Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 16 (301. - 320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
320. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-03-14 13:31:52
Üzenet elküldve: 2021-03-14 13:31:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Jenari//
*Gaerralosról aki ismeri, tudhatja, hogy nem az a fajta ember, akit különösebben zavar a csönd. Ha van mondanivalója, azt is megfontolt módon közli, ha pedig nincs, akkor nem próbál úgy tenni, mintha lenne.
Ezen információ birtokában pedig nem meglepő, hogy némán gyalogolnak a Kaszárnya felé. A másik testbeszédéből úgy ítéli meg, hogy most nem is árt meg a csönd.
Séta közben azon gondolkozik, hogy a Kaszárnyában meddig kell majd várni az új őrségparancsnokra, és milyen ember lehet. Azt leszűrte, hogy Jenari sem tud többet a férfiról, mint jómaga, így nem látja sok értelmét kérdezősködni.
Magában latolgatja hát az esélyeit. Valahogy úgy érzi, hogy ezen a vidéken ritka madár a nyitott, mágiakedvelő katona, így feleslegesnek érzi az remélni, hogy az őrségparancsnokot ilyen fából faragták.
Ez pedig azt jelenti, hogy esélyesen neki kell meggyőznie az új Kapitányt, hogy egy hozzá hasonló, súlyosan lesérült, csatamágusi ambíciókkal rendelke*ző veterán több haszont hoz majd, mint terhet.
Ahogy a távolban már látni kezdi a Kaszárnya épületét, egy halk sóhajt hallat, kiegyenesíti a hátát, kevésbé támaszkodva utazóbotjára, és igyekezve elrejteni sántaságát egyenletes lépésekkel halad tovább az Őrség szállása felé.
*Gaerralosról aki ismeri, tudhatja, hogy nem az a fajta ember, akit különösebben zavar a csönd. Ha van mondanivalója, azt is megfontolt módon közli, ha pedig nincs, akkor nem próbál úgy tenni, mintha lenne.
Ezen információ birtokában pedig nem meglepő, hogy némán gyalogolnak a Kaszárnya felé. A másik testbeszédéből úgy ítéli meg, hogy most nem is árt meg a csönd.
Séta közben azon gondolkozik, hogy a Kaszárnyában meddig kell majd várni az új őrségparancsnokra, és milyen ember lehet. Azt leszűrte, hogy Jenari sem tud többet a férfiról, mint jómaga, így nem látja sok értelmét kérdezősködni.
Magában latolgatja hát az esélyeit. Valahogy úgy érzi, hogy ezen a vidéken ritka madár a nyitott, mágiakedvelő katona, így feleslegesnek érzi az remélni, hogy az őrségparancsnokot ilyen fából faragták.
Ez pedig azt jelenti, hogy esélyesen neki kell meggyőznie az új Kapitányt, hogy egy hozzá hasonló, súlyosan lesérült, csatamágusi ambíciókkal rendelke*ző veterán több haszont hoz majd, mint terhet.
Ahogy a távolban már látni kezdi a Kaszárnya épületét, egy halk sóhajt hallat, kiegyenesíti a hátát, kevésbé támaszkodva utazóbotjára, és igyekezve elrejteni sántaságát egyenletes lépésekkel halad tovább az Őrség szállása felé.
319. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-03-11 18:06:23
Üzenet elküldve: 2021-03-11 18:06:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A jó, a rossz, és a csúf valóság//
*Thea saját bevallása szerint is kicsit túl sok ez most neki. A lány sóhaja és fürkésző tekintete ugyan nem elutasító, mégis rengeteg bizonytalansággal teli. Apja visszatértében eddig olyan biztos volt a másik, most azonban ezt illetően is kétség szorul hangjába. Kesnek ugyan jól esik a karját marasztalni készülő kéz, de mégis a mellett dönt, hogy most jobb, ha távozik.*
- Jó éjt Thea! *Mosolyogva köszön el a lánytól, bár a mosoly nem teljesen felhőtlen, mégis nem mutatja jelét semmi neheztelésnek. Halkan kioson a viskóból, hogy szállást keressen estére. Út közben folyamatosan cikáznak a gondolatai, s szinte semmit sem alszik az éjjel.*
//Másnap//
*Mondhatná, hogy korán felkelt, de igazából le sem feküdt. A várost járta, sétált a csillagos ég alatt és töprengett a jelenen, jövőn, múlton. A nap felkeltével azonban lázas kutató munkába kezdett, s ez egészen délig kitart neki. Így ebéd környékén érhet Theaék házához. Bekopogtat az ajtón és türelmesen vár. Ha ajtót nyitnak neki, akkor két csokor frissen szedett virágot láthatnak a kezében, s a tőle megszokott komisz vigyort. Nem tűnik megtörtnek, bár alig érezhetően látszik rajta, hogy nem aludt, lelkesedésén ez nem csorbít semmit.*
*Thea saját bevallása szerint is kicsit túl sok ez most neki. A lány sóhaja és fürkésző tekintete ugyan nem elutasító, mégis rengeteg bizonytalansággal teli. Apja visszatértében eddig olyan biztos volt a másik, most azonban ezt illetően is kétség szorul hangjába. Kesnek ugyan jól esik a karját marasztalni készülő kéz, de mégis a mellett dönt, hogy most jobb, ha távozik.*
- Jó éjt Thea! *Mosolyogva köszön el a lánytól, bár a mosoly nem teljesen felhőtlen, mégis nem mutatja jelét semmi neheztelésnek. Halkan kioson a viskóból, hogy szállást keressen estére. Út közben folyamatosan cikáznak a gondolatai, s szinte semmit sem alszik az éjjel.*
//Másnap//
*Mondhatná, hogy korán felkelt, de igazából le sem feküdt. A várost járta, sétált a csillagos ég alatt és töprengett a jelenen, jövőn, múlton. A nap felkeltével azonban lázas kutató munkába kezdett, s ez egészen délig kitart neki. Így ebéd környékén érhet Theaék házához. Bekopogtat az ajtón és türelmesen vár. Ha ajtót nyitnak neki, akkor két csokor frissen szedett virágot láthatnak a kezében, s a tőle megszokott komisz vigyort. Nem tűnik megtörtnek, bár alig érezhetően látszik rajta, hogy nem aludt, lelkesedésén ez nem csorbít semmit.*
318. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-03-08 14:02:16
Üzenet elküldve: 2021-03-08 14:02:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A jó, a rossz, és a csúf valóság//
*Sok? Talán igen. Vagy talán csak az idegennek tűnő érzések áradata a megterhelő. Mindig is vonzódott a lovászfiúhoz, de ő _csak_ egy lovászfiú volt, így sosem mert, sosem akart mélyebben belemenni ebbe a lehetetlennek tűnő gondolatba. Volt elég széptevője ahhoz, hogy azok kellően eltereljék a gondolatait. Azoknak az érzéseivel kényelmesen el tudott játszadozni, amikor még önmaga volt. De most nem önmaga. Most egy megtört és összezavarodott lány, akinek fogalma sincs mihez kezdjen magával és a helyzetével. Pár éve apja kényelmesen elrendezte az életét. A sült galamb mindig a szájába röppent és ez a későbbiekre is így volt elrendelve. Az apja intéz neki egy gazdag férjnek valót, ahol továbbra sem lesz gondja semmire. De ez az álomvilág a felkeléssel szerte foszlott, s a való világban már teljesen máshogy működnek a dolgok így, hogy senki sem fogja a kezét és vezeti az úton.*
- Talán egy kicsit.
*Bólint, majd egy hosszú sóhaj kíséretében ismét a férfi arcát fürkészi. Próbál kiolvasni belőle valamit, ami a segítségére lehet, de az eltakarni kívánt csalódottságnál többet nem talál. S ez nem segít, hanem csak hirtelen növeli meg a bűntudatát. Biztos abban, hogy egy élet Keslaud oldalán boldog lehetne, de az elkényeztetett csitri vágyakozik a gazdagság után is. És Thea kétli, hogy valaha is meg tudná teremteni a férfi azt a közeget, amiben ő felnőtt, s amiben le akarja élni az életét. Hiába, hogy már nem egy lovász, nem élnének szerénységben, neki az átlagos sem elég jó. Vagyis nem hinné, hogy bele tudna szokni.*
- Ha visszatér...
*Sóhajt bólintva, de hangjából már kevésbé cseng ki a bizakodás. Sokkal inkább a kétely üti fel a fejét. Egy ideje úgy érzi, hogy sosem látja viszont apját, sosem szabadul ki ebből a kínzókamrából.*
- Nem... tényleg van hely.
*Lép is a férfi után, majd a karjára fogva készül marasztalni. De talán valóban jobb lenne, ha mindketten tartanának egy szusszanásnyi szünetet. Holnapra talán már Keslaud sem gondolná, hogy jók lennének együtt. Rájönne, hogy csak egy pillanatnyi, balga fellángolás az egész, ami másnapra már tova is szállna. Így el is engedi a karját, majd beleegyezőn rá is bólint a férfi szavaira. Egy lépést elhátrálva hagyja, hogy tovább szedje össze a holmiját, ne legyen láb alatt. Azután, ha szükségesnek ítéltetik kikíséri a férfit, bár igaz, hogy ebben a kis viskóban eltévedni aztán nem fog. Ha pedig végül magára marad ő maga is elvonul a szobájába, de az álom nem jön a szemére. Forgolódik, tépelődik és próbál küzdeni ellene, hogy a bűntudat ne marcangolja szét. A mai egy hosszú éjszaka lesz.*
//Másnap//
*Eildi furcsállta, hogy talán először fordult elő, hogy a lány korábban ébredt meg, mint ő maga. Az pedig még gyanúsabbá tette az egészet, hogy reggeli alatt, s kora délelőtti órákban egy szót sem szólt. Thea tesz-vesz, pakol, bármit megcsinál, hogy megszabaduljon a kínzó gondolatoktól. A reggel sem hozott könnyebbséget, s hiába igyekszik magát lefoglalni képtelen Keslaudon kívül másra gondolni. Szíve szerint azonnal felkutatná, tényleg a karjaiba omolna, de elméjének még ép része hevesen tiltakozik ellene, ami miatt nem is indult neki, hogy megkeresse a férfit. Talán, ha valóban ma is eljön, akkor majd okosabb lesz.*
- Na-na, furcsa vagy nekem lány.
*Töri meg végül a gyanús csendet az asszony, mire Thea úgy rezzen össze, akár egy felzargatott őzsuta. A kezében tartott lábos, melyet épp készült a polcra felpakolni ki is esik, hangos csattanással érve a padlóra. A megriadt lányt értetlenül bámulja az asszony. Idejét sem tudja mikor látta őt utoljára ilyennek.*
- Keslaud visszatért.
*Motyogja maga elé, ahogy rendületlenül a földet ért lábast fürkészi. Mintha attól várná a megváltást zavarodottságára. Az asszony egy ideig meglepetten figyeli, majd széles mosoly terül el a ráncos arcon.*
- Ez remek hír! És jól van? Meglátogat?
*Tapsikol is örömében a nő, már túl is lépve a lány különös viselkedésén. Persze tudja már, hogy mi áll így az egész hátterében. Emlékszik a kis csitri titkoltnak remélt pillantásaira, amivel a lovászfiút fürkészte. De egyetlen egy alkalom volt, mikor bevallotta a dadának, hogy sokkal vonzóbb, a szívének sokkal kedvesebb ez az egyszerű kis lovász, mint akármelyik piperkőc pojáca. De később, mikor Eildi felhozta a dolgot már minden a tagadás hazugságaiba veszett. Persze nem ejtették az asszonyt sem a fejére. Ő is volt szerelmes, de még mennyire, de tudta, hogy az akkori helyzetükben egy ilyen románc úgy is halálra lenne ítélve, így nem is piszkálta fel sosem a dolgot. De nagyon úgy néz ki, hogy most annak a jóképű kis fickónak sikerült felkavarni az állóvizet.*
- Azt hiszem. Nem tudom. Nem biztos... De ahj, Eildi beszéljünk másról. Ha akar jön, biztos téged is meg akar látogatni. Tudod, hogy engem sosem érdekelt, hogy mit csinál.
*Kezd is puffogni, akárcsak régi önmaga, ami talán most jó jelnek tűnik. Talán csak egy ostoba botlás volt a tegnap esti gondolatáradat. A lábost is idegesen kapja fel, majd pakolja is a polcra, hogy aztán mogorva tekintetet öltve trappoljon a székig. A fenekét nagy puffanással helyezi is le, de szemei azonnal az ajtót kezdik fürkészni, mintha mégiscsak várná, hogy kopogtassanak rajta.*
- Tudom, téged sosem.
*Ingatja meg a fejét egy bujkáló mosollyal, miközben befejezi a szoba rendbetételét. Bár igaz, hogy sok pakolni való nem igazán akad.*
- De azért ajánlom neki, hogy meglátogasson engem is. Kizárt, hogy Eildi dadát nem akarja látni. Még akkor is, ha a te nagy szádra nem kíváncsi.
*Egy sértett horkantásra kuncogással felel, majd ahogy tovább indul, hogy a fürdőnek csúfolt helyiségben is rendet tegyen azért a lány arcára simít gyengéden.*
*Sok? Talán igen. Vagy talán csak az idegennek tűnő érzések áradata a megterhelő. Mindig is vonzódott a lovászfiúhoz, de ő _csak_ egy lovászfiú volt, így sosem mert, sosem akart mélyebben belemenni ebbe a lehetetlennek tűnő gondolatba. Volt elég széptevője ahhoz, hogy azok kellően eltereljék a gondolatait. Azoknak az érzéseivel kényelmesen el tudott játszadozni, amikor még önmaga volt. De most nem önmaga. Most egy megtört és összezavarodott lány, akinek fogalma sincs mihez kezdjen magával és a helyzetével. Pár éve apja kényelmesen elrendezte az életét. A sült galamb mindig a szájába röppent és ez a későbbiekre is így volt elrendelve. Az apja intéz neki egy gazdag férjnek valót, ahol továbbra sem lesz gondja semmire. De ez az álomvilág a felkeléssel szerte foszlott, s a való világban már teljesen máshogy működnek a dolgok így, hogy senki sem fogja a kezét és vezeti az úton.*
- Talán egy kicsit.
*Bólint, majd egy hosszú sóhaj kíséretében ismét a férfi arcát fürkészi. Próbál kiolvasni belőle valamit, ami a segítségére lehet, de az eltakarni kívánt csalódottságnál többet nem talál. S ez nem segít, hanem csak hirtelen növeli meg a bűntudatát. Biztos abban, hogy egy élet Keslaud oldalán boldog lehetne, de az elkényeztetett csitri vágyakozik a gazdagság után is. És Thea kétli, hogy valaha is meg tudná teremteni a férfi azt a közeget, amiben ő felnőtt, s amiben le akarja élni az életét. Hiába, hogy már nem egy lovász, nem élnének szerénységben, neki az átlagos sem elég jó. Vagyis nem hinné, hogy bele tudna szokni.*
- Ha visszatér...
*Sóhajt bólintva, de hangjából már kevésbé cseng ki a bizakodás. Sokkal inkább a kétely üti fel a fejét. Egy ideje úgy érzi, hogy sosem látja viszont apját, sosem szabadul ki ebből a kínzókamrából.*
- Nem... tényleg van hely.
*Lép is a férfi után, majd a karjára fogva készül marasztalni. De talán valóban jobb lenne, ha mindketten tartanának egy szusszanásnyi szünetet. Holnapra talán már Keslaud sem gondolná, hogy jók lennének együtt. Rájönne, hogy csak egy pillanatnyi, balga fellángolás az egész, ami másnapra már tova is szállna. Így el is engedi a karját, majd beleegyezőn rá is bólint a férfi szavaira. Egy lépést elhátrálva hagyja, hogy tovább szedje össze a holmiját, ne legyen láb alatt. Azután, ha szükségesnek ítéltetik kikíséri a férfit, bár igaz, hogy ebben a kis viskóban eltévedni aztán nem fog. Ha pedig végül magára marad ő maga is elvonul a szobájába, de az álom nem jön a szemére. Forgolódik, tépelődik és próbál küzdeni ellene, hogy a bűntudat ne marcangolja szét. A mai egy hosszú éjszaka lesz.*
//Másnap//
*Eildi furcsállta, hogy talán először fordult elő, hogy a lány korábban ébredt meg, mint ő maga. Az pedig még gyanúsabbá tette az egészet, hogy reggeli alatt, s kora délelőtti órákban egy szót sem szólt. Thea tesz-vesz, pakol, bármit megcsinál, hogy megszabaduljon a kínzó gondolatoktól. A reggel sem hozott könnyebbséget, s hiába igyekszik magát lefoglalni képtelen Keslaudon kívül másra gondolni. Szíve szerint azonnal felkutatná, tényleg a karjaiba omolna, de elméjének még ép része hevesen tiltakozik ellene, ami miatt nem is indult neki, hogy megkeresse a férfit. Talán, ha valóban ma is eljön, akkor majd okosabb lesz.*
- Na-na, furcsa vagy nekem lány.
*Töri meg végül a gyanús csendet az asszony, mire Thea úgy rezzen össze, akár egy felzargatott őzsuta. A kezében tartott lábos, melyet épp készült a polcra felpakolni ki is esik, hangos csattanással érve a padlóra. A megriadt lányt értetlenül bámulja az asszony. Idejét sem tudja mikor látta őt utoljára ilyennek.*
- Keslaud visszatért.
*Motyogja maga elé, ahogy rendületlenül a földet ért lábast fürkészi. Mintha attól várná a megváltást zavarodottságára. Az asszony egy ideig meglepetten figyeli, majd széles mosoly terül el a ráncos arcon.*
- Ez remek hír! És jól van? Meglátogat?
*Tapsikol is örömében a nő, már túl is lépve a lány különös viselkedésén. Persze tudja már, hogy mi áll így az egész hátterében. Emlékszik a kis csitri titkoltnak remélt pillantásaira, amivel a lovászfiút fürkészte. De egyetlen egy alkalom volt, mikor bevallotta a dadának, hogy sokkal vonzóbb, a szívének sokkal kedvesebb ez az egyszerű kis lovász, mint akármelyik piperkőc pojáca. De később, mikor Eildi felhozta a dolgot már minden a tagadás hazugságaiba veszett. Persze nem ejtették az asszonyt sem a fejére. Ő is volt szerelmes, de még mennyire, de tudta, hogy az akkori helyzetükben egy ilyen románc úgy is halálra lenne ítélve, így nem is piszkálta fel sosem a dolgot. De nagyon úgy néz ki, hogy most annak a jóképű kis fickónak sikerült felkavarni az állóvizet.*
- Azt hiszem. Nem tudom. Nem biztos... De ahj, Eildi beszéljünk másról. Ha akar jön, biztos téged is meg akar látogatni. Tudod, hogy engem sosem érdekelt, hogy mit csinál.
*Kezd is puffogni, akárcsak régi önmaga, ami talán most jó jelnek tűnik. Talán csak egy ostoba botlás volt a tegnap esti gondolatáradat. A lábost is idegesen kapja fel, majd pakolja is a polcra, hogy aztán mogorva tekintetet öltve trappoljon a székig. A fenekét nagy puffanással helyezi is le, de szemei azonnal az ajtót kezdik fürkészni, mintha mégiscsak várná, hogy kopogtassanak rajta.*
- Tudom, téged sosem.
*Ingatja meg a fejét egy bujkáló mosollyal, miközben befejezi a szoba rendbetételét. Bár igaz, hogy sok pakolni való nem igazán akad.*
- De azért ajánlom neki, hogy meglátogasson engem is. Kizárt, hogy Eildi dadát nem akarja látni. Még akkor is, ha a te nagy szádra nem kíváncsi.
*Egy sértett horkantásra kuncogással felel, majd ahogy tovább indul, hogy a fürdőnek csúfolt helyiségben is rendet tegyen azért a lány arcára simít gyengéden.*
317. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-03-08 08:36:34
Üzenet elküldve: 2021-03-08 08:36:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A jó, a rossz, és a csúf valóság//
*Az érzelmek elfedésében Thea mindig is jobb volt. Kes kevésbé tudja ezt megtenni, nem az a fajta, aki játszadozik a másikkal, hanem határozottan cselekszik, bár ez tudvalevő, hogy nem mindig jó ötlet a másik nemmel szemben. Őszinte kérdésére egy bizonytalan választ kap, s a lány a kis székről fel is áll, így elkerülve a közeledést. Thea a páncélját vizslatva elmondja, hogy egyáltalán nem számított erre a helyzetre, és érezteti, hogy ez így sok elsőre neki. Kes mélyet sóhajt, majd egy széles mosolyt erőltet arcára, amint féltérdelő helyzetéből visszaül az ágyra.*
- Sajnálom, ez így sok lehetett egyszerre. *Nem így tervezte, de végül kitörtek belőle az iménti érzések melyeknek kifejezését képtelen volt megfékezni. Teljesen megérti a lány kétségeit, mert érzékeli, hogy hirtelen berobbant az életébe és nagyon komoly érzésekkel kereste meg, szinte a semmiből.*
- Igazad van, ha apád visszatér, akkor biztos megváltozik a helyzet. *Bár kis esélyt lát rá ennyi idő után, de ha valóban visszatér a kereskedő apa, akkor az érzéseinek nem lesz semmi létjogosultsága. Fel is áll az ágyról és sajnálkozó tekintettel néz a gesztenyeszín szempárba.*
- Butaság volt tőlem, így ajtóstól rontani rád. Lehet, hogy jobb, ha ma mégsem alszok itt. Találok szállást, és holnap majd nyugodtabban folytatjuk. Nem hozom fel többet, ígérem. *Nem akarta így felzaklatni Thea-t, de mégis sikerült. Lassan szedelőzködni kezd, hogy a félreértések és a további érzelmi viharok elkerülése végett most távozzon. Talán holnapra mindketten lenyugodnak és higgadtan meg tudják beszélni, bár a keserűség azért átjárja a fiút. Szemének csillogása is megtörik, de semmit sem erőltet tovább. Szeretné, ha a másik megnyugodna, és ehhez talán az a legjobb, ha most elmegy. Megvárja még mit reagál a lány, mert az sem lenne szép tőle ha csak így faképnél hagyná mindezek után.*
*Az érzelmek elfedésében Thea mindig is jobb volt. Kes kevésbé tudja ezt megtenni, nem az a fajta, aki játszadozik a másikkal, hanem határozottan cselekszik, bár ez tudvalevő, hogy nem mindig jó ötlet a másik nemmel szemben. Őszinte kérdésére egy bizonytalan választ kap, s a lány a kis székről fel is áll, így elkerülve a közeledést. Thea a páncélját vizslatva elmondja, hogy egyáltalán nem számított erre a helyzetre, és érezteti, hogy ez így sok elsőre neki. Kes mélyet sóhajt, majd egy széles mosolyt erőltet arcára, amint féltérdelő helyzetéből visszaül az ágyra.*
- Sajnálom, ez így sok lehetett egyszerre. *Nem így tervezte, de végül kitörtek belőle az iménti érzések melyeknek kifejezését képtelen volt megfékezni. Teljesen megérti a lány kétségeit, mert érzékeli, hogy hirtelen berobbant az életébe és nagyon komoly érzésekkel kereste meg, szinte a semmiből.*
- Igazad van, ha apád visszatér, akkor biztos megváltozik a helyzet. *Bár kis esélyt lát rá ennyi idő után, de ha valóban visszatér a kereskedő apa, akkor az érzéseinek nem lesz semmi létjogosultsága. Fel is áll az ágyról és sajnálkozó tekintettel néz a gesztenyeszín szempárba.*
- Butaság volt tőlem, így ajtóstól rontani rád. Lehet, hogy jobb, ha ma mégsem alszok itt. Találok szállást, és holnap majd nyugodtabban folytatjuk. Nem hozom fel többet, ígérem. *Nem akarta így felzaklatni Thea-t, de mégis sikerült. Lassan szedelőzködni kezd, hogy a félreértések és a további érzelmi viharok elkerülése végett most távozzon. Talán holnapra mindketten lenyugodnak és higgadtan meg tudják beszélni, bár a keserűség azért átjárja a fiút. Szemének csillogása is megtörik, de semmit sem erőltet tovább. Szeretné, ha a másik megnyugodna, és ehhez talán az a legjobb, ha most elmegy. Megvárja még mit reagál a lány, mert az sem lenne szép tőle ha csak így faképnél hagyná mindezek után.*
316. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-03-04 12:43:18
Üzenet elküldve: 2021-03-04 12:43:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A jó, a rossz, és a csúf valóság//
*Most valahogy teljesen más a férfi közelsége. Talán a nélküle töltött évek tehetnek róla, vagy az, hogy lényegében most mind a ketten egyenrangúak. Nincs sem vagyon, sem rang, ami a másikat felemelné egy elérhetetlen piedesztálra. Sokkal közvetlenebbül beszélhetnek, vitatkozhatnak is és még egy-egy kósza, viccesebb megjegyzést is megejthetnek. De valahogy mégis furcsa az egész helyzet, amit noha magának is tagad a lány, de azért igencsak feszélyezi.*
- Minden csak nézőpont kérdése. Ha már ketten vannak, akkor az összebújás jó a vacogás ellen.
*Kacsint mosolyogva a férfira. A megjegyzést, miszerint, majd Keslaud kipróbáltatja vele a dolgot most még elengedi a füle mellett. Így is elég feldolgozni valót adnak az elkövetkezendő pillanatok. A simítás, a csók, kettejük szívének heves dübörgése. Mind-mind egy olyan pillanat, amire ezelőtt sosem gondolt volna. Ismételten maga előtt nem tudja tagadni, hogy hasonló gondolatok, álomképek nem merültek fel benne a férfival kapcsolatban. De az akkori lehetőségeik nem igazán voltak hatalmasak ahhoz, hogy ez felszínre kerüljön. A rang, a vagyon óriási szakadékot képezett kettejük között. Apja sosem örült volna annak, ha valaha is egy hozzá méltatlan lovászfiúval kezd. Így maradtak a gyerekes csínyek, amikkel igyekezett a lehetőségekhez mérten jobban elrettenteni magától a fiút. Azt gondolta sikerrel járt, hogy Keslaud meggyűlölte, s csak a muszáj tartja a családnál, de a jelen helyzet az arcába ordította, hogy hatalmasat tévedett. A férfi kérdésére hirtelen nem is tudja mit mondhatna. A kettősség, amit érez elrettenti az őszinte válaszadástól. Jelen helyzetében szinte belevetné magát a karjai közé. De mi lesz, ha az apja végre hazatér? Mihez fog kezdeni a kapcsolatukkal? Tudja jól, hogy apjának milyen tervei voltak vele. Odaadni egy gazdag ficsúrnak, aki az élete végéig gondoskodna arról, hogy a lányának gondtalan élete legyen. Az ő életének történetében sosem szerepelt az őszinte szerelem. Egészen eddig a pillanatig, amikor is a lovászfiú kitépte a kezéből a befejezetlen könyvecskét és apró cafatokra tépte. Az eddig biztosnak tűnő jövő a lázadással és Kes felbukkanásával ismét olyan bizonytalanná vált, ami megriasztja a lányt. Most milyen jó is lenne kikérni Eildi véleményét. Ő okos és tapasztalt asszony, sok jó tanáccsal látta már el eddig is, amit, ha kivételes esetekben meg is fogadott sosem járt rosszul.*
- Én... Nem tudom.
*Nyögi is ki a nem várt választ. A hirtelen köréjük ereszkedő rózsaszín köd egy pillanat alatt foszlott a semmibe. Így a remélt csók is elmarad vele együtt. A kis székről felkelve húzódik el, majd az ajkába harapva pillant a sarokba pakolt páncélra.*
- Fogalmam sincs Keslaud. Öt évre eltűntél, sosem gondoltam volna, hogy valaha is visszatérsz. És, hogy így térsz vissza. Hogy... hogy bevallasz mindent.
*Nyögve, kissé idegesen túr bele kusza tincseibe, majd egy ideges halálraítélt rutinjával kezd fel-alá járkálni a szobában.*
- Miért kellett? Miért most? Apám, ha hazatér, akkor mi lesz?
*Kapja is vissza végül a tekintetét a férfira.*
*Most valahogy teljesen más a férfi közelsége. Talán a nélküle töltött évek tehetnek róla, vagy az, hogy lényegében most mind a ketten egyenrangúak. Nincs sem vagyon, sem rang, ami a másikat felemelné egy elérhetetlen piedesztálra. Sokkal közvetlenebbül beszélhetnek, vitatkozhatnak is és még egy-egy kósza, viccesebb megjegyzést is megejthetnek. De valahogy mégis furcsa az egész helyzet, amit noha magának is tagad a lány, de azért igencsak feszélyezi.*
- Minden csak nézőpont kérdése. Ha már ketten vannak, akkor az összebújás jó a vacogás ellen.
*Kacsint mosolyogva a férfira. A megjegyzést, miszerint, majd Keslaud kipróbáltatja vele a dolgot most még elengedi a füle mellett. Így is elég feldolgozni valót adnak az elkövetkezendő pillanatok. A simítás, a csók, kettejük szívének heves dübörgése. Mind-mind egy olyan pillanat, amire ezelőtt sosem gondolt volna. Ismételten maga előtt nem tudja tagadni, hogy hasonló gondolatok, álomképek nem merültek fel benne a férfival kapcsolatban. De az akkori lehetőségeik nem igazán voltak hatalmasak ahhoz, hogy ez felszínre kerüljön. A rang, a vagyon óriási szakadékot képezett kettejük között. Apja sosem örült volna annak, ha valaha is egy hozzá méltatlan lovászfiúval kezd. Így maradtak a gyerekes csínyek, amikkel igyekezett a lehetőségekhez mérten jobban elrettenteni magától a fiút. Azt gondolta sikerrel járt, hogy Keslaud meggyűlölte, s csak a muszáj tartja a családnál, de a jelen helyzet az arcába ordította, hogy hatalmasat tévedett. A férfi kérdésére hirtelen nem is tudja mit mondhatna. A kettősség, amit érez elrettenti az őszinte válaszadástól. Jelen helyzetében szinte belevetné magát a karjai közé. De mi lesz, ha az apja végre hazatér? Mihez fog kezdeni a kapcsolatukkal? Tudja jól, hogy apjának milyen tervei voltak vele. Odaadni egy gazdag ficsúrnak, aki az élete végéig gondoskodna arról, hogy a lányának gondtalan élete legyen. Az ő életének történetében sosem szerepelt az őszinte szerelem. Egészen eddig a pillanatig, amikor is a lovászfiú kitépte a kezéből a befejezetlen könyvecskét és apró cafatokra tépte. Az eddig biztosnak tűnő jövő a lázadással és Kes felbukkanásával ismét olyan bizonytalanná vált, ami megriasztja a lányt. Most milyen jó is lenne kikérni Eildi véleményét. Ő okos és tapasztalt asszony, sok jó tanáccsal látta már el eddig is, amit, ha kivételes esetekben meg is fogadott sosem járt rosszul.*
- Én... Nem tudom.
*Nyögi is ki a nem várt választ. A hirtelen köréjük ereszkedő rózsaszín köd egy pillanat alatt foszlott a semmibe. Így a remélt csók is elmarad vele együtt. A kis székről felkelve húzódik el, majd az ajkába harapva pillant a sarokba pakolt páncélra.*
- Fogalmam sincs Keslaud. Öt évre eltűntél, sosem gondoltam volna, hogy valaha is visszatérsz. És, hogy így térsz vissza. Hogy... hogy bevallasz mindent.
*Nyögve, kissé idegesen túr bele kusza tincseibe, majd egy ideges halálraítélt rutinjával kezd fel-alá járkálni a szobában.*
- Miért kellett? Miért most? Apám, ha hazatér, akkor mi lesz?
*Kapja is vissza végül a tekintetét a férfira.*
315. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-03-04 09:11:26
Üzenet elküldve: 2021-03-04 09:11:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Örömmel nyugtázza, hogy Gaerralos eleget tesz a kérésének, így további mondanivalója nincs is jelenleg felé. Egyébként is kellőképpen leköti, hogy igyekezzen tomboló érzéseit valamelyest lecsillapítani. Ez részben meg is történik. Talán a séta teszi, vagy a friss levegő, vagy a másik néma jelenléte, de enyhülni látszik a fejében keletkező fájdalmas nyomás és légzése is valamelyest visszaáll a normálishoz közelítő ritmusába.
Ettől függetlenül feszült, nyugtalan, ez arcába húzott csuklyájából és tartásából is jól kivehető. Ezen érzései okán nem is tudja, hogy mit mondjon, vagy hogy egyáltalán mondania kell valamit, így inkább a hallgatás mellett köteleződik el, és ha Gaerralos nem kíván beszélgetni, akkor Jenari részéről némán sétálnak vissza a Kaszárnyába.*
Ettől függetlenül feszült, nyugtalan, ez arcába húzott csuklyájából és tartásából is jól kivehető. Ezen érzései okán nem is tudja, hogy mit mondjon, vagy hogy egyáltalán mondania kell valamit, így inkább a hallgatás mellett köteleződik el, és ha Gaerralos nem kíván beszélgetni, akkor Jenari részéről némán sétálnak vissza a Kaszárnyába.*
314. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-03-03 07:05:48
Üzenet elküldve: 2021-03-03 07:05:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A jó, a rossz, és a csúf valóság//
*A lány nem akad ki azon, hogy Kes miért állja némán a felé dobált szavakat. Talán jobb, hogy kiadja magából az indulatot Thea, akár egy forrongó vulkán, ami ezután megnyugszik egy időre. Mélyebb gondolataiból a másik kontra viccelődése rántja ki. Séta közben arra lesz figyelmes, hogy a gesztenyeszín szemek szinte egybeolvadnak az övével. Először nem tudja, hogy ez jót jelet, vagy éppen rosszat. A humorát ért megjegyzésen csak vigyorog. Nem veszi támadásnak. A házban már talán mindketten jobb kedvűek és a kinti feszült hangulatnak nyomát sem lehet érezni. Mosolyogva konstatálja a fésülködő asztal beszerzését, amit ezek szerint a dadus intézett. Eszébe jut, hogy mennyit ült egy ennél sokkal puccosabb tükrös asztal előtt, amikor szépítgette magát Thea. Ezt csak ritkán volt alkalma megfigyelni, de már akkor is látta, hogy a lányt ez nagy örömmel tölti el, mint talán a legtöbb nőt. A másik nevetve tálalja, hogy a csillagos ég alatt milyen szép látvány tárul a kint alvók elé, s az eső romantikáját hallva már Kes is halkan nevet.*
- Amkor bőrig ázol és vacogsz, akkor nem pont a romantika jut eszedbe, de majd kipróbáltatom veled. *Vigyorogva válaszolja a szépítő megjegyzésre, mielőtt komolyabb vizek felé eveznének. Átöltözésének nincs akadálya, így már sokkal könnyebben tud mozogni, és sokkal kényelmesebb is az acél nélkül. Thea viselkedése szokatlan, amint közel érkezik hozzá, fél térden megtámaszkodva. Csak akkor kapja meg a bájos tekintetet, mikor kezével simít végig a bársonyos arcon. Nem tudja, hogy a hallgatás jót vagy rosszat sejtet, de csókja után nem kap pofont, sem eltaszítást. Íriszei a gesztenyeszínnel egyesülnek, minden csillogását áhítattal figyelve. Azt hihetné, hogy újra valami gonosz játék áldozata lehet, de keze még mindig ott pihen a lány arcán, s ujjbegyeivel érzi a lüktető és majd kiszakadó szív heves és gyors dobbanásait. Innen tudja, hogy a csókja nem hagyott hűlt érzelmeket a lányban. A neki félszegen feltett kérdésre ezek után nem nehéz válaszolnia. Bármi történjék is, most már így vagy úgy, de nem palástolja tovább az érzéseit, még akkor sem, ha a válaszban nem lehet teljesen biztos. A kérdés egy kedves mosolyt csal arcára, majd az arcot simító kezével óvatosan feljebb emeli a Thea tekintetét, hogy a szemébe tudjon nézni.*
- Azt kérdezném, hogy tudnál szeretni egy magamfajta lovászfiút? *Ha sikerül a gesztenyebarna szemek csillogását megkapnia, akkor egészen közel marad a másikhoz, szinte érezni egymás hevesen dobogó szívét, és a gyorsabb lélegzetvételeket. Pár pillanatig vár a válasszal, s ha az nem elutasító, akkor kezei Thea dereka köré fonódnak, gyengéden magához ölelve a finom női testet, majd a lány ajkaira egy forró és szenvedélyes csókot lehel, hogy saját érzéseit szavak nélkül is átadhassa.*
*A lány nem akad ki azon, hogy Kes miért állja némán a felé dobált szavakat. Talán jobb, hogy kiadja magából az indulatot Thea, akár egy forrongó vulkán, ami ezután megnyugszik egy időre. Mélyebb gondolataiból a másik kontra viccelődése rántja ki. Séta közben arra lesz figyelmes, hogy a gesztenyeszín szemek szinte egybeolvadnak az övével. Először nem tudja, hogy ez jót jelet, vagy éppen rosszat. A humorát ért megjegyzésen csak vigyorog. Nem veszi támadásnak. A házban már talán mindketten jobb kedvűek és a kinti feszült hangulatnak nyomát sem lehet érezni. Mosolyogva konstatálja a fésülködő asztal beszerzését, amit ezek szerint a dadus intézett. Eszébe jut, hogy mennyit ült egy ennél sokkal puccosabb tükrös asztal előtt, amikor szépítgette magát Thea. Ezt csak ritkán volt alkalma megfigyelni, de már akkor is látta, hogy a lányt ez nagy örömmel tölti el, mint talán a legtöbb nőt. A másik nevetve tálalja, hogy a csillagos ég alatt milyen szép látvány tárul a kint alvók elé, s az eső romantikáját hallva már Kes is halkan nevet.*
- Amkor bőrig ázol és vacogsz, akkor nem pont a romantika jut eszedbe, de majd kipróbáltatom veled. *Vigyorogva válaszolja a szépítő megjegyzésre, mielőtt komolyabb vizek felé eveznének. Átöltözésének nincs akadálya, így már sokkal könnyebben tud mozogni, és sokkal kényelmesebb is az acél nélkül. Thea viselkedése szokatlan, amint közel érkezik hozzá, fél térden megtámaszkodva. Csak akkor kapja meg a bájos tekintetet, mikor kezével simít végig a bársonyos arcon. Nem tudja, hogy a hallgatás jót vagy rosszat sejtet, de csókja után nem kap pofont, sem eltaszítást. Íriszei a gesztenyeszínnel egyesülnek, minden csillogását áhítattal figyelve. Azt hihetné, hogy újra valami gonosz játék áldozata lehet, de keze még mindig ott pihen a lány arcán, s ujjbegyeivel érzi a lüktető és majd kiszakadó szív heves és gyors dobbanásait. Innen tudja, hogy a csókja nem hagyott hűlt érzelmeket a lányban. A neki félszegen feltett kérdésre ezek után nem nehéz válaszolnia. Bármi történjék is, most már így vagy úgy, de nem palástolja tovább az érzéseit, még akkor sem, ha a válaszban nem lehet teljesen biztos. A kérdés egy kedves mosolyt csal arcára, majd az arcot simító kezével óvatosan feljebb emeli a Thea tekintetét, hogy a szemébe tudjon nézni.*
- Azt kérdezném, hogy tudnál szeretni egy magamfajta lovászfiút? *Ha sikerül a gesztenyebarna szemek csillogását megkapnia, akkor egészen közel marad a másikhoz, szinte érezni egymás hevesen dobogó szívét, és a gyorsabb lélegzetvételeket. Pár pillanatig vár a válasszal, s ha az nem elutasító, akkor kezei Thea dereka köré fonódnak, gyengéden magához ölelve a finom női testet, majd a lány ajkaira egy forró és szenvedélyes csókot lehel, hogy saját érzéseit szavak nélkül is átadhassa.*
313. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-03-01 20:23:53
Üzenet elküldve: 2021-03-01 20:23:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A jó, a rossz, és a csúf valóság//
*Szinte fel sem tűnik neki, hogy az előtte álló férfi egy szót sem szól. Nem válaszol, nem védi meg magát. Nem jön replika, csak némán figyel. Thea tudatáig nem jut el a tény, hogy Kes már sokkalta mélyebb gondolatokba réved. Csak kiadja magából a feszültséget. Dobálódzik a sértett érzésekkel, akár egy kisgyerek. És talán így is van rendjén. Ha most a férfival komolyabb vitába szállna talán sosem fejezné be. Azt pedig nem meri megkockáztatni, hogy a veszélyes utcán legyen magára hagyva. Arról nem is beszélve, hogy Kesdlaudnál jobb társaságot nem is kívánhatna. Annak ellenére, hogy évekkel ezelőtt sok gonoszkodásának volt áldozata a férfi, azért sokszor ő volt az egyetlen, akinek egy-egy gyengébb pillanatában kiöntötte a szívét. Nem hiába van az, hogy a férfi sokkalta több oldalát láthatta, mint akárki más. Annak ellenére, hogy jól titkolta mégis igazi bizalmasa volt mindig is, talán még több is, de a kettejük közötti társadalmi különbség sosem engedte meg, hogy ez komolyabban kibontakozzon. Vonzó volt az erős és bátor lovászfiú, de az apja szívrohamot is kapott volna, ha csak megsejtette volna, hogy a gyerekes piszkálódás mögött talán valami komolyabb húzódik meg. Így maradt az ábrándozás és a titkolódzás, a férfi közelében pedig az elkényeztetett csitri szerepe. Persze az sosem volt tagadható, hogy amúgy sem egy földre szállt jó lélek, de a legtöbb gonoszságot inkább az elfojtás váltott ki.*
- Majd akkor megemlítem apámnak. Biztos lelkesedni fog az ötletért, hogy egy harcedzett testőr erősítené is a családot.
*Mosolyodik el halványan, közben fel sem tűnve, hogy gesztenyeszín szemeit egy pillanatra sem tudja levenni a férfiról.*
- Valóban? Akkor kérlek szólj, ha látsz egy jóképű lovagot.
*Húzza pimasz mosolyra az ajkait. Azért annyira nem varázsolódott el, hogy egy kis visszavágást ne engedhessen meg magának. De úgy tűnik, hogy helyzetük változásával valóban felbátorodott Keslaud is. Pillanatok alatt leesik a csipkelődés lényege, ami miatt művi durcázással húzza is össze a szemeit.*
- Látom a humorod ugyan olyan pocsék, mint évekkel ezelőtt.
*jegyzi meg élesen, de kivételesen most ebben nem undokoskodás, sem nem harag vagy bántás cseng. Egyszerű hecc, amivel viszonozza az előbbit.
Azután jön a munka neheze. A körbevezetés a kis viskóban. Hiába nem ő tehet róla, hiába nincs más választása, akkor sem büszkélkedik szívesen jelenlegi otthonával. Az arcára kiül a szégyen, de szerencsére a férfi egy szóval sem bántja. Egy pillanatig sem érzi, hogy lenézné a helyzete miatt. Sok idő telt el, sok minden megváltozott, de Keslaud őszintén jó szíve még mindig a régi. Sosem értette meg, hogyan tud ilyen kedves maradni vele mindazok után, ahogy a lány viselkedett vele.*
- Eildi szerezte nekem. Imádom.
*Mosolyodik el őszintén, ahogy az említett bútor lapjára simít. Valóban hálás azért, amit az asszony tesz érte. A legnehezebb helyzetben is próbál a kedvére tenni, amit a lány mindig gőgös dacolással hálál meg. Valóban nem könnyíti meg a dada helyzetét, pedig biztos abban, hogy ő sem ilyen életre vágyik, mint amit most élnek.*
- A csillagok legalább szépek. Szebb, mint egy lyukas plafon. Az esőben meg van valami romantika.
*Nevet fel halkan, de az hamar el is hal, ahogy ismét kezd megkomolyodni a férfi. A vallomás és a magyarázkodás az elején igencsak ledöbbenti. Őszintén meglepi, hogy a sok gyötrelmes év után Keslaud látni akarta. Biztos volt benne, hogy a háta közepére sem kívánja a lányt, erre kiderül, hogy okkal hozta őket ismét össze a sors furcsa fintora.*
- Nem. Öltözz csak.
*Motyogja kissé talán elképedve. Unalmas merengései alkalmával neki is gyakran eszébe jutott a lovászfiú. Olyankor pedig óriásira nőtt a hiányérzet. Már ő is mindannyiszor elképzelte mi lenne, ha újra látná, mit mondana, mit tenne, de utána minden egyes képet elhessegetett magától, hisz biztos volt benne, hogy Kes épp elég boldog, hogy megszabadult a családtól, de főleg az elkényeztetett fruskától.
A szemeit képtelen levenni róla, amíg a masszív páncél nem kerül le a férfiról. Azután ismét előtte áll a lovászfiú, de talán még szemrevalóbban, mint annak idején. A katonai szolgálat tagadhatatlanul meglátszik rajta, ami azonnal ki is fejti a hatását. Thea rögtön el is kapja róla a szemeit, mintha egészen a pőre valójáig vetkőzött volna le. A vászoning épp eléggé felerősíti az edzett izmok látványát, amitől a lány szíve a kelleténél hevesebben kezd kalapálni a mellkasában. Régen is szerette titkon legeltetni a dolgos fiún a szemeit, most pedig már igazi férfivá serdült, ami egy cseppet sem hagyja hidegen a lányt.*
- Csak találunk valami helyet annak az ünnepi páncélnak.
*Motyogja zavartan, miközben ölébe pakolt kezeit kezdi morzsolgatni. A zavara csak nő, az elkényeztetett, vitázó lány bent is ragad, s helyét a szégyenlős kis csitri veszi át. Pedig Thea biztos abban, hogy semmi keresnivalója nincs ott. Még akkor sem emeli rá a tekintetét, mikor közvetlenül elé érkezik. Csak az arcát érő simítás készteti végül arra, hogy rápillantson. Szóra nyitja az ajkait, de mielőtt bármit is mondhatna egy bátor csók belé is fojtja a szót. Csak meredten bámul a másik arcára. Az eddig hevesen kalapáló szíve most már erősen dübörög a mellkasában. Szinte szerencse, hogy nem szakad ki onnan. Nem viszonozza, de el sem húzódik belőle. Az pedig eszébe sem jutna, hogy felképelje miatta a férfit. Ha teljesen őszinte akar lenni szinte leküzdhetetlen vágyat érez, hogy forrón tapadjon az ajkaira, hogy szorosan a karok közé bújjon. Azok közé a karok közé, ahol most tényleg védelemre lelhet, ahol megpihenhet és megnyugodhat. Ehelyett viszont csak kukán ül, némán mered a katonára.*
- És mit kérdeznél tőlem, most, hogy újra találkoztunk?
*Szólal meg végül kissé bárgyún, s illúziórombolón. A szemeit újból csak lesüti. Nem nyúl a férfi után, nem marasztalja, de nem is löki el magától. Élvezi a közelségét, talán azt is élvezné, ha ez a közelség egyre csak csökkenne, de a szemérmes, tudatlan csitri képtelen arra, hogy megfelelően lépjen ebben a helyzetben. Csak marad a szégyenlősség és a bugyuta kérdés, amivel egy kicsit vissza tudja magát zökkenteni a keserű valóságba.*
*Szinte fel sem tűnik neki, hogy az előtte álló férfi egy szót sem szól. Nem válaszol, nem védi meg magát. Nem jön replika, csak némán figyel. Thea tudatáig nem jut el a tény, hogy Kes már sokkalta mélyebb gondolatokba réved. Csak kiadja magából a feszültséget. Dobálódzik a sértett érzésekkel, akár egy kisgyerek. És talán így is van rendjén. Ha most a férfival komolyabb vitába szállna talán sosem fejezné be. Azt pedig nem meri megkockáztatni, hogy a veszélyes utcán legyen magára hagyva. Arról nem is beszélve, hogy Kesdlaudnál jobb társaságot nem is kívánhatna. Annak ellenére, hogy évekkel ezelőtt sok gonoszkodásának volt áldozata a férfi, azért sokszor ő volt az egyetlen, akinek egy-egy gyengébb pillanatában kiöntötte a szívét. Nem hiába van az, hogy a férfi sokkalta több oldalát láthatta, mint akárki más. Annak ellenére, hogy jól titkolta mégis igazi bizalmasa volt mindig is, talán még több is, de a kettejük közötti társadalmi különbség sosem engedte meg, hogy ez komolyabban kibontakozzon. Vonzó volt az erős és bátor lovászfiú, de az apja szívrohamot is kapott volna, ha csak megsejtette volna, hogy a gyerekes piszkálódás mögött talán valami komolyabb húzódik meg. Így maradt az ábrándozás és a titkolódzás, a férfi közelében pedig az elkényeztetett csitri szerepe. Persze az sosem volt tagadható, hogy amúgy sem egy földre szállt jó lélek, de a legtöbb gonoszságot inkább az elfojtás váltott ki.*
- Majd akkor megemlítem apámnak. Biztos lelkesedni fog az ötletért, hogy egy harcedzett testőr erősítené is a családot.
*Mosolyodik el halványan, közben fel sem tűnve, hogy gesztenyeszín szemeit egy pillanatra sem tudja levenni a férfiról.*
- Valóban? Akkor kérlek szólj, ha látsz egy jóképű lovagot.
*Húzza pimasz mosolyra az ajkait. Azért annyira nem varázsolódott el, hogy egy kis visszavágást ne engedhessen meg magának. De úgy tűnik, hogy helyzetük változásával valóban felbátorodott Keslaud is. Pillanatok alatt leesik a csipkelődés lényege, ami miatt művi durcázással húzza is össze a szemeit.*
- Látom a humorod ugyan olyan pocsék, mint évekkel ezelőtt.
*jegyzi meg élesen, de kivételesen most ebben nem undokoskodás, sem nem harag vagy bántás cseng. Egyszerű hecc, amivel viszonozza az előbbit.
Azután jön a munka neheze. A körbevezetés a kis viskóban. Hiába nem ő tehet róla, hiába nincs más választása, akkor sem büszkélkedik szívesen jelenlegi otthonával. Az arcára kiül a szégyen, de szerencsére a férfi egy szóval sem bántja. Egy pillanatig sem érzi, hogy lenézné a helyzete miatt. Sok idő telt el, sok minden megváltozott, de Keslaud őszintén jó szíve még mindig a régi. Sosem értette meg, hogyan tud ilyen kedves maradni vele mindazok után, ahogy a lány viselkedett vele.*
- Eildi szerezte nekem. Imádom.
*Mosolyodik el őszintén, ahogy az említett bútor lapjára simít. Valóban hálás azért, amit az asszony tesz érte. A legnehezebb helyzetben is próbál a kedvére tenni, amit a lány mindig gőgös dacolással hálál meg. Valóban nem könnyíti meg a dada helyzetét, pedig biztos abban, hogy ő sem ilyen életre vágyik, mint amit most élnek.*
- A csillagok legalább szépek. Szebb, mint egy lyukas plafon. Az esőben meg van valami romantika.
*Nevet fel halkan, de az hamar el is hal, ahogy ismét kezd megkomolyodni a férfi. A vallomás és a magyarázkodás az elején igencsak ledöbbenti. Őszintén meglepi, hogy a sok gyötrelmes év után Keslaud látni akarta. Biztos volt benne, hogy a háta közepére sem kívánja a lányt, erre kiderül, hogy okkal hozta őket ismét össze a sors furcsa fintora.*
- Nem. Öltözz csak.
*Motyogja kissé talán elképedve. Unalmas merengései alkalmával neki is gyakran eszébe jutott a lovászfiú. Olyankor pedig óriásira nőtt a hiányérzet. Már ő is mindannyiszor elképzelte mi lenne, ha újra látná, mit mondana, mit tenne, de utána minden egyes képet elhessegetett magától, hisz biztos volt benne, hogy Kes épp elég boldog, hogy megszabadult a családtól, de főleg az elkényeztetett fruskától.
A szemeit képtelen levenni róla, amíg a masszív páncél nem kerül le a férfiról. Azután ismét előtte áll a lovászfiú, de talán még szemrevalóbban, mint annak idején. A katonai szolgálat tagadhatatlanul meglátszik rajta, ami azonnal ki is fejti a hatását. Thea rögtön el is kapja róla a szemeit, mintha egészen a pőre valójáig vetkőzött volna le. A vászoning épp eléggé felerősíti az edzett izmok látványát, amitől a lány szíve a kelleténél hevesebben kezd kalapálni a mellkasában. Régen is szerette titkon legeltetni a dolgos fiún a szemeit, most pedig már igazi férfivá serdült, ami egy cseppet sem hagyja hidegen a lányt.*
- Csak találunk valami helyet annak az ünnepi páncélnak.
*Motyogja zavartan, miközben ölébe pakolt kezeit kezdi morzsolgatni. A zavara csak nő, az elkényeztetett, vitázó lány bent is ragad, s helyét a szégyenlős kis csitri veszi át. Pedig Thea biztos abban, hogy semmi keresnivalója nincs ott. Még akkor sem emeli rá a tekintetét, mikor közvetlenül elé érkezik. Csak az arcát érő simítás készteti végül arra, hogy rápillantson. Szóra nyitja az ajkait, de mielőtt bármit is mondhatna egy bátor csók belé is fojtja a szót. Csak meredten bámul a másik arcára. Az eddig hevesen kalapáló szíve most már erősen dübörög a mellkasában. Szinte szerencse, hogy nem szakad ki onnan. Nem viszonozza, de el sem húzódik belőle. Az pedig eszébe sem jutna, hogy felképelje miatta a férfit. Ha teljesen őszinte akar lenni szinte leküzdhetetlen vágyat érez, hogy forrón tapadjon az ajkaira, hogy szorosan a karok közé bújjon. Azok közé a karok közé, ahol most tényleg védelemre lelhet, ahol megpihenhet és megnyugodhat. Ehelyett viszont csak kukán ül, némán mered a katonára.*
- És mit kérdeznél tőlem, most, hogy újra találkoztunk?
*Szólal meg végül kissé bárgyún, s illúziórombolón. A szemeit újból csak lesüti. Nem nyúl a férfi után, nem marasztalja, de nem is löki el magától. Élvezi a közelségét, talán azt is élvezné, ha ez a közelség egyre csak csökkenne, de a szemérmes, tudatlan csitri képtelen arra, hogy megfelelően lépjen ebben a helyzetben. Csak marad a szégyenlősség és a bugyuta kérdés, amivel egy kicsit vissza tudja magát zökkenteni a keserű valóságba.*
312. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-03-01 08:12:46
Üzenet elküldve: 2021-03-01 08:12:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
// A szerelem alkímia //
*Az öreg megköszöni a neki adott aranyat, majd elbotorkál a helyszínről. Ezt követően üti fel a könyvet ismét, hogy jobban tanulmányozhassa a benne lévő helyszíneket, neveket, eseményeket. Az olvasás közben fény derül rá, hogy a napló kié is valójában és, hogy miért is kellett felakasztani a gnómot. ~Ez lesz, ha saját magadon próbálod ki a cuccokat, micsoda amatőr! ~ Suhintja meg a lapot, hogy szaladjon tovább, mert már unja az olvasgatást. A tények birtokában már kevésbé felháborító a tény, hogy egy fajtársat megfosztottak az életétől, de még így sem egészen tudja elfogadni a dolgot.*
-Hát igen, azaz ital nekem is piszok jól jönne, legalább nem kéne itt találgatnom napestig. *Csukja össze a könyvecskét. Ezt követően kezd csak el gondolkodni, hiszen ha báró volt az illető bizonyára a kúriájában, azaz a romok között lehet az ajtó, amivel már az a kellemetlen alak is próbálkozott. De mivel a terület romos és lepusztított, így talán még a családnév táblák is hiányoznak, így nincs mit tenni, el kell menjen a könyvtárba, hátha van a városról térkép, amelyen be vannak jelölve a nemesi kúriák. Ha ott nem, talán majd a Tanácsházán meg tudják mondani neki, arra gondol, de első körbe mindenképpen a könyvtárba indulna keresni azt.*
*Az öreg megköszöni a neki adott aranyat, majd elbotorkál a helyszínről. Ezt követően üti fel a könyvet ismét, hogy jobban tanulmányozhassa a benne lévő helyszíneket, neveket, eseményeket. Az olvasás közben fény derül rá, hogy a napló kié is valójában és, hogy miért is kellett felakasztani a gnómot. ~Ez lesz, ha saját magadon próbálod ki a cuccokat, micsoda amatőr! ~ Suhintja meg a lapot, hogy szaladjon tovább, mert már unja az olvasgatást. A tények birtokában már kevésbé felháborító a tény, hogy egy fajtársat megfosztottak az életétől, de még így sem egészen tudja elfogadni a dolgot.*
-Hát igen, azaz ital nekem is piszok jól jönne, legalább nem kéne itt találgatnom napestig. *Csukja össze a könyvecskét. Ezt követően kezd csak el gondolkodni, hiszen ha báró volt az illető bizonyára a kúriájában, azaz a romok között lehet az ajtó, amivel már az a kellemetlen alak is próbálkozott. De mivel a terület romos és lepusztított, így talán még a családnév táblák is hiányoznak, így nincs mit tenni, el kell menjen a könyvtárba, hátha van a városról térkép, amelyen be vannak jelölve a nemesi kúriák. Ha ott nem, talán majd a Tanácsházán meg tudják mondani neki, arra gondol, de első körbe mindenképpen a könyvtárba indulna keresni azt.*
311. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-03-01 06:29:22
Üzenet elküldve: 2021-03-01 06:29:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A jó, a rossz, és a csúf valóság//
*A sértett fenyegetőzést dacos mosollyal fogadja. Meglepő gyorsasággal fogy el kettejük között a távolság, aminek észlelésekor szíve hevesebb ütemre vált. Érzi a másik tüdejéből kiáramló meleg levegőt, amit a düh fűtötte szavak selymes hullámként terítenek szét arcán. Az ezután kapott élcelődő kérdések, sértések áradata hirtelen halványulni kezd. Egy egészen halk háttérzajig halkulnak a lány kemény szavai, amiktől szívének belső dobogása válik egyre hangosabbá. Nem tud felelni a csípős nyelvnek, helyette érzékei kezdenek eluralkodni rajta. Elmerül a szikrákat szóró barna íriszekben, érzi a másik meleg leheletét, bőrének kellemes illatát, ami a legdrágább parfümök nélkül is mámorítóan hat Kesre. Fiatalabb évei jutnak eszébe, amikor Thea puszta látványa elvarázsolta egy pillanat alatt. Újra feltörnek benne az egykori érzések. Bár tudta, hogy számára Thea közel van, mégis elérhetetlen távolság volt közöttük, amit a rangok, vagyon ékként vertek közéjük. Sokszor irigykedett, amikor egy nemes ficsúr időt tölthetett a lánnyal, s néha elképzelte, hogy mi történt volna, ha Kes nemesnek, vagy gazdagnak születik. Thea összes hibája ellenére mindig is különleges volt a fiú számára. Mások talán csak a felszínt látták, az elkényeztetett hercegnőt, de Kes látta, mikor a lány szomorú, látta boldognak, bánatosnak, mérgesnek, dühösnek, viccesnek, megannyi oldalát, amit, ha nem egyszerű lovászfiúnak születik, akkor nem lett volna lehetősége megfigyelni. Egy kéretlen gondolat férkőzik agyába, amiben átkarolja a másikat, s a falnak simulva hevesen megcsókolja. Pár pillanat után visszatér a valóságba, s a kedélyek nyugalma és a témaváltás kizökkenti fokozott állapotából. Nagyot nyel, vesz egy mély levegőt, majd vigyort fakaszt arcára, hogy ne tűnjön fel az előbbi tétovázása. Mosolyt csal tekintetére a másik viccelődése, hogy a lovászon még túlteszik magukat, de testőrre szükség lesz.*
- Azt hiszem tudok egyet ajánlani, aki a régi ismeretségre tekintettel egész olcsón ajánlaná szolgálatait. *Vigyorogva kontrázik rá Thea szavaira, s egy kis időre elgondolkodik rajta, hogy milyen lenne testőrként védelmeznie a lányt. A szépség itteni hátrányát nem tudja szó nélkül elengedni.*
- Tolvajok szegődnek a nyomodba, hogy aztán jóképű lovagok mentsenek meg. *Halkan nevet, majd huncut vigyor kerül az arcára, amint tekintetük összeér. A dadus felől jó érzés hallani, hogy öregsége ellenére jól van. Kuncog, amikor a sok évek mellett a dadus nehézségeként emeli ki, hogy együtt élnek a lánnyal és ez az öregség mellett plusz teher. Megértően, de halvány vigyorral bólogat.*
- Ó, értem. Szegény Eildi, nem lehet könnyű sorsa, vagyis sorsotok. *Ezt egy kis csipkelődésnek szánja, de Thea köhintésekor elengedi a témát. Lassan közelednek a szállás felé, alig néhány háznyira sétálnak, ami tényleg nincs messze. Egy kis viskót pillant meg, aminek lyukas a teteje, repedezett omladozó falai vannak, s amit szinte a szükség tart össze. A tekintetére nem ül ki megvetés, sem gúny. Ilyenre számított, bár ennél talán egy picit jobbra, mindenesetre ezt nem árulja el a lánynak. Halkan megy be, hogy a már alvó dadust ne keltse fel. A benti állapotok sem jobbak a viskó kinti képéhez viszonyítva. Meleg van, de azon kívül mindent megviselt az idő vasfoga. A dadus mellett oson el, aki egy szerény, szalmával kitömött lyukas zsákon fekszik. A kapott irány szerint egyenesen megy tovább s közben azon gondolkodik, hogy mekkora a különbség előző házuk és a viskó között. Az szinte palota volt, ez viszont, nehéz szavakat találni rá. Thea szobájába érnek, ami egy apró kis zug, egy ingatag ággyal. A fésülködő asztal látványa azért derűs mosolyt csal elő.*
- Mindig is szerettél szépítkezni. Hihetetlen vagy! *Elismerően tekint a lányra, hogy a körülmények ellenére igényességén nem adott lejjebb. A hely invitálásara óvatosan leül az ágyra, s amennyire lehet nem engedi rá teljes súlyát mert fél, hogy még összetörne alatta. Leültetik az ágyra, amit így elfogad. Thea zavart mosolyára megnyugtató pillantást kap Kestől.*
- Tényleg nem rossz. Én sokszor a csillagos ég alatt aludtam, ami egy zivatar közben ennél sokkal kellemetlenebb élményt nyújt. *Óvatosan vigyorodik el, amint a fésülködőasztalra lehuppanó lányt figyeli.*
- Tartozom egy vallomással. *Nagyot sóhajt, majd belekezd.*
- Nem csak úgy véletlen botlottunk össze. Visszatértem a városba, hogy megkeresselek, már ha itt maradtatok. Nem kis kutatás után jutottam el a sikátorhoz. *Nem próbálja tagadni, hogy a véltlennek nem sok köze volt abban, hogy a mai este összehozta őket. Pirtianesben sokat gondolt Thea-ra, ami végül ide vezérelte annyi év távlatából is. Pillantása a földre vetül, majd ajkába harapva folytatja.*
- Sokszor elképzeltem mit kérdeznék tőled, ha újra találkoznánk. Nem tudtam mire számíthatok, de örülök, hogy megtaláltalak. *A padlóról a barna szempárba néz, egy kedves mosollyal.*
- Nem bánod, ha átöltözöm lovászfíúba? *A megerősítő válasz reményében feláll az ágyról és óvatosan, halkan leveszi páncélját, sisakját, pajzsát és fegyvereit, melyeket a szoba sarkában tesz le, ezzel szinte tele pakolva a helyiséget. A páncél alatt egy fehér, egyszerű vászonig van, barna bőrnadrággal, övvel és katonai bakanccsal.*
- Azt hiszem, hogy az ünnepi páncélom nem fogom tudni itt tárolni. *Vigyorogva állapítja meg, hogy teljesen befoglalta Thea szobáját, s ha esetleg lenne is másik páncélja, azt valóban máshová kellene tennie. Az ágyon ülve milliónyi gondolat cikázik a fejében, ahogy a szemközti íriszeket figyeli.*
- Van valami, amire régen nem volt lehetőségem, s egyszerűen nem tehetem meg, hogy kihagyom. *Féltérdre ereszkedik a kis széken ülő lány előtt, hogy fejük közel egy magasságba kerülhessen. Kezével lágyan végig simít a másikarcán, majd ujjai a barna tincsekbe bújnak, s ha eddig eljutott, akkor Kestől egy szokatlanul bátor csókot kap ajkaira. Ha eddig sikerül eljutnia, akkor egy kicsit hátrébb húzza fejét, hogy láthassa a másik tekintetét. Kíváncsian fürkészi a meleg barna szemeket, hogy pofont kap vagy viszonzást.*
*A sértett fenyegetőzést dacos mosollyal fogadja. Meglepő gyorsasággal fogy el kettejük között a távolság, aminek észlelésekor szíve hevesebb ütemre vált. Érzi a másik tüdejéből kiáramló meleg levegőt, amit a düh fűtötte szavak selymes hullámként terítenek szét arcán. Az ezután kapott élcelődő kérdések, sértések áradata hirtelen halványulni kezd. Egy egészen halk háttérzajig halkulnak a lány kemény szavai, amiktől szívének belső dobogása válik egyre hangosabbá. Nem tud felelni a csípős nyelvnek, helyette érzékei kezdenek eluralkodni rajta. Elmerül a szikrákat szóró barna íriszekben, érzi a másik meleg leheletét, bőrének kellemes illatát, ami a legdrágább parfümök nélkül is mámorítóan hat Kesre. Fiatalabb évei jutnak eszébe, amikor Thea puszta látványa elvarázsolta egy pillanat alatt. Újra feltörnek benne az egykori érzések. Bár tudta, hogy számára Thea közel van, mégis elérhetetlen távolság volt közöttük, amit a rangok, vagyon ékként vertek közéjük. Sokszor irigykedett, amikor egy nemes ficsúr időt tölthetett a lánnyal, s néha elképzelte, hogy mi történt volna, ha Kes nemesnek, vagy gazdagnak születik. Thea összes hibája ellenére mindig is különleges volt a fiú számára. Mások talán csak a felszínt látták, az elkényeztetett hercegnőt, de Kes látta, mikor a lány szomorú, látta boldognak, bánatosnak, mérgesnek, dühösnek, viccesnek, megannyi oldalát, amit, ha nem egyszerű lovászfiúnak születik, akkor nem lett volna lehetősége megfigyelni. Egy kéretlen gondolat férkőzik agyába, amiben átkarolja a másikat, s a falnak simulva hevesen megcsókolja. Pár pillanat után visszatér a valóságba, s a kedélyek nyugalma és a témaváltás kizökkenti fokozott állapotából. Nagyot nyel, vesz egy mély levegőt, majd vigyort fakaszt arcára, hogy ne tűnjön fel az előbbi tétovázása. Mosolyt csal tekintetére a másik viccelődése, hogy a lovászon még túlteszik magukat, de testőrre szükség lesz.*
- Azt hiszem tudok egyet ajánlani, aki a régi ismeretségre tekintettel egész olcsón ajánlaná szolgálatait. *Vigyorogva kontrázik rá Thea szavaira, s egy kis időre elgondolkodik rajta, hogy milyen lenne testőrként védelmeznie a lányt. A szépség itteni hátrányát nem tudja szó nélkül elengedni.*
- Tolvajok szegődnek a nyomodba, hogy aztán jóképű lovagok mentsenek meg. *Halkan nevet, majd huncut vigyor kerül az arcára, amint tekintetük összeér. A dadus felől jó érzés hallani, hogy öregsége ellenére jól van. Kuncog, amikor a sok évek mellett a dadus nehézségeként emeli ki, hogy együtt élnek a lánnyal és ez az öregség mellett plusz teher. Megértően, de halvány vigyorral bólogat.*
- Ó, értem. Szegény Eildi, nem lehet könnyű sorsa, vagyis sorsotok. *Ezt egy kis csipkelődésnek szánja, de Thea köhintésekor elengedi a témát. Lassan közelednek a szállás felé, alig néhány háznyira sétálnak, ami tényleg nincs messze. Egy kis viskót pillant meg, aminek lyukas a teteje, repedezett omladozó falai vannak, s amit szinte a szükség tart össze. A tekintetére nem ül ki megvetés, sem gúny. Ilyenre számított, bár ennél talán egy picit jobbra, mindenesetre ezt nem árulja el a lánynak. Halkan megy be, hogy a már alvó dadust ne keltse fel. A benti állapotok sem jobbak a viskó kinti képéhez viszonyítva. Meleg van, de azon kívül mindent megviselt az idő vasfoga. A dadus mellett oson el, aki egy szerény, szalmával kitömött lyukas zsákon fekszik. A kapott irány szerint egyenesen megy tovább s közben azon gondolkodik, hogy mekkora a különbség előző házuk és a viskó között. Az szinte palota volt, ez viszont, nehéz szavakat találni rá. Thea szobájába érnek, ami egy apró kis zug, egy ingatag ággyal. A fésülködő asztal látványa azért derűs mosolyt csal elő.*
- Mindig is szerettél szépítkezni. Hihetetlen vagy! *Elismerően tekint a lányra, hogy a körülmények ellenére igényességén nem adott lejjebb. A hely invitálásara óvatosan leül az ágyra, s amennyire lehet nem engedi rá teljes súlyát mert fél, hogy még összetörne alatta. Leültetik az ágyra, amit így elfogad. Thea zavart mosolyára megnyugtató pillantást kap Kestől.*
- Tényleg nem rossz. Én sokszor a csillagos ég alatt aludtam, ami egy zivatar közben ennél sokkal kellemetlenebb élményt nyújt. *Óvatosan vigyorodik el, amint a fésülködőasztalra lehuppanó lányt figyeli.*
- Tartozom egy vallomással. *Nagyot sóhajt, majd belekezd.*
- Nem csak úgy véletlen botlottunk össze. Visszatértem a városba, hogy megkeresselek, már ha itt maradtatok. Nem kis kutatás után jutottam el a sikátorhoz. *Nem próbálja tagadni, hogy a véltlennek nem sok köze volt abban, hogy a mai este összehozta őket. Pirtianesben sokat gondolt Thea-ra, ami végül ide vezérelte annyi év távlatából is. Pillantása a földre vetül, majd ajkába harapva folytatja.*
- Sokszor elképzeltem mit kérdeznék tőled, ha újra találkoznánk. Nem tudtam mire számíthatok, de örülök, hogy megtaláltalak. *A padlóról a barna szempárba néz, egy kedves mosollyal.*
- Nem bánod, ha átöltözöm lovászfíúba? *A megerősítő válasz reményében feláll az ágyról és óvatosan, halkan leveszi páncélját, sisakját, pajzsát és fegyvereit, melyeket a szoba sarkában tesz le, ezzel szinte tele pakolva a helyiséget. A páncél alatt egy fehér, egyszerű vászonig van, barna bőrnadrággal, övvel és katonai bakanccsal.*
- Azt hiszem, hogy az ünnepi páncélom nem fogom tudni itt tárolni. *Vigyorogva állapítja meg, hogy teljesen befoglalta Thea szobáját, s ha esetleg lenne is másik páncélja, azt valóban máshová kellene tennie. Az ágyon ülve milliónyi gondolat cikázik a fejében, ahogy a szemközti íriszeket figyeli.*
- Van valami, amire régen nem volt lehetőségem, s egyszerűen nem tehetem meg, hogy kihagyom. *Féltérdre ereszkedik a kis széken ülő lány előtt, hogy fejük közel egy magasságba kerülhessen. Kezével lágyan végig simít a másikarcán, majd ujjai a barna tincsekbe bújnak, s ha eddig eljutott, akkor Kestől egy szokatlanul bátor csókot kap ajkaira. Ha eddig sikerül eljutnia, akkor egy kicsit hátrébb húzza fejét, hogy láthassa a másik tekintetét. Kíváncsian fürkészi a meleg barna szemeket, hogy pofont kap vagy viszonzást.*
310. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-28 09:41:00
Üzenet elküldve: 2021-02-28 09:41:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A jó, a rossz, és a csúf valóság//
*Bizonyára másnak jól esik a feszültség levezetése egy-egy vitával. De a lánynak a régi idők felhánytorgatása inkább csak hányingert okoz és jobban beletaszítja az önsajnáltatás mély medrébe. Akármit mond a férfi, akármivel érvel, akármit vág a fejéhez képtelen belenyugodni ebbe a sorsba, amit viselnie kell. Kétli, hogy ez valaha változni fog, de, ha apja hazatér minden visszaállhat majd a régi rendbe.*
- Ha ezzel tisztában vagy, akkor legyél is óvatos.
*Mordul fel sértetten. Még fejét is makacsul felszegi, mint egy gőgös pulyka, aki meg akarja erősíteni, hogy akármi is történt még mindig ő a felsőbbrendű. De most semmi sem olyan, mint régen volt. Kes sem hajlandó meghunyászkodni. Most nem áll testőrség a lány háta mögött, azt pedig, ha józanabb lenne az esze jól tudná, hogy magát úgy sem tudja megvédeni.*
- Helyes. A páncél még nem varázsol belőled férfit.
*Úgy néz ki, hogy a szavai betaláltak, de most ahelyett, hogy Kes elhúzódna, s ráhagyná a dolgot csak jobban csökkenti kettejük között a távolságot, ebben a fenyegető közelségben pedig Thea egyre inkább feszélyezve érzi magát. Kapcsol végre, hogy ebben a helyzetben senki sem tudja megvédeni, így vagy a sarkára áll és kiáll saját magáért vagy nemes egyszerűséggel befogja végre a száját. Sajnos az utóbbit nem igazán sikerült még elsajátítania, az első lehetőség pedig szintén nem az ő asztala, így a helyzete most igen hátrányosnak bizonyul.*
- Ha ilyen baromi jó megfigyelő vagy mennyi mindent figyeltél még meg? Azok a nemes ficsúrok arra sem voltak elég méltóak és elég férfiasak, hogy a csizmámat lepucolják, nemhogy még velem játszadozzanak. De gondolom te más vagy, igaz?
*Húzza össze a szemeit, az arcára pedig a szégyen miatti pír mellé felkúszik a dühödt tekintet. Ismét eljött az az idő, hogy az agya kikapcsol és nem parancsol álljt a szájának.*
- Igen, tisztában voltam vele, hogy mikor végezel, hogy mikor jársz az ablakom előtt. De te is ugyan olyan ostoba és mulya vagy, mint az összes többi. A nyáladat csorgatod, de annyi merszed nem volt, hogy te megmutasd, hogy elég férfi vagy. Azt hiszed ez a páncéllal kompenzálódik? Egy francokat!
*Már ő sem zárkózik el a közelségtől. Hiába van sarokba szorítva ő is tesz egy fél lépést előre, amitől a távolság olyannyira lecsökken, hogy tökéletesen érzi a férfi leheletének melegét az arcán.*
- Senki sem ért hozzám akkor és senki nem is tudna, mert mindannyian gyávák vagytok. Egyik sem érne fel hozzám, még akkor sem, ha most itt ragadtam a pórnép között. Mihez kezdenétek egy nővel? Azt sem tudjátok, hogy mire való azon kívül, hogy az átlag népség körében ő teszi a vacsorát az asztalra. De én? Egy ilyen nő, mint én...
*Vigyorodik el halványan. Persze, hogy emlékszik arra az időszakra, mikor kellette magát, amikor visszaélt a szépségével. Az pedig, hogy ezt Keslauddal szerette előszeretettel eljátszani természetesen az sem volt a véletlen műve. Noha érzésekkel, érzelmekkel sosem volt tisztában. Tudta jól, hogy megtehet bármit, így élt is a lehetőséggel. Ha igazán belegondolnának mindketten ebbe az egészbe, akkor Keslaud rádöbbenhetne, hogy az efféle magamutogatások a lány részéről csakis előtte voltak jelen. Amíg az elkényeztetett, gazdag fajankókkal csak heccelődött, addig Kes sokkal komolyabb dolgoknak lehetett szemtanúja. Igaz, hogy ez Thea részéről tudatalatti volt mindig is. Ez a felismerés pedig el is tünteti hirtelen a vigyort az arcáról. Ez egy olyan dologgá vált a múltjából, amit a jelenében sosem fog beismerni a férfinak. Az, hogy a férfiak között mindig is a lovászfiú volt az első, az örökre a lány titka marad. Még akkor is, ha soha egyetlen férfival sem volt kellő közelségben.
Lassan olybá tűnik mindketten megnyugodtak. Az érzelmi vihar kihunyni készül, így a szó is terelődik tovább. Még meg is mosolyogja Keslaud megjegyzését.*
- Nem nehéz lovászt keresni. Majd valahogy túltesszük magunkat a hiányodon. Bár az is igaz, hogy testőr viszont minden bizonnyal kelleni fog.
*Ejt meg egy kedvesebb mosolyt. Ha a férfi érti a célzást érti, ha nem, akkor nem. Bár az is lehet, hogy nem is fog vele foglalkozni, hiszen biztos vannak már más tervei.*
- A szépséggel itt csak azt érem el, hogy tolvajok szegődnek a nyomomba. Ez nem nagy kiváltság.
*Jegyzi meg keserűen, de aztán visszacsal egy kis vidámságot az arcára az, hogy Kes elfogadja a felkínált szállást. A dada felőli érdeklődésre viszont már zavarba jőve vakar a tarkójára. Az igazat megvallva biztos volt már jobban. Nem igazán könnyíti meg az életét a lány. Persze Thea sokszor szenved miatta bűntudattól, de a makacssága ebben a helyzetben is igen nagy úr. Nem egészen úgy bánik az asszonnyal, ahogy megérdemelné, hisz ő mentette ki a lázadók karmából. De ezt inkább átoknak veszi Thea, mintsem áldásos szerencsének.*
- Jól. Vagyis hát öregesen. *Indul meg lassan hazafelé.* Meglátszik már rajta a sok év, meg az, hogy velem él együtt.
*Köhint egyet zavartan. Ebből biztos érteni fogja a férfi, hogy mire is gondol valójában. Nem a kor az, ami meggyötri az asszony lelkét és fizikumát, hanem inkább Thea okoz neki sok fejfájást. Ennek ellenére még mindig hűen viseli gondját, amit azért igyekszik a lány is meghálálni. Persze nem úgy, ahogy szeretné, hanem ezekkel az értelmetlen, alig fizető kis munkákkal, amit az asszony barátaitól kap.*
- Erre.
*Alig pár háznyit sétálnak még, s valóban föléjük magasodik egy kis viskó. Omladozó, lyukas tetős, repedezett falakkal és rengeteg gyommal. Noha látszik rajta, hogy itt-ott igyekeznek foltozgatni a hibákat, de szakemberre nincs pénz, így maguk próbálják valamennyire élhetővé varázsolni.*
- Menj csak be, de halkan. Eildi ilyenkor már általában alszik.
*Most nem játssza a ház úrnőjét. Kényelmesen előre engedi a férfit, hisz a lány már úgy is tudja a járást. A belép láthatja, hogy bent sem jobb a helyzet. A falakról igen nagy részben lemállott már a vakolat. Melegnek szerencsére meleg van, de már a kandalló sem nagyon áll ép lábakon. Tüzelővel szintén nincsenek gazdagon ellátva, hiszen fahasáb alig van a kandalló melletti ládikában. Ellenben szék és asztallábakkal, fadeszkákkal jobban meg van tömve. Persze áldozatokat kellett hozni ezért is, így bútor alig van már a szobában. A kandalló közelében szalmával kitömött, lyukas pléddel leterített zsákokon fekszik Eildi. Már valóban alszik, kényelmesen horkantgat egy szintén viseltes pléd alatt megbújva. Ezen kívül még egy kis három lábú asztal, két háttámla nélküli szék, egy rozsdás tűzhely és egy két fiókos szekrény van, amiben repedt tányérok és csorba poharak sorakoznak foghíjasan. Evőeszköz kettejüknek akad csak a fiókban, az ajtó nélküli szekrény részben pedig két fazék, amit szintúgy kezd felemészteni a rozsda. Ez szolgálna a konyhának és Eildi lakhelyének.*
- Arra egyenesen.
*Terelgeti is a mondott irányba a férfit. Arra van a lány szobája. Egy aprócska kis zug, de legalább a sajátja. Persze a helyzet itt sem jobb. Ágy ugyan van, de két lába helyén régi könyveket pakoltak egymásra, így elég ingatag az építmény. Matrac helyett ez is csak szalmát kapott, ami itt egy kissé vastagabb pléddel van lefedve, de a lány takarója sem a kényelem elsődleges hagyatéka. Több helyen be van foltozva már, de még így is sokfelé lyukas és szakadt. Mellette egy ócska fésülködőasztal egy törött tükörrel. Ez a kedvence az egészből. Még Eildi szerezte neki az elején. Persze az épeszű ember kidobná a szemétbe, de neki most óriási kincs. Egy kicsi kényelem a régi időkre emlékeztetve. A ruhái egyszerűen csak az ágy végénél a földre vannak hajtogatva, hisz több szekrény már nem található az egész kis házikóban. Amit még nem mutatott meg az az Eildi szobájából nyíló még apróbb szoba. Az fürdőnek van gúnyolva. Egy kis asztal, egy mosakodó tál és egy kancsó található benne. A sarokban pedig deszkák vannak felszegelve a falra, amik polcként lettek felavatva. Ott tárolják az ételeket, a főzéshez való alapanyagokat. persze azok sincsenek telepakolva, de ez a látottak után nem is lehet meglepetés. Nem hiába nem nevezi otthonának ezt a lyukat. Persze próbálnak szépíteni rajta, de arany nélkül ez nem könnyű feladat. Meg a lány sem fektet bele túl sok energiát, hisz apját várva haza tudja, hogy akkor majd sokkal szebb helyre költözhetnek, amit tényleg úgy nevezhet, hogy otthon.*
- Ülj csak le.
*Terelgeti az ágyhoz a férfit, majd mielőtt az ellenkezne le is nyomja az alkalmatlan bútordarabra, ő maga pedig a fésülködőasztala előtti kisszékre huppan le.*
- Nem olyan rossz, mint amilyennek elsőre kinéz.
*Kezd is szabadkozni zavart mosollyal.*
*Bizonyára másnak jól esik a feszültség levezetése egy-egy vitával. De a lánynak a régi idők felhánytorgatása inkább csak hányingert okoz és jobban beletaszítja az önsajnáltatás mély medrébe. Akármit mond a férfi, akármivel érvel, akármit vág a fejéhez képtelen belenyugodni ebbe a sorsba, amit viselnie kell. Kétli, hogy ez valaha változni fog, de, ha apja hazatér minden visszaállhat majd a régi rendbe.*
- Ha ezzel tisztában vagy, akkor legyél is óvatos.
*Mordul fel sértetten. Még fejét is makacsul felszegi, mint egy gőgös pulyka, aki meg akarja erősíteni, hogy akármi is történt még mindig ő a felsőbbrendű. De most semmi sem olyan, mint régen volt. Kes sem hajlandó meghunyászkodni. Most nem áll testőrség a lány háta mögött, azt pedig, ha józanabb lenne az esze jól tudná, hogy magát úgy sem tudja megvédeni.*
- Helyes. A páncél még nem varázsol belőled férfit.
*Úgy néz ki, hogy a szavai betaláltak, de most ahelyett, hogy Kes elhúzódna, s ráhagyná a dolgot csak jobban csökkenti kettejük között a távolságot, ebben a fenyegető közelségben pedig Thea egyre inkább feszélyezve érzi magát. Kapcsol végre, hogy ebben a helyzetben senki sem tudja megvédeni, így vagy a sarkára áll és kiáll saját magáért vagy nemes egyszerűséggel befogja végre a száját. Sajnos az utóbbit nem igazán sikerült még elsajátítania, az első lehetőség pedig szintén nem az ő asztala, így a helyzete most igen hátrányosnak bizonyul.*
- Ha ilyen baromi jó megfigyelő vagy mennyi mindent figyeltél még meg? Azok a nemes ficsúrok arra sem voltak elég méltóak és elég férfiasak, hogy a csizmámat lepucolják, nemhogy még velem játszadozzanak. De gondolom te más vagy, igaz?
*Húzza össze a szemeit, az arcára pedig a szégyen miatti pír mellé felkúszik a dühödt tekintet. Ismét eljött az az idő, hogy az agya kikapcsol és nem parancsol álljt a szájának.*
- Igen, tisztában voltam vele, hogy mikor végezel, hogy mikor jársz az ablakom előtt. De te is ugyan olyan ostoba és mulya vagy, mint az összes többi. A nyáladat csorgatod, de annyi merszed nem volt, hogy te megmutasd, hogy elég férfi vagy. Azt hiszed ez a páncéllal kompenzálódik? Egy francokat!
*Már ő sem zárkózik el a közelségtől. Hiába van sarokba szorítva ő is tesz egy fél lépést előre, amitől a távolság olyannyira lecsökken, hogy tökéletesen érzi a férfi leheletének melegét az arcán.*
- Senki sem ért hozzám akkor és senki nem is tudna, mert mindannyian gyávák vagytok. Egyik sem érne fel hozzám, még akkor sem, ha most itt ragadtam a pórnép között. Mihez kezdenétek egy nővel? Azt sem tudjátok, hogy mire való azon kívül, hogy az átlag népség körében ő teszi a vacsorát az asztalra. De én? Egy ilyen nő, mint én...
*Vigyorodik el halványan. Persze, hogy emlékszik arra az időszakra, mikor kellette magát, amikor visszaélt a szépségével. Az pedig, hogy ezt Keslauddal szerette előszeretettel eljátszani természetesen az sem volt a véletlen műve. Noha érzésekkel, érzelmekkel sosem volt tisztában. Tudta jól, hogy megtehet bármit, így élt is a lehetőséggel. Ha igazán belegondolnának mindketten ebbe az egészbe, akkor Keslaud rádöbbenhetne, hogy az efféle magamutogatások a lány részéről csakis előtte voltak jelen. Amíg az elkényeztetett, gazdag fajankókkal csak heccelődött, addig Kes sokkal komolyabb dolgoknak lehetett szemtanúja. Igaz, hogy ez Thea részéről tudatalatti volt mindig is. Ez a felismerés pedig el is tünteti hirtelen a vigyort az arcáról. Ez egy olyan dologgá vált a múltjából, amit a jelenében sosem fog beismerni a férfinak. Az, hogy a férfiak között mindig is a lovászfiú volt az első, az örökre a lány titka marad. Még akkor is, ha soha egyetlen férfival sem volt kellő közelségben.
Lassan olybá tűnik mindketten megnyugodtak. Az érzelmi vihar kihunyni készül, így a szó is terelődik tovább. Még meg is mosolyogja Keslaud megjegyzését.*
- Nem nehéz lovászt keresni. Majd valahogy túltesszük magunkat a hiányodon. Bár az is igaz, hogy testőr viszont minden bizonnyal kelleni fog.
*Ejt meg egy kedvesebb mosolyt. Ha a férfi érti a célzást érti, ha nem, akkor nem. Bár az is lehet, hogy nem is fog vele foglalkozni, hiszen biztos vannak már más tervei.*
- A szépséggel itt csak azt érem el, hogy tolvajok szegődnek a nyomomba. Ez nem nagy kiváltság.
*Jegyzi meg keserűen, de aztán visszacsal egy kis vidámságot az arcára az, hogy Kes elfogadja a felkínált szállást. A dada felőli érdeklődésre viszont már zavarba jőve vakar a tarkójára. Az igazat megvallva biztos volt már jobban. Nem igazán könnyíti meg az életét a lány. Persze Thea sokszor szenved miatta bűntudattól, de a makacssága ebben a helyzetben is igen nagy úr. Nem egészen úgy bánik az asszonnyal, ahogy megérdemelné, hisz ő mentette ki a lázadók karmából. De ezt inkább átoknak veszi Thea, mintsem áldásos szerencsének.*
- Jól. Vagyis hát öregesen. *Indul meg lassan hazafelé.* Meglátszik már rajta a sok év, meg az, hogy velem él együtt.
*Köhint egyet zavartan. Ebből biztos érteni fogja a férfi, hogy mire is gondol valójában. Nem a kor az, ami meggyötri az asszony lelkét és fizikumát, hanem inkább Thea okoz neki sok fejfájást. Ennek ellenére még mindig hűen viseli gondját, amit azért igyekszik a lány is meghálálni. Persze nem úgy, ahogy szeretné, hanem ezekkel az értelmetlen, alig fizető kis munkákkal, amit az asszony barátaitól kap.*
- Erre.
*Alig pár háznyit sétálnak még, s valóban föléjük magasodik egy kis viskó. Omladozó, lyukas tetős, repedezett falakkal és rengeteg gyommal. Noha látszik rajta, hogy itt-ott igyekeznek foltozgatni a hibákat, de szakemberre nincs pénz, így maguk próbálják valamennyire élhetővé varázsolni.*
- Menj csak be, de halkan. Eildi ilyenkor már általában alszik.
*Most nem játssza a ház úrnőjét. Kényelmesen előre engedi a férfit, hisz a lány már úgy is tudja a járást. A belép láthatja, hogy bent sem jobb a helyzet. A falakról igen nagy részben lemállott már a vakolat. Melegnek szerencsére meleg van, de már a kandalló sem nagyon áll ép lábakon. Tüzelővel szintén nincsenek gazdagon ellátva, hiszen fahasáb alig van a kandalló melletti ládikában. Ellenben szék és asztallábakkal, fadeszkákkal jobban meg van tömve. Persze áldozatokat kellett hozni ezért is, így bútor alig van már a szobában. A kandalló közelében szalmával kitömött, lyukas pléddel leterített zsákokon fekszik Eildi. Már valóban alszik, kényelmesen horkantgat egy szintén viseltes pléd alatt megbújva. Ezen kívül még egy kis három lábú asztal, két háttámla nélküli szék, egy rozsdás tűzhely és egy két fiókos szekrény van, amiben repedt tányérok és csorba poharak sorakoznak foghíjasan. Evőeszköz kettejüknek akad csak a fiókban, az ajtó nélküli szekrény részben pedig két fazék, amit szintúgy kezd felemészteni a rozsda. Ez szolgálna a konyhának és Eildi lakhelyének.*
- Arra egyenesen.
*Terelgeti is a mondott irányba a férfit. Arra van a lány szobája. Egy aprócska kis zug, de legalább a sajátja. Persze a helyzet itt sem jobb. Ágy ugyan van, de két lába helyén régi könyveket pakoltak egymásra, így elég ingatag az építmény. Matrac helyett ez is csak szalmát kapott, ami itt egy kissé vastagabb pléddel van lefedve, de a lány takarója sem a kényelem elsődleges hagyatéka. Több helyen be van foltozva már, de még így is sokfelé lyukas és szakadt. Mellette egy ócska fésülködőasztal egy törött tükörrel. Ez a kedvence az egészből. Még Eildi szerezte neki az elején. Persze az épeszű ember kidobná a szemétbe, de neki most óriási kincs. Egy kicsi kényelem a régi időkre emlékeztetve. A ruhái egyszerűen csak az ágy végénél a földre vannak hajtogatva, hisz több szekrény már nem található az egész kis házikóban. Amit még nem mutatott meg az az Eildi szobájából nyíló még apróbb szoba. Az fürdőnek van gúnyolva. Egy kis asztal, egy mosakodó tál és egy kancsó található benne. A sarokban pedig deszkák vannak felszegelve a falra, amik polcként lettek felavatva. Ott tárolják az ételeket, a főzéshez való alapanyagokat. persze azok sincsenek telepakolva, de ez a látottak után nem is lehet meglepetés. Nem hiába nem nevezi otthonának ezt a lyukat. Persze próbálnak szépíteni rajta, de arany nélkül ez nem könnyű feladat. Meg a lány sem fektet bele túl sok energiát, hisz apját várva haza tudja, hogy akkor majd sokkal szebb helyre költözhetnek, amit tényleg úgy nevezhet, hogy otthon.*
- Ülj csak le.
*Terelgeti az ágyhoz a férfit, majd mielőtt az ellenkezne le is nyomja az alkalmatlan bútordarabra, ő maga pedig a fésülködőasztala előtti kisszékre huppan le.*
- Nem olyan rossz, mint amilyennek elsőre kinéz.
*Kezd is szabadkozni zavart mosollyal.*
309. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-26 17:34:52
Üzenet elküldve: 2021-02-26 17:34:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// A szerelem alkímia //
* Az öreg leszólítása nem várt eredménnyel jár. Apróság ugyan az egész, sőt egyetlen szó, de mégis sokat jelent ez az utca felkutatásában. Hiszen itt, akkor napestig kereshette volna azt az utcát. Meg is hálálja az öregnek ezt a gnóm néhány arany formájában.*
- Nagyon köszönöm lyányom! Eeyr legyen veled!* Azzal elbotorkál, de csoszogó lépteit még sokáig lehet hallani. Xavy úgy dönt, hogy további információk után néz a naplóban. Ez nem lesz nehéz, hiszen ha felüti a napló első oldalát, akkor máris megtalálja azt, amit keresett.*
- Edsgroon Felstring báró e.sz. 6886. évi személyes naplója.
* Tovább lapozva az első oldalon az év első napjával kezdődően találja az első bejegyzést. Eleinte csak azt taglalja, hogy mennyire hasznos ez a napló írás, mert megkönnyíti az események visszakeresését, ha szükséges. Azután a napi tevékenységét írja le. Semmi említésre méltó. Ha bele lapoz a napló több oldalán is ilyesmit talál. Ám van ott logika, szóval csak annyit kell tennie, hogy a legutolsó bejegyzéstől kezd visszafelé kutakodni. Végül meg talál is egy oldalt, ami kiüt a többi közül. A nap elején még szép a kézírás, de aztán zaklatottá válik. Mintha valaki idegesen írta volna a következő sorokat.*
- Borzalmas! Hihetetten és felháborító! Az az átkozott gnóm! Ilyet kell megéljek, hogy az alkimistám összefekszik a tulajdon lányommal. Nem tudom mi történt. Egyszerűen zavaros. Prilha is tajtékzik, mert nem érti, hogy mi történt. Az állítja, hogy valamit itatott vele, amitől önként adta oda magát ennek a pondrónak. Fellógattuk a kis szörnyeteg az első fára. Hiába próbált a kis féreg menekülni.
* További átkozódásról szól az oldal, ahogy ezután a többi is. Több napig kitartó botrány volt ez. Ez nagyjából egy hattal korábban íródott, mint az utolsó bejegyzés. Viszont, miután eltelt néhány nap az írások kezdenek letisztulni. Ekkora sikerült valószínűleg jól átgondolnia az uraságnak ezt az egészet. El is kezdte ez pedzegetni a fantáziáját, aminek az eredménye az utolsó már olvasott oldal lett. Most már azért elég tiszta képet kaphatott Balkócza a történtekről. Valami isteni csoda lehet ez, hogy a kezébe került, hiszen neki is hasonló szeren kattogott az agya. Máris sokkal érdekesebb lehet az a zárt ajtó. Csak azt kéne kideríteni, hogy ez hol is lehet a Romvárosban, mert szép kis területről van szó.*
* Az öreg leszólítása nem várt eredménnyel jár. Apróság ugyan az egész, sőt egyetlen szó, de mégis sokat jelent ez az utca felkutatásában. Hiszen itt, akkor napestig kereshette volna azt az utcát. Meg is hálálja az öregnek ezt a gnóm néhány arany formájában.*
- Nagyon köszönöm lyányom! Eeyr legyen veled!* Azzal elbotorkál, de csoszogó lépteit még sokáig lehet hallani. Xavy úgy dönt, hogy további információk után néz a naplóban. Ez nem lesz nehéz, hiszen ha felüti a napló első oldalát, akkor máris megtalálja azt, amit keresett.*
- Edsgroon Felstring báró e.sz. 6886. évi személyes naplója.
* Tovább lapozva az első oldalon az év első napjával kezdődően találja az első bejegyzést. Eleinte csak azt taglalja, hogy mennyire hasznos ez a napló írás, mert megkönnyíti az események visszakeresését, ha szükséges. Azután a napi tevékenységét írja le. Semmi említésre méltó. Ha bele lapoz a napló több oldalán is ilyesmit talál. Ám van ott logika, szóval csak annyit kell tennie, hogy a legutolsó bejegyzéstől kezd visszafelé kutakodni. Végül meg talál is egy oldalt, ami kiüt a többi közül. A nap elején még szép a kézírás, de aztán zaklatottá válik. Mintha valaki idegesen írta volna a következő sorokat.*
- Borzalmas! Hihetetten és felháborító! Az az átkozott gnóm! Ilyet kell megéljek, hogy az alkimistám összefekszik a tulajdon lányommal. Nem tudom mi történt. Egyszerűen zavaros. Prilha is tajtékzik, mert nem érti, hogy mi történt. Az állítja, hogy valamit itatott vele, amitől önként adta oda magát ennek a pondrónak. Fellógattuk a kis szörnyeteg az első fára. Hiába próbált a kis féreg menekülni.
* További átkozódásról szól az oldal, ahogy ezután a többi is. Több napig kitartó botrány volt ez. Ez nagyjából egy hattal korábban íródott, mint az utolsó bejegyzés. Viszont, miután eltelt néhány nap az írások kezdenek letisztulni. Ekkora sikerült valószínűleg jól átgondolnia az uraságnak ezt az egészet. El is kezdte ez pedzegetni a fantáziáját, aminek az eredménye az utolsó már olvasott oldal lett. Most már azért elég tiszta képet kaphatott Balkócza a történtekről. Valami isteni csoda lehet ez, hogy a kezébe került, hiszen neki is hasonló szeren kattogott az agya. Máris sokkal érdekesebb lehet az a zárt ajtó. Csak azt kéne kideríteni, hogy ez hol is lehet a Romvárosban, mert szép kis területről van szó.*
308. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-26 07:57:50
Üzenet elküldve: 2021-02-26 07:57:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
// A szerelem alkímia //
*Ahogy az utcákon sétál és felfelé nézeget, nem igazán akad meg utcatáblán a szeme. Mit is hitt, hiszen már évek óta itt lakik, az is csoda, hogy le van kövezve az út vagy, hogy még a düledező házak egyike se akart spontán összeomlani. A helyszínt, ahol a szerencsétlen ütközést elszenvedte, hamar megleli, ám a visszakövetés már nem kicsit bajos. A járókelők széthordták a trutyit a csizmájukkal. Nem tudja megállapítani, melyik nyom a faragatlan, feltehetően gazdag férfié és melyik a többi erre járóé.*
-Ez reménytelen. *Hagy fel a dologgal, miközben felegyenesedve körbe néz.*
-Akkor nincs más út. *Azzal odasétál az első járókelőhöz, de a legtöbben csak elhajtják vagy nemleges válasszal tudnak szolgálni, míg arra nem jár egy bozontos szakállú öregember. ~Ki ha nem ő? ~ Neki pedig még sejlik is valami a fejében, de elég bizonytalan az a derengés is.*
-Gazdagnegyed? *Kérdez vissza, nem is érti miért nem volt ez neki egyértelmű. Hiszen a goromba alak is nemesfélének látszott és a könyvből is az volt a benyomása, hogy művelt, ergo pénzes manus tulajdona.*
-Ezzel sokat segítettél, köszönöm. *Aztán meghallja, ahogy az öreg gyomra megkordul, valahogy az öreganyjára emlékezteti, kicsi, feledékeny és szakállas. A zsebébe nyúl, hogy elővegyen néhány aranyat, hiszen mégiscsak segített neki az öreg. Bele is csomagolja a 10 aranyat az öreg Mesélő (Hydra) markába, nehogy kiessen.
*
-Menjen, vegyen magának valami finomat belőle. *Majd sarkon fordulna és előkapná a könyvet az egyik falnak a hátát nekitámasztva, hogy utalásokat keressen nemesi családok neveire benne. Mert a Gazdagnegyed már a múlté, utcanévtáblákat ott sem fog találni, de a kúriák családjainak nevei könnyen beugranak még ma is az embernek.*
*Ahogy az utcákon sétál és felfelé nézeget, nem igazán akad meg utcatáblán a szeme. Mit is hitt, hiszen már évek óta itt lakik, az is csoda, hogy le van kövezve az út vagy, hogy még a düledező házak egyike se akart spontán összeomlani. A helyszínt, ahol a szerencsétlen ütközést elszenvedte, hamar megleli, ám a visszakövetés már nem kicsit bajos. A járókelők széthordták a trutyit a csizmájukkal. Nem tudja megállapítani, melyik nyom a faragatlan, feltehetően gazdag férfié és melyik a többi erre járóé.*
-Ez reménytelen. *Hagy fel a dologgal, miközben felegyenesedve körbe néz.*
-Akkor nincs más út. *Azzal odasétál az első járókelőhöz, de a legtöbben csak elhajtják vagy nemleges válasszal tudnak szolgálni, míg arra nem jár egy bozontos szakállú öregember. ~Ki ha nem ő? ~ Neki pedig még sejlik is valami a fejében, de elég bizonytalan az a derengés is.*
-Gazdagnegyed? *Kérdez vissza, nem is érti miért nem volt ez neki egyértelmű. Hiszen a goromba alak is nemesfélének látszott és a könyvből is az volt a benyomása, hogy művelt, ergo pénzes manus tulajdona.*
-Ezzel sokat segítettél, köszönöm. *Aztán meghallja, ahogy az öreg gyomra megkordul, valahogy az öreganyjára emlékezteti, kicsi, feledékeny és szakállas. A zsebébe nyúl, hogy elővegyen néhány aranyat, hiszen mégiscsak segített neki az öreg. Bele is csomagolja a 10 aranyat az öreg Mesélő (Hydra) markába, nehogy kiessen.
*-Menjen, vegyen magának valami finomat belőle. *Majd sarkon fordulna és előkapná a könyvet az egyik falnak a hátát nekitámasztva, hogy utalásokat keressen nemesi családok neveire benne. Mert a Gazdagnegyed már a múlté, utcanévtáblákat ott sem fog találni, de a kúriák családjainak nevei könnyen beugranak még ma is az embernek.*
307. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-25 17:29:55
Üzenet elküldve: 2021-02-25 17:29:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// A szerelem alkímia //
* Ha nincs is teljesen megelégedve a naplóval, azért információval az ellátta rendesen. Arról már nem tehet, hogy a eredeti gazdája nem tudta befejezni. Azért így is szép kis olvasmány lenne, ha fellapozná a többi oldalt. Most viszont nem ezzel tölti el az idejét. Megmosdik és átöltözik, hogy aztán felkészüljön a kincsvadászatra, mert ez biztosan az lesz. Ezután bezárja otthonát és nekivág a városnak. Hát táblákat azt nem sokat talál. Ha esetleg mégis lel néhányat, akkor azoknak se sok köze van a keresethez. Viszont visszatér a tett helyszínére, ahol is még talál a ragacsból, hiszen az esés miatt akad ott bőven a földön. Ez sem Nyárfa, vagy legalább is nem tudhatja, mert nincs kitáblázva. Megpróbálkozik viszont visszakövetni a nyomokat, hogy merről érkezett a különös és egyben elég bunkó alak, de ez a város szennyes utcáin elég nehéznek bizonyul. Néhány sarok után már semmit sem talál. Nem is csoda, hiszen nem egy csizma talpára ráragadhattak a nyomok. Ráadásul nem egy tapasztalt nyomkövető a gnóm. Így aztán marad a kérdezősködés. Császkál egy darabig kérdezősködve, de vagy eredményt azt nem tud kihúzni senkiből. De aztán fordul a kocka, mert egy idős szürke bozontos szakállú öregembernek, mintha ismerősen csengne az utca neve.*
- Nyárfa utcát mondtál lyánom? Má hallottam róla, de az régen volt. Kicsit megkopott a memóriám.* Nyálazza meg ajkait. Látszik, hogy nagyon töri a fejét. Végül mintha az értelem megcsillanna idős szemében.*
- Most már emlékszem rá. Egy utca valahol a Gazdagnegyeben.* Gyomra hangosan megkordul. Nélkülözhet szegény öreg biztosan sokat. Csak nézi a gnómot, mintha csak várna a további kérdésekre, de az is meglehet, hogy csak elbambult. Az öregek már csak ilyenek.*
* Ha nincs is teljesen megelégedve a naplóval, azért információval az ellátta rendesen. Arról már nem tehet, hogy a eredeti gazdája nem tudta befejezni. Azért így is szép kis olvasmány lenne, ha fellapozná a többi oldalt. Most viszont nem ezzel tölti el az idejét. Megmosdik és átöltözik, hogy aztán felkészüljön a kincsvadászatra, mert ez biztosan az lesz. Ezután bezárja otthonát és nekivág a városnak. Hát táblákat azt nem sokat talál. Ha esetleg mégis lel néhányat, akkor azoknak se sok köze van a keresethez. Viszont visszatér a tett helyszínére, ahol is még talál a ragacsból, hiszen az esés miatt akad ott bőven a földön. Ez sem Nyárfa, vagy legalább is nem tudhatja, mert nincs kitáblázva. Megpróbálkozik viszont visszakövetni a nyomokat, hogy merről érkezett a különös és egyben elég bunkó alak, de ez a város szennyes utcáin elég nehéznek bizonyul. Néhány sarok után már semmit sem talál. Nem is csoda, hiszen nem egy csizma talpára ráragadhattak a nyomok. Ráadásul nem egy tapasztalt nyomkövető a gnóm. Így aztán marad a kérdezősködés. Császkál egy darabig kérdezősködve, de vagy eredményt azt nem tud kihúzni senkiből. De aztán fordul a kocka, mert egy idős szürke bozontos szakállú öregembernek, mintha ismerősen csengne az utca neve.*
- Nyárfa utcát mondtál lyánom? Má hallottam róla, de az régen volt. Kicsit megkopott a memóriám.* Nyálazza meg ajkait. Látszik, hogy nagyon töri a fejét. Végül mintha az értelem megcsillanna idős szemében.*
- Most már emlékszem rá. Egy utca valahol a Gazdagnegyeben.* Gyomra hangosan megkordul. Nélkülözhet szegény öreg biztosan sokat. Csak nézi a gnómot, mintha csak várna a további kérdésekre, de az is meglehet, hogy csak elbambult. Az öregek már csak ilyenek.*
306. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-25 09:34:13
Üzenet elküldve: 2021-02-25 09:34:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A jó, a rossz, és a csúf valóság//
*Mindketten kiadják magukból indulataikat, melyeket talán az évek, vagy éppen elmúlt napok eseményei válthattak ki. Közeledésére Thea a falnak simul, látszik, hogy hátra lépne, ha tudna, de egy ház fala ebben megakadályozza. A várt orrba vágás elmarad, pedig nem védekezett volna és nem is viszonozta volna, csak kíváncsi volt, hogy vajon tényleg kitombolná magát rajta a lány vagy sem.*
- Tudom, hogy meg mernéd. Csináltál már ennél merészebb dolgot is. *Egy halvány félmosoly kúszik ajkára, amint eszébe jutnak azok az emlékek, amikor Thea még habzsolta az életet. Kacérkodott és időnként veszélyes játékokat játszott, de akkor, azoknak nem volt következménye, mert apja testőrei bármitől megvédték. A másik rekedtes hangon ugyan, de még mindig hercegnőnek titulálja magát, majd végig hallgatja, hogy mindig csak egy lovász fiú marad, bármit viseljen is.*
- Én legalább elfogadom, hogy egy egyszerű kertész fia vagyok, és fiatalon lovász voltam. Az vagyok, aki voltam, nem lettem több. *Megbékélt a sorsával, de amikor Thea megvádolja, hogy továbbra sincs benne elég vér. Ez fájóan szíven találja és a közelséget újra fenntartja, sarokba szorítva a másikat.*
- Mihez nincs elég vérem? Neked bezzeg volt. Azzal a nemes ficsúrral hancúrozhattál, akivel akartál, ha ezt apuci nem tudta meg nem is volt baj. Elég sok éjszakára emlékszek, amikor a függöny mögött, a lámpa fényében kelletted magad. Pontosan tudtad, hogy akkor hajtom be a lovakat az istállóba. Éreztetted, hogy hercegnő vagy, én pedig csóró lovászfiú, akinek elérhetetlen vagy. Igen, akkor nem volt elég vérem, de most van bőven. *Szavai hol dühöt, hol felkavaró emlékeket idéznek fel benne. Nagyon is határozott lett, mert most már Thea nem az az érinthetetlen, aki korábban volt. Minden élcelődés, amit annak idején kapott most valahogy megszépülni látszik az emlékek ködében. Nem tartja, soha nem is tartotta Thea-t gonosznak. Látta, hogy van benne kedves jellem is, de ezt csak titkon, lopva láthatta, mert mindent elsöpört a dacot nem viselő hercegnő csillogása. A lány apjáról megtudja, hogy kereskedő útra ment. Ez megnyugtatná miszerint él, de annak hallatán, hogy a lázadás hetében utazott el, … nos, erre inkább nem mond semmit. Nem veszi el a reményt a másiktól, ugyanakkor van egy sejtése, hogy az apa már nem fog visszatérni többet. Ennek ellenére nem akar rossz szájízt hagyni a lány apjával kapcsolatban.*
- Úgy legyen, de lovász fiút másikat kell, hogy keressetek. *Ezt már valamivel kedélyesebben teszi hozzá, még mosolyt is csal arcára a gondolat. Távolodására finoman a keze után kapnak, mintha vissza akarnák húzni, de ez nem történik meg. Az érintés rég elfeledett érzéseket hoz fel benne. Annak idején, amikor Teha a legszebb, legdrágább ruhákat viselte, a megjelenése szinte lélegzet elállító volt. Nem volt olyan fiú, sőt férfi, aki a fiatal lányra ne szentelt volna egy elismerő pillantást. Ezzel Kes sem volt másként. Tagadhatná, de tény, hogy őt is levette a lábáról a magabiztos hercegnő, de lovászfiúként egy átléphetetlen szakadék volt közöttük. Azóta rengeteg minden változott, Thea is, csak ő még ruhák nélkül is megőrizte női bájait. Kes barna szempárjával beszorított „áldozatát” keresi, akit idő közben kienged a falhoz szorításból. A szállás meghíváson elgondolkodik, majd ajkába harapva vigyorogva tekint a másikra.*
- Valami nem változik. Neked most is van házad, nekem nincs, és még most is szép vagy, a legdrágább holmik nélkül. *Egy őszinte bókot megengedhet magának, talán ezzel oldja is a feszültséget. Rövid töprengés után él a lehetőséggel.*
- Nincs szállásom, így élnék a lehetőséggel… Tényleg! Eildi, hogy van? *Ha már megemlítik a dadust, akkor kérdezősködik a hogyléte felől, mivel vele mindig nagyon rendes volt a dadus, így szép és kedves emlékei vannak róla. Közben ha Thea mutatja az utat, akkor követi őt a házukhoz.*
*Mindketten kiadják magukból indulataikat, melyeket talán az évek, vagy éppen elmúlt napok eseményei válthattak ki. Közeledésére Thea a falnak simul, látszik, hogy hátra lépne, ha tudna, de egy ház fala ebben megakadályozza. A várt orrba vágás elmarad, pedig nem védekezett volna és nem is viszonozta volna, csak kíváncsi volt, hogy vajon tényleg kitombolná magát rajta a lány vagy sem.*
- Tudom, hogy meg mernéd. Csináltál már ennél merészebb dolgot is. *Egy halvány félmosoly kúszik ajkára, amint eszébe jutnak azok az emlékek, amikor Thea még habzsolta az életet. Kacérkodott és időnként veszélyes játékokat játszott, de akkor, azoknak nem volt következménye, mert apja testőrei bármitől megvédték. A másik rekedtes hangon ugyan, de még mindig hercegnőnek titulálja magát, majd végig hallgatja, hogy mindig csak egy lovász fiú marad, bármit viseljen is.*
- Én legalább elfogadom, hogy egy egyszerű kertész fia vagyok, és fiatalon lovász voltam. Az vagyok, aki voltam, nem lettem több. *Megbékélt a sorsával, de amikor Thea megvádolja, hogy továbbra sincs benne elég vér. Ez fájóan szíven találja és a közelséget újra fenntartja, sarokba szorítva a másikat.*
- Mihez nincs elég vérem? Neked bezzeg volt. Azzal a nemes ficsúrral hancúrozhattál, akivel akartál, ha ezt apuci nem tudta meg nem is volt baj. Elég sok éjszakára emlékszek, amikor a függöny mögött, a lámpa fényében kelletted magad. Pontosan tudtad, hogy akkor hajtom be a lovakat az istállóba. Éreztetted, hogy hercegnő vagy, én pedig csóró lovászfiú, akinek elérhetetlen vagy. Igen, akkor nem volt elég vérem, de most van bőven. *Szavai hol dühöt, hol felkavaró emlékeket idéznek fel benne. Nagyon is határozott lett, mert most már Thea nem az az érinthetetlen, aki korábban volt. Minden élcelődés, amit annak idején kapott most valahogy megszépülni látszik az emlékek ködében. Nem tartja, soha nem is tartotta Thea-t gonosznak. Látta, hogy van benne kedves jellem is, de ezt csak titkon, lopva láthatta, mert mindent elsöpört a dacot nem viselő hercegnő csillogása. A lány apjáról megtudja, hogy kereskedő útra ment. Ez megnyugtatná miszerint él, de annak hallatán, hogy a lázadás hetében utazott el, … nos, erre inkább nem mond semmit. Nem veszi el a reményt a másiktól, ugyanakkor van egy sejtése, hogy az apa már nem fog visszatérni többet. Ennek ellenére nem akar rossz szájízt hagyni a lány apjával kapcsolatban.*
- Úgy legyen, de lovász fiút másikat kell, hogy keressetek. *Ezt már valamivel kedélyesebben teszi hozzá, még mosolyt is csal arcára a gondolat. Távolodására finoman a keze után kapnak, mintha vissza akarnák húzni, de ez nem történik meg. Az érintés rég elfeledett érzéseket hoz fel benne. Annak idején, amikor Teha a legszebb, legdrágább ruhákat viselte, a megjelenése szinte lélegzet elállító volt. Nem volt olyan fiú, sőt férfi, aki a fiatal lányra ne szentelt volna egy elismerő pillantást. Ezzel Kes sem volt másként. Tagadhatná, de tény, hogy őt is levette a lábáról a magabiztos hercegnő, de lovászfiúként egy átléphetetlen szakadék volt közöttük. Azóta rengeteg minden változott, Thea is, csak ő még ruhák nélkül is megőrizte női bájait. Kes barna szempárjával beszorított „áldozatát” keresi, akit idő közben kienged a falhoz szorításból. A szállás meghíváson elgondolkodik, majd ajkába harapva vigyorogva tekint a másikra.*
- Valami nem változik. Neked most is van házad, nekem nincs, és még most is szép vagy, a legdrágább holmik nélkül. *Egy őszinte bókot megengedhet magának, talán ezzel oldja is a feszültséget. Rövid töprengés után él a lehetőséggel.*
- Nincs szállásom, így élnék a lehetőséggel… Tényleg! Eildi, hogy van? *Ha már megemlítik a dadust, akkor kérdezősködik a hogyléte felől, mivel vele mindig nagyon rendes volt a dadus, így szép és kedves emlékei vannak róla. Közben ha Thea mutatja az utat, akkor követi őt a házukhoz.*
305. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-25 08:22:30
Üzenet elküldve: 2021-02-25 08:22:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
// A szerelem alkímia //
*Kicsit bosszankodva horkan fel, mikor látja, hogy ez a napló legvége és több bejegyzés a papírosokat nem tarkítja. Igazából rengeteg információ van a birtokában, csak az a kérdés, hogy mire használja őket. Az üvegeket lezárja, amikben a trutyi van és gyorsan átöltözik, mert a kapunk kívülre mégsem mehet így, ahogy most van. Megmossa a kezeit és az arcát, hogy megszabadítsa magát az alkohol bűzétől, majd magához vesz egy tarisznyát és belerejti a könyvecskét.*
-Meg kell találjam azt a címet! *Húzza fel rituálisan a gatyáját, majd kisétál a pincéből és rázárja az ajtót a holmijára, majd a kulcsot is elteszi. Odakinn pedig elindul, tekintetét az utcai névjegytáblákra szegezi, de legfőbb célja, hogy megtalálja azt a helyet, ahol azaz udvariatlan fatökű ledöntötte a lábáról. Biztos maradt még trutyi a kövön, ha máshogy nem odakövülve, de azért rémlik is neki, hol is volt. Azért a földön is körbenéz majd, nem-e hagyott el mást is az a szerencsétlen. Ha odatalál és a keresztutca, ahonnan kiugrott az alak nem Nyárfa, akkor az arra járókat kezdi el kérdezgetni, ismerik-e.*
*Kicsit bosszankodva horkan fel, mikor látja, hogy ez a napló legvége és több bejegyzés a papírosokat nem tarkítja. Igazából rengeteg információ van a birtokában, csak az a kérdés, hogy mire használja őket. Az üvegeket lezárja, amikben a trutyi van és gyorsan átöltözik, mert a kapunk kívülre mégsem mehet így, ahogy most van. Megmossa a kezeit és az arcát, hogy megszabadítsa magát az alkohol bűzétől, majd magához vesz egy tarisznyát és belerejti a könyvecskét.*
-Meg kell találjam azt a címet! *Húzza fel rituálisan a gatyáját, majd kisétál a pincéből és rázárja az ajtót a holmijára, majd a kulcsot is elteszi. Odakinn pedig elindul, tekintetét az utcai névjegytáblákra szegezi, de legfőbb célja, hogy megtalálja azt a helyet, ahol azaz udvariatlan fatökű ledöntötte a lábáról. Biztos maradt még trutyi a kövön, ha máshogy nem odakövülve, de azért rémlik is neki, hol is volt. Azért a földön is körbenéz majd, nem-e hagyott el mást is az a szerencsétlen. Ha odatalál és a keresztutca, ahonnan kiugrott az alak nem Nyárfa, akkor az arra járókat kezdi el kérdezgetni, ismerik-e.*
304. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-24 19:25:59
Üzenet elküldve: 2021-02-24 19:25:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A jó, a rossz, és a csúf valóság//
*Talán a megkönnyebbültség, talán amúgy is ideje volt már megnyugodnia, de a kiabálás megtette a hatását. Noha a levegőt kapkodja, a szíve hevesen kalapál, de kezd lassan nyugodtabb hangnemmel lenni. Az sem kizárt persze, hogy a meglepettség fojtja belé a szót, mikor Keslaud közvetlenül elé lép. Ösztönösen lépne is hátra, de az egyik ház fala útját állja, így csak neki simulva mered a férfi szemeibe.*
- Ne próbálgass. Nehogy azt hidd, hogy nem merném megtenni.
*Nyögi halkan, majd a szemeit lesütve harapja be az ajkát, míg továbbra is a szavait hallgatja. Talán igaza van, talán nem. A jelenlegi helyzete akkor sem tetszik, s ezt nem is fogja véka alá rejteni. Utálja, hogy dolgoznia kell, utálja, hogy nincs egy szép ruhája sem, gyűlöli, hogy már nem ura saját életének, nem tehet már azt, amit akar. S ez az utálat hatalmas dacot és makacsságot vált ki belőle, ami csak jobban erősíti benne azt, hogy nem hajlandó továbbra sem leereszkedni az egyszerű polgáréletbe.*
- Akár tetszik, akár nem hercegnő vagyok. *Vágja vissza rekedtes hangon, de most a dühös nő eltűnik, helyébe inkább visszalép a pár évvel ezelőtti fiatal lány, aki mindig kíséretre, védelemre szorult a való élet elől.* Nézz magadba Keslaud. Hiába viselsz csillogó páncélt, akkor is lovászfiú maradsz te is. Nem lettél férfi attól, hogy megtanultál harcolni. Továbbra sincs elég vér... benned.
*Húzza össze a szemeit, ahogy a sértéseket Kes fejéhez vágja. Nem tud mit tenni, a jelleme nem olyan finom, mint kellene lennie. Az elkényeztetett életvitel nem tanította meg a tiszteletre. Persze kedves ő, de nem olyan könnyű előbújtatni belőle azt, főleg nem mostanában. Dacol a külvilággal, hacol az egész sorssal, ami idejuttatta, s dühét efféle kép vezeti le. Mindig másokon, mindig bántó szavakkal. Nem Keslaud a szerencsétlen áldozat, aki most kap hideget, meleget. A dadája napi szinten esik az érzelmi viharok áldozatául, amit meglepő mód az asszony tűr és állandóan lenyel.*
- Az üzleti útról. *Feleli az apját érintő kérdésre.* Azon a héten utazott el egy kereskedő karavánnal, mikor a... a lázadás volt.
*Motyogja, közben érzi, hogy elég bugyutának tűnhet az egész eset. Évek teltek már el a gazdagnegyedi tragédia óta. Az apjának azóta veszett nyoma. Semmi hírt nem hallott róla, semmi jele nem mutatkozott ez idő alatt. Thea számtalanszor elgondolkodott már azon, hogy mi történhetett apjával. Minden egyes elmélkedése után rettegés fogja el. Talán nem is kereskedni ment el, hanem el akarta hagyni a családját. Vagy ahogy megtudta mi történt új életet kezdett egy másik nővel, s már egy másik lányát neveli. Vagy a legborzongatóbb gondolat az összes közül, hogy meghalt. Sajnos más magyarázat nincs arra, hogy ennyi hosszú év után sem keveredett haza, de a lány ostobán reménykedik továbbra is.*
- Ha majd hazajön, akkor minden a régi lesz. Újjáépítjük az életünket.
*Sóhajt fel, majd ismét a férfira emeli a tekintetét. Ahogy Kes hátrébb lép ösztönösen kap is a keze után, hogy finoman visszább húzza magához. Ahogy ilyen közelségben álltak egymástól a biztonságérzete csak egyre nőtt. De ahogy észbe kap el is ereszti, majd zavart sóhajjal túr bele a kusza tincseibe.*
- Van hol megszállnod? Mert, ha nincs nem nagy a ház, de van hely neked is. Eildi biztos örülne neked.
*Céloz a dadára, aki régen is imádta a fiút. Még emlékszik rá, hogy egy-egy sétával töltött nap alatt az asszony mennyit dicsérte a fiút. Hogy mennyire dolgos, mennyire ügyes kezű, odaadó és segítőkész. Meg hát, hogy mennyire jóképű. Talán ezeknek a dicséreteknek köszönheti azt az áldásos időszakot a fiú, amikor Thea is felfigyelt rá és vég nélkül egzecíroztatta.*
*Talán a megkönnyebbültség, talán amúgy is ideje volt már megnyugodnia, de a kiabálás megtette a hatását. Noha a levegőt kapkodja, a szíve hevesen kalapál, de kezd lassan nyugodtabb hangnemmel lenni. Az sem kizárt persze, hogy a meglepettség fojtja belé a szót, mikor Keslaud közvetlenül elé lép. Ösztönösen lépne is hátra, de az egyik ház fala útját állja, így csak neki simulva mered a férfi szemeibe.*
- Ne próbálgass. Nehogy azt hidd, hogy nem merném megtenni.
*Nyögi halkan, majd a szemeit lesütve harapja be az ajkát, míg továbbra is a szavait hallgatja. Talán igaza van, talán nem. A jelenlegi helyzete akkor sem tetszik, s ezt nem is fogja véka alá rejteni. Utálja, hogy dolgoznia kell, utálja, hogy nincs egy szép ruhája sem, gyűlöli, hogy már nem ura saját életének, nem tehet már azt, amit akar. S ez az utálat hatalmas dacot és makacsságot vált ki belőle, ami csak jobban erősíti benne azt, hogy nem hajlandó továbbra sem leereszkedni az egyszerű polgáréletbe.*
- Akár tetszik, akár nem hercegnő vagyok. *Vágja vissza rekedtes hangon, de most a dühös nő eltűnik, helyébe inkább visszalép a pár évvel ezelőtti fiatal lány, aki mindig kíséretre, védelemre szorult a való élet elől.* Nézz magadba Keslaud. Hiába viselsz csillogó páncélt, akkor is lovászfiú maradsz te is. Nem lettél férfi attól, hogy megtanultál harcolni. Továbbra sincs elég vér... benned.
*Húzza össze a szemeit, ahogy a sértéseket Kes fejéhez vágja. Nem tud mit tenni, a jelleme nem olyan finom, mint kellene lennie. Az elkényeztetett életvitel nem tanította meg a tiszteletre. Persze kedves ő, de nem olyan könnyű előbújtatni belőle azt, főleg nem mostanában. Dacol a külvilággal, hacol az egész sorssal, ami idejuttatta, s dühét efféle kép vezeti le. Mindig másokon, mindig bántó szavakkal. Nem Keslaud a szerencsétlen áldozat, aki most kap hideget, meleget. A dadája napi szinten esik az érzelmi viharok áldozatául, amit meglepő mód az asszony tűr és állandóan lenyel.*
- Az üzleti útról. *Feleli az apját érintő kérdésre.* Azon a héten utazott el egy kereskedő karavánnal, mikor a... a lázadás volt.
*Motyogja, közben érzi, hogy elég bugyutának tűnhet az egész eset. Évek teltek már el a gazdagnegyedi tragédia óta. Az apjának azóta veszett nyoma. Semmi hírt nem hallott róla, semmi jele nem mutatkozott ez idő alatt. Thea számtalanszor elgondolkodott már azon, hogy mi történhetett apjával. Minden egyes elmélkedése után rettegés fogja el. Talán nem is kereskedni ment el, hanem el akarta hagyni a családját. Vagy ahogy megtudta mi történt új életet kezdett egy másik nővel, s már egy másik lányát neveli. Vagy a legborzongatóbb gondolat az összes közül, hogy meghalt. Sajnos más magyarázat nincs arra, hogy ennyi hosszú év után sem keveredett haza, de a lány ostobán reménykedik továbbra is.*
- Ha majd hazajön, akkor minden a régi lesz. Újjáépítjük az életünket.
*Sóhajt fel, majd ismét a férfira emeli a tekintetét. Ahogy Kes hátrébb lép ösztönösen kap is a keze után, hogy finoman visszább húzza magához. Ahogy ilyen közelségben álltak egymástól a biztonságérzete csak egyre nőtt. De ahogy észbe kap el is ereszti, majd zavart sóhajjal túr bele a kusza tincseibe.*
- Van hol megszállnod? Mert, ha nincs nem nagy a ház, de van hely neked is. Eildi biztos örülne neked.
*Céloz a dadára, aki régen is imádta a fiút. Még emlékszik rá, hogy egy-egy sétával töltött nap alatt az asszony mennyit dicsérte a fiút. Hogy mennyire dolgos, mennyire ügyes kezű, odaadó és segítőkész. Meg hát, hogy mennyire jóképű. Talán ezeknek a dicséreteknek köszönheti azt az áldásos időszakot a fiú, amikor Thea is felfigyelt rá és vég nélkül egzecíroztatta.*
303. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-24 19:21:52
Üzenet elküldve: 2021-02-24 19:21:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
//A büdös és a bunkó//
* Nimerilt a kétségek gyötrik a betalált döfés miatt. Ha tudná, hogy találata nem éppen a jó szándék miatt történt, akkor biztosan boldogabb lenne, de így inkább nem feszegeti ezt. Na meg csak nem dörgölhetné az uraság orra alá csak úgy, ha igaz volna. Viszont azt már rossz néven veszi, hogy rossz szolgának titulálják. Na nem mintha szeretne jó szolga lenni, mert igazából nem szeretne semmilyen szolga lenni, de ha már erre fanyalodott, akkor kíváncsi, hogy mi is a baj. Nem is szégyell hát rákérdezni. A válasz meglepő, de van benne igazság.*
~ Nyeh! De sok baja van ennek. ~
- Pedig én nagyon igyekeztem. Azt hittem a támadással kedvére teszek.* Pislog ártatlanul, de igazából csak meg akarta mutatni, hogy valamit ő is ér. A cipős dumát csak átlagos csesztetésnek fogja fel, de amikor szóba kerül, hogy eladná, akkor meghökkenve néz rá?*
- He?* Azért lát benne logikát, hogy megeteti meg tisztába rakja a kis csövit, hogy utána eladja. Ráadásul úgy beszél erről, mintha tapasztalata is lenne. Gyanakodva pillant körbe az utcán mintha csak attól tartana, hogy mindjárt lekapják a tíz körméről.*
- Csak ne próbálkozzon semmi ilyesmivel az uraság! Én szépen a forgalmas maradok és visítok, ha valaki hozzáér.* Még el is távolodik egy jó lépésnyire a férfitól. Éppen elég morbid történet kering az utcán, hogy nagyjából komolyan vegyen egy ilyen kijelentést. Csak remélni tudja, hogy mihamarább elválnak az útjaik. Így is túlságosan gyanús még az is, hogy csak úgy elengedi. Amint szabad lesz a lehető leghamarabb kereket fog oldani.*
* Nimerilt a kétségek gyötrik a betalált döfés miatt. Ha tudná, hogy találata nem éppen a jó szándék miatt történt, akkor biztosan boldogabb lenne, de így inkább nem feszegeti ezt. Na meg csak nem dörgölhetné az uraság orra alá csak úgy, ha igaz volna. Viszont azt már rossz néven veszi, hogy rossz szolgának titulálják. Na nem mintha szeretne jó szolga lenni, mert igazából nem szeretne semmilyen szolga lenni, de ha már erre fanyalodott, akkor kíváncsi, hogy mi is a baj. Nem is szégyell hát rákérdezni. A válasz meglepő, de van benne igazság.*
~ Nyeh! De sok baja van ennek. ~
- Pedig én nagyon igyekeztem. Azt hittem a támadással kedvére teszek.* Pislog ártatlanul, de igazából csak meg akarta mutatni, hogy valamit ő is ér. A cipős dumát csak átlagos csesztetésnek fogja fel, de amikor szóba kerül, hogy eladná, akkor meghökkenve néz rá?*
- He?* Azért lát benne logikát, hogy megeteti meg tisztába rakja a kis csövit, hogy utána eladja. Ráadásul úgy beszél erről, mintha tapasztalata is lenne. Gyanakodva pillant körbe az utcán mintha csak attól tartana, hogy mindjárt lekapják a tíz körméről.*
- Csak ne próbálkozzon semmi ilyesmivel az uraság! Én szépen a forgalmas maradok és visítok, ha valaki hozzáér.* Még el is távolodik egy jó lépésnyire a férfitól. Éppen elég morbid történet kering az utcán, hogy nagyjából komolyan vegyen egy ilyen kijelentést. Csak remélni tudja, hogy mihamarább elválnak az útjaik. Így is túlságosan gyanús még az is, hogy csak úgy elengedi. Amint szabad lesz a lehető leghamarabb kereket fog oldani.*
302. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-24 16:41:16
Üzenet elküldve: 2021-02-24 16:41:16
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// A szerelem alkímia //
* Az a kevés írás is sok meglepetést tartogatott kíváncsi olvasója számára. Vegyes érzelmek kavarognak a lány körül, de talán a legerősebb a végén a kíváncsiság lesz. Annyi biztos eddig, hogy van valami a Nyárfa utca 15-ön, amit az az elf akárki meg akart kaparintani magának. Meg előtte még a napló írója is. Sok a megválaszolatlan kérdőjel. A napló további oldalai üresek, mivel biztosan nem volt már alkalom a megírására, de visszafelé még jócskán akad még olvasni való. Xavyn áll, hogy most mihez kezd.*
* Az a kevés írás is sok meglepetést tartogatott kíváncsi olvasója számára. Vegyes érzelmek kavarognak a lány körül, de talán a legerősebb a végén a kíváncsiság lesz. Annyi biztos eddig, hogy van valami a Nyárfa utca 15-ön, amit az az elf akárki meg akart kaparintani magának. Meg előtte még a napló írója is. Sok a megválaszolatlan kérdőjel. A napló további oldalai üresek, mivel biztosan nem volt már alkalom a megírására, de visszafelé még jócskán akad még olvasni való. Xavyn áll, hogy most mihez kezd.*
301. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-24 15:04:18
Üzenet elküldve: 2021-02-24 15:04:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A jó, a rossz, és a csúf valóság//
*A dühödt kifakadását várhatóan nem nyeli le Thea csak úgy. Erre számíthatott is Kes, de most valahogy nem foglalkoztatja. Már teljesen mások az erőviszonyok, nincs alá-fölé rendeltség egyik félnek sem. Mindketten egyszerű polgárok, talán a lány valamivel szerényebb körülmények között él, de az évek alatt a katonává érett lovászfiú sem lett gazdag, csupán megélt, egyszerű átlagemberként. Szemében minden ismerete ellenére meglepődöttség látszik, amint a másik megpördülve farkasszemet néz vele és hasonlóan erős szavakkal méltatja a fiút. Meglepődöttsége hamar feszült izmokban fejeződik ki, amint Thea a fejéhez vág jó néhány gúnyos megjegyzést. Nem fojtja bele a másikba a szót, de reakció nélkül ezt nem fogja hagyni. Egészen közel lép a másikhoz, már ha az nem lép el tőle. Olyan közel, hogy orruk majdnem összeér.*
- Tessék. Verd be az orrom. *Ha dühös, hadd legyen csak dühös a lány. Nem fél a fenyegető ökölrázástól sem, s ha akarja Thea, akkor most tényleg orrba tudja gyűrni a Kes-t.*
- Az arany hatalma véges. Polgár lettél te is, mint én. Fogadd el és ne játszd tovább a hercegnőt, mert az az idő már soha nem fog visszatérni. *Még mindig nem tágít a másik közvetlen közeléből, s csak ekkor eszmél rá az imént elhangzottakra, hogy egykori ura, a kereskedő most nincs itt. Dühe egy kicsit csillapodik, és rá is kérdez, ezúttal nem gúnyolódva, pusztán érdeklődve.*
- Hogy, hogy visszatér? *Nem érti miért ment el, vagy miért nincs itt Thea apja. Arra tud gondolni, hogy biztos valami üzleti ügyben van távol. Az elcsukló hangokra is felfigyel, a hold fényében derengő vízbe mártott gesztenye íriszekre is, így egy lépést hátra is lép, hogy közelsége ne legyen fenyegető. A felgyülemlett düh ellenére nem szívtelen, hogy egy elcsukló hangú és talán sírás előtt álló nőt tovább bosszantson. Megenyhülnek vonásai és a feszült düh is oszolni kezd a szemében.*
*A dühödt kifakadását várhatóan nem nyeli le Thea csak úgy. Erre számíthatott is Kes, de most valahogy nem foglalkoztatja. Már teljesen mások az erőviszonyok, nincs alá-fölé rendeltség egyik félnek sem. Mindketten egyszerű polgárok, talán a lány valamivel szerényebb körülmények között él, de az évek alatt a katonává érett lovászfiú sem lett gazdag, csupán megélt, egyszerű átlagemberként. Szemében minden ismerete ellenére meglepődöttség látszik, amint a másik megpördülve farkasszemet néz vele és hasonlóan erős szavakkal méltatja a fiút. Meglepődöttsége hamar feszült izmokban fejeződik ki, amint Thea a fejéhez vág jó néhány gúnyos megjegyzést. Nem fojtja bele a másikba a szót, de reakció nélkül ezt nem fogja hagyni. Egészen közel lép a másikhoz, már ha az nem lép el tőle. Olyan közel, hogy orruk majdnem összeér.*
- Tessék. Verd be az orrom. *Ha dühös, hadd legyen csak dühös a lány. Nem fél a fenyegető ökölrázástól sem, s ha akarja Thea, akkor most tényleg orrba tudja gyűrni a Kes-t.*
- Az arany hatalma véges. Polgár lettél te is, mint én. Fogadd el és ne játszd tovább a hercegnőt, mert az az idő már soha nem fog visszatérni. *Még mindig nem tágít a másik közvetlen közeléből, s csak ekkor eszmél rá az imént elhangzottakra, hogy egykori ura, a kereskedő most nincs itt. Dühe egy kicsit csillapodik, és rá is kérdez, ezúttal nem gúnyolódva, pusztán érdeklődve.*
- Hogy, hogy visszatér? *Nem érti miért ment el, vagy miért nincs itt Thea apja. Arra tud gondolni, hogy biztos valami üzleti ügyben van távol. Az elcsukló hangokra is felfigyel, a hold fényében derengő vízbe mártott gesztenye íriszekre is, így egy lépést hátra is lép, hogy közelsége ne legyen fenyegető. A felgyülemlett düh ellenére nem szívtelen, hogy egy elcsukló hangú és talán sírás előtt álló nőt tovább bosszantson. Megenyhülnek vonásai és a feszült düh is oszolni kezd a szemében.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2020-2039