Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 39 (761. - 780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
780. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-08-03 21:20:26
Üzenet elküldve: 2022-08-03 21:20:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Második kör //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Lillyss mindig is egy hiú mélységi hírében állott, testét és lelkét egyaránt edzésben tartja, így nem okoz szívbajt számára a bámészkodó tömeg. Szolid mosollyal vonul végig a város egyik negyedén. ~ Talán nem is a pegazusba kellene mennem, az italok minősége sokkal jobb a mi fogadónkban, és akár ingyen is ihatok. Hisz szabad napos vagyok. ~ Mosolyodik el újra, ritka pillanat, hogy kimenőt kap az egyik őr a szolgálat alól, így meg kell becsülni a pillanatot.
Nem szükséges hátranéznie, szinte érzi a nyáladzó tündér szagát mögüle. A semmiből hangos csörömpölésre lesz figyelmes, nem lepődik meg az ügyetlenkedésén. Hisz csodába illő megjelenése miatt már több személy is majdnem orra bukott, szimpla járás közben is. Egy ártatlan mosoly keretében megfordul összekulcsolt kezekkel, hogy kebleit jobban kihangsúlyozza. ~ Megvagy te kis patkány. ~ *
- Alesian!
* Hagy egy kis szünetet, majd újra megszólítja a perverz tündért. *
- Alesian! .... Tudom, hogy ott vagy. Nem lenne kedved elkísérni a Wegtoreni Kalmárba? Van még néhány órám egy találkozóig. Ha van kedved szívesen elköltök veled néhány italt addig.
* A terv kiforrt, már csak az a kérdés, hogy bele esik-e a kis tündér, bár kötve hiszi, hogy nemet mondana egy ilyen ajánlatra. Az ártatlan mosolya mellett haja a szemébe hull, így kénytelen néhány fújással és egy újabb ártatlan mosollyal tovább bámulni a férfit. Végül kezével gyorsan füle mögé igazítja gyönyörűen kifésült egyenes haját, majd fejét oldalra billentve egy kacsintást küld a kéjenc felé. *
- Ha nincs kedved.... Egyedül is mehetek inni.
* Ártatlan,s talán még gyámoltalannak is próbál tűnni, így szokta a fekete özvegy magához csalogatni az áldozatát. ~ Az utolsó aranyadat is elverem te kis mocsok. ~ *
// Második kör //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Lillyss mindig is egy hiú mélységi hírében állott, testét és lelkét egyaránt edzésben tartja, így nem okoz szívbajt számára a bámészkodó tömeg. Szolid mosollyal vonul végig a város egyik negyedén. ~ Talán nem is a pegazusba kellene mennem, az italok minősége sokkal jobb a mi fogadónkban, és akár ingyen is ihatok. Hisz szabad napos vagyok. ~ Mosolyodik el újra, ritka pillanat, hogy kimenőt kap az egyik őr a szolgálat alól, így meg kell becsülni a pillanatot.
Nem szükséges hátranéznie, szinte érzi a nyáladzó tündér szagát mögüle. A semmiből hangos csörömpölésre lesz figyelmes, nem lepődik meg az ügyetlenkedésén. Hisz csodába illő megjelenése miatt már több személy is majdnem orra bukott, szimpla járás közben is. Egy ártatlan mosoly keretében megfordul összekulcsolt kezekkel, hogy kebleit jobban kihangsúlyozza. ~ Megvagy te kis patkány. ~ *
- Alesian!
* Hagy egy kis szünetet, majd újra megszólítja a perverz tündért. *
- Alesian! .... Tudom, hogy ott vagy. Nem lenne kedved elkísérni a Wegtoreni Kalmárba? Van még néhány órám egy találkozóig. Ha van kedved szívesen elköltök veled néhány italt addig.
* A terv kiforrt, már csak az a kérdés, hogy bele esik-e a kis tündér, bár kötve hiszi, hogy nemet mondana egy ilyen ajánlatra. Az ártatlan mosolya mellett haja a szemébe hull, így kénytelen néhány fújással és egy újabb ártatlan mosollyal tovább bámulni a férfit. Végül kezével gyorsan füle mögé igazítja gyönyörűen kifésült egyenes haját, majd fejét oldalra billentve egy kacsintást küld a kéjenc felé. *
- Ha nincs kedved.... Egyedül is mehetek inni.
* Ártatlan,s talán még gyámoltalannak is próbál tűnni, így szokta a fekete özvegy magához csalogatni az áldozatát. ~ Az utolsó aranyadat is elverem te kis mocsok. ~ *
779. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-08-03 11:04:27
Üzenet elküldve: 2022-08-03 11:04:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Második kör //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* A tündér kimenekül, amit hamar meg is bán. A padon ostorozza magát éppen, amikor aztán feltűnik Lillys. Éppen csak pár pillanattal később jön ki, mint Alesian, aki mohó pillantásokkal figyeli.*
- Ez, meg hova készül, hogy így kicsípte magát?* Kérdezi saját magától, mert arra nem is gondolna, hogy pont neki imponálna a cicuska. Naná, hogy követi stikában a tömegben. Sőt, tesz egy kört is, hogy a tömeg rejtekében még meg is előzhesse. A polgárnegyed szűk sikátorai között követi lopva. Szerencse elég feltűnően öltözött a kormos, hogy ne tévessze szem elől. Pont az egyik ilyen sikátor sarkából kukkant ki, amikor bele rúg egy fém tálkába. A lyukas edény, fémes visítása még nappal is eléggé hangos. Tipikusan olyan hang, amire mindenki rögtön odakapja a fejét. Alesien pedig rögtön vissza.*
~ Az istenek basszák teherbe azt aki ezt a szar ide rakta. Remélem nem látott meg. ~* Hűl meg benne a vér. Hegyezi hosszú fülét, hogy lépteket hal jönni, mert akkor gyorsan elkotor. Ha nem történik semmi, akkor óvatosan kiles majd néhány csöndes pillanat után. Előbb csak hosszú füle bújik ki aztán bozontos feje.*
// Második kör //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* A tündér kimenekül, amit hamar meg is bán. A padon ostorozza magát éppen, amikor aztán feltűnik Lillys. Éppen csak pár pillanattal később jön ki, mint Alesian, aki mohó pillantásokkal figyeli.*
- Ez, meg hova készül, hogy így kicsípte magát?* Kérdezi saját magától, mert arra nem is gondolna, hogy pont neki imponálna a cicuska. Naná, hogy követi stikában a tömegben. Sőt, tesz egy kört is, hogy a tömeg rejtekében még meg is előzhesse. A polgárnegyed szűk sikátorai között követi lopva. Szerencse elég feltűnően öltözött a kormos, hogy ne tévessze szem elől. Pont az egyik ilyen sikátor sarkából kukkant ki, amikor bele rúg egy fém tálkába. A lyukas edény, fémes visítása még nappal is eléggé hangos. Tipikusan olyan hang, amire mindenki rögtön odakapja a fejét. Alesien pedig rögtön vissza.*
~ Az istenek basszák teherbe azt aki ezt a szar ide rakta. Remélem nem látott meg. ~* Hűl meg benne a vér. Hegyezi hosszú fülét, hogy lépteket hal jönni, mert akkor gyorsan elkotor. Ha nem történik semmi, akkor óvatosan kiles majd néhány csöndes pillanat után. Előbb csak hosszú füle bújik ki aztán bozontos feje.*
778. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-07-31 23:45:39
Üzenet elküldve: 2022-07-31 23:45:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
*Az újonnan érkezett, majd hirtelen távozó nőről nem sokat tud meg. Bár nem is igazán érdekli őt, más baja is van most, meg aztán Ukromhoz érkezett ha jól veszi ki a szituációt Gyldwa. Mindenesetre szó szót követ és Illidary bocsánatot kér tőle, ami talán a legtöbb amit remélhet már ha nem akar ismét birokra kelni vele.*
-Köszönöm.
*Mondja és széles vigyorral a képén bólint is egyet. Neki teljesen megfelel hogy megszabadulhasson ettől a sötét aurájú lénytől, és inkább fajtársával együtt gyűjtsenek információt, úgyhogy erre is jobb híján csak biccent egyet.*
-Megleszek így is, köszönöm. Én készen állok. Jövök veled a piacra, ha nem gond. Öm.
*Morfondírozik el egy pillanatra.*
-Hány napra tervezünk? Csak hogy úgy vegyek ezt-azt én is a piacon. Gondolom háromnál biztos nem lesz kevesebb, persze az utat is beleszámolva.
*Több lehet akármennyi, ha pedig már ott vannak egyébként is mindegy mert dolgokat beszerezni mindenhol lehet, hiszen akik ott élnek sem járnak át ide minden áldott nap mindenféle holmiért. Egyébként pedig csöndesen követi Ukromot a piac felé, vagy amerre vezeti őt.*
*Az újonnan érkezett, majd hirtelen távozó nőről nem sokat tud meg. Bár nem is igazán érdekli őt, más baja is van most, meg aztán Ukromhoz érkezett ha jól veszi ki a szituációt Gyldwa. Mindenesetre szó szót követ és Illidary bocsánatot kér tőle, ami talán a legtöbb amit remélhet már ha nem akar ismét birokra kelni vele.*
-Köszönöm.
*Mondja és széles vigyorral a képén bólint is egyet. Neki teljesen megfelel hogy megszabadulhasson ettől a sötét aurájú lénytől, és inkább fajtársával együtt gyűjtsenek információt, úgyhogy erre is jobb híján csak biccent egyet.*
-Megleszek így is, köszönöm. Én készen állok. Jövök veled a piacra, ha nem gond. Öm.
*Morfondírozik el egy pillanatra.*
-Hány napra tervezünk? Csak hogy úgy vegyek ezt-azt én is a piacon. Gondolom háromnál biztos nem lesz kevesebb, persze az utat is beleszámolva.
*Több lehet akármennyi, ha pedig már ott vannak egyébként is mindegy mert dolgokat beszerezni mindenhol lehet, hiszen akik ott élnek sem járnak át ide minden áldott nap mindenféle holmiért. Egyébként pedig csöndesen követi Ukromot a piac felé, vagy amerre vezeti őt.*
777. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-07-28 10:18:01
Üzenet elküldve: 2022-07-28 10:18:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Régmúlt szelleme//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Micsoda igények.
*Kicsit furcsállja is, hogy egy Cyliaához hasonló ifjú, jó sorból származó lány nem kíván a két legcivilizáltabb városban maradni. Ezen töprengve csodájára jár a leánynak, időnként aprót kortyol a rumból, kiélvezve annak minden cseppjét. Bár Xidros menthetetlen hedonista, viszont nem mohó, ezt Cylia is tapasztalhatta. A szépet, a finomat, a kellemeset mindig vágyja, ugyanakkor elpocsékolni sem akarja azzal, hogy kapkodva habzsoljon.*
- Nos *Megköszörüli torkát, hogy erőt vegyen magán a valóságba való visszatérésre, bár tagadhatatlan, hogy a leány alakjának bámulása egészen megbűvöli.* Wegtoren igen izgalmas, valóban, de talán jobb, ha oda mégsem megyünk. Egyelőre.
*Gyanakvásra számít, azért mégis ad magának némi időt, hogy eldöntse az őszinteséget válassza, vagy a kegyes hazugságot.*
- Van ott néhány haragosom, így addig semmiképpen sem vinnélek oda, amíg ez így van. Szívemre venném, ha bármi történne veled, kedvesem.
*Türelmesen meghallgatja a leány vágyait az "otthonukról", bár mivel ő a kenyérkereső ezért az ő szemei előtt nem a bájos kis kert jelenik meg, hanem az, hogy ez pontosan mennyibe is fog kerülni.*
- Amit csak a szíved óhajt.
*Az esetlegesen megjelenő ellenállást rögtön eloszlatja benne a leány finom érintése, ami ösztönösen mosolyt csal a férfi arcára. A gyerek egy fájdalmas ébresztő számára, mintha egy édes álmot jeges vízzel tépnének szét.*
- Ugyan, a félvéreknek szomorú sora van, nem kívánnád azt a vérednek. Ha gyermekre vágysz majd válassz magadnak egy mutatós, okos elf szeretőt.
*Számát sem tudja annak, hogy hány lehet neki itt-ott, de nem is akarja. Cylia is jobb míg nem sejti, hogy Xidrostól olyan távol állnak az apai ösztönök, hogyha bekapná a legyet akkor vagy Rhéa félelmét kapna teaként, vagy ha meg is születne az apróság, akkor a férfi jó eséllyel kivinné az erdőbe éjjel. Legalább a farkasok sem maradnának éhesek.*
- Nem lenne okod panaszra amíg nem hoznám haza őket.
*Hogy szavai esetleges komolyságát elvegye egy széles vigyorral jutalmazza kedvesét, aki jogosan gyanakszik és aggódik. Viszont a férfi nem kíván semmit bevallani, amíg nem bizonyították rá. Ha esetleg a lány neheztelne, úgy igyekszik megfogni a csuklóját, és gyengéden magához húzni.*
- Remek tervek. Főleg az eleje tetszik kifejezetten.
*Hümmentve simít végig szakállán, miközben Cylia elé tárja az áhított életét. Nem hazudtolhatja meg magát, a fürdőkád emlegetésével megint csak az jut eszébe, hogy milyen kellemes látvány lenne benne az elf lány, vagy hogy miket csinálhatnának ott közösen.*
- Ami azt illeti, még nem töprengtem rajta ennyire részletesen.
*Mi tagadás kicsit kellemetlenül is érzi magát, hogy ezt a kérdést szegezik neki, de jól tudja, hogy érdemes még édesgetnie a lányt, legalább addig, amíg hozzá nem jön.*
- De egy takaros otthonra valóban szükség volna. Még nem volt olyanom, Wegtorenben a pusztán éltünk. Lovaink és sátraink voltak, semmi egyéb. Jó lenne esténként valahova hazatérni, ahol étellel, meg a fájós hátam megmasszírozásával fogadnak.
*Idő közben az étel is elkészül, ami bőségesnek és finomnak tűnik.*
- Az illata és látványa jó. Valaki kitett magáért.
*Elismerő szavai után már csak a kóstolás van hátra, amivel vár még egy kicsit, hogy ehetővé hűljenek a falatok.*
- Szóval szerényebb esküvőre vágysz? De a ruha az legyen mutatósabb?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Micsoda igények.
*Kicsit furcsállja is, hogy egy Cyliaához hasonló ifjú, jó sorból származó lány nem kíván a két legcivilizáltabb városban maradni. Ezen töprengve csodájára jár a leánynak, időnként aprót kortyol a rumból, kiélvezve annak minden cseppjét. Bár Xidros menthetetlen hedonista, viszont nem mohó, ezt Cylia is tapasztalhatta. A szépet, a finomat, a kellemeset mindig vágyja, ugyanakkor elpocsékolni sem akarja azzal, hogy kapkodva habzsoljon.*
- Nos *Megköszörüli torkát, hogy erőt vegyen magán a valóságba való visszatérésre, bár tagadhatatlan, hogy a leány alakjának bámulása egészen megbűvöli.* Wegtoren igen izgalmas, valóban, de talán jobb, ha oda mégsem megyünk. Egyelőre.
*Gyanakvásra számít, azért mégis ad magának némi időt, hogy eldöntse az őszinteséget válassza, vagy a kegyes hazugságot.*
- Van ott néhány haragosom, így addig semmiképpen sem vinnélek oda, amíg ez így van. Szívemre venném, ha bármi történne veled, kedvesem.
*Türelmesen meghallgatja a leány vágyait az "otthonukról", bár mivel ő a kenyérkereső ezért az ő szemei előtt nem a bájos kis kert jelenik meg, hanem az, hogy ez pontosan mennyibe is fog kerülni.*
- Amit csak a szíved óhajt.
*Az esetlegesen megjelenő ellenállást rögtön eloszlatja benne a leány finom érintése, ami ösztönösen mosolyt csal a férfi arcára. A gyerek egy fájdalmas ébresztő számára, mintha egy édes álmot jeges vízzel tépnének szét.*
- Ugyan, a félvéreknek szomorú sora van, nem kívánnád azt a vérednek. Ha gyermekre vágysz majd válassz magadnak egy mutatós, okos elf szeretőt.
*Számát sem tudja annak, hogy hány lehet neki itt-ott, de nem is akarja. Cylia is jobb míg nem sejti, hogy Xidrostól olyan távol állnak az apai ösztönök, hogyha bekapná a legyet akkor vagy Rhéa félelmét kapna teaként, vagy ha meg is születne az apróság, akkor a férfi jó eséllyel kivinné az erdőbe éjjel. Legalább a farkasok sem maradnának éhesek.*
- Nem lenne okod panaszra amíg nem hoznám haza őket.
*Hogy szavai esetleges komolyságát elvegye egy széles vigyorral jutalmazza kedvesét, aki jogosan gyanakszik és aggódik. Viszont a férfi nem kíván semmit bevallani, amíg nem bizonyították rá. Ha esetleg a lány neheztelne, úgy igyekszik megfogni a csuklóját, és gyengéden magához húzni.*
- Remek tervek. Főleg az eleje tetszik kifejezetten.
*Hümmentve simít végig szakállán, miközben Cylia elé tárja az áhított életét. Nem hazudtolhatja meg magát, a fürdőkád emlegetésével megint csak az jut eszébe, hogy milyen kellemes látvány lenne benne az elf lány, vagy hogy miket csinálhatnának ott közösen.*
- Ami azt illeti, még nem töprengtem rajta ennyire részletesen.
*Mi tagadás kicsit kellemetlenül is érzi magát, hogy ezt a kérdést szegezik neki, de jól tudja, hogy érdemes még édesgetnie a lányt, legalább addig, amíg hozzá nem jön.*
- De egy takaros otthonra valóban szükség volna. Még nem volt olyanom, Wegtorenben a pusztán éltünk. Lovaink és sátraink voltak, semmi egyéb. Jó lenne esténként valahova hazatérni, ahol étellel, meg a fájós hátam megmasszírozásával fogadnak.
*Idő közben az étel is elkészül, ami bőségesnek és finomnak tűnik.*
- Az illata és látványa jó. Valaki kitett magáért.
*Elismerő szavai után már csak a kóstolás van hátra, amivel vár még egy kicsit, hogy ehetővé hűljenek a falatok.*
- Szóval szerényebb esküvőre vágysz? De a ruha az legyen mutatósabb?
776. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-07-24 09:29:02
Üzenet elküldve: 2022-07-24 09:29:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Most újra a lányon van a sor, hogy felhúzza fél szemöldökét az elejtett megjegyzésen.*
-Mi köze volna a szőkeségemnek ahhoz, hogy felsegítsem-e?
*Kérdi értetlen hangszínnel, miközben saját kezét visszahúzza maga mellé, mivel a férfi nem kér a segítségből, játszi könnyedséggel kel fel a földről.
Figyelmesen hallgatja Dan leírását leendő szállásáról, és hiába a némileg dacosnak és kelletlennek ható hangnem, ami a férfiból árad, mégis jóleső megnyugvás járja át, hogy nem egy híd alatt kell eltöltenie az éjszakáit. Ugyan nem tudja, hány nap lehet, míg a La'rthon család igénybe kívánja majd venni a segítségét, de akárhány nap fedél a feje felett már jobb, mint egy se.*
-Tökéletes lesz.
*Jegyzi meg kurtán a tudós szavaira válaszul, majd mikor amaz saját bátyjához fordul, hogy megérdeklődje, ő is velük tart-e a birtokra, Tina is reménykedve fordul az idősebb testvér felé. Kétségtelen, hogy a családfő egy pár fokkal kifinomultabb oldalát mutatta eddigi beszélgetéseik során, mint Dan, ami Tina számára is jobban imponál, ha már társaságról van szó. Den válaszára, miszerint ő külön utakon tervezi folytatni, némi csalódottságot érez, de hamar túlteszi magát rajta, főleg mikor az idősebb testvér elé nyújtja a pénzt.*
~Ez több, mint két napi fizetség.~
*Állapítja meg már ránézésre. Ezek szerint legalább két napig már biztosan számítanak rá, ami jó hír. Bár ha Dan nem fogja vissza a modorát...*
-Nos, én is bízom benne, hogy nem lesz probléma, köszönöm.
*Feleli Dennek, miközben átveszi tőle az aranyat. Batyujához hajol, hogy pénzes erszényét kivegye belőle, és a kapott fizetséget belerejtse. Hajlongás közben éri a kitakarításról szóló kívánalom, és már éppen megjegyezné, hogy emlékei szerint segédnek állt, nem szolgának ugye, szerencséjére az idősebb testvér hamarabb kapcsol, hogy egy jólirányzott mozdulattal elhallgattassa öccsét. Így mire Tina felegyenesedik, és újra a két férfira néz, Dan arcán már egy sokkal megnyerőbb mosolyt lát szétterülni.*
-Az én nevem Tinalyn Kharis, szólítsanak csak Tinának.
*Mutatkozik be, most hogy végre alkalma is nyílik rá, mert kivételesen nem fojtja belé a szót a civakodás.*
-Induljunk, vagy szeretnének még itt intézni valamit az urak?
*Kérdezi, elsősorban most Dantől, mivel tudja, hogy bátyjának dolga van még a városban, amihez nem igényli a társaságukat.*
*Most újra a lányon van a sor, hogy felhúzza fél szemöldökét az elejtett megjegyzésen.*
-Mi köze volna a szőkeségemnek ahhoz, hogy felsegítsem-e?
*Kérdi értetlen hangszínnel, miközben saját kezét visszahúzza maga mellé, mivel a férfi nem kér a segítségből, játszi könnyedséggel kel fel a földről.
Figyelmesen hallgatja Dan leírását leendő szállásáról, és hiába a némileg dacosnak és kelletlennek ható hangnem, ami a férfiból árad, mégis jóleső megnyugvás járja át, hogy nem egy híd alatt kell eltöltenie az éjszakáit. Ugyan nem tudja, hány nap lehet, míg a La'rthon család igénybe kívánja majd venni a segítségét, de akárhány nap fedél a feje felett már jobb, mint egy se.*
-Tökéletes lesz.
*Jegyzi meg kurtán a tudós szavaira válaszul, majd mikor amaz saját bátyjához fordul, hogy megérdeklődje, ő is velük tart-e a birtokra, Tina is reménykedve fordul az idősebb testvér felé. Kétségtelen, hogy a családfő egy pár fokkal kifinomultabb oldalát mutatta eddigi beszélgetéseik során, mint Dan, ami Tina számára is jobban imponál, ha már társaságról van szó. Den válaszára, miszerint ő külön utakon tervezi folytatni, némi csalódottságot érez, de hamar túlteszi magát rajta, főleg mikor az idősebb testvér elé nyújtja a pénzt.*
~Ez több, mint két napi fizetség.~
*Állapítja meg már ránézésre. Ezek szerint legalább két napig már biztosan számítanak rá, ami jó hír. Bár ha Dan nem fogja vissza a modorát...*
-Nos, én is bízom benne, hogy nem lesz probléma, köszönöm.
*Feleli Dennek, miközben átveszi tőle az aranyat. Batyujához hajol, hogy pénzes erszényét kivegye belőle, és a kapott fizetséget belerejtse. Hajlongás közben éri a kitakarításról szóló kívánalom, és már éppen megjegyezné, hogy emlékei szerint segédnek állt, nem szolgának ugye, szerencséjére az idősebb testvér hamarabb kapcsol, hogy egy jólirányzott mozdulattal elhallgattassa öccsét. Így mire Tina felegyenesedik, és újra a két férfira néz, Dan arcán már egy sokkal megnyerőbb mosolyt lát szétterülni.*
-Az én nevem Tinalyn Kharis, szólítsanak csak Tinának.
*Mutatkozik be, most hogy végre alkalma is nyílik rá, mert kivételesen nem fojtja belé a szót a civakodás.*
-Induljunk, vagy szeretnének még itt intézni valamit az urak?
*Kérdezi, elsősorban most Dantől, mivel tudja, hogy bátyjának dolga van még a városban, amihez nem igényli a társaságukat.*
775. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-07-23 22:51:31
Üzenet elküldve: 2022-07-23 22:51:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Noha a férfiak nem tudnak róla, de Den igencsak a nő szívébe szúr egy bizonyára rég kést. Ha a másik fivér ezt tudná bizonyára előtörne belőle a kárörvendés hiszen a tökéletes és finom, úri La'rthon mégsem mindig az és ezt ő tudja a legjobban testvéreként. Az persze nem lepi meg, hogyha nem miatta sírtak akkor még fájó pont lehet a téma. Nincs semmi baja azzal, hogy felismerje mások érzelmeit, ám ő maga folytonos beszéde miatt gyakran vált ki olyan dolgokat az emberekből, amiket nem akar. Ám ezzel is meg kell tanulni élni, van is rá a jellemében, már megoldása. Végül aztán eljutnak odáig, hogy az idősebbik testvér, csal rábeszéli a nőt a munkára, még ha ez feltételekkel is jár a részéről ~Meglep, hogy nem kért többet. Tudom, hogy Den mindig alkudozható árat ajánl~ ő azonban nem szól semmit, végig nézi az egyenlő oldalú kézfogást, majd szórakozottan felhúzza szemöldökét a nő kérdésére*
- Felhúzni? Nem szükséges, nem vagyok már ennyire rokkant, maga meg nem szőke *ezzel az elejtett, de nem megmagyarázott morzsával egészen könnyedén feláll a helyéről és két leendő útitársára pillant. Bár mindkettő maradása kérdéses. *
- Igen, a ház árnyékosabb szárnyában, a felső emeleten. A kilátás a legcsúnyább almafánkra nyílik, kellemes. Pont, mint egy saját sarok. Nem fogja senki zavarni éjszaka, az én szobám messze van, az állatok meg a kert túloldalán. Denassol gyerekei sem sírnak már. Szerencsésen megúszta. Jössz te is? *pillant a másik férfira, de már ebből is tudja a választ*
- Ha a hölgy nem kívánja, akkor én külön intézném még a városban a dolgaimat. Amúgy is közel van innen a birtok. Hiszem, hogy nem lesz probléma. Ami pedig a szobát illeti szépen is van berendezve, bőven elfog férni. * Mondandóját befejezve könnyedén nyújt is át 150 aranyat a nőnek. Tinalyn Kharis , még a nevét sem tudják, de ez már két napja és egy kis borravaló a kellemetlenségekért.
Eddig semmit nem hazudott, ámbár szépített a másik. *
- Azonban ki kell takarítania, nagy a por. *teszi is hozzá előzékenyen a tudós, mire hozzávágják az irományait. *
- Légy úriember! *förmednek rá mire megforgatja a szemeit, majd az elf felé fordul mosollyal az arcán *
- Megtudhatom a nevét? Eddig elmaradt hozzá az esély, hogy megkérdezhessem.
*Noha a férfiak nem tudnak róla, de Den igencsak a nő szívébe szúr egy bizonyára rég kést. Ha a másik fivér ezt tudná bizonyára előtörne belőle a kárörvendés hiszen a tökéletes és finom, úri La'rthon mégsem mindig az és ezt ő tudja a legjobban testvéreként. Az persze nem lepi meg, hogyha nem miatta sírtak akkor még fájó pont lehet a téma. Nincs semmi baja azzal, hogy felismerje mások érzelmeit, ám ő maga folytonos beszéde miatt gyakran vált ki olyan dolgokat az emberekből, amiket nem akar. Ám ezzel is meg kell tanulni élni, van is rá a jellemében, már megoldása. Végül aztán eljutnak odáig, hogy az idősebbik testvér, csal rábeszéli a nőt a munkára, még ha ez feltételekkel is jár a részéről ~Meglep, hogy nem kért többet. Tudom, hogy Den mindig alkudozható árat ajánl~ ő azonban nem szól semmit, végig nézi az egyenlő oldalú kézfogást, majd szórakozottan felhúzza szemöldökét a nő kérdésére*
- Felhúzni? Nem szükséges, nem vagyok már ennyire rokkant, maga meg nem szőke *ezzel az elejtett, de nem megmagyarázott morzsával egészen könnyedén feláll a helyéről és két leendő útitársára pillant. Bár mindkettő maradása kérdéses. *
- Igen, a ház árnyékosabb szárnyában, a felső emeleten. A kilátás a legcsúnyább almafánkra nyílik, kellemes. Pont, mint egy saját sarok. Nem fogja senki zavarni éjszaka, az én szobám messze van, az állatok meg a kert túloldalán. Denassol gyerekei sem sírnak már. Szerencsésen megúszta. Jössz te is? *pillant a másik férfira, de már ebből is tudja a választ*
- Ha a hölgy nem kívánja, akkor én külön intézném még a városban a dolgaimat. Amúgy is közel van innen a birtok. Hiszem, hogy nem lesz probléma. Ami pedig a szobát illeti szépen is van berendezve, bőven elfog férni. * Mondandóját befejezve könnyedén nyújt is át 150 aranyat a nőnek. Tinalyn Kharis , még a nevét sem tudják, de ez már két napja és egy kis borravaló a kellemetlenségekért.
Eddig semmit nem hazudott, ámbár szépített a másik. *- Azonban ki kell takarítania, nagy a por. *teszi is hozzá előzékenyen a tudós, mire hozzávágják az irományait. *
- Légy úriember! *förmednek rá mire megforgatja a szemeit, majd az elf felé fordul mosollyal az arcán *
- Megtudhatom a nevét? Eddig elmaradt hozzá az esély, hogy megkérdezhessem.
774. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-07-23 22:10:05
Üzenet elküldve: 2022-07-23 22:10:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Nem biztos benne, hogy akarja tudni, hányan tervezik tönkretenni a férfi életét, mindenesetre gyanakvóan végignéz rajta.*
-Nos, biztosíthatom róla, én nem tartozom közéjük.
*Válaszolja végül kimérten felállás közben.
A ruhája takarítása alatt tett egyszerű megállapítás kissé szíven üti. Nem, valóban nem a földön üldögélő férfi miatt sírt, még csak nem is a saját esése miatt. A kijelentés viszont egy pillanatra visszahozza gondolatai közé a múlt sötét árnyékát, a lelki fájdalmat, mely sokkal nagyobb, mint a feneke fizikai sajgása.*
-Nem, nem maga miatt.
*Örül, hogy a férfi nem taglalja tovább a gondolatmenetet, neki sincs sok kedve beszélgetni erről. Jobb keze kényszeredetten a balján lévő holdköves gyűrűre téved, de hamar észreveszi magát, és szétválasztja karjait. Szerencsére a sarkon álldogálás témája hamar elvonja figyelmét a szomorú gondolatokról, melyek helyét éles váltásban veszik át a felháborodás és sértettség szikrái. Bár a férfi nagyjából kimagyarázza magát, már nem tud neki válaszolni, hiszen befordul a sarkon annak bátyja is, és a két ember szócsatája végleg elveszi az elf lány kedvét a további bájcsevegéstől.*
~Eeyr nevére, komolyan... tényleg ilyen az én szerencsém?~
*Teszi fel magában a költői kérdést, miközben batyustul-dézsástul megindul, de a két férfi szinkronos felkiáltása újfent megakasztja. Egy fáradt sóhaj kíséretében torpan meg és fordul újra Dan és Den felé, hogy végighallgassa őket. Valamiért érzi, hogy ez hosszú lesz, ezért újra lepakolja zsákját a földre, és az edényt is mellé teszi. A kezébe nyomott lapokat átveszi, és fél szemét még mindig a férfiakon tartva, mégis érdeklődve lapoz beléjük. Pár oldalon beleolvas, hiszen a nagyobbik testvérnek nyilván ez volt a célja, de túl sok időt nem szán a hipotézisek áttekintésére, elvégre ez mégiscsak privát munkának tűnik, így hamar össze is csukja a gondosan összefűzött lapokat.
Szóhoz továbbra sem jut, bár még nincs is teljesen meggyőzve a férfiak tiszta szándékairól, így jobb híján tovább hallgatja Den győzködését. A fiatalságát taglaló résznél átfut egy félmosoly az arcán - elfként több mint valószínű, hogy már most idősebb, mint a két emberi férfi bármelyike, vagy akár ketten együtt - de amikor az idősebbik testvér a nemlétező családját említi, ez a halovány mosoly is úgy olvad le róla, mintha soha nem is létezett volna. Bár Den nem tudhatja, ezzel az ártatlan megjegyzéssel egy rendkívül fájó pontra tapintott Tinánál. Mivel jobb kezében most a papírmunkát tartja, így bal hüvelykujjával kezdi birizgálni a gyűrűsujján lévő ékszert.*
-Rendben, tegyük fel, hogy hiszek maguknak.
*Emeli fel a monológ végén bal kezét - gyűrűje piszkálgatását végre abbahagyva -, majd a másik kezében szorongatott lapokat visszanyújtja Dennek.*
-Vállalom a... segéd feladatot. *A szolgáló megnevezés kevésbé kecsegtető...* - De! Ha csak egyszer is megpróbálnak úgy közelíteni hozzám, magukra hívom a városőrséget.
*Nem tagadhatja, hogy továbbra is csak akkor tervez megbízni a férfiakban, ha látja, hogy tényleg nem akarnak neki rosszat. Most azonban kézfogásra nyújtja szabaddá vált jobbját Den felé.*
-Esetleg segítsek felállni?
*Fordul végül Danhez, aki úgy néz ki, jól érezheti magát a földön, mert eleddig nem mutatta jelét, hogy szeretne felkelni onnan. Ha a férfi kéri, neki is a jobbját nyújtja, hogy - remélhetőleg Dennel együtt - felhúzza őt a talajról. Mégse egy kigyúrt izmokkal rendelkező nő, nem biztos, hogy egymagában elboldogulna az egyébként szépen megtermett férfi felsegítésével. Amennyiben az akciót sikeresen végrehajtották, újra végigfuttatja tekintetét a kutatón, majd mély levegőt vesz.*
-Szóval... azt mondják, szállást is adnának nekem?
*Kérdésével igyekszik jelezni a férfiaknak, hogy bizony tudna örülni egy szobának, ahova lepakolhatja a holmijait, és egy ágynak, amin kipihenheti az utazás és a lakáskeresés fáradalmait.*
*Nem biztos benne, hogy akarja tudni, hányan tervezik tönkretenni a férfi életét, mindenesetre gyanakvóan végignéz rajta.*
-Nos, biztosíthatom róla, én nem tartozom közéjük.
*Válaszolja végül kimérten felállás közben.
A ruhája takarítása alatt tett egyszerű megállapítás kissé szíven üti. Nem, valóban nem a földön üldögélő férfi miatt sírt, még csak nem is a saját esése miatt. A kijelentés viszont egy pillanatra visszahozza gondolatai közé a múlt sötét árnyékát, a lelki fájdalmat, mely sokkal nagyobb, mint a feneke fizikai sajgása.*
-Nem, nem maga miatt.
*Örül, hogy a férfi nem taglalja tovább a gondolatmenetet, neki sincs sok kedve beszélgetni erről. Jobb keze kényszeredetten a balján lévő holdköves gyűrűre téved, de hamar észreveszi magát, és szétválasztja karjait. Szerencsére a sarkon álldogálás témája hamar elvonja figyelmét a szomorú gondolatokról, melyek helyét éles váltásban veszik át a felháborodás és sértettség szikrái. Bár a férfi nagyjából kimagyarázza magát, már nem tud neki válaszolni, hiszen befordul a sarkon annak bátyja is, és a két ember szócsatája végleg elveszi az elf lány kedvét a további bájcsevegéstől.*
~Eeyr nevére, komolyan... tényleg ilyen az én szerencsém?~
*Teszi fel magában a költői kérdést, miközben batyustul-dézsástul megindul, de a két férfi szinkronos felkiáltása újfent megakasztja. Egy fáradt sóhaj kíséretében torpan meg és fordul újra Dan és Den felé, hogy végighallgassa őket. Valamiért érzi, hogy ez hosszú lesz, ezért újra lepakolja zsákját a földre, és az edényt is mellé teszi. A kezébe nyomott lapokat átveszi, és fél szemét még mindig a férfiakon tartva, mégis érdeklődve lapoz beléjük. Pár oldalon beleolvas, hiszen a nagyobbik testvérnek nyilván ez volt a célja, de túl sok időt nem szán a hipotézisek áttekintésére, elvégre ez mégiscsak privát munkának tűnik, így hamar össze is csukja a gondosan összefűzött lapokat.
Szóhoz továbbra sem jut, bár még nincs is teljesen meggyőzve a férfiak tiszta szándékairól, így jobb híján tovább hallgatja Den győzködését. A fiatalságát taglaló résznél átfut egy félmosoly az arcán - elfként több mint valószínű, hogy már most idősebb, mint a két emberi férfi bármelyike, vagy akár ketten együtt - de amikor az idősebbik testvér a nemlétező családját említi, ez a halovány mosoly is úgy olvad le róla, mintha soha nem is létezett volna. Bár Den nem tudhatja, ezzel az ártatlan megjegyzéssel egy rendkívül fájó pontra tapintott Tinánál. Mivel jobb kezében most a papírmunkát tartja, így bal hüvelykujjával kezdi birizgálni a gyűrűsujján lévő ékszert.*
-Rendben, tegyük fel, hogy hiszek maguknak.
*Emeli fel a monológ végén bal kezét - gyűrűje piszkálgatását végre abbahagyva -, majd a másik kezében szorongatott lapokat visszanyújtja Dennek.*
-Vállalom a... segéd feladatot. *A szolgáló megnevezés kevésbé kecsegtető...* - De! Ha csak egyszer is megpróbálnak úgy közelíteni hozzám, magukra hívom a városőrséget.
*Nem tagadhatja, hogy továbbra is csak akkor tervez megbízni a férfiakban, ha látja, hogy tényleg nem akarnak neki rosszat. Most azonban kézfogásra nyújtja szabaddá vált jobbját Den felé.*
-Esetleg segítsek felállni?
*Fordul végül Danhez, aki úgy néz ki, jól érezheti magát a földön, mert eleddig nem mutatta jelét, hogy szeretne felkelni onnan. Ha a férfi kéri, neki is a jobbját nyújtja, hogy - remélhetőleg Dennel együtt - felhúzza őt a talajról. Mégse egy kigyúrt izmokkal rendelkező nő, nem biztos, hogy egymagában elboldogulna az egyébként szépen megtermett férfi felsegítésével. Amennyiben az akciót sikeresen végrehajtották, újra végigfuttatja tekintetét a kutatón, majd mély levegőt vesz.*
-Szóval... azt mondják, szállást is adnának nekem?
*Kérdésével igyekszik jelezni a férfiaknak, hogy bizony tudna örülni egy szobának, ahova lepakolhatja a holmijait, és egy ágynak, amin kipihenheti az utazás és a lakáskeresés fáradalmait.*
773. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-07-23 20:42:05
Üzenet elküldve: 2022-07-23 20:42:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
- Ha tudná hányaknak eszében van a megnyomorításom *csavargatja a ruháját, majd jön az a nagy megijedés, hogy miatta szipog össze-vissza a kiterült a nő, ám elég valószínű, hogy mégsem, hiszen egészen nyugodtan válaszol*
- Maga nem is miattam sírt. *esik le neki a tantusz, de nem kérdez többet, csak úgy kijelenti. Aztán már tréfálkozik is*
- Az örömlányok nem hordanak magukkal ennyi dolgot *feleli egyszerűen*
- Ezt ne vegye magára, csak ez volt a legbiztosabb pont, hiszen nem ismerem. *Fontosnak érzi a pontosítást, mert a végén megint bocsánatot kéne itt kérnie, ha egyszerűen a bátyja megtalálja őket. A témához pedig be is következik és tényleg nem kicsi fejfájást okozhat a nőnek, hogy az egészet kövesse. Ám mikor első csitítása elhangzik, mint két gyermek egy-egy katona fegyelmével válnak szét, csak mintha rászolt volna az anyjuk. Egy pillanatig teljes csönd tölti be az utcát, amit csak a nő tör majd meg, de amilyen gyorsan rá is jönnek, hogy mit mondott a másik úgy tör ki ismét a káosz*
- Félreérti! *kiáltja egyszerre mindkettő, majd Dan gyorsabban folytatja *
- Nekem nincs szükségem örömlányra, csak a bátyám szereti az ilyesmit! *Den azonban tudja, hogy ez nem segít *
- Egy kutató mellett szolgálna, mint segéd. Nézze csak! *ezzel elővesz éppen egy kupacnyi munkát, amit a nála lévő zsákban talált. *
- Óvatosan már, én sem mutogatom barbárként a te gyerekeid! *De a lapok már, ha elfogadja a nő kezében vannak, finoman összefűzve. A lelógó zsinóron még egy kisebb cetli áll „Zseniális gondolatok az utókornak 1640-ik nap” Beljebbről pedig az ég kutatásáról minden felé hipotézis és gondolat olvasható, látszik rajta, hogy munka van bennük, senki nem írna ilyesmi minőségben egy csaláshoz*
- Mint mondtam testvérek vagyunk és én nem tudok felügyelni a házasélet és a birtok körüli ügyek mellett a sérült, őrült... őrülten okos testvéremre. Hiszen egész nap fel-le járkál, kizár engem, ír és olvas meg mi egyebek. Nem tudom mit csinál, de tudom, hogy nem jön le enni és ha beveri a fejét, mert még nem biztos a lábán ott vérzik el. Ám férfiak vagyunk nem fogom magam mellé költöztetni, ráadásul makacs is meg nem is nyomorult. Annyi lenne a feladata, hogy amolyan szolgáló legyen. Hozzon ételt, nézzen rám, nem tudom segítsen neki kötögetni lapokat. Biztosítom, hogy az erényei védve lesznek. Maga fiatal, nem látok maga körül családot, akik miatt beteget jelenthetne, bizonyosan nem gondolja úgy hogy többet tudna, mint mi vagy több járna önnek, mert növesztett néhány ráncot hiszen nem öreg. Új a városban, kevesebb az esély, hogy pletykál. Nézze lehet nem keltettük eddig a legjobb benyomást, de hiszem, hogy mindannyian megtudunk egyezni. Maga pénzt kap tőlem, mondjuk napi... 60 aranyat meg egy saját szobát a folyosó túlsó végén az öcsémétől, én nekem nem kell kettészakadnom, visszakapom az életemet, Dan pedig kap rendesen enni és nem egy idős férfi boszorkától. Ez az efféle munkát végzőknél bevett szokás. Tanulhatna is, sok gyógyászati feljegyzésünk és növényünk van. Ha beválik a felépülés után is maradhat, el kell a segítség. Nem vagyunk iszákosak, szép nagy házban élhetne, lehetne bőven szabadideje, hamar sokat is spórolhatna.
- Ha tudná hányaknak eszében van a megnyomorításom *csavargatja a ruháját, majd jön az a nagy megijedés, hogy miatta szipog össze-vissza a kiterült a nő, ám elég valószínű, hogy mégsem, hiszen egészen nyugodtan válaszol*
- Maga nem is miattam sírt. *esik le neki a tantusz, de nem kérdez többet, csak úgy kijelenti. Aztán már tréfálkozik is*
- Az örömlányok nem hordanak magukkal ennyi dolgot *feleli egyszerűen*
- Ezt ne vegye magára, csak ez volt a legbiztosabb pont, hiszen nem ismerem. *Fontosnak érzi a pontosítást, mert a végén megint bocsánatot kéne itt kérnie, ha egyszerűen a bátyja megtalálja őket. A témához pedig be is következik és tényleg nem kicsi fejfájást okozhat a nőnek, hogy az egészet kövesse. Ám mikor első csitítása elhangzik, mint két gyermek egy-egy katona fegyelmével válnak szét, csak mintha rászolt volna az anyjuk. Egy pillanatig teljes csönd tölti be az utcát, amit csak a nő tör majd meg, de amilyen gyorsan rá is jönnek, hogy mit mondott a másik úgy tör ki ismét a káosz*
- Félreérti! *kiáltja egyszerre mindkettő, majd Dan gyorsabban folytatja *
- Nekem nincs szükségem örömlányra, csak a bátyám szereti az ilyesmit! *Den azonban tudja, hogy ez nem segít *
- Egy kutató mellett szolgálna, mint segéd. Nézze csak! *ezzel elővesz éppen egy kupacnyi munkát, amit a nála lévő zsákban talált. *
- Óvatosan már, én sem mutogatom barbárként a te gyerekeid! *De a lapok már, ha elfogadja a nő kezében vannak, finoman összefűzve. A lelógó zsinóron még egy kisebb cetli áll „Zseniális gondolatok az utókornak 1640-ik nap” Beljebbről pedig az ég kutatásáról minden felé hipotézis és gondolat olvasható, látszik rajta, hogy munka van bennük, senki nem írna ilyesmi minőségben egy csaláshoz*
- Mint mondtam testvérek vagyunk és én nem tudok felügyelni a házasélet és a birtok körüli ügyek mellett a sérült, őrült... őrülten okos testvéremre. Hiszen egész nap fel-le járkál, kizár engem, ír és olvas meg mi egyebek. Nem tudom mit csinál, de tudom, hogy nem jön le enni és ha beveri a fejét, mert még nem biztos a lábán ott vérzik el. Ám férfiak vagyunk nem fogom magam mellé költöztetni, ráadásul makacs is meg nem is nyomorult. Annyi lenne a feladata, hogy amolyan szolgáló legyen. Hozzon ételt, nézzen rám, nem tudom segítsen neki kötögetni lapokat. Biztosítom, hogy az erényei védve lesznek. Maga fiatal, nem látok maga körül családot, akik miatt beteget jelenthetne, bizonyosan nem gondolja úgy hogy többet tudna, mint mi vagy több járna önnek, mert növesztett néhány ráncot hiszen nem öreg. Új a városban, kevesebb az esély, hogy pletykál. Nézze lehet nem keltettük eddig a legjobb benyomást, de hiszem, hogy mindannyian megtudunk egyezni. Maga pénzt kap tőlem, mondjuk napi... 60 aranyat meg egy saját szobát a folyosó túlsó végén az öcsémétől, én nekem nem kell kettészakadnom, visszakapom az életemet, Dan pedig kap rendesen enni és nem egy idős férfi boszorkától. Ez az efféle munkát végzőknél bevett szokás. Tanulhatna is, sok gyógyászati feljegyzésünk és növényünk van. Ha beválik a felépülés után is maradhat, el kell a segítség. Nem vagyunk iszákosak, szép nagy házban élhetne, lehetne bőven szabadideje, hamar sokat is spórolhatna.
772. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-07-23 15:47:29
Üzenet elküldve: 2022-07-23 15:47:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Magyarázkodását szinte azonnal félbeszakítja a szintén a földre érkező férfiból kitörő heves reakció. Már-már ijedten méri végig a szitkozódót, sérti füleit a káromkodás, bár nem először hall efféle szavakat, mégsem tudja megszokni. Még a feltápászkodási kísérletét is abbahagyja.*
-Eszemben sincs megnyomorítani magát.
*Válaszol halkan a felháborodott felvetésre, mielőtt újra nekilendülne, hogy felálljon. Ezúttal sikerrel is jár, s ha már a férfi észrevette magát, és némileg stílust váltva érdeklődni kezdett esetleges sérüléseiről, hátrapillant saját tomporára, mintha legalábbis látható fájdalmat keresne.*
-Jobban, mint szerettem volna, de azt hiszem, megmaradok, köszönöm.
*Felel, miközben leporolja kék szoknyája hátsó felét, mely azért jócskán kapott az út koszából. Közben önkéntelenül szipog egyet, amiről gondolatai közé villan, hogy úgy tűnhet, az esés miatt sírta itt el magát. Gyorsan megdörzsöli szemeit is, mintha attól ugyan jobb lenne, vagy elmúlna a szipogás, csak utána fordul vissza a férfi felé. Szándékában állna megérdeklődni az ő állapotát is, de megelőzi őt a tréfálkozó morgás.*
-Azért remélem, nem feltételezi rólam, hogy én ilyen szándékkal lennék itt.
*Kissé felszegi az állát. Nem tetszik neki a gondolatmenet iránya, ha valami igazán távol áll tőle, az az, hogy pénzért árulja a testét. A sértett önérzet vonásait egy újabb szipogás mossa le arcáról, mikor egy másik férfi jelenik meg a sarkon, kinek mondandójából hamar ki is derül számára, hogy ők ketten testvérek. Szívesen bemutatkozna ő is, már nyitja a száját, de beléfojtja a szót a hirtelen rázúduló rengeteg információ és a két férfi közt kiélesedő szópárbaj. Csak oda-vissza kapkodja a tekintetét kettejük között, miközben nem tudja eldönteni, most vajon szórakoznak vele, vagy tényleg komolyan gondolja a nagyobbik testvér az ajánlatot. Gyanakvása arcára is kiül, fél szemöldökét hitetlenkedve vonja fel, mikor végre szóhoz jut.*
-Uraim, kérem!
*Felemeli két kezét, hogy csitítsa a kiélesedett helyzetet.*
-Semmi szükség a civakodásra. Ahogy az imént már említettem Danissol úrnak, nem örömnyújtás céljából vagyok itt, és nem is áll szándékomban efféle felkérést elfogadni.
*Ennyire könnyen biztosan nem fog belemenni semmibe, még ha az ajánlat olyan dolgokkal is kecsegtet, mint a szállás, étel és nem utolsósorban a bérezés. Jóllehet, ezekre mind szüksége lenne, ha már volt olyan naiv, hogy csak úgy gondolkodás nélkül belevágott ebbe az elköltözés témába. De ennyire azért nem elszánt, a testét nem hajlandó áruba bocsátani, ez az egész ajánlat pedig túl gyanús számára.*
-Ha most megbocsátanak...
*Fordul hátra batyujáért, hogy újra a vállára vegye, majd a valahol Danissol környékén a földön heverő dézsát is megkeresi és lehajol érte.*
-Még egyszer elnézést kérek a víz miatt.
*Néz végig Danissol elázott ruházatán, mielőtt felegyenesedne, s indulóra fogná. Hiába diktálja segítőkész természete, hogy kezét nyújtva kapaszkodót adjon a férfinak a felálláshoz, sértettsége most felülírja a tettrekészséget. Mégiscsak örömlánynak nézték...*
-Jobbulást kívánok önnek.
*Veti azért még oda Danissolnak, a lábára célozva, majd széles ívben megkerüli a két testvért, hogy útját újra a titokzatos gyermek felkutatásával folytassa, hacsak a férfiak nem tartják őt fel tovább.*
*Magyarázkodását szinte azonnal félbeszakítja a szintén a földre érkező férfiból kitörő heves reakció. Már-már ijedten méri végig a szitkozódót, sérti füleit a káromkodás, bár nem először hall efféle szavakat, mégsem tudja megszokni. Még a feltápászkodási kísérletét is abbahagyja.*
-Eszemben sincs megnyomorítani magát.
*Válaszol halkan a felháborodott felvetésre, mielőtt újra nekilendülne, hogy felálljon. Ezúttal sikerrel is jár, s ha már a férfi észrevette magát, és némileg stílust váltva érdeklődni kezdett esetleges sérüléseiről, hátrapillant saját tomporára, mintha legalábbis látható fájdalmat keresne.*
-Jobban, mint szerettem volna, de azt hiszem, megmaradok, köszönöm.
*Felel, miközben leporolja kék szoknyája hátsó felét, mely azért jócskán kapott az út koszából. Közben önkéntelenül szipog egyet, amiről gondolatai közé villan, hogy úgy tűnhet, az esés miatt sírta itt el magát. Gyorsan megdörzsöli szemeit is, mintha attól ugyan jobb lenne, vagy elmúlna a szipogás, csak utána fordul vissza a férfi felé. Szándékában állna megérdeklődni az ő állapotát is, de megelőzi őt a tréfálkozó morgás.*
-Azért remélem, nem feltételezi rólam, hogy én ilyen szándékkal lennék itt.
*Kissé felszegi az állát. Nem tetszik neki a gondolatmenet iránya, ha valami igazán távol áll tőle, az az, hogy pénzért árulja a testét. A sértett önérzet vonásait egy újabb szipogás mossa le arcáról, mikor egy másik férfi jelenik meg a sarkon, kinek mondandójából hamar ki is derül számára, hogy ők ketten testvérek. Szívesen bemutatkozna ő is, már nyitja a száját, de beléfojtja a szót a hirtelen rázúduló rengeteg információ és a két férfi közt kiélesedő szópárbaj. Csak oda-vissza kapkodja a tekintetét kettejük között, miközben nem tudja eldönteni, most vajon szórakoznak vele, vagy tényleg komolyan gondolja a nagyobbik testvér az ajánlatot. Gyanakvása arcára is kiül, fél szemöldökét hitetlenkedve vonja fel, mikor végre szóhoz jut.*
-Uraim, kérem!
*Felemeli két kezét, hogy csitítsa a kiélesedett helyzetet.*
-Semmi szükség a civakodásra. Ahogy az imént már említettem Danissol úrnak, nem örömnyújtás céljából vagyok itt, és nem is áll szándékomban efféle felkérést elfogadni.
*Ennyire könnyen biztosan nem fog belemenni semmibe, még ha az ajánlat olyan dolgokkal is kecsegtet, mint a szállás, étel és nem utolsósorban a bérezés. Jóllehet, ezekre mind szüksége lenne, ha már volt olyan naiv, hogy csak úgy gondolkodás nélkül belevágott ebbe az elköltözés témába. De ennyire azért nem elszánt, a testét nem hajlandó áruba bocsátani, ez az egész ajánlat pedig túl gyanús számára.*
-Ha most megbocsátanak...
*Fordul hátra batyujáért, hogy újra a vállára vegye, majd a valahol Danissol környékén a földön heverő dézsát is megkeresi és lehajol érte.*
-Még egyszer elnézést kérek a víz miatt.
*Néz végig Danissol elázott ruházatán, mielőtt felegyenesedne, s indulóra fogná. Hiába diktálja segítőkész természete, hogy kezét nyújtva kapaszkodót adjon a férfinak a felálláshoz, sértettsége most felülírja a tettrekészséget. Mégiscsak örömlánynak nézték...*
-Jobbulást kívánok önnek.
*Veti azért még oda Danissolnak, a lábára célozva, majd széles ívben megkerüli a két testvért, hogy útját újra a titokzatos gyermek felkutatásával folytassa, hacsak a férfiak nem tartják őt fel tovább.*
771. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-07-23 13:25:49
Üzenet elküldve: 2022-07-23 13:25:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*A férfi felfrissülésre vágyott, azt pedig rögtön meg is kapta. Egyenesen mellkason vágva őt egy tálnyi vízzel. Aztán, hogy csak esélye se lehessen panaszkodni, hogy ő nem éppen erre gondolt még a lábára is ráesik az az átkozott valami. Felkiált bár inkább, csak a hirtelen meglepettségtől, de ahogy fájdalom nyilall az amúgy sem stabil lábába, ő maga is hátra esik. *
- Bassza meg! Mostanában mindenki megakar nyomorítani? *kiállt fel és csak azért hálás, hogy nem voltak nála a munkái, hiszen a víz végett mostanra már egészen biztosan tönkrementek volna. Kizárólag ez után veszi észre, hogy valaki beszél hozzá. Az irományai mindig süketen tartják. Azonban, ahogy felpillant egy könnyes arcú nőt lát, ez a látvány pedig halálra rémíti. ~Megsirattam, szép volt! ~*
- Oh, hogy a kurva életbe! Nem akartam kiabálni önnel, kérem bocsásson meg! Nagyon beütötte magát? *Dan noha életében sokszor cselekedett egy tuskó módjára és most is, csak hullanak belőle a szitokszavak, de biztosan nem az az ember, aki így akarna feldúlni egy nőt. Nem számít, hogy most éppen elege van belőlük, előbb meggyőződik a dolgokról, majd az után hisztizhet. Már, ha ez a biztosan nem összeszedett reakció csúfolható meggyőződésnek a másik állapotáról. Közben lepillant az átázott ingére és tovább ront a helyzeten *
- Most úgy nézek ki, mint egy hímringyó. *morogja magának, majd egy apró mosoly szökik az ajkára *
- Még pont a sarkon is vagyunk! *Úgy néz ki még egy szívtörés után is imádja a jó tréfákat. Ekkor azonban fejbe vágja őt a felismerés. ~Ez a nő a sarkon volt. Ha örömlány lenne, csak nem lett volna nála víz! Bár, ha itt lakna.... Miért van nála táska? ~ mielőtt tovább folytathatná az ezen való elmélkedést a másik fivér is megjelenik a kis utcában és mikor mosolyra húzódik az arca a tudós, már tudja, hogy baj van. *
- Üdvözletem kisasszony! Denassol La'rthon vagyok, a La'rthon birtok vezetője. Ez a valószínűleg be nem mutatkozott férfi, akit volt szerencséje megismerni az öcsém Danissol. Mélyen röstellem az itt történeteket, de ha már így történt engedje meg, hogy megkérdezzem... Új a városban nem igaz? Nem lenne szüksége egy munkára? *~Átkozott...~*
- Eszedbe ne... *Az idősebb fivér befogja Dan száját*
- A hölgyet kérdeztem. Jól megfizetnénk. Külön szállás részt tudnék ajánlani és au! *Den meggörnyed és felkiált, félbeszakítva mondandóját. Az őt hasba vágó tudós pedig szóhoz lát *
- Előkelőnek tűnik, de higgye el nem jó ajánlat! Ez a férfi itt fel fog szívódni a ház másik felére, a falakon át egy csomó gyermek zaját hallja és... *félbeszakítják mondandóját*
- Nem lesz semmi dolga! Csak társaságot kéne nyújtania ennek a munkamániásnak itt! Kérdezzen meg bárkit, megbízhatóak vagyunk. *Dan nevetni kezd*
- Társaságot nyújt? A végén azt hiszi szegény nő, hogy örömlányt keresel nekem vagy inkább... már megint én magam hiszem. *A két férfi egymással néz farkasszemet *
- Csak felügyelnie kéne. Vigyen neki enni, érje el, hogy ne dobja ki. Sérült és makacs, nemrég tört el a lába, még biceg. Annyit fizetek amennyit, csak kér. Többet, mint bármely fogadóban keresne. Plusz külön szobát és ételt kap. Kérem! Ha amiatt aggódni, majd megbékél önnel.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*A férfi felfrissülésre vágyott, azt pedig rögtön meg is kapta. Egyenesen mellkason vágva őt egy tálnyi vízzel. Aztán, hogy csak esélye se lehessen panaszkodni, hogy ő nem éppen erre gondolt még a lábára is ráesik az az átkozott valami. Felkiált bár inkább, csak a hirtelen meglepettségtől, de ahogy fájdalom nyilall az amúgy sem stabil lábába, ő maga is hátra esik. *
- Bassza meg! Mostanában mindenki megakar nyomorítani? *kiállt fel és csak azért hálás, hogy nem voltak nála a munkái, hiszen a víz végett mostanra már egészen biztosan tönkrementek volna. Kizárólag ez után veszi észre, hogy valaki beszél hozzá. Az irományai mindig süketen tartják. Azonban, ahogy felpillant egy könnyes arcú nőt lát, ez a látvány pedig halálra rémíti. ~Megsirattam, szép volt! ~*
- Oh, hogy a kurva életbe! Nem akartam kiabálni önnel, kérem bocsásson meg! Nagyon beütötte magát? *Dan noha életében sokszor cselekedett egy tuskó módjára és most is, csak hullanak belőle a szitokszavak, de biztosan nem az az ember, aki így akarna feldúlni egy nőt. Nem számít, hogy most éppen elege van belőlük, előbb meggyőződik a dolgokról, majd az után hisztizhet. Már, ha ez a biztosan nem összeszedett reakció csúfolható meggyőződésnek a másik állapotáról. Közben lepillant az átázott ingére és tovább ront a helyzeten *
- Most úgy nézek ki, mint egy hímringyó. *morogja magának, majd egy apró mosoly szökik az ajkára *
- Még pont a sarkon is vagyunk! *Úgy néz ki még egy szívtörés után is imádja a jó tréfákat. Ekkor azonban fejbe vágja őt a felismerés. ~Ez a nő a sarkon volt. Ha örömlány lenne, csak nem lett volna nála víz! Bár, ha itt lakna.... Miért van nála táska? ~ mielőtt tovább folytathatná az ezen való elmélkedést a másik fivér is megjelenik a kis utcában és mikor mosolyra húzódik az arca a tudós, már tudja, hogy baj van. *
- Üdvözletem kisasszony! Denassol La'rthon vagyok, a La'rthon birtok vezetője. Ez a valószínűleg be nem mutatkozott férfi, akit volt szerencséje megismerni az öcsém Danissol. Mélyen röstellem az itt történeteket, de ha már így történt engedje meg, hogy megkérdezzem... Új a városban nem igaz? Nem lenne szüksége egy munkára? *~Átkozott...~*
- Eszedbe ne... *Az idősebb fivér befogja Dan száját*
- A hölgyet kérdeztem. Jól megfizetnénk. Külön szállás részt tudnék ajánlani és au! *Den meggörnyed és felkiált, félbeszakítva mondandóját. Az őt hasba vágó tudós pedig szóhoz lát *
- Előkelőnek tűnik, de higgye el nem jó ajánlat! Ez a férfi itt fel fog szívódni a ház másik felére, a falakon át egy csomó gyermek zaját hallja és... *félbeszakítják mondandóját*
- Nem lesz semmi dolga! Csak társaságot kéne nyújtania ennek a munkamániásnak itt! Kérdezzen meg bárkit, megbízhatóak vagyunk. *Dan nevetni kezd*
- Társaságot nyújt? A végén azt hiszi szegény nő, hogy örömlányt keresel nekem vagy inkább... már megint én magam hiszem. *A két férfi egymással néz farkasszemet *
- Csak felügyelnie kéne. Vigyen neki enni, érje el, hogy ne dobja ki. Sérült és makacs, nemrég tört el a lába, még biceg. Annyit fizetek amennyit, csak kér. Többet, mint bármely fogadóban keresne. Plusz külön szobát és ételt kap. Kérem! Ha amiatt aggódni, majd megbékél önnel.
770. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-07-23 10:21:36
Üzenet elküldve: 2022-07-23 10:21:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Jó pár órája a város utcácskáit járja már a lakók számára új arc, mely most épp a Polgárnegyedben készül reménytelenül eltévedni. Bárki számára egyértelműen lerí a lányról, hogy új a környéken, mivel a hátára vetett, rendesen megtömött batyuval járkál és turista módjára nézegeti az amúgy nem feltétlenül turista-látványosságnak szánt fércelt házakat. Egyik sikátorról bandukol a következőre, útba ejtve a szélesebb utcákat is, bár nem is reménykedik benne, hogy célját azokban érné el.*
~Hogy fogok én itt lakást találni...?~
*Morfondírozik magában*
~Annyira remek ötleteid tudnak lenni, kislány. Költözz el otthonról, persze, minden előkészület nélkül, persze. Komolyan valamelyik ház tövében fogsz aludni. Kellett ez?~
*Korholja magát, ahogy egyre kilátástalanabbnak találja a próbálkozást is, hogy csak így hirtelen találjon magának valami lyukat, ahol meghúzódhatna legalább egy éjszakára. Nagyot sóhajt, és megáll az egyik ház mellett, az egyik sarkon. Batyuját leengedi válláról a földre, majd felegyenesedik, kicsit megtornáztatja elmacskásodott vállizmait, majd háttal nekitámaszkodik a ház falának.*
~Miért hagytál el engem?~
*Emeli tekintetét az égre, gondolatait rég elvesztett szerelmének címezve.*
~Miért nem tudlak végre elengedni?~
*Tizenhárom év. Ennyi telt el azóta, hogy kedvese nem tért haza a küldetéséről, és Tina még mindig nem képes túllendülni és elfogadni, hogy már nem is fogja őt soha viszontlátni. A gondolatra könnyek szöknek a szemébe, pedig már azt hitte, végképp szárazra sírta őket ennyi év után.*
-Szia néni, miért sírsz?
*Egy gyermek hangja zökkenti ki a gondolati süllyesztőből, melyre, visszatérve a valóságba, tekintetét lefelé irányítja. Gyorsan letörli az időközben kibuggyant könnycseppeket, és szippant egyet az egyébként meglepően tiszta levegőbe.*
-Szia. Én csak... túlzottan elmerültem a gondolataimban.
*Válaszolja a gyermeknek, aki egy rövid pillanatig gondolkodóba esik, majd játszi könnyedséggel tálalja a megoldást.*
-Hát akkor ne gondolkodj ennyit! Hozok neked egy kis vizet, mosd meg az arcod. Nekem is mindig meg kell mosnom az arcom, ha sírtam.
*Vigyorog, majd elrohan, hogy szinte egy percen belül egy kisebb dézsányi vízzel térjen vissza, amit ki tudja, honnan hozott, de két kézzel nyújt Tinának.*
-Tessék néni, a tiéd.
*Mikor Tina elveszi tőle a dézsát, a gyermek megereszt számára még egy széles vigyort, majd kacagva elrohan az utcasarok irányába. Tina egy ideig csak néz utána, felidézve, hogy voltak idők, mikor ő is ilyen gondtalan és vidám volt, majd úgy dönt, kihasználja, hogy kapott egy kis vizet, és leteszi a dézsát a földre, hogy leguggolva hozzá meg tudja mosni az arcát. Inni azért nem mer belőle, tényleg nem tudja, honnan származhat a víz.*
~Vajon merre mehetett?~
*Teszi fel magának a kérdést, miközben egyre csak az utcasarkot nézi, ahol a gyermek eltűnt. Már nem hallja annak kacaját, pedig érzékeny elf fülei elég élesek. Helyette mintha két férfi egyre közeledő vitáját hallaná, ám ebbe nem akar belehallgatózni. Utána kéne mennie a gyermeknek, hátha ő tudna valami kiadó lakást, vagy akár egy istállót, bármit. Kapva kap az ötleten, és feláll, újra hátára veszi batyuját, majd lehajol a dézsáért is, mert feltett szándékában áll az ajándékot visszaadni a gyermeknek. Mikor kezében a vízzel teli dézsával felegyenesedik, indulna is a csöppség után, ám - óh, balsors - egy férfi éppen ebben a pillanatban fordul be, éppen azon az utcasarkon, éppen egyenesen beleütközve Tinába, és az említett vizesedénybe. Az ütközés következtében a dézsa és annak tartalma kifordul a lány kezéből, a víz valószínűleg tetőtől talpig beborítja a másikat, a fa edény pedig sajnálatos módon pont a férfi lábára zuhan. Ami Tinát illeti, a váratlan konfrontációtól hátratántorodik, és mivel nehéz batyuja a vállán lóg, egyensúlyát veszti és a földre esik.*
-Ahhhúú...
*Fűzi a tömör kommentárt az eséshez. Ez valószínűleg fájni fog másnapra. Ám jobban izgatja az ütközés kiváltó oka, így még mindig láthatóan könnyáztatta íriszeit máris az idegenre szegezi.*
-Rendkívül sajnálom, uram, higgye el, nem állt szándékomban...
*Kezdi a magyarázkodást, miközben megpróbál feltápászkodni a földről.*
*Jó pár órája a város utcácskáit járja már a lakók számára új arc, mely most épp a Polgárnegyedben készül reménytelenül eltévedni. Bárki számára egyértelműen lerí a lányról, hogy új a környéken, mivel a hátára vetett, rendesen megtömött batyuval járkál és turista módjára nézegeti az amúgy nem feltétlenül turista-látványosságnak szánt fércelt házakat. Egyik sikátorról bandukol a következőre, útba ejtve a szélesebb utcákat is, bár nem is reménykedik benne, hogy célját azokban érné el.*
~Hogy fogok én itt lakást találni...?~
*Morfondírozik magában*
~Annyira remek ötleteid tudnak lenni, kislány. Költözz el otthonról, persze, minden előkészület nélkül, persze. Komolyan valamelyik ház tövében fogsz aludni. Kellett ez?~
*Korholja magát, ahogy egyre kilátástalanabbnak találja a próbálkozást is, hogy csak így hirtelen találjon magának valami lyukat, ahol meghúzódhatna legalább egy éjszakára. Nagyot sóhajt, és megáll az egyik ház mellett, az egyik sarkon. Batyuját leengedi válláról a földre, majd felegyenesedik, kicsit megtornáztatja elmacskásodott vállizmait, majd háttal nekitámaszkodik a ház falának.*
~Miért hagytál el engem?~
*Emeli tekintetét az égre, gondolatait rég elvesztett szerelmének címezve.*
~Miért nem tudlak végre elengedni?~
*Tizenhárom év. Ennyi telt el azóta, hogy kedvese nem tért haza a küldetéséről, és Tina még mindig nem képes túllendülni és elfogadni, hogy már nem is fogja őt soha viszontlátni. A gondolatra könnyek szöknek a szemébe, pedig már azt hitte, végképp szárazra sírta őket ennyi év után.*
-Szia néni, miért sírsz?
*Egy gyermek hangja zökkenti ki a gondolati süllyesztőből, melyre, visszatérve a valóságba, tekintetét lefelé irányítja. Gyorsan letörli az időközben kibuggyant könnycseppeket, és szippant egyet az egyébként meglepően tiszta levegőbe.*
-Szia. Én csak... túlzottan elmerültem a gondolataimban.
*Válaszolja a gyermeknek, aki egy rövid pillanatig gondolkodóba esik, majd játszi könnyedséggel tálalja a megoldást.*
-Hát akkor ne gondolkodj ennyit! Hozok neked egy kis vizet, mosd meg az arcod. Nekem is mindig meg kell mosnom az arcom, ha sírtam.
*Vigyorog, majd elrohan, hogy szinte egy percen belül egy kisebb dézsányi vízzel térjen vissza, amit ki tudja, honnan hozott, de két kézzel nyújt Tinának.*
-Tessék néni, a tiéd.
*Mikor Tina elveszi tőle a dézsát, a gyermek megereszt számára még egy széles vigyort, majd kacagva elrohan az utcasarok irányába. Tina egy ideig csak néz utána, felidézve, hogy voltak idők, mikor ő is ilyen gondtalan és vidám volt, majd úgy dönt, kihasználja, hogy kapott egy kis vizet, és leteszi a dézsát a földre, hogy leguggolva hozzá meg tudja mosni az arcát. Inni azért nem mer belőle, tényleg nem tudja, honnan származhat a víz.*
~Vajon merre mehetett?~
*Teszi fel magának a kérdést, miközben egyre csak az utcasarkot nézi, ahol a gyermek eltűnt. Már nem hallja annak kacaját, pedig érzékeny elf fülei elég élesek. Helyette mintha két férfi egyre közeledő vitáját hallaná, ám ebbe nem akar belehallgatózni. Utána kéne mennie a gyermeknek, hátha ő tudna valami kiadó lakást, vagy akár egy istállót, bármit. Kapva kap az ötleten, és feláll, újra hátára veszi batyuját, majd lehajol a dézsáért is, mert feltett szándékában áll az ajándékot visszaadni a gyermeknek. Mikor kezében a vízzel teli dézsával felegyenesedik, indulna is a csöppség után, ám - óh, balsors - egy férfi éppen ebben a pillanatban fordul be, éppen azon az utcasarkon, éppen egyenesen beleütközve Tinába, és az említett vizesedénybe. Az ütközés következtében a dézsa és annak tartalma kifordul a lány kezéből, a víz valószínűleg tetőtől talpig beborítja a másikat, a fa edény pedig sajnálatos módon pont a férfi lábára zuhan. Ami Tinát illeti, a váratlan konfrontációtól hátratántorodik, és mivel nehéz batyuja a vállán lóg, egyensúlyát veszti és a földre esik.*
-Ahhhúú...
*Fűzi a tömör kommentárt az eséshez. Ez valószínűleg fájni fog másnapra. Ám jobban izgatja az ütközés kiváltó oka, így még mindig láthatóan könnyáztatta íriszeit máris az idegenre szegezi.*
-Rendkívül sajnálom, uram, higgye el, nem állt szándékomban...
*Kezdi a magyarázkodást, miközben megpróbál feltápászkodni a földről.*
769. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-07-23 00:00:14
Üzenet elküldve: 2022-07-23 00:00:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
- Dan! Nem én tehetek róla, hogy az a nő lelépett! Majd találsz másikat, eddig is annyi próbálkozott, tudod jól! *A híres Denassol La'rthon rendkívül ritka látványt nyújt azzal, hogy a még mindig bicegő öccsét üldözi keresztül a Polgárnegyeden. A tudós ugyanis „kurvára nem akar” beszélni vele. Ránézni arra az elegáns, úriembert játszó arcára meg még inkább nem kíván. Most egyszerűen letudná ütni a férfit vagy bárkit aki az útjába kerül, pedig nyilvánvalóan nem nagy verekvő. Fél életét könyvek felett tölti, nem a harctéren. *
- Gelefogsz betegedni kölyök, ez így nem élet. Írni sem vagy már képes a nyilvánvalóan elfojtott érzelmeidről! *A férfi egy szavak hallatán megtorpan a helyén. Aztán hirtelen és vörösen izzó szemekkel indul meg a bátyja felé *
- Teljesen jól megvoltam míg le nem passzoltál! Egy áttörés szélén álltam, olyan átkozottul elégedetten! Megbecsülést láttam magamat előtt az életben egyszer! És most tudod mit látok? Hogy a fél falu az őrült La'rthon fivérről fog beszélni, akiért milyen kár! Te pedig megint hős leszel! Ha nem hozol ide, ha mást választasz... miért nem tudtál csak valahol máshol dönteni? Olyan nagy dolgokat képes változtatni minden részlet... Minden kurva döntés! És nem tudom az okát! Lehet soha nem is fogom megtudni miért döntött így... Nem akarok mást. Őt akartam. Őt akartam baszd meg! *A férfi kezei remegnek, meggörnyed a valóság alatt, ahogy egyre és egyre többet beszél. Gyűlöl bevallani bármit is, mert mindennél tisztábban látja a helyzetet. Olyan emberi hibákat, összefüggéseket, részleteket ismer és felismer, mint talán az egész városban senki más. Legalábbis ő egészen biztos benne. És képtelen nem észrevenni ezeket. Soha nem hallgat el a feje, sohasem. *
- Tökéletes volt. Okos és egyáltalán nem csendes. Köze sem volt ahhoz a sok nemeshez, akik sose mondtak, még csak nem is gondoltak semmit. Nem akart nekem megfelelni. Nem hitte, hogy a világ, majd neki megfelel. Nem szörnyedt el vagy sértődött meg a kérdéseimen, tüzesen tréfált velem. És rám hozta a frászt. Ám ott volt az után is, hogy felpofozott, hogy segítsen. Volt benne valami olyan gyengéd... Ereje volt és mégis vágyott rám. Legalábbis ezt hittem. * ezeket a szavakat már csak egy mellettük elhaladó hallhatja, csak kettejüknek szólnának, majd a két testvér egy ölelésbe burkolózik, elhagyva az egymás iránti pillanatnyi gátaikat *
- Tudod, hogy soha nem foglak megérteni és lehet mégis elemezned kéne a fejedet, ha arra izgulsz, hogy egy nő megölhet, de szeretlek és most hazamegyünk. *Dan lassan eltávolodik a bátyjától és kihúzza magát *
- Rendben, csak adj egy percet *ezzel befordul a sarkon, hogy még sétáljon egyet *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
- Dan! Nem én tehetek róla, hogy az a nő lelépett! Majd találsz másikat, eddig is annyi próbálkozott, tudod jól! *A híres Denassol La'rthon rendkívül ritka látványt nyújt azzal, hogy a még mindig bicegő öccsét üldözi keresztül a Polgárnegyeden. A tudós ugyanis „kurvára nem akar” beszélni vele. Ránézni arra az elegáns, úriembert játszó arcára meg még inkább nem kíván. Most egyszerűen letudná ütni a férfit vagy bárkit aki az útjába kerül, pedig nyilvánvalóan nem nagy verekvő. Fél életét könyvek felett tölti, nem a harctéren. *
- Gelefogsz betegedni kölyök, ez így nem élet. Írni sem vagy már képes a nyilvánvalóan elfojtott érzelmeidről! *A férfi egy szavak hallatán megtorpan a helyén. Aztán hirtelen és vörösen izzó szemekkel indul meg a bátyja felé *
- Teljesen jól megvoltam míg le nem passzoltál! Egy áttörés szélén álltam, olyan átkozottul elégedetten! Megbecsülést láttam magamat előtt az életben egyszer! És most tudod mit látok? Hogy a fél falu az őrült La'rthon fivérről fog beszélni, akiért milyen kár! Te pedig megint hős leszel! Ha nem hozol ide, ha mást választasz... miért nem tudtál csak valahol máshol dönteni? Olyan nagy dolgokat képes változtatni minden részlet... Minden kurva döntés! És nem tudom az okát! Lehet soha nem is fogom megtudni miért döntött így... Nem akarok mást. Őt akartam. Őt akartam baszd meg! *A férfi kezei remegnek, meggörnyed a valóság alatt, ahogy egyre és egyre többet beszél. Gyűlöl bevallani bármit is, mert mindennél tisztábban látja a helyzetet. Olyan emberi hibákat, összefüggéseket, részleteket ismer és felismer, mint talán az egész városban senki más. Legalábbis ő egészen biztos benne. És képtelen nem észrevenni ezeket. Soha nem hallgat el a feje, sohasem. *
- Tökéletes volt. Okos és egyáltalán nem csendes. Köze sem volt ahhoz a sok nemeshez, akik sose mondtak, még csak nem is gondoltak semmit. Nem akart nekem megfelelni. Nem hitte, hogy a világ, majd neki megfelel. Nem szörnyedt el vagy sértődött meg a kérdéseimen, tüzesen tréfált velem. És rám hozta a frászt. Ám ott volt az után is, hogy felpofozott, hogy segítsen. Volt benne valami olyan gyengéd... Ereje volt és mégis vágyott rám. Legalábbis ezt hittem. * ezeket a szavakat már csak egy mellettük elhaladó hallhatja, csak kettejüknek szólnának, majd a két testvér egy ölelésbe burkolózik, elhagyva az egymás iránti pillanatnyi gátaikat *
- Tudod, hogy soha nem foglak megérteni és lehet mégis elemezned kéne a fejedet, ha arra izgulsz, hogy egy nő megölhet, de szeretlek és most hazamegyünk. *Dan lassan eltávolodik a bátyjától és kihúzza magát *
- Rendben, csak adj egy percet *ezzel befordul a sarkon, hogy még sétáljon egyet *
768. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-07-22 09:23:11
Üzenet elküldve: 2022-07-22 09:23:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Fejvadászok //
*Az újabb szópárbaj kivirágzását háta mögött halva szinte kétségbeesetten segítségkérő tekintettel néz Lillysre, bár amaz jóintelme nem azokat a bölcs szavakat tartalmazza, mint amire várt. Mindegy, csak hagyják abba, vagy utána rendezzék le. Ez a szituáció nem olyannyira különböző a műszaka közben látott konfliktusokhoz a Kalmárban, a probléma mindössze az, hogy nem dobhatja ki egyik pacákot se, mivel már mindketten kint vannak. És kint nem ő irányítja a dolgokat. Mivel már nincs több mondanivalója sötételf barátjához, atyai figyelmet fordít két partneréhez. Ez az atyai figyelem abból áll, hogy a kaszárnyához hasonlóan vészjósló tekintettel szuggerálja a kezét még mindig(!) fegyverén tartó Darkhot, intő szavak nélkül "kérve", hogy a türelmileg végleg fáradó ork közelében kevésbé legyen agresszív. Főleg, hogyha egy nagy feltűnést nélkülözni kötelező munkára készülnek, nem ilyen gesztussal kéne becsörtetniük. Gyldwához most nincs mondanivalója, megadta neki a létfontosságú figyelmeztetést, és már csak rajta múlik, mennyire fog élni vele, már ha túléli ezzel a felingerelt úriemberrel az utat a Kikötőbe.*
- Arról a Sellőházról nem írt a tábla, de ha a Rókalyukban nincsenek, oda is benézhetünk. Jobb biztosra menni. *Csak bízik benne, hogy a vérdíjas tábla nem vezeti őket a rossz házba, de jobb biztosra menni. Hozzászólás nélkül hallgatja végig hollómaszkos partnere ötletét, ami végül is nem sokban különbözik a kaszárnyánál elhangzott javaslattól, tehát nincs ellenére, amit egy laza bólintással is jelez.*
- Tökély'. *Morogja.* - Akkor induljunk. A piac nincs messze. Gondolom tudod mit akarsz venni, Darkh. *Gyldwához fordul.* - Fegyvereket nem találsz a piacon, a kovácsnál pedig nem azonnal kapsz. Sokat kell rá várni, arra pedig nincs időnk. Ha nem törik szét ami most nálad van, azzal kell beélned. De nézz szét velem, ha akarsz.* - Ezen szavak után már nem is pazarol több időt, kidugja fejét a sikátorból hogy meggyőződjön arról, Lillys már messze van, hogy aztán elinduljon az északnyugati irányba, egy remélhetőleg igencsak gyors és problémamentes bevásárlásra.* ~ Talán ellenmérget is kéne vennem, ezzel a krapekkal nem lehet tudni... ~
*Az újabb szópárbaj kivirágzását háta mögött halva szinte kétségbeesetten segítségkérő tekintettel néz Lillysre, bár amaz jóintelme nem azokat a bölcs szavakat tartalmazza, mint amire várt. Mindegy, csak hagyják abba, vagy utána rendezzék le. Ez a szituáció nem olyannyira különböző a műszaka közben látott konfliktusokhoz a Kalmárban, a probléma mindössze az, hogy nem dobhatja ki egyik pacákot se, mivel már mindketten kint vannak. És kint nem ő irányítja a dolgokat. Mivel már nincs több mondanivalója sötételf barátjához, atyai figyelmet fordít két partneréhez. Ez az atyai figyelem abból áll, hogy a kaszárnyához hasonlóan vészjósló tekintettel szuggerálja a kezét még mindig(!) fegyverén tartó Darkhot, intő szavak nélkül "kérve", hogy a türelmileg végleg fáradó ork közelében kevésbé legyen agresszív. Főleg, hogyha egy nagy feltűnést nélkülözni kötelező munkára készülnek, nem ilyen gesztussal kéne becsörtetniük. Gyldwához most nincs mondanivalója, megadta neki a létfontosságú figyelmeztetést, és már csak rajta múlik, mennyire fog élni vele, már ha túléli ezzel a felingerelt úriemberrel az utat a Kikötőbe.*
- Arról a Sellőházról nem írt a tábla, de ha a Rókalyukban nincsenek, oda is benézhetünk. Jobb biztosra menni. *Csak bízik benne, hogy a vérdíjas tábla nem vezeti őket a rossz házba, de jobb biztosra menni. Hozzászólás nélkül hallgatja végig hollómaszkos partnere ötletét, ami végül is nem sokban különbözik a kaszárnyánál elhangzott javaslattól, tehát nincs ellenére, amit egy laza bólintással is jelez.*
- Tökély'. *Morogja.* - Akkor induljunk. A piac nincs messze. Gondolom tudod mit akarsz venni, Darkh. *Gyldwához fordul.* - Fegyvereket nem találsz a piacon, a kovácsnál pedig nem azonnal kapsz. Sokat kell rá várni, arra pedig nincs időnk. Ha nem törik szét ami most nálad van, azzal kell beélned. De nézz szét velem, ha akarsz.* - Ezen szavak után már nem is pazarol több időt, kidugja fejét a sikátorból hogy meggyőződjön arról, Lillys már messze van, hogy aztán elinduljon az északnyugati irányba, egy remélhetőleg igencsak gyors és problémamentes bevásárlásra.* ~ Talán ellenmérget is kéne vennem, ezzel a krapekkal nem lehet tudni... ~
767. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-07-19 22:11:57
Üzenet elküldve: 2022-07-19 22:11:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* A helyzet igazán furcsa Lillyss számára, a csapat ránézésre is bizonytalan, de még nem tudja eldönteni, hogy hol keletkezik ez a probléma. Ukrom szavára csak bólint. *
- Aha, egyedül.
* Zárja le egy ártatlannak tűnő mosollyal. *
- Miattam ne aggódj, tudod rossz pénz sosem vész el.
* Horkant fel, mintha valami hatalmas viccet mondott volna, de utána továbbra is követi a társalgást. Fegyveréről már inkább leveszi a kezét, szükségtelennek találja, bár a lány fenyegető szavai bizonytalanságot ébreszt benne. *
- Áháh!
* Kiált fel, hogy utána szó nélkül hagyja. ~ Szóval ott a szarkavaró. ~ Ukrom vállát jól megpaskolja, de tartja magát, még az kéne, hogy az ork kibillentse, soha nem mosná le magáról a szégyent. *
- Itt inkább úgy látom nektek kellene támogatás.
* Húz egy gonosz mosolyt a szájára. *
- Hé kislány, viselkedj és becsüld meg a szavait a két úriembernek, a rutin meg idővel jön, utána tökön rúghatod őket.
* Kacag fel, nem is gondolja, hogy ezzel érzékeny pontra tapintott a tárgyaló feleknél. Türelmesen meghallgatja a tervet is, ha nem zavarja őket a társasága. *
- Nem hangzik rosszul, de van még mit finomítani rajta. Ukrom vigyázz magadra!
* Maszkját oldalán megkocogtatja épp csak észrevehetően, hogy utána elinduljon ki a sikátorból, ha dulakodásra utaló hangokat hallana, azonnal kivont pengével vissza indul. *
- Sziasztok!
* Int a háta mögé, hogy aztán a tömegben elvesszen. *
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* A helyzet igazán furcsa Lillyss számára, a csapat ránézésre is bizonytalan, de még nem tudja eldönteni, hogy hol keletkezik ez a probléma. Ukrom szavára csak bólint. *
- Aha, egyedül.
* Zárja le egy ártatlannak tűnő mosollyal. *
- Miattam ne aggódj, tudod rossz pénz sosem vész el.
* Horkant fel, mintha valami hatalmas viccet mondott volna, de utána továbbra is követi a társalgást. Fegyveréről már inkább leveszi a kezét, szükségtelennek találja, bár a lány fenyegető szavai bizonytalanságot ébreszt benne. *
- Áháh!
* Kiált fel, hogy utána szó nélkül hagyja. ~ Szóval ott a szarkavaró. ~ Ukrom vállát jól megpaskolja, de tartja magát, még az kéne, hogy az ork kibillentse, soha nem mosná le magáról a szégyent. *
- Itt inkább úgy látom nektek kellene támogatás.
* Húz egy gonosz mosolyt a szájára. *
- Hé kislány, viselkedj és becsüld meg a szavait a két úriembernek, a rutin meg idővel jön, utána tökön rúghatod őket.
* Kacag fel, nem is gondolja, hogy ezzel érzékeny pontra tapintott a tárgyaló feleknél. Türelmesen meghallgatja a tervet is, ha nem zavarja őket a társasága. *
- Nem hangzik rosszul, de van még mit finomítani rajta. Ukrom vigyázz magadra!
* Maszkját oldalán megkocogtatja épp csak észrevehetően, hogy utána elinduljon ki a sikátorból, ha dulakodásra utaló hangokat hallana, azonnal kivont pengével vissza indul. *
- Sziasztok!
* Int a háta mögé, hogy aztán a tömegben elvesszen. *
766. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-07-19 20:10:22
Üzenet elküldve: 2022-07-19 20:10:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* A drámai színjátékot végig nézve kiszáradt könnycsatornákkal fordul a nőstény ork felé. A szavai után csak még jobban ráfeszül a helyzetre, de egy mély sóhaj keretében a szemébe néz a lánynak. *
- Amiket állítasz, azok bőven elegek, hogy itt helyben megöljelek.
* Mondja rezzenéstelen maszkos arccal. Pengéjén továbbra is rajta tartja a kezét, ha hirtelen mozdulatot tenne a nő, azonnal lesújt a mellkasára a mesterkardjával. *
- Mindenkinek megvan a maga tehetsége, valaki intelligens, valaki pedig erős.
* Egy kis szünetet hagyva a falhoz hátrál, de továbbra is fegyvere markolatát szorongatja. *
- Hagyd, hogy mi tervezzük meg a megbízást, és tedd azt amihez értesz. Nincs szükség felesleges ellenségeskedésre.
* Illidary csak a helyszín miatt fogja vissza magát, de a legszívesebben már a lányt kivéreztette volna. ~ Elengedni már biztos nem foglak. ~ *
- Nem állítottam semmi sértőt, szimplán jeleztem, hogy szükségtelen szemtől szemben harcolnunk három kifejlett orkal szemben. Te arra dühödtél fel, hogy ostobaságnak neveztem, és magadra vetted. De ezt nem rád mondtam, szimplán általánosítottam.
* NIncs szándékában biztatnia a lányt, de már nagyon túl lenne a felesleges közjátékon. Egy újabb sóhaj keretében egy kicsit megbillenti a fejét, hogy aztán a száját is elhagyja néhány szó. *
- De ha erre van szükséged, akkor kérlek bocsásd meg nyílt szavúságom. Megkérnélek, hogy a továbbiakban ne vedd fel sértésnek mindent, amit mondok.
* Egy pillanatra a kereskedőház párosára néz, de utána továbbra is Gyldwán tartja a szemét. *
- Ukrom, megkérhetnélek, hogy támogass ebben és végre kezdjük el a felkészülést? Senkinek nem kedvez a felesleges ácsorgás.
* A holló maszkos férfi tisztában van vele, hogy még mindig nem beszélték át a tervet, de ahhoz először kénytelenek ezen túl lenni. Ha mindenki végre lenyugodott, akkor int a többiek felé. *
- Nos, ha nem haragszotok akkor felvezetnék egy lehetőséget, ha mindenkinek megfelel.
* Újra Gyldwa felé fordítja maszkját, ha a lány rábólint, akkor bele is kezd. *
- Két fogadó is van a környéken, a sellőházban gyakran járnak kelnek az ügyfelek, így ott a pultosok lefizetésével is tudunk információt szerezni, nem csak a Rumos Rókalyuk van ott. Természetesen ha ott iszogatnak, akkor a legegyszerűbb módszer lenne, ha ti leitatnátok őket.
* Tudja, hogy ez a terv több sebből is vérzik, de ha hagyják akkor elmagyarázza számukra. Egy mélyebb levegőt vesz, hogy kicsit lerészletezze számukra. *
- Ti orkok vagytok, és mellesleg eléggé marcona kinézetűek, könnyedén eltudtok vegyülni mellettük. Bementek, iszogattok valami könnyedet, és amikor megjelennek a hagyományaitok és a törzsek szabályaival társalgást kezdeményeztek.
* Újra végignéz a társaságon, ha továbbra is figyelmesen hallgatják őt, akkor folytatja is. *
- Elmondjátok nekik, hogy zsoldosok vagytok, de mostanában a kereskedők nem akarnak eleget fizetni a munkákért. Feltételezem, hogy valamivel tesztelni fognak titeket, de utána szabad az út feléjük. Az út alatt kitalálunk egy bonyodalmas problémát a kereskedőkkel szemben, hogy könnyebben eladhassátok magatokat.
* Valahol szerencsés véletlen, hogy a banditák és a partnere is egyben orkok, jobban megkönnyíti a helyzetüket, mint ahogy elvárhatná. De az ördög sosem alszik, főleg nem az istenek. *
- Természetesen öklözésre kellene felkészülnötök, mivel a rumosban ökölharcot is szoktak rendezni. Ha pedig elnyeritek a bizalmukat és elindultok velük, akkor én követlek titeket, és az egyiket gyorsan kiiktatjuk, hogy emberhátrányba kerüljenek azonnal.
* Újra rájuk néz, mostanában nem valami jó az emberek kiismerésében, de reméli, hogy valami érzelmet letud róluk olvasni. *
- Mit szóltok hozzá? Tudom még van mit ezen átbeszélni, de nagyjából érthető szerintem. Ha pedig kerülik a társaságotokat, akkor verekedést kezdeményeztek és aközben intézzük el őket.
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* A drámai színjátékot végig nézve kiszáradt könnycsatornákkal fordul a nőstény ork felé. A szavai után csak még jobban ráfeszül a helyzetre, de egy mély sóhaj keretében a szemébe néz a lánynak. *
- Amiket állítasz, azok bőven elegek, hogy itt helyben megöljelek.
* Mondja rezzenéstelen maszkos arccal. Pengéjén továbbra is rajta tartja a kezét, ha hirtelen mozdulatot tenne a nő, azonnal lesújt a mellkasára a mesterkardjával. *
- Mindenkinek megvan a maga tehetsége, valaki intelligens, valaki pedig erős.
* Egy kis szünetet hagyva a falhoz hátrál, de továbbra is fegyvere markolatát szorongatja. *
- Hagyd, hogy mi tervezzük meg a megbízást, és tedd azt amihez értesz. Nincs szükség felesleges ellenségeskedésre.
* Illidary csak a helyszín miatt fogja vissza magát, de a legszívesebben már a lányt kivéreztette volna. ~ Elengedni már biztos nem foglak. ~ *
- Nem állítottam semmi sértőt, szimplán jeleztem, hogy szükségtelen szemtől szemben harcolnunk három kifejlett orkal szemben. Te arra dühödtél fel, hogy ostobaságnak neveztem, és magadra vetted. De ezt nem rád mondtam, szimplán általánosítottam.
* NIncs szándékában biztatnia a lányt, de már nagyon túl lenne a felesleges közjátékon. Egy újabb sóhaj keretében egy kicsit megbillenti a fejét, hogy aztán a száját is elhagyja néhány szó. *
- De ha erre van szükséged, akkor kérlek bocsásd meg nyílt szavúságom. Megkérnélek, hogy a továbbiakban ne vedd fel sértésnek mindent, amit mondok.
* Egy pillanatra a kereskedőház párosára néz, de utána továbbra is Gyldwán tartja a szemét. *
- Ukrom, megkérhetnélek, hogy támogass ebben és végre kezdjük el a felkészülést? Senkinek nem kedvez a felesleges ácsorgás.
* A holló maszkos férfi tisztában van vele, hogy még mindig nem beszélték át a tervet, de ahhoz először kénytelenek ezen túl lenni. Ha mindenki végre lenyugodott, akkor int a többiek felé. *
- Nos, ha nem haragszotok akkor felvezetnék egy lehetőséget, ha mindenkinek megfelel.
* Újra Gyldwa felé fordítja maszkját, ha a lány rábólint, akkor bele is kezd. *
- Két fogadó is van a környéken, a sellőházban gyakran járnak kelnek az ügyfelek, így ott a pultosok lefizetésével is tudunk információt szerezni, nem csak a Rumos Rókalyuk van ott. Természetesen ha ott iszogatnak, akkor a legegyszerűbb módszer lenne, ha ti leitatnátok őket.
* Tudja, hogy ez a terv több sebből is vérzik, de ha hagyják akkor elmagyarázza számukra. Egy mélyebb levegőt vesz, hogy kicsit lerészletezze számukra. *
- Ti orkok vagytok, és mellesleg eléggé marcona kinézetűek, könnyedén eltudtok vegyülni mellettük. Bementek, iszogattok valami könnyedet, és amikor megjelennek a hagyományaitok és a törzsek szabályaival társalgást kezdeményeztek.
* Újra végignéz a társaságon, ha továbbra is figyelmesen hallgatják őt, akkor folytatja is. *
- Elmondjátok nekik, hogy zsoldosok vagytok, de mostanában a kereskedők nem akarnak eleget fizetni a munkákért. Feltételezem, hogy valamivel tesztelni fognak titeket, de utána szabad az út feléjük. Az út alatt kitalálunk egy bonyodalmas problémát a kereskedőkkel szemben, hogy könnyebben eladhassátok magatokat.
* Valahol szerencsés véletlen, hogy a banditák és a partnere is egyben orkok, jobban megkönnyíti a helyzetüket, mint ahogy elvárhatná. De az ördög sosem alszik, főleg nem az istenek. *
- Természetesen öklözésre kellene felkészülnötök, mivel a rumosban ökölharcot is szoktak rendezni. Ha pedig elnyeritek a bizalmukat és elindultok velük, akkor én követlek titeket, és az egyiket gyorsan kiiktatjuk, hogy emberhátrányba kerüljenek azonnal.
* Újra rájuk néz, mostanában nem valami jó az emberek kiismerésében, de reméli, hogy valami érzelmet letud róluk olvasni. *
- Mit szóltok hozzá? Tudom még van mit ezen átbeszélni, de nagyjából érthető szerintem. Ha pedig kerülik a társaságotokat, akkor verekedést kezdeményeztek és aközben intézzük el őket.
765. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-07-19 17:52:13
Üzenet elküldve: 2022-07-19 17:52:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Gyldwa dühe kezd elszállni, és helyébe valami egészen más költözik. Ő maga sem tudja igazán megfogalmazni mi az, bár szerencsére senki sem kéri tőle ezt, így ezt megúszta, mondhatni.*
-Nem értem miért beszéltek úgy, mintha ti ketten lennétek a munkaadóim és nem az, aki a vérdíjat kitűzte az orkokra. De nagyságos urak vagytok hogy megengeditek hogy maradjak. Ha ugráltatni akartok akkor egyetek kukacot. A kikötőig odatalálok egyedül is, aztán megfizetek két zsoldost hogy segítsenek elkapni őket. Vagy míg nem figyeltek elorzom a zsákmányt.
*Dacosan rántja meg a vállát, valójában nem tenné meg ezt, de a fiatal lányokra jellemző sértettség dolgozik benne. Blöfföl, ha úgy tetszik.*
-Csak az igazság? Miféle igazság az, hogy én egy szajha vagyok? Hm? És még fenyegetsz is? Szégyelld magad te nagy buta tök! Így tanított az édesanyád?
*Rosszallóan csóválja meg a fejét. Közben jobban látja az újonnan érkezőt is, Gyldwának egészen tetszik a megjelenése, szépnek találja a nőt, ahogy az bánik magával. Neki ehhez sosem lenne elég türelme. Valamit beszél Ukrommal, de az ork lánynak fogalma sincs hogy miről lehet szó, pontosabban nem érti. Úgy véli hogy ismerhetik egymást, de a kereskedőház, meg valamiféle küldetés számára nem tartogatnak sok mondanivalót. Különösebben nem is érdekli, hisz ha rá tartozna neki mondanák ugye.*
-Betársulok és segítek, veszek egy íjat is a másik helyett, megmutatom a kikötőt is és hozzáteszem a magamét a tervhez , _ha_ bocsánatot kér. Máskülönben már itt sem vagyok.
*Az látszik rajta, hogy most komolyan beszél.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Gyldwa dühe kezd elszállni, és helyébe valami egészen más költözik. Ő maga sem tudja igazán megfogalmazni mi az, bár szerencsére senki sem kéri tőle ezt, így ezt megúszta, mondhatni.*
-Nem értem miért beszéltek úgy, mintha ti ketten lennétek a munkaadóim és nem az, aki a vérdíjat kitűzte az orkokra. De nagyságos urak vagytok hogy megengeditek hogy maradjak. Ha ugráltatni akartok akkor egyetek kukacot. A kikötőig odatalálok egyedül is, aztán megfizetek két zsoldost hogy segítsenek elkapni őket. Vagy míg nem figyeltek elorzom a zsákmányt.
*Dacosan rántja meg a vállát, valójában nem tenné meg ezt, de a fiatal lányokra jellemző sértettség dolgozik benne. Blöfföl, ha úgy tetszik.*
-Csak az igazság? Miféle igazság az, hogy én egy szajha vagyok? Hm? És még fenyegetsz is? Szégyelld magad te nagy buta tök! Így tanított az édesanyád?
*Rosszallóan csóválja meg a fejét. Közben jobban látja az újonnan érkezőt is, Gyldwának egészen tetszik a megjelenése, szépnek találja a nőt, ahogy az bánik magával. Neki ehhez sosem lenne elég türelme. Valamit beszél Ukrommal, de az ork lánynak fogalma sincs hogy miről lehet szó, pontosabban nem érti. Úgy véli hogy ismerhetik egymást, de a kereskedőház, meg valamiféle küldetés számára nem tartogatnak sok mondanivalót. Különösebben nem is érdekli, hisz ha rá tartozna neki mondanák ugye.*
-Betársulok és segítek, veszek egy íjat is a másik helyett, megmutatom a kikötőt is és hozzáteszem a magamét a tervhez , _ha_ bocsánatot kér. Máskülönben már itt sem vagyok.
*Az látszik rajta, hogy most komolyan beszél.*
764. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-07-18 10:21:42
Üzenet elküldve: 2022-07-18 10:21:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Fejvadászok //
- Nem mész a kaszárnyába. *Morog a háta mögé az aggasztó kijelentést hallva.* - Csak ne vágd az öklöd senkibe, főleg nem ott, ahova mennénk. A legkevesebb bajod az lesz, ha visszaütnek. *Bár nem épp egy olyan csávótól kell a lánynak hallania, aki puszta jelenlétével is képes kétszer meggondoltatni az emberekkel, mielőtt valami olyat tennének, amit hamar megbánnának (elvégre ez a munkája), de valakitől csak hallania kell. Darkh, még ha nem is támogatja, legalább nem kergeti el a vadászatból ork fajtársát, ami kifejezetten nagy megkönnyebbülést vált ki Ukromból, még ha nehéz is látni most pozitív érzelmeket szinte alig mutató arcán. Talán saját jutalma megosztásával enyhíteni tudná a szíveket, ő amúgy sem a pénz miatt vállalja ezt.
Sajnos humorérzékét az őröknél hagyta a kaszárnyánál, így egyre ráncosodó homlokából ki lehet sejteni, hogy nem értékeli, hogy Lillys tovább üti a vasat, de attól még némán tűri.* ~ Mi lenne az a megbízás? ~ *Kérdi tekintete. Nem próbálja levenni magáról a mélységi kezét, nincs kedve még egy potenciális haragtartót szerezni.
A hírt hallva hátralép egyet (már amennyire hátra tud, nem nagy helyen vannak), és nyelvével csettint.* - Pont most?! *Sziszegi fogain keresztül. Az eddigi összes nap helyett, míg a Kalmárban szoborként gyűjtötte a port, inkább pont azon a napon, mikor kimozdulna innen egy "gyors" (Csak nincs olyan messze az a Kikötő, nem?!) fejgyűjtésre? Kezét már saját arcára csapta, de most legszívesebben a falba verné azt.*
- Egyedül..? *Érkezik a kimentés. Fejét két partnere felé fordítja, hogy aztán tekintete megint Lillys felé térjen vissza, majd újra a párosra néz, és vissza* ~ ...Lógok? ~ *Az eddig magabiztos orkon most rettenetes kételkedés uralkodik. Száját időközönkét szólásra nyitja, hogy egy hang se jöjjön ki torkán. Több minden van, ami miatt sötétbőrű társával kelljen tartson, és majdnem ugyanannyi, hogy Gyldwával és Darkh-al teljesítse ezt a kis küldetést. Ahogy végül látja munkatársát távolodni, visszajönnek a szavak Ukromba, ahogy végül döntésre jut. Gyorsan bepótolja a kettejük között keletkezett távolságot, majd közel hajolva szinte a fülébe súgja a szavakat:*
- Ne ölesd meg magad, nemsokára követlek. És köszönöm. *Hálásan bólint, orkosan megpaskolja a másik vállát, majd visszafordul két vadásztársához.* A Kikötő után látnotok se kell egymást, úgyhogy ezt eresszétek el. Ha nem akarunk egész nap a városban maradni, most indulnunk kéne a piachoz; csapatban vagy egyedül, nem érdekel; Darkh, gondolom tudod mit akarsz venni. Gyldwa, ha nincs elég aranyad, kölcsönadok. Az úton lesz időnk tovább beszélni a tervről, elég hosszú lesz az. Bármi, amit kihagytam?
- Nem mész a kaszárnyába. *Morog a háta mögé az aggasztó kijelentést hallva.* - Csak ne vágd az öklöd senkibe, főleg nem ott, ahova mennénk. A legkevesebb bajod az lesz, ha visszaütnek. *Bár nem épp egy olyan csávótól kell a lánynak hallania, aki puszta jelenlétével is képes kétszer meggondoltatni az emberekkel, mielőtt valami olyat tennének, amit hamar megbánnának (elvégre ez a munkája), de valakitől csak hallania kell. Darkh, még ha nem is támogatja, legalább nem kergeti el a vadászatból ork fajtársát, ami kifejezetten nagy megkönnyebbülést vált ki Ukromból, még ha nehéz is látni most pozitív érzelmeket szinte alig mutató arcán. Talán saját jutalma megosztásával enyhíteni tudná a szíveket, ő amúgy sem a pénz miatt vállalja ezt.
Sajnos humorérzékét az őröknél hagyta a kaszárnyánál, így egyre ráncosodó homlokából ki lehet sejteni, hogy nem értékeli, hogy Lillys tovább üti a vasat, de attól még némán tűri.* ~ Mi lenne az a megbízás? ~ *Kérdi tekintete. Nem próbálja levenni magáról a mélységi kezét, nincs kedve még egy potenciális haragtartót szerezni.
A hírt hallva hátralép egyet (már amennyire hátra tud, nem nagy helyen vannak), és nyelvével csettint.* - Pont most?! *Sziszegi fogain keresztül. Az eddigi összes nap helyett, míg a Kalmárban szoborként gyűjtötte a port, inkább pont azon a napon, mikor kimozdulna innen egy "gyors" (Csak nincs olyan messze az a Kikötő, nem?!) fejgyűjtésre? Kezét már saját arcára csapta, de most legszívesebben a falba verné azt.*
- Egyedül..? *Érkezik a kimentés. Fejét két partnere felé fordítja, hogy aztán tekintete megint Lillys felé térjen vissza, majd újra a párosra néz, és vissza* ~ ...Lógok? ~ *Az eddig magabiztos orkon most rettenetes kételkedés uralkodik. Száját időközönkét szólásra nyitja, hogy egy hang se jöjjön ki torkán. Több minden van, ami miatt sötétbőrű társával kelljen tartson, és majdnem ugyanannyi, hogy Gyldwával és Darkh-al teljesítse ezt a kis küldetést. Ahogy végül látja munkatársát távolodni, visszajönnek a szavak Ukromba, ahogy végül döntésre jut. Gyorsan bepótolja a kettejük között keletkezett távolságot, majd közel hajolva szinte a fülébe súgja a szavakat:*
- Ne ölesd meg magad, nemsokára követlek. És köszönöm. *Hálásan bólint, orkosan megpaskolja a másik vállát, majd visszafordul két vadásztársához.* A Kikötő után látnotok se kell egymást, úgyhogy ezt eresszétek el. Ha nem akarunk egész nap a városban maradni, most indulnunk kéne a piachoz; csapatban vagy egyedül, nem érdekel; Darkh, gondolom tudod mit akarsz venni. Gyldwa, ha nincs elég aranyad, kölcsönadok. Az úton lesz időnk tovább beszélni a tervről, elég hosszú lesz az. Bármi, amit kihagytam?
763. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-07-17 11:34:39
Üzenet elküldve: 2022-07-17 11:34:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
* Ukrom drámain idegösszeomlást színlelve lép a formás fenekű mélységi mellé. Egy szolid mosoly keretében fegyveréről leveszi a kezét. ~ Nincs okom, hogy ne higgyek neki. ~ Oldalához lépve belekarol a mogorva ork vállába. *
- Rá se ránts, ilyen az élet. Akkor most hívjam az őrséget, hogy nőt zaklatsz vagy meghallgatsz?
* Mosolyodik el gúnyosan, hogy utána levegye róla a kezét, és Illidary felé forduljon. *
- Sajnálom, de nem csatlakozhatok hozzátok, megbízásom van, ami miatt ezt a perverz orkot kellett felkeresnem.
* A mosolya továbbra is széles, ami illik bájos arcberendezéséhez. Újra meglapogatja Ukrom vállát, hogy utána az arcára komoly ábrázatot erőltessen. *
- Aztyan megbízott minket egy komolyabb munkával, de erről nem mondhatok itt többet.
* Gyldwára tekint gyorsan, hogy ezzel utalást küldjön, de utána csak egy lágy mosolyt vesz fel, ami inkább hátborzongatóan hat. *
- Semmi baj, menjetek. Egyedül is elintézem a munkát, ne aggódjatok.
* Mondja a többieknek, de még nem távozik, szimplán belenéz azokba az értetlen szemekbe. *
- Ukrom, máskor kérezkedj el a kereskedőháztól, mert ezért elbocsáthatnak téged.
* Jobb kezét határozottan a levegőbe emeli. *
- A holló maszkos úriembernek köszönd és a saját kedvességednek.
* Kezét letéve halkan a fülébe súgja. *
- Lógsz nekem, egyedül megcsinálom. Vigyázz a holló maszkosra, az ő barátsága többet ér, mint azt gondolnád. Egy csapat vagyunk, bíznunk kell egymásban.
* Tisztában van vele Lillyss, hogy nem illik társaságban sugdolózni, ezért gyorsan hátrálni is kezd, hogy utána újra meglapogassa a vállát a férfinek. Fontos számára a kereskedőház, de ugyanúgy a hollómaszkossal sem szándékozik újat húzni, Ukrom a partnere, és minden csapattárs, ő rá is családtagként tekint. *
* Ukrom drámain idegösszeomlást színlelve lép a formás fenekű mélységi mellé. Egy szolid mosoly keretében fegyveréről leveszi a kezét. ~ Nincs okom, hogy ne higgyek neki. ~ Oldalához lépve belekarol a mogorva ork vállába. *
- Rá se ránts, ilyen az élet. Akkor most hívjam az őrséget, hogy nőt zaklatsz vagy meghallgatsz?
* Mosolyodik el gúnyosan, hogy utána levegye róla a kezét, és Illidary felé forduljon. *
- Sajnálom, de nem csatlakozhatok hozzátok, megbízásom van, ami miatt ezt a perverz orkot kellett felkeresnem.
* A mosolya továbbra is széles, ami illik bájos arcberendezéséhez. Újra meglapogatja Ukrom vállát, hogy utána az arcára komoly ábrázatot erőltessen. *
- Aztyan megbízott minket egy komolyabb munkával, de erről nem mondhatok itt többet.
* Gyldwára tekint gyorsan, hogy ezzel utalást küldjön, de utána csak egy lágy mosolyt vesz fel, ami inkább hátborzongatóan hat. *
- Semmi baj, menjetek. Egyedül is elintézem a munkát, ne aggódjatok.
* Mondja a többieknek, de még nem távozik, szimplán belenéz azokba az értetlen szemekbe. *
- Ukrom, máskor kérezkedj el a kereskedőháztól, mert ezért elbocsáthatnak téged.
* Jobb kezét határozottan a levegőbe emeli. *
- A holló maszkos úriembernek köszönd és a saját kedvességednek.
* Kezét letéve halkan a fülébe súgja. *
- Lógsz nekem, egyedül megcsinálom. Vigyázz a holló maszkosra, az ő barátsága többet ér, mint azt gondolnád. Egy csapat vagyunk, bíznunk kell egymásban.
* Tisztában van vele Lillyss, hogy nem illik társaságban sugdolózni, ezért gyorsan hátrálni is kezd, hogy utána újra meglapogassa a vállát a férfinek. Fontos számára a kereskedőház, de ugyanúgy a hollómaszkossal sem szándékozik újat húzni, Ukrom a partnere, és minden csapattárs, ő rá is családtagként tekint. *
762. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-07-16 14:11:48
Üzenet elküldve: 2022-07-16 14:11:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
* Az ork szavaira szemöldöke meg-megrándul, de szótlanul hagyja a közjátékot.
~ Én ezzel? Nem vagyok ennyire elkeseredve. ~
Valahol érti Ukrom elképzelését, mélyen legbelül talán még helyesli is, de egyenlőre nem tudja eldönteni, hogy megéri-e a kockázatot a lány. *
- Ha még kell is, és haszna lenne a leitatásban, megbízhatatlan viselkedésileg.
* Gyldwának is megvan a sajátos véleménye a helyzettel szemben, amit meg is oszt velük. *
- Nem zavar téged, hogy tényleges sértés nem történt? Ha az igazság fáj, akkor nagyon sajnálom. Ha pedig újra megpróbálod, megígérem, hogy az lesz az utolsó levegővételed.
* A mélységi kezét a fegyver markolatán tartja, tekintetével mélyen bele réved az előtte álló ork szemeibe. Illidary továbbra is igaznak véli az állítását, de egy nagyobb sóhaj keretében feléjük fordul. *
- Gyldwa maradj tőlem, de megkérnélek, hogy a döntéseinket és a tervet fogadd el. Ezenkívül pedig ne legyél meggondolatlan.
* Az ismerős hangra fel is kapja a fejét, és egy határozott mosollyal a szeme felcsillan. Ukrom bátran lép a mélységi felé, és szavai őszintén hatnak.
~ Talán vele átbillenthetnénk ezen a nyomorúságos pillanaton. ~ *
- Lillyss szabad vagy? Egy megbízásra nincs kedved beugrani?
* Kérdezi tőle Illidary, de a kérdést általánosan teszi fel a többiek társaságában.
~ A látottak alapján Ukrommal lehet dolga, de majd kiderül. ~
A holló maszkos férfi néhány lépés távolságot tart a falnak támaszkodó orkal szemben.
~ Minél nagyobb a távolság, annál jobb. ~
Nem hiszi, hogy probléma lesz Lillyssel, de az élet kiszámíthatatlan. *
* Az ork szavaira szemöldöke meg-megrándul, de szótlanul hagyja a közjátékot.
~ Én ezzel? Nem vagyok ennyire elkeseredve. ~
Valahol érti Ukrom elképzelését, mélyen legbelül talán még helyesli is, de egyenlőre nem tudja eldönteni, hogy megéri-e a kockázatot a lány. *
- Ha még kell is, és haszna lenne a leitatásban, megbízhatatlan viselkedésileg.
* Gyldwának is megvan a sajátos véleménye a helyzettel szemben, amit meg is oszt velük. *
- Nem zavar téged, hogy tényleges sértés nem történt? Ha az igazság fáj, akkor nagyon sajnálom. Ha pedig újra megpróbálod, megígérem, hogy az lesz az utolsó levegővételed.
* A mélységi kezét a fegyver markolatán tartja, tekintetével mélyen bele réved az előtte álló ork szemeibe. Illidary továbbra is igaznak véli az állítását, de egy nagyobb sóhaj keretében feléjük fordul. *
- Gyldwa maradj tőlem, de megkérnélek, hogy a döntéseinket és a tervet fogadd el. Ezenkívül pedig ne legyél meggondolatlan.
* Az ismerős hangra fel is kapja a fejét, és egy határozott mosollyal a szeme felcsillan. Ukrom bátran lép a mélységi felé, és szavai őszintén hatnak.
~ Talán vele átbillenthetnénk ezen a nyomorúságos pillanaton. ~ *
- Lillyss szabad vagy? Egy megbízásra nincs kedved beugrani?
* Kérdezi tőle Illidary, de a kérdést általánosan teszi fel a többiek társaságában.
~ A látottak alapján Ukrommal lehet dolga, de majd kiderül. ~
A holló maszkos férfi néhány lépés távolságot tart a falnak támaszkodó orkal szemben.
~ Minél nagyobb a távolság, annál jobb. ~
Nem hiszi, hogy probléma lesz Lillyssel, de az élet kiszámíthatatlan. *
761. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-07-16 07:51:42
Üzenet elküldve: 2022-07-16 07:51:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
*Gyldwa készségesen követi Ukromot a sikátorba, és habár érzi annak feszültségét, úgy érzi ez nem neki szól, hisz miért is szólna neki? Talán szerinte rendben lenne hogy csak úgy ócsárolja őt valaki és nagyokat bólogatva még örülne is neki? Ezt nem hiszi az ork lány, persze könnyen meglehet hogy az egész helyzetet rossz szemszögből nézi, de ezt ő sosem fogja megtudni. Legfeljebb ha megél még pár évet, idősödik és érik, és utána gondol vissza erre. De ez a jövő zenéje. Jelenleg a sikátorba megy és hallgatja az ork szavait.*
-Azt képzelem, hogyha így beszélsz velem, akkor kapsz még egy monoklit hogy párban legyenek. Ilyen nehéz normálisnak lenni másokkal? Az zavar hogy ork vagyok? Vagy hogy lány? Egy rossz szót nem szóltam neked, és rögtön úgy viselkedsz mintha legalább az apám lennél.
*Rosszallóan csóválja meg a fejét a maszkos felé, és a hangja nem már nem dühös, sokkal inkább amolyan csalódott.*
-Talán igazatok van. Sajnálom hogy ehhez folyamodtam, jobb lesz ha bemegyek a kaszárnyába és inkább jelentem a becsületsértést, meg a testi erőszakot is amit elkövettem. Így lesz a legjobb. Igen. Legalább tiszta lesz a lelkiismeretem.
*Az hiányzik még neki, hogy később meggyűljön a baja a törvénnyel. Ekkor érkezhet egy másik furcsa szerzet, egy nő lehet de nem látja igazán egyelőre, csak a hangját hallja. Úgy veszi ki, hogy ismerheti mindkettőt. De mivel nem neki szóltak, csöndben marad és az egyik falhoz dől, hogy kicsit megigazítsa a ruháját amit esetleg Illidary szerencsétlen próbálkozása összegyűrhetett.*
*Gyldwa készségesen követi Ukromot a sikátorba, és habár érzi annak feszültségét, úgy érzi ez nem neki szól, hisz miért is szólna neki? Talán szerinte rendben lenne hogy csak úgy ócsárolja őt valaki és nagyokat bólogatva még örülne is neki? Ezt nem hiszi az ork lány, persze könnyen meglehet hogy az egész helyzetet rossz szemszögből nézi, de ezt ő sosem fogja megtudni. Legfeljebb ha megél még pár évet, idősödik és érik, és utána gondol vissza erre. De ez a jövő zenéje. Jelenleg a sikátorba megy és hallgatja az ork szavait.*
-Azt képzelem, hogyha így beszélsz velem, akkor kapsz még egy monoklit hogy párban legyenek. Ilyen nehéz normálisnak lenni másokkal? Az zavar hogy ork vagyok? Vagy hogy lány? Egy rossz szót nem szóltam neked, és rögtön úgy viselkedsz mintha legalább az apám lennél.
*Rosszallóan csóválja meg a fejét a maszkos felé, és a hangja nem már nem dühös, sokkal inkább amolyan csalódott.*
-Talán igazatok van. Sajnálom hogy ehhez folyamodtam, jobb lesz ha bemegyek a kaszárnyába és inkább jelentem a becsületsértést, meg a testi erőszakot is amit elkövettem. Így lesz a legjobb. Igen. Legalább tiszta lesz a lelkiismeretem.
*Az hiányzik még neki, hogy később meggyűljön a baja a törvénnyel. Ekkor érkezhet egy másik furcsa szerzet, egy nő lehet de nem látja igazán egyelőre, csak a hangját hallja. Úgy veszi ki, hogy ismerheti mindkettőt. De mivel nem neki szóltak, csöndben marad és az egyik falhoz dől, hogy kicsit megigazítsa a ruháját amit esetleg Illidary szerencsétlen próbálkozása összegyűrhetett.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2020-2039