// Második szál //
// Munkálatok //
*A zsoldos a kerítésen túlról menekített tyúkokra néz, aztán a köpcösre.*
- Nem csak hiszik, Brudo. Az a nagy büdös helyzet, hogy azok vagyunk.
*A megállapítás hamarosan kibukik a lányból is, amire Dorasnak kedve lenne egy elismerő kézrázással gratulálni az újdonsült tettestársaknak a vitathatatlan titulushoz. Még a kutya is kaphatna egy lapogatást, mert ha úgy nézzük, szintén zenész.
A szívmelengető ceremónia azonban elmarad, mert az eb ismét magára von minden figyelmet. Brudo kendermagosai már rutinosak és hamar felülnek az udvaron árválkodó, fa egyik csonka ágára. A bolhás hiába kerülgeti, nem tud felkapaszkodni utánuk a fa törzsének támasztott limlomokon. A csaholást persze így se unja meg, míg a tésasszony elő nem veszi őkelmét.
Doras csak az állát vakargatva vigyorog a bajsza alatt. Szegény eb, most aztán alapos fejmosást kap. Hiába pillant ki egyszer-egyszer hol Brudora, hol meg a zsoldos felé, a férfinép nagyon jól ismeri ezt a hangszínt, amin most a lány kommandíroz. Ilyenkor a legbölcsebb csöndben kivárni a vihar elvonultát. A csahos is érezheti ezt, bár még fiatal, de csak a felemás pettyel festett szemöldökeit emelgeti, amitől óhatatlanul is ártatlan és/vagy bűntudatos hatást kelt. Olykor tétován mozgatni kezdi a farkát vagy nyel egyet. Doras szinte biztos benne, hogy amint egy kicsit elpárolog a lány feldúltsága, ez a kelekótya bolhazsák úgy keni kenyérre, mint a pinty.
A játszanál szóra feljebb szöknek az eddig lekonyuló fülek, de a kotródj-ot egészen rutinosan hagyja figyelmen kívül, a dögség. Aztán beviszi a kegyelemdöfést: a hátára fordul és az égbe kalimpáló mancsokkal, járó farokkal, lógó nyelvvel ficeregve próbál a főnökasszony kegyeibe férkőzni.*
- Ne légy olyan szigorú, Brudo. Még akár jó hasznát is veheted. Nem árt az, ha van egy eb a háznál. Kicsit meg kell regulázni, aztán nem kell aggódnod, hogy valaki kilopja a tyúkjaidat a kerítésen. Cudar világot élünk. Több a tolvaj, mint gondolnád *pillant jelentőségteljesen a lányra.* - Igaz, drága? *Aljas vigyorral simogatja a hóna alatt tartott bűnjel fekete alapon fehér pettyes tollait, de azért ugrásra kész, mert benne van a pakliban, hogy az eb után őt is a szőnyeg szélére állítják, ha nem vigyáz.*
- Ha teljesen besötétedett, majd visszavisszük a fölösleget, hogy megnyugodjon a lelkiismeretetek. *Az övék. Dorasé az ilyen apróságokon, mint a tyúklopás, fel se horkan.* - Csak az a kérdés, hogy mi legyen azzal, amelyiket a bolhazsák megrágott. Átdobjuk azt is gazduraméknak a kerítésen, hadd vakarja a fejét? *dönög magában, hiszen ha ők beletenyereltek ebbe a csavarba, mástól miért ne tagadnák meg?*