//Régmúlt szelleme//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Talán valahol mélyen, burkoltan akadhat a lányban egy cseppnyi önkínzó hajlam. Ugyanis a "kínzás", amin átesik és az, hogy utána a férfi galád mód magára hagyja, amellett, hogy felbosszantja azért igencsak feltüzeli tapasztalatlan kis lelkét. Szíve szerint olyan hévvel támadná le a szakállast, mint egy feldühödött hárpia. De még azért marad benne annyi dac és akkora tartás, hogy ezt mérsékelten eszközölje meg. Kényelmesen telepszik az ölébe, mert hát az azért fontos, ha mindenhez rendesen hozzá szeretne férni. Ámbár az is igaz, hogy az önelégült, mocsok mosoly láttán azért megfordul a fejében, hogy csak azért is hagyni kéne a francba az egészet, de valahogy úgy érzi, hogy ő is kapott, hát ideje hálálkodni. Ettől a gondolattól pedig egy cseppnyit felfordul a gyomra, mert így már nem annyira egyszerű a magát meg nem adó, jól nevelt leány bőrében tetszelegni, ha pont most adta meg magát. De ennyi lázadás neki is jár, arról nem is beszélve, hogy a férfi sem könnyíti meg a dolgát, hogy most legyen itt bármi, amit ne akarjon. A kérdésre először csak egy lesújtó pillantást vet a férfira. Az apjából már azt is kinézné, hogy azt sem ellenezné az öreg, ha a konyhaasztalon lenne meghágva a kislánya, hátha legalább akkor már csillapodik végre dacos őnagysága. De ezt természetesen nem fogja ennyire nyíltan a férfi orrára kötni.*
- Amiről nem tud, az nem is fog fájni neki, nemigaz?
*Billenti félre a fejét felvont szemöldökkel, miközben finom ujjai már az ékesség teljes hosszán cirógatnak végig. Szépen, lassan és ráérősen.*
- Ne csinálj úgy, mintha én könyörögnék ezért.
*Markolja is meg a tagot, hogy megerősítse a férfiban, hogy mire is gondol pontosan. Hiába a makacsságot nehéz leküzdenie, mert az elmúlt percek igen megerősítőek voltak abban, hogy nem sok kellett ahhoz, hogy tényleg elkezdjen könyörögni "ezért".
Ahogy fejét finoman lejjebb tolja a férfi csak halkan morran egyet, majd a kezét is gyengéden söpri félre. Jelezve, hogy nem kell neki megerősítés. Ha haloványan is, de vannak sejtései arról, hogy most mi az ő szerepe és dolga ebben a helyzetben. Így kimászik az öléből, hogy a lábai közé térdelhessen. Jégkék szemeivel még egy futó pillantást vet Xidros arcára, míg fehér tincseit hátra söpri, majd félszegen kezd is neki a törlesztésnek. Forró nyelve gyengéden fut végig az ékességen, majd pillanatokon belül már puha ajkai közé fogadja. Érezni rajta, hogy ebben a feladatban ő még kezdő, mozdulatai óvatosak és megfontoltak. Látszik, hogy fejből dolgozik, nem pedig ösztönből. Meg persze az sem teszi egyszerűvé a dolgát, hogy arcán a pír már tűzvörös színt öltött fel. Ennek ellenére igyekszik, lassan pedig, ha a férfinak van türelme kivárni, ajkai és nyelve már gyengéd, de határozottan ügyesebb munkába állnak.*