Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 65 (1281. - 1300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1300. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-10-25 13:49:38
Üzenet elküldve: 2023-10-25 13:49:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egykori Dwirinthalen kúria//
*Nem örömmel, de állja a savószín szempár vizslatását. Hagyja, hogy amaz kénye-kedve szerint merüljön íriszei mögé. Nyilvánvalóan azt fürkészi, mennyire volt hatékony a lecke. Amennyiben viszont dacot vagy ellenszegülést keres, ilyet nem talál benne. Mélységi hímként az alázat nem ellensége. Az esküje pedig örök érvényű, nem kívánja sem megszegni, sem elpazarolni.
A kérdésre nem felel. Talán nem is tudna. Az ő nyelve sosem volt felvágva, a replikázás nem asztala. Tudja, Agaree-Siche nem is vár választ. Csupán önnön egyszerűségére vezeti rá. Természetesen arcizma sem rezdül, szeme sem rebben. Ha egy mélységinek egy matrónához van szerencséje, a legkisebb részlet is számít.
Követi Agaree-Siche tekintetét a kandalló felé, ahol az ostor romjai pihennek.* ~Fivér.~ *Annyi részletet igyekszik a helyére rakni, amennyit csak tud. A kimondatlan szavak számára a legérdekesebbek és a legbeszédesebbek.
Enged a nőstény akaratának és ismét megtámaszkodik a párkányon. Felszisszen az érintésre, de össze nem rezzen. Hagyja, hogy a matróna gondoskodjon a sebről. Még hálás is érte. A fájdalom ellenére nyugtatólag hat rá a gondoskodás.*
-Ettem és aludtam. Erőm teljében akartam belépni e kúria ajtaján. *Arra sosem gondolt volna, hogy egy matrónát is itt talál. Illetve a matróna találja őt itt. A felkészülés pedig vajmi keveset ér önmagában, ha egy matrónával áll szemben valaki. Testet és lelket egyaránt törnek, odahaza az ő nevüket éneklik meg a legnagyobb legendákban. Ő pedig betéve tudja majd mindet.*
-A fivéred... *Pillant ki, miközben Agaree-Siche a sebeivel foglalatoskodik. Mielőtt rossz szólamokat pedzegetne, látni akarja a savószín szempárban, hogy folytathatja-e a kérdést.*
-Az ellenséged? *Nem meglepő az ilyesmi a mélységiek körében. A kandallóba vetett családi ereklye és az, hogy a matróna személyesen keresi... Mind sejteti e okot. Ritkán tér vissza az, ki elhagyta egyszer a családi fészket. Ugyanakkor az is könnyen lehet, hogy Agaree-Siche éppenséggel azért kutatja fivérét, hogy a segítségét kérje. Ezt tartja valószínűtlenebbnek.*
*Nem örömmel, de állja a savószín szempár vizslatását. Hagyja, hogy amaz kénye-kedve szerint merüljön íriszei mögé. Nyilvánvalóan azt fürkészi, mennyire volt hatékony a lecke. Amennyiben viszont dacot vagy ellenszegülést keres, ilyet nem talál benne. Mélységi hímként az alázat nem ellensége. Az esküje pedig örök érvényű, nem kívánja sem megszegni, sem elpazarolni.
A kérdésre nem felel. Talán nem is tudna. Az ő nyelve sosem volt felvágva, a replikázás nem asztala. Tudja, Agaree-Siche nem is vár választ. Csupán önnön egyszerűségére vezeti rá. Természetesen arcizma sem rezdül, szeme sem rebben. Ha egy mélységinek egy matrónához van szerencséje, a legkisebb részlet is számít.
Követi Agaree-Siche tekintetét a kandalló felé, ahol az ostor romjai pihennek.* ~Fivér.~ *Annyi részletet igyekszik a helyére rakni, amennyit csak tud. A kimondatlan szavak számára a legérdekesebbek és a legbeszédesebbek.
Enged a nőstény akaratának és ismét megtámaszkodik a párkányon. Felszisszen az érintésre, de össze nem rezzen. Hagyja, hogy a matróna gondoskodjon a sebről. Még hálás is érte. A fájdalom ellenére nyugtatólag hat rá a gondoskodás.*
-Ettem és aludtam. Erőm teljében akartam belépni e kúria ajtaján. *Arra sosem gondolt volna, hogy egy matrónát is itt talál. Illetve a matróna találja őt itt. A felkészülés pedig vajmi keveset ér önmagában, ha egy matrónával áll szemben valaki. Testet és lelket egyaránt törnek, odahaza az ő nevüket éneklik meg a legnagyobb legendákban. Ő pedig betéve tudja majd mindet.*
-A fivéred... *Pillant ki, miközben Agaree-Siche a sebeivel foglalatoskodik. Mielőtt rossz szólamokat pedzegetne, látni akarja a savószín szempárban, hogy folytathatja-e a kérdést.*
-Az ellenséged? *Nem meglepő az ilyesmi a mélységiek körében. A kandallóba vetett családi ereklye és az, hogy a matróna személyesen keresi... Mind sejteti e okot. Ritkán tér vissza az, ki elhagyta egyszer a családi fészket. Ugyanakkor az is könnyen lehet, hogy Agaree-Siche éppenséggel azért kutatja fivérét, hogy a segítségét kérje. Ezt tartja valószínűtlenebbnek.*
1299. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-10-25 06:59:30
Üzenet elküldve: 2023-10-25 06:59:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egykori Dwirinthalen kúria//
*A szobor torz fején kapaszkodó madár lefelé nyújtja tollhíjas nyakát. Úgy figyel, mint aki csak az alkalmat lesi, hogy mikor férhet már hozzá az ínycsiklandó zsigerekhez a dög felhasított testén. Ha nem madár volna, biztosan nyalná a szája szélét a kiserkenő vér édes illatára. Így viszont csak meredten figyel. Egészen az utolsó ostorcsapásig.
Amikor Agaree-Siche leengedi a veres pettyeket prüszkölő fegyvert, a madár csalódottan kap szárnyra, s kireppen az előtérbe a másik holló mellé. Természetesen megpróbálja elbitorolni a korlátbástyát, de némi szárnycsapkodás, egy-két elhulló toll, és némi reszelős hangú méltatlankodás után végül kiegyezik egy másik hellyel is.
A Matróna végigtekint művén. Nem leli örömét az ifjú Maur'da kínjaiban, de mindezt megkerülhetetlenül szükségesnek tartotta. Tudja jól, hogy Pirtianesben a kegyetlenséget nem mindig a szükségesség arányában osztják, és érzi is a hím hangjában, hogy az a hála még nem őszinte. Az lesz. A sebei pedig épülésére szolgálnak. Ebben teljesen bizonyos; ahogy abban is, hogy sok munkája lesz még vele.
A kandallópárkányt markoló hím mellé lép, s az ostor faragott nyelével maga felé fordítja a tekintetét. Ha a parázs szempár pillantása nem fordul felé, inkább továbbra is leszegve igyekszik rejteni magát, Agaree-Siche keményen megböki a hím mellkasát az ostornyéllel. Hosszan kutatja a tekintet mélyét. Szigorú magabiztosság szoborszerű maszkja feszül a vonásain, mely már most, szavak nélkül is rámutat az ostobaságra, ami elhagyta a harcos száját. Mélységiek között a barátság olyannyira ismeretlen fogalom, hogy még saját szavuk sincs rá. Érdekek, vér, tisztelet és hűség. Ezekből fonódnak a kötelékeik.*
- Talán ha azt mondanám, régi szövetség köt össze e hely egykori lakóival, a tőrödért nyúlnál, hogy önkezeddel vágd el a torkodat? *kérdi, némi gúnyt engedve a hangjába, ahogy a hím korábbi szavaira utal. Ez a tett az eskütétel után már olyan szégyen lenne, ami már valóban lemoshatatlan.*
- A Dwirinthaleneket hallomásból ismerem csupán *mondja végül, kegyesen feloldva a helyzet feszültségét.* - A fivéremet keresem. *A kandalló kormos szája felé bök, ahol a kezében tartott ostor nyelének mása pihen az elszenesedett lomok közé temetve. Mintái bár elnagyoltak, azért egyértelműen felismerhető a hasonlóság a befejezetlen faragványban.* - És új lehetőségeket a népünk számára. *Visszaakasztja az övére az összetekert ostort és egy hanyag mozdulattal taszít egyet a hímen, hogy amaz visszatámaszkodjon a párkányra.* - A Folyóvidéket a lányom már biztos kézzel bírja. De Arthenior más. Ezt jobb, ha magam intézem.
*Előre fordítja a vállán átvetett iszákot és egy üvegcséből megnedvesített kendővel határozott, de precíz mozdulatokkal kezdi el megtisztogatni a sebszéleket és letörölni a kicsordult vér csíkjait. Csíp és húzódik.* - Kerítünk rá gyolcsot, és később átkötöm. Ettél? Aludtál? *kérdi a mélységiek távolságtartó, tárgyilagos hangnemében, amit valami nyakatekert módon, a hasznosság elve alatt mégis csak átsző egyfajta gondoskodás.*
*A szobor torz fején kapaszkodó madár lefelé nyújtja tollhíjas nyakát. Úgy figyel, mint aki csak az alkalmat lesi, hogy mikor férhet már hozzá az ínycsiklandó zsigerekhez a dög felhasított testén. Ha nem madár volna, biztosan nyalná a szája szélét a kiserkenő vér édes illatára. Így viszont csak meredten figyel. Egészen az utolsó ostorcsapásig.
Amikor Agaree-Siche leengedi a veres pettyeket prüszkölő fegyvert, a madár csalódottan kap szárnyra, s kireppen az előtérbe a másik holló mellé. Természetesen megpróbálja elbitorolni a korlátbástyát, de némi szárnycsapkodás, egy-két elhulló toll, és némi reszelős hangú méltatlankodás után végül kiegyezik egy másik hellyel is.
A Matróna végigtekint művén. Nem leli örömét az ifjú Maur'da kínjaiban, de mindezt megkerülhetetlenül szükségesnek tartotta. Tudja jól, hogy Pirtianesben a kegyetlenséget nem mindig a szükségesség arányában osztják, és érzi is a hím hangjában, hogy az a hála még nem őszinte. Az lesz. A sebei pedig épülésére szolgálnak. Ebben teljesen bizonyos; ahogy abban is, hogy sok munkája lesz még vele.
A kandallópárkányt markoló hím mellé lép, s az ostor faragott nyelével maga felé fordítja a tekintetét. Ha a parázs szempár pillantása nem fordul felé, inkább továbbra is leszegve igyekszik rejteni magát, Agaree-Siche keményen megböki a hím mellkasát az ostornyéllel. Hosszan kutatja a tekintet mélyét. Szigorú magabiztosság szoborszerű maszkja feszül a vonásain, mely már most, szavak nélkül is rámutat az ostobaságra, ami elhagyta a harcos száját. Mélységiek között a barátság olyannyira ismeretlen fogalom, hogy még saját szavuk sincs rá. Érdekek, vér, tisztelet és hűség. Ezekből fonódnak a kötelékeik.*
- Talán ha azt mondanám, régi szövetség köt össze e hely egykori lakóival, a tőrödért nyúlnál, hogy önkezeddel vágd el a torkodat? *kérdi, némi gúnyt engedve a hangjába, ahogy a hím korábbi szavaira utal. Ez a tett az eskütétel után már olyan szégyen lenne, ami már valóban lemoshatatlan.*
- A Dwirinthaleneket hallomásból ismerem csupán *mondja végül, kegyesen feloldva a helyzet feszültségét.* - A fivéremet keresem. *A kandalló kormos szája felé bök, ahol a kezében tartott ostor nyelének mása pihen az elszenesedett lomok közé temetve. Mintái bár elnagyoltak, azért egyértelműen felismerhető a hasonlóság a befejezetlen faragványban.* - És új lehetőségeket a népünk számára. *Visszaakasztja az övére az összetekert ostort és egy hanyag mozdulattal taszít egyet a hímen, hogy amaz visszatámaszkodjon a párkányra.* - A Folyóvidéket a lányom már biztos kézzel bírja. De Arthenior más. Ezt jobb, ha magam intézem.
*Előre fordítja a vállán átvetett iszákot és egy üvegcséből megnedvesített kendővel határozott, de precíz mozdulatokkal kezdi el megtisztogatni a sebszéleket és letörölni a kicsordult vér csíkjait. Csíp és húzódik.* - Kerítünk rá gyolcsot, és később átkötöm. Ettél? Aludtál? *kérdi a mélységiek távolságtartó, tárgyilagos hangnemében, amit valami nyakatekert módon, a hasznosság elve alatt mégis csak átsző egyfajta gondoskodás.*
1298. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-10-24 19:15:12
Üzenet elküldve: 2023-10-24 19:15:12
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Ahogy tovább lépked a polgárnegyed utcáin, a város életének apró mozaikdarabjai kezdenek összeállni előtte. Minden egyes sarok, minden kő és fal mesélni kezd, és mindegyik történet egy újabb fejezet Arthenior történelmében. Az egyik utcában egy fiatal nő énekel, hangja tiszta és édes, mintha az ősi erdők tündérei közül jött volna. A mellette állók elismerően bólogatnak, a pénzérmék csillogása a kalapjában pedig tanúsítja, hogy művészete nem marad elismerés nélkül. Fallan lelassít, engedve, hogy az ének behatoljon a lelkébe, és érzi, ahogy a dallam és a szavak összefonódnak az ősi legendákkal. Egy másik sikátorban két gyermek játssza el a régi hősök tetteit, kardokat és pajzsokat formázva faágakból és rongyokból. Láthatóan egy régi csatát játszanak el, ahol a sötétség erői ellen a fény hősei küzdenek. Mosolyogva nézi őket, emlékezve saját gyermekkorára, amikor hasonló játékokat játszott. Az utcák tovább szövik a város életének hálóját. Egy szabó üzlet előtt egy fiatal leány választ magának szöveteket, melyekből az esküvői ruháját készítteti. Egy másik ház előtt egy öregember mesél az unokáinak a régi időkről, amikor még sárkányok repkedtek az égen, és a hegyek mélyén törpék bányásztak. Érzi, hogy Arthenior nem csak egy város, hanem egy élő lény, melynek minden utcája, háza és lakója egy-egy darabkája. Minden egyes mozdulat, szó és érzelem összefonódik, hogy létrehozzon egy összetett és gyönyörű képet, mely az idők során csak gazdagodik és mélyül. Miközben a polgárnegyedet elhagyja, egy pillanatra megáll és visszanéz. Látja a házakat, melyek az idő múlásával egyre inkább összefonódnak a természettel, a kövek között kinövő gyomokkal és mohával. Érzi a város pulzálását, mely az emberek életéből és sorsából táplálkozik. Ahogy a piactér felé veszi az irányt, úgy érzi, mintha egy új fejezet nyílna meg előtte Arthenior történetében. A távolban már hallja a kereskedők kiáltásait, az állatok hangjait és az emberek zsibongását. Tudja, hogy a városnak még sok meglepetést tartogat számára, és alig várja, hogy felfedezze azokat.*
1297. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-10-23 11:48:47
Üzenet elküldve: 2023-10-23 11:48:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egykori Dwirinthalen kúria//
*Vajon mikor vetkőzte le a matróna, s háza népe a térdeléssel járó tiszteletadás ősi hagyományát? Csak futó gondolatfoszlány csupán, mi már tova is röppen. Megkapaszkodik a kandallópárkányban, ám ő nem szoríthatja össze fogát, mint a testi fenyítés előtt álló rabszolga. El kell mondania az eskü szövegét. Nem nehéz felidéznie e ősi fogadalmat, hisz beléjük rágták neveltetésük során. Hamar peregni is kezdenek ajkán a szavak a mélységiek durva nyelvén, csak hogy záróakkordok gyanánt hátát felszántsa az ostor. Éles, csípő fájdalom ez, bele-bele is rándul teste. Az első kettőnél csak felszisszen, de a többibe már akaratlanul is belenyög.
Persze végigszavalja az esküt. Sajátos reprezentációja ez a sötételfek sajátos világának. Ahol sokszor még az eskütétel is fájdalom ágyán fogan.
Megfeszülnek izmai, kezei pedig görcsösen kapaszkodnak az utolsó ostorcsapás után még jó darabig. Végül csak elengedi a párkányt, baljával, jobbja azonban még támaszkodik.
Nem fordul a matróna irányába. Nem akarja, hogy egy elkapott, bosszúvágytól égő pillantás kellemetlen következményeket vonjon maga után. Helyette még mindig a kandalló felé fordulva, a fájdalomtól kissé görnyedten támaszkodva szólal meg.*
-Örök hálám, hűségem és kardom a Tiéd,a hogy minden másom is. Rendelkezz velem. De kérdeznem kell. Mit keres ebben a hugyszagú mocsokban a Folyóvidék Úrnője? *Préseli a szavakat és ezúttal nem is válogatja meg oly nagyon őket. Ahhoz túlontúl forrong még a vére.*
-Csak nem barátság köti össze azokat, kik a felszínt választották? *Fojtott düh, mit e szavakkal palástol és elnyel. Késélen táncol, tudja jól, de úgy igyekszik forgatni a szavakat, hogy azok ne feltétlen tűnhessenek gunyorosnak.*
*Vajon mikor vetkőzte le a matróna, s háza népe a térdeléssel járó tiszteletadás ősi hagyományát? Csak futó gondolatfoszlány csupán, mi már tova is röppen. Megkapaszkodik a kandallópárkányban, ám ő nem szoríthatja össze fogát, mint a testi fenyítés előtt álló rabszolga. El kell mondania az eskü szövegét. Nem nehéz felidéznie e ősi fogadalmat, hisz beléjük rágták neveltetésük során. Hamar peregni is kezdenek ajkán a szavak a mélységiek durva nyelvén, csak hogy záróakkordok gyanánt hátát felszántsa az ostor. Éles, csípő fájdalom ez, bele-bele is rándul teste. Az első kettőnél csak felszisszen, de a többibe már akaratlanul is belenyög.
Persze végigszavalja az esküt. Sajátos reprezentációja ez a sötételfek sajátos világának. Ahol sokszor még az eskütétel is fájdalom ágyán fogan.
Megfeszülnek izmai, kezei pedig görcsösen kapaszkodnak az utolsó ostorcsapás után még jó darabig. Végül csak elengedi a párkányt, baljával, jobbja azonban még támaszkodik.
Nem fordul a matróna irányába. Nem akarja, hogy egy elkapott, bosszúvágytól égő pillantás kellemetlen következményeket vonjon maga után. Helyette még mindig a kandalló felé fordulva, a fájdalomtól kissé görnyedten támaszkodva szólal meg.*
-Örök hálám, hűségem és kardom a Tiéd,a hogy minden másom is. Rendelkezz velem. De kérdeznem kell. Mit keres ebben a hugyszagú mocsokban a Folyóvidék Úrnője? *Préseli a szavakat és ezúttal nem is válogatja meg oly nagyon őket. Ahhoz túlontúl forrong még a vére.*
-Csak nem barátság köti össze azokat, kik a felszínt választották? *Fojtott düh, mit e szavakkal palástol és elnyel. Késélen táncol, tudja jól, de úgy igyekszik forgatni a szavakat, hogy azok ne feltétlen tűnhessenek gunyorosnak.*
1296. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-10-23 06:11:14
Üzenet elküldve: 2023-10-23 06:11:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egykori Dwirinthalen kúria//
- Ne! *hangzik a parancs, mikor a Maur'da térdre ereszkedni készül.* - Az enyéim nem térdelnek. A hímek sem. *Agaree-Siche tudja, hogy most egy merőben más világot fog megnyitni a fiatal harcos számára, aki Pirtianes szigorú és obszcidián szilárdságú törvényein és formuláin kívül nem ismert egyebet. Egy felszíni számára az se különbözhet sokban ettől, ahogy az ő törzse él, de egy Pirtianesben nevelkedett fajtájukbélinek ez nagy változás, amit időbe telik majd megszoknia.*
- A kandallópárkányon megtámaszkodhatsz *mondja, s megvárja, míg a hím elhelyezkedik, és lélekben is felkészül az elkövetke. Nem csak a fájdalomra, hanem, hogy szembenézzen vétkével, s hogy hűségét és vérét új matrónájának szentelje. Ezek nem csak szavak. Ez egy olyan út, aminél nagyobb elhatározás nincs egy hím életében. Nem a felszíniek házassági esküjének nyegle "holtomiglan-holtodiglan" fonalát követi, ami javarészt az első esztendőt se bírja ki. Ez a hűségeskü olyan kötelék, amire egy mélységi mindenét felteszi.*
- Kezdheted. *Az első sor elhangoztáig nem emeli az ostort, de a formula kínálta helyen, lendül a fonott szíj, s végigszánt a hím hátán. Tiszta, egyenes nyomot hagy, mint egy penge. Pontosan kimért nyomot hagy. Inkább terelésre használt eszköz, nem úgy, mint rokona, a szöges korbács, amivel büntetnek a rabszolgatelepek intézői.
Hatszor sújt le, kimért, gyakorlott mozdulattal festve a vért könnyező sebeket a Maur'da hátára. Az utolsó sor után viszont a többinél keményebben lendül meg karja, s könyörtelen végszót mar az eskütétel végére. Talán, hogy egyértelműsítse, a hím vétkét, s hogy ez újra nem fordulhat elő. Soha.*
- Ne! *hangzik a parancs, mikor a Maur'da térdre ereszkedni készül.* - Az enyéim nem térdelnek. A hímek sem. *Agaree-Siche tudja, hogy most egy merőben más világot fog megnyitni a fiatal harcos számára, aki Pirtianes szigorú és obszcidián szilárdságú törvényein és formuláin kívül nem ismert egyebet. Egy felszíni számára az se különbözhet sokban ettől, ahogy az ő törzse él, de egy Pirtianesben nevelkedett fajtájukbélinek ez nagy változás, amit időbe telik majd megszoknia.*
- A kandallópárkányon megtámaszkodhatsz *mondja, s megvárja, míg a hím elhelyezkedik, és lélekben is felkészül az elkövetke. Nem csak a fájdalomra, hanem, hogy szembenézzen vétkével, s hogy hűségét és vérét új matrónájának szentelje. Ezek nem csak szavak. Ez egy olyan út, aminél nagyobb elhatározás nincs egy hím életében. Nem a felszíniek házassági esküjének nyegle "holtomiglan-holtodiglan" fonalát követi, ami javarészt az első esztendőt se bírja ki. Ez a hűségeskü olyan kötelék, amire egy mélységi mindenét felteszi.*
- Kezdheted. *Az első sor elhangoztáig nem emeli az ostort, de a formula kínálta helyen, lendül a fonott szíj, s végigszánt a hím hátán. Tiszta, egyenes nyomot hagy, mint egy penge. Pontosan kimért nyomot hagy. Inkább terelésre használt eszköz, nem úgy, mint rokona, a szöges korbács, amivel büntetnek a rabszolgatelepek intézői.
Hatszor sújt le, kimért, gyakorlott mozdulattal festve a vért könnyező sebeket a Maur'da hátára. Az utolsó sor után viszont a többinél keményebben lendül meg karja, s könyörtelen végszót mar az eskütétel végére. Talán, hogy egyértelműsítse, a hím vétkét, s hogy ez újra nem fordulhat elő. Soha.*
1295. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-10-21 15:06:50
Üzenet elküldve: 2023-10-21 15:06:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egykori Dwirinthalen kúria//
*A számkivetettek odahaza nem reménykedhetnek oly kegyben, hogy ismét szolgálatra találnak. Sokan csak bolyonganak a nagyvilágban, bérkardnak állnak, esetleg alantasabb sorban folytatják pályafutásukat a Föld Városában, ha szerencséjük van.
Természetesen kap az alkalmon. Van lehetősége visszaverekedni magát oda, ahová szerinte való, még ha minden bizonnyal hátrébbről is indul. Nagy ajándék ez, tagadhatatlan.
Az "szívességre" jól láthatóan, lassan bólint. Noha a bélyeg bőrébe ég majd, de ennél jobb ajánlatra nem számíthat. Lassan gombolkozik ki ingéből, miközben felvértezi magát az előtte álló kínra. Pirtianes kardja volt, és Vhorossié is. Ütés és vágás érte bőrét, de ostorral még nem találkozott. Ez megmaradt a rabszolgáknak és ellenségeiknek. A nemesebb házakból való katonák, mint amilyen ő is, legfeljebb botozást kaptak az apróbb kihágásért. Látta, miként vernek halálra ostorral egy fakóvérű elfet, s azt is, mily módon bírja munkára e fegyvernem a rabszolgákat.
Agaree-Siche azonban úgy tűnik, gazdagon méri a fájdalmat. Bizonyosan vannak olyanok, kiknek megtisztelő lehet, hogy egy matróna személyesen hajtja végre a kirótt büntetést, neki viszont nehezére esik e fájdalmat szívességként üdvözölni. Még is meg kell tennie. Felvértezi hát lelkét és testét, míg kibújik az ingből, már amennyire ez lehetséges. Egyenes háttal, üvöltés nélkül igyekszik nekiveselkedni. Nem csak azért, hogy önmagának bizonyítson, de az eskübe sem óhajt belerondítani, még ha a matróna nem is könnyíti meg feladatát ebben.
Kissé előrébb lép, hogy háttal Agaree-Sichének letérdelhessen. Kezeit kinyújtja, hogy a falnak támaszkodhasson velük. Végül nagyot sóhajt és felpillant.*
-Készen állok.
*A számkivetettek odahaza nem reménykedhetnek oly kegyben, hogy ismét szolgálatra találnak. Sokan csak bolyonganak a nagyvilágban, bérkardnak állnak, esetleg alantasabb sorban folytatják pályafutásukat a Föld Városában, ha szerencséjük van.
Természetesen kap az alkalmon. Van lehetősége visszaverekedni magát oda, ahová szerinte való, még ha minden bizonnyal hátrébbről is indul. Nagy ajándék ez, tagadhatatlan.
Az "szívességre" jól láthatóan, lassan bólint. Noha a bélyeg bőrébe ég majd, de ennél jobb ajánlatra nem számíthat. Lassan gombolkozik ki ingéből, miközben felvértezi magát az előtte álló kínra. Pirtianes kardja volt, és Vhorossié is. Ütés és vágás érte bőrét, de ostorral még nem találkozott. Ez megmaradt a rabszolgáknak és ellenségeiknek. A nemesebb házakból való katonák, mint amilyen ő is, legfeljebb botozást kaptak az apróbb kihágásért. Látta, miként vernek halálra ostorral egy fakóvérű elfet, s azt is, mily módon bírja munkára e fegyvernem a rabszolgákat.
Agaree-Siche azonban úgy tűnik, gazdagon méri a fájdalmat. Bizonyosan vannak olyanok, kiknek megtisztelő lehet, hogy egy matróna személyesen hajtja végre a kirótt büntetést, neki viszont nehezére esik e fájdalmat szívességként üdvözölni. Még is meg kell tennie. Felvértezi hát lelkét és testét, míg kibújik az ingből, már amennyire ez lehetséges. Egyenes háttal, üvöltés nélkül igyekszik nekiveselkedni. Nem csak azért, hogy önmagának bizonyítson, de az eskübe sem óhajt belerondítani, még ha a matróna nem is könnyíti meg feladatát ebben.
Kissé előrébb lép, hogy háttal Agaree-Sichének letérdelhessen. Kezeit kinyújtja, hogy a falnak támaszkodhasson velük. Végül nagyot sóhajt és felpillant.*
-Készen állok.
1294. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-10-21 09:46:22
Üzenet elküldve: 2023-10-21 09:46:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egykori Dwirinthalen kúria//
*Sötét mosoly éled Agaree-Siche ajkán, mikor kimondatnak a szavak, melyek ott lógtak a levegőben. Egy véreit vesztett mélységi hím nyomorult, céltalanul bolyongó lélek csupán. Elvégre szolgálni nevelték. Parancsot követni. Kitaszítottan, idegenben pedig még inkább elveszett lehet.*
- Ha valóban úgy van, ahogy mondod *szólal a mély, füstös hang* -, esküt tehetsz nekem. Talán hasznodat veszem, s beavatlak. Meglátjuk.
*Szavai épp csak nem lekicsinylők. Ez a kegyesen megengedő hangvétel, a szívességet tevő fél részéről, egy ilyen helyzetbe jutott fajtárs számára mégis a világot jelentheti. Kötelékek nélkül egy Pirtianesben felnőtt mélységi senki és semmi.* - De előbb *az övről lecsatolt, kibomló ostor jellegzetes hangja hallatszik a hím háta mögül* - illőn el kell búcsúzz a tieidtől.
*A szobor torzóján gubbasztó holló addig ügyeskedik, míg egy repedést kikezdve márványzúzalékot omlaszt a padlóra.*
- Vhorossi mellett hatan voltak, mikor beérték őket a lovasok. Mindőjükért egy jel a hátadon, hogy emlékeztessen a szégyenedre. S míg bevégzem ezt a szívességet, elmondhatod az esküdet.
*Sötét mosoly éled Agaree-Siche ajkán, mikor kimondatnak a szavak, melyek ott lógtak a levegőben. Egy véreit vesztett mélységi hím nyomorult, céltalanul bolyongó lélek csupán. Elvégre szolgálni nevelték. Parancsot követni. Kitaszítottan, idegenben pedig még inkább elveszett lehet.*
- Ha valóban úgy van, ahogy mondod *szólal a mély, füstös hang* -, esküt tehetsz nekem. Talán hasznodat veszem, s beavatlak. Meglátjuk.
*Szavai épp csak nem lekicsinylők. Ez a kegyesen megengedő hangvétel, a szívességet tevő fél részéről, egy ilyen helyzetbe jutott fajtárs számára mégis a világot jelentheti. Kötelékek nélkül egy Pirtianesben felnőtt mélységi senki és semmi.* - De előbb *az övről lecsatolt, kibomló ostor jellegzetes hangja hallatszik a hím háta mögül* - illőn el kell búcsúzz a tieidtől.
*A szobor torzóján gubbasztó holló addig ügyeskedik, míg egy repedést kikezdve márványzúzalékot omlaszt a padlóra.*
- Vhorossi mellett hatan voltak, mikor beérték őket a lovasok. Mindőjükért egy jel a hátadon, hogy emlékeztessen a szégyenedre. S míg bevégzem ezt a szívességet, elmondhatod az esküdet.
1293. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-10-19 21:47:18
Üzenet elküldve: 2023-10-19 21:47:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egykori Dwirinthalen kúria//
~Vissza kellene küldjelek.~ *Hogy valóban megtenné-e a nőstény? Alighanem. A szavai viszont másról árulkodnak. Kíváncsi, vajon célt keres-e számára a sötételf, vagy büntetést. Úgy hiszi, már végzett volna vele, ha rövidre óhajtaná zárni ezt az ügyet. A gyors halál azonban oly kegy, mi keveseknek adatik meg a mélységiek közül. Eddigi életében szentírásként követte népének írott és íratlan szabályait, épp ezért is oly idegen számára e szituáció.
Agaree-Siche ragadozóként kezd körözni körülötte a szebb napokat látott helyiségben, ő pedig már nem várja, mikor érzi meg a hideg pengét bőrének feszülni. Ez nem is következik be, ő pedig halkan engedi ki a levegőt megkönnyebbülésében. Igaznak tartja a matróna hűvös szavait, ennek ellenére féli a halált. Mióta kicsúszni látszik a talaj lába alól, még inkább, mint eddig.
Felpillant. Nem látja, a nőstény mit ténykedik mögötte, de ostoba lenne hátrapillantani. Helyette kihasználja a pillanatra beállt csendet és annyi magabiztosságot kölcsönöz hangjának, amennyit csak tud.*
-Mily feladatot szánsz hát nekem, Folyóvidék Fekete Ékköve? Nem fog engem sem fájdalom, sem keserűség, meglásd. Megteszem, bármit kérsz is. *Nagyot nyel. Vhorossi megkövetelte az engedelmességet, ő pedig nem is okozott csalódást számára. Egészen az utolsó pillanatig. Ezt a matrónát azonban nem ismeri. Többet látott és harcolt, mint az övéi, már ha igazak a messziről jött történetek. Ugyanakkor mindketten távol vannak hazájuktól, s tartson bármennyire is Agaree-Sichétől, ez a tényállás némileg tompítja ezt az érzést. De vajon mit Artheniorban? És miért pont ide jött? Oda, ahol ő Vhorossit kereste? Hacsak nem bujkál maga is. Mert e célnak kitűnő e hely.*
-És talán abba is beavatást nyerek ezáltal, miféle sötét felleg hozott egy ily úrnőt Artheniorba. *Csak félig fordítja el fejét, fülét hegyezve. Óvatosnak kell lennie, nem vádaskodhat.*
~Vissza kellene küldjelek.~ *Hogy valóban megtenné-e a nőstény? Alighanem. A szavai viszont másról árulkodnak. Kíváncsi, vajon célt keres-e számára a sötételf, vagy büntetést. Úgy hiszi, már végzett volna vele, ha rövidre óhajtaná zárni ezt az ügyet. A gyors halál azonban oly kegy, mi keveseknek adatik meg a mélységiek közül. Eddigi életében szentírásként követte népének írott és íratlan szabályait, épp ezért is oly idegen számára e szituáció.
Agaree-Siche ragadozóként kezd körözni körülötte a szebb napokat látott helyiségben, ő pedig már nem várja, mikor érzi meg a hideg pengét bőrének feszülni. Ez nem is következik be, ő pedig halkan engedi ki a levegőt megkönnyebbülésében. Igaznak tartja a matróna hűvös szavait, ennek ellenére féli a halált. Mióta kicsúszni látszik a talaj lába alól, még inkább, mint eddig.
Felpillant. Nem látja, a nőstény mit ténykedik mögötte, de ostoba lenne hátrapillantani. Helyette kihasználja a pillanatra beállt csendet és annyi magabiztosságot kölcsönöz hangjának, amennyit csak tud.*
-Mily feladatot szánsz hát nekem, Folyóvidék Fekete Ékköve? Nem fog engem sem fájdalom, sem keserűség, meglásd. Megteszem, bármit kérsz is. *Nagyot nyel. Vhorossi megkövetelte az engedelmességet, ő pedig nem is okozott csalódást számára. Egészen az utolsó pillanatig. Ezt a matrónát azonban nem ismeri. Többet látott és harcolt, mint az övéi, már ha igazak a messziről jött történetek. Ugyanakkor mindketten távol vannak hazájuktól, s tartson bármennyire is Agaree-Sichétől, ez a tényállás némileg tompítja ezt az érzést. De vajon mit Artheniorban? És miért pont ide jött? Oda, ahol ő Vhorossit kereste? Hacsak nem bujkál maga is. Mert e célnak kitűnő e hely.*
-És talán abba is beavatást nyerek ezáltal, miféle sötét felleg hozott egy ily úrnőt Artheniorba. *Csak félig fordítja el fejét, fülét hegyezve. Óvatosnak kell lennie, nem vádaskodhat.*
1292. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-10-19 06:38:57
Üzenet elküldve: 2023-10-19 06:38:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egykori Dwirinthalen kúria//
*Érzi a hím hangján a mély szégyent, a torokba száradt gyász karcosságát, de nem szándékozik kihúzni a Maur'da szívéből a vádló ujjként rámutató tőrt: a felelősség lesújtó terhét.*
- Vissza kellene küldjelek, hogy ingujjban menj a Katlan kapujához. Egyetlen karddal, homlokodon a matrónád jelével, hogy lemoshass magadról legalább valamennyit e becstelenségből.
*A távolságot megtartó, lassú körbe kezd a hím körül. A mélységieknek nem szokása csak úgy túllépni a hibákon. A büntetést mindig bőségesen mérik. Mások szerint kegyetlenül és aránytalan túlzásokba esve. Törvényeiket a részvétlen szigor írta, de nem az elrettentő erő miatt van így. A mélységi konok és megátalkodott fajta. Aligha tartaná vissza ilyesmi. A vétket átérezni csakis a büntetés súlya alatt lehet. A hibának a lélek mélyére kell égnie, akár egy rá sütött bélyegnek. Mert a hibákat nem mossa el semmi, és nem teszi jóvá semmi. A vétkek maradnak. Azok súlyával együtt kell méltónak lenni a sötétség peremén innen és túl.*
- Mindenkire a biztos halál vár, Maur'da* -szól hűvösen.* - Csak az a kérdés, hogy amikor végül elé állunk, szembeköp-e, mielőtt learat a sarlójával.
*Mikor köre a hím háta mögé ér, a kandalló feketén tátongó szájában megpillant valamit. Egy elnagyolt faragványt a szenes bútor- és képkeret maradványok halmán. Valószínűleg tűzre szánták, de begyújtásra már nem került sor. Felismeri benne a korbácsa nyelét ékítő szimbólumokat. ~Kharasshi.~ A fiatalabb D'Rake fivér keze munkája a dolog, ezt biztosra veszi. Azt csak sejti, hogy a márványszobor megcsonkítása is az ő műve, de talán csak a lázadók pusztításának mementója, ahogy sok más is a negyedben.*
*Érzi a hím hangján a mély szégyent, a torokba száradt gyász karcosságát, de nem szándékozik kihúzni a Maur'da szívéből a vádló ujjként rámutató tőrt: a felelősség lesújtó terhét.*
- Vissza kellene küldjelek, hogy ingujjban menj a Katlan kapujához. Egyetlen karddal, homlokodon a matrónád jelével, hogy lemoshass magadról legalább valamennyit e becstelenségből.
*A távolságot megtartó, lassú körbe kezd a hím körül. A mélységieknek nem szokása csak úgy túllépni a hibákon. A büntetést mindig bőségesen mérik. Mások szerint kegyetlenül és aránytalan túlzásokba esve. Törvényeiket a részvétlen szigor írta, de nem az elrettentő erő miatt van így. A mélységi konok és megátalkodott fajta. Aligha tartaná vissza ilyesmi. A vétket átérezni csakis a büntetés súlya alatt lehet. A hibának a lélek mélyére kell égnie, akár egy rá sütött bélyegnek. Mert a hibákat nem mossa el semmi, és nem teszi jóvá semmi. A vétkek maradnak. Azok súlyával együtt kell méltónak lenni a sötétség peremén innen és túl.*
- Mindenkire a biztos halál vár, Maur'da* -szól hűvösen.* - Csak az a kérdés, hogy amikor végül elé állunk, szembeköp-e, mielőtt learat a sarlójával.
*Mikor köre a hím háta mögé ér, a kandalló feketén tátongó szájában megpillant valamit. Egy elnagyolt faragványt a szenes bútor- és képkeret maradványok halmán. Valószínűleg tűzre szánták, de begyújtásra már nem került sor. Felismeri benne a korbácsa nyelét ékítő szimbólumokat. ~Kharasshi.~ A fiatalabb D'Rake fivér keze munkája a dolog, ezt biztosra veszi. Azt csak sejti, hogy a márványszobor megcsonkítása is az ő műve, de talán csak a lázadók pusztításának mementója, ahogy sok más is a negyedben.*
1291. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-10-17 23:45:17
Üzenet elküldve: 2023-10-17 23:45:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egykori Dwirinthalen kúria//
*Úgy pattan fel az oly sokat hallott ukázra, mintha megcsípték volna. Még csodálkozni sem nagyon van ideje, hisz a parancsszó oly szigorral csattan az ajkakról, mintha csak egy pirtianesi kiképzőtiszt szájából szólna.
Haptákba azonban már nem vágja magát. Hisz az elkövetkező szavak oly súllyal ülnek vállára, hogy valósággal beléjük görnyed. Nem is pillant fel a savószín tekintetre. Képtelen lenne rá. Az efféle csalódásokozás még úgy is szívbe markoló érzés, ha nem tulajdon matrónája veti a szemére. Érzi, hogy lábai szívesen hajolnának vissza az iménti testtartásba. A kegyelemért rimánkodás a Maur'da vérvonalon nem csupán félelemből fakad; elvárt reakció.
Nem szól közbe, tudja, kár a szóért. Nem hangzana többnek egyszerű magyarázkodásnál, mi talán még dühöt is csiszolna a matrónában. Nem ismeri a mélységi nőstényt. Csak tapasztalataira hagyatkozhat, ez pedig azt sugallja neki, hogy jobb, ha nem nyitja válaszra száját. Legalábbis nem azonnal.
Válasz helyett tekintete sebtiben követi a csúf hollókat. Nem gyakori kedvenc ez a föld városában. Kígyók és ölebek, de nem madarak. Hát persze, hisz a Folyóvidék úrnője... Felszíni.
Hallott mendemondákat a keleti fajtársaikról, kik oly sok vérrel fizettek az ő számára oly értéktelennek tűnő felszíni földért... És hogy a fakóvérűekből nem egyet fához kötve találtak meg, megcsonkítva és világtalan. Akkor jót derültek e történeteken, de most, e dögevő hollókat látva helyre kerül, hová is lettek azok a csillogó tekintetek. Hisz is és nem is. E matrónának talán még a Sötét Anya sem látja lelkét.*
-Eljöttem, mert jönnöm kellett. Elszakadtam. A nyomomban volt a lovasság és ha maradtam volna... A biztos halál vár. *Nagyot nyel, miközben végigsimít vértjén. Jól kivehető rajta a felfogott sérülés, mit csak penge okozhatott.
Nem moccan. Baljával óvatosan jobb oldala felé nyúl, hogy leoldhassa vértjét. Agaree-Siche talán most beteljesíti végzetét.*
*Úgy pattan fel az oly sokat hallott ukázra, mintha megcsípték volna. Még csodálkozni sem nagyon van ideje, hisz a parancsszó oly szigorral csattan az ajkakról, mintha csak egy pirtianesi kiképzőtiszt szájából szólna.
Haptákba azonban már nem vágja magát. Hisz az elkövetkező szavak oly súllyal ülnek vállára, hogy valósággal beléjük görnyed. Nem is pillant fel a savószín tekintetre. Képtelen lenne rá. Az efféle csalódásokozás még úgy is szívbe markoló érzés, ha nem tulajdon matrónája veti a szemére. Érzi, hogy lábai szívesen hajolnának vissza az iménti testtartásba. A kegyelemért rimánkodás a Maur'da vérvonalon nem csupán félelemből fakad; elvárt reakció.
Nem szól közbe, tudja, kár a szóért. Nem hangzana többnek egyszerű magyarázkodásnál, mi talán még dühöt is csiszolna a matrónában. Nem ismeri a mélységi nőstényt. Csak tapasztalataira hagyatkozhat, ez pedig azt sugallja neki, hogy jobb, ha nem nyitja válaszra száját. Legalábbis nem azonnal.
Válasz helyett tekintete sebtiben követi a csúf hollókat. Nem gyakori kedvenc ez a föld városában. Kígyók és ölebek, de nem madarak. Hát persze, hisz a Folyóvidék úrnője... Felszíni.
Hallott mendemondákat a keleti fajtársaikról, kik oly sok vérrel fizettek az ő számára oly értéktelennek tűnő felszíni földért... És hogy a fakóvérűekből nem egyet fához kötve találtak meg, megcsonkítva és világtalan. Akkor jót derültek e történeteken, de most, e dögevő hollókat látva helyre kerül, hová is lettek azok a csillogó tekintetek. Hisz is és nem is. E matrónának talán még a Sötét Anya sem látja lelkét.*
-Eljöttem, mert jönnöm kellett. Elszakadtam. A nyomomban volt a lovasság és ha maradtam volna... A biztos halál vár. *Nagyot nyel, miközben végigsimít vértjén. Jól kivehető rajta a felfogott sérülés, mit csak penge okozhatott.
Nem moccan. Baljával óvatosan jobb oldala felé nyúl, hogy leoldhassa vértjét. Agaree-Siche talán most beteljesíti végzetét.*
1290. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-10-17 13:08:07
Üzenet elküldve: 2023-10-17 13:08:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egykori Dwirinthalen kúria//
*Figyelmesen nézi végig a hím tekintetén végigsöprő vihart, arcának finom rándulását. Emlékszik erre. Emlékszik, mert jól ismeri. Amikor az anyja halálhírét hozták. Amikor a húgai halálhírét hozták. Amikor legifjabb fivére halálhírét hozták. Valószínűleg ő is ugyanezt a maszkot viselte. Most mintha ezek az emlékek már szinte egy másik élet távlatából köszönnének vissza.
Némán fogadja a tiszteletadást, ami az alázat tradíciókig visszanyúló formájáig megy el. Nagyon helyesen. Amikor felpillant rá a másik, Agaree-Siche savószín szemének részvétlen tükrén nem láthat át.*
- HRUT! *A parancsszó ereje szinte korbácsként hasít végig a kiképzés évei alatt beidegződött engedelmességen egy katonában. ~FEL!~
A romos kúria gyalázatba fagyott torzója mintha külön nekik felállított díszlet volna, csak itt a függönyökre száradt vér, a pusztítás nyomát őrző holmik, és a sarkokból terjengő húgyszag is valódi. Az egykor itt lakó élet nyomorult szellemként bolyong az elhagyatott épületben.*
- Mrezzaghra Kverakh Y do'Vräh *hangzik az óidők recsegő-ropogó, dohos mélységet idéző nyelvén. ~Hitvány áruló vagy.~ A reszelős szavak disszonáns dallamossággal szólalnak Agaree-Siche ajkáról. Indulata feszes és tökéletesen kézben tartott.* - Méltatlan vagy a bocsánatra, véred árulója. Sejtetted, hogy így lesz? Ennyire bíztál hát matrónádban? Talán nem is a balszerencse sodort el mellőle *lép egyet a fiatal hím felé* - csak túl gyáva voltál meghalni érte.
*Az immár ajtók nélküli nyílás, melynek félfájától Agaree-Siche ellöki magát, szélesen ásítá az előtérbe. A törmelékkel borított padló mozaikcsempéin két fekete madár ólálkodik beljebb, mintha csak a nőstény árnyékába akarnának visszakúszni elkószált darabkái. Csúf, tollhíjas, vén károgók. Görnyed ugrálásuk, akár a dögöt környékező keselyűké, de a nőstény épp csak fordítva a fején rájuk szisszen, s rekedt kárálással rebbennek is arrébb. Az egyik
a rozzant korlát bástyáján kapaszkodik meg, a másik pedig beröppen a társalgóba. A sarokban álló, fekete márványszobor fejére telepszik. A monumentális alakra mintha szemfedélként borulna az égésnyomoktól lyuggatott drapéria. Mikor a holló toporgása lelöki a rongyos holmit, feltárul Sötét Anya arc és karok nélküli képmása. A megcsonkított szobor szilánkos szemgödrén kezdi el élezni a csőrét a beste, majd a kettős felé kiált reszelős, otromba hangján.*
*Figyelmesen nézi végig a hím tekintetén végigsöprő vihart, arcának finom rándulását. Emlékszik erre. Emlékszik, mert jól ismeri. Amikor az anyja halálhírét hozták. Amikor a húgai halálhírét hozták. Amikor legifjabb fivére halálhírét hozták. Valószínűleg ő is ugyanezt a maszkot viselte. Most mintha ezek az emlékek már szinte egy másik élet távlatából köszönnének vissza.
Némán fogadja a tiszteletadást, ami az alázat tradíciókig visszanyúló formájáig megy el. Nagyon helyesen. Amikor felpillant rá a másik, Agaree-Siche savószín szemének részvétlen tükrén nem láthat át.*
- HRUT! *A parancsszó ereje szinte korbácsként hasít végig a kiképzés évei alatt beidegződött engedelmességen egy katonában. ~FEL!~
A romos kúria gyalázatba fagyott torzója mintha külön nekik felállított díszlet volna, csak itt a függönyökre száradt vér, a pusztítás nyomát őrző holmik, és a sarkokból terjengő húgyszag is valódi. Az egykor itt lakó élet nyomorult szellemként bolyong az elhagyatott épületben.*
- Mrezzaghra Kverakh Y do'Vräh *hangzik az óidők recsegő-ropogó, dohos mélységet idéző nyelvén. ~Hitvány áruló vagy.~ A reszelős szavak disszonáns dallamossággal szólalnak Agaree-Siche ajkáról. Indulata feszes és tökéletesen kézben tartott.* - Méltatlan vagy a bocsánatra, véred árulója. Sejtetted, hogy így lesz? Ennyire bíztál hát matrónádban? Talán nem is a balszerencse sodort el mellőle *lép egyet a fiatal hím felé* - csak túl gyáva voltál meghalni érte.
*Az immár ajtók nélküli nyílás, melynek félfájától Agaree-Siche ellöki magát, szélesen ásítá az előtérbe. A törmelékkel borított padló mozaikcsempéin két fekete madár ólálkodik beljebb, mintha csak a nőstény árnyékába akarnának visszakúszni elkószált darabkái. Csúf, tollhíjas, vén károgók. Görnyed ugrálásuk, akár a dögöt környékező keselyűké, de a nőstény épp csak fordítva a fején rájuk szisszen, s rekedt kárálással rebbennek is arrébb. Az egyik
a rozzant korlát bástyáján kapaszkodik meg, a másik pedig beröppen a társalgóba. A sarokban álló, fekete márványszobor fejére telepszik. A monumentális alakra mintha szemfedélként borulna az égésnyomoktól lyuggatott drapéria. Mikor a holló toporgása lelöki a rongyos holmit, feltárul Sötét Anya arc és karok nélküli képmása. A megcsonkított szobor szilánkos szemgödrén kezdi el élezni a csőrét a beste, majd a kettős felé kiált reszelős, otromba hangján.*
1289. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-10-17 01:02:48
Üzenet elküldve: 2023-10-17 01:02:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egykori Dwirinthalen kúria//
*Izgatottan nedvesíti ajkát nyelvével. A mélységi nősténynek hírei vannak, legalábbis valamiféle tudomása van Vhorossiról. Nem is marad sokáig adós vele, neki pedig ökölbe szorul jobbja közben, mit átvet épp a szék támláján.
Kiáltások és halálsikolyok kísérik fejében a Folyóvidék matrónájának szavait. Szemei előtt van, miképp csaphatott le rájuk a pirtianesi gárda és miként vághatták le őket, mint az állatot. Méltatlan sors ez.
Arcizmai megfeszülnek egy pillanatra, tekintete a semmibe réved. Végül lassan, de értően bólint.*
-Úgy. Sejtettem, hogy így lesz. Wunhuro ri' Pirtianesi. *Nehéz lenne közös nyelvre megfelelően fordítani az odahaza sokat idézett sort: "Pirtianes mindig rád talál". E szállóige ugyanakkor korántsem baráti, sokkal inkább fenyegető. A dezertálás gondolatával játszó bakák fejére volt olvasandó. Közhely, ám igazságtartalmából ez vajmi keveset von el.
Néhány szívdobbanásnyi ideig néma csend honol, amit nem is óhajt megtörni. A gyászé ez a pillanat. Végül csak felemelkedik ültéből, de csak hogy homlokát a padlónak érintve tiszteletét tegye a nőstény előtt.*
-Bocsásd meg nekem a korábbi szavaim, Folyóvidék úrnője. Ahogy azt is, hogy nem segíthettem meg matrónám a bajban és nem juthatott el házadhoz. Osztoznom kellett volna a sorsukban. *Hangja nem remeg meg, holott ennél nagyobb kudarc nem sok létezik a magafajta számára. Ahogy viszont felemeli fejét, nem bűnbánat csillan szemeiben, sokkal inkább kíváncsiság. Nem, nem kérdezheti meg, de Agaree alighanem így is kitalálja, miben áll a fel nem tett kérdés. Mit keres egy ily hatalmas matróna e bűzös embertelepen? Bizonyosan nem egy hozzá hasonló katonának hozott hírt.*
*Izgatottan nedvesíti ajkát nyelvével. A mélységi nősténynek hírei vannak, legalábbis valamiféle tudomása van Vhorossiról. Nem is marad sokáig adós vele, neki pedig ökölbe szorul jobbja közben, mit átvet épp a szék támláján.
Kiáltások és halálsikolyok kísérik fejében a Folyóvidék matrónájának szavait. Szemei előtt van, miképp csaphatott le rájuk a pirtianesi gárda és miként vághatták le őket, mint az állatot. Méltatlan sors ez.
Arcizmai megfeszülnek egy pillanatra, tekintete a semmibe réved. Végül lassan, de értően bólint.*
-Úgy. Sejtettem, hogy így lesz. Wunhuro ri' Pirtianesi. *Nehéz lenne közös nyelvre megfelelően fordítani az odahaza sokat idézett sort: "Pirtianes mindig rád talál". E szállóige ugyanakkor korántsem baráti, sokkal inkább fenyegető. A dezertálás gondolatával játszó bakák fejére volt olvasandó. Közhely, ám igazságtartalmából ez vajmi keveset von el.
Néhány szívdobbanásnyi ideig néma csend honol, amit nem is óhajt megtörni. A gyászé ez a pillanat. Végül csak felemelkedik ültéből, de csak hogy homlokát a padlónak érintve tiszteletét tegye a nőstény előtt.*
-Bocsásd meg nekem a korábbi szavaim, Folyóvidék úrnője. Ahogy azt is, hogy nem segíthettem meg matrónám a bajban és nem juthatott el házadhoz. Osztoznom kellett volna a sorsukban. *Hangja nem remeg meg, holott ennél nagyobb kudarc nem sok létezik a magafajta számára. Ahogy viszont felemeli fejét, nem bűnbánat csillan szemeiben, sokkal inkább kíváncsiság. Nem, nem kérdezheti meg, de Agaree alighanem így is kitalálja, miben áll a fel nem tett kérdés. Mit keres egy ily hatalmas matróna e bűzös embertelepen? Bizonyosan nem egy hozzá hasonló katonának hozott hírt.*
1288. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-10-16 18:56:36
Üzenet elküldve: 2023-10-16 18:56:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egykori Dwirinthalen kúria//
*Csupán megrebben a sötét szemöldök. Apró jelzés, hogy ha van is jó vagy rossz válasz, tőle aligha várhat a másik súgást.
Bár tekintete lomhán lesandít a földön elpuffanó kardra, de inkább csak a szeme sarkából. Semmi nem fodrozza Agaree-Siche magabiztosságát, de a méltatlanul heverő kard látványa nem teszi elbizakodottá. A mélységi vértek szíjai és eresztékei közt könnyen lapulhat másik, alattomos kis penge.
A válasz végül megtekerve, csöpögő megvetésbe mártva, de mégis csak kibukik.*
- Ha úgy volna, nem úgy volna *szólal a füstös hang. Osonkodik csendes dallamán a finom él, ami nem gunyorral, hanem a tapasztalat türelmesen mosolygó szaván dorgálja meg az ifjonti hév konokságát.*
- Nem tudom, ki vagy *vonja meg a vállát alig észrevehetően.* - De úgy sejtem egy azok közül, akik hűek maradtak Vhorossihoz, de elszakadtak tőle.
*Pillantása az ifjú hím vonásait fürkészi, bár szinte biztos benne, hogy a név, amit kimondott, megteszi majd a hatását. De úgy gondolja most célszerű lesz, ha nem marad adós a sajátjával sem.*
- Az én nevem Agaree-Siche Dwyerra. Kis híja volt, hogy eljussanak az enyéim védelmébe. A Folyóvidékre.
*A bemutatkozás erőteljes kiállása után változik a zöngék súlya. A lassan, csendesen ejtett szavakban tiszteletteljes gyász hallatszik, ha ki nem is mondja. Az áradás lelassította a matrónát, s maroknyi kíséretét. Elvesztették az előnyüket üldözőikkel szemben, akik ki is használták a kínálkozó lehetőséget, mielőtt a kiátkozottak egérutat találtak volna valamelyik, még járható gázlón át.*
*Csupán megrebben a sötét szemöldök. Apró jelzés, hogy ha van is jó vagy rossz válasz, tőle aligha várhat a másik súgást.
Bár tekintete lomhán lesandít a földön elpuffanó kardra, de inkább csak a szeme sarkából. Semmi nem fodrozza Agaree-Siche magabiztosságát, de a méltatlanul heverő kard látványa nem teszi elbizakodottá. A mélységi vértek szíjai és eresztékei közt könnyen lapulhat másik, alattomos kis penge.
A válasz végül megtekerve, csöpögő megvetésbe mártva, de mégis csak kibukik.*
- Ha úgy volna, nem úgy volna *szólal a füstös hang. Osonkodik csendes dallamán a finom él, ami nem gunyorral, hanem a tapasztalat türelmesen mosolygó szaván dorgálja meg az ifjonti hév konokságát.*
- Nem tudom, ki vagy *vonja meg a vállát alig észrevehetően.* - De úgy sejtem egy azok közül, akik hűek maradtak Vhorossihoz, de elszakadtak tőle.
*Pillantása az ifjú hím vonásait fürkészi, bár szinte biztos benne, hogy a név, amit kimondott, megteszi majd a hatását. De úgy gondolja most célszerű lesz, ha nem marad adós a sajátjával sem.*
- Az én nevem Agaree-Siche Dwyerra. Kis híja volt, hogy eljussanak az enyéim védelmébe. A Folyóvidékre.
*A bemutatkozás erőteljes kiállása után változik a zöngék súlya. A lassan, csendesen ejtett szavakban tiszteletteljes gyász hallatszik, ha ki nem is mondja. Az áradás lelassította a matrónát, s maroknyi kíséretét. Elvesztették az előnyüket üldözőikkel szemben, akik ki is használták a kínálkozó lehetőséget, mielőtt a kiátkozottak egérutat találtak volna valamelyik, még járható gázlón át.*
1287. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-10-16 10:53:58
Üzenet elküldve: 2023-10-16 10:53:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egykori Dwirinthalen kúria//
*Oly mélyen terül el keserű gondolatainak felhőörvénye alatt, hogy még a halk, tompa lépések beszűrődő zaja sem oszlatja el a sötét fellegeket. Arcát összekulcsolt kezeinek támasztva igyekszik számot vetni a jövővel. A kilátástalanság, reményveszejtés sosem volt kenyere, most sincs ez másképp. Csupán rendeznie kell sorait. Igen, így lesz.
Vhorossi valószínűleg halott. Nehéz elfogadni e gondolatot, hisz a kudarcot sajátjának érzi. Mégis, a továbbiak tervezésében szükséges hátrahagyni azt, mi elveszett. Legyűrte már magában a késztetést, hogy bosszút álljon minden élőn, kit csak ér. Az esztelenség tanításai ellen valóak, de a forró düh bizony képes felőrölni a hideg logikát. Ezt a leckét már volt alkalma megtanulni.
Sötét gondolatai alól női hangra ocsúdik. Nőstényére, ahogy fordultában konstatálja. Jobbja ugyan megindul a szék oldalának támasztott pallos markolata felé, de félúton megáll a mozdulatban. A savószín szempár gazdája ugyanis tudja a nevét és látszólag nem tart tőle.
Elsőre az a benyomása támad, hogy egy bujkáló Dwirinthalennel lehet dolga. Némi hunyorgás után azonban sajátos szimbólumokat vél felfedezni a nőstényen, amiket elsőre nem tud elhelyezni magában.*
-Van jó és rossz válasz? *Felel a kérdésre kérdéssel és hangja is rejt némi élt. Székestül fordul a mélységi irányába, de nem áll fel ültéből. Noha odahaza a nőstények általában jóval kedvezőbb szerepekhez juthatnak a hierarchiában, mint hím társaik, itt, Artheniorban e rejtélyes idegen ugyanúgy lehet valami romlott szökevény, mint a véráruló Dwirinthalenek vére.
A kardot végül nem veszi magához. A fegyver hangos puffanással dől el az ülőalkalmatosság mozgatása közben hüvelyestül, de rá sem hederít. Helyette mellkasa előtt összefont kezekkel szemléli a nőstényt, kinek tiszteletet parancsoló kisugárzása e messzi vidéken önmagában nem hajlít térdet.*
-Saját tőrömmel reszelném el a torkom, ha a Dwirinthalenek vére folyna ereimben. *Töprengve kivár, mielőtt folytatná.*
-Szóval honnét tudod, ki vagyok? És ki lennél Te?
*Oly mélyen terül el keserű gondolatainak felhőörvénye alatt, hogy még a halk, tompa lépések beszűrődő zaja sem oszlatja el a sötét fellegeket. Arcát összekulcsolt kezeinek támasztva igyekszik számot vetni a jövővel. A kilátástalanság, reményveszejtés sosem volt kenyere, most sincs ez másképp. Csupán rendeznie kell sorait. Igen, így lesz.
Vhorossi valószínűleg halott. Nehéz elfogadni e gondolatot, hisz a kudarcot sajátjának érzi. Mégis, a továbbiak tervezésében szükséges hátrahagyni azt, mi elveszett. Legyűrte már magában a késztetést, hogy bosszút álljon minden élőn, kit csak ér. Az esztelenség tanításai ellen valóak, de a forró düh bizony képes felőrölni a hideg logikát. Ezt a leckét már volt alkalma megtanulni.
Sötét gondolatai alól női hangra ocsúdik. Nőstényére, ahogy fordultában konstatálja. Jobbja ugyan megindul a szék oldalának támasztott pallos markolata felé, de félúton megáll a mozdulatban. A savószín szempár gazdája ugyanis tudja a nevét és látszólag nem tart tőle.
Elsőre az a benyomása támad, hogy egy bujkáló Dwirinthalennel lehet dolga. Némi hunyorgás után azonban sajátos szimbólumokat vél felfedezni a nőstényen, amiket elsőre nem tud elhelyezni magában.*
-Van jó és rossz válasz? *Felel a kérdésre kérdéssel és hangja is rejt némi élt. Székestül fordul a mélységi irányába, de nem áll fel ültéből. Noha odahaza a nőstények általában jóval kedvezőbb szerepekhez juthatnak a hierarchiában, mint hím társaik, itt, Artheniorban e rejtélyes idegen ugyanúgy lehet valami romlott szökevény, mint a véráruló Dwirinthalenek vére.
A kardot végül nem veszi magához. A fegyver hangos puffanással dől el az ülőalkalmatosság mozgatása közben hüvelyestül, de rá sem hederít. Helyette mellkasa előtt összefont kezekkel szemléli a nőstényt, kinek tiszteletet parancsoló kisugárzása e messzi vidéken önmagában nem hajlít térdet.*
-Saját tőrömmel reszelném el a torkom, ha a Dwirinthalenek vére folyna ereimben. *Töprengve kivár, mielőtt folytatná.*
-Szóval honnét tudod, ki vagyok? És ki lennél Te?
1286. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-10-15 13:20:26
Üzenet elküldve: 2023-10-15 13:20:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egykori Dwirinthalen kúria//
*Az épületek sokszínű sorfalat állnak. Ahogy beljebb hatol a városba, egyre sűrűbbek lesznek, majd a Polgárnegyedet elérve szinte már összenőnek. Egyszerűbbek, díszesebbek. Néhol erkélyek és kőcsipkés párkányok hirdetik, hogy az ott lakók bizony a polgárok szerencsésebbjei közé tartoznak. A szűk kis utcák viszont szinte ugyanolyanok maradtak, mint azelőtt. A kevésbé szerencsések félárnyékos otthonai, ahol győzködhetik magukat, hogy a város jó környékén laknak és nem zavarja őket, hogy jóval szerényebben, mint a terebélyes erkélyektől ékes nagypolgári házak lakói.
Az egykor patinás épület úgy burkolózik bele a homályba, hogy szinte elcsalja önnön méreteit. Az itt történtek szégyenletes mementójaként láthatatlan pajzsot tart maga elé, akár az utcaszélen rongyokba bugyolált nyomor az üszkös lábával és a hólyagos hajlataival. Nem néznek oda. Elsétálnak mellette. Nem is akarnak tudni róla. A kúria romjai is így sorvadnak lassan az emlékezet peremén.
Kiköti a lovát, aztán a félrebicsaklott ajtó felé indul, de a lépcsőn megtorpan a zajra. Ráfog a tőre markolatára, de nem vonja elő. Vár néhány szívdobbanást, aztán mivel mást nem hall, óvatosan tovább indul. Becsusszan az ajtórésen és lépteinek tiszta helyet keres a törmelék között, hogy minél csendesebben haladjon. Jobbra, az egykori társalgó félhomályos gyomrában mozgolódás éled. Agaree-Siche épp csak annyira les be, hogy lássa, hányan vannak odabent. Fülel még egy darabig, aztán dönt és megmutatja magát. Az ajtófélfának támaszkodva szólal meg.*
- Maur'da vére vagy? Vagy Dwirinthalen? *kérdi nyugodt, közönyös hangon. Bár utóbbit eléggé kétli, érdekes fejlemény lenne.
Savószín pillantása higgadt érdeklődéssel fut végig a fiatal hímen. Talán ha néhány évvel lehet idősebb Agaree-Siche lányánál. A tépett függönyök még épp eresztenek be annyi fényt, hogy mélységi szeme megfelelően elboldoguljon. Azon a vérten mintha pirtianesi jegyeket vélne felfedezni. Amit viszont bizonyosan felismer, az a düh és az elkeseredettség, mely szinte tapintható a feldúlt helyiségben.*
*Az épületek sokszínű sorfalat állnak. Ahogy beljebb hatol a városba, egyre sűrűbbek lesznek, majd a Polgárnegyedet elérve szinte már összenőnek. Egyszerűbbek, díszesebbek. Néhol erkélyek és kőcsipkés párkányok hirdetik, hogy az ott lakók bizony a polgárok szerencsésebbjei közé tartoznak. A szűk kis utcák viszont szinte ugyanolyanok maradtak, mint azelőtt. A kevésbé szerencsések félárnyékos otthonai, ahol győzködhetik magukat, hogy a város jó környékén laknak és nem zavarja őket, hogy jóval szerényebben, mint a terebélyes erkélyektől ékes nagypolgári házak lakói.
Az egykor patinás épület úgy burkolózik bele a homályba, hogy szinte elcsalja önnön méreteit. Az itt történtek szégyenletes mementójaként láthatatlan pajzsot tart maga elé, akár az utcaszélen rongyokba bugyolált nyomor az üszkös lábával és a hólyagos hajlataival. Nem néznek oda. Elsétálnak mellette. Nem is akarnak tudni róla. A kúria romjai is így sorvadnak lassan az emlékezet peremén.
Kiköti a lovát, aztán a félrebicsaklott ajtó felé indul, de a lépcsőn megtorpan a zajra. Ráfog a tőre markolatára, de nem vonja elő. Vár néhány szívdobbanást, aztán mivel mást nem hall, óvatosan tovább indul. Becsusszan az ajtórésen és lépteinek tiszta helyet keres a törmelék között, hogy minél csendesebben haladjon. Jobbra, az egykori társalgó félhomályos gyomrában mozgolódás éled. Agaree-Siche épp csak annyira les be, hogy lássa, hányan vannak odabent. Fülel még egy darabig, aztán dönt és megmutatja magát. Az ajtófélfának támaszkodva szólal meg.*
- Maur'da vére vagy? Vagy Dwirinthalen? *kérdi nyugodt, közönyös hangon. Bár utóbbit eléggé kétli, érdekes fejlemény lenne.
Savószín pillantása higgadt érdeklődéssel fut végig a fiatal hímen. Talán ha néhány évvel lehet idősebb Agaree-Siche lányánál. A tépett függönyök még épp eresztenek be annyi fényt, hogy mélységi szeme megfelelően elboldoguljon. Azon a vérten mintha pirtianesi jegyeket vélne felfedezni. Amit viszont bizonyosan felismer, az a düh és az elkeseredettség, mely szinte tapintható a feldúlt helyiségben.*
1285. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-10-14 09:55:40
Üzenet elküldve: 2023-10-14 09:55:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egykori Dwirinthalen kúria//
*Lassan az egész kúriát feltúrja, de nem lelte meg, amit keres. Az elhagyatott épület eddig sem volt jó állapotban, de műveleteinek hála most az eddiginél is siralmasabban fest.
A lefoszlott tapéta és a felborogatott szekrények ugyanakkor nem az ő kezének munkáját dicsérik. Hogy a lázadás során pusztították el az egykori Dwirinthalenek lakhelyét vagy azóta járt itt valaki, nem tudná megállapítani.
A helyére állít egy ülőgarnitúrát, majd ledobja magát rá. Az oly sokat tervezett ötlete füstbe menni látszik. Ha egyet is megtalált volna a véráruló mélységiek közül itt, annak feje talán megváltást jelenthetett volna odahaza, Pirtianesben. Üres kézzel azonban halálos ítélet lenne visszatérnie.
Ahogy matrónáját felkutatni is ostobaság lenne méltó ajándék nélkül. Vhorosi bizonyosan vérét venné, ha nem találna megoldást helyzetükre, méghozzá teljes joggal.
Kifújja a levegőt, majd lassan felemelkedik ültéből. Egy ideig nem moccan, majd minden előjel nélkül a falhoz vágja a széket. Sosem érezte magát oly céltalannak, mint most. Míg állt a rend, ő pedig parancsokat és utasításokat követett, mindennek helye volt. Mióta se nem katona, se nem mondhatja magát családtagnak, olyan érzése van, mintha minden köteléktől elvágták volna, mi e világhoz kötötte. Ugyanakkor nem az a fajta, aki felad bármit is. Most, hogy itt van Artheniorban, e koszos és bűzös kővárosban, talán a bujkáló matróna közelében tudhatja magát. Hisz hova is menne népének legnemesebbje? A fakóvérű lihanechiekhez? Wegtorenbe, a törvénytelen, kaotikus mocsokba? E gondolat némileg felvillanyozza. Tisztában van vele, hogy botor dolog lenne a nemes keresésére indulnia. De ha valamilyen úton-módon őt találná meg... Az másképp festene. Talán itt marad e néma csontkúriában még néhány napot. Gondosan behúzza az elfoszlott függönyt, majd ismét helyreállítja a széket. Várni fog.*
*Lassan az egész kúriát feltúrja, de nem lelte meg, amit keres. Az elhagyatott épület eddig sem volt jó állapotban, de műveleteinek hála most az eddiginél is siralmasabban fest.
A lefoszlott tapéta és a felborogatott szekrények ugyanakkor nem az ő kezének munkáját dicsérik. Hogy a lázadás során pusztították el az egykori Dwirinthalenek lakhelyét vagy azóta járt itt valaki, nem tudná megállapítani.
A helyére állít egy ülőgarnitúrát, majd ledobja magát rá. Az oly sokat tervezett ötlete füstbe menni látszik. Ha egyet is megtalált volna a véráruló mélységiek közül itt, annak feje talán megváltást jelenthetett volna odahaza, Pirtianesben. Üres kézzel azonban halálos ítélet lenne visszatérnie.
Ahogy matrónáját felkutatni is ostobaság lenne méltó ajándék nélkül. Vhorosi bizonyosan vérét venné, ha nem találna megoldást helyzetükre, méghozzá teljes joggal.
Kifújja a levegőt, majd lassan felemelkedik ültéből. Egy ideig nem moccan, majd minden előjel nélkül a falhoz vágja a széket. Sosem érezte magát oly céltalannak, mint most. Míg állt a rend, ő pedig parancsokat és utasításokat követett, mindennek helye volt. Mióta se nem katona, se nem mondhatja magát családtagnak, olyan érzése van, mintha minden köteléktől elvágták volna, mi e világhoz kötötte. Ugyanakkor nem az a fajta, aki felad bármit is. Most, hogy itt van Artheniorban, e koszos és bűzös kővárosban, talán a bujkáló matróna közelében tudhatja magát. Hisz hova is menne népének legnemesebbje? A fakóvérű lihanechiekhez? Wegtorenbe, a törvénytelen, kaotikus mocsokba? E gondolat némileg felvillanyozza. Tisztában van vele, hogy botor dolog lenne a nemes keresésére indulnia. De ha valamilyen úton-módon őt találná meg... Az másképp festene. Talán itt marad e néma csontkúriában még néhány napot. Gondosan behúzza az elfoszlott függönyt, majd ismét helyreállítja a széket. Várni fog.*
1284. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-10-11 13:48:31
Üzenet elküldve: 2023-10-11 13:48:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
* Sietős lépteivel már a templomot messze elkerülve végre meg nyugodtan dől neki az egyik ház falának. *
~ Ki a fene volt ez az öreg? kirázott a hideg. ~ * Gondolja miközben kiköpi a tüdejét a nagy rohanásban. Előveszi kulacsát és egy nagyot bele kortyol, a kellemes hús nedűtől a lelke megnyugszik és újon erővel állhat neki az útjának. Kis bámulás után ismerős területre lép, ez az a negyed ahol megismerkedett az elfekkel, nocsak talán ma is találkozhat velük, ám nem látja őket a szokásos helyen így szemét nyitva tartja tovább megy bámészkodva várja a lehetséges találkozást. Egyszer csak a negyed egyik leromboltabb részéhez ér ahol már a gyerekek sem játszanak, itt ott egy két hajléktalan talán egy koldus. Ráeszmélve hogy rossz irányba jött megfordul hogy onnan menyen vissza ahonnan jön, ám de ekkor észrevesz két csuklyás alakot akik mintha követnék őtet. Gyorsan vissza teszi maga elé tekintetét mintha nem is látta volna őket és tovább sétál, tesz néhány kanyart a ház körül mert lehetséges hogy pont ugyan arra mennek, de miután már harmadjára megy el ugyan az a koldus előtt már egyértelművé válik hogy öt követik, talán cinkos társai a banditáknak kik leütötték, vagy csak helyi lakosok próbáljak kizsebelni az ártalmatlan bámészkodókat. *
~ Ezt nem hiszem el, először leütnek aztán most meg üldöznek kik lehetnek ezek? ~ * Próbálja mozgásra biztatni a fogaskerekeket a fejében hiába, sem az nem tudja hogy melyik bandába tartoznak, de még az sem hogy mi a céljuk. befordul egy kis utcába ahol látja hogy két út vezet arról kifelé, azzal a tempóval neki szalad az egyik útnak mire a követők oda érnek megdöbbenve látják az elágazást, bizony szét kell válniuk amit meg is tettek. A félelf kinyit egy ajtót és elrejtőzik mögötte a kulcslyukon nézni mikor halad el az üldöző az ajtó előtt amint megteszi leüti és behurcolja az egyik kis utcába ahol kevesen járnak majd várja hogy felkeljen. A felkelt ember rémülve látja hogy csapdába sétált. *
- Ne bánts! Mindent elmondok! * Hagyja el ajkait a mondat újra meg újra miközben arcát takarja kezeivel. *
- Miért követtek engem a fél negyeden? * Teszi fel a kérdést hangját megemelve hogy ezzel is a dominanciáját fitogtassa a már alapból rémült emberhez. *
- Közvetlen parancs Sárvásosból, mindenkit aki a kaszárnyából jön ki vagy megy be követni és jelenteni kell! Elvileg a városi őrség tervez valamit. Csak ennyit tudok kérlek engedj el! * Nincs oka hazudnia végül is a félelf kezében van az élete, inkább nem próbálgatja a szerencséjét.*
- Hiszek neked. * Hallatszik el a szöveg ajkairól mire a megkönnyebbült ember egyből vidámabb lesz, ám míg el van foglalva a félelf felvesz egy fa deszkát a földről és azzal tarkón vágja aki egyből kifekszik megint majd kitekint a sikátorból meg biztosoddá hogy senki sem figyelte tovább indul több információt keresni. *
~ Ki a fene volt ez az öreg? kirázott a hideg. ~ * Gondolja miközben kiköpi a tüdejét a nagy rohanásban. Előveszi kulacsát és egy nagyot bele kortyol, a kellemes hús nedűtől a lelke megnyugszik és újon erővel állhat neki az útjának. Kis bámulás után ismerős területre lép, ez az a negyed ahol megismerkedett az elfekkel, nocsak talán ma is találkozhat velük, ám nem látja őket a szokásos helyen így szemét nyitva tartja tovább megy bámészkodva várja a lehetséges találkozást. Egyszer csak a negyed egyik leromboltabb részéhez ér ahol már a gyerekek sem játszanak, itt ott egy két hajléktalan talán egy koldus. Ráeszmélve hogy rossz irányba jött megfordul hogy onnan menyen vissza ahonnan jön, ám de ekkor észrevesz két csuklyás alakot akik mintha követnék őtet. Gyorsan vissza teszi maga elé tekintetét mintha nem is látta volna őket és tovább sétál, tesz néhány kanyart a ház körül mert lehetséges hogy pont ugyan arra mennek, de miután már harmadjára megy el ugyan az a koldus előtt már egyértelművé válik hogy öt követik, talán cinkos társai a banditáknak kik leütötték, vagy csak helyi lakosok próbáljak kizsebelni az ártalmatlan bámészkodókat. *
~ Ezt nem hiszem el, először leütnek aztán most meg üldöznek kik lehetnek ezek? ~ * Próbálja mozgásra biztatni a fogaskerekeket a fejében hiába, sem az nem tudja hogy melyik bandába tartoznak, de még az sem hogy mi a céljuk. befordul egy kis utcába ahol látja hogy két út vezet arról kifelé, azzal a tempóval neki szalad az egyik útnak mire a követők oda érnek megdöbbenve látják az elágazást, bizony szét kell válniuk amit meg is tettek. A félelf kinyit egy ajtót és elrejtőzik mögötte a kulcslyukon nézni mikor halad el az üldöző az ajtó előtt amint megteszi leüti és behurcolja az egyik kis utcába ahol kevesen járnak majd várja hogy felkeljen. A felkelt ember rémülve látja hogy csapdába sétált. *
- Ne bánts! Mindent elmondok! * Hagyja el ajkait a mondat újra meg újra miközben arcát takarja kezeivel. *
- Miért követtek engem a fél negyeden? * Teszi fel a kérdést hangját megemelve hogy ezzel is a dominanciáját fitogtassa a már alapból rémült emberhez. *
- Közvetlen parancs Sárvásosból, mindenkit aki a kaszárnyából jön ki vagy megy be követni és jelenteni kell! Elvileg a városi őrség tervez valamit. Csak ennyit tudok kérlek engedj el! * Nincs oka hazudnia végül is a félelf kezében van az élete, inkább nem próbálgatja a szerencséjét.*
- Hiszek neked. * Hallatszik el a szöveg ajkairól mire a megkönnyebbült ember egyből vidámabb lesz, ám míg el van foglalva a félelf felvesz egy fa deszkát a földről és azzal tarkón vágja aki egyből kifekszik megint majd kitekint a sikátorból meg biztosoddá hogy senki sem figyelte tovább indul több információt keresni. *
1283. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-10-10 15:15:52
Üzenet elküldve: 2023-10-10 15:15:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Írástudó kerestetik//
*Nagy, világmegváltó beszélgetései úgy tűnik, nem lesznek a gnómmal, de lehet, jobban járnak mind a ketten. A másolatok amúgy rendben vannak. A szövegben nincs sem hiba, sem javítás, csak a betűtípus tér el az eredetitől: a régi mágusbetűk helyett az ork a korábban bemutatott kereskedőírását használta. A tartalmon ez nem változtat, és valószínűleg Xavy szeme is könnyebben fut majd a sorokon. Az ábrák ugyanolyanok, mint az eredeti könyvekben.*
- Amit ígérek, mindig betartom, Balkócza. *mondja, miközben bezsákolja a zöldfoltos spéci bájitalt. Smúzolásnak szánja, de van a hangjában valami baljós mellékzönge. Talán a rekedtség teszi.* Pihenni nem akarok, aludtam egész nap. Ha a Sárváros úgy működik, mint a Kikötő, a jobb árusok mostanában jönnek elő.
*Indulás előtt megtömi a pipáját, de rá majd csak az utcán fog gyújtani. Magához veszi minden cuccát, kiroppantja a nyakát, és már indulhatnak is.*
A hozzászólás írója (Wruzto Molzichygk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.10 17:16:43
*Nagy, világmegváltó beszélgetései úgy tűnik, nem lesznek a gnómmal, de lehet, jobban járnak mind a ketten. A másolatok amúgy rendben vannak. A szövegben nincs sem hiba, sem javítás, csak a betűtípus tér el az eredetitől: a régi mágusbetűk helyett az ork a korábban bemutatott kereskedőírását használta. A tartalmon ez nem változtat, és valószínűleg Xavy szeme is könnyebben fut majd a sorokon. Az ábrák ugyanolyanok, mint az eredeti könyvekben.*
- Amit ígérek, mindig betartom, Balkócza. *mondja, miközben bezsákolja a zöldfoltos spéci bájitalt. Smúzolásnak szánja, de van a hangjában valami baljós mellékzönge. Talán a rekedtség teszi.* Pihenni nem akarok, aludtam egész nap. Ha a Sárváros úgy működik, mint a Kikötő, a jobb árusok mostanában jönnek elő.
*Indulás előtt megtömi a pipáját, de rá majd csak az utcán fog gyújtani. Magához veszi minden cuccát, kiroppantja a nyakát, és már indulhatnak is.*
A hozzászólás írója (Wruzto Molzichygk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.10 17:16:43
1282. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-10-09 12:34:49
Üzenet elküldve: 2023-10-09 12:34:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Írástudó kerestetik//
*Ahogy benyit a konyhába mindjárt megcsapja a dohányszag, még a szellőztetés ellenére is. Sose űzte ezt a gusztustalan szokást senki a családban, így hamar észre veszi a dolgot. Nyilván az asztalon hagyott dohányfelszerelés is megerősíti ezt a gyanút. A pincelakban már sokféle szag terjengett, amelyek főleg valamiféle tartósító anyagból vagy má többnapos, rothadó állati tetemből származtak. Neki mégis ez a büdös. Kicsit meglegyintgeti az orra körül az állotlevegőt, de így csak ront a helyzeten. Az pedig gnóm legyen a talpán, aki egy ilyen dolgot fel mer hánytorgatni egy böhöm orknak. ~ Nemsokára vége. ~ Nyugtatja magát ezzel a gondolattal.*
- Reggelt. Ennyi hát. *Válaszol szűkszavúan.*
- Ez nagyszerű hír.*Sóhajt megnyugvón, majd megy minden a megszokott módon. Egyszer nyit csak rá az orkra, mert az ajtó résnyire áll, hogy közölje, ez az ajtó kicsit vacakol, így erősebben kell behúzni, ekkor akad meg a szeme az ork karján. Úgy dönt néhány percnyi mérlegelés után, hogy ez nem ér annyit, hogy felkeltsen egy békésen szunókáló orkot.Majd lassan eltelk az a pár nap és reggel felveti az ork, hogy akár mehetnénk is.*
- Nekem jó. *Kortyolja az utolsót a bögréjéből.*
- De nem pihensz előtte? *Kérdi azért meg, mert neki egy testben és lélekben fitt orkra van szüksége odaát. Feláll egy pillanatig gondolkodik. Tetvészkedik egy kicsit, majd hátra sétál és egy 1 Zöld-foltos varázsitalLal tér vissza, amit Wruzto Molzichygk elé helyez.
*
- Tessék, a maradék. Jó munkát végeztél eddig, bármennyire is..meglepő. *Pislog félszegen és elrakja a könyveket. Egy táskát hoz még elő, ami mindig készen áll az indulásra. Többször van házon kívül, mint itthon.*
*Ahogy benyit a konyhába mindjárt megcsapja a dohányszag, még a szellőztetés ellenére is. Sose űzte ezt a gusztustalan szokást senki a családban, így hamar észre veszi a dolgot. Nyilván az asztalon hagyott dohányfelszerelés is megerősíti ezt a gyanút. A pincelakban már sokféle szag terjengett, amelyek főleg valamiféle tartósító anyagból vagy má többnapos, rothadó állati tetemből származtak. Neki mégis ez a büdös. Kicsit meglegyintgeti az orra körül az állotlevegőt, de így csak ront a helyzeten. Az pedig gnóm legyen a talpán, aki egy ilyen dolgot fel mer hánytorgatni egy böhöm orknak. ~ Nemsokára vége. ~ Nyugtatja magát ezzel a gondolattal.*
- Reggelt. Ennyi hát. *Válaszol szűkszavúan.*
- Ez nagyszerű hír.*Sóhajt megnyugvón, majd megy minden a megszokott módon. Egyszer nyit csak rá az orkra, mert az ajtó résnyire áll, hogy közölje, ez az ajtó kicsit vacakol, így erősebben kell behúzni, ekkor akad meg a szeme az ork karján. Úgy dönt néhány percnyi mérlegelés után, hogy ez nem ér annyit, hogy felkeltsen egy békésen szunókáló orkot.Majd lassan eltelk az a pár nap és reggel felveti az ork, hogy akár mehetnénk is.*
- Nekem jó. *Kortyolja az utolsót a bögréjéből.*
- De nem pihensz előtte? *Kérdi azért meg, mert neki egy testben és lélekben fitt orkra van szüksége odaát. Feláll egy pillanatig gondolkodik. Tetvészkedik egy kicsit, majd hátra sétál és egy 1 Zöld-foltos varázsitalLal tér vissza, amit Wruzto Molzichygk elé helyez.
*- Tessék, a maradék. Jó munkát végeztél eddig, bármennyire is..meglepő. *Pislog félszegen és elrakja a könyveket. Egy táskát hoz még elő, ami mindig készen áll az indulásra. Többször van házon kívül, mint itthon.*
1281. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-10-08 17:22:29
Üzenet elküldve: 2023-10-08 17:22:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Írástudó kerestetik//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az agyarasnak nem áll szándékában zavarni az ügyfele álmát. Amire szüksége van, megkeresi magának. Nincsenek nagy igényei, és amúgy is itt fogja tölteni a következő néhány éjszakát, nem árt, ha kiismeri magát.
Ha Xavy nem ébred föl az éjjeli motoszkálásra, reggel az lesz az első élménye, hogy a konyhája az olcsó kapadohány állott szagával gazdagodott. Az ork ugyanis munka közben pipázik, de olyan elánnal, ahogy csak az igazi fedettpályások szoktak. Valamikor hajnal előtt kinyitotta a bejárati ajtót egy félórácskára. Ettől hideg lett, a füst emléke azonban maradt.*
- Reggelt.
*A vonatkozó dohányfelszerelés most is ott terpeszkedik az asztalon.*
- Már ennyi idő?
*Megdörgöli a szemét, és egy bögrével ő is kér a gnőm varancsmájas teájából. Nyilván megküldi orkpálinkával, de attól csak jobban hat.*
- Ma éjjel kész lesz az első könyv. *dörmögi, miközben Xavy a frissen teleírt lapokat forgatja. Látja rajta a döbbenetet, de nem magyarázza, honnan tanult meg rendesen írni. Akkor bele kéne mennie abba, miként tud a Föld Városa évszázadok óta működni, ha zömében kormosok meg agyarasok lakják. Egy felvilágosult artheniori gnómnak a magyarázatokkal együtt is megfejthetetlen talány lenne.
Ha a teát elszopogotta, Wruzto még tesz egy kört a piacon, hogy megreggelizzen, és meghallgassa a napi híreket. A szemeit törölgetve tér vissza: ez is egy szép őszi nap, amikor egy kurva felhő nincs az égen. Amennyiben a Xavy nem akar tőle semmi különöset, nyugovóra tér, és alkonyatig elő sem kerül a szobájából. Ha a gnóm benézne hozzá, két dolgot vehet észre. Wruzto bal alkarja tele van vízszintes hegekkel, és a könyöke alatt be van kötözve. Pár hasonló sebhely akad a jobbján is, érdekesebb azonban a fehér színű tetoválás az alkarja belső felén: keresztbe rakott csákány és háromágú korbács, körülötte vasbilincs, alatta számok: 888.2.29.
Ha az orkon múlik, három éjszakával később mindkét könyvvel elkészül. Az idő nagyjából úgy telik, mint az első éjjel, napközben pedig bent húzza a lóbőrt, távol a fénytől. Teát fogyaszt bőségesen, enni azonban mindig valahol a városban szerez magának. A negyedik nap, amikor alkonytájt kioldalog a vendégszobából, és elkészítette a Xavylari-féle csilipempő-bájitalt, nekiszegezi a kérdést az ügyfelének:*
- Ezt megiszom, utána Sárváros?
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az agyarasnak nem áll szándékában zavarni az ügyfele álmát. Amire szüksége van, megkeresi magának. Nincsenek nagy igényei, és amúgy is itt fogja tölteni a következő néhány éjszakát, nem árt, ha kiismeri magát.
Ha Xavy nem ébred föl az éjjeli motoszkálásra, reggel az lesz az első élménye, hogy a konyhája az olcsó kapadohány állott szagával gazdagodott. Az ork ugyanis munka közben pipázik, de olyan elánnal, ahogy csak az igazi fedettpályások szoktak. Valamikor hajnal előtt kinyitotta a bejárati ajtót egy félórácskára. Ettől hideg lett, a füst emléke azonban maradt.*
- Reggelt.
*A vonatkozó dohányfelszerelés most is ott terpeszkedik az asztalon.*
- Már ennyi idő?
*Megdörgöli a szemét, és egy bögrével ő is kér a gnőm varancsmájas teájából. Nyilván megküldi orkpálinkával, de attól csak jobban hat.*
- Ma éjjel kész lesz az első könyv. *dörmögi, miközben Xavy a frissen teleírt lapokat forgatja. Látja rajta a döbbenetet, de nem magyarázza, honnan tanult meg rendesen írni. Akkor bele kéne mennie abba, miként tud a Föld Városa évszázadok óta működni, ha zömében kormosok meg agyarasok lakják. Egy felvilágosult artheniori gnómnak a magyarázatokkal együtt is megfejthetetlen talány lenne.
Ha a teát elszopogotta, Wruzto még tesz egy kört a piacon, hogy megreggelizzen, és meghallgassa a napi híreket. A szemeit törölgetve tér vissza: ez is egy szép őszi nap, amikor egy kurva felhő nincs az égen. Amennyiben a Xavy nem akar tőle semmi különöset, nyugovóra tér, és alkonyatig elő sem kerül a szobájából. Ha a gnóm benézne hozzá, két dolgot vehet észre. Wruzto bal alkarja tele van vízszintes hegekkel, és a könyöke alatt be van kötözve. Pár hasonló sebhely akad a jobbján is, érdekesebb azonban a fehér színű tetoválás az alkarja belső felén: keresztbe rakott csákány és háromágú korbács, körülötte vasbilincs, alatta számok: 888.2.29.
Ha az orkon múlik, három éjszakával később mindkét könyvvel elkészül. Az idő nagyjából úgy telik, mint az első éjjel, napközben pedig bent húzza a lóbőrt, távol a fénytől. Teát fogyaszt bőségesen, enni azonban mindig valahol a városban szerez magának. A negyedik nap, amikor alkonytájt kioldalog a vendégszobából, és elkészítette a Xavylari-féle csilipempő-bájitalt, nekiszegezi a kérdést az ügyfelének:*
- Ezt megiszom, utána Sárváros?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2020-2039