Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 69 (1361. - 1380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1380. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-04-05 18:40:12
Üzenet elküldve: 2024-04-05 18:40:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 766
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 766
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
*Nem számít arra, hogy miután közli, hogy nem óhajtja letenni Mai-t, ő ilyen határozott kapálózásba kezd, hogy mégis csak elérje a célját.*
- Hé! Na, na, na, na! Ne mááár! *Elég nagy erőfeszítésébe kerül így azt is megoldani, hogy az elszánt ficánkolás miatt ne kelljen egyszerűen a levegőben elengednie Mai-t, és hagyni, hogy a földre huppanjon. Azt sikerül elérnie, hogy először a lábait engedi el, így a lány kibillen a karjaiból, és viszonylag talpra érkezik, másik kezével pedig így már sikerül megtartania a hátát, és utána már könnyebben talpra is tudja állítani őt.*
- Ahj, hát! Rosszabb vagy, mint egy kisgyerek. Az akaratos formádat… Mi lett volna, ha elejtelek, és megütöd magad? *Igazi, anyai szidásnak hangzik ez az egész, ami rettenetesen idegennek hat Nori szájából. Ő viszont csak mosolyog, nevet közben, mint aki épp vigyázni próbál a rakoncátlan gyermekére. Végül persze Mai akarata érvényesül, és a továbbiakban már a saját lábán folytathatja az utat a Pegazus fogadó felé, de közben úgy látszik, mindkét lány elveszik egy kicsit egy lehetséges jövőképben, amivel ez a negyed kecsegtet.*
- Én már nagyon várom. Akkor soha többé nem kell attól félnünk, hogy elveszítjük egymást. Mindkettőnknek lesz egy otthona, amiért megdolgoztunk, és ami a miénk.
*Nori mit sem sejt arról, hogy barátnője már nem tartja feltétlenül jó ötletnek az összeköltözést. Ő annyira beleélte magát, hogy ha megtudná, hogy esetleg mégsem lesz hamarosan igazi otthona, az lehet, hogy egy újabb hatalmas törést okozna az amúgy is sérült lelkén.
Jobban egyébként nem is nyugtathatná meg most semmi, mint Mai szavai, mi szerint nem haragszik rá. Neki ez most elég, hogy elszálljon minden bűntudata.*
- Hüm… nem tudom. Lenne mindkettőnknek egy saját szobája, ahová elvonulhatunk, ha épp elegünk van egymásból. Egy közös, meleg kis tér kandallóval, ahol átbeszélgethetjük az éjszakákat, és mindkettőnknek egy helyiség, ahol foglalkozhatunk azzal, amivel szeretnénk. Neked egy könyvtár, vagy valami ilyesmi néhány fotellel, ahol beszélhetsz a betegeiddel, nekem meg egy… pince, ahol kísérletezhetek a löttyeimmel. *Ez jut most eszébe hirtelen. Az ilyen szükséges elemekkel, mint a fürdőszoba vagy a konyha, nem is foglalkozik, csak azokról a helyiségekről álmodozik, amik szerinte a ház legjobb részei lennének.*
- Viszont, ha nem tudsz futni, és azt sem hagyod, hogy vigyelek, akkor sajnálom, de nagyon el fogunk ázni. *Mintha csak vezényszóra mondaná ezt, az eső zuhogni kezd, a két lány pedig szinte teljesen ki van szolgáltatva a zuhénak, legfeljebb néhány ház nyitott teraszán vagy szélesebbre nyúló teteje alatt húzhatnák meg magukat.*
*Nem számít arra, hogy miután közli, hogy nem óhajtja letenni Mai-t, ő ilyen határozott kapálózásba kezd, hogy mégis csak elérje a célját.*
- Hé! Na, na, na, na! Ne mááár! *Elég nagy erőfeszítésébe kerül így azt is megoldani, hogy az elszánt ficánkolás miatt ne kelljen egyszerűen a levegőben elengednie Mai-t, és hagyni, hogy a földre huppanjon. Azt sikerül elérnie, hogy először a lábait engedi el, így a lány kibillen a karjaiból, és viszonylag talpra érkezik, másik kezével pedig így már sikerül megtartania a hátát, és utána már könnyebben talpra is tudja állítani őt.*
- Ahj, hát! Rosszabb vagy, mint egy kisgyerek. Az akaratos formádat… Mi lett volna, ha elejtelek, és megütöd magad? *Igazi, anyai szidásnak hangzik ez az egész, ami rettenetesen idegennek hat Nori szájából. Ő viszont csak mosolyog, nevet közben, mint aki épp vigyázni próbál a rakoncátlan gyermekére. Végül persze Mai akarata érvényesül, és a továbbiakban már a saját lábán folytathatja az utat a Pegazus fogadó felé, de közben úgy látszik, mindkét lány elveszik egy kicsit egy lehetséges jövőképben, amivel ez a negyed kecsegtet.*
- Én már nagyon várom. Akkor soha többé nem kell attól félnünk, hogy elveszítjük egymást. Mindkettőnknek lesz egy otthona, amiért megdolgoztunk, és ami a miénk.
*Nori mit sem sejt arról, hogy barátnője már nem tartja feltétlenül jó ötletnek az összeköltözést. Ő annyira beleélte magát, hogy ha megtudná, hogy esetleg mégsem lesz hamarosan igazi otthona, az lehet, hogy egy újabb hatalmas törést okozna az amúgy is sérült lelkén.
Jobban egyébként nem is nyugtathatná meg most semmi, mint Mai szavai, mi szerint nem haragszik rá. Neki ez most elég, hogy elszálljon minden bűntudata.*
- Hüm… nem tudom. Lenne mindkettőnknek egy saját szobája, ahová elvonulhatunk, ha épp elegünk van egymásból. Egy közös, meleg kis tér kandallóval, ahol átbeszélgethetjük az éjszakákat, és mindkettőnknek egy helyiség, ahol foglalkozhatunk azzal, amivel szeretnénk. Neked egy könyvtár, vagy valami ilyesmi néhány fotellel, ahol beszélhetsz a betegeiddel, nekem meg egy… pince, ahol kísérletezhetek a löttyeimmel. *Ez jut most eszébe hirtelen. Az ilyen szükséges elemekkel, mint a fürdőszoba vagy a konyha, nem is foglalkozik, csak azokról a helyiségekről álmodozik, amik szerinte a ház legjobb részei lennének.*
- Viszont, ha nem tudsz futni, és azt sem hagyod, hogy vigyelek, akkor sajnálom, de nagyon el fogunk ázni. *Mintha csak vezényszóra mondaná ezt, az eső zuhogni kezd, a két lány pedig szinte teljesen ki van szolgáltatva a zuhénak, legfeljebb néhány ház nyitott teraszán vagy szélesebbre nyúló teteje alatt húzhatnák meg magukat.*
1379. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-04-05 17:05:40
Üzenet elküldve: 2024-04-05 17:05:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Az út végén hazatalálsz//
*Az erő egészen sokféleképpen tud megjelenni és éppen azért szereti Mai kutatni a lények minden tulajdonságát, mert annyira sokrétű, hogy már-már szinte befogadhatatlan. De miért is vállalkozna egyszerű dolgokra? Mi sem mutatja ezt jobban, mint a barátnője kiléte. Tőle nehezebben megfejthetőbbet nem is találhatott volna, ma mégis diadalittasan jegyezte föl képzeletbeli naplójába, hogy sikerült "legyőzni". Persze messze még az út.
Más karjában utazni felettébb kényelmetlen. Na nem testileg, hanem elbírni azt, hogy ilyen gyenge.
Azt már észrevette, hogy Lil visszahúzódott a lelke bugyrának egyik eldugott szegletébe, de ez a Nori ijesztően kedves. Ezzel aztán tényleg nem tud mit kezdeni, túlságosan idegen az érzés. Aki legutóbb ilyen kedves volt, hogy a szíve szinte cseppfolyóssá vállt a mellkasa zárjában tőle, az utána hamar megszilárdította és ketté is törte. Mindig gyanús az ilyen.*
- Köszönöm, de tényleg elég, menni fog. Ha nem, akkor cipelhetsz tovább.
*Addig akar kapálózni, amíg le nem teszi és tesz is róla, hogy olyan idegesítően mocorogjon, hogy minden gondoskodás (vagy bűntudat?) ellenére letegye őt. Ha nem teszi meg ezt neki, nagy kínokat kell átélnie.
Tud már sétálni, kimerült nagyon, de azért őt mégsem a halálisten csókolta homlokon, hogy a végkimerültségig jusson.*
- Hogy mi? Ó.
*Most nem azzal törődött, hogy figyelmes legyen, hanem csak pihegett, aztán megint küzdött a szabadulásért. Valamiért börtönnek érzi ezt a túláradó kedvességet. És még mindig gyanús.
Végre igazán körbenéz, s valami neki is beköltözik a szívébe. Itt el tudja képzelni magát. Magukat, most nehezebben, mert amit kiállt megint az elmúlt pár órában, az hagyott benne egy kis kételyt, amit most nem fog megosztani a feketeséggel.*
- Ami azt illeti... nekem is nagyon tetszene itt élni. *Mosolyodik el végül, s meg is áll egy pillanatra, hogy megpróbálja a gondolatot magáévá tenni. Saját szoba, ahol tényleg senki nem zavarja. Hajnali gyertyafényben könyveket bújni, jegyzetelni, majd egy megszokott ágyba visszafeküdni. Szinte hihetetlen, hogy ez eljöhet, de elfog.
A következő szavak meghatják ugyan, de nem tud napirendre térni. Még mindig valami torz bűntudatra gondol. Mintha hallotta volna a támadása előtti gondolatait a másik.*
- Ez jól esik Nori. De nem haragszok. *Kicsiny hazugság, mert haragszik néhány dolog miatt, de olyan semmisnek tűnik most. Sokat segített rajta, hogy gondolkodni sem tud igazán.*
- Milyen házat tudnál elképzelni... magunknak? *Nehezen mondta ki a végét, de végül nem fog kihátrálni.*
*Az erő egészen sokféleképpen tud megjelenni és éppen azért szereti Mai kutatni a lények minden tulajdonságát, mert annyira sokrétű, hogy már-már szinte befogadhatatlan. De miért is vállalkozna egyszerű dolgokra? Mi sem mutatja ezt jobban, mint a barátnője kiléte. Tőle nehezebben megfejthetőbbet nem is találhatott volna, ma mégis diadalittasan jegyezte föl képzeletbeli naplójába, hogy sikerült "legyőzni". Persze messze még az út.
Más karjában utazni felettébb kényelmetlen. Na nem testileg, hanem elbírni azt, hogy ilyen gyenge.
Azt már észrevette, hogy Lil visszahúzódott a lelke bugyrának egyik eldugott szegletébe, de ez a Nori ijesztően kedves. Ezzel aztán tényleg nem tud mit kezdeni, túlságosan idegen az érzés. Aki legutóbb ilyen kedves volt, hogy a szíve szinte cseppfolyóssá vállt a mellkasa zárjában tőle, az utána hamar megszilárdította és ketté is törte. Mindig gyanús az ilyen.*
- Köszönöm, de tényleg elég, menni fog. Ha nem, akkor cipelhetsz tovább.
*Addig akar kapálózni, amíg le nem teszi és tesz is róla, hogy olyan idegesítően mocorogjon, hogy minden gondoskodás (vagy bűntudat?) ellenére letegye őt. Ha nem teszi meg ezt neki, nagy kínokat kell átélnie.
Tud már sétálni, kimerült nagyon, de azért őt mégsem a halálisten csókolta homlokon, hogy a végkimerültségig jusson.*
- Hogy mi? Ó.
*Most nem azzal törődött, hogy figyelmes legyen, hanem csak pihegett, aztán megint küzdött a szabadulásért. Valamiért börtönnek érzi ezt a túláradó kedvességet. És még mindig gyanús.
Végre igazán körbenéz, s valami neki is beköltözik a szívébe. Itt el tudja képzelni magát. Magukat, most nehezebben, mert amit kiállt megint az elmúlt pár órában, az hagyott benne egy kis kételyt, amit most nem fog megosztani a feketeséggel.*
- Ami azt illeti... nekem is nagyon tetszene itt élni. *Mosolyodik el végül, s meg is áll egy pillanatra, hogy megpróbálja a gondolatot magáévá tenni. Saját szoba, ahol tényleg senki nem zavarja. Hajnali gyertyafényben könyveket bújni, jegyzetelni, majd egy megszokott ágyba visszafeküdni. Szinte hihetetlen, hogy ez eljöhet, de elfog.
A következő szavak meghatják ugyan, de nem tud napirendre térni. Még mindig valami torz bűntudatra gondol. Mintha hallotta volna a támadása előtti gondolatait a másik.*
- Ez jól esik Nori. De nem haragszok. *Kicsiny hazugság, mert haragszik néhány dolog miatt, de olyan semmisnek tűnik most. Sokat segített rajta, hogy gondolkodni sem tud igazán.*
- Milyen házat tudnál elképzelni... magunknak? *Nehezen mondta ki a végét, de végül nem fog kihátrálni.*
1378. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-04-04 19:59:55
Üzenet elküldve: 2024-04-04 19:59:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 766
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 766
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
*Ahogy barátnője a lapozást említi, Nori is elvigyorodik. Nagyon találó megfogalmazás ez arra, hogy vajon miért nem találja a Mai című könyvben, azt a bekezdést, amit ő el akar olvasni.*
- Ó, tényleg! Hogy én erre miért nem gondoltam… *Nevetgél is játékosan, de abba bele sem gondol, hogy mekkora igazság lehet a humoros szavak mögött. Talán tényleg nem jó „oldalon” kereste Mai erejét. Nem a sajátjához hasonló hatalom után kell benne kutatni, hanem valami teljesen más, de ugyanolyan erős valamit kell keresni.*
- Csak azt hitted, hogy fáradt vagy, volt még erő benned bőven. Most viszont már elhiszem, hogy kimerültél, fel sem tudsz állni te szegény. A sebemmel meg ne törődj, most én vigyázok rád! *Éppen ezért is veszi az ölébe azt a pillekönnyű kis testet, és kezdi kicipelni a romok között. Egy pillanatban még gyengéden végig is simít az arcán, és egy szeretetteljes, kedves mosolyt is kap tőle.*
- Igazán nincs mit. Tényleg ne törődj semmivel, csak pihenj! *Nem szól többet semmit, csak viszi őt árkon-bokron, romokon át, és egy rövidebb séta után már végre a Polgárnegyed a romvárosénál sokkal barátságosabb látképe tárul eléjük. Kicsitől az egészen nagyig, mindenféle ház akad errefelé, a falak mögött pedig megannyi különböző, érdekes történet lapulhat. Ezek a házak tele lehetnek boldog, gondtalan életet élő polgárokkal. Nori lelkét ismét birtokaiba veszi a remény érzése.*
- Hüm? *Néz le kérdően a lányra, mikor megszólal.* Annyira azért nem vagyunk közel, és nem akarlak letenni, így most jó nekem. A fogadóig akarlak cipelni, ott majd leteszlek. Inkább nézz körbe! Te nem érzed azt, amit én? Ha minden jól alakul, akkor ezek közül a házak közül egy talán a miénk is lehet, ugye? Milyen csodás is volna…
*Szóval továbbra sem teszi le Mai-t, ha csak nem kezd el annyira kapálózni, hogy kénytelen legyen mégis elengedni őt, de léptein lassít, hogy kicsit gyönyörködhessenek a környékben, amit egy szép napon talán otthonnak nevezhetnek. Nori-t az sem érdekli most, hogy az eső egyre erősebben kezd esni. Ugyan még nem zuhog, de az biztos, hogy hamarosan fog, viszont egyelőre ez nem számít.*
- Ne haragudj, ha bántottalak… és azért sem, ha nem törődtem veled eléggé. Nem érdemelted meg. Tudom, önző vagyok, de igyekszem változtatni rajta… miattad. Érted.
*Olyan szavak hagyják most el a feketére festett kis ajkait, amik talán még soha. Egész biztos, hogy olyat, hogy bárki kedvéért hajlandó lenne megváltozni, még egyetlen egyszer sem mondott senkinek.*
*Ahogy barátnője a lapozást említi, Nori is elvigyorodik. Nagyon találó megfogalmazás ez arra, hogy vajon miért nem találja a Mai című könyvben, azt a bekezdést, amit ő el akar olvasni.*
- Ó, tényleg! Hogy én erre miért nem gondoltam… *Nevetgél is játékosan, de abba bele sem gondol, hogy mekkora igazság lehet a humoros szavak mögött. Talán tényleg nem jó „oldalon” kereste Mai erejét. Nem a sajátjához hasonló hatalom után kell benne kutatni, hanem valami teljesen más, de ugyanolyan erős valamit kell keresni.*
- Csak azt hitted, hogy fáradt vagy, volt még erő benned bőven. Most viszont már elhiszem, hogy kimerültél, fel sem tudsz állni te szegény. A sebemmel meg ne törődj, most én vigyázok rád! *Éppen ezért is veszi az ölébe azt a pillekönnyű kis testet, és kezdi kicipelni a romok között. Egy pillanatban még gyengéden végig is simít az arcán, és egy szeretetteljes, kedves mosolyt is kap tőle.*
- Igazán nincs mit. Tényleg ne törődj semmivel, csak pihenj! *Nem szól többet semmit, csak viszi őt árkon-bokron, romokon át, és egy rövidebb séta után már végre a Polgárnegyed a romvárosénál sokkal barátságosabb látképe tárul eléjük. Kicsitől az egészen nagyig, mindenféle ház akad errefelé, a falak mögött pedig megannyi különböző, érdekes történet lapulhat. Ezek a házak tele lehetnek boldog, gondtalan életet élő polgárokkal. Nori lelkét ismét birtokaiba veszi a remény érzése.*
- Hüm? *Néz le kérdően a lányra, mikor megszólal.* Annyira azért nem vagyunk közel, és nem akarlak letenni, így most jó nekem. A fogadóig akarlak cipelni, ott majd leteszlek. Inkább nézz körbe! Te nem érzed azt, amit én? Ha minden jól alakul, akkor ezek közül a házak közül egy talán a miénk is lehet, ugye? Milyen csodás is volna…
*Szóval továbbra sem teszi le Mai-t, ha csak nem kezd el annyira kapálózni, hogy kénytelen legyen mégis elengedni őt, de léptein lassít, hogy kicsit gyönyörködhessenek a környékben, amit egy szép napon talán otthonnak nevezhetnek. Nori-t az sem érdekli most, hogy az eső egyre erősebben kezd esni. Ugyan még nem zuhog, de az biztos, hogy hamarosan fog, viszont egyelőre ez nem számít.*
- Ne haragudj, ha bántottalak… és azért sem, ha nem törődtem veled eléggé. Nem érdemelted meg. Tudom, önző vagyok, de igyekszem változtatni rajta… miattad. Érted.
*Olyan szavak hagyják most el a feketére festett kis ajkait, amik talán még soha. Egész biztos, hogy olyat, hogy bárki kedvéért hajlandó lenne megváltozni, még egyetlen egyszer sem mondott senkinek.*
1377. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-04-01 12:08:00
Üzenet elküldve: 2024-04-01 12:08:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az első lépések//
*Sok munka vár még Merlaná-ra ahhoz, hogy a következő találkozásuk alkalmával már olyan kinézettel és viselkedéssel állhasson Orthus elé, ahogyan azt a férfi elvárja tőle.
Miután a csapostól a Pegazusban levélben megkapta a fontos kapcsolatok elérhetőségeit, első útja hova máshová is vezethetne, mint a varrónőhöz, akitől reményei szerint végre megkaphatja a hőn áhított ruhakölteményt. Megérkezve a címre kopogtat, nem sokkal később pedig egy középkorú, szikár hölgy nyit ajtót.*
- Naerice kisasszony, igaz? Morthimer úr már jelezte, hogy érkezni fog. Kerüljön beljebb!
*Merlana mosolyogva bólint, és beljebb lép, miközben elcsodálkozik azon, hogy Orthus tényleg mennyire körültekintően elintézett mindent. Poffriss asszony már felkészülten várta a lányt, így rögtön bele is kezdhetnek a munkába. Az asszony méreteket vesz Merlaná-ról, megegyeznek abban is, hogy a vörös és fekete színeket fogják használni, de több vörössel, hogy ne gyászruhának tűnjön az öltözéke.*
- Mondja, asszonyom, milyen anyagokat fog használni? *Kérdez rá reménykedve, de a válasz nem különbözik attól, amit Orthus is mondott neki még pár napja a fogadóban.*
- Egyelőre egyszerűbb, kevésbé drága anyagokat Morthimer úr kérése szerint. Ne aggódjon, nem fogom elfelejteni a fűzőt! *Merlana erre elmosolyodik, hogy Poffriss asszony már arról is tud, hogy a fűző kötelező darab. ~Milyen figyelmes…~ Mármint Orthus. Viszont csalódnia kell, mikor megtudja, hogy a ruha elkészítése időbe telik, és csak három nap múlva veheti azt át. Persze csalódottságát nem mutatja ki, megköszöni a segítséget, és távozik.*
*Következő útja a leendő énektanára címére vezet. A Lizyra névre hallgató fiatal ember hölgy már több elismerést kapott az énekéért. Arthenior-ban sokan hallhatták már a nevét és láthatták is előadásait. Tökéletes választás ahhoz, hogy Merlana a nyomdokaiba léphessen. Lizyra rögtön felméri Merlana képességeit, és elégedetten bólogat a hallottak után. Egyébként vele már sokkal közvetlenebb kapcsolatot sikerül kialakítania Merlaná-nak, mint Poffriss asszonnyal, így kevésbé is feszélyezi őt.*
- Csodás alapokkal rendelkezel. Az elkövetkezendő időszakban azon fogunk dolgozni, hogy megtanulj játszani a hangoddal, mert az előadásod ugyan nagyon szép, de egysíkú és lapos. Így nem fogod tudni sokáig fenntartani a közönséged figyelmét. *Mondja kegyetlen őszinteséggel az énekes, Merlana pedig türelmesen és engedelmesen bólogat. A legjobb akar lenni, ahhoz pedig muszáj tűrnie a kritikát, így hát mindent megtesz azért, hogy kijavítsa a hibáit.*
- Jól van, mára ennyi. *Zárja végül a mai alkalmat a lány.* Holnap ugyanebben az időpontban várlak. *Merlana itt is illedelmesen megköszöni, hogy foglalkozik vele, elköszön a nőtől és tovább áll.*
*Az utolsó személy, akit Merlana meglátogat, talán nem fog a kedvencei közé tartozni. Ilartha, egy elf években számolva középkorú, gyönyörű, szőke hajú hosszúéletű teremtés, akinek minden mozdulatából sugárzik a kifinomultság, nőiesség és az illem, na meg a szigorúság. Ő fogja az etikett szabályaira és az igazi hölgyként való élet minden fortélyára megtanítani Merlaná-t. Aminek ő alapvetően örülne is, ha nem a következőhöz hasonló mondatokkal telne az együtt töltött idejük.*
- Egyenesen ülj a széken! Ne gondold, hogy a fűző majd megtart. Attól, hogy az rajtad van, még lehet ugyanolyan szörnyű a tartásod. Húzd ki magad, és előre nézz, soha ne a földet bámuld! Mikor lépsz, a lábaid kecsesen egymás elé helyezd, a hátad továbbra is egyenes!
*Ez még az őrületbe fogja kergetni Merlaná-t, az is biztos. Legalábbis addig mindenképp, amíg meg nem tanulja az alapvető praktikákat, és nem fogja a nő minden percben leszúrni valamiért.*
*Így telnek hát Merlana elkövetkezendő napjai. Ének- és illemtanárhoz jár, néha vissza a varrónőhöz, hogy igazítsanak a készülő ruháján.
A kezdet nehéz, de a hat végére Merlana határozott fejlődést mutat minden téren. Az éneke most már sokkal jobban hasonlít egy élvezhető előadásra, a mozgása, a beszéde és a testbeszéde is kezd kifinomulni és nőiesedni hála a szakértőknek.
Végül elkészül a ruhája is, amire már napok óta türelmetlenül vár. Még egy viszonylag egyszerű szabású, vállait is takaró, hosszú ujjú és bokáig érő szoknyás ruhát kap, ami a szegélyek és a ruha néhány más részén pont annyi fekete díszítést kapott, amennyire szükség van ahhoz, hogy viselője csodásan mutasson benne. Fekete fűző is tartozik hozzá, aminek Merlana természetesen különösen örül. A csizmákat elfelejtheti, de magasított sarkú cipőket sem kap még, csak egy fekete, nőies csatos kis topánkát a harisnyába bújtatott lábaira.
Emellett a haját is kifésülik, ami kínszenvedés szerencsétlen lány számára, mire sikerül eltűntetni belőle a kócokat. A frizurája ugyan hullámos marad, de nem olyan girbegurba fürtökben lóg, mint előtte, hanem igényes, csinos módon omlik vállaira. Díszként néhány apró fonat kerül a frizurájába, és pár csatot is kerül bele, hogy tincsei ne lógjanak a szemeibe.
A hat további részeiben már ezzel a neki egyébként egészen tetsző külsővel vesz részt az óráin. Közben eszébe jut Nelira is, hogy vajon mit szólna most hozzá? Talán, ha végre lesz egy kis szabadideje, amiből így nem sok jut már neki, újra felkereshetné…*
*Sok munka vár még Merlaná-ra ahhoz, hogy a következő találkozásuk alkalmával már olyan kinézettel és viselkedéssel állhasson Orthus elé, ahogyan azt a férfi elvárja tőle.
Miután a csapostól a Pegazusban levélben megkapta a fontos kapcsolatok elérhetőségeit, első útja hova máshová is vezethetne, mint a varrónőhöz, akitől reményei szerint végre megkaphatja a hőn áhított ruhakölteményt. Megérkezve a címre kopogtat, nem sokkal később pedig egy középkorú, szikár hölgy nyit ajtót.*
- Naerice kisasszony, igaz? Morthimer úr már jelezte, hogy érkezni fog. Kerüljön beljebb!
*Merlana mosolyogva bólint, és beljebb lép, miközben elcsodálkozik azon, hogy Orthus tényleg mennyire körültekintően elintézett mindent. Poffriss asszony már felkészülten várta a lányt, így rögtön bele is kezdhetnek a munkába. Az asszony méreteket vesz Merlaná-ról, megegyeznek abban is, hogy a vörös és fekete színeket fogják használni, de több vörössel, hogy ne gyászruhának tűnjön az öltözéke.*
- Mondja, asszonyom, milyen anyagokat fog használni? *Kérdez rá reménykedve, de a válasz nem különbözik attól, amit Orthus is mondott neki még pár napja a fogadóban.*
- Egyelőre egyszerűbb, kevésbé drága anyagokat Morthimer úr kérése szerint. Ne aggódjon, nem fogom elfelejteni a fűzőt! *Merlana erre elmosolyodik, hogy Poffriss asszony már arról is tud, hogy a fűző kötelező darab. ~Milyen figyelmes…~ Mármint Orthus. Viszont csalódnia kell, mikor megtudja, hogy a ruha elkészítése időbe telik, és csak három nap múlva veheti azt át. Persze csalódottságát nem mutatja ki, megköszöni a segítséget, és távozik.*
*Következő útja a leendő énektanára címére vezet. A Lizyra névre hallgató fiatal ember hölgy már több elismerést kapott az énekéért. Arthenior-ban sokan hallhatták már a nevét és láthatták is előadásait. Tökéletes választás ahhoz, hogy Merlana a nyomdokaiba léphessen. Lizyra rögtön felméri Merlana képességeit, és elégedetten bólogat a hallottak után. Egyébként vele már sokkal közvetlenebb kapcsolatot sikerül kialakítania Merlaná-nak, mint Poffriss asszonnyal, így kevésbé is feszélyezi őt.*
- Csodás alapokkal rendelkezel. Az elkövetkezendő időszakban azon fogunk dolgozni, hogy megtanulj játszani a hangoddal, mert az előadásod ugyan nagyon szép, de egysíkú és lapos. Így nem fogod tudni sokáig fenntartani a közönséged figyelmét. *Mondja kegyetlen őszinteséggel az énekes, Merlana pedig türelmesen és engedelmesen bólogat. A legjobb akar lenni, ahhoz pedig muszáj tűrnie a kritikát, így hát mindent megtesz azért, hogy kijavítsa a hibáit.*
- Jól van, mára ennyi. *Zárja végül a mai alkalmat a lány.* Holnap ugyanebben az időpontban várlak. *Merlana itt is illedelmesen megköszöni, hogy foglalkozik vele, elköszön a nőtől és tovább áll.*
*Az utolsó személy, akit Merlana meglátogat, talán nem fog a kedvencei közé tartozni. Ilartha, egy elf években számolva középkorú, gyönyörű, szőke hajú hosszúéletű teremtés, akinek minden mozdulatából sugárzik a kifinomultság, nőiesség és az illem, na meg a szigorúság. Ő fogja az etikett szabályaira és az igazi hölgyként való élet minden fortélyára megtanítani Merlaná-t. Aminek ő alapvetően örülne is, ha nem a következőhöz hasonló mondatokkal telne az együtt töltött idejük.*
- Egyenesen ülj a széken! Ne gondold, hogy a fűző majd megtart. Attól, hogy az rajtad van, még lehet ugyanolyan szörnyű a tartásod. Húzd ki magad, és előre nézz, soha ne a földet bámuld! Mikor lépsz, a lábaid kecsesen egymás elé helyezd, a hátad továbbra is egyenes!
*Ez még az őrületbe fogja kergetni Merlaná-t, az is biztos. Legalábbis addig mindenképp, amíg meg nem tanulja az alapvető praktikákat, és nem fogja a nő minden percben leszúrni valamiért.*
*Így telnek hát Merlana elkövetkezendő napjai. Ének- és illemtanárhoz jár, néha vissza a varrónőhöz, hogy igazítsanak a készülő ruháján.
A kezdet nehéz, de a hat végére Merlana határozott fejlődést mutat minden téren. Az éneke most már sokkal jobban hasonlít egy élvezhető előadásra, a mozgása, a beszéde és a testbeszéde is kezd kifinomulni és nőiesedni hála a szakértőknek.
Végül elkészül a ruhája is, amire már napok óta türelmetlenül vár. Még egy viszonylag egyszerű szabású, vállait is takaró, hosszú ujjú és bokáig érő szoknyás ruhát kap, ami a szegélyek és a ruha néhány más részén pont annyi fekete díszítést kapott, amennyire szükség van ahhoz, hogy viselője csodásan mutasson benne. Fekete fűző is tartozik hozzá, aminek Merlana természetesen különösen örül. A csizmákat elfelejtheti, de magasított sarkú cipőket sem kap még, csak egy fekete, nőies csatos kis topánkát a harisnyába bújtatott lábaira.
Emellett a haját is kifésülik, ami kínszenvedés szerencsétlen lány számára, mire sikerül eltűntetni belőle a kócokat. A frizurája ugyan hullámos marad, de nem olyan girbegurba fürtökben lóg, mint előtte, hanem igényes, csinos módon omlik vállaira. Díszként néhány apró fonat kerül a frizurájába, és pár csatot is kerül bele, hogy tincsei ne lógjanak a szemeibe.
A hat további részeiben már ezzel a neki egyébként egészen tetsző külsővel vesz részt az óráin. Közben eszébe jut Nelira is, hogy vajon mit szólna most hozzá? Talán, ha végre lesz egy kis szabadideje, amiből így nem sok jut már neki, újra felkereshetné…*
1376. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-03-27 17:46:19
Üzenet elküldve: 2024-03-27 17:46:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Morthimer ház//
*Saját otthonában, dolgozószobájában Orthus Mortimer olyan iratokat tanulmányoz bőszen, melyek korábban nem voltak megtalálhatóak itt. Ami már önmagában is szokatlan, hiszen a dolgozószoba könyvtár is egyben, és zsúfolásig van könyvekkel, jegyzetekkel. Még világtérképekkel is.
De várostérképekkel nem. Ez egy merőben új téma, ami eddig se Orthtus, sem korábban apját nem izgatta túlzottan. Mert nem volt benne üzleti lehetőség. Nem úgy, mint most. Asztalán kiterítve a város jelenlegi, és lázadás előtti térképe. Gondosan tanulmányozza ezeket és mindegyre azon gondolkodik, hogyan kellene újjáépíteni azokat a részeket, amelyeket elpusztítottak, vagy hagytak leromlani. Mi lenne a legésszerűbb elrendezés, hogyan hozhatná mindez a legtöbb hasznot, hogyan fejlődhetne tovább a következő évszázadokban.
Nem holmi hobbinak hódol ezzel, hanem arra készül, hogy terveket mutasson be Even Alrishul részére. A tanácstag adott neki egy lehetőséget, hogy elővezesse az elképzeléseit, ő pedig élni szándékozik ezzel, és meg akarja győzni a városatyát, hogy érdemes további bizalmat szavazni Orthusnak.
A várostervezés nem olyasmi, amihez ő ért, és ilyen témájú szakirodalom se igazán akad. Marad hát annál, amihez valóban ért: a logisztikához. Hiszen mégiscsak kereskedő, s mint ilyen, jártas a termékek beszerzésében, utaztatásában és őrzésében, tárolásában és értékesítésében. Mindez a folyamatok pontos ismeretét követeli meg, s ha jobban belegondolunk: egy városban is találhatóan folyamatok bőséggel. Kiszámítható, mi fog történni, ha valamit megváltoztatunk. Márpedig a változás szükséges és elkerülhetetlen.
Ő pedig nem homályos elképzelésekkel akar a tanácstag elé állni, hanem konkrét elképzelésekkel, vázlatokkal.
Most még csak ő maga jegyzetelget és firkálgat (tekintettel arra, hogy a rajzoláshoz nincs sok tehetsége, a kartográfiához meg még annál is kevesebb), de ha eljön az idő, majd megbíz egy nálánál tehetségesebb pingálót, hogy értékelhető térképeket és vázlatokat készítsen.*
*Saját otthonában, dolgozószobájában Orthus Mortimer olyan iratokat tanulmányoz bőszen, melyek korábban nem voltak megtalálhatóak itt. Ami már önmagában is szokatlan, hiszen a dolgozószoba könyvtár is egyben, és zsúfolásig van könyvekkel, jegyzetekkel. Még világtérképekkel is.
De várostérképekkel nem. Ez egy merőben új téma, ami eddig se Orthtus, sem korábban apját nem izgatta túlzottan. Mert nem volt benne üzleti lehetőség. Nem úgy, mint most. Asztalán kiterítve a város jelenlegi, és lázadás előtti térképe. Gondosan tanulmányozza ezeket és mindegyre azon gondolkodik, hogyan kellene újjáépíteni azokat a részeket, amelyeket elpusztítottak, vagy hagytak leromlani. Mi lenne a legésszerűbb elrendezés, hogyan hozhatná mindez a legtöbb hasznot, hogyan fejlődhetne tovább a következő évszázadokban.
Nem holmi hobbinak hódol ezzel, hanem arra készül, hogy terveket mutasson be Even Alrishul részére. A tanácstag adott neki egy lehetőséget, hogy elővezesse az elképzeléseit, ő pedig élni szándékozik ezzel, és meg akarja győzni a városatyát, hogy érdemes további bizalmat szavazni Orthusnak.
A várostervezés nem olyasmi, amihez ő ért, és ilyen témájú szakirodalom se igazán akad. Marad hát annál, amihez valóban ért: a logisztikához. Hiszen mégiscsak kereskedő, s mint ilyen, jártas a termékek beszerzésében, utaztatásában és őrzésében, tárolásában és értékesítésében. Mindez a folyamatok pontos ismeretét követeli meg, s ha jobban belegondolunk: egy városban is találhatóan folyamatok bőséggel. Kiszámítható, mi fog történni, ha valamit megváltoztatunk. Márpedig a változás szükséges és elkerülhetetlen.
Ő pedig nem homályos elképzelésekkel akar a tanácstag elé állni, hanem konkrét elképzelésekkel, vázlatokkal.
Most még csak ő maga jegyzetelget és firkálgat (tekintettel arra, hogy a rajzoláshoz nincs sok tehetsége, a kartográfiához meg még annál is kevesebb), de ha eljön az idő, majd megbíz egy nálánál tehetségesebb pingálót, hogy értékelhető térképeket és vázlatokat készítsen.*
1375. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-03-21 22:06:00
Üzenet elküldve: 2024-03-21 22:06:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kóborlás egy idegen városban//
*Van valami nyugtalanító a zöld szemekben, ahogy hamiskás mosolyával szája sarkában tovább figyeli a vöröst. Nem sok kétsége van afelől, miért is szólította le, azt pedig le merné fogadni, hogy a felajánlott védelem abban a pillanatban semmissé válna, amint komolyabb bajba kerül. Pedig nála (sajnos) ez egyáltalán nem elképzelhetetlen fordulat.
Mindenesetre meginni egy-két kupa sört, vagy valami mást, sokkal jobb programnak hangzik, mint tovább róni az ismeretlen utcákat, vagy múltján rágódva ülni szobája magányában.*
- Nagyon jól hangzik... *Hangjából hiányzik mindenfajta lelkesedés, így szavai sem tűnnek túl őszintének. Még magát is meglepi, hogy az utóbbi pár hónap megpróbáltatásai (hiába értek látszólag véget) mennyire megtépázták azt az énjét, aki képes szórakozni. Régen gond nélkül beült volna inni egy ismeretlennel egy ismeretlen helyre, de most mintha kényszerítenie kellene magát, hogy kicsit engedjen a gyeplőn. Talán túl sok mindent felülírt a menekülés, a túlélés ösztöne, ami után igen nehéz visszacsöppenni az életbe.
Az útmutatásra csak bólint, miközben abba az irányba tekint, amerre a fiú mutat.*
- Remélem nem akarsz valami sötét sikátorba vezetni és átvágni a torkomat a nem létező ékszereimért. *Hangja ezúttal is szenvtelen, de a mondandójához fűzött rövidke pillantás azért elárulja, hogy nem beszél komolyan. Megindul Agin mellett és igyekszik megjegyezni az utat, hogy egyedül is hazataláljon, ha arról van szó.*
- Ez... igazán hízelgő. De gondolom nem vagy valami válogatós, ha arról van szó, hogy "megvédj" egy hölgyet. *Ajkai sarkába sokatmondó mosoly költözik, ahogy a fiú felé pillant.*
*Van valami nyugtalanító a zöld szemekben, ahogy hamiskás mosolyával szája sarkában tovább figyeli a vöröst. Nem sok kétsége van afelől, miért is szólította le, azt pedig le merné fogadni, hogy a felajánlott védelem abban a pillanatban semmissé válna, amint komolyabb bajba kerül. Pedig nála (sajnos) ez egyáltalán nem elképzelhetetlen fordulat.
Mindenesetre meginni egy-két kupa sört, vagy valami mást, sokkal jobb programnak hangzik, mint tovább róni az ismeretlen utcákat, vagy múltján rágódva ülni szobája magányában.*
- Nagyon jól hangzik... *Hangjából hiányzik mindenfajta lelkesedés, így szavai sem tűnnek túl őszintének. Még magát is meglepi, hogy az utóbbi pár hónap megpróbáltatásai (hiába értek látszólag véget) mennyire megtépázták azt az énjét, aki képes szórakozni. Régen gond nélkül beült volna inni egy ismeretlennel egy ismeretlen helyre, de most mintha kényszerítenie kellene magát, hogy kicsit engedjen a gyeplőn. Talán túl sok mindent felülírt a menekülés, a túlélés ösztöne, ami után igen nehéz visszacsöppenni az életbe.
Az útmutatásra csak bólint, miközben abba az irányba tekint, amerre a fiú mutat.*
- Remélem nem akarsz valami sötét sikátorba vezetni és átvágni a torkomat a nem létező ékszereimért. *Hangja ezúttal is szenvtelen, de a mondandójához fűzött rövidke pillantás azért elárulja, hogy nem beszél komolyan. Megindul Agin mellett és igyekszik megjegyezni az utat, hogy egyedül is hazataláljon, ha arról van szó.*
- Ez... igazán hízelgő. De gondolom nem vagy valami válogatós, ha arról van szó, hogy "megvédj" egy hölgyet. *Ajkai sarkába sokatmondó mosoly költözik, ahogy a fiú felé pillant.*
1374. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-03-20 20:14:01
Üzenet elküldve: 2024-03-20 20:14:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Felhívás keringőre//
*Embere válogatja, hogy ki mit kedvel. Orthus a maga részéről valóban jobban kedveli az életrevalóbb fehérnépet, de velük szemben megvannak a fenntartásai. A Merlana által játszott szerep (amiről még nem egyértelmű a férfi számára, hogy valóban szerep-e és hogy pontosan mit palástol) egy túlzottan is gyámoltalan leányzó. Ha valóban csak az, akkor Orthusból némi jóindulatot vált ki, és ez esetben valóban csak ellátja majd pár jótanáccsal, meg egy ebéddel.
De ha kiderül, hogy mást rejt ez az álca - és néhány apró jel erre mutat -, akkor az már egy érdekesebb történet lesz. Vagy éppen nem, ki tudja.*
- Biztosíthatom, hogy tőlem biztonságban van, kisasszony.
*feleli megnyugtatóan. És valóban nem érződik rajta csalfaság. Miért is érződne, ha saját felfogásában ő semmi rosszat nem akar. Ha a leány naiv, nem fogja másfelé terelni. Ha nem az, akkor viszont mindketten játszmát játszanak.
Felsegíti hát a leányt a nyeregbe. Az érintés nem mondható intimnek, mégis van jelentősége: hogy már megtörtént. Az érintés is lehet egy módja a szándék kipuhatolásának. A milyensége, hossza, és a másik reakciója. De először mindig egy ártatlan, indokolt, funkcionális érintés kell. Ezen pedig ők már túl is vannak.
Miután nyeregbe tette Merlanát, szavához híven a lovat kantárszáron kezdi vezetni. És bár a Wegtoreni Kalmár van közelebb, ő mégis a Pegazus felé indul. Hogy miért? Mert így hosszabb az út.*
- Így van, itt születtem és itt élek, bár az elmúlt években inkább más vidékeken jártam. De mostanában nemigen utazom semerre. Arthenior valóban nagyon szép város. Bár volt már ennél sokkal szebb is. És lesz is még szebb a jövőben. Nagy lesz a szükség a kegyedhez hasonló művészekre.
*teszi hozzá.*
- Amíg a városunkban tartózkodik, azt javaslom, hogy próbáljon ezen a környéken, vagy a városháztér, esetleg a piac környékén maradni. A meredély és a Romváros környékét pedig lehetőleg messzire kerülje el. Nem kegyednek valóak az ottani állapotok.
*ajánlja, hiszen ha már így lóháton viszi a leányt a Pegazus felé, az felér egy rövid városi túrával.*
*Embere válogatja, hogy ki mit kedvel. Orthus a maga részéről valóban jobban kedveli az életrevalóbb fehérnépet, de velük szemben megvannak a fenntartásai. A Merlana által játszott szerep (amiről még nem egyértelmű a férfi számára, hogy valóban szerep-e és hogy pontosan mit palástol) egy túlzottan is gyámoltalan leányzó. Ha valóban csak az, akkor Orthusból némi jóindulatot vált ki, és ez esetben valóban csak ellátja majd pár jótanáccsal, meg egy ebéddel.
De ha kiderül, hogy mást rejt ez az álca - és néhány apró jel erre mutat -, akkor az már egy érdekesebb történet lesz. Vagy éppen nem, ki tudja.*
- Biztosíthatom, hogy tőlem biztonságban van, kisasszony.
*feleli megnyugtatóan. És valóban nem érződik rajta csalfaság. Miért is érződne, ha saját felfogásában ő semmi rosszat nem akar. Ha a leány naiv, nem fogja másfelé terelni. Ha nem az, akkor viszont mindketten játszmát játszanak.
Felsegíti hát a leányt a nyeregbe. Az érintés nem mondható intimnek, mégis van jelentősége: hogy már megtörtént. Az érintés is lehet egy módja a szándék kipuhatolásának. A milyensége, hossza, és a másik reakciója. De először mindig egy ártatlan, indokolt, funkcionális érintés kell. Ezen pedig ők már túl is vannak.
Miután nyeregbe tette Merlanát, szavához híven a lovat kantárszáron kezdi vezetni. És bár a Wegtoreni Kalmár van közelebb, ő mégis a Pegazus felé indul. Hogy miért? Mert így hosszabb az út.*
- Így van, itt születtem és itt élek, bár az elmúlt években inkább más vidékeken jártam. De mostanában nemigen utazom semerre. Arthenior valóban nagyon szép város. Bár volt már ennél sokkal szebb is. És lesz is még szebb a jövőben. Nagy lesz a szükség a kegyedhez hasonló művészekre.
*teszi hozzá.*
- Amíg a városunkban tartózkodik, azt javaslom, hogy próbáljon ezen a környéken, vagy a városháztér, esetleg a piac környékén maradni. A meredély és a Romváros környékét pedig lehetőleg messzire kerülje el. Nem kegyednek valóak az ottani állapotok.
*ajánlja, hiszen ha már így lóháton viszi a leányt a Pegazus felé, az felér egy rövid városi túrával.*
1373. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-03-20 19:31:35
Üzenet elküldve: 2024-03-20 19:31:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Felhívás keringőre//
*A dicséretre és az amúgy teljesen jogos meglátásra tehetségét illetően még egyszer aprót bólint, de az énekes karrierje és a jövője helyett most sokkal jobban érdekli a lányt a tulajdon jelene, és az, hogy hogyan tudná az ujjai köré csavarni a férfit annyira, hogy legalább a lakhatása elintézett legyen az elkövetkezendő napokra. Egyébként esze ágában sincs teljesen gyámoltalannak tettetni magát, mert azt is jól tudja, hogy a legtöbb férfinek az életrevaló nők sokkal jobban imponálnak, mint a végtelenül törékeny kis menyecskék.
Már épp válaszra nyitná a száját többször is a hallottakra, de sosem tud felelni, mert Orthus mindig tovább fűzi a gondolatot, aminek a vége az lesz, hogy Merlana meghívást kap egy ebédre. Az sem rossz, így legalább jó ideig még magán tarthatja az uraság figyelmét. Végül azért csak sikerül reagálnia is az elhangzottakra.*
- Pontosan ezért kérem a segítségét, mert tisztában vagyok vele, hogy egyedül, nőként nem veszélytelen a dolgom, és úgy hiszem, hogy egy Önhöz hasonló úriember mellett sokkal inkább biztonságban érezhetem magam. Már, ha Önnek nincsenek hátsó szándékai…
*Az utolsó mondatot azért teszi hozzá, hogy még inkább éreztesse, egyáltalán nem annyira elveszett azért ő, mint azt vallja magáról, és egyébként is, ha tényleg rosszban sántikálna a köpcös, akkor egy ilyen félmondat hallatán valószínűleg elriadna tőle, hisz senki nem szereti, ha átlátnak rajta. Persze Merlana csak füllent, egyelőre semmi nem ad okot gyanakvásra Orthus személyét illetően.*
- Megtisztel, a jó tanácsok mindig jól jönnek, a meghívást pedig szívesen elfogadom. *Azzal az előbb gyönyörűnek nevezett paripára tekint. Hát még lóháton is utazhat, milyen szép is ez a nap. Habár az tény, hogy nadrágban valószínűleg megoldaná, hogy felkecmeregjen a hátára, de így szoknyában esélytelen. Hisz még járni sem tanult meg benne rendesen, nemhogy mászni. Tényleg elkél hát Orthus segítsége. El is fogadja, és ha a férfi valóban felemeli, akkor ő hagyja, és nemsokára, mint egy hercegnő, úgy foglal helyet a nyeregben.*
~Innen magasról mennyivel szebb a világ…~ *kuncog játékosan, főleg azon, hogy így már neki kell lenéznie a férfire. Miután kényelmesen elhelyezkedett, részéről egyébként el is indulhatnak. Kíváncsi, hogy a Pegazusba vezetik-e őt vissza, ahol az elmúlt éjszakát töltötte, vagy egy másik fogadót mutat neki újdonsült társasága.*
- Ön ezek szerint itt él, Morthimer úr? Kellemes hangulatú városkának tűnik. *Szólal meg újra. A legfontosabb most az, hogy ő is érdeklődését mutassa Orthus irányába, ami úgy a legegyszerűbb, ha kérdez, szóval tartja, és talán még az is jópont lehet, hogy megjegyezte a nevét is.*
*A dicséretre és az amúgy teljesen jogos meglátásra tehetségét illetően még egyszer aprót bólint, de az énekes karrierje és a jövője helyett most sokkal jobban érdekli a lányt a tulajdon jelene, és az, hogy hogyan tudná az ujjai köré csavarni a férfit annyira, hogy legalább a lakhatása elintézett legyen az elkövetkezendő napokra. Egyébként esze ágában sincs teljesen gyámoltalannak tettetni magát, mert azt is jól tudja, hogy a legtöbb férfinek az életrevaló nők sokkal jobban imponálnak, mint a végtelenül törékeny kis menyecskék.
Már épp válaszra nyitná a száját többször is a hallottakra, de sosem tud felelni, mert Orthus mindig tovább fűzi a gondolatot, aminek a vége az lesz, hogy Merlana meghívást kap egy ebédre. Az sem rossz, így legalább jó ideig még magán tarthatja az uraság figyelmét. Végül azért csak sikerül reagálnia is az elhangzottakra.*
- Pontosan ezért kérem a segítségét, mert tisztában vagyok vele, hogy egyedül, nőként nem veszélytelen a dolgom, és úgy hiszem, hogy egy Önhöz hasonló úriember mellett sokkal inkább biztonságban érezhetem magam. Már, ha Önnek nincsenek hátsó szándékai…
*Az utolsó mondatot azért teszi hozzá, hogy még inkább éreztesse, egyáltalán nem annyira elveszett azért ő, mint azt vallja magáról, és egyébként is, ha tényleg rosszban sántikálna a köpcös, akkor egy ilyen félmondat hallatán valószínűleg elriadna tőle, hisz senki nem szereti, ha átlátnak rajta. Persze Merlana csak füllent, egyelőre semmi nem ad okot gyanakvásra Orthus személyét illetően.*
- Megtisztel, a jó tanácsok mindig jól jönnek, a meghívást pedig szívesen elfogadom. *Azzal az előbb gyönyörűnek nevezett paripára tekint. Hát még lóháton is utazhat, milyen szép is ez a nap. Habár az tény, hogy nadrágban valószínűleg megoldaná, hogy felkecmeregjen a hátára, de így szoknyában esélytelen. Hisz még járni sem tanult meg benne rendesen, nemhogy mászni. Tényleg elkél hát Orthus segítsége. El is fogadja, és ha a férfi valóban felemeli, akkor ő hagyja, és nemsokára, mint egy hercegnő, úgy foglal helyet a nyeregben.*
~Innen magasról mennyivel szebb a világ…~ *kuncog játékosan, főleg azon, hogy így már neki kell lenéznie a férfire. Miután kényelmesen elhelyezkedett, részéről egyébként el is indulhatnak. Kíváncsi, hogy a Pegazusba vezetik-e őt vissza, ahol az elmúlt éjszakát töltötte, vagy egy másik fogadót mutat neki újdonsült társasága.*
- Ön ezek szerint itt él, Morthimer úr? Kellemes hangulatú városkának tűnik. *Szólal meg újra. A legfontosabb most az, hogy ő is érdeklődését mutassa Orthus irányába, ami úgy a legegyszerűbb, ha kérdez, szóval tartja, és talán még az is jópont lehet, hogy megjegyezte a nevét is.*
1372. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-03-20 19:10:28
Üzenet elküldve: 2024-03-20 19:10:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Felhívás keringőre//
- Nos, a tehetsége úgy hiszem, megvan ehhez, habár én nem vagyok ebben szakértő. Persze a tehetség ápolásra szorul, ahogy a drágakövet is csiszolni kell. De okkal bizakodhat a fényes jövőben.
*feleli Orthus a maga udvarias, és valóban mesterkélt stílusában. Másrészről e ponton valóban nincs oka mást kívánni a lánynak, mint sok sikert a céljaihoz.
És itt akár annyiban is maradhatna a beszélgetés, ha Merlana nem fűzné rá a szavaira olyan ügyesen a saját céljait. Kissé talán túlzottan is nyíltan. És annyira azért nem tűnik naiv léleknek. Vannak olyanok is, akik felelőtlenül a világba kiáltják minden gondjukat, bajukat, kéretlenül és minden ok nélkül még akkor is, ha netán bölcsebb lenne hallgatni. De ez a leányzó nem ilyennek tűnik. Orthusnak az ilyesmihez egészen jó orra van.
Meg van egy jeligéje is: "ne találgass!" - és ahogy arra is rákérdezett inkább, hogy a lány nem idevalósi, úgy a céljait is szándékait se árt rendesebben kipuhatolózni.*
- Nos, a városban szállást találni egyszerre nagyon könnyű és nagyon nehéz. Látszatra könnyű, de ez komoly veszélyeket rejthet magában, föleg kegyedhez hasonló tüneményes ifjú hölgyek számára. Biztonságos és rendes szállásra lelni ugyanakkor már sokkal nehezebb.
*feleli, de nem megy bele a részletekbe.*
- Ha valóban ismeretlen még a városban, kérem engedje meg, hogy ellássam néhány fontos tanáccsal, nehogy tájékozatlanul lásson hozzá a keresgéléshez!
*ajánlja fel gálánsan. Elvégre tényleg kellemetlen lenne, ha a leány hagyná magát becsábítani a Romvárosba, ahol olcsó, sőt ingyen szállás akadna bőven, csak éppen nem biztos, hogy épségben és szabadon átvészelné akár a legelső napot is.*
- De talán jobb lenne ezt a csevejt nem itt, az utcán megejteni, hanem például valamelyik fogadóban. Ha szállást nem is remél ott, talán egy kis frissítő vagy egy korai ebéd a kedvére lenne. Természetesen a vendégem rá.
*ajánlja fel, s ha a leány elfogadja a meghívást, akkor hozzáteszi.*
- Van itt egy fogadó, ahol tisztes a koszt, de nincs túl közel. Ha szeretné, nyugodtan nyeregbe szállhat, én majd odavezetem kantárszáron. Persze felsegítem oda, nem egyedül kell felkapaszkodnia.
*javasolja még. Bár a ló neki nem túl magas, de Merlana se hórihorgas, és szoknyában még nehezebb nyeregbe pattanni. Másrészről ez jó alkalmat teremt Orthusnak, hogy kétoldalról megfogja Merlana karcsú derekát, hiszen úgy kell a magasba emelnie, hogy asszony-módra (vagyis mindkét lábát egyik irányba lelógatva) az nyeregbe ültesse.*
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.20 19:12:32
- Nos, a tehetsége úgy hiszem, megvan ehhez, habár én nem vagyok ebben szakértő. Persze a tehetség ápolásra szorul, ahogy a drágakövet is csiszolni kell. De okkal bizakodhat a fényes jövőben.
*feleli Orthus a maga udvarias, és valóban mesterkélt stílusában. Másrészről e ponton valóban nincs oka mást kívánni a lánynak, mint sok sikert a céljaihoz.
És itt akár annyiban is maradhatna a beszélgetés, ha Merlana nem fűzné rá a szavaira olyan ügyesen a saját céljait. Kissé talán túlzottan is nyíltan. És annyira azért nem tűnik naiv léleknek. Vannak olyanok is, akik felelőtlenül a világba kiáltják minden gondjukat, bajukat, kéretlenül és minden ok nélkül még akkor is, ha netán bölcsebb lenne hallgatni. De ez a leányzó nem ilyennek tűnik. Orthusnak az ilyesmihez egészen jó orra van.
Meg van egy jeligéje is: "ne találgass!" - és ahogy arra is rákérdezett inkább, hogy a lány nem idevalósi, úgy a céljait is szándékait se árt rendesebben kipuhatolózni.*
- Nos, a városban szállást találni egyszerre nagyon könnyű és nagyon nehéz. Látszatra könnyű, de ez komoly veszélyeket rejthet magában, föleg kegyedhez hasonló tüneményes ifjú hölgyek számára. Biztonságos és rendes szállásra lelni ugyanakkor már sokkal nehezebb.
*feleli, de nem megy bele a részletekbe.*
- Ha valóban ismeretlen még a városban, kérem engedje meg, hogy ellássam néhány fontos tanáccsal, nehogy tájékozatlanul lásson hozzá a keresgéléshez!
*ajánlja fel gálánsan. Elvégre tényleg kellemetlen lenne, ha a leány hagyná magát becsábítani a Romvárosba, ahol olcsó, sőt ingyen szállás akadna bőven, csak éppen nem biztos, hogy épségben és szabadon átvészelné akár a legelső napot is.*
- De talán jobb lenne ezt a csevejt nem itt, az utcán megejteni, hanem például valamelyik fogadóban. Ha szállást nem is remél ott, talán egy kis frissítő vagy egy korai ebéd a kedvére lenne. Természetesen a vendégem rá.
*ajánlja fel, s ha a leány elfogadja a meghívást, akkor hozzáteszi.*
- Van itt egy fogadó, ahol tisztes a koszt, de nincs túl közel. Ha szeretné, nyugodtan nyeregbe szállhat, én majd odavezetem kantárszáron. Persze felsegítem oda, nem egyedül kell felkapaszkodnia.
*javasolja még. Bár a ló neki nem túl magas, de Merlana se hórihorgas, és szoknyában még nehezebb nyeregbe pattanni. Másrészről ez jó alkalmat teremt Orthusnak, hogy kétoldalról megfogja Merlana karcsú derekát, hiszen úgy kell a magasba emelnie, hogy asszony-módra (vagyis mindkét lábát egyik irányba lelógatva) az nyeregbe ültesse.*
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.20 19:12:32
1371. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-03-20 18:37:02
Üzenet elküldve: 2024-03-20 18:37:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Felhívás keringőre//
*Merlana egyelőre még tökéletesen érzi magát a nincstelen vándorénekes szerepében, ami nem is annyira szerep most. Attól függetlenül, hogy nem feltétlenül szorul rá, nem volt más célja, mint némi pénzt keresni a hangjával. Egy-két arany azért csurran-cseppen neki másoktól is, de a főnyeremény akkor üti a markát, mikor a férfi, akit már előadás közben is kiszúrt magának, -nehéz lett volna nem észrevenni a lovával-, a kezébe nyomja általánosságban egy bárd egész napi jussát egyszerre. Mosolya szélesedik, ahogy az aranyló kis érméket két kezében tartja. Így kell ezt csinálni. A dicséretre egyelőre szerényen válaszol.*
- Nagyon köszönöm! Jól esik, hogy így gondolja, és igen, minden vágyam, hogy egyszer híres énekesnő lehessek színpadon is.
*Valóban így van. Ő lenne a világ legboldogabb embere, ha elismernék a tehetségét, és az utca, kocsmák vagy a kikötő helyett arra méltó helyeken szerepelhetne, de olyannyira nem volt eddig sikere, hogy talán legbelül már le is mondott róla, hogy az álma valaha is mevalósulhat.
A köpcös férfi azonban pont olyasvalakinek tűnik, akire jelen helyzetben szüksége van, így meg is kezdi a szokásos kis játszmáját, hogy megpróbálja közelebb édesgetni magát hozzá. A lova dicsérgetése elsőre kitűnő ötletnek tűnik, és nem, Merlaná-nak tényleg eszébe sem jut, hogy ne jelenlegi gazdája tulajdonát képezné a jószág.
A dicséret után amaz lendületesen le is száll a nyeregből, a lány pedig elégedetten figyeli a történteket. Ilyen egy igazi, felelősségteljes, komoly férfi, aki mellett el tudná képzelni akár az életét is, főleg, ha tényleg olyan gazdag, mint azt az ő kezében csillogó pénzek is sejtetik. Végül be is mutatkozik, Orthus Morthimer a becses neve, és ó igen, most már biztos. Azt a végtelenül kimért és modoros, néha már-már irritáló beszédstílust és a mesterkélten illedelmes fejhajtást ezer közül is felismerné. Így csak a nemesek vagy a köreikben mozgó gazdag urak beszélnek.*
~Szolgálatomra? Az jó lenne…~ *magában elvigyorodik, de gyorsan vissza is veszi magára az ártatlan lány álarcát.*
- Merlana, Merlana Naerice. Örvendek! Ami azt illeti, még csak két napja érkeztem a városba, és egyelőre nagyon elveszettnek érzem magam. Azt hiszem, szükségem lenne valakire, aki körbevezet, és segít nekem szállást találni, amíg összeszedem magam. Na, nem a fogadókban, azok túl drágák huzamosabb időre, én pedig sokáig szeretnék maradni. Nem tud esetleg valakit, aki segíthetne nekem?
*A „nagyon elveszett” kifejezést még hangsúlyozza is, hogy esetleg jobban megsajnálja őt a másik, kérdését pedig direkt nem úgy teszi fel, hogy tőle várna segítséget, pedig így van. Bevett praktikák ezek, ha valamit el akar érni, az okosabbak át is szoktak látni rajta, ennek ellenére a legtöbbször mégis bejön. Kíváncsian várja Orthus válaszát, és azt, hogy ezúttal mi sül ki a próbálkozásából.*
*Merlana egyelőre még tökéletesen érzi magát a nincstelen vándorénekes szerepében, ami nem is annyira szerep most. Attól függetlenül, hogy nem feltétlenül szorul rá, nem volt más célja, mint némi pénzt keresni a hangjával. Egy-két arany azért csurran-cseppen neki másoktól is, de a főnyeremény akkor üti a markát, mikor a férfi, akit már előadás közben is kiszúrt magának, -nehéz lett volna nem észrevenni a lovával-, a kezébe nyomja általánosságban egy bárd egész napi jussát egyszerre. Mosolya szélesedik, ahogy az aranyló kis érméket két kezében tartja. Így kell ezt csinálni. A dicséretre egyelőre szerényen válaszol.*
- Nagyon köszönöm! Jól esik, hogy így gondolja, és igen, minden vágyam, hogy egyszer híres énekesnő lehessek színpadon is.
*Valóban így van. Ő lenne a világ legboldogabb embere, ha elismernék a tehetségét, és az utca, kocsmák vagy a kikötő helyett arra méltó helyeken szerepelhetne, de olyannyira nem volt eddig sikere, hogy talán legbelül már le is mondott róla, hogy az álma valaha is mevalósulhat.
A köpcös férfi azonban pont olyasvalakinek tűnik, akire jelen helyzetben szüksége van, így meg is kezdi a szokásos kis játszmáját, hogy megpróbálja közelebb édesgetni magát hozzá. A lova dicsérgetése elsőre kitűnő ötletnek tűnik, és nem, Merlaná-nak tényleg eszébe sem jut, hogy ne jelenlegi gazdája tulajdonát képezné a jószág.
A dicséret után amaz lendületesen le is száll a nyeregből, a lány pedig elégedetten figyeli a történteket. Ilyen egy igazi, felelősségteljes, komoly férfi, aki mellett el tudná képzelni akár az életét is, főleg, ha tényleg olyan gazdag, mint azt az ő kezében csillogó pénzek is sejtetik. Végül be is mutatkozik, Orthus Morthimer a becses neve, és ó igen, most már biztos. Azt a végtelenül kimért és modoros, néha már-már irritáló beszédstílust és a mesterkélten illedelmes fejhajtást ezer közül is felismerné. Így csak a nemesek vagy a köreikben mozgó gazdag urak beszélnek.*
~Szolgálatomra? Az jó lenne…~ *magában elvigyorodik, de gyorsan vissza is veszi magára az ártatlan lány álarcát.*
- Merlana, Merlana Naerice. Örvendek! Ami azt illeti, még csak két napja érkeztem a városba, és egyelőre nagyon elveszettnek érzem magam. Azt hiszem, szükségem lenne valakire, aki körbevezet, és segít nekem szállást találni, amíg összeszedem magam. Na, nem a fogadókban, azok túl drágák huzamosabb időre, én pedig sokáig szeretnék maradni. Nem tud esetleg valakit, aki segíthetne nekem?
*A „nagyon elveszett” kifejezést még hangsúlyozza is, hogy esetleg jobban megsajnálja őt a másik, kérdését pedig direkt nem úgy teszi fel, hogy tőle várna segítséget, pedig így van. Bevett praktikák ezek, ha valamit el akar érni, az okosabbak át is szoktak látni rajta, ennek ellenére a legtöbbször mégis bejön. Kíváncsian várja Orthus válaszát, és azt, hogy ezúttal mi sül ki a próbálkozásából.*
1370. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-03-20 17:36:46
Üzenet elküldve: 2024-03-20 17:36:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Felhívás keringőre//
*Orthus nem az a fajta, akinek hevesebben kezd verni a szíve, ha egy csinos leányzó rávillant egy mosolyt. De azért ettől még jóleső érzés. Ahogy az ének is kifejezetten kellemes, jár is érte a taps a férfitól ugyanúgy, mint másoktól.
Nem figyeli meg, hogy mások is jutalomra méltatják-e az előadást, de bizonyára akad ilyen is. Ő maga úgy dönt, a szokásosnál kicsit nagyvonalúbb lesz, így ismét az erszényért nyúl és további érméket vesz ki belőle. Tapasztalt kalmár lévén tapintásból meg tudja mondani, hogy mennyi aranytallér került a tenyerébe.
Mire legközelebb felnéz, a leányzó már feléje tart, és alulról pillant fel rá csillogó tekintettel. Ez persze némi próbatétel elé állítja Orthust, mert ebből a szögből nem létezik szolid dekoltázs. De egy röpke elkalandozás után a szemkontaktus tartása azért megy a férfinak, aki előveszi egyik kedvesebb mosolyát.*
- Lenyűgöző volt, kisasszony, és üdítő színfolt a városi forgatagban.
*feleli, és a nyeregből lehajolva 15 aranyérmét tesz Merlana Naerice tenyerébe
. Akár még nagyvonalúbb is lehetett volna ennél, ám ennyi érmét se egyszerű kézbe fogni, még az ő nagyobb férfikezébe se, nem hogy Merlana kacsójába.*
- Remélem, megörvendezteti még a várost a tehetségével a jövőben is. Talán ahhoz méltóbb környezetben is.
*teszi hozzá. Erről eszébe jut, hogy javasolhatná egy szabadtéri színpad felállítását a városi tanácsnak. Ha teret kap, a kultúra is szívesebben bújik elő.
A férfi bérlova mindvégig teljesen nyugodtan áll, teljes közönnyel várakozik. Mint a legtöbb hasonló hátas, ez is teljesen szelíd, hiszen hozzá van szokva az idegenekhez, akár maga körül, akár a hátán. A farán egy billog hirdeti, hogy melyik istállóhoz tartozik.
Ezek a béristállók elég ismertek a városban. Így a tény, hogy a leányzó megdicséri, arra enged következtetni, hogy ő nem ismeri fel a billogot. Persze ha felismerte és tudja, hogy a ló bizonyára nem Orthusé, attól még megdicsérheti. De az megint csak szokatlan. Kevés információ ez ahhoz, hogy következtetéseket lehessen levonni. Ahhoz viszont elég, hogy egy kérdést szüljön.*
- Valóban szép, és megbízható jószág.
*Feleli, aztán úgy ítéli meg, hogy célszerű lenne leszállni a nyeregből, hogy illőbb módon beszélgessenek. Ezért aztán a férfi is így tesz, nyugodt mozdulatokkal - nehogy Merlana azt higyje, hogy itt lendületből a nyakába esik. Miután leszállt, rövid főhajtással mutatkozik be.*
- Orthus Morthimer, szolgálatára! Ha nem veszi tolakodásnak, kegyed ugyebár nem idevalósi?
*kérdezi aztán.*
*Orthus nem az a fajta, akinek hevesebben kezd verni a szíve, ha egy csinos leányzó rávillant egy mosolyt. De azért ettől még jóleső érzés. Ahogy az ének is kifejezetten kellemes, jár is érte a taps a férfitól ugyanúgy, mint másoktól.
Nem figyeli meg, hogy mások is jutalomra méltatják-e az előadást, de bizonyára akad ilyen is. Ő maga úgy dönt, a szokásosnál kicsit nagyvonalúbb lesz, így ismét az erszényért nyúl és további érméket vesz ki belőle. Tapasztalt kalmár lévén tapintásból meg tudja mondani, hogy mennyi aranytallér került a tenyerébe.
Mire legközelebb felnéz, a leányzó már feléje tart, és alulról pillant fel rá csillogó tekintettel. Ez persze némi próbatétel elé állítja Orthust, mert ebből a szögből nem létezik szolid dekoltázs. De egy röpke elkalandozás után a szemkontaktus tartása azért megy a férfinak, aki előveszi egyik kedvesebb mosolyát.*
- Lenyűgöző volt, kisasszony, és üdítő színfolt a városi forgatagban.
*feleli, és a nyeregből lehajolva 15 aranyérmét tesz Merlana Naerice tenyerébe
. Akár még nagyvonalúbb is lehetett volna ennél, ám ennyi érmét se egyszerű kézbe fogni, még az ő nagyobb férfikezébe se, nem hogy Merlana kacsójába.*- Remélem, megörvendezteti még a várost a tehetségével a jövőben is. Talán ahhoz méltóbb környezetben is.
*teszi hozzá. Erről eszébe jut, hogy javasolhatná egy szabadtéri színpad felállítását a városi tanácsnak. Ha teret kap, a kultúra is szívesebben bújik elő.
A férfi bérlova mindvégig teljesen nyugodtan áll, teljes közönnyel várakozik. Mint a legtöbb hasonló hátas, ez is teljesen szelíd, hiszen hozzá van szokva az idegenekhez, akár maga körül, akár a hátán. A farán egy billog hirdeti, hogy melyik istállóhoz tartozik.
Ezek a béristállók elég ismertek a városban. Így a tény, hogy a leányzó megdicséri, arra enged következtetni, hogy ő nem ismeri fel a billogot. Persze ha felismerte és tudja, hogy a ló bizonyára nem Orthusé, attól még megdicsérheti. De az megint csak szokatlan. Kevés információ ez ahhoz, hogy következtetéseket lehessen levonni. Ahhoz viszont elég, hogy egy kérdést szüljön.*
- Valóban szép, és megbízható jószág.
*Feleli, aztán úgy ítéli meg, hogy célszerű lenne leszállni a nyeregből, hogy illőbb módon beszélgessenek. Ezért aztán a férfi is így tesz, nyugodt mozdulatokkal - nehogy Merlana azt higyje, hogy itt lendületből a nyakába esik. Miután leszállt, rövid főhajtással mutatkozik be.*
- Orthus Morthimer, szolgálatára! Ha nem veszi tolakodásnak, kegyed ugyebár nem idevalósi?
*kérdezi aztán.*
1369. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-03-19 23:23:23
Üzenet elküldve: 2024-03-19 23:23:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Felhívás keringőre//
*Előadásából az ég világon tényleg semmi nem tudja kizökkenteni a lányt. Az éneklés számára nem csak egy munka, hanem az életének értelmét jelenti, egy rituálé, amiben teljesen el tud veszni akkor is, ha pénzért csinálja, és akkor is, ha másért.
Ennek ellenére szeme nyitva van, és jól meg is figyel vele minden érkezőt. Orthus Morthimert, akinek ugyan a nevét még csak soha nem is hallotta, nem nehéz kiszúrni a tömegnek nem igazán nevezhető csoport mögött a paripája miatt. Lássuk csak, ló, ápolt haj és arcsszőrzet, drágának tűnő hacuka. Nem egy egyszerű munkásember ő, az már biztos. Merlana szemei rögtön fel is csillannak emiatt.
Ahogy tekintetük egy apró pillanatra találkozik, Merlana viszonozza azt a halvány mosolyt, mintha csak így hangolódnának ők ketten egymásra, bár, ha ilyesmi nem is történt, a lány szemei azért felcsillannak a lehetőséget meglátva az ismeretlen alakban.*
- Köszönöm szépen! *Mondja illedelmesen az őt megillető tapsra, amit az előadásáért kap. Ezután ugyan a poharát nem viszi körbe, ennyire alacsonyra nem fog ő leereszkedni, de nem rest rögtön közelebb lépni a lován ülő férfihez Léptein egyébként az is jól látható, hogy kifejezetten nem nőies még, ahogy a szoknyában mozog, de ezt talán el lehet neki nézni, hisz életében ez a második nap, hogy szoknyát visel. Szoknia kell még az elegánsabb öltözetet. Ahogy Orthus elé lép, nem csak alacsonyabb termete, de a magas ló miatt is jócskán fel kell néznie a férfire.*
- Hálásan köszönöm a megtisztelő figyelmét, Uram! Remélem, tetszett az előadásom.
*Veszi is elő rögtön az illedelmesebbik modorát, hátha ezáltal több arany üti majd a market, mert természetesen nem kerülte el Merlana figyelmét az uraság kezébe kerülő néhány aranypénz, amiben reménykedik, hogy majd ő kapja meg.*
- Egyébként gyönyörű paripa, tényleg nagyon szép. *Dicséri meg a lovat is. Szíve szerint meg is simogatná, de azt inkább nem teszi, nem lehet tudni, mennyire barátságos az állat az idegenekkel. Egyelőre azonban marad a jópofizásnál, nem kezd bele a lényegbe, amiért pont hozzá ment oda. Le merné fogadni, hogy ez a férfi tud neki segíteni a városba való beilleszkedésben.*
*Előadásából az ég világon tényleg semmi nem tudja kizökkenteni a lányt. Az éneklés számára nem csak egy munka, hanem az életének értelmét jelenti, egy rituálé, amiben teljesen el tud veszni akkor is, ha pénzért csinálja, és akkor is, ha másért.
Ennek ellenére szeme nyitva van, és jól meg is figyel vele minden érkezőt. Orthus Morthimert, akinek ugyan a nevét még csak soha nem is hallotta, nem nehéz kiszúrni a tömegnek nem igazán nevezhető csoport mögött a paripája miatt. Lássuk csak, ló, ápolt haj és arcsszőrzet, drágának tűnő hacuka. Nem egy egyszerű munkásember ő, az már biztos. Merlana szemei rögtön fel is csillannak emiatt.
Ahogy tekintetük egy apró pillanatra találkozik, Merlana viszonozza azt a halvány mosolyt, mintha csak így hangolódnának ők ketten egymásra, bár, ha ilyesmi nem is történt, a lány szemei azért felcsillannak a lehetőséget meglátva az ismeretlen alakban.*
- Köszönöm szépen! *Mondja illedelmesen az őt megillető tapsra, amit az előadásáért kap. Ezután ugyan a poharát nem viszi körbe, ennyire alacsonyra nem fog ő leereszkedni, de nem rest rögtön közelebb lépni a lován ülő férfihez Léptein egyébként az is jól látható, hogy kifejezetten nem nőies még, ahogy a szoknyában mozog, de ezt talán el lehet neki nézni, hisz életében ez a második nap, hogy szoknyát visel. Szoknia kell még az elegánsabb öltözetet. Ahogy Orthus elé lép, nem csak alacsonyabb termete, de a magas ló miatt is jócskán fel kell néznie a férfire.*
- Hálásan köszönöm a megtisztelő figyelmét, Uram! Remélem, tetszett az előadásom.
*Veszi is elő rögtön az illedelmesebbik modorát, hátha ezáltal több arany üti majd a market, mert természetesen nem kerülte el Merlana figyelmét az uraság kezébe kerülő néhány aranypénz, amiben reménykedik, hogy majd ő kapja meg.*
- Egyébként gyönyörű paripa, tényleg nagyon szép. *Dicséri meg a lovat is. Szíve szerint meg is simogatná, de azt inkább nem teszi, nem lehet tudni, mennyire barátságos az állat az idegenekkel. Egyelőre azonban marad a jópofizásnál, nem kezd bele a lényegbe, amiért pont hozzá ment oda. Le merné fogadni, hogy ez a férfi tud neki segíteni a városba való beilleszkedésben.*
1368. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-03-19 23:02:03
Üzenet elküldve: 2024-03-19 23:02:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Felhívás keringőre//
*Bérelt lován hazafelé poroszkálva sokadszorra merül fel benne annak a gondolata, hogy ideje lenne saját hátast vennie. Ettől mindezidáig azért húzódozott, mert bár eldöntötte, hogy felhagy az utazgatással, mégse tudta még elengedni azt. Mert aki sokat utazik távoli vidékekre, annak felesleges városi utakra lovat, netán hintót venni.
Ugyanakkor egy saját ló egyrészről eltüntetné a kiszámíthatatlanságot, ami abból fakad, hogy nem mindig sikerül ugyanazt a hátast kibérelnie. Másrészről pedig ez is bizonyos szintű elköteleződést mutatna a város iránt, és Orthus most pontosan azt akarja, hogy ez a fajta elköteleződés látsszon rajta.
Ahogy ilyesmiken rágódik, szokatlan hang üti meg a fülét. Szokatlan ezen a környéken, ebben az órában. Tisztán csilingelő énekhang. Ösztönösen a környező házak ablakait kezdi kémlelni, hogy melyik nyitott, esetleg melyikből bámészkodik ki egy daloskedvű leányzó. Ám ahogy tovább halad, úgy válik egyre biztosabbá, hogy a hang az utcáról származik. Méghozzá abból az irányból, amerre ő is tart.
Nem látja meg egyből Merlanát, meg kell kerülnie hozzá egy utcasarkot. Azonban amikor kibukkan, érdeklődve kezdi figyelni a leányzót.
Ő is elég szokatlan látvány errefelé. Öltözete alapján akár még módosnak is tűnhetne, ám apró jelekből látszik, hogy nem az. Kezdetnek mindjárt, hogy az utcán énekel. Ilyet úrilány még kedvtelésből se tenne. A tartásából is hiányzik az a fajta szigor, amit csak beléneveléssel lehet elsajátítani. És a ruhája, bár szép, mégse kifejezetten rá illik. Vagyis nem neki készült, nem méretre szabott, testre igazított. Maga a lány viszont nagyon is szemrevaló, és ápolt, nem holmi csavargó ránézésre. A hangja pedig szép, tiszta és erős. Gyakorlott énekes, ez mindjárt egyértelmű. Talán vándor színésztársulat érkezett a városba? De akkor hol van a többi csepűrágó és mutatványos? Egy szó mint száz, szokatlan jelenség az éneklő Merlana a Polgárnegyed utcáin. Orthus meg is áll, hogy ő is meghallgassa, és mivel ő lóháton ül, így egészen jó pozícióból, mondhatni páholyból figyeli az előadást. Ha elkapja a pillantását, csak rövid főhajtással és egy udvarias, halvány mosollyal köszönti. Majd észreveszi a poharat a leány előtt. Igaz, az előadást illik honorálni. Ő azonban túl messze és túl magasan van ahhoz, hogy onnan érméket dobáljon neki. Biztos elhibázná és az érmék szétgurulnának. Márpedig a guruló érme még Polgárnegyed macskakövein is hamar gazdára talál. Ezért inkább csak az erszényébe nyúl, és a tenyerébe készít pár érmét, hogy majd átadja neki, ha Merlana az előadás után esetleg körbejárna a poharával.*
*Bérelt lován hazafelé poroszkálva sokadszorra merül fel benne annak a gondolata, hogy ideje lenne saját hátast vennie. Ettől mindezidáig azért húzódozott, mert bár eldöntötte, hogy felhagy az utazgatással, mégse tudta még elengedni azt. Mert aki sokat utazik távoli vidékekre, annak felesleges városi utakra lovat, netán hintót venni.
Ugyanakkor egy saját ló egyrészről eltüntetné a kiszámíthatatlanságot, ami abból fakad, hogy nem mindig sikerül ugyanazt a hátast kibérelnie. Másrészről pedig ez is bizonyos szintű elköteleződést mutatna a város iránt, és Orthus most pontosan azt akarja, hogy ez a fajta elköteleződés látsszon rajta.
Ahogy ilyesmiken rágódik, szokatlan hang üti meg a fülét. Szokatlan ezen a környéken, ebben az órában. Tisztán csilingelő énekhang. Ösztönösen a környező házak ablakait kezdi kémlelni, hogy melyik nyitott, esetleg melyikből bámészkodik ki egy daloskedvű leányzó. Ám ahogy tovább halad, úgy válik egyre biztosabbá, hogy a hang az utcáról származik. Méghozzá abból az irányból, amerre ő is tart.
Nem látja meg egyből Merlanát, meg kell kerülnie hozzá egy utcasarkot. Azonban amikor kibukkan, érdeklődve kezdi figyelni a leányzót.
Ő is elég szokatlan látvány errefelé. Öltözete alapján akár még módosnak is tűnhetne, ám apró jelekből látszik, hogy nem az. Kezdetnek mindjárt, hogy az utcán énekel. Ilyet úrilány még kedvtelésből se tenne. A tartásából is hiányzik az a fajta szigor, amit csak beléneveléssel lehet elsajátítani. És a ruhája, bár szép, mégse kifejezetten rá illik. Vagyis nem neki készült, nem méretre szabott, testre igazított. Maga a lány viszont nagyon is szemrevaló, és ápolt, nem holmi csavargó ránézésre. A hangja pedig szép, tiszta és erős. Gyakorlott énekes, ez mindjárt egyértelmű. Talán vándor színésztársulat érkezett a városba? De akkor hol van a többi csepűrágó és mutatványos? Egy szó mint száz, szokatlan jelenség az éneklő Merlana a Polgárnegyed utcáin. Orthus meg is áll, hogy ő is meghallgassa, és mivel ő lóháton ül, így egészen jó pozícióból, mondhatni páholyból figyeli az előadást. Ha elkapja a pillantását, csak rövid főhajtással és egy udvarias, halvány mosollyal köszönti. Majd észreveszi a poharat a leány előtt. Igaz, az előadást illik honorálni. Ő azonban túl messze és túl magasan van ahhoz, hogy onnan érméket dobáljon neki. Biztos elhibázná és az érmék szétgurulnának. Márpedig a guruló érme még Polgárnegyed macskakövein is hamar gazdára talál. Ezért inkább csak az erszényébe nyúl, és a tenyerébe készít pár érmét, hogy majd átadja neki, ha Merlana az előadás után esetleg körbejárna a poharával.*
1367. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-03-19 22:33:16
Üzenet elküldve: 2024-03-19 22:33:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Felhívás keringőre//
*Végül is, szép nap ez a mai. Legalábbis az idő mindenképp. Kicsit ugyan még rosszul érzi magát, hogy nem akarta összekötni az életét egy a felelősséget nem ismerő, célokkal nem rendelkező pappal, de az idő majd őt fogja igazolni, hogy jól döntött.
Most azonban ideje azon gondolkoznia, ha már a városban akar maradni, hogy mégis hogyan vesse meg itt a lábát. Először nem ártana hozzá egy otthon, amihez meg pénz kell. Abból akad nála sok, de egy házra mégsem elegendő, többet szerezni pedig munka nélkül nem olyan egyszerű. Na meg egyébként is túl sokat szórt el belőle mostanában, ráadásul nem is magára, hanem másokra. Legalább a kinézete anélkül javult jelentős mértékben, hogy egy aranyat is rá kellett volna áldoznia, ezért kifejezetten hálás lehet a kis szőke barátnőjének. ~Kösz, Nelira…~
Mindenesetre akárhogy is, de ideje pénzt keresni. Mivel jobb ötlete jelenleg nincs, megpróbálja ismét a tehetségét csillogó aranypénzekké varázsolni. No, nem a főtéren, ott amúgy is túl sok a kéregető. Úgy gondolja, talán nagyobb szerencsével jár a Polgárnegyed szebbnek mondható lakóházainak környékén. Ki is választ magának egy megfelelő helyet, és kristálytiszta, dallamosan csilingelő hangján dalolni kezd. Ahogy azt az utóbbi időben teszi, nem a saját, elborult, sötét témájú szerzeményeit adja elő, hanem jól ismert nótákat, azzal sokkal könnyebb vonzani a közönséget.
Közönség… ami őket illeti, nem gyülekeznek túl gyorsan, és fizetni sem igazán akaródzik nekik, de a lányt ez nem zökkenti ki. Folytatja előadását, mintha puszta szórakoztatás miatt csinálná. Az mondjuk igaz, hogy ő maga jól szórakozik, mert imád énekelni, de boldogabb lenne, ha az arany is gyűlne a kis poharában.*
~Ahh, ezzel az a baj, hogy koldusnak hisztek ti mind. Pedig, ha tudnátok, hogy mennyivel többet érek néhányatoknál…~
*Pillant végig az őt figyelő, egyelőre csak féltucat emberen. Na jó, nem is mind ember, akad köztük félelf is. Egyébként Merlana nem véletlenül figyeli ennyire a közönségét. Általában képes kiszúrni azt, aki valóban érdeklődik a művészete iránt, vagy iránta, és velük érdemes is néhány szót is váltani a „fellépés” után, de egyelőre még csak a meglepettséget és a lenézést látja az arcokon.*
*Végül is, szép nap ez a mai. Legalábbis az idő mindenképp. Kicsit ugyan még rosszul érzi magát, hogy nem akarta összekötni az életét egy a felelősséget nem ismerő, célokkal nem rendelkező pappal, de az idő majd őt fogja igazolni, hogy jól döntött.
Most azonban ideje azon gondolkoznia, ha már a városban akar maradni, hogy mégis hogyan vesse meg itt a lábát. Először nem ártana hozzá egy otthon, amihez meg pénz kell. Abból akad nála sok, de egy házra mégsem elegendő, többet szerezni pedig munka nélkül nem olyan egyszerű. Na meg egyébként is túl sokat szórt el belőle mostanában, ráadásul nem is magára, hanem másokra. Legalább a kinézete anélkül javult jelentős mértékben, hogy egy aranyat is rá kellett volna áldoznia, ezért kifejezetten hálás lehet a kis szőke barátnőjének. ~Kösz, Nelira…~
Mindenesetre akárhogy is, de ideje pénzt keresni. Mivel jobb ötlete jelenleg nincs, megpróbálja ismét a tehetségét csillogó aranypénzekké varázsolni. No, nem a főtéren, ott amúgy is túl sok a kéregető. Úgy gondolja, talán nagyobb szerencsével jár a Polgárnegyed szebbnek mondható lakóházainak környékén. Ki is választ magának egy megfelelő helyet, és kristálytiszta, dallamosan csilingelő hangján dalolni kezd. Ahogy azt az utóbbi időben teszi, nem a saját, elborult, sötét témájú szerzeményeit adja elő, hanem jól ismert nótákat, azzal sokkal könnyebb vonzani a közönséget.
Közönség… ami őket illeti, nem gyülekeznek túl gyorsan, és fizetni sem igazán akaródzik nekik, de a lányt ez nem zökkenti ki. Folytatja előadását, mintha puszta szórakoztatás miatt csinálná. Az mondjuk igaz, hogy ő maga jól szórakozik, mert imád énekelni, de boldogabb lenne, ha az arany is gyűlne a kis poharában.*
~Ahh, ezzel az a baj, hogy koldusnak hisztek ti mind. Pedig, ha tudnátok, hogy mennyivel többet érek néhányatoknál…~
*Pillant végig az őt figyelő, egyelőre csak féltucat emberen. Na jó, nem is mind ember, akad köztük félelf is. Egyébként Merlana nem véletlenül figyeli ennyire a közönségét. Általában képes kiszúrni azt, aki valóban érdeklődik a művészete iránt, vagy iránta, és velük érdemes is néhány szót is váltani a „fellépés” után, de egyelőre még csak a meglepettséget és a lenézést látja az arcokon.*
1366. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-03-18 11:48:07
Üzenet elküldve: 2024-03-18 11:48:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
// Az ork vágyak álomnyilasa //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az őröknek nem kell a könnyű pénz, Wruztónak pedig nincs sok ideje mérlegelni a lehetőségeit. Két rést is talál a katonák védelmén, amin betörve egymásnak ugraszthatja őket: a szakaszvezető csupasz homlokát és a nőt, akármilyen fajú legyen.*
~Megéri a rizikót?~
*Első bűntényesként nem. Ha nem tanúsít érdemi ellenállást, valószínűleg kipicsázzák, bezárják pár napra, aztán kész. Ha viszont kiderül, hogy elbájolta az őrjárat valamelyik tagját, nem biztos, hogy megússza élve. Főleg, ha a bájolás következtében valamelyik megmurdel. Legokosabb tehát megadni magát. Azt is lehet arcvesztés nélkül csinálni.
Mikor Cagon el akar oldalogni, megszorítja a vállán a markát, hogy maradásra bírja, aztán a közönsége felé fordul.*
- Szóval a városi őrséget nem érdekli húsz artheniori polgár vallomása! *dühösen körbemutat az agyarasokon* SZARNAK RÁTOK! Rátok baszki, akiknek az adójából élnek a tiszt urak, és akik nem követtek el semmit! Ha meg bevernénk érte a pofájukat, kerékbe törnek minket egy szálig! *szembefordul az őrjárattal* Leülök veletek játszani, tiszt urak. Baszok rá, ha kinyírtok érte…
*Az őröket valószínűleg nem fogja meghatni az előadás. Nem is nekik szól, hanem az orkoknak, akikre szüksége lesz, ha megússza élve ezt a kirándulást a Kaszárnyába. Látniuk kell, hogy kiáll magáért - és értük - akkor is, ha a fejével játszik. Sa'Tereth bármikor talál másik prófétát.
Ha Cagon még mellette van, kezébe nyomja a tengerészzsákját.*
- Vidd el a cuccom Pegazusba, ott lakom. Ha nem jövök holnap estig, gyere utánam a Kaszárnyába. *széttárt mancsokkal az őrök felé indul* Mehetünk, tiszt urak…
*Oka van ennek a nagy bizalomnak. A zsákban (ha egyszer kibontja) Targhed Cagon fog találni 3 Fekete varázsitalt. Targhed Cagon fog benne találni 1 Zöld-foltos varázsitalt is, valamint egy pirtianesi hivatali gyorsírással telerótt könyvecskét. Egyik sem az a portéka, amivel motozáskor jó pontokat lehet szerezni az őröknél. Találni fog Targhed Cagon emellett 6 Világoskék varázsitalt, aminek nagyját a mai prédikáció elején hordták össze az agyarasok, és pár kisebb, személyes tárgyat. Rajta áll, mit kezd velük. Wruzto mindenesetre az őrökkel tart…*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az őröknek nem kell a könnyű pénz, Wruztónak pedig nincs sok ideje mérlegelni a lehetőségeit. Két rést is talál a katonák védelmén, amin betörve egymásnak ugraszthatja őket: a szakaszvezető csupasz homlokát és a nőt, akármilyen fajú legyen.*
~Megéri a rizikót?~
*Első bűntényesként nem. Ha nem tanúsít érdemi ellenállást, valószínűleg kipicsázzák, bezárják pár napra, aztán kész. Ha viszont kiderül, hogy elbájolta az őrjárat valamelyik tagját, nem biztos, hogy megússza élve. Főleg, ha a bájolás következtében valamelyik megmurdel. Legokosabb tehát megadni magát. Azt is lehet arcvesztés nélkül csinálni.
Mikor Cagon el akar oldalogni, megszorítja a vállán a markát, hogy maradásra bírja, aztán a közönsége felé fordul.*
- Szóval a városi őrséget nem érdekli húsz artheniori polgár vallomása! *dühösen körbemutat az agyarasokon* SZARNAK RÁTOK! Rátok baszki, akiknek az adójából élnek a tiszt urak, és akik nem követtek el semmit! Ha meg bevernénk érte a pofájukat, kerékbe törnek minket egy szálig! *szembefordul az őrjárattal* Leülök veletek játszani, tiszt urak. Baszok rá, ha kinyírtok érte…
*Az őröket valószínűleg nem fogja meghatni az előadás. Nem is nekik szól, hanem az orkoknak, akikre szüksége lesz, ha megússza élve ezt a kirándulást a Kaszárnyába. Látniuk kell, hogy kiáll magáért - és értük - akkor is, ha a fejével játszik. Sa'Tereth bármikor talál másik prófétát.
Ha Cagon még mellette van, kezébe nyomja a tengerészzsákját.*
- Vidd el a cuccom Pegazusba, ott lakom. Ha nem jövök holnap estig, gyere utánam a Kaszárnyába. *széttárt mancsokkal az őrök felé indul* Mehetünk, tiszt urak…
*Oka van ennek a nagy bizalomnak. A zsákban (ha egyszer kibontja) Targhed Cagon fog találni 3 Fekete varázsitalt.
Targhed Cagon fog benne találni 1 Zöld-foltos varázsitalt is, valamint egy pirtianesi hivatali gyorsírással telerótt könyvecskét. Egyik sem az a portéka, amivel motozáskor jó pontokat lehet szerezni az őröknél. Találni fog Targhed Cagon emellett 6 Világoskék varázsitalt, aminek nagyját a mai prédikáció elején hordták össze az agyarasok, és pár kisebb, személyes tárgyat. Rajta áll, mit kezd velük. Wruzto mindenesetre az őrökkel tart…*
1365. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-03-16 22:05:51
Üzenet elküldve: 2024-03-16 22:05:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Az ork vágyak álomnyilasa //
* Olybá tűnik sem Cagonnak, sem Wruztonak nincs olyan jó pofája, amivel megtudnák győzni a városőröket. Ők bizony nem engednek. De ezúttal még kardot is rántanak, amire Cagon pusztán két üres tenyerét mutatja a városőrök felé. *
- Nyugi nyugi! Megyünk már.
* Azonban még mielőtt elsuhanna a többiekkel valamelyik utcába, még intéz egy két szót Wruztohoz. *
- Amott leszek egy darabig. * Biccent az egyik irányba * Talán később folytathatjuk ezt a beszélgetést *kis hatásszünet* valami nyugalmasabb környezetben. Ha csak nem akarod, hogy kivárjam a végét a közelben.
* Ha az utóbbit választja, nem megy messzire. Azért reméli, hogy nem viszik egészen a kaszárnyáig a prédikátort. Hogy az őrök kedvében járjon, még maga próbálja elhessegetni a maradék orkot, akiknek nincs jobb dolga. Kettőt még át is karol a nyakukon, mintha ezeréves barátok lennének, és úgy próbál arrébb sétálni. Vissza vissza pillant közben, félve a legrosszabbtól. *
A hozzászólás írója (Targhed Cagon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.16 22:11:01
* Olybá tűnik sem Cagonnak, sem Wruztonak nincs olyan jó pofája, amivel megtudnák győzni a városőröket. Ők bizony nem engednek. De ezúttal még kardot is rántanak, amire Cagon pusztán két üres tenyerét mutatja a városőrök felé. *
- Nyugi nyugi! Megyünk már.
* Azonban még mielőtt elsuhanna a többiekkel valamelyik utcába, még intéz egy két szót Wruztohoz. *
- Amott leszek egy darabig. * Biccent az egyik irányba * Talán később folytathatjuk ezt a beszélgetést *kis hatásszünet* valami nyugalmasabb környezetben. Ha csak nem akarod, hogy kivárjam a végét a közelben.
* Ha az utóbbit választja, nem megy messzire. Azért reméli, hogy nem viszik egészen a kaszárnyáig a prédikátort. Hogy az őrök kedvében járjon, még maga próbálja elhessegetni a maradék orkot, akiknek nincs jobb dolga. Kettőt még át is karol a nyakukon, mintha ezeréves barátok lennének, és úgy próbál arrébb sétálni. Vissza vissza pillant közben, félve a legrosszabbtól. *
A hozzászólás írója (Targhed Cagon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.16 22:11:01
1364. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-03-16 11:35:41
Üzenet elküldve: 2024-03-16 11:35:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 381
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 381
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
// Az ork vágyak álomnyilasa //
-Jól tudjuk, hogyan mulatozik a fajtátok! *Szólal meg egy fiatalabb orgánumú baka az ősz férfi mögött Targhed okfejtésére, ám a deresedő katona csak leinti.*
-Eldöntjük majd mi, hogy mi zavarja a köznyugalmat és mi nem. *Nehéz lenne elvitatni, hogy a hangulatkeltés félreértelmezhetetlen jelei mutatkoztak meg az iménti gyülekezet habitusán.
Wruzto szemrevételezheti a városőröket minden további nélkül; az ősz szakaszvezetőn kívül mindegyik fémsisakot hord. Akad az öt baka között egy némileg kisebb termetű is, ő minden bizonnyal a "gyengébbik nem" képviselője. Orktermettel bíró nem látszik közöttük. Nem, mintha e faj képviselői gyakorta öltenék magukra Arthenior címereit.
Az ajánlatra néhányan összenéznek, de szemmel láthatóan ennyi szemtanú előtt nem hajlanak Wruzto ajánlatára, ehhez nincs meg a kellő karizmája az orknak, legalábbis jelen körülmények között.*
-Azt mondtam, oszolni, jó nép. Aki nem tűnik el innét azonnal, az láncon követi ezt itt. *Rövidkard csúszik ki a hüvelyből, s egyenesen Wruzto felé mutat vele. Néhányan ódzkodva téblábolnak odébb, de azt lesik leginkább, mit tesz önjelölt szószólójuk. A szép szavak ideje már lejárt, dönteni kell. Így tehet Targhed Cagon is, aki elsomfordálhat, mielőtt bármi baj történik, de itt is maradhat kivárni, mit lép Wruzto. Rajta áll csak.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.16 11:48:31
-Jól tudjuk, hogyan mulatozik a fajtátok! *Szólal meg egy fiatalabb orgánumú baka az ősz férfi mögött Targhed okfejtésére, ám a deresedő katona csak leinti.*
-Eldöntjük majd mi, hogy mi zavarja a köznyugalmat és mi nem. *Nehéz lenne elvitatni, hogy a hangulatkeltés félreértelmezhetetlen jelei mutatkoztak meg az iménti gyülekezet habitusán.
Wruzto szemrevételezheti a városőröket minden további nélkül; az ősz szakaszvezetőn kívül mindegyik fémsisakot hord. Akad az öt baka között egy némileg kisebb termetű is, ő minden bizonnyal a "gyengébbik nem" képviselője. Orktermettel bíró nem látszik közöttük. Nem, mintha e faj képviselői gyakorta öltenék magukra Arthenior címereit.
Az ajánlatra néhányan összenéznek, de szemmel láthatóan ennyi szemtanú előtt nem hajlanak Wruzto ajánlatára, ehhez nincs meg a kellő karizmája az orknak, legalábbis jelen körülmények között.*
-Azt mondtam, oszolni, jó nép. Aki nem tűnik el innét azonnal, az láncon követi ezt itt. *Rövidkard csúszik ki a hüvelyből, s egyenesen Wruzto felé mutat vele. Néhányan ódzkodva téblábolnak odébb, de azt lesik leginkább, mit tesz önjelölt szószólójuk. A szép szavak ideje már lejárt, dönteni kell. Így tehet Targhed Cagon is, aki elsomfordálhat, mielőtt bármi baj történik, de itt is maradhat kivárni, mit lép Wruzto. Rajta áll csak.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.16 11:48:31
1363. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-03-15 22:28:47
Üzenet elküldve: 2024-03-15 22:28:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
// Az ork vágyak álomnyilasa //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Jólfésült testvére úgy ledermed az invitálásra, mint aki életében nem volt még ork buliban. A többiek nem egyszerűen utat adnak neki, de huhogva, dübögve biztatják. Akinek töke van, ettől nagyobb vágást is kibír! A sokadalomban akad néhány nagyon súlyos figura, akiknek a pofája és az egész felsőteste tele van hegtetoválásokkal. Azok se maguktól nőttek ki. Cagonon látszik, hogy marhára távol áll tőle az egész, mégse szalad el. Igazi muszáj-Kaganként tűri föl a zekéje ujját. A hajdani inkvizítor szeme kajánul felcsillan, ám ekkor egy kenetteljes hang magára vonja a figyelmét.*
~Basszátok meg, tudtam, hogy még hiányzik valaki!~
*Wruztónak nem nehéz megállapítani, mennyi esélye van két tucat civil orknak a hat városőr ellen: semennyi. A katonaidejét lándzsásként töltötte Pirtianesben. Tudja, mit lehet kihozni a fegyvernemből. Nem szólva arról, hogy aki Artheniorban városőrre támad, kínhalállal lakol meg. A hallgatósága többsége csóró, és a magukén kívül még etetniük kell néhány szájat. Nem várhatja el tőlük, hogy megvédjék. Még nem.
Mással azonban még próbálkozhat. Eldobja a tőrét, mint akinek van hat másik. Odalép Cagon mellé, vállára csapja a mancsát.*
- Itt zavartalan a köznyugalom, tiszt urak.
*Gyanítja, hogy még egy őrmester sincs köztük, nem ám tiszt. Máskülönben az őrjárat vezetője nyomban elkezdene bíráskodni.*
- Egyvalaki zavarta meg: egy kigyúrt kormos, aki idejött kötekedni. De már elment. Van rá… *körbemutat* húsz tanúm!
*Mivel Bhognoul itt senki szívébe nem lopta be magát, számít a többi agyaras támogatására. Legalább a bólogatás szintjén.*
- Ha nem akarják meghallgatni MINDET, adok kegyelmeteknek kétszáz aranyat, hogy elmenjenek sétálni nélkülem. Aztán ha itt találnak még egy óra múlva, hát elmegyek magukkal beszélgetni!
*Kétszáz arany nagyjából egy napi zsoldja ennek az őrjáratnak. Nem rossz pénz egy félrenézésért, főleg, ha az a húsz ork tényleg tanúskodik Wruzto mellett. Persze ha az őrjárat vezetője mindenáron be akarja vinni, akkor be fogja, efelől Sa'Tereth prófétájának szemernyi kétsége nincs.
Mindenesetre három dologról szeretne meggyőződni, amíg beszél: van-e az őrök között ork, van-e köztük nő, és van-e mindegyikük fején sisak?*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Jólfésült testvére úgy ledermed az invitálásra, mint aki életében nem volt még ork buliban. A többiek nem egyszerűen utat adnak neki, de huhogva, dübögve biztatják. Akinek töke van, ettől nagyobb vágást is kibír! A sokadalomban akad néhány nagyon súlyos figura, akiknek a pofája és az egész felsőteste tele van hegtetoválásokkal. Azok se maguktól nőttek ki. Cagonon látszik, hogy marhára távol áll tőle az egész, mégse szalad el. Igazi muszáj-Kaganként tűri föl a zekéje ujját. A hajdani inkvizítor szeme kajánul felcsillan, ám ekkor egy kenetteljes hang magára vonja a figyelmét.*
~Basszátok meg, tudtam, hogy még hiányzik valaki!~
*Wruztónak nem nehéz megállapítani, mennyi esélye van két tucat civil orknak a hat városőr ellen: semennyi. A katonaidejét lándzsásként töltötte Pirtianesben. Tudja, mit lehet kihozni a fegyvernemből. Nem szólva arról, hogy aki Artheniorban városőrre támad, kínhalállal lakol meg. A hallgatósága többsége csóró, és a magukén kívül még etetniük kell néhány szájat. Nem várhatja el tőlük, hogy megvédjék. Még nem.
Mással azonban még próbálkozhat. Eldobja a tőrét, mint akinek van hat másik. Odalép Cagon mellé, vállára csapja a mancsát.*
- Itt zavartalan a köznyugalom, tiszt urak.
*Gyanítja, hogy még egy őrmester sincs köztük, nem ám tiszt. Máskülönben az őrjárat vezetője nyomban elkezdene bíráskodni.*
- Egyvalaki zavarta meg: egy kigyúrt kormos, aki idejött kötekedni. De már elment. Van rá… *körbemutat* húsz tanúm!
*Mivel Bhognoul itt senki szívébe nem lopta be magát, számít a többi agyaras támogatására. Legalább a bólogatás szintjén.*
- Ha nem akarják meghallgatni MINDET, adok kegyelmeteknek kétszáz aranyat, hogy elmenjenek sétálni nélkülem. Aztán ha itt találnak még egy óra múlva, hát elmegyek magukkal beszélgetni!
*Kétszáz arany nagyjából egy napi zsoldja ennek az őrjáratnak. Nem rossz pénz egy félrenézésért, főleg, ha az a húsz ork tényleg tanúskodik Wruzto mellett. Persze ha az őrjárat vezetője mindenáron be akarja vinni, akkor be fogja, efelől Sa'Tereth prófétájának szemernyi kétsége nincs.
Mindenesetre három dologról szeretne meggyőződni, amíg beszél: van-e az őrök között ork, van-e köztük nő, és van-e mindegyikük fején sisak?*
1362. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-03-15 00:21:02
Üzenet elküldve: 2024-03-15 00:21:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Az ork vágyak álomnyilasa //
* Továbbra is kételkedve tekint a Wruzto prédikálására. De amikor a vérről kezd papolni a haja is égnek áll. *
~ Mi? ~
* A kérdés az arcáról olvasható. De látszólag nem csak őt érinti így ez a kijelentés. Körbetekint a mellette levőkre, rajtuk is csak az értetlenkedést látja. A zene is új neki. Nem ehhez van szokva. Mindenesetre nem szól egy szót sem. Kirázza a hideg mikor Wruzto saját karján demonstrálja mire gondol. Még jobban meglepi mikor ezután a művelet után, még hozzá szól. Nagyot nyel. Még a biztonság kedvéért körbetekint, hátha nem neki szól a meghívás. Mikor körbetekint, elszörnyedve látja, hogy majdnem mindenki, aki eddig mellette állt, az egy lépéssel arrébb állt, ezzel utat adva neki. Talán minden szempár rajta, követve minden mozdulatát. Megint milyen szarba keveredett, ha ezt tudta volna, tovább alszik. Mindenesetre már nincs vissza menetel. Elkezd szép lassan előre baktatni Wruzto felé. Talán félúton lehet, egy, talán két méterre tőle. Végül erőt vesz magán. Zakóját félig feltűri, de sajnálatosan, vagy szerencséjére (?), valaki megzavarja a díszes társaságukat. A hang iránya felé fordítja a fejét. *
- Na, az szép! Mi orkok már nem is bulizhatunk?
* Blöffölni próbál, hátha sikerül megtéveszteni őket. Biztos ők sem akarnak itt lenni a kelleténél többet. Egyelőre nem szól többet, ő is a tömeg mellett várja a végkimenetelt. *
* Továbbra is kételkedve tekint a Wruzto prédikálására. De amikor a vérről kezd papolni a haja is égnek áll. *
~ Mi? ~
* A kérdés az arcáról olvasható. De látszólag nem csak őt érinti így ez a kijelentés. Körbetekint a mellette levőkre, rajtuk is csak az értetlenkedést látja. A zene is új neki. Nem ehhez van szokva. Mindenesetre nem szól egy szót sem. Kirázza a hideg mikor Wruzto saját karján demonstrálja mire gondol. Még jobban meglepi mikor ezután a művelet után, még hozzá szól. Nagyot nyel. Még a biztonság kedvéért körbetekint, hátha nem neki szól a meghívás. Mikor körbetekint, elszörnyedve látja, hogy majdnem mindenki, aki eddig mellette állt, az egy lépéssel arrébb állt, ezzel utat adva neki. Talán minden szempár rajta, követve minden mozdulatát. Megint milyen szarba keveredett, ha ezt tudta volna, tovább alszik. Mindenesetre már nincs vissza menetel. Elkezd szép lassan előre baktatni Wruzto felé. Talán félúton lehet, egy, talán két méterre tőle. Végül erőt vesz magán. Zakóját félig feltűri, de sajnálatosan, vagy szerencséjére (?), valaki megzavarja a díszes társaságukat. A hang iránya felé fordítja a fejét. *
- Na, az szép! Mi orkok már nem is bulizhatunk?
* Blöffölni próbál, hátha sikerül megtéveszteni őket. Biztos ők sem akarnak itt lenni a kelleténél többet. Egyelőre nem szól többet, ő is a tömeg mellett várja a végkimenetelt. *
1361. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-03-14 22:57:15
Üzenet elküldve: 2024-03-14 22:57:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 381
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 381
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//Az ork vágyak álomnyilasa//
*Wruztó merész. Mint mindennek, ennek is megvan a helye és az ideje; a szürkebőrű ork pedig ezt a momentumot választja.
Targhed Cagonnal együtt jó két tucat orkfajzat is összegyűlhet, s a szavak bizony utat találnak a fülekhez. Az ismeretlen szónok nem is sieti el a beszédet, van ideje hatni az egybegyűltekre. Ezzel ugyanakkor másoknak is ad időt, s talán számolt is vele a próféta, mikor a Polgárnegyedet választotta szentbeszéde helyszínéül. A gyülevész horda dübög és kántál, ahogy azt az ork elvárja tőlük, s legtöbbjük minden bizonnyal egyet is ért azzal, amit hall. Ám az, hogy ki fél, s ki adná vérét a többiekért, már nem derül ki.*
-Lázításért komoly büntetés jár. *Egy kenetteljes hang csendül a vaskos fejek mögül. Egy díszes vértet viselő, deresedő férfi szól, mögötte pedig még öt városőr sorakozik. Mind lándzsával felszerelkezve, ám nem szegezik egyelőre senkire azokat. Nem tűnnek feszültnek, még akkor sem, ha az orkok látszólag létszámfölényben vannak. Történt már velük egy s más a lázadás óta.*
-Vagy a köznyugalom megzavarása? *Vállat von.*
-Bánom is én. Nem én vagyok a bírád. Na, jól van, tessék szépen hazamenni a családhoz! Te ott! *Egyenesen Wruztora mutat kesztyűs kezével.*
-Te velünk jössz. Dobd el a pengét. Beszélgetünk egy keveset.
*Az orkok egyelőre nem moccannak, sanda és bizonytalan tekintetetek villannak újdonsült szószólójukra és a városőrökre egyaránt. Nehéz megállapítani, mennyi esélyük lehet a fél tucat, felfegyverzett városőr ellen, vagy hogy hallgatnának-e Wruzto szavára. Sa'Tereth prófétája előtt számos lehetőség áll, ám csak rajta múlik, melyikkel él.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.14 23:16:07
*Wruztó merész. Mint mindennek, ennek is megvan a helye és az ideje; a szürkebőrű ork pedig ezt a momentumot választja.
Targhed Cagonnal együtt jó két tucat orkfajzat is összegyűlhet, s a szavak bizony utat találnak a fülekhez. Az ismeretlen szónok nem is sieti el a beszédet, van ideje hatni az egybegyűltekre. Ezzel ugyanakkor másoknak is ad időt, s talán számolt is vele a próféta, mikor a Polgárnegyedet választotta szentbeszéde helyszínéül. A gyülevész horda dübög és kántál, ahogy azt az ork elvárja tőlük, s legtöbbjük minden bizonnyal egyet is ért azzal, amit hall. Ám az, hogy ki fél, s ki adná vérét a többiekért, már nem derül ki.*
-Lázításért komoly büntetés jár. *Egy kenetteljes hang csendül a vaskos fejek mögül. Egy díszes vértet viselő, deresedő férfi szól, mögötte pedig még öt városőr sorakozik. Mind lándzsával felszerelkezve, ám nem szegezik egyelőre senkire azokat. Nem tűnnek feszültnek, még akkor sem, ha az orkok látszólag létszámfölényben vannak. Történt már velük egy s más a lázadás óta.*
-Vagy a köznyugalom megzavarása? *Vállat von.*
-Bánom is én. Nem én vagyok a bírád. Na, jól van, tessék szépen hazamenni a családhoz! Te ott! *Egyenesen Wruztora mutat kesztyűs kezével.*
-Te velünk jössz. Dobd el a pengét. Beszélgetünk egy keveset.
*Az orkok egyelőre nem moccannak, sanda és bizonytalan tekintetetek villannak újdonsült szószólójukra és a városőrökre egyaránt. Nehéz megállapítani, mennyi esélyük lehet a fél tucat, felfegyverzett városőr ellen, vagy hogy hallgatnának-e Wruzto szavára. Sa'Tereth prófétája előtt számos lehetőség áll, ám csak rajta múlik, melyikkel él.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.14 23:16:07
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2020-2039