//Második szál//
//Zsivány és zsemle//
*Biztos jót kuncogna magában azon, ha tudná, hogy Rinavessa a kerítés helyett őt figyeli inkább. De nem tudja, mert nem veszi észre - nem veszi észre, mert ő maga viszont most valóban a kerítéssel foglalkozik. Nem volt túlzó amikor azt mondta a leánynak, hogy nem nagy valami kijavítani a szerkezetet; csupán azért fog eltartani egy darabig, mert elég ramaty állapotú. Még az sem kizárt, hogy nem is végez vele ma. Persze ez sem zavarná, legfeljebb visszajönne. Természetesen csak a kerítés miatt. Meg valami finom süteményért, ha már erre jár..?!
Rápislant Rinavessára ahogy az összeszedi a kalácskás dobozt, félszeg mozdulattal legyint*
- Kicsit értek csak. *-szerényen hunyorint egyet. Végül is ilyesmiből él.-* Jó'van. Megleszek itt.
*Viszonozza a leány mosolyát, de nem igyekszik egyből visszatérni a kerítéshez. Szeme pár hosszú pillanatig rajtamarad a távozó leányon, orra alatt mosolyog egy picit, majd csak visszatér a munkához.
S most, hogy egyedül van a szerszámmal és a feladattal, igazából neki is lát a dolognak. Átellenőrzi az összes lécet amit a leány megszögelt, és azokat is, amiket nem; ahol szükséges, ott újra cseréli a régi, rozsdás szegeket, vagy ráüt még egyet-kettőt az újakra, amik nem annyira erősen tartanak. Közben időről-időre ellenőrzi amit csinál, és egyre elégedettebb azzal, hogy az épp dolgozott szakasz mind erősebbé és masszívabbá válik. Míg dolgozik, szokásához híven halkan dúdol valami dalt, amit talán csak Szántóvégen ismernek. Fogai közül néha egy-egy szótöredék is előbújik; hogy épp a kerítés miatt motyog valamit, vagy a dal szövegének a része-e, azt lehetetlen megállapítani.
Belefeledkezik a munkába; talán bő két fertályóra is eltelik, mire legközelebb megáll. Hátrébb húzódik, s a két lépés távolságból méri fel az eddigi munkáját. Nem halad rossz tempóval, és amit már megcsinált, az egész jó is lett. Persze akkor lenne az igazi, ha az egész kerítés úgy ahogy van újra lenne csinálva, mert ezzel a tódozással-fódozással.. de ilyennel nem is akarná borzolni a leány idegeit, nem lenne az olcsó mulatság, jó aranyat elkérnének csak a friss faáruért a fűrészmalomban.
Megpörgeti kissé az ujjai között a kalapácsot, felpislant az égre hogy betájolja az időt – még bőven övé a délelőtt. Aprót biccent csak úgy magának, és a kalapácsot leengedi a kerítéslécek rakása mellé -csak nem viszik el?!-, és kényelmes léptekkel a ház ajtaja felé indul. Mikor odaér, megkoppintja az ajtót, de nem vár válaszra, hiszen Rinavessa azt mondta, hogy menjen be nyugodtan. Odabent aztán nem nagyon néz szét -kicsi a ház, illetlennek érezné-, inkább csak a leányt keresi a tekintete.*
- Zavarnálak egy pillanatra, ha nem bánod. *-szavait félszeg mosollyal toldja meg.*