//Dreni//
*Azt, hogy ő fura azt csak megmosolyogja, majd hümmentve von vállat. Ezzel tisztában volt és tisztában is van. Talán pont ezért kerültek ilyen hirtelen és szokatlan mód össze. Nem úgy, mint ahogy a nagyok csinálják. A fogadóban "véletlenül" egymásba gabalyodva. Mert az egyik szépnek látta a másikat vagy a másik erősnek és izmosnak az egyiket. Hanem azért mert a lány... hát furának, de ezzel szemben érdekesnek találta a fiút. Olyannak, amilyen ő is. Leszámítva persze az érdekeset. Mert Gyzi talán pont nem visel magán semmi érdekeset. Inkább furát. Ezt persze megerősíti Dren is, amin nem is botránkozik meg. Miért is tenné?*
- Te is.
*Jegyzi meg őszintén, de nem bántásból. Örül neki, hogy a fiút ő is furának titulálhatja, mert így nem érzi magát annyira másnak. Az a puszi is tán épp ezért került a másik arcára. Még sosem adott senkinek ilyet. Épp ilyen helyzetekre rakta félre. Olyannak, aki szimpatikus.*
- Tudod egyszer sarokba szorítottak. Kaptam pár aranyat azért mert egész nap ganéztam az egyik bácsi állatai alatt. Takarítottam őket, adtam enni, hordtam friss vizet.
*Sóhajt fel halkan, ahogy eszébe jut az a hosszú nap.*
- Nem volt sok arany, de azt szorongatva indultam... haza.
*Húzza el kicsit a száját, mert akkor is ugyan azt jelentette a haza, mint most. Egy lyukat, ahol éppen meg tud bújni.*
- Egy nővel és egy férfival laktam ott, akik el akarták venni azt a keveset is. Én nem akartam engedni, de akkor sem voltam erősebb, mint most.
*Sóhajtva simít ingen keresztül a vállára, ahol most is hordja annak az estének az emlékét. Ami csoda, hogy nem vitte el a túlvilágra.*
- Meg volt még egy fiú. Pár évvel idősebb, mint én. Azt mondta tetszek neki, de nekem ő nem. De nem érdekelte. Nagyjából megúsztam azt is, de egyiket sem emlék nélkül. A fiúk gonoszak.
*Sóhajtva simít át az oldalára, majd a búskomor arcból felderülve mosolyodik el szélesen.*
- Te nem tűnsz olyannak.
*Ezzel igyekszik magyarázatot adni a kérdő tekintetet látva. Bár azt sosem fogja tudni rendesen elmagyarázni, hogy mindezek ellenére mégis hogy tud ilyen közvetlen lenni. Talán a naivsága. Vagy az, hogy már unja, hogy mindig fél.*
- Tudom, hogy neked van igazad. Ha óvatos vagy, akkor kisebb eséllyel bántanak. Csak én már unom, hogy állandóan bujkálok és reszketek. Hogy nincsenek barátaim. Még akkor is így érzem, ha pont így az egyszerűbb. Amikor nem kell aggódnod senki miatt. De te mondtad, hogy fura vagyok. Hát legyen oka, hogy mondhasd.
*Kuncog fel halkan, miközben finoman oldalba böki a könyökével.*