//Második szál//
*Végighallgatja amit a másik mond és egy kicsit csodálkozik is rajta, hogy a szövegében meg sem áll, szünetet sem hagy a pásztornak, hogy bármit is reagálhasson a nagy információtömegre. Annak idején a szónokoknál látott ilyet, de ez a férfi minden, csak nem egy tipikus szónok.*
-Igen, ez egy jó dolog. Semmiképpen sem szabad sokáig a városban lennie jó fű nélkül. *Bólogat az erdőszéli tisztás dolgára, hiszen annak idején ő is oda vitte ki sokszor a jószágát, mert az volt a legkézenfekvőbb, meg hát ott szép is a hely, jól el lehet a gazda is, míg a kecske legelészik és ugrál. A föld vásárlására elgondolkodik látszólag, hogy mostanában mennyiért mérhetik.*
-Nos, az én földem a Vashegyen mintegy tíz hektár és valamivel többet ér az a föld ott mint tízezer arany, szóval ha üresen veszed, akkor egy hektár olyan ezer arany lehet, persze ha csak legelő és nem szántó, akkor lehet, hogy már nyolc-kilencszázért is kapsz. *Nem tudja pontosan, hiszen nála kaszáló, legelő és kert meg szántó is van. Erdeje nincs, hiszen azt használhatja mivel Kagan annak idején engedélyt adott rá.* ~Ettől függetlenül, lehet, hogy érdemes lenne abból is venni egy vagy két hektárral. Na majd megkérdezem a kancellárt mennyiért mérné!~
-De úgy egyébként mit dolgozol itt, ha szabad érdeklődnöm? Mert ha helyhez kötött a munkád, lehet nem tudod eladni csak úgy ezt a házat. *Ezt csakúgy azért dobja be, hogy tovább beszéltesse a férfit, nem gondolja, hogy amaz ezzel ne lenne tisztában. Mégis csak értelmes embernek tűnik, még ha ilyen szónoklatokban beszél is.*
-Akkor indulhatunk? *Teszi ezt még hozzá és ki is fordul az ajtón, ahol hűséges kecskéje már várja és kedvesen a lábához is dörgölődzik.* ~Meg kell hagyni, érdekes emberekbe futunk bele, nem igaz Fachuta? Örülsz-e, hogy én vettelek meg és a Derin-birtokon lakhatsz?~ *Ezeket általában fennhangon szokta mondani állatának, de nem akarja bimbózó kapcsolatát elrontani ezzel az idegennel, aki még a végén őrültnek gondolná, aki a kecskéjével beszél.* ~Hát, végül is gondoljon mindenki amit akar, mi tudjuk, hogy normális vagyok, nem igaz Fachuta?~
-Akkor induljunk! *Szól ezúttal a szarvas ölebéhez, aki víg mekegéssel nyugtázza a dolgot, hiszen kezdett unatkozni itt.*