Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 106 (2101. - 2120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2143-2162
2120. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-07 13:19:48
Üzenet elküldve: 2025-01-07 13:19:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy egyszerű nap//
*Újra azon a napon gondolkodik, amikor megkapta ezt a titulust. Halkan felkuncog a gondolatra, hogy túl sok pohárkát nem kellett beletukmálni ahhoz, hogy eljusson addig a szintig, mikor már összefolyik előtte a világ. Addig sem volt célkitűzése, hogy hozzászoktassa magát az alkoholhoz. Ez azóta pedig oda formálódott, hogy még annyira sem kell neki ital. Borzalmasan rosszul volt és nem is érti, hogy mások ezt hogyan tudják élvezni. Mikor nem úgy uraik a saját gondolataiknak, testüknek, ahogy józan állapotukban. De úgy szokták mondani, hogy nem vagyunk egyformák. Talán egy idő után el tudná juttatni magát is ahhoz, hogy az ital dolgát megértse, de nem akarja. Még úgy sem, hogy odahaza azóta is rajta ragadt a nyápic gúnynév.*
- Igen, ez akkor történt.
*Nevet fel halkan, kissé talán zavartan. Pedig tudja, hogy nem kéne magát szégyellnie azért, hogy inkább mellőzi az életéből azokat a dolgokat, amik elsodorják a józanságtól.
A szükséges eszközök listáját leadja. Legalábbis azokat, amik hirtelen eszébe jutnak. De talán nem is kell más, ha mégis az majd kiderül idő és munka közben.
Figyeli, ahogy Lazziar az ágy alá nyúl. Ahogy előkerül az ing és futó pillantás erejéig még megszemlélheti a vágást is az anyagon újabb kérdések merülnek fel benne, amiről tudja, hogy úgy sem teszi fel, mert illetlen kíváncsiskodásnak tartja. Nem szeretné a fiút bosszantani azzal, hogy olyanba kotnyeleskedik bele, amihez igazából nincs is köze. Az ing hamar cafatokban végzi, azután pedig a vödör is előkerül.*
- Szerintem tökéletes.
*Bólint rá, ahogy lassan ismét tesz egy kört a konyhában. Nagy valószínűséggel ennek lát neki elsőnek, hogy legyen legalább használható pohár, tányér, evőeszköz, meg egyáltalán hely.*
- Tényleg ízlik?
*Pillant rá széles mosollyal. A Pegazus említésére viszont kissé elhúzza a száját. Az ötlet nem rossz, csak a képességeiben nem bízik egyelőre ennyire.*
- Talán majd egyszer.
*Végül azért csak erőltet egy bizakodó mosolyt magára.*
- Mit szeretnél? Mivel kezdjek először?
*Billenti végül félre a fejét, mert más az, amit magában elképzelt és igazából más lehet az, amit Lazziar szeretne. Mert mégis csak tőle kapja a munkáért az aranyat.*
*Újra azon a napon gondolkodik, amikor megkapta ezt a titulust. Halkan felkuncog a gondolatra, hogy túl sok pohárkát nem kellett beletukmálni ahhoz, hogy eljusson addig a szintig, mikor már összefolyik előtte a világ. Addig sem volt célkitűzése, hogy hozzászoktassa magát az alkoholhoz. Ez azóta pedig oda formálódott, hogy még annyira sem kell neki ital. Borzalmasan rosszul volt és nem is érti, hogy mások ezt hogyan tudják élvezni. Mikor nem úgy uraik a saját gondolataiknak, testüknek, ahogy józan állapotukban. De úgy szokták mondani, hogy nem vagyunk egyformák. Talán egy idő után el tudná juttatni magát is ahhoz, hogy az ital dolgát megértse, de nem akarja. Még úgy sem, hogy odahaza azóta is rajta ragadt a nyápic gúnynév.*
- Igen, ez akkor történt.
*Nevet fel halkan, kissé talán zavartan. Pedig tudja, hogy nem kéne magát szégyellnie azért, hogy inkább mellőzi az életéből azokat a dolgokat, amik elsodorják a józanságtól.
A szükséges eszközök listáját leadja. Legalábbis azokat, amik hirtelen eszébe jutnak. De talán nem is kell más, ha mégis az majd kiderül idő és munka közben.
Figyeli, ahogy Lazziar az ágy alá nyúl. Ahogy előkerül az ing és futó pillantás erejéig még megszemlélheti a vágást is az anyagon újabb kérdések merülnek fel benne, amiről tudja, hogy úgy sem teszi fel, mert illetlen kíváncsiskodásnak tartja. Nem szeretné a fiút bosszantani azzal, hogy olyanba kotnyeleskedik bele, amihez igazából nincs is köze. Az ing hamar cafatokban végzi, azután pedig a vödör is előkerül.*
- Szerintem tökéletes.
*Bólint rá, ahogy lassan ismét tesz egy kört a konyhában. Nagy valószínűséggel ennek lát neki elsőnek, hogy legyen legalább használható pohár, tányér, evőeszköz, meg egyáltalán hely.*
- Tényleg ízlik?
*Pillant rá széles mosollyal. A Pegazus említésére viszont kissé elhúzza a száját. Az ötlet nem rossz, csak a képességeiben nem bízik egyelőre ennyire.*
- Talán majd egyszer.
*Végül azért csak erőltet egy bizakodó mosolyt magára.*
- Mit szeretnél? Mivel kezdjek először?
*Billenti végül félre a fejét, mert más az, amit magában elképzelt és igazából más lehet az, amit Lazziar szeretne. Mert mégis csak tőle kapja a munkáért az aranyat.*
2119. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-07 11:51:42
Üzenet elküldve: 2025-01-07 11:51:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Zsivány és zsemle//
*Akaratlanul is megmosolyogja azt a seprő mozdulatot. Mostanában egész szerencsésnek mondhatja magát az új ismerősök szerzésében. Sokáig teltek úgy a napjai, hogy a kutyával sem beszélt, nem is igazán érezte szükségét. Mégis egy szerencsétlenül indult piaci vásárlásnak hála megismerhette Lazziart. A furcsa, de kedves fiút, aki aznap segített neki. Most pedig itt van... A nevét nem is tudja. A gondolata pedig meg is születik, hogy ezen mindenképpen változtatni kell. Persze csak az után, hogy visszaér a dobozkával, amit a fiú orra alá dug.*
- Kell, nem kell.
*Vállat von. Sosem azért ad bármit is, mert azt kéne. Tudja, hogy nem kell. Amikor Lazziarnak vitte a pogácsát az sem volt kötelező. Kedveskedni akart, furcsállta is, hogy a fiú felszámolta volna.*
- Ezért, bizony. Mert, ha nem szereted nem hozom ki, de most csak ez van. A kerítés után akarok majd mást csinálni.
*A széles mosolyt viszonozza, majd az arcát fürkészi, amíg a kóstolás megtörténik. Nem csak azért, mert kedves arca van a fiúnak, hanem tényleg kíváncsi, hogy hogy ízlik neki. A pogácsái meg lettek dicsérve szerencsére. Mondjuk igyekezett is, hogy jól sikerüljenek. Mindig igyekszik, mert szereti csinálni, szóval igazából ezekkel a tekercsekkel sem törődött kevésbé, annak ellenére sem, hogy ezt magának sütötte csak úgy, nem pedig valakinek kedveskedésből.*
- Tényleg?
*A kérdés valóban őszinte. Mert, hát azt csak sejti, hogy annyira nem lehet rossz, amit csinál. De más az, hogy neki ízlik és teljesen más az, amit mások mondanak. Noha a fiú megjegyzése határozottan jól esik neki, még egy szégyenlős, zavart mosolyt is produkál rá, ahogy szemlesütve kezdi piszkálgatni ujjhegyeivel a fonott dobozka oldalait.*
- Hát legalább most már tudod. Így gondolkodhatsz máskorra is jó tanácsokon.
*Nevet végül fel, ahogy ismét az arcára sandít. Eszébe is jut hamar, hogy a nevére még mindig nem kérdezett rá, így ideje is, hogy ezt orvosolja.*
- Én Rinavessa vagyok. Nekem kit kell keresnem, ha esetleg megint nem igazodok ki a szegekkel?
*Egy újabb zavart mosollyal öleli magához a dobozkát.*
//Zsivány és zsemle//
*Akaratlanul is megmosolyogja azt a seprő mozdulatot. Mostanában egész szerencsésnek mondhatja magát az új ismerősök szerzésében. Sokáig teltek úgy a napjai, hogy a kutyával sem beszélt, nem is igazán érezte szükségét. Mégis egy szerencsétlenül indult piaci vásárlásnak hála megismerhette Lazziart. A furcsa, de kedves fiút, aki aznap segített neki. Most pedig itt van... A nevét nem is tudja. A gondolata pedig meg is születik, hogy ezen mindenképpen változtatni kell. Persze csak az után, hogy visszaér a dobozkával, amit a fiú orra alá dug.*
- Kell, nem kell.
*Vállat von. Sosem azért ad bármit is, mert azt kéne. Tudja, hogy nem kell. Amikor Lazziarnak vitte a pogácsát az sem volt kötelező. Kedveskedni akart, furcsállta is, hogy a fiú felszámolta volna.*
- Ezért, bizony. Mert, ha nem szereted nem hozom ki, de most csak ez van. A kerítés után akarok majd mást csinálni.
*A széles mosolyt viszonozza, majd az arcát fürkészi, amíg a kóstolás megtörténik. Nem csak azért, mert kedves arca van a fiúnak, hanem tényleg kíváncsi, hogy hogy ízlik neki. A pogácsái meg lettek dicsérve szerencsére. Mondjuk igyekezett is, hogy jól sikerüljenek. Mindig igyekszik, mert szereti csinálni, szóval igazából ezekkel a tekercsekkel sem törődött kevésbé, annak ellenére sem, hogy ezt magának sütötte csak úgy, nem pedig valakinek kedveskedésből.*
- Tényleg?
*A kérdés valóban őszinte. Mert, hát azt csak sejti, hogy annyira nem lehet rossz, amit csinál. De más az, hogy neki ízlik és teljesen más az, amit mások mondanak. Noha a fiú megjegyzése határozottan jól esik neki, még egy szégyenlős, zavart mosolyt is produkál rá, ahogy szemlesütve kezdi piszkálgatni ujjhegyeivel a fonott dobozka oldalait.*
- Hát legalább most már tudod. Így gondolkodhatsz máskorra is jó tanácsokon.
*Nevet végül fel, ahogy ismét az arcára sandít. Eszébe is jut hamar, hogy a nevére még mindig nem kérdezett rá, így ideje is, hogy ezt orvosolja.*
- Én Rinavessa vagyok. Nekem kit kell keresnem, ha esetleg megint nem igazodok ki a szegekkel?
*Egy újabb zavart mosollyal öleli magához a dobozkát.*
2118. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-07 11:01:50
Üzenet elküldve: 2025-01-07 11:01:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bárki azt hihetné -Tirivel az élen-, hogy azért nyújtja a kezét a holmiért, mert úriember. Nos, persze, az hát – úriember! A maga sajátos módján. Nem az a célja, hogy megóvja a lányt a fáradtságtól.. vagyis.. végül is de, meg akarja őt óvni a fáradtságtól. Azt szeretné, hogy minél több energiája maradjon más dolgokra. És persze az sem utolsó szempont, hogy a keze se gémberedjen el, mielőtt használatba tudja venni. De ezeket nem kötné Tiri orrára. Vagy tudja ezeket magától is, vagy nem – ez utóbbi esetben maradjon csak meg mindenféle szelídítés tévhitében.*
- A kilátás miatt. *-válaszolja hunyorogva a szőkeség kérdésére, ahogy az már el is lépett mellőle-* Tudod, szeretek nézelődni.
*És nézelődik is. És mivel tetszik neki a látvány, elégedetten somolyogva el is indul az alaposan megnézett lány után. Felzárkózik mellé, felveszi léptei ritmusát és tempóját. Kezében könnyedén leng a pakk.
Különösebb gondolkodás nélkül, megszokásból megy a legrövidebb úton, a piactéren át. Először fel sem tűnik neki Tiri bizonytalansága, csak akkor veszi ezt észre, mikor a lány keze az övéhez ér. Odapislant, először majdnem elhúzza a saját kezét. A mozdulat viszont még azelőtt elhal, hogy egyáltalán elkezdhetné, mikor az ujjai közé simulnak Tiri ujjai. Sosem sétált így senkivel. Sosem. Egész egyszerűen nem akart. Mert így sétálni valakivel nem csak azt jelenti, hogy egy egyalkalmas szórakozásról van szó. Ez, hogy így van a kezük, ez valamilyen módon az összetartozást jelzi kifelé. Meg nekik is. És neki erre eddig nem volt igénye. De az is igaz, hogy eddig arra sem volt igénye, hogy valaki több legyen, mint egy egyalkalmas szórakozás. Így hát hagyja ezt, szoktatja magát az érzéshez és a gondolathoz.
A Polgárnegyedbe érve sem húzza aztán el a kezét. Nyugodtra fogott léptekkel halad tovább, és bár ez nem az a szebb házakat felsorakoztató környék, valahogy otthonosabban érzi magát, mint a szebb környéken, amerre a lányt kereste először. Mikor elérik a kopott ajtajú kopott bérházat megáll, elengedi Tiri kezét, és előhalássza a kulcsát.*
- Emlékszel még a járásra? *-kérdezi kissé vigyorogva, ahogy kitárja az ajtót.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bárki azt hihetné -Tirivel az élen-, hogy azért nyújtja a kezét a holmiért, mert úriember. Nos, persze, az hát – úriember! A maga sajátos módján. Nem az a célja, hogy megóvja a lányt a fáradtságtól.. vagyis.. végül is de, meg akarja őt óvni a fáradtságtól. Azt szeretné, hogy minél több energiája maradjon más dolgokra. És persze az sem utolsó szempont, hogy a keze se gémberedjen el, mielőtt használatba tudja venni. De ezeket nem kötné Tiri orrára. Vagy tudja ezeket magától is, vagy nem – ez utóbbi esetben maradjon csak meg mindenféle szelídítés tévhitében.*
- A kilátás miatt. *-válaszolja hunyorogva a szőkeség kérdésére, ahogy az már el is lépett mellőle-* Tudod, szeretek nézelődni.
*És nézelődik is. És mivel tetszik neki a látvány, elégedetten somolyogva el is indul az alaposan megnézett lány után. Felzárkózik mellé, felveszi léptei ritmusát és tempóját. Kezében könnyedén leng a pakk.
Különösebb gondolkodás nélkül, megszokásból megy a legrövidebb úton, a piactéren át. Először fel sem tűnik neki Tiri bizonytalansága, csak akkor veszi ezt észre, mikor a lány keze az övéhez ér. Odapislant, először majdnem elhúzza a saját kezét. A mozdulat viszont még azelőtt elhal, hogy egyáltalán elkezdhetné, mikor az ujjai közé simulnak Tiri ujjai. Sosem sétált így senkivel. Sosem. Egész egyszerűen nem akart. Mert így sétálni valakivel nem csak azt jelenti, hogy egy egyalkalmas szórakozásról van szó. Ez, hogy így van a kezük, ez valamilyen módon az összetartozást jelzi kifelé. Meg nekik is. És neki erre eddig nem volt igénye. De az is igaz, hogy eddig arra sem volt igénye, hogy valaki több legyen, mint egy egyalkalmas szórakozás. Így hát hagyja ezt, szoktatja magát az érzéshez és a gondolathoz.
A Polgárnegyedbe érve sem húzza aztán el a kezét. Nyugodtra fogott léptekkel halad tovább, és bár ez nem az a szebb házakat felsorakoztató környék, valahogy otthonosabban érzi magát, mint a szebb környéken, amerre a lányt kereste először. Mikor elérik a kopott ajtajú kopott bérházat megáll, elengedi Tiri kezét, és előhalássza a kulcsát.*
- Emlékszel még a járásra? *-kérdezi kissé vigyorogva, ahogy kitárja az ajtót.*
2117. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-06 21:22:46
Üzenet elküldve: 2025-01-06 21:22:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy egyszerű nap//
*Neki viszont többször volt esélye lerészegedni, hogy a szerencséjére, vagy sem. Azt döntse el mindenki maga. Hol egy puha ágyban ébredt fel egy szép lányka mellett. De az is megtörtént, hogy egy ismeretlen birtok csirkeóljában érte a napsütés, a parasztasszony seprűnyelével együtt. Tudna erről talán litániát is írni, egyszer el is gondolkodott azon, mikor apja azzal vádolta, hogy semmirekellő, és a nevét elfogja felejteni így a világ. De hamar rájött, hogy apjának igazat kell adnia, mert a könyvét több mint valószínűleg csak gyújtósnak használnának a népek. Így hát maradt a hamis kártyázás. Mert abban legalább jó, vagy a kockázásban, és a tengerészek egyik kedvence a "hazug" is szinte már kisujjból jön neki.
Mosolyogva hallgatja a nyápic elnevezést, hamar jön is rá a válasza.*
-Gondolom akkor sikerült először lerészegedni, mikor így hívtak. Jól mondom?
*Húzódik csalfa mosolyra a szája. Mondjuk őt ilyennek még nem hívták, de sokkalta rosszabb szavakkal viszont már illették. Amiért bőségesen eljárt a keze, vagy épp rajta járt el. Ez bizony egy ilyen játék, ahol az ember ad, és kap.*
-Hm értem. Ez esetben jobb ha visszatérek a piacra. Bár. Bár.
*Ezzel ellép a lány mellől, és letérdelve az ágy alá nyúl és kihúz alóla egy inget. Amit felegyenesedve kicsit széttár maga előtt. Majd hirtelen össze is zárja, rájőve hibájára. Ha a lány eléggé szemfüles és figyel, láthatta, hogy az ingen egy szép vágás van keresztbe, és mintha valami elszíneződés lenne a fekete ingen.
Lazziar pontosan tudja, ez jó pár hatról visszamaradt tivornyából van, ahol annyira elszaladtak az indulatok, hogy egy tőrt rántva akarták kiszedni belőle azt az aranyat amit elvileg ő elcsalt a többiektől. Még, szép, hogy ennyivel megúszta.*
-Nos. Ez talán meg is teszi, gondolom.
*Nevet fel zavartan, ahogy az inget, gyorsan apróbb darabokra tépi.*
-Na, rongy már van legalább.
*A darabokat pedig kezében tartva lépked vissza a konyhába, hogy azt a többi mosatlan mellé rakja egyelőre. A szemét kérdésnél pedig elgondolkodva belép a fürdőbe, és egy vödröt véve magához felmutatja.*
-Ez gondolom jó lesz az üvegekhez? Összegyűjtöm, és elviszem a borászhoz, hátha ad érte pár érmét.
*Fordul ki a helységből, és teszi le a vödröt az asztal mellé. Felemeli a poharat, amibe kitöltötte magának a vörösbort, és egy aprót kortyol bele. Majd hamar eltüntetve egy újabb pogácsát, még majszolva elégedetten szól Rinavessához.*
-Meg kell hagyni, ez tényleg finom. Mindenképp menj ezzel a Pegazusba.
*Bólint is szavához egyet, hogy megerősítse azt.*
*Neki viszont többször volt esélye lerészegedni, hogy a szerencséjére, vagy sem. Azt döntse el mindenki maga. Hol egy puha ágyban ébredt fel egy szép lányka mellett. De az is megtörtént, hogy egy ismeretlen birtok csirkeóljában érte a napsütés, a parasztasszony seprűnyelével együtt. Tudna erről talán litániát is írni, egyszer el is gondolkodott azon, mikor apja azzal vádolta, hogy semmirekellő, és a nevét elfogja felejteni így a világ. De hamar rájött, hogy apjának igazat kell adnia, mert a könyvét több mint valószínűleg csak gyújtósnak használnának a népek. Így hát maradt a hamis kártyázás. Mert abban legalább jó, vagy a kockázásban, és a tengerészek egyik kedvence a "hazug" is szinte már kisujjból jön neki.
Mosolyogva hallgatja a nyápic elnevezést, hamar jön is rá a válasza.*
-Gondolom akkor sikerült először lerészegedni, mikor így hívtak. Jól mondom?
*Húzódik csalfa mosolyra a szája. Mondjuk őt ilyennek még nem hívták, de sokkalta rosszabb szavakkal viszont már illették. Amiért bőségesen eljárt a keze, vagy épp rajta járt el. Ez bizony egy ilyen játék, ahol az ember ad, és kap.*
-Hm értem. Ez esetben jobb ha visszatérek a piacra. Bár. Bár.
*Ezzel ellép a lány mellől, és letérdelve az ágy alá nyúl és kihúz alóla egy inget. Amit felegyenesedve kicsit széttár maga előtt. Majd hirtelen össze is zárja, rájőve hibájára. Ha a lány eléggé szemfüles és figyel, láthatta, hogy az ingen egy szép vágás van keresztbe, és mintha valami elszíneződés lenne a fekete ingen.
Lazziar pontosan tudja, ez jó pár hatról visszamaradt tivornyából van, ahol annyira elszaladtak az indulatok, hogy egy tőrt rántva akarták kiszedni belőle azt az aranyat amit elvileg ő elcsalt a többiektől. Még, szép, hogy ennyivel megúszta.*
-Nos. Ez talán meg is teszi, gondolom.
*Nevet fel zavartan, ahogy az inget, gyorsan apróbb darabokra tépi.*
-Na, rongy már van legalább.
*A darabokat pedig kezében tartva lépked vissza a konyhába, hogy azt a többi mosatlan mellé rakja egyelőre. A szemét kérdésnél pedig elgondolkodva belép a fürdőbe, és egy vödröt véve magához felmutatja.*
-Ez gondolom jó lesz az üvegekhez? Összegyűjtöm, és elviszem a borászhoz, hátha ad érte pár érmét.
*Fordul ki a helységből, és teszi le a vödröt az asztal mellé. Felemeli a poharat, amibe kitöltötte magának a vörösbort, és egy aprót kortyol bele. Majd hamar eltüntetve egy újabb pogácsát, még majszolva elégedetten szól Rinavessához.*
-Meg kell hagyni, ez tényleg finom. Mindenképp menj ezzel a Pegazusba.
*Bólint is szavához egyet, hogy megerősítse azt.*
2116. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-06 15:29:16
Üzenet elküldve: 2025-01-06 15:29:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zsivány és zsemle//
*Nem egy és nem kettő olyan dolog van az életben, amit az ember nem lát át úgy, ha saját maga csinálja. És az sem mindig segít, ha tesz egy lépést vagy kettőt hátra, és úgy próbálja szemlélni a munkát, amit végzett. Néha bizony kell az, hogy valaki kívülről, friss szemmel nézzen valamit, hogy a teljes képet láthassa. Vagy ha nem is friss, de értő szemmel. A maga darabos módján biztos megpróbálná elmagyarázni ezt a leánynak, ha tudná, hogy az mennyire bizonytalan a saját keze munkáját illetőn.*
- Akkó' jó! *-sóhajt fel megkönnyebbülten, de azért a biztonság kedvéért olyan mozdulatot tesz a ruháján, mintha morzsákat próbálna a földre söpörni.-* No?
*Felpislant, ahogy a lány sarkon fordul és ott hagyja. Mégiscsak kéretlennek találta a tanácsait, és ráunt a vele való diskurálásra? Vagy tényleg van valami folt az ingén amit nem vett észre, és most azért ment el a lány, hogy a ház rejtekében kinevesse? Megint lepislog magára, de nem, nem lát foltot. Akkor mi lelhette a leányt?
Már épp ismét megtámaszkodna könyökkel a kerítésen (de még időben észbe kap!), mikor a barnahajú leány ismét megjelenik. Meglepve pislog az elé tartott dobozba, majd zavartan mosolyogva néz fel belőle.*
- Ó, há' igazán nem kell.. *-kezdene szabadkozni a leány ajánlatára, de amikor kancsal-fél tekintete összeakad amaz szép barna szemeivel, azért belészorul a szó.-* De.. jó'van, köszönöm.
*Öntudatlan mozdulattal dörgöli combjához ujjait, majd a dobozba nyúl, és kiemel egyet a kalácskák közül.*
- Há' ezér' kérdezted a gombát meg a sajtot?! *-mosolyodik el szélesen. Illő vagy sem, de előbb az orra elé emeli a kis tekercset egy pillanatra, hogy megszagolja. Kellemesnek érzi, így rögtön bele is harap – nem akarja megsérteni a leányt, és hogy őszinték legyünk, már éhes is. Még sosem evett ilyet. Sem otthon, Szántóvégen, sem itt, a városban. Viszont idegensége ellenére nagyon finomnak találja a sütemény-féleséget. Lenyeli a falatot, és aprókat bólogat, míg ujjháttal megtörli a száját.-* Finom!
*Férfi, így hát egyszerű teremtés – kínáld valami finomsággal, és máris jó kedvre derül.*
- Há' ha tudom, hogy ilyet osztogatsz tanácsér' cserébe, akkó' hamarébb is erre járok. *-szinte suhancosan elvigyorodik, és újabb harapással tűnteti el a maradék tekercs felét. Tényleg ízlik neki, le se tagadhatná.*
//Zsivány és zsemle//
*Nem egy és nem kettő olyan dolog van az életben, amit az ember nem lát át úgy, ha saját maga csinálja. És az sem mindig segít, ha tesz egy lépést vagy kettőt hátra, és úgy próbálja szemlélni a munkát, amit végzett. Néha bizony kell az, hogy valaki kívülről, friss szemmel nézzen valamit, hogy a teljes képet láthassa. Vagy ha nem is friss, de értő szemmel. A maga darabos módján biztos megpróbálná elmagyarázni ezt a leánynak, ha tudná, hogy az mennyire bizonytalan a saját keze munkáját illetőn.*
- Akkó' jó! *-sóhajt fel megkönnyebbülten, de azért a biztonság kedvéért olyan mozdulatot tesz a ruháján, mintha morzsákat próbálna a földre söpörni.-* No?
*Felpislant, ahogy a lány sarkon fordul és ott hagyja. Mégiscsak kéretlennek találta a tanácsait, és ráunt a vele való diskurálásra? Vagy tényleg van valami folt az ingén amit nem vett észre, és most azért ment el a lány, hogy a ház rejtekében kinevesse? Megint lepislog magára, de nem, nem lát foltot. Akkor mi lelhette a leányt?
Már épp ismét megtámaszkodna könyökkel a kerítésen (de még időben észbe kap!), mikor a barnahajú leány ismét megjelenik. Meglepve pislog az elé tartott dobozba, majd zavartan mosolyogva néz fel belőle.*
- Ó, há' igazán nem kell.. *-kezdene szabadkozni a leány ajánlatára, de amikor kancsal-fél tekintete összeakad amaz szép barna szemeivel, azért belészorul a szó.-* De.. jó'van, köszönöm.
*Öntudatlan mozdulattal dörgöli combjához ujjait, majd a dobozba nyúl, és kiemel egyet a kalácskák közül.*
- Há' ezér' kérdezted a gombát meg a sajtot?! *-mosolyodik el szélesen. Illő vagy sem, de előbb az orra elé emeli a kis tekercset egy pillanatra, hogy megszagolja. Kellemesnek érzi, így rögtön bele is harap – nem akarja megsérteni a leányt, és hogy őszinték legyünk, már éhes is. Még sosem evett ilyet. Sem otthon, Szántóvégen, sem itt, a városban. Viszont idegensége ellenére nagyon finomnak találja a sütemény-féleséget. Lenyeli a falatot, és aprókat bólogat, míg ujjháttal megtörli a száját.-* Finom!
*Férfi, így hát egyszerű teremtés – kínáld valami finomsággal, és máris jó kedvre derül.*
- Há' ha tudom, hogy ilyet osztogatsz tanácsér' cserébe, akkó' hamarébb is erre járok. *-szinte suhancosan elvigyorodik, és újabb harapással tűnteti el a maradék tekercs felét. Tényleg ízlik neki, le se tagadhatná.*
2115. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-06 13:15:43
Üzenet elküldve: 2025-01-06 13:15:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Zsivány és zsemle//
*Igyekszik komolyan venni a fiú szavait, de valahogy nem érzi és nem látja azt az ügyességet, amiről beszél. Eddig még maga is így hitte, de ez a keresztléc mizéria egy kicsit elbizonytalanította. Bár továbbra is tartja, hogy neki megfelel, ha kicsit csúnyábban néz ki. De az már problémás, ha az egész viszont használhatatlan lesz. Azért a fiú tanácsait elraktározza magában, igyekszik is majd megfogadni, azután meg majd kiderül.
A váratlanul kibukó kérdésére kapott reakcióra halkan felkuncog, majd kissé megingatja a fejét.*
- Nem. Nem vagy maszatos. Várjál.
*Perdül is meg miután a másik adag szeget is elteszi, arra gondosan ügyelve, hogy az egy másik zsebbe kerüljön. Mivel továbbra sem szándéka feltartani a fiút, már épp eléggé szégyelli magát ezért is, amivel idáig visszatartotta a dolgában a léptei sietősek, ahogy a kis ház felé veszi az iramot. Azzal sem foglalkozik, hogy a sarat leütögesse kint a csizmáról. A léptei egészen a kamráig viszik, ahol az egyik felső polcról leügyeskedi az egyik nagyobb, fonott fadobozt. Már éppen nyúlna is annak tartalmáért, de szerencsére előbb észreveszi a koszt a kezein, így szusszanva von vállat és a dobozzal együtt indul vissza.
Kifelé már kicsit azért lassít a léptein, nehogy a kapkodásban orra essen, azután lesheti a kedveskedését meg a háláját.
Mikor visszaér a fiú elé tartja azt. A kendővel kibélelt dobozkában még lapul egy pár darab sütemény, tekercs formában, akár a csigaház.*
- Sajt és gomba a krém benne. Igaz, hogy tegnapi, de, ha minden igaz még nincs megszikkadva. Bár melegen finomabb volt az biztos.
*Szégyenlős mosollyal sandít vissza a fiú arcára.*
- Vegyél belőle, ha ízlik el is viheted mindet. A köszönetem, hogy visszajöttél a tanácsokkal.
//Zsivány és zsemle//
*Igyekszik komolyan venni a fiú szavait, de valahogy nem érzi és nem látja azt az ügyességet, amiről beszél. Eddig még maga is így hitte, de ez a keresztléc mizéria egy kicsit elbizonytalanította. Bár továbbra is tartja, hogy neki megfelel, ha kicsit csúnyábban néz ki. De az már problémás, ha az egész viszont használhatatlan lesz. Azért a fiú tanácsait elraktározza magában, igyekszik is majd megfogadni, azután meg majd kiderül.
A váratlanul kibukó kérdésére kapott reakcióra halkan felkuncog, majd kissé megingatja a fejét.*
- Nem. Nem vagy maszatos. Várjál.
*Perdül is meg miután a másik adag szeget is elteszi, arra gondosan ügyelve, hogy az egy másik zsebbe kerüljön. Mivel továbbra sem szándéka feltartani a fiút, már épp eléggé szégyelli magát ezért is, amivel idáig visszatartotta a dolgában a léptei sietősek, ahogy a kis ház felé veszi az iramot. Azzal sem foglalkozik, hogy a sarat leütögesse kint a csizmáról. A léptei egészen a kamráig viszik, ahol az egyik felső polcról leügyeskedi az egyik nagyobb, fonott fadobozt. Már éppen nyúlna is annak tartalmáért, de szerencsére előbb észreveszi a koszt a kezein, így szusszanva von vállat és a dobozzal együtt indul vissza.
Kifelé már kicsit azért lassít a léptein, nehogy a kapkodásban orra essen, azután lesheti a kedveskedését meg a háláját.
Mikor visszaér a fiú elé tartja azt. A kendővel kibélelt dobozkában még lapul egy pár darab sütemény, tekercs formában, akár a csigaház.*
- Sajt és gomba a krém benne. Igaz, hogy tegnapi, de, ha minden igaz még nincs megszikkadva. Bár melegen finomabb volt az biztos.
*Szégyenlős mosollyal sandít vissza a fiú arcára.*
- Vegyél belőle, ha ízlik el is viheted mindet. A köszönetem, hogy visszajöttél a tanácsokkal.
2114. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-06 07:47:38
Üzenet elküldve: 2025-01-06 07:47:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zsivány és zsemle//
*Csupán halkan hümment a méretre vonatkozó rácsodálkozásra. Lenne ezzel kapcsolatban pár gondolata, de azokat most megtartja magának; inkább minden igyekezetével a szegekre koncentrál. Látja azért azt a kis vállrándítást is, igazából nem is számított másra. Őt se nyugtatná ez meg fordított esetben. Legfeljebb tudomásul venné, hogy nincs egyedül az ügyetlenségével ebben a világban.
Hagyja hogy a lány elhúzza a kezét, már kisebb eséllyel ütné ki a szögeket a tenyeréből úgy, hogy abbahagyta a velük való szöszmötölést. Figyeli a barna haj által keretezett arcot ahogy a lány elnéz a kerítés felé, szinte látja ahogy a gondolatok megpróbálják megtalálni a helyüket. Nem lenne azzal baj, ha nem sikerülne a dolog; legfeljebb újra elmondja a tanácsait, vagy akár meg is mutatja, hogy mire gondolt. A Piacon öt perccel később is találna reggelit.*
- No jó'van. *-bólint apró mosollyal-* Jó lesz ez. Az elejét má' egész ügyesen megcsiná'tad.
*Ez utóbbi mondatában nincs egy csipetnyi kegyes hazugság sem. A leány tényleg egész elfogadhatóan dolgozott eddig is, csak hát.. lehet jobban is csinálni. És ha lehet jobban is csinálni, akkor meg miért ne úgy legyen, nemde? Kicsivel több munka most, sokkal kevesebb munka később. Mert hát ha most odafigyel, akkor egy nap- vagy egy hat múlva nem fog összerogyni a kerítés.
A lány felé tartja a saját tenyerén ülő szegeket, hadd vegye csak el őket. A közben érkező kérdés váratlanul éri, és meg is lepi.*
- Mér', leettem magam? *-pislant elkerekedett szemel előbb a leányra, majd fejét előre biccentve a tunikája elejére. Azon persze nincsen semmilyen ételfolt, hiszen sem sajtos, sem gombás ételt nem evett már egy ideje.-* Eh, nem.. persze, hogy nem..
*Zavarában megköszörüli a torkát, úgy pislog fel, arcán enyhe pírral.*
- Má'mint.. Persze, hogyne szeretném. Mé' kérded? *-hirtelen tényleg nem tudja összetenni fejben, hogy hogy jön a kerítéshez és a szegekhez a sajt és a gomba.*
//Zsivány és zsemle//
*Csupán halkan hümment a méretre vonatkozó rácsodálkozásra. Lenne ezzel kapcsolatban pár gondolata, de azokat most megtartja magának; inkább minden igyekezetével a szegekre koncentrál. Látja azért azt a kis vállrándítást is, igazából nem is számított másra. Őt se nyugtatná ez meg fordított esetben. Legfeljebb tudomásul venné, hogy nincs egyedül az ügyetlenségével ebben a világban.
Hagyja hogy a lány elhúzza a kezét, már kisebb eséllyel ütné ki a szögeket a tenyeréből úgy, hogy abbahagyta a velük való szöszmötölést. Figyeli a barna haj által keretezett arcot ahogy a lány elnéz a kerítés felé, szinte látja ahogy a gondolatok megpróbálják megtalálni a helyüket. Nem lenne azzal baj, ha nem sikerülne a dolog; legfeljebb újra elmondja a tanácsait, vagy akár meg is mutatja, hogy mire gondolt. A Piacon öt perccel később is találna reggelit.*
- No jó'van. *-bólint apró mosollyal-* Jó lesz ez. Az elejét má' egész ügyesen megcsiná'tad.
*Ez utóbbi mondatában nincs egy csipetnyi kegyes hazugság sem. A leány tényleg egész elfogadhatóan dolgozott eddig is, csak hát.. lehet jobban is csinálni. És ha lehet jobban is csinálni, akkor meg miért ne úgy legyen, nemde? Kicsivel több munka most, sokkal kevesebb munka később. Mert hát ha most odafigyel, akkor egy nap- vagy egy hat múlva nem fog összerogyni a kerítés.
A lány felé tartja a saját tenyerén ülő szegeket, hadd vegye csak el őket. A közben érkező kérdés váratlanul éri, és meg is lepi.*
- Mér', leettem magam? *-pislant elkerekedett szemel előbb a leányra, majd fejét előre biccentve a tunikája elejére. Azon persze nincsen semmilyen ételfolt, hiszen sem sajtos, sem gombás ételt nem evett már egy ideje.-* Eh, nem.. persze, hogy nem..
*Zavarában megköszörüli a torkát, úgy pislog fel, arcán enyhe pírral.*
- Má'mint.. Persze, hogyne szeretném. Mé' kérded? *-hirtelen tényleg nem tudja összetenni fejben, hogy hogy jön a kerítéshez és a szegekhez a sajt és a gomba.*
2113. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-05 22:18:16
Üzenet elküldve: 2025-01-05 22:18:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Persze, hogy szép. Amúgy meg ajánlja is Lorensnek, hogy neki is kedvére legyen a ruha, ha már miatta bohóckodik ilyen maskarában. Persze az a vigyor gyorsan elárulja, hogy egy kicsit sem érdekli, hogy éppen mi van a szőkén. A meginduló kezekről nem is beszélve. Azok a francos kezek. Egy pillanat alatt képesek annyira lázba hozni, hogy tényleg alig akaródzik elhúzódni, nemhogy még kisétálni a fűz alól, hogy azután elbandukoljanak vissza a negyedbe. Egészen Lorens szobájáig. A baj az, hogy a természet lágy öle kevésbé csábító ahhoz a szobához képest, ahol ő lenne az első. Lorens állítása szerint legalábbis. És ugyan miért ne hinne neki éppen azután, hogy végre belőle is bőséggel többet ki tudott húzni egy tőmondatnál.
Teljes mértékig egyetért a morranással. Neki sem esik jól elhúzódni, de túlságosan is elhatározta, hogy márpedig összegyűri azon az ágyon a lepedőt. Vagy le ellenőrzi az asztal masszívságát, akár közelebbről megnézi, hogy nem-e egyenetlen a meszelés a falon vagy a padló ott mennyire horzsolná fel a térdeit. Talán lesz olyan kegyes, hogy hagyja a férfit, hogy megszabja a sorrendet. Vagyis na, válasszon egyet, ugyebár.*
- Legközelebb te veszel pálinkát. Vagy főzök inkább egy teát, azt úgy is szereted. *Pillant vissza sunyi vigyorral.* A teától legalább egyikünk sem lesz használhatatlan.
*Ahogy visszalép a lepedő mellé most nagyon zavarónak érzi a csend után a tisztást. Pedig aztán erről a részről sem lehet azt mondani, hogy zajos lenne. De azután, hogy az ágak alatt, ahol csak Lorens légvételeire és hangjára kellett koncentrálnia most nem annyira kellemes. Talán az odaveszett meghittség teszi. Aprót szusszan a paskolásra, majd a lepedőt összeszedve egyenesedik ki. Begyömöszöli a táska tetejére, majd felvont szemöldökkel pillant a felé nyújtott kézre. Nocsak. Ugye betörni nem tudja, nem is akarja, de az a szelídítés, hm.
De nem szól semmit, csak hálásan elmosolyodik, ahogy átnyújtja a táskát és lassan megindítja a lépteit.*
- Inkább az a kérdés szépfiú, hogy te minek ácsorogsz még ott?
*Vigyorodik végül el, ahogy kényelmes tempóban halad kifelé a tisztásról. Ám az a kényelmes tempó nagyjából addig tart ki, amíg meg nem érzi a lába alatt a kövezett talajt és eszébe nem jut, hogy a negyed előtt még vár rájuk a piaci forgatag. Nagyjából megmaradt benne tegnapról, hogy melyik árus mellett haladtak el, de annyira nem biztos a dolgában, így közelebb lép Lorenshez, hogy véletlenül se sodródjon el mellőle. Az kéne még, hogy az energiáját arra pocsékolja el, hogy a férfit hajkurássza. Végül lopva rápillant, azután le a szabad kezére, majd az ajkát beharapva von egyet a vállain és a saját kezét Lorenséba simítja, még az ujjait is a férfié közé fűzi. Innentől viszont úgy halad mellette, hogy egyszer sem pillant rá, akár valami kamasz kis csitri. Még egy ilyen hülyét, mint ő. De nyugtató érzés, hogy nem egyedül kanyarog az emberek között, akik amúgy sem a szíve csücskei hát még most. Ennek jele az is, hogy időnként kissé idegesebben szorítja meg Lorens kezét, mintha attól tartana, hogy hirtelen eltűnik mellőle.
Megkönnyebbülni már csak akkor könnyebbül meg mikor a nyüzsgés apránként elhal, a kofákat pedig felváltják a negyed házai.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Persze, hogy szép. Amúgy meg ajánlja is Lorensnek, hogy neki is kedvére legyen a ruha, ha már miatta bohóckodik ilyen maskarában. Persze az a vigyor gyorsan elárulja, hogy egy kicsit sem érdekli, hogy éppen mi van a szőkén. A meginduló kezekről nem is beszélve. Azok a francos kezek. Egy pillanat alatt képesek annyira lázba hozni, hogy tényleg alig akaródzik elhúzódni, nemhogy még kisétálni a fűz alól, hogy azután elbandukoljanak vissza a negyedbe. Egészen Lorens szobájáig. A baj az, hogy a természet lágy öle kevésbé csábító ahhoz a szobához képest, ahol ő lenne az első. Lorens állítása szerint legalábbis. És ugyan miért ne hinne neki éppen azután, hogy végre belőle is bőséggel többet ki tudott húzni egy tőmondatnál.
Teljes mértékig egyetért a morranással. Neki sem esik jól elhúzódni, de túlságosan is elhatározta, hogy márpedig összegyűri azon az ágyon a lepedőt. Vagy le ellenőrzi az asztal masszívságát, akár közelebbről megnézi, hogy nem-e egyenetlen a meszelés a falon vagy a padló ott mennyire horzsolná fel a térdeit. Talán lesz olyan kegyes, hogy hagyja a férfit, hogy megszabja a sorrendet. Vagyis na, válasszon egyet, ugyebár.*
- Legközelebb te veszel pálinkát. Vagy főzök inkább egy teát, azt úgy is szereted. *Pillant vissza sunyi vigyorral.* A teától legalább egyikünk sem lesz használhatatlan.
*Ahogy visszalép a lepedő mellé most nagyon zavarónak érzi a csend után a tisztást. Pedig aztán erről a részről sem lehet azt mondani, hogy zajos lenne. De azután, hogy az ágak alatt, ahol csak Lorens légvételeire és hangjára kellett koncentrálnia most nem annyira kellemes. Talán az odaveszett meghittség teszi. Aprót szusszan a paskolásra, majd a lepedőt összeszedve egyenesedik ki. Begyömöszöli a táska tetejére, majd felvont szemöldökkel pillant a felé nyújtott kézre. Nocsak. Ugye betörni nem tudja, nem is akarja, de az a szelídítés, hm.
De nem szól semmit, csak hálásan elmosolyodik, ahogy átnyújtja a táskát és lassan megindítja a lépteit.*
- Inkább az a kérdés szépfiú, hogy te minek ácsorogsz még ott?
*Vigyorodik végül el, ahogy kényelmes tempóban halad kifelé a tisztásról. Ám az a kényelmes tempó nagyjából addig tart ki, amíg meg nem érzi a lába alatt a kövezett talajt és eszébe nem jut, hogy a negyed előtt még vár rájuk a piaci forgatag. Nagyjából megmaradt benne tegnapról, hogy melyik árus mellett haladtak el, de annyira nem biztos a dolgában, így közelebb lép Lorenshez, hogy véletlenül se sodródjon el mellőle. Az kéne még, hogy az energiáját arra pocsékolja el, hogy a férfit hajkurássza. Végül lopva rápillant, azután le a szabad kezére, majd az ajkát beharapva von egyet a vállain és a saját kezét Lorenséba simítja, még az ujjait is a férfié közé fűzi. Innentől viszont úgy halad mellette, hogy egyszer sem pillant rá, akár valami kamasz kis csitri. Még egy ilyen hülyét, mint ő. De nyugtató érzés, hogy nem egyedül kanyarog az emberek között, akik amúgy sem a szíve csücskei hát még most. Ennek jele az is, hogy időnként kissé idegesebben szorítja meg Lorens kezét, mintha attól tartana, hogy hirtelen eltűnik mellőle.
Megkönnyebbülni már csak akkor könnyebbül meg mikor a nyüzsgés apránként elhal, a kofákat pedig felváltják a negyed házai.*
2112. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-05 20:52:24
Üzenet elküldve: 2025-01-05 20:52:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 772
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 772
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kopogtatás nélkül//
*Jobb néha nem olvasni másokban. Pontosan tudja, hogy mit tehetne vele a férfi, mert egyszer már megtette, s talán arra is a nyakát tenné, hogy kíméletes változatot kapott. De a szemekben most nem a jeleket keresi, vagy nem arra, hogy mit várhat tőle. Segít neki. Talán csak azért, mert az emberek szeretnek olyan dolgokról beszélni, ami közel áll hozzájuk. Ha másról kérdezte volna, biztosan nem ered meg így a nyelve.
Már nem mond semmit a titkolózásra. Majd ha elkezdi a történetet, akkor megérti, hogy nem erről volt szó. De addig miért terítené ki elé az életének ezt a részét, hogyha aztán elküldi a fenébe? Nem volna értelme. Így, hogy már szól az a száj, megnyugszik abban a tekintetben, hogy kérdezhet, talán amit akar. Még válaszokat is kap. Hálát érezni kevésbé tud afelé, aki megtiporta, de egyetlen fokkal enyhült az a rettentő szégyen, amit érzett utána. Mert most kap is valamit. *
- És, ha ő úgy dönt, hogy akar téged, akkor is? Nem tűnik olyannak, mint aki elfogadja a nemet. Nem tűnik olyannak, aki könyörületes. Ha a következmény az egy büntetés tőle, akkor… *Nagyot sóhajt és fájdalmasan, szakadozva fújja ki. Fáj a mellkasa. Ködösül a tekintete. Nem számított sokkal másabb válaszokra, mégis, hogy kihangosítja neki valaki, az felér egy hideg zuhannyal. Bámulja a pohár borát és bár nem az egészet, de majdnem teljességében lehúzza ő is. Részeg ugyan nem szeretne lenni, de el akarja tüntetni a ránehezedő érzéseket.* - Ad és elvesz… még csak nem is ad. *Utal vissza arra, amit pár perce beszéltek. Nem tudna ajándéknak nevezni semmit, amit ez a rohadt istenség ad. Egyre inkább szorul össze a torka. Jobb is, hogy folytatja Grael, csak ne azt hallaná, amit.*
- A mágiáját űzi. És elvakult az irányában. Ez talán közelebb viszi hozzá, mint téged, aki csupán egyetért a… tanokkal. Jártam vele a kikötőhöz közeli Vérkertben. Az a hely borzalmas, de pont olyan, ahol bármit el tudok képzelni. Nem hazudott, biztos vagyok benne, hogy nem. És még csak nélküle sem beszámítható, hát még vele… *Hirtelen nyeli le a levegőt, majd elnyúl az üveg felé, hogy töltsön magának, s ha éppen üres az a pohár a másik előtt kap ő is, tényleg igen kevés maradt. Bár lenne még egy… Csak azért csinálja, hogy ne eredjenek meg a könnyei. Szinte érzi, hogy minden próbálkozás hiába. Hiába az ajándék ház, hiába sétált be oda, ahonnan menekülnie kéne, hiába a testvéri kötelék…* - Késő, ugye? *Bár belül remeg, mégis túl határozottan emeli ajkaihoz a bort és issza meg a felét.* - Nem lehet mindenkit megmenteni. *Már nem nézi a férfit. Az asztallap repedéseibe temetkezik. Hányan mondták már ezt is neki. Tudja. De van, akit muszáj volna… Most kéne megköszönnie, felállni és elmenni. Valamiért mégis az elpárolgott félelme után itt tartja az, hogy végre valaki elmondta neki, amire kíváncsi. * - Köszönöm, Grael.
//Kopogtatás nélkül//
*Jobb néha nem olvasni másokban. Pontosan tudja, hogy mit tehetne vele a férfi, mert egyszer már megtette, s talán arra is a nyakát tenné, hogy kíméletes változatot kapott. De a szemekben most nem a jeleket keresi, vagy nem arra, hogy mit várhat tőle. Segít neki. Talán csak azért, mert az emberek szeretnek olyan dolgokról beszélni, ami közel áll hozzájuk. Ha másról kérdezte volna, biztosan nem ered meg így a nyelve.
Már nem mond semmit a titkolózásra. Majd ha elkezdi a történetet, akkor megérti, hogy nem erről volt szó. De addig miért terítené ki elé az életének ezt a részét, hogyha aztán elküldi a fenébe? Nem volna értelme. Így, hogy már szól az a száj, megnyugszik abban a tekintetben, hogy kérdezhet, talán amit akar. Még válaszokat is kap. Hálát érezni kevésbé tud afelé, aki megtiporta, de egyetlen fokkal enyhült az a rettentő szégyen, amit érzett utána. Mert most kap is valamit. *
- És, ha ő úgy dönt, hogy akar téged, akkor is? Nem tűnik olyannak, mint aki elfogadja a nemet. Nem tűnik olyannak, aki könyörületes. Ha a következmény az egy büntetés tőle, akkor… *Nagyot sóhajt és fájdalmasan, szakadozva fújja ki. Fáj a mellkasa. Ködösül a tekintete. Nem számított sokkal másabb válaszokra, mégis, hogy kihangosítja neki valaki, az felér egy hideg zuhannyal. Bámulja a pohár borát és bár nem az egészet, de majdnem teljességében lehúzza ő is. Részeg ugyan nem szeretne lenni, de el akarja tüntetni a ránehezedő érzéseket.* - Ad és elvesz… még csak nem is ad. *Utal vissza arra, amit pár perce beszéltek. Nem tudna ajándéknak nevezni semmit, amit ez a rohadt istenség ad. Egyre inkább szorul össze a torka. Jobb is, hogy folytatja Grael, csak ne azt hallaná, amit.*
- A mágiáját űzi. És elvakult az irányában. Ez talán közelebb viszi hozzá, mint téged, aki csupán egyetért a… tanokkal. Jártam vele a kikötőhöz közeli Vérkertben. Az a hely borzalmas, de pont olyan, ahol bármit el tudok képzelni. Nem hazudott, biztos vagyok benne, hogy nem. És még csak nélküle sem beszámítható, hát még vele… *Hirtelen nyeli le a levegőt, majd elnyúl az üveg felé, hogy töltsön magának, s ha éppen üres az a pohár a másik előtt kap ő is, tényleg igen kevés maradt. Bár lenne még egy… Csak azért csinálja, hogy ne eredjenek meg a könnyei. Szinte érzi, hogy minden próbálkozás hiába. Hiába az ajándék ház, hiába sétált be oda, ahonnan menekülnie kéne, hiába a testvéri kötelék…* - Késő, ugye? *Bár belül remeg, mégis túl határozottan emeli ajkaihoz a bort és issza meg a felét.* - Nem lehet mindenkit megmenteni. *Már nem nézi a férfit. Az asztallap repedéseibe temetkezik. Hányan mondták már ezt is neki. Tudja. De van, akit muszáj volna… Most kéne megköszönnie, felállni és elmenni. Valamiért mégis az elpárolgott félelme után itt tartja az, hogy végre valaki elmondta neki, amire kíváncsi. * - Köszönöm, Grael.
2111. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-05 20:02:32
Üzenet elküldve: 2025-01-05 20:02:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kopogtatás nélkül//
*Hogy mit kérjen cserébe? Kérhetné mondjuk őt magát. Levinné a pincébe, kikötözné egy székhez a sarokban, és ott hagyná, mint egy tárgyat, ahogy az emberek szokták azt, amire csak ritkán van szükségük. Aztán néha, mikor kedve van hozzá, elővenné, használná, majd félrerakná újra. Nem felejtette el, hogy arra, amire egy nő való, Mai mennyire kiválóan alkalmas, és még csak nem is szül. Ha ezt tenné vele, még csak a száját sem kéne koptatnia. A saját bőrén tapasztalná meg, hogy miképp is néz ki egy üzlet a sötétség istenével. Most nem vigyorog.*
- Mégis azt teszed. *Titkolózik. Neki meg ez baromira nem tetszik, úgyhogy jobb, ha minél előbb megered a nyelve. Egyelőre a bor jobban lefoglalja, mint a lány. Nem szokása segíteni senkin, és ha Mai nem veszi komolyan, legalább azzal, hogy nyílt lapokkal játszik, akkor nem is fog. A fél-elf emberismerete most sem csal. Vékony jégen táncol. Valóban elég egy rossz szó, vagy épp egy ki nem mondott szó, amire kíváncsi volna, és a gondolatai könnyedén valósággá válhatnak.
Az újabb pohár bort megint csak egy húzásra megissza. Részeg akar lenni. Olyan rég volt már az, csak sajnos a piát is túl jól bírja ahhoz, hogy egy üveg bortól berúgjon. Még csak ennyi élvezet sem jut neki ebben a kurva életben. Hallgatja azt a kellemesen csilingelő hangot, közben újra teletölti a poharát. Az üveg fele már kiürült. Így nem fog sokáig tartani.
Észreveszi, hogy az első mondatok után Mai kerüli a tekintetét. Már nem meri a szemébe mondani a véleményét. Nagyon helyes. Jobb is így.*
- Tudnék. Most még tudnék. Pont azért, mert nem kötöttem vele semmilyen üzletet. *Válaszol a kérdésre.* Hogy szabad-e, az attól függ, mennyire ásta magát mélyre az illető abban a bizonyos üzletben. Hogy is mondják? Bármit szabad, csak lehet, hogy következménye lesz. Sa'Tereth okos, már ha egy entitás lépéseit lehet az emberi elméhez hasonlóan mérni. A vele kötött egyezségen keresztül eléri, hogy az illető ne is tudjon neki nemet mondani, csak túl nagy áldozat árán. Egyébként ez mindenre igaz, ami vele kapcsolatos. Példának okáért: a nekromancia. Jól hangzik, hogy holtakat hozz vissza az életbe és a szolgálatodba állítsd őket, nem igaz? Valóban, de azok a lények a te saját életerődből táplálkoznak majd. A te életedért cserébe a holtak visszatérnek. Korrekt alku, nem igaz?
*Mai következő gondolatait nem feltétlenül tudja követni, hisz nem ismeri annak a valakinek a teljes történetét, így arra igyekszik válaszolni, amit ő is biztosan tud.*
- Találkozott vele? Biztos vagy ebben? Sem Sa'Tereth, sem a küldöttjei nem szoktak megjelenni a halandóknak. Még a legelhivatottabb hívőinek sem. Persze, írtak már róla legendákat, hogy történt ilyesmi, de magam sem vagyok benne biztos, hogy egyáltalán lehetséges. Ha mégis… Ha ezekre a történetekre hagyatkozva elhiszem, hogy a barátoddal ez tényleg megtörtént, akkor lehet, hogy már mindenhez túl késő… *Nem fog a lány kedvéért hazudni. Őszintén válaszol, de egyelőre ez a történet még neki is, aki hisz az istenségben, hihetetlennek tűnik.*
//Kopogtatás nélkül//
*Hogy mit kérjen cserébe? Kérhetné mondjuk őt magát. Levinné a pincébe, kikötözné egy székhez a sarokban, és ott hagyná, mint egy tárgyat, ahogy az emberek szokták azt, amire csak ritkán van szükségük. Aztán néha, mikor kedve van hozzá, elővenné, használná, majd félrerakná újra. Nem felejtette el, hogy arra, amire egy nő való, Mai mennyire kiválóan alkalmas, és még csak nem is szül. Ha ezt tenné vele, még csak a száját sem kéne koptatnia. A saját bőrén tapasztalná meg, hogy miképp is néz ki egy üzlet a sötétség istenével. Most nem vigyorog.*
- Mégis azt teszed. *Titkolózik. Neki meg ez baromira nem tetszik, úgyhogy jobb, ha minél előbb megered a nyelve. Egyelőre a bor jobban lefoglalja, mint a lány. Nem szokása segíteni senkin, és ha Mai nem veszi komolyan, legalább azzal, hogy nyílt lapokkal játszik, akkor nem is fog. A fél-elf emberismerete most sem csal. Vékony jégen táncol. Valóban elég egy rossz szó, vagy épp egy ki nem mondott szó, amire kíváncsi volna, és a gondolatai könnyedén valósággá válhatnak.
Az újabb pohár bort megint csak egy húzásra megissza. Részeg akar lenni. Olyan rég volt már az, csak sajnos a piát is túl jól bírja ahhoz, hogy egy üveg bortól berúgjon. Még csak ennyi élvezet sem jut neki ebben a kurva életben. Hallgatja azt a kellemesen csilingelő hangot, közben újra teletölti a poharát. Az üveg fele már kiürült. Így nem fog sokáig tartani.
Észreveszi, hogy az első mondatok után Mai kerüli a tekintetét. Már nem meri a szemébe mondani a véleményét. Nagyon helyes. Jobb is így.*
- Tudnék. Most még tudnék. Pont azért, mert nem kötöttem vele semmilyen üzletet. *Válaszol a kérdésre.* Hogy szabad-e, az attól függ, mennyire ásta magát mélyre az illető abban a bizonyos üzletben. Hogy is mondják? Bármit szabad, csak lehet, hogy következménye lesz. Sa'Tereth okos, már ha egy entitás lépéseit lehet az emberi elméhez hasonlóan mérni. A vele kötött egyezségen keresztül eléri, hogy az illető ne is tudjon neki nemet mondani, csak túl nagy áldozat árán. Egyébként ez mindenre igaz, ami vele kapcsolatos. Példának okáért: a nekromancia. Jól hangzik, hogy holtakat hozz vissza az életbe és a szolgálatodba állítsd őket, nem igaz? Valóban, de azok a lények a te saját életerődből táplálkoznak majd. A te életedért cserébe a holtak visszatérnek. Korrekt alku, nem igaz?
*Mai következő gondolatait nem feltétlenül tudja követni, hisz nem ismeri annak a valakinek a teljes történetét, így arra igyekszik válaszolni, amit ő is biztosan tud.*
- Találkozott vele? Biztos vagy ebben? Sem Sa'Tereth, sem a küldöttjei nem szoktak megjelenni a halandóknak. Még a legelhivatottabb hívőinek sem. Persze, írtak már róla legendákat, hogy történt ilyesmi, de magam sem vagyok benne biztos, hogy egyáltalán lehetséges. Ha mégis… Ha ezekre a történetekre hagyatkozva elhiszem, hogy a barátoddal ez tényleg megtörtént, akkor lehet, hogy már mindenhez túl késő… *Nem fog a lány kedvéért hazudni. Őszintén válaszol, de egyelőre ez a történet még neki is, aki hisz az istenségben, hihetetlennek tűnik.*
2110. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-05 19:27:18
Üzenet elküldve: 2025-01-05 19:27:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy egyszerű nap//
*Egyszer volt szerencséje lerészegedni. Már arra sem igazán emlékszik, hogy mit is ünnepeltek, mert ünnep volt azt tudja. Még arról van halovány emléke, hogy a frissen sült kenyeret hamar viszont látta miután kiszaladt a ház elé. A szoba forgása is rémlik, miután ágyba feküdt. Na meg az a másnap. Borzalmas emlék, szinte a gondolatától újra bukfencet vet a gyomra. Így tökéletesen jó neki a víz is. Az eddig nem tett benne ilyen kárt.*
- Egyszer azt mondták, hogy nyápic vagyok, mert nem kell.
*Kuncogja el magát zavartan. Nyápic vagy sem, inkább ez, minthogy megint keringőzzön a feje körül a szoba. Ahogy megérkezik a pohár hálásan nyúl is érte, majd leöblíti pár korttyal a pogácsát.*
- Talán egy felmosó, mert az kényelmesebb azért, esetleg seprű és pár rongy, amiért nem kár, ha befogom takarítani.
*Még egyszer átgondolja végig pillantva a szobán.*
- Valami, amibe összegyűjthetem a szemetet. Azt hiszem tényleg ennyi.
*Mosolyodik el, majd ki is kortyolja a pohárból a vizet.*
- Ugyan. Tudom magamról is, hogy a kupit könnyebb fenttartani, mint helyette rendet varázsolni.
*Kuncog fel halkan. Hisz sokszor maga is hanyagoskodik egy kicsit. Főleg most, hogy hol ezt csinál otthon, hol pedig azt. Sokat süt, de közben a házzal is igyekszik haladni. Így feleslegesnek tartja, hogy állandóan el aztán meg előpakolja a nyújtófát vagy éppen a kalapácsot.*
*Egyszer volt szerencséje lerészegedni. Már arra sem igazán emlékszik, hogy mit is ünnepeltek, mert ünnep volt azt tudja. Még arról van halovány emléke, hogy a frissen sült kenyeret hamar viszont látta miután kiszaladt a ház elé. A szoba forgása is rémlik, miután ágyba feküdt. Na meg az a másnap. Borzalmas emlék, szinte a gondolatától újra bukfencet vet a gyomra. Így tökéletesen jó neki a víz is. Az eddig nem tett benne ilyen kárt.*
- Egyszer azt mondták, hogy nyápic vagyok, mert nem kell.
*Kuncogja el magát zavartan. Nyápic vagy sem, inkább ez, minthogy megint keringőzzön a feje körül a szoba. Ahogy megérkezik a pohár hálásan nyúl is érte, majd leöblíti pár korttyal a pogácsát.*
- Talán egy felmosó, mert az kényelmesebb azért, esetleg seprű és pár rongy, amiért nem kár, ha befogom takarítani.
*Még egyszer átgondolja végig pillantva a szobán.*
- Valami, amibe összegyűjthetem a szemetet. Azt hiszem tényleg ennyi.
*Mosolyodik el, majd ki is kortyolja a pohárból a vizet.*
- Ugyan. Tudom magamról is, hogy a kupit könnyebb fenttartani, mint helyette rendet varázsolni.
*Kuncog fel halkan. Hisz sokszor maga is hanyagoskodik egy kicsit. Főleg most, hogy hol ezt csinál otthon, hol pedig azt. Sokat süt, de közben a házzal is igyekszik haladni. Így feleslegesnek tartja, hogy állandóan el aztán meg előpakolja a nyújtófát vagy éppen a kalapácsot.*
2109. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-05 19:02:11
Üzenet elküldve: 2025-01-05 19:02:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy egyszerű nap//
*Az álmosság lassan elszáll tekintetéből. Így végre jobban láthatja azt a kíváncsi bogár barna szempárt, aki továbbra is figyelmesen hallgatná a tegnap este részleteit.
Az ajánlatát visszautasítják, de attól függetlenül magának tölt egy kupával. Nincs is jobb megoldás a másnaposságra, kutyaharapást szőrivel, mondani szokás.*
-Irigyellek, sokat megspórolnék ha nekem is hamar a fejembe szállna.
*Nevet fel a gondolattól, miközben a másik kupát megfogva, visszalépve a konyhába a frissen felhozott vízből tölt Rinaának. Ezt azonban elkönyveli, hogy a lány nem bírja az alkoholt.
Hamar vissza is tér, és a már majszoló lány elé helyezi a kupát.*
- Szappan, rendben. Még valami?
*Harap bele ismét a pogácsába másik felébe, ezzel eltüntetve azt. Valóban kellemes a meleg tésztába beleharapni.*
- Úgy gondolod? Nekem sose volt hozzá türelmem. Az első hat amikor beköltöztem eléggé. Nos, kellemetlenül ért, és nagyjából így maradt a lakás. Egyszer ha talán megerőltettem magam, hogy most végre neki állok de Áhh. Nem jutottam addig, hogy egy üveget kihajítsak az ablakon.
*Kacag fel röviden, és talpával gyengén belerúg az egyik üvegbe, rosszallóan megrázva a fejét. Mert hát tudja ő, hogy az ilyesmi egy borzasztó szokás. Ilyen kuplerájban élni.*
*Az álmosság lassan elszáll tekintetéből. Így végre jobban láthatja azt a kíváncsi bogár barna szempárt, aki továbbra is figyelmesen hallgatná a tegnap este részleteit.
Az ajánlatát visszautasítják, de attól függetlenül magának tölt egy kupával. Nincs is jobb megoldás a másnaposságra, kutyaharapást szőrivel, mondani szokás.*
-Irigyellek, sokat megspórolnék ha nekem is hamar a fejembe szállna.
*Nevet fel a gondolattól, miközben a másik kupát megfogva, visszalépve a konyhába a frissen felhozott vízből tölt Rinaának. Ezt azonban elkönyveli, hogy a lány nem bírja az alkoholt.
Hamar vissza is tér, és a már majszoló lány elé helyezi a kupát.*
- Szappan, rendben. Még valami?
*Harap bele ismét a pogácsába másik felébe, ezzel eltüntetve azt. Valóban kellemes a meleg tésztába beleharapni.*
- Úgy gondolod? Nekem sose volt hozzá türelmem. Az első hat amikor beköltöztem eléggé. Nos, kellemetlenül ért, és nagyjából így maradt a lakás. Egyszer ha talán megerőltettem magam, hogy most végre neki állok de Áhh. Nem jutottam addig, hogy egy üveget kihajítsak az ablakon.
*Kacag fel röviden, és talpával gyengén belerúg az egyik üvegbe, rosszallóan megrázva a fejét. Mert hát tudja ő, hogy az ilyesmi egy borzasztó szokás. Ilyen kuplerájban élni.*
2108. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-05 18:24:11
Üzenet elküldve: 2025-01-05 18:24:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy egyszerű nap//
*Kíváncsian pillant fel a fiúra a tegnap este emlegetésére, meg arra is, hogy zavar-e vagy sem. Végül kissé megnyugodva bólint aprót, ahogy beljebb merészkedik. Az erős, hogy szörnyülködik. Az igaz, hogy ennél valamivel kevesebb munkával számolt, de úgy érdekes a dolog, ha van benne kihívás. Ebben pedig láthatóan akad bőven.*
- Erősebb?
*Pislog megszeppenten, majd egy zavart mosollyal rázza meg a fejét.*
- A víz tökéletes. Az kéne még, hogy a fejembe szálljon. Nem igazán bírom az alkoholt.
*Vallja be őszintén. Az kéne még, hogy fordítva akarjon vizet tölteni a vödörbe vagy a ruhákat tegye a tányérok közé, a tiszta poharat meg a gatyákhoz dugja be.*
- Ugyan. Azt kedvességből hoztam, nem aranyért.
*Mosolyodik el, ahogy Lazziar mellé lépve kap is ki egy pogácsát a kosár tetejéről. Szerencsére még tényleg langyos, így bőszen ehető, de nem is szikkadt. Szedte is a lábát, hogy így legyen.*
- Talán szappan. Azzal jobban le és kijön a kosz, mint az üres vízzel.
*Tűnődik el kissé. De otthon magának is azzal sikál fel.
Nagyjából el is rendezte magában, hogy minek és hogyan lát neki. Közben a pogácsát kényelmesen majszolgatja.*
- Nem lesz ez olyan veszélyes munka, mint ahogy elsőre kinéz.
*Fordul végül bizakodó mosollyal a fiú felé. Amúgy sem kell és nem is tudna egyszerre végezni mindennel. Apránként pedig majd igyekszik szépen kipofozni a lakást, hogy Lazziarnak a lehető legkisebb panasza se legyen rá.*
*Kíváncsian pillant fel a fiúra a tegnap este emlegetésére, meg arra is, hogy zavar-e vagy sem. Végül kissé megnyugodva bólint aprót, ahogy beljebb merészkedik. Az erős, hogy szörnyülködik. Az igaz, hogy ennél valamivel kevesebb munkával számolt, de úgy érdekes a dolog, ha van benne kihívás. Ebben pedig láthatóan akad bőven.*
- Erősebb?
*Pislog megszeppenten, majd egy zavart mosollyal rázza meg a fejét.*
- A víz tökéletes. Az kéne még, hogy a fejembe szálljon. Nem igazán bírom az alkoholt.
*Vallja be őszintén. Az kéne még, hogy fordítva akarjon vizet tölteni a vödörbe vagy a ruhákat tegye a tányérok közé, a tiszta poharat meg a gatyákhoz dugja be.*
- Ugyan. Azt kedvességből hoztam, nem aranyért.
*Mosolyodik el, ahogy Lazziar mellé lépve kap is ki egy pogácsát a kosár tetejéről. Szerencsére még tényleg langyos, így bőszen ehető, de nem is szikkadt. Szedte is a lábát, hogy így legyen.*
- Talán szappan. Azzal jobban le és kijön a kosz, mint az üres vízzel.
*Tűnődik el kissé. De otthon magának is azzal sikál fel.
Nagyjából el is rendezte magában, hogy minek és hogyan lát neki. Közben a pogácsát kényelmesen majszolgatja.*
- Nem lesz ez olyan veszélyes munka, mint ahogy elsőre kinéz.
*Fordul végül bizakodó mosollyal a fiú felé. Amúgy sem kell és nem is tudna egyszerre végezni mindennel. Apránként pedig majd igyekszik szépen kipofozni a lakást, hogy Lazziarnak a lehető legkisebb panasza se legyen rá.*
2107. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-05 17:04:53
Üzenet elküldve: 2025-01-05 17:04:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy egyszerű nap//
*Az öregasszonynak már volt dolga kopogtatókkal. Bár azok kicsit fedetlenebb ruhákban kopogtattak be hozzá Lazziart keresve. Végignézve a lányon hamar rájött, lehet hasonlóról van szó. Vagy végre Lazziarnek megjött az esze, és tisztességesebb nőkkel próbálkozik. De ez már nem az ő dolga, és végképp nincs ideje ilyesmivel foglalkozni, azért is vágta rá szélsebességgel az ajtót.
Fáradtan pislogva kócos hajjal kezd legyezgetni kezével.*
-Dehogy, csak kipihentem a tegnap estét végre.
*Válaszolja az invitálás közben. Szégyenérzet nélkül, mert hát abból nagyon kevés szorult beléje. Fordít hátat a lánynak, amíg az szörnyülködik a látottakon. Bele sem gondol igazából, hogy legalább annyi lehetett volna benne, hogy a ruháit elpakolja, vagy hogy az üvegekkel kezd valamit. A törött borosüveg darabokat legalább maga takarította fel még jó múltkorijában, bár nem venne rá mérget egy két darab nem szállingózik valahol a szekrények alatt.*
- Igazad van, ehhez valami erősebb kell. Vörös vagy fehér?
*Fordul meg egy pillanatra, majd kinyitva a szekrényt döbben rá, egyetlen egy boros kupa sem maradt tisztán. Ismételten röviden káromkodik egyet saját nyelvén. Majd a mosatlanok közül kotor ki kettőt, és mossa el abban a vízben amit még lefekvése előtt hozott fel. El is törli őket szépen. Majd két borosüveget megfogva a kupákkal lépked vissza az asztalhoz, ahol Rinavessa lépdel. A pogácsákra pillant, beleszippant egy jót a levegőbe, még érzi rajtuk a sütő melegét, még ha egy picit ki is hűltek talán az ide vezető úton. Elvégre nincs már olyan meleg odakint.*
- Hm, ez nem volt említve, de majd hozzászámolom.
*Mondja egy elégedetten, majd az asztalra helyezi a kupákat, és az üvegeket. Végigpillant Rinavessán, ahogy a lakását kémleli, illetve a képet. Amire a már lassan lenyugvó nap veti rá a fényét a kör ablakból ami az ágy mellett látható. Talán jobb a múltat nem hánytorgatni, így nem kezd el a képről mesélni, hisz annak nem lesz jó vége, plusz ahhoz még nem eléggé ittasak, hogy itt szomorkodjanak.*
- Ha szükséged van valamilyen takarító eszközre, mondd nyugodtan, beszerzem. Mert egy kefén és vödrön kívül más nincs itthon.
*Töri meg a csendet, majd egy pogácsáért nyúlva harap bele az egyikbe jóízűen. Pont tökéletes, nem túl forró, hogy beleharapjon, de nem is hideg, hogy ne lehessen kiélvezni a puha állagukat. Egy pillanatra behunyja a szemét, ahogy kiélvezi az enyhén ropogós külsejét a pogácsáknak, majd a kupákra tekint, mit is tölthetne a lánynak. Nem várja el tőle, hogy józanul kezdjen bele ebbe a pokolba, hátha jobban telik az itt töltött ideje amíg takarít.*
*Az öregasszonynak már volt dolga kopogtatókkal. Bár azok kicsit fedetlenebb ruhákban kopogtattak be hozzá Lazziart keresve. Végignézve a lányon hamar rájött, lehet hasonlóról van szó. Vagy végre Lazziarnek megjött az esze, és tisztességesebb nőkkel próbálkozik. De ez már nem az ő dolga, és végképp nincs ideje ilyesmivel foglalkozni, azért is vágta rá szélsebességgel az ajtót.
Fáradtan pislogva kócos hajjal kezd legyezgetni kezével.*
-Dehogy, csak kipihentem a tegnap estét végre.
*Válaszolja az invitálás közben. Szégyenérzet nélkül, mert hát abból nagyon kevés szorult beléje. Fordít hátat a lánynak, amíg az szörnyülködik a látottakon. Bele sem gondol igazából, hogy legalább annyi lehetett volna benne, hogy a ruháit elpakolja, vagy hogy az üvegekkel kezd valamit. A törött borosüveg darabokat legalább maga takarította fel még jó múltkorijában, bár nem venne rá mérget egy két darab nem szállingózik valahol a szekrények alatt.*
- Igazad van, ehhez valami erősebb kell. Vörös vagy fehér?
*Fordul meg egy pillanatra, majd kinyitva a szekrényt döbben rá, egyetlen egy boros kupa sem maradt tisztán. Ismételten röviden káromkodik egyet saját nyelvén. Majd a mosatlanok közül kotor ki kettőt, és mossa el abban a vízben amit még lefekvése előtt hozott fel. El is törli őket szépen. Majd két borosüveget megfogva a kupákkal lépked vissza az asztalhoz, ahol Rinavessa lépdel. A pogácsákra pillant, beleszippant egy jót a levegőbe, még érzi rajtuk a sütő melegét, még ha egy picit ki is hűltek talán az ide vezető úton. Elvégre nincs már olyan meleg odakint.*
- Hm, ez nem volt említve, de majd hozzászámolom.
*Mondja egy elégedetten, majd az asztalra helyezi a kupákat, és az üvegeket. Végigpillant Rinavessán, ahogy a lakását kémleli, illetve a képet. Amire a már lassan lenyugvó nap veti rá a fényét a kör ablakból ami az ágy mellett látható. Talán jobb a múltat nem hánytorgatni, így nem kezd el a képről mesélni, hisz annak nem lesz jó vége, plusz ahhoz még nem eléggé ittasak, hogy itt szomorkodjanak.*
- Ha szükséged van valamilyen takarító eszközre, mondd nyugodtan, beszerzem. Mert egy kefén és vödrön kívül más nincs itthon.
*Töri meg a csendet, majd egy pogácsáért nyúlva harap bele az egyikbe jóízűen. Pont tökéletes, nem túl forró, hogy beleharapjon, de nem is hideg, hogy ne lehessen kiélvezni a puha állagukat. Egy pillanatra behunyja a szemét, ahogy kiélvezi az enyhén ropogós külsejét a pogácsáknak, majd a kupákra tekint, mit is tölthetne a lánynak. Nem várja el tőle, hogy józanul kezdjen bele ebbe a pokolba, hátha jobban telik az itt töltött ideje amíg takarít.*
2106. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-05 16:49:52
Üzenet elküldve: 2025-01-05 16:49:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 772
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 772
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kopogtatás nélkül//
*Hogyne számítana… Segítséget kér, s azt csak úgy lehet, ha nem ködösít. Arra is vigyáznia kell, hogy ne keltsen haragot a férfiben, hiszen ha úgy nyilatkozik az istenség követőiről, hogy az számára is sértő, akkor ismét kelepcébe kerülhet. Nehéz. Inkább folytatja a gondolatmenetet, még mindig nem teljesen elárulva semmit, hiszen először a jóváhagyása kell a másiknak. Ha valóban segít, s ha kér cserébe valamit, az üzlet. Az tiszta és érthető. Persze minden megbukhat, de mégis adna Mai számára is egy kis megnyugvást.
Végigmondja, amit szeretett volna első körben, de a másik a bort issza ki a pohárból és még az ízlését is megdicséri. Ez némileg kizökkenti, s kutakodva néz végig a barnaszeműn, hogy megállapítsa, hogy: nem. Neki van a legrosszabb ízlése ezen a világon, hogy minden történés ellenére még mindig kifejezetten jóképűnek tartja azt az aljas rohadékot. Aztán eszébe jut a szőke. De. Mégis jó az ízlése. Mennyi gondolat, pedig egyetlen palack borról van szó… ideje visszatérnie ahhoz, amiért jött.
Nem örül, hogy nem fogalmaz meg semmit a férfi, hogy mit kér cserébe. Így nem tudhatja, mit fog elvenni. Végtére is, ő is Sa'Tereth tanait követi… az a vigyor, ami pedig az ajkán végighúzódik, a vért is megfagyasztja benne. *
- Nem szeretnék titkolózni. *Ismét a poharat figyeli, ahogy újra megtelik a kiüresedett és az övé is, amiből épphogy ivott. De cseppet sem bánja, hogy ilyen téma feszegetése közben kissé ellazulhat pár kortytól. Bele is iszik, majd ahogy Grael belekezd a mondanivalójába, le sem teszi az asztalra a kupát, annyira figyeli minden egyes kiejtett szavát. Levegőt sem venne, ha nem lenne muszáj, nehogy elterelje a figyelmét. Nem hallotta még ennyit ezt a hangot. Egészen más most minden, egészen távolinak hat minden, ami kettejük között történt. Mégsem szabad elfelejtenie. Talán elég egy rossz szó… *
- Néhány tant, amit hallottam már, igazából megértek. Még talán egyet is tudok érteni dolgokkal. Csakhogy lehet okosan használni és jókor és lehet úgy, hogy feljogosítva érzed magad, és ezzel másoknak ártasz. Mások vagyunk. *Elkapja a tekintetét, mert most egy pillanatra nem húgáról beszélt, hanem a vele szemben ülőről. Inkább kortyol egy újabbat, egy nagyobbat, s végre leteszi a kezéből.* - Te nem paktálsz le vele. De ha keresne? Tudnál nemet mondani? Szabad neki? *Szemeiben riadt fény csillog. Nagy levegőt vesz, ha kap választ megvárja, ha nem hát folytatja.*
- Van valaki, aki nagyon közel áll hozzám. Ő már találkozott a küldöttjével. Nagyjából halhatatlan… legalábbis egyszer megsegíti, ha megtörténne. De most feladatot kapott tőle. Nem tudom, hogy mi történik, ha nemet mond. Hallgatna rám, de nem tudom mi a veszélyesebb. Ha nemet mond, vagy, ha megteszi, amit kért tőle. Hiába jönne vissza a halálból, ha az elpazarolt élete után a másikat is nekiadja majd. Ez nem élet. Ez szolgálat. Ezért akarom megérteni, hogy mi hogyan működik. Úgy tudok segíteni, vagy… vagy úgy nem fogok.
*Hogy elég-e, amit mond, nem hiszi, de nem lehet egyszerre mindent. Talán indulásnak viszont jó lesz. Kutatja a barnákat, hallani akarja újra a másik hangját. Biztos, hogy sokkal jobban érti ezt a helyzetet, mint Mai. De ha megérteti vele is, akkor végre tudni fogja, hogy merre lépjen.*
//Kopogtatás nélkül//
*Hogyne számítana… Segítséget kér, s azt csak úgy lehet, ha nem ködösít. Arra is vigyáznia kell, hogy ne keltsen haragot a férfiben, hiszen ha úgy nyilatkozik az istenség követőiről, hogy az számára is sértő, akkor ismét kelepcébe kerülhet. Nehéz. Inkább folytatja a gondolatmenetet, még mindig nem teljesen elárulva semmit, hiszen először a jóváhagyása kell a másiknak. Ha valóban segít, s ha kér cserébe valamit, az üzlet. Az tiszta és érthető. Persze minden megbukhat, de mégis adna Mai számára is egy kis megnyugvást.
Végigmondja, amit szeretett volna első körben, de a másik a bort issza ki a pohárból és még az ízlését is megdicséri. Ez némileg kizökkenti, s kutakodva néz végig a barnaszeműn, hogy megállapítsa, hogy: nem. Neki van a legrosszabb ízlése ezen a világon, hogy minden történés ellenére még mindig kifejezetten jóképűnek tartja azt az aljas rohadékot. Aztán eszébe jut a szőke. De. Mégis jó az ízlése. Mennyi gondolat, pedig egyetlen palack borról van szó… ideje visszatérnie ahhoz, amiért jött.
Nem örül, hogy nem fogalmaz meg semmit a férfi, hogy mit kér cserébe. Így nem tudhatja, mit fog elvenni. Végtére is, ő is Sa'Tereth tanait követi… az a vigyor, ami pedig az ajkán végighúzódik, a vért is megfagyasztja benne. *
- Nem szeretnék titkolózni. *Ismét a poharat figyeli, ahogy újra megtelik a kiüresedett és az övé is, amiből épphogy ivott. De cseppet sem bánja, hogy ilyen téma feszegetése közben kissé ellazulhat pár kortytól. Bele is iszik, majd ahogy Grael belekezd a mondanivalójába, le sem teszi az asztalra a kupát, annyira figyeli minden egyes kiejtett szavát. Levegőt sem venne, ha nem lenne muszáj, nehogy elterelje a figyelmét. Nem hallotta még ennyit ezt a hangot. Egészen más most minden, egészen távolinak hat minden, ami kettejük között történt. Mégsem szabad elfelejtenie. Talán elég egy rossz szó… *
- Néhány tant, amit hallottam már, igazából megértek. Még talán egyet is tudok érteni dolgokkal. Csakhogy lehet okosan használni és jókor és lehet úgy, hogy feljogosítva érzed magad, és ezzel másoknak ártasz. Mások vagyunk. *Elkapja a tekintetét, mert most egy pillanatra nem húgáról beszélt, hanem a vele szemben ülőről. Inkább kortyol egy újabbat, egy nagyobbat, s végre leteszi a kezéből.* - Te nem paktálsz le vele. De ha keresne? Tudnál nemet mondani? Szabad neki? *Szemeiben riadt fény csillog. Nagy levegőt vesz, ha kap választ megvárja, ha nem hát folytatja.*
- Van valaki, aki nagyon közel áll hozzám. Ő már találkozott a küldöttjével. Nagyjából halhatatlan… legalábbis egyszer megsegíti, ha megtörténne. De most feladatot kapott tőle. Nem tudom, hogy mi történik, ha nemet mond. Hallgatna rám, de nem tudom mi a veszélyesebb. Ha nemet mond, vagy, ha megteszi, amit kért tőle. Hiába jönne vissza a halálból, ha az elpazarolt élete után a másikat is nekiadja majd. Ez nem élet. Ez szolgálat. Ezért akarom megérteni, hogy mi hogyan működik. Úgy tudok segíteni, vagy… vagy úgy nem fogok.
*Hogy elég-e, amit mond, nem hiszi, de nem lehet egyszerre mindent. Talán indulásnak viszont jó lesz. Kutatja a barnákat, hallani akarja újra a másik hangját. Biztos, hogy sokkal jobban érti ezt a helyzetet, mint Mai. De ha megérteti vele is, akkor végre tudni fogja, hogy merre lépjen.*
2105. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-05 16:10:03
Üzenet elküldve: 2025-01-05 16:10:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy egyszerű nap//
*Az ajtó előtt toporogva vár mosolyogva, míg kinyílik az ajtó. Ám a várttal ellentétben nem a fiatal elf, hanem az igen morcos, jócskán fáradtnak tűnő, sipítozó asszonyság áll meg előtte. Nem is ő lenne, ha nem nézte volna el rögtön az elején az ajtót. Már épp nyitná a száját, hogy elmondja kit is keres és utána sűrűn elnézést kérjen, de az asszony megelőzi. Elpillant a fakanállal mutatott ajtó felé, majd ismét mosolyt erőltet magára, hogy megköszönje a segítséget, de az ajtó csukódik is az orra előtt. Egy kelletlen sóhajjal fintorodik el, majd inkább gyorsan sarkon perdül és átsiet a másikhoz. Kopogtat, majd türelmesen, de most már egy kissé idegesen ácsorog. De remélhetőleg másodjára már csak nem tévesztette el az ajtót. A bentről kiszűrődő csörömpölésre lassan pislog párat, de végül egy megkönnyebbült sóhajjal veszi tudomásul, hogy Lazziar nyit ajtót.*
- Igazából nem beszéltük meg pontosan. Csak végeztem.
*Kissé talán megilletődve mosolyodik el, mert a fiú arcából arra következtet, hogy nem éppen jó időben érkezett.*
- Ha nem jöttem jókor, jöhetek később is.
*De végül beinvitálják, hát besétál. Nem biztos benne, hogy nem illetlen, de amint belép kezdi is felmérni, hogy mivel lesz dolga. Nem mondhatja, hogy nem készült fel a látottakra, de az biztos, hogy lesz dolga bőséggel. Mindamellett valóban szép a lakás, a bútorok, az elrendezés is tetszetős. Egyedül a kupleráj ront az összhatáson, de majd gondja lesz rá, hogy ez változzon. Hamar kiszúrja a képet is, mert az rikít ki igazán a káoszból, de a gyertyákat figyelve ezt is olyan dolognak érzi, amire jobb, ha nem kérdez rá az elején.*
- Nem. Hagyd csak, ne vesződj vele.
*Pillant át végül a fiúra, ahogy az asztalhoz sétálva csinál rajta annyi helyet, hogy a kosarat lepakolja.*
- Csináltam krumplis pogácsát. Hoztam belőle neked is, ha esetleg szereted.
*Nyitja szét a pogácsák tetején a kendőt, majd pár lépést tesz, hogy nagyjából elrendezze magában a gondolatokat, hogy mivel, honnan kéne majd kezdenie.*
*Az ajtó előtt toporogva vár mosolyogva, míg kinyílik az ajtó. Ám a várttal ellentétben nem a fiatal elf, hanem az igen morcos, jócskán fáradtnak tűnő, sipítozó asszonyság áll meg előtte. Nem is ő lenne, ha nem nézte volna el rögtön az elején az ajtót. Már épp nyitná a száját, hogy elmondja kit is keres és utána sűrűn elnézést kérjen, de az asszony megelőzi. Elpillant a fakanállal mutatott ajtó felé, majd ismét mosolyt erőltet magára, hogy megköszönje a segítséget, de az ajtó csukódik is az orra előtt. Egy kelletlen sóhajjal fintorodik el, majd inkább gyorsan sarkon perdül és átsiet a másikhoz. Kopogtat, majd türelmesen, de most már egy kissé idegesen ácsorog. De remélhetőleg másodjára már csak nem tévesztette el az ajtót. A bentről kiszűrődő csörömpölésre lassan pislog párat, de végül egy megkönnyebbült sóhajjal veszi tudomásul, hogy Lazziar nyit ajtót.*
- Igazából nem beszéltük meg pontosan. Csak végeztem.
*Kissé talán megilletődve mosolyodik el, mert a fiú arcából arra következtet, hogy nem éppen jó időben érkezett.*
- Ha nem jöttem jókor, jöhetek később is.
*De végül beinvitálják, hát besétál. Nem biztos benne, hogy nem illetlen, de amint belép kezdi is felmérni, hogy mivel lesz dolga. Nem mondhatja, hogy nem készült fel a látottakra, de az biztos, hogy lesz dolga bőséggel. Mindamellett valóban szép a lakás, a bútorok, az elrendezés is tetszetős. Egyedül a kupleráj ront az összhatáson, de majd gondja lesz rá, hogy ez változzon. Hamar kiszúrja a képet is, mert az rikít ki igazán a káoszból, de a gyertyákat figyelve ezt is olyan dolognak érzi, amire jobb, ha nem kérdez rá az elején.*
- Nem. Hagyd csak, ne vesződj vele.
*Pillant át végül a fiúra, ahogy az asztalhoz sétálva csinál rajta annyi helyet, hogy a kosarat lepakolja.*
- Csináltam krumplis pogácsát. Hoztam belőle neked is, ha esetleg szereted.
*Nyitja szét a pogácsák tetején a kendőt, majd pár lépést tesz, hogy nagyjából elrendezze magában a gondolatokat, hogy mivel, honnan kéne majd kezdenie.*
2104. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-05 15:50:22
Üzenet elküldve: 2025-01-05 15:50:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Zsivány és zsemle//
- Nem gondoltam, hogy lényeges a mérete.
*Hunyorog a kezében tartott szegekre, majd ismét a fiú arcára pillant míg amaz válogat közöttük. Igencsak irigykedni kezd, mert ezalatt a röpke idő alatt szinte teljesen világossá válik, hogy vele ellentétben a másik bizony ért a dologhoz. De egy kis segítséggel csak meg tudja majd tanulni. Ha meg nem, akkor olyan lesz, amilyen. Ha kell, akkor talán magától is rájön, mert a fiút sem szeretné feltartani. Viszont annyira nem buta, hogy önszántából kérdezzen erre rá. Amíg nem érzi a másikon, hogy menne tovább a dolgára, ő bizony egy szót sem szól róla, csak figyel és igyekszik tanulni a hallottakból.
Arra, hogy megnyugtatja-e, hogy nem csak ő szokott ügyetlenkedni aprót rándít a vállán. Igazából nem. Nem megnyugtató, mert ha más üt a saját ujjára az ugye nem fáj neki. Ellenben ezzel, ami most belilult. Igazítania is kell a tartásán egy kicsit, hogy a fiú válogatás közben ne érjen hozzá, mert néha azért lüktet.
Amint visszakapja a kezét az ujjai közé zárja a szegeket, majd elpillant a kerítés felé. Igyekszik maga elé képzelni a műveletet, miközben aprókat bólintgat a szavakra.*
- Azt hiszem.
*Mosolyodik el végül, ahogy visszafordul a fiúhoz.*
- Köszönöm a jó tanácsokat és az okítást. Biztos vagyok benne, hogy hasznát veszem.
*Nevet fel zavartan, majd eltűnődve csücsörít be kissé ajkaival, ahogy ismét az arcára hunyorog.*
- Szereted a gombát és a sajtot?
*Billenti félre kíváncsian a fejét, miközben a zsebébe visszadugja az egyik fajta szeget, hogy azután visszatapogasson a fiú kezébe a másikért.*
//Zsivány és zsemle//
- Nem gondoltam, hogy lényeges a mérete.
*Hunyorog a kezében tartott szegekre, majd ismét a fiú arcára pillant míg amaz válogat közöttük. Igencsak irigykedni kezd, mert ezalatt a röpke idő alatt szinte teljesen világossá válik, hogy vele ellentétben a másik bizony ért a dologhoz. De egy kis segítséggel csak meg tudja majd tanulni. Ha meg nem, akkor olyan lesz, amilyen. Ha kell, akkor talán magától is rájön, mert a fiút sem szeretné feltartani. Viszont annyira nem buta, hogy önszántából kérdezzen erre rá. Amíg nem érzi a másikon, hogy menne tovább a dolgára, ő bizony egy szót sem szól róla, csak figyel és igyekszik tanulni a hallottakból.
Arra, hogy megnyugtatja-e, hogy nem csak ő szokott ügyetlenkedni aprót rándít a vállán. Igazából nem. Nem megnyugtató, mert ha más üt a saját ujjára az ugye nem fáj neki. Ellenben ezzel, ami most belilult. Igazítania is kell a tartásán egy kicsit, hogy a fiú válogatás közben ne érjen hozzá, mert néha azért lüktet.
Amint visszakapja a kezét az ujjai közé zárja a szegeket, majd elpillant a kerítés felé. Igyekszik maga elé képzelni a műveletet, miközben aprókat bólintgat a szavakra.*
- Azt hiszem.
*Mosolyodik el végül, ahogy visszafordul a fiúhoz.*
- Köszönöm a jó tanácsokat és az okítást. Biztos vagyok benne, hogy hasznát veszem.
*Nevet fel zavartan, majd eltűnődve csücsörít be kissé ajkaival, ahogy ismét az arcára hunyorog.*
- Szereted a gombát és a sajtot?
*Billenti félre kíváncsian a fejét, miközben a zsebébe visszadugja az egyik fajta szeget, hogy azután visszatapogasson a fiú kezébe a másikért.*
2103. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-05 15:34:44
Üzenet elküldve: 2025-01-05 15:34:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kopogtatás nélkül//
*Elképzelése most már van róla, hogy miért jött hozzá vissza a lány. Vagy ő, vagy valakije bajba került, amiért az Arctalant okolja, de nincs senki, akihez segítségért fordulhatna. Ami egyelőre viszont még érthetetlennek tűnik, az az, hogy segítséget kér, de közben titkolózik. Így nehéz lesz megértenie a helyzetét, de megpróbálja. Nem kedvességből, hanem mert hosszú idő óta valami újra érdekelni kezdte.*
- Számít. Minden apró részlet számít, ha Sa'Tereth-ről van szó. Ő a legveszélyesebb mind közül. Szavai hálót szőnek, és legtöbbször még a legélesebb elme is elbukik, mielőtt észreveszi a csapdát.
*Lévén a sötétség istene megtagad mindenféle érzelmet. A szív helyett az egyén elméjébe furakodik be, és ravasz eszközökkel, csábító ígéretekkel a saját maga oldalára állítja mindazokat, akik hagyják, és nem veszik észre, hogy mennyire előnytelen az az üzlet valójában.
Mai másodszor is ködösen fogalmaz. Oka van rá, hogy többet megtudjon Sa'Tereth-ről, de nem mondja el, hogy mi az. Ha nem ő, akkor valaki más. Valaki, aki fontos neki annyira, hogy a saját épségét tegye kockára pontosan ugyanúgy, mint Szikra esetében. Nem gondolná, hogy megint a kislányról van szó. Rajta semmi jelét nem vette észre annak, hogy az isten kivetette volna rá a hálóját.
Most, hogy az első korty bor már elfogyott, nyugodtan veheti ő is a kezébe a poharat. Kicsit meglötyögteti benne az italt, majd egy húzásra kiissza az egészet. Jólesően felsóhajt.*
- Jó az ízlésed *mondja. Hogy mit kérjen cserébe? Ezen egy pillanatra elvigyorodik. Valami olyasmi jutott eszébe, hogy a nőnek talán előtte térdelve kéne a bocsánatáért esedeznie, és azt bizonygatnia, hogy megbánta, amiért aljas rohadéknak nevezte. Kár, hogy őt nem hatja meg igazán, hogy minek nevezik.*
- Csak egyszer hívom fel rá a figyelmed. Ha titkolózol, akkor nem biztos, hogy tudok segíteni. Ahogy mondtam, a részletek fontosak. *Egy újabb pohár bort tölt magának, mielőtt folytatná, és ha Mai megengedi neki, akkor az ő poharát is tele tölti.*
- Ad és elvesz. Ezt jól tudod, és így is van rendjén. Szerinted nem? Mindennek ára van. Egy isten segítségének nagyobb, mint másnak. Én ezért sem kötök vele soha üzletet, mert túl nagy az ár, de attól még az üzenete a világunk felé elgondolkodtató. Te a szívedre hallgatsz, vagy az eszedre? Ha az utóbbi, közelebb állsz Sa'Tereth-hez, mint hinnéd. Egy döntést… szerinted kinek kell meghoznia? Ha úgy véled, annak, aki a legalkalmasabb rá, szintén az ő tanait követed. Ez olyan rossz volna? A világunk azonban sajnos nem így működik, úgyhogy, ha meg akarod érteni őt, két úton érdemes elindulnod. Ha érezni annyira fáj, hogy inkább örülnél, ha megszűnne minden érzelem, az út Sa'Tereth-hez vezet. Ha úgy hiszed, az életedről mások döntenek anélkül, hogy tudnák, mi a jobb neked, akkor is. Ő segít neked megoldást találni. Hogy mit kér ezért cserébe… nos, az már egy másik történet. *Mivel konkrét kérdéseket egyelőre nem kapott, támpontokat próbál adni Mai-nak, hogy ezek alapján jobban meg tudja fogalmazni, mire kíváncsi valójában.*
//Kopogtatás nélkül//
*Elképzelése most már van róla, hogy miért jött hozzá vissza a lány. Vagy ő, vagy valakije bajba került, amiért az Arctalant okolja, de nincs senki, akihez segítségért fordulhatna. Ami egyelőre viszont még érthetetlennek tűnik, az az, hogy segítséget kér, de közben titkolózik. Így nehéz lesz megértenie a helyzetét, de megpróbálja. Nem kedvességből, hanem mert hosszú idő óta valami újra érdekelni kezdte.*
- Számít. Minden apró részlet számít, ha Sa'Tereth-ről van szó. Ő a legveszélyesebb mind közül. Szavai hálót szőnek, és legtöbbször még a legélesebb elme is elbukik, mielőtt észreveszi a csapdát.
*Lévén a sötétség istene megtagad mindenféle érzelmet. A szív helyett az egyén elméjébe furakodik be, és ravasz eszközökkel, csábító ígéretekkel a saját maga oldalára állítja mindazokat, akik hagyják, és nem veszik észre, hogy mennyire előnytelen az az üzlet valójában.
Mai másodszor is ködösen fogalmaz. Oka van rá, hogy többet megtudjon Sa'Tereth-ről, de nem mondja el, hogy mi az. Ha nem ő, akkor valaki más. Valaki, aki fontos neki annyira, hogy a saját épségét tegye kockára pontosan ugyanúgy, mint Szikra esetében. Nem gondolná, hogy megint a kislányról van szó. Rajta semmi jelét nem vette észre annak, hogy az isten kivetette volna rá a hálóját.
Most, hogy az első korty bor már elfogyott, nyugodtan veheti ő is a kezébe a poharat. Kicsit meglötyögteti benne az italt, majd egy húzásra kiissza az egészet. Jólesően felsóhajt.*
- Jó az ízlésed *mondja. Hogy mit kérjen cserébe? Ezen egy pillanatra elvigyorodik. Valami olyasmi jutott eszébe, hogy a nőnek talán előtte térdelve kéne a bocsánatáért esedeznie, és azt bizonygatnia, hogy megbánta, amiért aljas rohadéknak nevezte. Kár, hogy őt nem hatja meg igazán, hogy minek nevezik.*
- Csak egyszer hívom fel rá a figyelmed. Ha titkolózol, akkor nem biztos, hogy tudok segíteni. Ahogy mondtam, a részletek fontosak. *Egy újabb pohár bort tölt magának, mielőtt folytatná, és ha Mai megengedi neki, akkor az ő poharát is tele tölti.*
- Ad és elvesz. Ezt jól tudod, és így is van rendjén. Szerinted nem? Mindennek ára van. Egy isten segítségének nagyobb, mint másnak. Én ezért sem kötök vele soha üzletet, mert túl nagy az ár, de attól még az üzenete a világunk felé elgondolkodtató. Te a szívedre hallgatsz, vagy az eszedre? Ha az utóbbi, közelebb állsz Sa'Tereth-hez, mint hinnéd. Egy döntést… szerinted kinek kell meghoznia? Ha úgy véled, annak, aki a legalkalmasabb rá, szintén az ő tanait követed. Ez olyan rossz volna? A világunk azonban sajnos nem így működik, úgyhogy, ha meg akarod érteni őt, két úton érdemes elindulnod. Ha érezni annyira fáj, hogy inkább örülnél, ha megszűnne minden érzelem, az út Sa'Tereth-hez vezet. Ha úgy hiszed, az életedről mások döntenek anélkül, hogy tudnák, mi a jobb neked, akkor is. Ő segít neked megoldást találni. Hogy mit kér ezért cserébe… nos, az már egy másik történet. *Mivel konkrét kérdéseket egyelőre nem kapott, támpontokat próbál adni Mai-nak, hogy ezek alapján jobban meg tudja fogalmazni, mire kíváncsi valójában.*
2102. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-05 15:13:46
Üzenet elküldve: 2025-01-05 15:13:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zsivány és zsemle//
*Igazán nem akarta kedvét szegni a leánynak azzal, hogy véleményt mondott a munkája felett. Az ő szemében már az becsülendő, hogy amaz egyáltalán megfogta a kalapácsot meg a szegeket, hogy kijavítsa a kerítést. A többi meg – hogy hogyan csinálja s miképp? Az tanulható, gyakorolható.
Kevés híja van, hogy meggondolatlanul nem támaszkodik meg könyökével a kerítésen, de még épp időben veszi észre magát, és állítja meg a mozdulatot. Még az hiányozna, hogy szétdíbolja, amit a leány nagy nehezen eddig megcsinált..! Figyeli, ahogy előkerülnek a szegek, és kisvártatva már előtte is a szortiment és a kérdés.*
- No nézzük.. *-hümment, és baljával finoman a lány keze alá tart. Nincs a mozdulatban más egyéb, mint tapasztalatból adódó elővigyázatosság – nem akarja óvatlanul kiverni a szegeket a tenyeréből. Jobbjának ujjaival gyakorlottan és gyorsan kezdi válogatni a szegeket, mint tyúk -vagy inkább kakas- a kukoricát. Közben aprót bólint a leány válaszára.-* No jó'van akkor. Én is rá szoktam ütni néha, ha ez megnyugtat.
*Végez a szegek szétválogatásával. A leány tenyerében maradnak a vékonyabbak, az ő tenyerén, amit most ő is felfelé fordítva tart, a vastagabb, kicsit hosszabbak maradnak.*
- Azok jó a lécekhez. *-int állával a vékonyak felé, majd kicsit megemeli a saját kezét-* Ezek meg a keresztekhez. A léceket kívürrő' szöge'heted, de a kereszteket belürrő' kifelé. Akkó' jobban tart.
*Apró tanácsok, amiket a rutin mondat vele. Már igazán nem gondolná, hogy a leány megbántódna attól hogy kéretlenül kapja; a maga részéről meg igen szívesen adja. Felpislant a tenyereikről a leány arcára, és félszegen elmosolyodik.*
- Má' ha érted, hogy gondolom. *-mert ez persze nem biztos. Könnyebben csinál meg, mint magyaráz el valamit. Persze eddig ezzel nem is volt gond sem. De most, ha már itt van, szeretne jól segíteni.*
//Zsivány és zsemle//
*Igazán nem akarta kedvét szegni a leánynak azzal, hogy véleményt mondott a munkája felett. Az ő szemében már az becsülendő, hogy amaz egyáltalán megfogta a kalapácsot meg a szegeket, hogy kijavítsa a kerítést. A többi meg – hogy hogyan csinálja s miképp? Az tanulható, gyakorolható.
Kevés híja van, hogy meggondolatlanul nem támaszkodik meg könyökével a kerítésen, de még épp időben veszi észre magát, és állítja meg a mozdulatot. Még az hiányozna, hogy szétdíbolja, amit a leány nagy nehezen eddig megcsinált..! Figyeli, ahogy előkerülnek a szegek, és kisvártatva már előtte is a szortiment és a kérdés.*
- No nézzük.. *-hümment, és baljával finoman a lány keze alá tart. Nincs a mozdulatban más egyéb, mint tapasztalatból adódó elővigyázatosság – nem akarja óvatlanul kiverni a szegeket a tenyeréből. Jobbjának ujjaival gyakorlottan és gyorsan kezdi válogatni a szegeket, mint tyúk -vagy inkább kakas- a kukoricát. Közben aprót bólint a leány válaszára.-* No jó'van akkor. Én is rá szoktam ütni néha, ha ez megnyugtat.
*Végez a szegek szétválogatásával. A leány tenyerében maradnak a vékonyabbak, az ő tenyerén, amit most ő is felfelé fordítva tart, a vastagabb, kicsit hosszabbak maradnak.*
- Azok jó a lécekhez. *-int állával a vékonyak felé, majd kicsit megemeli a saját kezét-* Ezek meg a keresztekhez. A léceket kívürrő' szöge'heted, de a kereszteket belürrő' kifelé. Akkó' jobban tart.
*Apró tanácsok, amiket a rutin mondat vele. Már igazán nem gondolná, hogy a leány megbántódna attól hogy kéretlenül kapja; a maga részéről meg igen szívesen adja. Felpislant a tenyereikről a leány arcára, és félszegen elmosolyodik.*
- Má' ha érted, hogy gondolom. *-mert ez persze nem biztos. Könnyebben csinál meg, mint magyaráz el valamit. Persze eddig ezzel nem is volt gond sem. De most, ha már itt van, szeretne jól segíteni.*
2101. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-05 15:02:20
Üzenet elküldve: 2025-01-05 15:02:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy egyszerű nap//
*Ott is van. Elégedettséggel tölti el mindig, ha rajtakapja az illetőket, vagy ha képes a szavukat a másik ellen fordítani. Egy jó veszekedés Rinevel, mennyire is hiányzik neki. Reméli, hogy újra láthatja azokat a hosszú hófehér tincseket. Még akkor is ha csak megkívánja azokat tépni amiért ismét faképnél hagyta őt.*
-Ezzel egyet tudok érteni, a barnult alma is jó a pitébe.
*Ezen egy pillanatra el is gondolkodik. Nem mintha odáig lenne a metaforákért. De most a lány kihozta belőle a mélyebb gondolatait. Talán számára is van némi remény ezek szerint ebben az életben. Áh a fenébe miket is beszél. Ahhoz túlságosan is szereti az éjszakai életet, hogy ezt hátra hagyva olyasmibe kezdjen mint édesapja. Ő nem képes sokáig a nyálas beszédekre, a hasba lyukak beszélésbe. Ez nem az ő asztala.
Szinte érzi magán a lány tekintetét, ahogy mesélése közben őt firtatja. Figyelmesség, egy újabb szép erény. Egy dolgot azért ő is értékelt lázadó korában a cselédekkel kapcsolatban apja házában. Hogy azok mindig tisztességgel dolgoztak, mondjuk apja jól meg is fizette őket. A pénzt otthagyva az asztalon egy félmosollyal távozik.*
-Szintúgy.
*Válaszolja röviden, és kilép az ajtón. A kerítésnél még egyszer hátra pillant a kis ütött kopott házikóra, alaposan a fejébe vésve a helyszínt. Nem fogja elfelejteni.
Napja további részét azzal tölti, hogy elmegy kerít magának némi harapnivalót, tán még egy két erszényt is szerez, hogy ezt tudja miből finanszírozni. Nincs is annál jobb érzés, amikor más fizeti meg az ebédjét, ha már a reggeliről lemaradt. Majd visszatérve házába, bedől az ágyba, hogy a másnaposság maradékát végre kipihenje.
A délután folyamán, a Rina érkezik meg. Azonban lehet Lazziar nem volt alapos a leíráskor. Az ajtón amin a hölgy kopogtat a fedett lépcsőtől pár lépésre. A perkelődős asszonyság nyit ajtót. Ekkor a gyerekzsivaj is jobban kihallatszik az ajtóból. Az asszonyság enyhén kuporogva fél szemmel mogorván méri fel a lánykát.*
- Mit akarsz? CSEND LEGYEN OTT HÁTUL MERT RÁTOK CSAPOK!
*Fordul be hangosan a kölyköket csitítva, akik egy pillanatra talán meg is dermedtek hátul. Majd lapos tekintetét végighúzza a lányon, a felismerés hamar megüti.*
- Áhh ne is mond.. Azt a nyavalyást keresed mi? Fel a lépcsőn ott ni! Viszlát!
*Mutat fakanállal a kezében a ház melletti fedett lépcsőre, ami a felső emeletre vezet fel.
Ha Rina ismételten bekopog a másik ajtón. Egy kisebb várakozás után nyit ajtót Lazziar, aki csupán a kopogásra ébred fel. A ricsajhoz már hozzászokott annyira. Fel is tápászkodik az ágyból, az ajtóhoz lépdelve, belerúg egy két üres borosüvegbe a sok közül, majd a zárral vesztegelve egy keveset nyílik is a súlyos ajtót.*
- Oh Rina, már annyi az idő?
*Feleli álmos, lapos tekintettel szemeit törölve.*
- Gyere be.
*Invitálja be a lányt, aki belépve egy kisebb lakást láthat. Nem sokkal nagyobb a saját házánál. De ez csupán a felső emelet. A ricsaj lentről alig alig, de áthallani a padlón.
Az ajtón belépve látható a nagy szoba, amiben a bal végén látható a konyha, a fém kandalló egy edénnyel rajta, a szoba közepén egy kisebb asztal két székkel, mellette egy kényelmesebb párnázott támlás szék, egy könyvespolccal. Jobb oldalt pedig az ágy. Beljebb lépve pedig szintén jobb oldalt az ágy mellett egy ruhás szekrény, egy kisebb polccal. A falon egy gyönyörű portré, egy elf nővel aki tündöklő szép ruhában ül egy ablak mellett, a kép hátterében pedig a kert látszódik az ablakon keresztül. A konyha mellett egy másik szoba ajtaja látszik, ami enyhén nyitva látható. Hasonlóan mint Rina házában a dézsa széle ami látható, árulkodik arról, hogy az a fürdőhelyiség. Illetve egy kisebb kamra a fürdőszoba ajtajával szemben.
Nos, a lakás szépen rendezett, látszik, hogy kiváló dolgozók építették anno, és szép állapotban van. A képet csak az rondítja el, hogy rendetlenség van az egész házban. Mosatlan edények a kis vödörben a konyhában. Ruhák és üres borosüvegek nyitott könyvek a földön az asztalon szanaszét. Az ágy is rendezetlen, de pont azért, mert csak most kelt ki belőle. A por láthatólag ücsörög a szekrények és polcok tetején. Egyedül egy rendezett hely van a házban. A kép körül, ami előtt két gyertya is áll a kép alatti kis polcon.*
-Egy teát esetleg?
*Lép mezítláb a konyha irányába, míg kezével a székre mutatva invitálja a lányt a székre, az egyedülire ami üres, mivel a másikon ruhák tömkelege ücsörög.
A ház meglehetősen hűvös, és az oroszlánszag érezhető az egészben, a kandallóval is csak most kezd el vesztegelni Lazziar, hogy valamivel vizet forraljon. Van még egy kevéske kis fa a kandalló mellett amivel képes begyújtani.*
*Ott is van. Elégedettséggel tölti el mindig, ha rajtakapja az illetőket, vagy ha képes a szavukat a másik ellen fordítani. Egy jó veszekedés Rinevel, mennyire is hiányzik neki. Reméli, hogy újra láthatja azokat a hosszú hófehér tincseket. Még akkor is ha csak megkívánja azokat tépni amiért ismét faképnél hagyta őt.*
-Ezzel egyet tudok érteni, a barnult alma is jó a pitébe.
*Ezen egy pillanatra el is gondolkodik. Nem mintha odáig lenne a metaforákért. De most a lány kihozta belőle a mélyebb gondolatait. Talán számára is van némi remény ezek szerint ebben az életben. Áh a fenébe miket is beszél. Ahhoz túlságosan is szereti az éjszakai életet, hogy ezt hátra hagyva olyasmibe kezdjen mint édesapja. Ő nem képes sokáig a nyálas beszédekre, a hasba lyukak beszélésbe. Ez nem az ő asztala.
Szinte érzi magán a lány tekintetét, ahogy mesélése közben őt firtatja. Figyelmesség, egy újabb szép erény. Egy dolgot azért ő is értékelt lázadó korában a cselédekkel kapcsolatban apja házában. Hogy azok mindig tisztességgel dolgoztak, mondjuk apja jól meg is fizette őket. A pénzt otthagyva az asztalon egy félmosollyal távozik.*
-Szintúgy.
*Válaszolja röviden, és kilép az ajtón. A kerítésnél még egyszer hátra pillant a kis ütött kopott házikóra, alaposan a fejébe vésve a helyszínt. Nem fogja elfelejteni.
Napja további részét azzal tölti, hogy elmegy kerít magának némi harapnivalót, tán még egy két erszényt is szerez, hogy ezt tudja miből finanszírozni. Nincs is annál jobb érzés, amikor más fizeti meg az ebédjét, ha már a reggeliről lemaradt. Majd visszatérve házába, bedől az ágyba, hogy a másnaposság maradékát végre kipihenje.
A délután folyamán, a Rina érkezik meg. Azonban lehet Lazziar nem volt alapos a leíráskor. Az ajtón amin a hölgy kopogtat a fedett lépcsőtől pár lépésre. A perkelődős asszonyság nyit ajtót. Ekkor a gyerekzsivaj is jobban kihallatszik az ajtóból. Az asszonyság enyhén kuporogva fél szemmel mogorván méri fel a lánykát.*
- Mit akarsz? CSEND LEGYEN OTT HÁTUL MERT RÁTOK CSAPOK!
*Fordul be hangosan a kölyköket csitítva, akik egy pillanatra talán meg is dermedtek hátul. Majd lapos tekintetét végighúzza a lányon, a felismerés hamar megüti.*
- Áhh ne is mond.. Azt a nyavalyást keresed mi? Fel a lépcsőn ott ni! Viszlát!
*Mutat fakanállal a kezében a ház melletti fedett lépcsőre, ami a felső emeletre vezet fel.
Ha Rina ismételten bekopog a másik ajtón. Egy kisebb várakozás után nyit ajtót Lazziar, aki csupán a kopogásra ébred fel. A ricsajhoz már hozzászokott annyira. Fel is tápászkodik az ágyból, az ajtóhoz lépdelve, belerúg egy két üres borosüvegbe a sok közül, majd a zárral vesztegelve egy keveset nyílik is a súlyos ajtót.*
- Oh Rina, már annyi az idő?
*Feleli álmos, lapos tekintettel szemeit törölve.*
- Gyere be.
*Invitálja be a lányt, aki belépve egy kisebb lakást láthat. Nem sokkal nagyobb a saját házánál. De ez csupán a felső emelet. A ricsaj lentről alig alig, de áthallani a padlón.
Az ajtón belépve látható a nagy szoba, amiben a bal végén látható a konyha, a fém kandalló egy edénnyel rajta, a szoba közepén egy kisebb asztal két székkel, mellette egy kényelmesebb párnázott támlás szék, egy könyvespolccal. Jobb oldalt pedig az ágy. Beljebb lépve pedig szintén jobb oldalt az ágy mellett egy ruhás szekrény, egy kisebb polccal. A falon egy gyönyörű portré, egy elf nővel aki tündöklő szép ruhában ül egy ablak mellett, a kép hátterében pedig a kert látszódik az ablakon keresztül. A konyha mellett egy másik szoba ajtaja látszik, ami enyhén nyitva látható. Hasonlóan mint Rina házában a dézsa széle ami látható, árulkodik arról, hogy az a fürdőhelyiség. Illetve egy kisebb kamra a fürdőszoba ajtajával szemben.
Nos, a lakás szépen rendezett, látszik, hogy kiváló dolgozók építették anno, és szép állapotban van. A képet csak az rondítja el, hogy rendetlenség van az egész házban. Mosatlan edények a kis vödörben a konyhában. Ruhák és üres borosüvegek nyitott könyvek a földön az asztalon szanaszét. Az ágy is rendezetlen, de pont azért, mert csak most kelt ki belőle. A por láthatólag ücsörög a szekrények és polcok tetején. Egyedül egy rendezett hely van a házban. A kép körül, ami előtt két gyertya is áll a kép alatti kis polcon.*
-Egy teát esetleg?
*Lép mezítláb a konyha irányába, míg kezével a székre mutatva invitálja a lányt a székre, az egyedülire ami üres, mivel a másikon ruhák tömkelege ücsörög.
A ház meglehetősen hűvös, és az oroszlánszag érezhető az egészben, a kandallóval is csak most kezd el vesztegelni Lazziar, hogy valamivel vizet forraljon. Van még egy kevéske kis fa a kandalló mellett amivel képes begyújtani.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2143-2162