//Egy rendellenes délután//
*Csettint egyet a nyelvével.* ~ Oké, talán túlságosan a szívére vettem amit mondott... ~ *Otthon jól el lenne verve az ilyen elszólásért. "Hugikám"... ez mégis honnan jött? De hé, legalább nem káromkodott, a kettő közül melyik a rosszabb? Kérdezze meg róla a lányt? Amilyen tengerésznyelvet hallott eddig felőle, sejti a választ.
Daesys szinte sarokba szorított reakciója megint fellángolt ökléhez nem érinti jól: csalódottan, ingerülten, de egy rázással eltünteti magáról a lángokat, és keresztbe tett karokkal, csúnyán és szobahőmérsékleten nézi őt tovább.* ~ Oké, akkor semmilyen tűz-ágú mágiát ne mutassak. Milyen jó, hogy még csak olyanjaim vannak... ~ *Tud arról, milyen nehézkes egyszerre többön megtartani a józan eszét, így még nem próbálkozott a többivel, most nagy bánatára.*
- Mert az istenségeket szolgálóknak biztos mind aranyszívük van, ugye? *Veti oda csípősen, nem számítva tiszta válaszra. A legtöbb barlangon kívül élő személynek nem kell felhozni Sa'Terethet, főleg nem imádóit.*
- Igen, "arisztokrata nyaraló", VOLT. *Ezzel megfogta. Talán gondolhatott volna rá, hogy még az említés is ellenszenvére lesz.* - Mostani lakói nagy részei nem éppen nagy rajongóik. Ezalatt azt értem, hogy legalább egyikük aktívan részt vett a régi felkelésben, itt Artheniorban. *És az elutasítást hallva ezt akkor valóban lepipálhatja a rövid listáról.*
- Nem, vagy ha nem akarod, akkor nem. Csak feltettem egy választási lehetőséget. Ha már sokkalta jobban érzed magad, akár magad is mehetsz el a templomba, vagy akárhova akarsz, nem erőltetem rád a társaságom. De, mivel még féltelek ebben az állapotban, felajánlom hogy elkísérlek az egyik szállásomra, vagy a templomba, ahol huzamosabban el tudjuk látni a sebeidet, amit én okoztam, aztán ismét mehetsz, ahova kínálkozol. A városi szállás közelebb van, viszont a Szarvasligeten vannak lakosok. Illetve a templom, ahogy mondtad, ami nem "arisztokrata nyaraló." Mi a döntésed?