//Hóvirág a kalitkában//
- Sok minden szülhet rosszat, ha úgy élnek vele.
*Jegyzi meg amolyan mellékesen, de közben szavaival egyszeriben igazat is ad a férfinak. Noha nem tudja milyen is a férfi élete a hadseregben, de azt tudja, hogy minden esetben vérrel jutalmazzák ott a bátorságot. De ebbe most nem igazán szeretne belemenni, s ahogy Sert mosolytalannak maradt arcát fürkészi úgy véli, hogy ezzel a férfi részéről is kimerítették egyelőre a témát. Ráér még faggatózni később is.*
- Akkor hozzád.
*Bólint is beleegyezőn. Valójában számára tényleg mindegy. Noha biztos balgaság ismeretlenül egy részben idegen házába mennie, de a szelídnek gondolt férfiból nem nézné ki, hogy akármiért is tartania kéne tőle. Igaz, hogy Cylia felfogása sokszor naiv és elég bizalmaskodó, így képes rosszul megítélni másokat. De azért nem olyan esetlen, hogy ha szükséges ne tudja magát megvédeni.*
- Még soha?
*Vonja is fel szemöldökeit őszinte meglepettséggel. Pedig kételkedne abban, hogy egy ilyen jó megjelenésű és kedves férfi még egy olyan nő jóindulatát sem érte el, aki így andalgott volna vele. Ez azért igencsak felkelti az érdeklődését a férfi nőügyei iránt. Abban biztos, hogy lehetett neki elég belőle, de ezek szerint egyik sem volt mondható ilyen irányban komolynak. Cylia fejében egyből a Sellőház jutott eszébe, melyről már nem egyszer hallott, hogy igen kellemes vendéglátóhely a megfáradt utazóknak. Ahol nem csak az étel, ital és kényelmes szobák gyönyörében merülhetnek el, hanem a társaság is igencsak szolgálatkész. Ez a gondolat pedig igen hamar fel is csigázza a lány rosszallását, mert bizony most már a kedves elf lovag képét hamar át is rajzolja egy szoknyapecérére, aki nem veti meg az örömlányok ölelését, s a gyönyört, amit pár aranyért nyújtanak neki. Talán még apró féltékenység is gyűlik benne, de nem azért, mert attól tart, hogy Sert inkább ilyen helyre menne helyette. Inkább az piszkálja fel, hogy az ő tapasztalatlansága egyáltalán nem tudna versenyre kelni egy sellőével.*
- Hát akkor milyen nőkkel voltál te eddig, hogy még ennyit is sajnáltak tőled?
*Igyekszik, hogy hangjában csupán csak a kíváncsiság csengjen, rosszallása inkább húzódjon a háttérbe. Arca sem húzódik mogorva mimikába, csupán csak szemöldökei szaladnak fel homlokán.
De sajnos a válasz váratni fog magára, ugyanis a kósza esőcseppek valóban egy alapos vihar előjelei voltak, ami most alapos áldását szórja is rájuk.*
- Még hogy én boszorkány?
*Neveti is el magát, ahogy lépteit szaporázza is a férfié mellett. S most kivételesen nevetése valóban örömteli és kedves, annak ellenére, hogy éppen bőrig áznak ahogy Sert háza felé sietnek. De valahogy ez a felengedett hangulat kettejük között, ez a vicces becenév jó érzéssel tölti el.
Az útmutatásra futólag felpillant, de most különösebben nem időzik azzal, hogy alaposabban szemügyre vegye a házat. Azzal ráér akkor is, ha a vihar elvonul. Ahogy a férfi előre engedi gyorsan be is slisszol, majd az elejtett megjegyzésre ismét halkan felkuncog.*
- Ebben egyet értünk. A konyha ráér, amíg szárazak leszünk. A női ruhától eltekintek, de kétlem, hogy kisebb méretű inged lenne, már csak a méreteidből fakadóan is. Viszont a te egyik száraz ingedért is odaadnám a fél karom.
*Neveti, miközben kettesével szedi a fokokat. A szoknyáját is feljebb húzza, hogy véletlenül se akadjon bele siettében, majd a lépcső tetején megállva pillant vissza a férfira. Piheg és ő is rendesen bőrig ázott. Hószín tincsei az arcára tapadnak, ahogyan a ruha is a testére, de valahogy ezt az egészet jó mókának találja.*