//Fényes Gwynestra//
- Hmmpf... *Az életösztön és a sok utazással töltött év külön-külön is elegendő okot szolgáltatna, hogy ne mondja ki hangosan, ami először átfut az agyán, amikor a kordé úgy ugrik ki a könyöke alól, hogy kishíján orra bukik. Egy óriással nem érdemes úgy beszélni, mint egy ember suhanccal. Engedve az előítéleteinek, lassan formálja a szavakat, hogy a szó szoros értelmében belebotló óriásasszony is megértse.* ~ Lassú mozgás, lassú ész, nem igaz? ~
- Neeem, dehogy. Látod... látja, kelme van bennük. *Javítja ki magát gyorsan. Mégse illő letegezni azt, aki ilyen udvariasan szólítja meg. ~ Talán nem is olyan lassú... ~ Szégyelli el magát rögtön. A földön heverő láda felpattant tetejét még feljebb emeli, hogy jól láthatóvá váljék a tartalma. Durva, erős vásznak vannak benne. Inkább vitorlához való holmi, semmint ruhának.* Nehezek, mint a sár. *Teszi hozzá, mert felmerül benne, hogy akár segítséget is kérhetne, ha már így esett. Kissé elnyúlik a képe, amikor látja, hogy Gwynestra kérés nélkül is lehajol, és megmarkolja a ládát, amit levert a kordéról.*
- Lekötelez! Nagyon köszönöm! *Amint felfogja, hogy mi történik, ugrik és segít. Nem mintha az óriásnak szüksége lenne rá, de Sygphie-t nem olyan fából faragták, hogy csak nézze, ahogy más dolgozik.*
- Gwynestra... szép név. Sygphie Medilles a becsületes nevem. *Elfogadja a kinyújtott jobbot. Erősen szorítja meg, mert megtanulta, hogy az ilyen kézfogástól megbízhatóbbnak tartják az embert. Jól jön, amikor tárgyalni kell. Mint például most is...*
- Gwynestra, tudom, hogy jobb dolga is volna ennél... *Néz végig tetőtől talpig a hatalmas nőn. A páncélja nem arra utal, hogy ilyen alantas munkából él, de a szükség nagy úr.* Amint látja, bajban vagyok. A segédem itt hagyott, és nem hiszem, hogy napnyugta előtt újra látom. ~ Ha egyáltalán látom. ~ Egyedül pedig nem bírok ennyi mindennel. Kihasználhatom a kedvességét, és megkérhetem, hogy segítsen... eljuttatni ezeket a Piactérre? Tudja, sokat fizettem a helyért, fájó veszteség lenne, ha nem árulhatnám a portékámat már ma. Természetesen nem ingyen kérem! Ismerem a kemény munkát, és tudom, mennyit ér. *Összeget persze egyelőre nem mond. Könnyebb úgy alkudozni, ha a másik fél teszi meg a kezdő ajánlatot.* Tényleg az istenek küldték. *Teszi hozzá a megszokott, bár számára üres szófordulatot.*