Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 32 (621. - 640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
// Felfedezés //
* Az elválás után, elkezdte dobálni azt az almát és azon kezdett el töprengeni, hogy hol szálljon meg éjszaka. Eközben érzett meg egy kissé hideg fuvallatot. ~ Valaki a közelben van, az is lehet, hogy figyel. ~ Jobb kezét gyorsan, de nem feltűnően a tőr markolatához szegezte, majd lassan tett egy fordulatot. Egy alakon akad meg a szeme, amit első pillantásra össze lehetett volna téveszteni egy árnyékkal. Nem is tűnt ki kifejezetten a sötétből, ahogy a falnak támaszkodott. Egy holló pihent a vállán, aki szintén mint tulajdonosa szoborként mozzanástalanul kémlelte környezetét. Az ismeretlen kinézete is hollóhoz hasonlított, talpig feketébe burkolózva, arcát nem mindennapi sisakkal fedve, köpenyét tollak százai díszítve. Igazából a kalap volt az a megkülönböztető darab ami által nyilvánvaló, hogy nem egy órás madárral áll szemben. A viselete által nem lehetett megállapítani miféle fajzat, zseniális és megfontolt álruha.
~ Ehhez hasonlatos személyt még soha nem láttam. Külseje nem valami bizalom gerjesztő, mégis egyáltalán nincs negatív megérzésem vele kapcsolatban. Mi több valahogy egyfajta nyugalmat és magabiztosságot áraszt magából. ~ Gondolatából az igazi holló egy szárnycsapása zökkentette ki.*
- Ki vagy? * ~ Tényleg megkérdeztem? Vagy csak a fejemben tettem fel ezt a kérdést? ~ *
A hozzászólás írója (Karmelinan Leander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.06 19:49:39
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2142-2161
640. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-03-08 06:25:19
Üzenet elküldve: 2022-03-08 06:25:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Felfedezés //
// Holló keresése //
* Türelmét továbbra is fenn tartva figyeli az elf lányt, aki látványosan szenved zavarában. Félelmében vagy akár csak izgalmából, ezt nem lehet tudni, de mindenképp hamar bebizonyosodott, hogy nem kell tartani a lánytól. Syndra is hamar megállapította ezt, és hiába nyúlt volna fegyveréért. Illidary figyelmét nem kerüli el, hogy továbbra is fegyverén tartja a kezét az elf. De még így sem érzi úgy, hogy veszélyeztetve lenne az élete.
A kérdést már nem felé intézik, hanem társa felé, de ettől feltétlenül nem zavartatja magát. *
- Elsőre talán a pegazus ajánlatos, a legtöbb kalandor úgy kezeli mint a szülőhazáját.
* Sóhajt fel a maszk alatt, de utána sem mozdul a faltól. Valamiért az az érzése, hogy felakarja őket mérni a lány, ami nem éppen lenne bölcs. Nem sokan szeretik, hogy ha sokáig bámulják. *
- De legközelebb a Wegtoreni Kalmár található. * Kezét felemeli és újával mutatja az irányt. * - Itt kimész a főutcára és automatikus jobbra elfordulsz.
* Mondja az elfnek, de utána kezét újra karba ölti. ~ Furcsa szerzet ez a lány, de meg kell hagyni van bátorsága is. A legtöbben meg sem szólítottak volna, de ő még kettönk között is lassan mozogva próbálkozik, ahelyett, hogy kimenne a kétirányúba. ~ Állapítja meg, de utána csak figyeli tovább a történéseket. *
// Holló keresése //
* Türelmét továbbra is fenn tartva figyeli az elf lányt, aki látványosan szenved zavarában. Félelmében vagy akár csak izgalmából, ezt nem lehet tudni, de mindenképp hamar bebizonyosodott, hogy nem kell tartani a lánytól. Syndra is hamar megállapította ezt, és hiába nyúlt volna fegyveréért. Illidary figyelmét nem kerüli el, hogy továbbra is fegyverén tartja a kezét az elf. De még így sem érzi úgy, hogy veszélyeztetve lenne az élete.
A kérdést már nem felé intézik, hanem társa felé, de ettől feltétlenül nem zavartatja magát. *
- Elsőre talán a pegazus ajánlatos, a legtöbb kalandor úgy kezeli mint a szülőhazáját.
* Sóhajt fel a maszk alatt, de utána sem mozdul a faltól. Valamiért az az érzése, hogy felakarja őket mérni a lány, ami nem éppen lenne bölcs. Nem sokan szeretik, hogy ha sokáig bámulják. *
- De legközelebb a Wegtoreni Kalmár található. * Kezét felemeli és újával mutatja az irányt. * - Itt kimész a főutcára és automatikus jobbra elfordulsz.
* Mondja az elfnek, de utána kezét újra karba ölti. ~ Furcsa szerzet ez a lány, de meg kell hagyni van bátorsága is. A legtöbben meg sem szólítottak volna, de ő még kettönk között is lassan mozogva próbálkozik, ahelyett, hogy kimenne a kétirányúba. ~ Állapítja meg, de utána csak figyeli tovább a történéseket. *
639. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-03-07 23:17:40
Üzenet elküldve: 2022-03-07 23:17:40
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Felfedezés //
* A válaszra várva elkezd kissé izzadni a tenyere ami a tőrt érinti és összpontosít arra, hogy normálisan vegye a levegőt, nem akarta, hogy idegességét a vele szemben álló észrevegyen. Intett valakinek, szóval van más társasága tollas barátján kívül. ~ Már csak az kéne, hogy valaki egyszer csak hátulról leüssön! ~ Már majdnem eleget tett annak az elhatározásnak, hogy megfordul, mire választás elé állította az álarcos. Egy kis szünetet követve pedig nevetni kezd, de hamar véget is ér és egy gyors lényegre törő magyarázatot ad a zavarodottan figyelő beszélgető partnerének. Most tényleg megfordul és végig méri, akit korábban már megemlítettek. Egyértelmű volt, hogy közös körben mozognak, igen hasonló az öltözködésük és a maszk amit viselt nem sokban tért el csatlós társától. Hófehér fürtjei által viszont úgy fénylett és tűnt ki a sötétségből, mint ahogyan az éjszakai égboltról erőteljesen világító hold megvilágítja az égboltot. Nehezen lehetett volna nem észrevenni. Ő is a falnak támaszkodva várta mi sül majd ki a helyzetből. A megfigyelő házi kedvenc pedig át is pártolt a nő vállára. Még ha nem is hallotta a beszélgetésüket egyértelműen ő is arra vár, hogy válasszon mi lesz már ennek az egész kis jelenetnek a vége. ~ Ha ártani akartak volna nekem már rég éltek volna a lehetőséggel, ketten vannak ráadásul senki sincs a közvetlen de még talán a távoli környezetünkben sem. Aggodalomra semmi okom sincs. ~ Most a nőnek szegezte a kérdést, hogy jelezze nem retteg a jelenlétüktől, meg így talán ki tudja csalogatni a sikátorból, hogy jobban szem ügyre vehesse és ne csak hunyorogva vegye ki körvonalait. *
-Mit gondol a kereskedőház fogadója megéri az árát?
* A válaszra várva elkezd kissé izzadni a tenyere ami a tőrt érinti és összpontosít arra, hogy normálisan vegye a levegőt, nem akarta, hogy idegességét a vele szemben álló észrevegyen. Intett valakinek, szóval van más társasága tollas barátján kívül. ~ Már csak az kéne, hogy valaki egyszer csak hátulról leüssön! ~ Már majdnem eleget tett annak az elhatározásnak, hogy megfordul, mire választás elé állította az álarcos. Egy kis szünetet követve pedig nevetni kezd, de hamar véget is ér és egy gyors lényegre törő magyarázatot ad a zavarodottan figyelő beszélgető partnerének. Most tényleg megfordul és végig méri, akit korábban már megemlítettek. Egyértelmű volt, hogy közös körben mozognak, igen hasonló az öltözködésük és a maszk amit viselt nem sokban tért el csatlós társától. Hófehér fürtjei által viszont úgy fénylett és tűnt ki a sötétségből, mint ahogyan az éjszakai égboltról erőteljesen világító hold megvilágítja az égboltot. Nehezen lehetett volna nem észrevenni. Ő is a falnak támaszkodva várta mi sül majd ki a helyzetből. A megfigyelő házi kedvenc pedig át is pártolt a nő vállára. Még ha nem is hallotta a beszélgetésüket egyértelműen ő is arra vár, hogy válasszon mi lesz már ennek az egész kis jelenetnek a vége. ~ Ha ártani akartak volna nekem már rég éltek volna a lehetőséggel, ketten vannak ráadásul senki sincs a közvetlen de még talán a távoli környezetünkben sem. Aggodalomra semmi okom sincs. ~ Most a nőnek szegezte a kérdést, hogy jelezze nem retteg a jelenlétüktől, meg így talán ki tudja csalogatni a sikátorból, hogy jobban szem ügyre vehesse és ne csak hunyorogva vegye ki körvonalait. *
-Mit gondol a kereskedőház fogadója megéri az árát?
638. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-03-07 22:18:57
Üzenet elküldve: 2022-03-07 22:18:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Előfeledések//
*Az ember azt hihetne, valakinek, aki élete nagy részét egy tágas, tehetős házban töltötte, valószínűleg keserű az egykori szegénynegyed keskeny utcáin tengetni mindennapjait, a félvér azonban nem bánja különösebben. Tény, a negyed azon része, ahol most egykori mestere vendégszeretetét élvezi nem olyan lehangoló a külkerülethez képest, amely teljességében megőrizte a városrész lázadás előtti hangulatát, így aztán végképp nem lehet oka panaszra. Szerény élet, de élet, amivel kevés néhai jómódú nemes büszkélkedhet mostanra.
Ráérős léptekkel sétálgat most az utcán. Lenne még dolga ugyan, szokásos napi teendőit sem tudta le, de valahogy most nem fűlik a foga az egészhez. Kezében súlyosnak tűnő kötetet cipel, megkopott gerincén régi rúnák futnak, alatta hiányos, aranyozott betűkkel, melyeket csak az képes összeolvasni már, aki tisztában van a tartalmával. Unott, de valahol mégis derűs nézelődését pár kacagva fogócskázó gyermek rontja el, akik néhány határozottabb felszólítás ellenére sem képesek távolabb játszani.*
- Eeyr szerelmére, sicc! *morran rájuk immáron kissé durcásan, de mintha még élveznék is bosszankodását. A kis démonfajzatok! Az egyik szeplős kisfiú elrohanva mellette kissé meglöki, kibillenve egy óvatlan pillanatban egyensúlyából eddig gondosan szorongatott, nehéz könyve a földre hull. Csattanása még visszhangzik is a házak között, ahogy hölgyhöz méltatlan szitka is visszaverődik a falakról hamarosan, a történést követve könyörtelenül üldözi visszhangja a derűsen elszaladó kölyköket.
Még összehúzott szemekkel utánuk néz, aztán mély sóhajjal guggol le, hogy összeszedje a balesetet egyébként egészen jól viselt kötetet. Eeyr bocsásson meg neki most végtelenül rusnya gondolataiért.*
*Az ember azt hihetne, valakinek, aki élete nagy részét egy tágas, tehetős házban töltötte, valószínűleg keserű az egykori szegénynegyed keskeny utcáin tengetni mindennapjait, a félvér azonban nem bánja különösebben. Tény, a negyed azon része, ahol most egykori mestere vendégszeretetét élvezi nem olyan lehangoló a külkerülethez képest, amely teljességében megőrizte a városrész lázadás előtti hangulatát, így aztán végképp nem lehet oka panaszra. Szerény élet, de élet, amivel kevés néhai jómódú nemes büszkélkedhet mostanra.
Ráérős léptekkel sétálgat most az utcán. Lenne még dolga ugyan, szokásos napi teendőit sem tudta le, de valahogy most nem fűlik a foga az egészhez. Kezében súlyosnak tűnő kötetet cipel, megkopott gerincén régi rúnák futnak, alatta hiányos, aranyozott betűkkel, melyeket csak az képes összeolvasni már, aki tisztában van a tartalmával. Unott, de valahol mégis derűs nézelődését pár kacagva fogócskázó gyermek rontja el, akik néhány határozottabb felszólítás ellenére sem képesek távolabb játszani.*
- Eeyr szerelmére, sicc! *morran rájuk immáron kissé durcásan, de mintha még élveznék is bosszankodását. A kis démonfajzatok! Az egyik szeplős kisfiú elrohanva mellette kissé meglöki, kibillenve egy óvatlan pillanatban egyensúlyából eddig gondosan szorongatott, nehéz könyve a földre hull. Csattanása még visszhangzik is a házak között, ahogy hölgyhöz méltatlan szitka is visszaverődik a falakról hamarosan, a történést követve könyörtelenül üldözi visszhangja a derűsen elszaladó kölyköket.
Még összehúzott szemekkel utánuk néz, aztán mély sóhajjal guggol le, hogy összeszedje a balesetet egyébként egészen jól viselt kötetet. Eeyr bocsásson meg neki most végtelenül rusnya gondolataiért.*
637. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-03-07 22:16:42
Üzenet elküldve: 2022-03-07 22:16:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Felfedezés //
// Holló keresése //
* A vissza kérdezésre meglepődik, mintha valami természet elleneset kérdezett volna. ~ Vagy talán annyira zavarban van ez a lány, hogy még beszélni is elfelejtett? Csak ismételni tudna? ~ A legszívesebben felkacagna, de nem akarja még jobban zavarba hozni az új jövevényt. ~ Látványosan nem ide valósi. ~ Állapítja meg, ahogyan gyorsan tekintetével végig méri. *
- Tessék?
* Billenti ismét oldalra a fejét, a vissza kérdezés hallatán, de továbbra sem zavartatja magát. Ezt a viselkedést még nem látta mástól. A legtöbb esetben csak megszokták nézni, hogy utána mutogatva beszéljenek róla, de ez még neki is új. Szerencsére egy kis időn belül érkezik a második kérdésére a válasz, ami megvilágítja a helyzetet, kissé gyanúsnak tűnik a helyzet, de ezt inkább elengedi a füle mellett, főleg mikor megpillantja a nő mögött álló Syndrát. Mosolyra is húzódik a szája, utána pedig vissza is int a lánynak. *
- Két lehetőséget is tudok neked ajánlani. Ha kényelmet akarsz, és olcsó étket, akkor a pegazus fogadó a piac irányába. Ha pedig a drágább mulatságokat szereted, ajánlani tudom a kereskedőház fogadóját.
* Szavai továbbra is mélyek, de érezhetően valami megbújik azok mögött is. Talán pont az elf mögötti társa miatt érezhető kicsit komolytalannak. ~ Még a végén azt fogja hinni, hogy kőrbe kerítettük és ki akarjuk rabolni. ~ A kacagást már nem tudja magában tartani, Ignis azonnal le is száll bérgyilkos társának vállára, hogy maszkját megkopogtassa és kiérdemelhesse az ezzel járó simogatást. *
- Mielőtt még megijednél, nem téged vártalak, hanem a mögötted álló társamat. Elnézést a zavarba ejtő eseményért.
* Szavaiból kivehető az őszinteség, nem is szándékozik senkit sem megvezetni. Nincs is rá ténylegesen szükség. *
// Holló keresése //
* A vissza kérdezésre meglepődik, mintha valami természet elleneset kérdezett volna. ~ Vagy talán annyira zavarban van ez a lány, hogy még beszélni is elfelejtett? Csak ismételni tudna? ~ A legszívesebben felkacagna, de nem akarja még jobban zavarba hozni az új jövevényt. ~ Látványosan nem ide valósi. ~ Állapítja meg, ahogyan gyorsan tekintetével végig méri. *
- Tessék?
* Billenti ismét oldalra a fejét, a vissza kérdezés hallatán, de továbbra sem zavartatja magát. Ezt a viselkedést még nem látta mástól. A legtöbb esetben csak megszokták nézni, hogy utána mutogatva beszéljenek róla, de ez még neki is új. Szerencsére egy kis időn belül érkezik a második kérdésére a válasz, ami megvilágítja a helyzetet, kissé gyanúsnak tűnik a helyzet, de ezt inkább elengedi a füle mellett, főleg mikor megpillantja a nő mögött álló Syndrát. Mosolyra is húzódik a szája, utána pedig vissza is int a lánynak. *
- Két lehetőséget is tudok neked ajánlani. Ha kényelmet akarsz, és olcsó étket, akkor a pegazus fogadó a piac irányába. Ha pedig a drágább mulatságokat szereted, ajánlani tudom a kereskedőház fogadóját.
* Szavai továbbra is mélyek, de érezhetően valami megbújik azok mögött is. Talán pont az elf mögötti társa miatt érezhető kicsit komolytalannak. ~ Még a végén azt fogja hinni, hogy kőrbe kerítettük és ki akarjuk rabolni. ~ A kacagást már nem tudja magában tartani, Ignis azonnal le is száll bérgyilkos társának vállára, hogy maszkját megkopogtassa és kiérdemelhesse az ezzel járó simogatást. *
- Mielőtt még megijednél, nem téged vártalak, hanem a mögötted álló társamat. Elnézést a zavarba ejtő eseményért.
* Szavaiból kivehető az őszinteség, nem is szándékozik senkit sem megvezetni. Nincs is rá ténylegesen szükség. *
636. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-03-07 20:40:06
Üzenet elküldve: 2022-03-07 20:40:06
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Felfedezés //
* Biztos nem várakozott olyan sokáig, mint ahogy azt ő érezte, de számára az a kellemetlen helyzet állt fenn, hogy a percek most óráknak tűntek. Mire végre választ kapott elszégyellte magát, és azon gondolkozott, hogy ennyire nem jelentett számára semmit a gyümölcs amivel megajándékozták vagy annyira ki akart csikarni egy hangot az idegentől, hogy minden kártyáját kijátszotta. A hangszín amit másodjára is meghallott mélyebb és kicsit kioktatóbb volt, mint amire számított. ~ Annyira nem lehet ellenséges hollónak kinéző alak, ha ő is valamilyen módon almát kapott fizetségül a múltban. ~ *
- Mi szél hozta a kisasszonyt Arthenior városába?
* ~ Tökéletes kérdést tett fel, még én se tudom mi a fenének jöttem ide. A leghamarabb vissza akartam jutni az erdőbe, de valahogy mégis itt ragadtam. ~ Eközben leeresztette azt a kezét amiben a gyümölcs volt, viszont jobb tenyere még mindig a tőr markolatán pihent. Közelharcban semmi esélye nem volt, de jobb félni, mint megijedni alapon inkább felkészült maradt. Szerencséjére egy másik kérdés követte az elsőt, ami mint egy mentőövet jelentett számára, több ideje volt kiötlenie egy elfogadható választ. *
- Szállást keresek éjszakára, mivel az asszony nem tudott ebben kisegíteni, más pedig nincs a környéken csak öntől tudom megkérdezni, ismer valamilyen megbízható helyet a közelben?
* Határozottan válaszolt és remélte, hogy így nem lesz feltűnő, hogy ezt csak most találta ki. ~ Mondjuk nem hazudtam, valahol aludnom kell, arról meg már nem kell tudnia, hogy az erdő kényelme is tökéletesen megfelelne számomra! ~ *
* Biztos nem várakozott olyan sokáig, mint ahogy azt ő érezte, de számára az a kellemetlen helyzet állt fenn, hogy a percek most óráknak tűntek. Mire végre választ kapott elszégyellte magát, és azon gondolkozott, hogy ennyire nem jelentett számára semmit a gyümölcs amivel megajándékozták vagy annyira ki akart csikarni egy hangot az idegentől, hogy minden kártyáját kijátszotta. A hangszín amit másodjára is meghallott mélyebb és kicsit kioktatóbb volt, mint amire számított. ~ Annyira nem lehet ellenséges hollónak kinéző alak, ha ő is valamilyen módon almát kapott fizetségül a múltban. ~ *
- Mi szél hozta a kisasszonyt Arthenior városába?
* ~ Tökéletes kérdést tett fel, még én se tudom mi a fenének jöttem ide. A leghamarabb vissza akartam jutni az erdőbe, de valahogy mégis itt ragadtam. ~ Eközben leeresztette azt a kezét amiben a gyümölcs volt, viszont jobb tenyere még mindig a tőr markolatán pihent. Közelharcban semmi esélye nem volt, de jobb félni, mint megijedni alapon inkább felkészült maradt. Szerencséjére egy másik kérdés követte az elsőt, ami mint egy mentőövet jelentett számára, több ideje volt kiötlenie egy elfogadható választ. *
- Szállást keresek éjszakára, mivel az asszony nem tudott ebben kisegíteni, más pedig nincs a környéken csak öntől tudom megkérdezni, ismer valamilyen megbízható helyet a közelben?
* Határozottan válaszolt és remélte, hogy így nem lesz feltűnő, hogy ezt csak most találta ki. ~ Mondjuk nem hazudtam, valahol aludnom kell, arról meg már nem kell tudnia, hogy az erdő kényelme is tökéletesen megfelelne számomra! ~ *
635. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-03-07 19:43:06
Üzenet elküldve: 2022-03-07 19:43:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Felfedezés //
// Holló keresése //
* Egy rövidebb séta után mérgelődik, hogy a másik felet kell keresnie, nem tud mit kezdeni a helyzettel. Ő volt az aki hosszú ideig elmaradt, nem kellene csodálkoznia, hogy addig a másik fél nem várakozott rá egyfolytában. A macskaköves úton lépkedve meg pillant egy madarat az égen, de csalódottan sóhajt utána. ~ Ha nem festették be fehérre Ignist akkor ez nem ő. ~ Az út még mindig tele van emberekkel, pedig már bőven délután lehetnek. Nem tudja, hogy pontosan mennyi az idő, de mindenképp szándékozik még ma megtalálni a szökött bérgyilkost. Eszébe jut, hogy talán a másik fél is kicsit kikapcsolódik. ~ Ha jól emlékszem ő végig intézkedett és munkálkodott, hogy előrébb jussunk, nem róhatom fel neki ezt. De mondjuk nem is tudnám. ~ Kuncog az orra alatt, hogy utána haját megigazítsa, sóhajtva húzza magára a maszkot az egyik sikátorban, hogy utána a köpenyét is elrendezze. Ilyenkor általában össze szokta fogni a haját, hogy véletlenül se buggyanjon ki, de mivel nem szándékozik rohanni így nem érzi szükségét, a kézi tükrében megnézve magát elégedetten tapasztalja, hogy kifogástalanul takar mindent, és most a sminkjével megoldotta a szeménél is a problémát. Ismét egy madárt pillant meg az égen, az már eléggé fekete, hogy felkapja rá a fejét. ~ Ez már Ignis lesz mert egy ponton körözik. Soha nem hagyja el Illidaryt. ~ Egy sóhaj keretében irigység fogja el az elfet, de utána el is indul feléjük. Néhány befordulás után meg is pillantja a bérgyilkost, ahogyan áll és szemezik egy elf lánnyal. ~ Mi a fene? ~ Válláról az íjat levéve kezében tartja, hogy ha problémát vélne felfedezni cselekedhessen, mindig is kiváló íjász volt, de azóta inkább legendákat zengene magáról ha tehetné, de mivel nem egy beképzelt típus így marad a bizonyítás. Néhány lassú lépést követve észre veszi, hogy nem szükséges aggódnia, és minden rendben van, ezért vissza is teszi a vállára az íjat, hogy utána beszaladjon az egyik sikátorba, és megkerülhesse a lányt. Pontosan a lány mögött érkezik, ahol kényelmesen ő is a falnak dőlve int mosolyogva Illidarynak. ~ Ezek után tuti megijed a lány. ~ Kuncog fel magában a hosszú életű. *
// Holló keresése //
* Egy rövidebb séta után mérgelődik, hogy a másik felet kell keresnie, nem tud mit kezdeni a helyzettel. Ő volt az aki hosszú ideig elmaradt, nem kellene csodálkoznia, hogy addig a másik fél nem várakozott rá egyfolytában. A macskaköves úton lépkedve meg pillant egy madarat az égen, de csalódottan sóhajt utána. ~ Ha nem festették be fehérre Ignist akkor ez nem ő. ~ Az út még mindig tele van emberekkel, pedig már bőven délután lehetnek. Nem tudja, hogy pontosan mennyi az idő, de mindenképp szándékozik még ma megtalálni a szökött bérgyilkost. Eszébe jut, hogy talán a másik fél is kicsit kikapcsolódik. ~ Ha jól emlékszem ő végig intézkedett és munkálkodott, hogy előrébb jussunk, nem róhatom fel neki ezt. De mondjuk nem is tudnám. ~ Kuncog az orra alatt, hogy utána haját megigazítsa, sóhajtva húzza magára a maszkot az egyik sikátorban, hogy utána a köpenyét is elrendezze. Ilyenkor általában össze szokta fogni a haját, hogy véletlenül se buggyanjon ki, de mivel nem szándékozik rohanni így nem érzi szükségét, a kézi tükrében megnézve magát elégedetten tapasztalja, hogy kifogástalanul takar mindent, és most a sminkjével megoldotta a szeménél is a problémát. Ismét egy madárt pillant meg az égen, az már eléggé fekete, hogy felkapja rá a fejét. ~ Ez már Ignis lesz mert egy ponton körözik. Soha nem hagyja el Illidaryt. ~ Egy sóhaj keretében irigység fogja el az elfet, de utána el is indul feléjük. Néhány befordulás után meg is pillantja a bérgyilkost, ahogyan áll és szemezik egy elf lánnyal. ~ Mi a fene? ~ Válláról az íjat levéve kezében tartja, hogy ha problémát vélne felfedezni cselekedhessen, mindig is kiváló íjász volt, de azóta inkább legendákat zengene magáról ha tehetné, de mivel nem egy beképzelt típus így marad a bizonyítás. Néhány lassú lépést követve észre veszi, hogy nem szükséges aggódnia, és minden rendben van, ezért vissza is teszi a vállára az íjat, hogy utána beszaladjon az egyik sikátorba, és megkerülhesse a lányt. Pontosan a lány mögött érkezik, ahol kényelmesen ő is a falnak dőlve int mosolyogva Illidarynak. ~ Ezek után tuti megijed a lány. ~ Kuncog fel magában a hosszú életű. *
634. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-03-07 18:54:14
Üzenet elküldve: 2022-03-07 18:54:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hívatlan vendég//
- Nem kell az aranya. Milyen férfi lennék, ha egy anyagilag megszorult nőt adósságba hajszolnék? Aztán mikor talpra kezdene állni újra megfosztom a vagyonától? A gondolattól is kiráz a hideg. Egyébként Sertuenx vagyok, Sertuenx Qers. Na és magácska? *Ha túl jutnak a bemutatkozáson néhány pillanatig el is merül a gondolataiban, hogy mit kellene kezdenie ezzel az átkozott nővel. Nem dobhatja ki a kapun. *
- Elég lett volna, csak bekiáltania ahelyett, hogy tönkreteszi a záramat. Ha nem tervez megkárosítani, akkor jöjjön be velem az átkozott házba! Bűzlik, koszos és még hideg is van. Nem dobhatom ki. Rendbe szedjük. *~Ha már rendbe szedés~*
- Nem ismer véletlenül elvehető nőt? Hálás lennék, ha szerezne nekem menyasszonyt. *Hát, nos a férfi nem vesztegeti az idejét. Tényleg az agyára ment a magány. Ráadásul még mindig borostás is! Bár nem áll neki rosszul*
- Meg sem kérdeztem! Szeretne beszélni arról, hogy került idáig?
- Nem kell az aranya. Milyen férfi lennék, ha egy anyagilag megszorult nőt adósságba hajszolnék? Aztán mikor talpra kezdene állni újra megfosztom a vagyonától? A gondolattól is kiráz a hideg. Egyébként Sertuenx vagyok, Sertuenx Qers. Na és magácska? *Ha túl jutnak a bemutatkozáson néhány pillanatig el is merül a gondolataiban, hogy mit kellene kezdenie ezzel az átkozott nővel. Nem dobhatja ki a kapun. *
- Elég lett volna, csak bekiáltania ahelyett, hogy tönkreteszi a záramat. Ha nem tervez megkárosítani, akkor jöjjön be velem az átkozott házba! Bűzlik, koszos és még hideg is van. Nem dobhatom ki. Rendbe szedjük. *~Ha már rendbe szedés~*
- Nem ismer véletlenül elvehető nőt? Hálás lennék, ha szerezne nekem menyasszonyt. *Hát, nos a férfi nem vesztegeti az idejét. Tényleg az agyára ment a magány. Ráadásul még mindig borostás is! Bár nem áll neki rosszul*
- Meg sem kérdeztem! Szeretne beszélni arról, hogy került idáig?
633. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-03-07 14:45:13
Üzenet elküldve: 2022-03-07 14:45:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Pihenés//
*Naiell a hosszú, fárasztó nap után hazatér a szülei házában, és lepihen, jó volt a gyakorlás a Romvárosban. Elhatározza, hogy a következő nap is sétálni fog a városban, hátha új ismerősöket gyűjthet, mint az elmúlt napon.
Az éjszaka jól telik, frissen ébred.
Elkezdi magát rendbe tenni. Visszagondolva régen volt ideje normálistan magával foglalkozni, mert mindig sietni kellett valahová. Végre nyugodtan meg tud mosakodni, meg tud fésülködni, a ruháját is meg tudja magán igazítani.
Ezt követően elindul, és ismét a polgárnegyed nyüzsgő városrészében találja magát.*
*Naiell a hosszú, fárasztó nap után hazatér a szülei házában, és lepihen, jó volt a gyakorlás a Romvárosban. Elhatározza, hogy a következő nap is sétálni fog a városban, hátha új ismerősöket gyűjthet, mint az elmúlt napon.
Az éjszaka jól telik, frissen ébred.
Elkezdi magát rendbe tenni. Visszagondolva régen volt ideje normálistan magával foglalkozni, mert mindig sietni kellett valahová. Végre nyugodtan meg tud mosakodni, meg tud fésülködni, a ruháját is meg tudja magán igazítani.
Ezt követően elindul, és ismét a polgárnegyed nyüzsgő városrészében találja magát.*
632. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-03-07 12:41:18
Üzenet elküldve: 2022-03-07 12:41:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Felfedezés //
* Vannak lehetőségek az életben, ha egy almát kínál feléd az élet, még az is jutalomnak minősül, ez attól függ, hogy kitől kaptad azt. Az emberek hálája idővel kísérnek az útjaid során, ha keserűséget osztasz, félelem fog kísérni az utadon, de ha hálát ébresztesz az emberekben, akkor megkönnyítheted sokkal az életed. Egy alma pedig a hála egyik kifejezése. A maszk alatt tiszta mély hanggal szólal fel. *
- Te kaptad azt az almát, becsüld meg.
* Továbbra is karba tett kezekkel falnak dőlve álldogál, de most már nem veszi le a szemét az elfről. Ignis békésen billegeti tekintetét az ismeretlen felé, bizalmatlanul vizslatja hosszasan a szőke hajú lányt. *
- Én is kaptam a családjától almát régen, csak én az unokájától.
* Teszi gyorsan hozzá, a hangja lágy, de mégis mély. Az ércesség egy pillanatig sem érződik szavaiból. Tekintete továbbra is az elfen tartva. *
- Mi szél hozta a kisasszonyt Arthenior városába?
*Néz rá érdeklődve Illidary, nem mutatkozik be. Nem tartja még az elején célszerűnek bármilyen bemutatkozás is. Hollója nagy lendületet véve az égbe száll, hogy utána a páros körül körözzön komótosan és lustán. Egy pillanatra tekintetét rá emeli a lányra, de utána rá emeli a szárnyaló madárra. ~ Nem tudom mit hiszel Ignis, de kétlem, hogy ugyanarra gondolunk. ~ Mosolyodik el a maszk alatt, miután tekintete újra az elfre vetül. *
- Tovább is mehettél volna, mi okod volt megszólítani?
* Biccenti oldalra fejét, mint az állatok mikor más fajúak szavaira próbálnak összpontosítani, keze lassan levándorol maga mellé, az egyiket lustán a háta mögé teszi, mintha csak a falat támasztaná, de a dobótőreire helyezi. ~ Fő az óvatosság, bár kétlem, hogy szükség lesz rá. ~ Jegyzi meg, hogy utána érdeklődve szemlélje tovább a zavarban levő elfet. *
* Vannak lehetőségek az életben, ha egy almát kínál feléd az élet, még az is jutalomnak minősül, ez attól függ, hogy kitől kaptad azt. Az emberek hálája idővel kísérnek az útjaid során, ha keserűséget osztasz, félelem fog kísérni az utadon, de ha hálát ébresztesz az emberekben, akkor megkönnyítheted sokkal az életed. Egy alma pedig a hála egyik kifejezése. A maszk alatt tiszta mély hanggal szólal fel. *
- Te kaptad azt az almát, becsüld meg.
* Továbbra is karba tett kezekkel falnak dőlve álldogál, de most már nem veszi le a szemét az elfről. Ignis békésen billegeti tekintetét az ismeretlen felé, bizalmatlanul vizslatja hosszasan a szőke hajú lányt. *
- Én is kaptam a családjától almát régen, csak én az unokájától.
* Teszi gyorsan hozzá, a hangja lágy, de mégis mély. Az ércesség egy pillanatig sem érződik szavaiból. Tekintete továbbra is az elfen tartva. *
- Mi szél hozta a kisasszonyt Arthenior városába?
*Néz rá érdeklődve Illidary, nem mutatkozik be. Nem tartja még az elején célszerűnek bármilyen bemutatkozás is. Hollója nagy lendületet véve az égbe száll, hogy utána a páros körül körözzön komótosan és lustán. Egy pillanatra tekintetét rá emeli a lányra, de utána rá emeli a szárnyaló madárra. ~ Nem tudom mit hiszel Ignis, de kétlem, hogy ugyanarra gondolunk. ~ Mosolyodik el a maszk alatt, miután tekintete újra az elfre vetül. *
- Tovább is mehettél volna, mi okod volt megszólítani?
* Biccenti oldalra fejét, mint az állatok mikor más fajúak szavaira próbálnak összpontosítani, keze lassan levándorol maga mellé, az egyiket lustán a háta mögé teszi, mintha csak a falat támasztaná, de a dobótőreire helyezi. ~ Fő az óvatosság, bár kétlem, hogy szükség lesz rá. ~ Jegyzi meg, hogy utána érdeklődve szemlélje tovább a zavarban levő elfet. *
631. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-03-07 11:15:08
Üzenet elküldve: 2022-03-07 11:15:08
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Felfedezés //
* A sötétben figyelő alak válasz helyett mélyen meghajol előtte, majd ugyanazt a pozíciót veszi fel, mint előtte. ~ Összezavar, nem nagyon tudom erre hogyan kellene reagálnom. Különleges, hogy ilyen csendesen és visszafogottan viselkedik, de közben meg udvarias. Vagy legalább is annak mutatkozik. ~ Zavarodottságában pukedlizik egyet. ~ Te jó ég ez mennyire égő? Egyből megbántam, hogy ezt csináltam, mennyire gyerekes ez? Ezek után biztos bolondnak tart. ~ Hogy mentse a menthetőt az ismeretlen felé nyújtja a vérvörös színben pompázó almát. *
- Szívesen odaadom! ~ Ennél rosszabb már nem lehet, legrosszabb esetben kinevet fa képnél hagy. ~ * Próbálta minél egyenesebben tartani a karját, hogy legalább gyengének ne tartsa, ha már épp elméjűnek szinte biztos. Egyenesen a férfi szemébe próbált nézni, de a maszk teljesen eltakarja arcát, így semmilyen reakciót nem tudott leolvasni róla. *
A hozzászólás írója (Karmelinan Leander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.07 11:20:51
* A sötétben figyelő alak válasz helyett mélyen meghajol előtte, majd ugyanazt a pozíciót veszi fel, mint előtte. ~ Összezavar, nem nagyon tudom erre hogyan kellene reagálnom. Különleges, hogy ilyen csendesen és visszafogottan viselkedik, de közben meg udvarias. Vagy legalább is annak mutatkozik. ~ Zavarodottságában pukedlizik egyet. ~ Te jó ég ez mennyire égő? Egyből megbántam, hogy ezt csináltam, mennyire gyerekes ez? Ezek után biztos bolondnak tart. ~ Hogy mentse a menthetőt az ismeretlen felé nyújtja a vérvörös színben pompázó almát. *
- Szívesen odaadom! ~ Ennél rosszabb már nem lehet, legrosszabb esetben kinevet fa képnél hagy. ~ * Próbálta minél egyenesebben tartani a karját, hogy legalább gyengének ne tartsa, ha már épp elméjűnek szinte biztos. Egyenesen a férfi szemébe próbált nézni, de a maszk teljesen eltakarja arcát, így semmilyen reakciót nem tudott leolvasni róla. *
A hozzászólás írója (Karmelinan Leander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.07 11:20:51
630. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-03-06 20:05:15
Üzenet elküldve: 2022-03-06 20:05:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hívatlan vendég//
*Nagyon mélyen alszik, ez nem is lehet vitás. Semmiféle motoszkálásra nem ébred fel, ahogy a takaróval való leterítés sem szakíthatja meg álmát. Édes persze nem tágít mellőle, akkor sem, amikor a ház tulajdonosa nem éppen jókedvűen megjelenik a színen.
A nap már majdhogynem delelőre hág, amikor lassacskán az öntudat jeleit kezdi mutatni. Eleinte csak aprókat mozdul, olykor sóhajt egy nagyobbat, aztán minden sietség és kapkodás nélkül végre kinyitja méregzöld szemeit, amiket valóban tekintélyes hosszúságú pillák kereteznek. Tekintete persze rögtön a nem túl messze álldogáló alakra vetül; zavartan pislog a férfi felé, mint akinek fogalma sincs, hol is van épp, vagy hogyan került oda, ami néhány másodpercig nagyjából fedi is a valóságot.
Persze a barna hajú kirohanása rögtön más megvilágításba helyezi a dolgokat. Ezek szerint valóban nem volt olyan szerencséje, hogy az istállóhoz tartozó ház is üresen álljon. Azonban az is feltűnik neki a dühös szavak közepette, hogy valaki volt olyan figyelmes, és hozott neki egy takarót.*
- Rettentően sajnálom. *Böki ki egészen halkan, de érezhető őszinteséggel. Pillantását is lesüti, hirtelenjében tényleg fogalma sincs, hogyan tehetné jóvá az okozott kellemetlenséget. Nincs valami túl nagy tapasztalata, hisz most először vetemedett ilyesmire.*
- Nem loptam el semmit. Csak muszáj volt behúzódnunk valahova éjszakára és… ez az istálló tűnt a legjobb megoldásnak. *Mondja el őszintén bűnbeesésének történetét, immáron újból a fekete szemeket fürkészve. Nem tűnik különösen kétségbeesettnek, hiszen amikor úgy döntött, feltöri a zárat, ezzel az eshetőséggel is számolt.
Mivel a helyzet nem éppen barátságos, ami jelen körülmények között teljesen érthető, nehézkesen ugyan, de feltápászkodik a földről, s miután néhány köpönyegére tapaszd szalmaszálat lesöpört a több száz közül, büszkén kihúzza magát.*
- Amint tudom, kárpótolni fogom Önt, természetesen aranyban. *Határozottan beszél, de szavai kissé furcsán hathatnak szájából. Poros, koszos, valószínűleg a szaga sem túl rózsás, de valahogy még így is egyértelműen lerí róla, hogy nem szegénysorba született.*
*Nagyon mélyen alszik, ez nem is lehet vitás. Semmiféle motoszkálásra nem ébred fel, ahogy a takaróval való leterítés sem szakíthatja meg álmát. Édes persze nem tágít mellőle, akkor sem, amikor a ház tulajdonosa nem éppen jókedvűen megjelenik a színen.
A nap már majdhogynem delelőre hág, amikor lassacskán az öntudat jeleit kezdi mutatni. Eleinte csak aprókat mozdul, olykor sóhajt egy nagyobbat, aztán minden sietség és kapkodás nélkül végre kinyitja méregzöld szemeit, amiket valóban tekintélyes hosszúságú pillák kereteznek. Tekintete persze rögtön a nem túl messze álldogáló alakra vetül; zavartan pislog a férfi felé, mint akinek fogalma sincs, hol is van épp, vagy hogyan került oda, ami néhány másodpercig nagyjából fedi is a valóságot.
Persze a barna hajú kirohanása rögtön más megvilágításba helyezi a dolgokat. Ezek szerint valóban nem volt olyan szerencséje, hogy az istállóhoz tartozó ház is üresen álljon. Azonban az is feltűnik neki a dühös szavak közepette, hogy valaki volt olyan figyelmes, és hozott neki egy takarót.*
- Rettentően sajnálom. *Böki ki egészen halkan, de érezhető őszinteséggel. Pillantását is lesüti, hirtelenjében tényleg fogalma sincs, hogyan tehetné jóvá az okozott kellemetlenséget. Nincs valami túl nagy tapasztalata, hisz most először vetemedett ilyesmire.*
- Nem loptam el semmit. Csak muszáj volt behúzódnunk valahova éjszakára és… ez az istálló tűnt a legjobb megoldásnak. *Mondja el őszintén bűnbeesésének történetét, immáron újból a fekete szemeket fürkészve. Nem tűnik különösen kétségbeesettnek, hiszen amikor úgy döntött, feltöri a zárat, ezzel az eshetőséggel is számolt.
Mivel a helyzet nem éppen barátságos, ami jelen körülmények között teljesen érthető, nehézkesen ugyan, de feltápászkodik a földről, s miután néhány köpönyegére tapaszd szalmaszálat lesöpört a több száz közül, büszkén kihúzza magát.*
- Amint tudom, kárpótolni fogom Önt, természetesen aranyban. *Határozottan beszél, de szavai kissé furcsán hathatnak szájából. Poros, koszos, valószínűleg a szaga sem túl rózsás, de valahogy még így is egyértelműen lerí róla, hogy nem szegénysorba született.*
629. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-03-06 19:52:18
Üzenet elküldve: 2022-03-06 19:52:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Felfedezés //
* Amint végez a lány az öreganyóval elindulna, de végül megáll. Amint kőrbe tekint a hollómaszkos férfira veti a szemét. Nem érzi Illidary, hogy felmérnék, a tekintete csak a maszkig terjed az elfnek. Elég ideig figyeli, hogy a mélységi karjait keresztbe téve tovább figyelje a műsort. ~ Nem szokásuk így megnézni. Általában kerülnek vagy azonnal tovább mennek, érdekes. ~ A legtöbb esetben a körözési plakátokat szokták az őrök megnézni mikor vele találkoznak, de ez még ahhoz sem fogható. A lány csak továbbra is bámul, szavak nem hagyják el a száját, Ignis hangosan károgni kezd, szárnyaival lelkesen csapdos, de nem száll fel. Továbbra is gazdáján piheni ki a repülés fáradalmait. A hollóknak is vannak karmaik, de nem olyan nagyok mint egy méretesebb madárnak, így nem okoz kellemetlenséget a férfinak. A bámulásból kitőrt lány két szót intéz a mélységi felé, amire csak egy mosollyal válaszol, bár maszkkal ez aligha kivehető. Maszkját kicsit megbillentve a kezét leköveti. ~ Bátor lány, vagy ostoba. ~ Még mielőtt bárki bármit is tehetne biccent a lány felé, de száját nem nyitja ki. Továbbra is csak figyeli a lányt, és annak reakcióit. Az illendő biccentés közben kalapja szélét megfogja és mélyre hajol. De utána ugyanabba a testhelyzetbe vissza áll és tovább figyeli a lányt. ~ Még a végén kiderül, hogy akar is valamit. ~ Kuncog fel halkan a maszk alatt, de csak hollója hallhatja, az pedig szimplán felé fordulva újra kocogtatja a maszkot a hang hallatán. *
* Amint végez a lány az öreganyóval elindulna, de végül megáll. Amint kőrbe tekint a hollómaszkos férfira veti a szemét. Nem érzi Illidary, hogy felmérnék, a tekintete csak a maszkig terjed az elfnek. Elég ideig figyeli, hogy a mélységi karjait keresztbe téve tovább figyelje a műsort. ~ Nem szokásuk így megnézni. Általában kerülnek vagy azonnal tovább mennek, érdekes. ~ A legtöbb esetben a körözési plakátokat szokták az őrök megnézni mikor vele találkoznak, de ez még ahhoz sem fogható. A lány csak továbbra is bámul, szavak nem hagyják el a száját, Ignis hangosan károgni kezd, szárnyaival lelkesen csapdos, de nem száll fel. Továbbra is gazdáján piheni ki a repülés fáradalmait. A hollóknak is vannak karmaik, de nem olyan nagyok mint egy méretesebb madárnak, így nem okoz kellemetlenséget a férfinak. A bámulásból kitőrt lány két szót intéz a mélységi felé, amire csak egy mosollyal válaszol, bár maszkkal ez aligha kivehető. Maszkját kicsit megbillentve a kezét leköveti. ~ Bátor lány, vagy ostoba. ~ Még mielőtt bárki bármit is tehetne biccent a lány felé, de száját nem nyitja ki. Továbbra is csak figyeli a lányt, és annak reakcióit. Az illendő biccentés közben kalapja szélét megfogja és mélyre hajol. De utána ugyanabba a testhelyzetbe vissza áll és tovább figyeli a lányt. ~ Még a végén kiderül, hogy akar is valamit. ~ Kuncog fel halkan a maszk alatt, de csak hollója hallhatja, az pedig szimplán felé fordulva újra kocogtatja a maszkot a hang hallatán. *
628. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-03-06 19:09:45
Üzenet elküldve: 2022-03-06 19:09:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hívatlan vendég//
*A férfi végig húzta ujjait az arcán. Borostája idegen módon szúrta bőrét. ~Vizet kéne melegítenem ehhez, még kell lennie itthon hozzá mindennek, hogy leszedhessem ezt a sok szőrt. A végén valami barbárnak fogok tűnni~ mosoly kúszott az arcára, hosszú idő után elég jó kedvvel ébredt. Szerencsés napnak. Gyorsan ki is nézett az ablakon nem e pillant meg valami jó hírt. Abból azonban nem valami sok fogadta. Az az átkozott kapu nyitva volt! Magára sem nézett tovább, félig nyitott inggel rohant kardjáért, majd le az emeleten. Na majd pont őt akarják kirabolni! Megvédi a leendő családja fészkét és a kedvenc párnáját. Ráadásul még a könyvei is ott voltak. Ez az ő háza!*
//Később//
//Az istállóban//
*Az immáron betakart, ám bezárt nő éppen ébredezni bizonyul. Lova, ki eddig igencsak intelligensnek mutatkozott szinte már feszengve áll a helyén, mintha érezné a dolgok következményét. Sert már igencsak megfigyelte a nőt. Vékony fél-elf, szerencsés vonások, hosszú lábak, egyszerű öltözet. Fegyvert még nem fedezett fel a kezében, de sose lehet tudni. Sajátját inkább még mindig kezében fogja. Közben az istálló ajtajának támaszkodik. Még a csak most ébredő nőt igyekszik megszólítani onnan.*
- Maga igencsak sokáig alszik ahhoz képest, hogy betörő. Nem hajnalban szeretnek ki surranni? Én a helyében biztosan megtettem volna. A szempillái nem fogják megvédeni. Bárki lehetek és bármilyen dühös. Szóval mondja meg mi a fenét keres a telkemen és hogyan tervez bocsánatot kérni a szavain túl! ~Talán túl durva vagyok lehet, csak egy bajban lévő hölgy. Nem, ha az lenne becsöngethetett volna. Lehet keresi is a városőrség! Jobb, hogy nem bízok benne. Még a saját jegyesjelöltemben sem szabadott volna. Hálás lehet a takaróért így is. ~
*A férfi végig húzta ujjait az arcán. Borostája idegen módon szúrta bőrét. ~Vizet kéne melegítenem ehhez, még kell lennie itthon hozzá mindennek, hogy leszedhessem ezt a sok szőrt. A végén valami barbárnak fogok tűnni~ mosoly kúszott az arcára, hosszú idő után elég jó kedvvel ébredt. Szerencsés napnak. Gyorsan ki is nézett az ablakon nem e pillant meg valami jó hírt. Abból azonban nem valami sok fogadta. Az az átkozott kapu nyitva volt! Magára sem nézett tovább, félig nyitott inggel rohant kardjáért, majd le az emeleten. Na majd pont őt akarják kirabolni! Megvédi a leendő családja fészkét és a kedvenc párnáját. Ráadásul még a könyvei is ott voltak. Ez az ő háza!*
//Később//
//Az istállóban//
*Az immáron betakart, ám bezárt nő éppen ébredezni bizonyul. Lova, ki eddig igencsak intelligensnek mutatkozott szinte már feszengve áll a helyén, mintha érezné a dolgok következményét. Sert már igencsak megfigyelte a nőt. Vékony fél-elf, szerencsés vonások, hosszú lábak, egyszerű öltözet. Fegyvert még nem fedezett fel a kezében, de sose lehet tudni. Sajátját inkább még mindig kezében fogja. Közben az istálló ajtajának támaszkodik. Még a csak most ébredő nőt igyekszik megszólítani onnan.*
- Maga igencsak sokáig alszik ahhoz képest, hogy betörő. Nem hajnalban szeretnek ki surranni? Én a helyében biztosan megtettem volna. A szempillái nem fogják megvédeni. Bárki lehetek és bármilyen dühös. Szóval mondja meg mi a fenét keres a telkemen és hogyan tervez bocsánatot kérni a szavain túl! ~Talán túl durva vagyok lehet, csak egy bajban lévő hölgy. Nem, ha az lenne becsöngethetett volna. Lehet keresi is a városőrség! Jobb, hogy nem bízok benne. Még a saját jegyesjelöltemben sem szabadott volna. Hálás lehet a takaróért így is. ~
627. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-03-06 19:08:33
Üzenet elküldve: 2022-03-06 19:08:33
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Felfedezés //
* Az elválás után, elkezdte dobálni azt az almát és azon kezdett el töprengeni, hogy hol szálljon meg éjszaka. Eközben érzett meg egy kissé hideg fuvallatot. ~ Valaki a közelben van, az is lehet, hogy figyel. ~ Jobb kezét gyorsan, de nem feltűnően a tőr markolatához szegezte, majd lassan tett egy fordulatot. Egy alakon akad meg a szeme, amit első pillantásra össze lehetett volna téveszteni egy árnyékkal. Nem is tűnt ki kifejezetten a sötétből, ahogy a falnak támaszkodott. Egy holló pihent a vállán, aki szintén mint tulajdonosa szoborként mozzanástalanul kémlelte környezetét. Az ismeretlen kinézete is hollóhoz hasonlított, talpig feketébe burkolózva, arcát nem mindennapi sisakkal fedve, köpenyét tollak százai díszítve. Igazából a kalap volt az a megkülönböztető darab ami által nyilvánvaló, hogy nem egy órás madárral áll szemben. A viselete által nem lehetett megállapítani miféle fajzat, zseniális és megfontolt álruha.
~ Ehhez hasonlatos személyt még soha nem láttam. Külseje nem valami bizalom gerjesztő, mégis egyáltalán nincs negatív megérzésem vele kapcsolatban. Mi több valahogy egyfajta nyugalmat és magabiztosságot áraszt magából. ~ Gondolatából az igazi holló egy szárnycsapása zökkentette ki.*
- Ki vagy? * ~ Tényleg megkérdeztem? Vagy csak a fejemben tettem fel ezt a kérdést? ~ *
A hozzászólás írója (Karmelinan Leander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.06 19:49:39
626. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-03-06 18:03:32
Üzenet elküldve: 2022-03-06 18:03:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Felfedezés //
* A türelem mindig is fontos elegye volt a szakterületének. Megígérte, hogy találkozni fog társával majd a romok között, de tisztában volt vele, hogy nem két perc alatt fog végezni a két lány a megbeszéléssel, így késztetést érzett, hogy végig járjon legalább néhány utcát mielőtt vissza térne. Madara türelmesen száll az égben felette, alkalmanként jelzi is helyzetét hangos károgással. A macskaköves úton a szokásos tömeget vélhető felfedezni. Soha nem volt ínyére a tömeg, de eszközként mindig is jól szolgált számára. Az egyik utca sarkán a falhoz sétál majd neki dől, Ignis amint észre veszi, hogy gazdája nem megy tovább ereszkedni kezd. Néhány türelmes kör után pedig vállára száll, a maszkosnak lelkesen jelzi az álarc kopogtatásával érkezését. Függetlenül attól, hogy egy jól megtermett hollónak a súlya sem elhanyagolható. *
- Érezlek Ignis, nem szükséges kopogtatni.
* Jelzi a madárnak, de az panaszosan fel is rikácsol. Minden érkezésnél eljátszotta ezt a társával, egy olyan megszokás lett belőle, ami az életük szerves részévé vált. Nem kell sokáig várniuk, hogy műsor is keletkezzen előttük. Egy fiatal elf lány segédkezik egy idős asszonynak almát cipelni. A holló a maszk alatt mosolyra húzza az ajkait. ~ Itt lakhat a környéken az a lány is. Talán pont ez az anyja vagy akár a mamája. ~ A múlt emlékei szállnak rá a mélységire, amikor a városba érkezett ő egy kislánynak segédkezett hasonlóan almát cipelni. Mindig is fontosak lesznek számára a gyermekek, hisz azokban van a jövő, és ki tudja, hogy milyen sorssal áldják meg az istenek ezeket a lelkeket. Türelmesen figyeli a lányt, a maszkos kivételesen nem rejtőzik, szemét nem láthatja, hogy őt nézi, de megérezheti. A holló ember ruházata egyedi, és eléggé furcsa. Nem mindennap látnak ilyen alakot az utcán. *
* A türelem mindig is fontos elegye volt a szakterületének. Megígérte, hogy találkozni fog társával majd a romok között, de tisztában volt vele, hogy nem két perc alatt fog végezni a két lány a megbeszéléssel, így késztetést érzett, hogy végig járjon legalább néhány utcát mielőtt vissza térne. Madara türelmesen száll az égben felette, alkalmanként jelzi is helyzetét hangos károgással. A macskaköves úton a szokásos tömeget vélhető felfedezni. Soha nem volt ínyére a tömeg, de eszközként mindig is jól szolgált számára. Az egyik utca sarkán a falhoz sétál majd neki dől, Ignis amint észre veszi, hogy gazdája nem megy tovább ereszkedni kezd. Néhány türelmes kör után pedig vállára száll, a maszkosnak lelkesen jelzi az álarc kopogtatásával érkezését. Függetlenül attól, hogy egy jól megtermett hollónak a súlya sem elhanyagolható. *
- Érezlek Ignis, nem szükséges kopogtatni.
* Jelzi a madárnak, de az panaszosan fel is rikácsol. Minden érkezésnél eljátszotta ezt a társával, egy olyan megszokás lett belőle, ami az életük szerves részévé vált. Nem kell sokáig várniuk, hogy műsor is keletkezzen előttük. Egy fiatal elf lány segédkezik egy idős asszonynak almát cipelni. A holló a maszk alatt mosolyra húzza az ajkait. ~ Itt lakhat a környéken az a lány is. Talán pont ez az anyja vagy akár a mamája. ~ A múlt emlékei szállnak rá a mélységire, amikor a városba érkezett ő egy kislánynak segédkezett hasonlóan almát cipelni. Mindig is fontosak lesznek számára a gyermekek, hisz azokban van a jövő, és ki tudja, hogy milyen sorssal áldják meg az istenek ezeket a lelkeket. Türelmesen figyeli a lányt, a maszkos kivételesen nem rejtőzik, szemét nem láthatja, hogy őt nézi, de megérezheti. A holló ember ruházata egyedi, és eléggé furcsa. Nem mindennap látnak ilyen alakot az utcán. *
625. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-03-06 17:18:28
Üzenet elküldve: 2022-03-06 17:18:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hívatlan vendég//
*A kertek alatt oson tovább, immár száron vezetve maga mellett deres lovát. A szitáló esőben mindketten rendesen átfagytak, a megfelelő mennyiségű pihenés és friss élelem hiányáról nem is beszélve. Azonban a kérdés végre nem lóg tovább megválaszolatlanul; egy használaton kívüli istállót keres, amit enyhébb károk okozása mellett birtokba vehetnének Édessel ma estére. Holnap persze szerez munkát azonnal, kilábal ebből a kilátástalan és lealacsonyító helyzetből, de mára már nem maradt más választása, mint szépen, finoman és halkan betörni valahová.
Már alig áll a lábán, amikor végre kiszúrja a sötétben üresen árválkodó istállót egy kétemeletes ház udvarán. Egyszerű, gyengéd érintéssel megállásra készteti hátasát is, majd utolsó erejét összeszedve figyelni kezdi a kiszemelt házat. Jó pár percet tölt így, kiélezve minden árulkodó neszre vagy fényre, de a ház néma marad... még az is meglehet, hogy nincs otthon a tulaj, bár ekkora szerencsében nem bízhat. Jobb elővigyázatosnak lenni. Nyel egy szárazat, majd Édest hátrahagyva közelebb lép a kapuhoz, hogy megszemlélje, mivel is van dolga.
Egyszerűbb zárszerkezet, amit talán… egy kósza gondolatnak engedelmeskedve jobb tenyerét a zárra fekteti, majd elmorzsol néhány szót ajkai között lehunyt szemmel, de persze a zár még csak meg sem nyikordul. Kénytelen az ősi, jól bevált módszert alkalmazni; hajában ugyan ezúttal nincsen, de köpönyegének zsebében akad néhány hajtű, s az egyiknek jó fertályórányi szerencsétlenkedés után meg is adja magát a zár. A kapu lassan kitárul, a házban pedig percek múltán sem gyullad fény, így Édessel együtt elfoglalják a szűkös, ám célnak tökéletesen megfelelő istállóépületet.*
- Végre van tető a fejünk felett, mit szólsz? *Suttogja oda lovának egy keserédes mosoly mellett, miközben leszerszámozza, s előkeríti a nyeregtáskából a maradék vizet és élelmet, amit persze testvériesen megoszt a négylábúval. Miután mindent elfogyasztottak, megpróbálja összekaparni magának azt a kevéske szalmát, ami az egykori itt lakó után maradt, hogy mégse a puszta kövön aludjon, de elég hamar feladja. Összehúzza magát, amennyire csak tudja, pokróc hiányában köpönyegével takarózva valamennyire, majd pillanatok alatt elnyomja az álom. Nem csoda, hisz több mint egy napja nem tartott pihenőt, hogy ma estére a városba érhessenek.
Ha másnap magától ébred, az egyáltalán nem lesz korán. Ha pedig valaki más ébresztené… annak nem lesz egyszerű dolga.*
*A kertek alatt oson tovább, immár száron vezetve maga mellett deres lovát. A szitáló esőben mindketten rendesen átfagytak, a megfelelő mennyiségű pihenés és friss élelem hiányáról nem is beszélve. Azonban a kérdés végre nem lóg tovább megválaszolatlanul; egy használaton kívüli istállót keres, amit enyhébb károk okozása mellett birtokba vehetnének Édessel ma estére. Holnap persze szerez munkát azonnal, kilábal ebből a kilátástalan és lealacsonyító helyzetből, de mára már nem maradt más választása, mint szépen, finoman és halkan betörni valahová.
Már alig áll a lábán, amikor végre kiszúrja a sötétben üresen árválkodó istállót egy kétemeletes ház udvarán. Egyszerű, gyengéd érintéssel megállásra készteti hátasát is, majd utolsó erejét összeszedve figyelni kezdi a kiszemelt házat. Jó pár percet tölt így, kiélezve minden árulkodó neszre vagy fényre, de a ház néma marad... még az is meglehet, hogy nincs otthon a tulaj, bár ekkora szerencsében nem bízhat. Jobb elővigyázatosnak lenni. Nyel egy szárazat, majd Édest hátrahagyva közelebb lép a kapuhoz, hogy megszemlélje, mivel is van dolga.
Egyszerűbb zárszerkezet, amit talán… egy kósza gondolatnak engedelmeskedve jobb tenyerét a zárra fekteti, majd elmorzsol néhány szót ajkai között lehunyt szemmel, de persze a zár még csak meg sem nyikordul. Kénytelen az ősi, jól bevált módszert alkalmazni; hajában ugyan ezúttal nincsen, de köpönyegének zsebében akad néhány hajtű, s az egyiknek jó fertályórányi szerencsétlenkedés után meg is adja magát a zár. A kapu lassan kitárul, a házban pedig percek múltán sem gyullad fény, így Édessel együtt elfoglalják a szűkös, ám célnak tökéletesen megfelelő istállóépületet.*
- Végre van tető a fejünk felett, mit szólsz? *Suttogja oda lovának egy keserédes mosoly mellett, miközben leszerszámozza, s előkeríti a nyeregtáskából a maradék vizet és élelmet, amit persze testvériesen megoszt a négylábúval. Miután mindent elfogyasztottak, megpróbálja összekaparni magának azt a kevéske szalmát, ami az egykori itt lakó után maradt, hogy mégse a puszta kövön aludjon, de elég hamar feladja. Összehúzza magát, amennyire csak tudja, pokróc hiányában köpönyegével takarózva valamennyire, majd pillanatok alatt elnyomja az álom. Nem csoda, hisz több mint egy napja nem tartott pihenőt, hogy ma estére a városba érhessenek.
Ha másnap magától ébred, az egyáltalán nem lesz korán. Ha pedig valaki más ébresztené… annak nem lesz egyszerű dolga.*
624. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-03-06 16:48:41
Üzenet elküldve: 2022-03-06 16:48:41
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Felfedezés //
* Olyan nyugodt ez a környék, hogy még a szél is hangtalanul suhog. Amit híresztelnek itt tényleg nincsenek szagok, a környezet nem a legtisztább, de lehetne sokkalta borzalmasabb is. Brutalitásnak semmi nyoma sincs, ami még szokatlanabbá teszi a város részt. A házak kicsik és szimplák, mondhatni letisztultak, bár pár háznak hiányoznak vagy épp be vannak törve az ablakaik. *
~ Érdekes ez a hely. Az is, hogy a közelből gyerekek kacagása visszhangzik. Elképzelhetetlennek hat számomra, hogy milyen lehet ilyen helyen családi környezetben felnőni. Itt is van a szegénységnek nyoma, ez tagadhatatlan. Viszont erőszaknak vagy direkt elnyomásnak nem, mégis az erdő szabadságával összehasonlíthatatlan. ~
* Szembe jön vele egy idős asszony, aki két kézzel nehézkesen cipel egy kosarat, aminek a teteje egy kendővel le van fedve. A asszony ez idáig észre sem vette, hogy valaki van a szemközti irányban. Egy pillanatra megtorpan, de látva hogy az elf semmilyen negatív reakciót és vagy megindulást nem tanúsít tovább császkált egyenesen. *
- Ha gondolja szívesen haza kísérem és átveszem addig a csomagját!
* A púpos hölgy most felegyenesedve megdöbbent arccal meredt egy pillantást Karmelinára majd mosolygósan válaszolt. *
- Köszönöm kedveském, igazán nagyra becsülöm a kedvességét. Tudja nem megszokott, az önzetlenség a mai világban!
* Egyáltalán nem volt hosszú az út, mégis rengeteget számított az alacsony asszonynak. Kedélyesen elbeszélték az időt és a háza előtt elválva egy almát adott köszönet képen. *
~ Valahogy ezek az apró szívességek és gesztusok teszik szebbé a világot, legyen bármennyire nehéz és torz! ~
* Olyan nyugodt ez a környék, hogy még a szél is hangtalanul suhog. Amit híresztelnek itt tényleg nincsenek szagok, a környezet nem a legtisztább, de lehetne sokkalta borzalmasabb is. Brutalitásnak semmi nyoma sincs, ami még szokatlanabbá teszi a város részt. A házak kicsik és szimplák, mondhatni letisztultak, bár pár háznak hiányoznak vagy épp be vannak törve az ablakaik. *
~ Érdekes ez a hely. Az is, hogy a közelből gyerekek kacagása visszhangzik. Elképzelhetetlennek hat számomra, hogy milyen lehet ilyen helyen családi környezetben felnőni. Itt is van a szegénységnek nyoma, ez tagadhatatlan. Viszont erőszaknak vagy direkt elnyomásnak nem, mégis az erdő szabadságával összehasonlíthatatlan. ~
* Szembe jön vele egy idős asszony, aki két kézzel nehézkesen cipel egy kosarat, aminek a teteje egy kendővel le van fedve. A asszony ez idáig észre sem vette, hogy valaki van a szemközti irányban. Egy pillanatra megtorpan, de látva hogy az elf semmilyen negatív reakciót és vagy megindulást nem tanúsít tovább császkált egyenesen. *
- Ha gondolja szívesen haza kísérem és átveszem addig a csomagját!
* A púpos hölgy most felegyenesedve megdöbbent arccal meredt egy pillantást Karmelinára majd mosolygósan válaszolt. *
- Köszönöm kedveském, igazán nagyra becsülöm a kedvességét. Tudja nem megszokott, az önzetlenség a mai világban!
* Egyáltalán nem volt hosszú az út, mégis rengeteget számított az alacsony asszonynak. Kedélyesen elbeszélték az időt és a háza előtt elválva egy almát adott köszönet képen. *
~ Valahogy ezek az apró szívességek és gesztusok teszik szebbé a világot, legyen bármennyire nehéz és torz! ~
623. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-02-24 20:19:43
Üzenet elküldve: 2022-02-24 20:19:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Régmúlt szelleme//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ő sem akar már felesleges szavakat pazarolni a cafkaságot illetőleg. Jobban bele tudja élni magát valós vágyának elmesélésébe. Noha Xidros sem biztatást, sem ellenkezést nem fejt ki, annak ellenére azért nem tartja olyan pocsék ötletnek. Csak kicsit megvalósíthatatlannak. A későbbiekben kapott tőmondatok pedig kissé bántják. Persze nem vár olyan ömlengést, mint amit ő adott elő, főleg nem Xidrostól. De törekedhetne arra, hogy egy kicsit megnyugtassa tomboló gondolatait. Így csak erősíti benne az érzést, hogy minden kifejtett gondolata igaznak bizonyul. Ami valójában nem is meglepő. Ennek ellenére a kézfejét érő csókok mosolyt csalnak ki belőle. Őszintén kedveset, végre minden gúnytól menteset. Az ölének feszülő ágyékra is úgy simul, akár a hűséges szerető. Hiába, hogy zavara egyre inkább növekszik, olyannyira, hogy füle hegyéig belepirul.*
- Igen... azt érzem.
*Sóhajtja vágyódástól ködös hanggal, viszont a házasság témájára először semmit sem szól. Ugyanis eléggé valószínű, hogy elsőre nem túl tetszetős véleményt fejtene ki. De továbbra sincs szó arról, hogy nemet akarna mondani. Csak pillanatnyilag az az igen is elég távolinak tűnik. Inkább a csendbe burkolózik még, s mikor a férfi jobb híján a plafont pásztázza, a szakállat félresimítva csókolgat gyengéden a nyakára. Lassan, talán kínzóan lassan, kiélvezve minden egyes érintést, melynél ajkai találkoznak a sokat megélt bőrrel.
Combjai közben ösztönösen nyílnak jobban szét, teret engedve a felfedezésnek. Minden kínosan közeli cirógatásnál aprókat rándul, s szaporákat szuszog a bőrére.*
- Én pedig komolyan gondoltam, hogy nem akartam férjhez menni.
*Nyomja meg a múltidőket apró célzásnak szánva, majd a férfi csuklóira fogva húzza ki magát az ölében. Közben pillantása le is siklik az említett gyűrűre, ami ismét egy félszeg mosolyt varázsol az arcára.*
- Hihetetlen vagy, tudod? Egyedül csak azért hiszem el neked, mert nemesebbik részedet továbbra is a nadrágodban tartod. Ami fogadjunk, hogy csodának minősül.
*Most viszont nem hazudtolja meg magát. Arcára ismét a jól ismert és igen gyakran használt pimasz vigyor ül ki. Annak ellenére, hogy valahol mélyen piszkosul szenved nem akarja, hogy ez is felülkerekedjen rajta. Épp elég érzelmét vetkőztette pőrére a férfi előtt. Azt nem akarja, hogy a férfi tudja, igenis rosszul esik neki, hogy úgy fest továbbra is csak a fizikai hatások vannak a színen. Hiába az ömlengése, hiába a kivételes nyíltsága, semmi olyat nem tud kicsikarni a férfiból, ami akár egy kicsit is megnyugtatná. De valószínűleg akkor már nem is akarná ennyire őt. Kezdi megtanulni, hogy Xidros ilyen, s ha ez nem tetszene neki, akkor nem ilyen helyzetben lennének most.*
- Ha nem fontolgatnám komolyan a lánykérésed a gyűrű már nem lenne rajtam. Már csak azt kell megértenem, hogy miért? Miért váltanád le vagy legalábbis ritkítanád a csapongó életet azért, hogy egy makacs boszorkányt elvegyél feleségül? Kétlem, hogy a kapuzárási pánik kerített volna hatalmába.
*Ha már egymás kínzása ennyire jól működővé vált az utóbbi pár percben, hát maga sem rest eleget tenni ennek. A férfi kezeit így el is engedi, hogy sajátjai ismét a férfi nadrágjánál keressenek elfoglaltságot. De most nem elégszik meg azzal, hogy kívülről bolygassa meg az egyébként is felhergelt ágyékot. A nadrág gombot kioldva fúrja is kezét az anyag alá, hogy az alsóneműn keresztül markoljon gyengéden a tagra. Tudja jól, hogy a tűzzel játszik, azzal is majdnem tisztában van, hogy erre nagyon csúnyán ráfaraghat. De nem lenne vérbeli hárpia, ha nem próbálná meg feszegetni a határokat.*
- Valószínűleg nem is arról van szó, hogy csak én lennék rád ilyen... hatással. Nincs nagy vagyonunk, nem nyersz sokat azzal, ha a feleséged leszek.
*Billenti félre a fejét, majd a kezét kihúzva nyom egy apró csókot a szája szegletébe.*
- Bocsáss meg, de mielőtt felgyújtom a lakást...
*Kissé túlságosan megkomolyodott arccal biccent a tűzhely felé, s mielőtt évődésükből tényleg baj lesz inkább felkel, elrendezi a ruháját, s dámákat megszégyenítő büszkeséggel és tartással indul a tűzhely felé, hogy az ételt elrendezze, mielőtt az szenesre ég. Legalább kifogásnak is jó, hogy menekülő utat találjon, s ismét egy kissé növelje kettejük között az óvó távolságot.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ő sem akar már felesleges szavakat pazarolni a cafkaságot illetőleg. Jobban bele tudja élni magát valós vágyának elmesélésébe. Noha Xidros sem biztatást, sem ellenkezést nem fejt ki, annak ellenére azért nem tartja olyan pocsék ötletnek. Csak kicsit megvalósíthatatlannak. A későbbiekben kapott tőmondatok pedig kissé bántják. Persze nem vár olyan ömlengést, mint amit ő adott elő, főleg nem Xidrostól. De törekedhetne arra, hogy egy kicsit megnyugtassa tomboló gondolatait. Így csak erősíti benne az érzést, hogy minden kifejtett gondolata igaznak bizonyul. Ami valójában nem is meglepő. Ennek ellenére a kézfejét érő csókok mosolyt csalnak ki belőle. Őszintén kedveset, végre minden gúnytól menteset. Az ölének feszülő ágyékra is úgy simul, akár a hűséges szerető. Hiába, hogy zavara egyre inkább növekszik, olyannyira, hogy füle hegyéig belepirul.*
- Igen... azt érzem.
*Sóhajtja vágyódástól ködös hanggal, viszont a házasság témájára először semmit sem szól. Ugyanis eléggé valószínű, hogy elsőre nem túl tetszetős véleményt fejtene ki. De továbbra sincs szó arról, hogy nemet akarna mondani. Csak pillanatnyilag az az igen is elég távolinak tűnik. Inkább a csendbe burkolózik még, s mikor a férfi jobb híján a plafont pásztázza, a szakállat félresimítva csókolgat gyengéden a nyakára. Lassan, talán kínzóan lassan, kiélvezve minden egyes érintést, melynél ajkai találkoznak a sokat megélt bőrrel.
Combjai közben ösztönösen nyílnak jobban szét, teret engedve a felfedezésnek. Minden kínosan közeli cirógatásnál aprókat rándul, s szaporákat szuszog a bőrére.*
- Én pedig komolyan gondoltam, hogy nem akartam férjhez menni.
*Nyomja meg a múltidőket apró célzásnak szánva, majd a férfi csuklóira fogva húzza ki magát az ölében. Közben pillantása le is siklik az említett gyűrűre, ami ismét egy félszeg mosolyt varázsol az arcára.*
- Hihetetlen vagy, tudod? Egyedül csak azért hiszem el neked, mert nemesebbik részedet továbbra is a nadrágodban tartod. Ami fogadjunk, hogy csodának minősül.
*Most viszont nem hazudtolja meg magát. Arcára ismét a jól ismert és igen gyakran használt pimasz vigyor ül ki. Annak ellenére, hogy valahol mélyen piszkosul szenved nem akarja, hogy ez is felülkerekedjen rajta. Épp elég érzelmét vetkőztette pőrére a férfi előtt. Azt nem akarja, hogy a férfi tudja, igenis rosszul esik neki, hogy úgy fest továbbra is csak a fizikai hatások vannak a színen. Hiába az ömlengése, hiába a kivételes nyíltsága, semmi olyat nem tud kicsikarni a férfiból, ami akár egy kicsit is megnyugtatná. De valószínűleg akkor már nem is akarná ennyire őt. Kezdi megtanulni, hogy Xidros ilyen, s ha ez nem tetszene neki, akkor nem ilyen helyzetben lennének most.*
- Ha nem fontolgatnám komolyan a lánykérésed a gyűrű már nem lenne rajtam. Már csak azt kell megértenem, hogy miért? Miért váltanád le vagy legalábbis ritkítanád a csapongó életet azért, hogy egy makacs boszorkányt elvegyél feleségül? Kétlem, hogy a kapuzárási pánik kerített volna hatalmába.
*Ha már egymás kínzása ennyire jól működővé vált az utóbbi pár percben, hát maga sem rest eleget tenni ennek. A férfi kezeit így el is engedi, hogy sajátjai ismét a férfi nadrágjánál keressenek elfoglaltságot. De most nem elégszik meg azzal, hogy kívülről bolygassa meg az egyébként is felhergelt ágyékot. A nadrág gombot kioldva fúrja is kezét az anyag alá, hogy az alsóneműn keresztül markoljon gyengéden a tagra. Tudja jól, hogy a tűzzel játszik, azzal is majdnem tisztában van, hogy erre nagyon csúnyán ráfaraghat. De nem lenne vérbeli hárpia, ha nem próbálná meg feszegetni a határokat.*
- Valószínűleg nem is arról van szó, hogy csak én lennék rád ilyen... hatással. Nincs nagy vagyonunk, nem nyersz sokat azzal, ha a feleséged leszek.
*Billenti félre a fejét, majd a kezét kihúzva nyom egy apró csókot a szája szegletébe.*
- Bocsáss meg, de mielőtt felgyújtom a lakást...
*Kissé túlságosan megkomolyodott arccal biccent a tűzhely felé, s mielőtt évődésükből tényleg baj lesz inkább felkel, elrendezi a ruháját, s dámákat megszégyenítő büszkeséggel és tartással indul a tűzhely felé, hogy az ételt elrendezze, mielőtt az szenesre ég. Legalább kifogásnak is jó, hogy menekülő utat találjon, s ismét egy kissé növelje kettejük között az óvó távolságot.*
622. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-02-24 12:14:43
Üzenet elküldve: 2022-02-24 12:14:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Régmúlt szelleme//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kicsit szokatlan a sok becsmérlő szó után Cylia elismerő szavaival szembesülni, némi gyanakvással tölti el Xidrost, de azért végső soron kellemesnek bizonyulnak.
A leány látszólagos féltékenységének vizsgálódásával egy darabig szívesen tűnődik. Számára bájos, és ami fontosabb, újdonság ez a fajta habitus, feltehetően másoknak nem lenne ennyire szimpatikus a naiv, komolytalan viselkedés.*
- A szajhaság mindenképpen rövid pályafutás.
*Zárja rövidre minduntalan visszatérő témájukat. Cylia esetében az öregedés némileg kibővíti ezt a rövid sávot, ellenben a nemi betegségek az elfeket is könyörtelenül tizedelik, hiába a megválogatott partnerek, de kitudja azok éppen kiben vagy miben mártóztak meg előtte.*
- Vagy úgy.
*Feljebb szökő szemöldökei árulkodnak arról, hogy valóban meglepőnek találja ezt az ötletet pont a lánytól. Talán tudna gondolkodni, ötletelni, vagy komolyabban beszélni erről, ha éppen nem attól szenvedne mennyire szűknek érzi már nadrágját.*
- Nem erre gondoltam.
*Morgolódik, de a lány érintése elfeledteti vele gondolatait. Szinte belesimul a tenyérbe, ami arcához közel került. Gyengéden megfogja az elf csuklóját, és pár csókot nyom a kézfejre, miközben a másik a szívét önti ki neki. Félbeszakíthatná, hogy tisztázza vele az esetleges félreértéseket, ám túlzottan lenyűgözi az, ahogy a szilaj teremtés lecsupaszítja lelkét előtte. Szinte rosszul érzi magát attól, amit művel vele. Szinte.
A lány helyzetváltozása csak ront helyzetén. A férfi állkapcsa ismét megfeszül, ahogy igyekszik ellenállni a késztetésnek, hogy egyszerűen csak félrehúzza annak fehérneműjét és vetkőztetés nélkül durván magáévá tegye. De még bírja, bár Cylia aktívan munkálkodik azzal kapcsolatban, hogy elveszítse türelmét.*
- Így is mondhatjuk.
*Feleli, és csípőjét a másik ölének préseli, két kezével pedig annyira egymásnak feszíti magukat, amennyire ez fizikailag lehetséges. Cylia érezheti a sürgető pulzálást, a feszítő érzést, ami Xidrost kínozza.*
- Hatással vagy rám.
*Teszi még hozzá, mit sem törődve, hogy feltehetően a másik talán érzelmi hatásra gondolt, de tudata túlságosan beszűkült ahhoz, hogy másra is tudjon gondolni.
Megdörzsöli arcát, hogy kicsit észhez térítse magát. Miután figyelmesen végig hallgatta Cylia mondandóját hallgatásba vonul, amivel feltehetően csak tovább bántja a másikat, de meg kell válogatnia szavait, illetve megfontolnia következő lépéseit.*
-Én komolyan gondoltam, hogy elveszlek feleségül.
*Feleli végül sóhajtva, és hátrébb dől. A plafont bámulja inkább, ez segít kicsit lehiggadnia.*
- A gyűrű már a kezeden van, már csak egy igent kell mondanod, amikor úgy érzed kész vagy rá.
*Megint csak teret enged a lánynak, hogy megmutassa az elhangzottakról a véleményét, ezúttal viszont ő kezd matatásba. Elsöpri a finom kezet az útból, hogy sajátjai indulhassanak felfedező körútra, a puha combokon. A térdtől felfelé halad a belső combon, szemtelenül közel merészkedik a lány becses részeihez, de mindig egy hajszálnyira elkerüli azt. Ráérősen játszadozik a másikkal, most arra kíváncsi meddig mehet el ebben.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kicsit szokatlan a sok becsmérlő szó után Cylia elismerő szavaival szembesülni, némi gyanakvással tölti el Xidrost, de azért végső soron kellemesnek bizonyulnak.
A leány látszólagos féltékenységének vizsgálódásával egy darabig szívesen tűnődik. Számára bájos, és ami fontosabb, újdonság ez a fajta habitus, feltehetően másoknak nem lenne ennyire szimpatikus a naiv, komolytalan viselkedés.*
- A szajhaság mindenképpen rövid pályafutás.
*Zárja rövidre minduntalan visszatérő témájukat. Cylia esetében az öregedés némileg kibővíti ezt a rövid sávot, ellenben a nemi betegségek az elfeket is könyörtelenül tizedelik, hiába a megválogatott partnerek, de kitudja azok éppen kiben vagy miben mártóztak meg előtte.*
- Vagy úgy.
*Feljebb szökő szemöldökei árulkodnak arról, hogy valóban meglepőnek találja ezt az ötletet pont a lánytól. Talán tudna gondolkodni, ötletelni, vagy komolyabban beszélni erről, ha éppen nem attól szenvedne mennyire szűknek érzi már nadrágját.*
- Nem erre gondoltam.
*Morgolódik, de a lány érintése elfeledteti vele gondolatait. Szinte belesimul a tenyérbe, ami arcához közel került. Gyengéden megfogja az elf csuklóját, és pár csókot nyom a kézfejre, miközben a másik a szívét önti ki neki. Félbeszakíthatná, hogy tisztázza vele az esetleges félreértéseket, ám túlzottan lenyűgözi az, ahogy a szilaj teremtés lecsupaszítja lelkét előtte. Szinte rosszul érzi magát attól, amit művel vele. Szinte.
A lány helyzetváltozása csak ront helyzetén. A férfi állkapcsa ismét megfeszül, ahogy igyekszik ellenállni a késztetésnek, hogy egyszerűen csak félrehúzza annak fehérneműjét és vetkőztetés nélkül durván magáévá tegye. De még bírja, bár Cylia aktívan munkálkodik azzal kapcsolatban, hogy elveszítse türelmét.*
- Így is mondhatjuk.
*Feleli, és csípőjét a másik ölének préseli, két kezével pedig annyira egymásnak feszíti magukat, amennyire ez fizikailag lehetséges. Cylia érezheti a sürgető pulzálást, a feszítő érzést, ami Xidrost kínozza.*
- Hatással vagy rám.
*Teszi még hozzá, mit sem törődve, hogy feltehetően a másik talán érzelmi hatásra gondolt, de tudata túlságosan beszűkült ahhoz, hogy másra is tudjon gondolni.
Megdörzsöli arcát, hogy kicsit észhez térítse magát. Miután figyelmesen végig hallgatta Cylia mondandóját hallgatásba vonul, amivel feltehetően csak tovább bántja a másikat, de meg kell válogatnia szavait, illetve megfontolnia következő lépéseit.*
-Én komolyan gondoltam, hogy elveszlek feleségül.
*Feleli végül sóhajtva, és hátrébb dől. A plafont bámulja inkább, ez segít kicsit lehiggadnia.*
- A gyűrű már a kezeden van, már csak egy igent kell mondanod, amikor úgy érzed kész vagy rá.
*Megint csak teret enged a lánynak, hogy megmutassa az elhangzottakról a véleményét, ezúttal viszont ő kezd matatásba. Elsöpri a finom kezet az útból, hogy sajátjai indulhassanak felfedező körútra, a puha combokon. A térdtől felfelé halad a belső combon, szemtelenül közel merészkedik a lány becses részeihez, de mindig egy hajszálnyira elkerüli azt. Ráérősen játszadozik a másikkal, most arra kíváncsi meddig mehet el ebben.*
621. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-02-23 20:26:08
Üzenet elküldve: 2022-02-23 20:26:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Régmúlt szelleme//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A becses dolgokat illetőleg csak aprót legyint, de ha tudná a férfi gondolatait bizonyosan helye lenne a megbotránkozásnak. Hiszen továbbra sem tud sokat a wegtoreniekről, csak abban biztos, hogy a rumuk piszok erős.*
- Hidd el nekem, hogy z a legfőbb erényem. Igen kifizetődő hárpiának lenni, ha békén hagynak. A mellé járó csinos pofi meg inkább átok, mintsem áldás.
*Azét büszkén húzza ki magát. Az, hogy ilyen a habitusa talán a legjobb dolog, ami történhetett vele. Legalább nem olyan könnyű belőle bolondot csinálni, mint a vele egykorú, ugyan ennyire tapasztalatlan lányokból, akik pár édes szóra már szét is nyitják a combjaikat, aztán meg pityeregnek, ha magukra maradnak. Na az neki nem hiányzik. Ha egy férfi így képes őt elviselni, akkor az valószínűleg vele marad, még akkor is, ha nem lesz közöttük minden fenékig tejfel.*
- Szóval te tudsz ilyeneket kotyvasztani? Lenyűgöző vagy.
*Biccent is elismerően, majd azért kis megtorpanással pillant a poharára. Nem sokáig aggodalmaskodik, hiszen ő vette, bontotta és töltötte ki az italokat, így majdnem biztos abban, hogy tényleg nem lett megmérgezve. De legalább ennek az információnak a tudatában már jobban odafigyel, hogy biztos, ami biztos ez így is maradjon a későbbiekben. Bár addig nem igen kell aggódnia, amíg Xidrosnak nincs haszna abból, hogy inkább alulról szagolja az ibolyát.*
- Azt mindjárt sejtettem.
*Vág is egy undok fintort. Persze nem áltatja magát azzal, hogy a sokat élt férfi nem igen nyúlt volna nőhöz. Hiszen továbbra is biztos abban, hogy eltűnésében sem csak az üzlet, hanem pár forró comb is szerepet játszott. De azért piszkálja a gondolat, ez pedig gúnyos és cseppet sem barátságos arckifejezéséből is jól kivehető. Ezt a férfi nyugodtan elkönyvelheti győzelemnek, mert a lányon tökéletesen látszik a féltékenység szikrája, még akkor is, ha az csak haloványan pislákol.*
- Hogy ne lenne elképzelésem. *kapja is fel a fejét, de mikor a szajhaság eshetőségét kilövi a férfi csak lesújtó pillantásokkal húzza össze a szemeit.* Jaaaa... akkor nincs.
*Forgatja meg a szemeit, majd mosolyt varázsolva magára aprót legyint.*
- Az sem elhanyagolandó ötlet. A drága cafkák megválaszthatják a partnereiket, így nem kéne félnem orkoktól vagy bűzlő tengerészektől. Ha esetleg nem tudnád. De nem, elsődlegesen nem ez jutott eszembe. De... és előre tudom, hogy ennek sem jósolsz nagy jövőt, mert munka van vele, azt meg senki nem nézi ki belőlem, de szeretnék egy kis házat. *Mereng is el a semmibe, ahogy ismét mosoly kúszik az arcára.* Amiből egy kis fogadó nyílik. A házhoz tartozna egy pofás birtok, legelővel, kertekkel. Lennének állataim, gyümölcsök, zöldségek. Persze munkásaim is azért. Amit pedig megtermelek, abból készítenék italt, ételt, süteményt a fogadóban. Tudod... még talán bájitaloknak is lehetne egy pultja.
*Jegyzi meg a végét amolyan mellékesen. De ez elég nehéz álom, amire szinte mindenki azt mondaná, hogy nem neki való. Lehet, hogy így is van, de abból nincs baj, ha ábrándozik. De nem éli bele magát túlságosan. Az energiát inkább igyekszik abba ölni, hogy továbbra is Xidrost tegye bosszússá vagy féltékennyé, ami még éteribb örömet okozna. De a várt siker úgy néz ki, hogy elmarad. Csak a logikát hallja, a pro és kontra sorolgatását, ami ismét csak felborzolja a kedélyeit. Kicsit eljátszik a gondolattal, hogy a remek észérvek jutalmául megajándékozhatná egy kiadós nyaklevessel, de a férfi ölében pihenés hamar lenyugtatja háborgó idegeit. Egész egyszerűen nincs kedve dacoskodni most. Csak lehunyt szemmel hallgatni a szívverését és élvezni a haját cirógató ujjakat. A kérdésre is csak hangtalanul rázza meg nemlegesen a fejét. Neki sem akaródzik a hirtelen beállt békét megtörni. Most az egyszer, kitudja meddig végre mind a ketten leálltak, szinte meghitté varázsolva a háborús hangulatot. A megjegyzés viszont éles késként hatol a nyugalom szívébe, a lány pedig megdermedve, tágra nyílt szemekkel emészti meg a hallottakat. Először nem is válaszol, csupán csak ajkai nyílnak némán szóra. Végül halk sóhajjal pillant fel a férfira, miközben a nem olyan rég emlegetett hegre simít.*
- Mert utána elmész, igaz?
*Billenti félre a fejét, majd apró mosollyal vonja meg a vállait.*
- Tudod nem áltatom magam nagyon. Nagyjából azt már leszűrtem, hogy neked nem való a kötődés, de mégis eljöttél aznap és most is itt vagy.
*Kel fel a férfi öléből, de csak annyira, hogy a finom anyagot feljebb húzva a combjain szemből tudjon visszaülni az ölébe. Ebből a szemszögből már mindkét keze szabaddá válik ahhoz, hogy egyikkel a szakállba simítson, míg másikkal az ing gombjait piszkálja végig lefelé haladva, hogy azután puha ujjai az ágyéka fölött pihenjenek meg.*
- Az biztos, hogy nem hagylak hidegen, éreztem az előbb. Annyira pedig nem vagyok naiv, hogy azzal ne legyek tisztában, hogy esetleg azt ne tudd, hogy ez a részemről is így van.
*Azt nem tudhatja, hogy Xidrosnak kényelmetlen volt ez a pillanatnyi őszinteség, viszont ő most már hajlandó szinte teljesen nyílt lapokkal játszani. Az elején próbálta hülyére venni a férfit, de nem olyan szakavatott sumák, hogy sikerrel járjon. Viszont azt a férfi tudtára akarja adni, hogy ezalatt a kis idő alatt, amit távol töltöttek egymástól már jobban benőtt a feje lágya. Tudja jól, hogy veszélyes játékot űz, tisztában van a következményekkel, de igazából a tisztaságán kívül nem sok minden veszíteni valója van. Azt meg miért ne adná egy olyan férfinak, akit igazából túlságosan is kedvel.*
- Ha akarsz elmehetsz, nyitva van az ajtó és tudod is, hogy hol találod meg. Ha egyre gondolunk és nem, nem arra, hogy megfojtasz, hogy végre nyugtod legyen. *Itt azért hagy magának némi szünetet egy kis kuncogásra.* Akkor valószínűleg bánni fogom, de csak azért, mert úgy fogok felébredni, hogy az ágy mellettem üres lesz és hideg. Kezdek tisztában lenni az élet nyers valójával, szóval nem te leszel az, aki összetöri a tündérvilágot a fejemben. Emiatt nem kell aggódnod.
*Míg keze továbbra is a nadrágon pihen, addig a másik veszi át a feladatot a gombok piszkálgatásával.*
- Tudom, hogy kettőnk közül nekem jelentene többet egy hancúrozás, de az az én bajom. Nem is értem, mitől ébredt fel hirtelen a lelkiismereted. Meg ugyebár azért tekintettel kell lennünk a korodra is.
*Vonogatja meg szemöldökeit és bájos vigyorral. Azért a komoly téma ellenére is igyekszik valahogy oldani a feszültséget magában. Meg már amúgy is elég hosszú monológot zengett el, untatni meg nem akarja tovább a férfit, így kezeit elhúzva már saját ölében pihenteti azokat.*
- Szóval kedves Xidros, ha akarsz menj, de lassan az ebéd is kész van. És hidd el már nem főzök annyira szarul.
*Kacsint a férfira, miközben minduntalan mosolyt erőltet magára. Az más kérdés, hogy benne ismét akkora zűrzavar uralkodik, amit nehezen fog vissza. A nyílt lapok erre már nem terjednek ki. Próbál magabiztosnak tűnni, de időnként elcsukló hangja, s testének apró rezzenései nem egészen erről árulkodnak. Nem akarja, hogy elmenjen a férfi, sőt már odáig korcsosultak benne az érzelmek, hogy vele akar lenni, legalább egy délutánra. De az való igaz, hogy fél a másnaptól, amikor majd minden bizonnyal egyedül fog ébredni. Ha tudta volna előre, hogy ilyen irányt vesz a piaci vásárlása, akkor két üveg italt vásárol. Hiába, hogy nem bírja az alkoholt, e mellé még a wegtoreni méreg is elég erős, a szédelgése ellenére mégis tiszta a feje. Pedig bár ne lenne az. Bár ne tudna gondolkodni, s bár elég jó kifogás lenne ittassága arra, hogy Xidros itt hagyja a fenébe, ahelyett hogy most azon vergődik, hogy miért nem képes egyszerűen csak maradásra bírni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A becses dolgokat illetőleg csak aprót legyint, de ha tudná a férfi gondolatait bizonyosan helye lenne a megbotránkozásnak. Hiszen továbbra sem tud sokat a wegtoreniekről, csak abban biztos, hogy a rumuk piszok erős.*
- Hidd el nekem, hogy z a legfőbb erényem. Igen kifizetődő hárpiának lenni, ha békén hagynak. A mellé járó csinos pofi meg inkább átok, mintsem áldás.
*Azét büszkén húzza ki magát. Az, hogy ilyen a habitusa talán a legjobb dolog, ami történhetett vele. Legalább nem olyan könnyű belőle bolondot csinálni, mint a vele egykorú, ugyan ennyire tapasztalatlan lányokból, akik pár édes szóra már szét is nyitják a combjaikat, aztán meg pityeregnek, ha magukra maradnak. Na az neki nem hiányzik. Ha egy férfi így képes őt elviselni, akkor az valószínűleg vele marad, még akkor is, ha nem lesz közöttük minden fenékig tejfel.*
- Szóval te tudsz ilyeneket kotyvasztani? Lenyűgöző vagy.
*Biccent is elismerően, majd azért kis megtorpanással pillant a poharára. Nem sokáig aggodalmaskodik, hiszen ő vette, bontotta és töltötte ki az italokat, így majdnem biztos abban, hogy tényleg nem lett megmérgezve. De legalább ennek az információnak a tudatában már jobban odafigyel, hogy biztos, ami biztos ez így is maradjon a későbbiekben. Bár addig nem igen kell aggódnia, amíg Xidrosnak nincs haszna abból, hogy inkább alulról szagolja az ibolyát.*
- Azt mindjárt sejtettem.
*Vág is egy undok fintort. Persze nem áltatja magát azzal, hogy a sokat élt férfi nem igen nyúlt volna nőhöz. Hiszen továbbra is biztos abban, hogy eltűnésében sem csak az üzlet, hanem pár forró comb is szerepet játszott. De azért piszkálja a gondolat, ez pedig gúnyos és cseppet sem barátságos arckifejezéséből is jól kivehető. Ezt a férfi nyugodtan elkönyvelheti győzelemnek, mert a lányon tökéletesen látszik a féltékenység szikrája, még akkor is, ha az csak haloványan pislákol.*
- Hogy ne lenne elképzelésem. *kapja is fel a fejét, de mikor a szajhaság eshetőségét kilövi a férfi csak lesújtó pillantásokkal húzza össze a szemeit.* Jaaaa... akkor nincs.
*Forgatja meg a szemeit, majd mosolyt varázsolva magára aprót legyint.*
- Az sem elhanyagolandó ötlet. A drága cafkák megválaszthatják a partnereiket, így nem kéne félnem orkoktól vagy bűzlő tengerészektől. Ha esetleg nem tudnád. De nem, elsődlegesen nem ez jutott eszembe. De... és előre tudom, hogy ennek sem jósolsz nagy jövőt, mert munka van vele, azt meg senki nem nézi ki belőlem, de szeretnék egy kis házat. *Mereng is el a semmibe, ahogy ismét mosoly kúszik az arcára.* Amiből egy kis fogadó nyílik. A házhoz tartozna egy pofás birtok, legelővel, kertekkel. Lennének állataim, gyümölcsök, zöldségek. Persze munkásaim is azért. Amit pedig megtermelek, abból készítenék italt, ételt, süteményt a fogadóban. Tudod... még talán bájitaloknak is lehetne egy pultja.
*Jegyzi meg a végét amolyan mellékesen. De ez elég nehéz álom, amire szinte mindenki azt mondaná, hogy nem neki való. Lehet, hogy így is van, de abból nincs baj, ha ábrándozik. De nem éli bele magát túlságosan. Az energiát inkább igyekszik abba ölni, hogy továbbra is Xidrost tegye bosszússá vagy féltékennyé, ami még éteribb örömet okozna. De a várt siker úgy néz ki, hogy elmarad. Csak a logikát hallja, a pro és kontra sorolgatását, ami ismét csak felborzolja a kedélyeit. Kicsit eljátszik a gondolattal, hogy a remek észérvek jutalmául megajándékozhatná egy kiadós nyaklevessel, de a férfi ölében pihenés hamar lenyugtatja háborgó idegeit. Egész egyszerűen nincs kedve dacoskodni most. Csak lehunyt szemmel hallgatni a szívverését és élvezni a haját cirógató ujjakat. A kérdésre is csak hangtalanul rázza meg nemlegesen a fejét. Neki sem akaródzik a hirtelen beállt békét megtörni. Most az egyszer, kitudja meddig végre mind a ketten leálltak, szinte meghitté varázsolva a háborús hangulatot. A megjegyzés viszont éles késként hatol a nyugalom szívébe, a lány pedig megdermedve, tágra nyílt szemekkel emészti meg a hallottakat. Először nem is válaszol, csupán csak ajkai nyílnak némán szóra. Végül halk sóhajjal pillant fel a férfira, miközben a nem olyan rég emlegetett hegre simít.*
- Mert utána elmész, igaz?
*Billenti félre a fejét, majd apró mosollyal vonja meg a vállait.*
- Tudod nem áltatom magam nagyon. Nagyjából azt már leszűrtem, hogy neked nem való a kötődés, de mégis eljöttél aznap és most is itt vagy.
*Kel fel a férfi öléből, de csak annyira, hogy a finom anyagot feljebb húzva a combjain szemből tudjon visszaülni az ölébe. Ebből a szemszögből már mindkét keze szabaddá válik ahhoz, hogy egyikkel a szakállba simítson, míg másikkal az ing gombjait piszkálja végig lefelé haladva, hogy azután puha ujjai az ágyéka fölött pihenjenek meg.*
- Az biztos, hogy nem hagylak hidegen, éreztem az előbb. Annyira pedig nem vagyok naiv, hogy azzal ne legyek tisztában, hogy esetleg azt ne tudd, hogy ez a részemről is így van.
*Azt nem tudhatja, hogy Xidrosnak kényelmetlen volt ez a pillanatnyi őszinteség, viszont ő most már hajlandó szinte teljesen nyílt lapokkal játszani. Az elején próbálta hülyére venni a férfit, de nem olyan szakavatott sumák, hogy sikerrel járjon. Viszont azt a férfi tudtára akarja adni, hogy ezalatt a kis idő alatt, amit távol töltöttek egymástól már jobban benőtt a feje lágya. Tudja jól, hogy veszélyes játékot űz, tisztában van a következményekkel, de igazából a tisztaságán kívül nem sok minden veszíteni valója van. Azt meg miért ne adná egy olyan férfinak, akit igazából túlságosan is kedvel.*
- Ha akarsz elmehetsz, nyitva van az ajtó és tudod is, hogy hol találod meg. Ha egyre gondolunk és nem, nem arra, hogy megfojtasz, hogy végre nyugtod legyen. *Itt azért hagy magának némi szünetet egy kis kuncogásra.* Akkor valószínűleg bánni fogom, de csak azért, mert úgy fogok felébredni, hogy az ágy mellettem üres lesz és hideg. Kezdek tisztában lenni az élet nyers valójával, szóval nem te leszel az, aki összetöri a tündérvilágot a fejemben. Emiatt nem kell aggódnod.
*Míg keze továbbra is a nadrágon pihen, addig a másik veszi át a feladatot a gombok piszkálgatásával.*
- Tudom, hogy kettőnk közül nekem jelentene többet egy hancúrozás, de az az én bajom. Nem is értem, mitől ébredt fel hirtelen a lelkiismereted. Meg ugyebár azért tekintettel kell lennünk a korodra is.
*Vonogatja meg szemöldökeit és bájos vigyorral. Azért a komoly téma ellenére is igyekszik valahogy oldani a feszültséget magában. Meg már amúgy is elég hosszú monológot zengett el, untatni meg nem akarja tovább a férfit, így kezeit elhúzva már saját ölében pihenteti azokat.*
- Szóval kedves Xidros, ha akarsz menj, de lassan az ebéd is kész van. És hidd el már nem főzök annyira szarul.
*Kacsint a férfira, miközben minduntalan mosolyt erőltet magára. Az más kérdés, hogy benne ismét akkora zűrzavar uralkodik, amit nehezen fog vissza. A nyílt lapok erre már nem terjednek ki. Próbál magabiztosnak tűnni, de időnként elcsukló hangja, s testének apró rezzenései nem egészen erről árulkodnak. Nem akarja, hogy elmenjen a férfi, sőt már odáig korcsosultak benne az érzelmek, hogy vele akar lenni, legalább egy délutánra. De az való igaz, hogy fél a másnaptól, amikor majd minden bizonnyal egyedül fog ébredni. Ha tudta volna előre, hogy ilyen irányt vesz a piaci vásárlása, akkor két üveg italt vásárol. Hiába, hogy nem bírja az alkoholt, e mellé még a wegtoreni méreg is elég erős, a szédelgése ellenére mégis tiszta a feje. Pedig bár ne lenne az. Bár ne tudna gondolkodni, s bár elég jó kifogás lenne ittassága arra, hogy Xidros itt hagyja a fenébe, ahelyett hogy most azon vergődik, hogy miért nem képes egyszerűen csak maradásra bírni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2142-2161