Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 73 (1441. - 1460. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1460. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-04 22:20:59
Üzenet elküldve: 2024-08-04 22:20:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új kezdet//
*Felmászik a romos tűzhely tetejére, majd felkapaszkodva a leszakadt tetőszerkezet deszkáin, felhúzza magát a felső emeletre, már ha lehet annak még nevezni. Négykézláb kúszva a leszakad tető alatt, egészen addig amíg meg nem találja azt, ami az ablakból maradt. Ekkor hallja meg a férfi szavait, amire egy pillanatra megdermed. Hezitál, nem tudja válaszoljon vagy sem. A padlóra tekintve egy résen rá lát társára, aki továbbra is ülve várja a következő utasítását. Nagy pofájával fogait mutogatja az ajtó irányába, és mivel Cilia nincs mellette , egy újabb mélyebb morgással felkevert vakkantást ereszt el. Ezt a férfi már jócskán közelebb az ajtó közvetlen takarásából hallhatja.
Cilia levegőért kapkodva, félelemmel szívében, próbálja összeszedni gondolatát. Ekkor pattan ki az isteni szikra. Felkapja fejét, és az ablak reteszét kitolja, lassan kibújik a borostyánnal benőtt ablakkeretből a tető maradványára. Így a férfi megpillanthatja végre a leányt teljes "pompájában". Egy szakadt, piszkos és csapzott kis elf leányka. Szemében kiolvasható, hogy retteg, kapkodja a levegőt, mellkasa megállás nélkül tágul ki és be, ahogy a levegőt vesz nagy sebességgel. Ruhája zöld színű volt, amíg a sár és a kosz ki nem fakította azt, és legalább ezernyi helyen szakadt. Egy-két ilyen szakadásból is ami mellkasa körül van látszódik rajta szinte csont és bőr a leány. Haja, csapzott, kócos és néhány helyen meg levél sőt apró gallyak is láthatóak. Karjain és lábain apró hegek, zöldes lilás foltok mutatják, a mászás az életének velejárója már régóta. Egyetlen egy dolog ütheti meg a szemét a férfinak, ami elüt a lánytól, az az övén lévő bőrtok, amiből egy díszes tőr nyele látszódik. A férfira tekint, egy pillanatra találkozik a tekintetük, láthatja a leánynak minden porcikája reszket, de az is, hogy pattanásig van feszülve a kis teste, ugrásra készen bármi is történjen. Közben jobbra és balra néz, látszólag menekülési útvonalat keres.*
*Felmászik a romos tűzhely tetejére, majd felkapaszkodva a leszakadt tetőszerkezet deszkáin, felhúzza magát a felső emeletre, már ha lehet annak még nevezni. Négykézláb kúszva a leszakad tető alatt, egészen addig amíg meg nem találja azt, ami az ablakból maradt. Ekkor hallja meg a férfi szavait, amire egy pillanatra megdermed. Hezitál, nem tudja válaszoljon vagy sem. A padlóra tekintve egy résen rá lát társára, aki továbbra is ülve várja a következő utasítását. Nagy pofájával fogait mutogatja az ajtó irányába, és mivel Cilia nincs mellette , egy újabb mélyebb morgással felkevert vakkantást ereszt el. Ezt a férfi már jócskán közelebb az ajtó közvetlen takarásából hallhatja.
Cilia levegőért kapkodva, félelemmel szívében, próbálja összeszedni gondolatát. Ekkor pattan ki az isteni szikra. Felkapja fejét, és az ablak reteszét kitolja, lassan kibújik a borostyánnal benőtt ablakkeretből a tető maradványára. Így a férfi megpillanthatja végre a leányt teljes "pompájában". Egy szakadt, piszkos és csapzott kis elf leányka. Szemében kiolvasható, hogy retteg, kapkodja a levegőt, mellkasa megállás nélkül tágul ki és be, ahogy a levegőt vesz nagy sebességgel. Ruhája zöld színű volt, amíg a sár és a kosz ki nem fakította azt, és legalább ezernyi helyen szakadt. Egy-két ilyen szakadásból is ami mellkasa körül van látszódik rajta szinte csont és bőr a leány. Haja, csapzott, kócos és néhány helyen meg levél sőt apró gallyak is láthatóak. Karjain és lábain apró hegek, zöldes lilás foltok mutatják, a mászás az életének velejárója már régóta. Egyetlen egy dolog ütheti meg a szemét a férfinak, ami elüt a lánytól, az az övén lévő bőrtok, amiből egy díszes tőr nyele látszódik. A férfira tekint, egy pillanatra találkozik a tekintetük, láthatja a leánynak minden porcikája reszket, de az is, hogy pattanásig van feszülve a kis teste, ugrásra készen bármi is történjen. Közben jobbra és balra néz, látszólag menekülési útvonalat keres.*
1459. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-04 20:43:34
Üzenet elküldve: 2024-08-04 20:43:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új kezdet//
*Nem csal a megérzése. Ha gazdája képes is lenne minden fenyegetés ellenére csendben meghúzni magát, a kutyák ösztönlények, veszélyt érezve azonnal védeni próbálják a társukat, első körben ugatással. Fel is figyel a rövid hangra. Az azt követő morgást már nem hallja ugyan, de ez épp elég ahhoz, hogy tudja, melyik ház felé kell óvatosan közelítenie.*
- Á, szóval ott vagytok. Gyere elő, ne nehezítsd meg a dolgomat! *kiáltja ismét, miközben közelebb lép a házhoz, de nem tervez bemenni. Nem, nem bolond ő, nem fog belesétálni egy esetleges csapdába. Az ilyesfajta tolvajokkal jobb vigyázni, furfangos trükkjeik vannak, melyek meg tudják tréfálni a magafajta fegyverforgatókat is, ha arról van szó, úgyhogy jobb vigyázni.
A ház bejáratait veszi szemügyre, és megáll ott, ahol viszonylag jól rálát mindegyikre. Most már tudja, hogy üldözöttje odabent van, és ha el akar menekülni, akkor előbb-utóbb ki kell jönnie onnan.*
- Mutasd magad! Tényleg nem foglak bántani. Csak kíváncsi vagyok rád. *Igazat mond, de természetesen ő is tudja, hogy a másik ezt nem fogja neki elhinni. Ő sem hinné el fordított esetben. Azonban jobb nem jut eszébe, hogy mégis hogyan győzhetné meg a bujdosót arról, hogy jöjjön elő, úgyhogy vár.
Ha a lány tényleg kimászik, és a tetőn találja magát, akkor megpillanthatja az odakint álló marcona férfit, és két lehetőség közül választhat, hacsak nem támad egy jobb ötlete. Ha lemászik a tetőről, és futásnak ered, akkor Grael minden bizonnyal üldözni kezdi. Nem tudni, melyikük a gyorsabb, de talán ez a kockázatosabb út, nagy rá az esély, hogy elkapnák.
A másik lehetőség az, hogy a tetőn marad. Ha így dönt, akkor most először farkaszemet nézhet üldöző és üldözött, és talán lesz lehetőségük arra, hogy úgy váltsanak néhány szót egymással, hogy a tolvaj ne érezze magát közvetlen fenyegetés alatt.
Grael számára mindkét opció jó, a végén úgyis ő fog nyerni. Legalábbis szerinte, de nem akarja elbízni magát. Ahogy már az előbb is gondolt rá, a kutyáshoz hasonló szerzetek képesek meglepetést okozni.*
*Nem csal a megérzése. Ha gazdája képes is lenne minden fenyegetés ellenére csendben meghúzni magát, a kutyák ösztönlények, veszélyt érezve azonnal védeni próbálják a társukat, első körben ugatással. Fel is figyel a rövid hangra. Az azt követő morgást már nem hallja ugyan, de ez épp elég ahhoz, hogy tudja, melyik ház felé kell óvatosan közelítenie.*
- Á, szóval ott vagytok. Gyere elő, ne nehezítsd meg a dolgomat! *kiáltja ismét, miközben közelebb lép a házhoz, de nem tervez bemenni. Nem, nem bolond ő, nem fog belesétálni egy esetleges csapdába. Az ilyesfajta tolvajokkal jobb vigyázni, furfangos trükkjeik vannak, melyek meg tudják tréfálni a magafajta fegyverforgatókat is, ha arról van szó, úgyhogy jobb vigyázni.
A ház bejáratait veszi szemügyre, és megáll ott, ahol viszonylag jól rálát mindegyikre. Most már tudja, hogy üldözöttje odabent van, és ha el akar menekülni, akkor előbb-utóbb ki kell jönnie onnan.*
- Mutasd magad! Tényleg nem foglak bántani. Csak kíváncsi vagyok rád. *Igazat mond, de természetesen ő is tudja, hogy a másik ezt nem fogja neki elhinni. Ő sem hinné el fordított esetben. Azonban jobb nem jut eszébe, hogy mégis hogyan győzhetné meg a bujdosót arról, hogy jöjjön elő, úgyhogy vár.
Ha a lány tényleg kimászik, és a tetőn találja magát, akkor megpillanthatja az odakint álló marcona férfit, és két lehetőség közül választhat, hacsak nem támad egy jobb ötlete. Ha lemászik a tetőről, és futásnak ered, akkor Grael minden bizonnyal üldözni kezdi. Nem tudni, melyikük a gyorsabb, de talán ez a kockázatosabb út, nagy rá az esély, hogy elkapnák.
A másik lehetőség az, hogy a tetőn marad. Ha így dönt, akkor most először farkaszemet nézhet üldöző és üldözött, és talán lesz lehetőségük arra, hogy úgy váltsanak néhány szót egymással, hogy a tolvaj ne érezze magát közvetlen fenyegetés alatt.
Grael számára mindkét opció jó, a végén úgyis ő fog nyerni. Legalábbis szerinte, de nem akarja elbízni magát. Ahogy már az előbb is gondolt rá, a kutyáshoz hasonló szerzetek képesek meglepetést okozni.*
1458. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-04 18:25:18
Üzenet elküldve: 2024-08-04 18:25:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új kezdet//
*Álomra hajtva fejét, pihen kutyája oldalán. Tele pocakkal már majdnem az álmok országában suhanna pajtásával egy szebb világon keresztül, mire egy hang üti meg hegyes fülét. Felkapja fejét egy visszafogott aggodalmas sóhajjal. Kutyája vicsorral a pofáján már el is vakkantotta magát egyszer, majd egy folyamatos halk morgás hangot ad ki. Cilia azonnal megfogja a kutya pofáját, ezzel próbálja őt csendben tartani.*
-SSHhhhh.
*Csendesíti a vadat. Szíve már most úgy ver majd kiesik aprócska mellkasából, kiutat keres. Amit sajna nem talál. Egyetlen kijáratról tud, amin bejött, az ablak nem elég, hogy rácsos de jócskán olyan magasságban van amit nem tud elérni. Arcán kiül a pánik, pupillái, mint egy macskáé, nagyra tágul és veszetten néz körbe mit tehetne. Nincs más választás muszáj lesz kijönnie búvóhelyéről ha csak nem akar sarokba szorulni. Felpattan helyéről és óvatos léptekkel kezd el kutyája kíséretében feljönni a pince lépcsőjén. Majd ezután a romok közt kezd el kutatni szemeivel egy másik kijáratot a korhadt ajtón kívül. A fal be van szakadva oldalt, a tetővel együtt, kívülre, belülről semmiképp nem lát, fogalma sincs ki lehet az aki felszólította, de nem is mer válaszolni. Halkan kapkodja a levegőt, és továbbra is aggodalmasan nézi a konyharészt merre futhatna, és ekkor pillantja meg a lehetőséget. A romos tűzhelyről fel tud pattanni és talán a tetőről leereszkedve elszaladni ismét az utcán. Meg is van a terve azonban időt kell nyernie.*
-Ül!
*Szólal fel halkan és mutat az ajtó elé, kutyája pedig halkan morogva követi az utasítást. Ha a városőr belépne az ajtón akkor egy vicsorgó, jól megtermett farkasra emlékeztető kutyát láthat. Ő saját maga pedig óvatosan, amennyire csak lehet kezd el felmászni a tető romos szerkezete közé, hogy ott találjon egy kivezető utat.*
*Álomra hajtva fejét, pihen kutyája oldalán. Tele pocakkal már majdnem az álmok országában suhanna pajtásával egy szebb világon keresztül, mire egy hang üti meg hegyes fülét. Felkapja fejét egy visszafogott aggodalmas sóhajjal. Kutyája vicsorral a pofáján már el is vakkantotta magát egyszer, majd egy folyamatos halk morgás hangot ad ki. Cilia azonnal megfogja a kutya pofáját, ezzel próbálja őt csendben tartani.*
-SSHhhhh.
*Csendesíti a vadat. Szíve már most úgy ver majd kiesik aprócska mellkasából, kiutat keres. Amit sajna nem talál. Egyetlen kijáratról tud, amin bejött, az ablak nem elég, hogy rácsos de jócskán olyan magasságban van amit nem tud elérni. Arcán kiül a pánik, pupillái, mint egy macskáé, nagyra tágul és veszetten néz körbe mit tehetne. Nincs más választás muszáj lesz kijönnie búvóhelyéről ha csak nem akar sarokba szorulni. Felpattan helyéről és óvatos léptekkel kezd el kutyája kíséretében feljönni a pince lépcsőjén. Majd ezután a romok közt kezd el kutatni szemeivel egy másik kijáratot a korhadt ajtón kívül. A fal be van szakadva oldalt, a tetővel együtt, kívülre, belülről semmiképp nem lát, fogalma sincs ki lehet az aki felszólította, de nem is mer válaszolni. Halkan kapkodja a levegőt, és továbbra is aggodalmasan nézi a konyharészt merre futhatna, és ekkor pillantja meg a lehetőséget. A romos tűzhelyről fel tud pattanni és talán a tetőről leereszkedve elszaladni ismét az utcán. Meg is van a terve azonban időt kell nyernie.*
-Ül!
*Szólal fel halkan és mutat az ajtó elé, kutyája pedig halkan morogva követi az utasítást. Ha a városőr belépne az ajtón akkor egy vicsorgó, jól megtermett farkasra emlékeztető kutyát láthat. Ő saját maga pedig óvatosan, amennyire csak lehet kezd el felmászni a tető romos szerkezete közé, hogy ott találjon egy kivezető utat.*
1457. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-04 17:58:59
Üzenet elküldve: 2024-08-04 17:58:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új kezdet//
*Még a piactéren figyelt fel arra a felfordulásra, ami nem kerülhette el senki figyelmét. Az egyik asztal alól egy eb rohant ki, mely hangos sikoltozásra késztette a tömeget. A kutya az egyik élelmiszert áruló kereskedő portékáit vette célba, és sajátított is ki hamar magának egy hosszú kolbászláncot olyan szervezetten, hogy Grael szerint kizárt dolog, hogy nem céltudatosan erre idomították a szőröst. A kereskedő ordít, mint egy fába szorult féreg, az asztal takarásából pedig csak néhány világos fürtöt lát a zöldséges felé rohanni, majd ő is és az állat is felszívódik.*
- Hmm, érdekes... *Megmagyarázni talán nem tudná, hogy miért is kelti fel az érdeklődését a jelenet. Hogy őszinte legyen, az igazságérzete sokszor hagyja cserben, hidegen hagyja, hogy ki, kitől, mit lop el. Ha sikerül, az a tolvaj érdeme, mindenki védje meg az áruit tőlük úgy, ahogy akarja.
Mostanában azonban eléggé eseménytelenül telnek a napjai, úgyhogy amellett dönt, hogy mégis megpróbálja becserkészni a kis vadócot, ha másért nem, csupán azért, hogy ráijesszen egy kicsit, és közben magát szórakoztassa.
Így köt ki hát a Polgárnegyed utcáin nyomokat keresve, mert annyit meg tudott állapítani, hogy a tolvaj és hűséges társa ebbe az irányba szaladtak. Mindezek ellenére talán soha nem bukkanna üldözöttje nyomára, ha az nem rohant volna át felelőtlenül feltűnően a járókelők között, akiket szépen, egymás után kikérdezve elég információhoz jut ahhoz, hogy a negyed mélyén, annak elhagyatottabb részében folytathassa a keresést. Itt már nehezebb dolga van, hisz senki nincs tovább a segítségére, magának kell boldogulnia úgy, hogy figyel minden apró részletre, ami alapján a tolvaj nyomára bukkanhat. Így veszi észre a porban először az ügyes kis bestia lábnyomait, majd mellette a picinyke, emberi talpra utaló nyomokat is. Kétség sem férhet hozzá, hogy ők lesznek azok. Követi is őket egészen addig, míg a nyomok annyira ritkássá és kuszává nem válnak, hogy többé már ne mutassák a helyes utat. Néhány kevésbé rossz állapotú ház között egy teljesen rozoga viskót lát a környéken, de egyelőre semmi jel nem utal arra, hogy innen merre kéne tovább keresnie, vagy itt van-e a környéken az elkövető, de támad egy ötlete.*
- Hé! Tudom, hogy itt vagy! Gyere elő, nem foglak bántani! *Kiáltja el magát hangosan, melynek csupán egyetlen célja van. Ha a tolvaj tényleg itt bujkál valahol, akkor ezzel ki tudja ugrasztani a nyulat a bokorból, és ha csak egy pillanatra is észreveszi, ahogy menekülni próbálna, onnantól már el tudná kapni. Ha pedig mindez nem vezet eredményre, akkor hamarosan kénytelen lesz feladni a keresést. Több erőbefektetést már nem ér meg neki az ügy.*
*Még a piactéren figyelt fel arra a felfordulásra, ami nem kerülhette el senki figyelmét. Az egyik asztal alól egy eb rohant ki, mely hangos sikoltozásra késztette a tömeget. A kutya az egyik élelmiszert áruló kereskedő portékáit vette célba, és sajátított is ki hamar magának egy hosszú kolbászláncot olyan szervezetten, hogy Grael szerint kizárt dolog, hogy nem céltudatosan erre idomították a szőröst. A kereskedő ordít, mint egy fába szorult féreg, az asztal takarásából pedig csak néhány világos fürtöt lát a zöldséges felé rohanni, majd ő is és az állat is felszívódik.*
- Hmm, érdekes... *Megmagyarázni talán nem tudná, hogy miért is kelti fel az érdeklődését a jelenet. Hogy őszinte legyen, az igazságérzete sokszor hagyja cserben, hidegen hagyja, hogy ki, kitől, mit lop el. Ha sikerül, az a tolvaj érdeme, mindenki védje meg az áruit tőlük úgy, ahogy akarja.
Mostanában azonban eléggé eseménytelenül telnek a napjai, úgyhogy amellett dönt, hogy mégis megpróbálja becserkészni a kis vadócot, ha másért nem, csupán azért, hogy ráijesszen egy kicsit, és közben magát szórakoztassa.
Így köt ki hát a Polgárnegyed utcáin nyomokat keresve, mert annyit meg tudott állapítani, hogy a tolvaj és hűséges társa ebbe az irányba szaladtak. Mindezek ellenére talán soha nem bukkanna üldözöttje nyomára, ha az nem rohant volna át felelőtlenül feltűnően a járókelők között, akiket szépen, egymás után kikérdezve elég információhoz jut ahhoz, hogy a negyed mélyén, annak elhagyatottabb részében folytathassa a keresést. Itt már nehezebb dolga van, hisz senki nincs tovább a segítségére, magának kell boldogulnia úgy, hogy figyel minden apró részletre, ami alapján a tolvaj nyomára bukkanhat. Így veszi észre a porban először az ügyes kis bestia lábnyomait, majd mellette a picinyke, emberi talpra utaló nyomokat is. Kétség sem férhet hozzá, hogy ők lesznek azok. Követi is őket egészen addig, míg a nyomok annyira ritkássá és kuszává nem válnak, hogy többé már ne mutassák a helyes utat. Néhány kevésbé rossz állapotú ház között egy teljesen rozoga viskót lát a környéken, de egyelőre semmi jel nem utal arra, hogy innen merre kéne tovább keresnie, vagy itt van-e a környéken az elkövető, de támad egy ötlete.*
- Hé! Tudom, hogy itt vagy! Gyere elő, nem foglak bántani! *Kiáltja el magát hangosan, melynek csupán egyetlen célja van. Ha a tolvaj tényleg itt bujkál valahol, akkor ezzel ki tudja ugrasztani a nyulat a bokorból, és ha csak egy pillanatra is észreveszi, ahogy menekülni próbálna, onnantól már el tudná kapni. Ha pedig mindez nem vezet eredményre, akkor hamarosan kénytelen lesz feladni a keresést. Több erőbefektetést már nem ér meg neki az ügy.*
1456. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-04 16:53:34
Üzenet elküldve: 2024-08-04 16:53:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új kezdet//
*A sikeres akciójuk után, a páros irgalmatlan tempóval halad mélyebbre és mélyebbre a lakónegyed utcái között. Most már kevésbé törődve a bujkálással, Cilia igyekszik keresni egy ideiglenes helyet ahol meghúzhatják magukat.
Sok járókelő furcsállva néz végig a különös pároson, láttak már utcakölyköt, nem is egyszer, lehetséges csupán az új arc amit nem tudnak még hova tenni. Majd mit sem törődve fordulnak vissza mindennapi gondjaikhoz. Jobb dolguk is van mintsem egy tolvajjal - vagy bármi is legyen a leányka valójában - foglalkozni. Az a városőrség dolga.
Cilia örömteli mosollyal az arcán, és két hatalmas piros almával a kezében, vizslatja az utcákat amiken keresztül szaladnak. Át az ott sétálókon, játszó gyermekeken, akármin. Csak innen el, valami csendes helyre. Majd, meg is akad szemén egy házikón, ami a lakónegyed mélyén helyezkedik el. Ez a házikó nem került - legalább is még - felújításra. Lehetséges a lakosoknak nem volt még ideje, vagy épp alapanyaga a házat teljesen felújítani. A tetőszerkezet bedőlve, a falai romokban, sőt a természet is lassacskán visszavenné azt amit az itteniek felépítettek. A moha, futónövények kezdték benőni a házikó falait, ajtajait. Cilia megáll a ház előtt, háta mögül még ordibálást hall. Lehetséges a városőrség vagy a kereskedők. Fogalma sincs de nincs ideje ezzel törődni. Gyorsan odalép a ház rozoga és korhadt fa ajtajához, ami félig ki van szakadva tokjából. Benéz alatta, és egy elhagyatott és romos belső rész fogadja. Egy széttört asztal amire a fal egy része rá van dőlve, a plafonról a faszerkezet félig lóg, a többi bútorok pedig törötten, szétszórva hever a földön. A moha és a borostyán tartja csupán az egészet egyben. Beljebb lép társával, nyakát behúzva lépked óvatosan, fülel hall-e bármit amitől tartania kéne. Végül megakad a szeme valamin. A ház sarkában ahol konyhának a tűzhelye látszik, egy csapóajtót vél látni a földön. Az ajtó ugyan úgy mint a bejárati borzasztó állapotban van, korhadt és rossz állapotban van. Közelebb lép, benéz az ajtón található egyik lyukon, de alig lát bármit is azon keresztül. Leteszi a földre az almákat egy pillanatra, majd kis kezeivel erőlködve emeli fel az ajtót ami jócskán be van rohadva a tokjába. Majd egy nagyobb reccsenéssel az ajtó megadja magát, és képes felemelni azt. Szeme elé tárul a pincének a lejárata, amibe most már jobban képes benézni. Felkapja a két almát amit ismét szorosan magához ölel és óvatos léptekkel kezd el lefelé haladni a lépcsőn. Kutyája eddig a konyha padlóján feküdt és a kolbásszal volt elfoglalva, amit szájában tartott, és ameddig Cilia felnyitotta az ajtón, ő már rég befejezte a rá váró falatokat, jóízűen nagy pofáját nyalogatva. Közösen végre leérnek a ház alatt meghúzódó pincébe, ami egész jó állapotban megmaradt, Polcok és azon lévő néhány befőttes üveg, kisebb bödönök vagy edények láthatóak, valamelyik még talán tartalmaz is valamit, ha csak a penész meg nem ette az idő során. A plafon szélén egy rácsos ablak látható ami pont annyi fényt képes beengedni, hogy ne csak az orrukig lássanak.
Csend, egy lélek sincs itt. Egy nagyobb sóhaj hagyja el Cilia ajkát, majd nyugodtan a lépcsőre ülve, boldogan nézi végig a kezében tartott, két gyönyörű szép almát. Majd egy nagy lendülettel száját nagyra tátva harap bele jóízűen az egyikbe és a másikba. Boldog hümmögéssel kezdi el megrágni azokat, nem is telik el sok idő mire mind a kettővel végez. Társa pedig a fal tövében leheveredve enyhén lihegve kezdi el kifújni magát. Cilia amint végzett az almák megevésével, most már teli pocakkal ül le, szintúgy barátja mellé, hátát a falnak döntve. Kezét a kutyán pihenteti, annak bundájába gyengéden beletúrva. Még egyszer utoljára végignéz a pincén, megbizonyosodik arról tényleg egyedül vannak, majd lihegő kutyájának oldalára hajtja fejét próbál ő is megpihenni picit.*
*A sikeres akciójuk után, a páros irgalmatlan tempóval halad mélyebbre és mélyebbre a lakónegyed utcái között. Most már kevésbé törődve a bujkálással, Cilia igyekszik keresni egy ideiglenes helyet ahol meghúzhatják magukat.
Sok járókelő furcsállva néz végig a különös pároson, láttak már utcakölyköt, nem is egyszer, lehetséges csupán az új arc amit nem tudnak még hova tenni. Majd mit sem törődve fordulnak vissza mindennapi gondjaikhoz. Jobb dolguk is van mintsem egy tolvajjal - vagy bármi is legyen a leányka valójában - foglalkozni. Az a városőrség dolga.
Cilia örömteli mosollyal az arcán, és két hatalmas piros almával a kezében, vizslatja az utcákat amiken keresztül szaladnak. Át az ott sétálókon, játszó gyermekeken, akármin. Csak innen el, valami csendes helyre. Majd, meg is akad szemén egy házikón, ami a lakónegyed mélyén helyezkedik el. Ez a házikó nem került - legalább is még - felújításra. Lehetséges a lakosoknak nem volt még ideje, vagy épp alapanyaga a házat teljesen felújítani. A tetőszerkezet bedőlve, a falai romokban, sőt a természet is lassacskán visszavenné azt amit az itteniek felépítettek. A moha, futónövények kezdték benőni a házikó falait, ajtajait. Cilia megáll a ház előtt, háta mögül még ordibálást hall. Lehetséges a városőrség vagy a kereskedők. Fogalma sincs de nincs ideje ezzel törődni. Gyorsan odalép a ház rozoga és korhadt fa ajtajához, ami félig ki van szakadva tokjából. Benéz alatta, és egy elhagyatott és romos belső rész fogadja. Egy széttört asztal amire a fal egy része rá van dőlve, a plafonról a faszerkezet félig lóg, a többi bútorok pedig törötten, szétszórva hever a földön. A moha és a borostyán tartja csupán az egészet egyben. Beljebb lép társával, nyakát behúzva lépked óvatosan, fülel hall-e bármit amitől tartania kéne. Végül megakad a szeme valamin. A ház sarkában ahol konyhának a tűzhelye látszik, egy csapóajtót vél látni a földön. Az ajtó ugyan úgy mint a bejárati borzasztó állapotban van, korhadt és rossz állapotban van. Közelebb lép, benéz az ajtón található egyik lyukon, de alig lát bármit is azon keresztül. Leteszi a földre az almákat egy pillanatra, majd kis kezeivel erőlködve emeli fel az ajtót ami jócskán be van rohadva a tokjába. Majd egy nagyobb reccsenéssel az ajtó megadja magát, és képes felemelni azt. Szeme elé tárul a pincének a lejárata, amibe most már jobban képes benézni. Felkapja a két almát amit ismét szorosan magához ölel és óvatos léptekkel kezd el lefelé haladni a lépcsőn. Kutyája eddig a konyha padlóján feküdt és a kolbásszal volt elfoglalva, amit szájában tartott, és ameddig Cilia felnyitotta az ajtón, ő már rég befejezte a rá váró falatokat, jóízűen nagy pofáját nyalogatva. Közösen végre leérnek a ház alatt meghúzódó pincébe, ami egész jó állapotban megmaradt, Polcok és azon lévő néhány befőttes üveg, kisebb bödönök vagy edények láthatóak, valamelyik még talán tartalmaz is valamit, ha csak a penész meg nem ette az idő során. A plafon szélén egy rácsos ablak látható ami pont annyi fényt képes beengedni, hogy ne csak az orrukig lássanak.
Csend, egy lélek sincs itt. Egy nagyobb sóhaj hagyja el Cilia ajkát, majd nyugodtan a lépcsőre ülve, boldogan nézi végig a kezében tartott, két gyönyörű szép almát. Majd egy nagy lendülettel száját nagyra tátva harap bele jóízűen az egyikbe és a másikba. Boldog hümmögéssel kezdi el megrágni azokat, nem is telik el sok idő mire mind a kettővel végez. Társa pedig a fal tövében leheveredve enyhén lihegve kezdi el kifújni magát. Cilia amint végzett az almák megevésével, most már teli pocakkal ül le, szintúgy barátja mellé, hátát a falnak döntve. Kezét a kutyán pihenteti, annak bundájába gyengéden beletúrva. Még egyszer utoljára végignéz a pincén, megbizonyosodik arról tényleg egyedül vannak, majd lihegő kutyájának oldalára hajtja fejét próbál ő is megpihenni picit.*
1455. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-02 18:28:06
Üzenet elküldve: 2024-08-02 18:28:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új kezdet//
*A főtérről ügyesen végig suhanva, az árnyékok, vízgyűjtő hordók, dobozok és egyéb limlomok takarásában haladnak közösen a város mélyebbik pontjaira. Itt már sokkal óvatosabbnak kell lennie, hogy ha nem akar lebukni az ott járkálok előtt. Minden lépését kétszer is meggondolja mielőtt egyik sarokról egy másikra szalad. Szíve izgatottan ver aprócska mellkasában, szinte majdhogy kiugrik. De igyekszik nem engedni a félelemnek. Kidugja onnan beérkezett utcába a kócos kis fejét és körbetekint. Végignézi, ahogy a járókelők tengődnek házról házra, végzik mindennapos dolgaikat. Majd amint látja a lehetőséget, mint a szél szalad egy újabb vízgyűjtő hordó takarásában. Végignéz az egyszerű romos épületeken ami látszólag egy két helyen foltozva toldozva van. Az összes épphogy csak össze nem esik. De mit sem ért ő az építészethez. Jobb dolga is van annál most, hogy a helyiek városát megcsodálja. Korgó gyomra egy újabb üzenetet leadva panaszkodik Ciliának amit barátja is meghall. Gyengéden hozzábújik gazdájához a hűséges jószág, aggodalmát kifejezve ezzel. Ezzel majdhogy földre döntve gazdáját. A nagy szőrös jószág sokszor felejti el a kettőjük lévő erő különbséget. Cilia éppenhogy csak képes megtartani egyensúlyát, de mosolyogva fogadja barátja törődését. Megsimogatja jószágát, de nem adhatja át magát most az érzelgésnek, fontos feladata van. Ismét körbe tekint a levegőbe szimatol. A házakból kijövő kémény füstöt, a kőfalak szaga csapja meg leginkább az orrát hirtelen.*
-Ez így nem lesz jó.
*Mondja ki halkan, majd barátjához fordul és határozottan ráparancsol.*
-Szimat! Keres!
*Fogalma sincs miért hallgat rá ennyire a jószág, nem emlékszik arra. De valahogy szíve mélyén érzi bízhat benne, és tudja, hogy hallgatni fog rá. A farkaskutya pedig hűségesen követi gazdája parancsait, külső szemmel nézve talán sokakat ejtene ámulatba. Látszódna a kettőjük kapcsolata régi, tény a kutya pofáján a dér arról árulkodik nem fiatal a jószág sőt. De a parancs az parancs, így is tesz. Elkezd szimatolni a jószág a levegőben, majd egy hangosabb vakkantássál jelez gazdájának és elindul egy irányba gyors léptekkel.*
-HÉéé! Várj meg!
*Szól Cilia a kutyája után, és szalad utána, ahogy a lába bírja.*
*A főtérről ügyesen végig suhanva, az árnyékok, vízgyűjtő hordók, dobozok és egyéb limlomok takarásában haladnak közösen a város mélyebbik pontjaira. Itt már sokkal óvatosabbnak kell lennie, hogy ha nem akar lebukni az ott járkálok előtt. Minden lépését kétszer is meggondolja mielőtt egyik sarokról egy másikra szalad. Szíve izgatottan ver aprócska mellkasában, szinte majdhogy kiugrik. De igyekszik nem engedni a félelemnek. Kidugja onnan beérkezett utcába a kócos kis fejét és körbetekint. Végignézi, ahogy a járókelők tengődnek házról házra, végzik mindennapos dolgaikat. Majd amint látja a lehetőséget, mint a szél szalad egy újabb vízgyűjtő hordó takarásában. Végignéz az egyszerű romos épületeken ami látszólag egy két helyen foltozva toldozva van. Az összes épphogy csak össze nem esik. De mit sem ért ő az építészethez. Jobb dolga is van annál most, hogy a helyiek városát megcsodálja. Korgó gyomra egy újabb üzenetet leadva panaszkodik Ciliának amit barátja is meghall. Gyengéden hozzábújik gazdájához a hűséges jószág, aggodalmát kifejezve ezzel. Ezzel majdhogy földre döntve gazdáját. A nagy szőrös jószág sokszor felejti el a kettőjük lévő erő különbséget. Cilia éppenhogy csak képes megtartani egyensúlyát, de mosolyogva fogadja barátja törődését. Megsimogatja jószágát, de nem adhatja át magát most az érzelgésnek, fontos feladata van. Ismét körbe tekint a levegőbe szimatol. A házakból kijövő kémény füstöt, a kőfalak szaga csapja meg leginkább az orrát hirtelen.*
-Ez így nem lesz jó.
*Mondja ki halkan, majd barátjához fordul és határozottan ráparancsol.*
-Szimat! Keres!
*Fogalma sincs miért hallgat rá ennyire a jószág, nem emlékszik arra. De valahogy szíve mélyén érzi bízhat benne, és tudja, hogy hallgatni fog rá. A farkaskutya pedig hűségesen követi gazdája parancsait, külső szemmel nézve talán sokakat ejtene ámulatba. Látszódna a kettőjük kapcsolata régi, tény a kutya pofáján a dér arról árulkodik nem fiatal a jószág sőt. De a parancs az parancs, így is tesz. Elkezd szimatolni a jószág a levegőben, majd egy hangosabb vakkantássál jelez gazdájának és elindul egy irányba gyors léptekkel.*
-HÉéé! Várj meg!
*Szól Cilia a kutyája után, és szalad utána, ahogy a lába bírja.*
1454. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-06-16 13:07:56
Üzenet elküldve: 2024-06-16 13:07:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Hiába Nelira igyekezete, Merlana nem fog tágítani azon meggyőződésétől, hogy nem kell félnie a lánytól. Ma bebizonyosodott, hogy Merlana akár hatalmasat is képes hibázni, de nem ebben. Ebben nem fog, mert valahonnan érzi, hogy Nelira soha nem fogja őt bántani.
Ami a büntetés említését illeti, olyasmi válaszra számított, amilyet végül kap is, de ő sem tudja megállni, hogy ne nevessen fel rajta egy kicsit.*
- Ugyan már, Nelira! Azt hittem, hogy tudsz te kreatívabb is lenni büntetések terén, mint egy sima verés…
*Már majdnem sikerül ezzel a félig-meddig viccelődéssel egy kevésbé feszült, és ezáltal nem annyira zavaró mederbe terelni a beszélgetést, de céljainak és azok nehézségének az ecsetelése nem hagyja, hogy kiszakadjanak abból a komor hangulatból, amely hosszú percek óta öleli őket körbe.*
- Na és mi van akkor, ha én azt akarom sziklaszilárdan, hogy te legyél nekem? Ebbe nem gondoltál bele? Miért nem? Azért, mert Nelirá-t nem akarja senki? Ha ezt gondolod, akkor nagyon nagyot tévedsz…
*Köti az ebet a karóhoz. A lány további, hangzatos mondatai már nem is érdeklik. Nem számít, hogy mi lesz majd a jövőben, most egyelőre csak Nelirá-t akarja, mert ma olyannyira meglepte, hogy szeretné, ha egy életre szóló barátság lenne az övék, és egy pillanatig sem gondolja azt, hogy ez lehetetlen. Sajnos azonban egyelőre csak azt éri el, hogy a szőkeség egyre kényelmetlenebbül érezze magát, míg végül el nem viharzik ugyanúgy, ahogy legutóbb az orkkal töltött este végén is tette.*
- Igazad van Nelira… Van mit átgondolnom. Nagyon sok mindent át kell gondolnom.
*Bámulja egy kicsit a nő hűlt helyét, majd feláll az asztaltól, megkeresi Ilartha asszonyt, akivel talán azt is sikerül megbeszélnie, hogy ez a kis félresikerült játék ne jusson Orthus tudomására, de a korábbiak miatt már tudja, hogy az ígéretek terén már nem bízhat meg az elfben.
Mindenesetre most ő is távozik, és mielőtt a tisztásra indulna, még sétál egy kört itt a Polgárnegyedben, hogy rendesen kiszellőztesse a fejét, és gondolkodjon egy kicsit, mielőtt újra Nelira elé áll.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Hiába Nelira igyekezete, Merlana nem fog tágítani azon meggyőződésétől, hogy nem kell félnie a lánytól. Ma bebizonyosodott, hogy Merlana akár hatalmasat is képes hibázni, de nem ebben. Ebben nem fog, mert valahonnan érzi, hogy Nelira soha nem fogja őt bántani.
Ami a büntetés említését illeti, olyasmi válaszra számított, amilyet végül kap is, de ő sem tudja megállni, hogy ne nevessen fel rajta egy kicsit.*
- Ugyan már, Nelira! Azt hittem, hogy tudsz te kreatívabb is lenni büntetések terén, mint egy sima verés…
*Már majdnem sikerül ezzel a félig-meddig viccelődéssel egy kevésbé feszült, és ezáltal nem annyira zavaró mederbe terelni a beszélgetést, de céljainak és azok nehézségének az ecsetelése nem hagyja, hogy kiszakadjanak abból a komor hangulatból, amely hosszú percek óta öleli őket körbe.*
- Na és mi van akkor, ha én azt akarom sziklaszilárdan, hogy te legyél nekem? Ebbe nem gondoltál bele? Miért nem? Azért, mert Nelirá-t nem akarja senki? Ha ezt gondolod, akkor nagyon nagyot tévedsz…
*Köti az ebet a karóhoz. A lány további, hangzatos mondatai már nem is érdeklik. Nem számít, hogy mi lesz majd a jövőben, most egyelőre csak Nelirá-t akarja, mert ma olyannyira meglepte, hogy szeretné, ha egy életre szóló barátság lenne az övék, és egy pillanatig sem gondolja azt, hogy ez lehetetlen. Sajnos azonban egyelőre csak azt éri el, hogy a szőkeség egyre kényelmetlenebbül érezze magát, míg végül el nem viharzik ugyanúgy, ahogy legutóbb az orkkal töltött este végén is tette.*
- Igazad van Nelira… Van mit átgondolnom. Nagyon sok mindent át kell gondolnom.
*Bámulja egy kicsit a nő hűlt helyét, majd feláll az asztaltól, megkeresi Ilartha asszonyt, akivel talán azt is sikerül megbeszélnie, hogy ez a kis félresikerült játék ne jusson Orthus tudomására, de a korábbiak miatt már tudja, hogy az ígéretek terén már nem bízhat meg az elfben.
Mindenesetre most ő is távozik, és mielőtt a tisztásra indulna, még sétál egy kört itt a Polgárnegyedben, hogy rendesen kiszellőztesse a fejét, és gondolkodjon egy kicsit, mielőtt újra Nelira elé áll.*
1453. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-06-15 16:53:18
Üzenet elküldve: 2024-06-15 16:53:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*A saját gondolataiban biztos. Általában nem is tudja senki formálni őket egykönnyen, úgyhogy ő annak látja Merlanát ami. Még mindig nem érett meg arra, hogy egyáltalán bárkit hülyének nézzen, egy bizonyos szint felett. Mindenesetre a szavaira csak pislog párat először, mert erre még neki is nehezen jönnek a szavai. A pillogás után pedig egy elképedt fintor jelenik meg az arcán, amikor mindenféle furcsa bókokkal illeti, aztán nagy sóhaj kíséretében rázza meg a fejét.*
- Az nagy baj.
*Nem mosolyog, mert semmi vicces nincs benne. Bár tényleg nem hozza elő belőle a barátnője azt a sötétséget, amivel számolni lehet, de ez nem garancia semmire. A működését nem úgy kell elképzelni, hogy eltelik két hat csendben, majd a harmadikon eszeveszett pusztításba kezd. Az idejében sincs logika, pont úgy, mint a minőségében sincs, na meg abban sem, hogy mi gyújtja meg a zsinórt. Az csak sejthető. De addig jó, amíg ez a helyzet így marad és nem okoz semmilyen kárt a nőben, hanem sokkal inkább a segítségére van. Illetve próbál.
A büntetésre már enyhülnek a vonásai, fel is nevet, de nem olyan harsányan még mindig.*
- Van egy szabad estém, elláthatom a bajod.
*Kacsint rá játékosan, de úgyis tudja mi a válasz. Azzal lepné meg, ha igent mondana. Viszont utána ismét nem tudja türtőztetni magát.*
- Az istenekre, Merlana. Én tudom mi a célod, nem fogsz elveszíteni, csak mert hülye vagy. De erre azt kell, hogy mondjam, hogyha az utadban állnék és nem férek bele a képbe, akkor igen, akkor is. Vagy sziklaszilárdan akarsz valamit, vagy sehogy.
*Ostobaságnak gondolja, bármilyen jól is esik neki. Ha például tudomást szerez erről a kis látogatásról az a bizonyos Morthimer úr és azt mondja erre, hogy akkor mától nincs többé Nelira, az biztos fájna, de ha nincs más út a sikerhez, akkor ez van. Ez a mérleg, amit idejében át kellene gondolni.*
- Ez az egész lényege Mer. Tele lesz az élet veszteséggel. Leszel szerelmes és nem lehetsz majd vele, veszítesz barátokat, önbecsülést. Saját magadat is időről időre el fogod hagyni. De ha neked a siker a fontos, és azt hiszed ott leszel te igazán te, akkor ez az ára. Nagy ára van az ilyesminek. Én nem gondolnám, hogy csak másokon felkapaszkodva van erre lehetőséged, de nagy lökést ad. Át kéne gondolnod, de úgy rendesen. Nem mehetünk el innen?
*Forgatja a szemeit, mert ez egy hosszabb beszélgetés is lehetne, mintsem itt illedelmeskedni, főleg, hogy más idejét rabolják vele.*
- Köszönd meg a nevemben a reggelit, a tisztáson találkozunk, ha végeztél.
*Nevetgélhet is akár, most tényleg belenyomná a fejét a levesbe, ha még előtte lenne. Maga sem tudja mi idegesítette fel, de a tőle megszokott módon kicsörtet a házból és meg sem áll a tisztásig.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*A saját gondolataiban biztos. Általában nem is tudja senki formálni őket egykönnyen, úgyhogy ő annak látja Merlanát ami. Még mindig nem érett meg arra, hogy egyáltalán bárkit hülyének nézzen, egy bizonyos szint felett. Mindenesetre a szavaira csak pislog párat először, mert erre még neki is nehezen jönnek a szavai. A pillogás után pedig egy elképedt fintor jelenik meg az arcán, amikor mindenféle furcsa bókokkal illeti, aztán nagy sóhaj kíséretében rázza meg a fejét.*
- Az nagy baj.
*Nem mosolyog, mert semmi vicces nincs benne. Bár tényleg nem hozza elő belőle a barátnője azt a sötétséget, amivel számolni lehet, de ez nem garancia semmire. A működését nem úgy kell elképzelni, hogy eltelik két hat csendben, majd a harmadikon eszeveszett pusztításba kezd. Az idejében sincs logika, pont úgy, mint a minőségében sincs, na meg abban sem, hogy mi gyújtja meg a zsinórt. Az csak sejthető. De addig jó, amíg ez a helyzet így marad és nem okoz semmilyen kárt a nőben, hanem sokkal inkább a segítségére van. Illetve próbál.
A büntetésre már enyhülnek a vonásai, fel is nevet, de nem olyan harsányan még mindig.*
- Van egy szabad estém, elláthatom a bajod.
*Kacsint rá játékosan, de úgyis tudja mi a válasz. Azzal lepné meg, ha igent mondana. Viszont utána ismét nem tudja türtőztetni magát.*
- Az istenekre, Merlana. Én tudom mi a célod, nem fogsz elveszíteni, csak mert hülye vagy. De erre azt kell, hogy mondjam, hogyha az utadban állnék és nem férek bele a képbe, akkor igen, akkor is. Vagy sziklaszilárdan akarsz valamit, vagy sehogy.
*Ostobaságnak gondolja, bármilyen jól is esik neki. Ha például tudomást szerez erről a kis látogatásról az a bizonyos Morthimer úr és azt mondja erre, hogy akkor mától nincs többé Nelira, az biztos fájna, de ha nincs más út a sikerhez, akkor ez van. Ez a mérleg, amit idejében át kellene gondolni.*
- Ez az egész lényege Mer. Tele lesz az élet veszteséggel. Leszel szerelmes és nem lehetsz majd vele, veszítesz barátokat, önbecsülést. Saját magadat is időről időre el fogod hagyni. De ha neked a siker a fontos, és azt hiszed ott leszel te igazán te, akkor ez az ára. Nagy ára van az ilyesminek. Én nem gondolnám, hogy csak másokon felkapaszkodva van erre lehetőséged, de nagy lökést ad. Át kéne gondolnod, de úgy rendesen. Nem mehetünk el innen?
*Forgatja a szemeit, mert ez egy hosszabb beszélgetés is lehetne, mintsem itt illedelmeskedni, főleg, hogy más idejét rabolják vele.*
- Köszönd meg a nevemben a reggelit, a tisztáson találkozunk, ha végeztél.
*Nevetgélhet is akár, most tényleg belenyomná a fejét a levesbe, ha még előtte lenne. Maga sem tudja mi idegesítette fel, de a tőle megszokott módon kicsörtet a házból és meg sem áll a tisztásig.*
1452. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-06-15 13:07:29
Üzenet elküldve: 2024-06-15 13:07:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Lehet, hogy pont azt szúrta el Nelira kiismerésében, hogy a logikát kereste a viselkedése mögött, és abból a létezni vélt logikából próbálta meg kikövetkeztetni, hogy mi bújhat meg a lelkében, ki is az a személyiség, aki a testében rejtőzik. Csakhogy egyre biztosabbá válik az, hogy az ő esetében nem elég egy logikát követni. Többet kell, és azoknak is mindig változnak a szabályaik. Ha ezeket a logikákat egy papírra vetve vonalakként ábrázolnák, akkor a végeredmény egy keszekusza vonalhalmaz lenne, na és az maga lenne Nelira elméjének képként való kivetülése. Ezen töri a fejét, míg próbálja kitalálni a megfelelő válaszokat a feltett kérdésekre, de végül megszólal.*
- Azért, mert biztos voltam abban, hogy nem jössz rá. Azt hiszem, alábecsültelek. A másik ok meg az, hogy én nem félek tőled. Mindig azt mondod, hogy bántani fogsz, de mégsem bántasz soha. Akkor sem, amikor igazi okod van rá, mint mondjuk most. Szóval szerintem most tévedsz. Azt tudom, hogy nem fog megtörténni, mert nem vagy szörnyeteg. Egy szeretetreméltó, kedves lány vagy tele hibákkal, de azok a hibák nem számítanak. Most ezt látom benned.
*Abban viszont igaza lehet a lánynak, hogy az ő legnagyobb hibája jelenleg az, hogy még saját maga előtt is képes teljes mértékben hihető szerepeket játszani. Ennek talán az az oka, hogy még végtelenül fiatal, alig lépte át a húszas éveinek küszöbét. Naiv és vakmerő. Alanyi jogon el tudja képzelni magát a világ tetején, pedig Nelira az előbb helyesen mondta, ehhez évek munkája szükséges.*
- Köszönöm. Akkor most megbüntetsz? *Leesik egy kő a szívéről, mikor a bocsánatkérését gyakorlatilag elfogadják, és így már megenged magának egy aprócska viccet is a szőkeség előző szavaira reflektálva.
Hallgatja az újabb hegyibeszédet, de ezúttal elfintorodva húzza félre az ajkait.*
- Biztos vagy ebben, hogy minden áron? Ha például az az ára, hogy elveszítelek téged, akkor csináljam? Én azt hiszem, hogy most már nem akarlak elveszíteni téged. Ezek után pláne nem.
*Úgy érzi, hogy egy igazi mentorra talált Nelira személyben. Orthus-nál is jobbra. Hisz lehet Orthus bármennyire okos és rafinált, ő nem nő, így azt sem tudhatja, hogyan kell egy nőt olyanra formálni, amilyenre szeretné. Közben iszik egy kicsit, mert a sok fecsegéstől már kezd kiszáradni a szája, de majdnem a tányérba köpi a vizet, mikor meghallja Nelira fenyegetését.*
- Az a baj, hogy ezt most elképzeltem, ahogy megteszed *nevetgél, miután sikerült lenyelnie a vizet anélkül, hogy a torkán akadt volna.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Lehet, hogy pont azt szúrta el Nelira kiismerésében, hogy a logikát kereste a viselkedése mögött, és abból a létezni vélt logikából próbálta meg kikövetkeztetni, hogy mi bújhat meg a lelkében, ki is az a személyiség, aki a testében rejtőzik. Csakhogy egyre biztosabbá válik az, hogy az ő esetében nem elég egy logikát követni. Többet kell, és azoknak is mindig változnak a szabályaik. Ha ezeket a logikákat egy papírra vetve vonalakként ábrázolnák, akkor a végeredmény egy keszekusza vonalhalmaz lenne, na és az maga lenne Nelira elméjének képként való kivetülése. Ezen töri a fejét, míg próbálja kitalálni a megfelelő válaszokat a feltett kérdésekre, de végül megszólal.*
- Azért, mert biztos voltam abban, hogy nem jössz rá. Azt hiszem, alábecsültelek. A másik ok meg az, hogy én nem félek tőled. Mindig azt mondod, hogy bántani fogsz, de mégsem bántasz soha. Akkor sem, amikor igazi okod van rá, mint mondjuk most. Szóval szerintem most tévedsz. Azt tudom, hogy nem fog megtörténni, mert nem vagy szörnyeteg. Egy szeretetreméltó, kedves lány vagy tele hibákkal, de azok a hibák nem számítanak. Most ezt látom benned.
*Abban viszont igaza lehet a lánynak, hogy az ő legnagyobb hibája jelenleg az, hogy még saját maga előtt is képes teljes mértékben hihető szerepeket játszani. Ennek talán az az oka, hogy még végtelenül fiatal, alig lépte át a húszas éveinek küszöbét. Naiv és vakmerő. Alanyi jogon el tudja képzelni magát a világ tetején, pedig Nelira az előbb helyesen mondta, ehhez évek munkája szükséges.*
- Köszönöm. Akkor most megbüntetsz? *Leesik egy kő a szívéről, mikor a bocsánatkérését gyakorlatilag elfogadják, és így már megenged magának egy aprócska viccet is a szőkeség előző szavaira reflektálva.
Hallgatja az újabb hegyibeszédet, de ezúttal elfintorodva húzza félre az ajkait.*
- Biztos vagy ebben, hogy minden áron? Ha például az az ára, hogy elveszítelek téged, akkor csináljam? Én azt hiszem, hogy most már nem akarlak elveszíteni téged. Ezek után pláne nem.
*Úgy érzi, hogy egy igazi mentorra talált Nelira személyben. Orthus-nál is jobbra. Hisz lehet Orthus bármennyire okos és rafinált, ő nem nő, így azt sem tudhatja, hogyan kell egy nőt olyanra formálni, amilyenre szeretné. Közben iszik egy kicsit, mert a sok fecsegéstől már kezd kiszáradni a szája, de majdnem a tányérba köpi a vizet, mikor meghallja Nelira fenyegetését.*
- Az a baj, hogy ezt most elképzeltem, ahogy megteszed *nevetgél, miután sikerült lenyelnie a vizet anélkül, hogy a torkán akadt volna.*
1451. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-06-14 21:20:26
Üzenet elküldve: 2024-06-14 21:20:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hiába is tenne bárki kísérletet arra, hogy megfejtse a szőkeséget. Nincs benne logika. Talán az, aki most itt van, az az igazi ő, de erre rárétegződik a megannyi elszenvedett kín és mellé a megannyi általa okozott fájdalom. Nem tud lépést tartani az élettel és hirtelen változik. Ha ilyen, akkor a maga módján békés és meglehetősen okos. De ha elkapja őt az a pusztító érzés, hogy nincs helye a világban, hogy nincs helye amellett, aki mellett lenni szeretne, akkor könnyen nyílik meg alatta a talaj és hogyan is máshogy tudna védekezni jobban annál, mintha eltünteti fájdalmának okát? Hogy meddig tart ez az állapot, amiben éppen van, az nem tudható. Lehet, hogy a következő percben éri el a szívét a méreg és állítja le, hogy újra az legyen, akit Merlana várt. De most nem tud tombolni. Talán csak azért nem, mert valahol érzi, hogy ez nem az a fajta bántalmazás volt, amit elkövettek ellene annyiszor. Nem azért verték át, mert nem akartak többé a közelében lenni, hanem pont, mert szeretnének. Csak sajnos máshogy.*
- Ne aggódj, nem tudom meddig tart. *Morzsol el egy mosolyt, de hamar vége. Nem akarja fejtegetni. Sosem jött rá senki, hogy mikor és miért változik meg és mikor miért nem. De nem árult zsákbamacskát sosem. Mindig figyelmeztet, hogy a vele való létből bármikor baj történhet.* - Miért csináltad, ha tudod, hogyha rájövök itt hagylak örökre? Hogy bántanálak is akár? Mert tudod, hogy megtörténhet. Ez a baj Merlana. Te még mindig csak az vagy, aki büntetésért könyörög, mert rossz volt, mint a piacon.
*Erre már akkor rájött, hogy ez a legnagyobb gyengesége. Eljátssza még magának is, hogy hisz, de nem hisz magában, mert ha hinne nem lenne ilyen ostoba. De ezt még Nelira sem tudja neki megadni, bókolhat bármikor és biztosíthatja is még többször arról, hogy milyenek az adottságai. Ebben hasonlítanak valamelyest. Nelira sem hiszi el, hogy meggyógyulhat, ezért mindent meg is tesz azért, hogy ne így legyen. De legalább nagyon szereti magát. Ő nem esne ki a szerepéből.*
- Jó. *Mond ennyit, hisz nem nagyvonalúság, hogy megbocsát, ő is össze van zavarodva, hiszen tudja pontosan, hogy attól, amit most kapott, máskor elevenen elégetné a nőt. Talán képes némileg változni? Vagy tényleg ennyit jelent, hogy valahol tudja, hogy szeretik?* - Azt a célt kell látnod, amit kitűztél magad elé. Akkor is, ha belül szét akarsz esni. Oda kell érned, mindegy milyen áron. Nem felejtheted el a képet. Amikor valami nem tetszik, csak varázsold magad elé, majd átlendülsz. Én így csináltam. Megtanulod majd. De amíg nem vagy olyan okos, hogy engem átverj, ne próbálkozz, mert a kibaszott hülye fejedet fogom belenyomni a forró levesedbe.
*Ártatlanul mosolyodik el, ha hiányzott neki Nelira, akkor itt van. Ez is ő és még csak nem is történt semmi változás. Szimplán csak beszél, ahogy jól esik, mert neki nincsenek tervei, hogy ne így tegyen.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hiába is tenne bárki kísérletet arra, hogy megfejtse a szőkeséget. Nincs benne logika. Talán az, aki most itt van, az az igazi ő, de erre rárétegződik a megannyi elszenvedett kín és mellé a megannyi általa okozott fájdalom. Nem tud lépést tartani az élettel és hirtelen változik. Ha ilyen, akkor a maga módján békés és meglehetősen okos. De ha elkapja őt az a pusztító érzés, hogy nincs helye a világban, hogy nincs helye amellett, aki mellett lenni szeretne, akkor könnyen nyílik meg alatta a talaj és hogyan is máshogy tudna védekezni jobban annál, mintha eltünteti fájdalmának okát? Hogy meddig tart ez az állapot, amiben éppen van, az nem tudható. Lehet, hogy a következő percben éri el a szívét a méreg és állítja le, hogy újra az legyen, akit Merlana várt. De most nem tud tombolni. Talán csak azért nem, mert valahol érzi, hogy ez nem az a fajta bántalmazás volt, amit elkövettek ellene annyiszor. Nem azért verték át, mert nem akartak többé a közelében lenni, hanem pont, mert szeretnének. Csak sajnos máshogy.*
- Ne aggódj, nem tudom meddig tart. *Morzsol el egy mosolyt, de hamar vége. Nem akarja fejtegetni. Sosem jött rá senki, hogy mikor és miért változik meg és mikor miért nem. De nem árult zsákbamacskát sosem. Mindig figyelmeztet, hogy a vele való létből bármikor baj történhet.* - Miért csináltad, ha tudod, hogyha rájövök itt hagylak örökre? Hogy bántanálak is akár? Mert tudod, hogy megtörténhet. Ez a baj Merlana. Te még mindig csak az vagy, aki büntetésért könyörög, mert rossz volt, mint a piacon.
*Erre már akkor rájött, hogy ez a legnagyobb gyengesége. Eljátssza még magának is, hogy hisz, de nem hisz magában, mert ha hinne nem lenne ilyen ostoba. De ezt még Nelira sem tudja neki megadni, bókolhat bármikor és biztosíthatja is még többször arról, hogy milyenek az adottságai. Ebben hasonlítanak valamelyest. Nelira sem hiszi el, hogy meggyógyulhat, ezért mindent meg is tesz azért, hogy ne így legyen. De legalább nagyon szereti magát. Ő nem esne ki a szerepéből.*
- Jó. *Mond ennyit, hisz nem nagyvonalúság, hogy megbocsát, ő is össze van zavarodva, hiszen tudja pontosan, hogy attól, amit most kapott, máskor elevenen elégetné a nőt. Talán képes némileg változni? Vagy tényleg ennyit jelent, hogy valahol tudja, hogy szeretik?* - Azt a célt kell látnod, amit kitűztél magad elé. Akkor is, ha belül szét akarsz esni. Oda kell érned, mindegy milyen áron. Nem felejtheted el a képet. Amikor valami nem tetszik, csak varázsold magad elé, majd átlendülsz. Én így csináltam. Megtanulod majd. De amíg nem vagy olyan okos, hogy engem átverj, ne próbálkozz, mert a kibaszott hülye fejedet fogom belenyomni a forró levesedbe.
*Ártatlanul mosolyodik el, ha hiányzott neki Nelira, akkor itt van. Ez is ő és még csak nem is történt semmi változás. Szimplán csak beszél, ahogy jól esik, mert neki nincsenek tervei, hogy ne így tegyen.*
1450. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-06-14 20:48:28
Üzenet elküldve: 2024-06-14 20:48:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha már szerepekről van szó, akkor Merlana ezúttal egyértelműen a vesztesnek járó szerepet kapta a sorstól. Magabiztosan indult csatába azzal a céllal, hogy jól megleckéztesse a felettébb illetlen Nelirá-t, de végül róla törték le azokat a bizonyos démon szarvakat, amikről nem is tudta, hogy léteznek. Egyáltalán miért is akart így kiszúrni szerencsétlen lánnyal? Ha feltennék neki a kérdést, valószínűleg semmi épkézláb magyarázatot nem tudna rá adni. A legyőzöttség érzése mellett ezúttal igazi szégyent és megbánást is érez, amit legyen bármennyire is jó színész, most nem tud teljes egészében palástolni.
Az egész helyzet abszurd igazságát csak az tetézi igazán, hogy Nelira nem amiatt szidja le, hogy elrángatta ide és ki akart vele cseszni, hogy rossz barátnőként viselkedett, hanem azért, mert mindezt nem csinálta elég jól. Legalábbis először, aztán persze a maga nelirás módján azért kifejti, hogy az egész ötlet nem volt szép tőle.*
- Hogy tessék? Most… komolyan ezt mondod? Hol van… hol van az a lobbanékony Nelira, akit a piacon láttam? Mi történik? Jobban összezavarsz most engem, mint bármi… Azt hittem, hogy ki akarsz majd belezni vagy ordítasz velem, aztán itt hagysz örökre, erre azt mondod, hogy ha már szórakozni akarok veled, akkor csináljam okosabban?
*Mindez teljesen érthetetlen most Merlana számára. Lehet, hogy azért, mert rohadtul félreismerte Nelirá-t, és nem gondolta, hogy a sokszor idegesítő, butácska megnyilvánulásai mögött létezik egy ilyen komoly, értékes Nelira is, vagy azért, mert neki soha nem voltak még igazi barátai, és nem tudja, milyen az, mikor akkor is mellette állnak, ha hibázott. A megoldás valószínűleg a két gondolat egyvelegében keresendő.*
- Én most… elbizonytalanodtam egy kicsit, hogy akarom-e, de nem szabad. A célom fontos, és el kell érnem. Ha segítesz benne, hálás lesznek neked, és Nelira… bocsáss meg!
*Ez a bocsánatkérés nem csak a ma történteknek szól, hanem tudat alatt annak is, hogy nem hitt eddig abban az értékben, amit a szőkeség képvisel, és abban sem, hogy az Orthus-tól kapott érdekboldogság mellett tényleg van mellette valaki, aki pusztán szeretetből próbálja őt boldoggá tenni.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha már szerepekről van szó, akkor Merlana ezúttal egyértelműen a vesztesnek járó szerepet kapta a sorstól. Magabiztosan indult csatába azzal a céllal, hogy jól megleckéztesse a felettébb illetlen Nelirá-t, de végül róla törték le azokat a bizonyos démon szarvakat, amikről nem is tudta, hogy léteznek. Egyáltalán miért is akart így kiszúrni szerencsétlen lánnyal? Ha feltennék neki a kérdést, valószínűleg semmi épkézláb magyarázatot nem tudna rá adni. A legyőzöttség érzése mellett ezúttal igazi szégyent és megbánást is érez, amit legyen bármennyire is jó színész, most nem tud teljes egészében palástolni.
Az egész helyzet abszurd igazságát csak az tetézi igazán, hogy Nelira nem amiatt szidja le, hogy elrángatta ide és ki akart vele cseszni, hogy rossz barátnőként viselkedett, hanem azért, mert mindezt nem csinálta elég jól. Legalábbis először, aztán persze a maga nelirás módján azért kifejti, hogy az egész ötlet nem volt szép tőle.*
- Hogy tessék? Most… komolyan ezt mondod? Hol van… hol van az a lobbanékony Nelira, akit a piacon láttam? Mi történik? Jobban összezavarsz most engem, mint bármi… Azt hittem, hogy ki akarsz majd belezni vagy ordítasz velem, aztán itt hagysz örökre, erre azt mondod, hogy ha már szórakozni akarok veled, akkor csináljam okosabban?
*Mindez teljesen érthetetlen most Merlana számára. Lehet, hogy azért, mert rohadtul félreismerte Nelirá-t, és nem gondolta, hogy a sokszor idegesítő, butácska megnyilvánulásai mögött létezik egy ilyen komoly, értékes Nelira is, vagy azért, mert neki soha nem voltak még igazi barátai, és nem tudja, milyen az, mikor akkor is mellette állnak, ha hibázott. A megoldás valószínűleg a két gondolat egyvelegében keresendő.*
- Én most… elbizonytalanodtam egy kicsit, hogy akarom-e, de nem szabad. A célom fontos, és el kell érnem. Ha segítesz benne, hálás lesznek neked, és Nelira… bocsáss meg!
*Ez a bocsánatkérés nem csak a ma történteknek szól, hanem tudat alatt annak is, hogy nem hitt eddig abban az értékben, amit a szőkeség képvisel, és abban sem, hogy az Orthus-tól kapott érdekboldogság mellett tényleg van mellette valaki, aki pusztán szeretetből próbálja őt boldoggá tenni.*
1449. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-06-14 10:29:58
Üzenet elküldve: 2024-06-14 10:29:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Nelira valóban nem akar szerepeket játszani, mert így is annyi minden borítja ki egyensúlyából, hogy nincs szüksége a készenlétre. Elég volt. Gyermekkorában el kellett játszania, hogy jó kislány, s amint elfelejtette, hogy őt csak akkor szeretik, máris megtörtént a baj. Amikor felcseperedett, el kellett játszani, hogy felnőttebb, mint ami, mert csak akkor szerették. A tehetősebb urak kis játékszere volt, ahol elleshetett, vagy tanulhatott annyi trükköt, amennyit Merlana csak szeretne tudni. Aztán amikor tényleg fiatal felnőtt vált belőle, akkorra már nem tudta megállítani az elkerülhetetlent. A sok játszma a kedves szavakért addig bomlasztotta amúgy sem túl ép elméjét, mígnem egykedvűen mártott bele pengéket szívekbe, vagy épp gyújtotta fel szerelme házát. Talán nem lett volna ekkora baj, ha amikor kellett volna, akkor nem bezárják, hanem mesélnek, hogy mi a jó és a rossz. Talán nem rossz idegenek példáján keresztül kellett volna látni a világot. Talán nem ikre elvesztésének a terhét kellene cipelni. De a sors néha választ magának egy szőkeséget, akinek át kell bukdácsolnia mindenen, s vagy sikerül belőle kitörni, vagy fiatalon hal meg. De olyan is van, hogy egy sorsot választ magának valaki, mint Merlana, de azt rendesen kell végigvinni. Ha most szeretne érzelmeket azonosítani, akkor tudná, hogy megharagudott Merlaná-ra. Minden ígéret és hiedelem ellenére ő is csak azt akarja tőle, mint mindenki: legyen más. S talán tényleg illene csiszolódnia igazi énjének is a mások világához és az illemhez, annyi minden fájt már, hogy félre akarta mindezt tenni.
Kedvesen bólint az asszonynak, mikor kettesben hagyja őket, majd féloldalasan néz a barátnőjére.*
- Az nem jó, amit te csinálsz. Ki lehet billenteni. Ha valamire jó volt ez a nap, akkor az, hogy ne bízd el magad. Ezt említettem a múltkoriban is talán. Jó vagy, de még nem eléggé. Te azt választottad, hogy más leszel a céljaid miatt. Én pedig azt, hogy nem vagyok hajlandó más lenni. Ha ez nem tetszik, akkor hagyjuk egymást, vagy kérj szépen és ne idomítani akarj, mint egy kutyát. Vagy... legyél okosabb.
*Beletúr a saját hajába és gondolkodóba esik.* - Huszonöt évembe telt olyannak lennem, amit most itt láttál. Nem fog két hat alatt sikerülni neked sem. De menni fog, ha a célod a fontos, nem pedig az érzelmeid.
*Ő döntött. Ha ez az út kell, akkor nem leckéztetni kell, hanem megtanulni úgy viselkedni, hogy mások maguktól hajtsák igába fejüket neki.*
- Én segíthetek neked dolgokban.
A hozzászólás írója (Nelira Dykai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.14 10:36:00
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Nelira valóban nem akar szerepeket játszani, mert így is annyi minden borítja ki egyensúlyából, hogy nincs szüksége a készenlétre. Elég volt. Gyermekkorában el kellett játszania, hogy jó kislány, s amint elfelejtette, hogy őt csak akkor szeretik, máris megtörtént a baj. Amikor felcseperedett, el kellett játszani, hogy felnőttebb, mint ami, mert csak akkor szerették. A tehetősebb urak kis játékszere volt, ahol elleshetett, vagy tanulhatott annyi trükköt, amennyit Merlana csak szeretne tudni. Aztán amikor tényleg fiatal felnőtt vált belőle, akkorra már nem tudta megállítani az elkerülhetetlent. A sok játszma a kedves szavakért addig bomlasztotta amúgy sem túl ép elméjét, mígnem egykedvűen mártott bele pengéket szívekbe, vagy épp gyújtotta fel szerelme házát. Talán nem lett volna ekkora baj, ha amikor kellett volna, akkor nem bezárják, hanem mesélnek, hogy mi a jó és a rossz. Talán nem rossz idegenek példáján keresztül kellett volna látni a világot. Talán nem ikre elvesztésének a terhét kellene cipelni. De a sors néha választ magának egy szőkeséget, akinek át kell bukdácsolnia mindenen, s vagy sikerül belőle kitörni, vagy fiatalon hal meg. De olyan is van, hogy egy sorsot választ magának valaki, mint Merlana, de azt rendesen kell végigvinni. Ha most szeretne érzelmeket azonosítani, akkor tudná, hogy megharagudott Merlaná-ra. Minden ígéret és hiedelem ellenére ő is csak azt akarja tőle, mint mindenki: legyen más. S talán tényleg illene csiszolódnia igazi énjének is a mások világához és az illemhez, annyi minden fájt már, hogy félre akarta mindezt tenni.
Kedvesen bólint az asszonynak, mikor kettesben hagyja őket, majd féloldalasan néz a barátnőjére.*
- Az nem jó, amit te csinálsz. Ki lehet billenteni. Ha valamire jó volt ez a nap, akkor az, hogy ne bízd el magad. Ezt említettem a múltkoriban is talán. Jó vagy, de még nem eléggé. Te azt választottad, hogy más leszel a céljaid miatt. Én pedig azt, hogy nem vagyok hajlandó más lenni. Ha ez nem tetszik, akkor hagyjuk egymást, vagy kérj szépen és ne idomítani akarj, mint egy kutyát. Vagy... legyél okosabb.
*Beletúr a saját hajába és gondolkodóba esik.* - Huszonöt évembe telt olyannak lennem, amit most itt láttál. Nem fog két hat alatt sikerülni neked sem. De menni fog, ha a célod a fontos, nem pedig az érzelmeid.
*Ő döntött. Ha ez az út kell, akkor nem leckéztetni kell, hanem megtanulni úgy viselkedni, hogy mások maguktól hajtsák igába fejüket neki.*
- Én segíthetek neked dolgokban.
A hozzászólás írója (Nelira Dykai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.14 10:36:00
1448. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-06-14 09:18:48
Üzenet elküldve: 2024-06-14 09:18:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Arra már egy másik alkalommal rájött, hogy az egész világ arról szól, hogy szerepeket játszunk. Szerepeket játszunk a barátaink, az ellenségeink előtt, ugyanúgy, ahogy a mentoraink és a tanítványaink előtt, de még akkor is, mikor a piacon azt próbáljuk elérni, hogy a kufárok a legkedvezőbb árakat kínálják nekünk, miközben ők pont ennek az ellenkezőjére törekednek.
Ma viszont, amint teljes egészében átlátja majd a szituációt, azt is meg fogja tanulni, hogy nem kell feltétlenül azt is belekényszeríteni ezekbe a társadalom nyomása által kreált szerepekbe, aki nem akar játszani. Az már egyértelmű, hogy Nelira megdöbbentően jól képes belesimulni a jókislány szerepébe, ha arra van szükség, csak nem szereti.
A két nő válaszát hallva Merlana belevörösödik a szégyenbe, nem is tud emiatt értelmes választ adni a neki szegezett kérdésekre.*
- Nem tudom most már, hogy mit gondolok. Azt hiszem, hogy igazatok van. Meg kell találni a megfelelő helyet, időt és módot arra, hogy megbeszéljük a problémáinkat.
*Eszébe jut az is, hogy számára mennyire megalázó volt az első együttlétük Orthus-szal. Akkor is azt hitte magáról, hogy ő bárkit irányíthat. Akkor is pofára esett, és most is, mert kiderült, hogy Nelira felett sincs hatalma, de még csak simán feljebbvalónak sem érezheti magát nála, főleg ezek után.*
- Jól van. Akkor most kérlek, fejezzük be a reggelit csendben, ahogy illik. Utána lesz időtök megbeszélni mindent. *Mondja Ilartha asszony, és a következő fél órában valóban a finom ételeké a főszerep, a résztvevők mindhárman csendesen fogyaszthatják el az ízletes fogásokat. Az elf az étkezés végeztével elsőként áll fel az asztaltól.*
- Váljék kedves egészségetekre! Engedelmetekkel én most egy kis időre magatokra hagylak titeket. *Azzal távozik a teremből, és ahogy korábban ígérte, a lányokat kettesben hagyva szán nekik időt arra, hogy megvitathassák a gondjaikat, már ha képesek felnőttek módjára kezelni a helyzetet.
Merlana szinte nem is mer Nelira szemeibe nézni, csak az előtte üresen figyelő tányér közepét bámulja.*
- Rájöttél, igaz? Arra, hogy mi volt a tervem. Jó ötletnek tűnt. Viccesen akartalak rávezetni arra, hogy nem jó, amit csinálsz. *Kezdi meg végül komoran azt a bizonyos beszélgetést.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Arra már egy másik alkalommal rájött, hogy az egész világ arról szól, hogy szerepeket játszunk. Szerepeket játszunk a barátaink, az ellenségeink előtt, ugyanúgy, ahogy a mentoraink és a tanítványaink előtt, de még akkor is, mikor a piacon azt próbáljuk elérni, hogy a kufárok a legkedvezőbb árakat kínálják nekünk, miközben ők pont ennek az ellenkezőjére törekednek.
Ma viszont, amint teljes egészében átlátja majd a szituációt, azt is meg fogja tanulni, hogy nem kell feltétlenül azt is belekényszeríteni ezekbe a társadalom nyomása által kreált szerepekbe, aki nem akar játszani. Az már egyértelmű, hogy Nelira megdöbbentően jól képes belesimulni a jókislány szerepébe, ha arra van szükség, csak nem szereti.
A két nő válaszát hallva Merlana belevörösödik a szégyenbe, nem is tud emiatt értelmes választ adni a neki szegezett kérdésekre.*
- Nem tudom most már, hogy mit gondolok. Azt hiszem, hogy igazatok van. Meg kell találni a megfelelő helyet, időt és módot arra, hogy megbeszéljük a problémáinkat.
*Eszébe jut az is, hogy számára mennyire megalázó volt az első együttlétük Orthus-szal. Akkor is azt hitte magáról, hogy ő bárkit irányíthat. Akkor is pofára esett, és most is, mert kiderült, hogy Nelira felett sincs hatalma, de még csak simán feljebbvalónak sem érezheti magát nála, főleg ezek után.*
- Jól van. Akkor most kérlek, fejezzük be a reggelit csendben, ahogy illik. Utána lesz időtök megbeszélni mindent. *Mondja Ilartha asszony, és a következő fél órában valóban a finom ételeké a főszerep, a résztvevők mindhárman csendesen fogyaszthatják el az ízletes fogásokat. Az elf az étkezés végeztével elsőként áll fel az asztaltól.*
- Váljék kedves egészségetekre! Engedelmetekkel én most egy kis időre magatokra hagylak titeket. *Azzal távozik a teremből, és ahogy korábban ígérte, a lányokat kettesben hagyva szán nekik időt arra, hogy megvitathassák a gondjaikat, már ha képesek felnőttek módjára kezelni a helyzetet.
Merlana szinte nem is mer Nelira szemeibe nézni, csak az előtte üresen figyelő tányér közepét bámulja.*
- Rájöttél, igaz? Arra, hogy mi volt a tervem. Jó ötletnek tűnt. Viccesen akartalak rávezetni arra, hogy nem jó, amit csinálsz. *Kezdi meg végül komoran azt a bizonyos beszélgetést.*
1447. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-06-13 11:53:05
Üzenet elküldve: 2024-06-13 11:53:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Ha létezik jó időpont a tanulásra, az pontosan most van, ha Merlaná-t nézzük. Amikor valaki belül szét készül esni apró pici darabokra, akkor van a legnagyobb szükség az erőre. Akkor ér bármit a lecke, hiszen az életben túl sok a megpróbáltatás, Nelira pedig egy közülük most. Persze ő akármeddig tudná folytatni a rombolást, de nem fogja teljesen megingatni a barátnőjét. Ha rossz véget látna benne, befejezné. Mert szereti annyira, hogy ez csak egy leckéztetés legyen, ne pedig romba döntsön mindent körötte. Itt és most azt is megtanulhatja, hogy Neli nem légből kapott szavakat dobál, s bár néha elég butácskának hat, igazából nem az.
Az asszonyság olyasmi választ ad, ami arra enged következtetni, hogy jól kezelte a helyzetet. Diszkrét volt. A világ kevés csodája közül egy itt ül ebben a teremben és Nelira névre hallgat, aki képes diszkréten viselkedni.
Merlaná-t fürkészi, mikor ő is válaszadáshoz kerül, ugyan olyan egyenes tartással és finom vonásokkal marad rajta a smaragd tekintet, mikor végre szóhoz jut.*
- Biztos vagy ebben, drágám? Mely társaságba illő bele, hogy mások előtt szembesítsünk valakit, aki nekünk kedves? Az megalázó lehet a személyre nézve, bármit is követett el. Ilartha asszonnyal értek egyet, alkalmas időben gondolnám a megbeszélést. Mondjuk a reggeli végeztével, amikor újfent kettesben lehetnek a problémájukkal a delikvensek.
*Visszafordul az asztal felé, ahol már helyet is kap a következő fogás, de be kell vallania, hogy egyáltalán nem éhes és most, hogy kimondta virágnyelven a sértődöttségének okát, itt sincs kedve már maradni. Nem fog kiesni a szerepből, nagyon szívesen végigcsinálja most már, de szeretné, ha minden visszaállhatna végre a fertályórával ezelőtti világba. Ahol lehet mocskos a szája és a barátnőjével akár röhöghetne felröffenve néha azon, hogy a piactéren cseréltek ruhát, vagy éppen kivel töltötték az éjszakájukat. Kinek kellene ez az élet? A barátnője még is ezt választja, elő is állítódik a kép elméjében, hogy így talán már nem is sokáig lehetnek együtt.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Ha létezik jó időpont a tanulásra, az pontosan most van, ha Merlaná-t nézzük. Amikor valaki belül szét készül esni apró pici darabokra, akkor van a legnagyobb szükség az erőre. Akkor ér bármit a lecke, hiszen az életben túl sok a megpróbáltatás, Nelira pedig egy közülük most. Persze ő akármeddig tudná folytatni a rombolást, de nem fogja teljesen megingatni a barátnőjét. Ha rossz véget látna benne, befejezné. Mert szereti annyira, hogy ez csak egy leckéztetés legyen, ne pedig romba döntsön mindent körötte. Itt és most azt is megtanulhatja, hogy Neli nem légből kapott szavakat dobál, s bár néha elég butácskának hat, igazából nem az.
Az asszonyság olyasmi választ ad, ami arra enged következtetni, hogy jól kezelte a helyzetet. Diszkrét volt. A világ kevés csodája közül egy itt ül ebben a teremben és Nelira névre hallgat, aki képes diszkréten viselkedni.
Merlaná-t fürkészi, mikor ő is válaszadáshoz kerül, ugyan olyan egyenes tartással és finom vonásokkal marad rajta a smaragd tekintet, mikor végre szóhoz jut.*
- Biztos vagy ebben, drágám? Mely társaságba illő bele, hogy mások előtt szembesítsünk valakit, aki nekünk kedves? Az megalázó lehet a személyre nézve, bármit is követett el. Ilartha asszonnyal értek egyet, alkalmas időben gondolnám a megbeszélést. Mondjuk a reggeli végeztével, amikor újfent kettesben lehetnek a problémájukkal a delikvensek.
*Visszafordul az asztal felé, ahol már helyet is kap a következő fogás, de be kell vallania, hogy egyáltalán nem éhes és most, hogy kimondta virágnyelven a sértődöttségének okát, itt sincs kedve már maradni. Nem fog kiesni a szerepből, nagyon szívesen végigcsinálja most már, de szeretné, ha minden visszaállhatna végre a fertályórával ezelőtti világba. Ahol lehet mocskos a szája és a barátnőjével akár röhöghetne felröffenve néha azon, hogy a piactéren cseréltek ruhát, vagy éppen kivel töltötték az éjszakájukat. Kinek kellene ez az élet? A barátnője még is ezt választja, elő is állítódik a kép elméjében, hogy így talán már nem is sokáig lehetnek együtt.*
1446. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-06-12 21:43:46
Üzenet elküldve: 2024-06-12 21:43:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Mindeközben Merlana, hála a jó helyzetfelismerő készségének, egyre tisztábban kezdi látni, hogy mi folyik körülötte. Erre szokták azt mondani, hogy vadászból űzött vad lesz, vagy, hogy a nyúl viszi a puskát. Tökéletes tervnek indult, hogy az illemtanóra segítségével leckéztesse meg Nelirá-t, de most mégis úgy tűnik, hogy a saját csapdájába esett bele, és ő az, akivel a bolondját járatják.
Nelira teljességgel úgy viselkedik, mint egy igazi hercegnő, még Ilartha asszony sem talál egy apró pici hibát sem a mozdulataiban, sem a szavaiban, de még a pillantásában sem, szinte tökéletes. Merlana viszont kezd fejben szétesni, mert a dolgok nem a tervei szerint alakulnak, és ez egyre több hibát szül a viselkedésében is, ami számára még egyáltalán nem természetes, hogy illedelmes és udvarias maradjon a nap minden percében. Ilartha folyamatosan figyelmezteti is ezekre a hibákra, de a pohár akkor telik be, mikor Nelira is elkezdi kioktatni.*
- Igen, tudom. Nem is értem, miért csináltam. Sajnálom, igyekszem odafigyelni erre. Elnézést.
*Hiába húzták ki a szőnyeget a talpa alól, nem adhatja fel a szerepét. Ez is egy olyan képesség, amit el kell sajátítania úgy, ahogy Orthus is kérte tőle. Sokszor fognak a dolgok még úgy alakulni, hogy az nem fog tetszeni neki, de akkor sem adhatja fel az álcáját. Soha egyetlen pillanatra sem.
A dolgát azonban nem könnyítik meg, sőt, egyre jobban szorul a hurok a nyaka körül, ami igazából ott sincs, ugyanis Nelira kérdése hidegzuhanyként éri, amire már megrándul Merlana szája széle, és legszívesebben kirohanna a szobából, de nem teheti.*
- Nagyon jó a kérdés, Nelira drágám. A válaszom elsősorban az, hogy diszkréten. Nem szabad elhallgatni a partnered elől azt, hogy rájöttél a hazugságra, de világgá kürtölni sem helyes. A legtisztább és legilledelmesebb megoldás az, ha félrehívod és négyszemközt megbeszéled vele a problémát.
*Merlana már dühösen a szoknyájával babrál az asztal alatt, hirtelen kapja fel a fejét, mikor az ugyanolyan váratlanul rájuk telepedő csendből észreveszi, hogy valószínűleg azért nem szól senki, mert most az ő válaszára várnak.*
- Nos, én… ehm, nem tudom. Én szembesíteném vele a másikat, de Nelira, megkérdezhetem, hogy miért foglalkoztat téged ez a kérdés most ennyire? *Pontosan tudja, hogy miért, de azért még egyszer megpróbálja menteni a menthetőt, hátha mégis mindent félreért, és a szőkeség nem is tud semmiről, ami körülötte történik, csak puszta véletlen egybeesés és abból származtatott rossz következtetés vicceli meg az agyát.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Mindeközben Merlana, hála a jó helyzetfelismerő készségének, egyre tisztábban kezdi látni, hogy mi folyik körülötte. Erre szokták azt mondani, hogy vadászból űzött vad lesz, vagy, hogy a nyúl viszi a puskát. Tökéletes tervnek indult, hogy az illemtanóra segítségével leckéztesse meg Nelirá-t, de most mégis úgy tűnik, hogy a saját csapdájába esett bele, és ő az, akivel a bolondját járatják.
Nelira teljességgel úgy viselkedik, mint egy igazi hercegnő, még Ilartha asszony sem talál egy apró pici hibát sem a mozdulataiban, sem a szavaiban, de még a pillantásában sem, szinte tökéletes. Merlana viszont kezd fejben szétesni, mert a dolgok nem a tervei szerint alakulnak, és ez egyre több hibát szül a viselkedésében is, ami számára még egyáltalán nem természetes, hogy illedelmes és udvarias maradjon a nap minden percében. Ilartha folyamatosan figyelmezteti is ezekre a hibákra, de a pohár akkor telik be, mikor Nelira is elkezdi kioktatni.*
- Igen, tudom. Nem is értem, miért csináltam. Sajnálom, igyekszem odafigyelni erre. Elnézést.
*Hiába húzták ki a szőnyeget a talpa alól, nem adhatja fel a szerepét. Ez is egy olyan képesség, amit el kell sajátítania úgy, ahogy Orthus is kérte tőle. Sokszor fognak a dolgok még úgy alakulni, hogy az nem fog tetszeni neki, de akkor sem adhatja fel az álcáját. Soha egyetlen pillanatra sem.
A dolgát azonban nem könnyítik meg, sőt, egyre jobban szorul a hurok a nyaka körül, ami igazából ott sincs, ugyanis Nelira kérdése hidegzuhanyként éri, amire már megrándul Merlana szája széle, és legszívesebben kirohanna a szobából, de nem teheti.*
- Nagyon jó a kérdés, Nelira drágám. A válaszom elsősorban az, hogy diszkréten. Nem szabad elhallgatni a partnered elől azt, hogy rájöttél a hazugságra, de világgá kürtölni sem helyes. A legtisztább és legilledelmesebb megoldás az, ha félrehívod és négyszemközt megbeszéled vele a problémát.
*Merlana már dühösen a szoknyájával babrál az asztal alatt, hirtelen kapja fel a fejét, mikor az ugyanolyan váratlanul rájuk telepedő csendből észreveszi, hogy valószínűleg azért nem szól senki, mert most az ő válaszára várnak.*
- Nos, én… ehm, nem tudom. Én szembesíteném vele a másikat, de Nelira, megkérdezhetem, hogy miért foglalkoztat téged ez a kérdés most ennyire? *Pontosan tudja, hogy miért, de azért még egyszer megpróbálja menteni a menthetőt, hátha mégis mindent félreért, és a szőkeség nem is tud semmiről, ami körülötte történik, csak puszta véletlen egybeesés és abból származtatott rossz következtetés vicceli meg az agyát.*
1445. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-06-12 17:10:45
Üzenet elküldve: 2024-06-12 17:10:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Annyira szeretne amolyan Nelira módon felnevetni, hogy az idegesítően éles és hangos kacagása töltse be a teret, amitől még az ablak üvege is repedésnek indul, de nem teszi meg. Ha játszik, akkor bizony rendesen játszik. Hányszor hangzott el a szájából, hogy tud ő viselkedni, ha akar, s úgy tűnik ezt most be is bizonyíthatja. Édesebb így, hogy nem hittek neki, az meg még édesebb, hogy azt hiszi bárki is, hogy a bolondját járathatják vele. Bármeddig ellenne ebben a helyzetben, főleg, mert szinte érzi a másik feszültségét, a bőrét égeti, mintha egy kandalló mellett ülne közvetlen. A felcsattanásra meg sem rezzen, csak nyaka lesz még hosszabb attól, ahogy kihúzza magát. Mintha tényleg beleszőtte volna ruhájába azt a tűt, amit mindig emleget barátnőjének.
A büszke mosoly is elmarad, mikor megkapja a dicséretet az asszonyságtól, hiszen úrinő nem mutatja ki ezen érzelmeit, csak benne tombol, hogy magabiztosságával még megnyerőbb lehessen.
Kedve lenne a levest úgy szürcsölni, hogy mindenki azt nézze, milyen jóízűen eszik, sőt. Ha most máshol lenne, ő egyszerűen kiinná a tányérból a finom meleg
lét, aztán hátradőlve illetné szavakkal a szakács mennyei főztjét. *
- Mindig tanul az ember Merlana, a hölgy jól mondja. Nem illik bámulni. Én is sokszor estem ebbe a hibába.
*Kanalazza még egy kis ideig csendben az ételt, majd mikor elfogyott, akkor ölébe ejti a kezét, hogy ne az asztalon támaszkodjon, s amint ők is végeztek, akkor fordul finom mozdulattal az asztaltársak felé.*
- Asszonyom lenne egy kérdésem, amit szívesen kiveséznék önnel. Magam sem tudom, hogyan kell viselkedni, miközben hazugságon érem a partnerem, akivel a reggelimet költöm. Egy illemtudó kisasszony vajon szóvá teheti ezt, vagy bölcsebb, ha hallgat és más mederbe tereli a beszélgetést? Merlana kedves, a te véleményed is felettébb érdekel.
*Azért szája szegletében egy enyhe mosoly feltűnik, de még mindig szemernyit sem hasonlít arra a Neli-re, aki ezért felborítaná a székével szíve szerint az őt ugratót.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Annyira szeretne amolyan Nelira módon felnevetni, hogy az idegesítően éles és hangos kacagása töltse be a teret, amitől még az ablak üvege is repedésnek indul, de nem teszi meg. Ha játszik, akkor bizony rendesen játszik. Hányszor hangzott el a szájából, hogy tud ő viselkedni, ha akar, s úgy tűnik ezt most be is bizonyíthatja. Édesebb így, hogy nem hittek neki, az meg még édesebb, hogy azt hiszi bárki is, hogy a bolondját járathatják vele. Bármeddig ellenne ebben a helyzetben, főleg, mert szinte érzi a másik feszültségét, a bőrét égeti, mintha egy kandalló mellett ülne közvetlen. A felcsattanásra meg sem rezzen, csak nyaka lesz még hosszabb attól, ahogy kihúzza magát. Mintha tényleg beleszőtte volna ruhájába azt a tűt, amit mindig emleget barátnőjének.
A büszke mosoly is elmarad, mikor megkapja a dicséretet az asszonyságtól, hiszen úrinő nem mutatja ki ezen érzelmeit, csak benne tombol, hogy magabiztosságával még megnyerőbb lehessen.
Kedve lenne a levest úgy szürcsölni, hogy mindenki azt nézze, milyen jóízűen eszik, sőt. Ha most máshol lenne, ő egyszerűen kiinná a tányérból a finom meleg
lét, aztán hátradőlve illetné szavakkal a szakács mennyei főztjét. *
- Mindig tanul az ember Merlana, a hölgy jól mondja. Nem illik bámulni. Én is sokszor estem ebbe a hibába.
*Kanalazza még egy kis ideig csendben az ételt, majd mikor elfogyott, akkor ölébe ejti a kezét, hogy ne az asztalon támaszkodjon, s amint ők is végeztek, akkor fordul finom mozdulattal az asztaltársak felé.*
- Asszonyom lenne egy kérdésem, amit szívesen kiveséznék önnel. Magam sem tudom, hogyan kell viselkedni, miközben hazugságon érem a partnerem, akivel a reggelimet költöm. Egy illemtudó kisasszony vajon szóvá teheti ezt, vagy bölcsebb, ha hallgat és más mederbe tereli a beszélgetést? Merlana kedves, a te véleményed is felettébb érdekel.
*Azért szája szegletében egy enyhe mosoly feltűnik, de még mindig szemernyit sem hasonlít arra a Neli-re, aki ezért felborítaná a székével szíve szerint az őt ugratót.*
1444. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-06-11 21:58:17
Üzenet elküldve: 2024-06-11 21:58:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Miután Ilartha asszonyt sikerül meggyőznie arról, hogy az illemtanóra mivoltáról semmit se szóljanak Nelirá-nak, már kezdi nyeregben érezni magát. Elhiszi, hogy a kis szőke barátnője mit sem tud arról, mi is lehet ittlétük valódi indíttatása, és úgy gondolja, jó kis lecke lesz ez neki azok után, hogy sorozatosan képes volt majdnem rátörni az ajtót a Pegazusban. Merlana kevésszer szokott tévedni, ha meg kell tippelni, hogy egy-egy ember hogyan reagál bizonyos szituációkra, de ezúttal fel sem merült benne az a lehetőség, hogy a lány ennyire jól emlékszik mindarra, amit mesélt neki a tanítóiról, és ezekből az információkból ki tudja majd következtetni, hogy mi is Ilartha szerepe ebben a rögtönzött színdarabban.*
- Nelira! *Csattan fel a kurva szó hallatán, mert ha az elf ezt meghallotta, akkor lehet, hogy páros lábbal fogja kirúgni mindkettejüket a házból, az pedig maga lenne a katasztrófa. Szerencsére Ilartha vagy nem hallotta a nyomdafestéket nem tűrő megjegyzést, vagy ő is olyan jól játssza a játékot, hogy úgy tesz, mintha nem hallotta volna. Csupán megérkezik ő is az asztalhoz, helyet foglal és jó étvágyat kíván a két fős társaságának.*
- Nagyon jó. „Jó étvágyat kívánok!”. Merlana, remélem megjegyezted, mert Nelira kisasszony most nálam is szebben mondta ezt. *Mondja Ilartha, Merlana szemei pedig egy pillanatra kikerekednek. Nagyon nem tetszik neki, ami az elmúlt pár másodpercben történt. Arról volt szó, hogy ő és tanára közösen fogják Nelirá-t megtanítani viselkedni, erre az első adandó alkalommal őt oktatja ki az elf, és pont barátnője az, aki a dicséretet kapja.*
- Értettem, asszonyom. Ez esetben én is jó étvágyat kívánok mindenkinek! *Fél szemmel Nelirá-ra sandít, és nem tudja megállni, hogy ne tegyen így bizonyos időközönként, miközben az egyébként rettentően finom levest kanalazza a tányérjából. Közben igyekszik arra is figyelni, hogy a háta végig egyenes legyen, és a támlának dőlve üljön, de koránt sem tűnik olyan magabiztosnak ebben a pózban, mint Nelira.*
- Merlana, drágám! Nem illik folyamatosan a másikat figyelni evés közben, és semmikor máskor sem. Beszélgetni szabad, ha kérdésed van tedd fel, de nem bámulunk senkit, mert az illetlenség!
*A leendő színésznő egyre dühösebb lesz, de képességeinek hála ezt jól álcázza. Úgy látszik, Ilartha asszony sem ma jött le a falvédőről. Merlana előtt beleegyezett a játékba, csak nem olyan formában, ahogy a lány azt elképzelte. Ez a délelőtt valóban egy jó lecke lesz, de hogy kinek, az innentől kezdve még nyitott könyv…*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Miután Ilartha asszonyt sikerül meggyőznie arról, hogy az illemtanóra mivoltáról semmit se szóljanak Nelirá-nak, már kezdi nyeregben érezni magát. Elhiszi, hogy a kis szőke barátnője mit sem tud arról, mi is lehet ittlétük valódi indíttatása, és úgy gondolja, jó kis lecke lesz ez neki azok után, hogy sorozatosan képes volt majdnem rátörni az ajtót a Pegazusban. Merlana kevésszer szokott tévedni, ha meg kell tippelni, hogy egy-egy ember hogyan reagál bizonyos szituációkra, de ezúttal fel sem merült benne az a lehetőség, hogy a lány ennyire jól emlékszik mindarra, amit mesélt neki a tanítóiról, és ezekből az információkból ki tudja majd következtetni, hogy mi is Ilartha szerepe ebben a rögtönzött színdarabban.*
- Nelira! *Csattan fel a kurva szó hallatán, mert ha az elf ezt meghallotta, akkor lehet, hogy páros lábbal fogja kirúgni mindkettejüket a házból, az pedig maga lenne a katasztrófa. Szerencsére Ilartha vagy nem hallotta a nyomdafestéket nem tűrő megjegyzést, vagy ő is olyan jól játssza a játékot, hogy úgy tesz, mintha nem hallotta volna. Csupán megérkezik ő is az asztalhoz, helyet foglal és jó étvágyat kíván a két fős társaságának.*
- Nagyon jó. „Jó étvágyat kívánok!”. Merlana, remélem megjegyezted, mert Nelira kisasszony most nálam is szebben mondta ezt. *Mondja Ilartha, Merlana szemei pedig egy pillanatra kikerekednek. Nagyon nem tetszik neki, ami az elmúlt pár másodpercben történt. Arról volt szó, hogy ő és tanára közösen fogják Nelirá-t megtanítani viselkedni, erre az első adandó alkalommal őt oktatja ki az elf, és pont barátnője az, aki a dicséretet kapja.*
- Értettem, asszonyom. Ez esetben én is jó étvágyat kívánok mindenkinek! *Fél szemmel Nelirá-ra sandít, és nem tudja megállni, hogy ne tegyen így bizonyos időközönként, miközben az egyébként rettentően finom levest kanalazza a tányérjából. Közben igyekszik arra is figyelni, hogy a háta végig egyenes legyen, és a támlának dőlve üljön, de koránt sem tűnik olyan magabiztosnak ebben a pózban, mint Nelira.*
- Merlana, drágám! Nem illik folyamatosan a másikat figyelni evés közben, és semmikor máskor sem. Beszélgetni szabad, ha kérdésed van tedd fel, de nem bámulunk senkit, mert az illetlenség!
*A leendő színésznő egyre dühösebb lesz, de képességeinek hála ezt jól álcázza. Úgy látszik, Ilartha asszony sem ma jött le a falvédőről. Merlana előtt beleegyezett a játékba, csak nem olyan formában, ahogy a lány azt elképzelte. Ez a délelőtt valóban egy jó lecke lesz, de hogy kinek, az innentől kezdve még nyitott könyv…*
1443. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-06-11 17:58:11
Üzenet elküldve: 2024-06-11 17:58:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Mit sem ér a hiszti, a kíváncsiskodás. Makacs nő ez a Merlana, valamit forgat a fejében, csak tudná, hogy mit. Már csak egy szemforgatással kommentálja, hogy belemegy, bármi is ez, de cseppet sem tetszik neki. Leülnek az asztalhoz, de a nő képes és magára hagyja, ki tudja miért. Ezt az időt arra használja először, hogy körbenézzen. Rég volt ilyen szép helyen, az egyszer biztos, de mivel érdeklődés hiányában a flört elmaradt közte és a szőke hölgy között, így inkább belemerül a tárgyak vizslatásába, amíg nincsenek jelen. Ülve marad, mert annyira azért nem érdekli, hogy felálljon és úgy vegyen szemügyre ezt-azt. Lopni nem szokott, pedig van pár dolog, ami jól jönne, na de mégis hová tenné? Kivételesen nem halmozhat fel dolgokat, mert egy mélységit sem tudott megnyerni magának, akihez odaköltözhetne, Lil pedig még nem vitte fel magához, akárhol is lakjon. Muszáj lesz valamit kitalálnia. A nézelődés hirtelen gondolkodássá válik. Görnyedve könyököl az asztalon, miközben a homlokát a tenyerébe temeti. Csak akkor figyel fel, amikor elé kívánják dugni az első fogást, ami neki már untig elég lenne reggelire, s nem is érti hová akarnak belé gyömöszölni majd többet. Annyi baj legyen, úgysem jut mindig finom falatokhoz, majd eszik annyit, amennyi kitart három napra.
A barátnője is megérkezik az étellel együtt, s máris oktatásba kezd. Felsóhajtana, de ekkor bevillan, amit mesélt már neki. Illemtanár, énektanár, szabó... Lévén egy hangszert sem lát, na de bábukat sem, amin félig kész darabok vannak, így meglehet, hogy azért ügyeskedik ennyire az egyenes üléssel, mert az etiketthez lehet köze az ittlétüknek. Most ezért a kis közjátékért vajon tönkre tegye a játékát - na meg az életét, hogy magát adja, vagy menjen bele és tegyen eleget, mintha fogalma sem lenne semmiről? Az utóbbit választja, persze nem maradéktalanul... jót fog szórakozni közben. Nelira nem a legélesebb kés a fiókban, de azért annyira nem is tompa, hogy ne jöjjön rá, ha valaki át akarja verni. A miérteket nem érti csak.*
- Ó értem, elnézést az előzőért, azt hittem azért jöttünk ide, mert kurvára van szükség.
*Mondja ki a tőle telhető legkellemesebb hangnemben és kihúzva magát, közelebb húzódik székével az asztalhoz, s úgy ül, mint egy igazi hercegnő, akinek a szeme csillogásából pontosan tudni lehet, hogy ebből még nagy baj is lehet. *
- Jó étvágyat kívánok, hölgyeim! *Szinte megismétli, amit az imént hallott, kibővítve egy szóval. Mert teljesen illik kimondani az ilyesmit, s nem rest ezzel erre felhívni a figyelmet.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Mit sem ér a hiszti, a kíváncsiskodás. Makacs nő ez a Merlana, valamit forgat a fejében, csak tudná, hogy mit. Már csak egy szemforgatással kommentálja, hogy belemegy, bármi is ez, de cseppet sem tetszik neki. Leülnek az asztalhoz, de a nő képes és magára hagyja, ki tudja miért. Ezt az időt arra használja először, hogy körbenézzen. Rég volt ilyen szép helyen, az egyszer biztos, de mivel érdeklődés hiányában a flört elmaradt közte és a szőke hölgy között, így inkább belemerül a tárgyak vizslatásába, amíg nincsenek jelen. Ülve marad, mert annyira azért nem érdekli, hogy felálljon és úgy vegyen szemügyre ezt-azt. Lopni nem szokott, pedig van pár dolog, ami jól jönne, na de mégis hová tenné? Kivételesen nem halmozhat fel dolgokat, mert egy mélységit sem tudott megnyerni magának, akihez odaköltözhetne, Lil pedig még nem vitte fel magához, akárhol is lakjon. Muszáj lesz valamit kitalálnia. A nézelődés hirtelen gondolkodássá válik. Görnyedve könyököl az asztalon, miközben a homlokát a tenyerébe temeti. Csak akkor figyel fel, amikor elé kívánják dugni az első fogást, ami neki már untig elég lenne reggelire, s nem is érti hová akarnak belé gyömöszölni majd többet. Annyi baj legyen, úgysem jut mindig finom falatokhoz, majd eszik annyit, amennyi kitart három napra.
A barátnője is megérkezik az étellel együtt, s máris oktatásba kezd. Felsóhajtana, de ekkor bevillan, amit mesélt már neki. Illemtanár, énektanár, szabó... Lévén egy hangszert sem lát, na de bábukat sem, amin félig kész darabok vannak, így meglehet, hogy azért ügyeskedik ennyire az egyenes üléssel, mert az etiketthez lehet köze az ittlétüknek. Most ezért a kis közjátékért vajon tönkre tegye a játékát - na meg az életét, hogy magát adja, vagy menjen bele és tegyen eleget, mintha fogalma sem lenne semmiről? Az utóbbit választja, persze nem maradéktalanul... jót fog szórakozni közben. Nelira nem a legélesebb kés a fiókban, de azért annyira nem is tompa, hogy ne jöjjön rá, ha valaki át akarja verni. A miérteket nem érti csak.*
- Ó értem, elnézést az előzőért, azt hittem azért jöttünk ide, mert kurvára van szükség.
*Mondja ki a tőle telhető legkellemesebb hangnemben és kihúzva magát, közelebb húzódik székével az asztalhoz, s úgy ül, mint egy igazi hercegnő, akinek a szeme csillogásából pontosan tudni lehet, hogy ebből még nagy baj is lehet. *
- Jó étvágyat kívánok, hölgyeim! *Szinte megismétli, amit az imént hallott, kibővítve egy szóval. Mert teljesen illik kimondani az ilyesmit, s nem rest ezzel erre felhívni a figyelmet.*
1442. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-06-10 00:43:26
Üzenet elküldve: 2024-06-10 00:43:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kószálás a városban//
*Egyetlen szó, még ha szlengnek is tartják, mindent leír. Aeltariv bólint.*
- Anya azt mondta, ne mondjam így. Azt mondta lehet, valakik bántani fognak ezért. *A szót érti, még ha nem is száz százalékban tudja, hogy mi zajlik mögötte. A betűvetést se tanulta még meg, de a gólyával már nem lehet becsapni.
Újabb mély szippantás következik, és a felismerés, hogy Nelira nem fordult sarkon, amint ezt kimondta. A fiú veszi a bátorságot átölelni a nő derekát és hozzábújni. Annak ruhájába rejteni a feltörő sírást. Nem is bátorság az, ami színre lép. Sokkal inkább a megtört lélek kutat vigasz után.
Lassan felfogja, hogy az imént meghívásban volt része, amire elfelejtett válaszolni a sok szipogás közben. Ha pedig nem ijeszti el jótevőjét a hirtelen öleléssel, az megindul vele a Kalmár felé, ahonnan mindig jó illatok áradnak.*
- Eddig a pék fás kamrájában aludtam. De ő most elköltözik és bezárja a pékséget. Az új tulaj nem fogja engedni, hogy ott aludjak. *Feleli séta közben. Meg sem mondja melyik pékről van szó, pedig van jó néhány a városban. Számára viszont az az illető volt a nagybetűs pék, akitől ingyen kenyeret kapott és egy mindig száraz helyet, ha meleget nem is.*
- Neked van kedvenc péked? *kérdi kerek, kíváncsi szemekkel. Néhány kósza könny még ott csillog az arcán, de sírását elapasztotta a kedves idegen jelenléte.
Akiről előbb kérdezte meg, hogy hol vesz kenyeret, mint a nevét.*
*Egyetlen szó, még ha szlengnek is tartják, mindent leír. Aeltariv bólint.*
- Anya azt mondta, ne mondjam így. Azt mondta lehet, valakik bántani fognak ezért. *A szót érti, még ha nem is száz százalékban tudja, hogy mi zajlik mögötte. A betűvetést se tanulta még meg, de a gólyával már nem lehet becsapni.
Újabb mély szippantás következik, és a felismerés, hogy Nelira nem fordult sarkon, amint ezt kimondta. A fiú veszi a bátorságot átölelni a nő derekát és hozzábújni. Annak ruhájába rejteni a feltörő sírást. Nem is bátorság az, ami színre lép. Sokkal inkább a megtört lélek kutat vigasz után.
Lassan felfogja, hogy az imént meghívásban volt része, amire elfelejtett válaszolni a sok szipogás közben. Ha pedig nem ijeszti el jótevőjét a hirtelen öleléssel, az megindul vele a Kalmár felé, ahonnan mindig jó illatok áradnak.*
- Eddig a pék fás kamrájában aludtam. De ő most elköltözik és bezárja a pékséget. Az új tulaj nem fogja engedni, hogy ott aludjak. *Feleli séta közben. Meg sem mondja melyik pékről van szó, pedig van jó néhány a városban. Számára viszont az az illető volt a nagybetűs pék, akitől ingyen kenyeret kapott és egy mindig száraz helyet, ha meleget nem is.*
- Neked van kedvenc péked? *kérdi kerek, kíváncsi szemekkel. Néhány kósza könny még ott csillog az arcán, de sírását elapasztotta a kedves idegen jelenléte.
Akiről előbb kérdezte meg, hogy hol vesz kenyeret, mint a nevét.*
1441. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-06-09 12:00:02
Üzenet elküldve: 2024-06-09 12:00:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Márpedig Merlana nem fog beszélni. Lehet, hogy soha nem mondja el a valódi okát annak, hogy miért jöttek ide, hacsak a szőkeség nem jön rá magától, de azok után, hogy a „meredek helyszínre” való utalást szó szerint értette, talán könnyebb a bolondját járatni vele, mint azt eddig hitte. Nelira okos lány, de talán annyira mégsem. Majd most kiderül.*
- Hé, hé! Nelira drága! Hölgyek nem beszélnek ilyen csúnyán.
*Mosolyog játékosan, aztán hirtelen már Ilartha elbűvölő társaságában, majd egy a kelleténél sokkal nagyobb, de hamarosan megannyi ínycsiklandozó fogással megterített étkezőasztalnál találják magukat.
Azt nem veszi észre, hogy időközben meggondolatlanul kimondta Morthimer nevét a lány előtt. Sajnos Merlana sem tökéletes még, úgyhogy ő is hibázik, aminek később talán megissza majd a levét, de mivel nem figyelmeztetik a ballépésre, egyelőre nem tűnik fel neki.
Nelira eközben tovább értetlenkedik, és kérdezősködik.*
- Jajj már, ne kíváncsiskodj ennyit! Pontosan azért, mert rég voltál ilyen helyen, most ne kérdezősködj, csak élvezd! Lefogadom, hogy ilyen reggelit sem mostanában kaptál utoljára. Úgyhogy örülj neki, na!
*A faggatózás pedig nyafogásba torkollik, mikor Nelira meggondolatlanul elkezdi harapdálni az ajkait, csupán az nem jut eszébe, hogy a sebeket rágni valóban fájdalmas lehet.*
- Talán ne harapdáld őket! *mosolyog lágyan.* Mindjárt jövök, addig maradj csak itt nyugodtan! *Tudja, hogy étkezés közben felállni sem illik az asztaltól, de ez most létfontosságú. Eszébe jutott valami. Megy és megkeresi Ilarthá-t, hogy őszintén megbeszélje vele, miért hozta ide Nelirá-t. Egy lecke ez a lány számára, hogy megtanuljon illendően viselkedni, de Merlana szerint mindez csak akkor fog működni, ha a kis szőke barátnője nem tudja meg, hogy igazából egy illemtanórán van.*
- Nem biztos, hogy vevő vagyok az efféle játékaidra, Merlana. *Húzza a száját az elf nő a felvetésre.*
- Kérem, csak most az egyszer! Meghálálom majd valahogy, de nem bukhatok le, mert akkor nekem annyi. *Kérleli Merlana tovább tanítóját, mert azért szeretné a saját helyzetét is menteni. Pontosan tudja, hogy mekkora katasztrófa kerekedne abból, ha Nelira rájönne, hogy csak a bolondját járatja vele. Végül úgy néz ki, sikerül meggyőzni a házigazdát, mert egy bizonytalan bólintással jelzi, hogy beleegyezik a dologba.
Merlana ezt követően visszamegy az asztalhoz, leül barátnője mellé, rápillant, és végigméri őt.*
- Nelira, ömm… ez egy… nagyon szigorú hely. Nagyon finomat ehetsz, de Ilartha asszony, tudod, nagyon maradi gondolkodású és szigorú. Fontosak neki a szabályok. Kérlek, húzd közelebb a széket az asztalhoz, és a támlának dőlve ülj, ne görnyedj! Az evőeszközöket pedig a rendeltetésüknek megfelelően használd, akkor nem lesz gond! Nézd, így!
*Ő is elhelyezkedik a széken úgy, hogy háta teljesen egyenesen a támlára feküdjön. Ez lehet az a bizonyos egyenesnél is egyenesebb forma, amit még a Cagon-os estén említett. Ezt követően magához veszi az első fogást, majd az evőeszközöket is. Végszóra Ilartha is megérkezik, és az asztalfő helyén foglal helyet.*
- Akkor hát, jó étvágyat, hölgyeim! *Kívánja az elf, s ha gondolják, már neki is láthatnak a reggelinek.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.09 12:01:28
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Márpedig Merlana nem fog beszélni. Lehet, hogy soha nem mondja el a valódi okát annak, hogy miért jöttek ide, hacsak a szőkeség nem jön rá magától, de azok után, hogy a „meredek helyszínre” való utalást szó szerint értette, talán könnyebb a bolondját járatni vele, mint azt eddig hitte. Nelira okos lány, de talán annyira mégsem. Majd most kiderül.*
- Hé, hé! Nelira drága! Hölgyek nem beszélnek ilyen csúnyán.
*Mosolyog játékosan, aztán hirtelen már Ilartha elbűvölő társaságában, majd egy a kelleténél sokkal nagyobb, de hamarosan megannyi ínycsiklandozó fogással megterített étkezőasztalnál találják magukat.
Azt nem veszi észre, hogy időközben meggondolatlanul kimondta Morthimer nevét a lány előtt. Sajnos Merlana sem tökéletes még, úgyhogy ő is hibázik, aminek később talán megissza majd a levét, de mivel nem figyelmeztetik a ballépésre, egyelőre nem tűnik fel neki.
Nelira eközben tovább értetlenkedik, és kérdezősködik.*
- Jajj már, ne kíváncsiskodj ennyit! Pontosan azért, mert rég voltál ilyen helyen, most ne kérdezősködj, csak élvezd! Lefogadom, hogy ilyen reggelit sem mostanában kaptál utoljára. Úgyhogy örülj neki, na!
*A faggatózás pedig nyafogásba torkollik, mikor Nelira meggondolatlanul elkezdi harapdálni az ajkait, csupán az nem jut eszébe, hogy a sebeket rágni valóban fájdalmas lehet.*
- Talán ne harapdáld őket! *mosolyog lágyan.* Mindjárt jövök, addig maradj csak itt nyugodtan! *Tudja, hogy étkezés közben felállni sem illik az asztaltól, de ez most létfontosságú. Eszébe jutott valami. Megy és megkeresi Ilarthá-t, hogy őszintén megbeszélje vele, miért hozta ide Nelirá-t. Egy lecke ez a lány számára, hogy megtanuljon illendően viselkedni, de Merlana szerint mindez csak akkor fog működni, ha a kis szőke barátnője nem tudja meg, hogy igazából egy illemtanórán van.*
- Nem biztos, hogy vevő vagyok az efféle játékaidra, Merlana. *Húzza a száját az elf nő a felvetésre.*
- Kérem, csak most az egyszer! Meghálálom majd valahogy, de nem bukhatok le, mert akkor nekem annyi. *Kérleli Merlana tovább tanítóját, mert azért szeretné a saját helyzetét is menteni. Pontosan tudja, hogy mekkora katasztrófa kerekedne abból, ha Nelira rájönne, hogy csak a bolondját járatja vele. Végül úgy néz ki, sikerül meggyőzni a házigazdát, mert egy bizonytalan bólintással jelzi, hogy beleegyezik a dologba.
Merlana ezt követően visszamegy az asztalhoz, leül barátnője mellé, rápillant, és végigméri őt.*
- Nelira, ömm… ez egy… nagyon szigorú hely. Nagyon finomat ehetsz, de Ilartha asszony, tudod, nagyon maradi gondolkodású és szigorú. Fontosak neki a szabályok. Kérlek, húzd közelebb a széket az asztalhoz, és a támlának dőlve ülj, ne görnyedj! Az evőeszközöket pedig a rendeltetésüknek megfelelően használd, akkor nem lesz gond! Nézd, így!
*Ő is elhelyezkedik a széken úgy, hogy háta teljesen egyenesen a támlára feküdjön. Ez lehet az a bizonyos egyenesnél is egyenesebb forma, amit még a Cagon-os estén említett. Ezt követően magához veszi az első fogást, majd az evőeszközöket is. Végszóra Ilartha is megérkezik, és az asztalfő helyén foglal helyet.*
- Akkor hát, jó étvágyat, hölgyeim! *Kívánja az elf, s ha gondolják, már neki is láthatnak a reggelinek.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.09 12:01:28
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1656-1675