamar észbe kap és el is kapja róla a kezét. Ennél tökéletesebb nem is lehetne. Nem lesz, aki bosszantsa. Tökéletesen megvolt eddig is nélküle. Nem lesz, akinek éppen ő maga menjen az idegeire. Nem kell meghunyászkodnia, sem pedig csendben maradnia, mert éppen a másikat idegesíti a hangja. Pillantásai belefúródnak a másikéba. Legalább ez sem lesz. Senki sem fog rá haragosan nézni. Senki kékjeiben nem látja viszont azt a vágyat, ami a sajátjaiban is megül. Senki vigyorát nem kell bámulnia. Senki miatt nem kell nevetnie. Ez... így tökéletes. És még tökéletesebb lenne, ha most senki miatt nem érezné magát ilyen elkeseredettnek.
Azt a szúró kérdést hallva maga is lepillant a ruhákra, miközben ujjai a tökszín anyagba markolnak bele. Mintha a hóhér lengetné felettük a francos kardot, a kard pedig élesen süvítve csap le ahogy felsóhajtva pillant vissza a szemeibe.*
- Ennyi.
*A hóhér neve Makacs. Erőre kapott, hogy ismét gazdáját gyötörje, mert éppen a józanész azt diktálja, hogy így a legjobb. Hisz így is van, mert így senki nem bánt senkit. Amúgy is láthatja még a férfit, ha úgy adódik. Mert szívesen segít, ha szüksége van rá. Van még növénye a konyhában. Ha el is fogy szerezhet.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Na ugye. Mit tudja ő. Akkor minek kérdezi. Ha nem tudja, hogy mi baj lehet, akkor valószínűleg nincs is oka, hogy baja legyen. Így a semmi a lehető legtökéletesebb válasz erre az egész komédiára. Mert annak érzi. Röhöghetnékje támad, hogy mennyire szánalmasan küszködik azon, hogy dűlőre jusson magával. Hogy kibökje, hogy maradjon még itt vele. Mintha ezt akarná. De mi a francért is akarná ezt, mikor most is bosszantja?*
- Na látod. Nincsen semmi.
*Csak az, hogy a ragu befejezéséig mennyire élvezte, hogy nincs egyedül. Hogy mennyire kitöltötte ez a férfi és mennyire mindenféle értelemben. Hogy mennyire dühíti, hogy ilyen közel van az, hogy kilépjen az ajtón. És, ha nem lép ki? A néni szét is rúgná a seggét, ha itt akarná tartani. Meg aztán honnan tudja egyáltalán, hogy a férfi hol lakik, miben él vagy éppen kivel. Nem egy utca kövön talált kóbor kiscica, hogy örökbe fogadja és itt tartsa.*
- Tökéletes.
*Ismétli meg újra maga is, ahogy elereszti ujjai közül a ruhákat. Noha a végére akaratlanul is rászorít, de szinte csak egy légvételnyi időre tartja vissza, hogy azok a férfi kezei közé kerüljenek. Hamar észbe kap és el is kapja róla a kezét. Ennél tökéletesebb nem is lehetne. Nem lesz, aki bosszantsa. Tökéletesen megvolt eddig is nélküle. Nem lesz, akinek éppen ő maga menjen az idegeire. Nem kell meghunyászkodnia, sem pedig csendben maradnia, mert éppen a másikat idegesíti a hangja. Pillantásai belefúródnak a másikéba. Legalább ez sem lesz. Senki sem fog rá haragosan nézni. Senki kékjeiben nem látja viszont azt a vágyat, ami a sajátjaiban is megül. Senki vigyorát nem kell bámulnia. Senki miatt nem kell nevetnie. Ez... így tökéletes. És még tökéletesebb lenne, ha most senki miatt nem érezné magát ilyen elkeseredettnek.
Azt a szúró kérdést hallva maga is lepillant a ruhákra, miközben ujjai a tökszín anyagba markolnak bele. Mintha a hóhér lengetné felettük a francos kardot, a kard pedig élesen süvítve csap le ahogy felsóhajtva pillant vissza a szemeibe.*
- Ennyi.
*A hóhér neve Makacs. Erőre kapott, hogy ismét gazdáját gyötörje, mert éppen a józanész azt diktálja, hogy így a legjobb. Hisz így is van, mert így senki nem bánt senkit. Amúgy is láthatja még a férfit, ha úgy adódik. Mert szívesen segít, ha szüksége van rá. Van még növénye a konyhában. Ha el is fogy szerezhet.*
2019. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-22 15:34:14
Üzenet elküldve: 2024-12-22 15:34:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tépett sorsok//
*Sosem érti a lényeget a feketeség, éppen ezért kár minden szó. Nem az értelmi képességei nem megfelelőek, hanem túl mélyen van beleültetve az a sok rossz, ami ki is kelt. Az a folyamatos félelem, bizonyítani vágyás, s amellett a folytonos demonstrálása az erejének, vagy a még nagyobb hajszolása. Ha nem egy isten kezei között lenne a lány, ez lenne a legtesthezállóbb feladat Mai számára. Hiszen ezt akarja az életben; az ilyen mélységekből felemelni valakit. Csakhogy ebben ott a természetfeletti, amit azért neveznek így, mert túlmutat azon, amire egy halandó képes. És emellett retteg. Ennyire még nem erős ő sem, hogy ezzel igazán kezdjen valamit. Nagy a haladás, sokat ért el, de ehhez igen apró, amit be kell látnia. Túl nagyot eshet. Magára kell gondolnia. És arra a sok gyerekre, akik várnak rá.*
- Dehogynem volt szabad. Bármit elmondhatsz, de azzal az jár, hogy kapsz rá választ. Békén is hagyhatlak. Teheted, amit csak szeretnél. De azt ne várd el, hogy hallok valamit, aggódni kezdek érted és nem teszem szóvá. Ezzel nem bántani akarlak.
*Már nem játszadozik a félvér sem. Mintha a másikra szeretné bízni a döntést. Pedig nem így van, de neki is segítség kell. Tegnap megölhették volna. Ma olyan öleli, aki szintén ártott már neki, s bármikor máskor megteheti ismét. Nagy lecke volt mind a két történés. Nem akar ebben részt venni. Nem akar olyan fájdalmat, amiért ő áll sorba és várakozik rá. Mégis elindult a gondolat, hogy ki az, aki ebben segíteni tud. Torzult ez a világ. Ha ki tudna szállni… de mindig talál egy utolsó utáni esélyt, egy kapaszkodót, hogy ne hagyja el a húgát.*
- Értsd már meg, hogy nem haragszom. Féltelek. Nem nekem kell megfelelned. Azt szeretném, ha nem más vezetne téged, ha egy kicsit csak önmagad lennél. Élveznéd ezt a házat, az életed. Nem kötelességed sem nekem megfelelned, sem Sa'Tereth-nek. Ha úgy látod jónak, Nori, akkor menj és csináld. De ha van benned kétely, akkor engedd meg magadnak, hogy nem mész oda.
*Nem tud többet mondani, talán nem is akar. Várják a gyerekek is. Már tegnap sem aludt otthon. Fogalma sincs, hogy mitévő legyen, s ha megfogadná saját tanácsát, amit épp húgának osztogat, akkor azt tenné, amit akar: elmenne innen.*
//Tépett sorsok//
*Sosem érti a lényeget a feketeség, éppen ezért kár minden szó. Nem az értelmi képességei nem megfelelőek, hanem túl mélyen van beleültetve az a sok rossz, ami ki is kelt. Az a folyamatos félelem, bizonyítani vágyás, s amellett a folytonos demonstrálása az erejének, vagy a még nagyobb hajszolása. Ha nem egy isten kezei között lenne a lány, ez lenne a legtesthezállóbb feladat Mai számára. Hiszen ezt akarja az életben; az ilyen mélységekből felemelni valakit. Csakhogy ebben ott a természetfeletti, amit azért neveznek így, mert túlmutat azon, amire egy halandó képes. És emellett retteg. Ennyire még nem erős ő sem, hogy ezzel igazán kezdjen valamit. Nagy a haladás, sokat ért el, de ehhez igen apró, amit be kell látnia. Túl nagyot eshet. Magára kell gondolnia. És arra a sok gyerekre, akik várnak rá.*
- Dehogynem volt szabad. Bármit elmondhatsz, de azzal az jár, hogy kapsz rá választ. Békén is hagyhatlak. Teheted, amit csak szeretnél. De azt ne várd el, hogy hallok valamit, aggódni kezdek érted és nem teszem szóvá. Ezzel nem bántani akarlak.
*Már nem játszadozik a félvér sem. Mintha a másikra szeretné bízni a döntést. Pedig nem így van, de neki is segítség kell. Tegnap megölhették volna. Ma olyan öleli, aki szintén ártott már neki, s bármikor máskor megteheti ismét. Nagy lecke volt mind a két történés. Nem akar ebben részt venni. Nem akar olyan fájdalmat, amiért ő áll sorba és várakozik rá. Mégis elindult a gondolat, hogy ki az, aki ebben segíteni tud. Torzult ez a világ. Ha ki tudna szállni… de mindig talál egy utolsó utáni esélyt, egy kapaszkodót, hogy ne hagyja el a húgát.*
- Értsd már meg, hogy nem haragszom. Féltelek. Nem nekem kell megfelelned. Azt szeretném, ha nem más vezetne téged, ha egy kicsit csak önmagad lennél. Élveznéd ezt a házat, az életed. Nem kötelességed sem nekem megfelelned, sem Sa'Tereth-nek. Ha úgy látod jónak, Nori, akkor menj és csináld. De ha van benned kétely, akkor engedd meg magadnak, hogy nem mész oda.
*Nem tud többet mondani, talán nem is akar. Várják a gyerekek is. Már tegnap sem aludt otthon. Fogalma sincs, hogy mitévő legyen, s ha megfogadná saját tanácsát, amit épp húgának osztogat, akkor azt tenné, amit akar: elmenne innen.*
2018. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-22 15:09:39
Üzenet elküldve: 2024-12-22 15:09:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 767
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 767
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
*Szeretné menteni a helyzetet, de nem tudja. Ő erre képtelen, nem ért az emberekhez, nem ért az érzésekhez, fogalma sincs, hogyan kell valamit jól, jókor elmondani ahhoz, hogy ne okozzon vele kárt. Most is csak őszinte szeretett volna lenni, mert egy olyan ajándék után, amit kapott, úgy érezte, ez a legkevesebb, de most már tudja, hogy sokkal jobb lett volna csendben maradnia. Clion mindig ezt szajkózta neki, hogy túl sokat beszél. Talán erre gondolt mindig, hogy a szavaival csak árt, sosem segít.
Hallja Mai újabb szavait, de a lényeget nem fogja fel. Nem érti, hogy azért viselkedik most így vele, mert fél, hogy a sötétséggel való játéka egyszer az életébe kerülhet, és örökre elveszítheti. Nem fogja fel, hogy aggódnak érte, csak azt érzi, hogy megint elrontotta.*
- Nem lett volna szabad elmondanom neked. *Az ölelése lazul, a kezei lassan leesnek maga mellé, egy lépést is távolabb lép. Most sem tudja, hogy mit mondjon. Nem tudja, hogyan magyarázza azt el, hogy nincs ebben semmi rossz, amit csinált, mert talán ő maga sem tudja, hogy miért fontos neki ennyire az az isten. Sokszor voltak körülötte, de mégsem volt vele soha senki igazán. Az Arctalan volt az egyetlen biztos pont az életében, és ezt még most is képtelen elengedni. Legalábbis nemrég még képtelen volt. Akkor még nem kapott olyan ajándékot, ami miatt képes egy halandót az istenek fölé emelni.*
- Ha… Ha nem keresem meg azt az öregasszonyt, akkor megbocsájtasz nekem? Akkor meg tudnék neked felelni? *Nem jó érzés az sem, hogy bármit csinál, sosem dicséretet kap, hanem szidást, nem büszkék rá, hanem haragszanak. Kevesebbnek érzi magát miatta. Talán tényleg csak arra jó, hogy egy istennek halandókat öljön? Legszívesebben hangosan feltenné ezt a kérdést, de már nem meri. Nem mer mondani semmit mást.*
//Tépett sorsok//
*Szeretné menteni a helyzetet, de nem tudja. Ő erre képtelen, nem ért az emberekhez, nem ért az érzésekhez, fogalma sincs, hogyan kell valamit jól, jókor elmondani ahhoz, hogy ne okozzon vele kárt. Most is csak őszinte szeretett volna lenni, mert egy olyan ajándék után, amit kapott, úgy érezte, ez a legkevesebb, de most már tudja, hogy sokkal jobb lett volna csendben maradnia. Clion mindig ezt szajkózta neki, hogy túl sokat beszél. Talán erre gondolt mindig, hogy a szavaival csak árt, sosem segít.
Hallja Mai újabb szavait, de a lényeget nem fogja fel. Nem érti, hogy azért viselkedik most így vele, mert fél, hogy a sötétséggel való játéka egyszer az életébe kerülhet, és örökre elveszítheti. Nem fogja fel, hogy aggódnak érte, csak azt érzi, hogy megint elrontotta.*
- Nem lett volna szabad elmondanom neked. *Az ölelése lazul, a kezei lassan leesnek maga mellé, egy lépést is távolabb lép. Most sem tudja, hogy mit mondjon. Nem tudja, hogyan magyarázza azt el, hogy nincs ebben semmi rossz, amit csinált, mert talán ő maga sem tudja, hogy miért fontos neki ennyire az az isten. Sokszor voltak körülötte, de mégsem volt vele soha senki igazán. Az Arctalan volt az egyetlen biztos pont az életében, és ezt még most is képtelen elengedni. Legalábbis nemrég még képtelen volt. Akkor még nem kapott olyan ajándékot, ami miatt képes egy halandót az istenek fölé emelni.*
- Ha… Ha nem keresem meg azt az öregasszonyt, akkor megbocsájtasz nekem? Akkor meg tudnék neked felelni? *Nem jó érzés az sem, hogy bármit csinál, sosem dicséretet kap, hanem szidást, nem büszkék rá, hanem haragszanak. Kevesebbnek érzi magát miatta. Talán tényleg csak arra jó, hogy egy istennek halandókat öljön? Legszívesebben hangosan feltenné ezt a kérdést, de már nem meri. Nem mer mondani semmit mást.*
2017. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-22 14:50:20
Üzenet elküldve: 2024-12-22 14:50:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tépett sorsok//
*Őszinte, vagy nem, a lényegen nem változtat. Elvettek a lánytól mindent, cserébe ő is elvenne mindent, valami sötét istenség kérésére. Mit sem számít, hogy azóta eleget kapott. Túl elvakult és nem hatnak észérvek, hiába hajtogatna belőlük bármennyit. Vajon az álmok el tudnák tántorítani? Vajon ha erre használná a mágiáját az erősebb lenne, mint Sa'Tereth? Vagy a következő vérkerti látogatáskor majd szembesítik a lányt és a végén őt áldozza fel? Sehogy nem jó ez. Visszhangzanak Intath szavai a fejében. Mai-nál a döntés. Önmagának kell fontosnak lennie, nem pedig valakiért felelősséget vállalnia, akiért talán már kár. Sírni tudna. Üvölteni.
Helyette a lány pattan fel és szórja rá a szavakat hevesen. Érti, amit mond. Hogyne értené. Egy része még be is talál, mégis különbözőnek látja a két helyzetet. Mai-t nem más uralja. Mai saját magát sodorta veszélybe és azt kell megoldania. Tűzmágiával, vagy anélkül. Felkészült akar lenni. De ez nem felkészültség, amit Nori csinál. Olyan erőért tesz meg majd valamit, amire szüksége sincs. És belehalhat. Akár kétszer is.
Megszólalna, de érkezik az ölelés, ami belefojtja a szót. Ki akarna húzódni belőle, de erősebbek a karok és nem akarná bántani ezzel a lányt. Meghallgatja, nem vág közbe. Egy időre beleveszik a hazug ölelésébe, amit viszonoz. Nem akarja a kezeket magán. Nem akar itt lenni. *
- Meg tudod védeni magad enélkül is. Olyan régóta túlélsz egyedül. De már itt vagyunk egymásnak. Miért kell ettől hatalmasabb erő, ha cserébe olyat kell tenned, ami kárt okozhat benned? Hiába erősebb az átkod, ha nem jöhetsz vissza hozzám, mert valami balul sül el.
*Szomorú. Bántották őt, a húga pedig saját magát bántja, ráadásul önként és dalolva. Mit nyer mégis? Egyszerű báb. Hajthatatlan. Haza akar menni…*
//Tépett sorsok//
*Őszinte, vagy nem, a lényegen nem változtat. Elvettek a lánytól mindent, cserébe ő is elvenne mindent, valami sötét istenség kérésére. Mit sem számít, hogy azóta eleget kapott. Túl elvakult és nem hatnak észérvek, hiába hajtogatna belőlük bármennyit. Vajon az álmok el tudnák tántorítani? Vajon ha erre használná a mágiáját az erősebb lenne, mint Sa'Tereth? Vagy a következő vérkerti látogatáskor majd szembesítik a lányt és a végén őt áldozza fel? Sehogy nem jó ez. Visszhangzanak Intath szavai a fejében. Mai-nál a döntés. Önmagának kell fontosnak lennie, nem pedig valakiért felelősséget vállalnia, akiért talán már kár. Sírni tudna. Üvölteni.
Helyette a lány pattan fel és szórja rá a szavakat hevesen. Érti, amit mond. Hogyne értené. Egy része még be is talál, mégis különbözőnek látja a két helyzetet. Mai-t nem más uralja. Mai saját magát sodorta veszélybe és azt kell megoldania. Tűzmágiával, vagy anélkül. Felkészült akar lenni. De ez nem felkészültség, amit Nori csinál. Olyan erőért tesz meg majd valamit, amire szüksége sincs. És belehalhat. Akár kétszer is.
Megszólalna, de érkezik az ölelés, ami belefojtja a szót. Ki akarna húzódni belőle, de erősebbek a karok és nem akarná bántani ezzel a lányt. Meghallgatja, nem vág közbe. Egy időre beleveszik a hazug ölelésébe, amit viszonoz. Nem akarja a kezeket magán. Nem akar itt lenni. *
- Meg tudod védeni magad enélkül is. Olyan régóta túlélsz egyedül. De már itt vagyunk egymásnak. Miért kell ettől hatalmasabb erő, ha cserébe olyat kell tenned, ami kárt okozhat benned? Hiába erősebb az átkod, ha nem jöhetsz vissza hozzám, mert valami balul sül el.
*Szomorú. Bántották őt, a húga pedig saját magát bántja, ráadásul önként és dalolva. Mit nyer mégis? Egyszerű báb. Hajthatatlan. Haza akar menni…*
2016. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-22 14:10:44
Üzenet elküldve: 2024-12-22 14:10:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 767
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 767
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
*Őszinte volt. Többet nem tehet, miután már megtörtént az, amit most teljes részleteiben elmesélt Mai-nak. Csak abban reménykedhet, hogy értékelni fogja az őszinteségét, és nem fog ezzel egy újabb, szinte lebonthatatlan falat építeni kettejük közé.
Mai első kérdése olyan, mint amire számított, ám helyes választ mégsem tud rá adni, így inkább nem is mond semmit, csak az őt ítélő kékeket figyeli. Talán még bele is vörösödik egy kicsit, mint a gyermek, aki nem tudja megmagyarázni, miért tett rossz fát a tűzre, csupán itt jóval többről van szó, mint egy bagatell gyerekcsínyről.
További kérdések érkeznek, amik ugyancsak jogosak, de ebbe már bele tud kapaszkodni. Felpattan az ágyról, ökölbe szorítja a kezeit, de szemein most nem látszanak érzelmek.*
- Az, hogy itt vagy nekem, és amit most kaptam tőled, sokkal több annál, mint amit valaha is remélhettem. Nem erről van szó, hogy nem elég. Nem értesz engem, mert még a világot sem érted igazán. A világ egyáltalán nem olyan szép, mint gondolod. Ez egy rohadt, mocskos, veszélyes hely. Elég egyetlenegyszer hibáznod, és vége mindennek. Tönkretesznek. Minden sarkon veszély leselkedik rád, amitől meg kell tudnod magad védeni. Bármi áron. Te miért akarsz tűzmágiát tanulni? Nem azért, hogy megvédd magad? *Komolyabb hangnemre vált, és talán nem is tudja, hogy az, amiről beszél, mennyire aktuális most nem csak a saját, hanem Mai szempontjából is. Közelebb lép a lányhoz, és szorosan átöleli őt. Ha ki is akarna szabadulni az ölelésből, most nem hagyja. Állát az ő vállán pihenteti, ajkai különösen közel kerülnek a hegyes fülekhez, így elég nagyon halkan folytatnia mondandóját.*
- Nem hagyom, hogy ártsanak nekem, sem papnők, sem őrült elfek, sem senki más. És neked sem. Te vagy a legfontosabb számomra ezen a világon, téged is meg foglak tőle védeni. Egymást fogjuk megvédeni, jó? *Keze közben lassan elindul Mai hátán, gyengéden simogatni kezdi nem azért, hogy őt nyugtassa, hanem inkább egyfajta kényszercselekvésképp, hogy ő maga megnyugodjon.*
//Tépett sorsok//
*Őszinte volt. Többet nem tehet, miután már megtörtént az, amit most teljes részleteiben elmesélt Mai-nak. Csak abban reménykedhet, hogy értékelni fogja az őszinteségét, és nem fog ezzel egy újabb, szinte lebonthatatlan falat építeni kettejük közé.
Mai első kérdése olyan, mint amire számított, ám helyes választ mégsem tud rá adni, így inkább nem is mond semmit, csak az őt ítélő kékeket figyeli. Talán még bele is vörösödik egy kicsit, mint a gyermek, aki nem tudja megmagyarázni, miért tett rossz fát a tűzre, csupán itt jóval többről van szó, mint egy bagatell gyerekcsínyről.
További kérdések érkeznek, amik ugyancsak jogosak, de ebbe már bele tud kapaszkodni. Felpattan az ágyról, ökölbe szorítja a kezeit, de szemein most nem látszanak érzelmek.*
- Az, hogy itt vagy nekem, és amit most kaptam tőled, sokkal több annál, mint amit valaha is remélhettem. Nem erről van szó, hogy nem elég. Nem értesz engem, mert még a világot sem érted igazán. A világ egyáltalán nem olyan szép, mint gondolod. Ez egy rohadt, mocskos, veszélyes hely. Elég egyetlenegyszer hibáznod, és vége mindennek. Tönkretesznek. Minden sarkon veszély leselkedik rád, amitől meg kell tudnod magad védeni. Bármi áron. Te miért akarsz tűzmágiát tanulni? Nem azért, hogy megvédd magad? *Komolyabb hangnemre vált, és talán nem is tudja, hogy az, amiről beszél, mennyire aktuális most nem csak a saját, hanem Mai szempontjából is. Közelebb lép a lányhoz, és szorosan átöleli őt. Ha ki is akarna szabadulni az ölelésből, most nem hagyja. Állát az ő vállán pihenteti, ajkai különösen közel kerülnek a hegyes fülekhez, így elég nagyon halkan folytatnia mondandóját.*
- Nem hagyom, hogy ártsanak nekem, sem papnők, sem őrült elfek, sem senki más. És neked sem. Te vagy a legfontosabb számomra ezen a világon, téged is meg foglak tőle védeni. Egymást fogjuk megvédeni, jó? *Keze közben lassan elindul Mai hátán, gyengéden simogatni kezdi nem azért, hogy őt nyugtassa, hanem inkább egyfajta kényszercselekvésképp, hogy ő maga megnyugodjon.*
2015. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-22 13:58:18
Üzenet elküldve: 2024-12-22 13:58:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Semmi. Semmi gond.
A lehető legáltalánosabb, legsemmitmondóbb, leggyilkosabb, legidegesítőbb válasz, amit nő csak adhat arra a kérdésre, hogy mi a baja. Ha semmi gondja nincs, hát ne hisztizzen. Ha gondja van valamivel, mondja meg egyenesen. A világon még egy probléma nem oldódott meg attól, hogy valaki vállvonva azt mondta rá: az csak egy semmi.
Halkan mormog az orra alatt, majd vállat von maga is. Ha Tirinek így jó, hogy jönne ahhoz, hogy faggassa? És amúgy is - talán nem is éri meg. Hiszen lehet, hogy amúgy soha többet nem fognak találkozni sem, hiába mondta azt a lány, hogy jöjjön nyugodtan, ha akar.*
- Hát mit tudom én?! *-ciccent a kérdésre válaszul. De abban sem biztos, hogy egyáltalán válaszolnia kell-e rá. Vagy hogy nagyon bele akar ebbe gondolni. Belepislant a lány szemeibe ahogy az beszél hozzá. Megszokott kerékvágás? Na igen. Munka, gyakorlás, zabálás, döglés. Pár naponta valami nőcske társasága. A megszokott rutin, ami kitölti az életét. Kerekké teszi. Unalmassá. Ahhoz képest mindenképp unalmassá, hogy hányféle érzelmet tapasztalt meg az elmúlt napban, és mégis mennyi mindent kapott ettől a lánytól. Néha még tényleg szórakozott is. Arról nem is beszélve, hogy milyen volt felvágni az asztalra őt a parázs viták után. Picsába.*
- Tökéletes. *-bólint aprót miközben elveszi a ruháit a lány kezéből. Igen. Tökéletes. Ő lelép, Tiri itt marad. Csak az emléke marad ennek az őrületnek. És ez tényleg így tökéletes. Nincs kötelezettség. Nincs gond. Nincs hiszti, nincs vita. Nincs összevigyorgás. Picsába.
Ujjai rászorulnak a ruháira, ahogy a kék szemekbe bámul. Miért érdekli ennyire ez a lány? Miért dühíti így? Miért vonzza így?
Halkan felmordul, mintha ez lenne a válasza. Ránéz a ruháira, majd vissza Tirire.*
- Akkor ennyi..?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Semmi. Semmi gond.
A lehető legáltalánosabb, legsemmitmondóbb, leggyilkosabb, legidegesítőbb válasz, amit nő csak adhat arra a kérdésre, hogy mi a baja. Ha semmi gondja nincs, hát ne hisztizzen. Ha gondja van valamivel, mondja meg egyenesen. A világon még egy probléma nem oldódott meg attól, hogy valaki vállvonva azt mondta rá: az csak egy semmi.
Halkan mormog az orra alatt, majd vállat von maga is. Ha Tirinek így jó, hogy jönne ahhoz, hogy faggassa? És amúgy is - talán nem is éri meg. Hiszen lehet, hogy amúgy soha többet nem fognak találkozni sem, hiába mondta azt a lány, hogy jöjjön nyugodtan, ha akar.*
- Hát mit tudom én?! *-ciccent a kérdésre válaszul. De abban sem biztos, hogy egyáltalán válaszolnia kell-e rá. Vagy hogy nagyon bele akar ebbe gondolni. Belepislant a lány szemeibe ahogy az beszél hozzá. Megszokott kerékvágás? Na igen. Munka, gyakorlás, zabálás, döglés. Pár naponta valami nőcske társasága. A megszokott rutin, ami kitölti az életét. Kerekké teszi. Unalmassá. Ahhoz képest mindenképp unalmassá, hogy hányféle érzelmet tapasztalt meg az elmúlt napban, és mégis mennyi mindent kapott ettől a lánytól. Néha még tényleg szórakozott is. Arról nem is beszélve, hogy milyen volt felvágni az asztalra őt a parázs viták után. Picsába.*
- Tökéletes. *-bólint aprót miközben elveszi a ruháit a lány kezéből. Igen. Tökéletes. Ő lelép, Tiri itt marad. Csak az emléke marad ennek az őrületnek. És ez tényleg így tökéletes. Nincs kötelezettség. Nincs gond. Nincs hiszti, nincs vita. Nincs összevigyorgás. Picsába.
Ujjai rászorulnak a ruháira, ahogy a kék szemekbe bámul. Miért érdekli ennyire ez a lány? Miért dühíti így? Miért vonzza így?
Halkan felmordul, mintha ez lenne a válasza. Ránéz a ruháira, majd vissza Tirire.*
- Akkor ennyi..?
2014. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-22 13:48:57
Üzenet elküldve: 2024-12-22 13:48:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tépett sorsok//
~Kurva Sa'Tereth~
*Nem tud másra gondolni. Többször sejlett már fel ez a fejében, mint bármi. Az összes rohadt szolgája meg van mérgezve, valami ostobasággal. Azt hiszik erőt kapnak, közben pedig elveszi belőlük az összeset. Fekete, szurokkal leöntött bábok, amik nem látnak tovább az istenségüktől. Úgy mozog a karjuk, ahogy amaz irányítja és a világot nem az eredeti színében látják. Miért is kellene erő ennek a lánynak? Miért nem elég erős már attól, hogy ügyesen forgatja a kardot, hogy edzett, hogy mágus, hogy van hátországa? Miért kell elhinnie, hogy egy senki Sa'Tereth nélkül?
A mellkasából újra a torkáig kúszik fel a gombóc. A másik alkarjára nézve másként értelmezi azt a sötétséget, ami rá van rajzolva. Ott szorította meg az az átkozott démon és vezeti, bele a biztos halálba. Mit ér, hogy egy halált kivéd neki a vipera, hogyha azért lesz az enyészeté, mert szolgálja az istenét? Elhasználja azt a testet, s ha majd nem kell neki, akkor véráldozatként erőt merít belőle. Szekta. Igaza van a Dokinak. Kezdi elönteni a méreg, de nem engedi, hogy lássa a másik.*
- Önként dobod oda a lelked valakinek, olyan erőért cserébe, ami nem téged szolgál, hanem őt?
*Ráharap az ajkára. Lehetetlenség. Abszurd, ostoba. Szeretne magából kikelve üvölteni. Nem a lányra haragszik. Jobban át van verve, mint bárki. Használati tárgy. Hogy most épp a gyermek én van elől sem tudja Mai-t megállítani abban, hogy úgy beszéljen, hogy amaz is megértse. Sok ez. Túlnő rajta. Kell valaki, aki megérteti vele ezt az egészet. Aki nem ilyen elfogult. Hogy úgy tudja tálalni a gondolatait, hogy ő is megértse igazán, hogy mi folyik.*
- És magaddal rángatsz ebbe valakit? Nori. Szívem. Nem haragszok. De nem értelek. Megvan mindened. Itt van ez a ház, itt vagyok neked én. Mi kell még? Miért nem elég?
*Úgy teszi fel a kérdéseit, mintha kaphatna rá értelmes választ. Nem fog. Itt akarja hagyni a lányt. Nem bírja tovább. Meg akarja menteni, mégis soha többet nem akarja látni. Mai-nak nincs erre szüksége. Mégsem mozdul. *
//Tépett sorsok//
~Kurva Sa'Tereth~
*Nem tud másra gondolni. Többször sejlett már fel ez a fejében, mint bármi. Az összes rohadt szolgája meg van mérgezve, valami ostobasággal. Azt hiszik erőt kapnak, közben pedig elveszi belőlük az összeset. Fekete, szurokkal leöntött bábok, amik nem látnak tovább az istenségüktől. Úgy mozog a karjuk, ahogy amaz irányítja és a világot nem az eredeti színében látják. Miért is kellene erő ennek a lánynak? Miért nem elég erős már attól, hogy ügyesen forgatja a kardot, hogy edzett, hogy mágus, hogy van hátországa? Miért kell elhinnie, hogy egy senki Sa'Tereth nélkül?
A mellkasából újra a torkáig kúszik fel a gombóc. A másik alkarjára nézve másként értelmezi azt a sötétséget, ami rá van rajzolva. Ott szorította meg az az átkozott démon és vezeti, bele a biztos halálba. Mit ér, hogy egy halált kivéd neki a vipera, hogyha azért lesz az enyészeté, mert szolgálja az istenét? Elhasználja azt a testet, s ha majd nem kell neki, akkor véráldozatként erőt merít belőle. Szekta. Igaza van a Dokinak. Kezdi elönteni a méreg, de nem engedi, hogy lássa a másik.*
- Önként dobod oda a lelked valakinek, olyan erőért cserébe, ami nem téged szolgál, hanem őt?
*Ráharap az ajkára. Lehetetlenség. Abszurd, ostoba. Szeretne magából kikelve üvölteni. Nem a lányra haragszik. Jobban át van verve, mint bárki. Használati tárgy. Hogy most épp a gyermek én van elől sem tudja Mai-t megállítani abban, hogy úgy beszéljen, hogy amaz is megértse. Sok ez. Túlnő rajta. Kell valaki, aki megérteti vele ezt az egészet. Aki nem ilyen elfogult. Hogy úgy tudja tálalni a gondolatait, hogy ő is megértse igazán, hogy mi folyik.*
- És magaddal rángatsz ebbe valakit? Nori. Szívem. Nem haragszok. De nem értelek. Megvan mindened. Itt van ez a ház, itt vagyok neked én. Mi kell még? Miért nem elég?
*Úgy teszi fel a kérdéseit, mintha kaphatna rá értelmes választ. Nem fog. Itt akarja hagyni a lányt. Nem bírja tovább. Meg akarja menteni, mégis soha többet nem akarja látni. Mai-nak nincs erre szüksége. Mégsem mozdul. *
2013. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-22 12:23:25
Üzenet elküldve: 2024-12-22 12:23:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Morthimer Ház//
*Még csak megerőltetnie sem kell magát ahhoz, hogy pontosan tudja, Orthus nem fog örülni a váratlan látogatásának, és azt is tudja, hogy annak, amit most csinál, nem sok köze van az oly sokszor emlegetett diszkrécióhoz, de most épp nem érdekli. Nem számít, mert azt is tudja, hogy Orthus nem fogja őt elzavarni.
Követi Urien-t az emeletre, majd türelmesen megvárja, míg a komornyik bejelenti őt a ház urának. A kézcsókot egy huncut mosollyal fogadja, az üdvözlésben használt szavak mindent elárulnak a férfi érzéseiről.*
- Részemről az öröm, hogy újra láthatom. A bókot is köszönöm. *Nem tetszik neki így öltözve, erre következtet a reakcióból, de ezt nem is bánja. Két oka van, amiért így érkezett. Az egyik az, hogy így nagyobb biztonságban érzi magát egyedül az utcán, a másik pedig, hogy esze ágában sincs most felkelteni a férfi vágyait, mert abból utána minden lesz, csak komoly, a jövőt megalapozó beszélgetés nem. Úgyhogy örülhet magának, egyelőre minden a tervek szerint halad.
Szabadkozni nem fog azért, mert hívatlanul érkezett, sokkal inkább rögtön belekezd ittléte okának fejtegetésébe.*
- Híreket hoztam. Információt, terveket, érdekességeket… Biztos vagyok benne, hogy nem fogja megbánni, ha szán rám egy kis időt. *Arcán még mindig ott az a magabiztos mosoly. Úgy döntött, hogy a bökkenőket, ballépéseket egyelőre lesöpri az asztalról, és az elmúlt hatok történetét a számára lehető legpozitívabb megvilágításból fogja előadni, de mindezt hazugságok nélkül.*
//Morthimer Ház//
*Még csak megerőltetnie sem kell magát ahhoz, hogy pontosan tudja, Orthus nem fog örülni a váratlan látogatásának, és azt is tudja, hogy annak, amit most csinál, nem sok köze van az oly sokszor emlegetett diszkrécióhoz, de most épp nem érdekli. Nem számít, mert azt is tudja, hogy Orthus nem fogja őt elzavarni.
Követi Urien-t az emeletre, majd türelmesen megvárja, míg a komornyik bejelenti őt a ház urának. A kézcsókot egy huncut mosollyal fogadja, az üdvözlésben használt szavak mindent elárulnak a férfi érzéseiről.*
- Részemről az öröm, hogy újra láthatom. A bókot is köszönöm. *Nem tetszik neki így öltözve, erre következtet a reakcióból, de ezt nem is bánja. Két oka van, amiért így érkezett. Az egyik az, hogy így nagyobb biztonságban érzi magát egyedül az utcán, a másik pedig, hogy esze ágában sincs most felkelteni a férfi vágyait, mert abból utána minden lesz, csak komoly, a jövőt megalapozó beszélgetés nem. Úgyhogy örülhet magának, egyelőre minden a tervek szerint halad.
Szabadkozni nem fog azért, mert hívatlanul érkezett, sokkal inkább rögtön belekezd ittléte okának fejtegetésébe.*
- Híreket hoztam. Információt, terveket, érdekességeket… Biztos vagyok benne, hogy nem fogja megbánni, ha szán rám egy kis időt. *Arcán még mindig ott az a magabiztos mosoly. Úgy döntött, hogy a bökkenőket, ballépéseket egyelőre lesöpri az asztalról, és az elmúlt hatok történetét a számára lehető legpozitívabb megvilágításból fogja előadni, de mindezt hazugságok nélkül.*
2012. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-22 11:56:07
Üzenet elküldve: 2024-12-22 11:56:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Megüti a fülét, ahogy a háta mögött megnyikordul a lépcső a férfi súlya alatt, de nem torpan meg. Szépen lassan szedi a fokokat, amíg felér az emeletre. De a váratlanul érkező, bár átértékelve jogos kérdésre már lefékezi a lépteit. A szeme megrándul arra a pillanatra, amíg a mérge ismét szeretne felszökni, de egy hosszú sóhajjal végül leküzdi legalább annyira, hogy csak a torkában maradjon zavaró gombócként.*
- Semmi.
*Vonja meg a vállait egyszerűen, ahogy végül inkább besétál a szobába. Körbe pillant a ruhákért, majd tovább indul, hogy összeszedegesse azt. Ahogy a nadrágot felszedi hallja az apró üvegek koccanását, így arra még fokozottabban ügyel, hogy össze ne törjön semmit.*
- Miért? Mi bajom lehetne?
*Fordul Lorenshez ahogy már a ruháit öleli magához.*
- Minden visszaáll a régi, jól megszokott kerékvágásba. Nekem is, neked is. Minden tökéletes.
*Semmi sem tökéletes, mert az a régi kerékvágás unalmas. Minden eltelt nap csak tágít benne egy fekete lyukat, amitől az a begyöpösödött picsa lesz, aki tegnap reggelig is volt. Most ez így más volt. Ez kitöltötte, kielégítette és tudja, hogy hiányozni fog. Nem csak az a röpke mutatvány az asztalon. Hanem a férfi is. Az a gőgös, öntelt, kicsinyes pöcs, aki annyit felhergelte már. Akivel nagy valószínűség szerint előbb vagy utóbb, de megölik egymást. Jobb ez így. Jobb, amíg nem éli bele magát semmibe. Amíg nem akar ragaszkodni.
Sóhajtva nyújtja oda a ruhákat, miközben újra a kékeket kutatja.*
- Minden tökéletes.
*Nyomatékosítja az előbb már elhangzottakat, majd visszahúzza a kezeit, ha a férfi a ruhákat is átveszi.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Megüti a fülét, ahogy a háta mögött megnyikordul a lépcső a férfi súlya alatt, de nem torpan meg. Szépen lassan szedi a fokokat, amíg felér az emeletre. De a váratlanul érkező, bár átértékelve jogos kérdésre már lefékezi a lépteit. A szeme megrándul arra a pillanatra, amíg a mérge ismét szeretne felszökni, de egy hosszú sóhajjal végül leküzdi legalább annyira, hogy csak a torkában maradjon zavaró gombócként.*
- Semmi.
*Vonja meg a vállait egyszerűen, ahogy végül inkább besétál a szobába. Körbe pillant a ruhákért, majd tovább indul, hogy összeszedegesse azt. Ahogy a nadrágot felszedi hallja az apró üvegek koccanását, így arra még fokozottabban ügyel, hogy össze ne törjön semmit.*
- Miért? Mi bajom lehetne?
*Fordul Lorenshez ahogy már a ruháit öleli magához.*
- Minden visszaáll a régi, jól megszokott kerékvágásba. Nekem is, neked is. Minden tökéletes.
*Semmi sem tökéletes, mert az a régi kerékvágás unalmas. Minden eltelt nap csak tágít benne egy fekete lyukat, amitől az a begyöpösödött picsa lesz, aki tegnap reggelig is volt. Most ez így más volt. Ez kitöltötte, kielégítette és tudja, hogy hiányozni fog. Nem csak az a röpke mutatvány az asztalon. Hanem a férfi is. Az a gőgös, öntelt, kicsinyes pöcs, aki annyit felhergelte már. Akivel nagy valószínűség szerint előbb vagy utóbb, de megölik egymást. Jobb ez így. Jobb, amíg nem éli bele magát semmibe. Amíg nem akar ragaszkodni.
Sóhajtva nyújtja oda a ruhákat, miközben újra a kékeket kutatja.*
- Minden tökéletes.
*Nyomatékosítja az előbb már elhangzottakat, majd visszahúzza a kezeit, ha a férfi a ruhákat is átveszi.*
2011. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-22 11:49:42
Üzenet elküldve: 2024-12-22 11:49:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 767
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 767
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
*Ha nincs a ház, nincsenek a miatta felszínre törő, elsöprően erős érzelmi hullámok és az ennek okán beköszönő változás a lány személyiségében, talán valóban eszébe sem jutott volna színt vallani arról, ami a Vérkertben történt. Így azonban egy őszinte kisgyermek fetreng, illetve kicsit később már ül az ágyon Mai-val szemben, aki még a rosszat sem akarja eltitkolni előle. Mondjuk meg van róla győződve, hogy ő nem is csinált semmi rosszat, csak a reakcióktól fél.*
- Nincs semmi bajom, sőt, csak erősebb lettem. Most már nem szórakozhat velem senki. *Gyermekként alapigazságnak tartja azt is, hogy aki őt bántotta, azt meg kell büntetnie. Nem bánthatja őt senki büntetlenül. Mai kérésére csak bólint egyet, és folytatja a történetet.*
- Megkaptam tőle, amit kértem. A véremért és a lelkem egy darabjáért hatalmat. Az átkaim, ha akarom, most már erősebbek, mint valaha. Meg fogom büntetni azt a papnőt, ha még egyszer meglátom. *Kifújja a levegőt, kis kezeivel a takarót szorongatja maga mellett, és látszik, hogy mennyire feszeng a beszélgetés közben. Tényleg azt szeretné, ha Mai nem haragudna rá, de a tekintete, a rövid válaszai, utasításai egyelőre nem nyugtatják meg.*
- Egy feladatot kaptam Khunezk-től. Ha minden igaz, Arthenior környékén valahol él egy öregasszony. Ő is Sa'Tereth hűséges híve. A városőrség hamarosan elfogja majd. Ha ezt sikerül megakadályoznom, és elviszem az asszonyt a Vérkertbe, akkor nem fog rám tovább haragudni. Azt is mondta, hogy találjak magam mellé valakit, aki segít nekem ebben. *A történet itt véget ér, nem mond többet. Nem is tudna, hisz részleteket ő sem tud. Sem azt, hogy hol van pontosan ez az öregasszony, sem azt, hogy mit tett, amiért a városőrség lecsapott rá.*
- Ennyi. Nem utálsz, ugye? *szólal meg egy kicsivel később újra, még mindig félénken. Az is megfogalmazódik a fejében, hogy Mai meggondolja magát, és ezek után mégsem élhet ebben a házban. Az szörnyű volna.*
//Tépett sorsok//
*Ha nincs a ház, nincsenek a miatta felszínre törő, elsöprően erős érzelmi hullámok és az ennek okán beköszönő változás a lány személyiségében, talán valóban eszébe sem jutott volna színt vallani arról, ami a Vérkertben történt. Így azonban egy őszinte kisgyermek fetreng, illetve kicsit később már ül az ágyon Mai-val szemben, aki még a rosszat sem akarja eltitkolni előle. Mondjuk meg van róla győződve, hogy ő nem is csinált semmi rosszat, csak a reakcióktól fél.*
- Nincs semmi bajom, sőt, csak erősebb lettem. Most már nem szórakozhat velem senki. *Gyermekként alapigazságnak tartja azt is, hogy aki őt bántotta, azt meg kell büntetnie. Nem bánthatja őt senki büntetlenül. Mai kérésére csak bólint egyet, és folytatja a történetet.*
- Megkaptam tőle, amit kértem. A véremért és a lelkem egy darabjáért hatalmat. Az átkaim, ha akarom, most már erősebbek, mint valaha. Meg fogom büntetni azt a papnőt, ha még egyszer meglátom. *Kifújja a levegőt, kis kezeivel a takarót szorongatja maga mellett, és látszik, hogy mennyire feszeng a beszélgetés közben. Tényleg azt szeretné, ha Mai nem haragudna rá, de a tekintete, a rövid válaszai, utasításai egyelőre nem nyugtatják meg.*
- Egy feladatot kaptam Khunezk-től. Ha minden igaz, Arthenior környékén valahol él egy öregasszony. Ő is Sa'Tereth hűséges híve. A városőrség hamarosan elfogja majd. Ha ezt sikerül megakadályoznom, és elviszem az asszonyt a Vérkertbe, akkor nem fog rám tovább haragudni. Azt is mondta, hogy találjak magam mellé valakit, aki segít nekem ebben. *A történet itt véget ér, nem mond többet. Nem is tudna, hisz részleteket ő sem tud. Sem azt, hogy hol van pontosan ez az öregasszony, sem azt, hogy mit tett, amiért a városőrség lecsapott rá.*
- Ennyi. Nem utálsz, ugye? *szólal meg egy kicsivel később újra, még mindig félénken. Az is megfogalmazódik a fejében, hogy Mai meggondolja magát, és ezek után mégsem élhet ebben a házban. Az szörnyű volna.*
2010. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-22 11:10:16
Üzenet elküldve: 2024-12-22 11:10:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha tudná, hogy Tiri mire gondol az "ilyesmi" alatt, biztos nevetne egy jót. Talán még megjegyzést is tenne arra, hogy korábbi férfi-ismerősei hiányosságait ne lássa belé. Lehet, hogy viccelődne is egy sort, amivel persze csak saját képességeit fényezné tovább.
De nem tudja.
Nem tudja, csak azt látja, hogy a lány homloka elfelhősödik, kék szemei elsötétednek, és hogy szinte sütni kezd róla a feszültség. ~Mi a picsa, az előbb még teljesen normális volt!~ Értetlenül áll a dolog előtt. Most nem is mondott semmi bántót. Hiszen épp hogy a lány képességeit méltatta azzal, hogy jelezte, hogy akár vissza is jönne. Miért kell akkor hisztizni? Egyszerűen nem érti.
Gondolkozás nélkül markol rá a mellkasának nyomott fegyverre, miközben felvont szemöldökkel pislog Tirire. Értetlensége csak tovább mélyül a karpaskolástól és a mosolytól. Már tényleg nem érti, hogy mi a helyzet. Beverte a lány a fejét? Beleivott valami növény teájába, amitől megzavarodott? Szimplán csak bolond? Akarja egyáltalán érteni, hogy mi a baja?*
- Mi a fasz? *-bukik ki végül az értetlenkedés egy elsuttogott mondatban, ahogy a szőkeség már felfelé tart a lépcsőn. Hát mindjárt leül a seggére az értetlenségtől. Olyat már látott, hogy egy jól sikerült menet után szinte szerelem lobbant a női mellkasban, de olyat még nem, hogy valaki meghasonlott tőle.
Megrázza a fejét, és visszarakja a fegyvert oda, ahol az volt. Megindul felfelé a lépcsőn maga is, mert nem tudja, hogy a lány mit akar: a lépcsőn ledobálni a ruháját, vagy egyenesen az ablakon kiszórni..? Inkább jobb, ha felmegy és ott veszi át őket. A lépcsőn aztán hamar utoléri Tirit, és természetesen szemrevételezi azt, ami szemmagasságban van.*
- Neked amúgy mi a pöcsöm bajod van megint? *-a kérdés csak nem bír megülni a hásóján, és elhagyja a száját. Igazából most tényleg kíváncsi. Még sosem látott bolondot testközelből.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha tudná, hogy Tiri mire gondol az "ilyesmi" alatt, biztos nevetne egy jót. Talán még megjegyzést is tenne arra, hogy korábbi férfi-ismerősei hiányosságait ne lássa belé. Lehet, hogy viccelődne is egy sort, amivel persze csak saját képességeit fényezné tovább.
De nem tudja.
Nem tudja, csak azt látja, hogy a lány homloka elfelhősödik, kék szemei elsötétednek, és hogy szinte sütni kezd róla a feszültség. ~Mi a picsa, az előbb még teljesen normális volt!~ Értetlenül áll a dolog előtt. Most nem is mondott semmi bántót. Hiszen épp hogy a lány képességeit méltatta azzal, hogy jelezte, hogy akár vissza is jönne. Miért kell akkor hisztizni? Egyszerűen nem érti.
Gondolkozás nélkül markol rá a mellkasának nyomott fegyverre, miközben felvont szemöldökkel pislog Tirire. Értetlensége csak tovább mélyül a karpaskolástól és a mosolytól. Már tényleg nem érti, hogy mi a helyzet. Beverte a lány a fejét? Beleivott valami növény teájába, amitől megzavarodott? Szimplán csak bolond? Akarja egyáltalán érteni, hogy mi a baja?*
- Mi a fasz? *-bukik ki végül az értetlenkedés egy elsuttogott mondatban, ahogy a szőkeség már felfelé tart a lépcsőn. Hát mindjárt leül a seggére az értetlenségtől. Olyat már látott, hogy egy jól sikerült menet után szinte szerelem lobbant a női mellkasban, de olyat még nem, hogy valaki meghasonlott tőle.
Megrázza a fejét, és visszarakja a fegyvert oda, ahol az volt. Megindul felfelé a lépcsőn maga is, mert nem tudja, hogy a lány mit akar: a lépcsőn ledobálni a ruháját, vagy egyenesen az ablakon kiszórni..? Inkább jobb, ha felmegy és ott veszi át őket. A lépcsőn aztán hamar utoléri Tirit, és természetesen szemrevételezi azt, ami szemmagasságban van.*
- Neked amúgy mi a pöcsöm bajod van megint? *-a kérdés csak nem bír megülni a hásóján, és elhagyja a száját. Igazából most tényleg kíváncsi. Még sosem látott bolondot testközelből.*
2009. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-22 10:23:25
Üzenet elküldve: 2024-12-22 10:23:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Morthimer Ház//
*Orthus éppen soronkövetkező utazását tervezi a Kikötőbe, és nincs éppen fényes kedvében. Először is ott van Alenia ügye, amely még mindig nagyon kellemetlen emlék. Régóta nem alázta meg magát ennyire az ostobaságával, és hozott kínos, sőt elszomorító helyzetbe hölgyet. Talán soha. Így természetes, hogy az efölött érzett szégyene és keserűsége nem múlik el egyhamar.
De az építkezések kapcsán se elégedett, mert eredeti elképzelését egy nagy folyami kikötőről a városi tanács egy sokkal szerényebb, és rosszabb helyre pozícionált kis dokksorra redukálta. Ő valóságos kereskedelmi központtá kívánta tenni Artheniort, de úgy tűnik, ebből nem lesz semmi.
És így ismét arra kell összpontosítania, hogy a Kikötővel kezdjenek valamit. Legjobb lenne visszahódítani, de egyelőre nem sok hajlandóság mutatkozik ez iránt a tanácsban. Marad hát a fortély és a kockázatos pénzügyi ügyeskedés. Nem, valóban nem kedvezően alakulnak számára a dolgok.
Ekkor kopogtat Urien az ajtaján, hogy bejelentse Merlana előre nem egyeztetett érkezését. Orthus meglepődik ezen, talán kissé bosszús is lesz. Jobban szereti előre tudni, mikor tűnik fel protezsáltja-ágyasa, és milyen formában, hiszen nem áll szándékában a kapcsolatukat nyiltan is vállalni. Ennek ellenére természetesen fogadja.
Ha pedig Merlanát felkísérik a dolgozószobájába, íróasztalát hátrahagyva elé lép és kézcsókkal fogadja.*
- Kedves Merlana. Milyen váratlan és kellemes meglepetés! És milyen... szokatlan öltözet ez kegyedtől.
*teszi hozzá, hiszen ilyen praktikus, sőt, harcrakész viseletben még sose látta a leányzót.*
//Morthimer Ház//
*Orthus éppen soronkövetkező utazását tervezi a Kikötőbe, és nincs éppen fényes kedvében. Először is ott van Alenia ügye, amely még mindig nagyon kellemetlen emlék. Régóta nem alázta meg magát ennyire az ostobaságával, és hozott kínos, sőt elszomorító helyzetbe hölgyet. Talán soha. Így természetes, hogy az efölött érzett szégyene és keserűsége nem múlik el egyhamar.
De az építkezések kapcsán se elégedett, mert eredeti elképzelését egy nagy folyami kikötőről a városi tanács egy sokkal szerényebb, és rosszabb helyre pozícionált kis dokksorra redukálta. Ő valóságos kereskedelmi központtá kívánta tenni Artheniort, de úgy tűnik, ebből nem lesz semmi.
És így ismét arra kell összpontosítania, hogy a Kikötővel kezdjenek valamit. Legjobb lenne visszahódítani, de egyelőre nem sok hajlandóság mutatkozik ez iránt a tanácsban. Marad hát a fortély és a kockázatos pénzügyi ügyeskedés. Nem, valóban nem kedvezően alakulnak számára a dolgok.
Ekkor kopogtat Urien az ajtaján, hogy bejelentse Merlana előre nem egyeztetett érkezését. Orthus meglepődik ezen, talán kissé bosszús is lesz. Jobban szereti előre tudni, mikor tűnik fel protezsáltja-ágyasa, és milyen formában, hiszen nem áll szándékában a kapcsolatukat nyiltan is vállalni. Ennek ellenére természetesen fogadja.
Ha pedig Merlanát felkísérik a dolgozószobájába, íróasztalát hátrahagyva elé lép és kézcsókkal fogadja.*
- Kedves Merlana. Milyen váratlan és kellemes meglepetés! És milyen... szokatlan öltözet ez kegyedtől.
*teszi hozzá, hiszen ilyen praktikus, sőt, harcrakész viseletben még sose látta a leányzót.*
2008. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-22 09:55:49
Üzenet elküldve: 2024-12-22 09:55:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hallgatja a férfit. A megjegyzéseket, amit olyan humorosnak szán. Vagy egyszerűen csak továbbra is tuskó, így más megjegyzést nem is igazán tudna tenni. Bár ez sem igaz, mert megdicsérte. Már legalább vagy kétszer is. Az őszintét megvallva most megint kezd kialakulni az a helyzet, hogy nem a férfivel van a baj, hanem saját magával, amit otromba módon Lorensre hárítana. Nem is csodálja, hogy ilyen egyszerűen hajlandó távozni. Egy jó hancúr még kevés a marasztaláshoz. Amit persze továbbra sem célja művelni. Menjen. Hamar, mielőtt még könyörögni kezdene, hogy maradjon.*
- Remek...
*Ismétli meg dörmögve a férfi szavait. Szinte fel sem tűnt az idő, mikor ismét egy szobába került vele. Tényleg észhez kell magát térítenie, ha Lorens elmegy, mert ez így nagyon nem jó. Nem szokott ő ilyet csinálni. Ő határozottan kiparancsolja az esti csalódásokat az ajtón. Most igaz, hogy a helyzet egy kicsivel másabb, mert ezt egyáltalán nem tudná a csalódások közé sorolni. Sőt. De az kevés ahhoz, hogy az öntelt, kicsinyes modorát el akarja viselni. Nem is akarja. Miért is akarná? Kinek hiányzik az, hogy saját magát meghazudtolva hódoljon be egy mogorva medvének, aki csak az idegein táncol?
A kérdés viszont hirtelen éri, akár a nyakába borított jéghideg víz. A vonásai pillanatokon belül megenyhülnek, ahogy rákapja a tekintetét. Viszont nem is ő lenne, ha ez sokáig kitartana az arcán. Az elsimult vonások, az értetlen arc hamarosan újabb homlokráncolásba fordul át.
~ Kéne... valami? ~ Hm. Persze, szar ízű tea a tüdejére. Vagy inkább valami fickósító kotyvalék, ha aznap már nehezen tudná a franc se tudja hanyadik lányt megforgatni a lepedőn. De bánja is ő. Mi köze van hozzá? Persze, hogy segít. Rohadt alázatosan, aminek akkor már majd biztos jól megkéri az árát. Mert miért is ne akarna jól járni, ha már lehetőséget adnak rá neki.*
- Ilyesmi, hm.
*Igyekszik arcára erőszakolni a közömbösséget, ami végül olyan sikeres lesz, hogy azt a bájos mosolyt is magára ölti, amivel a pocsék teát is felszolgálta. Amin látszik, hogy nem őszintén kedves, hanem mögötte bizony ott lapul a sunyiság és a visszatartott méreg.*
- Persze. Majd megjegyzed hol lakom.
*Markol rá a kardra, amit kikap a férfi tenyere alól, hogy azután a mellkasának nyomja, jelezve, hogy fogja-vigye. Eszében sincs feltartani a másikat, ha menni akar. Ha egyáltalán valóban így van, mert olyan elszántan zavarja el már ki tudja hanyadjára, hogy ez eddig ki sem derült. Szinte ugyan azt csinálja, mint minden egyes alkalommal. Végez és elhajtja rögtön az illetékes "jótevőt". Összepréselt ajkakkal mered a mellkasnak nyomott kardra, majd, ha a férfi magához veszi úgy kapja el a kezét, mintha valami forróba nyúlt volna. Szörnyen ostoba és borzalmasan haragszik magára. Nem azért, mert Lorens készülődik a távozásra. Hanem, mert megint úgy bánik a férfival, mintha a saját ostoba vergődése az ő hibája lenne. Nem egyszerű beismerni, hogy megint ártatlan a férfi és megint rajta készül ezt a gyerekes hisztit levezetni.*
- Tényleg bármikor jöhetsz.
*Válaszol végül nyugodtabban, amit megtold azzal, hogy finoman rápaskol a karjára.*
- Persze én nem vagyok orvos, szóval van, akivel többet érsz nálam. De, ha tudok segítek.
*Mosolyodik el végül, majd megkerülve indul fel a lépcsőn, hogy a ruhákat is előkerítse.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hallgatja a férfit. A megjegyzéseket, amit olyan humorosnak szán. Vagy egyszerűen csak továbbra is tuskó, így más megjegyzést nem is igazán tudna tenni. Bár ez sem igaz, mert megdicsérte. Már legalább vagy kétszer is. Az őszintét megvallva most megint kezd kialakulni az a helyzet, hogy nem a férfivel van a baj, hanem saját magával, amit otromba módon Lorensre hárítana. Nem is csodálja, hogy ilyen egyszerűen hajlandó távozni. Egy jó hancúr még kevés a marasztaláshoz. Amit persze továbbra sem célja művelni. Menjen. Hamar, mielőtt még könyörögni kezdene, hogy maradjon.*
- Remek...
*Ismétli meg dörmögve a férfi szavait. Szinte fel sem tűnt az idő, mikor ismét egy szobába került vele. Tényleg észhez kell magát térítenie, ha Lorens elmegy, mert ez így nagyon nem jó. Nem szokott ő ilyet csinálni. Ő határozottan kiparancsolja az esti csalódásokat az ajtón. Most igaz, hogy a helyzet egy kicsivel másabb, mert ezt egyáltalán nem tudná a csalódások közé sorolni. Sőt. De az kevés ahhoz, hogy az öntelt, kicsinyes modorát el akarja viselni. Nem is akarja. Miért is akarná? Kinek hiányzik az, hogy saját magát meghazudtolva hódoljon be egy mogorva medvének, aki csak az idegein táncol?
A kérdés viszont hirtelen éri, akár a nyakába borított jéghideg víz. A vonásai pillanatokon belül megenyhülnek, ahogy rákapja a tekintetét. Viszont nem is ő lenne, ha ez sokáig kitartana az arcán. Az elsimult vonások, az értetlen arc hamarosan újabb homlokráncolásba fordul át.
~ Kéne... valami? ~ Hm. Persze, szar ízű tea a tüdejére. Vagy inkább valami fickósító kotyvalék, ha aznap már nehezen tudná a franc se tudja hanyadik lányt megforgatni a lepedőn. De bánja is ő. Mi köze van hozzá? Persze, hogy segít. Rohadt alázatosan, aminek akkor már majd biztos jól megkéri az árát. Mert miért is ne akarna jól járni, ha már lehetőséget adnak rá neki.*
- Ilyesmi, hm.
*Igyekszik arcára erőszakolni a közömbösséget, ami végül olyan sikeres lesz, hogy azt a bájos mosolyt is magára ölti, amivel a pocsék teát is felszolgálta. Amin látszik, hogy nem őszintén kedves, hanem mögötte bizony ott lapul a sunyiság és a visszatartott méreg.*
- Persze. Majd megjegyzed hol lakom.
*Markol rá a kardra, amit kikap a férfi tenyere alól, hogy azután a mellkasának nyomja, jelezve, hogy fogja-vigye. Eszében sincs feltartani a másikat, ha menni akar. Ha egyáltalán valóban így van, mert olyan elszántan zavarja el már ki tudja hanyadjára, hogy ez eddig ki sem derült. Szinte ugyan azt csinálja, mint minden egyes alkalommal. Végez és elhajtja rögtön az illetékes "jótevőt". Összepréselt ajkakkal mered a mellkasnak nyomott kardra, majd, ha a férfi magához veszi úgy kapja el a kezét, mintha valami forróba nyúlt volna. Szörnyen ostoba és borzalmasan haragszik magára. Nem azért, mert Lorens készülődik a távozásra. Hanem, mert megint úgy bánik a férfival, mintha a saját ostoba vergődése az ő hibája lenne. Nem egyszerű beismerni, hogy megint ártatlan a férfi és megint rajta készül ezt a gyerekes hisztit levezetni.*
- Tényleg bármikor jöhetsz.
*Válaszol végül nyugodtabban, amit megtold azzal, hogy finoman rápaskol a karjára.*
- Persze én nem vagyok orvos, szóval van, akivel többet érsz nálam. De, ha tudok segítek.
*Mosolyodik el végül, majd megkerülve indul fel a lépcsőn, hogy a ruhákat is előkerítse.*
2007. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-22 09:06:44
Üzenet elküldve: 2024-12-22 09:06:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Vigyorog. Még hogy bottal se piszkálta volna meg.. na persze. Emlékszik még azokra az ocsmány foltokra az ágyneműn, és nem nehéz összeraknia a képet. Celestiriel hercegnő valószínűleg nem csak jogart szeret az ujjai között tartani, de szinte biztos, hogy nem is csak az ecsetet. Persze nem hibáztatja ezért, sőt, megérti. Hiszen őt magát is hajtja saját vére. Ráadásul ha őszinte akar lenni, Tiri valójában rohadt jól kinéző nő, szóval biztos rengeteg fickó remeg azért, hogy újabb folt lehessen a lepedőjén. Így tehát tulajdonképpen kéz-kezet-mos alapon mindketten jól jártak.
Aprót legyint a pitypangra; nem tudja mire jó, és annyira nem is érdekli. Ha bajára keres panáceát, a vajákos úgyis azt mond amit akar, ő beveszi vagy megissza amit a kezébe nyomnak. Aztán remélhetőleg tényleg segít is. Most kivételesen tényleg segített. Ezek szerint Tiri jobb, mint a Sebhelyes Netta. Talán érdemes lenne megjegyezni hogy hol lakik, hogy ha a jövőben esetleg szüksége lenne rá. Mármint a segítségére, nem mint nőre. Bár.. hm.*
- Nem is a színnel lenne bajom. *-dől hátra a székben, miközben felvigyorog a lányra-* Hanem nekem nincs ilyen jó seggem. Szóval akkor már maradok a nadrágnál.
*Aprót, feszeset bólint a megnevezett árra, pontosabban annak a nem-létére. Neki mindegy, a lány tudja. Józan keretek között pedig bármit mondhatott volna.
Tekintete követi Tirit ahogy kisétál a konyhából, majd úgy dönt, hogy nincs értelme itt ejtőznie, így feláll maga is. Tessék-lássék berakja maga után a széket, és elindul a lány nyomán. Amúgy is arra tud csak felmenni az emeletre, szóval mást nem is tehetne. De nem jut el a lépcsőig, annak alján belebotlik a szőkeségbe.
A hangjában megbújó fura tónus megüti a fülét. ~Mi a franc baja van már megint?~, tűnődik. Hiszen már nem is egyszer elküldte őt innen a fenébe, így ha elmegy, igazából az ő kedvére fog tenni. De tessék: ebből is látszik, hogy mennyire nem egyszerű egy nő kedvére tenni.*
- Remek. *-válaszolja kurtán, és a lány arcélére néz. Megint látja, hogy a szeme olyan csúnyán áll, mint fent is, mikor kis híján fojtogatni kezdték egymást. Kissé elfintorodik a látványra. Így, tele gyomorral nem nagyon van kedve a vircsafthoz. Inkább odalép a lerakott fegyverhez, ráteszi a tenyerét, de Tirit nézi közben.*
- Hm. Abban biztos voltam, hogy minden meglesz. *-bólint aprót-* Ez nem aggaszt.
*Közel áll a lányhoz. Talán fél karnyújtásnyira. Ilyen közelről le kell pislognia rá, és érzi az illatát is, amit nemrég sokkal, sokkal közelebbről is érzett.*
- Viszont azon gondolkoztam, hogy ha a jövőben.. Kéne valami.. *-vállat von-* Szar ízű tea a tüdőmre, vagy.. ilyesmi.. Akkor bekopoghatok-e hozzád? Hm?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Vigyorog. Még hogy bottal se piszkálta volna meg.. na persze. Emlékszik még azokra az ocsmány foltokra az ágyneműn, és nem nehéz összeraknia a képet. Celestiriel hercegnő valószínűleg nem csak jogart szeret az ujjai között tartani, de szinte biztos, hogy nem is csak az ecsetet. Persze nem hibáztatja ezért, sőt, megérti. Hiszen őt magát is hajtja saját vére. Ráadásul ha őszinte akar lenni, Tiri valójában rohadt jól kinéző nő, szóval biztos rengeteg fickó remeg azért, hogy újabb folt lehessen a lepedőjén. Így tehát tulajdonképpen kéz-kezet-mos alapon mindketten jól jártak.
Aprót legyint a pitypangra; nem tudja mire jó, és annyira nem is érdekli. Ha bajára keres panáceát, a vajákos úgyis azt mond amit akar, ő beveszi vagy megissza amit a kezébe nyomnak. Aztán remélhetőleg tényleg segít is. Most kivételesen tényleg segített. Ezek szerint Tiri jobb, mint a Sebhelyes Netta. Talán érdemes lenne megjegyezni hogy hol lakik, hogy ha a jövőben esetleg szüksége lenne rá. Mármint a segítségére, nem mint nőre. Bár.. hm.*
- Nem is a színnel lenne bajom. *-dől hátra a székben, miközben felvigyorog a lányra-* Hanem nekem nincs ilyen jó seggem. Szóval akkor már maradok a nadrágnál.
*Aprót, feszeset bólint a megnevezett árra, pontosabban annak a nem-létére. Neki mindegy, a lány tudja. Józan keretek között pedig bármit mondhatott volna.
Tekintete követi Tirit ahogy kisétál a konyhából, majd úgy dönt, hogy nincs értelme itt ejtőznie, így feláll maga is. Tessék-lássék berakja maga után a széket, és elindul a lány nyomán. Amúgy is arra tud csak felmenni az emeletre, szóval mást nem is tehetne. De nem jut el a lépcsőig, annak alján belebotlik a szőkeségbe.
A hangjában megbújó fura tónus megüti a fülét. ~Mi a franc baja van már megint?~, tűnődik. Hiszen már nem is egyszer elküldte őt innen a fenébe, így ha elmegy, igazából az ő kedvére fog tenni. De tessék: ebből is látszik, hogy mennyire nem egyszerű egy nő kedvére tenni.*
- Remek. *-válaszolja kurtán, és a lány arcélére néz. Megint látja, hogy a szeme olyan csúnyán áll, mint fent is, mikor kis híján fojtogatni kezdték egymást. Kissé elfintorodik a látványra. Így, tele gyomorral nem nagyon van kedve a vircsafthoz. Inkább odalép a lerakott fegyverhez, ráteszi a tenyerét, de Tirit nézi közben.*
- Hm. Abban biztos voltam, hogy minden meglesz. *-bólint aprót-* Ez nem aggaszt.
*Közel áll a lányhoz. Talán fél karnyújtásnyira. Ilyen közelről le kell pislognia rá, és érzi az illatát is, amit nemrég sokkal, sokkal közelebbről is érzett.*
- Viszont azon gondolkoztam, hogy ha a jövőben.. Kéne valami.. *-vállat von-* Szar ízű tea a tüdőmre, vagy.. ilyesmi.. Akkor bekopoghatok-e hozzád? Hm?
2006. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-22 08:02:48
Üzenet elküldve: 2024-12-22 08:02:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A visszakérdésre összeráncolja a homlokát, miközben méregeti Lorenst és igyekszik leolvasni az arcáról, hogy tényleg minden kezd-e annyira visszatérni az eredeti kerékvágásba, hogy most megint piszkálódni kezdjen. Bezzeg magát meg végül visszafogta. Persze nem azt mondja, hogy nincs ez így rendjén, meg ne lenne jó így, ahogy van. Nem mondja. De valahol gondolja. De miért gondolja, mikor láthatóan Lorens számára ő is csak egy a sok közül? Ahogy ugyebár neki is. Igaz? Nos...
Sóhajtva ingatja meg a fejét, ahogy belekomorodva pillant el a férfiról, hogy valami találomra kiválasztott pontot figyeljen a konyhában. A ragus fazék például elég megfelelő.*
- A festményt. *Bólint rá, miközben lopva visszasandít a férfira.* Akkor még bottal sem piszkálgattalak volna meg, nemhogy bármit kihasználjak.
*Azt elkönyvelte magában már az elején, hogy jóképű férfi. De az a modor, amit magával hozott ide is, nem éppen varázsolta el. Hogy az undor, később a félelem mikor és hogyan volt képes átcsapni abba, hogy minden porcikájával a férfit kívánta, azt maga sem tudná már megmondani. De, ha most feküdne magatehetetlenül odafent, akkor nem biztos, hogy képes lenne illedelmesen nem kihasználni bármit is.*
- De azért annak is van jótékony hatása. Nem csak az íze pocsék.
*Kel fel végül, miközben igyekszik menteni nagyjából azt, aminek már úgy is mindegy. Lorens elől is elpakolja a megürült tányért, majd dolga közben egy pillanatra még megáll mellette. A rajta feszülő ruha látványára felszusszan, majd a rá tett megjegyzésre ismét muszáj kuncognia.*
- Sajnos ilyen darabokból nem túl változatos a készlet. A narancssárga meg szerintem nem állna jól neked.
*Vigyorodik el, majd egyszerűen csak megvonja a vállait. Volt eszében valami, amit igencsak el tudott volna fogadni mindezért cserébe. Ha igazából a gyógyítás közben nem munkálkodott volna azon is, hogy valahol még gyötörje is Lorenst. Így nem igazán hagyja a lelkiismerete, hogy bármit is kérjen. Arról nem is beszélve, hogy kapott egy üvegcse zöld löttyöt. Lényegében kvittek.*
- Semmivel.
*Feleli egyszerűen, ahogy tovább indul a konyhából. Az arca pedig ismét elkomorodik, ahogy a lépcső melletti asztalkánál megáll és a kardra pillant. Mérgesen fújja ki a levegőt, ahogy ujjának hegyeivel rásimít. Rettenetesen bosszantja, hogy így megfacsarja a szívét ez az egész.*
- A kardod sértetlen. Szóval akkor meglesz mindened hiánytalanul.
*Dünnyögi és most már az is idegesíti, hogy maga is kihallja a hangjából a sértettséget. Mert érzi, hogy haragszik. Hogy... hogy... Fene se tudja. Hogy Lorens is ilyen könnyedén képes lelépni. Bár miért is maradna? Hogy maga sem tud semmit kitalálni, amivel még marasztalhatná. De miért is akarná? Pedig akarja. De tudja jól, hogy nem fogja. Menjen csak. Hadonásszon csak a bökőjével a kaszárnyában, koptassa csak más nőkben a micsodáját. Ha végre elmegy, majd kimegy a piacra és ő is összeszed valakit estére. Miért is ne tenné?*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A visszakérdésre összeráncolja a homlokát, miközben méregeti Lorenst és igyekszik leolvasni az arcáról, hogy tényleg minden kezd-e annyira visszatérni az eredeti kerékvágásba, hogy most megint piszkálódni kezdjen. Bezzeg magát meg végül visszafogta. Persze nem azt mondja, hogy nincs ez így rendjén, meg ne lenne jó így, ahogy van. Nem mondja. De valahol gondolja. De miért gondolja, mikor láthatóan Lorens számára ő is csak egy a sok közül? Ahogy ugyebár neki is. Igaz? Nos...
Sóhajtva ingatja meg a fejét, ahogy belekomorodva pillant el a férfiról, hogy valami találomra kiválasztott pontot figyeljen a konyhában. A ragus fazék például elég megfelelő.*
- A festményt. *Bólint rá, miközben lopva visszasandít a férfira.* Akkor még bottal sem piszkálgattalak volna meg, nemhogy bármit kihasználjak.
*Azt elkönyvelte magában már az elején, hogy jóképű férfi. De az a modor, amit magával hozott ide is, nem éppen varázsolta el. Hogy az undor, később a félelem mikor és hogyan volt képes átcsapni abba, hogy minden porcikájával a férfit kívánta, azt maga sem tudná már megmondani. De, ha most feküdne magatehetetlenül odafent, akkor nem biztos, hogy képes lenne illedelmesen nem kihasználni bármit is.*
- De azért annak is van jótékony hatása. Nem csak az íze pocsék.
*Kel fel végül, miközben igyekszik menteni nagyjából azt, aminek már úgy is mindegy. Lorens elől is elpakolja a megürült tányért, majd dolga közben egy pillanatra még megáll mellette. A rajta feszülő ruha látványára felszusszan, majd a rá tett megjegyzésre ismét muszáj kuncognia.*
- Sajnos ilyen darabokból nem túl változatos a készlet. A narancssárga meg szerintem nem állna jól neked.
*Vigyorodik el, majd egyszerűen csak megvonja a vállait. Volt eszében valami, amit igencsak el tudott volna fogadni mindezért cserébe. Ha igazából a gyógyítás közben nem munkálkodott volna azon is, hogy valahol még gyötörje is Lorenst. Így nem igazán hagyja a lelkiismerete, hogy bármit is kérjen. Arról nem is beszélve, hogy kapott egy üvegcse zöld löttyöt. Lényegében kvittek.*
- Semmivel.
*Feleli egyszerűen, ahogy tovább indul a konyhából. Az arca pedig ismét elkomorodik, ahogy a lépcső melletti asztalkánál megáll és a kardra pillant. Mérgesen fújja ki a levegőt, ahogy ujjának hegyeivel rásimít. Rettenetesen bosszantja, hogy így megfacsarja a szívét ez az egész.*
- A kardod sértetlen. Szóval akkor meglesz mindened hiánytalanul.
*Dünnyögi és most már az is idegesíti, hogy maga is kihallja a hangjából a sértettséget. Mert érzi, hogy haragszik. Hogy... hogy... Fene se tudja. Hogy Lorens is ilyen könnyedén képes lelépni. Bár miért is maradna? Hogy maga sem tud semmit kitalálni, amivel még marasztalhatná. De miért is akarná? Pedig akarja. De tudja jól, hogy nem fogja. Menjen csak. Hadonásszon csak a bökőjével a kaszárnyában, koptassa csak más nőkben a micsodáját. Ha végre elmegy, majd kimegy a piacra és ő is összeszed valakit estére. Miért is ne tenné?*
2005. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-21 19:29:55
Üzenet elküldve: 2024-12-21 19:29:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tépett sorsok//
*Nem maradéktalanul jött helyre, de Nori gyermeki báját figyelve azonnal bekapcsol benne az a bizonyos nevelő. Persze nem szigorú, de igencsak következetes. Most itt nincs szükség éppen semmi olyanra, ami a munkájához kell, de pontosan tudja, hogy kissé más szemmel kell rá tekintenie. Mosolyogva figyeli, ahogy szinte játszik az ágyneműk között, ahogy kitekeredik és azt is, hogy milyen lehetetlen pózból néz rá. Hogy ki van fizetve a Pegazus, most cseppet sem érdekli, bár az arany kárba vész talán, de jelen helyzetben ez semmiség. Nem is mond semmit, hadd élvezze csak ki húga azt, ami az övé. Ami járt már neki. Hiszen a családja vette el tőle a lehetőséget mindentől. Ha neki nem is kellene felelősséget vállalnia érte, mégis megteszi. Meg, hiszen szeretné, hogy változások menjenek végbe a lányban, ami után rendes életet tud majd élni. Nem akarja, hogy a sötétségbe vezessen az útja. Éppen ezért, mikor mesélni kezd, azonnal megmerevedik kissé a tekintete.
Jól emlékszik a Vérkertre és arra is, hogy ha van valaki, akit istennek nevezhetne, aki óvja őt valahonnan, akkor az volt a segítségére, amikor nem sikerült az a varázslat, ami összekötötte volna a másikkal. Milyen botor volt még és milyen lelkes. Nagy utat járt be azóta, s ez nem történhetett volna meg, ha az a vérkötelék létrejön. Fellélegezne a gondolatra, de nem tud, hiszen csak úgy ömlik rá a sötétség. Minden szó után kerekedne el a szeme, de nem teheti meg, hogy a másikat pont ebben a helyzetben teremti le, vagy ítélkezik felette. Annyi lenne minden kísérletének arra vonatkozóan, hogy jobb élet felé terelje a másikat.*
- Haragszik rád? De ugye nem esett bajod?
*Pislog párat, ez a legfontosabb. Hogy neki nem esett baja. De ha látszólag nem is, pontosan tud már a benne élő viperáról, a karkötőről. Bármi megtörténhet. Kurva Sa'Tereth... Bár hihetné, hogy a gyermeki éne rémmeséket talál ki, de pont hogy azért őszinte. Máskülönben talán el sem mesélte volna. *
- Folytasd, kérlek.
*Nyel egyet. Nem akar semmit mondani addig, amíg nem ér a lány a története végére.*
//Tépett sorsok//
*Nem maradéktalanul jött helyre, de Nori gyermeki báját figyelve azonnal bekapcsol benne az a bizonyos nevelő. Persze nem szigorú, de igencsak következetes. Most itt nincs szükség éppen semmi olyanra, ami a munkájához kell, de pontosan tudja, hogy kissé más szemmel kell rá tekintenie. Mosolyogva figyeli, ahogy szinte játszik az ágyneműk között, ahogy kitekeredik és azt is, hogy milyen lehetetlen pózból néz rá. Hogy ki van fizetve a Pegazus, most cseppet sem érdekli, bár az arany kárba vész talán, de jelen helyzetben ez semmiség. Nem is mond semmit, hadd élvezze csak ki húga azt, ami az övé. Ami járt már neki. Hiszen a családja vette el tőle a lehetőséget mindentől. Ha neki nem is kellene felelősséget vállalnia érte, mégis megteszi. Meg, hiszen szeretné, hogy változások menjenek végbe a lányban, ami után rendes életet tud majd élni. Nem akarja, hogy a sötétségbe vezessen az útja. Éppen ezért, mikor mesélni kezd, azonnal megmerevedik kissé a tekintete.
Jól emlékszik a Vérkertre és arra is, hogy ha van valaki, akit istennek nevezhetne, aki óvja őt valahonnan, akkor az volt a segítségére, amikor nem sikerült az a varázslat, ami összekötötte volna a másikkal. Milyen botor volt még és milyen lelkes. Nagy utat járt be azóta, s ez nem történhetett volna meg, ha az a vérkötelék létrejön. Fellélegezne a gondolatra, de nem tud, hiszen csak úgy ömlik rá a sötétség. Minden szó után kerekedne el a szeme, de nem teheti meg, hogy a másikat pont ebben a helyzetben teremti le, vagy ítélkezik felette. Annyi lenne minden kísérletének arra vonatkozóan, hogy jobb élet felé terelje a másikat.*
- Haragszik rád? De ugye nem esett bajod?
*Pislog párat, ez a legfontosabb. Hogy neki nem esett baja. De ha látszólag nem is, pontosan tud már a benne élő viperáról, a karkötőről. Bármi megtörténhet. Kurva Sa'Tereth... Bár hihetné, hogy a gyermeki éne rémmeséket talál ki, de pont hogy azért őszinte. Máskülönben talán el sem mesélte volna. *
- Folytasd, kérlek.
*Nyel egyet. Nem akar semmit mondani addig, amíg nem ér a lány a története végére.*
2004. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-21 19:15:15
Üzenet elküldve: 2024-12-21 19:15:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szeme sarkából látja, ahogy Tiri őt bámulja. Ebben persze igazából nincs semmi meglepő a számára, sőt, azon lepődne meg, ha nem így lenne. Végtére is a lány biztos nem sok hozzá mérhető férfival találkozott eddig - teljesen érthető, ha lenyűgözi a látvány. És ha őszinték akarunk lenni, iménti teljesítménye is jó alapot szolgáltatott ezekre a pillantásokra. Mert -és ezt komolyan is gondolja- egy dugás esetén nem feltétlenül az a lényeg, hogy az fertályóráig tartson, hanem hogy mindenki megtalálja benne a maga örömét. És mi történt? Ő megtalálta az örömét a lányban. A lány megtalálta az örömét őbenne. Ennyi. Ha történetesen nem dugnak, hanem szeretkeznek, az egészen más lett volna. De hát szeretkezni ritkán szokott, mert ahhoz az "egyszeri-csoda" lányok nem kifejezetten jók.*
- Mármint a festményt nem fejezted be? *-kérdez vissza, szinte ártatlan hangon-* Vagy azt, hogy kihasználd azt, hogy nem tudok a világról se?
*Megremegnek a szájzugai. Nem teli talppal beleállni akar Tiribe, de nehezen állja meg, hogy ne köszörülje rajta kissé a nyelvét. Tapasztalatai szerint azt amúgy is annyira kedveli a lány. Mindig jutalmat is osztogat érte. Például pocsék teát. Vagy ütést a gyomorszájra.
Visszahúzza a kezét, újra megfogja a kanalat, és a tányér alját kapargatva ügyeskedi a ragu végét rá. Közben hallgatja a választ, és végre megtudja azt is, hogy mi az a tüdőfű. Köhögéscsillapító. Na persze! Azért erre rákérdez majd a Sebhelyes Nettánál, a Szegénynegyedi, himlőhelyes arcú vajákoslánynál, akitől a zöldeket is szokta venni. Inkább derüljön ki tényleg, hogy mi az a növény, mint hogy később okozzon kellemetlen meglepetést.*
- Szóval pitypang? *-kérdez vissza az utolsó összetevőre-* Hogy keserű legyen? Igazán figyelmes vagy.
*Ajkai gunyoros fintorra húzódnak egy pillanatig, de most még ez sem mérgeli fel. Ha szar íze is volt a teának, tényleg használt. És jó, legyen, talán tényleg többet ért, mint az ecetes átdörzsölés, amit a Sebhelyes Netta javasolt. Francos vajákos, biztos csak valamit mondott hasraütésből, hogy végre felmarkolhassa az aranyakat a "jó"tanácsért. Meg van áldva ezekkel.*
- Az jó ötlet. *-bólint a ruhacserére vonatkozó szavakra-* Az ing a hónaljamba vág be, a nadrág meg.. hm.. nem számít, hová.
*A többi holmi és a feltartóztatás gondolatára csak bólint egyet. Nagyszerű! Legalább mehet majd a dolgára. Nagyjából azóta ezt várja, hogy magához tért odafent. Eltolja maga elől az üres tányért, és az asztalra könyököl.*
- Rendben. Amúgy.. *-aprót int, az asztal, a tányér, a lépcső, a jó-ég-tudja-mi felé-* ..mondjad, hogy mivel tartozom.
A hozzászólás írója (Lorens Cicatari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.21 19:17:10
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szeme sarkából látja, ahogy Tiri őt bámulja. Ebben persze igazából nincs semmi meglepő a számára, sőt, azon lepődne meg, ha nem így lenne. Végtére is a lány biztos nem sok hozzá mérhető férfival találkozott eddig - teljesen érthető, ha lenyűgözi a látvány. És ha őszinték akarunk lenni, iménti teljesítménye is jó alapot szolgáltatott ezekre a pillantásokra. Mert -és ezt komolyan is gondolja- egy dugás esetén nem feltétlenül az a lényeg, hogy az fertályóráig tartson, hanem hogy mindenki megtalálja benne a maga örömét. És mi történt? Ő megtalálta az örömét a lányban. A lány megtalálta az örömét őbenne. Ennyi. Ha történetesen nem dugnak, hanem szeretkeznek, az egészen más lett volna. De hát szeretkezni ritkán szokott, mert ahhoz az "egyszeri-csoda" lányok nem kifejezetten jók.*
- Mármint a festményt nem fejezted be? *-kérdez vissza, szinte ártatlan hangon-* Vagy azt, hogy kihasználd azt, hogy nem tudok a világról se?
*Megremegnek a szájzugai. Nem teli talppal beleállni akar Tiribe, de nehezen állja meg, hogy ne köszörülje rajta kissé a nyelvét. Tapasztalatai szerint azt amúgy is annyira kedveli a lány. Mindig jutalmat is osztogat érte. Például pocsék teát. Vagy ütést a gyomorszájra.
Visszahúzza a kezét, újra megfogja a kanalat, és a tányér alját kapargatva ügyeskedi a ragu végét rá. Közben hallgatja a választ, és végre megtudja azt is, hogy mi az a tüdőfű. Köhögéscsillapító. Na persze! Azért erre rákérdez majd a Sebhelyes Nettánál, a Szegénynegyedi, himlőhelyes arcú vajákoslánynál, akitől a zöldeket is szokta venni. Inkább derüljön ki tényleg, hogy mi az a növény, mint hogy később okozzon kellemetlen meglepetést.*
- Szóval pitypang? *-kérdez vissza az utolsó összetevőre-* Hogy keserű legyen? Igazán figyelmes vagy.
*Ajkai gunyoros fintorra húzódnak egy pillanatig, de most még ez sem mérgeli fel. Ha szar íze is volt a teának, tényleg használt. És jó, legyen, talán tényleg többet ért, mint az ecetes átdörzsölés, amit a Sebhelyes Netta javasolt. Francos vajákos, biztos csak valamit mondott hasraütésből, hogy végre felmarkolhassa az aranyakat a "jó"tanácsért. Meg van áldva ezekkel.*
- Az jó ötlet. *-bólint a ruhacserére vonatkozó szavakra-* Az ing a hónaljamba vág be, a nadrág meg.. hm.. nem számít, hová.
*A többi holmi és a feltartóztatás gondolatára csak bólint egyet. Nagyszerű! Legalább mehet majd a dolgára. Nagyjából azóta ezt várja, hogy magához tért odafent. Eltolja maga elől az üres tányért, és az asztalra könyököl.*
- Rendben. Amúgy.. *-aprót int, az asztal, a tányér, a lépcső, a jó-ég-tudja-mi felé-* ..mondjad, hogy mivel tartozom.
A hozzászólás írója (Lorens Cicatari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.21 19:17:10
2003. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-21 15:58:47
Üzenet elküldve: 2024-12-21 15:58:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 767
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 767
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
*Gyermeki játékossággal veszi birtokba az új hálószobáját. Mai nem fekszik mellé, így be is foglalja az egész ágyat. Úgy hempereg rajta, mint egy elégedett kismacska, ugyanúgy, mint reggel, csak most ébren van, nem álmodik, s lassan maga is fel tudja fogni, hogy ez a valóság.
Egy egészen lehetetlen pózból pillant fel a lányra, mikor újra szól hozzá.*
- Rendben, de több napra ki van fizetve a szoba. Ah, kit érdekel… *Legyint csak egyet erre a problémára, inkább tovább élvezi az ágyat, még a takaró alá is bebújik.
Ám nem tart sokáig a játékosság, hamar elhidegül a tekintete, mikor ráébred, hogy egy ilyen ajándék után nem hazudhat Mai-nak. Nem titkolózhat előtte akkor sem, ha a történtek után újra meg fog haragudni rá. Felül hát az ágyban, és kissé kételkedve emeli a barnákat a másikra. Nem hisz abban, hogy nem fog haragudni rá, de majd úgyis kiderül.*
- Te mondtad. *Sóhajt még egy nagyot, aztán végül belekezd a történetbe.* Elmentem a Vérkertbe. Ahhoz az oltárhoz, ahol a vérkötelékkel próbálkoztunk. *Biztos benne, hogy Mai is emlékszik rá, mert az a hely egy fontos állomás volt a közös kis életükben. Nori-t ugyan csalódottság és rossz emlékek kötik ahhoz a naphoz, de már sikerült feldolgoznia, hogy ott és akkor elrontotta a varázslatot.*
- Nem engedhetem meg magamnak, hogy még egyszer úgy megszégyenítsen az a papnő, vagy bárki más. *Nem is a tényekkel, hanem a magyarázattal vezeti fel a dolgot.* Segítséget kértem Sa'Tereth-től, azt mondtam neki, hogy erősebb akarok lenni. Van egy varázslat, amihez vér kell és egy oltár, és ha elég erős hozzá a lélek, akkor a világok határain átnyúlva kapcsolatot lehet létesíteni Sa'Tereth-tel. *Fürkészi Mai tekintetét, igazából azt várja, hogy mikor kezd el ordítani vele, de ha a lány továbbra is figyel rá, akkor folytatja.*
- A varázslat sikerült. Először csak sötét, sűrű árnyakat láttam, majd egy démon lépett ki belőle. Egy hatalmas, fehér páncélba öltözött lovagnak nézett ki. Khunezk volt a neve. Megtudtam tőle, hogy Sa'Tereth haragszik rám, amiért nem öltem meg azt a papnőt…
*Ismét elhallgat, és csak bámulja a vele szemben ülőt. A történetnek még koránt sincs vége, de nem akarja az egészet egyszerre zúdítani Mai-ra, így is fél attól, hogy már emiatt is olyan dühös lesz rá, hogy látni sem akarja. Fél, de muszáj őszintének lennie… Mai megérdemli.*
//Tépett sorsok//
*Gyermeki játékossággal veszi birtokba az új hálószobáját. Mai nem fekszik mellé, így be is foglalja az egész ágyat. Úgy hempereg rajta, mint egy elégedett kismacska, ugyanúgy, mint reggel, csak most ébren van, nem álmodik, s lassan maga is fel tudja fogni, hogy ez a valóság.
Egy egészen lehetetlen pózból pillant fel a lányra, mikor újra szól hozzá.*
- Rendben, de több napra ki van fizetve a szoba. Ah, kit érdekel… *Legyint csak egyet erre a problémára, inkább tovább élvezi az ágyat, még a takaró alá is bebújik.
Ám nem tart sokáig a játékosság, hamar elhidegül a tekintete, mikor ráébred, hogy egy ilyen ajándék után nem hazudhat Mai-nak. Nem titkolózhat előtte akkor sem, ha a történtek után újra meg fog haragudni rá. Felül hát az ágyban, és kissé kételkedve emeli a barnákat a másikra. Nem hisz abban, hogy nem fog haragudni rá, de majd úgyis kiderül.*
- Te mondtad. *Sóhajt még egy nagyot, aztán végül belekezd a történetbe.* Elmentem a Vérkertbe. Ahhoz az oltárhoz, ahol a vérkötelékkel próbálkoztunk. *Biztos benne, hogy Mai is emlékszik rá, mert az a hely egy fontos állomás volt a közös kis életükben. Nori-t ugyan csalódottság és rossz emlékek kötik ahhoz a naphoz, de már sikerült feldolgoznia, hogy ott és akkor elrontotta a varázslatot.*
- Nem engedhetem meg magamnak, hogy még egyszer úgy megszégyenítsen az a papnő, vagy bárki más. *Nem is a tényekkel, hanem a magyarázattal vezeti fel a dolgot.* Segítséget kértem Sa'Tereth-től, azt mondtam neki, hogy erősebb akarok lenni. Van egy varázslat, amihez vér kell és egy oltár, és ha elég erős hozzá a lélek, akkor a világok határain átnyúlva kapcsolatot lehet létesíteni Sa'Tereth-tel. *Fürkészi Mai tekintetét, igazából azt várja, hogy mikor kezd el ordítani vele, de ha a lány továbbra is figyel rá, akkor folytatja.*
- A varázslat sikerült. Először csak sötét, sűrű árnyakat láttam, majd egy démon lépett ki belőle. Egy hatalmas, fehér páncélba öltözött lovagnak nézett ki. Khunezk volt a neve. Megtudtam tőle, hogy Sa'Tereth haragszik rám, amiért nem öltem meg azt a papnőt…
*Ismét elhallgat, és csak bámulja a vele szemben ülőt. A történetnek még koránt sincs vége, de nem akarja az egészet egyszerre zúdítani Mai-ra, így is fél attól, hogy már emiatt is olyan dühös lesz rá, hogy látni sem akarja. Fél, de muszáj őszintének lennie… Mai megérdemli.*
2002. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-21 14:45:11
Üzenet elküldve: 2024-12-21 14:45:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tépett sorsok//
*Nehéz a lányra koncentrálnia, pedig ezt a pillanatot várta. Minden egyes rezdülését figyelni és elemezni. Az egymás után végbemenő változásokat, a meglepődéstől a meghatottságon át az örömig. Persze jól lát így is, de homályosabb a kép, ahogy bevillan a tegnap minden gyötrelme. Mintha bevonná, valami koszos átlátszó lepel, amin át látnia kellene a valóságot, de mégis erősebb a saját kínja. Nehéz megjátszania magát, de képes rá. Nori mit sem sejt belőle, de ez nem csoda. Tesz róla eleget, na meg van mivel foglalkoznia a húgának, akinek már a fekete sminkje is kissé lejjebb vándorolt az arcán.
A hálószobában kötnek ki néhány lépés után. Csak Mai-nak tűnik hosszúnak minden egyes megtett méter. Pedig a lakás maga nem hatalmas. Figyeli, ahogy örül a feketeség, ahogy az ágyhoz igyekszik, ahogy a hangja is mintha másabb volna. Hamar ráeszmél, hogy mi történik, még ha nem is tűnik élesnek a váltás. Találkozott már Rien-nel eleget. S talán így a jó. A gyerekek mellett nincs ideje magára, így lassan eltűnik róla az az áttetsző lepel, ami nem hagyta száz százalékosan figyelni.
Nem akar viszont mégsem az ágyra ülni, hanem a kis asztal előtti széket húzza ki, amire letelepedhet. Legyen a másiké az öröm, foglalja el az egészet, hemperegjen rajta, vagy bámulja a plafont, neki mindegy. Békésebb mosoly költözik a félvérre is.*
- Élvezd csak ki. Hozzuk el a holmid a Pegazusból, aztán rendezkedj be. Ha szeretnél valamit bele, majd elmegyünk a piacra.
*Mert mi mást tenne, ha rossz a kedve, mint másra helyezné a fókuszt, vagy költekezne? A legjobb gyógyír a felejtésre. Persze egy pohár bor se lenne rossz, de nem mérgezi magát ma. Felesleges. Néha nem azt kapja tőle, mint vár.
A kékek megállapodnak az elkent macskaszemeken.*
- Haragudni? Kétlem, hogy haragudnék, mesélj szívem.
*Jobb is. Mondjon valami képtelenséget. Vagy inkább hármat. Legyen rá rohadt mérges, fogja a fejét, hogy már megint mit tett, mindegy, csak tűnjön el teljesen belőle Grael. Sosem gondolta volna, hogy egyszer hálás lesz Nori-nak a tébolyáért. Pedig még csak nem is tudja, hogy mit akar neki mondani.*
//Tépett sorsok//
*Nehéz a lányra koncentrálnia, pedig ezt a pillanatot várta. Minden egyes rezdülését figyelni és elemezni. Az egymás után végbemenő változásokat, a meglepődéstől a meghatottságon át az örömig. Persze jól lát így is, de homályosabb a kép, ahogy bevillan a tegnap minden gyötrelme. Mintha bevonná, valami koszos átlátszó lepel, amin át látnia kellene a valóságot, de mégis erősebb a saját kínja. Nehéz megjátszania magát, de képes rá. Nori mit sem sejt belőle, de ez nem csoda. Tesz róla eleget, na meg van mivel foglalkoznia a húgának, akinek már a fekete sminkje is kissé lejjebb vándorolt az arcán.
A hálószobában kötnek ki néhány lépés után. Csak Mai-nak tűnik hosszúnak minden egyes megtett méter. Pedig a lakás maga nem hatalmas. Figyeli, ahogy örül a feketeség, ahogy az ágyhoz igyekszik, ahogy a hangja is mintha másabb volna. Hamar ráeszmél, hogy mi történik, még ha nem is tűnik élesnek a váltás. Találkozott már Rien-nel eleget. S talán így a jó. A gyerekek mellett nincs ideje magára, így lassan eltűnik róla az az áttetsző lepel, ami nem hagyta száz százalékosan figyelni.
Nem akar viszont mégsem az ágyra ülni, hanem a kis asztal előtti széket húzza ki, amire letelepedhet. Legyen a másiké az öröm, foglalja el az egészet, hemperegjen rajta, vagy bámulja a plafont, neki mindegy. Békésebb mosoly költözik a félvérre is.*
- Élvezd csak ki. Hozzuk el a holmid a Pegazusból, aztán rendezkedj be. Ha szeretnél valamit bele, majd elmegyünk a piacra.
*Mert mi mást tenne, ha rossz a kedve, mint másra helyezné a fókuszt, vagy költekezne? A legjobb gyógyír a felejtésre. Persze egy pohár bor se lenne rossz, de nem mérgezi magát ma. Felesleges. Néha nem azt kapja tőle, mint vár.
A kékek megállapodnak az elkent macskaszemeken.*
- Haragudni? Kétlem, hogy haragudnék, mesélj szívem.
*Jobb is. Mondjon valami képtelenséget. Vagy inkább hármat. Legyen rá rohadt mérges, fogja a fejét, hogy már megint mit tett, mindegy, csak tűnjön el teljesen belőle Grael. Sosem gondolta volna, hogy egyszer hálás lesz Nori-nak a tébolyáért. Pedig még csak nem is tudja, hogy mit akar neki mondani.*
2001. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-21 14:24:45
Üzenet elküldve: 2024-12-21 14:24:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Még csak forgatja a kis fiolát a kezében. Ha megissza, akkor minden nyom eltűnik. De a sajgás is oda lenne, ami az egész gerincét érinti minden egyes mozdulatnál. Sokban segítené ahhoz, hogy úgy tudjon sétálni, ahogy szokott. Úgy érzi, összehúzza a fájdalom, pedig nem szeret láttatni semmit, amit érez. Kivéve, amikor azt akarja megmutatni az elfnek, hogy mennyire élvezi, amit vele, vagy egymással tesznek.
Nem izgult túlságosan, de mégis jó, hogy épségben visszatért, ráadásul valamilyen zsákmánnyal. Nem volt jó látni, ahogy felé iramodna a fiatal, de kevesebbet tud ő a férfiről, mint szeretne. Bármilyen ügylete lehet. Túl hamar került elő a Pegazusban a tőr is és túlságosan lehűthetetlenné vált a Rezidencián is, ahová majd indulnak. Hogy kinek adatik meg, hogy jól bánjon vele a másik, azt nem tudja, de Mai még kiélvezi, hogy neki igen kellemes az eltelt idő.*
- Legközelebb azzal kezdjük. ~Vagy az álomfűzzel.~ *Mosolyog, majd halkan fel is nevet a kis megjegyzésre. Tervük az már van, nem kételkedik benne, hogy elfelejti bármelyikük is azt, hogy miket tennének még egymással. És ott a Liget is. Reméli azt is, hogy hamar lesz alkalma meglátogatni ott. Na meg a kezében lévő virágokból is rendelése van. Mennyi teendő. Hányszor kerül majd le róluk a ruha, ha valóban megvalósul minden?
Ahogy a hosszúéletű elköpi a dugót és messze dobja azt a fiolát, miután lehúzta, kissé összevonja a szemöldökét. Legyen. Megissza ő is. Nem volna okos Alenia elé állni a foltos bőrével, ami egyértelmű, hogy miért olyan. Sajnálja a dolgot, de az emlékezésben igen jó, nem fog homályba vészni semmi. Viszont azt nem érti, miért kell elhajigálni az üvegcsét.*
- Azok az üvegek nem jók később? Beletölteni, amit kikeversz, vagy ilyesmi.
*Nem vesződik tovább a gondolattal, inkább megindulna a Rezidencia felé. Rendbe kell tennie magát, az az első. Úgy érzi magát, mint valami szakadt kurtizán a koszos ruhájában. Végül a gondolaton is elvigyorodik. De nem mond semmit.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
*Még csak forgatja a kis fiolát a kezében. Ha megissza, akkor minden nyom eltűnik. De a sajgás is oda lenne, ami az egész gerincét érinti minden egyes mozdulatnál. Sokban segítené ahhoz, hogy úgy tudjon sétálni, ahogy szokott. Úgy érzi, összehúzza a fájdalom, pedig nem szeret láttatni semmit, amit érez. Kivéve, amikor azt akarja megmutatni az elfnek, hogy mennyire élvezi, amit vele, vagy egymással tesznek.
Nem izgult túlságosan, de mégis jó, hogy épségben visszatért, ráadásul valamilyen zsákmánnyal. Nem volt jó látni, ahogy felé iramodna a fiatal, de kevesebbet tud ő a férfiről, mint szeretne. Bármilyen ügylete lehet. Túl hamar került elő a Pegazusban a tőr is és túlságosan lehűthetetlenné vált a Rezidencián is, ahová majd indulnak. Hogy kinek adatik meg, hogy jól bánjon vele a másik, azt nem tudja, de Mai még kiélvezi, hogy neki igen kellemes az eltelt idő.*
- Legközelebb azzal kezdjük. ~Vagy az álomfűzzel.~ *Mosolyog, majd halkan fel is nevet a kis megjegyzésre. Tervük az már van, nem kételkedik benne, hogy elfelejti bármelyikük is azt, hogy miket tennének még egymással. És ott a Liget is. Reméli azt is, hogy hamar lesz alkalma meglátogatni ott. Na meg a kezében lévő virágokból is rendelése van. Mennyi teendő. Hányszor kerül majd le róluk a ruha, ha valóban megvalósul minden?
Ahogy a hosszúéletű elköpi a dugót és messze dobja azt a fiolát, miután lehúzta, kissé összevonja a szemöldökét. Legyen. Megissza ő is. Nem volna okos Alenia elé állni a foltos bőrével, ami egyértelmű, hogy miért olyan. Sajnálja a dolgot, de az emlékezésben igen jó, nem fog homályba vészni semmi. Viszont azt nem érti, miért kell elhajigálni az üvegcsét.*
- Azok az üvegek nem jók később? Beletölteni, amit kikeversz, vagy ilyesmi.
*Nem vesződik tovább a gondolattal, inkább megindulna a Rezidencia felé. Rendbe kell tennie magát, az az első. Úgy érzi magát, mint valami szakadt kurtizán a koszos ruhájában. Végül a gondolaton is elvigyorodik. De nem mond semmit.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2026-2045