//Régmúlt szelleme//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmazhat!//
*A fejét ingatva sóhajt fel, ahogy nehezére esik kimondani a nyilvánvalót. De most épp eljött az ideje, hogy egyet értsen végre a férfival, még akkor is, ha egyáltalán nem rajong a gondolatért.*
- De igen. Szokás ezt mondani. Meg amúgy is te is egy szabályt erősítő kivétel vagy. Nem állok szóba férfiakkal csak, ha muszáj. Ellenben a bájos, jóképű és erős Xidros társaságát meg...
*Hagyja a mondatot balladai félhomályba veszni. De mosolyából hamar kivehető, hogy ezt igen csípős nyelvvel gyónta meg, még akkor is, ha tényleg igaz, hogy önszántából hajlandó a férfi közelében maradni.*
- Azért én egyszer elmennék oda. Wegtorenbe.
*Pillant is előre, ahogy az utat kifelé veszi a piacról. Persze annyira nem veszi sietősre. A romos házikó úgy is megvárja, meg amúgy sem ő cipekedik. De hazafele sétálva már van annyira kegyes, hogy nem áll meg az árusok között nézelődni. Közben száj húzva hallgatja a bordélyokról és szajhákról adott kiselőadást.*
- Pedig az is olyan, mint az üzlet. Befekteted az aranyadat egy szolgáltatásba, melynek gyümölcsöző eredménye az élvezet. Ha nem jó helyre fekteted be a vagyonod, akkor nem kapod meg azt, amit akarsz. Ezért nem árt kategorizálni. Hiszen lehet, hogy valami kedvezőbb áron fut, de a combjai között nem lelsz semmiféle élvezetet, talán inkább csak viszkető altáji betegséget. Azt hittem te, mint feltörekvő üzletember ilyeneken azért szoktál gondolkodni. Nem csak azon, hogy valamiben melegítsd a nemes tartozékod.
*Pillant hátra a férfira, jégszín szemei előtt pedig hatalmas ártatlansággal rebegteti is meg a pilláit. Olyan bölcsen igyekszik beszélni, mint aki ért is a dologhoz. Pedig a férfinak igaza van abban, hogy ez a szakma nem lenne neki való. Ebben pedig elég nagy szerepet játszik a férfiak iránti ellenszenve.*
- Miért is ne? Van, akinek bejön a szemtelen, elkényeztetett, öntelt fruska. Lehet, hogy a csillagos eget is lehoznák nekem.
*Von vállat érdektelenül, ahogyan a Xidros végső megjegyzését is szinte hangtalanul engedi el a füle mellett. Csak egy nem túl nőies horkantással ad hangot annak, hogy ebben jelen pillanatban nem egészen ért egyet. De közben azért csak rápillant a gyűrűre, amitől ez a nagy magabiztossága annyira nem biztos. Csak ellágyul a szíve a férfi iránt. Ami valahogy eddig is jelen volt, csak a öntelt dacossága nem egészen hagyja kibontakozni a dolgot.
Inkább célirányosan halad kifelé, így lassan maguk mögött hagyhatják a piacot, hogy annak szebb látképét felváltsa a kipusztult negyed képe, ami egy ideje számára is otthonnak nevezendő. Még akkor is, ha nehezére esik. De legalább most annyiban szerencsés, hogy a férfit nem kell körbevezetnie. Így megérkezvén csak benyit, belép az ajtón, s hagyja hogy a férfi is otthonosan így tegyen.
Először a köpenyéből bújik ki, amit a szék háttámlájára hajít, majd az irányt már a tűzhelyhez veszi.*
- Tedd csak ide a kosarat.
*Veregeti meg az egyik kis asztalkát maga mellett. Most már ideje, hogy a férfit felszabadítsa a rabszolgaság alól, ő maga pedig neki lásson a munkának. Igyekezve elfelejteni, hogy legutóbb mikor így kettesben maradtak mennyire meghitt volt a közeg. Már amennyire a hisztis fruska és a vén kujon képesek voltak meghittséget előidézni. De a maguk módján azért kellemes volt és nem utolsó sorban a lány számára vágykeltő, amit azóta is igyekszik minden erejével tagadni. Pedig azt az apró, homlokát érő csókot sem felejtette el. A fülbevalót sem véletlenül hordja. Nem csak a hiúság, a gazdagság utáni vágy hajtja, de ezt még magának sem hajlandó bevallani.*
- Ülj le. *Mutat az egyik székre, ami a legközelebb van a lányhoz, majd a kosárból elővesz egy üveg italt, a szekrényről pedig két poharat.* Egy italt? Mintha éreztem volna, hogy találkozunk. Wegtoreni rum.
*Kuncogva lengeti is meg az üveget, majd szinte feleletet sem várva tölt is ki kettejüknek. Az egyiket Xidros elé teszi, a másikat pedig megemelve a férfi felé, de tószt nélkül hajtja is le.
Arca fanyar fizimiskába fordul, bőre teljesen ki libabőrösödik, ahogy az erős ital lecsúszik a torkán. Továbbra sem szokott az italhoz, főleg nem az ilyenhez. Mikor az égető érzés elmúlik megkönnyebbült sóhajjal ráz aprót a fején.*
- Amúgy miért jöttél vissza? Biztos nem miattam.
*Fordul végül el, hogy a dolgához lásson. Zöldséget pucol, aprít, majd húst vagdos és fűszerez. Ennyit legalább haladt, mióta nem találkoztak. Mondhatni, hogy megtanult főzni, ami annyira nem hátrány, mikor így egyedül marad napokra, hatokra.*