// Második szál //
// Munkálatok //
*Egy pár hosszú percig el is tűnik az egyik szobában míg munkához való öltözékbe bújik. Egy szűkebb, térdig érő nadrág és egy igen viseletes, bő ing megfelelőnek tűnik arra, hogy összepiszkolja magát. Ezt kevésbé sajnálja, mint akármi mást, ami a táskája mélyén rejtőzik. A haját kontyba kötögeti, miközben visszatér a férfiakhoz. Az arca, amit akkor vág, mikor tudatosul benne, hogy mászhat fel a tetőre, mint a legférfibb férfimunka elvégzője, biztos aranyat ér.
Pár halk szitokszó kíséretében ballag is vissza a létra mellé.*
- Normális esetben nekem főznöm kéne, hogy a munkában megfáradt férfiakat meg tudjam etetni.
*Jegyzi meg félhangosan, de ha mára ez jutott, akkor ezt csinálja. Bár arra még a nemlétező macskája életét sem merné feltenni, hogy az ő munkája után egyáltalán egyben marad a tető.
Nagy nehezen félrehordja a lomot, ezzel kiszabadítva a létrát, majd sóhajtva támasztja is a helyére. Szinte nyakatörve mered felfelé, hogy felmérje a terepet, majd egy drámai sóhaj és homlokmasszírozás végeztével kezdi is el felhordani a faanyagot a tetőjavításhoz. Szíve szerint végigkuncogná az egész párbeszédet, amit kihall a faljavítóktól, de jobban leköti az, hogy a végén ne őt kelljen foltozgatni, miután lezúg a tetőről.*
- Legalább kértem volna valamit cserébe. De neeeem, Brudo szép szeméért kockáztatom az életem.
*Kezd is bele a kalapácsolásba. Egyet a helyére, kettőt a szög mellé. Ez megy egy ideig, de lassan az egyik léc egész tűrhetően a helyére áll, így teljes büszkeséggel fürkészi a munkáját. Így az önbizalma megnő a következő körben, de a szisztematika ugyan az. Néha a szögre is rácsap, nem csak mellé, a végén pedig a lent maradt férfiak már nem hallhatnak mást, mint egy sikítást, majd egy igen választékos szitkozódást vegyítve fájdalmas jajgatásokkal.
A létra fájdalmasan recseg fel a lány alatt, ahogy az felhúzva döcög is le rajta, igyekezve mérgét visszafojtani. Természetesen inkább kevesebb sikerrel, mint többel. Vérző kis ujja társaságában ballag is be a házba, majd amint egy rongyot megtalál bele is mártja az első adandó vízlehetőségbe és lüktető ujjára szorítja.*
- Öt perc szünet.
*Motyogja a vakoló duónak, majd durcás kis pofival huppan le egy székre, míg várja az isteni csodát, hogy a szúró fájdalom és az egyre inkább erősödő zsibbadás alább hagyjon.*