Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 7 (121. - 140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
140. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-08-11 18:32:01
Üzenet elküldve: 2020-08-11 18:32:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Munkálatok //
*Szerencsére nem szólja el magát, bár nem sokon múlt. A széna alternatívát viszont nem veszi valami lelkesen.*
- Van benne hely, az biztos *dünnyög félhangosan.* - Meg pattanóbogár és farkaspók, az is van benne. Nincs is annál izgalmasabb, mint egész este azt találgatni, melyik csíp éppen. *Sihederkorában volt épp elég része a hasonló helyeken alvásban, hogy ne lelkesedjen annyira az ötletért.
Beszéd. Brudo imádja a beszédeket. Az, hogy ezt a zsoldos tapasztalatból tudja, kiül a képére. Nagy sóhajjal fog rá a poharára.*
- Töltenél még nekem, drága? *súgja a lánynak olyan diszkréten, mintha maga valamelyik városatya szónokolna épp. Maga is elérné a kancsót, de nagyon élvezi, hogy így kiszolgálják. Nem él vissza vele, csak kiélvezi, amennyire csak lehet. Az a korábbi bokán rúgás mondjuk nem volt valami kellemes, de megérdemelte mit van mit tagadni.
A megilletődött köpcös már a könnyeit morzsolgatja, amikor Doras fejében összeáll az a bizonyos megjegyzés a kazalról meg az izgalmakról. Köhint is egyet a hirtelen megvilágosodásra. Fölhajtja a bort a poharából, aztán nem bírja ki, felkel az asztaltól.*
- Igazán semmiség, komám *paskolja meg Brudo vállát. Még egy cuppanós csókot is nyom a kopasz feje búbjára.* - Majd meghálálod, tudom én *mondja, ahogy vaskos tenyerei a köpcös vállát ropogtatják barátian. Közben kihasználja az alkalmat, hogy a frissen leesett félgarasos által felkavart információra rácsapjon.
~ A kazalban? Tényleg? ~ formálják ajkai némán Brudo háta mögül kicsit feddőn. Csak a szemét forgatja a pajzán fruska megjegyzésére, de azért a képére van írva, hogy most például nagyon is szívesen meghempergetné a kicsikét a szénában. Nem sokáig incselkedhet a gondolattal, mert kintről jó nagy ribillió hangjai szakítják félbe. Veszett nagy csaholás, éktelen kotkodákolás, szárnycsapkodás, törés-zúzás... Nagyon úgy tűnik, hogy a szomszéd kutyáján nem fogott ki az összetákolt kerítés, és megpróbált közelebbi ismeretséget nyélbe ütni Brudó tyúkjaival. A szállongó tollak és az utca vége felé távolodó csatazaj azt jelzi, hogy még nem adta fel a próbálkozást és kitartóan kergeti a szárnyasokat.*
// Munkálatok //
*Szerencsére nem szólja el magát, bár nem sokon múlt. A széna alternatívát viszont nem veszi valami lelkesen.*
- Van benne hely, az biztos *dünnyög félhangosan.* - Meg pattanóbogár és farkaspók, az is van benne. Nincs is annál izgalmasabb, mint egész este azt találgatni, melyik csíp éppen. *Sihederkorában volt épp elég része a hasonló helyeken alvásban, hogy ne lelkesedjen annyira az ötletért.
Beszéd. Brudo imádja a beszédeket. Az, hogy ezt a zsoldos tapasztalatból tudja, kiül a képére. Nagy sóhajjal fog rá a poharára.*
- Töltenél még nekem, drága? *súgja a lánynak olyan diszkréten, mintha maga valamelyik városatya szónokolna épp. Maga is elérné a kancsót, de nagyon élvezi, hogy így kiszolgálják. Nem él vissza vele, csak kiélvezi, amennyire csak lehet. Az a korábbi bokán rúgás mondjuk nem volt valami kellemes, de megérdemelte mit van mit tagadni.
A megilletődött köpcös már a könnyeit morzsolgatja, amikor Doras fejében összeáll az a bizonyos megjegyzés a kazalról meg az izgalmakról. Köhint is egyet a hirtelen megvilágosodásra. Fölhajtja a bort a poharából, aztán nem bírja ki, felkel az asztaltól.*
- Igazán semmiség, komám *paskolja meg Brudo vállát. Még egy cuppanós csókot is nyom a kopasz feje búbjára.* - Majd meghálálod, tudom én *mondja, ahogy vaskos tenyerei a köpcös vállát ropogtatják barátian. Közben kihasználja az alkalmat, hogy a frissen leesett félgarasos által felkavart információra rácsapjon.
~ A kazalban? Tényleg? ~ formálják ajkai némán Brudo háta mögül kicsit feddőn. Csak a szemét forgatja a pajzán fruska megjegyzésére, de azért a képére van írva, hogy most például nagyon is szívesen meghempergetné a kicsikét a szénában. Nem sokáig incselkedhet a gondolattal, mert kintről jó nagy ribillió hangjai szakítják félbe. Veszett nagy csaholás, éktelen kotkodákolás, szárnycsapkodás, törés-zúzás... Nagyon úgy tűnik, hogy a szomszéd kutyáján nem fogott ki az összetákolt kerítés, és megpróbált közelebbi ismeretséget nyélbe ütni Brudó tyúkjaival. A szállongó tollak és az utca vége felé távolodó csatazaj azt jelzi, hogy még nem adta fel a próbálkozást és kitartóan kergeti a szárnyasokat.*
139. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-08-10 23:33:52
Üzenet elküldve: 2020-08-10 23:33:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Munkálatok //
- Mit mondtál?
*Villannak is meg smaragd szemei, majd a fakanál természetesen ismét lecsap. Most Doras hátsófele a cél. Ha ismét leleményesen meglóg a csapás elől, akkor már újabb bántalmazással nem próbálkozik.
Az étkezés nagyjából a várt módon történik. Brudo csámcsogásának, s kettejük nagyjából kulturált falatozásának hangja tölti be a szobát. Ő sem úri hölgy, hogy kisujj kinyújtva, az ételt apró falatokra vágva eszegessen, olyan pofával, mint a piperkőc fruskák, akik szinte vérig vannak sértve az evés gondolatától. Nem madárka ő, hogy csipegessen. Persze azért a habzsolás távol áll tőle, de az evéshez neki is tökéletesen elég a két szép keze. A rágásban viszont Doras dicsérete megtorpanásra készteti. Az ágyas megjegyzésre bokán is lendíti a lábával, de szerencsére enélkül is elég esze van a férfinak ahhoz, hogy ne szólja el magát. A javítás azért kicsit csalódottan érinti, de hamar a fejébe is szökik egy pajzán kis gondolat, amit burkoltan készül is megosztani a férfival.*
- A Marcsa szénakazaljában is van hely, ha nem akarsz messzire menni. Biztos izgalmas lenne ott az éjszaka.
*Jegyzi meg úgy, mintha piszkálódni akarna, közben pedig fenéket. csak hát nem biztos, hogy ez a zsoldosnak így egyből koppanni fog. Pedig a csillagos ég alatt igencsak izgalmas látogatást nyújthatna.*
- De az biztos, hogy a fogadó kényelmes és így szegény Brudonak sem kell a földön aludni. Viszont bácsikám én sem foglalom el az ágyad. Nekem tökéletesen megfelel a szalmaágy.
*Mosolyog Brudora, majd mikor ismét a zsoldoséletre terelődik a szó ő visszacsendesedik, s befejezi a maradék pár falatot.*
- Milyen költői.
*Nyammogja az utolsó falattal, majd elégedett sóhajjal hátradőlve lapogat a hasára, mint egy jóllakott kisgyerek.
Bácsikája köszöntőjére közben végérvényesen meglágyul a szíve. Bár az igaz, hogy sokszor kirázza a hideg, ha egy férfit könnyezni lát. De ez Doras és a lány kemény munkájának gyümölcse és nem tagadja, hogy örül, hogy segíthetett rokonának.*
- Ugyan Brudo, szívesen segítettem.
*Tudja, hogy nem volt egyszerű élete, így ha ezzel a kis semmiség munkával könnyíthettek rajta már megérte a mai nap.*
// Munkálatok //
- Mit mondtál?
*Villannak is meg smaragd szemei, majd a fakanál természetesen ismét lecsap. Most Doras hátsófele a cél. Ha ismét leleményesen meglóg a csapás elől, akkor már újabb bántalmazással nem próbálkozik.
Az étkezés nagyjából a várt módon történik. Brudo csámcsogásának, s kettejük nagyjából kulturált falatozásának hangja tölti be a szobát. Ő sem úri hölgy, hogy kisujj kinyújtva, az ételt apró falatokra vágva eszegessen, olyan pofával, mint a piperkőc fruskák, akik szinte vérig vannak sértve az evés gondolatától. Nem madárka ő, hogy csipegessen. Persze azért a habzsolás távol áll tőle, de az evéshez neki is tökéletesen elég a két szép keze. A rágásban viszont Doras dicsérete megtorpanásra készteti. Az ágyas megjegyzésre bokán is lendíti a lábával, de szerencsére enélkül is elég esze van a férfinak ahhoz, hogy ne szólja el magát. A javítás azért kicsit csalódottan érinti, de hamar a fejébe is szökik egy pajzán kis gondolat, amit burkoltan készül is megosztani a férfival.*
- A Marcsa szénakazaljában is van hely, ha nem akarsz messzire menni. Biztos izgalmas lenne ott az éjszaka.
*Jegyzi meg úgy, mintha piszkálódni akarna, közben pedig fenéket. csak hát nem biztos, hogy ez a zsoldosnak így egyből koppanni fog. Pedig a csillagos ég alatt igencsak izgalmas látogatást nyújthatna.*
- De az biztos, hogy a fogadó kényelmes és így szegény Brudonak sem kell a földön aludni. Viszont bácsikám én sem foglalom el az ágyad. Nekem tökéletesen megfelel a szalmaágy.
*Mosolyog Brudora, majd mikor ismét a zsoldoséletre terelődik a szó ő visszacsendesedik, s befejezi a maradék pár falatot.*
- Milyen költői.
*Nyammogja az utolsó falattal, majd elégedett sóhajjal hátradőlve lapogat a hasára, mint egy jóllakott kisgyerek.
Bácsikája köszöntőjére közben végérvényesen meglágyul a szíve. Bár az igaz, hogy sokszor kirázza a hideg, ha egy férfit könnyezni lát. De ez Doras és a lány kemény munkájának gyümölcse és nem tagadja, hogy örül, hogy segíthetett rokonának.*
- Ugyan Brudo, szívesen segítettem.
*Tudja, hogy nem volt egyszerű élete, így ha ezzel a kis semmiség munkával könnyíthettek rajta már megérte a mai nap.*
138. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-08-10 22:07:41
Üzenet elküldve: 2020-08-10 22:07:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Ahogy halad befelé, kissé azt várja, hogy ugyanúgy lesz, mint a Nagytáborban. Mármint, hogy a széleken a suttyók, beljebb a menőbbek, középen a főnökök. Ám itt hiába ér egyre beljebb, mindenki marad suttyó, legfeljebb eltérő minőségben.*
- El kellene ide egy jó törpemérnök, Tronzi. *állapítja meg rendkívüli éleslátással és intelligenciával, és közben persze sajnálja, hogy az ő képzettségi foka jelenleg a bányavágat-támfázás szintjén állt meg.* ~ De még fiatal vagyok, oké, és különben sem az én hibám. ~ *komorodik el, majd felszisszen, mert Tronzi megharapja az ujját.* - Nédda, te hűtlen. Kikapsz! *veregeti meg feddőn a patkány fejét, aztán gyorsan elkapja az ujjait, hogy méltóságát megőrizve dörmöghessen tovább.*
- Nem tetszik. A-a. *karikázik gyorsan a Piactér felé, miközben egyre nagyobb cseppekben kezd esni az eső.*
- El kellene ide egy jó törpemérnök, Tronzi. *állapítja meg rendkívüli éleslátással és intelligenciával, és közben persze sajnálja, hogy az ő képzettségi foka jelenleg a bányavágat-támfázás szintjén állt meg.* ~ De még fiatal vagyok, oké, és különben sem az én hibám. ~ *komorodik el, majd felszisszen, mert Tronzi megharapja az ujját.* - Nédda, te hűtlen. Kikapsz! *veregeti meg feddőn a patkány fejét, aztán gyorsan elkapja az ujjait, hogy méltóságát megőrizve dörmöghessen tovább.*
- Nem tetszik. A-a. *karikázik gyorsan a Piactér felé, miközben egyre nagyobb cseppekben kezd esni az eső.*
137. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-08-08 22:40:47
Üzenet elküldve: 2020-08-08 22:40:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Próféták//
//Vulsryn Laenrick//
*Crunnwin odabent mozgolódik, nem is kicsit, kicsit ugyan idegenkedik ettől az egész halandó test dologtól, de most mégis örömét leli az irányításában. Éppen a kezek funkcióit igyekszik kitapasztalni a haladásban, ezt némi falnak támaszkodással, és heveny integetéssel kombinált dülöngélésben mutatja ki a külvilág felé, amikor megszólal a fejében egy még nálánál is jóval sötétebb hang, amit hordozója talán nem hallhat.*
~Átadatott...~
*Visszhangzik a szó, ami bizony egyet jelent csak. Crunnwin visszatérhet oda, ahonnan jött. Elengedi a halandó teste fölötti kontrollt, elméjének szélén még egyszer végighúzza nemlétező karmait, aztán térdre kényszeríti a testet, és Vulsryn felfelé fordított bal tenyerén keresztül, mint egy amolyan halványan végigfutó árnyék, távozik.
A gnóm mindebből semmit sem fog fel, csak arra ébred, hogy a Polgárnegyed szélén térdepel, és a legutóbbi beszélgetésből sem tudja, hogy hogyan keveredett ki, egyedül a fejfájás és valamilyen hideg, hátborzongató, mégis hatalmas érzés marad meg, no meg pár karmolás, zúzódás, és a démonocska távoztának nyoma, egy lemoshatatlan fekete pötty bal tenyere közepén.*
//Vulsryn Laenrick//
*Crunnwin odabent mozgolódik, nem is kicsit, kicsit ugyan idegenkedik ettől az egész halandó test dologtól, de most mégis örömét leli az irányításában. Éppen a kezek funkcióit igyekszik kitapasztalni a haladásban, ezt némi falnak támaszkodással, és heveny integetéssel kombinált dülöngélésben mutatja ki a külvilág felé, amikor megszólal a fejében egy még nálánál is jóval sötétebb hang, amit hordozója talán nem hallhat.*
~Átadatott...~
*Visszhangzik a szó, ami bizony egyet jelent csak. Crunnwin visszatérhet oda, ahonnan jött. Elengedi a halandó teste fölötti kontrollt, elméjének szélén még egyszer végighúzza nemlétező karmait, aztán térdre kényszeríti a testet, és Vulsryn felfelé fordított bal tenyerén keresztül, mint egy amolyan halványan végigfutó árnyék, távozik.
A gnóm mindebből semmit sem fog fel, csak arra ébred, hogy a Polgárnegyed szélén térdepel, és a legutóbbi beszélgetésből sem tudja, hogy hogyan keveredett ki, egyedül a fejfájás és valamilyen hideg, hátborzongató, mégis hatalmas érzés marad meg, no meg pár karmolás, zúzódás, és a démonocska távoztának nyoma, egy lemoshatatlan fekete pötty bal tenyere közepén.*
136. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-08-06 22:06:16
Üzenet elküldve: 2020-08-06 22:06:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Munkálatok //
* Brudo befejezvén a vacsorát feláll a székről beszédet mondani. *
- Köszönet eme két aranyszívű hősnek, akik egy szegény embert kisegítvén azon munkálkodtak, hogy egy élhetőbb otthon varázsoljanak neki. Nekem ez a nap, örökre megmarad az emlékezetemben hiszen házamban láthattam az unokahúgomat és kedves cimborámat Dorast.
* Egy könnycsepp folyik le az arcán. Ez azért történt mert ritkán bántak vele szépen egész életében. Megpróbálja palástolni érzelmeit, de nem igen megy neki az ilyesmi. Csak annyit mond: *
- Mindkettőtöknek köszönöm.
// Munkálatok //
* Brudo befejezvén a vacsorát feláll a székről beszédet mondani. *
- Köszönet eme két aranyszívű hősnek, akik egy szegény embert kisegítvén azon munkálkodtak, hogy egy élhetőbb otthon varázsoljanak neki. Nekem ez a nap, örökre megmarad az emlékezetemben hiszen házamban láthattam az unokahúgomat és kedves cimborámat Dorast.
* Egy könnycsepp folyik le az arcán. Ez azért történt mert ritkán bántak vele szépen egész életében. Megpróbálja palástolni érzelmeit, de nem igen megy neki az ilyesmi. Csak annyit mond: *
- Mindkettőtöknek köszönöm.
135. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-08-06 20:00:24
Üzenet elküldve: 2020-08-06 20:00:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Munkálatok //
*A suhintásra a férfi meghőköl. Természetesen. Az első szabály, mait egy férfinak megtanít az élet, hogy sose kekeckedjen egy főzőkanállal fenyegetőző fehérnéppel. Azért a büszkeség méltatlankodik benne.* - Sárkány *morogja duzzogva a bajsza alatt, míg jobb híján csak a fűszeres szaftot nyalhatja le az ujjairól. A szeme sarkából azért figyeli a lányt, nehogy kapjon egyet azzal a fakanállal. Doras nagyon jó benne, hogy szemfülesen megugorjon az ilyen megtorlások elől.
Az étkezést Brudo gyónása indítja, ami olyan ájtatosan cseng, hogy a zsoldos szinte már vetné is Teysus jelét a homlokára. Az egyetlen dolog, ami megállítja ebben, hogy világ életében annyi köze volt csak a valláshoz, hogy mindig is herótot kapott tőle, amikor a kardja élesebbik vége elé kerülők az isteneikhez kezdenek rimánkodni ahelyett, hogy neki próbálnának jól csengő ajánlatot tenni.
Természetesen már ismeri annyira Brudot, hogy tudja, ez a nagy sopánkodás és látványos jó útra térés addig se fog tartani, míg a sült illata kiszellőzik a konyhából.
Szed magának bőven az ételből, méghozzá halált megvető bátorsággal. Legalábbis ez van a képére írva a lány elsuttogott mondata után. A nyakára kapott csókocskára azért nyel egyet. Brudo aligha vehette észre, hiszen egyrészt már rég a zabálással van elfoglalva, másrészt a kis boszorkány ügyesen rejtette el a rokon elől a leheletnyi pajzánságot.
Doras igyekszik nem is figyelni a köpcös haspók habzsolására. Ugyan farkaséhes, de ő Brudohoz képest egy valóságos tankönyvi példabeszéd az illendő étkezésnek ajánlva. Ez így nagyjából annyit tesz, hogy megrágja a falatot, mielőtt egy következőt töm a szájába és olykor-olykor megtörli a bajszát a szalvétában. Becsületére legyen mondva, első körben késsel-villával állt neki a vacsorának, de az éhség és a jó étel jobban kacsingat a ropogós kenyérgyürkével való összeterelgetésre. A hús is finom omlós, úgyhogy még késsel se kell bajlódni, szinte szálaira esik az ínycsiklandó sült. Dorasnak most kezd némi fogalma lenni róla, hogy mi is az, amit házikoszt néven szokás ajnározni. Úgy rémlik, többször is próbálkozik méltatni az ételt, de a hümmögésnél és az elragadtatott sóhajtozásnál többre nem nagyon jut, amíg a tányérjára halmozott jókora adag kétharmadát el nem pusztította. Ekkor vesz először nagyobb levegőt evés közben és leöblíti a falatot egy pohár borral.*
- Ha ennyire jóltartasz, a végén még ide fogok szokni, gyönyörűm. Ha az ágyban is... *köhint egyet, mikor észbe kap, aztán gyorsan iszik még egy kortyot, mintha csak félrenyelt volna.* - Akarom mondani, ha az ágyakban se lenne az én Brudo komám ilyen szűkösen, talán kvártélyra is meginvitáltatnám magam. De megleszek én a fogadóban. Ti is kényelmesebben elfértek. *Még csak az kéne, hogy Brudo pillantását kelljen kerülgetnie, amikor ilyen kísértésekkel környékezik orvul.*
- Tudod hogy van ez. A zsoldoséletet nem választja az ember. Az találja meg őt. És elég hitvány lennék a szakmámban, ha nem futná szállásra se, nem igaz? *pillant egy kicsit szúrósan a köpcösre, mint aki kikéri magának. Persze, nincs az az arany, amit a szerencsejáték feneketlen gyomra el ne tudna nyelni és az ital meg a szajhák sem olcsók, de ahhoz, hogy egy Dorashoz hasonló zsoldos is éhkoppon maradjon, bizony valami igen furcsa fordulatnak kéne történnie a világban.*
// Munkálatok //
*A suhintásra a férfi meghőköl. Természetesen. Az első szabály, mait egy férfinak megtanít az élet, hogy sose kekeckedjen egy főzőkanállal fenyegetőző fehérnéppel. Azért a büszkeség méltatlankodik benne.* - Sárkány *morogja duzzogva a bajsza alatt, míg jobb híján csak a fűszeres szaftot nyalhatja le az ujjairól. A szeme sarkából azért figyeli a lányt, nehogy kapjon egyet azzal a fakanállal. Doras nagyon jó benne, hogy szemfülesen megugorjon az ilyen megtorlások elől.
Az étkezést Brudo gyónása indítja, ami olyan ájtatosan cseng, hogy a zsoldos szinte már vetné is Teysus jelét a homlokára. Az egyetlen dolog, ami megállítja ebben, hogy világ életében annyi köze volt csak a valláshoz, hogy mindig is herótot kapott tőle, amikor a kardja élesebbik vége elé kerülők az isteneikhez kezdenek rimánkodni ahelyett, hogy neki próbálnának jól csengő ajánlatot tenni.
Természetesen már ismeri annyira Brudot, hogy tudja, ez a nagy sopánkodás és látványos jó útra térés addig se fog tartani, míg a sült illata kiszellőzik a konyhából.
Szed magának bőven az ételből, méghozzá halált megvető bátorsággal. Legalábbis ez van a képére írva a lány elsuttogott mondata után. A nyakára kapott csókocskára azért nyel egyet. Brudo aligha vehette észre, hiszen egyrészt már rég a zabálással van elfoglalva, másrészt a kis boszorkány ügyesen rejtette el a rokon elől a leheletnyi pajzánságot.
Doras igyekszik nem is figyelni a köpcös haspók habzsolására. Ugyan farkaséhes, de ő Brudohoz képest egy valóságos tankönyvi példabeszéd az illendő étkezésnek ajánlva. Ez így nagyjából annyit tesz, hogy megrágja a falatot, mielőtt egy következőt töm a szájába és olykor-olykor megtörli a bajszát a szalvétában. Becsületére legyen mondva, első körben késsel-villával állt neki a vacsorának, de az éhség és a jó étel jobban kacsingat a ropogós kenyérgyürkével való összeterelgetésre. A hús is finom omlós, úgyhogy még késsel se kell bajlódni, szinte szálaira esik az ínycsiklandó sült. Dorasnak most kezd némi fogalma lenni róla, hogy mi is az, amit házikoszt néven szokás ajnározni. Úgy rémlik, többször is próbálkozik méltatni az ételt, de a hümmögésnél és az elragadtatott sóhajtozásnál többre nem nagyon jut, amíg a tányérjára halmozott jókora adag kétharmadát el nem pusztította. Ekkor vesz először nagyobb levegőt evés közben és leöblíti a falatot egy pohár borral.*
- Ha ennyire jóltartasz, a végén még ide fogok szokni, gyönyörűm. Ha az ágyban is... *köhint egyet, mikor észbe kap, aztán gyorsan iszik még egy kortyot, mintha csak félrenyelt volna.* - Akarom mondani, ha az ágyakban se lenne az én Brudo komám ilyen szűkösen, talán kvártélyra is meginvitáltatnám magam. De megleszek én a fogadóban. Ti is kényelmesebben elfértek. *Még csak az kéne, hogy Brudo pillantását kelljen kerülgetnie, amikor ilyen kísértésekkel környékezik orvul.*
- Tudod hogy van ez. A zsoldoséletet nem választja az ember. Az találja meg őt. És elég hitvány lennék a szakmámban, ha nem futná szállásra se, nem igaz? *pillant egy kicsit szúrósan a köpcösre, mint aki kikéri magának. Persze, nincs az az arany, amit a szerencsejáték feneketlen gyomra el ne tudna nyelni és az ital meg a szajhák sem olcsók, de ahhoz, hogy egy Dorashoz hasonló zsoldos is éhkoppon maradjon, bizony valami igen furcsa fordulatnak kéne történnie a világban.*
134. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-08-06 17:22:17
Üzenet elküldve: 2020-08-06 17:22:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Munkálatok //
*Minden tisztelete Dorasnak, hogy tudja magát türtőztetni mielőtt agyhelyen csapná a nagybátyját. Riknek ugye ott van a rokoni szál, ami miatt nem tesz különösebb kárt benne, de azt nem tudja, hogy a cimborák kódexe az ilyenekre mennyire terjed ki. Lehet, hogy létezik egy paragrafus, miszerint, ha már végérvényesen Doras idegein táncolna bácsikája, akkor felhatalmazást nyer arra, hogy istenesen megcsapkodja. Mondjuk a lány részéről azért Doras is megérdemelne egy nyakast, de azért még egyelőre van olyan jó helyen a férfi, hogy ilyesmi ne történjen meg.
Végre eljött az idő, hogy az estebédet is elkölthessék. Doras sürgő-forgó terepszemléjét csak megvigyorogja, de mikor egy falatot lecsippent az ételből azért a fakanál finoman csattan a kézfején.*
- Nem disznólkodunk bele.
*Vágja is csípőre az egyik kezét, míg a másikban a fakanalat tartva lengeti meg fenyegetően a zsoldos felé. Persze a szája szegletében bujkáló mosoly elárulja, hogy ez a szigor is csak egy kis humor.
Mikor már mindenki elfoglalta a helyét pakolássza is az asztalra az edényeket. Doras közbenjárásának köszönhetően a java hozzá kerül közel, de igazából mindenki elég kényelmesen hozzáfér a vacsorához.
Három poharat kap fel végül, s az asztalt körbejárva helyezi le őket. Mikor Dorashoz ér a válla fölött áthajolva teszi le az ibriket.*
- Az ilyen mérgezős dolgokban sosem lehet elég biztos az ember, nem igaz?
*Dörmögi sejtelmesen a fülébe, majd egy kósza nyakcsók után vigyorogva egyenesedik ki, hogy ő is helyet foglaljon. A borosüveget középre pakolja, majd már semmire és senkire nem várva szed magának egy adagot.*
- Spongyát rá.
*Sóhajt is fel hosszan Brudo bocsánatkérésére. Az azért elég tragikusnak hat, hogy egy adag sült hús kell ahhoz, hogy bácsikájától viszonylag emberibb bánásmódot kapjon, de az elmúlt idő felkészítette már arra, hogy ezen ne kelljen igazán meglepődnie. Most már azon sem akad fent, hogy egy egész hordányi vadmalacba több kultúra költözött, mint Brudoba, így a csámcsogás már meg sem hatja.*
- Örülök, hogy ízlett.
*Mosolyodik el kedvesen, közben ő maga természetesen azét módjával falatozgat. Viszont a férfi felmerülő kérdéseire már azért megtorpan az étkezésben. Noha sejti Doras pontos válaszát, azért mégiscsak kíváncsiság tölti el. Bár mi mást választana a zsoldos élet helyett. Biztos nem tervez egész álló nap ganét lapátolni, tyúkokat etetni és egy Marcsa nevű tehén tőgyeit markolászni.*
- Majd veszek neked ágyakat. Meg egy normális asztalt, székekkel.
*Dünnyögi miután Brudo kiosztotta ki hol tudja majd álomra hajtani a fejét. Nem akar belekotnyeleskedni a viskó hogyan létébe, de azért nem árt, ha belülről sem úgy néz ki, mint egy nyomornegyedi putri. Arról nem is beszélve, hogy ha valóban itt fog maradni, akkor igenis szeretne legalább egy kényelmes ágyat, akkor is, ha nem nagy igényű.*
// Munkálatok //
*Minden tisztelete Dorasnak, hogy tudja magát türtőztetni mielőtt agyhelyen csapná a nagybátyját. Riknek ugye ott van a rokoni szál, ami miatt nem tesz különösebb kárt benne, de azt nem tudja, hogy a cimborák kódexe az ilyenekre mennyire terjed ki. Lehet, hogy létezik egy paragrafus, miszerint, ha már végérvényesen Doras idegein táncolna bácsikája, akkor felhatalmazást nyer arra, hogy istenesen megcsapkodja. Mondjuk a lány részéről azért Doras is megérdemelne egy nyakast, de azért még egyelőre van olyan jó helyen a férfi, hogy ilyesmi ne történjen meg.
Végre eljött az idő, hogy az estebédet is elkölthessék. Doras sürgő-forgó terepszemléjét csak megvigyorogja, de mikor egy falatot lecsippent az ételből azért a fakanál finoman csattan a kézfején.*
- Nem disznólkodunk bele.
*Vágja is csípőre az egyik kezét, míg a másikban a fakanalat tartva lengeti meg fenyegetően a zsoldos felé. Persze a szája szegletében bujkáló mosoly elárulja, hogy ez a szigor is csak egy kis humor.
Mikor már mindenki elfoglalta a helyét pakolássza is az asztalra az edényeket. Doras közbenjárásának köszönhetően a java hozzá kerül közel, de igazából mindenki elég kényelmesen hozzáfér a vacsorához.
Három poharat kap fel végül, s az asztalt körbejárva helyezi le őket. Mikor Dorashoz ér a válla fölött áthajolva teszi le az ibriket.*
- Az ilyen mérgezős dolgokban sosem lehet elég biztos az ember, nem igaz?
*Dörmögi sejtelmesen a fülébe, majd egy kósza nyakcsók után vigyorogva egyenesedik ki, hogy ő is helyet foglaljon. A borosüveget középre pakolja, majd már semmire és senkire nem várva szed magának egy adagot.*
- Spongyát rá.
*Sóhajt is fel hosszan Brudo bocsánatkérésére. Az azért elég tragikusnak hat, hogy egy adag sült hús kell ahhoz, hogy bácsikájától viszonylag emberibb bánásmódot kapjon, de az elmúlt idő felkészítette már arra, hogy ezen ne kelljen igazán meglepődnie. Most már azon sem akad fent, hogy egy egész hordányi vadmalacba több kultúra költözött, mint Brudoba, így a csámcsogás már meg sem hatja.*
- Örülök, hogy ízlett.
*Mosolyodik el kedvesen, közben ő maga természetesen azét módjával falatozgat. Viszont a férfi felmerülő kérdéseire már azért megtorpan az étkezésben. Noha sejti Doras pontos válaszát, azért mégiscsak kíváncsiság tölti el. Bár mi mást választana a zsoldos élet helyett. Biztos nem tervez egész álló nap ganét lapátolni, tyúkokat etetni és egy Marcsa nevű tehén tőgyeit markolászni.*
- Majd veszek neked ágyakat. Meg egy normális asztalt, székekkel.
*Dünnyögi miután Brudo kiosztotta ki hol tudja majd álomra hajtani a fejét. Nem akar belekotnyeleskedni a viskó hogyan létébe, de azért nem árt, ha belülről sem úgy néz ki, mint egy nyomornegyedi putri. Arról nem is beszélve, hogy ha valóban itt fog maradni, akkor igenis szeretne legalább egy kényelmes ágyat, akkor is, ha nem nagy igényű.*
133. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-08-06 11:16:55
Üzenet elküldve: 2020-08-06 11:16:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Munkálatok //
* Brudo megérzi az étel illatát, és csorgó nyállal megy be a konyhába. Látja, hogy a kedves rokon jól ki tett magáért. Gyorsan ki vesz egy széket magának, és az asztalfőnél leül. *
- Hát drága Rik, ha ezt tudom akkor szebben bánok veled, ahogy azt egy rokonnak illik. Bocsáss meg ha valaha megbántottalak.
* Miután elmondta mondanivalóját Brudo nekiül az ételnek. Úgy csámcsog, hogy azt egy anyakoca is megirigyelné. Tudja, hogy a lánnyal jól járna, ha maradna mert lenne legalább aki főz rá. *
- Hát ez finom volt.
* Szólal fel a zabálás végeztével. *
- És veled mi lesz Doras? Továbbra is a zsoldos életet választod? Van elég pénzed szállásra? Mert ha nincs a földön alhatsz. Még pokrócot is kapsz.
* Elneveti magát a kövér zabagép *
- Ne viccelj a segítséged jól jött! alhatsz a szalma ágyamon, ha akarsz. Majd én alszom a földön. Rik meg a másik ágyba természetesen. Ami a vendégeknek van fenn tartva.
// Munkálatok //
* Brudo megérzi az étel illatát, és csorgó nyállal megy be a konyhába. Látja, hogy a kedves rokon jól ki tett magáért. Gyorsan ki vesz egy széket magának, és az asztalfőnél leül. *
- Hát drága Rik, ha ezt tudom akkor szebben bánok veled, ahogy azt egy rokonnak illik. Bocsáss meg ha valaha megbántottalak.
* Miután elmondta mondanivalóját Brudo nekiül az ételnek. Úgy csámcsog, hogy azt egy anyakoca is megirigyelné. Tudja, hogy a lánnyal jól járna, ha maradna mert lenne legalább aki főz rá. *
- Hát ez finom volt.
* Szólal fel a zabálás végeztével. *
- És veled mi lesz Doras? Továbbra is a zsoldos életet választod? Van elég pénzed szállásra? Mert ha nincs a földön alhatsz. Még pokrócot is kapsz.
* Elneveti magát a kövér zabagép *
- Ne viccelj a segítséged jól jött! alhatsz a szalma ágyamon, ha akarsz. Majd én alszom a földön. Rik meg a másik ágyba természetesen. Ami a vendégeknek van fenn tartva.
132. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-08-05 23:19:07
Üzenet elküldve: 2020-08-05 23:19:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Átszervezés pipa//
*Graril, mint a csapat egyetlen férfitagja elől megy, és hátasán ülve maga is vezet egy gyapjastevét. A jószág nem igazán kedveli a férfit, és ez a fajta szeretet kölcsönös az állat iránt. A sűrű esőben mindketten jól eláztak, és a tevének így talán még orrfacsaróbb illata van, mint száraz állapotába. Viszont a jószágok a kereskedőház tulajdonát képezik, ezért vissza kell vinni őket. Olykor-olykor hátranéz, hogy a két vörös útitársa nem-e maradt le tőle. Köpenyét jobban összehúzza magát, de a szél és az eső együtt rossz kombináció, így férfi igencsak lúdbőrzik a ruhája alatt.*
~Ha visszaértünk az biztos, hogy forró fürdőt fogok kérni, de még az ágyamba is meleg téglát rakatok, nehogy átfagyjak.~* Suhan végig a férfi agyán a gondolat. A kard ügyében is jól halad, remélhetőleg hamarosan megkapja, és még jobb szolgálatot tud teljesíteni, mint azelőtt. Lassan meg is érkeznek a Kalmárhoz. Ha odaért először a gyapjastevét vezeti a helyére, majd a hátasát, végül türelmesen megvárja a két hölgyeményt. Így is bőrig ázott, ezért számára mindegy, hogy egy-két perccel tovább áll az esőn.*
*Graril, mint a csapat egyetlen férfitagja elől megy, és hátasán ülve maga is vezet egy gyapjastevét. A jószág nem igazán kedveli a férfit, és ez a fajta szeretet kölcsönös az állat iránt. A sűrű esőben mindketten jól eláztak, és a tevének így talán még orrfacsaróbb illata van, mint száraz állapotába. Viszont a jószágok a kereskedőház tulajdonát képezik, ezért vissza kell vinni őket. Olykor-olykor hátranéz, hogy a két vörös útitársa nem-e maradt le tőle. Köpenyét jobban összehúzza magát, de a szél és az eső együtt rossz kombináció, így férfi igencsak lúdbőrzik a ruhája alatt.*
~Ha visszaértünk az biztos, hogy forró fürdőt fogok kérni, de még az ágyamba is meleg téglát rakatok, nehogy átfagyjak.~* Suhan végig a férfi agyán a gondolat. A kard ügyében is jól halad, remélhetőleg hamarosan megkapja, és még jobb szolgálatot tud teljesíteni, mint azelőtt. Lassan meg is érkeznek a Kalmárhoz. Ha odaért először a gyapjastevét vezeti a helyére, majd a hátasát, végül türelmesen megvárja a két hölgyeményt. Így is bőrig ázott, ezért számára mindegy, hogy egy-két perccel tovább áll az esőn.*
131. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-08-05 21:26:03
Üzenet elküldve: 2020-08-05 21:26:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Munkálatok //
*Dorast egy kocsideréknyi nagypecsétes nemeslevél se tudná meggyőzni most arról, hogy nem nevezi teljes jogossággal kutyafattyának a köpcöst. Arról meg főleg nem, hogy ne érdemelne meg egy alapos megcsapkodást.
A szende csibécske viszont mintha szintén egyre jobban felbátorodna. A zsoldos ujjára markolva egyenesen kihívásnak beillő kérdést szegez a kissé meglepődött férfinak. Ám Doras már nem jut el a válaszig, mert Brudo, ahogy látszik, nem tanult semmit a csapkodásból. Csak folytatja a szurkálódást, a papírforma irritálóan tényszerű ecsetelését.*
- Hát, a házisárkányokat is csak el kell tartani valamiből, nem igaz? *védi meg a zsoldos mindjárt a mundér becsületét és persze az indokot is, amiért egy magafajta hónapokra felszívódhat akár munka jogcímén. Azért nem mondja túl hangosan, inkább csak a bajusza alatt dörmögi a pocakos felé, ami nem azt jelenti, hogy a lány nem hallhatja.
Még elkalapálnak, eltesznek-vesznek egy darabig, de amikor a csibécske hangja vacsorára hív, Doras úgy ejt ki a kezéből minden munkára irányuló eszközt és tevékenységet, mintha parancsba kapta volna. Nem mondhatni, hogy eddig olyan nagy hévvel vetette volna magát bele a dologba (bár tőle ez a mai napi segédkezés már így is csodaszámba megy), de most aztán tényleg befejezettnek nyilvánítja a munkavégzést.
Még gyorsan lemosdik kicsit a vederből, hogy mégse koszosan, izzadtan üljön asztalhoz, aztán irányul is befelé Brudoval vagy nélküle.
A konyhában körbekotnyeleskedi a lábosokat, serpenyőket, tálakat. A nyakát nyújtogatva szimatol a gőzölgő étel fölé, és ha módja van rá és el nem hajtják előbb, bele is csíp némi kóstolóért, mielőtt még az asztalra kerülne a sok minden. Végül aztán maga alá fordít egy széket és helyet foglal az asztalnál. Már most úgy rendezget át mindent, hogy a lehető legtöbb dolog elé tudjon kerülni.*
- Ejj, szépségem! Az illata fenséges! *Behízelgő vigyorgás telepszik a szakállas ábrázatra, ahogy szövetszalvétát gyűrköd az inge nyakába.* - És remélem, csak a bácsikád részét mérgezted meg *teszi hozzá ártatlan képpel, mintha neki egyáltalán, de semmi köze nem lenne Brudo korábbi megjegyzéséhez.*
// Munkálatok //
*Dorast egy kocsideréknyi nagypecsétes nemeslevél se tudná meggyőzni most arról, hogy nem nevezi teljes jogossággal kutyafattyának a köpcöst. Arról meg főleg nem, hogy ne érdemelne meg egy alapos megcsapkodást.
A szende csibécske viszont mintha szintén egyre jobban felbátorodna. A zsoldos ujjára markolva egyenesen kihívásnak beillő kérdést szegez a kissé meglepődött férfinak. Ám Doras már nem jut el a válaszig, mert Brudo, ahogy látszik, nem tanult semmit a csapkodásból. Csak folytatja a szurkálódást, a papírforma irritálóan tényszerű ecsetelését.*
- Hát, a házisárkányokat is csak el kell tartani valamiből, nem igaz? *védi meg a zsoldos mindjárt a mundér becsületét és persze az indokot is, amiért egy magafajta hónapokra felszívódhat akár munka jogcímén. Azért nem mondja túl hangosan, inkább csak a bajusza alatt dörmögi a pocakos felé, ami nem azt jelenti, hogy a lány nem hallhatja.
Még elkalapálnak, eltesznek-vesznek egy darabig, de amikor a csibécske hangja vacsorára hív, Doras úgy ejt ki a kezéből minden munkára irányuló eszközt és tevékenységet, mintha parancsba kapta volna. Nem mondhatni, hogy eddig olyan nagy hévvel vetette volna magát bele a dologba (bár tőle ez a mai napi segédkezés már így is csodaszámba megy), de most aztán tényleg befejezettnek nyilvánítja a munkavégzést.
Még gyorsan lemosdik kicsit a vederből, hogy mégse koszosan, izzadtan üljön asztalhoz, aztán irányul is befelé Brudoval vagy nélküle.
A konyhában körbekotnyeleskedi a lábosokat, serpenyőket, tálakat. A nyakát nyújtogatva szimatol a gőzölgő étel fölé, és ha módja van rá és el nem hajtják előbb, bele is csíp némi kóstolóért, mielőtt még az asztalra kerülne a sok minden. Végül aztán maga alá fordít egy széket és helyet foglal az asztalnál. Már most úgy rendezget át mindent, hogy a lehető legtöbb dolog elé tudjon kerülni.*
- Ejj, szépségem! Az illata fenséges! *Behízelgő vigyorgás telepszik a szakállas ábrázatra, ahogy szövetszalvétát gyűrköd az inge nyakába.* - És remélem, csak a bácsikád részét mérgezted meg *teszi hozzá ártatlan képpel, mintha neki egyáltalán, de semmi köze nem lenne Brudo korábbi megjegyzéséhez.*
130. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-08-05 18:52:14
Üzenet elküldve: 2020-08-05 18:52:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Munkálatok //
*Doras megjegyzésére csak a szemöldökei szaladnak fel először, de nem kell ám félteni, lassan, de biztosan a démoni vigyor is utat tör az arcán. Érti, hogy a zsoldos sok mindenben százszorta tapasztaltabb, sokat látott a világból, de azért Rikshit sem kell félteni. Noha a naivsága még mindig nem csappant, azért nem ejtették a fejére.*
- Édesen magabiztos vagy. Mernél rá fogadást is kötni?
*Perdül is meg, hogy a meglengetett ujjra markoljon, s magabiztosan megvillanó szemeit összehúzva mered is a zsoldoséiba. Brudo susmorgására viszont már sértettebben horkan fel.*
- Adok én nektek majd olyan házisárkányt.
*Ölti ki a nyelvét, majd mielőtt tényleg sárkánnyá kéne avanzsálnia magát valóban visszatér a munkaterületére. A krumplikat kikapkodja egy tálba, majd a majdnem kész hús mellé dobja a zöldségeket. Az illatokból következtet arra, hogy ma a két férfinak nem lehet panasza rá. A tető kész, a reggelije finom lett, s úgy néz ki, hogy a vacsorájuk is megfelelő lesz majd. Amíg a hátramaradt étel elkészül megterít, majd a munka végeztével tálal is.*
- Ha készen vagytok jöhettek enni.
*Visibál is ki. Most nem veszi a fáradtságot, hogy elébe menjen a két úriembernek, ugyanis az a kör játszódik, amikor tettetnie kell a vérig sértettséget a házisárkányos dolog végett.*
// Munkálatok //
*Doras megjegyzésére csak a szemöldökei szaladnak fel először, de nem kell ám félteni, lassan, de biztosan a démoni vigyor is utat tör az arcán. Érti, hogy a zsoldos sok mindenben százszorta tapasztaltabb, sokat látott a világból, de azért Rikshit sem kell félteni. Noha a naivsága még mindig nem csappant, azért nem ejtették a fejére.*
- Édesen magabiztos vagy. Mernél rá fogadást is kötni?
*Perdül is meg, hogy a meglengetett ujjra markoljon, s magabiztosan megvillanó szemeit összehúzva mered is a zsoldoséiba. Brudo susmorgására viszont már sértettebben horkan fel.*
- Adok én nektek majd olyan házisárkányt.
*Ölti ki a nyelvét, majd mielőtt tényleg sárkánnyá kéne avanzsálnia magát valóban visszatér a munkaterületére. A krumplikat kikapkodja egy tálba, majd a majdnem kész hús mellé dobja a zöldségeket. Az illatokból következtet arra, hogy ma a két férfinak nem lehet panasza rá. A tető kész, a reggelije finom lett, s úgy néz ki, hogy a vacsorájuk is megfelelő lesz majd. Amíg a hátramaradt étel elkészül megterít, majd a munka végeztével tálal is.*
- Ha készen vagytok jöhettek enni.
*Visibál is ki. Most nem veszi a fáradtságot, hogy elébe menjen a két úriembernek, ugyanis az a kör játszódik, amikor tettetnie kell a vérig sértettséget a házisárkányos dolog végett.*
129. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-08-05 11:09:38
Üzenet elküldve: 2020-08-05 11:09:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 871
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 871
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Arja, Yeza és Graril, érintőlegesen Sizpak és Aztyan//
*A bent még kedélyesen mosolygó wegtoreni lány az induláshoz közeledve hamar elhallgat. Nem elsősorban a cudar időjárás miatt, hanem mert feltűnik Aztyan is a hátsó raktárnál. Yeza inkább gyorsan kisorol az ajtón kívülre, míg a sebhelyes arcú a tündérrel vált szót. Egyelőre nem szívesen érezné magán azt a karcos tekintetet, attól függetlenül, hogy talán már egyáltalán nem is mutatna neheztelést a vörös felé. Jobb az ilyesmit nem bolygatni, míg az idő el nem rágja róla az éleket. Abból, amit hall és a fél pillantásból, amit az intézőre vetett, nem úgy tűnik, mintha most kivételesen felvetné a férfit a jókedv. Tárgyilagos utasítások hangszínén beszél, ahogy általában. A jó ég a megmondhatója, hogy egyáltalán tud-e másképp. Ez mindenesetre nem most fog kiderülni.
Kint Yeza leginkább csak behúzza a nyakát és a fogát csikorgatja a jéghideg esőzuhany alatt. Eddig se szerette túlzottan Artheniort, de ebben a pillanatban kifejezetten gyűlöli.
Ő is megragadja az egyik teve vezetőszárát és nyomorultul ázó kis kancája nyergéhez rögzíti. Nem kell túlzottan noszogatni a jószágot az indulás után. Végigvágtatnak a Polgárnegyed utcáin. Yeza már azt se tudja merre járnak. Nem ismeri még elég jól a várost és a sűrű esőfüggönyben is alig látni. Szorosan Arja nyomában marad, hogy el ne veszítse az irányt. Az eső miatt már nem aggódik. Gyakorlatilag mire maguk mögött hagyták a piactér környékét, egy száraz folt se volt a holmiján. Egyszer-egyszer hátratekint, hogy Graril megvan-e még, de a szemét javarészt inkább Arján tartja.
A Kalmár fehér épülete csak akkor bontakozik ki az ítéletidőből, amikor szinte már a kapuban vannak. Nem mintha így kevésbé örülne, hogy végre megérkeztek.*
*A bent még kedélyesen mosolygó wegtoreni lány az induláshoz közeledve hamar elhallgat. Nem elsősorban a cudar időjárás miatt, hanem mert feltűnik Aztyan is a hátsó raktárnál. Yeza inkább gyorsan kisorol az ajtón kívülre, míg a sebhelyes arcú a tündérrel vált szót. Egyelőre nem szívesen érezné magán azt a karcos tekintetet, attól függetlenül, hogy talán már egyáltalán nem is mutatna neheztelést a vörös felé. Jobb az ilyesmit nem bolygatni, míg az idő el nem rágja róla az éleket. Abból, amit hall és a fél pillantásból, amit az intézőre vetett, nem úgy tűnik, mintha most kivételesen felvetné a férfit a jókedv. Tárgyilagos utasítások hangszínén beszél, ahogy általában. A jó ég a megmondhatója, hogy egyáltalán tud-e másképp. Ez mindenesetre nem most fog kiderülni.
Kint Yeza leginkább csak behúzza a nyakát és a fogát csikorgatja a jéghideg esőzuhany alatt. Eddig se szerette túlzottan Artheniort, de ebben a pillanatban kifejezetten gyűlöli.
Ő is megragadja az egyik teve vezetőszárát és nyomorultul ázó kis kancája nyergéhez rögzíti. Nem kell túlzottan noszogatni a jószágot az indulás után. Végigvágtatnak a Polgárnegyed utcáin. Yeza már azt se tudja merre járnak. Nem ismeri még elég jól a várost és a sűrű esőfüggönyben is alig látni. Szorosan Arja nyomában marad, hogy el ne veszítse az irányt. Az eső miatt már nem aggódik. Gyakorlatilag mire maguk mögött hagyták a piactér környékét, egy száraz folt se volt a holmiján. Egyszer-egyszer hátratekint, hogy Graril megvan-e még, de a szemét javarészt inkább Arján tartja.
A Kalmár fehér épülete csak akkor bontakozik ki az ítéletidőből, amikor szinte már a kapuban vannak. Nem mintha így kevésbé örülne, hogy végre megérkeztek.*
128. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-08-04 20:28:13
Üzenet elküldve: 2020-08-04 20:28:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 871
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 871
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zárás//
*A tisztelet kivívásának és megtartásának eszközeiről folytatott eszmecsere csak-csak kivillantja vitába hajló sziporka természetét. Yeza bár simulékony, de nem szolgalelkű. Nem száll szembe a Báróval. Most nem. Nem érzi alkalmasnak az időt egy ilyen csörtére. Az érvekkel sem bajlódó válasz és a magabiztos ragadozómosoly sokat elárul. A Rőt nem replikáz, csak sóhajt egyet mosolyogva és megcsóválja a fejét. A férfiak mindig is hajlamosak voltak az ilyen dolgokról kissé egysíkúan gondolkodni. Ámbátor a Báró mégiscsak kereskedő. Róla joggal feltételezhetné, hogy az erő elvén kívül jóval nagyobb palettáról dolgozik, ami az eszközöket illeti.
Amikor a férfi rámutat az ismételt hízelgés tényére, Yeza csak cserfesen megvonja a vállát, mint akit csibészségen kaptak, de nem igazán próbálja tagadni. Az ezután kibukó kendőzetlen nyíltságra szája jobb szegletébe húzódik az a fajta mosolygás, amit akár wegtoreni jellegzetességnek is lehetne nevezni.*
- Én nem bízom senkiben *mondja kellemesen búgó hangján és finoman a kesztyűs kézre simítja a sajátját azon a mellkason. Csupán néhány szívdobbanás erejéig, nem tovább. Lehetne akár úgy is értelmezni, hogy mintegy megnyugtatásként szánja a dolgot a Báró esetleges, de nem valószínű lelkifurdalása miatt.* - Ne vedd türelmetlenségnek. Én sem veszem undokságnak, ha nemet mondasz. Nem bánt, ha Aztyan nyakába varrod a feladatokat, amikre őt találod alkalmasabbnak *mondja, aztán az ujjai közt megpörgetett virág felett a Báróra pillant.* - De lássuk be, rosszul venné ki magát, ha nem is próbálkoznék.
*Az igazat megvallva Yeza nagyon örül neki, hogy tiszta vizet öntenek a pohárba. Valószínűleg egyikük se mond újdonságot a másiknak, de az őszinte, kertelés nélküli szavaknak megvan a maguk varázsa.*
- Nem vagy rossz ember *erősíti meg.* - Kufár vagy *pontosít rá mindjárt utána egy rókamosoly kíséretében. Azt nem mondja ki, hogy ez enyhítő vagy súlyosbító körülmény, de talán valamiféle is-is sejthető ki a hanglejtésből. Nem vár szíves jótéteményt. Tisztában van vele, hogy ez a dolog érvek és ellenérvek, haszon és megtérülés mérlegén fog múlni. Leginkább.
A rum dolga egy kicsit oldja a komoly téma rájuk telepedő súlyát. A beszélgetés hamar visszavált jóval fesztelenebbnek ható csevegésre.*
- Valóban? *pillant érdeklődőn a sárga tekintetre, amikor a Báró az ital nevének eredetéről beszél. Bár Yeza nem túl alacsony, most mégis úgy pislog fel a férfira, mint egy lenyűgözött kamasz, aki issza minden szavát... és persze igyekvő lelkesedéssel szeretne meg is felelni neki.*
- Kupleráj *vágja rá szinte azonnal, aztán a szemét szűkítve töpreng egy kicsit.* - Rendetlenség. Rumbillion *ejti ki tökéletes hangsúllyal és ritmikával, ami a régi wegtoreni dialektusban kifejezetten trükkös tud lenni.* - Kavarodás. Nem, nem! Zűrzavar! *A megfelelő szinonimát előkerítve félig büszkén, félig elnézést kérőn mosolyog.*
- Egyszerre művelt és nagylelkű *biccenti fejét a felajánlásra. A tömjénezés most is könnyeden szökik Yeza szájára. Nem túl kenetteljes, nem túl behízelgő. Épp csak körbecirógatja az önbecsülés hiú holdudvarát. Az ígéret fövenyében pihenő lehetőséget, hogy esetlegesen rossz hírek érkeznek majd, nem bolygatja egy leheletnyit sem.* - Aztyan biztos nagyra értékeli majd.
*A Yezának tett szívesség ezen a ponton érzetre mintha kivédhetetlenül átfordulna valamiféle elismerő gesztussá a sebhelyes arcú felé a Báró részéről, amiben a vörös csupán egy csalafinta bog szerepét töltötte be, mely a kellő pillanatban kiold. Az "az a dolga", "azért fizetem", "azért tartom" kifejezések száraz közönye ezen a kiskapun nyit. Egy kicsit idemaszatolja korábbi majdnem-vitájuk elveit is, de az már csak a villásnyelvűn múlik, hogy mit szűr le az egészből vagy mit lát mögé, ha egyáltalán tovább gondolja a felszínnél.*
- Báróm *biccent a köszönetre a fogadóba érve.* - Bármikor. *Pillantása ezúttal nem szökik meg a villás nyelv látványától. Bár viszolygása nem szűnt, tekintete a sokadszorra tapasztalt gesztust ezúttal elismerésként fogadja, és eszerint pillant vissza a sárga szempárra. Eztán ő maga is a dolga után indul, de van valami, amit azért nem hagyna úgy a levegőben lógva.*
- Valójában *mondja még a lépcső előtt visszafordulva a férfi felé egy szóra* - nem te kerítettél elő, Báró Caldorcor *jegyzi meg egy mosollyal.* - Én kerestelek meg, emlékszel? *Kicsinységnek tűnik, de bizonyos szempontokból mégis fontos különbség.* - Ha megszerzed nekem a váltót, talán többel is fogok tartozni, mint az életem. De addig is... *tárja szét a karjait. A bájos arcra kiülő mimikából kiolvasható, hogy a kezdetektől számol az eshetőséggel, hogy bezsákolják és feldobják egy wegtoreni hajóra, de talán abban az esetben tartogathat némi meglepetést.* - Igyekszem a kedvedben járni *viszonozza a korábbi meghajlást és engedi végül útjára a Bárót.*
//Zárás//
*A tisztelet kivívásának és megtartásának eszközeiről folytatott eszmecsere csak-csak kivillantja vitába hajló sziporka természetét. Yeza bár simulékony, de nem szolgalelkű. Nem száll szembe a Báróval. Most nem. Nem érzi alkalmasnak az időt egy ilyen csörtére. Az érvekkel sem bajlódó válasz és a magabiztos ragadozómosoly sokat elárul. A Rőt nem replikáz, csak sóhajt egyet mosolyogva és megcsóválja a fejét. A férfiak mindig is hajlamosak voltak az ilyen dolgokról kissé egysíkúan gondolkodni. Ámbátor a Báró mégiscsak kereskedő. Róla joggal feltételezhetné, hogy az erő elvén kívül jóval nagyobb palettáról dolgozik, ami az eszközöket illeti.
Amikor a férfi rámutat az ismételt hízelgés tényére, Yeza csak cserfesen megvonja a vállát, mint akit csibészségen kaptak, de nem igazán próbálja tagadni. Az ezután kibukó kendőzetlen nyíltságra szája jobb szegletébe húzódik az a fajta mosolygás, amit akár wegtoreni jellegzetességnek is lehetne nevezni.*
- Én nem bízom senkiben *mondja kellemesen búgó hangján és finoman a kesztyűs kézre simítja a sajátját azon a mellkason. Csupán néhány szívdobbanás erejéig, nem tovább. Lehetne akár úgy is értelmezni, hogy mintegy megnyugtatásként szánja a dolgot a Báró esetleges, de nem valószínű lelkifurdalása miatt.* - Ne vedd türelmetlenségnek. Én sem veszem undokságnak, ha nemet mondasz. Nem bánt, ha Aztyan nyakába varrod a feladatokat, amikre őt találod alkalmasabbnak *mondja, aztán az ujjai közt megpörgetett virág felett a Báróra pillant.* - De lássuk be, rosszul venné ki magát, ha nem is próbálkoznék.
*Az igazat megvallva Yeza nagyon örül neki, hogy tiszta vizet öntenek a pohárba. Valószínűleg egyikük se mond újdonságot a másiknak, de az őszinte, kertelés nélküli szavaknak megvan a maguk varázsa.*
- Nem vagy rossz ember *erősíti meg.* - Kufár vagy *pontosít rá mindjárt utána egy rókamosoly kíséretében. Azt nem mondja ki, hogy ez enyhítő vagy súlyosbító körülmény, de talán valamiféle is-is sejthető ki a hanglejtésből. Nem vár szíves jótéteményt. Tisztában van vele, hogy ez a dolog érvek és ellenérvek, haszon és megtérülés mérlegén fog múlni. Leginkább.
A rum dolga egy kicsit oldja a komoly téma rájuk telepedő súlyát. A beszélgetés hamar visszavált jóval fesztelenebbnek ható csevegésre.*
- Valóban? *pillant érdeklődőn a sárga tekintetre, amikor a Báró az ital nevének eredetéről beszél. Bár Yeza nem túl alacsony, most mégis úgy pislog fel a férfira, mint egy lenyűgözött kamasz, aki issza minden szavát... és persze igyekvő lelkesedéssel szeretne meg is felelni neki.*
- Kupleráj *vágja rá szinte azonnal, aztán a szemét szűkítve töpreng egy kicsit.* - Rendetlenség. Rumbillion *ejti ki tökéletes hangsúllyal és ritmikával, ami a régi wegtoreni dialektusban kifejezetten trükkös tud lenni.* - Kavarodás. Nem, nem! Zűrzavar! *A megfelelő szinonimát előkerítve félig büszkén, félig elnézést kérőn mosolyog.*
- Egyszerre művelt és nagylelkű *biccenti fejét a felajánlásra. A tömjénezés most is könnyeden szökik Yeza szájára. Nem túl kenetteljes, nem túl behízelgő. Épp csak körbecirógatja az önbecsülés hiú holdudvarát. Az ígéret fövenyében pihenő lehetőséget, hogy esetlegesen rossz hírek érkeznek majd, nem bolygatja egy leheletnyit sem.* - Aztyan biztos nagyra értékeli majd.
*A Yezának tett szívesség ezen a ponton érzetre mintha kivédhetetlenül átfordulna valamiféle elismerő gesztussá a sebhelyes arcú felé a Báró részéről, amiben a vörös csupán egy csalafinta bog szerepét töltötte be, mely a kellő pillanatban kiold. Az "az a dolga", "azért fizetem", "azért tartom" kifejezések száraz közönye ezen a kiskapun nyit. Egy kicsit idemaszatolja korábbi majdnem-vitájuk elveit is, de az már csak a villásnyelvűn múlik, hogy mit szűr le az egészből vagy mit lát mögé, ha egyáltalán tovább gondolja a felszínnél.*
- Báróm *biccent a köszönetre a fogadóba érve.* - Bármikor. *Pillantása ezúttal nem szökik meg a villás nyelv látványától. Bár viszolygása nem szűnt, tekintete a sokadszorra tapasztalt gesztust ezúttal elismerésként fogadja, és eszerint pillant vissza a sárga szempárra. Eztán ő maga is a dolga után indul, de van valami, amit azért nem hagyna úgy a levegőben lógva.*
- Valójában *mondja még a lépcső előtt visszafordulva a férfi felé egy szóra* - nem te kerítettél elő, Báró Caldorcor *jegyzi meg egy mosollyal.* - Én kerestelek meg, emlékszel? *Kicsinységnek tűnik, de bizonyos szempontokból mégis fontos különbség.* - Ha megszerzed nekem a váltót, talán többel is fogok tartozni, mint az életem. De addig is... *tárja szét a karjait. A bájos arcra kiülő mimikából kiolvasható, hogy a kezdetektől számol az eshetőséggel, hogy bezsákolják és feldobják egy wegtoreni hajóra, de talán abban az esetben tartogathat némi meglepetést.* - Igyekszem a kedvedben járni *viszonozza a korábbi meghajlást és engedi végül útjára a Bárót.*
127. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-08-04 12:00:10
Üzenet elküldve: 2020-08-04 12:00:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*A hirdetésen felbuzdulva indul el a szegények negyede irányába, ahol csakhamar világossá válik számára, hogy a negyed átnevezése ellenére ez a terület ugyan olyan putri maradt. Ez természetesen csöppet sem aggasztja, hiszen a szegénység az ő legnagyobb barátja volt. Ameddig anyák adják el gyermekeiket időseken lehetett kísérletezni, vagy mindig akadt egy-egy járvány, amely a céljait szolgálhatta, úgy a szegénység a tudomány kimeríthetetlen erőforrásává válhatott. Remélni tudja csak, hogy ez így marad a jövőben, hogy tovább dolgozhasson.
Ahogy a poros utcákat járja, a régi pintyet keresve, úgy halad el az egykori ispotály mellett is, ahol tudva levő volt, hogy ő igen elhíresült személy. Sokaknak nyújtott gyors és fájdalommentes vigaszt, amikor a szükség megkövetelte. Ez a pillanat azonban nem az a pillanat, még akkor sem amikor jobb kezének ökle görcsbe szorul a szenvedők látványára és minden idege a tettek felé húzzák, hogy elővehesse szikéjét és fecskendőjét, hogy valakit átengedjen az túlvilágra, mint a révész, aki északon elkíséri a fagyos tavak haldoklóit a csöndes magányba. Megáll egy pillanatra, hogy van e ígéretes személy a számára, majd elkapja tekintetét és erőt véve magán inkább folytatja az útját a kalmár felé. Nem telik bele sok idő, amire odaér és megtalálja az áhított épületet.*
Ahogy a poros utcákat járja, a régi pintyet keresve, úgy halad el az egykori ispotály mellett is, ahol tudva levő volt, hogy ő igen elhíresült személy. Sokaknak nyújtott gyors és fájdalommentes vigaszt, amikor a szükség megkövetelte. Ez a pillanat azonban nem az a pillanat, még akkor sem amikor jobb kezének ökle görcsbe szorul a szenvedők látványára és minden idege a tettek felé húzzák, hogy elővehesse szikéjét és fecskendőjét, hogy valakit átengedjen az túlvilágra, mint a révész, aki északon elkíséri a fagyos tavak haldoklóit a csöndes magányba. Megáll egy pillanatra, hogy van e ígéretes személy a számára, majd elkapja tekintetét és erőt véve magán inkább folytatja az útját a kalmár felé. Nem telik bele sok idő, amire odaér és megtalálja az áhított épületet.*
126. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-08-03 12:14:11
Üzenet elküldve: 2020-08-03 12:14:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Baromság. *Válaszol a súlytalannak szánt megjegyzésre ragadozómosollyal. Nem kedveli az ilyen fellengzős szöveget. A fegyverforgató a kardja nélkül is jó fegyverforgató, csak megdöglik a csatában, mert nincs nála a kardja. Ez ennyire egyszerű.
Az Aztyannal kapcsolatos szavakra csak haloványan mosolyog, amikor aztán Yeza újra piedesztálra emeli, halkan sóhajtva közli.*
- Már megint hízelegsz, Yeza. *Halkan felnevet.*
- Figyelj, értékelem az igyekezeted, de nem bízom benned. *Közli úgy, mintha csak az időjárásról beszélgetnének és nem éppen most közölte volna a vörössel, hogy nincs bizalma benne.*
- Aztyanban bízom, mert az életével tartozik nekem, de te új vagy. Wegtorenből, egy egészen jó alibivel, hogy miért is ne adjalak fel az otthoniaknak és vegyem fel azt, ami jár azért, hogy előkerítettelek. Arany, szívesség vagy csak egy elismerés. *Fordítja tekintetét a polgárnegyed látképe felé.*
- Tudod, milyenek a viszonyok otthon és nekem is óvatosnak kell lennem. Artheniorban mindig is bevándorló leszek, odahaza meg kis túlzással áruló, mert egy másik városban tevékenykedek. *Magyarázza, a sárga szemek újra a vörös felé fordulnak. Meg is torpan, kis eséllyel megállásra kényszerítve ezzel Yezát is.*
- Én sem várom el, hogy bízz bennem. *Teszi mellkasára kesztyűs tenyerét.*
- Nem vagyok rossz ember csak szeretem tudni, hogy mik a lehetőségeim. Benned nagy potenciál van, hasznos lehetsz a kereskedőháznak és idővel, ha nem dobbantasz, talán bízni is fogok benned. Én nyílt lapokkal játszom, döntsd el te, hogy mennyi bizalmat szavazol meg nekem, de egyelőre még nem tudom mi kerül a mérleg egyik vagy másik serpenyőjébe. *Imitálja két kezével az ide-oda billenő mérleget, őszintének tűnő pillantással.*
- Nem ítélj el, mindent megteszek, hogy elrendezzem a dolgod és meglegyen a váltód. De kérlek, adj egy kis időt és lehetőséget, hogy bízzak benned. *Fejezi be mosolyogva. Mindvégig Yeza pillantását keresi, nem kerüli a pillantását, egyenesen és határozottan beszél. A vörös dolga eldönteni, hogy hisz-e az igricnek vagy sem, ezt már ő nem tudja befolyásolni.
Az ajándékra visszatérve a báró egy rövid kilégzéssel fújja ki a korábbi beszélgetés kellemetlen felhangját és újra könnyed hangon folytatja.*
- Én az idősebb fajtákat szeretem. Tudtam. *Mosolyog a lányra és nem derül ki, hogy valóban tudta-e vagy csak rámondja.*
- Állítólag az ital a nevét a "rumbillion" szóból kapta. Nem kell elmondanom, mit jelent, igaz. *Szélesedik ki az igric mosolya. Ha Yeza ismerős a régi wegtoreni kifejezésekben, akkor biztosan tudja, hogy "zűrzavart" jelent.*
- Szerzek neked egy üveggel. A veled kapcsolatos wegtoreni hírekkel hozatok egyet, hogy Aztyannak adhasd. *Mosolyog kiismerhetetlenül. Nem tudni, hogy milyen hírek érkeznek Yezát érintően, jók vagy rosszak. Majd a viszonyokból kiderül.
A Kalmár elé érve aztán útjuk a végéhez ér, a báró előre megy, ahogy az etikett megkívánja, majd enyhén meghajolva ad utat befelé Yezának is.*
- Köszönöm a kíséretet és a beszélgetést. Nagyon élveztem. *Nyalja meg villás nyelvével alsó ajkát.*
- Ha megjöttek a hírek, átadom a rumot is neked. *Fejezi be és becsukva a fogadó ajtaját az emelet felé indul.*
- Baromság. *Válaszol a súlytalannak szánt megjegyzésre ragadozómosollyal. Nem kedveli az ilyen fellengzős szöveget. A fegyverforgató a kardja nélkül is jó fegyverforgató, csak megdöglik a csatában, mert nincs nála a kardja. Ez ennyire egyszerű.
Az Aztyannal kapcsolatos szavakra csak haloványan mosolyog, amikor aztán Yeza újra piedesztálra emeli, halkan sóhajtva közli.*
- Már megint hízelegsz, Yeza. *Halkan felnevet.*
- Figyelj, értékelem az igyekezeted, de nem bízom benned. *Közli úgy, mintha csak az időjárásról beszélgetnének és nem éppen most közölte volna a vörössel, hogy nincs bizalma benne.*
- Aztyanban bízom, mert az életével tartozik nekem, de te új vagy. Wegtorenből, egy egészen jó alibivel, hogy miért is ne adjalak fel az otthoniaknak és vegyem fel azt, ami jár azért, hogy előkerítettelek. Arany, szívesség vagy csak egy elismerés. *Fordítja tekintetét a polgárnegyed látképe felé.*
- Tudod, milyenek a viszonyok otthon és nekem is óvatosnak kell lennem. Artheniorban mindig is bevándorló leszek, odahaza meg kis túlzással áruló, mert egy másik városban tevékenykedek. *Magyarázza, a sárga szemek újra a vörös felé fordulnak. Meg is torpan, kis eséllyel megállásra kényszerítve ezzel Yezát is.*
- Én sem várom el, hogy bízz bennem. *Teszi mellkasára kesztyűs tenyerét.*
- Nem vagyok rossz ember csak szeretem tudni, hogy mik a lehetőségeim. Benned nagy potenciál van, hasznos lehetsz a kereskedőháznak és idővel, ha nem dobbantasz, talán bízni is fogok benned. Én nyílt lapokkal játszom, döntsd el te, hogy mennyi bizalmat szavazol meg nekem, de egyelőre még nem tudom mi kerül a mérleg egyik vagy másik serpenyőjébe. *Imitálja két kezével az ide-oda billenő mérleget, őszintének tűnő pillantással.*
- Nem ítélj el, mindent megteszek, hogy elrendezzem a dolgod és meglegyen a váltód. De kérlek, adj egy kis időt és lehetőséget, hogy bízzak benned. *Fejezi be mosolyogva. Mindvégig Yeza pillantását keresi, nem kerüli a pillantását, egyenesen és határozottan beszél. A vörös dolga eldönteni, hogy hisz-e az igricnek vagy sem, ezt már ő nem tudja befolyásolni.
Az ajándékra visszatérve a báró egy rövid kilégzéssel fújja ki a korábbi beszélgetés kellemetlen felhangját és újra könnyed hangon folytatja.*
- Én az idősebb fajtákat szeretem. Tudtam. *Mosolyog a lányra és nem derül ki, hogy valóban tudta-e vagy csak rámondja.*
- Állítólag az ital a nevét a "rumbillion" szóból kapta. Nem kell elmondanom, mit jelent, igaz. *Szélesedik ki az igric mosolya. Ha Yeza ismerős a régi wegtoreni kifejezésekben, akkor biztosan tudja, hogy "zűrzavart" jelent.*
- Szerzek neked egy üveggel. A veled kapcsolatos wegtoreni hírekkel hozatok egyet, hogy Aztyannak adhasd. *Mosolyog kiismerhetetlenül. Nem tudni, hogy milyen hírek érkeznek Yezát érintően, jók vagy rosszak. Majd a viszonyokból kiderül.
A Kalmár elé érve aztán útjuk a végéhez ér, a báró előre megy, ahogy az etikett megkívánja, majd enyhén meghajolva ad utat befelé Yezának is.*
- Köszönöm a kíséretet és a beszélgetést. Nagyon élveztem. *Nyalja meg villás nyelvével alsó ajkát.*
- Ha megjöttek a hírek, átadom a rumot is neked. *Fejezi be és becsukva a fogadó ajtaját az emelet felé indul.*
125. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-08-03 11:56:21
Üzenet elküldve: 2020-08-03 11:56:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*Kora délután van, mire végez a virágok és gyógynövények szedésével, amivel megbízta az aggastyán javasasszony. Amikor odaér a nénéhez, a növények még teljes pompájukban tündökölnek, negédes illatukkal rabul ejtik kifinomult érzékeit, melynek folytán édes emlékek furakodnak gondolatai közé, ahogyan a búskomor, setét tenger tajtékzó habjain csíntalanul cikázó, hajnali nap első sugára pirkadatkor, bohókás fényeivel mosolyt csalva eme hatalmas víztömeg felszínére. Gondolataiban visszakanyarodik Erdőmélyén töltött gyermekkorára. Édesanyja levendulához hasonlatos illatára, amit most is orrában érez. Vigyázó szemei derengenek fel neki, újra hallja halk, csobogó patakhoz hasonlatos hangját, ismét látja maga előtt törékeny, már már légies alakját, emlékszik, milyen alaposan és türelmesen magyarázta el neki a növények jótékony és mérgező hatásait. Gondolataiból munkaadója nyájas hangja és ábrázatából kimeredő fél tucat sárga foga ébreszti fel.*
- Elhoztad, amit kértem? *Kérdi az öregasszony.* - Igen, öreganyám, szemléld meg a portékát, nem fogsz csalódni. *Majd kiteríti az árut a jól szellőző kender zsákból az asztalra, illatfelhőbe vonva a kofa asztalát. Amaz szúrós, szakértő szemeivel végigméri a felhozatalt, majd elismerő, elégedett mosollyal számolja le a kialkudott fizetséget.
Egy félreeső zugot keres, amit meg is talál egy magas kapubeugróban, egy zsákutca végében. Termetes zsanérjai, akár egy mogorva óriás ujjai, erősen tartják a szerkezetet, egy erődnek is becsületére válna. Hatalmas kilincsét nem egy bazilika megirigyelhetné, amelynek mérete miatt két kézzel kell megpróbálnia rányitni, de nem mozdul. Megnyugodva veszi tudomásul, hogy zárva van, szétnéz a nap fényétől beragyogott aranysárga utcán, majd a kapualj félhomályának sejtelmes ködéből szőtt köpenyébe burkolózik. Hallgatózik még egy darabig, s mivel semmi gyanúsat nem tapasztal, nekilát értékei elrejtésének. Erre a műveletre nagy szüksége van, mivel a polgárnegyed belsejébe készül. Lassan eléri az egykoron szép időket megélt házakat, amelyekkel nagyon csúnyán elbánt az idő vas foga. Minél hamarabb át akar érni rajta, ezért sietősre veszi a haladást. Fürkésző szemei a terepet pásztázzák, mint amikor a vadat cserkelte Völgymélyén. Próbálja kikerülni a nagyobb tömeget, de nem tér le a főutcáról. Hallja és látja, hogy az utca gyermekei épp körbetáncolnak egy kövér kereskedőt, akinek immáron megpecsételődött a sorsa. Mint a hegyi farkasok, kerülgetik, s marnak beléje, mindig csak egy darabot kitépve a prédából. Egyszer balról, majd jobbról is, végül az alfa megadja a kegyelem döfést és éles késével lemetszi a tehetetlen dagadék erszényét annak övéről. Távolról még hallja a mindenfelé szórt válogatott szitkokat, amelyek szárnyra kapnak a szél szárnyán és viszik mocskos hírét a szegény negyednek, akár a városi katona vakító rézkürtje, midőn a takarodót fújja.*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2020.08.05 12:21:39, a következő indokkal:
Múlt és jelen idő kavarodása.
- Elhoztad, amit kértem? *Kérdi az öregasszony.* - Igen, öreganyám, szemléld meg a portékát, nem fogsz csalódni. *Majd kiteríti az árut a jól szellőző kender zsákból az asztalra, illatfelhőbe vonva a kofa asztalát. Amaz szúrós, szakértő szemeivel végigméri a felhozatalt, majd elismerő, elégedett mosollyal számolja le a kialkudott fizetséget.
Egy félreeső zugot keres, amit meg is talál egy magas kapubeugróban, egy zsákutca végében. Termetes zsanérjai, akár egy mogorva óriás ujjai, erősen tartják a szerkezetet, egy erődnek is becsületére válna. Hatalmas kilincsét nem egy bazilika megirigyelhetné, amelynek mérete miatt két kézzel kell megpróbálnia rányitni, de nem mozdul. Megnyugodva veszi tudomásul, hogy zárva van, szétnéz a nap fényétől beragyogott aranysárga utcán, majd a kapualj félhomályának sejtelmes ködéből szőtt köpenyébe burkolózik. Hallgatózik még egy darabig, s mivel semmi gyanúsat nem tapasztal, nekilát értékei elrejtésének. Erre a műveletre nagy szüksége van, mivel a polgárnegyed belsejébe készül. Lassan eléri az egykoron szép időket megélt házakat, amelyekkel nagyon csúnyán elbánt az idő vas foga. Minél hamarabb át akar érni rajta, ezért sietősre veszi a haladást. Fürkésző szemei a terepet pásztázzák, mint amikor a vadat cserkelte Völgymélyén. Próbálja kikerülni a nagyobb tömeget, de nem tér le a főutcáról. Hallja és látja, hogy az utca gyermekei épp körbetáncolnak egy kövér kereskedőt, akinek immáron megpecsételődött a sorsa. Mint a hegyi farkasok, kerülgetik, s marnak beléje, mindig csak egy darabot kitépve a prédából. Egyszer balról, majd jobbról is, végül az alfa megadja a kegyelem döfést és éles késével lemetszi a tehetetlen dagadék erszényét annak övéről. Távolról még hallja a mindenfelé szórt válogatott szitkokat, amelyek szárnyra kapnak a szél szárnyán és viszik mocskos hírét a szegény negyednek, akár a városi katona vakító rézkürtje, midőn a takarodót fújja.*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2020.08.05 12:21:39, a következő indokkal:
Múlt és jelen idő kavarodása.
124. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-08-03 09:25:22
Üzenet elküldve: 2020-08-03 09:25:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Munkálatok //
* Mikor Brudo észre veszi, hogy suhintanak felé megpróbál reflexből kitérni a vizes kendő elől. Ez félig meddig sikerül is neki. Aztán Kikéri magának, hogy ő kutyafattya lenne, mert ő nemesi sarj, de úgy látszik akárhogy bizonygatná neki nem hinnék el, ezért megkéri Kirt, hogy mondja meg Dorasnak, hogy ki ő valójában. A köpcös kihúzza magát és úgy várja unokahúgától a beszámolót, hogy ki is volt a lány anyja. Egyébként Úgy házasodott be a köpcös húga a nemesekhez, úgyhogy vér szerint is apja anyja felől és húga házastársa felől is nemesi származású a kövér bajuszos ember. *
- Hát különben nem tudni mi lesz egy nőből egy idő után. Előfordult már jobb helyen is egy két dolog. Lehet, hogy Kir házi sárkány lesz egy idő után.
* Súgja oda Dorasnak. *
- De persze te nem maradsz mellette mert elmész valamilyen zsoldos munkára és már magára is hagytad.
A hozzászólás írója (Dakon Brudo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.03 09:37:16
// Munkálatok //
* Mikor Brudo észre veszi, hogy suhintanak felé megpróbál reflexből kitérni a vizes kendő elől. Ez félig meddig sikerül is neki. Aztán Kikéri magának, hogy ő kutyafattya lenne, mert ő nemesi sarj, de úgy látszik akárhogy bizonygatná neki nem hinnék el, ezért megkéri Kirt, hogy mondja meg Dorasnak, hogy ki ő valójában. A köpcös kihúzza magát és úgy várja unokahúgától a beszámolót, hogy ki is volt a lány anyja. Egyébként Úgy házasodott be a köpcös húga a nemesekhez, úgyhogy vér szerint is apja anyja felől és húga házastársa felől is nemesi származású a kövér bajuszos ember. *
- Hát különben nem tudni mi lesz egy nőből egy idő után. Előfordult már jobb helyen is egy két dolog. Lehet, hogy Kir házi sárkány lesz egy idő után.
* Súgja oda Dorasnak. *
- De persze te nem maradsz mellette mert elmész valamilyen zsoldos munkára és már magára is hagytad.
A hozzászólás írója (Dakon Brudo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.03 09:37:16
123. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-08-02 22:39:19
Üzenet elküldve: 2020-08-02 22:39:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Munkálatok //
*Doras húz egy kis vizet a kútról közben. Belemeríti a tenyerét és kortyol is néhányat, ami Dorastól kifejezetten idegen tett. Artheniorban nagyjából összesen annyian láthatták őt vizet inni, hogy egy, de a két kezén már biztosan meg tudná számolni. Leoldja a nyakában megcsomózott kendőt és megnedvesíti. A kellemesen hűvös anyaggal végigtörli az arcát és a tarkóját is, míg visszasétál a köpcöshöz. Az okfejtés közben odainvitált lány mintha kezdené már őket valamennyire kiismerni. A csípőre vágott kéz és a gyanakvó tekintet legalábbis erről árulkodik. Brudo nem is hazudtolja meg magát. Igazi, bölcs nagybácsihoz illő intelemmel látja el unokahúgát, miszerint nem szabad mindenféle férfira kiterjesztenie a vonzerejét. Doras már itt majdnem félrenyeli a nyálát, de a pocakos ritkán áll meg a megbotránkoztatás általános maximumán, ő szokása szerint inkább mindig rádob még pár lapáttal.*
- Csapás, mi?! *szaladnak össze a zsoldos szemöldökei.* - Majd adok én neked csapást, te hálátlan kutyafattya! *mire kimondja, már suhint is Brudo felé a vizes kendőjével, és ha rajta múlik, jól meg is csattogtatja a kevés atyai ösztönnel és még kevesebb magához való ésszel megáldott komán. Egyszer biztos körbekergeti az udvaron a köpcöst, ha már nem bír csomót kötni a nyelvére. De a lányt se kell félteni. Amilyen előadást prezentál, arra a zsoldos is csak somolyog a bajsza alatt.*
- Látod, Brudo komám, ezért van annyi kalandor Lanawinon *mondja.* - Inkább nyakukba veszik a világot, mert félnének hazamenni egy ilyen fondorlatos boszorkához! *vidorog pimaszkodva, de a többi megjegyzésre már kihúzza magát.*- De nem ám, bizony! *Még meg is lengeti az ujját a befelé illegő leányzó felé. Ő aztán nem az a szelídíthető fajta, de nem ám! Ezt pedig most különösen nagy helyesléssel és meggyőződéssel mondogatja, mert a konyha felől tekeredő finom illatok meg az inge alá kúszó ujjacskák csiklandozó emléke boszorkányos praktikákkal környékezi.*
// Munkálatok //
*Doras húz egy kis vizet a kútról közben. Belemeríti a tenyerét és kortyol is néhányat, ami Dorastól kifejezetten idegen tett. Artheniorban nagyjából összesen annyian láthatták őt vizet inni, hogy egy, de a két kezén már biztosan meg tudná számolni. Leoldja a nyakában megcsomózott kendőt és megnedvesíti. A kellemesen hűvös anyaggal végigtörli az arcát és a tarkóját is, míg visszasétál a köpcöshöz. Az okfejtés közben odainvitált lány mintha kezdené már őket valamennyire kiismerni. A csípőre vágott kéz és a gyanakvó tekintet legalábbis erről árulkodik. Brudo nem is hazudtolja meg magát. Igazi, bölcs nagybácsihoz illő intelemmel látja el unokahúgát, miszerint nem szabad mindenféle férfira kiterjesztenie a vonzerejét. Doras már itt majdnem félrenyeli a nyálát, de a pocakos ritkán áll meg a megbotránkoztatás általános maximumán, ő szokása szerint inkább mindig rádob még pár lapáttal.*
- Csapás, mi?! *szaladnak össze a zsoldos szemöldökei.* - Majd adok én neked csapást, te hálátlan kutyafattya! *mire kimondja, már suhint is Brudo felé a vizes kendőjével, és ha rajta múlik, jól meg is csattogtatja a kevés atyai ösztönnel és még kevesebb magához való ésszel megáldott komán. Egyszer biztos körbekergeti az udvaron a köpcöst, ha már nem bír csomót kötni a nyelvére. De a lányt se kell félteni. Amilyen előadást prezentál, arra a zsoldos is csak somolyog a bajsza alatt.*
- Látod, Brudo komám, ezért van annyi kalandor Lanawinon *mondja.* - Inkább nyakukba veszik a világot, mert félnének hazamenni egy ilyen fondorlatos boszorkához! *vidorog pimaszkodva, de a többi megjegyzésre már kihúzza magát.*- De nem ám, bizony! *Még meg is lengeti az ujját a befelé illegő leányzó felé. Ő aztán nem az a szelídíthető fajta, de nem ám! Ezt pedig most különösen nagy helyesléssel és meggyőződéssel mondogatja, mert a konyha felől tekeredő finom illatok meg az inge alá kúszó ujjacskák csiklandozó emléke boszorkányos praktikákkal környékezi.*
122. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-07-31 20:13:09
Üzenet elküldve: 2020-07-31 20:13:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 871
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 871
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- A jó lovas pálca nélkül is jó lovas. És a jószág nyakát paskolva is jó lovas *vonja meg a vállát ezúttal ő is. Épp csak elejti a megjegyzést. Szinte súlytalanul.* - Láttam már Aztyant vásárlóval. Érti ő a dörgést *nagyon vigyáz rá, hogy véletlenül se hassanak a szavai vitatkozásnak* -, hogy mikor húzzon, mikor eresszen. Biztos vagyok benne, hogy idővel összecsiszolódunk *mosolyog derűlátón.* - Úgy érzem, nagyon igyekszik a kedvedben járni, Báróm *mondja.* - Ahogy mi mindannyian. A hűség és a bizalom nagy kincs manapság.
*Ha kétségei lettek volna, hogy a férfi figyel rá, most okkal párolognának el, hiszen máris lecsap az elharapott mondatra. Nem engedi elslisszolni a paraván mögé, szépen visszacitálja a színre. Yeza egy pillanatra lesüti a szemét, de a szája szegletébe apró mosolyféle kúszik.*
- Otthon tudnám... tudtam volna *javítja ki magát a teljes pontosság kedvéért* - honnan szerezzek be neki valami különlegességet. *Egy kicsit elmereng a tekintete a város kusza utcáinak látképén, mint akit elragadott a nosztalgia.*
- Merasca. Ismered? Az biztos Aztyan kedvére volna. Fűszeres ital pörkölt kakaóval és ánizzsal.* - Mélyet szippant a levegőbe, így idézve az orrába a különleges illatot.* - A déli Nagykaréj nemes édesnádjából és melaszból főzött rumokból keverik ki és kétszer párolják le, tudtad? Hmmm... Igazán rendkívüli. Vajon mennyibe kerülne nekem egy ilyen üveggel? Egy mesterkalmár bizonyára be tudná szerezni.
*Lassan elfogy az út a Kalmárig. A vörös csak reméli, hogy a lehetőségeihez mérten jól használta ki ezt a kis időt, amit a Báró rá szánt, és nem ingatta meg benne, hogy közbenjárjon a fekete váltó ügyében.*
- A jó lovas pálca nélkül is jó lovas. És a jószág nyakát paskolva is jó lovas *vonja meg a vállát ezúttal ő is. Épp csak elejti a megjegyzést. Szinte súlytalanul.* - Láttam már Aztyant vásárlóval. Érti ő a dörgést *nagyon vigyáz rá, hogy véletlenül se hassanak a szavai vitatkozásnak* -, hogy mikor húzzon, mikor eresszen. Biztos vagyok benne, hogy idővel összecsiszolódunk *mosolyog derűlátón.* - Úgy érzem, nagyon igyekszik a kedvedben járni, Báróm *mondja.* - Ahogy mi mindannyian. A hűség és a bizalom nagy kincs manapság.
*Ha kétségei lettek volna, hogy a férfi figyel rá, most okkal párolognának el, hiszen máris lecsap az elharapott mondatra. Nem engedi elslisszolni a paraván mögé, szépen visszacitálja a színre. Yeza egy pillanatra lesüti a szemét, de a szája szegletébe apró mosolyféle kúszik.*
- Otthon tudnám... tudtam volna *javítja ki magát a teljes pontosság kedvéért* - honnan szerezzek be neki valami különlegességet. *Egy kicsit elmereng a tekintete a város kusza utcáinak látképén, mint akit elragadott a nosztalgia.*
- Merasca. Ismered? Az biztos Aztyan kedvére volna. Fűszeres ital pörkölt kakaóval és ánizzsal.* - Mélyet szippant a levegőbe, így idézve az orrába a különleges illatot.* - A déli Nagykaréj nemes édesnádjából és melaszból főzött rumokból keverik ki és kétszer párolják le, tudtad? Hmmm... Igazán rendkívüli. Vajon mennyibe kerülne nekem egy ilyen üveggel? Egy mesterkalmár bizonyára be tudná szerezni.
*Lassan elfogy az út a Kalmárig. A vörös csak reméli, hogy a lehetőségeihez mérten jól használta ki ezt a kis időt, amit a Báró rá szánt, és nem ingatta meg benne, hogy közbenjárjon a fekete váltó ügyében.*
121. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-07-31 18:58:23
Üzenet elküldve: 2020-07-31 18:58:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Munkálatok //
*Amíg a két férfi beszélget időnként futó pillantásokat kap tőlük. Ez a gyanakvását igen hamar fel is gerjeszti. Amikor pedig Doras magához inti a szemeit összehúzva, lassú léptekkel ballag melléjük.*
- Na miben sántikáltok?
*Teszi is csípőre a kezeit. Aztán majd mikor szóba kerülnek Doras igen kérdéses erényei, az, hogy a vonzerejét orvul felhasználja a férfiak ellen, majd még felüti a fejét az is, hogy terhes is lehetne az arcára kiülő elképedés levakarhatatlanná válik. Azon meg sem lepődik, hogy spúr bácsikája nem finanszírozna egy esküvőt, de a többi már igencsak pengeti idegrendszerének utolsó épen maradt húrját. De igyekszik magán uralkodni, így hamarosan teljesen balta arccal pillant fel Dorasra.*
- Tudod eddig nem akartam nektek elmondani ezt. Elég nehéz erről beszélnem. *Sóhajt fel drámaian, még a fejét is megingatva.* Gonosz boszorkánynak neveltek, aki a férfiakon csüng és az erényeiket gyűjtögeti be, szül egy sereg gyereket, hogy később a bácsikája pénzén élősködjön. Így egyszeriben lehet egy házi gyerekgyárosa és egy két lábon járó aranyas erszénye.
*Ölel is Doras karjára miközben megvillantja smaragd szemeit. Mint aki éppen most készül, hogy elmormolja azt az átkot, amivel egy csapodár zsoldost magába bolondíthat, meg egy nincstelen bácsit arra kényszeríthet, hogy a nemlétező aranyát szórja rá.*
- Remélem minden tekintetben kielégítő volt a beismerésem.
*Búgja is érzéki hangon, miközben Doras karján felsimítva cirógat be az izzadtságtól rátapadt ing alá. Még valami érthetetlen mormolást is mellékel hozzá, ahogy Brudot fürkészi. Így teljes a rítus, amivel megbabonázza a két férfit. De végül csak vihorászva ereszti el a zsoldost, de búcsúzóul még a fenekébe csíp, aztán a kezeit karba téve forgatja meg a szemeit.*
- Na ne szórakozzatok. Tőled nem várom el, hogy pénzelj, mert ahhoz arany kéne Brudo bácsi. Ahogyan Dorast sem kell féltened tőlem, mert ahhoz, hogy ebből esküvő vagy bármi baromság legyen, ahhoz neki is partnernek kell lennie, de a csélcsap zsoldosok nem könnyen szelídíthetőek.
*Vigyorodik el, majd ha a tortúra ezzel le is záródik, akkor vissza is lopja a távolságot a konyhába, mielőtt még lángba borulna a viskó.*
// Munkálatok //
*Amíg a két férfi beszélget időnként futó pillantásokat kap tőlük. Ez a gyanakvását igen hamar fel is gerjeszti. Amikor pedig Doras magához inti a szemeit összehúzva, lassú léptekkel ballag melléjük.*
- Na miben sántikáltok?
*Teszi is csípőre a kezeit. Aztán majd mikor szóba kerülnek Doras igen kérdéses erényei, az, hogy a vonzerejét orvul felhasználja a férfiak ellen, majd még felüti a fejét az is, hogy terhes is lehetne az arcára kiülő elképedés levakarhatatlanná válik. Azon meg sem lepődik, hogy spúr bácsikája nem finanszírozna egy esküvőt, de a többi már igencsak pengeti idegrendszerének utolsó épen maradt húrját. De igyekszik magán uralkodni, így hamarosan teljesen balta arccal pillant fel Dorasra.*
- Tudod eddig nem akartam nektek elmondani ezt. Elég nehéz erről beszélnem. *Sóhajt fel drámaian, még a fejét is megingatva.* Gonosz boszorkánynak neveltek, aki a férfiakon csüng és az erényeiket gyűjtögeti be, szül egy sereg gyereket, hogy később a bácsikája pénzén élősködjön. Így egyszeriben lehet egy házi gyerekgyárosa és egy két lábon járó aranyas erszénye.
*Ölel is Doras karjára miközben megvillantja smaragd szemeit. Mint aki éppen most készül, hogy elmormolja azt az átkot, amivel egy csapodár zsoldost magába bolondíthat, meg egy nincstelen bácsit arra kényszeríthet, hogy a nemlétező aranyát szórja rá.*
- Remélem minden tekintetben kielégítő volt a beismerésem.
*Búgja is érzéki hangon, miközben Doras karján felsimítva cirógat be az izzadtságtól rátapadt ing alá. Még valami érthetetlen mormolást is mellékel hozzá, ahogy Brudot fürkészi. Így teljes a rítus, amivel megbabonázza a két férfit. De végül csak vihorászva ereszti el a zsoldost, de búcsúzóul még a fenekébe csíp, aztán a kezeit karba téve forgatja meg a szemeit.*
- Na ne szórakozzatok. Tőled nem várom el, hogy pénzelj, mert ahhoz arany kéne Brudo bácsi. Ahogyan Dorast sem kell féltened tőlem, mert ahhoz, hogy ebből esküvő vagy bármi baromság legyen, ahhoz neki is partnernek kell lennie, de a csélcsap zsoldosok nem könnyen szelídíthetőek.
*Vigyorodik el, majd ha a tortúra ezzel le is záródik, akkor vissza is lopja a távolságot a konyhába, mielőtt még lángba borulna a viskó.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1602-1621