Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 107 (2121. - 2140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2143-2162
2140. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-10 15:23:16
Üzenet elküldve: 2025-01-10 15:23:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Zsivány és zsemle//
*Amikor a kerítésre pillant inkább át zavartan túr bele a tarkójánál a rövid szálakba. Igazából az bosszantja jobban, hogy halogatni akarja a munkát, mert nem boldogul vele. Meg az is kezdi piszkálni, hogy a fiú segítségét is inkább elutasítja, pedig aztán az most tényleg jól jönne. Arról nem is beszélve, hogy Alaver kedves fiúnak tűnik, így a társasága is a kedvére való. De ugye ebben nem biztos, hogy egyezik a véleményük, arról nem is beszélve, hogy nem szokás egyből munkára fogni az első embert, aki szimpatikus. Bár azt már inkább, aki ért is hozzá. Tanácstalanságában visszasandít a fiúra, mert illetlen vagy sem azért ő is jobban megnézi magának a másikat. Ami annyiból szerencsétlenebb ötlet, hogy a pirosló fülekre, majd a hozzá hasonlóan pirult arcra halkan felkuncog. Na nem azért, mert a fiú lenne vicces így, hanem az, hogy pillanatokon belül képesek voltak zavarba jönni a kerítés munkálatainak megtárgyalása közben. De nem tehet róla, ha szerencsésen összetalálkozott egy ilyen kedves fiúval.*
- Hát...
*Eltűnődve fürkészi az arcát, miközben alsó ajkát kezdi kissé rágcsálni.*
- Ha tényleg nem volt fontos dolgod és tényleg ráérsz. Igazából miért is ne, nem igaz?
*Pislog fel szaporán megerősítésként a fiúra. De közben már egyik kezére ráfogva kezdi az ujjait babrálni. Bár, ha tényleg marasztalja a fiút, akkor a benti tervei ugrottak, mert abba úgy sem menne bele, hogy ne maradjon itt segíteni. Az persze kérdéses, hogy a jelenléte valóban az lenne vagy inkább csak útban lenne, de azt majd Alaver úgy is eldöntené.*
- Ha kell, akkor segítek is inkább neked. A sütés megvár.
*Ajánlja is fel a kigondolt ötletet. Most úgy is csak magának serénykedne itthon, így a gyúrással is bőszen ráér. Pakolni meg úgy sem szeret. Bár az is igaz, hogy egyelőre a kalapálás sem avanzsálódik a kedvenc elfoglaltságai közé.*
//Zsivány és zsemle//
*Amikor a kerítésre pillant inkább át zavartan túr bele a tarkójánál a rövid szálakba. Igazából az bosszantja jobban, hogy halogatni akarja a munkát, mert nem boldogul vele. Meg az is kezdi piszkálni, hogy a fiú segítségét is inkább elutasítja, pedig aztán az most tényleg jól jönne. Arról nem is beszélve, hogy Alaver kedves fiúnak tűnik, így a társasága is a kedvére való. De ugye ebben nem biztos, hogy egyezik a véleményük, arról nem is beszélve, hogy nem szokás egyből munkára fogni az első embert, aki szimpatikus. Bár azt már inkább, aki ért is hozzá. Tanácstalanságában visszasandít a fiúra, mert illetlen vagy sem azért ő is jobban megnézi magának a másikat. Ami annyiból szerencsétlenebb ötlet, hogy a pirosló fülekre, majd a hozzá hasonlóan pirult arcra halkan felkuncog. Na nem azért, mert a fiú lenne vicces így, hanem az, hogy pillanatokon belül képesek voltak zavarba jönni a kerítés munkálatainak megtárgyalása közben. De nem tehet róla, ha szerencsésen összetalálkozott egy ilyen kedves fiúval.*
- Hát...
*Eltűnődve fürkészi az arcát, miközben alsó ajkát kezdi kissé rágcsálni.*
- Ha tényleg nem volt fontos dolgod és tényleg ráérsz. Igazából miért is ne, nem igaz?
*Pislog fel szaporán megerősítésként a fiúra. De közben már egyik kezére ráfogva kezdi az ujjait babrálni. Bár, ha tényleg marasztalja a fiút, akkor a benti tervei ugrottak, mert abba úgy sem menne bele, hogy ne maradjon itt segíteni. Az persze kérdéses, hogy a jelenléte valóban az lenne vagy inkább csak útban lenne, de azt majd Alaver úgy is eldöntené.*
- Ha kell, akkor segítek is inkább neked. A sütés megvár.
*Ajánlja is fel a kigondolt ötletet. Most úgy is csak magának serénykedne itthon, így a gyúrással is bőszen ráér. Pakolni meg úgy sem szeret. Bár az is igaz, hogy egyelőre a kalapálás sem avanzsálódik a kedvenc elfoglaltságai közé.*
2139. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-10 14:30:28
Üzenet elküldve: 2025-01-10 14:30:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zsivány és zsemle//
*Halkan, szinte némán nevet Rinavessa szavain. Bizony nagy igazságot mondott a leány: a bosszankodás nem függ napszaktól. Saját maga is képes a nap bármely szakaszában mormogni az orra alatt, ha oka van rá. Csak úgy, a szeme sarkából pislant a leány arcára, és látja, hogy azt is megszínezte a pír, mint érzése szerint a saját fülét. ~Szép így, mikor pirul~, gondolja.
Látja Rinavessán, hogy az elgondolkozik az ajánlatán. Nagyjából ki tudja találni, hogy mi járhat a leány fejében, és igazából meg is érti a válaszát.*
- Jó'van. *-biccent egy aprót, szájzugában a csibészes vigyor maradékával. A leány kezére pislant amivel az megérinti, és érzi, hogy a forróság a fülétől az arca irányába kezd húzódni. ~Remek,~ gondolja, ~épp olyan vagyok, mint valami szerencsétlen csimasz.~ -* Dehogy tartottá' fel!
*Szinte meglepődve pislant fel a leány szemeibe. Hiszen senki sem kényszerítette rá, hogy első körben is kéretlen tanácsot osszon, majd igazából arra sem, hogy visszaforduljon s tovább magyarázzon. Ezek mind a saját döntései voltak, így tehát ha bárki is gáncsolta a saját terveit, az ő maga volt. Bár azok a tervek is mik – evés és szórakozás, céltalanul? Ugyan.. Egyik sem olyan, amit ne adna fel minden további nélkül, ha kap Rinavessától egy.. nos.. még egy sajtos-gombás kalácsot. Igen, az a sütemény az éppen megjárná neki amúgy. Mi mást is kérne, nem?*
- Hiszen mára nem is vó't semmi, amit igazán csiná'ni akartam. *-kissé vállat von, megint a kerítésre néz inkább. Hiszen nem fog erőlködni, ha nincs igazán igény a segítségre. Azt amúgy sem lehet erőltetni.-* No jó'van. Megjegyzem akkó' hogy hogy áll most, és mikó' megin' erre járok, majd megnézem magamnak, hogy mi történt itt.
*A visszahúzott kéz után pislant, és tekintete ottragad pár pillanat erejéig a leányon. Most őt is megnézi magának kicsit. Halkan szusszant, és inkább csak visszafordul megint a kerítés felé; hiszen azért tudja, hogy mit illik és mit nem. Bámulni, például, nem illik. Ezt egyszer már elmagyarázták neki, még egyszer nem akar ugyanabba a hibába esni.*
- És ha nem sok minden, akkó'.. Hm. Akkó' bekopognék.
//Zsivány és zsemle//
*Halkan, szinte némán nevet Rinavessa szavain. Bizony nagy igazságot mondott a leány: a bosszankodás nem függ napszaktól. Saját maga is képes a nap bármely szakaszában mormogni az orra alatt, ha oka van rá. Csak úgy, a szeme sarkából pislant a leány arcára, és látja, hogy azt is megszínezte a pír, mint érzése szerint a saját fülét. ~Szép így, mikor pirul~, gondolja.
Látja Rinavessán, hogy az elgondolkozik az ajánlatán. Nagyjából ki tudja találni, hogy mi járhat a leány fejében, és igazából meg is érti a válaszát.*
- Jó'van. *-biccent egy aprót, szájzugában a csibészes vigyor maradékával. A leány kezére pislant amivel az megérinti, és érzi, hogy a forróság a fülétől az arca irányába kezd húzódni. ~Remek,~ gondolja, ~épp olyan vagyok, mint valami szerencsétlen csimasz.~ -* Dehogy tartottá' fel!
*Szinte meglepődve pislant fel a leány szemeibe. Hiszen senki sem kényszerítette rá, hogy első körben is kéretlen tanácsot osszon, majd igazából arra sem, hogy visszaforduljon s tovább magyarázzon. Ezek mind a saját döntései voltak, így tehát ha bárki is gáncsolta a saját terveit, az ő maga volt. Bár azok a tervek is mik – evés és szórakozás, céltalanul? Ugyan.. Egyik sem olyan, amit ne adna fel minden további nélkül, ha kap Rinavessától egy.. nos.. még egy sajtos-gombás kalácsot. Igen, az a sütemény az éppen megjárná neki amúgy. Mi mást is kérne, nem?*
- Hiszen mára nem is vó't semmi, amit igazán csiná'ni akartam. *-kissé vállat von, megint a kerítésre néz inkább. Hiszen nem fog erőlködni, ha nincs igazán igény a segítségre. Azt amúgy sem lehet erőltetni.-* No jó'van. Megjegyzem akkó' hogy hogy áll most, és mikó' megin' erre járok, majd megnézem magamnak, hogy mi történt itt.
*A visszahúzott kéz után pislant, és tekintete ottragad pár pillanat erejéig a leányon. Most őt is megnézi magának kicsit. Halkan szusszant, és inkább csak visszafordul megint a kerítés felé; hiszen azért tudja, hogy mit illik és mit nem. Bámulni, például, nem illik. Ezt egyszer már elmagyarázták neki, még egyszer nem akar ugyanabba a hibába esni.*
- És ha nem sok minden, akkó'.. Hm. Akkó' bekopognék.
2138. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-10 13:57:09
Üzenet elküldve: 2025-01-10 13:57:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy egyszerű nap//
*Apránként már van eszköze ahhoz, hogy nekikezdjen a munkának. Igazából a hiányzó dolgok nélkül is boldogul majd valamennyire. Azok amúgy is csak abban lennének a segítségére, hogy egy fokkal kényelmesebb legyen a munka. Egy felmosóval mégiscsak könnyebb lenne a padlót felpucolni, mint görnyedve sikálni egy ronggyal. De nem lehetetlen. Mivel Lazziarnak is megfelel a konyha, hát akkor tényleg azzal kezd majd. Először a vödröt veszi kézbe és a szétszórt üvegeket kutatja fel. Miközben arra figyel, hogy a fiú eligazítja a konyhában már kezdi is összegyűjtögetni a vödörbe őket.*
- Fa a kandalló alatt.
*Bólint rá, majd az üveges vödröt egyelőre félre pakolva fordul is tovább, hogy megpakolja a tüzet. A meleg víz kelleni fog a sikáláshoz.*
- Rám bízni?
*Pillant ki a fiúra, majd végül elmosolyodva biccent aprót.*
- Nem lesz gond. Úgy is itt leszek a konyhában.
*Bár igaz, hogy nem tudja meddig szándékozik elmaradni a fiú, de nem biztos benne, hogy addig végezni fog a konyhával. Mert szépen szeretné megcsinálni, hogy tényleg ne legyen rá panasz.
Ha Lazziar elindul a piacra maga is visszatér a feladathoz. Amíg a víz melegszik a koszos edényeket szedi össze egy helyre. Azután az egyik megtépázott ing darabját veszi kézbe, hogy kitörölgesse a szekrényből a port. Mert, ha elmosogat mindent azért tiszta legyen a helye is, ahova elpakolja. Addigra pedig már a víz is melegedett annyit, hogy a mosogatáshoz töltsön belőle. Így neki is áll az edényeket szépen elpucolni.*
*Apránként már van eszköze ahhoz, hogy nekikezdjen a munkának. Igazából a hiányzó dolgok nélkül is boldogul majd valamennyire. Azok amúgy is csak abban lennének a segítségére, hogy egy fokkal kényelmesebb legyen a munka. Egy felmosóval mégiscsak könnyebb lenne a padlót felpucolni, mint görnyedve sikálni egy ronggyal. De nem lehetetlen. Mivel Lazziarnak is megfelel a konyha, hát akkor tényleg azzal kezd majd. Először a vödröt veszi kézbe és a szétszórt üvegeket kutatja fel. Miközben arra figyel, hogy a fiú eligazítja a konyhában már kezdi is összegyűjtögetni a vödörbe őket.*
- Fa a kandalló alatt.
*Bólint rá, majd az üveges vödröt egyelőre félre pakolva fordul is tovább, hogy megpakolja a tüzet. A meleg víz kelleni fog a sikáláshoz.*
- Rám bízni?
*Pillant ki a fiúra, majd végül elmosolyodva biccent aprót.*
- Nem lesz gond. Úgy is itt leszek a konyhában.
*Bár igaz, hogy nem tudja meddig szándékozik elmaradni a fiú, de nem biztos benne, hogy addig végezni fog a konyhával. Mert szépen szeretné megcsinálni, hogy tényleg ne legyen rá panasz.
Ha Lazziar elindul a piacra maga is visszatér a feladathoz. Amíg a víz melegszik a koszos edényeket szedi össze egy helyre. Azután az egyik megtépázott ing darabját veszi kézbe, hogy kitörölgesse a szekrényből a port. Mert, ha elmosogat mindent azért tiszta legyen a helye is, ahova elpakolja. Addigra pedig már a víz is melegedett annyit, hogy a mosogatáshoz töltsön belőle. Így neki is áll az edényeket szépen elpucolni.*
2137. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-10 13:30:54
Üzenet elküldve: 2025-01-10 13:30:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Zsivány és zsemle//
*Alaver hozzáállása megnyugtatja. Persze nem érzi magát tőle kevésbé ügyetlennek, azt is túlzás lenne állítania, hogy már jobban érti, hogy hogyan is kéne jól csinálnia, de legalább már azt tudja egyáltalán, hogy hogyan kezdjen neki úgy, hogy ne legyen olyan használhatatlan a végeredmény. Persze, hogy örül maga is a találkozásnak. A fiú arcán időnként megjelenő mosoly vagy éppen csibészes vigyor meg még zavarba is hozza. De azzal a kellemesebb fajtával, aminél nem bánja, ha végül halvány pírba borul az arca. Ennek ellenére mégsem süti le a szemeit, vagy fordítja el tekintetét a fiúról. Mert azt sem érti igazán, hogy egyáltalán miért jön zavarba egy mosolytól.*
- Az nem számít.
*Szusszan aprót, ahogy csak visszapillant a kerítésre. Ez egy igen rossz tulajdonsága, hogy, ha valamivel nem birkózik meg rendesen az elején, akkor hamar kedvét szegi a dolog és inkább elodázza az elvégzését. Hiába, hogy valóban van ma ideje bőven rá. Inkább bemegy és süt valamit, vagy ott rak egy kis rendet. Azzal nincs baja, ahhoz legalább ért. Meg azt legalább csinálni is szereti. Már hogy a sütést. A rendrakás sem a kedvence, de az legalább egyszerű, még akkor is, ha igazából egy muszáj dolog.*
- A bosszankodás nem függ a napszaktól. *Kuncog végül halkan.* De majd délután talán még visszanézek a kerítésre is.
*Szánja el magát valamennyire. Mert azért annyira továbbra sem biztos a dolgában, hogy ő ma már akarna kalapálással foglalkozni. Viszont Alaver vigyora és a felvetése, hogy segítene rendesen megcsinálni, bizony hamar ki is zökkenti ebből a gondolatból. Mielőtt a fiú megállt volna mellette a jó tanácsokkal láthatóan igyekezett valahová. Sőt, igazából éppen menet közben fordult vissza. Hiába csábító a gondolata annak, hogy ne neki kelljen megcsinálni a kerítést, hanem egy értőbb kéz gondoskodjon róla, nem igazán érzi helyénvalónak. Nem is ismerik egymást, aranya sincs sok, hogy fizetni tudjon a munkáért, pár darab süteményt pedig nem igazán érez megfelelő fizetségnek. Így kissé elhúzza a száját, majd a fejét lassan megingatva sóhajt fel.*
- Köszönöm, tényleg jól jönne a segítség, de majdcsak boldogulok én is.
*Mosolyodik végül el, ahogy tétován, de végül finoman rápaskol Alaver kerítést babráló kezére.*
- Nem nagy dolog, ha egy nappal később lesz kész. Téged pedig már így is éppen eléggé feltartottalak. De, ha esetleg máskor erre jársz és a kerítés ugyan ilyen tragédia lesz, na akkor visszatérhetünk rá.
*Nevet fel halkan, ahogy lassan visszahúzza a kezét.*
//Zsivány és zsemle//
*Alaver hozzáállása megnyugtatja. Persze nem érzi magát tőle kevésbé ügyetlennek, azt is túlzás lenne állítania, hogy már jobban érti, hogy hogyan is kéne jól csinálnia, de legalább már azt tudja egyáltalán, hogy hogyan kezdjen neki úgy, hogy ne legyen olyan használhatatlan a végeredmény. Persze, hogy örül maga is a találkozásnak. A fiú arcán időnként megjelenő mosoly vagy éppen csibészes vigyor meg még zavarba is hozza. De azzal a kellemesebb fajtával, aminél nem bánja, ha végül halvány pírba borul az arca. Ennek ellenére mégsem süti le a szemeit, vagy fordítja el tekintetét a fiúról. Mert azt sem érti igazán, hogy egyáltalán miért jön zavarba egy mosolytól.*
- Az nem számít.
*Szusszan aprót, ahogy csak visszapillant a kerítésre. Ez egy igen rossz tulajdonsága, hogy, ha valamivel nem birkózik meg rendesen az elején, akkor hamar kedvét szegi a dolog és inkább elodázza az elvégzését. Hiába, hogy valóban van ma ideje bőven rá. Inkább bemegy és süt valamit, vagy ott rak egy kis rendet. Azzal nincs baja, ahhoz legalább ért. Meg azt legalább csinálni is szereti. Már hogy a sütést. A rendrakás sem a kedvence, de az legalább egyszerű, még akkor is, ha igazából egy muszáj dolog.*
- A bosszankodás nem függ a napszaktól. *Kuncog végül halkan.* De majd délután talán még visszanézek a kerítésre is.
*Szánja el magát valamennyire. Mert azért annyira továbbra sem biztos a dolgában, hogy ő ma már akarna kalapálással foglalkozni. Viszont Alaver vigyora és a felvetése, hogy segítene rendesen megcsinálni, bizony hamar ki is zökkenti ebből a gondolatból. Mielőtt a fiú megállt volna mellette a jó tanácsokkal láthatóan igyekezett valahová. Sőt, igazából éppen menet közben fordult vissza. Hiába csábító a gondolata annak, hogy ne neki kelljen megcsinálni a kerítést, hanem egy értőbb kéz gondoskodjon róla, nem igazán érzi helyénvalónak. Nem is ismerik egymást, aranya sincs sok, hogy fizetni tudjon a munkáért, pár darab süteményt pedig nem igazán érez megfelelő fizetségnek. Így kissé elhúzza a száját, majd a fejét lassan megingatva sóhajt fel.*
- Köszönöm, tényleg jól jönne a segítség, de majdcsak boldogulok én is.
*Mosolyodik végül el, ahogy tétován, de végül finoman rápaskol Alaver kerítést babráló kezére.*
- Nem nagy dolog, ha egy nappal később lesz kész. Téged pedig már így is éppen eléggé feltartottalak. De, ha esetleg máskor erre jársz és a kerítés ugyan ilyen tragédia lesz, na akkor visszatérhetünk rá.
*Nevet fel halkan, ahogy lassan visszahúzza a kezét.*
2136. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-09 19:47:52
Üzenet elküldve: 2025-01-09 19:47:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 771
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 771
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kopogtatás nélkül//
*Semmi mást nem tud csinálni, mint azt, amihez ért. Figyelni és megpróbálni olyan következtetéseket levonni, ami majd segíti. Mert az már szinte lehetetlen, hogy megint valami elmeroggyant karjaiba sétált bele önként. A Doki vehemens és szélsőséges olykor, de ehhez még csak hasonlítani sem lehet. Akkor és ott teszi félre az indulatait, amikor csak kell, vele pedig mindig finoman bánt, még ha mérges is volt. Most rettentően hiányzik neki. Mégis a barnákkal néz farkasszemet, mégis őt fejtegeti. Abszurd ez az egész helyzet, mintha csak álmodna. Ilyen egyszerűen nincs. Valaki vagy kínoz, vagy szavakkal bánt, vagy mindkettő, de ez az ember nem tesz jelenleg semmit, csak fitogtatja az erejét és saját magának akarja megmutatni, hogy milyen jó, különben pedig az ötlete is szánalmas. Tényleg elhiszi, hogy ettől majd másként válaszol? Talán meggondolatlanabb a félelemtől, de nem hülyébb. Már csak azért sem, mert a szavai mindig árulkodnak. Előbb tudja majd meg a lány, hogy mi az indíték, mint maga Grael. Az a fránya sóvárgás. Mit ki nem hoz a lelkekből. Legalább most nem alatta fekszik mozdulatlanul. Majd most egy székben ül mozdulatlanul. Remek.
Csendben tűr, mert nincs más választása. Ha ettől nagyobb baja nem lesz, elvisel egy pórázt. Köteleket, béklyót, nevezzék bárhogy. Ő pedig ebben az undorítóan kiszolgáltatott helyzetben fogja vezetni a másikat az orránál fogva. Még segít is neki, imitálva, hogy nem akarja, hogy fájjon. A lábait finom ívben teszi a kezébe jóformán, egy-egy finom remegést hazudva. A riadt szemek sem másak, ahogy ránéznek. Csak a reflexszerű apró ugrás valós, amit a földhöz csapott szék okoz. Megszeppenve néz a másikra. ~Tényleg egy rohadék.~ A kérdéseit előre utálja, hiszen az első is olyan, amire soha nem is akart válaszolni magának sem, nemhogy másnak. Eszébe jutott valami. Bár elmosolyodhatna. Helyette a kezeit mozgatja meg kissé, hogy mennyire szoros a kötél.*
- Nem játszok én semmit. Így érzem jónak. Elszöktem olyanok elől, akik nem láttak meg bennem semmit, akik szerint hiba vagyok, és akik soha nem szerettek. Én, ha valakit megszeretek, akkor megteszem értük, amit tudok, ameddig tudom. *Ki más jutna eszébe, mint Intath és a szavai. Lesüti a szemét. Igaza van, másnak is igaza van, mégis Mai kerül bajba másokért. Megéri? Talán… néha. Bár egyszer érte is tennének hasonlót. * - És nem érdekel róla a véleményed. *Néz szúrósan, mintha most lenne szava. Mert pontosan tudja, hogy ezekre mi szokott lenni a válasz, amaz pedig őszinteséget akart. Kicsit kapott is. Csak nem neki szól, hanem saját magának. Jól csinálja… *
//Kopogtatás nélkül//
*Semmi mást nem tud csinálni, mint azt, amihez ért. Figyelni és megpróbálni olyan következtetéseket levonni, ami majd segíti. Mert az már szinte lehetetlen, hogy megint valami elmeroggyant karjaiba sétált bele önként. A Doki vehemens és szélsőséges olykor, de ehhez még csak hasonlítani sem lehet. Akkor és ott teszi félre az indulatait, amikor csak kell, vele pedig mindig finoman bánt, még ha mérges is volt. Most rettentően hiányzik neki. Mégis a barnákkal néz farkasszemet, mégis őt fejtegeti. Abszurd ez az egész helyzet, mintha csak álmodna. Ilyen egyszerűen nincs. Valaki vagy kínoz, vagy szavakkal bánt, vagy mindkettő, de ez az ember nem tesz jelenleg semmit, csak fitogtatja az erejét és saját magának akarja megmutatni, hogy milyen jó, különben pedig az ötlete is szánalmas. Tényleg elhiszi, hogy ettől majd másként válaszol? Talán meggondolatlanabb a félelemtől, de nem hülyébb. Már csak azért sem, mert a szavai mindig árulkodnak. Előbb tudja majd meg a lány, hogy mi az indíték, mint maga Grael. Az a fránya sóvárgás. Mit ki nem hoz a lelkekből. Legalább most nem alatta fekszik mozdulatlanul. Majd most egy székben ül mozdulatlanul. Remek.
Csendben tűr, mert nincs más választása. Ha ettől nagyobb baja nem lesz, elvisel egy pórázt. Köteleket, béklyót, nevezzék bárhogy. Ő pedig ebben az undorítóan kiszolgáltatott helyzetben fogja vezetni a másikat az orránál fogva. Még segít is neki, imitálva, hogy nem akarja, hogy fájjon. A lábait finom ívben teszi a kezébe jóformán, egy-egy finom remegést hazudva. A riadt szemek sem másak, ahogy ránéznek. Csak a reflexszerű apró ugrás valós, amit a földhöz csapott szék okoz. Megszeppenve néz a másikra. ~Tényleg egy rohadék.~ A kérdéseit előre utálja, hiszen az első is olyan, amire soha nem is akart válaszolni magának sem, nemhogy másnak. Eszébe jutott valami. Bár elmosolyodhatna. Helyette a kezeit mozgatja meg kissé, hogy mennyire szoros a kötél.*
- Nem játszok én semmit. Így érzem jónak. Elszöktem olyanok elől, akik nem láttak meg bennem semmit, akik szerint hiba vagyok, és akik soha nem szerettek. Én, ha valakit megszeretek, akkor megteszem értük, amit tudok, ameddig tudom. *Ki más jutna eszébe, mint Intath és a szavai. Lesüti a szemét. Igaza van, másnak is igaza van, mégis Mai kerül bajba másokért. Megéri? Talán… néha. Bár egyszer érte is tennének hasonlót. * - És nem érdekel róla a véleményed. *Néz szúrósan, mintha most lenne szava. Mert pontosan tudja, hogy ezekre mi szokott lenni a válasz, amaz pedig őszinteséget akart. Kicsit kapott is. Csak nem neki szól, hanem saját magának. Jól csinálja… *
2135. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-09 19:09:28
Üzenet elküldve: 2025-01-09 19:09:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kopogtatás nélkül//
*Ebben az egyben egészen hasonlítanak egymásra. Ő sem tudja elviselni, ha nem ért valamit. Most azt nem érti, hogy miért babonázta meg annyira az a kék szempár, hogy ahelyett, hogy a kérdései megválaszolásával lezártnak tekintené az újabb találkozásukat, és kidobná a félvért az ajtón, mint macskát szarni, itt akarja tartani. Ám a kötelekkel mégsem azért akarja megbéklyózni, hogy ne mehessen el, csupán jól tudja, hogy egy védtelen testbe zárt elméből sokkal könnyebb kihúzni az igazságot. Azt az igazságot, amit valójában nem a másikban, hanem magában kellene keresnie. Azt, hogy mi a kurva élet van azokban a szemekben, amitől annyira érdekes ez a nő.*
- Mindennek van értelme. Kell, hogy legyen. *Észre sem veszi magán, hogy mennyire őszintén válaszol arra az elejtett, se füle, se farka félmondatra. Muszáj, hogy legyen értelme, különben fel fog robbanni a méregtől, amiért nem érti. Még szerencse, hogy a következő, erőtlen „igen” eltölti annyi elégedettséggel, hogy az most a háttérbe tudja szorítani a tudatlanság miatt erősödő dühét.*
- Pont ezt akarom én is megtudni. *Az újabb kérdésre újabb sejtelmes válasz érkezik, a lány pedig le is ül a székbe közben. Úgy tűnik, hogy végre elfogadta a sorsát, így ő ellöki magát a faltól, és Mai háta mögé lépked.*
- Most maradj nyugton! Ahogy ígértem, nem fog fájni, de ha ficánkolsz, akkor esküszöm, megrángatlak. *Fogja azokat a finom, vékony kis karokat, és ha szükséges, akkor erőszakkal feszíti őket hátra, a szék támlája mögé, és elkezdi összekötözni a csuklóit. Meglepődik rajta, hogy mennyire szoros hurokra van szükség ahhoz, hogy biztosan ne tudjon kiszabadulni belőle. Azok a kezek még annál is vékonyabbak, mint gondolta. Ha a kezeit sikerül megkötözni, akkor a bokáival is megteszi ugyanazt, majd a lábiara kerülő kötél végét a szék alján, keresztben húzódó rúdhoz rögzíti. Ha ez is megvan, akkor elégedetten egyenesedik fel.*
- Így. Ennyi elég lesz. Látod? Túl is vagy rajta. *Ezt követően hirtelen elhallgat. A múlt kezdi kísérteni. Azok az idők, mikor a húgával is ehhez hasonló kegyetlenségeket művelt. Sőt, talán őt soha nem kötözte meg, de a lány ennél sokkal rosszabbul is járt. Megrázza a fejét.
A szék mögé lépve, a támláját hirtelen megragadva, a lánnyal együtt kifordítja az asztaltól, majd egy másik széket rak le vele szemben olyan vehemens mozdulattal, hogy az hatalmasat csattan a padlón. Leül rá.*
- Kezdjük akkor a legelején! *Tekintete most látványosan tele van indulattal, képtelen lenyugtatni magát.* Ki a franc vagy te valójában? Miért érzed úgy, hogy mindenáron messiást kell játszanod? *Egyszer sem maga miatt jött ide. Egyetlenegyszer sem. Nincs értelme.*
//Kopogtatás nélkül//
*Ebben az egyben egészen hasonlítanak egymásra. Ő sem tudja elviselni, ha nem ért valamit. Most azt nem érti, hogy miért babonázta meg annyira az a kék szempár, hogy ahelyett, hogy a kérdései megválaszolásával lezártnak tekintené az újabb találkozásukat, és kidobná a félvért az ajtón, mint macskát szarni, itt akarja tartani. Ám a kötelekkel mégsem azért akarja megbéklyózni, hogy ne mehessen el, csupán jól tudja, hogy egy védtelen testbe zárt elméből sokkal könnyebb kihúzni az igazságot. Azt az igazságot, amit valójában nem a másikban, hanem magában kellene keresnie. Azt, hogy mi a kurva élet van azokban a szemekben, amitől annyira érdekes ez a nő.*
- Mindennek van értelme. Kell, hogy legyen. *Észre sem veszi magán, hogy mennyire őszintén válaszol arra az elejtett, se füle, se farka félmondatra. Muszáj, hogy legyen értelme, különben fel fog robbanni a méregtől, amiért nem érti. Még szerencse, hogy a következő, erőtlen „igen” eltölti annyi elégedettséggel, hogy az most a háttérbe tudja szorítani a tudatlanság miatt erősödő dühét.*
- Pont ezt akarom én is megtudni. *Az újabb kérdésre újabb sejtelmes válasz érkezik, a lány pedig le is ül a székbe közben. Úgy tűnik, hogy végre elfogadta a sorsát, így ő ellöki magát a faltól, és Mai háta mögé lépked.*
- Most maradj nyugton! Ahogy ígértem, nem fog fájni, de ha ficánkolsz, akkor esküszöm, megrángatlak. *Fogja azokat a finom, vékony kis karokat, és ha szükséges, akkor erőszakkal feszíti őket hátra, a szék támlája mögé, és elkezdi összekötözni a csuklóit. Meglepődik rajta, hogy mennyire szoros hurokra van szükség ahhoz, hogy biztosan ne tudjon kiszabadulni belőle. Azok a kezek még annál is vékonyabbak, mint gondolta. Ha a kezeit sikerül megkötözni, akkor a bokáival is megteszi ugyanazt, majd a lábiara kerülő kötél végét a szék alján, keresztben húzódó rúdhoz rögzíti. Ha ez is megvan, akkor elégedetten egyenesedik fel.*
- Így. Ennyi elég lesz. Látod? Túl is vagy rajta. *Ezt követően hirtelen elhallgat. A múlt kezdi kísérteni. Azok az idők, mikor a húgával is ehhez hasonló kegyetlenségeket művelt. Sőt, talán őt soha nem kötözte meg, de a lány ennél sokkal rosszabbul is járt. Megrázza a fejét.
A szék mögé lépve, a támláját hirtelen megragadva, a lánnyal együtt kifordítja az asztaltól, majd egy másik széket rak le vele szemben olyan vehemens mozdulattal, hogy az hatalmasat csattan a padlón. Leül rá.*
- Kezdjük akkor a legelején! *Tekintete most látványosan tele van indulattal, képtelen lenyugtatni magát.* Ki a franc vagy te valójában? Miért érzed úgy, hogy mindenáron messiást kell játszanod? *Egyszer sem maga miatt jött ide. Egyetlenegyszer sem. Nincs értelme.*
2134. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-08 20:30:11
Üzenet elküldve: 2025-01-08 20:30:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 771
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 771
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kopogtatás nélkül//
*Nem bírja, ha nem ért valamit. Nem könnyű akkor gondolkodni, ha a saját épségét félti. Bár már azt félteni kicsit elkésett, egészen pontosan akkor, amikor megközelítette a Polgárnegyed ezen részét. Kifut az orrán a levegő, ahogy egy pillanatra megpróbálja megállítani a folyton járó elméjét, hogy kiszálazza belőle azt, ami fontos. Ostobaság, amit a másik kér. Nincs értelme és ő is pontosan tudja, hogy nem lehet kikövetelni a bizalmat. Valóban képes elhinni, hogy majd Mai ennek igazából alámegy, vagy épp ez a játék lényege? Bomlottabb az az elme, mint gondolta, de mit várt egy Sa'Tereth követőtől… pedig amikor beszélt sokkal észszerűbb gondolkodást vélt benne felfedezni. Ezt most nélkülözi. Melyik az igazi Grael? Próbálja meg sem hallani azt a becézést, ami annyira hasonlít valamire, ami most nem kellene, hogy eszébe se jusson. Figyeli a másik mozdulatait. Ez lenne az első kérdés? Kétli.*
- Nincs értelme. *Mered rá egy pillanatig, majd kissé megerőltetve magát, szinte a fogai között préseli ki a szót:* - Igen. *Őszinteséget akart? Megkapja. Legalábbis most. Félig. Hiszen időközben arra jut, hogy teljesen mindegy, hogy meg van-e kötözve, vagy nincs. Innen, ha a másik nem akarja, nincs kiút. Ha pedig úgy akarja, akkor elmehet. Igen nagy szerencse, hogy nem tudja a férfi, hogy mágia birtokában van. Nem lőné el azt az esélyt, ha nem muszáj. Olyan szép lesz, ha meglepi majd vele a barnaszeműt.*
- Miért?
*Kérdez vissza, amikor a kíváncsiság feljön. Ártatlan kérdés, s ott csillog a szemekben a bizonytalanság. Ezt úgyis úgy szereti látni.
Nem indul el, mert időközben már belátta, hogy semmi értelme. Akkor szabadul, ha megkapja, amit akar. Mit számít néhány válasz? Majd hazudik… vagy majd, ahogy éppen akkor jónak látja. Visszaül a székbe, majd még azt is csak megjátssza, hogy színleli a magabiztosságát éppen. Megremeg a hangja, ahogy megszólal, még ha határozottnak is akarta mutatni.*
- Legyen. * Higgye, csak hogy olyan kis buta, hogy önként marad a kelepcében, bár… van benne igazság.*
//Kopogtatás nélkül//
*Nem bírja, ha nem ért valamit. Nem könnyű akkor gondolkodni, ha a saját épségét félti. Bár már azt félteni kicsit elkésett, egészen pontosan akkor, amikor megközelítette a Polgárnegyed ezen részét. Kifut az orrán a levegő, ahogy egy pillanatra megpróbálja megállítani a folyton járó elméjét, hogy kiszálazza belőle azt, ami fontos. Ostobaság, amit a másik kér. Nincs értelme és ő is pontosan tudja, hogy nem lehet kikövetelni a bizalmat. Valóban képes elhinni, hogy majd Mai ennek igazából alámegy, vagy épp ez a játék lényege? Bomlottabb az az elme, mint gondolta, de mit várt egy Sa'Tereth követőtől… pedig amikor beszélt sokkal észszerűbb gondolkodást vélt benne felfedezni. Ezt most nélkülözi. Melyik az igazi Grael? Próbálja meg sem hallani azt a becézést, ami annyira hasonlít valamire, ami most nem kellene, hogy eszébe se jusson. Figyeli a másik mozdulatait. Ez lenne az első kérdés? Kétli.*
- Nincs értelme. *Mered rá egy pillanatig, majd kissé megerőltetve magát, szinte a fogai között préseli ki a szót:* - Igen. *Őszinteséget akart? Megkapja. Legalábbis most. Félig. Hiszen időközben arra jut, hogy teljesen mindegy, hogy meg van-e kötözve, vagy nincs. Innen, ha a másik nem akarja, nincs kiút. Ha pedig úgy akarja, akkor elmehet. Igen nagy szerencse, hogy nem tudja a férfi, hogy mágia birtokában van. Nem lőné el azt az esélyt, ha nem muszáj. Olyan szép lesz, ha meglepi majd vele a barnaszeműt.*
- Miért?
*Kérdez vissza, amikor a kíváncsiság feljön. Ártatlan kérdés, s ott csillog a szemekben a bizonytalanság. Ezt úgyis úgy szereti látni.
Nem indul el, mert időközben már belátta, hogy semmi értelme. Akkor szabadul, ha megkapja, amit akar. Mit számít néhány válasz? Majd hazudik… vagy majd, ahogy éppen akkor jónak látja. Visszaül a székbe, majd még azt is csak megjátssza, hogy színleli a magabiztosságát éppen. Megremeg a hangja, ahogy megszólal, még ha határozottnak is akarta mutatni.*
- Legyen. * Higgye, csak hogy olyan kis buta, hogy önként marad a kelepcében, bár… van benne igazság.*
2133. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-08 19:56:20
Üzenet elküldve: 2025-01-08 19:56:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kopogtatás nélkül//
*Talán egyszer még odáig is eljutnak, hogy a férfi lelkivilágáról, az anyagi világ dolgaihoz való viszonyáról vagy épp tulajdon lelkéről is megtudhasson Mai egyet s mást. Ahhoz azonban jókor, jó döntéseket kell hoznia, különben könnyen fájdalmas véget is érhet a történet. Grael akarata is ezt bizonyítja, ahogy a komódból előkeresi azt a gombolyag kötelet, amit neki szán.*
- Édesem. Eljöttél hozzám kérdésekkel, és megkaptad a válaszaid. Azt várok el cserébe, amit akarok. Ne mondd nekem, hogy a bizalmad olyan rossz ár érte!
*Most már ott van az az ijedtség, amit várt. Ezt már ismeri, ettől jobban érzi magát ő maga is, mint attól a megfejthetetlen valamitől, amit az előbb látott rajta. Bár, az meg érdekesebb volt. Nem gondolta volna azonban, hogy nem az engedelmes kislány szerepébe fogja csöppenteni Mai-t a neki állított csapdája. Nem számított rá, hogy ellenkezni fog.*
- Félsz tőle? *Ennyit kérdez csak vissza a tiltakozásra, aztán ugyanazzal a „rohadék” vigyorral nézi végig, ahogy a lány felpattan a székről, és a kiutat kezdi keresni. Hiába. Az egyetlen kiút előtt ott áll ő, másik nincsen. Mennyire felüdülés is látni a sarokba szorított prédát, ahogy az ösztönei vezérlik, és késztetik meggondolatlan döntésekre.*
- Nem is megmutatni akarom, hanem kihasználni. De nem tudom, mi a baj. Még csak annyit sem kérek tőled, mint legutóbb. Fájni sem fog. Nem bántalak. Csak kíváncsi vagyok rád.
*Egy lépést félrelép az ajtótól, de csak annyit, hogy ha Mai elindulna kifelé, akkor elférhessen mellette, de ha épp akkor úgy dönt, időben megakadályozhassa benne. Még nem tudja, hogy elég fizetség-e neki mára az a rémült tekintet, amit most lát, meg az elégedettség, amit érezni fog, mikor szerencsétlen lány menekülve távozik majd innen. Egyelőre a nem felé billen a mérleg nyelve.*
- Ülj vissza a székre! *Biccent a tárgy felé, és csak türelmesen várakozik, hogy vajon a hercegnőcske megteszi-e amit kér tőle, vagy inkább megpróbál kijutni.*
//Kopogtatás nélkül//
*Talán egyszer még odáig is eljutnak, hogy a férfi lelkivilágáról, az anyagi világ dolgaihoz való viszonyáról vagy épp tulajdon lelkéről is megtudhasson Mai egyet s mást. Ahhoz azonban jókor, jó döntéseket kell hoznia, különben könnyen fájdalmas véget is érhet a történet. Grael akarata is ezt bizonyítja, ahogy a komódból előkeresi azt a gombolyag kötelet, amit neki szán.*
- Édesem. Eljöttél hozzám kérdésekkel, és megkaptad a válaszaid. Azt várok el cserébe, amit akarok. Ne mondd nekem, hogy a bizalmad olyan rossz ár érte!
*Most már ott van az az ijedtség, amit várt. Ezt már ismeri, ettől jobban érzi magát ő maga is, mint attól a megfejthetetlen valamitől, amit az előbb látott rajta. Bár, az meg érdekesebb volt. Nem gondolta volna azonban, hogy nem az engedelmes kislány szerepébe fogja csöppenteni Mai-t a neki állított csapdája. Nem számított rá, hogy ellenkezni fog.*
- Félsz tőle? *Ennyit kérdez csak vissza a tiltakozásra, aztán ugyanazzal a „rohadék” vigyorral nézi végig, ahogy a lány felpattan a székről, és a kiutat kezdi keresni. Hiába. Az egyetlen kiút előtt ott áll ő, másik nincsen. Mennyire felüdülés is látni a sarokba szorított prédát, ahogy az ösztönei vezérlik, és késztetik meggondolatlan döntésekre.*
- Nem is megmutatni akarom, hanem kihasználni. De nem tudom, mi a baj. Még csak annyit sem kérek tőled, mint legutóbb. Fájni sem fog. Nem bántalak. Csak kíváncsi vagyok rád.
*Egy lépést félrelép az ajtótól, de csak annyit, hogy ha Mai elindulna kifelé, akkor elférhessen mellette, de ha épp akkor úgy dönt, időben megakadályozhassa benne. Még nem tudja, hogy elég fizetség-e neki mára az a rémült tekintet, amit most lát, meg az elégedettség, amit érezni fog, mikor szerencsétlen lány menekülve távozik majd innen. Egyelőre a nem felé billen a mérleg nyelve.*
- Ülj vissza a székre! *Biccent a tárgy felé, és csak türelmesen várakozik, hogy vajon a hercegnőcske megteszi-e amit kér tőle, vagy inkább megpróbál kijutni.*
2132. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-08 19:19:22
Üzenet elküldve: 2025-01-08 19:19:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 771
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 771
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kopogtatás nélkül//
*Mennyi kérdése lenne, ha bármit is tudna Grael gondolatairól, azon túl, amiket már elmondott… Érdekes dolog undorodni az aranytól, ha egy tiszta kis lelket mégis azért küld el, hogy ő szennyezze be magát ahelyett, aki már úgyis nyakig mocskos. Jó, hogy nem látnak bele egymásba és mégsem. Mai hiszi, hogy felfedezett valamit, de kissé megdöbbenti, hogy nem a testét akarja. A lelkére mégis mi szüksége van? Zakatol a fejében a gondolat, hogy valami furcsa módon őt akarja, de ez több annál, mint amit adni kíván. Itt nem lehet összeszorított fogakkal tűrni, hogy végezzen már némi morgás kíséretében rajta. Beszélni más. Bár ebben is ő a legjobb, kiszolgáltatott helyzetben nem biztos, hogy maradéktalanul teljesítene. Nem, ezt nem lehet kiharcolni senkitől. Sok mindent lehet, de ezt nem. Ha nem kínozza halálra, akkor úgyis hazudna, de talán még akkor is. És ha nem jól, akkor kész a baj.*
- Hogyan várhatsz el bizalmat? Elhiszem azokat, amiket mondtál, de mégis hogyan várhatsz el bizalmat, azok után, ami a múltkor történt?
*Ijedten tekint az alakjára, ahogy feláll és kutatni kezd. Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha csak le kell vennie azt a ruhát… Ez aljasabb játéknak hangzik az ő füleinek, mint bármi.*
- Nem. A kötelet nem.
*Bár sejti, hogy az ötlete nem arat majd osztatlan sikert, mert kevés benne a megfélemlítés, de hajlandó belemenni a játékba. Majd hazudik. Kikötözve, vagy anélkül… ő sem hiheti, hogy ezzel elér valamit. De ha mégis, akkor egy próbát megér.*
- Válaszolok minden kérdésem után arra, amire akarsz. Ma feltettem párat. Semmi szükség nincs ehhez megint megmutatni, hogy te vagy az erősebb. Már láttam, Grael.
*Ökölbe szorul a keze, ahogy az ölébe ejti. A frászt hozza rá ez az ember, de nyugtatni próbálja magát azzal, hogy lassan, de biztosan ő fog közelebb jutni hozzá. Viszont így nehezebb lesz, mint gondolta. Az ajtó felé pillant. Elállja.*
//Kopogtatás nélkül//
*Mennyi kérdése lenne, ha bármit is tudna Grael gondolatairól, azon túl, amiket már elmondott… Érdekes dolog undorodni az aranytól, ha egy tiszta kis lelket mégis azért küld el, hogy ő szennyezze be magát ahelyett, aki már úgyis nyakig mocskos. Jó, hogy nem látnak bele egymásba és mégsem. Mai hiszi, hogy felfedezett valamit, de kissé megdöbbenti, hogy nem a testét akarja. A lelkére mégis mi szüksége van? Zakatol a fejében a gondolat, hogy valami furcsa módon őt akarja, de ez több annál, mint amit adni kíván. Itt nem lehet összeszorított fogakkal tűrni, hogy végezzen már némi morgás kíséretében rajta. Beszélni más. Bár ebben is ő a legjobb, kiszolgáltatott helyzetben nem biztos, hogy maradéktalanul teljesítene. Nem, ezt nem lehet kiharcolni senkitől. Sok mindent lehet, de ezt nem. Ha nem kínozza halálra, akkor úgyis hazudna, de talán még akkor is. És ha nem jól, akkor kész a baj.*
- Hogyan várhatsz el bizalmat? Elhiszem azokat, amiket mondtál, de mégis hogyan várhatsz el bizalmat, azok után, ami a múltkor történt?
*Ijedten tekint az alakjára, ahogy feláll és kutatni kezd. Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha csak le kell vennie azt a ruhát… Ez aljasabb játéknak hangzik az ő füleinek, mint bármi.*
- Nem. A kötelet nem.
*Bár sejti, hogy az ötlete nem arat majd osztatlan sikert, mert kevés benne a megfélemlítés, de hajlandó belemenni a játékba. Majd hazudik. Kikötözve, vagy anélkül… ő sem hiheti, hogy ezzel elér valamit. De ha mégis, akkor egy próbát megér.*
- Válaszolok minden kérdésem után arra, amire akarsz. Ma feltettem párat. Semmi szükség nincs ehhez megint megmutatni, hogy te vagy az erősebb. Már láttam, Grael.
*Ökölbe szorul a keze, ahogy az ölébe ejti. A frászt hozza rá ez az ember, de nyugtatni próbálja magát azzal, hogy lassan, de biztosan ő fog közelebb jutni hozzá. Viszont így nehezebb lesz, mint gondolta. Az ajtó felé pillant. Elállja.*
2131. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-08 18:50:29
Üzenet elküldve: 2025-01-08 18:50:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kopogtatás nélkül//
*Aranyat… még mit nem. Öntse inkább a folyóba az összes csillogó szart, ami a birtokában van. Grael soha nem akart gazdag lenni, sőt, egyenesen undorítja az arany látványa, mert a pénz nem más, mint eszköze a törvényes rabszolgatartásnak. A munka majdnem ugyanaz. Csak robotolsz azért, hogy valaki enni adjon, hogy ne halj éhen. Az arany csupán arra jó, hogy ne legyen szükség láncokra. A test helyett a lelket béklyózza meg a társadalom azzal, hogy elhiszik, dolgozniuk kell, hogy élhessenek.
Egy óra az ágyban? Gyarló emberi szükséglet, amely kontrollal megfékezhető. Erre nem pazarolna el egy ilyen teremtést, mint Mai. Erre akadnak mások is, akik önként kínálják fel magukat ugyanazokért az aranyérmékért, melyeket ő úgy megvet.
Látja, ahogy a kék szempár közelebb kerül hozzá, és őt vizslatja, de azt nem tudja megfejteni, hogy mi járhat abban a kifürkészhetetlen elmében. Merthogy most nem félelem, azt valamiért nem látja most bennük. Sokkal inkább valami más csillan meg bennük. Ez elkezdi zavarni. Ez is, de az jobban, hogy fogalma sincs, hogy mi. Tudni akarná, de ismeri a saját képességeit. Képtelen lenne kiszedni belőle, úgyhogy nem is próbálkozik vele. Elég, ha megtöri.*
- Lehet, hogy még én sem tudom. Beszélgetni veled. *Válaszol a kérdésére a lány szavait idézve, melyek annyira felidegesítették, mikor előző találkozásuk alkalmával használta őket. Csak beszélgetni… persze. Mai nem mond azonnal igent, ez várható volt. Annyira nem lehet bolond, hogy bármit feláldozzon egy másik lényért cserébe, még akkor sem, ha az a valaki annyira fontos neki, hogy sok mindent képes kockára tenni érte. De vajon mennyit?*
- Ahogy mondtam. Csak játszunk. Fel akarom benned fedezni azokat az erényeket, melyek szükségesek ahhoz, hogy segíteni akarjak neked. Ezek közül az első a bizalom. Ha nem bízol bennem, és abban, amit mondok neked, feleslegesen jártatom a számat, nem igaz? *Feláll a székről, és a bejárati ajtó keskeny folyosójára megy, ami pár lépésre van csak a nyitott konyhától. Ott egy rozoga komódban kezd el kutakodni, addig pedig folytatja a mondandóját.*
- Kíváncsi vagyok rád, szóval azt akarom, hogy mesélj magadról. Hozzá foglak kötözni a székedhez. A bizalom kérdésére itt meg is kapom a választ, mert te hagyni fogod. *Megáll a konyha bejáratánál, ismételten elzárva a kiutat a lány elől. Még annak a lehetőségét is, hogy egyáltalán az ajtó közelébe juthasson.*
- Utána beszélgetünk *használja újra ezt a szót.* Én kérdezek, te pedig válaszolsz. Őszintén. *Nem kérdez, hanem kijelent, de hangszínében nem utasít. Éreztetni akarja, hogy Mai a szabad választás jogának határára került, de oda, ahol már egyik sem illeti meg. Szabadon dönthet róla, hogy önként száll-e be a játékba, de ha nemet mond, akkor sem biztos, hogy nem fogja kényszeríteni rá.*
A hozzászólás írója (Graelmhor Moreeth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.08 18:57:56
//Kopogtatás nélkül//
*Aranyat… még mit nem. Öntse inkább a folyóba az összes csillogó szart, ami a birtokában van. Grael soha nem akart gazdag lenni, sőt, egyenesen undorítja az arany látványa, mert a pénz nem más, mint eszköze a törvényes rabszolgatartásnak. A munka majdnem ugyanaz. Csak robotolsz azért, hogy valaki enni adjon, hogy ne halj éhen. Az arany csupán arra jó, hogy ne legyen szükség láncokra. A test helyett a lelket béklyózza meg a társadalom azzal, hogy elhiszik, dolgozniuk kell, hogy élhessenek.
Egy óra az ágyban? Gyarló emberi szükséglet, amely kontrollal megfékezhető. Erre nem pazarolna el egy ilyen teremtést, mint Mai. Erre akadnak mások is, akik önként kínálják fel magukat ugyanazokért az aranyérmékért, melyeket ő úgy megvet.
Látja, ahogy a kék szempár közelebb kerül hozzá, és őt vizslatja, de azt nem tudja megfejteni, hogy mi járhat abban a kifürkészhetetlen elmében. Merthogy most nem félelem, azt valamiért nem látja most bennük. Sokkal inkább valami más csillan meg bennük. Ez elkezdi zavarni. Ez is, de az jobban, hogy fogalma sincs, hogy mi. Tudni akarná, de ismeri a saját képességeit. Képtelen lenne kiszedni belőle, úgyhogy nem is próbálkozik vele. Elég, ha megtöri.*
- Lehet, hogy még én sem tudom. Beszélgetni veled. *Válaszol a kérdésére a lány szavait idézve, melyek annyira felidegesítették, mikor előző találkozásuk alkalmával használta őket. Csak beszélgetni… persze. Mai nem mond azonnal igent, ez várható volt. Annyira nem lehet bolond, hogy bármit feláldozzon egy másik lényért cserébe, még akkor sem, ha az a valaki annyira fontos neki, hogy sok mindent képes kockára tenni érte. De vajon mennyit?*
- Ahogy mondtam. Csak játszunk. Fel akarom benned fedezni azokat az erényeket, melyek szükségesek ahhoz, hogy segíteni akarjak neked. Ezek közül az első a bizalom. Ha nem bízol bennem, és abban, amit mondok neked, feleslegesen jártatom a számat, nem igaz? *Feláll a székről, és a bejárati ajtó keskeny folyosójára megy, ami pár lépésre van csak a nyitott konyhától. Ott egy rozoga komódban kezd el kutakodni, addig pedig folytatja a mondandóját.*
- Kíváncsi vagyok rád, szóval azt akarom, hogy mesélj magadról. Hozzá foglak kötözni a székedhez. A bizalom kérdésére itt meg is kapom a választ, mert te hagyni fogod. *Megáll a konyha bejáratánál, ismételten elzárva a kiutat a lány elől. Még annak a lehetőségét is, hogy egyáltalán az ajtó közelébe juthasson.*
- Utána beszélgetünk *használja újra ezt a szót.* Én kérdezek, te pedig válaszolsz. Őszintén. *Nem kérdez, hanem kijelent, de hangszínében nem utasít. Éreztetni akarja, hogy Mai a szabad választás jogának határára került, de oda, ahol már egyik sem illeti meg. Szabadon dönthet róla, hogy önként száll-e be a játékba, de ha nemet mond, akkor sem biztos, hogy nem fogja kényszeríteni rá.*
A hozzászólás írója (Graelmhor Moreeth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.08 18:57:56
2130. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-08 15:16:54
Üzenet elküldve: 2025-01-08 15:16:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Halk torokhangon kuncog fel Tiri kérdésére. A csinos arc és a hercegnős habitus mögött bizony olykor egy mocskos szájú kocsis lapul. Ez cseppet sem zavarja – a nyers őszinteséget jobban szereti, mint a hazug affektálást. Igaz, döntött már meg olyan lányt is, aki eltartott kisujjal fogta meg a farkát. Kész röhej volt.*
- A lépcsőre. *-bólint, miközben ráérősen végigméri a lányt-* Meg a folyosóra. Az ajtóra.
*Befordul a bejáraton Tiri után, és amíg ráfordítja a kulcsot a zárra, kicsit talán vállat is von.*
- Meg lehet szokni. Ha egyszer-kétszer rálépsz, megtanulod, hogy melyik az. *-elsüllyeszti a kulcsot, és a lépcső alján megtorpanó lány mellé lép.-* Pláne, ha éjszaka elküldenek miatta a picsába, az ajtón keresztül üvöltve.
*Felfelé indul a lépcsősoron, már megszokásból lépve át a második fokon. Egy ilyen nyikorgó lépcső nem mellesleg arra is jó, hogy jelezze, ha mondjuk tolvaj jár a házban. Eszük ágában sincs megcsináltatni. Így jó, ahogy van.
A lépcsőn fel, a folyosón végig az ajtóhoz. Kulcs a zárba, rozsdás nyöszörgés. Kitárja az ajtót, majd a lányra sandít és előre engedi. Udvariasságból? Persze-persze. Meg azért, hogy ha az valóban előre megy, apró mozdulattal paskoljon a fenekére. Tetszik neki az a fenék. Olyan jóféle fogása van.
Miután mindketten már ajtón belül vannak, azt magukra csukja, és a kulcsot is elfordítja a zárban. Így legalább senki se fogja rájuk verni az ajtót, ha esetleg túl hangosak lennének. Nem feltétlenül célja csöndben maradni. A pakkot az ajtó mellé engedi a földre, vigyázva arra hogy azért az üveg ne törjön el, majd Tiri felé fordul.*
- No, hercegnőm.. *-a vigyor úgy kúszik az arcára, mint reggel a nap a horizontra-* Szóval a sálad keresed..?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Halk torokhangon kuncog fel Tiri kérdésére. A csinos arc és a hercegnős habitus mögött bizony olykor egy mocskos szájú kocsis lapul. Ez cseppet sem zavarja – a nyers őszinteséget jobban szereti, mint a hazug affektálást. Igaz, döntött már meg olyan lányt is, aki eltartott kisujjal fogta meg a farkát. Kész röhej volt.*
- A lépcsőre. *-bólint, miközben ráérősen végigméri a lányt-* Meg a folyosóra. Az ajtóra.
*Befordul a bejáraton Tiri után, és amíg ráfordítja a kulcsot a zárra, kicsit talán vállat is von.*
- Meg lehet szokni. Ha egyszer-kétszer rálépsz, megtanulod, hogy melyik az. *-elsüllyeszti a kulcsot, és a lépcső alján megtorpanó lány mellé lép.-* Pláne, ha éjszaka elküldenek miatta a picsába, az ajtón keresztül üvöltve.
*Felfelé indul a lépcsősoron, már megszokásból lépve át a második fokon. Egy ilyen nyikorgó lépcső nem mellesleg arra is jó, hogy jelezze, ha mondjuk tolvaj jár a házban. Eszük ágában sincs megcsináltatni. Így jó, ahogy van.
A lépcsőn fel, a folyosón végig az ajtóhoz. Kulcs a zárba, rozsdás nyöszörgés. Kitárja az ajtót, majd a lányra sandít és előre engedi. Udvariasságból? Persze-persze. Meg azért, hogy ha az valóban előre megy, apró mozdulattal paskoljon a fenekére. Tetszik neki az a fenék. Olyan jóféle fogása van.
Miután mindketten már ajtón belül vannak, azt magukra csukja, és a kulcsot is elfordítja a zárban. Így legalább senki se fogja rájuk verni az ajtót, ha esetleg túl hangosak lennének. Nem feltétlenül célja csöndben maradni. A pakkot az ajtó mellé engedi a földre, vigyázva arra hogy azért az üveg ne törjön el, majd Tiri felé fordul.*
- No, hercegnőm.. *-a vigyor úgy kúszik az arcára, mint reggel a nap a horizontra-* Szóval a sálad keresed..?
2129. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-08 10:02:29
Üzenet elküldve: 2025-01-08 10:02:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zsivány és zsemle//
*A vállvonásra apró vállvonás a válasz. Nem tud vitatkozni a leány megállapításával, mert történetesen teljesen igaza van – van aki bizony még pár tanácsért is úgy tartja a markát, mintha az ég-tudja-mit adott volna. Ő a maga részéről nem ilyen, és soha nem is volt az. A Rezidencián is sűrűn ad tanácsokat, de mindig hagyja, hogy a gyerekek csinálják meg a maguk dolgait, legfeljebb akkor szól bele, ha látja, hogy az szükséges. Legyen szó akár arról, hogy valamelyik épp kötelet hurkol egy fa ágára hogy aztán azon hintázzon, vagy ha valamelyik a kútról akar vizet húzni úgy, hogy a teli vödröt se igen bírja el.*
- No, ha segítettem, akkó' én is örülök. *-viszonozza a mosolyt, és Rinavessa szemeibe pislant-* Meg annak is, hogy taná'koztunk.
*Csak azt ne érezné ennyire, hogy égnek a fülei. Arra gondol, hogy biztos pirosak is már a zavarában. Inkább a kerítésre néz, elgondolkodva hümmög a leány szavaira, és a megingó kerítés látványára. Balját zsebébe süllyeszti, ujjaival babrál. Érzi, hogy tarkója szinte viszketni kezd, és pontosan tudja, hogy mit jelent ez az érzés. Azt jelenti, hogy nem fog bírni magával; hogy olyan dolgot sodort elé az élet, ami mellett, ha a fene fenét is eszik, nem fog tudni elsétálni.*
- Ma má' csak fe'bosszantana? *-kérdez vissza, és vigyorogva pislant vissza Rinavessa felé-* Há'szen még csak regge' van!
*Reggel bizony. Előtte van a nap, amikor pihenhet, amikor a régi ismerősökkel találkozhat, amikor megehet egy frissen sült, forró úri lepényt, amikor nem kell semmivel és senkivel sem törődnie. Egy olyan nap, amikor akár egy barna leány kerítését is összeütheti. Hosszút sóhajt, jobbjának mutatóujjával újra megbökdösi a kerítést. Dolgozzon a pihenőnapján? Ha Mai kérné ezt tőle, nyekeregve, de beleállna a dologba. Mondjuk Mai-nak olyan szemei vannak mint a fagyott vasvilla, nehezen áll meg előtte. Rinavessa szemei meg barnák és melegek. Meg ez a sajtos-gombás kalács is finom volt. Vajon tényleg odaadná a maradékot belőle, ha megcsinálná a kerítést? Mennyi időbe telne vajon? Kora délutánra végezne, nem akkora szakasz ez. Akkor még mindig lenne pár órája csavarogni meg zsugázni. A maradék kalácsból meg ugyanúgy jóllakna, mintha úri lepényt venne.*
- Há' ha úgy van, *-szólal meg végül, még mindig a kerítéslécet babrálva-bökdösve-*éppeg' ráérnék megcsiná'ni. Akkó' neked se kén' bosszankodni.
*Utolsó szavai után csak megjelenik megint az a suhancos félvigyor.*
//Zsivány és zsemle//
*A vállvonásra apró vállvonás a válasz. Nem tud vitatkozni a leány megállapításával, mert történetesen teljesen igaza van – van aki bizony még pár tanácsért is úgy tartja a markát, mintha az ég-tudja-mit adott volna. Ő a maga részéről nem ilyen, és soha nem is volt az. A Rezidencián is sűrűn ad tanácsokat, de mindig hagyja, hogy a gyerekek csinálják meg a maguk dolgait, legfeljebb akkor szól bele, ha látja, hogy az szükséges. Legyen szó akár arról, hogy valamelyik épp kötelet hurkol egy fa ágára hogy aztán azon hintázzon, vagy ha valamelyik a kútról akar vizet húzni úgy, hogy a teli vödröt se igen bírja el.*
- No, ha segítettem, akkó' én is örülök. *-viszonozza a mosolyt, és Rinavessa szemeibe pislant-* Meg annak is, hogy taná'koztunk.
*Csak azt ne érezné ennyire, hogy égnek a fülei. Arra gondol, hogy biztos pirosak is már a zavarában. Inkább a kerítésre néz, elgondolkodva hümmög a leány szavaira, és a megingó kerítés látványára. Balját zsebébe süllyeszti, ujjaival babrál. Érzi, hogy tarkója szinte viszketni kezd, és pontosan tudja, hogy mit jelent ez az érzés. Azt jelenti, hogy nem fog bírni magával; hogy olyan dolgot sodort elé az élet, ami mellett, ha a fene fenét is eszik, nem fog tudni elsétálni.*
- Ma má' csak fe'bosszantana? *-kérdez vissza, és vigyorogva pislant vissza Rinavessa felé-* Há'szen még csak regge' van!
*Reggel bizony. Előtte van a nap, amikor pihenhet, amikor a régi ismerősökkel találkozhat, amikor megehet egy frissen sült, forró úri lepényt, amikor nem kell semmivel és senkivel sem törődnie. Egy olyan nap, amikor akár egy barna leány kerítését is összeütheti. Hosszút sóhajt, jobbjának mutatóujjával újra megbökdösi a kerítést. Dolgozzon a pihenőnapján? Ha Mai kérné ezt tőle, nyekeregve, de beleállna a dologba. Mondjuk Mai-nak olyan szemei vannak mint a fagyott vasvilla, nehezen áll meg előtte. Rinavessa szemei meg barnák és melegek. Meg ez a sajtos-gombás kalács is finom volt. Vajon tényleg odaadná a maradékot belőle, ha megcsinálná a kerítést? Mennyi időbe telne vajon? Kora délutánra végezne, nem akkora szakasz ez. Akkor még mindig lenne pár órája csavarogni meg zsugázni. A maradék kalácsból meg ugyanúgy jóllakna, mintha úri lepényt venne.*
- Há' ha úgy van, *-szólal meg végül, még mindig a kerítéslécet babrálva-bökdösve-*éppeg' ráérnék megcsiná'ni. Akkó' neked se kén' bosszankodni.
*Utolsó szavai után csak megjelenik megint az a suhancos félvigyor.*
2128. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-07 19:51:00
Üzenet elküldve: 2025-01-07 19:51:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 771
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 771
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kopogtatás nélkül//
*De, érti. Csak nem állt olyan könnyen össze a kép, de már most túl sokat segített neki a férfi, amiért talán nem hal bele, egy újabb légyottba, amikor meg sem kell mozdulnia, mert úgysem engedi meg neki a másik, hogy érte is megvesszen, ne csak a kéjért, amit az öle ad. Mi másra gondolhatna, mit kérne cserébe? Talán némi aranyat, de az nem elégtétel az ilyen senkiháziaknak, mint Grael. Állja a tekintetet és várja a választ. De ehelyett arról kezd el beszélni, hogy mik voltak a gondolatai. Az undor mardossa belülről, minden egyes szó után, ő mégis közelebb húzódik az asztalhoz, rákönyököl az egyik kezével, s figyeli a mozgó ajkakat, miközben iszogatja a bort a pohárból.
Nem, valóban hidegen hagyhatja, hogy hányszor használja rá a legillendőbb becézést. Fürkészi a szemeket, figyel. Most hátrébb tudja tenni az Arctalant, hiszen mára tényleg elég belőle, a tudásszomja elapadt egy időre, mert most valami más kezdte el érdekelni. Hiába ijesztő, hiába olyan félelmetes a vigyor, amit lát. Minden egyes képzelgése arról, hogy mit kérhetett volna, csak egyre közelebb viszi hozzá, még ha erről a másik mit sem sejt. Vonzó az a sötétség, vonzó az a veszély, de a legvonzóbb mégis az, hogy hogyan tud ebből tanulni és nyertesen távozni.
Őt akarja. Egy darabot belőle. Ó, bárcsak elmosolyodhatna ugyanazzal az elégedettséggel, mint a férfi, de ő nem adja ki magát ilyen könnyen. A leggyengébbnek látta, a legesendőbbnek és csak azt tapasztalta belőle, hogy ostoba módon mások miatt képes és hagyja magát eltiporni. Talán vannak gyenge pillanatai és ezt a legjobb időben a legrosszabb használta ki. De ő Mai. És nem felejti el, hogy mit tett vele. Sóvárog érte a férfi, nem tudja miért. Hogy, csak mert épp ott van és könnyű préda, vagy mert régen ért nőhöz, vagy mert csak ennyire üres belül, netán vonzódik ahhoz, hogy valaki retteg tőle… nem tudja. De most olyan van a kezében, amit nem is tud a vele szemben ülő, hogy beleadott. Emlékszik arra a percnyi csókra, amikor beleveszett. Emlékszik, mennyire kijött a sodrából, amikor ráeszmélt. Fagyos tekintettel figyeli, amíg végez mondanivalójával. A bosszúja néhol fájni fog, de édes lesz a végén. Igen, valóban mintha azzal a kurva istennel beszélgetne épp, de nincs természetfeletti ereje. Ő csak Grael. És férfi. Okos ugyan, s nem lesz könnyű dolga, de nem több ennél.
A pohár utolsó korty borának vérvörös cseppje megül az ajkán, amit lesimogat az ujjával, majd eltünteti a nyelvén. Nem szólal meg néhány súlyos pillanatig. *
- Az azt, amit akarsz elég tág fogalom, Grael. *Szólal meg végül. Játszani kell valaki játékszabályai szerint. De kiéi szerint? Szeretne elmosolyodni, de ehelyett visszaengedi azt a kétkedő riadtságot a tekintetébe, amit a másik többször kap.* - Mi neked a játék, ha nem egy kurva kell? Mit akarsz tőlem?
//Kopogtatás nélkül//
*De, érti. Csak nem állt olyan könnyen össze a kép, de már most túl sokat segített neki a férfi, amiért talán nem hal bele, egy újabb légyottba, amikor meg sem kell mozdulnia, mert úgysem engedi meg neki a másik, hogy érte is megvesszen, ne csak a kéjért, amit az öle ad. Mi másra gondolhatna, mit kérne cserébe? Talán némi aranyat, de az nem elégtétel az ilyen senkiháziaknak, mint Grael. Állja a tekintetet és várja a választ. De ehelyett arról kezd el beszélni, hogy mik voltak a gondolatai. Az undor mardossa belülről, minden egyes szó után, ő mégis közelebb húzódik az asztalhoz, rákönyököl az egyik kezével, s figyeli a mozgó ajkakat, miközben iszogatja a bort a pohárból.
Nem, valóban hidegen hagyhatja, hogy hányszor használja rá a legillendőbb becézést. Fürkészi a szemeket, figyel. Most hátrébb tudja tenni az Arctalant, hiszen mára tényleg elég belőle, a tudásszomja elapadt egy időre, mert most valami más kezdte el érdekelni. Hiába ijesztő, hiába olyan félelmetes a vigyor, amit lát. Minden egyes képzelgése arról, hogy mit kérhetett volna, csak egyre közelebb viszi hozzá, még ha erről a másik mit sem sejt. Vonzó az a sötétség, vonzó az a veszély, de a legvonzóbb mégis az, hogy hogyan tud ebből tanulni és nyertesen távozni.
Őt akarja. Egy darabot belőle. Ó, bárcsak elmosolyodhatna ugyanazzal az elégedettséggel, mint a férfi, de ő nem adja ki magát ilyen könnyen. A leggyengébbnek látta, a legesendőbbnek és csak azt tapasztalta belőle, hogy ostoba módon mások miatt képes és hagyja magát eltiporni. Talán vannak gyenge pillanatai és ezt a legjobb időben a legrosszabb használta ki. De ő Mai. És nem felejti el, hogy mit tett vele. Sóvárog érte a férfi, nem tudja miért. Hogy, csak mert épp ott van és könnyű préda, vagy mert régen ért nőhöz, vagy mert csak ennyire üres belül, netán vonzódik ahhoz, hogy valaki retteg tőle… nem tudja. De most olyan van a kezében, amit nem is tud a vele szemben ülő, hogy beleadott. Emlékszik arra a percnyi csókra, amikor beleveszett. Emlékszik, mennyire kijött a sodrából, amikor ráeszmélt. Fagyos tekintettel figyeli, amíg végez mondanivalójával. A bosszúja néhol fájni fog, de édes lesz a végén. Igen, valóban mintha azzal a kurva istennel beszélgetne épp, de nincs természetfeletti ereje. Ő csak Grael. És férfi. Okos ugyan, s nem lesz könnyű dolga, de nem több ennél.
A pohár utolsó korty borának vérvörös cseppje megül az ajkán, amit lesimogat az ujjával, majd eltünteti a nyelvén. Nem szólal meg néhány súlyos pillanatig. *
- Az azt, amit akarsz elég tág fogalom, Grael. *Szólal meg végül. Játszani kell valaki játékszabályai szerint. De kiéi szerint? Szeretne elmosolyodni, de ehelyett visszaengedi azt a kétkedő riadtságot a tekintetébe, amit a másik többször kap.* - Mi neked a játék, ha nem egy kurva kell? Mit akarsz tőlem?
2127. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-07 18:54:50
Üzenet elküldve: 2025-01-07 18:54:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kopogtatás nélkül//
- Még mindig nem érted. Meg nem mentheted már tőle, de azt elérheted, hogy a veszély enyhüljön. Szépen lassan majd megtanítom neked, hogyan.
*Ahhoz azonban még sok mindent kéne elmondania és megértetnie a nővel a sötétség istenével kapcsolatban, de arra nem elég egyetlen este. Most nem akarja tovább jártatni a száját. Ma már adott, ideje, hogy valamit el is vegyen. Továbbra is a kékeket nézi. Olyan gyönyörűek. Jéghidegek. Pont ezért gyönyörűek*
- Mit is… lássuk csak. Megérdemelnéd, hogy azt kérjem, térden állva könyörögj a bocsánatomért, amiért aljas rohadéknak neveztél, de tudod, pont leszarom, hogy mit gondolsz rólam. Attól, hogy te mit gondolsz rólam, semmi sem változik…
*Úgy dönt, hogy végül elárulja a beszélgetésük közben fogant gondolatait a feketeségnek. Kíváncsi rá, hogy mit kezd vele, ha megtudja, hogy a lelke legmélyén koránt sem volt olyan kedves és segítőkész, mint amilyennek tűnhetett.*
- Arra is gondoltam, hogy megtartalak magamnak. Többet nem mehetnél ki azon az ajtón, pedig egyszer már kiszabadultál innen. Nem lennél más, csak egy eldobható tárgy, amit használnék, amikor szükségem van rá. Ez az ötlet sem a legjobb. Túl sokat vennék el tőled. Megtörnél, és egy idő után már semmi érdekes nem volna benned. Meg kellene, hogy öljelek.
*Mielőtt folytatná, tart egy kis hatásszünetet, de csak azért, hogy tovább bámulja a másikat. Még mindig gebe, de mégis olyan… vonzó. Van benne valami megmagyarázhatatlan báj, ami olyan, mintha hívogatná. Mintha egy rajta kívülálló erő kényszerítené rá, hogy akarja Mai-t testestül, lelkestül.*
- Szikrát is kérhetném. Azt, hogy többé ne állj az utunkba, de egyrészt én lennék a legnagyobb marha a világon, ha egy gyerekre pazarolnék egy ilyen lehetőséget, és amúgy is, ha Szikrát akarom, te nem állhatsz az utamba. *Elégedetten dől hátra a székén. Mindent végiggondolva úgy hiszi, megtalálta a tökéletes megoldást. Igazán témához illő, amit végül kérni fog.*
- Én is egy üzletet ajánlok neked. Egy olyat, amit Sa'Tereth is ajánlana, csak tőlem nem kell félned. Az én feltételeim koránt sem olyan rosszak. Segítek neked a továbbiakban is, hogy a barátodat ne nyelje el az Arctalan sötétsége, cserébe te adsz egy darabot nekem magadból. Nem kurvának foglak használni, csak játszunk. Az én játékszabályaim szerint. Nem kényszerítelek semmire. Annyiszor jössz hozzám, ahányszor akarsz. Válaszolok minden kérdésedre, életben tartom a szánalmas kis reményed, cserébe azt teszek veled, amit akarok. A végén pedig mindig szabadon távozhatsz. Nem foglak bántani. ~Annyira, hogy annak nyoma maradjon…~ *Nem teszi hozzá, de számára egyértelmű, hogy már most is elvárja mindezt, hisz ma már segített. A feltételei világosak. Már csak a választ várja rezzenéstelen arccal.*
//Kopogtatás nélkül//
- Még mindig nem érted. Meg nem mentheted már tőle, de azt elérheted, hogy a veszély enyhüljön. Szépen lassan majd megtanítom neked, hogyan.
*Ahhoz azonban még sok mindent kéne elmondania és megértetnie a nővel a sötétség istenével kapcsolatban, de arra nem elég egyetlen este. Most nem akarja tovább jártatni a száját. Ma már adott, ideje, hogy valamit el is vegyen. Továbbra is a kékeket nézi. Olyan gyönyörűek. Jéghidegek. Pont ezért gyönyörűek*
- Mit is… lássuk csak. Megérdemelnéd, hogy azt kérjem, térden állva könyörögj a bocsánatomért, amiért aljas rohadéknak neveztél, de tudod, pont leszarom, hogy mit gondolsz rólam. Attól, hogy te mit gondolsz rólam, semmi sem változik…
*Úgy dönt, hogy végül elárulja a beszélgetésük közben fogant gondolatait a feketeségnek. Kíváncsi rá, hogy mit kezd vele, ha megtudja, hogy a lelke legmélyén koránt sem volt olyan kedves és segítőkész, mint amilyennek tűnhetett.*
- Arra is gondoltam, hogy megtartalak magamnak. Többet nem mehetnél ki azon az ajtón, pedig egyszer már kiszabadultál innen. Nem lennél más, csak egy eldobható tárgy, amit használnék, amikor szükségem van rá. Ez az ötlet sem a legjobb. Túl sokat vennék el tőled. Megtörnél, és egy idő után már semmi érdekes nem volna benned. Meg kellene, hogy öljelek.
*Mielőtt folytatná, tart egy kis hatásszünetet, de csak azért, hogy tovább bámulja a másikat. Még mindig gebe, de mégis olyan… vonzó. Van benne valami megmagyarázhatatlan báj, ami olyan, mintha hívogatná. Mintha egy rajta kívülálló erő kényszerítené rá, hogy akarja Mai-t testestül, lelkestül.*
- Szikrát is kérhetném. Azt, hogy többé ne állj az utunkba, de egyrészt én lennék a legnagyobb marha a világon, ha egy gyerekre pazarolnék egy ilyen lehetőséget, és amúgy is, ha Szikrát akarom, te nem állhatsz az utamba. *Elégedetten dől hátra a székén. Mindent végiggondolva úgy hiszi, megtalálta a tökéletes megoldást. Igazán témához illő, amit végül kérni fog.*
- Én is egy üzletet ajánlok neked. Egy olyat, amit Sa'Tereth is ajánlana, csak tőlem nem kell félned. Az én feltételeim koránt sem olyan rosszak. Segítek neked a továbbiakban is, hogy a barátodat ne nyelje el az Arctalan sötétsége, cserébe te adsz egy darabot nekem magadból. Nem kurvának foglak használni, csak játszunk. Az én játékszabályaim szerint. Nem kényszerítelek semmire. Annyiszor jössz hozzám, ahányszor akarsz. Válaszolok minden kérdésedre, életben tartom a szánalmas kis reményed, cserébe azt teszek veled, amit akarok. A végén pedig mindig szabadon távozhatsz. Nem foglak bántani. ~Annyira, hogy annak nyoma maradjon…~ *Nem teszi hozzá, de számára egyértelmű, hogy már most is elvárja mindezt, hisz ma már segített. A feltételei világosak. Már csak a választ várja rezzenéstelen arccal.*
2126. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-07 18:30:31
Üzenet elküldve: 2025-01-07 18:30:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 771
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 771
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kopogtatás nélkül//
*Abszurdnak hangzana talán, hogy valaki ilyesfajta válaszút elé állítsa, pedig ha mélyen belegondolna most a helyzetébe, pontosan a kettő között kellene végre döntenie. Két étet között. Nori nem az a fajta, akivel lehet csak ímmel-ámmal foglalkozni. Teljes odaadás kellene, amit Mai épp nem tud megadni. Az álmok sem voltak elegek, hogy pótolja őt és a szavait. Szikrát bár szabad néha útjára ereszteni, más fonállal kell magához kötnie, ha olyan fontos neki a jólléte. Nem lehet egyszerre az árvákért és Nori-ért. Összeegyeztethetetlennek tűnik, veszélybe sodorja az egyikkel a másikat. Vajon, ha ezt kérné a férfi, hogyan döntene? *
- De… *Mondott volna valamit, de elárulja a tekintete, hogy butaság lett volna, amire időközben rájött. Talán hívó szavakkal nem kereste az istenséget a húga, de a lényével minduntalan azt teszi. Kezd összeállni a kép. Grael segít ebben. Megborzong a felismerésre, ahogy látja a barna szemeken, hogy őt fürkészik. Mintha Mai ugyanazt tenné, mint a testvére. Egyenesen magára rántja némi megváltás reményben a sötétséget. Ahogy megismétli a szavakat és látja a vigyort, még inkább értelmet nyer az egész. Belesétált egy csapdába, amit saját magának tett ki. Persze, ha már véletlenül elejtették, miért is ne használják fel? Persze, hogy a tanait követi… minden, amit elmesélt, ha nem is olyan hatalommal, de ő. Grael. Mintha az Arctalannal ülne szemben. Innia kell. Gyorsan fogy a pohár tartalma, de még mesél, még ki akarja csikarni a tudást, mindent, amit csak lehet, amit még fel tud dolgozni jelenhelyzetben.*
- Azért, mert nem kellene, hogy szükség legyen rá. Nélküle is boldogulna. *Elkapja a tekintetét. Tudja, hogy ez a másiknak nem jelent semmit, esetleg csak badarságot. Talán amaz sem tudja elképzelni az életet, csak úgy szimplán egyszerűnek, s jónak, nem ilyen fertőzöttnek. Megpróbálja figyelmen kívül hagyni azt, amit mindenki mond neki. A többire koncentrál. Abban van érték és abban lehet találni olyat, amihez Mai igen jól ért. Kissé hátra is dől, s a fájdalmas vonások változásnak indulnak. Bár Nori-val nehéz, ez még kivitelezhető is lehet. Csakhogy valószínűleg nincs erre ideje. Valóban fontos annyira akkor, ha ahelyett, hogy azonnal indulna hozzá behálózni, s ráébreszteni néhány súlyos dologra, ahelyett a rezidenciára fog menni, vagy ami a „még rosszabb”, itt marad és elfogyasztja a bort? Megnyugtatja magát e tekintetben: át kell gondolnia a hogyant. A kockázattal együtt. Kedves, hogy ezen mereng, miközben itt talán nagyobb bántódása eshetne, mint ahová most nem indul el azonnal… A szúrós tekintet is ezt kéri, de végül újra a férfit nézi ő is és állja. ~Ad és elvesz.~*
- Mit kérsz, Grael?
//Kopogtatás nélkül//
*Abszurdnak hangzana talán, hogy valaki ilyesfajta válaszút elé állítsa, pedig ha mélyen belegondolna most a helyzetébe, pontosan a kettő között kellene végre döntenie. Két étet között. Nori nem az a fajta, akivel lehet csak ímmel-ámmal foglalkozni. Teljes odaadás kellene, amit Mai épp nem tud megadni. Az álmok sem voltak elegek, hogy pótolja őt és a szavait. Szikrát bár szabad néha útjára ereszteni, más fonállal kell magához kötnie, ha olyan fontos neki a jólléte. Nem lehet egyszerre az árvákért és Nori-ért. Összeegyeztethetetlennek tűnik, veszélybe sodorja az egyikkel a másikat. Vajon, ha ezt kérné a férfi, hogyan döntene? *
- De… *Mondott volna valamit, de elárulja a tekintete, hogy butaság lett volna, amire időközben rájött. Talán hívó szavakkal nem kereste az istenséget a húga, de a lényével minduntalan azt teszi. Kezd összeállni a kép. Grael segít ebben. Megborzong a felismerésre, ahogy látja a barna szemeken, hogy őt fürkészik. Mintha Mai ugyanazt tenné, mint a testvére. Egyenesen magára rántja némi megváltás reményben a sötétséget. Ahogy megismétli a szavakat és látja a vigyort, még inkább értelmet nyer az egész. Belesétált egy csapdába, amit saját magának tett ki. Persze, ha már véletlenül elejtették, miért is ne használják fel? Persze, hogy a tanait követi… minden, amit elmesélt, ha nem is olyan hatalommal, de ő. Grael. Mintha az Arctalannal ülne szemben. Innia kell. Gyorsan fogy a pohár tartalma, de még mesél, még ki akarja csikarni a tudást, mindent, amit csak lehet, amit még fel tud dolgozni jelenhelyzetben.*
- Azért, mert nem kellene, hogy szükség legyen rá. Nélküle is boldogulna. *Elkapja a tekintetét. Tudja, hogy ez a másiknak nem jelent semmit, esetleg csak badarságot. Talán amaz sem tudja elképzelni az életet, csak úgy szimplán egyszerűnek, s jónak, nem ilyen fertőzöttnek. Megpróbálja figyelmen kívül hagyni azt, amit mindenki mond neki. A többire koncentrál. Abban van érték és abban lehet találni olyat, amihez Mai igen jól ért. Kissé hátra is dől, s a fájdalmas vonások változásnak indulnak. Bár Nori-val nehéz, ez még kivitelezhető is lehet. Csakhogy valószínűleg nincs erre ideje. Valóban fontos annyira akkor, ha ahelyett, hogy azonnal indulna hozzá behálózni, s ráébreszteni néhány súlyos dologra, ahelyett a rezidenciára fog menni, vagy ami a „még rosszabb”, itt marad és elfogyasztja a bort? Megnyugtatja magát e tekintetben: át kell gondolnia a hogyant. A kockázattal együtt. Kedves, hogy ezen mereng, miközben itt talán nagyobb bántódása eshetne, mint ahová most nem indul el azonnal… A szúrós tekintet is ezt kéri, de végül újra a férfit nézi ő is és állja. ~Ad és elvesz.~*
- Mit kérsz, Grael?
2125. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-07 17:53:01
Üzenet elküldve: 2025-01-07 17:53:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kopogtatás nélkül//
*Azt is kérhetné, hogy a válaszokért cserébe többet meg se próbáljon Szikra és közé állni, mikor a kislány el akar jönni hozzá. Kiváló módszer lenne ez is arra, hogy szemléltesse, milyen is az Arctalannal üzletelni. Egy lelket kérne azért, hogy segítsen megmenteni egy másikat, de koránt sem tűnik olyan érdekesnek, mint a többi ötlete.*
- Miért akarna engem? Ilyen nincs. Ő egy isten. Neki nincs szüksége senkire, nem „akar” senkit. A hívei akarják őt, de persze megkéri a segítségének árát attól, aki hozzá fordul. Ennyi az egész. Büntetésre akkor számíthatsz, ha már megegyeztél vele, de megszeged az egyezséget.
*Ezek után elhallgat, és az egész lényét fürkészve méregeti Mai-t. Látja rajta, hogy nincs jól, de esze ágában sincs megkérdezni, hogy minden rendben van-e. Persze, hogy nincs, és neki ez tetszik. Megmagyarázni nem tudná, de élvezi, ahogy előtte szenved a lány. Többet akar ebből látni. Sokkal többet. Egyelőre azonban még visszafogja magát, jól tudja, hogy a legfontosabb az önkontroll. Nem veszítheti el a fejét.*
- Ad és elvesz… *Ismétli ő is a szavakat, miközben újra megjelenik az a félelmetes vigyor az ajkai szélén. Hogy milyen igaz ez a két szó együtt, na meg milyen szép.*
- Azt egykoron Tündérkertnek hívták. Szöges ellentéte volt mostani valójának *mondja, mikor Mai újra beszélni kezd. Hiába a megerősítés, ő továbbra sem hiszi el teljesen, hogy Sa'Tereth vagy akár a démona megjelent volna a nő üdvöskéjének. Rettentő kicsi az esélye. Annak meg még kisebb, hogy ő pont találkozott valakivel, aki ismer valaki mást, akivel ez megtörtént.
Az újabb pohár bort elfogadja, de most nem issza még meg, hozzá sem nyúl a pohárhoz, helyette le sem veszi a tekintetét az őt figyelő kékekről. Azok a szemek most jobban érdeklik.*
- Miért kellene bármi áron megmenteni tőle? *mormogja végül.* Nem tudom, miért hiszed magad egy gyerekmese hősnőjének, aki a világ összes problémáját megoldja majd. El kell, hogy szomorítsalak, nem fog menni, és jobb, ha ezt elfogadod. Sa'Tereth nem egy fenyegetés, hanem egy lehetőség. Ne megmenteni akard tőle, hanem megértetni vele, hogy mennyire kétélű fegyvert tudhat magáénak az ő hatalmával! Ez a legjobb, amit tehetsz.
*A lány végül köszönetet mond, a férfi pedig most tölti magába az újabb pohár bort. Ugyanúgy egy húzásra, mint eddig, majd egy jóleső sóhaj után szúrós tekintettel néz újra Mai-ra azért, hogy ne merészeljen elmenni. Még nem végeztek.*
- Nincs mit. Illetve… most jön az, amit én kérek cserébe, igaz?
//Kopogtatás nélkül//
*Azt is kérhetné, hogy a válaszokért cserébe többet meg se próbáljon Szikra és közé állni, mikor a kislány el akar jönni hozzá. Kiváló módszer lenne ez is arra, hogy szemléltesse, milyen is az Arctalannal üzletelni. Egy lelket kérne azért, hogy segítsen megmenteni egy másikat, de koránt sem tűnik olyan érdekesnek, mint a többi ötlete.*
- Miért akarna engem? Ilyen nincs. Ő egy isten. Neki nincs szüksége senkire, nem „akar” senkit. A hívei akarják őt, de persze megkéri a segítségének árát attól, aki hozzá fordul. Ennyi az egész. Büntetésre akkor számíthatsz, ha már megegyeztél vele, de megszeged az egyezséget.
*Ezek után elhallgat, és az egész lényét fürkészve méregeti Mai-t. Látja rajta, hogy nincs jól, de esze ágában sincs megkérdezni, hogy minden rendben van-e. Persze, hogy nincs, és neki ez tetszik. Megmagyarázni nem tudná, de élvezi, ahogy előtte szenved a lány. Többet akar ebből látni. Sokkal többet. Egyelőre azonban még visszafogja magát, jól tudja, hogy a legfontosabb az önkontroll. Nem veszítheti el a fejét.*
- Ad és elvesz… *Ismétli ő is a szavakat, miközben újra megjelenik az a félelmetes vigyor az ajkai szélén. Hogy milyen igaz ez a két szó együtt, na meg milyen szép.*
- Azt egykoron Tündérkertnek hívták. Szöges ellentéte volt mostani valójának *mondja, mikor Mai újra beszélni kezd. Hiába a megerősítés, ő továbbra sem hiszi el teljesen, hogy Sa'Tereth vagy akár a démona megjelent volna a nő üdvöskéjének. Rettentő kicsi az esélye. Annak meg még kisebb, hogy ő pont találkozott valakivel, aki ismer valaki mást, akivel ez megtörtént.
Az újabb pohár bort elfogadja, de most nem issza még meg, hozzá sem nyúl a pohárhoz, helyette le sem veszi a tekintetét az őt figyelő kékekről. Azok a szemek most jobban érdeklik.*
- Miért kellene bármi áron megmenteni tőle? *mormogja végül.* Nem tudom, miért hiszed magad egy gyerekmese hősnőjének, aki a világ összes problémáját megoldja majd. El kell, hogy szomorítsalak, nem fog menni, és jobb, ha ezt elfogadod. Sa'Tereth nem egy fenyegetés, hanem egy lehetőség. Ne megmenteni akard tőle, hanem megértetni vele, hogy mennyire kétélű fegyvert tudhat magáénak az ő hatalmával! Ez a legjobb, amit tehetsz.
*A lány végül köszönetet mond, a férfi pedig most tölti magába az újabb pohár bort. Ugyanúgy egy húzásra, mint eddig, majd egy jóleső sóhaj után szúrós tekintettel néz újra Mai-ra azért, hogy ne merészeljen elmenni. Még nem végeztek.*
- Nincs mit. Illetve… most jön az, amit én kérek cserébe, igaz?
2124. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-07 17:17:13
Üzenet elküldve: 2025-01-07 17:17:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy egyszerű nap//
*Annyira méreg, mint amennyire gyógyszer. Nem volt nehéz rászoknia az italra. Jótékony hatása, hogy az ember elfelejti tőle az őt érő nyomasztó kérdéseket, és érzéseket. Amellett pedig úgy érzi, övé az egész világ. Nincs fájdalom, nincs félelem. Üresség, csend. Megfűszerezve persze egy jó adag kábasággal, mert bizony ha valaki akkor akar vele szót érteni, a szavak úgy összefolynak, mint a házakról lezúgó esővíz a csatornában. Olyankor kár vele vesződni, el kell engedni amit mond és amit csinál.
Ismételten nem csaltak a megérzései, elégedetten mosolyog és rövid kacaj hagyja el ajkait.*
-Ahogy gondoltam.
*Feleli a másik szavaira. Persze nincs mit szégyellnie, egy nőhöz nem is illik az, hogy úgy vedeljen mint egy matróz. Azt ő maga sem szereti látni. De persze a hangulat teremtés az teljesen más tészta.
Tesz és vesz, hogy legalább pár dolgot a lány kezébe tudjon már adni a munkához. Bár erősen töri kemény fejét hogyan szerezze be a többi hiányzó kirakós darabot.
Szerencséjére, a lány vagy nem vette észre a vágott felsőt, vagy pusztán nem szeretne rákérdezni. De számára jelenleg ez egyre megy. Ha muszáj lett volna tépett volna néhány darabot az életéből ha az megkönnyítené a takarítását. De most az koszos ing is megteszi amit biztos nem fog befoltozni.*
- Még szép.
*Válaszolja határozottan, végig mérve a másikon, ahogy a konyhában lépked. De annak válaszára csak vállat von. Ha számára nem sürgős az az állás sebaj. Addig is többször fog nála takarítani. Ha más nem a szép látványért már megérte felfogadni.*
-Hm kezd szerintem ott, vizet találsz a kandallón az edényben, és a kancsóban amiből töltöttem neked. Egy kis fa még van a kandalló alatt ha melegíteni kellene.
*Mutogat ujjával azokra a helyekre mit hol találhat Rina.*
-De ha nem baj, én akkor elmegyek a piacra és hozok egymást addig. Rád bízhatom a lakást addig?
*Fordul a nőre kérdőn, ahogy az ajtó mellé lépve kezdi felvenni köpönyegét, mert hát bizony már csípős az idő odakint.*
*Annyira méreg, mint amennyire gyógyszer. Nem volt nehéz rászoknia az italra. Jótékony hatása, hogy az ember elfelejti tőle az őt érő nyomasztó kérdéseket, és érzéseket. Amellett pedig úgy érzi, övé az egész világ. Nincs fájdalom, nincs félelem. Üresség, csend. Megfűszerezve persze egy jó adag kábasággal, mert bizony ha valaki akkor akar vele szót érteni, a szavak úgy összefolynak, mint a házakról lezúgó esővíz a csatornában. Olyankor kár vele vesződni, el kell engedni amit mond és amit csinál.
Ismételten nem csaltak a megérzései, elégedetten mosolyog és rövid kacaj hagyja el ajkait.*
-Ahogy gondoltam.
*Feleli a másik szavaira. Persze nincs mit szégyellnie, egy nőhöz nem is illik az, hogy úgy vedeljen mint egy matróz. Azt ő maga sem szereti látni. De persze a hangulat teremtés az teljesen más tészta.
Tesz és vesz, hogy legalább pár dolgot a lány kezébe tudjon már adni a munkához. Bár erősen töri kemény fejét hogyan szerezze be a többi hiányzó kirakós darabot.
Szerencséjére, a lány vagy nem vette észre a vágott felsőt, vagy pusztán nem szeretne rákérdezni. De számára jelenleg ez egyre megy. Ha muszáj lett volna tépett volna néhány darabot az életéből ha az megkönnyítené a takarítását. De most az koszos ing is megteszi amit biztos nem fog befoltozni.*
- Még szép.
*Válaszolja határozottan, végig mérve a másikon, ahogy a konyhában lépked. De annak válaszára csak vállat von. Ha számára nem sürgős az az állás sebaj. Addig is többször fog nála takarítani. Ha más nem a szép látványért már megérte felfogadni.*
-Hm kezd szerintem ott, vizet találsz a kandallón az edényben, és a kancsóban amiből töltöttem neked. Egy kis fa még van a kandalló alatt ha melegíteni kellene.
*Mutogat ujjával azokra a helyekre mit hol találhat Rina.*
-De ha nem baj, én akkor elmegyek a piacra és hozok egymást addig. Rád bízhatom a lakást addig?
*Fordul a nőre kérdőn, ahogy az ajtó mellé lépve kezdi felvenni köpönyegét, mert hát bizony már csípős az idő odakint.*
2123. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-07 16:52:12
Üzenet elküldve: 2025-01-07 16:52:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Jobb is, ha naivan meghagyják abban a hitben, hogy bizony néha az ő kezében is lehet a gyeplő. Mert akárhogyan nézi, igenis elkönyvelte magában, hogy hatással van a férfira és igenis képes formálni. Persze az udvarias szándék mögött megbújó valós indok sem hozná zavarba, de az kevésbé simogatná a hiúságát.
Mert, hát neki már az is eredmény, hogy Lorens séta közben nem húzza el tőle a kezét. Igazából a maga részéről azért van erre szüksége, mert nem érzi jól magát a tömegben. Nem hiába szeret korán kiérkezni, amikor nem lihegnek annyian a nyakába. Hogy a külvilág felé most hogyan mutat, hogy ujjait összefűzi a másikéval, azt éppen magasról le is tojja. Erre szükség van most, mert, ha idő közben mégis úgy döntene a férfi, hogy elveszi a megnyugvást nyújtó mancsát, akkor bizony úgy szorít a kezükön, hogy a fájdalom érthető adja át, hogy nem az lenne a legjobb alkalom a visszavonulásra. Azzal együtt tudna élni, hogy bizony azt az ő kis keze is jócskán megsínylené. De még mindig inkább ez, minthogy egyedül maradtnak érezze magát. Sejti, hogy Lorensnek nem éppen ez a legkényelmesebb, talán még zavaró is, mégsem húzódik el a negyedbe érve sem. A szőke pedig addigra olyan kényelmesen hozzászokott, hogy el sem ereszti, amíg az ajtó elé nem érnek.*
- Már hogy arra a kurva lépcsőre gondolsz?
*Nyög fel, ahogy felrémlik a távozása, amikor a frászt hozta rá az a nyamvadt nyikordulás. Ha akarná sem tudná elfelejteni. Talán csak nem olyan biztos abban, hogy melyik fok volt pontosan a ludas.*
- Titeket nem zavar? Úgy értem csak akad egy ács vagy mi a fene, aki összekalapálná, hogy a nem túl jártas vendégek ne hugyozzák össze magukat ijedtükben, ha erre járnak.
*Dörmögi, majd amint az ajtó nyílik megelőlegezi magának az udvariasságot és szépen besétál elsőként. Mert ő ismeri a járást. Így szépen célba is veszi a lépcsőt, mert ugye említette már, hogy ismeri a járást. Hogy azután a legalján inkább megvárja Lorenst és lefigyelje, hogy melyik fokot hagyja ki menet közben, mert a fene sem emlékszik pontosan, hogy melyik nyikorog olyan idegesítően. Biztos sokkot kapott legutóbb és az elméje képtelen volt megjegyezni. Ahhoz meg nincs hangulata, hogy a cél előtt halálozzon el valami szívbajban.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Jobb is, ha naivan meghagyják abban a hitben, hogy bizony néha az ő kezében is lehet a gyeplő. Mert akárhogyan nézi, igenis elkönyvelte magában, hogy hatással van a férfira és igenis képes formálni. Persze az udvarias szándék mögött megbújó valós indok sem hozná zavarba, de az kevésbé simogatná a hiúságát.
Mert, hát neki már az is eredmény, hogy Lorens séta közben nem húzza el tőle a kezét. Igazából a maga részéről azért van erre szüksége, mert nem érzi jól magát a tömegben. Nem hiába szeret korán kiérkezni, amikor nem lihegnek annyian a nyakába. Hogy a külvilág felé most hogyan mutat, hogy ujjait összefűzi a másikéval, azt éppen magasról le is tojja. Erre szükség van most, mert, ha idő közben mégis úgy döntene a férfi, hogy elveszi a megnyugvást nyújtó mancsát, akkor bizony úgy szorít a kezükön, hogy a fájdalom érthető adja át, hogy nem az lenne a legjobb alkalom a visszavonulásra. Azzal együtt tudna élni, hogy bizony azt az ő kis keze is jócskán megsínylené. De még mindig inkább ez, minthogy egyedül maradtnak érezze magát. Sejti, hogy Lorensnek nem éppen ez a legkényelmesebb, talán még zavaró is, mégsem húzódik el a negyedbe érve sem. A szőke pedig addigra olyan kényelmesen hozzászokott, hogy el sem ereszti, amíg az ajtó elé nem érnek.*
- Már hogy arra a kurva lépcsőre gondolsz?
*Nyög fel, ahogy felrémlik a távozása, amikor a frászt hozta rá az a nyamvadt nyikordulás. Ha akarná sem tudná elfelejteni. Talán csak nem olyan biztos abban, hogy melyik fok volt pontosan a ludas.*
- Titeket nem zavar? Úgy értem csak akad egy ács vagy mi a fene, aki összekalapálná, hogy a nem túl jártas vendégek ne hugyozzák össze magukat ijedtükben, ha erre járnak.
*Dörmögi, majd amint az ajtó nyílik megelőlegezi magának az udvariasságot és szépen besétál elsőként. Mert ő ismeri a járást. Így szépen célba is veszi a lépcsőt, mert ugye említette már, hogy ismeri a járást. Hogy azután a legalján inkább megvárja Lorenst és lefigyelje, hogy melyik fokot hagyja ki menet közben, mert a fene sem emlékszik pontosan, hogy melyik nyikorog olyan idegesítően. Biztos sokkot kapott legutóbb és az elméje képtelen volt megjegyezni. Ahhoz meg nincs hangulata, hogy a cél előtt halálozzon el valami szívbajban.*
2122. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-07 15:44:54
Üzenet elküldve: 2025-01-07 15:44:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Zsivány és zsemle//
*Őszintén elégedett mosoly kúszik az arcára. Valahol azért fényezi az önérzetét, ha tetszik, ez esetben pedig ízlik másnak a munkája. Mással amúgy sem nagyon tud kedveskedni, így legalább előny az, ha van egy dolog, amihez ért. Mert ezek szerint azzal nem menne sokra, ha mondjuk a fiúnál kalapálna kerítést hálából. Odahaza is az ő reszortja volt a konyha. Ezzel legalább kompenzálta kicsit azt, hogy a földeken nem sok hasznát vették. Persze az anyja is jól főzött és sütött is, hisz a javát tőle tanulta, de az asszonynak így is épp elég sok dolga akadt miután a férjét elveszítette. Van is bűntudata bőséggel, hogy eljött hazulról. De szerencsét próbál és, ha sikerül akkor lesz alap, amiből tud segíteni otthon is.*
- Van, akinek igen.
*Újabbat rándít a vállán. Hallotta éppen eleget, hogy semmi sincs ingyen a világon. Miért éppen tanácsot osztanának ingyen? Szerencsére a fiú a bizonyítéka, hogy erről nem mindenki gondolkodik ugyan úgy.*
- Alaver. *Ismétli el széles mosollyal a nevét.* Nagyon örülök. Tényleg. Ha mester vagy, ha nem, sokat segítettél.
*Halkan felkuncog ahogy a paskolást követve felnyög a kerítés. Arról már nem is beszélve, hogy az tényleg ki is leng egy kicsit.*
- Hát pedig azt hiszem az lesz a sorsa.
*Húzza el kissé a száját, ahogy fél kézzel elengedi a dobozt és a kerítésre fogva piszkálja meg egy kicsit.*
- De azt holnapra hagyom. Akkor majd elkezdem szebben és jobban. Ma már csak felbosszantana.
*Ingatja meg a fejét sóhajtva, majd inkább el is húzza a kezét, mielőtt azt a lebontást hamarabb elintézni a kerítés úgy, hogy egyszerűen kidől magától.*
- A szegeket szétválogatva hagyom, a keresztlécet sem hinném, hogy elfelejtem, szóval nem lesz gond. Neked köszönhetően.
*Sandít mosolyogva Alaverre, majd újból eszébe jut, hogy talán feltartja a fiút. Kissé zavartan fújtat egyet, mert akárhogy is, azért jó volt, hogy van kihez szólni, aki még segített is neki.*
//Zsivány és zsemle//
*Őszintén elégedett mosoly kúszik az arcára. Valahol azért fényezi az önérzetét, ha tetszik, ez esetben pedig ízlik másnak a munkája. Mással amúgy sem nagyon tud kedveskedni, így legalább előny az, ha van egy dolog, amihez ért. Mert ezek szerint azzal nem menne sokra, ha mondjuk a fiúnál kalapálna kerítést hálából. Odahaza is az ő reszortja volt a konyha. Ezzel legalább kompenzálta kicsit azt, hogy a földeken nem sok hasznát vették. Persze az anyja is jól főzött és sütött is, hisz a javát tőle tanulta, de az asszonynak így is épp elég sok dolga akadt miután a férjét elveszítette. Van is bűntudata bőséggel, hogy eljött hazulról. De szerencsét próbál és, ha sikerül akkor lesz alap, amiből tud segíteni otthon is.*
- Van, akinek igen.
*Újabbat rándít a vállán. Hallotta éppen eleget, hogy semmi sincs ingyen a világon. Miért éppen tanácsot osztanának ingyen? Szerencsére a fiú a bizonyítéka, hogy erről nem mindenki gondolkodik ugyan úgy.*
- Alaver. *Ismétli el széles mosollyal a nevét.* Nagyon örülök. Tényleg. Ha mester vagy, ha nem, sokat segítettél.
*Halkan felkuncog ahogy a paskolást követve felnyög a kerítés. Arról már nem is beszélve, hogy az tényleg ki is leng egy kicsit.*
- Hát pedig azt hiszem az lesz a sorsa.
*Húzza el kissé a száját, ahogy fél kézzel elengedi a dobozt és a kerítésre fogva piszkálja meg egy kicsit.*
- De azt holnapra hagyom. Akkor majd elkezdem szebben és jobban. Ma már csak felbosszantana.
*Ingatja meg a fejét sóhajtva, majd inkább el is húzza a kezét, mielőtt azt a lebontást hamarabb elintézni a kerítés úgy, hogy egyszerűen kidől magától.*
- A szegeket szétválogatva hagyom, a keresztlécet sem hinném, hogy elfelejtem, szóval nem lesz gond. Neked köszönhetően.
*Sandít mosolyogva Alaverre, majd újból eszébe jut, hogy talán feltartja a fiút. Kissé zavartan fújtat egyet, mert akárhogy is, azért jó volt, hogy van kihez szólni, aki még segített is neki.*
2121. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-07 14:34:02
Üzenet elküldve: 2025-01-07 14:34:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zsivány és zsemle//
*Kell, nem kell. Ez olyan hozzáállás, ami ismerős neki is. Ez az, ami miatt igazából megállt, és segített maga is, még ha csupán csak tanácsokkal is tette azt. Ez az a hozzáállás, ami a városi népek nagy részéből hiányzik, és sokkal inkább jellemző a falakon túl, odakint, valamelyik elszórtan álló szántóföldi faluban. Kíváncsian pislant újra a leányra míg a sajtos-gombás tekercset rágja; gyors, futó pillantásokkal fürkészi az arcát, mintha azt próbálná kitalálni, hogy honnan kerülhetett ide.*
- Tényleg ízlik! *-mosolyodik el újra, miután lenyeli a falatot. Szentigaz, hogy ilyet se 'végen, se itt a városban nem evett még, de nem bánná, hogy ha máskor is kaphatna ilyet. Jobb, sokkal-sokkal jobb, mint azok a száraz és kemény, korpából gyúrt kekszek, amiket a Rezidencián tartanak azoknak a gyerekeknek, akik valamivel elcsapták a hasukat.
Egy pillanatra olyan érzése támad, hogy a leány belelát a fejébe. Vagy az arcára ült volna ki valami sóvárgás-féle? A gondolattól érzi, hogy fülei elvörösödnek kissé.*
- Ugyan! *-legyint egy aprót, az utolsó falatkával az ujjai között-* A tanácsok nem kerű'nek semmibe se'.
*És ezt komolyan is gondolja. Zavarában inkább szájába tömi azt az utolsó falatkát. Nem is nyúl a következő tekercsért, pedig tudja, hogy a leány akár az egészet is odaadná neki, legalábbis ezt mondta. Hamar átrágja magát az apró falaton, még épp időben, így nem azon keresztül kényszerül viszonozni a bemutatkozást.*
- Alaver vó'nék. *-válaszolja a leány kérdésére apró biccentéssel, és félszeg mosollyal. Rinavessa..? Nem ismerős neki a név, de még csak a csengése sem. Ha igaza van és a leány nem városi, jó eséllyel nem is Szántóvégi.-* És tán' nem mester, de ezekke' e'bód'dogulok magam is.
*Tenyérrel kissé megpaskolja a kerítésszakaszt ami mellett áll, amire az nyöszögéssel válaszol. Úgy rántja félre a kezét, mintha valami forróhoz kapott volna, és egy pillanatra szabadkozó pillantással les Rinavessa felé.*
- Mán' nem úgy értettem, hogy fe'tétlenű' a lebontásba' vagyok jó. *-dörmögi. Na szép, még az hiányzik, hogy tönkre tegye itt Rinavessa munkáját. Hát hogy számolna el vele akkor?*
//Zsivány és zsemle//
*Kell, nem kell. Ez olyan hozzáállás, ami ismerős neki is. Ez az, ami miatt igazából megállt, és segített maga is, még ha csupán csak tanácsokkal is tette azt. Ez az a hozzáállás, ami a városi népek nagy részéből hiányzik, és sokkal inkább jellemző a falakon túl, odakint, valamelyik elszórtan álló szántóföldi faluban. Kíváncsian pislant újra a leányra míg a sajtos-gombás tekercset rágja; gyors, futó pillantásokkal fürkészi az arcát, mintha azt próbálná kitalálni, hogy honnan kerülhetett ide.*
- Tényleg ízlik! *-mosolyodik el újra, miután lenyeli a falatot. Szentigaz, hogy ilyet se 'végen, se itt a városban nem evett még, de nem bánná, hogy ha máskor is kaphatna ilyet. Jobb, sokkal-sokkal jobb, mint azok a száraz és kemény, korpából gyúrt kekszek, amiket a Rezidencián tartanak azoknak a gyerekeknek, akik valamivel elcsapták a hasukat.
Egy pillanatra olyan érzése támad, hogy a leány belelát a fejébe. Vagy az arcára ült volna ki valami sóvárgás-féle? A gondolattól érzi, hogy fülei elvörösödnek kissé.*
- Ugyan! *-legyint egy aprót, az utolsó falatkával az ujjai között-* A tanácsok nem kerű'nek semmibe se'.
*És ezt komolyan is gondolja. Zavarában inkább szájába tömi azt az utolsó falatkát. Nem is nyúl a következő tekercsért, pedig tudja, hogy a leány akár az egészet is odaadná neki, legalábbis ezt mondta. Hamar átrágja magát az apró falaton, még épp időben, így nem azon keresztül kényszerül viszonozni a bemutatkozást.*
- Alaver vó'nék. *-válaszolja a leány kérdésére apró biccentéssel, és félszeg mosollyal. Rinavessa..? Nem ismerős neki a név, de még csak a csengése sem. Ha igaza van és a leány nem városi, jó eséllyel nem is Szántóvégi.-* És tán' nem mester, de ezekke' e'bód'dogulok magam is.
*Tenyérrel kissé megpaskolja a kerítésszakaszt ami mellett áll, amire az nyöszögéssel válaszol. Úgy rántja félre a kezét, mintha valami forróhoz kapott volna, és egy pillanatra szabadkozó pillantással les Rinavessa felé.*
- Mán' nem úgy értettem, hogy fe'tétlenű' a lebontásba' vagyok jó. *-dörmögi. Na szép, még az hiányzik, hogy tönkre tegye itt Rinavessa munkáját. Hát hogy számolna el vele akkor?*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2143-2162