Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 104 (2061. - 2080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2143-2162
2080. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-02 20:38:06
Üzenet elküldve: 2025-01-02 20:38:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Összeszorítja az állkapcsát. Látja Tirin a mélázást és valami mást is - talán feszeng? Igen, biztos erről van szó. Valószínűleg alig várja, hogy végre elmehessen innen. Hibáztatja érte? Nem, igazából nem. Hiszen amióta csak megismerte, azon volt, hogy betörje őt, hogy engedelmességre kényszerítse, mint az összes többi lányt előtte. Persze azóta már rájött, hogy Tiri nem olyan, mint a többiek voltak előtte. Nem arról van szó, hogy ilyen kerek mellek ne lettek volna még a kezében, vagy ne érzett volna maga körül éppenyire feszes ölet korábban is. De a szőkeség több ezeknél. Hogy mennyivel, azt még nem tudja. De több. Mert valahol kifejezetten élvezte -még ha mocskosul dühítette is-, hogy a lány ellene szegült, hogy feleselt neki, és hogy egy-egy alkalommal olyannyira találó módon szólalt meg, hogy arra hirtelenjében válasza sem akadt. És az is újszerű élmény neki, hogy egyáltalán érdeklődik más iránt, mármint hogy az mit csinál, esetleg kivel beszél, vagy épp enyeleg a piacon az ecsetárus mellett.*
- A néne. *-bólint komor-komolyan-* Igen, gondolom van, amiben ő is tudna segíteni.
*És van, amiben nem. Van amiben csak a lány tudna. De valószínűleg nem akarna. Sőt, szinte biztos, hogy nem. Az is biztos, hogy bármikor kopogtatna be annak a háznak az ajtaján, /bármikor/, a lány pont nem lenne otthon, csak a néne. A francba is, miért is ne így lenne?*
- Szia. *-visszhangozza a köszönést, azt a szót, amiben biztos volt, hogy hallani fogja. Maga is az ajtó felé lép. Hogy kiengedje rajta Tirit? Hogy becsukja mögötte? Hogy rátegye a tenyerét a deszkákra, hogy a lány ne is tudja kinyitni? Még nem tudja. Nem tudja. És ez baj. A fenébe is. Amikor Tiri megtorpan, megáll maga is. Egy pillanatig nem tudja, hogy mit akar a lány, kíváncsian néz rá, aztán lassan bólint.*
- Értem. *-mondja tűnődve, de nem biztos benne, hogy tényleg érti is.-* Rendben. Ha.. jó.
*Inkább összeszorítja megint az állkapcsát. Hogy ez-e a jó döntés, vagy sem, azt nem tudja; mindenesetre kettőt pislogni sincs ideje, és már egyedül áll a szobában. Abban a poros, elhanyagolt, rohadt szobában. A kilincsre teszi a kezét, pont oda, ahol nemrég még a szőkeség ujjai voltak, de nem nyomja le. Miért is menne utána? Tiri menni akart, ment. Megy is. Most van a lépcső aljánál. Egyértelműen hallja és tudja. Nemsokára kilép majd az utcára, és eltűnik. Utána menni? Minek. Felkeresni majd.. egy nap vagy kettő, egy hat múlva? Talán. Nem! Talán igen..? A fenébe..*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Összeszorítja az állkapcsát. Látja Tirin a mélázást és valami mást is - talán feszeng? Igen, biztos erről van szó. Valószínűleg alig várja, hogy végre elmehessen innen. Hibáztatja érte? Nem, igazából nem. Hiszen amióta csak megismerte, azon volt, hogy betörje őt, hogy engedelmességre kényszerítse, mint az összes többi lányt előtte. Persze azóta már rájött, hogy Tiri nem olyan, mint a többiek voltak előtte. Nem arról van szó, hogy ilyen kerek mellek ne lettek volna még a kezében, vagy ne érzett volna maga körül éppenyire feszes ölet korábban is. De a szőkeség több ezeknél. Hogy mennyivel, azt még nem tudja. De több. Mert valahol kifejezetten élvezte -még ha mocskosul dühítette is-, hogy a lány ellene szegült, hogy feleselt neki, és hogy egy-egy alkalommal olyannyira találó módon szólalt meg, hogy arra hirtelenjében válasza sem akadt. És az is újszerű élmény neki, hogy egyáltalán érdeklődik más iránt, mármint hogy az mit csinál, esetleg kivel beszél, vagy épp enyeleg a piacon az ecsetárus mellett.*
- A néne. *-bólint komor-komolyan-* Igen, gondolom van, amiben ő is tudna segíteni.
*És van, amiben nem. Van amiben csak a lány tudna. De valószínűleg nem akarna. Sőt, szinte biztos, hogy nem. Az is biztos, hogy bármikor kopogtatna be annak a háznak az ajtaján, /bármikor/, a lány pont nem lenne otthon, csak a néne. A francba is, miért is ne így lenne?*
- Szia. *-visszhangozza a köszönést, azt a szót, amiben biztos volt, hogy hallani fogja. Maga is az ajtó felé lép. Hogy kiengedje rajta Tirit? Hogy becsukja mögötte? Hogy rátegye a tenyerét a deszkákra, hogy a lány ne is tudja kinyitni? Még nem tudja. Nem tudja. És ez baj. A fenébe is. Amikor Tiri megtorpan, megáll maga is. Egy pillanatig nem tudja, hogy mit akar a lány, kíváncsian néz rá, aztán lassan bólint.*
- Értem. *-mondja tűnődve, de nem biztos benne, hogy tényleg érti is.-* Rendben. Ha.. jó.
*Inkább összeszorítja megint az állkapcsát. Hogy ez-e a jó döntés, vagy sem, azt nem tudja; mindenesetre kettőt pislogni sincs ideje, és már egyedül áll a szobában. Abban a poros, elhanyagolt, rohadt szobában. A kilincsre teszi a kezét, pont oda, ahol nemrég még a szőkeség ujjai voltak, de nem nyomja le. Miért is menne utána? Tiri menni akart, ment. Megy is. Most van a lépcső aljánál. Egyértelműen hallja és tudja. Nemsokára kilép majd az utcára, és eltűnik. Utána menni? Minek. Felkeresni majd.. egy nap vagy kettő, egy hat múlva? Talán. Nem! Talán igen..? A fenébe..*
2079. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-02 18:48:23
Üzenet elküldve: 2025-01-02 18:48:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy egyszerű nap//
*Ne is számítson sok sajnálkozásra tőle, ha valamiért nem esett volna meg a lányon a szíve, vagy más lábbal kelt volna fel az ágyból, már lehet rég a lány erszényének tartalmának elköltésével tölteni a reggelét. Mennyivel egyszerűbb is lehetett volna ez a reggel. De a sors, vagy a kedve más felé terelte a történetüket. Amiből mindkettőjük talán nyerhet.
Beleegyezően bólint csupán a nő szavára. Megtudja érteni, milyen az amikor az élet nem úgy alakul az otthonában, ahogy ő azt elképzelte. Bár az ő esetében ez picivel másabb. Mondani szokás, a kiálló szöget bekalapálják a helyére, ez nála nem igazán sikerült. Végül inkább kihúzták a fából.
A sütögetés hallatán elismerően húzza félre a száját. Nincs is ezzel baj, a frissen sült kenyeret ő is tudja értékelni, főleg ha nem neki kell elkészíteni.
Ekkor veszi észre azokat a zavartan harapott dús ajkakat, amit titkon megcsodál, amíg a lány tekintete azzal van elfoglalva, hogy a kupáját töltse meg vízzel. Amit most ismét magához emel, hogy egy apróbbat kortyoljon bele. Elmereng azon, hogy milyen kár néha az emberekért, hisz oly hamar elhervadnak. Kár az ilyen szépségekért. A többségüket ki nem állhatja, de azok amik kitűnnek a sok közül, akár a szép virágok a gazban. Megáll néha megcsodálni. Ez egy ilyen alkalom.*
- A Kalmár egy ideje bezárt, de a Pegazusban szerintem mindig kell egy extra kéz.
*Vonja meg a vállát. Mert valóban, mióta a kalmár nem várja tárt karokkal a sűrű barna élvezőket - amit soha a büdös életben nem tudott megérteni - meggyarapodott a Pegazus vendégeinek a száma.*
- Eh, a hibákból tanul az ember. Már aki, mert nekem még azóta is vannak bajaim vele.
*Rázza meg rosszallóan a fejét egy csalfa félmosollyal. Mintha egy rövidke kis kacaj is elhagyta volna a vékony ajkait.
Ismét felemeli átható tekintetét a lányra, annak kérdésen gondolkodik egy keveset.*
- Úgy tűnik.
*Szólal fel elsőre röviden tömören. Majd egy kis szünettel folytatja tovább, nem tűnik tisztességesnek számára, hogy csak ennyit mondott a lánynak, aki már annyit mesélt magáról. Megérdemel egy kis morzsát az életéből.*
- "Atyám" küldött ide, hogy is mondjam. Átértékelni az életem. Nem messze van a lakása, néhány utcával feljebb.
*Az apja megemlítése, nagyon nehezen akart a szájára esni, ez érezhető a rövidke kis információból amit megosztott a lánnyal. Válasza után figyeli annak tekintetét, vajon kíváncsi másra is?*
*Ne is számítson sok sajnálkozásra tőle, ha valamiért nem esett volna meg a lányon a szíve, vagy más lábbal kelt volna fel az ágyból, már lehet rég a lány erszényének tartalmának elköltésével tölteni a reggelét. Mennyivel egyszerűbb is lehetett volna ez a reggel. De a sors, vagy a kedve más felé terelte a történetüket. Amiből mindkettőjük talán nyerhet.
Beleegyezően bólint csupán a nő szavára. Megtudja érteni, milyen az amikor az élet nem úgy alakul az otthonában, ahogy ő azt elképzelte. Bár az ő esetében ez picivel másabb. Mondani szokás, a kiálló szöget bekalapálják a helyére, ez nála nem igazán sikerült. Végül inkább kihúzták a fából.
A sütögetés hallatán elismerően húzza félre a száját. Nincs is ezzel baj, a frissen sült kenyeret ő is tudja értékelni, főleg ha nem neki kell elkészíteni.
Ekkor veszi észre azokat a zavartan harapott dús ajkakat, amit titkon megcsodál, amíg a lány tekintete azzal van elfoglalva, hogy a kupáját töltse meg vízzel. Amit most ismét magához emel, hogy egy apróbbat kortyoljon bele. Elmereng azon, hogy milyen kár néha az emberekért, hisz oly hamar elhervadnak. Kár az ilyen szépségekért. A többségüket ki nem állhatja, de azok amik kitűnnek a sok közül, akár a szép virágok a gazban. Megáll néha megcsodálni. Ez egy ilyen alkalom.*
- A Kalmár egy ideje bezárt, de a Pegazusban szerintem mindig kell egy extra kéz.
*Vonja meg a vállát. Mert valóban, mióta a kalmár nem várja tárt karokkal a sűrű barna élvezőket - amit soha a büdös életben nem tudott megérteni - meggyarapodott a Pegazus vendégeinek a száma.*
- Eh, a hibákból tanul az ember. Már aki, mert nekem még azóta is vannak bajaim vele.
*Rázza meg rosszallóan a fejét egy csalfa félmosollyal. Mintha egy rövidke kis kacaj is elhagyta volna a vékony ajkait.
Ismét felemeli átható tekintetét a lányra, annak kérdésen gondolkodik egy keveset.*
- Úgy tűnik.
*Szólal fel elsőre röviden tömören. Majd egy kis szünettel folytatja tovább, nem tűnik tisztességesnek számára, hogy csak ennyit mondott a lánynak, aki már annyit mesélt magáról. Megérdemel egy kis morzsát az életéből.*
- "Atyám" küldött ide, hogy is mondjam. Átértékelni az életem. Nem messze van a lakása, néhány utcával feljebb.
*Az apja megemlítése, nagyon nehezen akart a szájára esni, ez érezhető a rövidke kis információból amit megosztott a lánnyal. Válasza után figyeli annak tekintetét, vajon kíváncsi másra is?*
2078. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-02 18:05:00
Üzenet elküldve: 2025-01-02 18:05:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Zavarban van. Rettentően és ez olyan újdonság, amivel nem igazán tud mit kezdeni. Pedig szeretne. Egyre biztosabb abban, hogy mit akar, de olyan újdonság ez az egész a számára, hogy fogalma sincs hogyan kezdjen hozzá. Arról nem is beszélve, hogy az ő akarata kevés, ha közben meg ő nem kell.
Szíve szerint most jól nyakon csapná magát, de helyette csak a francos kosár fülét gyűrögeti. Harisnyát vett, meg pálinkát. Rhéát meg gyümölcsöt, hogy kedvezzen valakinek, aki lelépett és most a lányt sem marasztalja. Pukkadjon is meg. Annak a hülye harisnyának majd fog örülni más. Meg a pálinkának is. Őt aztán nem érdekli ez a mamlasz.
Persze, hogy nem érdekli. Durva, önelégült és akaratos. Rákényszerítette, hogy meghajoljon neki, mintha valami jól idomított kutya lenne. Vagy egy olyan nő, akit felrángat a pincéből, ha éppen kedve szottyan rá, aztán meg visszarúgja a lépcsőn és rázárja az ajtót, ha éppen elunta. Na ő biztos nem fog arra várni, hogy rányisson. Maga irányítja a dolgait, szóval elmegy, ha akar és jön, mert ő akar jönni. Akarna jönni?
Sóhajtva pillant ki a kusza gondolatok közül. Azokba a gyönyörű, rideg szemekbe, a markáns, megkapó arcra, amibe belelógnak azok a komisz, hollószín tincsek. Majdnem ellopott egy sálat azért, hogy letörölje a képéről a festéket. Emlékezett a virágra és lám kapott is egyet. Egy olyat, aminek haszna van, szép és emlékeztetni fogja örökre Lorensre. Francba is. Nem hogy jönni akarna, elmenni sem esik jól. Sóhajtva rázza meg a fejét, ahogy ismét inkább mosolyt ölt magára.*
- Persze. Egyelőre tervben sincs és lehetőségem sincs megszökni. De, ha mégsem vagyok épp ott a néne is tud segíteni.
*Bólint megerősítve a szavait, miközben a szemei tovább vándorolnak a nyakára, az ing takarta mellkasra, amihez alig egy napja még hozzábújhatott. Felrémlik benne, hogy milyen jó meleg volt a bőre, most meg mennyire körbe öleli a hideg. Tovább meg már kalandozni sem mer, mert az ujjai már így is épp eléggé görcsösen szorítják a kosár fülét. Olyan szívesen mondana valamit, amivel bebiztosíthatná a férfit, hogy szeretné még látni. Mert tényleg szeretné. Ami az őszintét megvallva már önmagában is elég riasztó gondolat, de mellé még az is párosul, hogy itt nem csak ölének fellobbanó kínjának enyhítése miatt. Beszélgetni, megismerni, akár egy újabb piaci séta alkalmával. Itt most csak egy kedvére való plusz lenne, ha a nap végén megint az asztalra lenne dobva. Vagy éppen szemből a falnak nyomva, miközben felgyűri rajta a ruhát és...*
- Akkor... szia!
*Tartja fent a mosolyt, egy apró biccentéssel meg is toldja, majd elfordulva igazgatja meg a kosár tartalmát és az ajtóhoz sétál.*
- Ha nem vagyok otthon...
*Ajtó nyitás közben megtorpan, majd visszapillant rá.*
- Megvárhatsz. Nem szoktam sokáig elmaradni.
*Szusszan aprót, majd mielőtt a gondolatai valami butaságra ösztönöznék kilép és be is csukja maga mögött az ajtót.*
- Celestiriel, te aztán egy vérbeli picsa vagy.
*Nyögi halkan, miközben megindul. A gondolatai pedig kényelmetlenül cikáznak a mamlasz és a hangosan felnyikorduló lépcsőfok között. A pár pillanat múlva érkező nyikordulás és halk, de ijedt kiáltás, majd szentségelés a bizonyítéka, hogy nem, nem sikerült megjegyezni azt a fokot.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Zavarban van. Rettentően és ez olyan újdonság, amivel nem igazán tud mit kezdeni. Pedig szeretne. Egyre biztosabb abban, hogy mit akar, de olyan újdonság ez az egész a számára, hogy fogalma sincs hogyan kezdjen hozzá. Arról nem is beszélve, hogy az ő akarata kevés, ha közben meg ő nem kell.
Szíve szerint most jól nyakon csapná magát, de helyette csak a francos kosár fülét gyűrögeti. Harisnyát vett, meg pálinkát. Rhéát meg gyümölcsöt, hogy kedvezzen valakinek, aki lelépett és most a lányt sem marasztalja. Pukkadjon is meg. Annak a hülye harisnyának majd fog örülni más. Meg a pálinkának is. Őt aztán nem érdekli ez a mamlasz.
Persze, hogy nem érdekli. Durva, önelégült és akaratos. Rákényszerítette, hogy meghajoljon neki, mintha valami jól idomított kutya lenne. Vagy egy olyan nő, akit felrángat a pincéből, ha éppen kedve szottyan rá, aztán meg visszarúgja a lépcsőn és rázárja az ajtót, ha éppen elunta. Na ő biztos nem fog arra várni, hogy rányisson. Maga irányítja a dolgait, szóval elmegy, ha akar és jön, mert ő akar jönni. Akarna jönni?
Sóhajtva pillant ki a kusza gondolatok közül. Azokba a gyönyörű, rideg szemekbe, a markáns, megkapó arcra, amibe belelógnak azok a komisz, hollószín tincsek. Majdnem ellopott egy sálat azért, hogy letörölje a képéről a festéket. Emlékezett a virágra és lám kapott is egyet. Egy olyat, aminek haszna van, szép és emlékeztetni fogja örökre Lorensre. Francba is. Nem hogy jönni akarna, elmenni sem esik jól. Sóhajtva rázza meg a fejét, ahogy ismét inkább mosolyt ölt magára.*
- Persze. Egyelőre tervben sincs és lehetőségem sincs megszökni. De, ha mégsem vagyok épp ott a néne is tud segíteni.
*Bólint megerősítve a szavait, miközben a szemei tovább vándorolnak a nyakára, az ing takarta mellkasra, amihez alig egy napja még hozzábújhatott. Felrémlik benne, hogy milyen jó meleg volt a bőre, most meg mennyire körbe öleli a hideg. Tovább meg már kalandozni sem mer, mert az ujjai már így is épp eléggé görcsösen szorítják a kosár fülét. Olyan szívesen mondana valamit, amivel bebiztosíthatná a férfit, hogy szeretné még látni. Mert tényleg szeretné. Ami az őszintét megvallva már önmagában is elég riasztó gondolat, de mellé még az is párosul, hogy itt nem csak ölének fellobbanó kínjának enyhítése miatt. Beszélgetni, megismerni, akár egy újabb piaci séta alkalmával. Itt most csak egy kedvére való plusz lenne, ha a nap végén megint az asztalra lenne dobva. Vagy éppen szemből a falnak nyomva, miközben felgyűri rajta a ruhát és...*
- Akkor... szia!
*Tartja fent a mosolyt, egy apró biccentéssel meg is toldja, majd elfordulva igazgatja meg a kosár tartalmát és az ajtóhoz sétál.*
- Ha nem vagyok otthon...
*Ajtó nyitás közben megtorpan, majd visszapillant rá.*
- Megvárhatsz. Nem szoktam sokáig elmaradni.
*Szusszan aprót, majd mielőtt a gondolatai valami butaságra ösztönöznék kilép és be is csukja maga mögött az ajtót.*
- Celestiriel, te aztán egy vérbeli picsa vagy.
*Nyögi halkan, miközben megindul. A gondolatai pedig kényelmetlenül cikáznak a mamlasz és a hangosan felnyikorduló lépcsőfok között. A pár pillanat múlva érkező nyikordulás és halk, de ijedt kiáltás, majd szentségelés a bizonyítéka, hogy nem, nem sikerült megjegyezni azt a fokot.*
2077. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-02 17:21:24
Üzenet elküldve: 2025-01-02 17:21:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Már fel sem igen veszi, hogy Tiri megint okoskodással válaszol a próbálkozására, hogy valami kedveset mondjon. Tudna rá zsigerből válaszolni, valamit, ami nem lenne kedves megjegyzés, de most elengedi a dolgot. A lány mosolyát nézi inkább, és arra gondol, hogy no lám, örömet okozott neki. És ez igazából jó érzéssel tölti el. Nem csak azért, mert tudja, hogy egy ilyen piszlicsáré apróság után Tiri kezelhetőbb és kezesebb lesz valószínűleg, hanem azért is, mert.. mert.. Mert, úgy fest, egyszerűen csak örül a lány örömének. (~Ez is új..!~)*
- Hm, ugyan. *-legyint aprót Tiri szavaira-* Hiszen akkor nem is emlékeztem jól.
*Attól függetlenül bánja, hogy így alakult? Nem. Sőt, még az sem kizárt, hogy lesz olyan, hogy ad neki valamit a jövőben. Talán. Esetleg. De azért ne szokjon hozzá a szőkeség. Apropó – a jövőben..? Miért is veszi biztosra, hogy a lány nem fog kapni az alkalmon, és lényegében elmenekülni innen, ahogy kirakja a lábát az ajtón? Hiszen most már semmi nem köti őket össze. Elvileg. Nem?
Csak a fejét fordítja Tiri után, ahogy az az asztalhoz sétál a holmijáért. Hát ennyi. Mindjárt kisétál az ajtón, annyit mond csak hogy „szia”, és örökre eltűnik. Végre! Végre? Ennyi? A fenébe is, nem szeretné, hogy ez csak így, ennyi legyen. Összeszorítja az állkapcsát, úgy bólint aprót a lány szavaira.*
- Persze. *-mondja halkan, szinte mormogva-* Ez csak természetes.
*Zsebre vágja a kezeit, mert nem tud velük mit kezdeni. A zsebei üresek, az ujjai a hüvelykujjai köré fonódnak.*
- Ha.. valami kellene.. *-a szőkeség arcára pillant, maga sem biztos benne hogy hogyan akarja befejezni a mondatot. Az sem biztos, hogy egyáltalán bele kellett volna kezdenie.-* Akkor ugyanott talállak? A háznál?
*Ha mondjuk kamilla kéne. Vagy fokhagyma. Vagy az a tüdőfű, vagy mi a fene. Vagy ha nagyon lüktetnének a golyói, és azt a lüktetést megint a lány ölével szeretné csillapítani. Vagy a szájával. Mindegy. Vagy ha csak ahhoz lenne kedve, hogy perlekedjen Tirivel – bár ehhez az kéne, hogy megbolonduljon kicsit. Kicsit nagyon. Megköszörüli a torkát, a kosárra pislant. Az edény alatt ott van valahol a harisnya is, meg az üvegek. Fura bevásárlókör volt. A kosárról aztán újra a szőkeség arcára pislant. A szájára, az orra hegyére, a szemeibe. Szép szemei vannak. A fenébe is..!*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Már fel sem igen veszi, hogy Tiri megint okoskodással válaszol a próbálkozására, hogy valami kedveset mondjon. Tudna rá zsigerből válaszolni, valamit, ami nem lenne kedves megjegyzés, de most elengedi a dolgot. A lány mosolyát nézi inkább, és arra gondol, hogy no lám, örömet okozott neki. És ez igazából jó érzéssel tölti el. Nem csak azért, mert tudja, hogy egy ilyen piszlicsáré apróság után Tiri kezelhetőbb és kezesebb lesz valószínűleg, hanem azért is, mert.. mert.. Mert, úgy fest, egyszerűen csak örül a lány örömének. (~Ez is új..!~)*
- Hm, ugyan. *-legyint aprót Tiri szavaira-* Hiszen akkor nem is emlékeztem jól.
*Attól függetlenül bánja, hogy így alakult? Nem. Sőt, még az sem kizárt, hogy lesz olyan, hogy ad neki valamit a jövőben. Talán. Esetleg. De azért ne szokjon hozzá a szőkeség. Apropó – a jövőben..? Miért is veszi biztosra, hogy a lány nem fog kapni az alkalmon, és lényegében elmenekülni innen, ahogy kirakja a lábát az ajtón? Hiszen most már semmi nem köti őket össze. Elvileg. Nem?
Csak a fejét fordítja Tiri után, ahogy az az asztalhoz sétál a holmijáért. Hát ennyi. Mindjárt kisétál az ajtón, annyit mond csak hogy „szia”, és örökre eltűnik. Végre! Végre? Ennyi? A fenébe is, nem szeretné, hogy ez csak így, ennyi legyen. Összeszorítja az állkapcsát, úgy bólint aprót a lány szavaira.*
- Persze. *-mondja halkan, szinte mormogva-* Ez csak természetes.
*Zsebre vágja a kezeit, mert nem tud velük mit kezdeni. A zsebei üresek, az ujjai a hüvelykujjai köré fonódnak.*
- Ha.. valami kellene.. *-a szőkeség arcára pillant, maga sem biztos benne hogy hogyan akarja befejezni a mondatot. Az sem biztos, hogy egyáltalán bele kellett volna kezdenie.-* Akkor ugyanott talállak? A háznál?
*Ha mondjuk kamilla kéne. Vagy fokhagyma. Vagy az a tüdőfű, vagy mi a fene. Vagy ha nagyon lüktetnének a golyói, és azt a lüktetést megint a lány ölével szeretné csillapítani. Vagy a szájával. Mindegy. Vagy ha csak ahhoz lenne kedve, hogy perlekedjen Tirivel – bár ehhez az kéne, hogy megbolonduljon kicsit. Kicsit nagyon. Megköszörüli a torkát, a kosárra pislant. Az edény alatt ott van valahol a harisnya is, meg az üvegek. Fura bevásárlókör volt. A kosárról aztán újra a szőkeség arcára pislant. A szájára, az orra hegyére, a szemeibe. Szép szemei vannak. A fenébe is..!*
2076. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-02 16:26:10
Üzenet elküldve: 2025-01-02 16:26:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy egyszerű nap//
*Szerencsére nem is érzi szükségét, hogy szánják az apja miatt. Az élet velejárója az is, hogy egyszer vége szakad. Kinek így, kinek úgy. A halál pedig az időben sem válogat. Persze borzalmasan hiányzik neki az apja, az anyjáék. Honvágya akad bőséggel, néha fűszerezve egy kis bűntudattal. De, ha otthon marad akkor elveszíti a lehetőségét, hogy olyat csináljon, amit szeret is. Ebbe pedig a szántás, a vetés, az állatok nem tartoznak bele. Oda nagyobb rendezettség kell, mint amivel ő rendelkezik.*
- Nincs is. Egyszerűen az az élet ott nem az enyém.
*Vonja meg a vállait, ahogy tekintete elkalandozik a kis kemence felé.*
- Tudod én szeretek sütni. Tudom butaság, de így van.
*Mosolyodik el zavartan, ahogy végül visszafordul a fiúhoz.*
- Talán egyszer lesz majd egy kis pékségem. Vagy egy fogadóban süthetek majd. Bármit, akármit.
*Harap zavartan az ajkába, majd inkább a kancsóért nyúlva tölt még egy pohárral Lazziarnak.*
- Tudom buta terv, de legalább van.
*A javítások emlegetésére először csak pislogva körbe néz, majd halkan felnevetve ingatja meg a fejét.*
- Hát ehhez sem konyítok sokat, de élvezem csinálni, mert magamnak formálom. Ha ügyetlen lesz, akkor az lesz.
*Ne ázzon be és legyen egy kicsit csinosabb. Sosem akart palotát, nem rajong a puccos dolgokért. Mindig is vágya volt egy apró kis házikó, ahol kényelmesen elélhet, akár egyedül, akár később valakinek az oldalán. Lehet, hogy naivan áll hozzá a dolgaihoz, de továbbra is csak szerencsét próbál és nincsen kőbe vésve, hogy ezen az úton kell ragadnia. Állandó változás az élet, hol segítve, hol akadályokkal, hol meglepetésekkel, mint Lazziar ajánlata. Amíg pedig nem egyhangú addig nem bánja, hogy mindent maga mögött hagyott és belevágott ebbe az útba.*
- És te? Egyedül vagy itt a városban?
*Fogja kezei közé a poharat, miközben kíváncsian pillant a fiú arcára. Ő maga már eleget beszélt és nem hátrány, ha kicsit jobban megismeri az esetleges munkaadóját.*
*Szerencsére nem is érzi szükségét, hogy szánják az apja miatt. Az élet velejárója az is, hogy egyszer vége szakad. Kinek így, kinek úgy. A halál pedig az időben sem válogat. Persze borzalmasan hiányzik neki az apja, az anyjáék. Honvágya akad bőséggel, néha fűszerezve egy kis bűntudattal. De, ha otthon marad akkor elveszíti a lehetőségét, hogy olyat csináljon, amit szeret is. Ebbe pedig a szántás, a vetés, az állatok nem tartoznak bele. Oda nagyobb rendezettség kell, mint amivel ő rendelkezik.*
- Nincs is. Egyszerűen az az élet ott nem az enyém.
*Vonja meg a vállait, ahogy tekintete elkalandozik a kis kemence felé.*
- Tudod én szeretek sütni. Tudom butaság, de így van.
*Mosolyodik el zavartan, ahogy végül visszafordul a fiúhoz.*
- Talán egyszer lesz majd egy kis pékségem. Vagy egy fogadóban süthetek majd. Bármit, akármit.
*Harap zavartan az ajkába, majd inkább a kancsóért nyúlva tölt még egy pohárral Lazziarnak.*
- Tudom buta terv, de legalább van.
*A javítások emlegetésére először csak pislogva körbe néz, majd halkan felnevetve ingatja meg a fejét.*
- Hát ehhez sem konyítok sokat, de élvezem csinálni, mert magamnak formálom. Ha ügyetlen lesz, akkor az lesz.
*Ne ázzon be és legyen egy kicsit csinosabb. Sosem akart palotát, nem rajong a puccos dolgokért. Mindig is vágya volt egy apró kis házikó, ahol kényelmesen elélhet, akár egyedül, akár később valakinek az oldalán. Lehet, hogy naivan áll hozzá a dolgaihoz, de továbbra is csak szerencsét próbál és nincsen kőbe vésve, hogy ezen az úton kell ragadnia. Állandó változás az élet, hol segítve, hol akadályokkal, hol meglepetésekkel, mint Lazziar ajánlata. Amíg pedig nem egyhangú addig nem bánja, hogy mindent maga mögött hagyott és belevágott ebbe az útba.*
- És te? Egyedül vagy itt a városban?
*Fogja kezei közé a poharat, miközben kíváncsian pillant a fiú arcára. Ő maga már eleget beszélt és nem hátrány, ha kicsit jobban megismeri az esetleges munkaadóját.*
2075. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-02 15:06:01
Üzenet elküldve: 2025-01-02 15:06:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az izgatottsága valamennyit csillapodik, ahogy körbejárja a szobát. Kíváncsi, hogy hányan tehették meg ezt előtte. Hányan vették szemügyre ilyen kritikusan a bútorok tetején pihenő porréteget? Vajon hány nő után kellett megigazítani az elnyűtt ágyneműt? Lopott pillantásokkal méregeti az ágyat és hiába igyekszik érzi, hogy a szája fintorba húzódik. Persze nem a finnyásság miatt. Dehogy. Hisz az ő ágyneműje is bőven hagyott kívánnivalót maga után. Egyszerűen csak piszkálja annak a gondolata, hogy miket láthatott már itt ez a kis szoba. Mert ugyebár őt is könnyedén felpakolta az asztal tetejére, hogy azután ott megpakolja. Biztos sok ostoba liba maszatolta már össze azt a lepedőt. A gondolat meg szörnyen bosszantja, amire fel is horkanva kapja el inkább a tekintetét.
A visszakapott holmikat a kosárba pakolja, miközben azon tűnődik, hogy csak enyhít a helyzeten és a morcosságán, ha valami szemtelen megjegyzést azért kiokoskodna, de a bross színre kerülése pillanatokon belül kitöröl minden erre törekvést.
Az arcára költöző mosoly kivételesen őszinte és olyan boldog, mint amilyennek tűnik. Még akkor is, ha valószínűleg csak azért kapta Lorenstől, hogy nyugtassa azt a fene nagyra becsült önérzetét. De bánja is ő. Akkor is kedves gesztus, amiért hálás.*
- Persze, hogy jól.
*Vigyorodik el ahogy a virágra cirógat, miután Lorens végzett az utómunkálattal.*
- Nagyon kedves tőled, hogy emlékeztél.
*Pillant el a kosár felé, a tetején pihenő edényre. Igazából akkor mondhatni végzett is. A néni dolgai megvannak, Lorens is kifejezte a háláját. Nem tartoznak egymásnak már semmivel. Persze addig, amíg esetleg nem kell a férfinak valami újabb gaz.
Sóhajtva végül odasétál az asztalhoz, leveszi a vásznat és leszenvedi a kosarat, majd visszafordul hozzá.*
- Még mindig áll, hogy, ha kell valami csak szólj. Az árban megegyezünk.
*Von aprót a vállain. Igazából nem is kérne semmit, de ezt nem hagyja lehetőségnek, mert Lorens biztosan nem fogadná el. De okosak. Majd kitalálnak valamit, ha egyáltalán szükséges lesz valaha.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az izgatottsága valamennyit csillapodik, ahogy körbejárja a szobát. Kíváncsi, hogy hányan tehették meg ezt előtte. Hányan vették szemügyre ilyen kritikusan a bútorok tetején pihenő porréteget? Vajon hány nő után kellett megigazítani az elnyűtt ágyneműt? Lopott pillantásokkal méregeti az ágyat és hiába igyekszik érzi, hogy a szája fintorba húzódik. Persze nem a finnyásság miatt. Dehogy. Hisz az ő ágyneműje is bőven hagyott kívánnivalót maga után. Egyszerűen csak piszkálja annak a gondolata, hogy miket láthatott már itt ez a kis szoba. Mert ugyebár őt is könnyedén felpakolta az asztal tetejére, hogy azután ott megpakolja. Biztos sok ostoba liba maszatolta már össze azt a lepedőt. A gondolat meg szörnyen bosszantja, amire fel is horkanva kapja el inkább a tekintetét.
A visszakapott holmikat a kosárba pakolja, miközben azon tűnődik, hogy csak enyhít a helyzeten és a morcosságán, ha valami szemtelen megjegyzést azért kiokoskodna, de a bross színre kerülése pillanatokon belül kitöröl minden erre törekvést.
Az arcára költöző mosoly kivételesen őszinte és olyan boldog, mint amilyennek tűnik. Még akkor is, ha valószínűleg csak azért kapta Lorenstől, hogy nyugtassa azt a fene nagyra becsült önérzetét. De bánja is ő. Akkor is kedves gesztus, amiért hálás.*
- Persze, hogy jól.
*Vigyorodik el ahogy a virágra cirógat, miután Lorens végzett az utómunkálattal.*
- Nagyon kedves tőled, hogy emlékeztél.
*Pillant el a kosár felé, a tetején pihenő edényre. Igazából akkor mondhatni végzett is. A néni dolgai megvannak, Lorens is kifejezte a háláját. Nem tartoznak egymásnak már semmivel. Persze addig, amíg esetleg nem kell a férfinak valami újabb gaz.
Sóhajtva végül odasétál az asztalhoz, leveszi a vásznat és leszenvedi a kosarat, majd visszafordul hozzá.*
- Még mindig áll, hogy, ha kell valami csak szólj. Az árban megegyezünk.
*Von aprót a vállain. Igazából nem is kérne semmit, de ezt nem hagyja lehetőségnek, mert Lorens biztosan nem fogadná el. De okosak. Majd kitalálnak valamit, ha egyáltalán szükséges lesz valaha.*
2074. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-01 18:45:57
Üzenet elküldve: 2025-01-01 18:45:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 771
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 771
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tépett sorsok - zárás//
*Boldogság az arcán... Édes az elképzelés. Talán, ahogy mesélt róla tényleg kiült rá az érzés, mert arról fecsegett annyit, ami hosszú idő óta a legjobb volt számára. Persze amúgy sem panaszkodhat. Amióta a rezidencián van, jobbra fordult minden. Igazából éppen azért költözött el az otthonából, hogy végre megtalálja magát és kiteljesedhessen. Túl jól sikerült. Annyira örült ennek, hogy elfelejtette, hogy mennyire oda kell figyelnie és nem sérthetetlen. Túl nagyot hibázott, a pofon pedig erősebben csattant, mint kellett volna. Vagy talán pont emiatt tér észhez. Csak még idő kell, hogy felálljon.
Jót tett a véletlen találkozás Nori-val, mert végre átadhatta neki az ajándékát, s kicsit elterelhette a saját gondolatait. Talán tényleg segíti majd ez ezt a kapcsolatot kettejük között. S igen, minden megváltozna, ha végre helyre kerülne az a hiányzó darab is a kirakósból, de még nem kész rá a feketeség. Ezt sokkal okosabban és a legjobb helyzetben kell tálalnia, ha majd kell egyáltalán. Mai is nagyon szeretné, de óvatos. Legalább ebben az. *
- Remélem sok boldog pillanatod lesz itt.
* A másik szavai már-már meghatóak. Nem akar több érzelmet, még akkor sem, ha ez a jobbak közül való. A megerősítés még jól jön, ha nem egy istenhez hasonlítják, akkor el is tudja fogadni. Bár, hogy ezt a csatát majd mivel nyeri meg, azt homály fedi. Nem tud és nem is akar gondolkodni. Azok az istenek küldhették az újabb szavakat is. Elmosolyodik. *
- Mindenképp elmegyek veled. Pihenj, a tied. Élvezd ki.
*Még utoljára magához ölelné a lányt, aztán ő is szép lassan elhagyja a házat. A szirom a kezében marad. Muszáj valami, ami megszínezi az elkövetkezendő napok sötétségét.*
//Tépett sorsok - zárás//
*Boldogság az arcán... Édes az elképzelés. Talán, ahogy mesélt róla tényleg kiült rá az érzés, mert arról fecsegett annyit, ami hosszú idő óta a legjobb volt számára. Persze amúgy sem panaszkodhat. Amióta a rezidencián van, jobbra fordult minden. Igazából éppen azért költözött el az otthonából, hogy végre megtalálja magát és kiteljesedhessen. Túl jól sikerült. Annyira örült ennek, hogy elfelejtette, hogy mennyire oda kell figyelnie és nem sérthetetlen. Túl nagyot hibázott, a pofon pedig erősebben csattant, mint kellett volna. Vagy talán pont emiatt tér észhez. Csak még idő kell, hogy felálljon.
Jót tett a véletlen találkozás Nori-val, mert végre átadhatta neki az ajándékát, s kicsit elterelhette a saját gondolatait. Talán tényleg segíti majd ez ezt a kapcsolatot kettejük között. S igen, minden megváltozna, ha végre helyre kerülne az a hiányzó darab is a kirakósból, de még nem kész rá a feketeség. Ezt sokkal okosabban és a legjobb helyzetben kell tálalnia, ha majd kell egyáltalán. Mai is nagyon szeretné, de óvatos. Legalább ebben az. *
- Remélem sok boldog pillanatod lesz itt.
* A másik szavai már-már meghatóak. Nem akar több érzelmet, még akkor sem, ha ez a jobbak közül való. A megerősítés még jól jön, ha nem egy istenhez hasonlítják, akkor el is tudja fogadni. Bár, hogy ezt a csatát majd mivel nyeri meg, azt homály fedi. Nem tud és nem is akar gondolkodni. Azok az istenek küldhették az újabb szavakat is. Elmosolyodik. *
- Mindenképp elmegyek veled. Pihenj, a tied. Élvezd ki.
*Még utoljára magához ölelné a lányt, aztán ő is szép lassan elhagyja a házat. A szirom a kezében marad. Muszáj valami, ami megszínezi az elkövetkezendő napok sötétségét.*
2073. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-01 18:04:55
Üzenet elküldve: 2025-01-01 18:04:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
*Ha tudná, amiről nem tudhat, talán más lenne minden. Ha tudná, hogy a vér, melyet oly' megbecsületlenül ajánl fel a sötétség istenének, nem csak az ő ereiben csörgedezik, talán minden megváltozna. Ha tudná, hogy ott és akkor a Vérkertben nem rontotta el a varázslatot… Nem azért nem történt semmi, mert nem volt hozzá elég jó, hanem azért, mert egy annál sokkal hatalmasabb, bármely isten erejét is felülmúló kötelék már akkor is ott volt közöttük. Ha tudná, minden könnyebb lehetne, de nem tudja.
Szereti Mai-t, talán jobban, mint a világon bárki mást, mégsem érezheti ugyanazt, amit az álarca mögött, a lelke legmélyén ő érez iránta. A sors, és más egyéb tényezők megfosztják őt a lehetőségtől, hogy ezen az apró, ám annál fontosabb részleten keresztül megismerhesse önmagát, a múltját, a történetét. Így azonban nem lehet ő a tökéletes társ, addig nem, míg a boldogságát egy gyermeki lélekbe zárva kénytelen megóvni az őt körülvevő, fojtogatóan sűrű sötétségtől, miközben a többi darabkája bezárt ajtók mögött visít, hogy valaki gyújtson már fényt a sötétben. Abban a sötétben, ami azért egyre sűrűbb, mert nem eloszlatni próbálja, hanem gyűjti maga köré azért, hogy őt senki se láthassa, hogy elbújhasson a világ elől, melyben egyedül érzi magát. Bárcsak az éjszakánként látott álomvilágban élhetne… bárcsak…*
- Igen, boldog… Úgy képzelem el a boldogságot, ahogy most a te arcodon látom. *A gyermeki mosoly megszűnik, helyét visszaveszi az az érzelmektől mentes tekintet, mely általában jelen van, mikor semmi nem billenti ki abból.*
- Azt hiszem, hogy most én is az vagyok. Hála neked. *Az arcán nem látszik, de az ajándék, amit kapott, rengeteget jelent neki. Vigyázni fog rá, óvni fogja mindentől és mindenkitől. Nem fogja megosztani senkivel, és nem hagyja azt sem, hogy el akarják tőle venni. Nem vehetik el tőle, mert ő kapta. Mai-tól.
Az Őszinte Vigyor kérdése kissé megijeszti, de ezúttal valóban figyel is a magyarázatra, ami így meg is nyugtatja, sőt, meg is érti, hogy miért van szüksége rá a lánynak.*
- Igazad van. Bármi, amivel meg tudod védeni magad, az jó, ha van. Mai, te vagy a legjobb abban, hogy fegyverek nélkül nyerj csatát. Tudom. *Végre újra megjelenik egy mosoly az arcán, de ez most annak szól, hogy Mai-t biztassa. Nem tudja, hogy szüksége van rá, csak úgy jön. Aztán félrenéz egy kicsit, majd újra megszólal.*
- Szerintem visszamegyek *gondol a másik házra.* Elfáradtam, alszom egyet. Aztán majd később áthozom a holmimat a fogadóból. Majd… ne felejtsd el, hogy megígérted, hogy eljössz velem a temetőbe. Jó? *Ő sem fogja elfelejteni -talán-, hogy megígérte, tűzmágiára fogja tanítani Mai-t. Ezek után, ha nincs már miért tovább maradnia, akkor búcsúzkodás után vissza is megy a saját otthonába, hogy újra elbújhasson a kényelmes ágy puha takarói alatt.*
//Tépett sorsok//
*Ha tudná, amiről nem tudhat, talán más lenne minden. Ha tudná, hogy a vér, melyet oly' megbecsületlenül ajánl fel a sötétség istenének, nem csak az ő ereiben csörgedezik, talán minden megváltozna. Ha tudná, hogy ott és akkor a Vérkertben nem rontotta el a varázslatot… Nem azért nem történt semmi, mert nem volt hozzá elég jó, hanem azért, mert egy annál sokkal hatalmasabb, bármely isten erejét is felülmúló kötelék már akkor is ott volt közöttük. Ha tudná, minden könnyebb lehetne, de nem tudja.
Szereti Mai-t, talán jobban, mint a világon bárki mást, mégsem érezheti ugyanazt, amit az álarca mögött, a lelke legmélyén ő érez iránta. A sors, és más egyéb tényezők megfosztják őt a lehetőségtől, hogy ezen az apró, ám annál fontosabb részleten keresztül megismerhesse önmagát, a múltját, a történetét. Így azonban nem lehet ő a tökéletes társ, addig nem, míg a boldogságát egy gyermeki lélekbe zárva kénytelen megóvni az őt körülvevő, fojtogatóan sűrű sötétségtől, miközben a többi darabkája bezárt ajtók mögött visít, hogy valaki gyújtson már fényt a sötétben. Abban a sötétben, ami azért egyre sűrűbb, mert nem eloszlatni próbálja, hanem gyűjti maga köré azért, hogy őt senki se láthassa, hogy elbújhasson a világ elől, melyben egyedül érzi magát. Bárcsak az éjszakánként látott álomvilágban élhetne… bárcsak…*
- Igen, boldog… Úgy képzelem el a boldogságot, ahogy most a te arcodon látom. *A gyermeki mosoly megszűnik, helyét visszaveszi az az érzelmektől mentes tekintet, mely általában jelen van, mikor semmi nem billenti ki abból.*
- Azt hiszem, hogy most én is az vagyok. Hála neked. *Az arcán nem látszik, de az ajándék, amit kapott, rengeteget jelent neki. Vigyázni fog rá, óvni fogja mindentől és mindenkitől. Nem fogja megosztani senkivel, és nem hagyja azt sem, hogy el akarják tőle venni. Nem vehetik el tőle, mert ő kapta. Mai-tól.
Az Őszinte Vigyor kérdése kissé megijeszti, de ezúttal valóban figyel is a magyarázatra, ami így meg is nyugtatja, sőt, meg is érti, hogy miért van szüksége rá a lánynak.*
- Igazad van. Bármi, amivel meg tudod védeni magad, az jó, ha van. Mai, te vagy a legjobb abban, hogy fegyverek nélkül nyerj csatát. Tudom. *Végre újra megjelenik egy mosoly az arcán, de ez most annak szól, hogy Mai-t biztassa. Nem tudja, hogy szüksége van rá, csak úgy jön. Aztán félrenéz egy kicsit, majd újra megszólal.*
- Szerintem visszamegyek *gondol a másik házra.* Elfáradtam, alszom egyet. Aztán majd később áthozom a holmimat a fogadóból. Majd… ne felejtsd el, hogy megígérted, hogy eljössz velem a temetőbe. Jó? *Ő sem fogja elfelejteni -talán-, hogy megígérte, tűzmágiára fogja tanítani Mai-t. Ezek után, ha nincs már miért tovább maradnia, akkor búcsúzkodás után vissza is megy a saját otthonába, hogy újra elbújhasson a kényelmes ágy puha takarói alatt.*
2072. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-01 17:44:55
Üzenet elküldve: 2025-01-01 17:44:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Morthimer Ház - Zárás//
*Attól, hogy önállósodni akar, elismerést és bizalmat kíván kivívni magának, még egyáltalán nem akarja átírni azt, amiben ismeretségük legelején megállapodtak. Illetve egyelőre még semmiképp. Ahhoz, hogy alkalomadtán szabadulhasson ebből a kötelékből, jól hangzó lehetőségek helyett kézzel fogható eredményekre lesz szükség. Olyan eredményekre, melyekkel bizonyíthatja, hogy már nem szorul rá a férfi támogatására. Ha ez az idő elérkezik, sokkalta jobb alkupozícióban lesz Orthus-szal szemben. Most azonban még szüksége van rá, úgyhogy továbbra is az ő játékszabályai az érvényesek, azok szerint kell játszania.*
- Természetesen. Elnézést kérek, amiért ma is hívatlanul érkeztem! *kér bocsánatot egy bájos mosollyal, bár mindez már csak formalitás. Megkapta, amit akart, anélkül, hogy bejelentette volna az érkezését, és számára ez a lényeg. Megteheti. Legalábbis egyszer eljátszhatta ezt, talán még egyszer is megtehetné, de aztán ebből a szempontból is elérne egy pontot, ahol már túlfeszítené azt a bizonyos húrt. Azt nem szeretné.*
- Nos, köszönöm, hogy fogadott, Morthimer úr! További szép napot kívánok Önnek és… jelentkezni fogok a fejleményekkel. *Újabb ártatlan mosoly, majd feláll az asztaltól, megvárja, hogy kikísérjék, akár Orthus, akár Urien teszi azt meg, aztán maga mögött hagyja a Morthimer házat. Egyelőre.*
//Morthimer Ház - Zárás//
*Attól, hogy önállósodni akar, elismerést és bizalmat kíván kivívni magának, még egyáltalán nem akarja átírni azt, amiben ismeretségük legelején megállapodtak. Illetve egyelőre még semmiképp. Ahhoz, hogy alkalomadtán szabadulhasson ebből a kötelékből, jól hangzó lehetőségek helyett kézzel fogható eredményekre lesz szükség. Olyan eredményekre, melyekkel bizonyíthatja, hogy már nem szorul rá a férfi támogatására. Ha ez az idő elérkezik, sokkalta jobb alkupozícióban lesz Orthus-szal szemben. Most azonban még szüksége van rá, úgyhogy továbbra is az ő játékszabályai az érvényesek, azok szerint kell játszania.*
- Természetesen. Elnézést kérek, amiért ma is hívatlanul érkeztem! *kér bocsánatot egy bájos mosollyal, bár mindez már csak formalitás. Megkapta, amit akart, anélkül, hogy bejelentette volna az érkezését, és számára ez a lényeg. Megteheti. Legalábbis egyszer eljátszhatta ezt, talán még egyszer is megtehetné, de aztán ebből a szempontból is elérne egy pontot, ahol már túlfeszítené azt a bizonyos húrt. Azt nem szeretné.*
- Nos, köszönöm, hogy fogadott, Morthimer úr! További szép napot kívánok Önnek és… jelentkezni fogok a fejleményekkel. *Újabb ártatlan mosoly, majd feláll az asztaltól, megvárja, hogy kikísérjék, akár Orthus, akár Urien teszi azt meg, aztán maga mögött hagyja a Morthimer házat. Egyelőre.*
2071. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-01 17:31:00
Üzenet elküldve: 2025-01-01 17:31:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Morthimer Ház//
*Miután mindenben megállapodtak, Orthus közli az utolsó óhaját, Merlana pedig nem húzódzkodik a feladat elől. Helyes. A leányzó jól látta, hogy meddig lehet feszíteni a húrt, és míg az üzlet feltételeit kellő határozottsággal tárgyalta le, korábbi megállapodásukat nem akarta gyorsan újratárgyalni. Vagy ez, vagy az az oka, hogy a leányzónak az együttléteik korántsem olyan kellemetlenek, ezt Orthus is tudja.
A kérdést hallva így felel.*
- Mint bizonyára tudja, nem igazán kedvelem a meglepetéseket. Persze, ha rendkívüli fejlemények adódnak, akkor szükség törvényt bont. De a következő látogatására inkább keressünk időpontot. Üzenni fogok kegyedért, a következő napokban.
*dönt végül.*
//Morthimer Ház//
*Miután mindenben megállapodtak, Orthus közli az utolsó óhaját, Merlana pedig nem húzódzkodik a feladat elől. Helyes. A leányzó jól látta, hogy meddig lehet feszíteni a húrt, és míg az üzlet feltételeit kellő határozottsággal tárgyalta le, korábbi megállapodásukat nem akarta gyorsan újratárgyalni. Vagy ez, vagy az az oka, hogy a leányzónak az együttléteik korántsem olyan kellemetlenek, ezt Orthus is tudja.
A kérdést hallva így felel.*
- Mint bizonyára tudja, nem igazán kedvelem a meglepetéseket. Persze, ha rendkívüli fejlemények adódnak, akkor szükség törvényt bont. De a következő látogatására inkább keressünk időpontot. Üzenni fogok kegyedért, a következő napokban.
*dönt végül.*
2070. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-31 16:47:28
Üzenet elküldve: 2024-12-31 16:47:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 771
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 771
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tépett sorsok//
*Semmi akadálya, hogy belekezdjen a mesébe. Meg is teszi, s csak egyetlen közbevágás történik, ami egyrészt elnézhető, másrészt szokatlan. A gyermeki énnel igen könnyű bánni, nap, mint nap ezt csinálja, de őszintén szólva, hiányzik neki most némi felnőtt csevej. Annyira szeretné az egészet elmondani valakinek végre. Válasz sem kell, csak hadd ömlengjen. Sosem szokása, s az sem hogy magáról többet mondjon a kelleténél, de most feszíti. De nem kell, hogy ki legyen ismerve, ő akar másokat kiismerni. De bármennyien is vannak körülötte, ez sokszor magányos. Tudja jól, hogy nem elvárható a másiktól az, hogy órákat beszéljenek erről a csodás kalandról, ami vele történt, az pedig főleg nem, hogy végig hallgassa csak megértően azt, hogy mi az, ami az ő lelkét is széthasította. Ugyan neki megmaradt az az egyetlen személyisége, ami van, de olyan csorbát szenvedett, amit nem tudni, hogy valaki ki tud-e még egyenesíteni. Éppen azon ügyeskedik tudattalan, hogy ne a rosszra gondoljon, hanem a sok szépre. Mert abból volt bőven. Ha nem mondaná olyan nagy hévvel a történetét, akkor válaszolna a testvér kérdésre is, de pontosan tudja, hogy ezt csak úgy közbe szúrta a másik. Az igazság Mai-nál van, na meg Int-nél, ahonnan talán nem jut ki. Vele tudott könnyíteni a lelkén is. Mennyire hiányoznak neki az ilyen pillanatok, még ha fél is tőlük. Talán a barátság nem hülyeség, csak olyan kellene hozzá, akibe szorult egy kis empátia. A bizalom felépítése vagy ez a nehezebb, azt nem tudja. De nem Nori a megfelelő ember rá, bármennyire is sóvárog érte, hogy ő lehessen az. Hiszen a húga. A testvére. Nem kellene ettől több.
Befejezettnek tekinti a történetet, akkor is, ha még ezer felé kanyarodna még, és szívesen kitérne az arcpirító részletekre is. Na de az nem gyerek füleknek valók, így nem teszi meg. Olyan érdekes, hogy ennyire természetes már neki, hogy egy női testben lakozhat ilyen is.*
- Boldog? *Kérdez vissza. Bárcsak. Volt az. Nagyjából másfél gondtalan napig. Aztán vannak pillanatok, amikor például Szikrával van, hogy annak érzi magát. De ez csak állapot, nem hosszan tartó. Nem is érti, hogyan kutathatják ennyien. Neki elég az a pár tökéletes pillanat, most mégis olyan távoli az is. Csak addig tud fennmaradni benne az erő, amíg terel. De a hasonló kérdések adnak egy láthatatlan pofont.* - Igen, azt hiszem akkor az voltam. Hm… *Mélázik még egy kicsit, de aztán van még mire válaszolnia. Nem gondolná, hogy a lány magára gondol az ital kapcsán, de azért ezt is kifejti.*
- Nincs vele konkrét tervem. És tudod, hogy nem szeretek ilyesmihez folyamodni, ha nem muszáj, de akkor szükséges volt. *Bizony, ha nem derül ki, hogy igazat mond-e a nő, már valahol elföldelve pihenne. Ha vette volna rá a fáradtságot a volt kalóz, hogy ráhintsen pár lapáttal. Kétli.* - Azt hiszem nem voltam mindig elég felkészült. Ha ezzel meg lehet védeni magamat, vagy mást és még csak meg sem romlik, miért is ne pihenhetne az én szekrényemben is egy üvegcsével? Az a simlis például be akart költözni a rezidenciára, pedig azt sem tudtuk, hogy ki ő, és egyértelműnek tűnt, hogy van valami hátsószándéka. Csak az nem, hogy mi. Ha eleget beszélek vele, talán kiderül, de ha nincs idő ilyesmire… hát megkínáltam volna egy itallal. Tudod, a gyerekeket is meg kell védjem.
//Tépett sorsok//
*Semmi akadálya, hogy belekezdjen a mesébe. Meg is teszi, s csak egyetlen közbevágás történik, ami egyrészt elnézhető, másrészt szokatlan. A gyermeki énnel igen könnyű bánni, nap, mint nap ezt csinálja, de őszintén szólva, hiányzik neki most némi felnőtt csevej. Annyira szeretné az egészet elmondani valakinek végre. Válasz sem kell, csak hadd ömlengjen. Sosem szokása, s az sem hogy magáról többet mondjon a kelleténél, de most feszíti. De nem kell, hogy ki legyen ismerve, ő akar másokat kiismerni. De bármennyien is vannak körülötte, ez sokszor magányos. Tudja jól, hogy nem elvárható a másiktól az, hogy órákat beszéljenek erről a csodás kalandról, ami vele történt, az pedig főleg nem, hogy végig hallgassa csak megértően azt, hogy mi az, ami az ő lelkét is széthasította. Ugyan neki megmaradt az az egyetlen személyisége, ami van, de olyan csorbát szenvedett, amit nem tudni, hogy valaki ki tud-e még egyenesíteni. Éppen azon ügyeskedik tudattalan, hogy ne a rosszra gondoljon, hanem a sok szépre. Mert abból volt bőven. Ha nem mondaná olyan nagy hévvel a történetét, akkor válaszolna a testvér kérdésre is, de pontosan tudja, hogy ezt csak úgy közbe szúrta a másik. Az igazság Mai-nál van, na meg Int-nél, ahonnan talán nem jut ki. Vele tudott könnyíteni a lelkén is. Mennyire hiányoznak neki az ilyen pillanatok, még ha fél is tőlük. Talán a barátság nem hülyeség, csak olyan kellene hozzá, akibe szorult egy kis empátia. A bizalom felépítése vagy ez a nehezebb, azt nem tudja. De nem Nori a megfelelő ember rá, bármennyire is sóvárog érte, hogy ő lehessen az. Hiszen a húga. A testvére. Nem kellene ettől több.
Befejezettnek tekinti a történetet, akkor is, ha még ezer felé kanyarodna még, és szívesen kitérne az arcpirító részletekre is. Na de az nem gyerek füleknek valók, így nem teszi meg. Olyan érdekes, hogy ennyire természetes már neki, hogy egy női testben lakozhat ilyen is.*
- Boldog? *Kérdez vissza. Bárcsak. Volt az. Nagyjából másfél gondtalan napig. Aztán vannak pillanatok, amikor például Szikrával van, hogy annak érzi magát. De ez csak állapot, nem hosszan tartó. Nem is érti, hogyan kutathatják ennyien. Neki elég az a pár tökéletes pillanat, most mégis olyan távoli az is. Csak addig tud fennmaradni benne az erő, amíg terel. De a hasonló kérdések adnak egy láthatatlan pofont.* - Igen, azt hiszem akkor az voltam. Hm… *Mélázik még egy kicsit, de aztán van még mire válaszolnia. Nem gondolná, hogy a lány magára gondol az ital kapcsán, de azért ezt is kifejti.*
- Nincs vele konkrét tervem. És tudod, hogy nem szeretek ilyesmihez folyamodni, ha nem muszáj, de akkor szükséges volt. *Bizony, ha nem derül ki, hogy igazat mond-e a nő, már valahol elföldelve pihenne. Ha vette volna rá a fáradtságot a volt kalóz, hogy ráhintsen pár lapáttal. Kétli.* - Azt hiszem nem voltam mindig elég felkészült. Ha ezzel meg lehet védeni magamat, vagy mást és még csak meg sem romlik, miért is ne pihenhetne az én szekrényemben is egy üvegcsével? Az a simlis például be akart költözni a rezidenciára, pedig azt sem tudtuk, hogy ki ő, és egyértelműnek tűnt, hogy van valami hátsószándéka. Csak az nem, hogy mi. Ha eleget beszélek vele, talán kiderül, de ha nincs idő ilyesmire… hát megkínáltam volna egy itallal. Tudod, a gyerekeket is meg kell védjem.
2069. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-31 13:13:57
Üzenet elküldve: 2024-12-31 13:13:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
*Tény, ha térképésznek állna, akkor az utazók nem egyszer átkoznák a nevét, és Nelira sem véletlen akarta már rögtön kinyírni, mikor találkoztak, miután napnyugtától hajnalig váratta egy félreértés miatt. Ezek után a „Fordulj jobbra, ha már meguntad az egyenest!” még egy egészen jó megoldás is a feketeség szájából. Mentségére szóljon, hogy ő maga nem szokott eltévedni soha, mert ő érti a saját, kusza, rendszertelen rendszerét.
A ház tetszik neki, az meg főleg, hogy Mai itt fog élni mellette, még akkor is, ha nem is igaz. Talán tényleg isteni kéz műve, vagy a sors nem engedi meg, hogy tíz perc után újra összevesszenek valamin, de az a kis lila virág, illetve a hozzá tartozó történet sokkal jobban leköti a figyelmét, mint olyan „lényegtelen” részletek, hogy a lány nem is lesz mindig itt vele. Hogy miért érdeklődik? Talán a virág az oka. Neki is van, szép emlék köti hozzá, így biztosan Mai-t is. Ezért.*
- Ééés? *Türelmetlenül várja, hogy kezdjen már bele a történetbe. Hisztis lesz, ha tovább kell várnia, és akkor lehet, hogy toporzékol is, mint egy nyafka kislány, de szerencsére erre sem kerül sor. Néhány várakozó pislantás után Mai már mesél is, ő meg csendben, kíváncsian hallgatja, úgy, mint mikor a Doki a majmokról mesélt neki. Nem megszokott tőle ez a viselkedés, általában minden mondat után a másik szavába szokott vágni, de Rien nem ilyen, ő élvezi, ha mesélnek neki. A fejében le is játszódik a történet:
Mai és a Doki gyanútlanul mendegélnek az utcán, ahol hirtelen eléjük ugrik egy gyanús, fekete ruhás nő, aki minden áron rájuk akarja erőszakolni azt az akármit, amit el akar adni. Ekkor Mai körül fényes, lila mágikus energia kezd mozgolódni, ami egy pukkanással felrobban, a nő pedig a földön kiterülve, széttárt végtagokkal, ájultan fekszik. Ekkor ő és a Doki elkezdik átkutatni a ruháját, majd a semmiből ott terem mellettük egy szekrény, amiből előkerül az Őszinte Vigyor. A történet ezen részénél jön rá, hogy ez így hülyeség, szóval meg is rázza a fejét, és igyekszik jobban figyelni Mai-ra, és arra, amit valójában mond.
Mosolya szélesedik, ahogy rájön, hogy egymástól függetlenül mindketten növényeket gyűjtögettek valakivel.*
- Tényleg olyanok vagyunk, mint a testvérek, Mai. Nem is beszéltünk össze, mégis ugyanazt csináltuk. *Eddig tartott, hogy nem szól bele, de ennyit talán még el lehet nézni neki. A történet további részét már újra csendben, jól viselkedve hallgatja. Morcos kopasz, simlis a rezidencián… Valamiért úgy érzi, hogy Mai-nak is vannak furcsa ügyei, csak ő nem hangoztatja őket.*
- Tényleg nagyon szép, és… azt hiszem, hogy boldog vagy. Az Elija Csókja mindig szép emlékekre… emlékeztet. Lehet, hogy tényleg a hajamba tűzöm az enyémet. *Az az elégedett mosoly valóban nem kerüli el még az ő figyelmét sem. Nem minden nap látni ezt a Mai-t.*
- De… kivel akarsz te annyi Őszinte Vigyort itatni? *ettől azért megijed, mert lehet ő is a célpont. Nem akar teljesen őszinte lenni.*
//Tépett sorsok//
*Tény, ha térképésznek állna, akkor az utazók nem egyszer átkoznák a nevét, és Nelira sem véletlen akarta már rögtön kinyírni, mikor találkoztak, miután napnyugtától hajnalig váratta egy félreértés miatt. Ezek után a „Fordulj jobbra, ha már meguntad az egyenest!” még egy egészen jó megoldás is a feketeség szájából. Mentségére szóljon, hogy ő maga nem szokott eltévedni soha, mert ő érti a saját, kusza, rendszertelen rendszerét.
A ház tetszik neki, az meg főleg, hogy Mai itt fog élni mellette, még akkor is, ha nem is igaz. Talán tényleg isteni kéz műve, vagy a sors nem engedi meg, hogy tíz perc után újra összevesszenek valamin, de az a kis lila virág, illetve a hozzá tartozó történet sokkal jobban leköti a figyelmét, mint olyan „lényegtelen” részletek, hogy a lány nem is lesz mindig itt vele. Hogy miért érdeklődik? Talán a virág az oka. Neki is van, szép emlék köti hozzá, így biztosan Mai-t is. Ezért.*
- Ééés? *Türelmetlenül várja, hogy kezdjen már bele a történetbe. Hisztis lesz, ha tovább kell várnia, és akkor lehet, hogy toporzékol is, mint egy nyafka kislány, de szerencsére erre sem kerül sor. Néhány várakozó pislantás után Mai már mesél is, ő meg csendben, kíváncsian hallgatja, úgy, mint mikor a Doki a majmokról mesélt neki. Nem megszokott tőle ez a viselkedés, általában minden mondat után a másik szavába szokott vágni, de Rien nem ilyen, ő élvezi, ha mesélnek neki. A fejében le is játszódik a történet:
Mai és a Doki gyanútlanul mendegélnek az utcán, ahol hirtelen eléjük ugrik egy gyanús, fekete ruhás nő, aki minden áron rájuk akarja erőszakolni azt az akármit, amit el akar adni. Ekkor Mai körül fényes, lila mágikus energia kezd mozgolódni, ami egy pukkanással felrobban, a nő pedig a földön kiterülve, széttárt végtagokkal, ájultan fekszik. Ekkor ő és a Doki elkezdik átkutatni a ruháját, majd a semmiből ott terem mellettük egy szekrény, amiből előkerül az Őszinte Vigyor. A történet ezen részénél jön rá, hogy ez így hülyeség, szóval meg is rázza a fejét, és igyekszik jobban figyelni Mai-ra, és arra, amit valójában mond.
Mosolya szélesedik, ahogy rájön, hogy egymástól függetlenül mindketten növényeket gyűjtögettek valakivel.*
- Tényleg olyanok vagyunk, mint a testvérek, Mai. Nem is beszéltünk össze, mégis ugyanazt csináltuk. *Eddig tartott, hogy nem szól bele, de ennyit talán még el lehet nézni neki. A történet további részét már újra csendben, jól viselkedve hallgatja. Morcos kopasz, simlis a rezidencián… Valamiért úgy érzi, hogy Mai-nak is vannak furcsa ügyei, csak ő nem hangoztatja őket.*
- Tényleg nagyon szép, és… azt hiszem, hogy boldog vagy. Az Elija Csókja mindig szép emlékekre… emlékeztet. Lehet, hogy tényleg a hajamba tűzöm az enyémet. *Az az elégedett mosoly valóban nem kerüli el még az ő figyelmét sem. Nem minden nap látni ezt a Mai-t.*
- De… kivel akarsz te annyi Őszinte Vigyort itatni? *ettől azért megijed, mert lehet ő is a célpont. Nem akar teljesen őszinte lenni.*
2068. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-31 00:18:29
Üzenet elküldve: 2024-12-31 00:18:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 771
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 771
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tépett sorsok//
*Igencsak elkezdi érdekelni az a sárga kis virág. Arra is próbál figyelni, ahogy magyarázza az útvonalat a lány, de elveszik benne. Nem nehéz, mert se füle, se pedig farka nincsen. Az nem tudja mióta támpont, hogy „amikor már meguntad”, de ezek szerint hasznos információ; olyasmi, amit térképre lehetne vésni. Felkuncog a gondolatra, hogy hány lélek kóborolna most céltalanul a világban, mert előbb, vagy épp később unta meg a jelölt utat. De nem teszi szóvá, már az is igen jó, hogy valamin tud nevetni. Igazából teljesen természetes elnyomása a fájdalmának.
Eztán megnézik az ő kis lakását is és már lélekben készül rá, hogy a válasza után hogyan fogja vissza magát attól, hogy melegebb éghajlatra küldje el a lányt. Majd ha megunja, akkor pedig fordulhat akár balra is. De nem történik meg. El kellene kezdenie valamelyik istenséggel foglalkozni, mert azt is csak valamelyik küldhette, hogy Nori nem folytatja a gondolatmenetét, hanem áttér egy egészen másra. Az ő kicsi lila szirmára, ami ott díszeleg a kezében, s már úgy kiszáradt, hogy félő, hogy elporlad, ha sokáig forgatja a vékony ujjak között. De nem tudja letenni. Bármilyen fekete most a felhő körülötte, ez egy olyan szín benne, ami ad egy kis megnyugvást.
A kékeket a lányra szegezi, furcsállja, hogy megint érdeklődik. Kikívánkozik belőle a mondanivaló. Talán majd a mese közben felnő hozzá, ha most a gyermeki énje van vele szemben.*
- Van, mhm.
*Még egy kicsit kivár, hogy valóban jól értette-e és tényleg történetet akar. Tőle. Lenne egy igen rövid változat is, de úgy dönt, hogy kiönti a kis lelkét. Akkor is, ha a végén egyetlen sóhaj érkezik csak rá. Azt nem mondhatja el, ami tegnap történt vele, de legalább a szirom kapcsán talán újra költözik bele egy kis élet. Nagy szüksége van rá.*
- Meséltem, hogy volt az a nő, akiről azt hittük, hogy át akar verni minket a Dokival, és mágiával egy kicsit… hát elaltattam, hogy keverjek az italába egy kis Őszinte vigyort. Illetve nem tudtam még akkor, hogy van nála, de ahogy átkutattuk, akkor megtaláltam a szekrényében. Ismerem az ital hatását, de azt nem, hogy miből van. És ahogy kint ültünk a Holdudvaron, *sóhajt fel ábrándosan* akkor eszembe jutott, hogy ez olyan keverék, ami nekem segíthet. Intath pedig ért az ilyen főzetekhez, azt mondta, hogy készít nekem. Úgyhogy másnap reggel elindultunk és a tisztáson kerestünk virágokat. Képzeld, én is találtam sokat, de mennyire unalmas volt, nem is értem, ti hogyan tudtátok ezt csinálni… ah, mindegy. Szóval, én szedtem! *mondja ki a lényegét az egésznek* És akkor elindultunk, mert volt még itt a negyedben egy kis dolga és akkor láttam meg ezt a lakást. Bekopogtunk, mert ki volt rá függesztve, hogy el szeretnék adni, az is helytelenül, na mindegy, és akkor egy morcos kopasz nyitott ajtót, akinél lealkudtuk az árat. Jaj, Nori, olyan jól dolgozok vele együtt. A rezidenciára is betért valami simlis, azt is egy pillanat alatt elintéztük. Na de ott tartottam, hogy lealkudtuk az árat és így vettem meg a lakásokat. *A kékek a kis sziromra tévednek, majd eszébe jut, hogy miről is kérdezték.* - Óh, szóval letettük az asztalra, amíg megnéztük a házakat, azt a hatalmas csokor Elijá-t és akkor hullhatott le egy. Olyan szép.
*Talán még a feketeség sem láthatta tőle azt az elégedett mosolyt, ami most tündököl a félvéren. Egy szuszra mesélte el a történetet, megannyi kitérővel, de már annyira kikívánkozott belőle, elnyomva ezzel a gyötrelmét, hogy ha tehetné be sem fejezné, csak mondaná és mondaná. Ez nem az összeszedett Mai. Ez a szétesett. De valami neki is kell, ami kissé segít, hogy ne azon agyaljon, hogyan is ment tönkre minden.*
//Tépett sorsok//
*Igencsak elkezdi érdekelni az a sárga kis virág. Arra is próbál figyelni, ahogy magyarázza az útvonalat a lány, de elveszik benne. Nem nehéz, mert se füle, se pedig farka nincsen. Az nem tudja mióta támpont, hogy „amikor már meguntad”, de ezek szerint hasznos információ; olyasmi, amit térképre lehetne vésni. Felkuncog a gondolatra, hogy hány lélek kóborolna most céltalanul a világban, mert előbb, vagy épp később unta meg a jelölt utat. De nem teszi szóvá, már az is igen jó, hogy valamin tud nevetni. Igazából teljesen természetes elnyomása a fájdalmának.
Eztán megnézik az ő kis lakását is és már lélekben készül rá, hogy a válasza után hogyan fogja vissza magát attól, hogy melegebb éghajlatra küldje el a lányt. Majd ha megunja, akkor pedig fordulhat akár balra is. De nem történik meg. El kellene kezdenie valamelyik istenséggel foglalkozni, mert azt is csak valamelyik küldhette, hogy Nori nem folytatja a gondolatmenetét, hanem áttér egy egészen másra. Az ő kicsi lila szirmára, ami ott díszeleg a kezében, s már úgy kiszáradt, hogy félő, hogy elporlad, ha sokáig forgatja a vékony ujjak között. De nem tudja letenni. Bármilyen fekete most a felhő körülötte, ez egy olyan szín benne, ami ad egy kis megnyugvást.
A kékeket a lányra szegezi, furcsállja, hogy megint érdeklődik. Kikívánkozik belőle a mondanivaló. Talán majd a mese közben felnő hozzá, ha most a gyermeki énje van vele szemben.*
- Van, mhm.
*Még egy kicsit kivár, hogy valóban jól értette-e és tényleg történetet akar. Tőle. Lenne egy igen rövid változat is, de úgy dönt, hogy kiönti a kis lelkét. Akkor is, ha a végén egyetlen sóhaj érkezik csak rá. Azt nem mondhatja el, ami tegnap történt vele, de legalább a szirom kapcsán talán újra költözik bele egy kis élet. Nagy szüksége van rá.*
- Meséltem, hogy volt az a nő, akiről azt hittük, hogy át akar verni minket a Dokival, és mágiával egy kicsit… hát elaltattam, hogy keverjek az italába egy kis Őszinte vigyort. Illetve nem tudtam még akkor, hogy van nála, de ahogy átkutattuk, akkor megtaláltam a szekrényében. Ismerem az ital hatását, de azt nem, hogy miből van. És ahogy kint ültünk a Holdudvaron, *sóhajt fel ábrándosan* akkor eszembe jutott, hogy ez olyan keverék, ami nekem segíthet. Intath pedig ért az ilyen főzetekhez, azt mondta, hogy készít nekem. Úgyhogy másnap reggel elindultunk és a tisztáson kerestünk virágokat. Képzeld, én is találtam sokat, de mennyire unalmas volt, nem is értem, ti hogyan tudtátok ezt csinálni… ah, mindegy. Szóval, én szedtem! *mondja ki a lényegét az egésznek* És akkor elindultunk, mert volt még itt a negyedben egy kis dolga és akkor láttam meg ezt a lakást. Bekopogtunk, mert ki volt rá függesztve, hogy el szeretnék adni, az is helytelenül, na mindegy, és akkor egy morcos kopasz nyitott ajtót, akinél lealkudtuk az árat. Jaj, Nori, olyan jól dolgozok vele együtt. A rezidenciára is betért valami simlis, azt is egy pillanat alatt elintéztük. Na de ott tartottam, hogy lealkudtuk az árat és így vettem meg a lakásokat. *A kékek a kis sziromra tévednek, majd eszébe jut, hogy miről is kérdezték.* - Óh, szóval letettük az asztalra, amíg megnéztük a házakat, azt a hatalmas csokor Elijá-t és akkor hullhatott le egy. Olyan szép.
*Talán még a feketeség sem láthatta tőle azt az elégedett mosolyt, ami most tündököl a félvéren. Egy szuszra mesélte el a történetet, megannyi kitérővel, de már annyira kikívánkozott belőle, elnyomva ezzel a gyötrelmét, hogy ha tehetné be sem fejezné, csak mondaná és mondaná. Ez nem az összeszedett Mai. Ez a szétesett. De valami neki is kell, ami kissé segít, hogy ne azon agyaljon, hogyan is ment tönkre minden.*
2067. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-30 10:59:22
Üzenet elküldve: 2024-12-30 10:59:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Morthimer Ház//
*Ha nem akar örökre abban a bizonyos szolga szerepben maradni, akkor rá van kényszerülve, hogy az udvarias színjátékot félretéve, akár még Orthus előtt is megvédje a saját eredményeit. Azok után, hogy a férfi első mozzanata az lett volna, hogy elveszi tőle a lehetőséget, nem csoda, hogy élesebb lett a nyelve. Még így is jócskán visszafogja magát, betartva a szerepének tágan értelmezett határait.
Ezzel a lehetőséggel tudja, hogy sokat kockáztat, de azt is, hogy muszáj mindent egy lapra feltennie. Ha sikerrel jár, azzal végérvényesen ki kell, hogy vívja Orthus elismerését, ha pedig újra hibázik, és elbukik, akkor talán örökre elveszíti a támogatását. Nagy a tét, de Merlana ekkora nyomás alatt a legügyesebb.*
- Ahogy óhajtja, Morthimer Úr! *bólint engedelmesen, bájosan mosolyogva a vele szemben ülőre, miközben kiissza az utolsó korty teát is a csészéből.*
- Mikor szeretné? Konkrét időpontban, vagy esetleg imponál Önnek, ha így, váratlanul kopogtatok a háza ajtaján? *Annak a háznak az ajtaján, amelyben lakni fog. Nem felejtette el, hogy Orthus felajánlotta neki, hogy a jövőben ő vezetheti majd a Morthimer házat, de ahogy az építkezések haladnak, az egyelőre tényleg csak a jövő. Talán, ha sikeres lesz az üzlete Nestar-ral, akkor az új negyedhez is hozzájárulhat annak érdekében, hogy ő gyorsabban megkaphassa a jutalmát.*
//Morthimer Ház//
*Ha nem akar örökre abban a bizonyos szolga szerepben maradni, akkor rá van kényszerülve, hogy az udvarias színjátékot félretéve, akár még Orthus előtt is megvédje a saját eredményeit. Azok után, hogy a férfi első mozzanata az lett volna, hogy elveszi tőle a lehetőséget, nem csoda, hogy élesebb lett a nyelve. Még így is jócskán visszafogja magát, betartva a szerepének tágan értelmezett határait.
Ezzel a lehetőséggel tudja, hogy sokat kockáztat, de azt is, hogy muszáj mindent egy lapra feltennie. Ha sikerrel jár, azzal végérvényesen ki kell, hogy vívja Orthus elismerését, ha pedig újra hibázik, és elbukik, akkor talán örökre elveszíti a támogatását. Nagy a tét, de Merlana ekkora nyomás alatt a legügyesebb.*
- Ahogy óhajtja, Morthimer Úr! *bólint engedelmesen, bájosan mosolyogva a vele szemben ülőre, miközben kiissza az utolsó korty teát is a csészéből.*
- Mikor szeretné? Konkrét időpontban, vagy esetleg imponál Önnek, ha így, váratlanul kopogtatok a háza ajtaján? *Annak a háznak az ajtaján, amelyben lakni fog. Nem felejtette el, hogy Orthus felajánlotta neki, hogy a jövőben ő vezetheti majd a Morthimer házat, de ahogy az építkezések haladnak, az egyelőre tényleg csak a jövő. Talán, ha sikeres lesz az üzlete Nestar-ral, akkor az új negyedhez is hozzájárulhat annak érdekében, hogy ő gyorsabban megkaphassa a jutalmát.*
2066. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-30 01:00:25
Üzenet elküldve: 2024-12-30 01:00:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
- A pusztában. *Rögtön rávágja a választ Mai kérdésére, mintha egyértelmű lenne. Pislog párat, majd azért hozzátesz még néhány támpontot.*
- Ha elindulsz Lihanech irányába vaaagy a Mágustorony felé, és elfordulsz jobbra, mikor már meguntad, hogy előre kutyagolsz, na, arrafelé. Csak… vigyázz vele! Lehet belőle sok is egy területen, és ha nem veszed észre őket, lehet, hogy örökre elalszol tőle. *Ő is majdnem így járt. Ril a legjobbkor érkezett. Még az előtt, hogy a növények miatt elveszítette volna az eszméletét. Igaz, a legkönyörületesebb halálnemek egyike lehet, mikor az áldozat szépen, lassan elalszik, és már soha nem ébred fel, de még nem lett volna itt az ideje. Meg nem is a növények öltek volna, hanem a hideg. Most ő rázza meg a fejét, hogy elhessegesse a sötét gondolatokat, és inkább követi Mai-t a házba, hogy aztán azt is jól megnézze magának.*
- Nagyon jó, hogy vagy nekem! *mosolyog boldogan.
Ha szomszédok nincsenek, hát nincsenek, ha meg vannak, akkor hadd legyenek, neki úgyis csak Mai a fontos, akit kedve szerint azonnal ide is költöztetne maga mellé. Talán tudta, és fel is fogta, hogy a lány nem fog állandóan itt élni mellette, de ha tudta is, már elfelejtette, mert az ő ideális, elképzelt világában úgy volt, hogy igenis itt fog.*
- Hát… neked nem kell áthoznunk a dolgaidat, hogy te is be tudj rendezkedni…? Jé! Neked is van lila virágod. *Fordítja tekintetét hirtelen a szirom felé. Talán ez a szerencse. A virág eltereli a figyelmét a kényes témáról, így nem akad ki, és -most legalábbis- nem kell újra elmagyarázni neki azt, ami már egyértelmű lett volna eddig is, ha rendesen odafigyel arra, amit mondtak neki. Mondjuk így megint nem hallja meg rendesen a magyarázatot, amibe Mai belekezd, de... talán nem is fontos...*
- Neked is van hozzá történeted? Elmeséled? *A gyerekek szeretik a mesét, így ő is. Érdekes lenne, ha ő is Ril-től kapta volna az Elija Csókját, de ennek az esélye még az ő kacifántos képzeletében is nulla. A története viszont érdekli, nagyon is. Már azt is különlegesnek tartja, hogy mindkettejüknek van.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.30 01:01:30
//Tépett sorsok//
- A pusztában. *Rögtön rávágja a választ Mai kérdésére, mintha egyértelmű lenne. Pislog párat, majd azért hozzátesz még néhány támpontot.*
- Ha elindulsz Lihanech irányába vaaagy a Mágustorony felé, és elfordulsz jobbra, mikor már meguntad, hogy előre kutyagolsz, na, arrafelé. Csak… vigyázz vele! Lehet belőle sok is egy területen, és ha nem veszed észre őket, lehet, hogy örökre elalszol tőle. *Ő is majdnem így járt. Ril a legjobbkor érkezett. Még az előtt, hogy a növények miatt elveszítette volna az eszméletét. Igaz, a legkönyörületesebb halálnemek egyike lehet, mikor az áldozat szépen, lassan elalszik, és már soha nem ébred fel, de még nem lett volna itt az ideje. Meg nem is a növények öltek volna, hanem a hideg. Most ő rázza meg a fejét, hogy elhessegesse a sötét gondolatokat, és inkább követi Mai-t a házba, hogy aztán azt is jól megnézze magának.*
- Nagyon jó, hogy vagy nekem! *mosolyog boldogan.
Ha szomszédok nincsenek, hát nincsenek, ha meg vannak, akkor hadd legyenek, neki úgyis csak Mai a fontos, akit kedve szerint azonnal ide is költöztetne maga mellé. Talán tudta, és fel is fogta, hogy a lány nem fog állandóan itt élni mellette, de ha tudta is, már elfelejtette, mert az ő ideális, elképzelt világában úgy volt, hogy igenis itt fog.*
- Hát… neked nem kell áthoznunk a dolgaidat, hogy te is be tudj rendezkedni…? Jé! Neked is van lila virágod. *Fordítja tekintetét hirtelen a szirom felé. Talán ez a szerencse. A virág eltereli a figyelmét a kényes témáról, így nem akad ki, és -most legalábbis- nem kell újra elmagyarázni neki azt, ami már egyértelmű lett volna eddig is, ha rendesen odafigyel arra, amit mondtak neki. Mondjuk így megint nem hallja meg rendesen a magyarázatot, amibe Mai belekezd, de... talán nem is fontos...*
- Neked is van hozzá történeted? Elmeséled? *A gyerekek szeretik a mesét, így ő is. Érdekes lenne, ha ő is Ril-től kapta volna az Elija Csókját, de ennek az esélye még az ő kacifántos képzeletében is nulla. A története viszont érdekli, nagyon is. Már azt is különlegesnek tartja, hogy mindkettejüknek van.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.30 01:01:30
2065. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-30 00:22:00
Üzenet elküldve: 2024-12-30 00:22:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 771
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 771
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tépett sorsok//
*Réti ármány. Ahogy hallgatja a lányt, büszke rá. Olyan sok mindent tud. A legrosszabb benne csupán az, hogy a tudása java károkat tud okozni. De ezt jelen helyzetben nem bánja, felcsillan a szeme. Varázsolni nem képes minden helyzetben, hiszen ahhoz koncentráció kell. Bizonyos helyzetekben cserbenhagyja az a fene nagy hidegsége, mint kiderült. De ha ilyen növényekből mindenféle szerekhez juthatna, akkor talán… Felsóhajt.*
- Azt nem túl jó ötlet... ide ültetni. De hol is szerezted?
*Emlékszik nagyjából, hogy mit beszélt a másik, de igen ködösen. Nem jó most ebben, de ha arról van szó, hogy magát megvédje, akkor ez a tudás is kell neki. Hogy kivel, azt sejti, hiszen említette a másik, hogy kivel töltötte az idejét. Na de a hol? Képtelenség, hogy ő maga útra keljen és leszakítson pár növényt. A Dokival is rettenetesen unta. De nem árt, ha tisztában van vele. Valakinek még fizethetne is, hogy menjen helyette. Bármeddig elmélázna azon, hogyan tehet szert ilyesmire, de az ő kis lakását kívánja megnézni a testvére. A kulcs kérdése egy időre el is odázza a kíváncsiságát.*
- Milyen jó, hogy vagyok neked.
*Nevet fel játékosan, fürkészve a másik arcát. Olyan okos. Arra, hogy zárni kell az ajtót mégis fel kell hívnia a figyelmét, na meg hogy figyeljen oda a saját lakására. Reméli nem egy hat alatt égeti le az egészet.*
- Nem tudom, egyszer sem láttam őket, de szerintem csak keveset vannak itt.
*Egyszer sem, az a két alkalom, amikor itt járt. Ma és akkor, amikor megvette.
Azt a lehullott Elija szirmot veszi a kezébe és nézegeti, amikor újra szól a lány. Szerencse, mert ismét majdnem rátelepedett a mélabú. Tényleg elképzelése sincs róla, hogyan teszi majd úgy félre a történteket, hogy azok ne mérgezzék meg majd az elf érintését. Most gondolni sem tud rá. Tönkretett mindent. Mai pedig meg fogja bosszulni.*
- Hogy… mi? *Néz végig Nori-n. Azt hitte egyértelmű, minden szavából, hogy ő nem fog itt élni. Most kezdődhet minden elölről. Ha a húga kiakad, ő biztosan hazamegy. Vicces, mert most is épp otthon van. De előre elege van abból, hogy mindig magyarázkodnia kell, pedig most belül alig tartja össze valami.*- Szívem, én a rezidencián lakok. Itt a szabadnapjaimat tölteném, ami tudod, hogy igen ritka.
//Tépett sorsok//
*Réti ármány. Ahogy hallgatja a lányt, büszke rá. Olyan sok mindent tud. A legrosszabb benne csupán az, hogy a tudása java károkat tud okozni. De ezt jelen helyzetben nem bánja, felcsillan a szeme. Varázsolni nem képes minden helyzetben, hiszen ahhoz koncentráció kell. Bizonyos helyzetekben cserbenhagyja az a fene nagy hidegsége, mint kiderült. De ha ilyen növényekből mindenféle szerekhez juthatna, akkor talán… Felsóhajt.*
- Azt nem túl jó ötlet... ide ültetni. De hol is szerezted?
*Emlékszik nagyjából, hogy mit beszélt a másik, de igen ködösen. Nem jó most ebben, de ha arról van szó, hogy magát megvédje, akkor ez a tudás is kell neki. Hogy kivel, azt sejti, hiszen említette a másik, hogy kivel töltötte az idejét. Na de a hol? Képtelenség, hogy ő maga útra keljen és leszakítson pár növényt. A Dokival is rettenetesen unta. De nem árt, ha tisztában van vele. Valakinek még fizethetne is, hogy menjen helyette. Bármeddig elmélázna azon, hogyan tehet szert ilyesmire, de az ő kis lakását kívánja megnézni a testvére. A kulcs kérdése egy időre el is odázza a kíváncsiságát.*
- Milyen jó, hogy vagyok neked.
*Nevet fel játékosan, fürkészve a másik arcát. Olyan okos. Arra, hogy zárni kell az ajtót mégis fel kell hívnia a figyelmét, na meg hogy figyeljen oda a saját lakására. Reméli nem egy hat alatt égeti le az egészet.*
- Nem tudom, egyszer sem láttam őket, de szerintem csak keveset vannak itt.
*Egyszer sem, az a két alkalom, amikor itt járt. Ma és akkor, amikor megvette.
Azt a lehullott Elija szirmot veszi a kezébe és nézegeti, amikor újra szól a lány. Szerencse, mert ismét majdnem rátelepedett a mélabú. Tényleg elképzelése sincs róla, hogyan teszi majd úgy félre a történteket, hogy azok ne mérgezzék meg majd az elf érintését. Most gondolni sem tud rá. Tönkretett mindent. Mai pedig meg fogja bosszulni.*
- Hogy… mi? *Néz végig Nori-n. Azt hitte egyértelmű, minden szavából, hogy ő nem fog itt élni. Most kezdődhet minden elölről. Ha a húga kiakad, ő biztosan hazamegy. Vicces, mert most is épp otthon van. De előre elege van abból, hogy mindig magyarázkodnia kell, pedig most belül alig tartja össze valami.*- Szívem, én a rezidencián lakok. Itt a szabadnapjaimat tölteném, ami tudod, hogy igen ritka.
2064. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-29 19:12:41
Üzenet elküldve: 2024-12-29 19:12:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Morthimer Ház//
*Merlana válaszát hallva első gondolata, hogy a leányzónak jól felvágták a nyelvét, hiszen máris hiányzik az a fajta alázatosság, amit kapcsolatukból fakadóan elvárna tőle. Ugyanakkor tudja jól, hogy az alkujuk szerint a nő idővel egyenrangúvá válik majd vele, és akkor már nem kezelheti úgy, mint egy szolgát, vagy tisztelettel tartozó tanítványt. De egyelőre még korainak érzi ezt. Tény, hogy a leány most valami igazán nagy lehetőséget csillogtatott meg. De ez most még csak egy lehetőség, nem pedig valós üzlet. Ő még nem beszélt egy szót se az egykori főnemessel, még semmire se ráztak kezet, még egyetlen lépést se tettek a gyümölcsöző együttműködés felé. Kockázatos, hogy Merlana így megelőlegezi magának az elismerést és diadalt. Ha végül nem lesz semmi az üzletből, a patrónusa még számonkérheti ezt rajta.*
- Értem. Mielőtt elutazna Wegtorenbe, még keressen fel! Elég sok idő telt el legutóbbi közös esténk óta, szeretném ismét élvezni a társaságát.
*teszi még hozzá, mert hiszen ha sokáig kell nélkülöznie Merlana társaságát, akkor meg kell ragadni az alkalmat arra, hogy most még kiélvezze. Persze ő maga is készül valahova, ahol egy készséges leányzó társaságára számít, de ettől még nem kívánja Merlanát kevésbé.*
//Morthimer Ház//
*Merlana válaszát hallva első gondolata, hogy a leányzónak jól felvágták a nyelvét, hiszen máris hiányzik az a fajta alázatosság, amit kapcsolatukból fakadóan elvárna tőle. Ugyanakkor tudja jól, hogy az alkujuk szerint a nő idővel egyenrangúvá válik majd vele, és akkor már nem kezelheti úgy, mint egy szolgát, vagy tisztelettel tartozó tanítványt. De egyelőre még korainak érzi ezt. Tény, hogy a leány most valami igazán nagy lehetőséget csillogtatott meg. De ez most még csak egy lehetőség, nem pedig valós üzlet. Ő még nem beszélt egy szót se az egykori főnemessel, még semmire se ráztak kezet, még egyetlen lépést se tettek a gyümölcsöző együttműködés felé. Kockázatos, hogy Merlana így megelőlegezi magának az elismerést és diadalt. Ha végül nem lesz semmi az üzletből, a patrónusa még számonkérheti ezt rajta.*
- Értem. Mielőtt elutazna Wegtorenbe, még keressen fel! Elég sok idő telt el legutóbbi közös esténk óta, szeretném ismét élvezni a társaságát.
*teszi még hozzá, mert hiszen ha sokáig kell nélkülöznie Merlana társaságát, akkor meg kell ragadni az alkalmat arra, hogy most még kiélvezze. Persze ő maga is készül valahova, ahol egy készséges leányzó társaságára számít, de ettől még nem kívánja Merlanát kevésbé.*
2063. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-29 18:56:02
Üzenet elküldve: 2024-12-29 18:56:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Morthimer Ház//
*A fagyos, komoly tekintettel az ég világon semmi problémája nincs, sőt, üdvözölné a dolgot, ha Orthus végre valóban komolyan is venné őt. Mégis mi mással bizonyíthatna többet a kereskedőnek, mintsem azzal, hogy összehozott egy üzletet a város, sőt, a világ egyik legismertebb alkimistájával. Egy olyan üzletet, ami nem csak a bájitalokat tekintve, hanem más portékákkal kapcsolatban is gyümölcsöző lehet. Úgy látszik, hogy pártfogójának ennyi sem elég. Tény, hogy eredménynek egyelőre legfeljebb azt az ötszáz aranyat tudná felmutatni, amit az eladott bájitalokból magáénak tudhat, de akkor is ennél több elismerést várna, azonban nem mutatja ki csalódottságát.*
- Természetesen. Mi sem egyszerűbb ennél. Viszont, ahogy mondtam, Nestar Úr jelenleg egy Wegtoreni utazást tervez, melyre én magam is vele fogok tartani. Számára most ez a legfontosabb, nem az arthenior-i kapcsolatai. Úgyhogy ne várja, hogy napokon belül meg is történhet ez a tárgyalás kettejük között, de arról biztosíthatom, hogy meg fog! *Magának is időt akar ezzel nyerni, az tény. Az elkövetett hibáiból igyekszik tanulni is, és nem fejest ugrani semmibe, amit ő maga nem tervezett meg kellőképpen.*
//Morthimer Ház//
*A fagyos, komoly tekintettel az ég világon semmi problémája nincs, sőt, üdvözölné a dolgot, ha Orthus végre valóban komolyan is venné őt. Mégis mi mással bizonyíthatna többet a kereskedőnek, mintsem azzal, hogy összehozott egy üzletet a város, sőt, a világ egyik legismertebb alkimistájával. Egy olyan üzletet, ami nem csak a bájitalokat tekintve, hanem más portékákkal kapcsolatban is gyümölcsöző lehet. Úgy látszik, hogy pártfogójának ennyi sem elég. Tény, hogy eredménynek egyelőre legfeljebb azt az ötszáz aranyat tudná felmutatni, amit az eladott bájitalokból magáénak tudhat, de akkor is ennél több elismerést várna, azonban nem mutatja ki csalódottságát.*
- Természetesen. Mi sem egyszerűbb ennél. Viszont, ahogy mondtam, Nestar Úr jelenleg egy Wegtoreni utazást tervez, melyre én magam is vele fogok tartani. Számára most ez a legfontosabb, nem az arthenior-i kapcsolatai. Úgyhogy ne várja, hogy napokon belül meg is történhet ez a tárgyalás kettejük között, de arról biztosíthatom, hogy meg fog! *Magának is időt akar ezzel nyerni, az tény. Az elkövetett hibáiból igyekszik tanulni is, és nem fejest ugrani semmibe, amit ő maga nem tervezett meg kellőképpen.*
2062. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-29 18:45:14
Üzenet elküldve: 2024-12-29 18:45:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
*Jó most így, elég volt minden másból. Ugyanezt érzi ő is, s vissza is adja a főszerepet az örömének és új házára irányuló kíváncsiságának. Megint úgy játszadozik, most épp odakint, mint egy nagyra nőtt gyerek, de most tényleg így érzi jól magát. Önfeledten, a problémákat duzzogósan félretolva.
Ötletei is akadnak, hogy mivel színesítsék a kertet, vannak köztük jók és kevésbé jók is.*
- Ugye?! *vigyorog büszkén, mikor Mai is elégedett a Hols-sal kapcsolatban, ám úgy tűnik, hogy a sárga virággal kapcsolatban már nem annyira lelkes. Mondjuk azt ő is csak viccnek szánta, de nála soha nem lehet tudni.*
- Réti Ármány. Amíg még friss a virág, addig a közelében elalszik tőle az ember. Ha már megszáradt, akkor olyan főzet készíthető belőle, amitől elkábulsz. *Kicsit jobban kifejti az alattomos kis sárga virág hatását. Azt nem teszi hozzá, hogy amit most már tud, annak nagy részét Ril-től tanulta. Ha tudná, hogy merre járhat az elf lány, most egész biztosan felkeresné újra, hogy keressenek még több növényt, amit majd elültethet az új kertjében.
Mai vívódása egyáltalán nem szúr neki szemet, ő csak lelkesen tápászkodik fel a földről, hogy folytassák a körtúrát, aminek a következő állomása Mai lakása. Az ő hátsó ajtajához érve mögötte áll meg, és még mielőtt belépnének, már nyújtogatja a nyakát, hátha meglát valami érdekeset.*
- Nem figyeltem, jó, hogy mondod. *Tényleg. Hogyan is venne észre egy kulcsot a zárban, mikor, ha elképzelünk egy apró pontot az elméjében, ami egy őt érő inger kiindulópontja, akkor minden gondolat a szélrózsa minden irányába el szeretne kalandozni.*
- Lehet, hogy nincsenek is? *érdeklődik a szomszédokról, és ő is körbenéz. Mondjuk való igaz, ha vannak is, túl csendesek. Átdörömbölni viszont nem fog hozzájuk azzal, hogy „Hahó, megjöttünk!”, legalábbis most biztosan nem.
Mai házát is őszinte érdeklődéssel nézi végig, befut minden kis helyiségbe, ide-oda fordul, mászkál mindenfelé.*
- A te holmidat ne segítsek majd áthozni ide? *kérdezi, hisz ő még úgy képzeli el, hogy akkor Mai is költözik.*
//Tépett sorsok//
*Jó most így, elég volt minden másból. Ugyanezt érzi ő is, s vissza is adja a főszerepet az örömének és új házára irányuló kíváncsiságának. Megint úgy játszadozik, most épp odakint, mint egy nagyra nőtt gyerek, de most tényleg így érzi jól magát. Önfeledten, a problémákat duzzogósan félretolva.
Ötletei is akadnak, hogy mivel színesítsék a kertet, vannak köztük jók és kevésbé jók is.*
- Ugye?! *vigyorog büszkén, mikor Mai is elégedett a Hols-sal kapcsolatban, ám úgy tűnik, hogy a sárga virággal kapcsolatban már nem annyira lelkes. Mondjuk azt ő is csak viccnek szánta, de nála soha nem lehet tudni.*
- Réti Ármány. Amíg még friss a virág, addig a közelében elalszik tőle az ember. Ha már megszáradt, akkor olyan főzet készíthető belőle, amitől elkábulsz. *Kicsit jobban kifejti az alattomos kis sárga virág hatását. Azt nem teszi hozzá, hogy amit most már tud, annak nagy részét Ril-től tanulta. Ha tudná, hogy merre járhat az elf lány, most egész biztosan felkeresné újra, hogy keressenek még több növényt, amit majd elültethet az új kertjében.
Mai vívódása egyáltalán nem szúr neki szemet, ő csak lelkesen tápászkodik fel a földről, hogy folytassák a körtúrát, aminek a következő állomása Mai lakása. Az ő hátsó ajtajához érve mögötte áll meg, és még mielőtt belépnének, már nyújtogatja a nyakát, hátha meglát valami érdekeset.*
- Nem figyeltem, jó, hogy mondod. *Tényleg. Hogyan is venne észre egy kulcsot a zárban, mikor, ha elképzelünk egy apró pontot az elméjében, ami egy őt érő inger kiindulópontja, akkor minden gondolat a szélrózsa minden irányába el szeretne kalandozni.*
- Lehet, hogy nincsenek is? *érdeklődik a szomszédokról, és ő is körbenéz. Mondjuk való igaz, ha vannak is, túl csendesek. Átdörömbölni viszont nem fog hozzájuk azzal, hogy „Hahó, megjöttünk!”, legalábbis most biztosan nem.
Mai házát is őszinte érdeklődéssel nézi végig, befut minden kis helyiségbe, ide-oda fordul, mászkál mindenfelé.*
- A te holmidat ne segítsek majd áthozni ide? *kérdezi, hisz ő még úgy képzeli el, hogy akkor Mai is költözik.*
2061. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-29 15:40:53
Üzenet elküldve: 2024-12-29 15:40:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kint a lépcsőn, és aztán a folyosón már nem nagyon foglalkozik Tiri humorizálásával. Ahogy a lányban az izgalom növekszik, úgy benne valami olyan feszültség, amit eddig még nem nagyon tapasztalt. Egyszerű az oka – eddig még senkit sem hozott el ebbe a lyukba. Senkit. Még a cimborákat sem, nem hogy bármelyik lányt. A cimbikkel a Kaszárnyában vagy munka közben, vagy valamelyik fogadóban szoktak ökörködni, arra pedig mindig odafigyelt, hogy ő maga menjen az épp aktuálisan kiszemelt leányzó szobájára. Így volt könnyebb. Így nem kellett magyarázkodnia sosem, hogy kit épp miért dob ki az ajtón. Egyszerűen csak elég volt neki lelépni. De ez most más. Tiri más. Hiszen Tiri most csak azért az edényért jön, nem? Miért akarna tőle a lány mást? Hiszen biztos azért mondta, hogy elhozná most az edényt, hogy később már ne is kelljen foglalkoznia ezzel az egésszel. Hiába sikerült fölé kerekednie és átvinnie rá az akaratát, hiába kapta meg őt, ez valószínűleg csak ennyi lehetett a részére. Kis humorral még ki is mondhatnák, hogy felhúzzák saját magukat strigulának a másik falára vagy ágylábára.
Látja a felvont szemöldököt ahogy Tiri körbenéz. Magában már készül valamilyen megjegyzésre, valami odaszólásra, piszkálódásra. Bekészíti a nyelvére a „menj a picsába” választ, hogy azt minél rövidebb fordultában tudja feladni a várt kedvességre, de az elmarad. Szinte hiányérzete támad. Hagyja, hogy a szőkeség szétnézzen, ő is épp ugyanezt csinálta nála. A különbség annyi, hogy a lány szobájában több volt a látnivaló, és talán kevesebb a por.*
- Takaros.. *-ismétli meg kissé gunyorosan a szót, de nem riposztol rá. Érti a lányt. Igen, tényleg retkes a szoba. Nem, nem egy takarítótündér. Problémája van ezzel valakinek? Na, akkor?!
Igen, talán rosszul emlékezett. Vagy rosszul értelmezte. Tiri tényleg azt mondta csak, hogy szereti a virágot, nem azt, hogy azt kér. De mi másért mondta volna ezt, ha nem azért, mert virágot kér..? Vagy tényleg nem azért mondta? A fenébe is, de nehéz eligazodni a nőkön..!
Figyeli a lány arcát, ahogy felé tartja a brosst. Látja rajta a döbbenet-szerű meglepettséget. ~Na ugye, hercegnőm, erre nem számítottál?~, gondolja kajánul. Türelmesen tartja továbbra is az apróságot, látja az óvatos mozdulatot, amivel Tiri megérinti azt. Tetszik neki? Azt mondta, hogy gyönyörű. Akkor tetszik neki! Halványan elmosolyodik, szinte megkönnyebbül. Alapesetben a legkevésbé sem érdekli, hogy bármi, amit egy nőnek vesz, tetszik-e annak a nőnek. De ez most más, ahogy azt már oly sokszor megállapította. Halkan felhorkant arra hogy Tiri lebutázza, leengedi az üres kezét, vállat von.*
- Kellett-nem kellett.. *-a brosst nézi, ami helyet kapott a ruhára tűzve. Jól áll a lánynak. Csak szebb lett tőle.-* Mondtam, hogy nem akarok tartozni.
*Felemeli megint a kezét, aprót igazít a brosson, nem mintha sok változna tőle. A mozdulat egyébként is csak annyit üzen, hogy az utolsó simítás jogát elbitorolja a lánytól.*
- Így. *-biccent aprót-* Egész.. jól áll.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kint a lépcsőn, és aztán a folyosón már nem nagyon foglalkozik Tiri humorizálásával. Ahogy a lányban az izgalom növekszik, úgy benne valami olyan feszültség, amit eddig még nem nagyon tapasztalt. Egyszerű az oka – eddig még senkit sem hozott el ebbe a lyukba. Senkit. Még a cimborákat sem, nem hogy bármelyik lányt. A cimbikkel a Kaszárnyában vagy munka közben, vagy valamelyik fogadóban szoktak ökörködni, arra pedig mindig odafigyelt, hogy ő maga menjen az épp aktuálisan kiszemelt leányzó szobájára. Így volt könnyebb. Így nem kellett magyarázkodnia sosem, hogy kit épp miért dob ki az ajtón. Egyszerűen csak elég volt neki lelépni. De ez most más. Tiri más. Hiszen Tiri most csak azért az edényért jön, nem? Miért akarna tőle a lány mást? Hiszen biztos azért mondta, hogy elhozná most az edényt, hogy később már ne is kelljen foglalkoznia ezzel az egésszel. Hiába sikerült fölé kerekednie és átvinnie rá az akaratát, hiába kapta meg őt, ez valószínűleg csak ennyi lehetett a részére. Kis humorral még ki is mondhatnák, hogy felhúzzák saját magukat strigulának a másik falára vagy ágylábára.
Látja a felvont szemöldököt ahogy Tiri körbenéz. Magában már készül valamilyen megjegyzésre, valami odaszólásra, piszkálódásra. Bekészíti a nyelvére a „menj a picsába” választ, hogy azt minél rövidebb fordultában tudja feladni a várt kedvességre, de az elmarad. Szinte hiányérzete támad. Hagyja, hogy a szőkeség szétnézzen, ő is épp ugyanezt csinálta nála. A különbség annyi, hogy a lány szobájában több volt a látnivaló, és talán kevesebb a por.*
- Takaros.. *-ismétli meg kissé gunyorosan a szót, de nem riposztol rá. Érti a lányt. Igen, tényleg retkes a szoba. Nem, nem egy takarítótündér. Problémája van ezzel valakinek? Na, akkor?!
Igen, talán rosszul emlékezett. Vagy rosszul értelmezte. Tiri tényleg azt mondta csak, hogy szereti a virágot, nem azt, hogy azt kér. De mi másért mondta volna ezt, ha nem azért, mert virágot kér..? Vagy tényleg nem azért mondta? A fenébe is, de nehéz eligazodni a nőkön..!
Figyeli a lány arcát, ahogy felé tartja a brosst. Látja rajta a döbbenet-szerű meglepettséget. ~Na ugye, hercegnőm, erre nem számítottál?~, gondolja kajánul. Türelmesen tartja továbbra is az apróságot, látja az óvatos mozdulatot, amivel Tiri megérinti azt. Tetszik neki? Azt mondta, hogy gyönyörű. Akkor tetszik neki! Halványan elmosolyodik, szinte megkönnyebbül. Alapesetben a legkevésbé sem érdekli, hogy bármi, amit egy nőnek vesz, tetszik-e annak a nőnek. De ez most más, ahogy azt már oly sokszor megállapította. Halkan felhorkant arra hogy Tiri lebutázza, leengedi az üres kezét, vállat von.*
- Kellett-nem kellett.. *-a brosst nézi, ami helyet kapott a ruhára tűzve. Jól áll a lánynak. Csak szebb lett tőle.-* Mondtam, hogy nem akarok tartozni.
*Felemeli megint a kezét, aprót igazít a brosson, nem mintha sok változna tőle. A mozdulat egyébként is csak annyit üzen, hogy az utolsó simítás jogát elbitorolja a lánytól.*
- Így. *-biccent aprót-* Egész.. jól áll.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2143-2162