//Frekderlun//
-Egyet se félj, koma. Jó nekem itt kint is.
*Feleli, s valóban így gondolja, főleg hogy már jó rég óta nem is igen akad tető a feje fölött. Legtöbbször a szabad ég alatt tölti az estéit, hol így, hol úgy.*
-Tökéletes lesz, ez csak nem fog kidőlni hehhhe.
*Mondja, majd botját a fának támasztja, majd pedig kényelmesen helyet foglal. A hátát nekidönti, s úgy fújja ki magát, mintha valami hatalmas testmozgást végzett volna éppen.*
-Vannak bizony, de még milyenek! No de birtoka egész sok mindenkinek akad.
*Folytatná tovább is, de úgy dönt, hogy inkább megvárja, míg valami lé éri a poros torkát.*
-Ezüstös Frekderkum, avagy Frek. Örvednek. Én Natu mester vagyok.
*A kezét is nyújtja a bemutatkozáshoz, még éppen remeg egy kicsit, s csontosnak is látszik, ám ha Frek elfogadja a parolázást, akkor érezheti, hogy Natu mester bizony keményen megszorítja a kezet. Egyáltalán nem olyan erő sugárzik belőle, mint amit ránézésre várna az ember.*
-Ó, a korom? A fene se számolja a teleket. De már vagy nyolcvan biztos volt.
*Meg is vonja a vállát, mert valójában ez számára csak egy olyan felesleges szám, amit nem tart számon. Meg aztán ilyen sokáig elszámolni is okoz némi nehézséget neki. De a lényeg csak most jön, ugyanis keze közé kaparintja végre a beígért lőrét. Kaján vigyor ül a képére, ahogy kibontja az üveget, majd jókorát nyakal belőle.*
-Áhh. Na ez már valami. Mindjárt jobban érzem magam, drága Frek! Köszönöm.
*Majd pedig neki nyújtja az üveget.*
-No de hol is tartottam? Ó igen, a Thargok. Hallottad, hogy elrabolták az úrnőjüket? Éppen itt, ebben a városban.
A hozzászólás írója (Natukoya Tojimara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.08.18 22:19:57