Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 31 (601. - 620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
620. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-02-23 18:35:56
Üzenet elküldve: 2022-02-23 18:35:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Régmúlt szelleme//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Na na!
*Szól rá dorgálóan a lányra, még mutatóujját is fenyegetően felé tartja.*
- Vannak becses dolgok, amikkel még csak nem is viccelünk.
*Bár ami azt illeti Xidros elég nyitott - mint jellemzően a wegtoreniek - a testi örömöket illetően, de ezt Cyliának még nem kell tudnia. Elég ha akkor fáj a feje majd emiatt, amikor a lány esetleg rányit ahogy a lovászfiú előtte térdel.*
- Gonosz kis hárpia leszel vénségedre, még szerencse, hogy ti elfek sokáig ifjak vagytok, így még kompenzálhatod a bájos kis pofiddal.
*Bár el kell ismernie, hogy a lány egy-egy megszólalása igen frappáns, és bár ellene irányulnak, de Xidros azért jól szórakozik rajtuk.*
- Igen, igen. Ezek az "alap" italok, nem bonyolultak. Relatíve könnyen beszerezhetőek, és könnyen keverhetőek. De vannak olyan speciális italok, amelyek egy katonának is mágiára fogékonyságot nyújtanak. Az egyedüli hátrányuk, hogy a korábbi tudás gyakorta teljesen, vagy részlegesen elvész. Mindenesetre ezek receptjei értékesek, és én is rendelkezem a kellő tudással hozzájuk.
*Kicsit dicsekedik, talán érthető módon, hiszen elég időt töltött könyvek felett görnyedve, hogy meglelje ezt a tudást. Éppenséggel jobb elfoglaltsága is lehetett volna, de ez hasznosabbnak bizonyult, mint hölgyeket hajkurászni és az aranyát rájuk elverni.*
- Nem te vagy az első, aki ezt mondja.
*Kóstolgatja tovább a lányt, kicsit kísérletezve, hogy abból a féltékenység szikrája kicsikarható e valamilyen formában.*
- Van bármi elképzelésed, hogy mivel foglalkoznál szívesen? Már ami nem a szajhaság kategóriába tartozik.
*Kivételesen őszinte érdeklődéssel fordul a másik felé, amit az állítólagos kérő története hamar eltűntet az arcáról. De hajlandó efölött is szemet hunyni, mert a karcsú test végre combján pihen, a férfi pedig örömmel öleli át annak derekát, de egyéb illetlen dolgot nem tesz.
Italának utolsó kortyait is felhörpinti miközben hallgatja a leányt. Gyanakszik, hogy mi a történet célja, és részben amiatt sem képes féltékenységet érezni, mert szent meggyőződése, hogy az állítólagos kérő egy nagy hazugság. Másfelől egész életében osztozott a hölgyeken másokkal - általában ő volt a titkos szeretői szerepben - és ezt egészen megszokta.*
- Égek a vágytól, hogy hallhassak róla.
*Kedve lenne illetlen dolgokat művelni a lánnyal miközben mesél, hogy belé fojtsa a szavakat, de ehelyett megértően hallgat.*
- Áh elf férfi. Az mondjuk neked előny, bizonyos szempontból. Ha nem szereted, csak az érdek visz bele, az hosszú szenvedés, bár azt is biztos meg lehet szokni. Az én előnyöm, hogy velem csak pár évtizedig kell kibírnod. A végén már a fejed fájását sem kell hazudnod, valamint kereshetsz magadnak tetszetős szeretőket, aztán élvezheted az özvegyként megörökölt vagyont, esetleg titulust.
*Viccelődéséből kizökkenti a leány, aki a rövid mese után nem hogy elhúzódik tőle, de mellkasának dőlve pihen meg valamelyest. Xidros újdonsággal próbálkozik, és nem kívánja elrontani azt a törékeny "meghitt" pillanatot, inkább a lány hajának, illetve feje búbjának simogatásával egészíti ki.*
- Szeretnéd, hogy megöljem? Csak mondanod kell.
*Másik karjával erősen tartja a lányt, nem szeretné elereszteni őt. Magában tépelődik, hogy mondja amit szeretne, de a hallgatás mellett dönt egy darabig. Csak még egy kis ideig. Végül hangja kettéhasítja békés csendjüket.*
- Cylia, ha nem küldesz el most, akkor lehet ma olyat teszek veled, amit meg fogsz bánni.
*Állkapcsa ismét megfeszül. Rühell őszinte lenni, már bánja is, hogy kimondta ezeket a szavakat, amivel részben mentesíti magát az alól, ami esetleg történhet kettejük között, egyben menekülési útvonalat is kínál fel a másiknak.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Na na!
*Szól rá dorgálóan a lányra, még mutatóujját is fenyegetően felé tartja.*
- Vannak becses dolgok, amikkel még csak nem is viccelünk.
*Bár ami azt illeti Xidros elég nyitott - mint jellemzően a wegtoreniek - a testi örömöket illetően, de ezt Cyliának még nem kell tudnia. Elég ha akkor fáj a feje majd emiatt, amikor a lány esetleg rányit ahogy a lovászfiú előtte térdel.*
- Gonosz kis hárpia leszel vénségedre, még szerencse, hogy ti elfek sokáig ifjak vagytok, így még kompenzálhatod a bájos kis pofiddal.
*Bár el kell ismernie, hogy a lány egy-egy megszólalása igen frappáns, és bár ellene irányulnak, de Xidros azért jól szórakozik rajtuk.*
- Igen, igen. Ezek az "alap" italok, nem bonyolultak. Relatíve könnyen beszerezhetőek, és könnyen keverhetőek. De vannak olyan speciális italok, amelyek egy katonának is mágiára fogékonyságot nyújtanak. Az egyedüli hátrányuk, hogy a korábbi tudás gyakorta teljesen, vagy részlegesen elvész. Mindenesetre ezek receptjei értékesek, és én is rendelkezem a kellő tudással hozzájuk.
*Kicsit dicsekedik, talán érthető módon, hiszen elég időt töltött könyvek felett görnyedve, hogy meglelje ezt a tudást. Éppenséggel jobb elfoglaltsága is lehetett volna, de ez hasznosabbnak bizonyult, mint hölgyeket hajkurászni és az aranyát rájuk elverni.*
- Nem te vagy az első, aki ezt mondja.
*Kóstolgatja tovább a lányt, kicsit kísérletezve, hogy abból a féltékenység szikrája kicsikarható e valamilyen formában.*
- Van bármi elképzelésed, hogy mivel foglalkoznál szívesen? Már ami nem a szajhaság kategóriába tartozik.
*Kivételesen őszinte érdeklődéssel fordul a másik felé, amit az állítólagos kérő története hamar eltűntet az arcáról. De hajlandó efölött is szemet hunyni, mert a karcsú test végre combján pihen, a férfi pedig örömmel öleli át annak derekát, de egyéb illetlen dolgot nem tesz.
Italának utolsó kortyait is felhörpinti miközben hallgatja a leányt. Gyanakszik, hogy mi a történet célja, és részben amiatt sem képes féltékenységet érezni, mert szent meggyőződése, hogy az állítólagos kérő egy nagy hazugság. Másfelől egész életében osztozott a hölgyeken másokkal - általában ő volt a titkos szeretői szerepben - és ezt egészen megszokta.*
- Égek a vágytól, hogy hallhassak róla.
*Kedve lenne illetlen dolgokat művelni a lánnyal miközben mesél, hogy belé fojtsa a szavakat, de ehelyett megértően hallgat.*
- Áh elf férfi. Az mondjuk neked előny, bizonyos szempontból. Ha nem szereted, csak az érdek visz bele, az hosszú szenvedés, bár azt is biztos meg lehet szokni. Az én előnyöm, hogy velem csak pár évtizedig kell kibírnod. A végén már a fejed fájását sem kell hazudnod, valamint kereshetsz magadnak tetszetős szeretőket, aztán élvezheted az özvegyként megörökölt vagyont, esetleg titulust.
*Viccelődéséből kizökkenti a leány, aki a rövid mese után nem hogy elhúzódik tőle, de mellkasának dőlve pihen meg valamelyest. Xidros újdonsággal próbálkozik, és nem kívánja elrontani azt a törékeny "meghitt" pillanatot, inkább a lány hajának, illetve feje búbjának simogatásával egészíti ki.*
- Szeretnéd, hogy megöljem? Csak mondanod kell.
*Másik karjával erősen tartja a lányt, nem szeretné elereszteni őt. Magában tépelődik, hogy mondja amit szeretne, de a hallgatás mellett dönt egy darabig. Csak még egy kis ideig. Végül hangja kettéhasítja békés csendjüket.*
- Cylia, ha nem küldesz el most, akkor lehet ma olyat teszek veled, amit meg fogsz bánni.
*Állkapcsa ismét megfeszül. Rühell őszinte lenni, már bánja is, hogy kimondta ezeket a szavakat, amivel részben mentesíti magát az alól, ami esetleg történhet kettejük között, egyben menekülési útvonalat is kínál fel a másiknak.*
619. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-02-23 17:27:19
Üzenet elküldve: 2022-02-23 17:27:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Régmúlt szelleme//
- Tudok még egy helyet, ahol jól állna.
*Sandít hátra a kelleténél talán szikrázóbb szemekkel, de olyan bájos mosollyal, ami a normális emberekere inkább ráhozná a frászt, mintsem elbűvölje őket. Azután ismét magára erőlteti az éteri békét egy nagy sóhajjal és persze a wegtoreni gyilkos alkohollal.*
- Hmm... *A viccnek elkönyvelt kérdésre csak cuppog párat, ízlelgeti az italt, majd a hatást várva méregeti a férfit, hátha beüt a szerelmi báj.* Valószínűleg mérget, mert csak a gyomrom forog.
*Lögyböli is meg a pár kortyot a pohár alján, majd a maradék egyelőre koppan az asztalkán.*
- Új képességekkel?
*Most kivételesen teljes érdeklődéssel hallgatja a férfit és igyekszik beleképzelni az elmondottakat egy-egy élethelyzetbe.*
- Olyan is lehet, hogy egy katona a harctéren erősebb lesz? Vagy egy tudós a kutatása közben egy ilyen löttytől jobban tud majd koncentrálni?
*Ráncolja is meg homlokát az erős fejtöréstől. Még tudna hasonlókat sorolgatni, hisz ő csak így tudja elképzelni az ilyen italok hatásosságát és szükségességét. De valószínűleg Xidros jobban ért hozzá, ha már ilyen üzleten töri a fejét. Ha ilyen hatások is benne vannak a pakliban, akkor el is hiszi, hogy lenne rá kereslet.*
- Nem azt mondtam, hogy fiatal korodban nem illettél oda, hanem, hogy most. Az a sebhely nem úgy néz ki, mint amit tegnap szereztél. De nézd az előnyét, hogy a sebhelyes férfiak kívánatosak.
*Vonja meg a vállait, majd ahogy észbe kap, hogy az utolsó mondatot nem csak gondolta, de sikerült ki is mondania nyögve préseli össze az ajkait, s süpped jobban a székbe, mintha azt remélné, hogy az majd elnyeli. Mondjuk éppenséggel akár a föld is megnyílhatna alatta.*
- Miért ne vágyhatnék?
*Sóhajt fel hosszan, mint aki már ezt a meglátást ezerszer végig hallgatta már. Az unokákra azért vág egy kósza fintort. Persze nincs baja a gyerekekkel, de egyelőre nem olyan habitusú, mint a felelősségteljes anyák. Az csoda, hogy főzni mára már megtanult nagyjából.*
- Persze nem mosónő akarok lenni, meg nem is politikus, de azért csak kéne valami, amihez értek.
*Ingatja meg a fejét, majd inkább le is legyint a dolgot, ahogy ismét kézbe veszi a poharat. De csak az alján lögyböli az italt, mert egyelőre elég ez a szédelgés is a fejének.*
- Már meséltem róla?
*Húzza is össze elgondolkodva a szemeit, de azok hamar tágra is nyílnak, ahogy Xidros közelebb invitálja. Az, hogy a combját paskolva kínálja fel a helyet meg egyenesen vérlázító... lenne, ha egyébként nem vágyna arra a tájékra, főleg a férfi közelségére. De hiába az ital ezt továbbra sem hajlandó megvallani, viszont makacssága tökéletes álca arra, hogy élhessen a lehetőséggel.*
- Azt hiszed nem merek odamenni?
*Szegi is fel a fejét, majd egy ingatag mozdulattal pattan fel a székből. Lassú, óvatos léptekkel indul meg, akár az oktondi bárány, a báránybőrbe bújt farkas felé ismerkedni. A célhoz érve pedig tétovázást mímel, s csak pár, jól átgondolt pillanat múlva teszi le fenekét a felkínált ölbe. Oldalasan elhelyezkedve még jobbjával a nyakát is átkarolja, másik keze pedig a férfi mellkasán pihen.*
- Szóval látom rajtad, hogy meeennyire kíváncsi vagy arra a fiatal, erőtől duzzadó fiúra, aki majdnem elvett feleségül.
~Meg mennyire látszik rajtad, hogy unod az egészet. Ahelyett, hogy egy kicsit féltékeny lennél.~
*Fújja is fel durcásan az arcát, ami igen muris lehet úgy, hogy ezt a gondolatát legalább nem hangosan tette szóvá. De végül enyhülnek vonásai, s negédes, de burkoltan hamis, gonosz mosollyal kezdi fürkészni a szemközti falat. Mert még az istenek sem tudnák rávenni, hogy ránézzen a férfira.*
- Fiatal, erős elf fiú volt. *Sóhajt is vágyakozással teli hangon. Ha a színészi teljesítményért adnának valami díjat, ő maga biztos nevezhetne érte.* Erős, jóképű. Ezeket mondtam már? Képzeld mellette szinte állandóan el voltam pirulva. Jól megáztunk, gondolhatod, mikor átmentem hozzá talpig rám tapadt a vizes ruha.
*Sandít szeme sarkából a férfira legalább egy apró rezdülést látva. Mindamellett akkor tényleg jól érezte magát. Kedves volt vele a fiú, talán még azt is meg meri vallani magának, hogy volt valami vonzalom. Jó volt, de nem elég jó. Ő pedig a szokásos praktikákat bevetve hagyta faképnél, mint az összeset. Gonosz volt és szívtelen, de nem lett eléggé lenyűgözve, hogy maradni akarjon.*
- Ő főzött én ittam a meleg teát, amíg a pokróc alatt melegedtem a kényelmes fotelben. Meg az a csók...
*Sóhajt is fel hosszan. De igazából az a csók nem is volt az csak egy puszi. De egyszerű piszkálódás céljából miért is ne ferdíthetné kissé a dolgokat.*
- Nem volt olyan vészes.
*Zárja végül a témát, ahogy előre dőlve kapja fel a poharát, s a maradékot is kiissza belőle. Végül már az üres pohár koppan az asztalon, a lány pedig a férfi mellkasán.*
- Tudok még egy helyet, ahol jól állna.
*Sandít hátra a kelleténél talán szikrázóbb szemekkel, de olyan bájos mosollyal, ami a normális emberekere inkább ráhozná a frászt, mintsem elbűvölje őket. Azután ismét magára erőlteti az éteri békét egy nagy sóhajjal és persze a wegtoreni gyilkos alkohollal.*
- Hmm... *A viccnek elkönyvelt kérdésre csak cuppog párat, ízlelgeti az italt, majd a hatást várva méregeti a férfit, hátha beüt a szerelmi báj.* Valószínűleg mérget, mert csak a gyomrom forog.
*Lögyböli is meg a pár kortyot a pohár alján, majd a maradék egyelőre koppan az asztalkán.*
- Új képességekkel?
*Most kivételesen teljes érdeklődéssel hallgatja a férfit és igyekszik beleképzelni az elmondottakat egy-egy élethelyzetbe.*
- Olyan is lehet, hogy egy katona a harctéren erősebb lesz? Vagy egy tudós a kutatása közben egy ilyen löttytől jobban tud majd koncentrálni?
*Ráncolja is meg homlokát az erős fejtöréstől. Még tudna hasonlókat sorolgatni, hisz ő csak így tudja elképzelni az ilyen italok hatásosságát és szükségességét. De valószínűleg Xidros jobban ért hozzá, ha már ilyen üzleten töri a fejét. Ha ilyen hatások is benne vannak a pakliban, akkor el is hiszi, hogy lenne rá kereslet.*
- Nem azt mondtam, hogy fiatal korodban nem illettél oda, hanem, hogy most. Az a sebhely nem úgy néz ki, mint amit tegnap szereztél. De nézd az előnyét, hogy a sebhelyes férfiak kívánatosak.
*Vonja meg a vállait, majd ahogy észbe kap, hogy az utolsó mondatot nem csak gondolta, de sikerült ki is mondania nyögve préseli össze az ajkait, s süpped jobban a székbe, mintha azt remélné, hogy az majd elnyeli. Mondjuk éppenséggel akár a föld is megnyílhatna alatta.*
- Miért ne vágyhatnék?
*Sóhajt fel hosszan, mint aki már ezt a meglátást ezerszer végig hallgatta már. Az unokákra azért vág egy kósza fintort. Persze nincs baja a gyerekekkel, de egyelőre nem olyan habitusú, mint a felelősségteljes anyák. Az csoda, hogy főzni mára már megtanult nagyjából.*
- Persze nem mosónő akarok lenni, meg nem is politikus, de azért csak kéne valami, amihez értek.
*Ingatja meg a fejét, majd inkább le is legyint a dolgot, ahogy ismét kézbe veszi a poharat. De csak az alján lögyböli az italt, mert egyelőre elég ez a szédelgés is a fejének.*
- Már meséltem róla?
*Húzza is össze elgondolkodva a szemeit, de azok hamar tágra is nyílnak, ahogy Xidros közelebb invitálja. Az, hogy a combját paskolva kínálja fel a helyet meg egyenesen vérlázító... lenne, ha egyébként nem vágyna arra a tájékra, főleg a férfi közelségére. De hiába az ital ezt továbbra sem hajlandó megvallani, viszont makacssága tökéletes álca arra, hogy élhessen a lehetőséggel.*
- Azt hiszed nem merek odamenni?
*Szegi is fel a fejét, majd egy ingatag mozdulattal pattan fel a székből. Lassú, óvatos léptekkel indul meg, akár az oktondi bárány, a báránybőrbe bújt farkas felé ismerkedni. A célhoz érve pedig tétovázást mímel, s csak pár, jól átgondolt pillanat múlva teszi le fenekét a felkínált ölbe. Oldalasan elhelyezkedve még jobbjával a nyakát is átkarolja, másik keze pedig a férfi mellkasán pihen.*
- Szóval látom rajtad, hogy meeennyire kíváncsi vagy arra a fiatal, erőtől duzzadó fiúra, aki majdnem elvett feleségül.
~Meg mennyire látszik rajtad, hogy unod az egészet. Ahelyett, hogy egy kicsit féltékeny lennél.~
*Fújja is fel durcásan az arcát, ami igen muris lehet úgy, hogy ezt a gondolatát legalább nem hangosan tette szóvá. De végül enyhülnek vonásai, s negédes, de burkoltan hamis, gonosz mosollyal kezdi fürkészni a szemközti falat. Mert még az istenek sem tudnák rávenni, hogy ránézzen a férfira.*
- Fiatal, erős elf fiú volt. *Sóhajt is vágyakozással teli hangon. Ha a színészi teljesítményért adnának valami díjat, ő maga biztos nevezhetne érte.* Erős, jóképű. Ezeket mondtam már? Képzeld mellette szinte állandóan el voltam pirulva. Jól megáztunk, gondolhatod, mikor átmentem hozzá talpig rám tapadt a vizes ruha.
*Sandít szeme sarkából a férfira legalább egy apró rezdülést látva. Mindamellett akkor tényleg jól érezte magát. Kedves volt vele a fiú, talán még azt is meg meri vallani magának, hogy volt valami vonzalom. Jó volt, de nem elég jó. Ő pedig a szokásos praktikákat bevetve hagyta faképnél, mint az összeset. Gonosz volt és szívtelen, de nem lett eléggé lenyűgözve, hogy maradni akarjon.*
- Ő főzött én ittam a meleg teát, amíg a pokróc alatt melegedtem a kényelmes fotelben. Meg az a csók...
*Sóhajt is fel hosszan. De igazából az a csók nem is volt az csak egy puszi. De egyszerű piszkálódás céljából miért is ne ferdíthetné kissé a dolgokat.*
- Nem volt olyan vészes.
*Zárja végül a témát, ahogy előre dőlve kapja fel a poharát, s a maradékot is kiissza belőle. Végül már az üres pohár koppan az asztalon, a lány pedig a férfi mellkasán.*
618. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-02-23 14:01:58
Üzenet elküldve: 2022-02-23 14:01:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Régmúlt szelleme//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kellemetlen ez a távolság kettejük között, de tiszteletben tartja a leány igényét rá, holott ha csak öt esztendővel fiatalabb lenne már rég elvette volna, amit akar. Hiába a sikolyok, vagy a tiltakozás. Az utóbbi időben viszont megnyugodni látszik, valójában csak a módszerei változtak. Meg ami fontosabb, az igényei. Már kevés számára főfogás ahhoz, hogy jól lakjon, fontossá vált a körítés és a desszert is. Bár étvágya változatlanul nagy, szinte csillapíthatatlan, ezért időnként megelégszik azzal, ami csak a szükséglet kielégítéséhez elegendő, de túl sokszor volt ebben része ahhoz, hogy ne unja már.
Forrongó gondolatait törekszik elterelni, a beszélgetésükre koncentrál inkább. Helyet is foglal, bár ez elsőre nem tűnik jó ötletnek, mert onnan remek rálátása nyílik a leány alakjára, amint sürgölődik a konyhában. Felmerül benne, hogy felajánlja segítségét, de egyrészt kényelmesen elhelyezkedett, másfelől asszonynak való munkának véli ezt, ami úgy gondolja jót is fog tenni az elkényeztetett arisztokrata sarjnak. Úgy véli ezt meg is kell jegyeznie a másiknak, legalább unatkozás helyett csipkelődhet vele.*
- Igazán jól áll a kezedben a fakanál, kedves Cylia.
*A karfára támaszkodva pihenteti fejét, és szemérmetlen vigyorral arcán várja a remélhetőleg csattanós reakciót.*
- Mindkettő. Mit gondolsz melyiket öntöttem az italodba?
*Az esetleg lányban felmerülő kételyeket nevetése biztosan elpárologtatja, főleg mert az öntött mindkettejüknek.*
- Viszont olyan erők rejlenek bennük, amik új képességekkel ruházhatnak fel bárkit. Lehet senkinek nem lesz igénye erre.
*Megvonja vállait.*
- De ha igen, akkor szépen meg lehet kérni az árát.
*A leány kijelentése nem sérti meg, ahogy eddig sem tette, helyette jóízűen felkacag rajta.*
- Nem-e? Mit gondolsz mégis miből szereztem ezt a sebet?
*Mutatóujjával megérint a sebhely hosszúkás sávját.*
- Megvan a maga bája ennek az izgalmas életnek. Meg a maga átka is. De jó a meglátásod, jobban kedvelem a finom, puha ágyakat, a jó ételeket és italokat, még ha ez némileg unalmasabb élettel is jár.
*Bár szükség esetén megenne bármit, vagy aludna bárhol, de ha nem muszáj, akkor ezerszer inkább a kényelmesebb életet választja. Az őszintén meglepi, hogy a lány szeretne valami hivatást elsajátítani.*
- Egy vagyonos férj, és unokák úgy vélem éppen elég segítség lenne édesapádnak. Egy magad fajta hölgy többre nem is nagyon vágyhat.
*Már éppen megérdeklődné, hogy egyébként mi foglalkoztatja Cyliát, amikor az megint a másik kérőre tér ki. Xidros csak sóhajt egyet.*
- Csak ugyan? Akkor mesélj róla valamit, ha már ennyire megfogott, hogy minduntalan felemlegeted.
*Talán a lány némi sértettséget érezhet ki Xidros szavaiból, ami inkább fáradtság, hogy ugyanazt a kört kell megint lefussák. Közben a férfi tesz egy szokatlan lépést, és megpaskolgatja saját combját. Óvatosabb módszert választ mint korábban, de nem mond le a leány közelségéről.*
- De gyere közelebb, mert nekem nincsenek hosszú füleim, meg vén is vagyok, ahogy azt korábban mondtad, nem hallak olyan jól.
*Ravaszkás mosolyát itallal teli poharával rejti el, amit szájához emelve nagyot kortyol belőle.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kellemetlen ez a távolság kettejük között, de tiszteletben tartja a leány igényét rá, holott ha csak öt esztendővel fiatalabb lenne már rég elvette volna, amit akar. Hiába a sikolyok, vagy a tiltakozás. Az utóbbi időben viszont megnyugodni látszik, valójában csak a módszerei változtak. Meg ami fontosabb, az igényei. Már kevés számára főfogás ahhoz, hogy jól lakjon, fontossá vált a körítés és a desszert is. Bár étvágya változatlanul nagy, szinte csillapíthatatlan, ezért időnként megelégszik azzal, ami csak a szükséglet kielégítéséhez elegendő, de túl sokszor volt ebben része ahhoz, hogy ne unja már.
Forrongó gondolatait törekszik elterelni, a beszélgetésükre koncentrál inkább. Helyet is foglal, bár ez elsőre nem tűnik jó ötletnek, mert onnan remek rálátása nyílik a leány alakjára, amint sürgölődik a konyhában. Felmerül benne, hogy felajánlja segítségét, de egyrészt kényelmesen elhelyezkedett, másfelől asszonynak való munkának véli ezt, ami úgy gondolja jót is fog tenni az elkényeztetett arisztokrata sarjnak. Úgy véli ezt meg is kell jegyeznie a másiknak, legalább unatkozás helyett csipkelődhet vele.*
- Igazán jól áll a kezedben a fakanál, kedves Cylia.
*A karfára támaszkodva pihenteti fejét, és szemérmetlen vigyorral arcán várja a remélhetőleg csattanós reakciót.*
- Mindkettő. Mit gondolsz melyiket öntöttem az italodba?
*Az esetleg lányban felmerülő kételyeket nevetése biztosan elpárologtatja, főleg mert az öntött mindkettejüknek.*
- Viszont olyan erők rejlenek bennük, amik új képességekkel ruházhatnak fel bárkit. Lehet senkinek nem lesz igénye erre.
*Megvonja vállait.*
- De ha igen, akkor szépen meg lehet kérni az árát.
*A leány kijelentése nem sérti meg, ahogy eddig sem tette, helyette jóízűen felkacag rajta.*
- Nem-e? Mit gondolsz mégis miből szereztem ezt a sebet?
*Mutatóujjával megérint a sebhely hosszúkás sávját.*
- Megvan a maga bája ennek az izgalmas életnek. Meg a maga átka is. De jó a meglátásod, jobban kedvelem a finom, puha ágyakat, a jó ételeket és italokat, még ha ez némileg unalmasabb élettel is jár.
*Bár szükség esetén megenne bármit, vagy aludna bárhol, de ha nem muszáj, akkor ezerszer inkább a kényelmesebb életet választja. Az őszintén meglepi, hogy a lány szeretne valami hivatást elsajátítani.*
- Egy vagyonos férj, és unokák úgy vélem éppen elég segítség lenne édesapádnak. Egy magad fajta hölgy többre nem is nagyon vágyhat.
*Már éppen megérdeklődné, hogy egyébként mi foglalkoztatja Cyliát, amikor az megint a másik kérőre tér ki. Xidros csak sóhajt egyet.*
- Csak ugyan? Akkor mesélj róla valamit, ha már ennyire megfogott, hogy minduntalan felemlegeted.
*Talán a lány némi sértettséget érezhet ki Xidros szavaiból, ami inkább fáradtság, hogy ugyanazt a kört kell megint lefussák. Közben a férfi tesz egy szokatlan lépést, és megpaskolgatja saját combját. Óvatosabb módszert választ mint korábban, de nem mond le a leány közelségéről.*
- De gyere közelebb, mert nekem nincsenek hosszú füleim, meg vén is vagyok, ahogy azt korábban mondtad, nem hallak olyan jól.
*Ravaszkás mosolyát itallal teli poharával rejti el, amit szájához emelve nagyot kortyol belőle.*
617. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-02-23 12:09:43
Üzenet elküldve: 2022-02-23 12:09:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Régmúlt szelleme//
*Minden igyekezetével azon van, hogy teljes magabiztosságot tudjon színlelni. Igen, színlelni, ugyanis ellenkezésének észszerűségében már egyre kevésbé biztos. Igazából attól tart, hogy ha teret enged a férfinak az ismét olyan hirtelen köddé válik, ahogyan legutóbb. Annak ellenére, hogy visszajött, de azt még mindig nehezére esik elhinni, hogy miatta... is. Ha nem a dac dolgozna benne, ha nem viselné páncélként önteltségét minden bizonnyal a karjaiba omlana. Főleg mikor szembe fordul vele. Mikor ágyékkal a másikénak feszül, s megkapja a bizonyságot arról, hogy nem csak benne tombol valami kínzó, amit a másik közelsége vált ki. Ez pedig jól kivehető pírt, s apró reszketést vált ki belőle. Palástolni úgy sem nagyon tudná, így nem is foglalkozik ezzel a fölösleges munkával. Jobb ötletnek tűnik, ha kicsit növeli a távolságot maguk között. Csupán csak a morranás az, amitől megtorpan egy pillanatra. A megfeszülő férfi látványa elégedettséggel kéne, hogy eltöltse. Éreznie kéne a kárörömöt, s dacának pillanatnyi győzelmét. Ehelyett csak amiatt kínlódik, hogy ne fúrja magát vissza a karok közé. Megszabadítva a rikító szín köpenytől, az ingtől és nadrágtól, ezektől az idegesítően nemesi hatású, de valahol mégis egyszerűnek ható ruháktól. Hogy aztán magáról is lemarcangolja a vékony anyagot és... végre odébb söpörhetnék ezt a rohadt frusztrációt. Amit most csak a hozzávalók kegyetlen aprításában, majd a piruló étel kavargatása közbeni csörömpöléssel tud egy kicsit enyhíteni. Kapkod, zörög, épp csak nem kezd tombolni a dühtől, ami most saját maga ellen irányul. Hogy képes még mindig ennyire odalenni ezért a vénemberért, aki minden egyes levegővételével képes felbosszantani. Sokszor úgy tűnik, hogy direkt is csinálja, hogy élvezi. De a legbosszantóbb az egészben, hogy ez a marakodás kettejük között a lánynak is tetszik. Az már kellemetlenebb, hogy ez a furcsa vonzódás olyan feszültséget kelt benne, amitől fogalma sincs, hogyan szabadulhatna meg.*
- Bájitalok?
*Torpan is meg hátra pillantva a férfira. Talán kissé értetlenebbül a kelleténél, de mentségére legyen szólva, hogy nem igazán jártas az olyan kotyvalékokban.*
- Mérgek meg szerelmi bájitalok?
*Jegyzi meg kissé epésen, de magában már azon tűnődik, hogy abból a kettőből most ő is hasznát venné valamelyiknek.*
- Amúgy... őszintén és esküszöm, hogy nem sértésből mondom. ~Na nem mintha nem érdemelnéd meg.~ De amúgy sem nagyon tudnálak elképzelni a harctéren. Annál sunyibb és talpraesettebb vagy szerintem.
*Mosolyodik el bájosan, majd az ételt felönti vízzel, s már magára is hagyhatja, egy kis szabadidőt nyerve. Ezt a szabadidőt pedig ki is tölti azzal, hogy újból teletölti a két poharat. Már előre rázza a hideg az ízétől, meg amúgy berúgni sincs kedve, de a káoszt a fejében talán kicsit enyhíti majd ez az utolsónak tervezett ital.*
- De a viccet félretéve egyszerű, de nagy igazságot mondtál.
*Huppan vissza a székre, a poharat újból kézbe véve. Most nem mohóskodik, csak egy apró kortyot küld le belőle, de már az is hamar felborzolja a karján a pihéket.*
- Valamelyik nap én is körbe akarom járni a környéket. Nem árt, ha végre én is besegítek apámnak, csak könnyebb lenne a helyzet, ha értenék is valamihez.
*Ingatja meg a fejét, közben kortyról kortyra tűnik el az újabb pohár rum. Aminek végre kezd kialakulni a jótékony hatása. A gondolatait lassítja, az elméjét ködösíti. Elmélázva fürkészi a férfit, amitől ismét hevesebben kalapál a szíve, de a fojtogató frusztráció most nem bukkan fel olyan kínzó kegyetlenséggel. A nyert távolság megtette a hatását, de az ital még kétséges, hogy áldás lesz e avagy átok.*
- Tudod... amíg nem voltál a városban volt egy másik kérőm.
*Könyököl az asztalra, miközben fejét az öklére támasztja. Valószínűleg nem ez a kis morzsa fogja meghatni a férfit, de egy próbát azért megér.*
*Minden igyekezetével azon van, hogy teljes magabiztosságot tudjon színlelni. Igen, színlelni, ugyanis ellenkezésének észszerűségében már egyre kevésbé biztos. Igazából attól tart, hogy ha teret enged a férfinak az ismét olyan hirtelen köddé válik, ahogyan legutóbb. Annak ellenére, hogy visszajött, de azt még mindig nehezére esik elhinni, hogy miatta... is. Ha nem a dac dolgozna benne, ha nem viselné páncélként önteltségét minden bizonnyal a karjaiba omlana. Főleg mikor szembe fordul vele. Mikor ágyékkal a másikénak feszül, s megkapja a bizonyságot arról, hogy nem csak benne tombol valami kínzó, amit a másik közelsége vált ki. Ez pedig jól kivehető pírt, s apró reszketést vált ki belőle. Palástolni úgy sem nagyon tudná, így nem is foglalkozik ezzel a fölösleges munkával. Jobb ötletnek tűnik, ha kicsit növeli a távolságot maguk között. Csupán csak a morranás az, amitől megtorpan egy pillanatra. A megfeszülő férfi látványa elégedettséggel kéne, hogy eltöltse. Éreznie kéne a kárörömöt, s dacának pillanatnyi győzelmét. Ehelyett csak amiatt kínlódik, hogy ne fúrja magát vissza a karok közé. Megszabadítva a rikító szín köpenytől, az ingtől és nadrágtól, ezektől az idegesítően nemesi hatású, de valahol mégis egyszerűnek ható ruháktól. Hogy aztán magáról is lemarcangolja a vékony anyagot és... végre odébb söpörhetnék ezt a rohadt frusztrációt. Amit most csak a hozzávalók kegyetlen aprításában, majd a piruló étel kavargatása közbeni csörömpöléssel tud egy kicsit enyhíteni. Kapkod, zörög, épp csak nem kezd tombolni a dühtől, ami most saját maga ellen irányul. Hogy képes még mindig ennyire odalenni ezért a vénemberért, aki minden egyes levegővételével képes felbosszantani. Sokszor úgy tűnik, hogy direkt is csinálja, hogy élvezi. De a legbosszantóbb az egészben, hogy ez a marakodás kettejük között a lánynak is tetszik. Az már kellemetlenebb, hogy ez a furcsa vonzódás olyan feszültséget kelt benne, amitől fogalma sincs, hogyan szabadulhatna meg.*
- Bájitalok?
*Torpan is meg hátra pillantva a férfira. Talán kissé értetlenebbül a kelleténél, de mentségére legyen szólva, hogy nem igazán jártas az olyan kotyvalékokban.*
- Mérgek meg szerelmi bájitalok?
*Jegyzi meg kissé epésen, de magában már azon tűnődik, hogy abból a kettőből most ő is hasznát venné valamelyiknek.*
- Amúgy... őszintén és esküszöm, hogy nem sértésből mondom. ~Na nem mintha nem érdemelnéd meg.~ De amúgy sem nagyon tudnálak elképzelni a harctéren. Annál sunyibb és talpraesettebb vagy szerintem.
*Mosolyodik el bájosan, majd az ételt felönti vízzel, s már magára is hagyhatja, egy kis szabadidőt nyerve. Ezt a szabadidőt pedig ki is tölti azzal, hogy újból teletölti a két poharat. Már előre rázza a hideg az ízétől, meg amúgy berúgni sincs kedve, de a káoszt a fejében talán kicsit enyhíti majd ez az utolsónak tervezett ital.*
- De a viccet félretéve egyszerű, de nagy igazságot mondtál.
*Huppan vissza a székre, a poharat újból kézbe véve. Most nem mohóskodik, csak egy apró kortyot küld le belőle, de már az is hamar felborzolja a karján a pihéket.*
- Valamelyik nap én is körbe akarom járni a környéket. Nem árt, ha végre én is besegítek apámnak, csak könnyebb lenne a helyzet, ha értenék is valamihez.
*Ingatja meg a fejét, közben kortyról kortyra tűnik el az újabb pohár rum. Aminek végre kezd kialakulni a jótékony hatása. A gondolatait lassítja, az elméjét ködösíti. Elmélázva fürkészi a férfit, amitől ismét hevesebben kalapál a szíve, de a fojtogató frusztráció most nem bukkan fel olyan kínzó kegyetlenséggel. A nyert távolság megtette a hatását, de az ital még kétséges, hogy áldás lesz e avagy átok.*
- Tudod... amíg nem voltál a városban volt egy másik kérőm.
*Könyököl az asztalra, miközben fejét az öklére támasztja. Valószínűleg nem ez a kis morzsa fogja meghatni a férfit, de egy próbát azért megér.*
616. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-02-23 10:05:26
Üzenet elküldve: 2022-02-23 10:05:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Régmúlt szelleme//
- Ühüm.
*Hümmenti, és az ital sárgás cseppjeit figyeli, amint összegyűlnek a pohár alján. Kicsit el is kalandozik gondolata, feltehetően a leány szavai ha el is jutottak elméjéig, akkor sem fognak gyökeret vetni hosszútávú memóriájában. Jobban leköti az a lehetőség, ami az alkohol jelenlétével mutatkozott meg előtte.
Hirtelen lépése, hogy Cylia közelébe férkőzzön egyelőre nem jár elutasítással, amit ki is élvez. A leány édes illata megrészegíti, mint méheket a pollen úgy vonzza magához őt, meg ajkait is, amik örömmel simulnak a puha bőrre. De figyel, talán ennyire még nem is tette meg. Nem csak a szavakra, de az apró rezdülésekre, esetleg a leány szívdobogásának ritmusára. Kedvére való ez a játszadozás, és az is, hogy ezen részletekben elveszhet, illetve gyönyörködhet bennük.
Ahogy Cylia szembe fordul vele a férfi tekintete ösztönösen lejjebb vándorol, hogy egészen közelről is megcsodálhassa ahogy a ruha anyaga annak alakjára simul. A másik közelsége összetéveszthetetlen reakciót vált ki belőle, Eurycylia is megtapasztalhatja, hogy milyen hatással van rá.
Kénytelen engedni a lány előre tolakodásának, bár nem esik jól neki. Szeretne még a közelében lenni, ám sokkal kíváncsibb annál, hogy ne adjon teret neki. Sajnos csalódnia kell a végeredményt illetően, már a fülébe suttogáskor van egy erős sejtelme, hogy mi lesz a kis közjáték kimenetele. Állkapcsa megfeszül, és egy mély torokhanggal – az az morranással – jelzi kelletlenségét. Magára kell parancsolnia, hogy ne kapjon a másik után, és kényszerítse vissza saját karjaiba. Talán most először vedli le mesterkélt állarcát, és fedi fel igazi érzéseit, ami jelen esetben a frusztráció.*
- Fáj a szívem amiért ezt mondod, kedves Cylia.
*Drámaian mellkasára teszi kezét, ahol elvileg sajgó szíve található, eközben igyekszik kitisztítani gondolatait, és ismét megtalálni hangját, illetve kimért fellépését.*
- Azokból akad éppen elég Artheniorban is, hát még a Kikötőben.
*Hangja színtelen, nem árulja el magáról, hogy ezen bűnbarlangok mennyire vonzóak számára, csak üzleti szempontból tekint most rájuk.*
- Ellenben a bájitaloknak úgy vélem van jövője, nekem pedig fogékonyságom rájuk. Ahhoz pedig már öreg vagyok, hogy zsoldosként éljek meg.
*Könnyedén veti el ezt az információ morzsát, mert már sokkal biztosabb a dolgában Cyliát illetően, így kicsit mert őszintébb lenni vele. De csak egy kicsit.*
- No meg nem vagyok holmi barbár, hogy életem célja a harctéren meghalás legyen, szebb hivatásra vágyom már.
*Meg kevésbé veszélyesre, amiben talán nem szerez annyi ellenséget magának, hogy el kell hagyja a várost miatta. Persze az sem lenne hátrány, ha nem házas asszonyok ágyába vágyna leginkább, de nincs is finomabb a tiltott gyümölcsnél.*
- Arról nem is beszélve, hogy mennyire kiszolgáltatott a fizetés. Ha van munka, van arany, ha nincs, akkor igen könnyen felkopik az ember álla.
- Ühüm.
*Hümmenti, és az ital sárgás cseppjeit figyeli, amint összegyűlnek a pohár alján. Kicsit el is kalandozik gondolata, feltehetően a leány szavai ha el is jutottak elméjéig, akkor sem fognak gyökeret vetni hosszútávú memóriájában. Jobban leköti az a lehetőség, ami az alkohol jelenlétével mutatkozott meg előtte.
Hirtelen lépése, hogy Cylia közelébe férkőzzön egyelőre nem jár elutasítással, amit ki is élvez. A leány édes illata megrészegíti, mint méheket a pollen úgy vonzza magához őt, meg ajkait is, amik örömmel simulnak a puha bőrre. De figyel, talán ennyire még nem is tette meg. Nem csak a szavakra, de az apró rezdülésekre, esetleg a leány szívdobogásának ritmusára. Kedvére való ez a játszadozás, és az is, hogy ezen részletekben elveszhet, illetve gyönyörködhet bennük.
Ahogy Cylia szembe fordul vele a férfi tekintete ösztönösen lejjebb vándorol, hogy egészen közelről is megcsodálhassa ahogy a ruha anyaga annak alakjára simul. A másik közelsége összetéveszthetetlen reakciót vált ki belőle, Eurycylia is megtapasztalhatja, hogy milyen hatással van rá.
Kénytelen engedni a lány előre tolakodásának, bár nem esik jól neki. Szeretne még a közelében lenni, ám sokkal kíváncsibb annál, hogy ne adjon teret neki. Sajnos csalódnia kell a végeredményt illetően, már a fülébe suttogáskor van egy erős sejtelme, hogy mi lesz a kis közjáték kimenetele. Állkapcsa megfeszül, és egy mély torokhanggal – az az morranással – jelzi kelletlenségét. Magára kell parancsolnia, hogy ne kapjon a másik után, és kényszerítse vissza saját karjaiba. Talán most először vedli le mesterkélt állarcát, és fedi fel igazi érzéseit, ami jelen esetben a frusztráció.*
- Fáj a szívem amiért ezt mondod, kedves Cylia.
*Drámaian mellkasára teszi kezét, ahol elvileg sajgó szíve található, eközben igyekszik kitisztítani gondolatait, és ismét megtalálni hangját, illetve kimért fellépését.*
- Azokból akad éppen elég Artheniorban is, hát még a Kikötőben.
*Hangja színtelen, nem árulja el magáról, hogy ezen bűnbarlangok mennyire vonzóak számára, csak üzleti szempontból tekint most rájuk.*
- Ellenben a bájitaloknak úgy vélem van jövője, nekem pedig fogékonyságom rájuk. Ahhoz pedig már öreg vagyok, hogy zsoldosként éljek meg.
*Könnyedén veti el ezt az információ morzsát, mert már sokkal biztosabb a dolgában Cyliát illetően, így kicsit mert őszintébb lenni vele. De csak egy kicsit.*
- No meg nem vagyok holmi barbár, hogy életem célja a harctéren meghalás legyen, szebb hivatásra vágyom már.
*Meg kevésbé veszélyesre, amiben talán nem szerez annyi ellenséget magának, hogy el kell hagyja a várost miatta. Persze az sem lenne hátrány, ha nem házas asszonyok ágyába vágyna leginkább, de nincs is finomabb a tiltott gyümölcsnél.*
- Arról nem is beszélve, hogy mennyire kiszolgáltatott a fizetés. Ha van munka, van arany, ha nincs, akkor igen könnyen felkopik az ember álla.
615. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-02-22 13:46:30
Üzenet elküldve: 2022-02-22 13:46:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Benyit a házba, egy takaros építmény, ami még egészen frissen felújított. Több ilyen épület is sorakozik egymás társaságában abban az utcában, ahol ők is laknak. Itt főként a lázadás óta megtelepedett köznép épített fedelet, ám ez az utca iskola példája a „felvitte az isten a dolgát” megjegyzésnek. Azonban egyáltalán nem isteni beavatkozásnak köszönheti az építmény tulajdonosa a vagyonát, inkább a lázadás után kialakult helyzetnek, ha hisz az elmondottaknak. Mert bizony a szóbeszéd inkább arról járja, hogy a ház ura csak éppen jókor volt jó helyen, az első sorban mászott át egy kúria szobájába, ahol jókorát markolt a nagyságos asszony ékszereiből, szerencséjére ezt később el is tudta adni. Neki meg aztán mindegy. Azóta él itt, hogy elhagyta a kikötőt és a Sellőházat. Egészen másfajta munkát végez, talán pont ezért is jött el onnan. Mikor belép az ajtón és a cipője sarka a felmosott kőpadlóhoz ér, már hallja is a rikácsolást a konyhából.*
-Há nem látod, hogy most mostan fel?! Nem tudtad kivárni, hogy főszárad, ha már ennyit totyorogtál a piacon! *Miért is lepné meg, hiszen erre már korábban számított. Még szerencse, hogy a sors olyan sok türelemmel áldotta meg, így csak lekapja a cipőjét és belebújik a benti alkalmatosságba. Még visszatekint, hogy ellenőrizze, mégis mennyi koszt cibált be, de végül úgy véli, hogy ez aztán tényleg nem is látszik. Majd kosárral a karján megindul befelé a konyhába, hogy végre nekiláthassanak az ebédhez, aztán pedig a takarítási és egyéb teendőknek.*
-Amilyen kopácsolós vagy még felébreszted az asszonyt is. *Morog az orra alá a szakácsnő, akár már több nemesi családot is kiszolgált, most pedig szerencsétlenségére egy póriasabb környezetbe kényszerült.*
-Meglehet. *Von vállat, itt igazán ezt nem tartják számon, hiszen az utcán még a köszöngető asszonyok is nagyobb hangzavart vernek, mint az imént ő.*
-Há nem látod, hogy most mostan fel?! Nem tudtad kivárni, hogy főszárad, ha már ennyit totyorogtál a piacon! *Miért is lepné meg, hiszen erre már korábban számított. Még szerencse, hogy a sors olyan sok türelemmel áldotta meg, így csak lekapja a cipőjét és belebújik a benti alkalmatosságba. Még visszatekint, hogy ellenőrizze, mégis mennyi koszt cibált be, de végül úgy véli, hogy ez aztán tényleg nem is látszik. Majd kosárral a karján megindul befelé a konyhába, hogy végre nekiláthassanak az ebédhez, aztán pedig a takarítási és egyéb teendőknek.*
-Amilyen kopácsolós vagy még felébreszted az asszonyt is. *Morog az orra alá a szakácsnő, akár már több nemesi családot is kiszolgált, most pedig szerencsétlenségére egy póriasabb környezetbe kényszerült.*
-Meglehet. *Von vállat, itt igazán ezt nem tartják számon, hiszen az utcán még a köszöngető asszonyok is nagyobb hangzavart vernek, mint az imént ő.*
614. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-02-22 06:40:48
Üzenet elküldve: 2022-02-22 06:40:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Viin Doriano//
*Sajnos nem tud eleget tenni a férfinak. Nem igazán szokott ilyen dolgokkal foglalkozni, hogy ki milyen hőstettekről híres. Főleg, hogy azok java részéről előbb-utóbb kiderül, hogy csak mondvacsinált hencegések. Volt egyszer egy udvarlója, aki váltig állította, hogy egy hatalmas szörnyeteget győzött le, ki a magasban repkedett, s gyilkos, méreggel töltött fullánkjával akarta a másvilágra juttatni. Nos annak a fajankónak a nővére árulta el, hogy a szóban forgó szörnyeteg egy tavaly nyári méhecske volt, akitől az öccse sikítófrászt kapott, s szerencsétlent csak a rendezetlen csapkodásában ütötte le. A történet vége azért boldog volt, mert az a férfias csapás csak annyira volt elég, hogy a méhecske kissé megzavarodjon, de utána tova is szálldogált, magára hagyva azt a nagy, bátor hőst. Meg igazából abban sem biztos, hogy a Doriano név ismerős. A csengése az, de apja üzleti ügyeire nem nagyon szokott figyelni. Nem az ő világa az.
Egyéb iránt azt is furcsállja kissé, hogy valamiért nem nagyon akarja Viin komolyan venni ezt a lázadást. Tényleg ilyen sokáig nem volt a város közelében? Ennyire nem foglalkozott otthonának híreivel? Annyira nem lehetett a világ végén, hogy semmit se tudjon róla.*
- Volt gyújtogatás is.
*Vonja fel kissé szemöldökeit, miközben a férfi arcát fürkészi. Hátha kiderül, hogy igazából csak komolytalanul próbálja magát túltenni egy tragédián.*
- A szegények megelégelték a sorsukat és fellázadtak. Azt mesélték, hogy óriási volt a káosz. Az akkor még gazdagnegyedet vér mosta és sikoly töltötte be.
*Borzong is meg, ahogy igyekszik mindent aszerint felidézni, ahogy hallotta még kislány korában.*
- Bizonyára a szegények igazságot akartak maguknak, de a vége vérontás lett, ahogy elégtételt vettek az elnyomásért. Romboltak, fosztogattak és gyújtogattak. Sokan menekülni kényszerültek, ha életben maradtak.
*Sóhajt fel halkan, majd kissé sajnálkozva pillant a férfira. Nem sok esélyt lát arra, hogy a Doriano kúria, vagy akármi állt is ott, még épségben van. De legyen Viinnek szerencséje.*
- Azóta már csak romváros, amit próbálnak rendbe tenni. De sokan a régen szegénynegyednek hívott részben élnek, ami mára már polgárnegyed. Aztán meg meséltek egy hatalmas robbanásról, ami ketté szakította a várost. Így Arthenior kapott egy hátborzongató és fájdalmas sebhelyet, amit ma meredélynek hívnak.
*Igyekszik tömören elmesélni a hallottakat. Reméli, hogy megfelelően adja is át. Amikor pedig a végéhez ér pár pillanatig inkább hallgat. Hagyja, hogy a férfi megeméssze a dolgot. Nem lehet könnyű most neki, persze, ha felfogja a történtek komolyságát és az eshetőséget, hogy se otthona, se családja. Természetesen Onya teljes szívéből reméli, hogy ez nincs így. Voltak szerencsések is, de sajnos ez eléggé kicsi aránnyal fordult elő.
Tovább már nem is firtatja a témát, ha Viin sem akar többet hallani és beszélni róla. Viszont a férfival való történtekre ismét felkapja a fejét. Először döbbenten és értetlenül pislog rá, de végül csak halkan felnevetve legyinti is le. Hiszen Viin úgy adja elő az egészet, mintha valami náthát kapott volna el, de mára már felépült belőle.*
- Szóval meghaltál és jobban vagy. Na persze! *Kuncog tovább.* Valld be, hogy szeretőnél voltál, csak annak az ura előbb hazatért, minthogy te távozóra fogtad volna. Ez azért hihetőbben hangzik.
*Vigyorodik el szemtelenül, közben pedig lassacskán maguk mögött hagyhatják a negyedet. Igyekszik nem megkomolyodni újból, ahogy romvárost kezdik közelíteni. Nem akar felesleges aggodalmat kelteni a férfiban, ha nem muszáj. Hiszen még ez a történet is kaphat boldog befejezést.*
*Sajnos nem tud eleget tenni a férfinak. Nem igazán szokott ilyen dolgokkal foglalkozni, hogy ki milyen hőstettekről híres. Főleg, hogy azok java részéről előbb-utóbb kiderül, hogy csak mondvacsinált hencegések. Volt egyszer egy udvarlója, aki váltig állította, hogy egy hatalmas szörnyeteget győzött le, ki a magasban repkedett, s gyilkos, méreggel töltött fullánkjával akarta a másvilágra juttatni. Nos annak a fajankónak a nővére árulta el, hogy a szóban forgó szörnyeteg egy tavaly nyári méhecske volt, akitől az öccse sikítófrászt kapott, s szerencsétlent csak a rendezetlen csapkodásában ütötte le. A történet vége azért boldog volt, mert az a férfias csapás csak annyira volt elég, hogy a méhecske kissé megzavarodjon, de utána tova is szálldogált, magára hagyva azt a nagy, bátor hőst. Meg igazából abban sem biztos, hogy a Doriano név ismerős. A csengése az, de apja üzleti ügyeire nem nagyon szokott figyelni. Nem az ő világa az.
Egyéb iránt azt is furcsállja kissé, hogy valamiért nem nagyon akarja Viin komolyan venni ezt a lázadást. Tényleg ilyen sokáig nem volt a város közelében? Ennyire nem foglalkozott otthonának híreivel? Annyira nem lehetett a világ végén, hogy semmit se tudjon róla.*
- Volt gyújtogatás is.
*Vonja fel kissé szemöldökeit, miközben a férfi arcát fürkészi. Hátha kiderül, hogy igazából csak komolytalanul próbálja magát túltenni egy tragédián.*
- A szegények megelégelték a sorsukat és fellázadtak. Azt mesélték, hogy óriási volt a káosz. Az akkor még gazdagnegyedet vér mosta és sikoly töltötte be.
*Borzong is meg, ahogy igyekszik mindent aszerint felidézni, ahogy hallotta még kislány korában.*
- Bizonyára a szegények igazságot akartak maguknak, de a vége vérontás lett, ahogy elégtételt vettek az elnyomásért. Romboltak, fosztogattak és gyújtogattak. Sokan menekülni kényszerültek, ha életben maradtak.
*Sóhajt fel halkan, majd kissé sajnálkozva pillant a férfira. Nem sok esélyt lát arra, hogy a Doriano kúria, vagy akármi állt is ott, még épségben van. De legyen Viinnek szerencséje.*
- Azóta már csak romváros, amit próbálnak rendbe tenni. De sokan a régen szegénynegyednek hívott részben élnek, ami mára már polgárnegyed. Aztán meg meséltek egy hatalmas robbanásról, ami ketté szakította a várost. Így Arthenior kapott egy hátborzongató és fájdalmas sebhelyet, amit ma meredélynek hívnak.
*Igyekszik tömören elmesélni a hallottakat. Reméli, hogy megfelelően adja is át. Amikor pedig a végéhez ér pár pillanatig inkább hallgat. Hagyja, hogy a férfi megeméssze a dolgot. Nem lehet könnyű most neki, persze, ha felfogja a történtek komolyságát és az eshetőséget, hogy se otthona, se családja. Természetesen Onya teljes szívéből reméli, hogy ez nincs így. Voltak szerencsések is, de sajnos ez eléggé kicsi aránnyal fordult elő.
Tovább már nem is firtatja a témát, ha Viin sem akar többet hallani és beszélni róla. Viszont a férfival való történtekre ismét felkapja a fejét. Először döbbenten és értetlenül pislog rá, de végül csak halkan felnevetve legyinti is le. Hiszen Viin úgy adja elő az egészet, mintha valami náthát kapott volna el, de mára már felépült belőle.*
- Szóval meghaltál és jobban vagy. Na persze! *Kuncog tovább.* Valld be, hogy szeretőnél voltál, csak annak az ura előbb hazatért, minthogy te távozóra fogtad volna. Ez azért hihetőbben hangzik.
*Vigyorodik el szemtelenül, közben pedig lassacskán maguk mögött hagyhatják a negyedet. Igyekszik nem megkomolyodni újból, ahogy romvárost kezdik közelíteni. Nem akar felesleges aggodalmat kelteni a férfiban, ha nem muszáj. Hiszen még ez a történet is kaphat boldog befejezést.*
613. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-02-21 14:58:18
Üzenet elküldve: 2022-02-21 14:58:18
ÚJ
![>Viin Doriano [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11951_1604528441_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Onyawantha Oughenthis//
* Kissé elszomorítja, hogy a nő nem hallott még egyik krónikába illő hőstettéről sem: amikor sárkányokkal viaskodott messzi földön, vagy amikor wargokat szelídített – szintén messze földön –, de még arról sem, amikor gonosz mágusokat győzött le – mondani sem kell, messze földön. Tudatlanságát azonban betudja annak, hogy nem idevalósi, vagy csak túl fiatal volt még Viin "aktív éveiben". Persze ezeket a történeteket javarészt csak a hölgyek lenyűgözésére találta ki. Noha nem kizárt, hogy erre Onyawantha esetében is megpróbál sort keríteni, azonban úgy véli, nem ez a legalkalmasabb pillanat és öltözék minderre. *
– Ugyan, nem akarok én hencegni. Illetve később arra is sort keríthetünk, de mesélj inkább arról a "lázadósról"! * Tereli át a témát, kiemelve a 'lázadás' szót, hiszen még mindig nem akarja elhinni amire Onyawantha utalni próbál – és valószínűleg nem is fogja elhinni, mígnem saját szemeivel látja. *
– Csak nem megint gyújtogatni kezdett az egyik részeg félnótás? * Felnevet a lehetőségen.
Közben elindulnak. A férfi természetesen továbbra is maga előtt szorongatja a plédet, de vállait úriasan kihúzva, egyenes háttal megy előre. Értelemszerűen Viin is inkább hord átmeneti ruhát, mint semmit – ezért is kellett kifosztania szegény koldust –, de azt már túlzásnak gondolja, hogy "alamizsnát" fogadjon el. Ezért ebből nem enged. A kérdés várható volt, ennek ellenére ez idő alatt nem sikerült egy épkézláb magyarázattal előhozakodnia. Nem is válaszol egyből, hagy néhány másodpercnyi gondolkodási időt magának. Ám mivel még mindig nem jut eszébe egyetlen hazugság sem (azt leszámítva, hogy kirabolták – ezt viszont még akkor sem biztos, hogy beismerné, ha igaz volna), de annak a látszatát sem akarja kelteni, hogy titkolózik, végül így szól: *
– Az egy érdekes kérdés, kedves Onya. Az a helyzet, hogy meghaltam, de már jobban vagyok. Csak a ruháimat elvesztettem. * Figyeli a nő reakcióját. Remélhetőleg betudja egy rossz viccnek és magára erőlteti hamis mosolyát vagy nevetését – ez esetben Viin is felnevet, hogy oldja a feszültséget. Ha viszont Onyawantha hisz neki, kénytelen lesz további magyarázatot adni. *
* Kissé elszomorítja, hogy a nő nem hallott még egyik krónikába illő hőstettéről sem: amikor sárkányokkal viaskodott messzi földön, vagy amikor wargokat szelídített – szintén messze földön –, de még arról sem, amikor gonosz mágusokat győzött le – mondani sem kell, messze földön. Tudatlanságát azonban betudja annak, hogy nem idevalósi, vagy csak túl fiatal volt még Viin "aktív éveiben". Persze ezeket a történeteket javarészt csak a hölgyek lenyűgözésére találta ki. Noha nem kizárt, hogy erre Onyawantha esetében is megpróbál sort keríteni, azonban úgy véli, nem ez a legalkalmasabb pillanat és öltözék minderre. *
– Ugyan, nem akarok én hencegni. Illetve később arra is sort keríthetünk, de mesélj inkább arról a "lázadósról"! * Tereli át a témát, kiemelve a 'lázadás' szót, hiszen még mindig nem akarja elhinni amire Onyawantha utalni próbál – és valószínűleg nem is fogja elhinni, mígnem saját szemeivel látja. *
– Csak nem megint gyújtogatni kezdett az egyik részeg félnótás? * Felnevet a lehetőségen.
Közben elindulnak. A férfi természetesen továbbra is maga előtt szorongatja a plédet, de vállait úriasan kihúzva, egyenes háttal megy előre. Értelemszerűen Viin is inkább hord átmeneti ruhát, mint semmit – ezért is kellett kifosztania szegény koldust –, de azt már túlzásnak gondolja, hogy "alamizsnát" fogadjon el. Ezért ebből nem enged. A kérdés várható volt, ennek ellenére ez idő alatt nem sikerült egy épkézláb magyarázattal előhozakodnia. Nem is válaszol egyből, hagy néhány másodpercnyi gondolkodási időt magának. Ám mivel még mindig nem jut eszébe egyetlen hazugság sem (azt leszámítva, hogy kirabolták – ezt viszont még akkor sem biztos, hogy beismerné, ha igaz volna), de annak a látszatát sem akarja kelteni, hogy titkolózik, végül így szól: *
– Az egy érdekes kérdés, kedves Onya. Az a helyzet, hogy meghaltam, de már jobban vagyok. Csak a ruháimat elvesztettem. * Figyeli a nő reakcióját. Remélhetőleg betudja egy rossz viccnek és magára erőlteti hamis mosolyát vagy nevetését – ez esetben Viin is felnevet, hogy oldja a feszültséget. Ha viszont Onyawantha hisz neki, kénytelen lesz további magyarázatot adni. *
612. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-02-21 09:25:43
Üzenet elküldve: 2022-02-21 09:25:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Viin Doriano//
- Nos... *Őszinte tűnődést mímelve réved el a semmibe egy pillanatra, majd közönyösen csak aprót rándít vállain.* Nem, nem igazán hallottam hőstettekről, csak a név ismerős.
*Akarva vagy akaratlanul tipor bele az apró reményszikrába. De nem érzi úgy, hogy ennek olyan nagy súlya lenne. Meg hazudni sem szeret, ha nem érzi feltétlenül muszájnak. Mint abban a röpke, boldog esetben, amíg Rionnal töltötte az időt a Pegazusban. Akkor talán ferdített egy kicsit a valóságon, de úgy érzi, hogy jó oka volt rá. Most viszont nem akar belemenni egy érdektelennek tűnő témába, de jólneveltsége mást parancsol meg, így annyira nyilvánvalóan nem siklik el a téma felett.*
- De mesélhetnél egyikről másikról.
*Ereszt meg egy halvány mosolyt, majd aprókat biccentget mikor nevét tökéletes ejtéssel hallja viszont.*
- Szólíthatsz.
*Tartja is fent a begyakorolt mosolyt, ami neveltetésének hála szinte már ráfagyott az arcára. Még akkor is, ha annyira nem is esik jól. Viszont az egykori gazdagnegyed említésére ez a mosoly hamar tova is illan az arcáról. Szerencsére akkor még nem éltek itt, így abból az esetből kimaradtak, de a történetek, a város sebhelye így is megfájdítja a szívét.*
- Annak is lehet nevezni. De a lázadás az igazán találó név.
*Sóhajt fel hosszan, majd szemöldökei hamar felszaladnak homlokán. Azt érti, hogy sokáig távol lehetett a férfi, de hogy ennyire. Furcsának hat, hogy sehonnan nem értesült arról, hogy régi otthona nagy valószínűséggel a földdel lett egyenlő. De ennyire nem akarja idő előtt és talán feleslegesen lelombozni Viint. Áll még ott kúria, talán éppen a Doriano családé az egyik, ami megúszta a pusztulást.*
- Hát... végül is elkísérhetlek.
*Alig tudja magában tartani a DE részét a dolognak. Így is elég baja van a férfinak, hogy jómódúhoz nem méltó "öltözékbe" kényszerült. Azt már nem vállalná magára, hogy a pocsék hírt meg ő hozza meg neki. Így inkább készségesen indul meg a férfi után.*
- Azért nem halok bele, ha egy ideiglenes ruhát kéne vennem. De ahogy gondolod.
*Ballag kényelmesen mellette, miközben ismét magára ölti a semmitmondó, de legalább csinos mosolyát.*
- Egyébiránt... tudom, hogy nem sok közöm van hozzá, de bolond aki nem kérdezné meg. Miért is vagy lényegében pucér? Csak nem kiraboltak?
*Vonja is fel kíváncsian a szemöldökeit, miközben végigpillant a pokróccal takargatott férfin.*
- Nos... *Őszinte tűnődést mímelve réved el a semmibe egy pillanatra, majd közönyösen csak aprót rándít vállain.* Nem, nem igazán hallottam hőstettekről, csak a név ismerős.
*Akarva vagy akaratlanul tipor bele az apró reményszikrába. De nem érzi úgy, hogy ennek olyan nagy súlya lenne. Meg hazudni sem szeret, ha nem érzi feltétlenül muszájnak. Mint abban a röpke, boldog esetben, amíg Rionnal töltötte az időt a Pegazusban. Akkor talán ferdített egy kicsit a valóságon, de úgy érzi, hogy jó oka volt rá. Most viszont nem akar belemenni egy érdektelennek tűnő témába, de jólneveltsége mást parancsol meg, így annyira nyilvánvalóan nem siklik el a téma felett.*
- De mesélhetnél egyikről másikról.
*Ereszt meg egy halvány mosolyt, majd aprókat biccentget mikor nevét tökéletes ejtéssel hallja viszont.*
- Szólíthatsz.
*Tartja is fent a begyakorolt mosolyt, ami neveltetésének hála szinte már ráfagyott az arcára. Még akkor is, ha annyira nem is esik jól. Viszont az egykori gazdagnegyed említésére ez a mosoly hamar tova is illan az arcáról. Szerencsére akkor még nem éltek itt, így abból az esetből kimaradtak, de a történetek, a város sebhelye így is megfájdítja a szívét.*
- Annak is lehet nevezni. De a lázadás az igazán találó név.
*Sóhajt fel hosszan, majd szemöldökei hamar felszaladnak homlokán. Azt érti, hogy sokáig távol lehetett a férfi, de hogy ennyire. Furcsának hat, hogy sehonnan nem értesült arról, hogy régi otthona nagy valószínűséggel a földdel lett egyenlő. De ennyire nem akarja idő előtt és talán feleslegesen lelombozni Viint. Áll még ott kúria, talán éppen a Doriano családé az egyik, ami megúszta a pusztulást.*
- Hát... végül is elkísérhetlek.
*Alig tudja magában tartani a DE részét a dolognak. Így is elég baja van a férfinak, hogy jómódúhoz nem méltó "öltözékbe" kényszerült. Azt már nem vállalná magára, hogy a pocsék hírt meg ő hozza meg neki. Így inkább készségesen indul meg a férfi után.*
- Azért nem halok bele, ha egy ideiglenes ruhát kéne vennem. De ahogy gondolod.
*Ballag kényelmesen mellette, miközben ismét magára ölti a semmitmondó, de legalább csinos mosolyát.*
- Egyébiránt... tudom, hogy nem sok közöm van hozzá, de bolond aki nem kérdezné meg. Miért is vagy lényegében pucér? Csak nem kiraboltak?
*Vonja is fel kíváncsian a szemöldökeit, miközben végigpillant a pokróccal takargatott férfin.*
611. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-02-18 13:40:42
Üzenet elküldve: 2022-02-18 13:40:42
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Koomű nagy lendülettel halad a negyeden át, bár sietnie nem kell, néhány dolgot még elintézne, ha már úgyis itt tartózkodik a városban.
A város hangulata mindig vegyes érzésekkel töltik meg. Egyrészt érzi a város lendületét, másrészt látja az itt lakók többségének szegénységét. Alapvetően jól érzi itt magát, mivel ő sem tartozik a nemes réteghez, bár ő inkább a városon kívüli részeken érzi otthon magát.
Gyakran fordul meg a városban, így amikor egymás mellé érnek néhány ismerősnek biccent, de egyikük sem érzi, hogy beszélgetniük kellene.
Az egyik utca végén megáll egy pillanatra, hogy ellenőrizze, hogy jó helyen jár-e.*
A város hangulata mindig vegyes érzésekkel töltik meg. Egyrészt érzi a város lendületét, másrészt látja az itt lakók többségének szegénységét. Alapvetően jól érzi itt magát, mivel ő sem tartozik a nemes réteghez, bár ő inkább a városon kívüli részeken érzi otthon magát.
Gyakran fordul meg a városban, így amikor egymás mellé érnek néhány ismerősnek biccent, de egyikük sem érzi, hogy beszélgetniük kellene.
Az egyik utca végén megáll egy pillanatra, hogy ellenőrizze, hogy jó helyen jár-e.*
610. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-02-18 08:28:24
Üzenet elküldve: 2022-02-18 08:28:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szedi is a lábait, hogy minél hamarabb neki tudjon kezdeni a feldolgozásnak, az kéne még, hogy a hús átvegye a nyílhegy fémes ízét, aztán a vér se lesz már hígabb. Fel is akasztja az állatokat majd nekikezd a lecsapolásnak és a nyíl eltávolításának. Bizony marad a helyén egy lyuk, de már kitapasztalta, hogy merre felé kéne meglőnie a prédát, hogy a prém közepén ne tátongjon egy kerek lyuk. Miután elindította a csapolást, át is öltözik, az kéne még hogy a vadászatra szánt öltözékére ráfröccsenjen a vér. Erre van külön kesztyűje és köténye, amiket minden alkalom után kimos. Elő is veszi aztán a nyúzásra használt kését, amit ismét megélez, mert csak az éles késsel lehet jó és pontos munkát végezni. Miután leválasztotta a prémet, a maga mellett lévő lavórban lemossa és a maradék cafatoktól a kés tompa felével megtisztítja. Ezután már csak ki kell feszítenie. Egy külön erre a célra készített, pálcákkal tűzdelt feszítőre húzza rá, majd felakasztja a hátsó résznél, az árnyékba, hogy minél lassabban száradjon, úgy lesz igazán használható. A többi dolog meg már a szűcsé. A húst is megmossa, majd a felesleges részek eltávolítása után felaggatja a hátsó helyiségben kialakított fém hordóba, aminek van kivezetése a házból és nedves fával alágyújt. A korábbi parázs már ki van szedve alóla és gyújtós gyanánt száraz falevelekkel van kitömve. Miután belekap a fába a tűz le is zárja, majd nekilát, hogy eltakarítsa a vér nyomait a szobából.*
-Macerás egy munka, ha nem fizetnék ilyen jól meg… *Morog közben, mert takarítani utál a legjobban, bár már egészen jól kialakította magának a helyet, ahol a lehető legkevesebb maszatolással el tudja végezni mindezt.*
*Szedi is a lábait, hogy minél hamarabb neki tudjon kezdeni a feldolgozásnak, az kéne még, hogy a hús átvegye a nyílhegy fémes ízét, aztán a vér se lesz már hígabb. Fel is akasztja az állatokat majd nekikezd a lecsapolásnak és a nyíl eltávolításának. Bizony marad a helyén egy lyuk, de már kitapasztalta, hogy merre felé kéne meglőnie a prédát, hogy a prém közepén ne tátongjon egy kerek lyuk. Miután elindította a csapolást, át is öltözik, az kéne még hogy a vadászatra szánt öltözékére ráfröccsenjen a vér. Erre van külön kesztyűje és köténye, amiket minden alkalom után kimos. Elő is veszi aztán a nyúzásra használt kését, amit ismét megélez, mert csak az éles késsel lehet jó és pontos munkát végezni. Miután leválasztotta a prémet, a maga mellett lévő lavórban lemossa és a maradék cafatoktól a kés tompa felével megtisztítja. Ezután már csak ki kell feszítenie. Egy külön erre a célra készített, pálcákkal tűzdelt feszítőre húzza rá, majd felakasztja a hátsó résznél, az árnyékba, hogy minél lassabban száradjon, úgy lesz igazán használható. A többi dolog meg már a szűcsé. A húst is megmossa, majd a felesleges részek eltávolítása után felaggatja a hátsó helyiségben kialakított fém hordóba, aminek van kivezetése a házból és nedves fával alágyújt. A korábbi parázs már ki van szedve alóla és gyújtós gyanánt száraz falevelekkel van kitömve. Miután belekap a fába a tűz le is zárja, majd nekilát, hogy eltakarítsa a vér nyomait a szobából.*
-Macerás egy munka, ha nem fizetnék ilyen jól meg… *Morog közben, mert takarítani utál a legjobban, bár már egészen jól kialakította magának a helyet, ahol a lehető legkevesebb maszatolással el tudja végezni mindezt.*
609. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-02-18 07:31:21
Üzenet elküldve: 2022-02-18 07:31:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Felmérte a piacon, hogy mire is lenne igény, nyilván sokkal több az elvárás, mint, ami teljesíthető lenne, ám ez nem meglepő. A nemesek mindig is a valóságtól elrugaszkodott világban éltek, már nem is lepi meg, hogy wargbundát meg iribisz fog nyakláncot akarnak csináltatni, mikor azokra az ő szakértelme nem terjed ki. Azonban olyankor is inkább jobb bólogatni, már nincsen kedve újra jártatni a száját a témában, az lesz, amit hoz úgyis. Álmodozni meg lehet, ő is gyakran teszi. A szállásán elő is készül a hajnali vadászathoz, megzsírozza, amit meg kell és tesz be elég nyilat, mert a nyulak és a nyestek is fürgék, főleg, ha már menekülnek, mert észlelték a rájuk leselkedő veszélyt. A ruháit is kellő óvatossággal és odafigyeléssel kell kiválasztania, bár az, hogy a szagát ne érezzék meg vagy ne lássák meg a szemei csillogását, mikor felé tekintenek, sokkal fontosabb. Ezt már tapasztalatból tudja. Most pedig ki kell alaposan aludnia magát, mert bizony a hajnali kelés csak egy kielégítő alvás után esélyes. Még az első sugarak előtt kinn akar lenni a csalival, ami aztán már úgy bűzlik, hogy még ő is megérezné két utcával arrébb, nem, hogy a nyest. Ott pedig, ahova ezt szánja, még előkelő falatnak is fog számítani, még, ha nem is mozog már. A mozgó csalit csak arra az alkalomra tartogatja, amikor már a dög nem lesz elég. Szór is a ketrecbe a tyúknak egy marok szárított kukoricát, amit kedvére elcsipegethet, míg szükség nem lesz a szolgálataira. Szerencsére nem egy hepajos madár, és már nem is ez lenne az első ilyen szereplése. Eddig még mindig sikerült a rókát vagy a nyestet ellőnie, mielőtt elkaphatta volna a nyakát.*
608. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-02-17 20:56:11
Üzenet elküldve: 2022-02-17 20:56:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Onyawantha Oughenthis//
~ Az az nyamvadt öreg… Jobb lenne mihelyst eltűnni innen, mielőtt még az egész várost utánam küldi. Mindezt egy nyamvadt takaró miatt. ~ * Mérgelődik egy sort magában. Azonban egyelőre nem vészes a szituáció, ezért viszonylag nyugodtan folytatja a diskurzust a kalapos nővel, aki állítása szerint nem először hallja a Doriano nevet. Erre Viin szeme felcsillan – úgy tűnik, hírneve nem foszlott szerte az évek alatt. Egy kicsivel jobban kihúzza magát és büszkén válaszol. *
– Úgy bizony, Viin Doriano a nevem, biztosan hallottál már néhány hőstettemről. ~ Talán ismertem a nővéredet, ha téged nem is. ~ Azonban az utóbbi években sajnos távol voltam, mivel másutt volt dolgom. * Magyarázza a féligazságot. Miközben hallgatja a kisasszony bemutatkozását, jobban szemügyre veszi őt. Különös figyelmet szentel a gyönyörű türkiz szemeknek, de persze a fehér hajtincsekről és a dús ajkakról sem feledkezik meg. ~ Nem is rossz. ~ Érkezik az értékbecslés a férfi részéről, persze csak gondolatban. *
– Onyawantha… Oughenthis. * Ismétli el a nevet, annak hosszához képest meglepő pontossággal. Ő viszont nem emlékszik, hogy valaha hallotta volna ezt a nevet. Az viszont hamar kiderül, hogy a nővérét sem ismerhette, hiszen ő is egyke, akárcsak Viin. ~ Annyi baj legyen, szeretem a változatosságot. ~ Ellenben azon feltételezése, hogy nemes lélekkel hozta össze a sors, beigazolódni látszik. *
– Szólíthatlak Onyának?
* A következőkön legalább annyira meglepődik, mint Onyawantha, úgyhogy egyből meg is próbálja kideríteni, miről van szó. *
– Ezt hogy érted? Csak nem tűzvész volt a gazdagnegyedben? * Ez tűnik a legvalószínűbb lehetőségnek, de még akkor is költői túlzásnak véli annak a lehetőségét, hogy néhány épületnél több összedőljön egy kis tűz miatt. Hiszen a gazdagnegyed palotái épp az ilyen eshetőségek miatt általában távolabb épültek egymástól, mint a szegénynegyed eleve pusztulásra ítéltetett viskói. *
– Ez valóban jó ötletnek tűnik, de mint mondtam, pénz nincs nálam és azt csak nem hagyhatom, hogy magácska fizesse a ruháimat, mikor otthon teli szekrények várják a ház urát. Vagyis engem. * Teszi hozzá büszkén, már csak a miheztartás végett. * – Azonban örömmel venném, ha oda elkísérnél. Nem ígérhetem, hogy elsőosztályú fogadtatásban tudlak részesíteni, de az odavezető úton kicsit jobban megismerhetjük egymást. * Majd bal karjával int, miközben a jobbal továbbra is a takarót szorongatja, hogy le ne csússzon róla. Bár nem jártas ezen a környéken, azt tudja, hogy a templomtól nem járnak messze, onnan pedig már nem olyan nehéz hazatalálni. Egyelőre még nem indul, megvárja a nő beleegyezését vagy elutasítását. *
~ Az az nyamvadt öreg… Jobb lenne mihelyst eltűnni innen, mielőtt még az egész várost utánam küldi. Mindezt egy nyamvadt takaró miatt. ~ * Mérgelődik egy sort magában. Azonban egyelőre nem vészes a szituáció, ezért viszonylag nyugodtan folytatja a diskurzust a kalapos nővel, aki állítása szerint nem először hallja a Doriano nevet. Erre Viin szeme felcsillan – úgy tűnik, hírneve nem foszlott szerte az évek alatt. Egy kicsivel jobban kihúzza magát és büszkén válaszol. *
– Úgy bizony, Viin Doriano a nevem, biztosan hallottál már néhány hőstettemről. ~ Talán ismertem a nővéredet, ha téged nem is. ~ Azonban az utóbbi években sajnos távol voltam, mivel másutt volt dolgom. * Magyarázza a féligazságot. Miközben hallgatja a kisasszony bemutatkozását, jobban szemügyre veszi őt. Különös figyelmet szentel a gyönyörű türkiz szemeknek, de persze a fehér hajtincsekről és a dús ajkakról sem feledkezik meg. ~ Nem is rossz. ~ Érkezik az értékbecslés a férfi részéről, persze csak gondolatban. *
– Onyawantha… Oughenthis. * Ismétli el a nevet, annak hosszához képest meglepő pontossággal. Ő viszont nem emlékszik, hogy valaha hallotta volna ezt a nevet. Az viszont hamar kiderül, hogy a nővérét sem ismerhette, hiszen ő is egyke, akárcsak Viin. ~ Annyi baj legyen, szeretem a változatosságot. ~ Ellenben azon feltételezése, hogy nemes lélekkel hozta össze a sors, beigazolódni látszik. *
– Szólíthatlak Onyának?
* A következőkön legalább annyira meglepődik, mint Onyawantha, úgyhogy egyből meg is próbálja kideríteni, miről van szó. *
– Ezt hogy érted? Csak nem tűzvész volt a gazdagnegyedben? * Ez tűnik a legvalószínűbb lehetőségnek, de még akkor is költői túlzásnak véli annak a lehetőségét, hogy néhány épületnél több összedőljön egy kis tűz miatt. Hiszen a gazdagnegyed palotái épp az ilyen eshetőségek miatt általában távolabb épültek egymástól, mint a szegénynegyed eleve pusztulásra ítéltetett viskói. *
– Ez valóban jó ötletnek tűnik, de mint mondtam, pénz nincs nálam és azt csak nem hagyhatom, hogy magácska fizesse a ruháimat, mikor otthon teli szekrények várják a ház urát. Vagyis engem. * Teszi hozzá büszkén, már csak a miheztartás végett. * – Azonban örömmel venném, ha oda elkísérnél. Nem ígérhetem, hogy elsőosztályú fogadtatásban tudlak részesíteni, de az odavezető úton kicsit jobban megismerhetjük egymást. * Majd bal karjával int, miközben a jobbal továbbra is a takarót szorongatja, hogy le ne csússzon róla. Bár nem jártas ezen a környéken, azt tudja, hogy a templomtól nem járnak messze, onnan pedig már nem olyan nehéz hazatalálni. Egyelőre még nem indul, megvárja a nő beleegyezését vagy elutasítását. *
607. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-02-17 09:43:07
Üzenet elküldve: 2022-02-17 09:43:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Viin Doriano//
*Olyannyira nem utal sok jel arra, hogy a férfi nemes származású lenne, hogy Onya nem is nézi annak. Sőt, egyszerű koldusként kategorizálja be, de ugyan miből gondolhatná másnak jelen helyzetében a férfit. Ápolatlan, saras és lényegét tekintve meztelen. De ezek ellenére semmiféle lenézés nincs a nőben, nem viselkedik gőgösen, a felsőbbrendűség gondolata sem játszik az arcán. Egyszerűen csak segíteni szeretne vagy kíváncsiskodni. Számára a koldus semmivel sem kevesebb, mint egy nemes. Attól, hogy valakinek nem adatott meg megannyi aranyhalom, ugyan olyan lélegző lény, mint bárki más. Épp ezért a felfogásáért indult meg a férfi után is. A kedves mosoly viszont kissé rideggé válik a becézésre, de nem adja ennek jelét, leszámítva az apró rándulást a szája szegletében. Mielőtt válaszolna egy sóhajjal teszi karba kezeit, majd a fejét megingatva szegezi kíváncsiskodó szemeit újfent a férfira.*
- Az öreg sápitozásán kívül semmiből, hacsak nincs még egy ilyen furcsa kiállású férfi, aki ebben az időben egy pokrócot tart a legjobb viseletnek.
*Érkezik meg végül az epés megjegyzés, de tovább egyelőre nem firtatja a dolgot. Hagyja, hogy a férfi tovább meséljen. Az újabb kérdésre egyelőre csak félrebillenti a fejét. Ilyen kivagyi hangnemben a hozzá hasonló rangúak szeretnek beszélni. Épp az a fajta, aki nem nagyon szokta lenyűgözni. Furcsa mód a beszédéből nem tud arra kombinálni, hogy a polgárnegyedbe való lenne a férfi, kinek idő közben a nevét is megtudhatja. Így viszonzásképp aprót biccent, s miközben magában ízlelgeti a nevet kissé összeráncolja a homlokát.*
- Azt mondtad Doriano? Mostanában nemigen hallottam a nevet, de mégis ismerősen cseng.
*Ismét felzendül hangjában a kíváncsiság, de biztos csak onnan lehet ismerős, hogy apjától hallhatta valamelyik üzletelése során. Ki tudja. A lényeg, hogy ez csak jobban erősíti benne a tényt, hogy nem koldussal lehet dolga, hisz annak bizonyára semmi ismerős csengés nem lenne a nevében.*
- A nevem Onyawantha Oughenthis, a család egyetlen gyermeke.
*Mutatkozik be az újabb kérdésre, majd miután megemészti a hallottakat vissza is kanyarodik egy kicsit.*
- A gazdagnegyedbe? Már, hogy ami maradt belőle.
*Vonja fel a szemöldökeit. Valahogy ebben az egész helyzetben van valami túlságosan furcsa, kissé nehezen emészthető. Leszámítva persze azt, hogy itt áll előtte egy szinte teljesen pucér pacák, aki csak egy koszos pokróc jótékony fedésében létezik. Előbb talán ezt kéne orvosolniuk.*
- Nem ígérhetek sokat, de ha már ilyen kellemetlen helyzetbe került... talán a piacon találunk valami ideiglenes ruhát, amíg elér... Öhm, haza?
*Hunyorog Viinre, akinél egyre kérdésesebb a helyzet, hogy vagy hasonszőrű nemes, akár csak a lány maga vagy pedig tényleg valami félnótás.*
*Olyannyira nem utal sok jel arra, hogy a férfi nemes származású lenne, hogy Onya nem is nézi annak. Sőt, egyszerű koldusként kategorizálja be, de ugyan miből gondolhatná másnak jelen helyzetében a férfit. Ápolatlan, saras és lényegét tekintve meztelen. De ezek ellenére semmiféle lenézés nincs a nőben, nem viselkedik gőgösen, a felsőbbrendűség gondolata sem játszik az arcán. Egyszerűen csak segíteni szeretne vagy kíváncsiskodni. Számára a koldus semmivel sem kevesebb, mint egy nemes. Attól, hogy valakinek nem adatott meg megannyi aranyhalom, ugyan olyan lélegző lény, mint bárki más. Épp ezért a felfogásáért indult meg a férfi után is. A kedves mosoly viszont kissé rideggé válik a becézésre, de nem adja ennek jelét, leszámítva az apró rándulást a szája szegletében. Mielőtt válaszolna egy sóhajjal teszi karba kezeit, majd a fejét megingatva szegezi kíváncsiskodó szemeit újfent a férfira.*
- Az öreg sápitozásán kívül semmiből, hacsak nincs még egy ilyen furcsa kiállású férfi, aki ebben az időben egy pokrócot tart a legjobb viseletnek.
*Érkezik meg végül az epés megjegyzés, de tovább egyelőre nem firtatja a dolgot. Hagyja, hogy a férfi tovább meséljen. Az újabb kérdésre egyelőre csak félrebillenti a fejét. Ilyen kivagyi hangnemben a hozzá hasonló rangúak szeretnek beszélni. Épp az a fajta, aki nem nagyon szokta lenyűgözni. Furcsa mód a beszédéből nem tud arra kombinálni, hogy a polgárnegyedbe való lenne a férfi, kinek idő közben a nevét is megtudhatja. Így viszonzásképp aprót biccent, s miközben magában ízlelgeti a nevet kissé összeráncolja a homlokát.*
- Azt mondtad Doriano? Mostanában nemigen hallottam a nevet, de mégis ismerősen cseng.
*Ismét felzendül hangjában a kíváncsiság, de biztos csak onnan lehet ismerős, hogy apjától hallhatta valamelyik üzletelése során. Ki tudja. A lényeg, hogy ez csak jobban erősíti benne a tényt, hogy nem koldussal lehet dolga, hisz annak bizonyára semmi ismerős csengés nem lenne a nevében.*
- A nevem Onyawantha Oughenthis, a család egyetlen gyermeke.
*Mutatkozik be az újabb kérdésre, majd miután megemészti a hallottakat vissza is kanyarodik egy kicsit.*
- A gazdagnegyedbe? Már, hogy ami maradt belőle.
*Vonja fel a szemöldökeit. Valahogy ebben az egész helyzetben van valami túlságosan furcsa, kissé nehezen emészthető. Leszámítva persze azt, hogy itt áll előtte egy szinte teljesen pucér pacák, aki csak egy koszos pokróc jótékony fedésében létezik. Előbb talán ezt kéne orvosolniuk.*
- Nem ígérhetek sokat, de ha már ilyen kellemetlen helyzetbe került... talán a piacon találunk valami ideiglenes ruhát, amíg elér... Öhm, haza?
*Hunyorog Viinre, akinél egyre kérdésesebb a helyzet, hogy vagy hasonszőrű nemes, akár csak a lány maga vagy pedig tényleg valami félnótás.*
606. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-02-16 22:45:16
Üzenet elküldve: 2022-02-16 22:45:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Onyawantha Oughenthis//
* Szerencséjére úgy tűnik, városőrök nem jártak a közelben. Ami persze nem is csoda ilyen rossz környéken, ahol a hajléktalanok büntetlenül ronthatják a látképet és mindenfelé utcakölykök garázdálkodhatnak. Ennek ellenére Viin azért hálás a sorsnak, hogy nem kell ilyen ágrólszakadt öltözetben igazolnia magát és nemesi származását – arról meg már nem is beszélve, hogy évek óta egy lélek sem látta. És természetesen azért is hálás, hogy ezáltal ideje van rég nem használt lábait pihentetni, amit ki is élvez egy kevésbé omladozó ház falának dőlve. Persze figyelme nem lankad, hiszen bármikor feltűnhet a színen egy csapat járőr, akik hacsak nem az ellenkező irányból jönnének bizonyára már kifejezetten őt keresnék. Ám az őrök helyett – legalábbis egyelőre – csak egy csinos nő keresi és találja meg Viint. A férfi elsőként nem sokat foglalkozik vele, hiszen nem ő az első járókelő, aki erre sétál, mióta itt áll. Azonban a kalapos hölgy nem halad tovább, hanem megszólítja. Ekkor első gondolata, hogy biztosan az ő háza előtt áll, ezért tesz is egy lépést előre (közben persze kezével erősen szorongatja az alsó tájékát takaró anyagot) – azonban a nő folytatja mondandóját, mire Viin hirtelen megáll, szemei tágabbra nyílnak és szemöldökei felszaladnak. Sóhajt egyet, homlokát összeráncolja, szemeiből már-már villámokat szór. Így fordítja fejét a kisasszony felé.
~ Ez mégsem idevaló. Nemesnek tűnik – noha az öltözködése meglehetősen sajátos. ~ Vonja le a következtetést az úrfi, aki ha valamiben, hát a nemesek viseletében tényleg otthon van, még ha erre jelenleg nem is sok jel utal. Most viszont saját helyzetét kell valahogy megmagyaráznia, amire sort is kerít, hiszen a hölgyemény aligha városőr, de még önkéntes igazságosztónak sem tűnik. *
– Miből gondolod, hogy megloptam, kincsem? * Először próbálja rövidre fogni a beszélgetést, de hamar rájön, hogy már csak ez a kérdése is logikai hibát tartalmaz, úgyhogy felvállalva tettét inkább részvételt próbál kelteni a másikban. *
– Jobb volna talán, ha teljesen mezítelenül járnám a pór utcáit?! Nincs nálam egy lyukas arany sem és így ébredtem a– * Elakad a szava. Azt azért csak nem mondhatja, hogy a temetőben kelt, hiszen még egy agyalágyult óriás is összerakná a képet. Ehelyett ekképpen folytatja: *
– A lényeg, hogy most itt vagyok, és már legalább nem vacogok. S, ha kegyelmed nem bánja, be is mutatkoznék: Viin Doriano vagyok, a Doriano család elsőszülöttje és a gazdagnegyedbe tartok. * Nem túl mélyen, épp csak nyakát előrebillentve meg is hajol – ezt is csak azért teszi, mert azt feltételezi, hogy a nő nemesi származású. Persze látja, hogy ha így is van, nem egy báró leánya, inkább afféle vándornemes; de a körülményeket mégis az udvariasabb énjét ösztönzik. *
– Kelmedben kit tisztelhetek?
* Szerencséjére úgy tűnik, városőrök nem jártak a közelben. Ami persze nem is csoda ilyen rossz környéken, ahol a hajléktalanok büntetlenül ronthatják a látképet és mindenfelé utcakölykök garázdálkodhatnak. Ennek ellenére Viin azért hálás a sorsnak, hogy nem kell ilyen ágrólszakadt öltözetben igazolnia magát és nemesi származását – arról meg már nem is beszélve, hogy évek óta egy lélek sem látta. És természetesen azért is hálás, hogy ezáltal ideje van rég nem használt lábait pihentetni, amit ki is élvez egy kevésbé omladozó ház falának dőlve. Persze figyelme nem lankad, hiszen bármikor feltűnhet a színen egy csapat járőr, akik hacsak nem az ellenkező irányból jönnének bizonyára már kifejezetten őt keresnék. Ám az őrök helyett – legalábbis egyelőre – csak egy csinos nő keresi és találja meg Viint. A férfi elsőként nem sokat foglalkozik vele, hiszen nem ő az első járókelő, aki erre sétál, mióta itt áll. Azonban a kalapos hölgy nem halad tovább, hanem megszólítja. Ekkor első gondolata, hogy biztosan az ő háza előtt áll, ezért tesz is egy lépést előre (közben persze kezével erősen szorongatja az alsó tájékát takaró anyagot) – azonban a nő folytatja mondandóját, mire Viin hirtelen megáll, szemei tágabbra nyílnak és szemöldökei felszaladnak. Sóhajt egyet, homlokát összeráncolja, szemeiből már-már villámokat szór. Így fordítja fejét a kisasszony felé.
~ Ez mégsem idevaló. Nemesnek tűnik – noha az öltözködése meglehetősen sajátos. ~ Vonja le a következtetést az úrfi, aki ha valamiben, hát a nemesek viseletében tényleg otthon van, még ha erre jelenleg nem is sok jel utal. Most viszont saját helyzetét kell valahogy megmagyaráznia, amire sort is kerít, hiszen a hölgyemény aligha városőr, de még önkéntes igazságosztónak sem tűnik. *
– Miből gondolod, hogy megloptam, kincsem? * Először próbálja rövidre fogni a beszélgetést, de hamar rájön, hogy már csak ez a kérdése is logikai hibát tartalmaz, úgyhogy felvállalva tettét inkább részvételt próbál kelteni a másikban. *
– Jobb volna talán, ha teljesen mezítelenül járnám a pór utcáit?! Nincs nálam egy lyukas arany sem és így ébredtem a– * Elakad a szava. Azt azért csak nem mondhatja, hogy a temetőben kelt, hiszen még egy agyalágyult óriás is összerakná a képet. Ehelyett ekképpen folytatja: *
– A lényeg, hogy most itt vagyok, és már legalább nem vacogok. S, ha kegyelmed nem bánja, be is mutatkoznék: Viin Doriano vagyok, a Doriano család elsőszülöttje és a gazdagnegyedbe tartok. * Nem túl mélyen, épp csak nyakát előrebillentve meg is hajol – ezt is csak azért teszi, mert azt feltételezi, hogy a nő nemesi származású. Persze látja, hogy ha így is van, nem egy báró leánya, inkább afféle vándornemes; de a körülményeket mégis az udvariasabb énjét ösztönzik. *
– Kelmedben kit tisztelhetek?
605. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-02-16 21:10:51
Üzenet elküldve: 2022-02-16 21:10:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Viin Doriano//
*Fájó szívvel hagyja maga mögött a fogadót és vele együtt Riont. De szüntelenül nyugtatja zaklatott lelkét, hogy jobb ez így. Csak ugyebár nem olyan biztos benne, hogy ezt komolyan is gondolja. Ketten ők teljesen más világ, apja dühe pedig biztos, hogy nem lenne jótékony hatással a fiúra. Amit ő nem tudna magának megbocsájtani.
Kicsit jobbnak találja, ha kiszellőzteti a fejét. Nincs kedve hazamenni még. Ismét csak az unalmas falakat bámulni és tűnődni a semmin. Imádja a város minden szegletét, még itt a szerényebb negyedben is jobban érzi magát, mint odahaza. Még akkor is, ha nem ehhez a világhoz tartozik. Szívesebben jár és kel a koszban és sárban, nem féltve ruháit, minthogy otthon lézengjen a semmit csinálva. A játszó, komisz kis utca kölykök sokkal jobban feldobják itt, mint bármi odahaza. Így szinte boldog mosollyal figyeli, ahogy páran el is haladnak mellette. Csupa sár és kosz mindegyikőjük, de kacagnak, nevetnek és felhőtlen hangoskodással töltik be az utcát.*
- És teljesen pucér volt... A fajankó.
*Röhögcsél az egyik idősebbnek, tán a legidősebbnek tűnő fiú, mire a lánynak hamarost fel is szaladnak magasra a szemöldökei. Egészen be a kalap alá. Lépteit is lefékezi, majd tűnődve pillant az irányba, amerről a gyerekek érkeztek. Nem biztos, hogy jó ötlet, de a kíváncsiság csak bökdösi az oldalát, amit nem fél kielégíteni. Főleg, ahogy a fiúk elhaladtukban minduntalan trágár, időnként komikus megjegyzésekkel illetik azt az ismeretlen illetőt, aki állítólag pőrén járja a negyed utcáit. Egy ideig tétován hümmög maga elé, majd csak sarkon fordul, hogy az említett irányába induljon. Pár romos háznyi séta kell csak hozzá, hogy az újabb nyomra rábukkanjon. A földön kuporgó öregre, aki először csak hangtalanul tátog maga elé, elmutatva az egyik irányba, majd azt kétségbeesett nyöszörgés követi.*
- Eeee... ELVITTE! ŐRSÉG!
*Rikácsolja végül, majd ahogy lassan észreveszi a fölé magasodó lányt, annak csizma borította bokájára markol, miközben ráncos arcát is felé fordítja.*
- A POKRÓCOM! A TOLVAJ!
*Sivítja tovább, közben Onya megszeppenten hátrál is egy lépést, de ügyel arra, hogy a koszos ujjak szorításából óvatosan bontsa ki magát. Kissé értetlenül pillant hol az öregre, hol pedig a mutogatott irányba.*
- Mi történt bácsikám?
*Kíváncsiskodik kedves hangon, de azért a biztos távolságot igyekszik megtartani. Az öreg nyugodtabbnak tűnő arccal fújja ki magát, majd jobban ülésbe tornázik. Lassú és óvatos mozdulatokkal, de a lány látja, hogy a didergés és a kor sokban hozzásegíti ahhoz, hogy a gyors mozgásra még csak gondolni se tudjon.*
- A férfi... az a pucér... elvitte a pokrócom!
*Jön végül a magyarázat, amiből a nő hamar rájön, hogy jó úton halad. Értőn bólogat az öreg szavaira, majd hosszú sóhaj kíséretében oldja le magáról a köpenyét. Szó se róla, a hideg hamar megérinti, de a köpeny alatt viselt vastag mellény még mindig többet ér neki, mint az öregnek a pokróc hiánya.*
- A tiéd.
*Nyújtja oda kedves mosollyal, majd a hálálkodó szavak kíséretében hagyja is ott az öreget. Léptei tovább vezetik a mutatott irányba, de úgy fest nincs egyszerű dolga. A közelben sem lát egyetlen meztelen, bár már valószínűleg pokróc fedte férfit. De nem lehet a negyedben ennyi bolond. Még, ha az öregnek nem is lenne meg minden kereke, a fiúk biztos nem sültbolondok. S talán szerencséje kacsingat rá, bár az kérdéses, hogy egy meztelen tolvajt szerencsés e meglelni, de lassan csak kibontakozik előtte egy pihegő, félmeztelen férfi. Ugyanis annak alsóbbik fele már a pokróc takarásában van. Lépteit megállítja, szemöldökei ismét feljebb szöknek homlokán, s valami halovány mosoly, inkább talán vigyor, még ajkain is játszik.*
- Ennyire szabadszellemű vagy csak ilyen jó már az idő? *Szólal is meg végül, apró gúnnyal a hangjában.* Nem szép dolog meglopni egy öreg koldust.
*A hangjában ennek ellenére nincs rosszallás, csupán csak őszinte kíváncsiság, ami a tekintetén is játszik, ahogy zöldjeivel az idegen férfit méri végig.*
*Fájó szívvel hagyja maga mögött a fogadót és vele együtt Riont. De szüntelenül nyugtatja zaklatott lelkét, hogy jobb ez így. Csak ugyebár nem olyan biztos benne, hogy ezt komolyan is gondolja. Ketten ők teljesen más világ, apja dühe pedig biztos, hogy nem lenne jótékony hatással a fiúra. Amit ő nem tudna magának megbocsájtani.
Kicsit jobbnak találja, ha kiszellőzteti a fejét. Nincs kedve hazamenni még. Ismét csak az unalmas falakat bámulni és tűnődni a semmin. Imádja a város minden szegletét, még itt a szerényebb negyedben is jobban érzi magát, mint odahaza. Még akkor is, ha nem ehhez a világhoz tartozik. Szívesebben jár és kel a koszban és sárban, nem féltve ruháit, minthogy otthon lézengjen a semmit csinálva. A játszó, komisz kis utca kölykök sokkal jobban feldobják itt, mint bármi odahaza. Így szinte boldog mosollyal figyeli, ahogy páran el is haladnak mellette. Csupa sár és kosz mindegyikőjük, de kacagnak, nevetnek és felhőtlen hangoskodással töltik be az utcát.*
- És teljesen pucér volt... A fajankó.
*Röhögcsél az egyik idősebbnek, tán a legidősebbnek tűnő fiú, mire a lánynak hamarost fel is szaladnak magasra a szemöldökei. Egészen be a kalap alá. Lépteit is lefékezi, majd tűnődve pillant az irányba, amerről a gyerekek érkeztek. Nem biztos, hogy jó ötlet, de a kíváncsiság csak bökdösi az oldalát, amit nem fél kielégíteni. Főleg, ahogy a fiúk elhaladtukban minduntalan trágár, időnként komikus megjegyzésekkel illetik azt az ismeretlen illetőt, aki állítólag pőrén járja a negyed utcáit. Egy ideig tétován hümmög maga elé, majd csak sarkon fordul, hogy az említett irányába induljon. Pár romos háznyi séta kell csak hozzá, hogy az újabb nyomra rábukkanjon. A földön kuporgó öregre, aki először csak hangtalanul tátog maga elé, elmutatva az egyik irányba, majd azt kétségbeesett nyöszörgés követi.*
- Eeee... ELVITTE! ŐRSÉG!
*Rikácsolja végül, majd ahogy lassan észreveszi a fölé magasodó lányt, annak csizma borította bokájára markol, miközben ráncos arcát is felé fordítja.*
- A POKRÓCOM! A TOLVAJ!
*Sivítja tovább, közben Onya megszeppenten hátrál is egy lépést, de ügyel arra, hogy a koszos ujjak szorításából óvatosan bontsa ki magát. Kissé értetlenül pillant hol az öregre, hol pedig a mutogatott irányba.*
- Mi történt bácsikám?
*Kíváncsiskodik kedves hangon, de azért a biztos távolságot igyekszik megtartani. Az öreg nyugodtabbnak tűnő arccal fújja ki magát, majd jobban ülésbe tornázik. Lassú és óvatos mozdulatokkal, de a lány látja, hogy a didergés és a kor sokban hozzásegíti ahhoz, hogy a gyors mozgásra még csak gondolni se tudjon.*
- A férfi... az a pucér... elvitte a pokrócom!
*Jön végül a magyarázat, amiből a nő hamar rájön, hogy jó úton halad. Értőn bólogat az öreg szavaira, majd hosszú sóhaj kíséretében oldja le magáról a köpenyét. Szó se róla, a hideg hamar megérinti, de a köpeny alatt viselt vastag mellény még mindig többet ér neki, mint az öregnek a pokróc hiánya.*
- A tiéd.
*Nyújtja oda kedves mosollyal, majd a hálálkodó szavak kíséretében hagyja is ott az öreget. Léptei tovább vezetik a mutatott irányba, de úgy fest nincs egyszerű dolga. A közelben sem lát egyetlen meztelen, bár már valószínűleg pokróc fedte férfit. De nem lehet a negyedben ennyi bolond. Még, ha az öregnek nem is lenne meg minden kereke, a fiúk biztos nem sültbolondok. S talán szerencséje kacsingat rá, bár az kérdéses, hogy egy meztelen tolvajt szerencsés e meglelni, de lassan csak kibontakozik előtte egy pihegő, félmeztelen férfi. Ugyanis annak alsóbbik fele már a pokróc takarásában van. Lépteit megállítja, szemöldökei ismét feljebb szöknek homlokán, s valami halovány mosoly, inkább talán vigyor, még ajkain is játszik.*
- Ennyire szabadszellemű vagy csak ilyen jó már az idő? *Szólal is meg végül, apró gúnnyal a hangjában.* Nem szép dolog meglopni egy öreg koldust.
*A hangjában ennek ellenére nincs rosszallás, csupán csak őszinte kíváncsiság, ami a tekintetén is játszik, ahogy zöldjeivel az idegen férfit méri végig.*
604. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-02-16 20:04:21
Üzenet elküldve: 2022-02-16 20:04:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Bris és Fez//
*Gyorsan körbe pillant, mert a kis beszélgetésük azért nem a legkedvezőbb módon festette le a „hatalmasokat”. A sikátorok szomszédsága persze biztosít némi távolságot a törvény szemétől és fülétől, de azért nem árt óvatosnak lenni. Ezután újra Brisre néz, aki már sejtheti, hogy Feznek van mondanivalója a témával kapcsolatban.*
- Pontosan, a pénz beszél és nekik sok van belőle. *Mondja tárgyilagosan, majd óvatosan követni kezdi Brist a Romváros felé.*
- Wegtoren mocskos aranya, ami lehetne jobb kezekben is! Nekünk járna, hiszen ez a mi városunk, nem igaz? *Itt tényleg valami helyeslést vár, de bármi is a válasz, hamarosan folytatja.*
- Azért kell összefognunk, hogy ne maradjon üres az erszényünk. Fez vagyok, Fez Azhar. *Mutatkozik be, ami talán némi bizalomra adhat okot. Persze lehet, hogy hamis nevet mondott.*
- Te pedig…? *Megvárja, hogy a másik is bemutatkozzon. Közben tovább lépdel a Romváros irányába. Az a hely nem mindenki számára bizalomgerjesztő, de úgy tűnik Fez ismerős arrafelé.*
*Gyorsan körbe pillant, mert a kis beszélgetésük azért nem a legkedvezőbb módon festette le a „hatalmasokat”. A sikátorok szomszédsága persze biztosít némi távolságot a törvény szemétől és fülétől, de azért nem árt óvatosnak lenni. Ezután újra Brisre néz, aki már sejtheti, hogy Feznek van mondanivalója a témával kapcsolatban.*
- Pontosan, a pénz beszél és nekik sok van belőle. *Mondja tárgyilagosan, majd óvatosan követni kezdi Brist a Romváros felé.*
- Wegtoren mocskos aranya, ami lehetne jobb kezekben is! Nekünk járna, hiszen ez a mi városunk, nem igaz? *Itt tényleg valami helyeslést vár, de bármi is a válasz, hamarosan folytatja.*
- Azért kell összefognunk, hogy ne maradjon üres az erszényünk. Fez vagyok, Fez Azhar. *Mutatkozik be, ami talán némi bizalomra adhat okot. Persze lehet, hogy hamis nevet mondott.*
- Te pedig…? *Megvárja, hogy a másik is bemutatkozzon. Közben tovább lépdel a Romváros irányába. Az a hely nem mindenki számára bizalomgerjesztő, de úgy tűnik Fez ismerős arrafelé.*
603. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-02-16 17:20:55
Üzenet elküldve: 2022-02-16 17:20:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bris és Fez//
*Azért Brist se ejtették a fejére, érzi ő, ha csak érdekből kárálnak a nyűgei mellett. Arról fogalma sincs, hogy pontosan mi is lenne az az érdek, de a már-már behízelgő egyetértés inkább gyanakvásra piszkálja.*
- Meg, mi? *horkan a bujtogató megjegyzésre.* - Gondolom a fele tintanyalót már megkenték a városházán. Az őrségről nem is szólva. *Bris megszívja az orrát és komótosan elindul a Romváros irányába.*
- Pénz beszél, öregem, pénz beszél! Nem hiába a cégérük a piacon. Wegtoren mocskos aranya *morog tovább félhangosan. Csak akkor sandít hátra a válla fölött, mikor az a bizonyos mondat elhangzik. ~Összefogni?~ Ráncok gyűrődnek Bris sebhelyes homlokára.*
- Ezt meg hogy a csuporba érted?
*Nem ismeri ezt a fickót, és Bris nem kimondottan az a fajta, aki könnyen a bizalmába fogad bárkit. Sosem szeretett szívességet kérni, ahogy szívességgel tartozni se másnak, az osztozkodást meg kifejezetten utálja, főleg, hogy általában borítékolható, hogy át akarják verni a palánkon. Talán mert nem férfi. Vagy mert magának való. A fene tudja.*
*Azért Brist se ejtették a fejére, érzi ő, ha csak érdekből kárálnak a nyűgei mellett. Arról fogalma sincs, hogy pontosan mi is lenne az az érdek, de a már-már behízelgő egyetértés inkább gyanakvásra piszkálja.*
- Meg, mi? *horkan a bujtogató megjegyzésre.* - Gondolom a fele tintanyalót már megkenték a városházán. Az őrségről nem is szólva. *Bris megszívja az orrát és komótosan elindul a Romváros irányába.*
- Pénz beszél, öregem, pénz beszél! Nem hiába a cégérük a piacon. Wegtoren mocskos aranya *morog tovább félhangosan. Csak akkor sandít hátra a válla fölött, mikor az a bizonyos mondat elhangzik. ~Összefogni?~ Ráncok gyűrődnek Bris sebhelyes homlokára.*
- Ezt meg hogy a csuporba érted?
*Nem ismeri ezt a fickót, és Bris nem kimondottan az a fajta, aki könnyen a bizalmába fogad bárkit. Sosem szeretett szívességet kérni, ahogy szívességgel tartozni se másnak, az osztozkodást meg kifejezetten utálja, főleg, hogy általában borítékolható, hogy át akarják verni a palánkon. Talán mert nem férfi. Vagy mert magának való. A fene tudja.*
602. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-02-16 14:34:47
Üzenet elküldve: 2022-02-16 14:34:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Bris és Fez//
*Egy kicsit viccesnek tartja a választ, de nem mosolyodik el túlzottan. Kiderül, hogy Bris nem kedveli túlzottan a wegtoreni népséget. Ez egy hasznos információ Fez számára, amit akár egy motiváló tényezőként is felhasználhat. Őt magát egyébként nem érdekli a „hatalmasok” származása. Jobban foglalkoztatja a sok csillogó arany. De nem akar rögtön nyílt lapokkal játszani.*
- Ezek már mindenhol ott vannak. Valakinek meg kéne mutatni, hogy hol a határ… *Ezt megint nagyon sejtelmesnek gondolja. Viszont nem akar konkrétabban fogalmazni. Ehelyett némileg testhelyzetet vált: lazábbról kicsit összeszedettebre. Ettől valószínűleg magabiztosabbnak látszik, de persze nem úgy, mint egy harcos vagy egy katona.*
- Azt nekem nem mondták. Be se nézhettem… *Persze Fez nem nagyon erősködött velük, mégis csak városőrökről van szó, azok pedig nem rajonganak a szakmájáért. Némileg többet enged látni a saját ábrázatából Brisnek. Ez kelthet némi bizalmat, ugyanakkor Fez arcán nem sok különös ismertetőjegy látható.*
- De ideje lenne összefognunk! *Hangja határozott, de nem olyan módon, mintha épp egy lázadást készülne kirobbantani. Nem is szónoki a hangneme, inkább csak elszánt.*
*Egy kicsit viccesnek tartja a választ, de nem mosolyodik el túlzottan. Kiderül, hogy Bris nem kedveli túlzottan a wegtoreni népséget. Ez egy hasznos információ Fez számára, amit akár egy motiváló tényezőként is felhasználhat. Őt magát egyébként nem érdekli a „hatalmasok” származása. Jobban foglalkoztatja a sok csillogó arany. De nem akar rögtön nyílt lapokkal játszani.*
- Ezek már mindenhol ott vannak. Valakinek meg kéne mutatni, hogy hol a határ… *Ezt megint nagyon sejtelmesnek gondolja. Viszont nem akar konkrétabban fogalmazni. Ehelyett némileg testhelyzetet vált: lazábbról kicsit összeszedettebre. Ettől valószínűleg magabiztosabbnak látszik, de persze nem úgy, mint egy harcos vagy egy katona.*
- Azt nekem nem mondták. Be se nézhettem… *Persze Fez nem nagyon erősködött velük, mégis csak városőrökről van szó, azok pedig nem rajonganak a szakmájáért. Némileg többet enged látni a saját ábrázatából Brisnek. Ez kelthet némi bizalmat, ugyanakkor Fez arcán nem sok különös ismertetőjegy látható.*
- De ideje lenne összefognunk! *Hangja határozott, de nem olyan módon, mintha épp egy lázadást készülne kirobbantani. Nem is szónoki a hangneme, inkább csak elszánt.*
601. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-02-16 13:26:35
Üzenet elküldve: 2022-02-16 13:26:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bris és Fez//
*Általában kétféle ember van. Az egyik a lehetőségeket keresi, a másik a balhét. Bris egyelőre még nem döntötte el, hogy a szóhasználattól eltekintve a sikátorban ácsorgó alak melyikbe tartozhat.*
- Ha ezzel azokra a porevő wegtoreni hiénákra gondolsz, igazad van. *Véleményét egy szúrós kis köpettel szegezi le a kopott macskakövek hátára szignózva.* - Befészkelték magukat, mintha övék lenne a város.
*Az ellenérzések nem kapnak karakán hangot. Bris csak az orra alatt morgolódik, ahogy általában.*
- Mi a dögletér' zártak be? *kérdi. Bár nagyon próbál flegma és rohadtul érdektelen pofát vágni, az árulkodó lehet, hogy pontosan tudja, melyik fogadóról van szó.*
*Általában kétféle ember van. Az egyik a lehetőségeket keresi, a másik a balhét. Bris egyelőre még nem döntötte el, hogy a szóhasználattól eltekintve a sikátorban ácsorgó alak melyikbe tartozhat.*
- Ha ezzel azokra a porevő wegtoreni hiénákra gondolsz, igazad van. *Véleményét egy szúrós kis köpettel szegezi le a kopott macskakövek hátára szignózva.* - Befészkelték magukat, mintha övék lenne a város.
*Az ellenérzések nem kapnak karakán hangot. Bris csak az orra alatt morgolódik, ahogy általában.*
- Mi a dögletér' zártak be? *kérdi. Bár nagyon próbál flegma és rohadtul érdektelen pofát vágni, az árulkodó lehet, hogy pontosan tudja, melyik fogadóról van szó.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2020-2039