Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 108 (2141. - 2160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
//Második szál//
//Zsivány és zsemle//
*Ráhunyorog Rinavessára. Igazából egész jól szórakozik a társaságában, olyan kis mosolygós leánynak néz ki. Persze ha tudná, hogy a leány folyamatosan azon görcsöl magában, hogy mennyire tartja fel őt, vagy van terhére a társasága, valószínűleg bosszankodna ezen, és bosszúságában talán megpöccintené azt a fitos kis orrát.*
- Jó'van, szólok ha úgy van. *-bólint félig-meddig komolykodva Rinavessa kérésére. Nemigen hinné hogy maga rámorogna a leányra hogy ha útban is lenne, inkább csak arrébb tessékelné szépen, udvariasan. Nem szeretne megbántani vagy magára haragítani senkit, aki ilyen ügyesen tud sütni.
A felé tartott kezekre pislant és a tenyereken tartott szögekre, és halkan szusszan a látványra.*
- Igen, azok má'n nekem kellenek majd. *-és előbb az egyik tenyér tartalmát teszi a jobb zsebébe, majd a másik tenyér tartalmát a bal zsebébe.-* Köszönöm!
*Rámosolyog a barnahajúra, majd csípőre tett kézzel sokadjára is a kerítés felé fordul, és újra végigméri azt – ezúttal viszont már azzal a szemmel, amivel a munka végét keresi hogy megfoghassa azt. Kiválasztja magának azt kerítésdarabot amin a leány is ügyködött -igazából mindegy, hol kezdi-, majd a kalapácsért keres, s mikor megtalálja, a kerítésszakasz mellé is térdel, hogy felvegyen egy lécet.*
- No, lásd, így gondó'tam! *-pislant fel a leányra annak térdmagasságából, és arcán most nem csibészes vigyor vagy zavart pír látható, hanem az a fajta nyugalom és derű, ami azok arcán van, akik valami olyannal foglalkoznak, amihez értenek.-* Elébb az alját szoktam odaszöge'ni, akkó' a tetejéné' már nem köll úgy tartani. Így..
*És az egyik hosszabb szeggel előbb a léc alját kalapálja oda az alsó tartódeszkához, majd átlósra emeli a léc szabad végét, s azt a felső tartódeszkához szögeli, hogy a szerkezet így néz ki: „Z”.*
- Látod? Nézd csak! *-húzza ki magát, és megcibálja kissé a kerítésdarabot. Kicsit még inog -hiszen nem végzett vele teljesen-, de máris sokkal stabilabbnak érződik, mint pár perce volt.-* No, jobb?
*Persze ez költői kérdés, mert tudja, hogy jobb. De örül neki hogy tudott mutatni valami újat és talán hasznosat Rinavessának, és ezzel az örömmel mosolyog is rá.*
- Mon'tam, hogy nem bonyolú't ez.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2143-2162
2160. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-12 19:52:01
Üzenet elküldve: 2025-01-12 19:52:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Zsivány és zsemle//
*Figyeli, ahogy a szegek kikerülnek a tenyereiből, majd az utat is végig követi tekintetével egészen a zsebekig. Ha valóban nincs útban, akkor addig tényleg marad. Most kellemes, hogy itt van a fiú, a sütés pedig ráér később is, ha esetleg tényleg bezavarják. Átpillant a kerítésre, mikor Alaver is vizsgálni kezdi azt. Úgy nézi, mintha értené, hogy mit néz. De igazából csak nem akar zavaró lenni, hogy folyton a fiút bámulja.
Akkor viszont már ellép az útból, mikor nekikezd a munkának.*
- Az alját.
*Bólint miközben elismétli, hogy azért ne álljon mellette olyan kukán. De a barnák alig pár pillanatig foglalkoznak csak a kerítéssel. Helyette sűrűbben méregetik a hirtelen betoppant segítségét. Ujjaival ideges szégyenlősséggel simít a kötényre, amit morzsolgatni kezd közöttük. Szerencsére a fiú hamar kizökkenti, így azonnal visszakapja a barnákat a kerítésre.*
- Igen, látom.
*Mosolyodik el zavartan, majd sarkon fordulva, kissé kipirultan kapja fel a földről a dobozkát.*
- Már nem úgy néz ki, mint ami egy apró bökéstől készülne kidőlni.
*Kuncog halkan, majd lepillog a dobozra, azután szusszanva visszasandít a fiúra.*
- Neked könnyű, mert értesz hozzá.
*Toporog egy pár pillanatig, majd lassan elindul befelé a dobozzal.*
- Ezt beviszem, ha kérnél. Ne másszon bele semmi. Ha éhes vagy gyere be bátran.
*Mosolyodik el szélesen, majd el is tűnik a kis szobában. Odabent szusszanva ráz aprót a fején, majd a dobozkát a szekrényre pakolja, hogy azután a kamra felé vegye az irányt. Előpakolászik, át az asztalra. Hamar gyülekezik ott liszt, tojás, alma, amiből az utóbbit neki is lát egy késsel megpucolni és összeaprítani. Jártában-keltében időnként azért kipillantgat a fiúra, természetesen csak azért, hogy láthassa milyen ügyesen halad.*
//Zsivány és zsemle//
*Figyeli, ahogy a szegek kikerülnek a tenyereiből, majd az utat is végig követi tekintetével egészen a zsebekig. Ha valóban nincs útban, akkor addig tényleg marad. Most kellemes, hogy itt van a fiú, a sütés pedig ráér később is, ha esetleg tényleg bezavarják. Átpillant a kerítésre, mikor Alaver is vizsgálni kezdi azt. Úgy nézi, mintha értené, hogy mit néz. De igazából csak nem akar zavaró lenni, hogy folyton a fiút bámulja.
Akkor viszont már ellép az útból, mikor nekikezd a munkának.*
- Az alját.
*Bólint miközben elismétli, hogy azért ne álljon mellette olyan kukán. De a barnák alig pár pillanatig foglalkoznak csak a kerítéssel. Helyette sűrűbben méregetik a hirtelen betoppant segítségét. Ujjaival ideges szégyenlősséggel simít a kötényre, amit morzsolgatni kezd közöttük. Szerencsére a fiú hamar kizökkenti, így azonnal visszakapja a barnákat a kerítésre.*
- Igen, látom.
*Mosolyodik el zavartan, majd sarkon fordulva, kissé kipirultan kapja fel a földről a dobozkát.*
- Már nem úgy néz ki, mint ami egy apró bökéstől készülne kidőlni.
*Kuncog halkan, majd lepillog a dobozra, azután szusszanva visszasandít a fiúra.*
- Neked könnyű, mert értesz hozzá.
*Toporog egy pár pillanatig, majd lassan elindul befelé a dobozzal.*
- Ezt beviszem, ha kérnél. Ne másszon bele semmi. Ha éhes vagy gyere be bátran.
*Mosolyodik el szélesen, majd el is tűnik a kis szobában. Odabent szusszanva ráz aprót a fején, majd a dobozkát a szekrényre pakolja, hogy azután a kamra felé vegye az irányt. Előpakolászik, át az asztalra. Hamar gyülekezik ott liszt, tojás, alma, amiből az utóbbit neki is lát egy késsel megpucolni és összeaprítani. Jártában-keltében időnként azért kipillantgat a fiúra, természetesen csak azért, hogy láthassa milyen ügyesen halad.*
2159. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-12 18:49:18
Üzenet elküldve: 2025-01-12 18:49:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Különösen nehéz átállni kettejük új egymáshoz való hozzáállására. Vagy eddig is ilyen volt, csak nyíltabban felvállalva érződik másnak? Mert valahol még most is úgy érzi, hogy inkább lenne bosszús a férfi, ha váratlanul beállítana, mintsem, hogy őszintén örülne. Aztán meg lehet, hogy ő lepődne meg jobban, sem, mint a férfi, hogy szívesen van látva.
De most mindenesetre ezt kihasználja. Már, hogy szívesen van látva. Mert ő maga is szívesen van itt. Ahogy az inget szétgombolja finoman cirógat be az anyag alá, közben halkan felkuncog, ahogy a nyakában keresik azt a sálat.*
- Kár. Pedig akkor könnyű dolgunk lenne.
*Végül halk sóhajjal harapja be ajkát, mikor a férfi tenyere domborulatán nyugszik egy kicsit. De továbbra sem hagyja a játékot. Ajkai legörbülnek, hiába, hogy szemeiben megcsillan a ravaszság.*
- Pedig értékes az a sál. Előbb hagynám hátra még akár ezt a ruhát is, csak az a sál meglegyen.
*Biggyeszti le ajkait, ami végül halk kuncogásba vált mikor Lorens magához húzza. Ajkaira úgy forr, minta életében először tenné, de ez lett volna idáig a leghőbb vágya. Ez utóbbi még igaz is, pedig ízlelte már azokat az ajkakat. Keze bátran simít fel a vállakra, mikor szorosan testéhez feszül a sajátjával. Nem is esik jól, mikor a férfi elveszi tőle az ajkakat.*
- Szét. Ha nagyon nem boldogulok segíthetsz.
*Húzza össze játékosan a szemeit, ahogy meggondolja magát, s jobbja lesiklik mellkasán, egészen az ágyékáig.*
- Persze, ha esetleg van ötleted, hogy hol kezdhetném...
*Búgja halkan, ahogy az ujjak minden szemérmességet elfeledve markolnak finoman a kidomborodó anyagra.*
- De talán egyedül is feltalálom magam.
*Vigyorodik el hirtelenjében, ahogy elkapja a kezeit és már el is fordul az asztal felé, gondosan háttal a férfinak.*
- Lehet, hogy csak az asztal alá ejtettem.
*Hümmögve ingatja meg a fejét, majd egy Lorensre vetett, lopott pillantás után le is hajol, hogy a sálért nyúljon.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Különösen nehéz átállni kettejük új egymáshoz való hozzáállására. Vagy eddig is ilyen volt, csak nyíltabban felvállalva érződik másnak? Mert valahol még most is úgy érzi, hogy inkább lenne bosszús a férfi, ha váratlanul beállítana, mintsem, hogy őszintén örülne. Aztán meg lehet, hogy ő lepődne meg jobban, sem, mint a férfi, hogy szívesen van látva.
De most mindenesetre ezt kihasználja. Már, hogy szívesen van látva. Mert ő maga is szívesen van itt. Ahogy az inget szétgombolja finoman cirógat be az anyag alá, közben halkan felkuncog, ahogy a nyakában keresik azt a sálat.*
- Kár. Pedig akkor könnyű dolgunk lenne.
*Végül halk sóhajjal harapja be ajkát, mikor a férfi tenyere domborulatán nyugszik egy kicsit. De továbbra sem hagyja a játékot. Ajkai legörbülnek, hiába, hogy szemeiben megcsillan a ravaszság.*
- Pedig értékes az a sál. Előbb hagynám hátra még akár ezt a ruhát is, csak az a sál meglegyen.
*Biggyeszti le ajkait, ami végül halk kuncogásba vált mikor Lorens magához húzza. Ajkaira úgy forr, minta életében először tenné, de ez lett volna idáig a leghőbb vágya. Ez utóbbi még igaz is, pedig ízlelte már azokat az ajkakat. Keze bátran simít fel a vállakra, mikor szorosan testéhez feszül a sajátjával. Nem is esik jól, mikor a férfi elveszi tőle az ajkakat.*
- Szét. Ha nagyon nem boldogulok segíthetsz.
*Húzza össze játékosan a szemeit, ahogy meggondolja magát, s jobbja lesiklik mellkasán, egészen az ágyékáig.*
- Persze, ha esetleg van ötleted, hogy hol kezdhetném...
*Búgja halkan, ahogy az ujjak minden szemérmességet elfeledve markolnak finoman a kidomborodó anyagra.*
- De talán egyedül is feltalálom magam.
*Vigyorodik el hirtelenjében, ahogy elkapja a kezeit és már el is fordul az asztal felé, gondosan háttal a férfinak.*
- Lehet, hogy csak az asztal alá ejtettem.
*Hümmögve ingatja meg a fejét, majd egy Lorensre vetett, lopott pillantás után le is hajol, hogy a sálért nyúljon.*
2158. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-12 13:50:45
Üzenet elküldve: 2025-01-12 13:50:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kopogtatás nélkül - zárás//
*Visszatér az elégedettség az arcára, mikor Mai elismeri, hogy tartozik neki. Helyreállt a világ rendje. Ő szabja a feltételeket, a lány pedig tudomásul veszi és elfogadja őket.*
- Nem, nem tévedsz. Be is fogom hajtani. *Ez az egy biztos. Hogy mikor, hogyan és mi lesz az a kérdés, amit pont tőle kell majd megkérdeznie, még várat magára, de ami késik, nem múlik. Egy üzlet sem maradhat lezáratlanul. Kíméletlenül követelni fogja az, ami jár neki, ha eljön majd az ideje.
Most azonban annak jött el az ideje, hogy búcsút mondjanak egymásnak. Nem akarja már itt tartani Mai-t, nem szab neki feltételeket, nem tartja fogva sem, hagyja, hogy távozzon, ha akar.*
- Kétlem, hogy bárhogy könnyű veled. *Mormogja. Ehhez már nem férhet semmi kétség. Ha a kötelek meg nem is nehezítették a dolgát, az biztos, hogy nem is segítettek abban, hogy megtörje a feketeséget. Még egyszer végignéz a másikon, ahogy elé lép, és lecsípi róla a mellkasára ragadt hajszálat. Még mindig játszik. Még mindig, de most már nem teszi szóvá, nem lenne értelme.
Elköszönést nem kap, így ő sem szól egy szót sem, csak figyeli, ahogy váratlan vendége végül távozik. Az előszobába sem megy ki vele, helyette az ablakhoz fordul, és onnan nézi végig, ahogy eltűnik a látóteréből.*
- Ostoba picsa. *Megcsóválja a fejét, mikor már nem látja. Fáradtnak érzi magát, muszáj lesz lepihennie. Talán csak a bor volt túl sok, az árthatott meg neki. Meg is fordul, hogy a hálószoba felé induljon, de akkor újra megpillantja a földön a fekete hajszálakat. Hogy köztük van-e az az egy, amit a tulajdonosa ejtett a földre, vagy ezek csak azok, melyeket neki sikerült kitépnie, nem tudja, de most leguggol értük, és felveszi őket. Két ujja közé fogja a szálakat, majd másik kettőt végighúz rajtuk. Nem tűnt el nyom nélkül. Ahogy az emlékeiből sem fog soha, akkor sem, ha valójában nem is találkoznak soha többet. A hajszálakat újra a földre ejti, majd most már tényleg a hálószobába megy, és kidől az ágyba. Abba az ágyba, ami szintén tudna mesélni egyet s mást…*
//Kopogtatás nélkül - zárás//
*Visszatér az elégedettség az arcára, mikor Mai elismeri, hogy tartozik neki. Helyreállt a világ rendje. Ő szabja a feltételeket, a lány pedig tudomásul veszi és elfogadja őket.*
- Nem, nem tévedsz. Be is fogom hajtani. *Ez az egy biztos. Hogy mikor, hogyan és mi lesz az a kérdés, amit pont tőle kell majd megkérdeznie, még várat magára, de ami késik, nem múlik. Egy üzlet sem maradhat lezáratlanul. Kíméletlenül követelni fogja az, ami jár neki, ha eljön majd az ideje.
Most azonban annak jött el az ideje, hogy búcsút mondjanak egymásnak. Nem akarja már itt tartani Mai-t, nem szab neki feltételeket, nem tartja fogva sem, hagyja, hogy távozzon, ha akar.*
- Kétlem, hogy bárhogy könnyű veled. *Mormogja. Ehhez már nem férhet semmi kétség. Ha a kötelek meg nem is nehezítették a dolgát, az biztos, hogy nem is segítettek abban, hogy megtörje a feketeséget. Még egyszer végignéz a másikon, ahogy elé lép, és lecsípi róla a mellkasára ragadt hajszálat. Még mindig játszik. Még mindig, de most már nem teszi szóvá, nem lenne értelme.
Elköszönést nem kap, így ő sem szól egy szót sem, csak figyeli, ahogy váratlan vendége végül távozik. Az előszobába sem megy ki vele, helyette az ablakhoz fordul, és onnan nézi végig, ahogy eltűnik a látóteréből.*
- Ostoba picsa. *Megcsóválja a fejét, mikor már nem látja. Fáradtnak érzi magát, muszáj lesz lepihennie. Talán csak a bor volt túl sok, az árthatott meg neki. Meg is fordul, hogy a hálószoba felé induljon, de akkor újra megpillantja a földön a fekete hajszálakat. Hogy köztük van-e az az egy, amit a tulajdonosa ejtett a földre, vagy ezek csak azok, melyeket neki sikerült kitépnie, nem tudja, de most leguggol értük, és felveszi őket. Két ujja közé fogja a szálakat, majd másik kettőt végighúz rajtuk. Nem tűnt el nyom nélkül. Ahogy az emlékeiből sem fog soha, akkor sem, ha valójában nem is találkoznak soha többet. A hajszálakat újra a földre ejti, majd most már tényleg a hálószobába megy, és kidől az ágyba. Abba az ágyba, ami szintén tudna mesélni egyet s mást…*
2157. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-12 11:24:42
Üzenet elküldve: 2025-01-12 11:24:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 771
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 771
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál //
//Kopogtatás nélkül - zárás//
*És ez jó is így. Hiába tartja bárminek, cáfolatot kapott rá. Az, hogy nem egyeznek értékrendek, vagy nem találják meg mindenben ugyanazt, s nem is keresik, cseppet sem baj. Ezért jó Mai abban, amiben. Veszélyes, de az ismeretlenből valódi újat lehet tanulni, a biztonságosban pedig csak megrekedni lehet pont, mint Grael. Talán kevesebb bántódás érné, de nem is nagyon jutna sehová. Semelyik tudós nem tudhatta előre, hogy a kotyvaléka megöl-e mást, mégis kipróbálták, s addig mentek, amíg nem fejlesztettek ki használhatót. Néhányan belehaltak, meglehet. De semmire nem tartaná az életét, ha nem fejlődne, szóval akkor akár vége is lehetne. Nem fog megrekedni, mint a férfi. Mégis izgalmasnak találja őt. Az okokat. Amikből ki lehet mozdítani, vagy épp a miértet, hogy nem. Mereng és nem rá néz, a lábával foglalkozik, nem látja a sóvárgó tekintetet, nem foglalkozik már vele, tudja, amit tud.
Nem örül a válasznak, mert nem egyértelmű, s ezt nem is biztos, hogy valaha megtudja majd a feketeségtől. Talán keresztkérdésekkel, de direktben nem. Mennyi új feladat, sosincs vége, s addig érzi, hogy folyik vér az ereiben, amíg ennyi mindennel foglalkozhat. Nem válaszol már, nincs mire, csak bólint. Megértette.
Mikor újra a másikra néz, mintha amaz valamiből felocsúdna. Ha ez játék lett volna, akkor tudná, hogy miből, így már csak egy pillanatra fut végig az egész alakon a kék.*
- Tartozom. Azt be szokás hajtani, ha nem tévedek.
*Szólal meg elgondolkodva. Már nem fél. Visszabújik a cipőjébe és feláll. Bizonytalan a lépés újra, de sikeres. Közel áll meg a másikhoz, de már nem fogja a keze alatt újra érezni, nem botlik belé. Mintha szeretne, de nem időzik, inkább az asztalhoz lép a táskájáért. Ekkor pillantja meg a rádobott tokot. Elmosolyodik. Ritka undorító világ az, ahol a városőrség tartja fogva azt, akit védenie kellene. Ahol a városőrség egy tagja használ fel gyerekeket, akiket szintén óvnia kellene. Ki fogja deríteni, meg fogja másítani. Látta a szemeket. Bár ő csak eltitkoltan, de osztozik a vágyban. Nem szól semmit, de a férfi is láthatja, hogy elidőzik a tekintet. Végül a kabátját veszi magára, majd a táskát is. Könnyebb így, hogy az üveg bor az asztalon maradt, bár már abban sem lötyög semmi. Könnyebb így, hogy a konyhában hagyta magából kivetni a félelmét is. Elpárolgott.
Visszalép Grael elé.*
- A köteleid nélkül egyszerűbb dolgod van velem, még ha nem is hiszed.
*Nyúl a mellkasa felé, majd a hajából valószínűleg kitépett szálat veszi el róla finom mozdulattal és ejti a földre. Nem akar mozdulni, mégis megteszi. Hátat fordítva hagyja ott, nem köszön el, mert azt csak véglegesen tudna. De vége még biztos nincs.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.12 11:25:47
//Kopogtatás nélkül - zárás//
*És ez jó is így. Hiába tartja bárminek, cáfolatot kapott rá. Az, hogy nem egyeznek értékrendek, vagy nem találják meg mindenben ugyanazt, s nem is keresik, cseppet sem baj. Ezért jó Mai abban, amiben. Veszélyes, de az ismeretlenből valódi újat lehet tanulni, a biztonságosban pedig csak megrekedni lehet pont, mint Grael. Talán kevesebb bántódás érné, de nem is nagyon jutna sehová. Semelyik tudós nem tudhatta előre, hogy a kotyvaléka megöl-e mást, mégis kipróbálták, s addig mentek, amíg nem fejlesztettek ki használhatót. Néhányan belehaltak, meglehet. De semmire nem tartaná az életét, ha nem fejlődne, szóval akkor akár vége is lehetne. Nem fog megrekedni, mint a férfi. Mégis izgalmasnak találja őt. Az okokat. Amikből ki lehet mozdítani, vagy épp a miértet, hogy nem. Mereng és nem rá néz, a lábával foglalkozik, nem látja a sóvárgó tekintetet, nem foglalkozik már vele, tudja, amit tud.
Nem örül a válasznak, mert nem egyértelmű, s ezt nem is biztos, hogy valaha megtudja majd a feketeségtől. Talán keresztkérdésekkel, de direktben nem. Mennyi új feladat, sosincs vége, s addig érzi, hogy folyik vér az ereiben, amíg ennyi mindennel foglalkozhat. Nem válaszol már, nincs mire, csak bólint. Megértette.
Mikor újra a másikra néz, mintha amaz valamiből felocsúdna. Ha ez játék lett volna, akkor tudná, hogy miből, így már csak egy pillanatra fut végig az egész alakon a kék.*
- Tartozom. Azt be szokás hajtani, ha nem tévedek.
*Szólal meg elgondolkodva. Már nem fél. Visszabújik a cipőjébe és feláll. Bizonytalan a lépés újra, de sikeres. Közel áll meg a másikhoz, de már nem fogja a keze alatt újra érezni, nem botlik belé. Mintha szeretne, de nem időzik, inkább az asztalhoz lép a táskájáért. Ekkor pillantja meg a rádobott tokot. Elmosolyodik. Ritka undorító világ az, ahol a városőrség tartja fogva azt, akit védenie kellene. Ahol a városőrség egy tagja használ fel gyerekeket, akiket szintén óvnia kellene. Ki fogja deríteni, meg fogja másítani. Látta a szemeket. Bár ő csak eltitkoltan, de osztozik a vágyban. Nem szól semmit, de a férfi is láthatja, hogy elidőzik a tekintet. Végül a kabátját veszi magára, majd a táskát is. Könnyebb így, hogy az üveg bor az asztalon maradt, bár már abban sem lötyög semmi. Könnyebb így, hogy a konyhában hagyta magából kivetni a félelmét is. Elpárolgott.
Visszalép Grael elé.*
- A köteleid nélkül egyszerűbb dolgod van velem, még ha nem is hiszed.
*Nyúl a mellkasa felé, majd a hajából valószínűleg kitépett szálat veszi el róla finom mozdulattal és ejti a földre. Nem akar mozdulni, mégis megteszi. Hátat fordítva hagyja ott, nem köszön el, mert azt csak véglegesen tudna. De vége még biztos nincs.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.12 11:25:47
2156. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-12 10:55:09
Üzenet elküldve: 2025-01-12 10:55:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kopogtatás nélkül//
*Annak ellenére, hogy a győzelmet ezúttal átengedte a nőnek, valóban továbbra is ostobának tartja. Amit művel, az egyszerűen nem normális. Hogy lehet élvezni valamit, amire nincs megoldás? Hogy lehet imádni azt, amiről azt sem tudod, mi az? A lehetetlen és az idegen szavak számára pont olyan jelentéssel bírnak, hogy a hideg kirázza tőlük. Azt, ami idegen, képtelenség irányítani, mert nem lehet előre tudni, hogy mi fog történni. Ami lehetetlen, arra pedig nincs logikus magyarázat. Ki az, aki ebben jól érzi magát?
Ez az ostoba picsa a karjaiban köt ki, és nem akarja elengedni. Legszívesebben megtartaná magának örökre, de már nem egy eszközként, hanem egy ritkaságként, mert az biztos, hogy hozzá hasonlót keresve sem találna. Persze, hamar ráeszmél, hogy ezek a gondolatok legalább olyan lehetetlenek, mint a nő maga, így inkább leülteti őt a székre, és a valóságba visszatérve a kérdésére fejti ki a választ… Amire egy újabb kérdés a reakció. Már kezdi megszokni.*
- Igen vagy nem. *Tárgyilagosan válaszol rá úgy, hogy igazából nem mondott semmit, mert ő sem tudja a helyes választ.* Tudhatta is, meg nem is. Ezt csak tőle tudhatod meg. Ahogy mondtam, csak legendák szólnak Sa'Tereth-ről, tudományos tényeket leíró könyvek nem léteznek, így egyértelmű választ sem tudok adni.
*Szeme közben most nem a kék szempáron, hanem azokon a lábakon akad meg, amiket nemrég még a kezeiben tartott, és akkor is csak a józan esze állította meg abban, hogy feljebb vándoroljon az alatt a szoknya alatt. A cipő lekerül róla, ő meg azon kapja magát, ahogy elképzeli, hogy ő masszírozza meg neki az elzsibbadt végtagját. Megint fel kell ébresztenie magát a lehetetlen álomból.*
- Tessék? *Kérdez vissza hirtelen, ahogy felocsúdik. Mi az, hogy kérdezhet még egyet? Már megint ez a kurva játék. Egyetlen kérdés jut csak eszébe, de azt nem fogja feltenni. Nem fogja megkérdezni tőle, hogy látja-e még őt valaha.*
- Most nincs mit kérdeznem. Megtartom a lehetőségemet máskorra. Így legalább tudod, hogy továbbra is tartozol nekem. *Igen, ez sokkal jobban hangzik így. Nem kérdez, nem kér, hanem a megköttetett üzleten keresztül követel. Ez ő. Nem több, nem kevesebb, nem más, hanem ő. Graelmhor.*
//Kopogtatás nélkül//
*Annak ellenére, hogy a győzelmet ezúttal átengedte a nőnek, valóban továbbra is ostobának tartja. Amit művel, az egyszerűen nem normális. Hogy lehet élvezni valamit, amire nincs megoldás? Hogy lehet imádni azt, amiről azt sem tudod, mi az? A lehetetlen és az idegen szavak számára pont olyan jelentéssel bírnak, hogy a hideg kirázza tőlük. Azt, ami idegen, képtelenség irányítani, mert nem lehet előre tudni, hogy mi fog történni. Ami lehetetlen, arra pedig nincs logikus magyarázat. Ki az, aki ebben jól érzi magát?
Ez az ostoba picsa a karjaiban köt ki, és nem akarja elengedni. Legszívesebben megtartaná magának örökre, de már nem egy eszközként, hanem egy ritkaságként, mert az biztos, hogy hozzá hasonlót keresve sem találna. Persze, hamar ráeszmél, hogy ezek a gondolatok legalább olyan lehetetlenek, mint a nő maga, így inkább leülteti őt a székre, és a valóságba visszatérve a kérdésére fejti ki a választ… Amire egy újabb kérdés a reakció. Már kezdi megszokni.*
- Igen vagy nem. *Tárgyilagosan válaszol rá úgy, hogy igazából nem mondott semmit, mert ő sem tudja a helyes választ.* Tudhatta is, meg nem is. Ezt csak tőle tudhatod meg. Ahogy mondtam, csak legendák szólnak Sa'Tereth-ről, tudományos tényeket leíró könyvek nem léteznek, így egyértelmű választ sem tudok adni.
*Szeme közben most nem a kék szempáron, hanem azokon a lábakon akad meg, amiket nemrég még a kezeiben tartott, és akkor is csak a józan esze állította meg abban, hogy feljebb vándoroljon az alatt a szoknya alatt. A cipő lekerül róla, ő meg azon kapja magát, ahogy elképzeli, hogy ő masszírozza meg neki az elzsibbadt végtagját. Megint fel kell ébresztenie magát a lehetetlen álomból.*
- Tessék? *Kérdez vissza hirtelen, ahogy felocsúdik. Mi az, hogy kérdezhet még egyet? Már megint ez a kurva játék. Egyetlen kérdés jut csak eszébe, de azt nem fogja feltenni. Nem fogja megkérdezni tőle, hogy látja-e még őt valaha.*
- Most nincs mit kérdeznem. Megtartom a lehetőségemet máskorra. Így legalább tudod, hogy továbbra is tartozol nekem. *Igen, ez sokkal jobban hangzik így. Nem kérdez, nem kér, hanem a megköttetett üzleten keresztül követel. Ez ő. Nem több, nem kevesebb, nem más, hanem ő. Graelmhor.*
2155. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-12 10:01:13
Üzenet elküldve: 2025-01-12 10:01:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 771
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 771
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kopogtatás nélkül//
*Utálja ezt. Kiszolgáltatottnak lenni, még ha ő is irányítja a szálakat ebben a szerepében. Nem biztonságos, de valójában minden félelemmel teli percet élvez. Ha ki tud jutni, akkor megcáfolhat mindenkit. Ha egy alantas helyzetből nyertesen távozik, akkor ellentmond mindennek, amit el akartak vele hitetni. Akkor nem egy hiba. Akkor sikerült tanulnia eleget annak ellenére, hogy nem kapott a kezébe megfelelő könyveket. Akkor lehet úgy valaki, hogy magának intézte a sorsát, nem pedig valami gazdag ficsúr szép díszlete egy szép, de magányos kúriában. Ostobának hiszik a lépéseit sokszor, de most épp olyannak mutatta meg az ellenkezőjét, akiről azt hinné, sosem vallja be. Nem értik meg a miértjeit, de talán most akadt, aki igen.
A bizonytalan lépése utáni zuhanástól is megmenti Grael. Erősek a karjai, egészen nekifeszül a kemény mellkasnak, finom tenyerei azon pihennek meg. Nem próbál meg kibújni onnan, nem akar gondolni miértekre; segített csupán, megvárja, míg újra egyensúlyozni tud, majd szépen visszaülteti. Elismerte őt és most segít, nincs ezen min gondolkodni, helyre álltak a viszonyok, rosszul kezdték, nincs min gondolkodni, de akkor miért jár az agya és miért nem engedi el ő sem olyan könnyen?
A széken ülve tér csak észhez. Hogy tartozik, csak egy gúnyos mosollyal reagál, tudja, hogyne tudná, de most fontosabbak a kérdéseire kapott válaszok. *
- Akkor azt tudhatta, hogy megbomolhat az elmém örökre, amikor használta, vagy lehet, hogy van amiről nem tud, de te igen… máshonnan, vagy akárhonnan, nem tudom...?
*Most egy egyszerű igen, vagy nem választ vár, amit egyébként soha. Már, ha igen a válasz. Ha nem, akkor úgyis feltenne még százat, de nem most, mert elég. A zsibbadó lábát húzza fel az ölébe, miután kibújtatta a cipellőből, gondosan ügyel arra is, hogy a szoknyától takarásban maradjon az amit nem kíván felfedni, hiába csúszik feljebb az anyag. Nem játszik, most épp teljesen felesleges. Nem kéne nyugodtnak lennie, de túlságosan az. Finoman masszírozgatja a lábát, hogy újra élet legyen benne, aztán fel fog állni, el fog menni. Idő kell, még újra a másikra néz, a válaszát persze megvárja.*
- Akkor most kérdezhetsz még egyet. *Szemeiben játékosság villan, noha kissé sötét és nem boldog, az üzlet, az üzlet. De valami eltűnt, furcsállja a hiányát, de meg nem tudja magyarázni mi az.*
//Kopogtatás nélkül//
*Utálja ezt. Kiszolgáltatottnak lenni, még ha ő is irányítja a szálakat ebben a szerepében. Nem biztonságos, de valójában minden félelemmel teli percet élvez. Ha ki tud jutni, akkor megcáfolhat mindenkit. Ha egy alantas helyzetből nyertesen távozik, akkor ellentmond mindennek, amit el akartak vele hitetni. Akkor nem egy hiba. Akkor sikerült tanulnia eleget annak ellenére, hogy nem kapott a kezébe megfelelő könyveket. Akkor lehet úgy valaki, hogy magának intézte a sorsát, nem pedig valami gazdag ficsúr szép díszlete egy szép, de magányos kúriában. Ostobának hiszik a lépéseit sokszor, de most épp olyannak mutatta meg az ellenkezőjét, akiről azt hinné, sosem vallja be. Nem értik meg a miértjeit, de talán most akadt, aki igen.
A bizonytalan lépése utáni zuhanástól is megmenti Grael. Erősek a karjai, egészen nekifeszül a kemény mellkasnak, finom tenyerei azon pihennek meg. Nem próbál meg kibújni onnan, nem akar gondolni miértekre; segített csupán, megvárja, míg újra egyensúlyozni tud, majd szépen visszaülteti. Elismerte őt és most segít, nincs ezen min gondolkodni, helyre álltak a viszonyok, rosszul kezdték, nincs min gondolkodni, de akkor miért jár az agya és miért nem engedi el ő sem olyan könnyen?
A széken ülve tér csak észhez. Hogy tartozik, csak egy gúnyos mosollyal reagál, tudja, hogyne tudná, de most fontosabbak a kérdéseire kapott válaszok. *
- Akkor azt tudhatta, hogy megbomolhat az elmém örökre, amikor használta, vagy lehet, hogy van amiről nem tud, de te igen… máshonnan, vagy akárhonnan, nem tudom...?
*Most egy egyszerű igen, vagy nem választ vár, amit egyébként soha. Már, ha igen a válasz. Ha nem, akkor úgyis feltenne még százat, de nem most, mert elég. A zsibbadó lábát húzza fel az ölébe, miután kibújtatta a cipellőből, gondosan ügyel arra is, hogy a szoknyától takarásban maradjon az amit nem kíván felfedni, hiába csúszik feljebb az anyag. Nem játszik, most épp teljesen felesleges. Nem kéne nyugodtnak lennie, de túlságosan az. Finoman masszírozgatja a lábát, hogy újra élet legyen benne, aztán fel fog állni, el fog menni. Idő kell, még újra a másikra néz, a válaszát persze megvárja.*
- Akkor most kérdezhetsz még egyet. *Szemeiben játékosság villan, noha kissé sötét és nem boldog, az üzlet, az üzlet. De valami eltűnt, furcsállja a hiányát, de meg nem tudja magyarázni mi az.*
2154. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-11 21:44:57
Üzenet elküldve: 2025-01-11 21:44:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kopogtatás nélkül//
*Meghozta a döntését. Ő döntött a nő sorsáról, aminek következtében most még élhet. Vajon így történt, vagy csak így hangzik szépnek? Nem érdekli. Így történt és kész. Megszabadította a félvért a béklyóitól, szabadon távozhat, mert megengedte neki. Persze, a lábait már nem oldozza el, hogy még véletlenül se tűnjön úgy, hogy kiszolgálja az igényeit.
Szörnyen érzi magát. Még csak az a félelem, amit látott a kék szemekben, mikor előhúzta a pengét sem töltötte el semmiféle elégedettséggel. Tényleg ilyen a vereség? Ha igen, akkor borzalmas érzés. Rosszabb, mint a gyász, vagy talán mégis hasonló. ~Hmh…~
A megjegyzésre egy szót sem szól, csak figyeli, ahogy Mai a vártnál ügyesebben szabadítja ki a lábait a kötelekből. Nincs már mit mondania, pontosan azért, mert igaza van a nőnek. Nincs már mit megnyerni. Akkor meg miért is erőltesse meg magát azzal, hogy válaszoljon? Nincs értelme.
Azt gondolná, hogy itt vége, a lány meg fogja ragadni az alkalmat, hogy elmenekülhet, és meg is teszi, de nem. Újabb kérdés hangzik el. Úgy tűnik, Mai tényleg nem tudja, hogy hol a határ. Épp az ablakhoz ment volna vissza, hogy onnan várja ki, míg végre újra egyedül lesz a házában, így került a másik elé, és onnan hallgatja az utolsó utáni kérdéseket.
Válaszolna is, de ami ekkor történik, az még váratlanabbul éri, mint bármi más. A pillanat tört része alatt köt ki a szerencsétlen lány a karjai között, merthogy mikor esni látja, reflexszerűen nyúl érte, és menti meg az újabb, ezúttal valódi pofára eséstől. Ha megpróbálna elhúzódni tőle a lány, akkor rájöhet, hogy nem tud. A béklyókból újabb kelepcébe került, de most kötelek helyett a férfi izmos karjai fonják körbe a testét. Nem tudja, miért nem engedi el. Talán az illata babonázta meg ismét. Így tartja hosszú másodpercekig, míg végül ráeszmél, hogy el kell engednie őt.*
- Akkor most újra tartozol nekem. *Teszi hozzá, már csak azért is, hogy az övé lehessen az utolsó szó. Segít visszaülni Mai-nak a székre, majd újra megpróbálkozik azzal, hogy választ adjon a feltett kérdésekre, talán most már nem történik semmi váratlan.*
- Valószínűleg mindben, igen. Vagy az áldozat, vagy a varázsló jár rosszabbul, mint kellene. Hogy pontosan hogyan működik a vérmágia, senki sem tudja. Ez nem olyan, mint az elemi varázslatok, hogy évszázadok tudását halmozták fel elképzelhetetlenül hatalmas könyvtárakban. Ha jól tudom, Sa'Tereth varázslatait látomásokon keresztül, tapasztalat útján tanulják meg a varázslók. Az viszont biztos, hogy minden átoknak szintjei vannak, attól függően, hogy mit áldozol fel érte. Ha mindig egy kicsit többet adsz magadból a sötétségnek, a hatás erősebbé válik, ha pedig a lelked egy darabját is felajánlod az istennek, félelmetes dolgokra lehetsz képes. Én ennyit tudok. *Megérdemli Mai az őszinte választ, hisz nyert. Megegyeztek, és ő nem fogja megszegni az üzletet.*
//Kopogtatás nélkül//
*Meghozta a döntését. Ő döntött a nő sorsáról, aminek következtében most még élhet. Vajon így történt, vagy csak így hangzik szépnek? Nem érdekli. Így történt és kész. Megszabadította a félvért a béklyóitól, szabadon távozhat, mert megengedte neki. Persze, a lábait már nem oldozza el, hogy még véletlenül se tűnjön úgy, hogy kiszolgálja az igényeit.
Szörnyen érzi magát. Még csak az a félelem, amit látott a kék szemekben, mikor előhúzta a pengét sem töltötte el semmiféle elégedettséggel. Tényleg ilyen a vereség? Ha igen, akkor borzalmas érzés. Rosszabb, mint a gyász, vagy talán mégis hasonló. ~Hmh…~
A megjegyzésre egy szót sem szól, csak figyeli, ahogy Mai a vártnál ügyesebben szabadítja ki a lábait a kötelekből. Nincs már mit mondania, pontosan azért, mert igaza van a nőnek. Nincs már mit megnyerni. Akkor meg miért is erőltesse meg magát azzal, hogy válaszoljon? Nincs értelme.
Azt gondolná, hogy itt vége, a lány meg fogja ragadni az alkalmat, hogy elmenekülhet, és meg is teszi, de nem. Újabb kérdés hangzik el. Úgy tűnik, Mai tényleg nem tudja, hogy hol a határ. Épp az ablakhoz ment volna vissza, hogy onnan várja ki, míg végre újra egyedül lesz a házában, így került a másik elé, és onnan hallgatja az utolsó utáni kérdéseket.
Válaszolna is, de ami ekkor történik, az még váratlanabbul éri, mint bármi más. A pillanat tört része alatt köt ki a szerencsétlen lány a karjai között, merthogy mikor esni látja, reflexszerűen nyúl érte, és menti meg az újabb, ezúttal valódi pofára eséstől. Ha megpróbálna elhúzódni tőle a lány, akkor rájöhet, hogy nem tud. A béklyókból újabb kelepcébe került, de most kötelek helyett a férfi izmos karjai fonják körbe a testét. Nem tudja, miért nem engedi el. Talán az illata babonázta meg ismét. Így tartja hosszú másodpercekig, míg végül ráeszmél, hogy el kell engednie őt.*
- Akkor most újra tartozol nekem. *Teszi hozzá, már csak azért is, hogy az övé lehessen az utolsó szó. Segít visszaülni Mai-nak a székre, majd újra megpróbálkozik azzal, hogy választ adjon a feltett kérdésekre, talán most már nem történik semmi váratlan.*
- Valószínűleg mindben, igen. Vagy az áldozat, vagy a varázsló jár rosszabbul, mint kellene. Hogy pontosan hogyan működik a vérmágia, senki sem tudja. Ez nem olyan, mint az elemi varázslatok, hogy évszázadok tudását halmozták fel elképzelhetetlenül hatalmas könyvtárakban. Ha jól tudom, Sa'Tereth varázslatait látomásokon keresztül, tapasztalat útján tanulják meg a varázslók. Az viszont biztos, hogy minden átoknak szintjei vannak, attól függően, hogy mit áldozol fel érte. Ha mindig egy kicsit többet adsz magadból a sötétségnek, a hatás erősebbé válik, ha pedig a lelked egy darabját is felajánlod az istennek, félelmetes dolgokra lehetsz képes. Én ennyit tudok. *Megérdemli Mai az őszinte választ, hisz nyert. Megegyeztek, és ő nem fogja megszegni az üzletet.*
2153. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-11 21:14:54
Üzenet elküldve: 2025-01-11 21:14:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Valahogy szöget üt a fejében, amit Tiri mondott. Hogy észben tartja, ha máskor is itt jár, nélküle. Nélküle? Vagyis -gondolja- hozzá jönne. De csak úgy, tetszőleges időben, mert gondol egyet? Elképzeli hogy milyen lenne, ha egyszer, amikor épp itthon van, megkoppanna az ajtó, és a szőkeség állna odakint. Bosszantó. Bosszantó lenne, mer t nem tudna felkészülni rá. Mondjuk nem mintha takarítással vesződne, mielőtt fogadni szeretné, vagy ilyesmi, csak.. És valahol izgalmas is lenne. Izgalmas, mert ha a lány ide akar jönni annak oka van, az az ok pedig ő maga. És ha a lány őt akarja.. az izgalmas, kétségkívül. És persze örülne is. Talán. Igen. Talán örülne.
Figyeli Tiri vigyorát. Tetszik neki, ahogy vigyorog. Ilyenkor nem néz ki úgy, mint egy beképzelt picsa. Felvonja szemöldökét ahogy a lány az asztal alá dobja a sálat, nem kell sokat gondolkodnia rajta, hogy mi volt vele a célja.*
- Hm, nem is tudom. Nincs a nyakadban? *-felemeli kezét, és a hozzásimuló lány tarkójára csúsztatja ujjait.-* Ó. Nincs. Nahát.
*Keze tovább mozdul, lesimít Tiri mellkasára, tenyere cseppet sem véletlenül az egyik domborulaton áll meg.*
- És itt sincs. Nahát! *-vigyorogva megrázza a fejét, hagyja, hogy a vékony ujjak az ingén dolgozzanak.-* Ezek után nem tudom, hogy mennyire is volt értékes az a sál. Vagy hogy melyik ruhád olyan értékes még..
*Tenyere tovább siklik Tiri derekára, még kozelebb húzza őt.*
- ..hogy ugyanígy elveszítenéd. *-előre hajol, és ha csak a lány nem húzódik el, megcsókolja őt; akaratos, éhes csókkal.
Mikor elhúzódik, ismét elvigyorodik. Kissé rápaskol Tiri fenekére, állával körbeínt a szobában.*
- Na, szétnézel? A sáladért. Hátha megtalálod valahol. Vagy kérsz hozzá segítséget..? *-apró szemöldökrándítása egyértelműn árulkodik arról, hogy jót szórakozik a helyzeten. Csípőjének odafeszülése viszont.. nos.. az másról árulkodik.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Valahogy szöget üt a fejében, amit Tiri mondott. Hogy észben tartja, ha máskor is itt jár, nélküle. Nélküle? Vagyis -gondolja- hozzá jönne. De csak úgy, tetszőleges időben, mert gondol egyet? Elképzeli hogy milyen lenne, ha egyszer, amikor épp itthon van, megkoppanna az ajtó, és a szőkeség állna odakint. Bosszantó. Bosszantó lenne, mer t nem tudna felkészülni rá. Mondjuk nem mintha takarítással vesződne, mielőtt fogadni szeretné, vagy ilyesmi, csak.. És valahol izgalmas is lenne. Izgalmas, mert ha a lány ide akar jönni annak oka van, az az ok pedig ő maga. És ha a lány őt akarja.. az izgalmas, kétségkívül. És persze örülne is. Talán. Igen. Talán örülne.
Figyeli Tiri vigyorát. Tetszik neki, ahogy vigyorog. Ilyenkor nem néz ki úgy, mint egy beképzelt picsa. Felvonja szemöldökét ahogy a lány az asztal alá dobja a sálat, nem kell sokat gondolkodnia rajta, hogy mi volt vele a célja.*
- Hm, nem is tudom. Nincs a nyakadban? *-felemeli kezét, és a hozzásimuló lány tarkójára csúsztatja ujjait.-* Ó. Nincs. Nahát.
*Keze tovább mozdul, lesimít Tiri mellkasára, tenyere cseppet sem véletlenül az egyik domborulaton áll meg.*
- És itt sincs. Nahát! *-vigyorogva megrázza a fejét, hagyja, hogy a vékony ujjak az ingén dolgozzanak.-* Ezek után nem tudom, hogy mennyire is volt értékes az a sál. Vagy hogy melyik ruhád olyan értékes még..
*Tenyere tovább siklik Tiri derekára, még kozelebb húzza őt.*
- ..hogy ugyanígy elveszítenéd. *-előre hajol, és ha csak a lány nem húzódik el, megcsókolja őt; akaratos, éhes csókkal.
Mikor elhúzódik, ismét elvigyorodik. Kissé rápaskol Tiri fenekére, állával körbeínt a szobában.*
- Na, szétnézel? A sáladért. Hátha megtalálod valahol. Vagy kérsz hozzá segítséget..? *-apró szemöldökrándítása egyértelműn árulkodik arról, hogy jót szórakozik a helyzeten. Csípőjének odafeszülése viszont.. nos.. az másról árulkodik.*
2152. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-11 21:04:29
Üzenet elküldve: 2025-01-11 21:04:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 771
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 771
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kopogtatás nélkül//
*Fáj. Megint. Megint a másik keze nyomán érzi a fájdalmat, gyűlöli, eltörölné a föld színéről az összes ilyen mocskot, semmi létjogosultságuk, csak ártanak, még ha ezzel hiszik is, hogy valami egyensúlyt tartanak. Nem kell, tűnjenek el. De mennyire rohadtul unalmas lenne Mai élete, ha nem keserítené meg őt ez a sok szenny és másokat sem, hogy aztán abból mentse ki az elszenvedőket. Elakad a lélegzete a sok átszaladó gondolaton, hogy mennyire undorító ez az egész, mégis mennyire kielégíti. Visszanyeli a gondolatot, hogy milyen szélsőségesen torzultak is a képzeteti, csak azért történik mindez, mert valahogy túl akar élni és valahogy meg kell találnia a kiutat abból, hogy már megint fáj, valahogy értelmet kell annak adnia, hogy fáj és ő jött el érte. Nem ostoba. Dehogynem. Tízezrektől okosabb, millióktól okosabb, de ott van az a marékszám, akitől végtelenül aprónak érzi magát olykor mégis.
És csönd van. Elengedte a haját, ellép tőle, nem szigorúbb az arc, mint eddig, beismerte… félelmetesebb ez, mint bármi.
A villanó pengétől ismét beleszakad egy lélegzet, nem is veszi tovább, úgy marad, mintha az megakadályozhatna bármit. Csak a kékekkel kísérik az útját. „Döntött”. Nem szólal meg, mert nem tud, ahhoz kell a levegő. Mögé megy a férfi. „Döntött”. Ha ennyi volt, akkor azzal az elismeréssel tűnik el a világból, hogy beismerték, hogy nem ostoba. És megérte? Dagad a melle, mégsem ér semmit. Aztán a kés nem éri a bőrét. A kötéltől megszabadul a keze, alig hallja a hangot utána, mindegy mit beszél, a csuklóját nézi és nem hiszi el, hogy leesett a lánc, hogy tartotta a szavát, hogy Sa'Tereth kutyája nem verte át és még el is ismerte. Büszke lenne, ha nem fagyott volna meg benne a vér is. Nem bízhat benne, de állta a szavát. Azt a mocskos, undorító szavát. Hátrafelé fordul, nem hiszi el még most sem. A penge ijesztette halálra, ami a beismeréssel van fényesre polírozva. *
- Nincs mit megnyerni, Grael.
*Szólal csak meg, kiűzve minden érzelmet a hangjából, majd a sajgó kezével kezdi el kioldani a csomót. Meglepően jó benne, ahogy abban is, ha neki kellene kötöznie. Már meg sem erőlteti magát, hogy ne legyen látványos. Sötét árnynak érzi, ahogy elhalad mellette a férfi, s előtte áll meg, nem néz fel rá, szabadulni akar.*
- Minden egyes Sa'Tereth mágiában ott van tényleg, hogy maradandó kárt okoz? *Kérdi csak, a földet bámulva. Fel kell állnia, fel is fog.* - Nincs olyan, ami egyszerűen csak… „megsegít”, de nem üt vissza? Mindenki tisztában van, aki megtanulta, a pontos hatásokkal? Lehet anélkül ezt elsajátítani? *Ezer a kérdés, de még muszáj. Mentséget akar keresni Nori-nak. Pedig Mai, mint mágiahasználó, pontosan tudja, hogy ő is minden részletet tud a sajátjából.
Feláll végül. Ha mindkettő nem is, de a jobb lábfeje, tán a bokája is, teljesen érzéketlenné vált. Bizonytalan az egyetlen lépés, amit meg tud tenni, de a következőnél már botlik is meg, s Grael-be kapaszkodva találja magát. Talán a következő pillanatban lefejti magáról a kezeit, de lehet ismét az menti meg, aki miatt történt az egész…*
//Kopogtatás nélkül//
*Fáj. Megint. Megint a másik keze nyomán érzi a fájdalmat, gyűlöli, eltörölné a föld színéről az összes ilyen mocskot, semmi létjogosultságuk, csak ártanak, még ha ezzel hiszik is, hogy valami egyensúlyt tartanak. Nem kell, tűnjenek el. De mennyire rohadtul unalmas lenne Mai élete, ha nem keserítené meg őt ez a sok szenny és másokat sem, hogy aztán abból mentse ki az elszenvedőket. Elakad a lélegzete a sok átszaladó gondolaton, hogy mennyire undorító ez az egész, mégis mennyire kielégíti. Visszanyeli a gondolatot, hogy milyen szélsőségesen torzultak is a képzeteti, csak azért történik mindez, mert valahogy túl akar élni és valahogy meg kell találnia a kiutat abból, hogy már megint fáj, valahogy értelmet kell annak adnia, hogy fáj és ő jött el érte. Nem ostoba. Dehogynem. Tízezrektől okosabb, millióktól okosabb, de ott van az a marékszám, akitől végtelenül aprónak érzi magát olykor mégis.
És csönd van. Elengedte a haját, ellép tőle, nem szigorúbb az arc, mint eddig, beismerte… félelmetesebb ez, mint bármi.
A villanó pengétől ismét beleszakad egy lélegzet, nem is veszi tovább, úgy marad, mintha az megakadályozhatna bármit. Csak a kékekkel kísérik az útját. „Döntött”. Nem szólal meg, mert nem tud, ahhoz kell a levegő. Mögé megy a férfi. „Döntött”. Ha ennyi volt, akkor azzal az elismeréssel tűnik el a világból, hogy beismerték, hogy nem ostoba. És megérte? Dagad a melle, mégsem ér semmit. Aztán a kés nem éri a bőrét. A kötéltől megszabadul a keze, alig hallja a hangot utána, mindegy mit beszél, a csuklóját nézi és nem hiszi el, hogy leesett a lánc, hogy tartotta a szavát, hogy Sa'Tereth kutyája nem verte át és még el is ismerte. Büszke lenne, ha nem fagyott volna meg benne a vér is. Nem bízhat benne, de állta a szavát. Azt a mocskos, undorító szavát. Hátrafelé fordul, nem hiszi el még most sem. A penge ijesztette halálra, ami a beismeréssel van fényesre polírozva. *
- Nincs mit megnyerni, Grael.
*Szólal csak meg, kiűzve minden érzelmet a hangjából, majd a sajgó kezével kezdi el kioldani a csomót. Meglepően jó benne, ahogy abban is, ha neki kellene kötöznie. Már meg sem erőlteti magát, hogy ne legyen látványos. Sötét árnynak érzi, ahogy elhalad mellette a férfi, s előtte áll meg, nem néz fel rá, szabadulni akar.*
- Minden egyes Sa'Tereth mágiában ott van tényleg, hogy maradandó kárt okoz? *Kérdi csak, a földet bámulva. Fel kell állnia, fel is fog.* - Nincs olyan, ami egyszerűen csak… „megsegít”, de nem üt vissza? Mindenki tisztában van, aki megtanulta, a pontos hatásokkal? Lehet anélkül ezt elsajátítani? *Ezer a kérdés, de még muszáj. Mentséget akar keresni Nori-nak. Pedig Mai, mint mágiahasználó, pontosan tudja, hogy ő is minden részletet tud a sajátjából.
Feláll végül. Ha mindkettő nem is, de a jobb lábfeje, tán a bokája is, teljesen érzéketlenné vált. Bizonytalan az egyetlen lépés, amit meg tud tenni, de a következőnél már botlik is meg, s Grael-be kapaszkodva találja magát. Talán a következő pillanatban lefejti magáról a kezeit, de lehet ismét az menti meg, aki miatt történt az egész…*
2151. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-11 20:27:25
Üzenet elküldve: 2025-01-11 20:27:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zsivány és zsemle//
*Ráhunyorog Rinavessára. Igazából egész jól szórakozik a társaságában, olyan kis mosolygós leánynak néz ki. Persze ha tudná, hogy a leány folyamatosan azon görcsöl magában, hogy mennyire tartja fel őt, vagy van terhére a társasága, valószínűleg bosszankodna ezen, és bosszúságában talán megpöccintené azt a fitos kis orrát.*
- Jó'van, szólok ha úgy van. *-bólint félig-meddig komolykodva Rinavessa kérésére. Nemigen hinné hogy maga rámorogna a leányra hogy ha útban is lenne, inkább csak arrébb tessékelné szépen, udvariasan. Nem szeretne megbántani vagy magára haragítani senkit, aki ilyen ügyesen tud sütni.
A felé tartott kezekre pislant és a tenyereken tartott szögekre, és halkan szusszan a látványra.*
- Igen, azok má'n nekem kellenek majd. *-és előbb az egyik tenyér tartalmát teszi a jobb zsebébe, majd a másik tenyér tartalmát a bal zsebébe.-* Köszönöm!
*Rámosolyog a barnahajúra, majd csípőre tett kézzel sokadjára is a kerítés felé fordul, és újra végigméri azt – ezúttal viszont már azzal a szemmel, amivel a munka végét keresi hogy megfoghassa azt. Kiválasztja magának azt kerítésdarabot amin a leány is ügyködött -igazából mindegy, hol kezdi-, majd a kalapácsért keres, s mikor megtalálja, a kerítésszakasz mellé is térdel, hogy felvegyen egy lécet.*
- No, lásd, így gondó'tam! *-pislant fel a leányra annak térdmagasságából, és arcán most nem csibészes vigyor vagy zavart pír látható, hanem az a fajta nyugalom és derű, ami azok arcán van, akik valami olyannal foglalkoznak, amihez értenek.-* Elébb az alját szoktam odaszöge'ni, akkó' a tetejéné' már nem köll úgy tartani. Így..
*És az egyik hosszabb szeggel előbb a léc alját kalapálja oda az alsó tartódeszkához, majd átlósra emeli a léc szabad végét, s azt a felső tartódeszkához szögeli, hogy a szerkezet így néz ki: „Z”.*
- Látod? Nézd csak! *-húzza ki magát, és megcibálja kissé a kerítésdarabot. Kicsit még inog -hiszen nem végzett vele teljesen-, de máris sokkal stabilabbnak érződik, mint pár perce volt.-* No, jobb?
*Persze ez költői kérdés, mert tudja, hogy jobb. De örül neki hogy tudott mutatni valami újat és talán hasznosat Rinavessának, és ezzel az örömmel mosolyog is rá.*
- Mon'tam, hogy nem bonyolú't ez.
2150. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-11 19:47:24
Üzenet elküldve: 2025-01-11 19:47:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kopogtatás nélkül//
*Néhány fekete hajszál valóban a kezében marad, de úgy szabadul meg tőlük azonnal, mintha valami mocsokba nyúlt volna bele, és azt hajítaná félre. A színük jól mutatja, mi az, amibe belenyúlt most valójában. Abba a sötétségbe, ami az ő lelkét is megfertőzte, csak Mai üdvöskéjével ellentétben ő nem fog fejet hajtani még egy isten előtt sem.
A bor, az ablak, a táj, a hideg fuvallat, ami befúj a rozoga ablak rései között, mind kell neki. Minden eszközre szüksége van most, hogy a saját, elméje legmélyéről feltörni kívánó őrületet meg tudja fékezni. Ez a cafka tehet az egészről. Utálja, de mégsem múlik az iránta érzett érdeklődése. Rettenetesen szar érzés, de nem tud mit kezdeni vele, csak figyeli őt, ahogy a székén ülve igyekszik felocsúdni a történtekből.*
- Nem vagy ostoba. Egyáltalán nem vagy az. Ezt most már én is látom. *Nemhogy nem ostoba ez a nő, hanem egyenesen veszélyes. Rettentően veszélyes, mert képes megbéklyózva is csatát nyerni valaki ellen, aki sokkal erősebb nála. Maga előtt nem próbálja már meg titkolni. Azzal, hogy a józan eszét elvesztette, a kettejük párharcát is elvesztette. Fogait csikorgatja emiatt, de ezen sem tud már változtatni. A győztesé hát az utolsó szó joga. Ha meg tudja győzni arról, hogy szabadon engedje, meg fogja tenni, pedig még mindig ott kísérti a gondolat, hogy jobb lenne, ha a konyhájában ülő, egyenesen őt vizslató probléma inkább hat lábbal a föld alatt nyugodna. A válasz, amit kap, egyszerűen röhejes. Semmi érv, semmi könyörgés, semmi. Csak az üzletet említi, amit csak szóban ugyan, de valóban megkötöttek. Eltűnődve nézi lányt. Sa'Tereth mindig tartja a szavát, ő is ezt fogja tenni.
Egy pár pillanatra eltűnik az előszobában, majd egy tokba rejtett fegyverrel a kezében tér vissza. A penge nem marad sokáig rejtve, egy határozott mozdulattal kihúzza belőle, és foglya felé fordul. Egy ideig nem szól, talán még ő maga is azon gondolkodik, hogy mihez kezdjen, de aztán bólint egyet.*
- Döntöttem. *Megindul Mai felé, de nem bántja, helyette egy precíz nyisszantással levágja a kötelet a kezeiről. A fegyver tokját közben az asztal szélére dobta, amin, ha Mai figyelmes és elég tájékozott, megpillanthatja az arthenior-i városőrség pecsétjét.*
- Tessék. *Szólal meg, mikor a lány kezei már szabadok.* A lábaidat már magad is el tudod oldozni. Csinálj, amit akarsz! Ha menni akarsz, menj, ha még kérdésed van, tedd fel! Megnyerted a harcot. *Vallja be most már neki is az egyértelműt. Nincs miért tovább fitogtatni az erejét, Mai méltó ellenfélnek bizonyult.*
//Kopogtatás nélkül//
*Néhány fekete hajszál valóban a kezében marad, de úgy szabadul meg tőlük azonnal, mintha valami mocsokba nyúlt volna bele, és azt hajítaná félre. A színük jól mutatja, mi az, amibe belenyúlt most valójában. Abba a sötétségbe, ami az ő lelkét is megfertőzte, csak Mai üdvöskéjével ellentétben ő nem fog fejet hajtani még egy isten előtt sem.
A bor, az ablak, a táj, a hideg fuvallat, ami befúj a rozoga ablak rései között, mind kell neki. Minden eszközre szüksége van most, hogy a saját, elméje legmélyéről feltörni kívánó őrületet meg tudja fékezni. Ez a cafka tehet az egészről. Utálja, de mégsem múlik az iránta érzett érdeklődése. Rettenetesen szar érzés, de nem tud mit kezdeni vele, csak figyeli őt, ahogy a székén ülve igyekszik felocsúdni a történtekből.*
- Nem vagy ostoba. Egyáltalán nem vagy az. Ezt most már én is látom. *Nemhogy nem ostoba ez a nő, hanem egyenesen veszélyes. Rettentően veszélyes, mert képes megbéklyózva is csatát nyerni valaki ellen, aki sokkal erősebb nála. Maga előtt nem próbálja már meg titkolni. Azzal, hogy a józan eszét elvesztette, a kettejük párharcát is elvesztette. Fogait csikorgatja emiatt, de ezen sem tud már változtatni. A győztesé hát az utolsó szó joga. Ha meg tudja győzni arról, hogy szabadon engedje, meg fogja tenni, pedig még mindig ott kísérti a gondolat, hogy jobb lenne, ha a konyhájában ülő, egyenesen őt vizslató probléma inkább hat lábbal a föld alatt nyugodna. A válasz, amit kap, egyszerűen röhejes. Semmi érv, semmi könyörgés, semmi. Csak az üzletet említi, amit csak szóban ugyan, de valóban megkötöttek. Eltűnődve nézi lányt. Sa'Tereth mindig tartja a szavát, ő is ezt fogja tenni.
Egy pár pillanatra eltűnik az előszobában, majd egy tokba rejtett fegyverrel a kezében tér vissza. A penge nem marad sokáig rejtve, egy határozott mozdulattal kihúzza belőle, és foglya felé fordul. Egy ideig nem szól, talán még ő maga is azon gondolkodik, hogy mihez kezdjen, de aztán bólint egyet.*
- Döntöttem. *Megindul Mai felé, de nem bántja, helyette egy precíz nyisszantással levágja a kötelet a kezeiről. A fegyver tokját közben az asztal szélére dobta, amin, ha Mai figyelmes és elég tájékozott, megpillanthatja az arthenior-i városőrség pecsétjét.*
- Tessék. *Szólal meg, mikor a lány kezei már szabadok.* A lábaidat már magad is el tudod oldozni. Csinálj, amit akarsz! Ha menni akarsz, menj, ha még kérdésed van, tedd fel! Megnyerted a harcot. *Vallja be most már neki is az egyértelműt. Nincs miért tovább fitogtatni az erejét, Mai méltó ellenfélnek bizonyult.*
2149. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-11 19:23:45
Üzenet elküldve: 2025-01-11 19:23:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 771
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 771
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kopogtatás nélkül//
*Dobálóznak a lehetetlen kérdésekkel, egy lehetetlen helyzetben. Felnyílni nem akaró szemek, fájdalmasan tágra merevítve néznek egymásra és egyik sem érti, hogy mire ez az egész. Mai pontosan tudja, hogy mit akar elérni, a hogyant talán kevésbé, de azzal nem számolt, hogy az agresszió mögött éppen ez lapul. Képzeletbeli jegyzeteihez írja, csakhogy valódi lapokra már nem biztos, hogy tudja majd vetni a betűket, mert egyre csak dühítik egymást, s ő van a legkedvezőtlenebb pozícióban. Nem fog vitatkozni, nem akarja tovább szítani a tüzet, pedig már talán lehetetlen eloltani.
Ha valakinek meg kellene döbbennie, az ő. Vele csinálták meg, az átkozta meg, aki miatt most itt van, akinek a lelkéért harcol, aki miatt a sajátját eldobta és most fogalma sincs megint arról, hogy vajon kijut-e innen. Lesüti a szemeit, mert képtelen annak az alakját figyelni, aki ezt is megláttatta vele. Pedig ezért jött. Éppen ilyen információkért; vajon megéri-e az, hogy olyanért küzdjön, aki azt vette majdnem el tőle, ami a legnagyobb ereje. Az ép elméje. Haragszik Grael-re, magára, Nori-ra. El akar innen menni, de tovább akarna vájkálni is. Sehogy nem jó.
Mikor végül elengedi a terhét annak, hogy túl sokat gondolkozzon a válaszainak milyenségén, akkor történik meg a legnagyobb baj. Az egész fejbőre fáj, a hirtelen rántástól a nyaka is, mintha ki akarna törni, ingatag a talaj, mégis az védi az eséstől, aki okozta. Érzi a hajszálakat, amiktől búcsút kell vennie, s túl közel az arc, a szemek, érzi a leheletét, gyűlöli, el akar innen menni. El sem kellett volna indulnia, nem köszönheti másnak, csak saját magának, s annak, hogy soha nem hallgat mások szavára, pedig ezerszer hallotta már, hogy mi lesz a vége. Felszisszen csupán, nem engedi meg, hogy hallja a másik a szenvedését igazán, pedig ordítana. Fáj.*
- Biztosan szórakozásból jöttem oda, ahol egyszer már bántottak. És az ígéret ellenére megint megtették. Ennyire nem vagyok ostoba, Grael.
*Illetve de, de a játék maga nem volt cél, csak közbejött. De sosem ismerné el. Az elsődleges cél pontosan az volt, amit ki is terített neki.
Csak szótlanul figyeli tovább a lépteket, a kitöltött bort, hogy mit néz annyira az ablakon át. Amikor újra megszólal, már az ő szívverése is rendeződni látszik. Nem tud a mellkasához kapni, pedig mennyire szeretne. Aljas rohadék.*
- Meggyőzni, Grael? *Kérdi halkan.* - Az adott szavad miatt. Azért, mert megegyeztünk. *Ködösül a tekintet, de tartja magát.*
//Kopogtatás nélkül//
*Dobálóznak a lehetetlen kérdésekkel, egy lehetetlen helyzetben. Felnyílni nem akaró szemek, fájdalmasan tágra merevítve néznek egymásra és egyik sem érti, hogy mire ez az egész. Mai pontosan tudja, hogy mit akar elérni, a hogyant talán kevésbé, de azzal nem számolt, hogy az agresszió mögött éppen ez lapul. Képzeletbeli jegyzeteihez írja, csakhogy valódi lapokra már nem biztos, hogy tudja majd vetni a betűket, mert egyre csak dühítik egymást, s ő van a legkedvezőtlenebb pozícióban. Nem fog vitatkozni, nem akarja tovább szítani a tüzet, pedig már talán lehetetlen eloltani.
Ha valakinek meg kellene döbbennie, az ő. Vele csinálták meg, az átkozta meg, aki miatt most itt van, akinek a lelkéért harcol, aki miatt a sajátját eldobta és most fogalma sincs megint arról, hogy vajon kijut-e innen. Lesüti a szemeit, mert képtelen annak az alakját figyelni, aki ezt is megláttatta vele. Pedig ezért jött. Éppen ilyen információkért; vajon megéri-e az, hogy olyanért küzdjön, aki azt vette majdnem el tőle, ami a legnagyobb ereje. Az ép elméje. Haragszik Grael-re, magára, Nori-ra. El akar innen menni, de tovább akarna vájkálni is. Sehogy nem jó.
Mikor végül elengedi a terhét annak, hogy túl sokat gondolkozzon a válaszainak milyenségén, akkor történik meg a legnagyobb baj. Az egész fejbőre fáj, a hirtelen rántástól a nyaka is, mintha ki akarna törni, ingatag a talaj, mégis az védi az eséstől, aki okozta. Érzi a hajszálakat, amiktől búcsút kell vennie, s túl közel az arc, a szemek, érzi a leheletét, gyűlöli, el akar innen menni. El sem kellett volna indulnia, nem köszönheti másnak, csak saját magának, s annak, hogy soha nem hallgat mások szavára, pedig ezerszer hallotta már, hogy mi lesz a vége. Felszisszen csupán, nem engedi meg, hogy hallja a másik a szenvedését igazán, pedig ordítana. Fáj.*
- Biztosan szórakozásból jöttem oda, ahol egyszer már bántottak. És az ígéret ellenére megint megtették. Ennyire nem vagyok ostoba, Grael.
*Illetve de, de a játék maga nem volt cél, csak közbejött. De sosem ismerné el. Az elsődleges cél pontosan az volt, amit ki is terített neki.
Csak szótlanul figyeli tovább a lépteket, a kitöltött bort, hogy mit néz annyira az ablakon át. Amikor újra megszólal, már az ő szívverése is rendeződni látszik. Nem tud a mellkasához kapni, pedig mennyire szeretne. Aljas rohadék.*
- Meggyőzni, Grael? *Kérdi halkan.* - Az adott szavad miatt. Azért, mert megegyeztünk. *Ködösül a tekintet, de tartja magát.*
2148. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-11 18:46:43
Üzenet elküldve: 2025-01-11 18:46:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kopogtatás nélkül//
*Mindig azok a kurva döntések, de muszáj tennie valamit. Ajkaiknak vagy annyira közel kell kerülniük egymáshoz, hogy a legkisebb távolság is megszűnjön közöttük, vagy minél távolabb kell kerülnie tőle. Az utóbbit választja, pusztán azért, mert gyűlöli az ismeretlent. Gyűlöli azt, amikor a hideg logika segítségével képtelen megítélni, hogy mi fog történni. Márpedig, ha a két száj most találkozna egymással, még maga Sa'Tereth sem tudná megmondani, mi lenne a következménye. Valahol rémisztő.*
- De van. *Vágja rá a kapott kijelentésre rögtön. Itt van rá az élő példa, ő az. Őt nem lehet szeretni, mert nincs miért. Szemei dühösen villannak a kékekre, képtelen elviselni, hogy ez a félvér nő képes megkérdőjelezni az oly' gondosan felépített, óramű pontossággal működő rendszerét, ami alapján ő kordában tudja tartani az elméjét. Nem véletlenül nem tesz fel magának olyan kérdéseket, amilyeneket most Mai igen. Ezek a kérdések tönkretehetnek mindent, amin ő évtizedek óta dolgozott, amit nehéz és fájdalmas munka árán épített fel.
Újabb, hosszú sóhajjal próbálja megnyugtatni magát, amit ő már úgy érez, mintha épp egy tűzokádó sárkány volna, és a forró levegőt fújná ki az orrlyukain. Jól tette, hogy megkötözte a félvért. Veszélyes. A kérdései is azok, de az még hihetetlenebb, hogy állítása szerint ép ésszel túlélte Sa'Tereth átkát.*
- Meg kellett volna történnie… Kurvára meg kellett volna történnie… *Újabb sóhaj, majd nem sokkal később még egy. Aztán még egy, míg a lány beszél. Halálos csenddel hallgatja végig. A kékeket bámulja, míg őt teljesen elönti a düh. Most Gyűlöli Mai-t, a kérdéseit, a nézését, az egész lényét, amitől valamiért elkezdett tartani, pedig nem más, csak egy rohadt, félvér picsa, az ő rabja, egy tárgy, amit csak használnia kellene…
Az utolsó mondatra hirtelen felpattan a székéből, megragadja azt a dús, fekete hajzuhatagot, és úgy rántja hátra annál fogva a fejét, hogy még a széke, amihez kötözve van is megbillen, és csak azért nem esik hátra, mert Grael megtartja. Azt akarja, hogy rá nézzen. Csak azokba a barnákba, melyekbe az ő puszta létezése ültetett olyan dühöt, amit most képtelen kezelni.*
- Imádod, mi? Élvezed. Egy játék az egész. Élvezed, hogy játszol velem. Tudtam én. Egy kibaszott játék, amit művelsz! Már az elejétől tudtam, hogy csak szórakozol velem, de figyelmeztettelek. Figyelmeztettelek, hogy nagyon rossz emberrel szórakozol. *Ismét olyan közel kerülnek egymáshoz, hogy Mai most már az arcán érezheti a fújtatását. Többet nem szól, csak gyilkos tekintettel mered rá, míg végül, hosszú hezitálás után el nem ereszti a lány haját. A széke csattan, mikor visszabillenti álló pozícióba, ő pedig az asztalhoz lép, kitölti magának a maradék bort, és a pohárral a kezében megy az ablakhoz, hogy a messzeségbe bámuljon. Onnan néz vissza a székhez kötözött nőre.*
- Mondj egy indokot, hogy eloldozzalak! Egy olyat, amivel meggyőzöl. Ha nem sikerül, reggelig úgy maradsz. Addig talán el tudom dönteni, hogy mit kezdjek veled… *Lassan visszanyeri a kontrollt. A táj, amit az ablakon keresztül lát nyugodt, télies és hideg, és nem is tesz fel felesleges kérdéseket úgy, mint a fekete hajú.*
//Kopogtatás nélkül//
*Mindig azok a kurva döntések, de muszáj tennie valamit. Ajkaiknak vagy annyira közel kell kerülniük egymáshoz, hogy a legkisebb távolság is megszűnjön közöttük, vagy minél távolabb kell kerülnie tőle. Az utóbbit választja, pusztán azért, mert gyűlöli az ismeretlent. Gyűlöli azt, amikor a hideg logika segítségével képtelen megítélni, hogy mi fog történni. Márpedig, ha a két száj most találkozna egymással, még maga Sa'Tereth sem tudná megmondani, mi lenne a következménye. Valahol rémisztő.*
- De van. *Vágja rá a kapott kijelentésre rögtön. Itt van rá az élő példa, ő az. Őt nem lehet szeretni, mert nincs miért. Szemei dühösen villannak a kékekre, képtelen elviselni, hogy ez a félvér nő képes megkérdőjelezni az oly' gondosan felépített, óramű pontossággal működő rendszerét, ami alapján ő kordában tudja tartani az elméjét. Nem véletlenül nem tesz fel magának olyan kérdéseket, amilyeneket most Mai igen. Ezek a kérdések tönkretehetnek mindent, amin ő évtizedek óta dolgozott, amit nehéz és fájdalmas munka árán épített fel.
Újabb, hosszú sóhajjal próbálja megnyugtatni magát, amit ő már úgy érez, mintha épp egy tűzokádó sárkány volna, és a forró levegőt fújná ki az orrlyukain. Jól tette, hogy megkötözte a félvért. Veszélyes. A kérdései is azok, de az még hihetetlenebb, hogy állítása szerint ép ésszel túlélte Sa'Tereth átkát.*
- Meg kellett volna történnie… Kurvára meg kellett volna történnie… *Újabb sóhaj, majd nem sokkal később még egy. Aztán még egy, míg a lány beszél. Halálos csenddel hallgatja végig. A kékeket bámulja, míg őt teljesen elönti a düh. Most Gyűlöli Mai-t, a kérdéseit, a nézését, az egész lényét, amitől valamiért elkezdett tartani, pedig nem más, csak egy rohadt, félvér picsa, az ő rabja, egy tárgy, amit csak használnia kellene…
Az utolsó mondatra hirtelen felpattan a székéből, megragadja azt a dús, fekete hajzuhatagot, és úgy rántja hátra annál fogva a fejét, hogy még a széke, amihez kötözve van is megbillen, és csak azért nem esik hátra, mert Grael megtartja. Azt akarja, hogy rá nézzen. Csak azokba a barnákba, melyekbe az ő puszta létezése ültetett olyan dühöt, amit most képtelen kezelni.*
- Imádod, mi? Élvezed. Egy játék az egész. Élvezed, hogy játszol velem. Tudtam én. Egy kibaszott játék, amit művelsz! Már az elejétől tudtam, hogy csak szórakozol velem, de figyelmeztettelek. Figyelmeztettelek, hogy nagyon rossz emberrel szórakozol. *Ismét olyan közel kerülnek egymáshoz, hogy Mai most már az arcán érezheti a fújtatását. Többet nem szól, csak gyilkos tekintettel mered rá, míg végül, hosszú hezitálás után el nem ereszti a lány haját. A széke csattan, mikor visszabillenti álló pozícióba, ő pedig az asztalhoz lép, kitölti magának a maradék bort, és a pohárral a kezében megy az ablakhoz, hogy a messzeségbe bámuljon. Onnan néz vissza a székhez kötözött nőre.*
- Mondj egy indokot, hogy eloldozzalak! Egy olyat, amivel meggyőzöl. Ha nem sikerül, reggelig úgy maradsz. Addig talán el tudom dönteni, hogy mit kezdjek veled… *Lassan visszanyeri a kontrollt. A táj, amit az ablakon keresztül lát nyugodt, télies és hideg, és nem is tesz fel felesleges kérdéseket úgy, mint a fekete hajú.*
2147. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-11 18:10:00
Üzenet elküldve: 2025-01-11 18:10:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 771
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 771
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kopogtatás nélkül//
*Nem szabadna ennyire szélsőséges gondolatok közé szorítania magát. Az egyik percben képes lenne és arcon köpné, a másikban pedig keresi benne azt a pislákoló jót, reményt, az utat, ami ahhoz vezet, hogy valaki ilyenné váljon. Egyik pillanatban dühös, a másikban úgy játszik, mintha bármit megtehetne a férfivel, közben pedig ő a fogoly, még ha csak egy megállapodás részeként is.*
- Éppen hagyom, hogy azt tedd, amit te kértél tőlem.
*Szólal meg kissé szelídebben, még ha a szavak nem is sugároznak nyugalmat. Az nem volt kikötés, hogy ő maga ültében nem tehet amit akar. Hogy nem kérdezhet, hogy nem mondhat véleményt, hogy nem hajolhat annyira közel, amennyire csak engedik az izmai a majd minden mozgásterét elvevő kötéltől.
Tényleg túl közel van, s erre még rá is tesz, mintha csak indulatok vezérelnék őt is. Pedig néhol áttöri a páncélját egy másfajta érdeklődés, s még nagyobbat roppant rajta az, amit hall. Akaratlan nyílik résnyire a dús ajka, s figyeli a rezzenéseket, a szemek mélyébe néz, de mögé szeretne látni, majd néhány pillanatra súlyos csend ül közéjük, amit talán csak ő észlel.*
- Olyan nincs. *Nem akarja, hogy bebizonyítsa neki állítását a másik. Ebben biztos, s minden csak kompenzálás, vagy erődemonstrálás, úgy sem hinne a pofonnak, annak sem, ha eloldozná és ugyanaz történne, mint a múltkor. Valami biztosan van benne, ha elenyésző ideig is, de érezte a saját bőrén. Nem csak őt védi hát vért. De saját maguk védelméért sokkal többre képesek egyesek, mint azt gondolni lehet. Ha valami, ez a legijesztőbb.
Eltávolodik. Mai megfeszült teste is kissé ernyed, nem is tudta ezidáig, hogy ilyen görcsösen hajol a férfi felé. Megdöbbentő. Az is megdöbbentő, ahogy Grael kissé máshogy kezd viselkedni, miután elmondta amit. Nem akarta, hogy tudja róla azt, hogy nem könnyű vele. Most tényleg hibázott, nehezebb lesz adnia a naivát, bár eddig sem törte magát ezért. Mintha úgy lennének egymással őszinték, hogy azt egyikőjük sem akarja. Borsódzik a háta.*
- Annak… meg kellett volna történnie? Én… *Nyel egyet, ahogy más színben tűnik fel előtte a feketeség. Nem érdekli, hogy folytatnia kellene, egy kis időre megint elhallgat. Ha a húga tudta, hogy ez akár maradandó kárt is okozhat neki… Mered maga elé, aztán visszatalál a barnákhoz.*
- Tudom. Ha a sok tapasztalást túl is élném. *Mosolyodik el, kissé fájdalmasan. Most számára véget ért a játék. Teljesen mindegy, úgyis ezeknek a romlottaknak van kiszolgáltatva, főleg, ha a közelükbe megy. Dehogy tudja… Most gyűlöli Grael-t, a kérdéseit, a házát, a nézését, hogy még így is túl közel van. Felszívja magát.* - Mert egyébként imádom. Az újat, a lehetetlent, az idegent.
//Kopogtatás nélkül//
*Nem szabadna ennyire szélsőséges gondolatok közé szorítania magát. Az egyik percben képes lenne és arcon köpné, a másikban pedig keresi benne azt a pislákoló jót, reményt, az utat, ami ahhoz vezet, hogy valaki ilyenné váljon. Egyik pillanatban dühös, a másikban úgy játszik, mintha bármit megtehetne a férfivel, közben pedig ő a fogoly, még ha csak egy megállapodás részeként is.*
- Éppen hagyom, hogy azt tedd, amit te kértél tőlem.
*Szólal meg kissé szelídebben, még ha a szavak nem is sugároznak nyugalmat. Az nem volt kikötés, hogy ő maga ültében nem tehet amit akar. Hogy nem kérdezhet, hogy nem mondhat véleményt, hogy nem hajolhat annyira közel, amennyire csak engedik az izmai a majd minden mozgásterét elvevő kötéltől.
Tényleg túl közel van, s erre még rá is tesz, mintha csak indulatok vezérelnék őt is. Pedig néhol áttöri a páncélját egy másfajta érdeklődés, s még nagyobbat roppant rajta az, amit hall. Akaratlan nyílik résnyire a dús ajka, s figyeli a rezzenéseket, a szemek mélyébe néz, de mögé szeretne látni, majd néhány pillanatra súlyos csend ül közéjük, amit talán csak ő észlel.*
- Olyan nincs. *Nem akarja, hogy bebizonyítsa neki állítását a másik. Ebben biztos, s minden csak kompenzálás, vagy erődemonstrálás, úgy sem hinne a pofonnak, annak sem, ha eloldozná és ugyanaz történne, mint a múltkor. Valami biztosan van benne, ha elenyésző ideig is, de érezte a saját bőrén. Nem csak őt védi hát vért. De saját maguk védelméért sokkal többre képesek egyesek, mint azt gondolni lehet. Ha valami, ez a legijesztőbb.
Eltávolodik. Mai megfeszült teste is kissé ernyed, nem is tudta ezidáig, hogy ilyen görcsösen hajol a férfi felé. Megdöbbentő. Az is megdöbbentő, ahogy Grael kissé máshogy kezd viselkedni, miután elmondta amit. Nem akarta, hogy tudja róla azt, hogy nem könnyű vele. Most tényleg hibázott, nehezebb lesz adnia a naivát, bár eddig sem törte magát ezért. Mintha úgy lennének egymással őszinték, hogy azt egyikőjük sem akarja. Borsódzik a háta.*
- Annak… meg kellett volna történnie? Én… *Nyel egyet, ahogy más színben tűnik fel előtte a feketeség. Nem érdekli, hogy folytatnia kellene, egy kis időre megint elhallgat. Ha a húga tudta, hogy ez akár maradandó kárt is okozhat neki… Mered maga elé, aztán visszatalál a barnákhoz.*
- Tudom. Ha a sok tapasztalást túl is élném. *Mosolyodik el, kissé fájdalmasan. Most számára véget ért a játék. Teljesen mindegy, úgyis ezeknek a romlottaknak van kiszolgáltatva, főleg, ha a közelükbe megy. Dehogy tudja… Most gyűlöli Grael-t, a kérdéseit, a házát, a nézését, hogy még így is túl közel van. Felszívja magát.* - Mert egyébként imádom. Az újat, a lehetetlent, az idegent.
2146. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-11 17:09:44
Üzenet elküldve: 2025-01-11 17:09:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kopogtatás nélkül//
- Amíg te nem játszod el az én bizalmamat, addig nem. *Egyszerűen nem hiszi el, hogy ez a picsa még a jelenlegi helyzetében is képes ilyen cinikus módon visszakérdezni. Mindennél jobban kontrollálnia kell most magát, hogy ne vágja visszakézből pofon a feleselő nőt. Megérdemelné, de valóban azt ígérte neki, hogy nem fogja bántani. Nem is akarja, az egyetlen azonban, ami ezt felülírhatja mindezt, azok az indulatai, melyeket hatásosan provokál a foglya.
Mai története valóban édes, mesébe illő, neki pedig meg is van róla a véleménye. Mennyien gondolják azt, hogy ha elmenekülnek valahonnan, ahol rossz nekik, akkor majd minden megváltozik… Kedve támadna kiröhögni őt, de helyette csak az általa helyesnek vélt, durva igazságot tálalja neki hidegen.
Válaszok helyett egy újabb kérdés érkezik. A beszélgetés, mint olyan, erről szól ugyan, de mégis egyre jobban idegesíti, hogy az egyetlen, aki kérdez, az nem ő. Hiába a kötelek, hiába a fenyegetés, a nő valamiért mégsem törik meg. Legalábbis nem úgy, ahogy a múltkor. Talán azért, mert már tudja, hogy kivel áll szemben? Nem tetszően felmorran.*
- Mert nincs mit szeretni bennem. *Azok a húsos ajkak túl közel vannak. Kínzóan közel. Ahogy szinte pislogás nélkül bámulják egymást, a lány illata is elkezdi megbabonázni, magával ragadni. Ha nem lenne a székéhez kötözve, lehet, hogy rögtön fel is kapná, és a történetük úgy végződne, mint legutóbb. Nem teheti meg, nem veszítheti el a kontrollt. Muszáj eltávolodnia. Rövid habozás után meg is teszi, hátra dől a székben, és úgy hallgatja meg az újabb választ, ami megint csak egy kérdéssel kezdődik, amiben már érezhetően benne vannak a lány indulatai is. Vajon mi talált be ennyire?*
- Szóval megtapasztaltad már, milyen az Arctalan mágiája… és nem őrültél meg teljesen. *Határozott meglepetésként éri a tény.* Vagy hatalmas szerencséd volt, vagy az elméd sokkal erősebb, mint azt elsőre hittem. *Látszik rajta, hogy megdöbbent. Ha valakire kivetnek egy olyan átkot, annak tudomása szerint kétfajta vége lehet: az áldozat vagy teljesen beleőrül a kínba, vagy meghal. Ez a nő meg, ha igaz, amit mond, most itt ül előtte teljesen ép ésszel. Felfoghatatlan. Valamiért elhiszi, hogy nem hazudik. Most már érti, hogy miért nem tudja megtörni.*
- Azt is tudod, hogy neked mi a jó? *Rengeteget kérdezne most, de azzal elárulná, hogy megingott a jelenlegi helyzetben gyakorolt egyeduralma. Nem szabad, hogy meglássa rajta.*
A hozzászólás írója (Graelmhor Moreeth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.11 17:09:54
//Kopogtatás nélkül//
- Amíg te nem játszod el az én bizalmamat, addig nem. *Egyszerűen nem hiszi el, hogy ez a picsa még a jelenlegi helyzetében is képes ilyen cinikus módon visszakérdezni. Mindennél jobban kontrollálnia kell most magát, hogy ne vágja visszakézből pofon a feleselő nőt. Megérdemelné, de valóban azt ígérte neki, hogy nem fogja bántani. Nem is akarja, az egyetlen azonban, ami ezt felülírhatja mindezt, azok az indulatai, melyeket hatásosan provokál a foglya.
Mai története valóban édes, mesébe illő, neki pedig meg is van róla a véleménye. Mennyien gondolják azt, hogy ha elmenekülnek valahonnan, ahol rossz nekik, akkor majd minden megváltozik… Kedve támadna kiröhögni őt, de helyette csak az általa helyesnek vélt, durva igazságot tálalja neki hidegen.
Válaszok helyett egy újabb kérdés érkezik. A beszélgetés, mint olyan, erről szól ugyan, de mégis egyre jobban idegesíti, hogy az egyetlen, aki kérdez, az nem ő. Hiába a kötelek, hiába a fenyegetés, a nő valamiért mégsem törik meg. Legalábbis nem úgy, ahogy a múltkor. Talán azért, mert már tudja, hogy kivel áll szemben? Nem tetszően felmorran.*
- Mert nincs mit szeretni bennem. *Azok a húsos ajkak túl közel vannak. Kínzóan közel. Ahogy szinte pislogás nélkül bámulják egymást, a lány illata is elkezdi megbabonázni, magával ragadni. Ha nem lenne a székéhez kötözve, lehet, hogy rögtön fel is kapná, és a történetük úgy végződne, mint legutóbb. Nem teheti meg, nem veszítheti el a kontrollt. Muszáj eltávolodnia. Rövid habozás után meg is teszi, hátra dől a székben, és úgy hallgatja meg az újabb választ, ami megint csak egy kérdéssel kezdődik, amiben már érezhetően benne vannak a lány indulatai is. Vajon mi talált be ennyire?*
- Szóval megtapasztaltad már, milyen az Arctalan mágiája… és nem őrültél meg teljesen. *Határozott meglepetésként éri a tény.* Vagy hatalmas szerencséd volt, vagy az elméd sokkal erősebb, mint azt elsőre hittem. *Látszik rajta, hogy megdöbbent. Ha valakire kivetnek egy olyan átkot, annak tudomása szerint kétfajta vége lehet: az áldozat vagy teljesen beleőrül a kínba, vagy meghal. Ez a nő meg, ha igaz, amit mond, most itt ül előtte teljesen ép ésszel. Felfoghatatlan. Valamiért elhiszi, hogy nem hazudik. Most már érti, hogy miért nem tudja megtörni.*
- Azt is tudod, hogy neked mi a jó? *Rengeteget kérdezne most, de azzal elárulná, hogy megingott a jelenlegi helyzetben gyakorolt egyeduralma. Nem szabad, hogy meglássa rajta.*
A hozzászólás írója (Graelmhor Moreeth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.11 17:09:54
2145. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-11 11:46:15
Üzenet elküldve: 2025-01-11 11:46:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Zsivány és zsemle//
*Állítólag a nőkön sokan nehezen tudnak kiigazodni. Hallott már olyanról, hogy egy férfi könyvet írt róluk, de a végén olyan felháborodást keltett a fehérnépek körében, hogy nyomban át is írta. Miután persze megannyi véleményt és tanácsot kért éppen azoktól, akikről a könyv szól. Hát a második sem járt sikerrel. Mikor megkérdezte, hogy mi a baj most azzal a könyvvel mindenhol csak annyit feleltek az asszonyok, hogy "Semmi". A harmadik könyv így meg sem született, pusztán egy intelem kapott szárnyra a férfiak körében, hogy ha egy nőnél nincsen semmi gond, akkor bizony ideje virágot keríteni, mert okkal vagy ok nélkül bizony a férfinak vaj van a füle mögött.
Miért éppen Rina lenne az, aki olyan egyszerűen könnyítené meg egy férfi életét? Mindamellett, hogy, ha meg is nehezíti, az az ő esetében egyáltalán nem szándékos. Pusztán csak igen nagy bajban van, amikor döntést kell hoznia, főleg azzal a tudattal, hogy talán terhére van a másiknak.*
- Akkor jól van.
*Mosolyodik el nyugodtabban, ami a végére ismét halvány pírba és zavart szemlesütésbe fordul át.*
- Örülök, ha tényleg ízlik.
*Öleli jobban a mellkasához a dobozkát, mintha az segítene abban, hogy kevésbé érezze magát zavarban. Most nem is pillant vissza a fiúra, hanem a maradék tekercseket fürkészi a doboz alján.*
- Az én dolgom sem sürgős.
*Vonja meg végül a vállait, majd halkan felkuncogva végül csak a fiúra sandít.*
- Azt pedig gondoltam, hogy nem szaladsz el.
*Hümmögve tűnődik el, mikor Alaver el is fogadja a segítségét, de közben meg nem is. Egyből eszébe is jut, hogy otthon is inkább elküldték az állatokhoz vagy a gyógyfüves kertbe, hogy ne legyen láb alatt. Mert a hozzá nemértése nem volt nekik segítség, így egyszerűen csak útban volt. Hát ők nem is ajánlották fel neki, hogy viszont beszélgetni akár maradhatna is. Sőt, a csicsergése is csak a többieket idegesítette. Hát ő olyankor vonult be a konyhába, ahol legalább más meg neki nem volt láb alatt. Persze ő szívesen vette volna, ha valaki mellé szegődik, tudná egy kicsit akár tanítgatni a sütésre vagy egyszerűen csak besegített volna neki. Nem szeret egyedül lenni, de mostanra sokszor jobbnak tartja, mert ezek miatt már a beszélgetésben sem olyan ügyes, mint régen volt. Zavartan kezdi is fürkészni a fiút, végül aprót bólint és leteszi a kosárkát a földre, hogy útban se legyen, de Alaver könnyedén elérje, ha kér esetleg még belőle.*
- De szólj, ha útban lennék. Én nem nagyon szoktam észre venni, aztán meg csak morognak velem.
*Vonja meg a vállait miután a fiú mellé lép és maga is a kerítést fürkészi. Közben a kezei már a kötény zsebeiben kutatnak, hogy előhalássza belőlük a szétválogatott szegeket. Ahogy azok a markába kerülnek a fiú felé fordulva tartja elé már a nyitott kezeket.*
- Akkor ezek most már neked fognak kelleni.
//Zsivány és zsemle//
*Állítólag a nőkön sokan nehezen tudnak kiigazodni. Hallott már olyanról, hogy egy férfi könyvet írt róluk, de a végén olyan felháborodást keltett a fehérnépek körében, hogy nyomban át is írta. Miután persze megannyi véleményt és tanácsot kért éppen azoktól, akikről a könyv szól. Hát a második sem járt sikerrel. Mikor megkérdezte, hogy mi a baj most azzal a könyvvel mindenhol csak annyit feleltek az asszonyok, hogy "Semmi". A harmadik könyv így meg sem született, pusztán egy intelem kapott szárnyra a férfiak körében, hogy ha egy nőnél nincsen semmi gond, akkor bizony ideje virágot keríteni, mert okkal vagy ok nélkül bizony a férfinak vaj van a füle mögött.
Miért éppen Rina lenne az, aki olyan egyszerűen könnyítené meg egy férfi életét? Mindamellett, hogy, ha meg is nehezíti, az az ő esetében egyáltalán nem szándékos. Pusztán csak igen nagy bajban van, amikor döntést kell hoznia, főleg azzal a tudattal, hogy talán terhére van a másiknak.*
- Akkor jól van.
*Mosolyodik el nyugodtabban, ami a végére ismét halvány pírba és zavart szemlesütésbe fordul át.*
- Örülök, ha tényleg ízlik.
*Öleli jobban a mellkasához a dobozkát, mintha az segítene abban, hogy kevésbé érezze magát zavarban. Most nem is pillant vissza a fiúra, hanem a maradék tekercseket fürkészi a doboz alján.*
- Az én dolgom sem sürgős.
*Vonja meg végül a vállait, majd halkan felkuncogva végül csak a fiúra sandít.*
- Azt pedig gondoltam, hogy nem szaladsz el.
*Hümmögve tűnődik el, mikor Alaver el is fogadja a segítségét, de közben meg nem is. Egyből eszébe is jut, hogy otthon is inkább elküldték az állatokhoz vagy a gyógyfüves kertbe, hogy ne legyen láb alatt. Mert a hozzá nemértése nem volt nekik segítség, így egyszerűen csak útban volt. Hát ők nem is ajánlották fel neki, hogy viszont beszélgetni akár maradhatna is. Sőt, a csicsergése is csak a többieket idegesítette. Hát ő olyankor vonult be a konyhába, ahol legalább más meg neki nem volt láb alatt. Persze ő szívesen vette volna, ha valaki mellé szegődik, tudná egy kicsit akár tanítgatni a sütésre vagy egyszerűen csak besegített volna neki. Nem szeret egyedül lenni, de mostanra sokszor jobbnak tartja, mert ezek miatt már a beszélgetésben sem olyan ügyes, mint régen volt. Zavartan kezdi is fürkészni a fiút, végül aprót bólint és leteszi a kosárkát a földre, hogy útban se legyen, de Alaver könnyedén elérje, ha kér esetleg még belőle.*
- De szólj, ha útban lennék. Én nem nagyon szoktam észre venni, aztán meg csak morognak velem.
*Vonja meg a vállait miután a fiú mellé lép és maga is a kerítést fürkészi. Közben a kezei már a kötény zsebeiben kutatnak, hogy előhalássza belőlük a szétválogatott szegeket. Ahogy azok a markába kerülnek a fiú felé fordulva tartja elé már a nyitott kezeket.*
- Akkor ezek most már neked fognak kelleni.
2144. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-11 11:17:51
Üzenet elküldve: 2025-01-11 11:17:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- A lépcső az megvan. Meg a folyosó.
*Bólint a kérdésre, majd eltűnődve pillant fel az ajtók felé, mire végül csak vállat ránt.*
- Az ajtóban már nem vagyok biztos, hogy nem kopogtatnék be máshová.
*Ahogy Lorens megindul felfelé rögvest oda is kapja a tekintetét. Véletlenül sem szándékozik lemaradni arról, hogy melyik fokot kell ügyesen kihagynia menet közben. Lassan megindul mögötte, ügyelve, hogy véletlenül se lépjen arra a francos második fokra. A korlátban megkapaszkodva lép egy nagyot a harmadikra, amire szépen tovább is húzza magát. A colosnak könnyű olyan könnyedén tovább lépnie rajta.*
- Majd igyekszem észben tartani, ha máskor is erre járok esetleg nélküled.
*Dünnyögi. Miért is ne? Akár meg is lephetné a férfit azzal, hogy egyszer-egyszer beállít hívatlanul, mert látni akarja. Bár kérdéses, hogy Lorens mennyire értékelné, ha váratlanul megjelenne. De ugye nem lenne probléma, hisz azt mondta, hogy ide rajta kívül még senkit nem hozott, így nem is kéne, hogy rosszkor jöjjön. Talán csak, ha pont nincs itthon, mert épp a kaszárnyában vagy az ivóban lebzsel.
Ahogy felérnek és az ajtóhoz is elérnek már rémlik neki a járás. Az majd kiderül, hogy legközelebbre megmarad-e benne a dolog. Ahogy kitárul az ajtó és Lorens ellép előle egy bájos mosolyt villantva indul be. Arra a fenékpaskolásra is csak vigyorogva szusszan. Amikor pedig beér tovább is lépdel, ismét végig pillantva a bútorokon, mintha először járna itt. De most még annyira sem érdekli, ha por van vagy kupi. A fejében egyszerűen csak lejátszódnak a lehetőségek, hogy mit szeretne legelőször összemocskolni Lorensel. Akár egy kutya, aki épp készül a területét megjelölni és ennek a gondolatára jót is derül magában. Emlékeztesse csak a férfit is egy fenékkel leporolt komód vagy egy része a falnak, amihez a szőke testét préselte. Ahogyan őt is mindig emlékezteti a férfira az a fránya asztal, ami mellett naponta többször is elsétál a konyhában.*
- Ó, igen... A sálat.
*Bólint vigyorogva, ahogy az említett darabra simít a nyakában. Végül pedig le is kanyarítja magáról és tűnődve pillant ismét körbe. Azután egyszerűen csak bedobja az asztal alá, majd dolga végeztével és egy ravasz mosollyal fordul a férfi felé.*
- Szóval láttad valahol?
*Lépdel lassan elé, majd hozzábújva simít fel tenyereivel a mellkasán, miközben azokat az idegesítően őrjítő kékeket fürkészi.*
- Fontos nekem nagyon a sál. Egy számomra igen kedves személytől kaptam. Kár lenne, ha eltűnne. Pótolhatatlan.
*Billenti félre a fejét, ahogy az apró ujjak már fentről haladva gombolgatják szét az inget.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- A lépcső az megvan. Meg a folyosó.
*Bólint a kérdésre, majd eltűnődve pillant fel az ajtók felé, mire végül csak vállat ránt.*
- Az ajtóban már nem vagyok biztos, hogy nem kopogtatnék be máshová.
*Ahogy Lorens megindul felfelé rögvest oda is kapja a tekintetét. Véletlenül sem szándékozik lemaradni arról, hogy melyik fokot kell ügyesen kihagynia menet közben. Lassan megindul mögötte, ügyelve, hogy véletlenül se lépjen arra a francos második fokra. A korlátban megkapaszkodva lép egy nagyot a harmadikra, amire szépen tovább is húzza magát. A colosnak könnyű olyan könnyedén tovább lépnie rajta.*
- Majd igyekszem észben tartani, ha máskor is erre járok esetleg nélküled.
*Dünnyögi. Miért is ne? Akár meg is lephetné a férfit azzal, hogy egyszer-egyszer beállít hívatlanul, mert látni akarja. Bár kérdéses, hogy Lorens mennyire értékelné, ha váratlanul megjelenne. De ugye nem lenne probléma, hisz azt mondta, hogy ide rajta kívül még senkit nem hozott, így nem is kéne, hogy rosszkor jöjjön. Talán csak, ha pont nincs itthon, mert épp a kaszárnyában vagy az ivóban lebzsel.
Ahogy felérnek és az ajtóhoz is elérnek már rémlik neki a járás. Az majd kiderül, hogy legközelebbre megmarad-e benne a dolog. Ahogy kitárul az ajtó és Lorens ellép előle egy bájos mosolyt villantva indul be. Arra a fenékpaskolásra is csak vigyorogva szusszan. Amikor pedig beér tovább is lépdel, ismét végig pillantva a bútorokon, mintha először járna itt. De most még annyira sem érdekli, ha por van vagy kupi. A fejében egyszerűen csak lejátszódnak a lehetőségek, hogy mit szeretne legelőször összemocskolni Lorensel. Akár egy kutya, aki épp készül a területét megjelölni és ennek a gondolatára jót is derül magában. Emlékeztesse csak a férfit is egy fenékkel leporolt komód vagy egy része a falnak, amihez a szőke testét préselte. Ahogyan őt is mindig emlékezteti a férfira az a fránya asztal, ami mellett naponta többször is elsétál a konyhában.*
- Ó, igen... A sálat.
*Bólint vigyorogva, ahogy az említett darabra simít a nyakában. Végül pedig le is kanyarítja magáról és tűnődve pillant ismét körbe. Azután egyszerűen csak bedobja az asztal alá, majd dolga végeztével és egy ravasz mosollyal fordul a férfi felé.*
- Szóval láttad valahol?
*Lépdel lassan elé, majd hozzábújva simít fel tenyereivel a mellkasán, miközben azokat az idegesítően őrjítő kékeket fürkészi.*
- Fontos nekem nagyon a sál. Egy számomra igen kedves személytől kaptam. Kár lenne, ha eltűnne. Pótolhatatlan.
*Billenti félre a fejét, ahogy az apró ujjak már fentről haladva gombolgatják szét az inget.*
2143. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-11 11:14:15
Üzenet elküldve: 2025-01-11 11:14:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 771
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 771
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kopogtatás nélkül//
*Folyton csak mér ér tesztel, miközben pontosan tudja, hogy veszélyesebb játékot űz, mint bármikor. Visszább kell vennie, mert olyan apróságok is, mint a lábának mozdulata, haragra gerjeszti a férfit, viszont már végérvényesen megtudta abból az elenyészően rövid mozdulatból is, hogy mi mozgatja a másikat. Ő. Persze van, aki nem tud érzelmekkel megbirkózni, van, aki a vágyakat haraggá változtatja és soha nem ismerné be magának sem, hogy több van annál, mint a megszokott semmi. Túl érdekes. Nem rezdül az arc, a szemek maradnak riadtak, ahogy erőteljesen fonja köré a béklyót, mégis megszólal, nem magyarázkodva, de kiérezhető, hogy megijedt. S való igaz, hogy vékony a jég és nincs kibékülve a helyzetével, mégis más uralja elsősorban. Hogy tetszik neki az időközben elhalt mozdulat is csak annak tudható be önmaga fordításában, hogy ráébredt valamire.*
- Azt mondtad, hogy nem bántasz. Így bízzak meg benned?
*Merthogy ez egy üzlet, legyen bármilyen abszurd is. Ha az egyik fél nem teljesít, másik mégis hogyan? Persze jól tudja, hogy nem abból a fából faragták Grael-t, aki csak úgy állja a szavát.
Átlát rajta? Hiheti, de a teljes igazat csak ő tudja belül és ez így van jól. Higgye csak, gondolja magát erősebbnek, akkor nem inog meg úgy, hogy pofon éri az arcát. Okosabbnak kell lennie. Hallgat hát, s visszanyeli a kimondani akart szavakat. Hogy van a másik mondatai mögött igazságtartalom, kissé megszédíti. Nem akar magával szembe találkozni. Nem így, nem tőle. Undorítja az esze, undorítja, hogy ilyen romlott nyelvről gördül le az igaz szó. Kifújja a levegőjét, meredve a barnákba. ~ Ugyanazt, csak egyre kevesebb ilyen rohadékkal.~ Nem hagyja abba a beszédet, sokkal jobb, ha csak arra válaszol, amire feltétlenül muszáj. Indulatok vezérlik a másikat, pedig csak „beszélgetni akart”. Nincs értelme és mégis van. *
- És téged miért nem? *Bukik ki a kérdés, ami kevésbé volt átgondolt, de Mai-tól mégis igen megszokott. Érdekli. Érdekli, mert akivel épp farkasszemet néz, nem lehet csak úgy ilyen. Neki pedig meg kellene értenie, akkor jobb következtetéseket tudna levonni, akkor fel tudná igazán venni a harcot, akkor megismerhetné… Elhangzik, hogy „Édes”. Ezen a ponton üvölteni tudna, ne használja rá azt, ami a menekvés minden elől, ami az egyetlen jó emlék, ami feltölti, ami elveszi az eszét arról a világról, amiről Grael beszél, hogy meri… olyan édes lesz a bosszú, hogy az még a nőt is megrémíti.*
- Nem az a célom, hogy elszakítsam, mit nem értesz ezen? Ezért jöttem ide. Hogy megértsem, hogy tisztábban lássak, hogy tudjam, hogy mivel áll szemben. Attól akarom megmenteni, ami el fogja venni tőlem, ami felesleges, ami nem válik a hasznára, amivel becserkészték. Mit bánom én, hogy milyen tanokat követ, ha jól él velük. Amikor a saját bőrömön érzem a mágiáját, mégis utána jobban szenved a tettétől mint én. Én tudom, hogy mi a jó neki. *Az utolsó mondat nem véletlen. A tanok egy részével lehet egyetérteni, s bár csak azért hangzott el, hogy hátha felfedezi a másik is a benne rejlő ezen részét, de attól még igaz. Fáj kicsit a felismerés, de igaz.*
//Kopogtatás nélkül//
*Folyton csak mér ér tesztel, miközben pontosan tudja, hogy veszélyesebb játékot űz, mint bármikor. Visszább kell vennie, mert olyan apróságok is, mint a lábának mozdulata, haragra gerjeszti a férfit, viszont már végérvényesen megtudta abból az elenyészően rövid mozdulatból is, hogy mi mozgatja a másikat. Ő. Persze van, aki nem tud érzelmekkel megbirkózni, van, aki a vágyakat haraggá változtatja és soha nem ismerné be magának sem, hogy több van annál, mint a megszokott semmi. Túl érdekes. Nem rezdül az arc, a szemek maradnak riadtak, ahogy erőteljesen fonja köré a béklyót, mégis megszólal, nem magyarázkodva, de kiérezhető, hogy megijedt. S való igaz, hogy vékony a jég és nincs kibékülve a helyzetével, mégis más uralja elsősorban. Hogy tetszik neki az időközben elhalt mozdulat is csak annak tudható be önmaga fordításában, hogy ráébredt valamire.*
- Azt mondtad, hogy nem bántasz. Így bízzak meg benned?
*Merthogy ez egy üzlet, legyen bármilyen abszurd is. Ha az egyik fél nem teljesít, másik mégis hogyan? Persze jól tudja, hogy nem abból a fából faragták Grael-t, aki csak úgy állja a szavát.
Átlát rajta? Hiheti, de a teljes igazat csak ő tudja belül és ez így van jól. Higgye csak, gondolja magát erősebbnek, akkor nem inog meg úgy, hogy pofon éri az arcát. Okosabbnak kell lennie. Hallgat hát, s visszanyeli a kimondani akart szavakat. Hogy van a másik mondatai mögött igazságtartalom, kissé megszédíti. Nem akar magával szembe találkozni. Nem így, nem tőle. Undorítja az esze, undorítja, hogy ilyen romlott nyelvről gördül le az igaz szó. Kifújja a levegőjét, meredve a barnákba. ~ Ugyanazt, csak egyre kevesebb ilyen rohadékkal.~ Nem hagyja abba a beszédet, sokkal jobb, ha csak arra válaszol, amire feltétlenül muszáj. Indulatok vezérlik a másikat, pedig csak „beszélgetni akart”. Nincs értelme és mégis van. *
- És téged miért nem? *Bukik ki a kérdés, ami kevésbé volt átgondolt, de Mai-tól mégis igen megszokott. Érdekli. Érdekli, mert akivel épp farkasszemet néz, nem lehet csak úgy ilyen. Neki pedig meg kellene értenie, akkor jobb következtetéseket tudna levonni, akkor fel tudná igazán venni a harcot, akkor megismerhetné… Elhangzik, hogy „Édes”. Ezen a ponton üvölteni tudna, ne használja rá azt, ami a menekvés minden elől, ami az egyetlen jó emlék, ami feltölti, ami elveszi az eszét arról a világról, amiről Grael beszél, hogy meri… olyan édes lesz a bosszú, hogy az még a nőt is megrémíti.*
- Nem az a célom, hogy elszakítsam, mit nem értesz ezen? Ezért jöttem ide. Hogy megértsem, hogy tisztábban lássak, hogy tudjam, hogy mivel áll szemben. Attól akarom megmenteni, ami el fogja venni tőlem, ami felesleges, ami nem válik a hasznára, amivel becserkészték. Mit bánom én, hogy milyen tanokat követ, ha jól él velük. Amikor a saját bőrömön érzem a mágiáját, mégis utána jobban szenved a tettétől mint én. Én tudom, hogy mi a jó neki. *Az utolsó mondat nem véletlen. A tanok egy részével lehet egyetérteni, s bár csak azért hangzott el, hogy hátha felfedezi a másik is a benne rejlő ezen részét, de attól még igaz. Fáj kicsit a felismerés, de igaz.*
2142. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-11 09:28:41
Üzenet elküldve: 2025-01-11 09:28:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kopogtatás nélkül//
*Akármi is történik valójában, és legyen rá a magyarázat bármi, meg van győződve róla, hogy ő irányít. Csakis ő. Hogy is lehetne másképp? A lány hamarosan moccanni sem tud majd a kötelékeitől, nem tehet semmit. Semmit, amivel megvédhetné magát. A markában van, az ő foglya, azt tesz vele, amit akar, és akkor engedi szabadon, ha ő úgy dönt.
Meggyőződéséből akkor zökken ki egy pillanatra, mikor még azelőtt, hogy értük nyúlt volna, azok a vékony, mégis formás, harisnyába bújtatott lábak a kezei közé kerülnek. Azon kapja magát, hogy ahelyett, hogy a kötözéssel foglalkozna, kezei a bokáitól lassan elkezdenek egyre feljebb csúszni, mintha felfedezőútra akarnának indulni a nő testén. Hirtelen haragra gerjed emiatt, durva mozdulatokkal kötözi össze a bokáit. Elégedettségét feldúltság fűszerezi meg, ennek eredményeképp csattan végül az üres szék Mai-val szemben, aki örülhet, hogy a férfi egyelőre még csak a tárgyon vezeti le a feszültségét.*
- Még egy ilyen kurva trükk, és megkeserülöd. Nem megmondtam, hogy maradj nyugton?! *Hatalmasat sóhajt, és az ujjperceit megropogtatva próbálja megnyugtatni magát. A rozoga szék kínlódva reccsen, ahogy ledobja rá magát.*
- Állandóan játszol, de én átlátok rajtad. *Gondolja ő a kérdésre kapott választ hallva. Mai kötele egyébként elég szoros a kezén ahhoz, hogy ha nem tudja kioldani, nem fog tudni kiszabadulni belőle, de ha eleget próbálkozik, azt észreveheti, hogy a csomót eléri az ujjaival, így azt tudja piszkálni.*
- Milyen szép tündérmese. *Mondja ki végül a véleményét, amit nem akar hallani a lány, de továbbra sem ő dönti el, hogy mi kell, hogy érdekelje, és mi nem.*
- És én vagyok ebben a tündérmesében a gonosz, akit az igazságtalansággal és szomorú sorssal sújtott főhősnőnek le kell győznie ahhoz, hogy jó véget érhessen a történet, igaz? Kár, hogy az életben ezek a mesék sosem végződnek boldogan. Az élet igazságtalan, és az is marad. Bárhová menekülsz, ugyanazt fogod látni. *Hasonló „bölcsességekkel” látta el néhanapján a húgát is. A világon nincs jobb hely, csak más. Mindenhol jelen van a rossz, az ármány, a hazugság, a csalás és minden más, amitől az emberek szenvedni szoktak. Senki nem menekülhet el előlük.
Valóban a megszokott mesét hallja, egy szó azonban mégis megragadja a figyelmét: hiba.*
- Azért, mert egy korcs vagy, igaz? Ezért nem szerettek. *Ez is egy magától értetődő következtetés lehet, mert bár vannak árulkodó jelek, például hegyes fülei, a tisztavérű elfekre jellemző, egyértelmű vonások mégis hiányoznak a nőből.*
- És vágysz rá, hogy szeressenek, hm? Édes… Már csak azt nem értem, miből gondolod, hogy egy Sa'Tereth hívő szeretni fog, ha az a célod, hogy elszakítsd az istenétől? *Egészen közel hajol a másikhoz, szinte belemászik az arcába. Hátha úgy többet lát abból, ami odabent van.*
//Kopogtatás nélkül//
*Akármi is történik valójában, és legyen rá a magyarázat bármi, meg van győződve róla, hogy ő irányít. Csakis ő. Hogy is lehetne másképp? A lány hamarosan moccanni sem tud majd a kötelékeitől, nem tehet semmit. Semmit, amivel megvédhetné magát. A markában van, az ő foglya, azt tesz vele, amit akar, és akkor engedi szabadon, ha ő úgy dönt.
Meggyőződéséből akkor zökken ki egy pillanatra, mikor még azelőtt, hogy értük nyúlt volna, azok a vékony, mégis formás, harisnyába bújtatott lábak a kezei közé kerülnek. Azon kapja magát, hogy ahelyett, hogy a kötözéssel foglalkozna, kezei a bokáitól lassan elkezdenek egyre feljebb csúszni, mintha felfedezőútra akarnának indulni a nő testén. Hirtelen haragra gerjed emiatt, durva mozdulatokkal kötözi össze a bokáit. Elégedettségét feldúltság fűszerezi meg, ennek eredményeképp csattan végül az üres szék Mai-val szemben, aki örülhet, hogy a férfi egyelőre még csak a tárgyon vezeti le a feszültségét.*
- Még egy ilyen kurva trükk, és megkeserülöd. Nem megmondtam, hogy maradj nyugton?! *Hatalmasat sóhajt, és az ujjperceit megropogtatva próbálja megnyugtatni magát. A rozoga szék kínlódva reccsen, ahogy ledobja rá magát.*
- Állandóan játszol, de én átlátok rajtad. *Gondolja ő a kérdésre kapott választ hallva. Mai kötele egyébként elég szoros a kezén ahhoz, hogy ha nem tudja kioldani, nem fog tudni kiszabadulni belőle, de ha eleget próbálkozik, azt észreveheti, hogy a csomót eléri az ujjaival, így azt tudja piszkálni.*
- Milyen szép tündérmese. *Mondja ki végül a véleményét, amit nem akar hallani a lány, de továbbra sem ő dönti el, hogy mi kell, hogy érdekelje, és mi nem.*
- És én vagyok ebben a tündérmesében a gonosz, akit az igazságtalansággal és szomorú sorssal sújtott főhősnőnek le kell győznie ahhoz, hogy jó véget érhessen a történet, igaz? Kár, hogy az életben ezek a mesék sosem végződnek boldogan. Az élet igazságtalan, és az is marad. Bárhová menekülsz, ugyanazt fogod látni. *Hasonló „bölcsességekkel” látta el néhanapján a húgát is. A világon nincs jobb hely, csak más. Mindenhol jelen van a rossz, az ármány, a hazugság, a csalás és minden más, amitől az emberek szenvedni szoktak. Senki nem menekülhet el előlük.
Valóban a megszokott mesét hallja, egy szó azonban mégis megragadja a figyelmét: hiba.*
- Azért, mert egy korcs vagy, igaz? Ezért nem szerettek. *Ez is egy magától értetődő következtetés lehet, mert bár vannak árulkodó jelek, például hegyes fülei, a tisztavérű elfekre jellemző, egyértelmű vonások mégis hiányoznak a nőből.*
- És vágysz rá, hogy szeressenek, hm? Édes… Már csak azt nem értem, miből gondolod, hogy egy Sa'Tereth hívő szeretni fog, ha az a célod, hogy elszakítsd az istenétől? *Egészen közel hajol a másikhoz, szinte belemászik az arcába. Hátha úgy többet lát abból, ami odabent van.*
2141. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-10 18:49:54
Üzenet elküldve: 2025-01-10 18:49:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zsivány és zsemle//
*Nehezen tud kiigazodni a nőkön. Az egyik percben még ezt mondják, de azt akarják, aztán meg azt mondják, de nem ám ezt akarják, hanem tényleg azt. Érthető ez így? Nem, ugye? Zavaros. Hát, ez a zavar ül ki egy töredékpillanat erejéig az arcára ahogy Rinavessa őt vizslatva töprenng megint, vagy még mindig.*
- Tényleg nincs dó'gom. *-tárja szét karjait könnyed mozdulattal-* Reggeliér' mentem pont a Piacra, de hát.. Ez a tekert kalácskád van olyan jó, mint amit amoda kapnék. Sőt..
*Tűnődő pillantást vet a dobozra amit a leány a kezében tart, mintha magában hányná-vetné a dolgokat.*
- ..igazábó' jobb is. Mer' hát csak házi. *-aprót bólint is, mintha a szavait akarná megerősíteni-* Utána meg csak az ördögé lett vó'na a napom egyébkint is.
*Nem tukmálni akarja magát, félreértés ne essék, csupán Rinavessa aggódását akarja elhessegetni. Mert hát, felnőtt férfiú – csak el tudja dönteni, hogy mi fér bele a napjába s mi nem, nemde? De.
Rámosolyog a leányra, most már kicsit magabiztosabban, és megvonja fél vállát.*
- Segíthetsz, ha van kedved. De ha vó'na jobb dó'god, nem köll ám felügye'ni engem. El csak nem szaladok, nem igaz? *-elvigyorodik. Nem szalad el. Se a munka, se a leány elől. Bár az még csak igaz, hogy nem tud kiigazodni rajta, de hát majd csak sikerül egyszer?!-* De ha nincs jobb dó'god, se köll ám fe'tétlenű' befogjalak. Há' nem olyan családbú' származom én, hogy a nőkke' kalapá'tassunk!
*És ez tényleg így is van. Persze 'végen sem fenékig tejfel a nők élete, de valahogy úgy alakult, hogy vannak olyan munkák amiket a férfiak, s vannak, amiket a nők végeznek inkább. No: a kerítésjavítás pedig általában a férfiakra esik. Visszafordul a kerítés felé, mintha a szögelést ellenőrizné, és közben, mintegy mellékesen folytatja a szövegelést.*
- Addig meg legföjjebb mesé'sz magadrú'. Vagy amirő' kedved van. *-úgy mondja ezt, mintha valami mellékes dologról beszélne, pedig valójában tényleg kíváncsi. És így legalább a munka is máshogy telne, nem is annyira munka lenne, mint inkább valamiféle szórakozás. És akkor az eredeti tervei, meg ez az új feladat igazából egészen közel is kerülnének egymáshoz.*
//Zsivány és zsemle//
*Nehezen tud kiigazodni a nőkön. Az egyik percben még ezt mondják, de azt akarják, aztán meg azt mondják, de nem ám ezt akarják, hanem tényleg azt. Érthető ez így? Nem, ugye? Zavaros. Hát, ez a zavar ül ki egy töredékpillanat erejéig az arcára ahogy Rinavessa őt vizslatva töprenng megint, vagy még mindig.*
- Tényleg nincs dó'gom. *-tárja szét karjait könnyed mozdulattal-* Reggeliér' mentem pont a Piacra, de hát.. Ez a tekert kalácskád van olyan jó, mint amit amoda kapnék. Sőt..
*Tűnődő pillantást vet a dobozra amit a leány a kezében tart, mintha magában hányná-vetné a dolgokat.*
- ..igazábó' jobb is. Mer' hát csak házi. *-aprót bólint is, mintha a szavait akarná megerősíteni-* Utána meg csak az ördögé lett vó'na a napom egyébkint is.
*Nem tukmálni akarja magát, félreértés ne essék, csupán Rinavessa aggódását akarja elhessegetni. Mert hát, felnőtt férfiú – csak el tudja dönteni, hogy mi fér bele a napjába s mi nem, nemde? De.
Rámosolyog a leányra, most már kicsit magabiztosabban, és megvonja fél vállát.*
- Segíthetsz, ha van kedved. De ha vó'na jobb dó'god, nem köll ám felügye'ni engem. El csak nem szaladok, nem igaz? *-elvigyorodik. Nem szalad el. Se a munka, se a leány elől. Bár az még csak igaz, hogy nem tud kiigazodni rajta, de hát majd csak sikerül egyszer?!-* De ha nincs jobb dó'god, se köll ám fe'tétlenű' befogjalak. Há' nem olyan családbú' származom én, hogy a nőkke' kalapá'tassunk!
*És ez tényleg így is van. Persze 'végen sem fenékig tejfel a nők élete, de valahogy úgy alakult, hogy vannak olyan munkák amiket a férfiak, s vannak, amiket a nők végeznek inkább. No: a kerítésjavítás pedig általában a férfiakra esik. Visszafordul a kerítés felé, mintha a szögelést ellenőrizné, és közben, mintegy mellékesen folytatja a szövegelést.*
- Addig meg legföjjebb mesé'sz magadrú'. Vagy amirő' kedved van. *-úgy mondja ezt, mintha valami mellékes dologról beszélne, pedig valójában tényleg kíváncsi. És így legalább a munka is máshogy telne, nem is annyira munka lenne, mint inkább valamiféle szórakozás. És akkor az eredeti tervei, meg ez az új feladat igazából egészen közel is kerülnének egymáshoz.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2143-2162