//Viin Doriano//
- Volt valamikor.
*Bólint rá a kérdésre, ahogy lassan ballag ki a romok közül. Nem akarja siettetni a férfit, de nem igazán fűlik a foga ahhoz, hogy a kelleténél tovább időzzenek itt. Amióta itt él ilyen ez a hely, a romok és a róluk szóló történetek pedig nem olyanok, ami kellemes érzéssel járnák át a testét.*
- De ne aggódj, egész szépen kezd kikupálódni.
*Legalábbis ahhoz mérten, amit a régi szegénynegyedről hallott. Persze most sem egy kúriákkal tarkított városrész, de ahol az ő házuk áll az elég kulturált környéknek mondható. Bár Onya nem egy finnyás alkat, így az sem zavarná, ha egy szakadt viskóban kéne tengetnie az életét.*
- Öhm... 6890? Igen, igen annyi.
*Bólogat is magának a saját szavait erősítve. Közben pedig lassacskán már valóban a polgárnegyed utcáira térhetnek rá. Ezt egy megkönnyebbült sóhajjal nyugtázza is. Nem sok már az út, amit meg kell tenniük, de bizonyára a férfinak elég kényelmetlen lehet abban a pokrócban sétafikálni. Amennyire a lánytól kitelik igyekszik minden csellengő városit elkerülni. Amikor véletlenül egybe-egybe belefutnak akkor pedig Viint kézen fogva húzza tovább sietős léptekkel. Kár lenne, ha a cél előtt szeppenne meg a Doriano, így, ha kényelmetlen is a számára, de végig citálja maga után a házak között. Időnként hosszasan hallgatnak, így oda tud koncentrálni a manőverezésre, de az újabb kérdés azonnal fékezésre bírja, s csak megszeppenten pislog a férfira. Való igaz, hogy nem is kérdezősködött semmit a haláláról. A túlvilági "életéről". Természetesen ebben szerepet játszott az, hogy nem akarja ilyenekkel fárasztani most a férfit, kijutott neki bőven a kellemetlenségekből. Másrészről pedig valahogy nem is akar tudni semmit a túlvilági dolgokról. Valószínűleg ez a kíváncsiságának növekedésével majd változni fog, de a rövid idő alatt gyülekező izgalmak miatt ezt a témát inkább egyelőre elengedné. Viin most él és virul, egyáltalán nem tűnik halottnak, így nem bolygatná a holtságának témáját. Majd talán, ha egy kicsit rápihentek a dolgokra. Amúgy sem tud sokat beleképzelni a túlvilágba. Valahogy nem gondolná azt, hogy Viin majd arról fog mesélni, hogy mennyire tökéletes és gyönyörű világ vár a túloldalon.*
- Őszintén? *Sóhajt fel végül, ahogy lassan ismét tovább indul.* De kíváncsi vagyok, csak nem akarom tudni. Legalábbis most még nem. Meg szerintem neked sem lenne jó, ha felbolygatnánk azt a témát. Hazaérünk, fürdesz, kapsz ruhát és ennivalót. Aztán amíg pihenünk kitaláljuk, hogy hogyan tovább. Akkor talán még erről is beszélgethetünk.
*Mosolyog fel a férfira, majd pár ház után végre megállítja a lépteit.*
- Itt is volnánk. Várj egy kicsit.
*Lép is be a kapun, amely és a hozzá tartozó kerítés egy kisebb, de rendezett kertet ölel körbe, ami a házhoz tartozik. Noha a kerítésre is ráférne egy kis munka és a ház sem egy tündöklő palota, de bőven kitűnik a régi szegénynegyed házai közül. Persze ezen a részen nem az övék az egyetlen ilyen ház, így jól tükrözi, hogy miért is nevezték át polgárnegyeddé a város ezen részét. Persze toldozott és foltozott szinte az összes ház, ami alól a sajátjuk sem kivétel, de idővel biztos benne, hogy elég széppé fogják majd varázsolni. A belseje már jobban tükrözi azt, hogy egy kereskedő tulajdona, de az sem túlzásba vitt csicsa.
Onya óvatosan nyit be az ajtón, futólag körbe pillant a kis folyosón, majd az ajkába harapva hümment párat. Nem hall semmiféle neszt, ami arról árulkodna, hogy dadája itthon lenne, de azért jobb biztosra menni.*
- Daduuuuus!
*Kiált is be végül, majd pár lélegzetvételnyi idő után széles mosollyal fordul a férfi felé.*
- Üres a ház. Gyere!
*Tárja ki végül az ajtót, hogy előre engedhesse a férfit. A folyosóról vezet fel az emeletre egy lépcső, ezen felül nyílik belőle az apja szobája, a dadusé, a konyha és egy kisebb fürdő meg a kamra, de egyelőre ezekkel nem foglalkoznak. Ahogy belép a férfi után és ajtót csuk el is kezdi terelgetni az lépcső irányába.*
- Fent van az én szobám.
*Noszogatja Viint miközben lépdel utána. Fent már csak három szoba található, amiből az egyik az övé, a másik egy újabb fürdő, ami kisebb, de csak az övé és egy másik kamra, ami igazából már inkább lomtára az elhasznált holmiknak.*
- Itt a szobám. Tedd le magad nyugodtan, addig én előkészítem a dézsát.
*Szerencsétlen férfit gyorsan be is tereli a szobába, ami nem túl nagy, de látszik, hogy egy igényes leány szobája. Az ágya puha, világoszöld ágyneművel éppen a fal mellett. Egy embernek kissé nagy, ezért tökéletesen kényelmes, de kettőnek, még ha el is férnek rajta azért már szűkösebb méret. A szobában két ablak van csupán, melyek az utcára néznek. Ahogy Onya belép gyorsan be is húzza rajtuk a méregzöld függönyöket. Az egyik alatt egy kisebb íróasztal található, amin egy gyertyatartó áll. A gyertyát meg is gyújtja, hogy lássanak is valamit. Ezen felül pedig már csak két könyvespolc, egy kényelmes fotel és az ágya melletti éjjeliszekrény található. Valamint a padlón egy szőnyeg és rajta, meg az asztalon és az éjjeliszekrényen szanaszét heverő könyvek, telerajzolt és irkált papírok.*
- Elnézést a kupiért, nem számítottam ma vendégre. *Kuncog fel halkan.* Érezd otthon magad. Én megyek csinálom a vizedet.
*Kacsint a férfira, majd ha Viin nem tartóztatja, akkor valóban kiindul, hogy a fürdőt is megcsinálhassa.*