Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 62 (1221. - 1240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1240. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-09-06 17:50:11
Üzenet elküldve: 2023-09-06 17:50:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Egy rendellenes délután//
*Nem egy perc telik el, s nem is tíz, mire a leány ismét lépéseket hallhat a sikátor kijárata felől. Az ifjú mágus izzadságban úszva, meggyűrt köpennyel és artikulálatlanul levegőért kapkodva érkezik meg, kevésbé kocogva mint egyensúlyát veszve előre botladozva minden egyes lépésével. Végül combjára támaszkodva nyeli az életet adó oxigént, táskája a földre esik, kishíján vele együtt.*
~ Garsinnak igaza volt... edzenem kéne...! ~ *Legalább most nem dobja ki a taccsot. Még. Ugyanis miután föl tud nézni, rá a vöröses (vagy szőke?) hajú fél-elfre, gyomra újra görcsbe szorul. Most nem haldokolhat, sietnie kell.*
- Mondtam... hogy ne mozogj sokat! *Amaz arckifejezéséből és ruhájáról hamar meglátja, hogy csak próbált valamit. De legalább még eszméleténél van, az jó hír. Letérdel, és a csontos asszonyka sebét, valamint az abban lévő faszilánkot tanulmányozza, még véletlenül sem érve hozzá. De ez sajnos változni fog.* - Nyugalom... *Kezdi, most már stabilabb lélegzettel, bizalomszerzés kényszeréből belenézve amaz zöldjeibe is.* - Nem vagy életveszélyben még, de ezt ki kell húznunk. Elhoztam amit kell, hogy ami utána marad, azt be tudjam varrni és ne fertőzödjön el, ha minden igaz. De nem hazudok, ez jobban fog fájni, mint amikor bement. *Most esik csak szempárja a fél-elf jobb kezére, visszaemlékszik, hogy ugyanabban a pozícióban volt, mielőtt elment.* - Franc. Azzal is kezdünk valamit, de egyszerre egy dolgot. *Ezzel a tekintetét a lánynál lévő kulacsára fodítja.* - Ha nem fogyott el, azt megihatod, kicsit elkábít az a virág. *Belenyúl táskájába, és kivesz egy frissen vásárolt elsősegélycsomagot, valamint egy fekete köpenyt. Az utóbbit leteszi a lány elé.* - Ha jobb úgy, akkor harapj bele. *Odanyújtja neki, ha úgy is dönt a hölgyemény. De ezek után féltérdelő állásban pozícióba helyezkedik a faszilánk előtt; testben-lélekben előkészül.* - Szóljál, ha készen állsz, és háromig számolok. Csak egy pillanat lesz utána. *Nem tud mágiát alkalmazni arra, amit tennie fog kelleni, pedig nagyon megkönnyítené az most mindkettőjük dolgát.* ~ Fogd most a kezem, te perverz doktor. ~ *Ha hallani fogja a jelzést a fél-elf felől, akkor egy mély lélegzetet vesz, hogy magát is lenyugtassa.* - Egy... *Két kezét a seb felé kezdi nyújtani.* - Kettő... *Figyelve, hogy ne mozgassa meg még túlzottan, szorosan a fadarabra csavarja őket. Ennél a pontnál már figyelmen kívül hagyja az esetleges reklamációkat.* - Három! *És összeszorított fogakkal, teljes erejével kifelé húzza a farudat.
Adoaver nem valami vasgyúró, de nem nézte elég vastagnak a szilánkot ahhoz, hogy különösen nagy baja legyen megbirkózni vele. Mire kettőt pislog, ő maga fenékkel a földön van, kezében egy hegyes, döfőfegyverrel, aminek a másik fele igencsak vörös. Eldobja a bűnös hordódarabot, és a tolvaj felé fordul, sejti hogy a lépése nem maradt reakció nélkül. ha amaz megnyugszik, tartson az akármeddig, ő azt már csak megvárja, és megint oda tud lépni hozzá, rögtön munkához is látna cérnával-kenőccsel: a következő rész a lány számára már valószínűleg kevésbé fájdalmasabb, de a srácocskának jóval magasabb koncentrációt igényel. Az előbbi virág-főzetének köszönhetően nem kell sok időt fordítania a fő sebet körülvevő karcolások kezelésére, csak fertőtleníteni a felületet, a vérzésgátló és sebzáró hatású kenőcsöt alaposan elkenni, és bevarrni, hogy azzal is segítsék. Egy ideig ezzel foglalkozna, nem próbálná amaz figyelmét dumcsizással terelni.*
*Nem egy perc telik el, s nem is tíz, mire a leány ismét lépéseket hallhat a sikátor kijárata felől. Az ifjú mágus izzadságban úszva, meggyűrt köpennyel és artikulálatlanul levegőért kapkodva érkezik meg, kevésbé kocogva mint egyensúlyát veszve előre botladozva minden egyes lépésével. Végül combjára támaszkodva nyeli az életet adó oxigént, táskája a földre esik, kishíján vele együtt.*
~ Garsinnak igaza volt... edzenem kéne...! ~ *Legalább most nem dobja ki a taccsot. Még. Ugyanis miután föl tud nézni, rá a vöröses (vagy szőke?) hajú fél-elfre, gyomra újra görcsbe szorul. Most nem haldokolhat, sietnie kell.*
- Mondtam... hogy ne mozogj sokat! *Amaz arckifejezéséből és ruhájáról hamar meglátja, hogy csak próbált valamit. De legalább még eszméleténél van, az jó hír. Letérdel, és a csontos asszonyka sebét, valamint az abban lévő faszilánkot tanulmányozza, még véletlenül sem érve hozzá. De ez sajnos változni fog.* - Nyugalom... *Kezdi, most már stabilabb lélegzettel, bizalomszerzés kényszeréből belenézve amaz zöldjeibe is.* - Nem vagy életveszélyben még, de ezt ki kell húznunk. Elhoztam amit kell, hogy ami utána marad, azt be tudjam varrni és ne fertőzödjön el, ha minden igaz. De nem hazudok, ez jobban fog fájni, mint amikor bement. *Most esik csak szempárja a fél-elf jobb kezére, visszaemlékszik, hogy ugyanabban a pozícióban volt, mielőtt elment.* - Franc. Azzal is kezdünk valamit, de egyszerre egy dolgot. *Ezzel a tekintetét a lánynál lévő kulacsára fodítja.* - Ha nem fogyott el, azt megihatod, kicsit elkábít az a virág. *Belenyúl táskájába, és kivesz egy frissen vásárolt elsősegélycsomagot, valamint egy fekete köpenyt. Az utóbbit leteszi a lány elé.* - Ha jobb úgy, akkor harapj bele. *Odanyújtja neki, ha úgy is dönt a hölgyemény. De ezek után féltérdelő állásban pozícióba helyezkedik a faszilánk előtt; testben-lélekben előkészül.* - Szóljál, ha készen állsz, és háromig számolok. Csak egy pillanat lesz utána. *Nem tud mágiát alkalmazni arra, amit tennie fog kelleni, pedig nagyon megkönnyítené az most mindkettőjük dolgát.* ~ Fogd most a kezem, te perverz doktor. ~ *Ha hallani fogja a jelzést a fél-elf felől, akkor egy mély lélegzetet vesz, hogy magát is lenyugtassa.* - Egy... *Két kezét a seb felé kezdi nyújtani.* - Kettő... *Figyelve, hogy ne mozgassa meg még túlzottan, szorosan a fadarabra csavarja őket. Ennél a pontnál már figyelmen kívül hagyja az esetleges reklamációkat.* - Három! *És összeszorított fogakkal, teljes erejével kifelé húzza a farudat.
Adoaver nem valami vasgyúró, de nem nézte elég vastagnak a szilánkot ahhoz, hogy különösen nagy baja legyen megbirkózni vele. Mire kettőt pislog, ő maga fenékkel a földön van, kezében egy hegyes, döfőfegyverrel, aminek a másik fele igencsak vörös. Eldobja a bűnös hordódarabot, és a tolvaj felé fordul, sejti hogy a lépése nem maradt reakció nélkül. ha amaz megnyugszik, tartson az akármeddig, ő azt már csak megvárja, és megint oda tud lépni hozzá, rögtön munkához is látna cérnával-kenőccsel: a következő rész a lány számára már valószínűleg kevésbé fájdalmasabb, de a srácocskának jóval magasabb koncentrációt igényel. Az előbbi virág-főzetének köszönhetően nem kell sok időt fordítania a fő sebet körülvevő karcolások kezelésére, csak fertőtleníteni a felületet, a vérzésgátló és sebzáró hatású kenőcsöt alaposan elkenni, és bevarrni, hogy azzal is segítsék. Egy ideig ezzel foglalkozna, nem próbálná amaz figyelmét dumcsizással terelni.*
1239. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-09-06 10:00:43
Üzenet elküldve: 2023-09-06 10:00:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy rendellenes délután//
*Daesys a Kikötőben nőtt fel, s az onnan hozott tapasztalatokból képes csupán kiindulni, ezért amikor érzékeli, hogy Adoaver felé tart felkészül a legrosszabbra. A legrosszabb ebben az esetben nem is az, hogy fájó sebébe rúg, vagy kegyes módon elvágja torkát, hogy gyorsabb véget érjen. Harc nélkül viszont nem kívánja megadni magát, ezért sután tőréért nyúl és annak is örül, hogy egyáltalán azt képes megtartani.
Ám nem az történik mint amire számít, a fattyú pedig értetlenül pislog meglopott áldozatára, aki őt nézve sajnálkozik. Nem kezd hosszas töprengésbe arról, hogy vajon Artheniorban ennyivel másabbak az emberek, vagy csak kifogta azt az egyet a sok közül, mert ilyen komplex gondolatok nem képesek megformálódni fejében.*
- Micsoda?
*Böki ki végül kiszáradt ajkain, s mivel arra a megállapításra jut, hogy Adoaver nem kíván szörnyűséges dolgokat tenni vele, ezért hagyja erőtlen kezét maga mellé esni. Az erszény valahol ott hever Daesys közelében, a lány most tudomást sem vesz róla, így a mágus nyugodtan birtokba veheti tulajdonát.
A leány fel sem fogja igazán mit beszélnek hozzá, elsősorban amiatt, mert nem érdekli, valamint a láz, a fájdalom és a vérveszteség kellemesen bebágyasztja őt.
Egy kulacsot nyom neki Adoaver, mire megint értetlen pillantásokat kap válaszul. Daesys ezúttal igyekszik az elhangzott szavakra koncentrálni, amik se nem kárörvendőek, se nem alpáriak, hanem segítőkészek, ami egészen felfoghatatlan a számára.
A szavakra engedelmesen biccent - nem mintha sok választása volna -, majd a távozó férfi sziluettjét nézi egy pillanatig. Meggyőződése, hogy nem fog visszatérni, elvégre miért is tenné? Daesys kevésbé vérmes kikötői, s úgy hiszi ő sem bajlódna ennyit valaki életéért, aki ártani akart neki.
A fattyú viszont próbálkozik, mert ragaszkodik az életéhez, akkor is ha elég kilátástalanok napjai, s ennek itt és most akár vége is lehetne. A halál viszont olyan szörnyen végleges, s bár nem sok lehetőséget lát életének változására - főleg mert ezeket lelkesen le is szokta rombolni -, de legalább lehetőségek állnak a rendelkezésére, hogy újra és újra meghozza a helytelen döntéseket.
Szakadt felsőjét ügyetlenül, fél kézzel megpróbálja elhúzni a seb körül, akaratlanul is megmozgatva a belőle kiálló faszilánkot. Az ég felé fordítva fejét pislogja ki a fájdalom okozta könnycseppeket, s most kivételesen magába fojtja kitörni készülő szitokszavakat. Pár percnyi bajlódást követően mondhatni sikerrel jár, és ép kezébe veszi a még mindig meleg kulacsot, hogy a ragacsos folyadékot az érintett területre öntse. Nem kenegeti el, nem akar a fájó területhez érni és egyébként is eléggé kimerült már ebben az egyszerű feladatban is, ezért csak visszaejtve fejét bámul az égbolt felé. Egészen megnyugszik, s eszébe jut amikor a világítótoronynál a parton fetrengett még kiskölyökként. Engedte hogy a nyílt víz hullámainak zaja, a sós illatú fuvallatok és a gondtalanság kimosson belőle minden érzést, minden gondolatot.*
*Daesys a Kikötőben nőtt fel, s az onnan hozott tapasztalatokból képes csupán kiindulni, ezért amikor érzékeli, hogy Adoaver felé tart felkészül a legrosszabbra. A legrosszabb ebben az esetben nem is az, hogy fájó sebébe rúg, vagy kegyes módon elvágja torkát, hogy gyorsabb véget érjen. Harc nélkül viszont nem kívánja megadni magát, ezért sután tőréért nyúl és annak is örül, hogy egyáltalán azt képes megtartani.
Ám nem az történik mint amire számít, a fattyú pedig értetlenül pislog meglopott áldozatára, aki őt nézve sajnálkozik. Nem kezd hosszas töprengésbe arról, hogy vajon Artheniorban ennyivel másabbak az emberek, vagy csak kifogta azt az egyet a sok közül, mert ilyen komplex gondolatok nem képesek megformálódni fejében.*
- Micsoda?
*Böki ki végül kiszáradt ajkain, s mivel arra a megállapításra jut, hogy Adoaver nem kíván szörnyűséges dolgokat tenni vele, ezért hagyja erőtlen kezét maga mellé esni. Az erszény valahol ott hever Daesys közelében, a lány most tudomást sem vesz róla, így a mágus nyugodtan birtokba veheti tulajdonát.
A leány fel sem fogja igazán mit beszélnek hozzá, elsősorban amiatt, mert nem érdekli, valamint a láz, a fájdalom és a vérveszteség kellemesen bebágyasztja őt.
Egy kulacsot nyom neki Adoaver, mire megint értetlen pillantásokat kap válaszul. Daesys ezúttal igyekszik az elhangzott szavakra koncentrálni, amik se nem kárörvendőek, se nem alpáriak, hanem segítőkészek, ami egészen felfoghatatlan a számára.
A szavakra engedelmesen biccent - nem mintha sok választása volna -, majd a távozó férfi sziluettjét nézi egy pillanatig. Meggyőződése, hogy nem fog visszatérni, elvégre miért is tenné? Daesys kevésbé vérmes kikötői, s úgy hiszi ő sem bajlódna ennyit valaki életéért, aki ártani akart neki.
A fattyú viszont próbálkozik, mert ragaszkodik az életéhez, akkor is ha elég kilátástalanok napjai, s ennek itt és most akár vége is lehetne. A halál viszont olyan szörnyen végleges, s bár nem sok lehetőséget lát életének változására - főleg mert ezeket lelkesen le is szokta rombolni -, de legalább lehetőségek állnak a rendelkezésére, hogy újra és újra meghozza a helytelen döntéseket.
Szakadt felsőjét ügyetlenül, fél kézzel megpróbálja elhúzni a seb körül, akaratlanul is megmozgatva a belőle kiálló faszilánkot. Az ég felé fordítva fejét pislogja ki a fájdalom okozta könnycseppeket, s most kivételesen magába fojtja kitörni készülő szitokszavakat. Pár percnyi bajlódást követően mondhatni sikerrel jár, és ép kezébe veszi a még mindig meleg kulacsot, hogy a ragacsos folyadékot az érintett területre öntse. Nem kenegeti el, nem akar a fájó területhez érni és egyébként is eléggé kimerült már ebben az egyszerű feladatban is, ezért csak visszaejtve fejét bámul az égbolt felé. Egészen megnyugszik, s eszébe jut amikor a világítótoronynál a parton fetrengett még kiskölyökként. Engedte hogy a nyílt víz hullámainak zaja, a sós illatú fuvallatok és a gondtalanság kimosson belőle minden érzést, minden gondolatot.*
1238. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-09-05 18:20:10
Üzenet elküldve: 2023-09-05 18:20:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Egy rendellenes délután//
*Az izgalomtól, na meg a mini maratontól mellkasából majd' kiszakadó szíve zakatolása az egyetlen zaj, amit érzékel környezetéből, saját hangját meg se hallja miközben az igéket mondja. De nem tudja le sikerélménynek, amit tett. Épp ellenkezőleg, megáll benne az ütő, mikor látja a lányt lezuhanni legalább egy rendes három métert, rá a hordókra, amik borzalmas zajjal szét is törnek alatta.*
- Uramisten... *Suttogja szájára tett kezei mögött, hófehérre sápadva és tányérméretű szemekkel. Nem ezt akarta. Nem áll amaz föl. Mégis mit tett? megölte a fél-elfet? Nem, mozogni mozog. El is indul hozzá sietős léptekkel, de amikor meglátja tette következményét, undorító görcsbe fordul gyomra. Meggyorsítja lépteit, majd közvetlenül a vöröses hajú nemzet mellett lehajol hozzá, A sebet megnézve úgy érzi, mindjárt hány.*
- Ne haragudj, nem ezt akartam. Ó, a francba is... *Suttogja félig a lánynak, félig magának. Saját biztonsága miatt most cseppet sem aggódik, azt teljesen kioltja azt a bűntudat. Egy ideig csal a lányt nézi olyan tekintettel, mint aki mindjárt sírni fog, majd hirtelen kutyaként rázza meg a fejét.*
- Hozok elsősegélycsomagot! *Ekkor amaz derekára kerül a figyelme, igyekszik megkeresni tekintetével tőle megfosztott erszényét. Ha sikerrel jár, és nem ütköz ellenállásba, gondolkodás nélkül elveszi. Sietősen ismét magához köti, majd feláll.* - Szerintem nem talált el semmi fontosat, de kezdeni kell vele valamit. *Utal a sebre. Amaz másik sérüléséről még csak nem is tud. Belenyúl tarisznyájába, s két dolgot húz ki: kulacsát, és egy Vízi Rysha becsomagolt virágszirmait.* - A vérzést tudod magadnak ezzel enyhíteni, míg elvagyok. *A szirmokat sietősen beletördeli félig teli kulacsába, becsukva felrázza azt, s ha most nem utálják őt fönt, akkor ujját lángra lobbantva elkezdi felmelegíteni a flaskát, hogy belül a rögtönzött leves kocsonyásabb átlagú legyen. Ha végez, odanyújtja kulacsát a lánynak.* - Kend el a seb körül. Ne mozogj túl sokat, és ne próbáld kivenni, még itt elvérzel! Mindjárt jövök, ígérem! *S időt nem vesztegetve, szinte meg sem várva meglopója válaszát, a sikátor iránya felé kezd el rohanni, vissza egy sürgős kört a piacra megtenni.*
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
*Az izgalomtól, na meg a mini maratontól mellkasából majd' kiszakadó szíve zakatolása az egyetlen zaj, amit érzékel környezetéből, saját hangját meg se hallja miközben az igéket mondja. De nem tudja le sikerélménynek, amit tett. Épp ellenkezőleg, megáll benne az ütő, mikor látja a lányt lezuhanni legalább egy rendes három métert, rá a hordókra, amik borzalmas zajjal szét is törnek alatta.*
- Uramisten... *Suttogja szájára tett kezei mögött, hófehérre sápadva és tányérméretű szemekkel. Nem ezt akarta. Nem áll amaz föl. Mégis mit tett? megölte a fél-elfet? Nem, mozogni mozog. El is indul hozzá sietős léptekkel, de amikor meglátja tette következményét, undorító görcsbe fordul gyomra. Meggyorsítja lépteit, majd közvetlenül a vöröses hajú nemzet mellett lehajol hozzá, A sebet megnézve úgy érzi, mindjárt hány.*
- Ne haragudj, nem ezt akartam. Ó, a francba is... *Suttogja félig a lánynak, félig magának. Saját biztonsága miatt most cseppet sem aggódik, azt teljesen kioltja azt a bűntudat. Egy ideig csal a lányt nézi olyan tekintettel, mint aki mindjárt sírni fog, majd hirtelen kutyaként rázza meg a fejét.*
- Hozok elsősegélycsomagot! *Ekkor amaz derekára kerül a figyelme, igyekszik megkeresni tekintetével tőle megfosztott erszényét. Ha sikerrel jár, és nem ütköz ellenállásba, gondolkodás nélkül elveszi. Sietősen ismét magához köti, majd feláll.* - Szerintem nem talált el semmi fontosat, de kezdeni kell vele valamit. *Utal a sebre. Amaz másik sérüléséről még csak nem is tud. Belenyúl tarisznyájába, s két dolgot húz ki: kulacsát, és egy Vízi Rysha becsomagolt virágszirmait.* - A vérzést tudod magadnak ezzel enyhíteni, míg elvagyok. *A szirmokat sietősen beletördeli félig teli kulacsába, becsukva felrázza azt, s ha most nem utálják őt fönt, akkor ujját lángra lobbantva elkezdi felmelegíteni a flaskát, hogy belül a rögtönzött leves kocsonyásabb átlagú legyen. Ha végez, odanyújtja kulacsát a lánynak.* - Kend el a seb körül. Ne mozogj túl sokat, és ne próbáld kivenni, még itt elvérzel! Mindjárt jövök, ígérem! *S időt nem vesztegetve, szinte meg sem várva meglopója válaszát, a sikátor iránya felé kezd el rohanni, vissza egy sürgős kört a piacra megtenni.*
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
1237. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-09-05 16:59:02
Üzenet elküldve: 2023-09-05 16:59:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy rendellenes délután//
*Daesys remegő karjai lassacskán megküzdenek a feladattal, a leány már képes bekukucskálni az ablakon, s már egészen úgy érzi, hogy ezt végül tényleg megússza. Nem úgy ahogy tervezte, de túl lesz rajta.
Ám hirtelen hagyja el testét az erő, pont ilyen váratlanul önti el őt a forróság. Mivel erősen koncentrált arra, hogy saját súlyát felhúzza, ezért a számára ismeretlen nyelven motyogás nem tűnt fel neki, a jelenséget nem tudja be többnek mint a hajsza okozta kimerülésnek. Ez viszont éppen elég ahhoz, hogy képtelen legyen tartani magát, és már kapaszkodni sem tud tovább. A fa szálkáinak hála beszakadó körme a legkisebb probléma, a táv amit a föld felé megtesz már sokkal nagyobb. Korábban nem is érzékelte, hogy milyen magasra mászott, egészen hozzászokott már az idő során, ám most érzi, hogy rosszul fog esni. Ez még talán önmagában nem is volna akkora probléma, ám az alatta elterülő környezet nem teljesen sík.
Nagy csattanással érkezik földet a hordókra, amik korhadtságból fakadóan össze is törnek Daesys vékonyka teste alatt is. Érzi a testét átjáró ismerős fájdalmat, de jól tudja, hogy pár pillanat múlva ismét kap majd levegőt. A levegő valóban megérkezik tüdejébe, néhány pánikszerűen nagy légzést követően már mozdulna is, ám képtelen. Elég jól viseli a gyötrelmeket - volt bennük bőven része - ezért csak sziszegve adja környezete tudtára, hogy valami nincs rendben. A forróság irányába pillant, ahol egy vöröslő foltot lát és oldalából félig kilógó fadarabot.*
- Basszameg!
*Megijed a látványtól és attól, hogy a vér serényen igyekszik elhagyni testét. Igyekszik tisztán gondolkodni, de még csak magát feltolni sem képes, mert jobb karja sem mozdul. Feltehetően eltörött, nem ez volna az első alkalom, most mégis ez nyugtalanítja kevésbé.*
- Hát ez kurva szánalmas...
*Sóhajtva dől hátra újabb rossz döntésének romjai közé, és bár elméje kétségbeesetten zakatol, de belátja, hogy nem képes semmit sem tenni.*
*Daesys remegő karjai lassacskán megküzdenek a feladattal, a leány már képes bekukucskálni az ablakon, s már egészen úgy érzi, hogy ezt végül tényleg megússza. Nem úgy ahogy tervezte, de túl lesz rajta.
Ám hirtelen hagyja el testét az erő, pont ilyen váratlanul önti el őt a forróság. Mivel erősen koncentrált arra, hogy saját súlyát felhúzza, ezért a számára ismeretlen nyelven motyogás nem tűnt fel neki, a jelenséget nem tudja be többnek mint a hajsza okozta kimerülésnek. Ez viszont éppen elég ahhoz, hogy képtelen legyen tartani magát, és már kapaszkodni sem tud tovább. A fa szálkáinak hála beszakadó körme a legkisebb probléma, a táv amit a föld felé megtesz már sokkal nagyobb. Korábban nem is érzékelte, hogy milyen magasra mászott, egészen hozzászokott már az idő során, ám most érzi, hogy rosszul fog esni. Ez még talán önmagában nem is volna akkora probléma, ám az alatta elterülő környezet nem teljesen sík.
Nagy csattanással érkezik földet a hordókra, amik korhadtságból fakadóan össze is törnek Daesys vékonyka teste alatt is. Érzi a testét átjáró ismerős fájdalmat, de jól tudja, hogy pár pillanat múlva ismét kap majd levegőt. A levegő valóban megérkezik tüdejébe, néhány pánikszerűen nagy légzést követően már mozdulna is, ám képtelen. Elég jól viseli a gyötrelmeket - volt bennük bőven része - ezért csak sziszegve adja környezete tudtára, hogy valami nincs rendben. A forróság irányába pillant, ahol egy vöröslő foltot lát és oldalából félig kilógó fadarabot.*
- Basszameg!
*Megijed a látványtól és attól, hogy a vér serényen igyekszik elhagyni testét. Igyekszik tisztán gondolkodni, de még csak magát feltolni sem képes, mert jobb karja sem mozdul. Feltehetően eltörött, nem ez volna az első alkalom, most mégis ez nyugtalanítja kevésbé.*
- Hát ez kurva szánalmas...
*Sóhajtva dől hátra újabb rossz döntésének romjai közé, és bár elméje kétségbeesetten zakatol, de belátja, hogy nem képes semmit sem tenni.*
1236. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-09-04 20:57:33
Üzenet elküldve: 2023-09-04 20:57:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Egy rendellenes délután//
*Ha nem lenne az adrenalin ami most életben tartja, valószínűleg nem bírta volna tüdővel és lábizommal a lakónegyeddig. Szűkösebb utcák, kevesebb néppel, a régi szegénynegyed ajándékai számára; ha nem köpi ki most tüdejét, akkor ezekkel nagyobb lehetősége van bekeríteni a szapora rablót, mint előtte. Úgyhogy egy utolsó hajrát magába pofozva meggyorsítja lépteit, és olyan gyorsan fordul be a leány után egy sarkon, hogy kis híján elesik, ha nem kapaszkodik bele a falba. Lába csúszik is előre, mintha jégen lenne, baljával marad csak talpon.
Mind a három istenség láthatta trükkjét és megszánhatta, ugyanis úgy hallja, a fél-elf nem rohan tovább. Ahogyan zihálva felnéz, megállapítja, miért: zsákutca! Hurrá!
Akkor most mi lesz?*
- Álljál.. meg... kérlek! *Sípolja fulladozva, egyik kezével a gyomrát fogva, másikkal továbbra is az egyik ősrégi lakóépület sarkába kapaszkodva, hogy ne rongybabaként omoljon össze. Ezt még egyszer nem akarja csinálni.
Csakhogy ahogy látja, sarokba szorult megsértője elég gyorsan alkalmazkodik: fel próbál mászni az egyik ablakhoz! Adoaverben már nincs annyi szufla, hogy még egy bónuszkört megtegyen, s azt sem tudja, hol van annak a háznak a bejárati ajtaja: ha eltűnik a keret mögött, akkor ennyi!*
- Álljál meg! *kiáltja kétségbeesetten, majd hirtelen pánikjában mutatóujját a lányra szegezi, és szájából a lánynak valószínűleg ismeretlen szavak, nem összeillő betűk hangoznak fel.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a kiválasztott célpont testhője az enyhén lázas betegek szintjére növekedik, minek következtében a célpont a láz által produkált hatásokat érezheti (lassabb reakció, szédelgés, letörtség stb.). Hatóideje három kör.
*Ha nem lenne az adrenalin ami most életben tartja, valószínűleg nem bírta volna tüdővel és lábizommal a lakónegyeddig. Szűkösebb utcák, kevesebb néppel, a régi szegénynegyed ajándékai számára; ha nem köpi ki most tüdejét, akkor ezekkel nagyobb lehetősége van bekeríteni a szapora rablót, mint előtte. Úgyhogy egy utolsó hajrát magába pofozva meggyorsítja lépteit, és olyan gyorsan fordul be a leány után egy sarkon, hogy kis híján elesik, ha nem kapaszkodik bele a falba. Lába csúszik is előre, mintha jégen lenne, baljával marad csak talpon.
Mind a három istenség láthatta trükkjét és megszánhatta, ugyanis úgy hallja, a fél-elf nem rohan tovább. Ahogyan zihálva felnéz, megállapítja, miért: zsákutca! Hurrá!
Akkor most mi lesz?*
- Álljál.. meg... kérlek! *Sípolja fulladozva, egyik kezével a gyomrát fogva, másikkal továbbra is az egyik ősrégi lakóépület sarkába kapaszkodva, hogy ne rongybabaként omoljon össze. Ezt még egyszer nem akarja csinálni.
Csakhogy ahogy látja, sarokba szorult megsértője elég gyorsan alkalmazkodik: fel próbál mászni az egyik ablakhoz! Adoaverben már nincs annyi szufla, hogy még egy bónuszkört megtegyen, s azt sem tudja, hol van annak a háznak a bejárati ajtaja: ha eltűnik a keret mögött, akkor ennyi!*
- Álljál meg! *kiáltja kétségbeesetten, majd hirtelen pánikjában mutatóujját a lányra szegezi, és szájából a lánynak valószínűleg ismeretlen szavak, nem összeillő betűk hangoznak fel.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a kiválasztott célpont testhője az enyhén lázas betegek szintjére növekedik, minek következtében a célpont a láz által produkált hatásokat érezheti (lassabb reakció, szédelgés, letörtség stb.). Hatóideje három kör.
1235. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-09-04 20:15:41
Üzenet elküldve: 2023-09-04 20:15:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy rendellenes délután//
*Nincs egyszerű dolga, mert bár talán fürgébb, s meglehetősen ügyesen kerülgeti a népeket, azok valamelyest mégis lassítják Daesyst, szegény áldozatának pedig nincs egyéb dolga mint a szélárnyékában tartania a tempót. Nagy ritkán tesz egy futó pillantást hátra és nem nyugtatja meg amit lát. A sötétkék köpenyes alak nem csak kitartóan tartja a tempót, de egyre közeledik felé. Szerencséjére már a piac szélén tartanak, ez reményei szerint egy újabb esélyt ad neki.
Az emberek száma ritkul, ahol a piacteret Arthenior lakónegyedének utcái váltják fel. Daesys nem ismeri a várost, egy kezén meg tudná számolni hányszor járt itt és akkor sem térképezte fel alaposan a környéket. Nem csoda hát hogy magabiztos irányváltásai után valóban egy zsákutcában találja magát.*
- A büdös picsába!
*Sziszegi orra alatt és kétségbeesetten forgatja fejét jobbra-balra, hátha lel valami kiutat, hiszen sem előre, sem hátra nem mehet már. Már kezd megijedni és nem attól, hogy jó alaposan elverik, hiszen ezzel nem lenne új a nap alatt, sokkal jobban féli a Városi Őrség megtorlását.
Mivel rendkívül kétségbeesett, ezért az egyik épület tövében lévő korhadt hordóra lendül, majd onnan egy ablakpárkány szélébe kapaszkodik fel. A fa nedves, mintha moha vagy penész borította módon nyálkás volna -ami az elmúlt hatok esőzéseit nézve nem meglepő -, emiatt tartania is nehéz magát, de muszáj tovább másznia. Karjai remegve küszködnek azzal, hogy feljebb húzzák őt, s közben tekintetével igyekszik következő fogódzkodóját keresni.*
*Nincs egyszerű dolga, mert bár talán fürgébb, s meglehetősen ügyesen kerülgeti a népeket, azok valamelyest mégis lassítják Daesyst, szegény áldozatának pedig nincs egyéb dolga mint a szélárnyékában tartania a tempót. Nagy ritkán tesz egy futó pillantást hátra és nem nyugtatja meg amit lát. A sötétkék köpenyes alak nem csak kitartóan tartja a tempót, de egyre közeledik felé. Szerencséjére már a piac szélén tartanak, ez reményei szerint egy újabb esélyt ad neki.
Az emberek száma ritkul, ahol a piacteret Arthenior lakónegyedének utcái váltják fel. Daesys nem ismeri a várost, egy kezén meg tudná számolni hányszor járt itt és akkor sem térképezte fel alaposan a környéket. Nem csoda hát hogy magabiztos irányváltásai után valóban egy zsákutcában találja magát.*
- A büdös picsába!
*Sziszegi orra alatt és kétségbeesetten forgatja fejét jobbra-balra, hátha lel valami kiutat, hiszen sem előre, sem hátra nem mehet már. Már kezd megijedni és nem attól, hogy jó alaposan elverik, hiszen ezzel nem lenne új a nap alatt, sokkal jobban féli a Városi Őrség megtorlását.
Mivel rendkívül kétségbeesett, ezért az egyik épület tövében lévő korhadt hordóra lendül, majd onnan egy ablakpárkány szélébe kapaszkodik fel. A fa nedves, mintha moha vagy penész borította módon nyálkás volna -ami az elmúlt hatok esőzéseit nézve nem meglepő -, emiatt tartania is nehéz magát, de muszáj tovább másznia. Karjai remegve küszködnek azzal, hogy feljebb húzzák őt, s közben tekintetével igyekszik következő fogódzkodóját keresni.*
1234. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-09-04 19:05:37
Üzenet elküldve: 2023-09-04 19:05:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 919
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 919
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
//Karamellás alma a tét//
- Nekem megfelel az egyem, amim van, vagy inkább, lesz, annyit másoltass, amennyi neked kell. Vagy amennyit magadnak szeretnél.
*Miután a történet újabb, aggasztóbb fordulatot vesz az elhagyatott alkimista laborral, elengedi a további gondolatait. Ezzel mondanivalójával el is fogyott az eddig sem csipegetni vágyott történetét a szerelmi italnak.*
- Artheniorban leledzem egy ideig, megkereshetsz a Pegazusban. Ha már ide érkeztem, maradok is, hogy beszerezzek, mindent, ami kellhet. Vagy, ha kell valamit kikeverni, ami még kisebb gondokat okoz, azzal is nyugodtan megkereshetsz. De akkor feltételezem, hogy a levegőmágiát még régebb tanultad a Templomban.
*Ha nem tud arról, hogy a Templom már a papok helye lett, akkor vagy korai lehetett tanulmánya vagy valaki más oktatta.*
- Nekem megfelel az egyem, amim van, vagy inkább, lesz, annyit másoltass, amennyi neked kell. Vagy amennyit magadnak szeretnél.
*Miután a történet újabb, aggasztóbb fordulatot vesz az elhagyatott alkimista laborral, elengedi a további gondolatait. Ezzel mondanivalójával el is fogyott az eddig sem csipegetni vágyott történetét a szerelmi italnak.*
- Artheniorban leledzem egy ideig, megkereshetsz a Pegazusban. Ha már ide érkeztem, maradok is, hogy beszerezzek, mindent, ami kellhet. Vagy, ha kell valamit kikeverni, ami még kisebb gondokat okoz, azzal is nyugodtan megkereshetsz. De akkor feltételezem, hogy a levegőmágiát még régebb tanultad a Templomban.
*Ha nem tud arról, hogy a Templom már a papok helye lett, akkor vagy korai lehetett tanulmánya vagy valaki más oktatta.*
1233. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-08-30 10:32:28
Üzenet elküldve: 2023-08-30 10:32:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Karamellás alma a tét//
*Mikor először hall a felől, hogy bizony van második kötet, csak nem kerülhetett fel a polcra, felháborodottan felszólal.*
- Azok a patkányzabálók! *Mikor a férfi elővesz két könyvecskét és elkezdi magyarázni, mi is a tartalmuk, nagy, csillogó szemekkel nyúl is értük.*
- Rám bízhatja őket! *Csapja az egyik kezét a szíve környékére.*
- Vigyázok rájuk, mint a szemem fényére, szóval másoltatás. Hány példány legyen belőle? A könyvtárba nyílván most se engednék betenni, de talán a kavarással foglalatoskodóknak nagy hasznára lenne. *Teszi hozzá.*
- Oh, magam se kísérleteztem volna, ezt a receptet úgy találtam egy elhagyatott laborban, a város romos részén. Én sem vagyok gazdag, hogy csak úgy öntögessem össze a dolgokat. *Említi meg kicsit szégyenkezve is.*
- Hát az kár cimbi. *Mondja, ezzel a lelkesedése le is lohad jóformán, és a könyveket kezdi el nézegetni, de egyelőre nem akar beleolvasni, míg itt a másik.*
- Hol találom, ha sikerül belőle több példányt készíttettni?
*Mikor először hall a felől, hogy bizony van második kötet, csak nem kerülhetett fel a polcra, felháborodottan felszólal.*
- Azok a patkányzabálók! *Mikor a férfi elővesz két könyvecskét és elkezdi magyarázni, mi is a tartalmuk, nagy, csillogó szemekkel nyúl is értük.*
- Rám bízhatja őket! *Csapja az egyik kezét a szíve környékére.*
- Vigyázok rájuk, mint a szemem fényére, szóval másoltatás. Hány példány legyen belőle? A könyvtárba nyílván most se engednék betenni, de talán a kavarással foglalatoskodóknak nagy hasznára lenne. *Teszi hozzá.*
- Oh, magam se kísérleteztem volna, ezt a receptet úgy találtam egy elhagyatott laborban, a város romos részén. Én sem vagyok gazdag, hogy csak úgy öntögessem össze a dolgokat. *Említi meg kicsit szégyenkezve is.*
- Hát az kár cimbi. *Mondja, ezzel a lelkesedése le is lohad jóformán, és a könyveket kezdi el nézegetni, de egyelőre nem akar beleolvasni, míg itt a másik.*
- Hol találom, ha sikerül belőle több példányt készíttettni?
1232. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-08-28 05:06:03
Üzenet elküldve: 2023-08-28 05:06:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 919
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 919
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
//Karamellás alma a tét//
*A válaszból leszűri, hogy ez nem feltétlen olyan keverék, amire rátalálhatott volna akkor sem, ha több ingerenciája lenne hatványozottan nagyobb vagyonokat ölni az italkevergetésbe.*
- Van, csak a háborúval és a Templomban történő változásokkal nem kerülhetett fel a polcaira, önhibámon kívül.
*Ezzel elő is vesz két kisebb könyvecskét, mely ponyvaregénynek is nehezen menne el vékonyságában, de ezért is tudja magával cipelni.*
- A felső a tényleges folytatása a könyvtári könyvnek. Igazából elég kevés és keverésének szerkezetében csak folytatja a már kikövezett utat, ha most állnék neki, valószínűleg csak hozzácsapnám az összes többit. Csak azóta már keveset foglalkoztam tényleges italkeveréssel. A második könyvecske inkább egy magyarázat az összes italról, még régen kérvényeztek egy áttekintőt. Miután nem vagyok már járatos a városban és hasznodra válhat, rád bízom lemásoltatásra.
*Ha esetleg nem kapná vissza, az se lenne számára nagy gond, valószínűleg egy újraírás amúgy is szükséges lenne már és az eredeti elvesztése egy kitűnő indok lenne erre. Persze ez kollégája számára kifejezetten kedvezőtlen képet adna magáról és nem maradna említés nélkül.*
- Nem lehetetlen, hogy valamilyen kombinációban hoz, de szerény véleményem szerint nem éri meg keresni.
*Lehet a másik alkimista meg fog lepődni Nestar válaszán, de sajnos el kell rontania a kedvét.*
- Nem hordok magamon női hajszálakat és bár kedves a felajánlásod, nem élnék ilyen bódító szerekkel.
*Nestar nem feltételezi, hogy munkatársa olyan messzire menjen az átverésbe, hogy megpróbálja ráerőltetni egy nem működő keverékét, őt jobban aggassza, hogy a működő bájital milyen hatása is van a szernek. Kevés jóindulattal tartozik a megvehető szerelem koncepciójának, tekintve, hogy önbevallottan manipulatív és alattomos módon működik, bármiképp is próbálja szemlélni a dolgot. Olyan messzire azért nem megy, hogy Xavylarit direkt megsértse ezzel és, egyszerűen csak nincs szüksége ilyen ilyen szerekre. Ha nem beszédtársa talál rá, attól még nem fog nem létezik ez a szerelmi bűvital a világban, legfeljebb csak más fedezi fel elsőnek és adná el ugyanúgy.*
*A válaszból leszűri, hogy ez nem feltétlen olyan keverék, amire rátalálhatott volna akkor sem, ha több ingerenciája lenne hatványozottan nagyobb vagyonokat ölni az italkevergetésbe.*
- Van, csak a háborúval és a Templomban történő változásokkal nem kerülhetett fel a polcaira, önhibámon kívül.
*Ezzel elő is vesz két kisebb könyvecskét, mely ponyvaregénynek is nehezen menne el vékonyságában, de ezért is tudja magával cipelni.*
- A felső a tényleges folytatása a könyvtári könyvnek. Igazából elég kevés és keverésének szerkezetében csak folytatja a már kikövezett utat, ha most állnék neki, valószínűleg csak hozzácsapnám az összes többit. Csak azóta már keveset foglalkoztam tényleges italkeveréssel. A második könyvecske inkább egy magyarázat az összes italról, még régen kérvényeztek egy áttekintőt. Miután nem vagyok már járatos a városban és hasznodra válhat, rád bízom lemásoltatásra.
*Ha esetleg nem kapná vissza, az se lenne számára nagy gond, valószínűleg egy újraírás amúgy is szükséges lenne már és az eredeti elvesztése egy kitűnő indok lenne erre. Persze ez kollégája számára kifejezetten kedvezőtlen képet adna magáról és nem maradna említés nélkül.*
- Nem lehetetlen, hogy valamilyen kombinációban hoz, de szerény véleményem szerint nem éri meg keresni.
*Lehet a másik alkimista meg fog lepődni Nestar válaszán, de sajnos el kell rontania a kedvét.*
- Nem hordok magamon női hajszálakat és bár kedves a felajánlásod, nem élnék ilyen bódító szerekkel.
*Nestar nem feltételezi, hogy munkatársa olyan messzire menjen az átverésbe, hogy megpróbálja ráerőltetni egy nem működő keverékét, őt jobban aggassza, hogy a működő bájital milyen hatása is van a szernek. Kevés jóindulattal tartozik a megvehető szerelem koncepciójának, tekintve, hogy önbevallottan manipulatív és alattomos módon működik, bármiképp is próbálja szemlélni a dolgot. Olyan messzire azért nem megy, hogy Xavylarit direkt megsértse ezzel és, egyszerűen csak nincs szüksége ilyen ilyen szerekre. Ha nem beszédtársa talál rá, attól még nem fog nem létezik ez a szerelmi bűvital a világban, legfeljebb csak más fedezi fel elsőnek és adná el ugyanúgy.*
1231. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-08-26 09:41:31
Üzenet elküldve: 2023-08-26 09:41:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Karamellás alma a tét//
*Nem igazán érdekelt a papok kérdésében, viszont annál nagyobb hévvel és lelkesedéssel tölti el, hogy a nehezen megszerzett receptjéről beszélhetnek.*
- Valóban nem, az egy keverék és még fel is kell főzni. Nem egy egyszerű eset. *Nem is várt mást egy ilyen neves alkimistától.*
- Esetleg nincsen abból a könyvből második kiadás? *Az alapokat már ismeri, a bonyolultabbakra lenne inkább kíváncsi. Van persze neki is néhány már használt feljegyezve, de úgy érzi, még csak a felszínét se karcolgatja a javának.*
- Tényleg? A színek keverése nem hoz újfajta hatásokat? Ki gondolta volna... *Nyílik szét a szája a csodálkozástól, miközben hatalmas kistányér szemekkel bámul fel a férfire.*
- De! De én egyet tudok, esküszöm, hogy az létezik és használ is, magam próbáltam ki. Nem említettem volna, ha nem bizonyított a hatása! Akarsz te is egy próbát tenni vele? Hozz egy női hajszálat és bebizonyítom. *Mondja nagy lelkesen, szinte már ugrál is.*
- A fekete italokról ne is beszéljünk, nem szívesen megyek a hídon túlra érte és drága is, fene a pofájukat. *Mondja mérgesen morogva maga elé.*
*Nem igazán érdekelt a papok kérdésében, viszont annál nagyobb hévvel és lelkesedéssel tölti el, hogy a nehezen megszerzett receptjéről beszélhetnek.*
- Valóban nem, az egy keverék és még fel is kell főzni. Nem egy egyszerű eset. *Nem is várt mást egy ilyen neves alkimistától.*
- Esetleg nincsen abból a könyvből második kiadás? *Az alapokat már ismeri, a bonyolultabbakra lenne inkább kíváncsi. Van persze neki is néhány már használt feljegyezve, de úgy érzi, még csak a felszínét se karcolgatja a javának.*
- Tényleg? A színek keverése nem hoz újfajta hatásokat? Ki gondolta volna... *Nyílik szét a szája a csodálkozástól, miközben hatalmas kistányér szemekkel bámul fel a férfire.*
- De! De én egyet tudok, esküszöm, hogy az létezik és használ is, magam próbáltam ki. Nem említettem volna, ha nem bizonyított a hatása! Akarsz te is egy próbát tenni vele? Hozz egy női hajszálat és bebizonyítom. *Mondja nagy lelkesen, szinte már ugrál is.*
- A fekete italokról ne is beszéljünk, nem szívesen megyek a hídon túlra érte és drága is, fene a pofájukat. *Mondja mérgesen morogva maga elé.*
1230. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-08-24 13:55:27
Üzenet elküldve: 2023-08-24 13:55:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 919
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 919
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
//Karamellás alma a tét//
*Balkócza elképzelése a papokról meglepő, bár ez Nestar arcára nem fog kiülni. Nem zavartatja magát ezzel, ő sem járt minden részén a városnak.*
- A szóra méltó papok már maguk is varázsolnak. Részben ezért is vették át a Templomot, mint a mágiájuk székhelyét.
*A tényleges érdekeltsége, hogy a mágusok miért adták fel a régi székhelyüket, nem érdekli igazából, de valószínűleg a toronyban elférnek mind, így komoly problémát csak nem okoz. A felvetésre a "szerelmi bájitalról", amit említenek, könnyedén választ tud adni.*
- A könyv az egyszerű alapokról és ismert italokból épült fel, amiknél gondolom a fehér ital, amit említesz, nem egyezik azzal a fehérrel, amit a bájitalárusoknál lehet kapni. Javíts ki, ha tévednék.
*Ha más nem, legalább tanul valamit, azonban nem is kell sokat gondolkodnia tovább, hogy miért nem is lehetne a könyvben akkor sem, ha Balkóczának igaza van.*
- Azt érdemes megjegyezni, hogy a könyvek nem foglalkoztak a különböző színek összekeverésével, hanem csak az egyszínűekkel. Az utóbbi hatványozottan több terület, de majdhogynem teljesen terméketlen, amennyiben nem méregkeverőnek akar állni az alkimista. A feketékkel való keveredésen kívül, az ilyen irányú kutatásokat értékelem, de ajánlani egyáltalán nem tudom, mert az esetleges sikernél sem garantálhatom, hogy kifizetődik. Ha egyáltalán vezethet sikerre az ilyen célú eltántorgások az egysíkúbb vegyületektől.
*Még nem piszkál bele a szerelmi bájitalok hitelességébe vagy éppen az erős kétségeibe ezzel kapcsolatban.*
*Balkócza elképzelése a papokról meglepő, bár ez Nestar arcára nem fog kiülni. Nem zavartatja magát ezzel, ő sem járt minden részén a városnak.*
- A szóra méltó papok már maguk is varázsolnak. Részben ezért is vették át a Templomot, mint a mágiájuk székhelyét.
*A tényleges érdekeltsége, hogy a mágusok miért adták fel a régi székhelyüket, nem érdekli igazából, de valószínűleg a toronyban elférnek mind, így komoly problémát csak nem okoz. A felvetésre a "szerelmi bájitalról", amit említenek, könnyedén választ tud adni.*
- A könyv az egyszerű alapokról és ismert italokból épült fel, amiknél gondolom a fehér ital, amit említesz, nem egyezik azzal a fehérrel, amit a bájitalárusoknál lehet kapni. Javíts ki, ha tévednék.
*Ha más nem, legalább tanul valamit, azonban nem is kell sokat gondolkodnia tovább, hogy miért nem is lehetne a könyvben akkor sem, ha Balkóczának igaza van.*
- Azt érdemes megjegyezni, hogy a könyvek nem foglalkoztak a különböző színek összekeverésével, hanem csak az egyszínűekkel. Az utóbbi hatványozottan több terület, de majdhogynem teljesen terméketlen, amennyiben nem méregkeverőnek akar állni az alkimista. A feketékkel való keveredésen kívül, az ilyen irányú kutatásokat értékelem, de ajánlani egyáltalán nem tudom, mert az esetleges sikernél sem garantálhatom, hogy kifizetődik. Ha egyáltalán vezethet sikerre az ilyen célú eltántorgások az egysíkúbb vegyületektől.
*Még nem piszkál bele a szerelmi bájitalok hitelességébe vagy éppen az erős kétségeibe ezzel kapcsolatban.*
1229. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-08-21 15:45:47
Üzenet elküldve: 2023-08-21 15:45:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fő a biztonság//
* Gondoskodik róla, hogy biztosan jól lakjon, ezért nem szégyenlősködik, jócskán vesz magának a finom ételből. Elvégre most ő itt a vendég. A reggeli befejeztével indulni készülnek, így feláll az asztaltól, és követi a házigazdát ki a hátsó udvarra.
Ott pillantja meg először a szekeret és annak tartalmát. Hordókat és zsákokat vesz észre, amikre kopog, illetve paskol néhányat. *
- Nem semmi. A nagysága tényleg jól bevásárolt.
* Nagyon is jól tette, ugyanis a még most nyílt Hét Varjú Tavernának nem sok választéka volt ételek és italok terén. Átveszi Japhertől a kantárt, majd megigazítja a nyerget. *
- Egyetértek.
* Csak ennyit mond, és felszökken a kölcsönbe kapott lóra. Akármilyen jó dolga is volt itt, már várja, hogy visszatérjen a Tavernába. Elvégre ott van Lissa és Myyna is. Kitudja, hogy miket kap majd tőlük, és hogy milyen varázslatos elfoglaltságokban lesz majd része.
Szinte a szekér mellett halad, amikor kimennek a kapun. Agin fejével biccent egyet a komornyik felé. *
- Örvendtem, Urien.
* Egy hosszú utazáson kell túlesnie, és csak remélni meri, hogy ezúttal nem fog unatkozni, és tesz róla, hogy a kereskedő se érezzen hasonlóképp. *
- És mondd csak, honnan van neked ennyi mindened? Csak nincs egy saját farmod valahol?
* Gondoskodik róla, hogy biztosan jól lakjon, ezért nem szégyenlősködik, jócskán vesz magának a finom ételből. Elvégre most ő itt a vendég. A reggeli befejeztével indulni készülnek, így feláll az asztaltól, és követi a házigazdát ki a hátsó udvarra.
Ott pillantja meg először a szekeret és annak tartalmát. Hordókat és zsákokat vesz észre, amikre kopog, illetve paskol néhányat. *
- Nem semmi. A nagysága tényleg jól bevásárolt.
* Nagyon is jól tette, ugyanis a még most nyílt Hét Varjú Tavernának nem sok választéka volt ételek és italok terén. Átveszi Japhertől a kantárt, majd megigazítja a nyerget. *
- Egyetértek.
* Csak ennyit mond, és felszökken a kölcsönbe kapott lóra. Akármilyen jó dolga is volt itt, már várja, hogy visszatérjen a Tavernába. Elvégre ott van Lissa és Myyna is. Kitudja, hogy miket kap majd tőlük, és hogy milyen varázslatos elfoglaltságokban lesz majd része.
Szinte a szekér mellett halad, amikor kimennek a kapun. Agin fejével biccent egyet a komornyik felé. *
- Örvendtem, Urien.
* Egy hosszú utazáson kell túlesnie, és csak remélni meri, hogy ezúttal nem fog unatkozni, és tesz róla, hogy a kereskedő se érezzen hasonlóképp. *
- És mondd csak, honnan van neked ennyi mindened? Csak nincs egy saját farmod valahol?
1228. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-08-19 08:32:36
Üzenet elküldve: 2023-08-19 08:32:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Üdvözöllek Arthenior//
*Az ember szíve eltelik hálával attól, hogy egyáltalán oszthatja a boldogságot és hogy vissza is kapja azt. Zeekx is így érez. Ahogy pedig jól megérdemelt aranyait szépen a zsebébe süllyeszti megállapítja, hogy ebből most alaposan telik majd neki a folyékony gyönyörökre. Sőt! Úgy néz ki ebből talán több napi szállása is biztosítva lehetne. Amire egy felelős személy bizonyára nagyon vigyázna, de Zeekx hisz az emberi szeretetben és saját boldogságának megélésében. Ő tudja, hogy neki követnie kell a vágyait. És vágyai a piacra űzik, hogy ezt a pénzecskét elköltse valami fontos dologra amit talán majd csak ott talál ki, hogy mi lesz. Út közben pedig mivel igencsak jókedvre derült egy dalocskát énekel csak úgy magban.*
-Igyunk derűre,
Igyunk borúra,
Ugy is hol kedvre,
Ugy is hol búra
Fordúl az élet.
Kedved a jó bor
Jobban éleszti,
Búdat a jó bor
Messze széleszti,
S elmúlat véled.
Minden por, álom,
S füst e világon;
Mi haszna gázol
A boldogságon
A hír barátja?
Ha dob riadt a
Harc reggelére,
Patakban omlik
Hullámzó vére,
S bérét más látja.
Békételen, bús,
Senyved magába,
Kétség s remény közt
Vár s fél a kába
Percet s esztendőt.
Miért törődöl
Szűk életeddel?
Napod ma mit nyújt
Köszönve tedd el,
S hagyd a jövendőt.
Reggel vagy estve,
Szélben vagy csenddel,
Eljön magától
Sorsod mit rendel:
Miként nyár és tél.
Ernyőt keress, ha
Készűl borúlni,
Szenvedj, ha nem tudsz
Hová vonulni,
Fordulhat a szél.
Éld a jelenlét
Percét s óráját,
Együtt lefutja
Jó s rossz pályáját,
S együtt húny véled.
Igyunk derűre,
Igyunk borúra,
Ugy is hol kedvre,
Ugy is hol búra
Fordúl az élet!
*Az ember szíve eltelik hálával attól, hogy egyáltalán oszthatja a boldogságot és hogy vissza is kapja azt. Zeekx is így érez. Ahogy pedig jól megérdemelt aranyait szépen a zsebébe süllyeszti megállapítja, hogy ebből most alaposan telik majd neki a folyékony gyönyörökre. Sőt! Úgy néz ki ebből talán több napi szállása is biztosítva lehetne. Amire egy felelős személy bizonyára nagyon vigyázna, de Zeekx hisz az emberi szeretetben és saját boldogságának megélésében. Ő tudja, hogy neki követnie kell a vágyait. És vágyai a piacra űzik, hogy ezt a pénzecskét elköltse valami fontos dologra amit talán majd csak ott talál ki, hogy mi lesz. Út közben pedig mivel igencsak jókedvre derült egy dalocskát énekel csak úgy magban.*
-Igyunk derűre,
Igyunk borúra,
Ugy is hol kedvre,
Ugy is hol búra
Fordúl az élet.
Kedved a jó bor
Jobban éleszti,
Búdat a jó bor
Messze széleszti,
S elmúlat véled.
Minden por, álom,
S füst e világon;
Mi haszna gázol
A boldogságon
A hír barátja?
Ha dob riadt a
Harc reggelére,
Patakban omlik
Hullámzó vére,
S bérét más látja.
Békételen, bús,
Senyved magába,
Kétség s remény közt
Vár s fél a kába
Percet s esztendőt.
Miért törődöl
Szűk életeddel?
Napod ma mit nyújt
Köszönve tedd el,
S hagyd a jövendőt.
Reggel vagy estve,
Szélben vagy csenddel,
Eljön magától
Sorsod mit rendel:
Miként nyár és tél.
Ernyőt keress, ha
Készűl borúlni,
Szenvedj, ha nem tudsz
Hová vonulni,
Fordulhat a szél.
Éld a jelenlét
Percét s óráját,
Együtt lefutja
Jó s rossz pályáját,
S együtt húny véled.
Igyunk derűre,
Igyunk borúra,
Ugy is hol kedvre,
Ugy is hol búra
Fordúl az élet!
1227. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-08-18 09:19:03
Üzenet elküldve: 2023-08-18 09:19:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Karamellás alma a tét//
*A férfi keze és díszes ruházata végül szabadjára lesz eresztve. Arra pedig bizony büszke, hogy meg is van hozzá minden otthon, végtére is valami alkimista palánta lenne vagy miszösz.*
- A papok, mihhez is értenek azok? A könyv fickáláshoz talán, szép cikornyásan tudják átmásolni a hülyeséget, egyik kalendáriumból a másikba. *A mágus szóra szinte fel is csillannak büszkén a szemei, mert olyan tanult gnómot sikerült az alkimistának kifogni, aki azt is képes volt elsajátítani.*
- No igen, magam is értek egy keveset a mágiához, az legalább igazi tudomány. *Húzza fel az orrát magasra.*
- Viszont van egy varázsital, amit nem találtam meg a könyvben, még csak utalás sincsen rá. *Kezd bele lehalkítva a hangját.*
- A piros és egy meghatározott fehér keveréke, amely önmagában fogfehérítő, de felfőzve egy bizonyos módon.. *Itt ujjal lejjebb invitálja a férfi fülét, hogy egy jól irányzott hanghatással tudassa vele:*
- Szerelmi bájitallá válik. *Közben figyeli a másik arcát, mert lehet ő maga is tud róla, ismerte korábbról, csak meg akarta tartani magának így nem vetette papírra.*
*A férfi keze és díszes ruházata végül szabadjára lesz eresztve. Arra pedig bizony büszke, hogy meg is van hozzá minden otthon, végtére is valami alkimista palánta lenne vagy miszösz.*
- A papok, mihhez is értenek azok? A könyv fickáláshoz talán, szép cikornyásan tudják átmásolni a hülyeséget, egyik kalendáriumból a másikba. *A mágus szóra szinte fel is csillannak büszkén a szemei, mert olyan tanult gnómot sikerült az alkimistának kifogni, aki azt is képes volt elsajátítani.*
- No igen, magam is értek egy keveset a mágiához, az legalább igazi tudomány. *Húzza fel az orrát magasra.*
- Viszont van egy varázsital, amit nem találtam meg a könyvben, még csak utalás sincsen rá. *Kezd bele lehalkítva a hangját.*
- A piros és egy meghatározott fehér keveréke, amely önmagában fogfehérítő, de felfőzve egy bizonyos módon.. *Itt ujjal lejjebb invitálja a férfi fülét, hogy egy jól irányzott hanghatással tudassa vele:*
- Szerelmi bájitallá válik. *Közben figyeli a másik arcát, mert lehet ő maga is tud róla, ismerte korábbról, csak meg akarta tartani magának így nem vetette papírra.*
1226. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-08-18 08:34:21
Üzenet elküldve: 2023-08-18 08:34:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Üdvözöllek Arthenior//
*Eleinte unalmas hatköznapnak tűnik a negyed, ám ahogy mélyebben sétál a belsejébe bizony feltűnik neki a kisebb tömeg. Ahogy közelebb ér a szónoklat hangja is megüti a fülét, a tömeg végén megállva pedig már értelmet is nyer minden szó. Értelmet, ám a wegtoreni kíváncsiságát nem igazán kelti fel. Magasztos istenek éppen abba a témába tartoznak, amit igyekszik mind jobban elkerülni. Elmúlt már az a naiv időszak, hogy higgyen bármilyen magasabb hatalomban, reménykedjen, hogy valaki vigyáz ő rá is. Számára csupán csak démonok léteznek, melyek láthatatlanul követik az élőket, hogy a nyugodt mindennapokat megfertőzzék kórságokkal, szerencsétlenségekkel, átkokkal. Betegséggel, nyomorral, szegénységgel és szolgasággal sújtsanak. Éppen ezért indulna tovább, ám valami ismerős azért csak felcsendül a szónoklatban. Valami, amit ő maga is igen gyakran igyekszik űzni. Kiélvezi az életet és bizony szeret mindenkit. Ó, de még hogy. Még akkor is, ha ez a szeretet néha alig egy órácskán át is tart. Így csak kíváncsi a hanghoz rendelt arcra, ezért elkezdi magát mélyebben a tömegbe fúrni. A hanghoz nem társít korosabb férfit, sem valami nagydarab igazmondót. Ahogy pedig kiköt a tömeg elején be is igazolódik sejtése. Nála apróbb termetű fiú a nagy szónok, aki úgy fest lassan végéhez is ér a mondandónak. A verset még meghallgatja merő kíváncsiságból, de ahogyan az azt megelőző beszéd, a vers sem vált ki belőle különösebb érzelmeket. Ennek ellenére mégis a ruhájának szoknya részébe rejtett zsebbe nyúl, hogy erszényéből kihalásszon pár érmét, hogy azután az a fiú előtt árválkodó tálkában landoljon. Így Zeekx Alphonsus pontosan 30 arannyal lesz gazdagabb.
Nem sok, de egy áhított italt azért csak fedez. Legalább nem tűnik már olyan magányosnak az a tálka a többi, bőven megszámlálható arany mellett. Azzal pedig, mint ki jól végezte dolgát, sarkon is fordul, hogy kifelé vegye magát a lassan szertefoszló tömegből.*
*Eleinte unalmas hatköznapnak tűnik a negyed, ám ahogy mélyebben sétál a belsejébe bizony feltűnik neki a kisebb tömeg. Ahogy közelebb ér a szónoklat hangja is megüti a fülét, a tömeg végén megállva pedig már értelmet is nyer minden szó. Értelmet, ám a wegtoreni kíváncsiságát nem igazán kelti fel. Magasztos istenek éppen abba a témába tartoznak, amit igyekszik mind jobban elkerülni. Elmúlt már az a naiv időszak, hogy higgyen bármilyen magasabb hatalomban, reménykedjen, hogy valaki vigyáz ő rá is. Számára csupán csak démonok léteznek, melyek láthatatlanul követik az élőket, hogy a nyugodt mindennapokat megfertőzzék kórságokkal, szerencsétlenségekkel, átkokkal. Betegséggel, nyomorral, szegénységgel és szolgasággal sújtsanak. Éppen ezért indulna tovább, ám valami ismerős azért csak felcsendül a szónoklatban. Valami, amit ő maga is igen gyakran igyekszik űzni. Kiélvezi az életet és bizony szeret mindenkit. Ó, de még hogy. Még akkor is, ha ez a szeretet néha alig egy órácskán át is tart. Így csak kíváncsi a hanghoz rendelt arcra, ezért elkezdi magát mélyebben a tömegbe fúrni. A hanghoz nem társít korosabb férfit, sem valami nagydarab igazmondót. Ahogy pedig kiköt a tömeg elején be is igazolódik sejtése. Nála apróbb termetű fiú a nagy szónok, aki úgy fest lassan végéhez is ér a mondandónak. A verset még meghallgatja merő kíváncsiságból, de ahogyan az azt megelőző beszéd, a vers sem vált ki belőle különösebb érzelmeket. Ennek ellenére mégis a ruhájának szoknya részébe rejtett zsebbe nyúl, hogy erszényéből kihalásszon pár érmét, hogy azután az a fiú előtt árválkodó tálkában landoljon. Így Zeekx Alphonsus pontosan 30 arannyal lesz gazdagabb.
Nem sok, de egy áhított italt azért csak fedez. Legalább nem tűnik már olyan magányosnak az a tálka a többi, bőven megszámlálható arany mellett. Azzal pedig, mint ki jól végezte dolgát, sarkon is fordul, hogy kifelé vegye magát a lassan szertefoszló tömegből.*
1225. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-08-17 21:59:42
Üzenet elküldve: 2023-08-17 21:59:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Üdvözöllek Arthenior//
*Zeekx most a polgárnegyed utcáin osztja a tanítást. Mivel jó az idő így csuháját elhagyva csak a nyakában lógó háromszög jelzi a hozzá értőknek, hogy ő pap volna. Meg persze az előtte lévő tálka és a szónoklás.*
-Mert bizony mondom testvéreim, húgaim és bátyjaim, öccseim és nővéreim, a lélekvesztők nem dicstelen helyek. Az élet része, hogy a lélek távozik a testből, hogy az általa érdemelt világba jusson, de mi a lélek nélkül a test? Csupán hús, csontok és izmok. Anyag lélek nélkül, amit elnyel a föld és a férgek rágnak. A korábban sokat mesélő szemekből kiveszik a fény, a lágy, meleg érintés hideg lesz és merev, az már nem kínál boldogságot és nem az-az ember többé. Szóval mi bűn volna abban, hogy míg nem jön el ez az idő, addig is kihasználjuk a testünk örömeit? Egy nehéz munkanap után vagy annak örömére, hogy régi barátainkkal összetalálkoztunk nyugodtan igyátok meg amit kívántok. Míg erőtökből telik és szívetek még fiatal szeressétek egymást. Családotokat, barátaitokat, szerelmeteket, szeretőiteket hisz ezért teremtettünk, hogy boldogok legyünk. Ne tagadjátok meg magatoktól az örömet. Sőt! Osszátok meg másokkal is. Szeretteitekkel, idegenekkel, barátaitokkal, szeretőitekkel és velem is nyugodtan. Osszátok meg velem az örömöt, más nem egy kis adomány formájában, hogy egy lélekvesztőben jómagam is fogyaszthassam a folyékony gyönyöröket a ti egészségetekre. Áldott, aki nem csak magának hanem embertársainak boldogságáért is tesz!*Ezen szavára azért többen felnevetnek vagy jót mosolyognak, mások csak rosszallón csóválják a fejüket. De a szőke legényke csillogó szemekkel lelkesen folytatja a beszédét.*Köszönöm, hogy meghallgattatok, hogy adakoztatok, hogy léteztek. Szeretlek titeket, mindőtöket, mert mind tökéletesnek lettetek teremtve. Legyetek boldogak az életben és a természet tökéletes rendjének áldása kísérje tetteiteket. Mivel torkom már kiszáradt és igencsak kívánja azon folyékony gyönyöröket engedjétek meg, hogy egy verssel búcsúzzak tőletek. Fogadjátok el ezt az ajándékomat, vigyétek magatokkal a szívetekben és fogadjátok meg a tanulságát.*Azzal nagy levegőt vesz majd alaposan betanulva, jól artikulálva, odafigyelve a hangsúlyokra, a levegőt jól véve, ügyesen játszva a ritmussal adja elő záróversét.*
Elmúlt a nyár, elmúlt az ősz…
És messze még a kikelet.
Oh, de én most nem rettegem
Úgy, mint egykor, a zord telet.
Nem rettegem, hogy jő a tél
S unalmával a hosszú est,
Midőn kint fúj, bömböl a szél,
S ablakomra virágot fest.
Nem félek, hogy nem lesz virág,
Nem lesz madár, csillag, sugár,
Hogy a télnek hideg szele
Meleg, de szűk szobámba zár.
Lesz virágom: édes ajkad,
Mosolygásod lesz a sugár,
Szíved meleg dobogása
A bokorba a kis madár.
Édes csókod lesz a csillag,
Mely az égről gyorsan lefut,
S véletlenül, úgy futtába
Éppen az én ajkamra jut.
Ah – mondod -, de egy hiányzik
Ragyogó nap az égbolton.
Az is meglesz: ragyogni fog
Boldogságtól az én arcom!
*Miután végzett meghajol és felveszi az adományos tálkáját amiből a pénzeket a kezébe söpri. Miközben pedig oszladozik a tömeg még utánuk szól.*
-Köszönöm nektek. Legyetek áldottak és kísérjen titeket boldogság fivéreim és nővéreim!
*Zeekx most a polgárnegyed utcáin osztja a tanítást. Mivel jó az idő így csuháját elhagyva csak a nyakában lógó háromszög jelzi a hozzá értőknek, hogy ő pap volna. Meg persze az előtte lévő tálka és a szónoklás.*
-Mert bizony mondom testvéreim, húgaim és bátyjaim, öccseim és nővéreim, a lélekvesztők nem dicstelen helyek. Az élet része, hogy a lélek távozik a testből, hogy az általa érdemelt világba jusson, de mi a lélek nélkül a test? Csupán hús, csontok és izmok. Anyag lélek nélkül, amit elnyel a föld és a férgek rágnak. A korábban sokat mesélő szemekből kiveszik a fény, a lágy, meleg érintés hideg lesz és merev, az már nem kínál boldogságot és nem az-az ember többé. Szóval mi bűn volna abban, hogy míg nem jön el ez az idő, addig is kihasználjuk a testünk örömeit? Egy nehéz munkanap után vagy annak örömére, hogy régi barátainkkal összetalálkoztunk nyugodtan igyátok meg amit kívántok. Míg erőtökből telik és szívetek még fiatal szeressétek egymást. Családotokat, barátaitokat, szerelmeteket, szeretőiteket hisz ezért teremtettünk, hogy boldogok legyünk. Ne tagadjátok meg magatoktól az örömet. Sőt! Osszátok meg másokkal is. Szeretteitekkel, idegenekkel, barátaitokkal, szeretőitekkel és velem is nyugodtan. Osszátok meg velem az örömöt, más nem egy kis adomány formájában, hogy egy lélekvesztőben jómagam is fogyaszthassam a folyékony gyönyöröket a ti egészségetekre. Áldott, aki nem csak magának hanem embertársainak boldogságáért is tesz!*Ezen szavára azért többen felnevetnek vagy jót mosolyognak, mások csak rosszallón csóválják a fejüket. De a szőke legényke csillogó szemekkel lelkesen folytatja a beszédét.*Köszönöm, hogy meghallgattatok, hogy adakoztatok, hogy léteztek. Szeretlek titeket, mindőtöket, mert mind tökéletesnek lettetek teremtve. Legyetek boldogak az életben és a természet tökéletes rendjének áldása kísérje tetteiteket. Mivel torkom már kiszáradt és igencsak kívánja azon folyékony gyönyöröket engedjétek meg, hogy egy verssel búcsúzzak tőletek. Fogadjátok el ezt az ajándékomat, vigyétek magatokkal a szívetekben és fogadjátok meg a tanulságát.*Azzal nagy levegőt vesz majd alaposan betanulva, jól artikulálva, odafigyelve a hangsúlyokra, a levegőt jól véve, ügyesen játszva a ritmussal adja elő záróversét.*
Elmúlt a nyár, elmúlt az ősz…
És messze még a kikelet.
Oh, de én most nem rettegem
Úgy, mint egykor, a zord telet.
Nem rettegem, hogy jő a tél
S unalmával a hosszú est,
Midőn kint fúj, bömböl a szél,
S ablakomra virágot fest.
Nem félek, hogy nem lesz virág,
Nem lesz madár, csillag, sugár,
Hogy a télnek hideg szele
Meleg, de szűk szobámba zár.
Lesz virágom: édes ajkad,
Mosolygásod lesz a sugár,
Szíved meleg dobogása
A bokorba a kis madár.
Édes csókod lesz a csillag,
Mely az égről gyorsan lefut,
S véletlenül, úgy futtába
Éppen az én ajkamra jut.
Ah – mondod -, de egy hiányzik
Ragyogó nap az égbolton.
Az is meglesz: ragyogni fog
Boldogságtól az én arcom!
*Miután végzett meghajol és felveszi az adományos tálkáját amiből a pénzeket a kezébe söpri. Miközben pedig oszladozik a tömeg még utánuk szól.*
-Köszönöm nektek. Legyetek áldottak és kísérjen titeket boldogság fivéreim és nővéreim!
1224. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-08-17 20:34:57
Üzenet elküldve: 2023-08-17 20:34:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Üdvözöllek Arthenior//
*Most, hogy Orthus megint távol van ismét lehetősége nyílik egy kis csatangolásra. A cél pedig elsőre ismét a piac, bár most semmi köze nincs Ipsioni úrnak a kis kilengéséhez. Mondjuk nem kizárt, hogy ismét belefut majd a kis kereskedőbe. Nem bánná, ha lenne valaki, aki társulna hozzá. Főleg, ha az a valaki tudja, hogy mit hol talál a városban. Marada mesélt neki helyekről, amit szívesen megnézne, de kétli, hogy egyedül sok esélye lenne eltévedés nélkül. A piacon pedig amúgy is dolga lenne. Kéne pár holmi, ami a sajátja, s most még csak engedélyt sem kéne kérnie Orthustól. Bár a "szökése" most is belekerült pár aranyába, de legalább így Urien sem állt az útjába. Amúgy sem lehet panasza, hogy esetleg szégyent hozna gazdájára, mert okos volt, s kölcsön kért a szakácsnőtől egy egyszerű, s egyáltalán nem magamutogató ruhát. Bár sem az anyaga, sem a színe nem kedvére való, arról nem is beszélve, hogy jó pár helyen meg kellett igazítania, hogy a nagyobb darab passzoljon rá valamennyire. De így legalább nem kell köpeny alá dugnia kellemes formáit, mert azokat így is elrejti a ruha.
Így hát maga mögött hagyja a Morthimer házat, hogy meginduljon a piac irányába. Feltéve, ha emlékezete nem csapja be és indul meg egy egészen más útvonalon.*
*Most, hogy Orthus megint távol van ismét lehetősége nyílik egy kis csatangolásra. A cél pedig elsőre ismét a piac, bár most semmi köze nincs Ipsioni úrnak a kis kilengéséhez. Mondjuk nem kizárt, hogy ismét belefut majd a kis kereskedőbe. Nem bánná, ha lenne valaki, aki társulna hozzá. Főleg, ha az a valaki tudja, hogy mit hol talál a városban. Marada mesélt neki helyekről, amit szívesen megnézne, de kétli, hogy egyedül sok esélye lenne eltévedés nélkül. A piacon pedig amúgy is dolga lenne. Kéne pár holmi, ami a sajátja, s most még csak engedélyt sem kéne kérnie Orthustól. Bár a "szökése" most is belekerült pár aranyába, de legalább így Urien sem állt az útjába. Amúgy sem lehet panasza, hogy esetleg szégyent hozna gazdájára, mert okos volt, s kölcsön kért a szakácsnőtől egy egyszerű, s egyáltalán nem magamutogató ruhát. Bár sem az anyaga, sem a színe nem kedvére való, arról nem is beszélve, hogy jó pár helyen meg kellett igazítania, hogy a nagyobb darab passzoljon rá valamennyire. De így legalább nem kell köpeny alá dugnia kellemes formáit, mert azokat így is elrejti a ruha.
Így hát maga mögött hagyja a Morthimer házat, hogy meginduljon a piac irányába. Feltéve, ha emlékezete nem csapja be és indul meg egy egészen más útvonalon.*
1223. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-08-16 05:22:43
Üzenet elküldve: 2023-08-16 05:22:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 919
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 919
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
//Karamellás alma a tét//
*Balkócza szerencséjére, Nestar számára elég szokatlan még a külvilág, így a felgyűlt türelmét nehéz dolga lesz leapasztani. Így a kézfogásuk egyelőre Balkócza döntése alapján záródik vagy sem.*
- Örülök, hogy a hasznodra vált. És szerencsés, hogy meg is van hozzá mindened, ami kell.
*Bár feltételezhető, hogy ha szeret vele dolgozni, akkor Balkóczának meg is vannak rá az eszközei, hogy dolgozzon is velük. Ellenben, viszont úgy tűnik, hogy a városi hírekkel nem lett sokkal okosabb, de az biztos, hogy valami újat hallott. De azt leszűrte legalább, hogy miatta hallottak a tanácsról és nem fordítva.*
- Milyen kár, hogy férgességre nincs bájital. És mágiát sem tudok, de lehetséges a papoknak erről más a véleménye. Keveset járok a Templomba, amióta a mágusok elhagyták.
*Nem tud mit hozzátenni a témához, így csak peng egy keveset a múlton, jobb híján. Fénykorában sem beszélt nagyon másról, csak az alkímiáról. Talán azt kellett volna a beszélgetésben tartania, bár kétséges, mennyire lenne érdekes kollégája számára. Ezt majd megtudakolja később.*
*Balkócza szerencséjére, Nestar számára elég szokatlan még a külvilág, így a felgyűlt türelmét nehéz dolga lesz leapasztani. Így a kézfogásuk egyelőre Balkócza döntése alapján záródik vagy sem.*
- Örülök, hogy a hasznodra vált. És szerencsés, hogy meg is van hozzá mindened, ami kell.
*Bár feltételezhető, hogy ha szeret vele dolgozni, akkor Balkóczának meg is vannak rá az eszközei, hogy dolgozzon is velük. Ellenben, viszont úgy tűnik, hogy a városi hírekkel nem lett sokkal okosabb, de az biztos, hogy valami újat hallott. De azt leszűrte legalább, hogy miatta hallottak a tanácsról és nem fordítva.*
- Milyen kár, hogy férgességre nincs bájital. És mágiát sem tudok, de lehetséges a papoknak erről más a véleménye. Keveset járok a Templomba, amióta a mágusok elhagyták.
*Nem tud mit hozzátenni a témához, így csak peng egy keveset a múlton, jobb híján. Fénykorában sem beszélt nagyon másról, csak az alkímiáról. Talán azt kellett volna a beszélgetésben tartania, bár kétséges, mennyire lenne érdekes kollégája számára. Ezt majd megtudakolja később.*
1222. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-08-14 18:40:30
Üzenet elküldve: 2023-08-14 18:40:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Karamellás alma a tét//
- Tényleg? Jah, hát persze. *Csap a homlokára, hiszen nem akarja megkérdőjelezni az alkímia bekeiben ismert egyik, ha nem a leghíresebb képviselőjüket.*
- Ba..ba..ba Balkócza Xavylari vagyok uram! *Fog rá két kézzel a férfi egyik csuklójára és rázza meg elég lelkesen, talán abba se hagyja, ha nem állítják meg.*
- Magam is feszegetem az alkímia rugalmas patkánykocsonyáját. Haatalmas segítség volt azaz írás. *Azt persze nem említi, hogy a kenyerét főleg hashajtókból, patkányméreg keveréséből vagy éppen szerelmi bájital forgalmazásából szerzi. Nem igazán érzi ezeket méltónak egy híres alkimistához, de amíg nem lesz az, valamiből el kell tartania magát.*
- Néha van szerencsém kikeverni egy- egy erősebb italt is, mindenem megvan itt, a házamban hozzá. *Dicsekszik egy kicsit, ám elgondolkodni látszik, mikor amaz említi, hogy a Tanács már talán nem is létezik, ő pedig már régen nem tette be magát ebbe az átkozott városba.*
- Engem sem hoz lázba a politika, az öregasszony tartott ilyeneket számon, mióta nincsen nem követem a fejleményeket.*Mivel pontosan nem tudja mióta is nem járt a férfi itt, így nem igazán tud helyes választ adni a következő kérdésére, ám mivel jó színben akar feltűnni, így muszáj valamit említenie. Kicsit el is gondolkodik.*
- A Lurdasnak, a pék kutyájának, aki mindig ott szokott fetrengeni az üzlet előtt, öt kiskutyája közül kettő férges lett. Gondolhatja milyen fújolás volt, mikor megtudták az utcában, hogy a kölykök a raktárban játszanak a liszteszsákok között. *Bólogat nagyban, közben nézi a másik reakcióját, hogy ilyesmire gondolt-e.*
- Tényleg? Jah, hát persze. *Csap a homlokára, hiszen nem akarja megkérdőjelezni az alkímia bekeiben ismert egyik, ha nem a leghíresebb képviselőjüket.*
- Ba..ba..ba Balkócza Xavylari vagyok uram! *Fog rá két kézzel a férfi egyik csuklójára és rázza meg elég lelkesen, talán abba se hagyja, ha nem állítják meg.*
- Magam is feszegetem az alkímia rugalmas patkánykocsonyáját. Haatalmas segítség volt azaz írás. *Azt persze nem említi, hogy a kenyerét főleg hashajtókból, patkányméreg keveréséből vagy éppen szerelmi bájital forgalmazásából szerzi. Nem igazán érzi ezeket méltónak egy híres alkimistához, de amíg nem lesz az, valamiből el kell tartania magát.*
- Néha van szerencsém kikeverni egy- egy erősebb italt is, mindenem megvan itt, a házamban hozzá. *Dicsekszik egy kicsit, ám elgondolkodni látszik, mikor amaz említi, hogy a Tanács már talán nem is létezik, ő pedig már régen nem tette be magát ebbe az átkozott városba.*
- Engem sem hoz lázba a politika, az öregasszony tartott ilyeneket számon, mióta nincsen nem követem a fejleményeket.*Mivel pontosan nem tudja mióta is nem járt a férfi itt, így nem igazán tud helyes választ adni a következő kérdésére, ám mivel jó színben akar feltűnni, így muszáj valamit említenie. Kicsit el is gondolkodik.*
- A Lurdasnak, a pék kutyájának, aki mindig ott szokott fetrengeni az üzlet előtt, öt kiskutyája közül kettő férges lett. Gondolhatja milyen fújolás volt, mikor megtudták az utcában, hogy a kölykök a raktárban játszanak a liszteszsákok között. *Bólogat nagyban, közben nézi a másik reakcióját, hogy ilyesmire gondolt-e.*
1221. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-08-13 10:46:08
Üzenet elküldve: 2023-08-13 10:46:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//habzóborért//
*Furcsa bizsergést érez a tarkóján. Szaporán szedi a lábát, majd mire észbe kap, már szalad. Felkavarodtak az érzései. Emlékek örvénylenek a fejében a régi életéről. Mint egy függő, aki újra beleszippantott a mákony illatába... Mákony... Az egekre, de kívánna most elmerülni a füstjében! A fűszeresen kesernyés ködből pedig előbukik egy követelőző nyelv melege a szájában, rajta még a wegtoreni rum aromájával. A fülébe súgott szavak a Tűz Városának szilaj dallamával, az ölét forraló kéj...
Kótyagos fejjel támaszkodik meg egy saroknál. Alig kap levegőt. Sikamlósan tekeredő, de tapadókorongjaival erősen fogó csápok tekerednek rá. A legjobb döntés volt. És a legrosszabb. A Tűz Városa talán sosem volt tőle ilyen távol, de a szívességek, amiről az imént szóltak, s melyek Wegtorent sűrű szövevénnyel hálózzák be, immár őt is végérvényesen megkötötték. Az, hogy a Céh tagja lett, a szerencsén és veleszületett tehetségén múlt, de ez... ez a saját döntése volt. Egész eddig bizonytalan volt az egész. A bizonytalanság pedig amennyire kétségbe ejtette, annyira fel is szabadította. Erre már csak utólag ébredt rá.
Nagyokat szusszanva kortyolja a forró, száraz nyári levegőt. Próbálja felidézni Wegtoren kőcsipkés épületeit, a kupoláit, a boltíves árkádokat, a fehér márvány vakító szépségét, a Nagy Aréna lelátói felett kifeszített színes ponyvákat. Minden részletbe úgy kapaszkodik, mintha tünékeny álom lenne, amit elragad tőle a következő pillanat.
Sóhajt néhány mélyet, aztán ellöki magát a faltól, hogy tovább induljon. A léptei még mindig sietősek, de már nem szalad. Nem gondolta volna, hogy ennyire felkavarják az oly nagyon vágyott fejlemények, de most egy kicsit örül neki, hogy a véletlen szerzett neki egy kis időt, hogy nagyjából leülepedjen benne sorsának fordulása.*
*Furcsa bizsergést érez a tarkóján. Szaporán szedi a lábát, majd mire észbe kap, már szalad. Felkavarodtak az érzései. Emlékek örvénylenek a fejében a régi életéről. Mint egy függő, aki újra beleszippantott a mákony illatába... Mákony... Az egekre, de kívánna most elmerülni a füstjében! A fűszeresen kesernyés ködből pedig előbukik egy követelőző nyelv melege a szájában, rajta még a wegtoreni rum aromájával. A fülébe súgott szavak a Tűz Városának szilaj dallamával, az ölét forraló kéj...
Kótyagos fejjel támaszkodik meg egy saroknál. Alig kap levegőt. Sikamlósan tekeredő, de tapadókorongjaival erősen fogó csápok tekerednek rá. A legjobb döntés volt. És a legrosszabb. A Tűz Városa talán sosem volt tőle ilyen távol, de a szívességek, amiről az imént szóltak, s melyek Wegtorent sűrű szövevénnyel hálózzák be, immár őt is végérvényesen megkötötték. Az, hogy a Céh tagja lett, a szerencsén és veleszületett tehetségén múlt, de ez... ez a saját döntése volt. Egész eddig bizonytalan volt az egész. A bizonytalanság pedig amennyire kétségbe ejtette, annyira fel is szabadította. Erre már csak utólag ébredt rá.
Nagyokat szusszanva kortyolja a forró, száraz nyári levegőt. Próbálja felidézni Wegtoren kőcsipkés épületeit, a kupoláit, a boltíves árkádokat, a fehér márvány vakító szépségét, a Nagy Aréna lelátói felett kifeszített színes ponyvákat. Minden részletbe úgy kapaszkodik, mintha tünékeny álom lenne, amit elragad tőle a következő pillanat.
Sóhajt néhány mélyet, aztán ellöki magát a faltól, hogy tovább induljon. A léptei még mindig sietősek, de már nem szalad. Nem gondolta volna, hogy ennyire felkavarják az oly nagyon vágyott fejlemények, de most egy kicsit örül neki, hogy a véletlen szerzett neki egy kis időt, hogy nagyjából leülepedjen benne sorsának fordulása.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2020-2039