Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 103 (2041. - 2060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2143-2162
2060. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-29 14:56:07
Üzenet elküldve: 2024-12-29 14:56:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 771
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 771
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tépett sorsok//
*Nem tud mást tenni, mint figyelni tovább a lányt. Meg már nem fog szólalni olyasmiről, ami mélyebb egy fal színénél, ha esetleg arra jut a lány, hogy ki akarja cicomázni a lakást. Éppen elég arra gondolni, hogy szépüljön a környezete, az talán marasztalóbb a feketeségnek is. Talán ilyenekben is kell gondolkodni. Mai is kissé lenyugodott így már tud pár lépés távlatából is szemlélődni.
A kertbe kiérve megcsapja a hűvös az arcát, ezzel szemben a testvéréét vagy nem, vagy egyáltalán nem érdekli. Kiterül a fűben, mint ahogy… azt várni lehetett tőle. A félvér szemei is csillogni kezdenek a látványra és békés mosoly festi meg arcát. Jó most így, elég volt minden másból.
A lány felül, Mai pedig közelebb lép hozzá és hallgatni kezdi a mondandóját. Olyan sok dolgot hall manapság, amiket eddig nem. Legendás varászitalok, gyógyfüvek. Pontosan tudja, hogy mindenki máshoz ért jobban, de néha zavarja ez a hiányossága. Talán majd Szikrával leül kicsit, mintha tanulnának, de őt fogja tanítani. Nagyot sóhajt.*
- Az a Hols jól jöhet bármikor. Milyen jó ötleteid vannak! Na de milyen sárga virág? Elalszanak tőle? *Homlokát ráncolva néz előre. Ő ezt mágiával el tudja érni, azt nem kell öntözni, bár gyakorolni nem árt. A természet csodálatos, néha ki kellene tennie a lábát. Majd a Ligetben… pillanatra összezárja a pilláit. Ugyan hogyan mehetne úgy oda, hogy tudja mit tettek vele? Hogyan lenne olyan fesztelen, mint azelőtt? Megrázza a fejét, alig láthatóan, majd újra Nori-ra figyel.*
- Úgy örülök, hogy tetszik. Nézzük!
*Újabb kulcs kerül elő az apró táskából, ami a hátsó ajtót nyitja. Nem kerülné meg az egész házat azért, hogy bejussanak. Milyen csodálatos kivitelezés! Minden aranyat megért.
Hátranéz a lányra.* - A tiéd benne volt a zárban, azt láttad? Arra is vigyázz, mindig legyen kulcsra zárva, ha elmész. A szomszédok bármilyenek lehetnek… ha léteznek egyáltalán. *Hunyorogva néz a többi lak irányába, de aztán előre tekintve belép végre a sajátjába.
Nem sok különbség van a kettő között. Az elrendezés ugyanaz, a bútorok mások csupán. Ettől még körbe vezeti a lányt. Nem volt még alkalma berendezkednie neki sem. Csak az az egyetlen elszáradt lila szirom emlékezteti arra, hogy milyen jó is volt nem is olyan régen minden, ami az asztalon díszeleg. Lustán nyúl érte.*
//Tépett sorsok//
*Nem tud mást tenni, mint figyelni tovább a lányt. Meg már nem fog szólalni olyasmiről, ami mélyebb egy fal színénél, ha esetleg arra jut a lány, hogy ki akarja cicomázni a lakást. Éppen elég arra gondolni, hogy szépüljön a környezete, az talán marasztalóbb a feketeségnek is. Talán ilyenekben is kell gondolkodni. Mai is kissé lenyugodott így már tud pár lépés távlatából is szemlélődni.
A kertbe kiérve megcsapja a hűvös az arcát, ezzel szemben a testvéréét vagy nem, vagy egyáltalán nem érdekli. Kiterül a fűben, mint ahogy… azt várni lehetett tőle. A félvér szemei is csillogni kezdenek a látványra és békés mosoly festi meg arcát. Jó most így, elég volt minden másból.
A lány felül, Mai pedig közelebb lép hozzá és hallgatni kezdi a mondandóját. Olyan sok dolgot hall manapság, amiket eddig nem. Legendás varászitalok, gyógyfüvek. Pontosan tudja, hogy mindenki máshoz ért jobban, de néha zavarja ez a hiányossága. Talán majd Szikrával leül kicsit, mintha tanulnának, de őt fogja tanítani. Nagyot sóhajt.*
- Az a Hols jól jöhet bármikor. Milyen jó ötleteid vannak! Na de milyen sárga virág? Elalszanak tőle? *Homlokát ráncolva néz előre. Ő ezt mágiával el tudja érni, azt nem kell öntözni, bár gyakorolni nem árt. A természet csodálatos, néha ki kellene tennie a lábát. Majd a Ligetben… pillanatra összezárja a pilláit. Ugyan hogyan mehetne úgy oda, hogy tudja mit tettek vele? Hogyan lenne olyan fesztelen, mint azelőtt? Megrázza a fejét, alig láthatóan, majd újra Nori-ra figyel.*
- Úgy örülök, hogy tetszik. Nézzük!
*Újabb kulcs kerül elő az apró táskából, ami a hátsó ajtót nyitja. Nem kerülné meg az egész házat azért, hogy bejussanak. Milyen csodálatos kivitelezés! Minden aranyat megért.
Hátranéz a lányra.* - A tiéd benne volt a zárban, azt láttad? Arra is vigyázz, mindig legyen kulcsra zárva, ha elmész. A szomszédok bármilyenek lehetnek… ha léteznek egyáltalán. *Hunyorogva néz a többi lak irányába, de aztán előre tekintve belép végre a sajátjába.
Nem sok különbség van a kettő között. Az elrendezés ugyanaz, a bútorok mások csupán. Ettől még körbe vezeti a lányt. Nem volt még alkalma berendezkednie neki sem. Csak az az egyetlen elszáradt lila szirom emlékezteti arra, hogy milyen jó is volt nem is olyan régen minden, ami az asztalon díszeleg. Lustán nyúl érte.*
2059. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-29 13:22:43
Üzenet elküldve: 2024-12-29 13:22:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Morthimer Ház//
*Merlana határozottságot mutat. Ez biztató, de ugyanakkor Orthus még nincs meggyőzve. Tény, hogy eddig semmi oka kételkedni a lány képességeiben, hiszen mit sem tud arról, hogy egyik-másik próbálkozása nem a kívánt eredményt hozta. De az eredményeket se látta még eddig. Bár Nestar ügye éppenséggel annak tekinthető, talán nem is kicsit. Feltéve, hogy eredmény is lesz belőle.
Ezért, amikor Merlana szembeszáll a döntésével és kijelenti, hogy ő akarja tető alá hozni az üzletet, Orthus tekintete fagyossá válik. Vagy éppen komollyá. Mert amikor a tekintete lágyabban siklik végig a nő orcáján és testén, olyankor általában inkább tekinti csupán az ágyasának, játékszerének. Ez a fagyosabb tekintet az üzlettársnak szól, akivel nyílt kártáyákkal játszik.*
- Legyen. Hozzon össze egy találkozót közöttünk. Készítse elő a terepet, hogy sikeres legyen a tárgyalás. Lássuk, hogyan oldja meg a feladatot. Aztán pedig meglátjuk, mire jutott. Ez a lehetősége a bizonyításra.
*közli végül a döntését.*
//Morthimer Ház//
*Merlana határozottságot mutat. Ez biztató, de ugyanakkor Orthus még nincs meggyőzve. Tény, hogy eddig semmi oka kételkedni a lány képességeiben, hiszen mit sem tud arról, hogy egyik-másik próbálkozása nem a kívánt eredményt hozta. De az eredményeket se látta még eddig. Bár Nestar ügye éppenséggel annak tekinthető, talán nem is kicsit. Feltéve, hogy eredmény is lesz belőle.
Ezért, amikor Merlana szembeszáll a döntésével és kijelenti, hogy ő akarja tető alá hozni az üzletet, Orthus tekintete fagyossá válik. Vagy éppen komollyá. Mert amikor a tekintete lágyabban siklik végig a nő orcáján és testén, olyankor általában inkább tekinti csupán az ágyasának, játékszerének. Ez a fagyosabb tekintet az üzlettársnak szól, akivel nyílt kártáyákkal játszik.*
- Legyen. Hozzon össze egy találkozót közöttünk. Készítse elő a terepet, hogy sikeres legyen a tárgyalás. Lássuk, hogyan oldja meg a feladatot. Aztán pedig meglátjuk, mire jutott. Ez a lehetősége a bizonyításra.
*közli végül a döntését.*
2058. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-29 12:03:48
Üzenet elküldve: 2024-12-29 12:03:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy egyszerű nap//
*Milyen más. Pedig ez is üres, senki nem várta haza a lányt. Mégis, a házikó ami, egyszerűen, ütött kopottan ácsorog itt az utcán. Melegen, otthonosan köszönti őt, hiába idegen. Mikor ő a saját lakására lép be, ezt nem érzi, csak azt a kellemetlen nyomasztó érzést. Lehet ez lenne a titka a lánynak?
A női kéz, pont az amire az övének is szüksége lenne. Valahol mintha kezdi kapiskálni apja bánatát.
A lány kérését végre hajtva, ácsorgásából a lány invitálása töri meg. Egy néma bólintással fogadja el a hellyel kínálást és a pohár vizet, amit mohón le is nyakal, egy elégedett sóhajjal. Ez már kellett neki a tegnapi tivornya után. Majd sárgás szemeit ismét a lányra vetve hallgatja figyelmesen annak történetét. Bólint itt ott egyet, a lány szavaira. A halál esetet meg sem említi, vagy hozza fel szánakozását. Nem a szimpátia hiánya miatt, inkább csak nem szeretne kellemetlenséget okozni a Rinavessanak.*
- Hm, nem úgy hangzik mintha rossz viszonyod lenne velük. Miért jöttél el mégis?
*Kérdezi, miközben a szemek továbbra is az arcát pásztázzák, egy apró kis rejtély most számára a lány, miért ne nézhetne mélyebben azokban a rétegekben.*
-Meg is látszik, bár a javításokon még van mit csiszolni, de hé ha maga csinálja az ember az a biztos.
*Húzódik szája egy enyhén gúnyos mosolyra, de ez is inkább a rossz szokás ami megmaradt, hangján érezhető, hogy csak oldani szeretné a magában lévő feszültséget, és viccelődni próbál a maga csavart módján.*
*Milyen más. Pedig ez is üres, senki nem várta haza a lányt. Mégis, a házikó ami, egyszerűen, ütött kopottan ácsorog itt az utcán. Melegen, otthonosan köszönti őt, hiába idegen. Mikor ő a saját lakására lép be, ezt nem érzi, csak azt a kellemetlen nyomasztó érzést. Lehet ez lenne a titka a lánynak?
A női kéz, pont az amire az övének is szüksége lenne. Valahol mintha kezdi kapiskálni apja bánatát.
A lány kérését végre hajtva, ácsorgásából a lány invitálása töri meg. Egy néma bólintással fogadja el a hellyel kínálást és a pohár vizet, amit mohón le is nyakal, egy elégedett sóhajjal. Ez már kellett neki a tegnapi tivornya után. Majd sárgás szemeit ismét a lányra vetve hallgatja figyelmesen annak történetét. Bólint itt ott egyet, a lány szavaira. A halál esetet meg sem említi, vagy hozza fel szánakozását. Nem a szimpátia hiánya miatt, inkább csak nem szeretne kellemetlenséget okozni a Rinavessanak.*
- Hm, nem úgy hangzik mintha rossz viszonyod lenne velük. Miért jöttél el mégis?
*Kérdezi, miközben a szemek továbbra is az arcát pásztázzák, egy apró kis rejtély most számára a lány, miért ne nézhetne mélyebben azokban a rétegekben.*
-Meg is látszik, bár a javításokon még van mit csiszolni, de hé ha maga csinálja az ember az a biztos.
*Húzódik szája egy enyhén gúnyos mosolyra, de ez is inkább a rossz szokás ami megmaradt, hangján érezhető, hogy csak oldani szeretné a magában lévő feszültséget, és viccelődni próbál a maga csavart módján.*
2057. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-29 11:00:40
Üzenet elküldve: 2024-12-29 11:00:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
*A sok gaz között is nőhet új virág. Sőt, némely gyomnövénynek is gyönyörű a virága, és szerinte ez az, amit Mai nem akar megérteni. Azt, hogy ami a társadalom szerint rossz, az nem biztos, hogy tényleg az. De nem vitatkozik vele tovább, mert nem szeretne. Kényelmetlenül érzi magát, mikor vitatkoznak.
Félreteszi hát a pukkancs kis magatartását, az igazságérzetét, így újra teret nyerhet a benne élő gyermek, akinek továbbra is fülig ér a szája az örömtől. Talán az arcán is látszódna mindez, ha a többiek nem mást gondolnának, így viszont egyelőre csak a szemeiben csillog az az öröm, de ez épp elég ahhoz, hogy Mai észrevegye.*
- Ühüm *lassan, de biztosan érkezik a mosoly is, ahogy a kezét belefonja a másikéba, és hagyja, hogy a kert felé vezessék. Szükség is van rá, mert bár nem nagy a ház, de még tudja, hogy melyik ajtó mögött rejtőzik a szabad ég. Nem haragszik ezért, hisz fel sem fogja, hogy épp úgy bánnak vele, mint egy árva kisgyermekkel, sőt, valahol talán még igényli is a lelke.*
- Ó, olyan, mint a saját tisztásunk! *szólal fel lelkesen, és kiszabadítva a kezét a lányéból, előre is siet, hogy utána egyszerűen kidőljön a földön, ami ilyenkor már hidegebb az egészségesnél, de az most egy cseppet sem érdekli. Csak ki akar terülni ott, mint egy halott béka, és élvezni, hogy -részben- a saját kertjében van. Aztán persze hamar felül, és úgy pislog fel Mai-ra.*
- Van a fogadóban, a hátizsákomban néhány Rézszínű Hols. A bogyójának nagyon finom, édes íze van, és nem leszel tőle szomjas. Annak a magját is elültethetnénk, és akkor mindig lenne nekünk. Meg van ilyen sárga virágom is, de azt a szomszédok kertjébe ültessük, attól elalszanak! *kuncog, és közben feltápászkodik a földről, letörli a fenekéről a koszt, aztán visszalép Mai mellé.*
- Tetszik a kert. Sok jó dolgot fogunk itt együtt csinálni *lelkesedik.* Akkor most nézzük a te házad! *Most már magától bújtatja vissza kezeit Mai ujjai közé, és várja, hogy vezesse őt tovább. Így jó neki.*
//Tépett sorsok//
*A sok gaz között is nőhet új virág. Sőt, némely gyomnövénynek is gyönyörű a virága, és szerinte ez az, amit Mai nem akar megérteni. Azt, hogy ami a társadalom szerint rossz, az nem biztos, hogy tényleg az. De nem vitatkozik vele tovább, mert nem szeretne. Kényelmetlenül érzi magát, mikor vitatkoznak.
Félreteszi hát a pukkancs kis magatartását, az igazságérzetét, így újra teret nyerhet a benne élő gyermek, akinek továbbra is fülig ér a szája az örömtől. Talán az arcán is látszódna mindez, ha a többiek nem mást gondolnának, így viszont egyelőre csak a szemeiben csillog az az öröm, de ez épp elég ahhoz, hogy Mai észrevegye.*
- Ühüm *lassan, de biztosan érkezik a mosoly is, ahogy a kezét belefonja a másikéba, és hagyja, hogy a kert felé vezessék. Szükség is van rá, mert bár nem nagy a ház, de még tudja, hogy melyik ajtó mögött rejtőzik a szabad ég. Nem haragszik ezért, hisz fel sem fogja, hogy épp úgy bánnak vele, mint egy árva kisgyermekkel, sőt, valahol talán még igényli is a lelke.*
- Ó, olyan, mint a saját tisztásunk! *szólal fel lelkesen, és kiszabadítva a kezét a lányéból, előre is siet, hogy utána egyszerűen kidőljön a földön, ami ilyenkor már hidegebb az egészségesnél, de az most egy cseppet sem érdekli. Csak ki akar terülni ott, mint egy halott béka, és élvezni, hogy -részben- a saját kertjében van. Aztán persze hamar felül, és úgy pislog fel Mai-ra.*
- Van a fogadóban, a hátizsákomban néhány Rézszínű Hols. A bogyójának nagyon finom, édes íze van, és nem leszel tőle szomjas. Annak a magját is elültethetnénk, és akkor mindig lenne nekünk. Meg van ilyen sárga virágom is, de azt a szomszédok kertjébe ültessük, attól elalszanak! *kuncog, és közben feltápászkodik a földről, letörli a fenekéről a koszt, aztán visszalép Mai mellé.*
- Tetszik a kert. Sok jó dolgot fogunk itt együtt csinálni *lelkesedik.* Akkor most nézzük a te házad! *Most már magától bújtatja vissza kezeit Mai ujjai közé, és várja, hogy vezesse őt tovább. Így jó neki.*
2056. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-29 10:43:06
Üzenet elküldve: 2024-12-29 10:43:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kényelmesen halad a nyomában, miközben egyre izgatottabbnak érzi magát. Most megint lát valamit Lorensből. Megismerhet egy részletet. Másnak lehet, hogy ez nem lenne nagy ügy, de a lánynak mégis sokat jelent, hogy beengedi az otthonába. Még akkor is, ha az csak bérelt. Hisz az övé is az. Bár az kevésbé riasztó. Szerencsére nem egy finnyás típus.*
- Nagyon izgatóan hangzik.
*Lorens tekintete ellenére fenttartja a vigyorát. Pár pillanat múlva viszont hümmögve tűnődik el, legalábbis azt tetteti.*
- Levágott végtagok lesznek szanaszét?
*Itt újból nem bírja tovább, muszáj felnevetnie. Az a nevetés akkor hal el, mikor a lépte alatt megnyikordul a lépcső. Ijedten ugrik tovább a következőre, majd mormogva inkább tovább szalad a férfi után. Szorosan a nyomában marad, akkor talán nem fogja a frászt hozni rá már semmi.
Lassan pedig a szoba is elé tárul ezzel az agglegény stílussal. Akkor szöknek feljebb a szemöldökei. Meglepetten, igen. Mert eszébe jut, hogy mit finnyáskodott az ágynemű miatt, mikor odavitette magához. A meglepettség aztán hamar vált egy sunyi mosolyra, hisz ez a piszkálódás egy újabb pengéje a kezében Lorens ellen. A kezében szorongatott vásznat a kosár mellé teszi, majd lassan körbejárja a szobát. Megszemléli az ágyneműt, elhalad a komód mellett, amin végighúzza az ujját. Hümmögve emeli szemei elé a poros mutatóujjat, amit végül összedörzsöl hüvelykjével, hogy megszabaduljon a kosztól.*
- Igazán takaros.
*Fordul végül vissza a férfihoz. Meglepi, hogy ilyen könnyen megy, hogy ne tegyen megjegyzést. Hogy ne piszkálja a férfit. Hogy véletlenül se bántsa meg.*
- Ó... az edény, igen.
*Egy pillanatra el is felejtette, hogy ittlétének ez volt az egyetlen célja. Hogy elvegye az edényt, aztán mehet is az istenek hírével. És éppen ezért érzi nehéznek, hogy érte nyúljon. De, ha az időt húzza, akkor sosem hagy nyugtot a férfinak, így, ha szájhúzva is, de elveszi a holmikat.*
- Igazából csak azt, hogy szeretem a virágot.
*Pislog megszeppenten a férfi arcára, majd le a kezében tartott brossra. Idő kell, hogy feldolgozza, hogy most éppen valamit kap a férfitól. Valamit tudatosan, amit adni akar neki. Nem úgy, mint a sálat, amit igazából magának sajátított ki. Nyilvánvalóan látszik az arcára költözött megdöbbenés, de lassan érte nyúl, hogy óvatosan rásimítson. Mintha attól félne, hogy nem is igazi, és ha megérinti, akkor azonnal elillan Lorens kezéből.*
- Ez gyönyörű.
*A kezdeti meglepettséget lassan felváltja az őszinte öröm, ami egy széles mosolyban ölt testet az arcán.*
- De buta vagy. Nem kellett volna.
*De mégis boldog miatta. Finoman fogja ujjai közé, majd óvatosan elvéve nem is vár, azonnal a ruhájára tűzi.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kényelmesen halad a nyomában, miközben egyre izgatottabbnak érzi magát. Most megint lát valamit Lorensből. Megismerhet egy részletet. Másnak lehet, hogy ez nem lenne nagy ügy, de a lánynak mégis sokat jelent, hogy beengedi az otthonába. Még akkor is, ha az csak bérelt. Hisz az övé is az. Bár az kevésbé riasztó. Szerencsére nem egy finnyás típus.*
- Nagyon izgatóan hangzik.
*Lorens tekintete ellenére fenttartja a vigyorát. Pár pillanat múlva viszont hümmögve tűnődik el, legalábbis azt tetteti.*
- Levágott végtagok lesznek szanaszét?
*Itt újból nem bírja tovább, muszáj felnevetnie. Az a nevetés akkor hal el, mikor a lépte alatt megnyikordul a lépcső. Ijedten ugrik tovább a következőre, majd mormogva inkább tovább szalad a férfi után. Szorosan a nyomában marad, akkor talán nem fogja a frászt hozni rá már semmi.
Lassan pedig a szoba is elé tárul ezzel az agglegény stílussal. Akkor szöknek feljebb a szemöldökei. Meglepetten, igen. Mert eszébe jut, hogy mit finnyáskodott az ágynemű miatt, mikor odavitette magához. A meglepettség aztán hamar vált egy sunyi mosolyra, hisz ez a piszkálódás egy újabb pengéje a kezében Lorens ellen. A kezében szorongatott vásznat a kosár mellé teszi, majd lassan körbejárja a szobát. Megszemléli az ágyneműt, elhalad a komód mellett, amin végighúzza az ujját. Hümmögve emeli szemei elé a poros mutatóujjat, amit végül összedörzsöl hüvelykjével, hogy megszabaduljon a kosztól.*
- Igazán takaros.
*Fordul végül vissza a férfihoz. Meglepi, hogy ilyen könnyen megy, hogy ne tegyen megjegyzést. Hogy ne piszkálja a férfit. Hogy véletlenül se bántsa meg.*
- Ó... az edény, igen.
*Egy pillanatra el is felejtette, hogy ittlétének ez volt az egyetlen célja. Hogy elvegye az edényt, aztán mehet is az istenek hírével. És éppen ezért érzi nehéznek, hogy érte nyúljon. De, ha az időt húzza, akkor sosem hagy nyugtot a férfinak, így, ha szájhúzva is, de elveszi a holmikat.*
- Igazából csak azt, hogy szeretem a virágot.
*Pislog megszeppenten a férfi arcára, majd le a kezében tartott brossra. Idő kell, hogy feldolgozza, hogy most éppen valamit kap a férfitól. Valamit tudatosan, amit adni akar neki. Nem úgy, mint a sálat, amit igazából magának sajátított ki. Nyilvánvalóan látszik az arcára költözött megdöbbenés, de lassan érte nyúl, hogy óvatosan rásimítson. Mintha attól félne, hogy nem is igazi, és ha megérinti, akkor azonnal elillan Lorens kezéből.*
- Ez gyönyörű.
*A kezdeti meglepettséget lassan felváltja az őszinte öröm, ami egy széles mosolyban ölt testet az arcán.*
- De buta vagy. Nem kellett volna.
*De mégis boldog miatta. Finoman fogja ujjai közé, majd óvatosan elvéve nem is vár, azonnal a ruhájára tűzi.*
2055. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-28 20:22:52
Üzenet elküldve: 2024-12-28 20:22:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Felfelé a lépcsőn. A második fokot megszokásból átlépi, kegyetlenül recseg, esténként mindenki megriadna a hangjától, ha valaki rálép. A falak sápadt sárgás színűek, halványan mintha régi minta nyomai látszódnának rajta. Hallgatja Tiri szavait, már csak egy gunyoros mosollyal fogadja az újabb okoskodást. Hátrales a válla felett, látja a vigyort. Halk mormogással fogadja, lebiggyeszti az ajkait, mintha bosszankodna.*
- Kifelejtetted a kiskorbácsot és a lovaglópálcát. *-hangját is próbálja komorrá tenni, csak a szeme marad nevetős-* Ritkán? Nem mondanám. De tényleg nem ülök itt napokat.
*A lépcső tetején balra, a folyosó végi legutolsó ajtó. Ez is kulcsra zárva. A zár kissé elhanyagolt hangon nyikkan ahogy kinyitja. A bérház nem csak kívülről kopottas, de belülről is. A szoba nem túl nagy, egy férfinak épp elég. Az ajtóval szemben keskeny ablak, a maszatos üvegen át annyi fény szűrődik be, hogy az szétkergesse a félhomályt. Az ágy katonásan, egyenes vonalúra meghúzva van megvetve a szemlátomást elnyűtt, nem mostanában áthúzott ágyneművel. Az asztal mellett egy szék és egy alacsony sámli, a komód teteje láthatóan poros. Látszik, hogy agglegény lakás, ahol olyan férfi lakik, aki nem ad sokat az apróságokra.*
- Mondtam, hogy nem nagy valami. *-mormogja, és a kosarat lerakja. Az asztalhoz lép, amin otthagyva áll az edény. Tegnap már elmosta. Talán nem is maradt maszatos. Mellette összehajtva a kendő, amiben a növények voltak. Összeszedi ezeket, visszalép Tirihez.-* Hm.. köszönöm.
*És ezt komolyan is mondja. Átadja a holmit, jobbját hanyagul zsebre vágja egy pillanatra, mintha csak zavarában tenné.*
- Azt mondtad, hogy virágot kérsz ezekért. De a Piacon már nem volt egy szál sem. Viszont.. *-felemeli jobbját, szétnyitja ujjait, tenyerén ott ül a virágbross. Ha értene hozzá, tudná, hogy az egy liliom, de nem ért hozzá. Neki csak egy virág.-* ..ilyet tudtam szerezni. A tiéd. Már ha megfelel.
*Zavartan vállat von. Bosszantja a zavartság. De kíváncsi, hogy Tiri mit szól az aprósághoz. Ez is új.. eddig eszébe sem jutott volna ez.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Felfelé a lépcsőn. A második fokot megszokásból átlépi, kegyetlenül recseg, esténként mindenki megriadna a hangjától, ha valaki rálép. A falak sápadt sárgás színűek, halványan mintha régi minta nyomai látszódnának rajta. Hallgatja Tiri szavait, már csak egy gunyoros mosollyal fogadja az újabb okoskodást. Hátrales a válla felett, látja a vigyort. Halk mormogással fogadja, lebiggyeszti az ajkait, mintha bosszankodna.*
- Kifelejtetted a kiskorbácsot és a lovaglópálcát. *-hangját is próbálja komorrá tenni, csak a szeme marad nevetős-* Ritkán? Nem mondanám. De tényleg nem ülök itt napokat.
*A lépcső tetején balra, a folyosó végi legutolsó ajtó. Ez is kulcsra zárva. A zár kissé elhanyagolt hangon nyikkan ahogy kinyitja. A bérház nem csak kívülről kopottas, de belülről is. A szoba nem túl nagy, egy férfinak épp elég. Az ajtóval szemben keskeny ablak, a maszatos üvegen át annyi fény szűrődik be, hogy az szétkergesse a félhomályt. Az ágy katonásan, egyenes vonalúra meghúzva van megvetve a szemlátomást elnyűtt, nem mostanában áthúzott ágyneművel. Az asztal mellett egy szék és egy alacsony sámli, a komód teteje láthatóan poros. Látszik, hogy agglegény lakás, ahol olyan férfi lakik, aki nem ad sokat az apróságokra.*
- Mondtam, hogy nem nagy valami. *-mormogja, és a kosarat lerakja. Az asztalhoz lép, amin otthagyva áll az edény. Tegnap már elmosta. Talán nem is maradt maszatos. Mellette összehajtva a kendő, amiben a növények voltak. Összeszedi ezeket, visszalép Tirihez.-* Hm.. köszönöm.
*És ezt komolyan is mondja. Átadja a holmit, jobbját hanyagul zsebre vágja egy pillanatra, mintha csak zavarában tenné.*
- Azt mondtad, hogy virágot kérsz ezekért. De a Piacon már nem volt egy szál sem. Viszont.. *-felemeli jobbját, szétnyitja ujjait, tenyerén ott ül a virágbross. Ha értene hozzá, tudná, hogy az egy liliom, de nem ért hozzá. Neki csak egy virág.-* ..ilyet tudtam szerezni. A tiéd. Már ha megfelel.
*Zavartan vállat von. Bosszantja a zavartság. De kíváncsi, hogy Tiri mit szól az aprósághoz. Ez is új.. eddig eszébe sem jutott volna ez.*
2054. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-28 19:42:38
Üzenet elküldve: 2024-12-28 19:42:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem akar mindig ilyen lenni. Aki folyton szikrákat szór, feszeng és csak a bajt csinálja. Mert amikor nyugalom van kettejük között az kellemes és jó. Persze szeret évődni a férfival, de előbb vagy utóbb eléri ő is a tűréshatárt, aztán majd leshet a lány, ha tényleg nem akarja többé látni.
A kép témájánál zavartan sandít fel Lorensre, miközben a karja szorosabban fonódik az övére. Félszegen bólint aprót, majd sóhajtva pillant inkább gyorsan el. Az, hogy most ilyen nyugodt és mellé még mosolyog is, talán még jobban zavarba ejti, mint mikor a combjai között volt. Mert ez valami más. Valami, ami kellemesen jó és még azt is meg meri kockáztatni, hogy az asztalos mutatványnál is jobban élvez.*
- Kék. Igen.
*A torkát köszörülve engedi el lassan, mikor előkerül a kulcs.*
- Vörös falakra számítok. Meg vérszínű selyem ágyneműre. Az ágykeretre meg biztos, hogy erős szalagok vagy éppen kötél van erősítve.
*Komolyan csendül a hangja a férfi háta mögül, ahogy belép utána. De igazából széles vigyorral bámulja a tarkóját, ahogy valóban elképzeli a kimondottakat.*
- Semmire sem számítok. Valahogy az az érzésem, hogy úgyis ritkán jársz haza.
*Vonja meg végül egyszerűen a vállait, ahogy körbe pillantgat, menet közben futólag a konyhába les, majd visszafordul előre.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem akar mindig ilyen lenni. Aki folyton szikrákat szór, feszeng és csak a bajt csinálja. Mert amikor nyugalom van kettejük között az kellemes és jó. Persze szeret évődni a férfival, de előbb vagy utóbb eléri ő is a tűréshatárt, aztán majd leshet a lány, ha tényleg nem akarja többé látni.
A kép témájánál zavartan sandít fel Lorensre, miközben a karja szorosabban fonódik az övére. Félszegen bólint aprót, majd sóhajtva pillant inkább gyorsan el. Az, hogy most ilyen nyugodt és mellé még mosolyog is, talán még jobban zavarba ejti, mint mikor a combjai között volt. Mert ez valami más. Valami, ami kellemesen jó és még azt is meg meri kockáztatni, hogy az asztalos mutatványnál is jobban élvez.*
- Kék. Igen.
*A torkát köszörülve engedi el lassan, mikor előkerül a kulcs.*
- Vörös falakra számítok. Meg vérszínű selyem ágyneműre. Az ágykeretre meg biztos, hogy erős szalagok vagy éppen kötél van erősítve.
*Komolyan csendül a hangja a férfi háta mögül, ahogy belép utána. De igazából széles vigyorral bámulja a tarkóját, ahogy valóban elképzeli a kimondottakat.*
- Semmire sem számítok. Valahogy az az érzésem, hogy úgyis ritkán jársz haza.
*Vonja meg végül egyszerűen a vállait, ahogy körbe pillantgat, menet közben futólag a konyhába les, majd visszafordul előre.*
2053. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-28 19:05:52
Üzenet elküldve: 2024-12-28 19:05:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A bosszús vonásokat nézi. Magában szinte fortyogva jön rá, hogy még így is tetszik neki Tiri. Megszámolni se tudja már szinte, hogy hány arcát látta eddig. Dühös, lenező, flegma, semleges, kíváncsi, vidám, nevetős, meglepett, zavart, "elégedett". Mennyi lehet még? Kíváncsi lenne mindre. Tényleg kíváncsi? Miért? Mióta? Eddig sosem érdekelte ilyen más lánynál. De Tiri nem más lány. Tiri az.. Tiri. A francba.*
- Semmi gond. *-hangja szinte halk, és nincs benne semmilyen él vagy felhang. Lepislog a mellé érkező lányra, legszívesebben megpöccintené az orrát, hogy észrevegye magát. De nem mozdul. Nem is lenne rá ideje vagy lehetősége. Halkan hümment ahogy a szőkeség belé karol, sokadik "ez is új" pillanat. És ez sem rossz újdonság. Egy pillanatra megfeszíti karját, hogy az izma kitöltse Tiri tenyerét, de ez csak pillanatnyi szórakozás, nem csinálja sokáig. Inkább a lányt hallgatja, szájzugaiba halvány mosoly húzódik.*
- Egy férfiról. *-biccent-* Kék szemekkel.
*Nem fűz hozzá semmit, csak pár másodpercig még Tiri arcélét nézi. Nohát, portré egy kék szemű fickóról.. ki gondolta volna? Aprót biccent. Zsebéből kopott, ormótlan tollú kulcsot húz elő, és kitárja az ajtót. A szűk előszobából ajtó nyílik a konyhára, és egy lépcsősor vezet belőle felfelé.*
- Bérház, a szobám odafent van. Semmi nagyra ne számíts. A tiédhez képest egy lyuk. *-meg egy disznóól jelenleg, de ezt nem említi. Úgy is kiderül mindjárt.-* Gyere.
*Előre lép, mutatja az utat, nem udvariaskodja túl a dolgot.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A bosszús vonásokat nézi. Magában szinte fortyogva jön rá, hogy még így is tetszik neki Tiri. Megszámolni se tudja már szinte, hogy hány arcát látta eddig. Dühös, lenező, flegma, semleges, kíváncsi, vidám, nevetős, meglepett, zavart, "elégedett". Mennyi lehet még? Kíváncsi lenne mindre. Tényleg kíváncsi? Miért? Mióta? Eddig sosem érdekelte ilyen más lánynál. De Tiri nem más lány. Tiri az.. Tiri. A francba.*
- Semmi gond. *-hangja szinte halk, és nincs benne semmilyen él vagy felhang. Lepislog a mellé érkező lányra, legszívesebben megpöccintené az orrát, hogy észrevegye magát. De nem mozdul. Nem is lenne rá ideje vagy lehetősége. Halkan hümment ahogy a szőkeség belé karol, sokadik "ez is új" pillanat. És ez sem rossz újdonság. Egy pillanatra megfeszíti karját, hogy az izma kitöltse Tiri tenyerét, de ez csak pillanatnyi szórakozás, nem csinálja sokáig. Inkább a lányt hallgatja, szájzugaiba halvány mosoly húzódik.*
- Egy férfiról. *-biccent-* Kék szemekkel.
*Nem fűz hozzá semmit, csak pár másodpercig még Tiri arcélét nézi. Nohát, portré egy kék szemű fickóról.. ki gondolta volna? Aprót biccent. Zsebéből kopott, ormótlan tollú kulcsot húz elő, és kitárja az ajtót. A szűk előszobából ajtó nyílik a konyhára, és egy lépcsősor vezet belőle felfelé.*
- Bérház, a szobám odafent van. Semmi nagyra ne számíts. A tiédhez képest egy lyuk. *-meg egy disznóól jelenleg, de ezt nem említi. Úgy is kiderül mindjárt.-* Gyere.
*Előre lép, mutatja az utat, nem udvariaskodja túl a dolgot.*
2052. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-28 11:26:58
Üzenet elküldve: 2024-12-28 11:26:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 771
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 771
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tépett sorsok//
*Ha valamit nem is azonnal ért meg a lány, a gondolatokat talán elültette benne, s remélhetőleg az is ki fog benne kelni, elnyomva azt a sok gazt, ami már helyet kap a húgában. Lassan talán el is száradnak, sok dolga lesz vele, bármilyen nehéz és lehetetlen a feladat, még egy cseppnyi remény ott van benne, s addig nem is tud elmenni tőle, hiába akar. Egyetlen pont az, ami megtörheti ezt a kettőst örökre, de nem szeretné kimondani. Ahogy öleli a lány, ő is ugyanezt teszi, szorosan fonja köré vékony karjait, s húzza magához a lehető legközelebb. Nem kellenek most szavak, azért jöttek, hogy kiélvezzék az ajándékot. Meg is örül, amikor a lecsendesedés után újra megcsillan valami azokban a barna szemekben, s a nem is olyan erőteljesen, de látszik benne, hogy kezd felocsúdni és vége lehet ennek a nehéz résznek. Élvezni akarja a feketeség örömét. Hamar ki is kászálódik a másik szorításából, s feláll.*
- Nézzük persze, gyere.
*Nyújtja a kezét, mintha csak valamelyik kis árvának tenné. Vannak mozdulatok, amiket megszokott az idők alatt, rá is eszmél, de nem kapja el, Nori talán nem haragszik érte, ha úgy bánik vele is néhanapján, mint a gondozottjaival. Hiszen ez ösztönös és szeretetre utal.*
- Először a kertet, majd onnan átmegyünk az enyémbe.
*Nyílik is a hátsóajtó a kisebb szobából, ami kivezeti őket a nem túl rendezett, de tágas közös kertbe. Valahogy most sem tűnik úgy, hogy vannak szomszédok, de nem bánja. Ha tehette volna, olyat vesz, ahol egyáltalán nincsenek. Valóban lekeríthető, bár talán azért az erszényébe kell nyúlni majd, hogy megengedjék neki, de ez most nem számít. Ami fontos, hogy a kertben kapott helyet kút, hogy ne kelljen messziről hordani a vizet. *
- Nem tudom, hogy mihez lehetne vele kezdeni, még csak virágot sem ültettem soha. De talán majd együtt azt is lehet, amikor épp itt vagyok.
*Ettől még az első számú lakhelye a rezidencia és ezen nem fog változtatni. Az sem teljesen biztos, hogy magáénak akarja tudni a Nori melletti lakot, de most jó ötletnek tűnik. Még akkor is, ha csak a könyveit tárolná itt, vagy a mások számára nem biztos, hogy tetsző jegyzeteit, naplóit.*
//Tépett sorsok//
*Ha valamit nem is azonnal ért meg a lány, a gondolatokat talán elültette benne, s remélhetőleg az is ki fog benne kelni, elnyomva azt a sok gazt, ami már helyet kap a húgában. Lassan talán el is száradnak, sok dolga lesz vele, bármilyen nehéz és lehetetlen a feladat, még egy cseppnyi remény ott van benne, s addig nem is tud elmenni tőle, hiába akar. Egyetlen pont az, ami megtörheti ezt a kettőst örökre, de nem szeretné kimondani. Ahogy öleli a lány, ő is ugyanezt teszi, szorosan fonja köré vékony karjait, s húzza magához a lehető legközelebb. Nem kellenek most szavak, azért jöttek, hogy kiélvezzék az ajándékot. Meg is örül, amikor a lecsendesedés után újra megcsillan valami azokban a barna szemekben, s a nem is olyan erőteljesen, de látszik benne, hogy kezd felocsúdni és vége lehet ennek a nehéz résznek. Élvezni akarja a feketeség örömét. Hamar ki is kászálódik a másik szorításából, s feláll.*
- Nézzük persze, gyere.
*Nyújtja a kezét, mintha csak valamelyik kis árvának tenné. Vannak mozdulatok, amiket megszokott az idők alatt, rá is eszmél, de nem kapja el, Nori talán nem haragszik érte, ha úgy bánik vele is néhanapján, mint a gondozottjaival. Hiszen ez ösztönös és szeretetre utal.*
- Először a kertet, majd onnan átmegyünk az enyémbe.
*Nyílik is a hátsóajtó a kisebb szobából, ami kivezeti őket a nem túl rendezett, de tágas közös kertbe. Valahogy most sem tűnik úgy, hogy vannak szomszédok, de nem bánja. Ha tehette volna, olyat vesz, ahol egyáltalán nincsenek. Valóban lekeríthető, bár talán azért az erszényébe kell nyúlni majd, hogy megengedjék neki, de ez most nem számít. Ami fontos, hogy a kertben kapott helyet kút, hogy ne kelljen messziről hordani a vizet. *
- Nem tudom, hogy mihez lehetne vele kezdeni, még csak virágot sem ültettem soha. De talán majd együtt azt is lehet, amikor épp itt vagyok.
*Ettől még az első számú lakhelye a rezidencia és ezen nem fog változtatni. Az sem teljesen biztos, hogy magáénak akarja tudni a Nori melletti lakot, de most jó ötletnek tűnik. Még akkor is, ha csak a könyveit tárolná itt, vagy a mások számára nem biztos, hogy tetsző jegyzeteit, naplóit.*
2051. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-28 10:23:24
Üzenet elküldve: 2024-12-28 10:23:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy egyszerű nap//
*Szerencsére megtalálja a maga örömét az életben. Az ütött-kopott kis ház sem aggodalommal tölti el, hanem inkább kihívást lát benne. Valamit, amiért megéri hajtani és küzdeni. Hogy szebb legyen, élhetőbb. Persze nincsen könnyű dolga, ez gyakran meg is viseli, de attól nem lesz és soha nem is volt könnyebb, ha folyton csak mélabúsan sodródik az árral. Ezért mosolyog, ezért igyekszik pozitívan tekinteni mindenre. Még akkor is, ha időnként ez nehéz.*
- Úgy is mondhatjuk.
*Kuncog fel halkan. Bár maga inkább egyszerűen csak azt mondaná, hogy élhető. Az megvan benne, amire szüksége van. Közben pedig igyekszik otthonosabbá tenni, szépíteni a maga módján.
Miután elpakol és kilép a kamrából, hogy helyet adjon a fiúnak már fordul is a szekrényhez, hogy kivegyen két poharat, amiket aztán az asztalra pakolva tölt meg vízzel.
Mikor Lazziar is visszatér a kamrából kissé elgondolkodva hunyorog az arcára.*
- Talán már három éve is megvan.
*Ül végül le az egyik székre és kézbe veszi a poharat. Sajnos ennyi, amivel szolgálni tud. Sosem számol vendégekkel, mert nincs is olyan, aki meglátogatná.*
- Ülj csak le, ne ácsorogj.
*Mosolyodik el ismét, miközben a székre mutat.*
- Anyámék földművesek. Apám halála után jöttem el. Én igazán sosem értettem ezekhez a dolgokhoz, de az öcsém ott maradt, így együtt ügyesen csinálják. Bár kis helyen gazdálkodnak, de megélnek belőle.
*Kortyol aprót a vízből, majd a poharat a kezében forgatva tűnődik el, hogy vajon jobban járt volna, ha odahaza marad. Mert egyedül sok mindenre nem igazán haladt még.*
- De jó itt lenni. Tetszik a város és legalább van valami, ami az enyém. Amiről gondoskodni tudok.
*Pillant körbe büszkén a szobában.*
*Szerencsére megtalálja a maga örömét az életben. Az ütött-kopott kis ház sem aggodalommal tölti el, hanem inkább kihívást lát benne. Valamit, amiért megéri hajtani és küzdeni. Hogy szebb legyen, élhetőbb. Persze nincsen könnyű dolga, ez gyakran meg is viseli, de attól nem lesz és soha nem is volt könnyebb, ha folyton csak mélabúsan sodródik az árral. Ezért mosolyog, ezért igyekszik pozitívan tekinteni mindenre. Még akkor is, ha időnként ez nehéz.*
- Úgy is mondhatjuk.
*Kuncog fel halkan. Bár maga inkább egyszerűen csak azt mondaná, hogy élhető. Az megvan benne, amire szüksége van. Közben pedig igyekszik otthonosabbá tenni, szépíteni a maga módján.
Miután elpakol és kilép a kamrából, hogy helyet adjon a fiúnak már fordul is a szekrényhez, hogy kivegyen két poharat, amiket aztán az asztalra pakolva tölt meg vízzel.
Mikor Lazziar is visszatér a kamrából kissé elgondolkodva hunyorog az arcára.*
- Talán már három éve is megvan.
*Ül végül le az egyik székre és kézbe veszi a poharat. Sajnos ennyi, amivel szolgálni tud. Sosem számol vendégekkel, mert nincs is olyan, aki meglátogatná.*
- Ülj csak le, ne ácsorogj.
*Mosolyodik el ismét, miközben a székre mutat.*
- Anyámék földművesek. Apám halála után jöttem el. Én igazán sosem értettem ezekhez a dolgokhoz, de az öcsém ott maradt, így együtt ügyesen csinálják. Bár kis helyen gazdálkodnak, de megélnek belőle.
*Kortyol aprót a vízből, majd a poharat a kezében forgatva tűnődik el, hogy vajon jobban járt volna, ha odahaza marad. Mert egyedül sok mindenre nem igazán haladt még.*
- De jó itt lenni. Tetszik a város és legalább van valami, ami az enyém. Amiről gondoskodni tudok.
*Pillant körbe büszkén a szobában.*
2050. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-27 21:56:16
Üzenet elküldve: 2024-12-27 21:56:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy egyszerű nap//
*Általában szereti, ha van nyüzsgés körülötte. Ott érzi magát igazán elevenen. Illetve, a tömeg kellős közepén a legjobb észrevétlenül elcsenni, egy két óvatlan arra járótól. Most picit mégis irritálta, talán mert nem úgy alakult a reggele, ahogy gondolta, vagy elképzelte. Tény, örül - a saját maga komor módján - annak, hogy legalább Rinavessara belebotlott. Így legalább a lakásának rendbetétele, nem a saját gondja lesz ezentúl.
A kimondott apró bókok, talán nem úgy estek a lánynak, mint ahogy ő azt eltervezte. Sebaj, talán majd máskor. Annak válaszára, meghúzza aprón a vállát, egy bólintással egybevéve. Lehet valakinek akinek szokása a piacra járkálni bevásárlás szempontjából logikus. De ő, aki az ilyeneket mellőzte mióta eszét tudja, nos nem igazán. De most már legalább tudja.
A házhoz évre, végigpillant azon. Egyszerű, itt ott ütött kopott. Talán a lány próbált javítgatni a falain, vagy egy ügyetlen kőműves ki tudja mire telik a lánynak. Látva az erszénye nagyságát levonja a következtetés, inkább az előbbi a valószínűbb.
Csendben követi a lányt a házba. Elégedetten pillant végig annak mosolygós arcán. Azon elmélkedve, vajon honnan szerzi ezt a sok erőt arra, hogy így mosolyogjon? Ennyire hihetően őszintén? Vagy tényleg ennyire boldog? Ez az a kérdés amit ő nem tud egy értelmes választ összerakni abban kavargó örvényben amit más az elméjének nevezne.
Belépve fejét nem kissé behúzva lép be, és körbe pillant. Rossz szokás de egyből azt figyeli, vajon mit lehetne elemelni úgy, hogy a másik ne vegye észre. Illetve, az ajtón kívül, ha baj sülne el merre lehetne még menekülni. Ez amolyan berögződött ösztön amit az évek során magára szedett.*
-Nagyon.. Takaros.
*Keresi a megfelelő szavakat. Nem igazán tudja mit szokás ilyenkor mondani. A díszes báltermek, és a táncolni váró kisasszonyok felkérése nem gond neki. De egy őszinte, kedves szót kimondani néha nehezére esik.
A lány szavait követve az ajtó mellé lép. Megvárja amíg Rena kilép a kamrából, majd fejét behúzva ismét lép be a kamrába, és teszi le a kosarat arra az üres helyre amire a lány is mutatott. Végig pillant fél szemmel a kamra tartalmán. Szegényesnek ítéli, de egy személynek persze elég lehet. Arcán persze a gondolati nem ütnek ki, egyfajta eladhatóbb fapofát vett fel. Nem szeretne komornak tűnni a lány előtt, főleg hogyha tényleg neki fog dolgozni.
Ki is lép végül a kamrából, és vissza lép a szoba közepére, addig nem ül le míg nem kínálják hellyel, annyira még tanulta az etikettet, apja jól beleverte az ilyesmit.*
- Mondd csak, mióta laksz egyedül, már ha szabad kérdeznem.
*Néz végig ismét a szobán lustán, szeretné picit jobban megismerni a lányt, ha már befogja engedni a lakására. Ki tudja, lehet egy szakmabelivel van dolga, csak jól adja el magát a leányzó. Jobb félni mint megijedni.*
*Általában szereti, ha van nyüzsgés körülötte. Ott érzi magát igazán elevenen. Illetve, a tömeg kellős közepén a legjobb észrevétlenül elcsenni, egy két óvatlan arra járótól. Most picit mégis irritálta, talán mert nem úgy alakult a reggele, ahogy gondolta, vagy elképzelte. Tény, örül - a saját maga komor módján - annak, hogy legalább Rinavessara belebotlott. Így legalább a lakásának rendbetétele, nem a saját gondja lesz ezentúl.
A kimondott apró bókok, talán nem úgy estek a lánynak, mint ahogy ő azt eltervezte. Sebaj, talán majd máskor. Annak válaszára, meghúzza aprón a vállát, egy bólintással egybevéve. Lehet valakinek akinek szokása a piacra járkálni bevásárlás szempontjából logikus. De ő, aki az ilyeneket mellőzte mióta eszét tudja, nos nem igazán. De most már legalább tudja.
A házhoz évre, végigpillant azon. Egyszerű, itt ott ütött kopott. Talán a lány próbált javítgatni a falain, vagy egy ügyetlen kőműves ki tudja mire telik a lánynak. Látva az erszénye nagyságát levonja a következtetés, inkább az előbbi a valószínűbb.
Csendben követi a lányt a házba. Elégedetten pillant végig annak mosolygós arcán. Azon elmélkedve, vajon honnan szerzi ezt a sok erőt arra, hogy így mosolyogjon? Ennyire hihetően őszintén? Vagy tényleg ennyire boldog? Ez az a kérdés amit ő nem tud egy értelmes választ összerakni abban kavargó örvényben amit más az elméjének nevezne.
Belépve fejét nem kissé behúzva lép be, és körbe pillant. Rossz szokás de egyből azt figyeli, vajon mit lehetne elemelni úgy, hogy a másik ne vegye észre. Illetve, az ajtón kívül, ha baj sülne el merre lehetne még menekülni. Ez amolyan berögződött ösztön amit az évek során magára szedett.*
-Nagyon.. Takaros.
*Keresi a megfelelő szavakat. Nem igazán tudja mit szokás ilyenkor mondani. A díszes báltermek, és a táncolni váró kisasszonyok felkérése nem gond neki. De egy őszinte, kedves szót kimondani néha nehezére esik.
A lány szavait követve az ajtó mellé lép. Megvárja amíg Rena kilép a kamrából, majd fejét behúzva ismét lép be a kamrába, és teszi le a kosarat arra az üres helyre amire a lány is mutatott. Végig pillant fél szemmel a kamra tartalmán. Szegényesnek ítéli, de egy személynek persze elég lehet. Arcán persze a gondolati nem ütnek ki, egyfajta eladhatóbb fapofát vett fel. Nem szeretne komornak tűnni a lány előtt, főleg hogyha tényleg neki fog dolgozni.
Ki is lép végül a kamrából, és vissza lép a szoba közepére, addig nem ül le míg nem kínálják hellyel, annyira még tanulta az etikettet, apja jól beleverte az ilyesmit.*
- Mondd csak, mióta laksz egyedül, már ha szabad kérdeznem.
*Néz végig ismét a szobán lustán, szeretné picit jobban megismerni a lányt, ha már befogja engedni a lakására. Ki tudja, lehet egy szakmabelivel van dolga, csak jól adja el magát a leányzó. Jobb félni mint megijedni.*
2049. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-27 20:31:17
Üzenet elküldve: 2024-12-27 20:31:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szinte büszke magára azért, hogy nem hagyta, hogy Lorens kifogjon rajta. Azért, mert nem igazán tudja ezt az oldalát sűrűbben megmutatni, még nem azt jelenti, hogy nem szeret időnként bolond is lenni, nem csak morgós. Arról nem is beszélve, hogy igazán jól esik most őszintén nevetni, az pedig még inkább simogatja a lelkét, mikor ezt meghallja Lorenstől is. Egy pillanatra még abba is belegondol, hogy milyen lehet minden nap hallgatnia ezt a nevetést. Akár a sajátját, ha Lorens belőle hoz ki ilyet. A nevetés lassan mosollyá szelídül, a végére viszont ismét csak sértett horkantásba ful.
Megint nem bír magával és egy apró kis semmin pillanatok alatt felkapja a vizet. Mint aki tényleg attól fél, hogy baja lesz abból, ha hagyja maguknak, hogy fesztelenek lehessenek. Hogy most megint ő kezdte-e, hogy csak túlreagál ismét nem is érdekli. Szeretne inkább megragadni ott, hogy újból megnevettesse ezt a mamlaszt, de előre trappol, mint egy tényleges sértett kis hercegnő. Sóhajtva lassítja le a lépteit, a végére pedig fel is kapja a fejét a füttyentésre. Hirtelen megtorpanva kapja hátra a tekintetét ahogy Lorens arcára, majd onnan a házra pillant. Bosszúsan fújtat egyet, majd visszafordulva sétál a férfi mellé.*
- Elgondolkodtam. Nem figyeltem, bocsánat.
*Húzza el a száját mikor újból a férfi mellett áll. Végül egy hosszú sóhaj után kissé tétován simít, majd ölel finoman a karjára. Mintha attól tartana, hogy egy újabb ajtó nyitódása ismét azt eredményezi, hogy újból búcsút inthet neki. Ami igazából nem is áll messze a valóságtól. Mert csak az edényért jött, nem? Ha az nála lesz akár mehet is. Sőt, bizonyára majd el is lesz küldve. Mert, hát annyiszor értőn a másik tudtára adták már, hogy milyen jól megvannak a másik nélkül. Mert ő jól megvan Lorens nélkül. Nem? Nem. Ezt egyre biztosabban tudja. Pedig marhaság. Annak kéne lennie. Most mégis már az elégedettséggel tölti el, hogy pusztán a karját ölelve simul neki.*
- Portré lett, de először nem volt rajta semmi értelmes, csak pár színes paca. Akart az már fa lenni, meg talán macska. *Vonja meg a vállait.* De... portré lett egy férfiról.
*Sóhajtva kanyarodik vissza inkább a kép témájához, miközben a szemei rendületlenül merednek az ajtóra.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szinte büszke magára azért, hogy nem hagyta, hogy Lorens kifogjon rajta. Azért, mert nem igazán tudja ezt az oldalát sűrűbben megmutatni, még nem azt jelenti, hogy nem szeret időnként bolond is lenni, nem csak morgós. Arról nem is beszélve, hogy igazán jól esik most őszintén nevetni, az pedig még inkább simogatja a lelkét, mikor ezt meghallja Lorenstől is. Egy pillanatra még abba is belegondol, hogy milyen lehet minden nap hallgatnia ezt a nevetést. Akár a sajátját, ha Lorens belőle hoz ki ilyet. A nevetés lassan mosollyá szelídül, a végére viszont ismét csak sértett horkantásba ful.
Megint nem bír magával és egy apró kis semmin pillanatok alatt felkapja a vizet. Mint aki tényleg attól fél, hogy baja lesz abból, ha hagyja maguknak, hogy fesztelenek lehessenek. Hogy most megint ő kezdte-e, hogy csak túlreagál ismét nem is érdekli. Szeretne inkább megragadni ott, hogy újból megnevettesse ezt a mamlaszt, de előre trappol, mint egy tényleges sértett kis hercegnő. Sóhajtva lassítja le a lépteit, a végére pedig fel is kapja a fejét a füttyentésre. Hirtelen megtorpanva kapja hátra a tekintetét ahogy Lorens arcára, majd onnan a házra pillant. Bosszúsan fújtat egyet, majd visszafordulva sétál a férfi mellé.*
- Elgondolkodtam. Nem figyeltem, bocsánat.
*Húzza el a száját mikor újból a férfi mellett áll. Végül egy hosszú sóhaj után kissé tétován simít, majd ölel finoman a karjára. Mintha attól tartana, hogy egy újabb ajtó nyitódása ismét azt eredményezi, hogy újból búcsút inthet neki. Ami igazából nem is áll messze a valóságtól. Mert csak az edényért jött, nem? Ha az nála lesz akár mehet is. Sőt, bizonyára majd el is lesz küldve. Mert, hát annyiszor értőn a másik tudtára adták már, hogy milyen jól megvannak a másik nélkül. Mert ő jól megvan Lorens nélkül. Nem? Nem. Ezt egyre biztosabban tudja. Pedig marhaság. Annak kéne lennie. Most mégis már az elégedettséggel tölti el, hogy pusztán a karját ölelve simul neki.*
- Portré lett, de először nem volt rajta semmi értelmes, csak pár színes paca. Akart az már fa lenni, meg talán macska. *Vonja meg a vállait.* De... portré lett egy férfiról.
*Sóhajtva kanyarodik vissza inkább a kép témájához, miközben a szemei rendületlenül merednek az ajtóra.*
2048. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-27 19:52:20
Üzenet elküldve: 2024-12-27 19:52:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rábólint a Tiritől érkező, majdnem mentegetőzőnek ható mondatra, és türelmes-kíváncsian vár. Szinte biztos benne, hogy valami röptében kitalált dolgot fog hallani. Hogy ez számít-e? Nem. Amúgy sem lenne módja ellenőrizni ezek valódiságát, így egyszerűbb is, ha ezzel nem foglalkozik. Szemöldökei a homloka felé rezzennek, ahogy megérkezik az első híres mondás. Nem is csalódik. A vigyor úgy terül el az arcán, mint a nap fénye reggel a ház falán. A másodikon egy pillanatig gondolkozik, de beugrik neki a dolog, és aprót bólint. Szinte már éhesen várja a harmadikat. Eddig bírja, horkantva felnevet. Nem azért, mert annyira vicces lett volna, hanem mert ezt -ezeket- Tiri szájából hallani annyira fura volt, hogy már önmagában ez szórakoztató.*
- Jól van, ezt megadom neked. *-bólint széles vigyorral, ami ezúttal teljesen őszinte-* Tényleg mondtál hármat.
*Nahát, tényleg jól érzi magát most a lány társaságában. Hát ez is megtörténhet? És megtörténhet még? Ilyen lehet vele.. normálisan együtt lenni? Hiszti, picsogás, hasonlók nélkül?
Hümment.
A derűs pillanat végül elmúlik, Tiri mintha megsértődne a kérdésén. Tessék. Itt a válasz arra, hogy tényleg megtörténhet-e az, hogy jól érzik magukat egymással. Összeszorítja az ajkait ahogy a szőkeség kilép mellőle, a maga részéről megáll. Rászorít a kosár fülére, kicsit elmereng a távozófélben lévő fenék látványán. Végül felmorran, és aprót füttyent utána.*
- Ha majd kisétáltad magad, hercegnőm.. *-szólal meg úgy, hogy hangja biztos célt érjen-* ..akkor forduljál vissza. Itt lakok.
*Ujjával szórakozottan arra az ajtóra bök, ami mellett megállt. Bár.. nem is tudja már hirtelen, hogy mennyire jó ötlet felvinnie Tirit.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rábólint a Tiritől érkező, majdnem mentegetőzőnek ható mondatra, és türelmes-kíváncsian vár. Szinte biztos benne, hogy valami röptében kitalált dolgot fog hallani. Hogy ez számít-e? Nem. Amúgy sem lenne módja ellenőrizni ezek valódiságát, így egyszerűbb is, ha ezzel nem foglalkozik. Szemöldökei a homloka felé rezzennek, ahogy megérkezik az első híres mondás. Nem is csalódik. A vigyor úgy terül el az arcán, mint a nap fénye reggel a ház falán. A másodikon egy pillanatig gondolkozik, de beugrik neki a dolog, és aprót bólint. Szinte már éhesen várja a harmadikat. Eddig bírja, horkantva felnevet. Nem azért, mert annyira vicces lett volna, hanem mert ezt -ezeket- Tiri szájából hallani annyira fura volt, hogy már önmagában ez szórakoztató.*
- Jól van, ezt megadom neked. *-bólint széles vigyorral, ami ezúttal teljesen őszinte-* Tényleg mondtál hármat.
*Nahát, tényleg jól érzi magát most a lány társaságában. Hát ez is megtörténhet? És megtörténhet még? Ilyen lehet vele.. normálisan együtt lenni? Hiszti, picsogás, hasonlók nélkül?
Hümment.
A derűs pillanat végül elmúlik, Tiri mintha megsértődne a kérdésén. Tessék. Itt a válasz arra, hogy tényleg megtörténhet-e az, hogy jól érzik magukat egymással. Összeszorítja az ajkait ahogy a szőkeség kilép mellőle, a maga részéről megáll. Rászorít a kosár fülére, kicsit elmereng a távozófélben lévő fenék látványán. Végül felmorran, és aprót füttyent utána.*
- Ha majd kisétáltad magad, hercegnőm.. *-szólal meg úgy, hogy hangja biztos célt érjen-* ..akkor forduljál vissza. Itt lakok.
*Ujjával szórakozottan arra az ajtóra bök, ami mellett megállt. Bár.. nem is tudja már hirtelen, hogy mennyire jó ötlet felvinnie Tirit.*
2047. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-27 18:10:38
Üzenet elküldve: 2024-12-27 18:10:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Lorensre sandít, majd hümmögve méregeti az arcára költözött vigyort. Először értetlenül pislog párat, majd a szemöldökök lassan megindulnak felfelé. Most azt hiszi, hogy nem tudna? Vagy esetleg nem mer? Mert akkor tényleg nem ismerik egymást. A férfi tényleg nem tudja, hogy kivel van dolga.*
- De ezek utolsó mondatok.
*Fordul vissza előre. Ő bizony felveszi a kesztyűt és majd megmutatja neki.*
- Hmm. Ott van például az, hogy Uzulbuzul... de hülye név egy barbárnak!
*Vigyorodik el kissé, de még nem vár a hatásra, amit esetleg a férfiból kivált ezzel. Gyorsan tovább kutakodik hümmögve az emlékeiben, majd halkan felkuncog.*
- Ott van még az is, hogy nézd a hülyét, nyáron szedi bundában a málnát.
*Azért mi tagadás zavarban van. De akkor is felkacag, miközben ujjai ismét a sálra találnak, hogy azt piszkálva nyugtasson egy kicsit magán. Mert ismét érzi, hogy a vér az arcába szökik.*
- És a kedvencem az, hogy nyugodtan lehajolhatsz a szappanért!
*És ekkor végre a férfire sandít. Az sem érdekli, ha esetleg megdöbbenést vagy botránkozást lát az arcán. Most tényleg jól szórakozik, ez bőven kiderül abból, hogy nem bírja ki, hogy ne nevesse el magát a végén. Milyen szerencse, hogy Lorens oldalán sétálhat, mert ez a felhőtlen jókedv addig sem tart, amíg megszületnie sikerült.
Először megszeppenten pislog párat, majd sóhajtva kapja el a tekintetét róla. Persze, hogy nem akar tartozni. Ő sem akarna a férfinak. Az azt jelentené, hogy valamikor megint találkozniuk kéne.*
- Az. Egy kékszemű marha...
*Belekomorodik, majd aprót ráz a fején mielőtt bármi komolyabb kiülne az arcára és morranva tesz pár nagyobb lépést előre. Mert fene sem akar mellette sétálni. Mert most megint úgy érzi, hogy kedve támadt bokán rúgni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Lorensre sandít, majd hümmögve méregeti az arcára költözött vigyort. Először értetlenül pislog párat, majd a szemöldökök lassan megindulnak felfelé. Most azt hiszi, hogy nem tudna? Vagy esetleg nem mer? Mert akkor tényleg nem ismerik egymást. A férfi tényleg nem tudja, hogy kivel van dolga.*
- De ezek utolsó mondatok.
*Fordul vissza előre. Ő bizony felveszi a kesztyűt és majd megmutatja neki.*
- Hmm. Ott van például az, hogy Uzulbuzul... de hülye név egy barbárnak!
*Vigyorodik el kissé, de még nem vár a hatásra, amit esetleg a férfiból kivált ezzel. Gyorsan tovább kutakodik hümmögve az emlékeiben, majd halkan felkuncog.*
- Ott van még az is, hogy nézd a hülyét, nyáron szedi bundában a málnát.
*Azért mi tagadás zavarban van. De akkor is felkacag, miközben ujjai ismét a sálra találnak, hogy azt piszkálva nyugtasson egy kicsit magán. Mert ismét érzi, hogy a vér az arcába szökik.*
- És a kedvencem az, hogy nyugodtan lehajolhatsz a szappanért!
*És ekkor végre a férfire sandít. Az sem érdekli, ha esetleg megdöbbenést vagy botránkozást lát az arcán. Most tényleg jól szórakozik, ez bőven kiderül abból, hogy nem bírja ki, hogy ne nevesse el magát a végén. Milyen szerencse, hogy Lorens oldalán sétálhat, mert ez a felhőtlen jókedv addig sem tart, amíg megszületnie sikerült.
Először megszeppenten pislog párat, majd sóhajtva kapja el a tekintetét róla. Persze, hogy nem akar tartozni. Ő sem akarna a férfinak. Az azt jelentené, hogy valamikor megint találkozniuk kéne.*
- Az. Egy kékszemű marha...
*Belekomorodik, majd aprót ráz a fején mielőtt bármi komolyabb kiülne az arcára és morranva tesz pár nagyobb lépést előre. Mert fene sem akar mellette sétálni. Mert most megint úgy érzi, hogy kedve támadt bokán rúgni.*
2046. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-27 17:31:20
Üzenet elküldve: 2024-12-27 17:31:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*"Persze, hogy jó". Már megint az okoskodó flegma hozzáállás. Pedig igazából tényleg örülne annak, ha Tiri máskor is eljönne. Nem a pálinka miatt. Annyira nem is szereti, eltompítja a reflexeit. Nem is a növények miatt, bár azok tényleg hasznosak. A lány társasága az, ami izgatja. És nem csak az ölét. Szívesen alákíváncsiskodna kezével a tökszínű ruhának, vagy térdeltetné magának háttal az ágyra Tirit -és ki tudja, lehet hogy ezeket meg is csinálja-, de nem csak erről van szó. Kíváncsi is a másikra. És élvezi, hogy feleselhetnek egymásnak. Azzal együtt is, hogy néha nagyon felhúzza a szőkeség.*
- Tényleg? *-kérdezi, szájzugában kaján vigyorral-* Sok híres mondat? Mondj már hármat, kérlek!
*Tiri felé fordítja az arcát, úgy figyeli őt, a válaszát. Kíváncsi, hogy a lány tényleg tud-e mondani valamit, vagy megint csak okoskodott, és behúzható volt vele a csőbe. Ezen jót szórakozna, és nem felejtené el hébe-hóba froclizni is vele őt. Csak úgy, szer.. szóval.. barátságból.
Figyeli ahogy a szőkeség megbámulja azt a selyemrongyot amit még a Piactéren nyomott a kezébe. Egy pillanatig nem érti, hogy mit néz így rajta, de hamar megérti, hogy a lány valószínűleg nem csak suvickoló-anyagot lát benne, hanem mást. Tényleg azt, ami lenne. Ahogy a nyakába igazítja a sálat, egy pillanatra szinte örömet érez miatta – és ez meglepi. Sosem adott még senkinek úgy semmit, hogy így érzett volna tőle. Az a sál meg.. hát, bár véletlenül markolt pont arra, de egész jól áll a lánynak. Aprót biccent, összeszorítja a száját hogy ne látszódjon az apró mosolya, és valahova előre néz, mintha fontosat látna. Pedig semmi ilyenről nincs szó.*
- Akar neked tartozni a fene. *-bólint komolyan. Nem, nem akar tartozni neki. Ha mégis sikerülne, akkor.. akkor kifizeti. Vagy jóváteszi. Nem számít, a lényeg az, hogy nem akar tartozni neki. Az is fura gondolat, hogy szívességből kapjon valamit a lánytól. Az egészen olyan lenne, mintha.. mintha kedvelnék egymást.
Még mindig előre néz, fejét kissé Tiri felé biccenti, úgy hallgatja a tömör választ a kérdésére. Rábiccent, halkan hümmög.*
- Átalakítoddad? Mi lett a.. belőle? *-aprót int a kezével, egy pillanatig nem tudja, hogyan fogalmazza meg azt, amit a vászonra skiccelve látott.-* Fogadjunk, hogy egy marha.
*Elvigyorodik, halk torokhangon nevet kicsit. Marha..! Az illő lenne. Nagyon is.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*"Persze, hogy jó". Már megint az okoskodó flegma hozzáállás. Pedig igazából tényleg örülne annak, ha Tiri máskor is eljönne. Nem a pálinka miatt. Annyira nem is szereti, eltompítja a reflexeit. Nem is a növények miatt, bár azok tényleg hasznosak. A lány társasága az, ami izgatja. És nem csak az ölét. Szívesen alákíváncsiskodna kezével a tökszínű ruhának, vagy térdeltetné magának háttal az ágyra Tirit -és ki tudja, lehet hogy ezeket meg is csinálja-, de nem csak erről van szó. Kíváncsi is a másikra. És élvezi, hogy feleselhetnek egymásnak. Azzal együtt is, hogy néha nagyon felhúzza a szőkeség.*
- Tényleg? *-kérdezi, szájzugában kaján vigyorral-* Sok híres mondat? Mondj már hármat, kérlek!
*Tiri felé fordítja az arcát, úgy figyeli őt, a válaszát. Kíváncsi, hogy a lány tényleg tud-e mondani valamit, vagy megint csak okoskodott, és behúzható volt vele a csőbe. Ezen jót szórakozna, és nem felejtené el hébe-hóba froclizni is vele őt. Csak úgy, szer.. szóval.. barátságból.
Figyeli ahogy a szőkeség megbámulja azt a selyemrongyot amit még a Piactéren nyomott a kezébe. Egy pillanatig nem érti, hogy mit néz így rajta, de hamar megérti, hogy a lány valószínűleg nem csak suvickoló-anyagot lát benne, hanem mást. Tényleg azt, ami lenne. Ahogy a nyakába igazítja a sálat, egy pillanatra szinte örömet érez miatta – és ez meglepi. Sosem adott még senkinek úgy semmit, hogy így érzett volna tőle. Az a sál meg.. hát, bár véletlenül markolt pont arra, de egész jól áll a lánynak. Aprót biccent, összeszorítja a száját hogy ne látszódjon az apró mosolya, és valahova előre néz, mintha fontosat látna. Pedig semmi ilyenről nincs szó.*
- Akar neked tartozni a fene. *-bólint komolyan. Nem, nem akar tartozni neki. Ha mégis sikerülne, akkor.. akkor kifizeti. Vagy jóváteszi. Nem számít, a lényeg az, hogy nem akar tartozni neki. Az is fura gondolat, hogy szívességből kapjon valamit a lánytól. Az egészen olyan lenne, mintha.. mintha kedvelnék egymást.
Még mindig előre néz, fejét kissé Tiri felé biccenti, úgy hallgatja a tömör választ a kérdésére. Rábiccent, halkan hümmög.*
- Átalakítoddad? Mi lett a.. belőle? *-aprót int a kezével, egy pillanatig nem tudja, hogyan fogalmazza meg azt, amit a vászonra skiccelve látott.-* Fogadjunk, hogy egy marha.
*Elvigyorodik, halk torokhangon nevet kicsit. Marha..! Az illő lenne. Nagyon is.*
2045. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-27 12:40:09
Üzenet elküldve: 2024-12-27 12:40:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Morthimer Ház//
- Hümm… *Pont erről beszélt. Amíg Orthus renoméjának nem számított, addig nem volt fontos, hogy Merlana Naerice-t ismeri-e. Nem a személye volt a lényeg sohasem. Most is leginkább a kapcsolatoknak szól a felvállalás, nem neki, de nem fog miatta hisztizni, legbelül rosszul esik neki, de így van ez rendjén. A kapcsolatuk lényege az eltitkolt kis részletekben rejlik, mely mindkettőjük számára jövedelmező.*
- Nem szükséges kioktatnia engem a játszmákról, Morthimer Úr. Egyre biztosabb vagyok abban, hogy merre van az én utam, és biztosíthatom róla Önt is, hogy nem fog csalódni bennem *mosolyog. Diszkréció. Ezt a szót a férfitől tanulta, és egyre inkább meg is érti a jelentőségét. Nem csak mások előtt, Orthus előtt is diszkréten kell kezelnie a saját ügyeit, és nem hagyhatja, hogy az olyan pletykák eljussanak hozzá, vagy bárki máshoz, ami negatívan érintené a hírnevét. Illetve nem szabad hibáznia. Akkorát semmiképp, mint az elmúlt hatokban kétszer is.
Ami Nestar ügyét illeti, mondhatjuk úgy, hogy Merlana -legalábbis szerinte- egy lépéssel már a kereskedő előtt jár azzal, hogy megemlítette a nevét az alkimistának. Amikor azonban a férfi azt mondja, hogy innentől bízza rá a többit, kissé bosszús lesz. Nem azért dolgozott eddig, hogy Orthus ezek után félreállítsa őt, és kiélvezze az általa megágyazott üzlet előnyeit. Iszik egy kortyot az italából, majd félretolja a csészét, az asztal lapjára támaszkodva felemeli popóját, és egészen közel hajol a másikhoz.*
- Nem. Ön bízza rám a többit! Ez az üzlet az enyém, én találtam, én is fogom folytatni. Csak a támogatására és a tanácsára van szükségem, hogy jól csináljam. Nestar Úrnak pedig a szakértelmére. Kérem, előlegezze meg nekem ezt a bizalmat! *Olyan közel kerültek egymáshoz, hogy akár egy csók is elcsattanhatott volna, de nem történik ilyesmi, Merlana csak visszaül a helyére.*
- Nincs benne semmi titok. Nestar Úr még örülni is fog neki, ha megtudja, hogy Önt is megnyertem az ügynek. Szóval, ha találkozik vele, nyugodtan elmondhatja, hogy tőlem tud róla *mosolyog lágyan, tovább iszogat.*
//Morthimer Ház//
- Hümm… *Pont erről beszélt. Amíg Orthus renoméjának nem számított, addig nem volt fontos, hogy Merlana Naerice-t ismeri-e. Nem a személye volt a lényeg sohasem. Most is leginkább a kapcsolatoknak szól a felvállalás, nem neki, de nem fog miatta hisztizni, legbelül rosszul esik neki, de így van ez rendjén. A kapcsolatuk lényege az eltitkolt kis részletekben rejlik, mely mindkettőjük számára jövedelmező.*
- Nem szükséges kioktatnia engem a játszmákról, Morthimer Úr. Egyre biztosabb vagyok abban, hogy merre van az én utam, és biztosíthatom róla Önt is, hogy nem fog csalódni bennem *mosolyog. Diszkréció. Ezt a szót a férfitől tanulta, és egyre inkább meg is érti a jelentőségét. Nem csak mások előtt, Orthus előtt is diszkréten kell kezelnie a saját ügyeit, és nem hagyhatja, hogy az olyan pletykák eljussanak hozzá, vagy bárki máshoz, ami negatívan érintené a hírnevét. Illetve nem szabad hibáznia. Akkorát semmiképp, mint az elmúlt hatokban kétszer is.
Ami Nestar ügyét illeti, mondhatjuk úgy, hogy Merlana -legalábbis szerinte- egy lépéssel már a kereskedő előtt jár azzal, hogy megemlítette a nevét az alkimistának. Amikor azonban a férfi azt mondja, hogy innentől bízza rá a többit, kissé bosszús lesz. Nem azért dolgozott eddig, hogy Orthus ezek után félreállítsa őt, és kiélvezze az általa megágyazott üzlet előnyeit. Iszik egy kortyot az italából, majd félretolja a csészét, az asztal lapjára támaszkodva felemeli popóját, és egészen közel hajol a másikhoz.*
- Nem. Ön bízza rám a többit! Ez az üzlet az enyém, én találtam, én is fogom folytatni. Csak a támogatására és a tanácsára van szükségem, hogy jól csináljam. Nestar Úrnak pedig a szakértelmére. Kérem, előlegezze meg nekem ezt a bizalmat! *Olyan közel kerültek egymáshoz, hogy akár egy csók is elcsattanhatott volna, de nem történik ilyesmi, Merlana csak visszaül a helyére.*
- Nincs benne semmi titok. Nestar Úr még örülni is fog neki, ha megtudja, hogy Önt is megnyertem az ügynek. Szóval, ha találkozik vele, nyugodtan elmondhatja, hogy tőlem tud róla *mosolyog lágyan, tovább iszogat.*
2044. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-27 11:57:38
Üzenet elküldve: 2024-12-27 11:57:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Morthimer Ház//
- Kedvesem, amíg nem voltak kapcsolatai és ismertségei a városban, addig nem volt értelme arról beszélni, hogy ismerjük-e egymást, vagy sem. Most azonban ez már változóban van, ráadásul immáron másodszor fordul meg az otthonomban. Az utca figyel, és következtetéseket von le. Nekünk ehhez kell alkalmazkodnunk.
*mondja, majd így folytatja.*
- Ugyanakkor innentől kezdve kegyednek is sokkal jobban oda kell figyelnie. Az ismeretlenség jótékonyan elrejti a hibákat, téves lépéseket. De ahogy egyre többen ismerik a nevét, úgy kell egyre jobban odafigyelnie az összképre. Innentől kezdve vagy híres lesz, vagy hirhedt. A hirhedtség bezár kapukat, és onnan nincs visszaút. Legyen hát körültekintő a vállalkozásaiban! Most fel tudom vállalni az ismertségünket. De ha hirhedtté válik, akkor megint le kell tagadnom. Ilyen ez a játszma.
*inti óva Merlanát. Nem hallott ugyan sokat az ügyeiről. De arról se hallott semmit, hogy egy igéző szépségű énekesnő csengő hangjával meghódítaná a polgárokat. Merlana láthatóan ügyesen helyezkedik. De énekesnői, előadói ambicióit mintha kissé hanyagolná. Márpedig az kiváló álca és háttér lenne az ügyes üzleteléshez, hírszerzéshez.
Ezek után Merlana kifejti, hogy már beszélt róla Nestarnak. Egy biccentéssel fogadja a hírt.*
- Így is jó. Értékelem az igyekezetét, hogy közbenjárt. Most rajtam lesz akkor a sor, hogy amikor megkeresem Nestar Erefiz urat, megemlítsem, hogy kegyed milyen elismerőn beszélt róla. Így viszonzom az igyekezetét és emelem az ázsióját. A többit innentől rám bízhatja. Csak egy kérdésem van: Nestar úrnak volt esetleg olyan kérése, hogy a folyami kereskedéssel kapcsolatos ötletét bizalmasan kezelje? Vagy ez olyasmi, amit elmondhatott nekem?
*kérdi. Közben végigfut a pillantása Merlana alakján. Egész megjött a kedve ahhoz, hogy ismét élvezze a társaságát, igaz, ezúttal nem a szokásos elnyújtott, minden percet kiélvező módon. Inkább csak sebtiben és határozottan, testi igényeinek csillapítására. Bár lehet, hogy ennek rossz lenne a visszhangja, hisz a nő épp most mondta el, hogy nem szeretné, ha a férfi csak élvezeti forrásként tekintene rá. És éppen most tett is azért, hogy ne csak az legyen.*
//Morthimer Ház//
- Kedvesem, amíg nem voltak kapcsolatai és ismertségei a városban, addig nem volt értelme arról beszélni, hogy ismerjük-e egymást, vagy sem. Most azonban ez már változóban van, ráadásul immáron másodszor fordul meg az otthonomban. Az utca figyel, és következtetéseket von le. Nekünk ehhez kell alkalmazkodnunk.
*mondja, majd így folytatja.*
- Ugyanakkor innentől kezdve kegyednek is sokkal jobban oda kell figyelnie. Az ismeretlenség jótékonyan elrejti a hibákat, téves lépéseket. De ahogy egyre többen ismerik a nevét, úgy kell egyre jobban odafigyelnie az összképre. Innentől kezdve vagy híres lesz, vagy hirhedt. A hirhedtség bezár kapukat, és onnan nincs visszaút. Legyen hát körültekintő a vállalkozásaiban! Most fel tudom vállalni az ismertségünket. De ha hirhedtté válik, akkor megint le kell tagadnom. Ilyen ez a játszma.
*inti óva Merlanát. Nem hallott ugyan sokat az ügyeiről. De arról se hallott semmit, hogy egy igéző szépségű énekesnő csengő hangjával meghódítaná a polgárokat. Merlana láthatóan ügyesen helyezkedik. De énekesnői, előadói ambicióit mintha kissé hanyagolná. Márpedig az kiváló álca és háttér lenne az ügyes üzleteléshez, hírszerzéshez.
Ezek után Merlana kifejti, hogy már beszélt róla Nestarnak. Egy biccentéssel fogadja a hírt.*
- Így is jó. Értékelem az igyekezetét, hogy közbenjárt. Most rajtam lesz akkor a sor, hogy amikor megkeresem Nestar Erefiz urat, megemlítsem, hogy kegyed milyen elismerőn beszélt róla. Így viszonzom az igyekezetét és emelem az ázsióját. A többit innentől rám bízhatja. Csak egy kérdésem van: Nestar úrnak volt esetleg olyan kérése, hogy a folyami kereskedéssel kapcsolatos ötletét bizalmasan kezelje? Vagy ez olyasmi, amit elmondhatott nekem?
*kérdi. Közben végigfut a pillantása Merlana alakján. Egész megjött a kedve ahhoz, hogy ismét élvezze a társaságát, igaz, ezúttal nem a szokásos elnyújtott, minden percet kiélvező módon. Inkább csak sebtiben és határozottan, testi igényeinek csillapítására. Bár lehet, hogy ennek rossz lenne a visszhangja, hisz a nő épp most mondta el, hogy nem szeretné, ha a férfi csak élvezeti forrásként tekintene rá. És éppen most tett is azért, hogy ne csak az legyen.*
2043. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-27 10:18:13
Üzenet elküldve: 2024-12-27 10:18:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
*Ennyi gondolkodás egy napra neki túl sok. Főleg úgy, hogy az ő elméjében az út minden „ha” után nem kettő, hanem sokfelé ágazik el. Annyira keresi, hogy mik lehetnek azok a mondatok, melyeket kimondva elérheti Mai-nál, hogy jobban szeresse, hogy közben ő maga kezd teljesen eltévedni a gondolatok útvesztőjében. Nem csoda, hogy nehezen érti meg, amit Mai mondani szeretne neki, mert már a saját mondandójában sem olyan biztos, mint amennyire magabiztosnak érezte magát a Fürdőházban.*
- Le. Leültem. Le akartam. Oda melléd, és elmondani, amit valakinek el akartam. Mindegy volt, hogy kinek, de én örülök, hogy neked mondtam el. *Gyakorlatilag csak helyesel Mai szavaira, s mellé a lehető legkacifántosabban fogalmazza meg, hogy igen, úgy történt, ahogy mondja. Aztán barnáival továbbra is érdeklődően figyeli a lágyan mozgó ajkakat, és hallgatja tovább a lányt. Ezt is érti. Bólint is egy nagyot. Mai mindig itt lesz neki, ha segítségre vagy tanácsra van szüksége. A bólintást szavak már nem követik, csak az a szoros ölelés, amivel a szeretetet és a hálát egyszerre próbálja kifejezni. No, meg bocsánatkérés, megbánás is van benne. Mindenből egy kicsi. Úgy érzi, hogy szüksége van egy olyan Ördögvigyorra, hogy elcsendesítse vele a zajt, ami most olyan hangosan dörömböl a képzeletbeli ajtó mögött, ami mögé bezárta, hogy a köré képzelt fal is elkezdett már repedezni. Akkor sem fogja kiengedni. Nem szabad. Ördögvigyor nincs nála, de itt van vele Mai, aki az álomvilágban ugyanúgy meg tudta nyugtatni, mint az a szer, miért ne működne ez ugyanígy az igazi Mai-val is?*
- Megnézzük akkor a kertet? Meg a te házadat? Kíváncsi vagyok rájuk. *Kiengedi őt az ölelésből, szemeiben pedig újra gyermeki játékosság csillog, de még nem olyan erősen, mint akkor, mikor az új ágyában, a takarók között fetrengett önfeledten.*
//Tépett sorsok//
*Ennyi gondolkodás egy napra neki túl sok. Főleg úgy, hogy az ő elméjében az út minden „ha” után nem kettő, hanem sokfelé ágazik el. Annyira keresi, hogy mik lehetnek azok a mondatok, melyeket kimondva elérheti Mai-nál, hogy jobban szeresse, hogy közben ő maga kezd teljesen eltévedni a gondolatok útvesztőjében. Nem csoda, hogy nehezen érti meg, amit Mai mondani szeretne neki, mert már a saját mondandójában sem olyan biztos, mint amennyire magabiztosnak érezte magát a Fürdőházban.*
- Le. Leültem. Le akartam. Oda melléd, és elmondani, amit valakinek el akartam. Mindegy volt, hogy kinek, de én örülök, hogy neked mondtam el. *Gyakorlatilag csak helyesel Mai szavaira, s mellé a lehető legkacifántosabban fogalmazza meg, hogy igen, úgy történt, ahogy mondja. Aztán barnáival továbbra is érdeklődően figyeli a lágyan mozgó ajkakat, és hallgatja tovább a lányt. Ezt is érti. Bólint is egy nagyot. Mai mindig itt lesz neki, ha segítségre vagy tanácsra van szüksége. A bólintást szavak már nem követik, csak az a szoros ölelés, amivel a szeretetet és a hálát egyszerre próbálja kifejezni. No, meg bocsánatkérés, megbánás is van benne. Mindenből egy kicsi. Úgy érzi, hogy szüksége van egy olyan Ördögvigyorra, hogy elcsendesítse vele a zajt, ami most olyan hangosan dörömböl a képzeletbeli ajtó mögött, ami mögé bezárta, hogy a köré képzelt fal is elkezdett már repedezni. Akkor sem fogja kiengedni. Nem szabad. Ördögvigyor nincs nála, de itt van vele Mai, aki az álomvilágban ugyanúgy meg tudta nyugtatni, mint az a szer, miért ne működne ez ugyanígy az igazi Mai-val is?*
- Megnézzük akkor a kertet? Meg a te házadat? Kíváncsi vagyok rájuk. *Kiengedi őt az ölelésből, szemeiben pedig újra gyermeki játékosság csillog, de még nem olyan erősen, mint akkor, mikor az új ágyában, a takarók között fetrengett önfeledten.*
2042. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-27 10:17:53
Üzenet elküldve: 2024-12-27 10:17:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Morthimer Ház//
*A férfi egész ügyesen vágja ki magát a csapdájából. Megtalálta a helyes választ, de ez talán nem is meglepő, hisz mégis csak Orthus Morthimer-ről van szó. Azt mondjuk nem tudja eldönteni, hogy a hallottakból mennyi az őszinteség, és mi az, ami csak színjáték. A legtöbbször még mindig csak egy szükségletek kielégítésére alkalmas játékszernek érzi magát Orthus mellett, de megvannak azok a pillanatok is, amikor meg valódi megbecsülést érez. Reméli, hogy a mai nap után ez utóbbiból is több jár majd neki.*
- Én nem láttam semmi furcsát, és sajnos további részleteket sem hallottam. A mellettük lévő asztalnál elkezdtek túl hangosan mulatni a törpék. *Kicsit félrehúzza a száját, de ő már így is elégedett. Szerinte sikerült olyan dologról értesítenie pártfogóját, amilyet elvár tőle. Reméli, hogy Orthus is elégedett a munkájával.*
- Akkor nem csak én gondoltam úgy, hogy szerény ár az, amit Nestar Úr ajánlott. Ez nekem csak jó, mert a különbözet így az enyém. *Nem fog tudni akkorát nyerni ezen az italon, mint amennyit a legendás főzetek eladásával nyert, de ha Arthenior legjobb kalmárja azt mondja, hogy a lávavörös lötty ér kétszáz aranyat, akkor ér annyit. Nestar-nak viszont elég lesz csak százötvenet adnia.
Az ital áránál azonban őt jobban érdekli, hogy végre Orthus sem akarja titkolni az ismeretségüket.*
- Támogatom. Engem eddig is rosszul érintett. Olyan érzés volt, mintha nem merne felvállalni engem az ismeretségi körében. Mintha szégyellt volna engem *lebiggyeszti ajkait.* A kapcsolatunk részleteiről akkor sem kell tudnia senkinek, ha a város tudni véli, hogy Ön mögöttem áll. Egyébként utólagos engedelmével én már beszéltem Önről Nestar Úrnak. Jeleztem, hogy ha az üzlete valóban sikeres lesz, akkor Arthenior-ban Ön a megfelelő kapcsolat a számára. Nestar Úr szándékai tiszták, őt csak a bájitalszállítmányok érdeklik, én pedig jelenleg segítek neki társakat találni az üzlethez. Ennek folyományaként hamarosan Wegtoren-be utazom vele. Ha mindez jól sikerül, Nestar Úr a segítségemért cserébe felajánlotta, hogy bármi más árú szállítására is használhatom a majd a hajót, ha megvásároltuk. Itt jön Ön a képbe. Feltételezem, hogy egy hajó, amivel szállítmányozhat, az Ön üzleteit is fellendítené. *Mosolya szélesedik. Ha ezzel a lehetőséggel nem sikerül elérnie, hogy Orthus végre többre tartsa őt egy alkalmi szórakozásnál, akkor semmivel.*
//Morthimer Ház//
*A férfi egész ügyesen vágja ki magát a csapdájából. Megtalálta a helyes választ, de ez talán nem is meglepő, hisz mégis csak Orthus Morthimer-ről van szó. Azt mondjuk nem tudja eldönteni, hogy a hallottakból mennyi az őszinteség, és mi az, ami csak színjáték. A legtöbbször még mindig csak egy szükségletek kielégítésére alkalmas játékszernek érzi magát Orthus mellett, de megvannak azok a pillanatok is, amikor meg valódi megbecsülést érez. Reméli, hogy a mai nap után ez utóbbiból is több jár majd neki.*
- Én nem láttam semmi furcsát, és sajnos további részleteket sem hallottam. A mellettük lévő asztalnál elkezdtek túl hangosan mulatni a törpék. *Kicsit félrehúzza a száját, de ő már így is elégedett. Szerinte sikerült olyan dologról értesítenie pártfogóját, amilyet elvár tőle. Reméli, hogy Orthus is elégedett a munkájával.*
- Akkor nem csak én gondoltam úgy, hogy szerény ár az, amit Nestar Úr ajánlott. Ez nekem csak jó, mert a különbözet így az enyém. *Nem fog tudni akkorát nyerni ezen az italon, mint amennyit a legendás főzetek eladásával nyert, de ha Arthenior legjobb kalmárja azt mondja, hogy a lávavörös lötty ér kétszáz aranyat, akkor ér annyit. Nestar-nak viszont elég lesz csak százötvenet adnia.
Az ital áránál azonban őt jobban érdekli, hogy végre Orthus sem akarja titkolni az ismeretségüket.*
- Támogatom. Engem eddig is rosszul érintett. Olyan érzés volt, mintha nem merne felvállalni engem az ismeretségi körében. Mintha szégyellt volna engem *lebiggyeszti ajkait.* A kapcsolatunk részleteiről akkor sem kell tudnia senkinek, ha a város tudni véli, hogy Ön mögöttem áll. Egyébként utólagos engedelmével én már beszéltem Önről Nestar Úrnak. Jeleztem, hogy ha az üzlete valóban sikeres lesz, akkor Arthenior-ban Ön a megfelelő kapcsolat a számára. Nestar Úr szándékai tiszták, őt csak a bájitalszállítmányok érdeklik, én pedig jelenleg segítek neki társakat találni az üzlethez. Ennek folyományaként hamarosan Wegtoren-be utazom vele. Ha mindez jól sikerül, Nestar Úr a segítségemért cserébe felajánlotta, hogy bármi más árú szállítására is használhatom a majd a hajót, ha megvásároltuk. Itt jön Ön a képbe. Feltételezem, hogy egy hajó, amivel szállítmányozhat, az Ön üzleteit is fellendítené. *Mosolya szélesedik. Ha ezzel a lehetőséggel nem sikerül elérnie, hogy Orthus végre többre tartsa őt egy alkalmi szórakozásnál, akkor semmivel.*
2041. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-27 09:02:37
Üzenet elküldve: 2024-12-27 09:02:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Most meg ez is. Nagy nehezen kiböki, hogy szívesen menne még hozzá esetleg máskor is, Lorens meg teljesen érdektelen miatta. Persze nem azt mondja, hogy üdvrivalgást várt vagy ilyesmi, de ilyen egyszerűen elintézni, hogy "Jó.". De jó. Minek is kéne nagy feneket keríteni a dolgoknak? Átviszi a fránya növényeket aztán jöhet is el. Legalább nem fogják felőrölni egymás idegeit.*
- Persze, hogy jó.
*Sóhajtja maga elé kissé elhúzva a száját. Mert tényleg jó lenne. Ez is jó, hogy összetalálkoztak így véletlenül. Jó volt az az egyszeriben rátelepedő nyugalom és az azt piszkáló izgatottság, ahogy meghallotta a hangját. Ahogy azután megpillantotta őt magát. Azzal az idegesítő, de borzalmasan kedvére való vigyorral. Most pedig mi van? Mire észbe kaphatott ismét mellette van. Vele sétál. Hozzá sétál. Jó, csak az edényért, meg talán megbontani azt a gyümölcs pálinkát, de akkor is Lorens mellett van. Egyszeriben pedig már nem is olyan bosszantó az érzés, hogy nem csak a képeken pillanthat bele azokba a kék szemekbe.*
- Nem kell aggódni, persze. *Bólogat mormogva.* Sok híres, de igencsak utolsó mondat kezdődött már így.
*Dünnyögi, ahogy a kosarakban csörömpölő üvegekre sandít. Mérgében rászorít a kezében tartott sálra, minek hatására először meglepődik, hogy még mindig szorongatja. Utána meglepődik azon, hogy egyáltalán miért van nála. Annak a morcosan gondoskodó emléknek a hatására pedig akaratlanul is elmosolyodik. Gyengéden simítja meg az anyagot, majd halkan szusszanva emeli maga elé a kezét, hogy szemügyre vegye. Halványan tarkítja csak pár festékmaszat. Remélhetőleg ki tudja szedni belőle, hogy az anyag ne sérüljön. Bár, ha benne marad is csak egyedi lesz tőle, értékesebb. Mert így is az. Mert Lorenstől kapta. Vagyis nem, de éppenséggel elkönyvelheti úgy. Mikor a kezébe nyomta nem mondta, hogy adja vissza, így nem is fogja, ha nem kérik. Ezt már más lánynak amúgy is illetlen lenne odaadni. Az egyetlen értelmes dolog, amire a férfi használni tudná, az meg csak annyi, hogy fellógatja magát a gerendára vele, ha már teljes mértékig az őrületbe kergette a szőkeség. Azért meg kár lenne érte. Túl finom anyag. Vigyorogja meg magában a gondolatot, ahogy végül a nyakába veszi a sálat és eligazgatja.*
- Ha mégis baja lesz az üvegemnek az adósom leszel. Azt meg ugye egyikőnk sem akarja.
*Mert ő nem tartozik a sálért. Bizony, hogy nem. Nem kellett a férfinak és kész. Viszont neki kell az üveg. Igazából az összes. Bár nem lenne nagy dolog, ha bármelyik összetörne, de a saját pálinkáját így is éppen elég kellemetlen volt megvenni. Semmi kedve még egyszer ahhoz a tortúrához. Meg a végén, ha az első után hamar vesz még egyet, le nem mossa magáról, hogy ő ilyen szapora a férfiakkal.
Lorens kérdése közben igencsak meglepi. A fejét felkapva pislog rá értetlenül, amíg lassan eljut az elméjébe az a lényeg, miszerint érdeklődik utána. Meg az is, hogy a piacot már el is hagyták egy ideje. Egy pillanatra elfordul, amíg körbe pislog. Nem sokszor fordul meg ezen a részen. Persze ő sem lakik palotában, de a néni háza ezek mellett szinte annak tűnik.*
- Végül igen.
*Bólint, ahogy visszafordul a kékszeműhöz.*
- Mondjuk jócskán átalakítottam, de kész van.
*Meg mellette még vagy kettő, amin ugyan az a kék szem néz vissza rá. De ki kellett festenie magából, mert borzalmasan idegesítette. Bár utána sem lett könnyebb, hogy pár lélektelen kép néz vissza rá, mikor akár az eredetibe is belebámulhatna. Üresség és hiányérzet uralkodott benne egész éjszaka. Most pedig amellett, hogy megint egymás idegeit borzolják időnként, mégis nyugodt. Annyira meg nem is érzi már zavarónak, inkább csak furcsának és idegennek, hogy most érzi úgy, hogy helyén vannak a dolgok.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Most meg ez is. Nagy nehezen kiböki, hogy szívesen menne még hozzá esetleg máskor is, Lorens meg teljesen érdektelen miatta. Persze nem azt mondja, hogy üdvrivalgást várt vagy ilyesmi, de ilyen egyszerűen elintézni, hogy "Jó.". De jó. Minek is kéne nagy feneket keríteni a dolgoknak? Átviszi a fránya növényeket aztán jöhet is el. Legalább nem fogják felőrölni egymás idegeit.*
- Persze, hogy jó.
*Sóhajtja maga elé kissé elhúzva a száját. Mert tényleg jó lenne. Ez is jó, hogy összetalálkoztak így véletlenül. Jó volt az az egyszeriben rátelepedő nyugalom és az azt piszkáló izgatottság, ahogy meghallotta a hangját. Ahogy azután megpillantotta őt magát. Azzal az idegesítő, de borzalmasan kedvére való vigyorral. Most pedig mi van? Mire észbe kaphatott ismét mellette van. Vele sétál. Hozzá sétál. Jó, csak az edényért, meg talán megbontani azt a gyümölcs pálinkát, de akkor is Lorens mellett van. Egyszeriben pedig már nem is olyan bosszantó az érzés, hogy nem csak a képeken pillanthat bele azokba a kék szemekbe.*
- Nem kell aggódni, persze. *Bólogat mormogva.* Sok híres, de igencsak utolsó mondat kezdődött már így.
*Dünnyögi, ahogy a kosarakban csörömpölő üvegekre sandít. Mérgében rászorít a kezében tartott sálra, minek hatására először meglepődik, hogy még mindig szorongatja. Utána meglepődik azon, hogy egyáltalán miért van nála. Annak a morcosan gondoskodó emléknek a hatására pedig akaratlanul is elmosolyodik. Gyengéden simítja meg az anyagot, majd halkan szusszanva emeli maga elé a kezét, hogy szemügyre vegye. Halványan tarkítja csak pár festékmaszat. Remélhetőleg ki tudja szedni belőle, hogy az anyag ne sérüljön. Bár, ha benne marad is csak egyedi lesz tőle, értékesebb. Mert így is az. Mert Lorenstől kapta. Vagyis nem, de éppenséggel elkönyvelheti úgy. Mikor a kezébe nyomta nem mondta, hogy adja vissza, így nem is fogja, ha nem kérik. Ezt már más lánynak amúgy is illetlen lenne odaadni. Az egyetlen értelmes dolog, amire a férfi használni tudná, az meg csak annyi, hogy fellógatja magát a gerendára vele, ha már teljes mértékig az őrületbe kergette a szőkeség. Azért meg kár lenne érte. Túl finom anyag. Vigyorogja meg magában a gondolatot, ahogy végül a nyakába veszi a sálat és eligazgatja.*
- Ha mégis baja lesz az üvegemnek az adósom leszel. Azt meg ugye egyikőnk sem akarja.
*Mert ő nem tartozik a sálért. Bizony, hogy nem. Nem kellett a férfinak és kész. Viszont neki kell az üveg. Igazából az összes. Bár nem lenne nagy dolog, ha bármelyik összetörne, de a saját pálinkáját így is éppen elég kellemetlen volt megvenni. Semmi kedve még egyszer ahhoz a tortúrához. Meg a végén, ha az első után hamar vesz még egyet, le nem mossa magáról, hogy ő ilyen szapora a férfiakkal.
Lorens kérdése közben igencsak meglepi. A fejét felkapva pislog rá értetlenül, amíg lassan eljut az elméjébe az a lényeg, miszerint érdeklődik utána. Meg az is, hogy a piacot már el is hagyták egy ideje. Egy pillanatra elfordul, amíg körbe pislog. Nem sokszor fordul meg ezen a részen. Persze ő sem lakik palotában, de a néni háza ezek mellett szinte annak tűnik.*
- Végül igen.
*Bólint, ahogy visszafordul a kékszeműhöz.*
- Mondjuk jócskán átalakítottam, de kész van.
*Meg mellette még vagy kettő, amin ugyan az a kék szem néz vissza rá. De ki kellett festenie magából, mert borzalmasan idegesítette. Bár utána sem lett könnyebb, hogy pár lélektelen kép néz vissza rá, mikor akár az eredetibe is belebámulhatna. Üresség és hiányérzet uralkodott benne egész éjszaka. Most pedig amellett, hogy megint egymás idegeit borzolják időnként, mégis nyugodt. Annyira meg nem is érzi már zavarónak, inkább csak furcsának és idegennek, hogy most érzi úgy, hogy helyén vannak a dolgok.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2143-2162