//Második szál//
//Megjött Aherber bácsi!//
*Ha Orthusról valamit nem lehet elmondani, akkor az a nyers őszinteség. Egész életét a megfelelő protokoll, a diplomatikus és óvatos beszéd járja át. Ő legfeljebb szolgákkal őszinte, de még velük is csak bizonyos dolgokban. Éppen ezért Aherber hozzáállását nem érti. De ez nem hátráltatja abban, hogy elcsevegjen az öreg gnómmal.
A Meredély kapcsán ennyit mond.*
- Nos szerencsére, vagy inkább sajnos, az a Meredély elég komoly alapozással rendelkezhet valahol a sötét mélyén. Tekintettel arra, hogy milyen jelentős épületeket nyelt el, és velük együtt mennyi kiváló követ. Ezzel együtt a felvetése mindenképpen megfontolandó. Amúgy is szeretném, ha a vízparti szakaszokat minden irányból kikövetett parttal erősítenénk meg. Bár a folyópart jól tartja magát, hiszen a folyó sose volt képes igazán a birtokába venni azt a partszakaszt, amíg a Sárváros kialakításakor el nem kezdék kontár módon túrni ott a földet.
*fejti ki. A hídja emlegetésekor Alakim látványosan lelkesedik, de ezt Orthus meg tudja érteni. Ez a saját művéért küzdő ember (vagy gnóm) lelkesedése. És mivel történetesen olyasmi, aminek Orthus szerint is van értelme és értéke, valamelyest még osztozik is a lelkesedésében. Ugyanakkor azt is tudja, hogy ez a terv nagyon hátul van a megvalósítandó dolgok sorában. Ebből a szempontból talán hiba pont a gazdagok negyedével kezdeni mindent. Mert következőnek a szegényeknek kell juttatni valamit, hogy idejekorán elfolytsák a zúgolódásukat. Aztán ott van Orthus kikötő terve, amit lehet, hogy senki se fog magáénak érezni, de hogy végül az egész város csak profitál belőle, az bizonyos. És ott van az amfiteártum, aminek anyagi haszna igen kevés, de a város minden polgára magáénak érezheti majd. És csak ezek után jöhet egy ilyen grandiózus híd, hogy leváltsa azt, ami jelenleg van. Mivel a Csonthíd jelenleg tökéletesen ellátja a funkcióját, és az óratornyot leszámítva Aherber hídja se tenne ennél sokkal többet. És persze az is szempont, hogy a Csonthidat csak akkor lehet elbontani, ha már van másik híd, ami átmenetileg ki tudja váltani.
Ez után a szegénynegyedre terelődik a szó, amely talán sokkal kevésbé lelkesítő téma, mindazonáltal a legfontosabbak közé tehető, amennyiben életképesen akarják ráncba szedni a várost. Mindaz, amit Alakim ezzel kapcsolatban elmond, látványosan növeli Orthus érdeklődését. Végül, mikor a gnóm kicsit kifogy a szóból, Orthus a komornyikjához, Urienhez fordul.*
- Hozza le a dolgozószobámból, a várostervek közül a tizenhatos tekercset, kérem! És hozzon még üres tekercseket, meg szénceruzát is!
*Adja utasításba, a komornyik pedig már megy is teljesíteni az utasításait. Urien jelenleg az egyetlen a házban, akinek Orthus megengedi, hogy tervrajzai között matasson. Amíg a szolgáló odavan, Orthus a gnómhoz fordul.*
- Megmutatnék önnek valamit, amin én magam dolgoztam. Ezt terjesztettem elő a városi tanácsnak. Saját elképzeléseim egy része arról, hogy miképpen kellene felújítani a várost.
*fejti ki, miközben a komornyik meg is jelenik a kért tekercsekkel. Ezek egyikének peremén ott szerepel a tizenhatos szám, a könnyebb kikereshetőség kedvéért. Nagyjából ötven ilyen megszámozott térkép van odafenn, amelyek vagy a város egészét, vagy annak egyik-másik részét mutatják be. A tizenhatos azért érdekes, mert már rajta van minden Orthus elképzeléseiből, a kikötőt leszámítva. Egy kellően széles asztal szerencsére itt is akad, Urien arra kiteríti a tekercset, és a négy sarkára súlyokat tesz, hogy úgy is maradjon.*
- Kérem, vessen erre egy pillantást!
*mondja Orthus. Persze ez azzal is jár, hogy Alakim kénytelen lesz lekászálódni a fotelből és átmenni ahhoz a bizonyos asztalhoz, aminek a pereme kb. a nyakáig ér. Azonban, amint a gnóm elindult, a komornyik kérés nélkül megfogja a zsámolyt, és az öreget megkerülve leteszi neki az asztal mellé.
A térkép, amit Orthus meg akart mutatni, a jelenlegi várost mutatja, viszont komoly változásokkal.
Ezen a térképen a gazdag-negyed a Romváros helyén van, a megújított szegény-negyed pedig Sárvárosban. A Meredély helyén már tó látható. Sárváros felső csücskében pedig egy nagy amfiteátrum terpeszkedik, saját híddal a Meredély felett, hogy közvetlenül is megközelíthető legyen a gazdag-negyed irányából.*
- Ez lett volna az én tervem a város megújítására. Mint látja, a gazdagok és a szegények az én elképzelésem szerint helyet cserélnének. Vagy, ha úgy tetszik, éppen hogy maradt volna mindenki a helyén. Azonban én most ezt szerettem volna megmutatni önnek.
*Ezzel rámutat a Sárváros helyén lévő szegénynegyedre: emeletes bérházak sorakoznak ott, belső udvarokkal. Egyenes, egymást derékszögben metsző utak. És mindenfelé kék vonalak, melyek valójában keskeny vízvezető árkok, melyek ugyanúgy behálózzák a városrészt.*
- Magam is sokat gondolkoztam a vízvezetésen, első sorban tűzoltási célból. De nem tudtam kitalálni, miképpen biztosítsak áramlást a víznek, hogy elmossa a koszt, amit a felelőtlen népek bizonyosan beleszórnak majd. Talán a segítségemre lehetne ebben, ha már ennyire egyformán gondolkodunk a szegénynegyedről. Bár én most csak a gazdag negyed felújításában működhetek közre, és a többi elképzelésemet egyelőre félre kellett tennem, de ettől még nem tettem le az elképzeléseimről. Mondjuk úgy, hogy diplomatikusan félretettem őket, hogy egy későbbi időpontban újra elővegyem. És egyúttal azt se bánnám, ha készítene nekem néhány vázlatot ezekről a lakóházakról. Nem most, egy későbbi alkalommal. A munkáját természetesen hajlandó vagyok megfizetni. Bár úgy hiszem, a legnagyobb fizetség mégis az lesz, ha majd látja megépülni őket.
*mondja, mert gyanítja, Alakimnak mindennél többet érne, ha szakmai tudását elismernék és életművei a város minden pontján fellelhetők lennének.
Urien a háttérben várakozik az üres papírtekercsekkel. Ha Alakimot érdekli a felkérés, ezeket Orthus majd odaadja neki, hogy legyen mire dolgoznia.*