//Morthimer ház//
//Egy újabb értéktárgy//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Más férfit meglehet, hogy felháborítana, vagy szórakoztatna Thea ellenkezése. Esetleg kihívást látna benne. Ami Orthust illeti, ő problémát lát, zavart. Azt, hogy a leányzó nincs tisztában a helyzetével.
Kap isegy olyan pillantást, ami az elégedetlenség és a veséig hatoló fagyos fürkészés elegye. Aztán látszólag nem foglalkozik vele, utasítja Theát, hogy őt vetkőztesse le, amit a lány már meg is tesz. Addig is hagyja, hogy az a baljós fagyosság belengje közöttük a levegőt.
Mikor ő maga már meztelen, akkor mégse lép be egyből a vízbe. Helyette újra vizslatni kezdi a lány tekintetét, hogy lássa, megvan-e még az a dac. És mivel többé-kevésbé még ott van, Orthus teljesen nyugodt hangon szólal meg, de kicsit úgy, mint amikor egy felnőtt egy gyereknek magyaráz meg valami evidens dolgot.*
- Hogy te is levetkőzz, az nem javaslat volt, hanem parancs.
*kezd bele, esélyt adva Theának, hogy gyorsan korrigáljon. De persze tudja ő is, hogy a lány nem félreértette az utasítást, hanem ellene szegült, így folytatja.*
- Megfeledkezel arról, hogy a tulajdonom vagy, vagy csak nem vagy tisztában azzal, hogy ez mit jelent. Úgyhogy elmagyarázom, egy másik tulajdonomon szemléltetve.
*elkezd sétálni, a lány körül, így folytatja a mondókáját, ugyanazzal a végtelen nyugodtsággal.*
- A másik tulajdonom legyen mondjuk a ruha, ami rajtad van. Együtt vettem veled, nem a tied, hanem az enyém. És azt csinálok vele, amit csak akarok. Ha úgy döntök, letépem rólad. Ha úgy döntök, elajándékozom másnak. Ha úgy döntök, a tűzre vetem. Ha úgy döntök, kiviszem a piacra és eladom jó áron olyannak, aki nem feltétlenül fog törődni vele. Addig fogja használni, amíg le nem foszlik róla. Annyi embernek adja viselni, ahánynak csak akarja. Míg végül a ruhából nem marad semmi, csak egy foszladozó, koszos cafat.
*magyarázza, miközben megtesz egy teljes kört a lány körül, és végül a szemébe néz, kellő fagyossággal, hogy emlékeztesse Theát: nem csak a ruháról beszélt eddig.*
- A helyzeted olyan, amilyen. Amíg nem tanulsz meg aszerint viselkedni, addig a sorsod nem fordulhat jobbra. Vagy talán hallottál már olyan rabszolgáról, aki azzal nyerte el a szabadságát, hogy szófogadatlan volt és a gazdái inkább feladták az idomítását és elengedték? Ha ez akár csak egyszer is előfordult, akkor Wegtoren napjai meg vannak számlálva.
*teszi hozzá, szinte már kedélyesen, annyira képtelenségnek tartja, hogy ilyesmi valaha megtörténhetett volna.*
- A rabszolgám vagy, a tulajdonom. Ha ezzel nem vagy megbékélve, nem az engedetlenség lesz a módja, hogy változtass a helyzeteden. Hogy a sorsod milyen irányba fordul, az teljes mértékben éntőlem függ. Hogy a sorsod mennyire követi a vágyaid útját, az is tőlem függ. És hogy én mit döntök, az a te viselkedéseden.
*szavai végén csak áll, szembe a lánnyal, teljesen nyugodt tekintettel. Meglehet, mintha a jókedv szikrája villanna halványan a tekintetében. Végül zárásul így szól.*
- Az imént utasítottalak valamire, amit még nem teljesítettél. Nem fogom megismételni.
*ezután nem szól semmit, csak várja a leány reakcióját. Ha pedig Thea nem tesz semmit, akkor ez egy hosszú és kényelmetlen csönd lesz, mármint a rabszolgának, mert Orthus nyugalma megingathatatlannak tűnik.*
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.03.10 20:14:32