Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 74 (1461. - 1480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1480. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-09 14:23:51
Üzenet elküldve: 2024-08-09 14:23:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fiú, a lány és a farkas//
*Az a kis pince amit talált, nem is tűnik olyan rossz búvóhelynek. Graellel való találkozása után, úgy határozott, kényelmessé teszi a kis lakosztályát. Hatalmas munkálatokba lát, elsőképp meggyőződik arról az az ajtó, amit Deres kiszakított a helyéről, vissza kerül keretébe, még ha csak neki döntve is, de takarja el a bejáratot annyira, hogy kizárólag négykézláb lehessen bejutni mögötte, anélkül, hogy megmozdítaná. Gyenge kis karjaival, nagy nyöszörgések közepette, és sok erőlködés után sikerül ez a kis mutatvány. Még Deres is besegített ebbe amennyire csak tudott, ha más nem is de nagy szőrös fejével tolta a kidőlt ajtót, hogy az amaz a nem létező lábán újra álljon. Majd pár borostyánt igazít az ajtó elé, úgy feltüntetve mintha benőtte volna az ajtót. Leporolja kis piszkos kezeit megcsodálva keze munkáját, majd elgondolkodik.*
~Már csak találnom kell valamit amin aludhatunk. Hmmm
*Gondolja magában, majd megpaskolva Deres oldalát ezzel jelezze kövesse őt. Meg is indulnak közös útjukra, abban a reményben találnak valami fekvő alkalmatosságot. Szokásukhoz hűen, falnak lapulva, és tömegeket kerülve amennyire csak lehet mennek végig az utcákon, persze itt nincsenek se bokrok, se fák ami mögött elbújhatna, de igyekszik a legkevésbé felkelteni bárki figyelmet is. Legyen az koldus, utca gyerek vagy más épp erre járó. Mindeközben az utcák közti házak réseit kutatja mindenféle lom után. Szerencséjére egy házsor közt meghúzódó sikátorban, megpillant egy törött fa dobozt amiben törött korsótól, szakadt kötélen keresztül, minden ami egy átlagos személynek szemétnek tűnhet, ez most Cilia számára maga a kincses bánya. Körbe tekint, megbizonyosodik arról senki sincs a közelben akinek ez a kis "kincs" hiányozna. Majd csak az után siet oda a dobozhoz, belekotor és minő csoda, egy szakadt öreg pokróc és az a rövidke kötél amit már messziről látott. Megörül a kapásnak, le is emeli a nagy törött kancsót a dobozról, ami egy hangosabb koppanással éri a földet, ahogy ő lerakja.*
-Hozd.
*Mondja ki a parancs szavát Deresnek, majd a szájába nyomja a pokrócot, az számára túl nehéz. Majd magára tekeri a kötelet, és végig tekint a kancsón.*
~Ez is jó lesz valamire.
*Gondolja magában, ha más nem, ha valaki elbukik benne miközben bejönne a kis rejtekhelyére tudni fogja valaki ott járt. Fel is kapja két kezébe a nagy kancsót, aminek a közepéből egy nagyobb darabka hiányzik, biztosan senkinek sem fog hiányozni. A sikeres "vadászat" után, kancsóval a kézben, kötéllel a mellkasán, Deresnek pedig pokróccal a pofájában, indulnak vissza búvóhelyükre, sajnos a rakomány végett nehezebb a rejtőzködés, csupán abban reménykedik senki nem szúrja ki őket. Smaragd zöld szemeivel figyeli az arra járó népeket, koldusokat, és sajnos, ahogy így nézelődik összeszalad tekintete egy arra ücsörgő vörös hajú fiúval, aki csak ott ücsörög. Egy pillanatra meg is dermed ijedtében, hogy lebukott. Megrázza kicsiny fejét kizökkentve saját magát a megdermedt állapotból, és sietős léptekkel távozik a helyszínről.*
//A fiú, a lány és a farkas//
*Az a kis pince amit talált, nem is tűnik olyan rossz búvóhelynek. Graellel való találkozása után, úgy határozott, kényelmessé teszi a kis lakosztályát. Hatalmas munkálatokba lát, elsőképp meggyőződik arról az az ajtó, amit Deres kiszakított a helyéről, vissza kerül keretébe, még ha csak neki döntve is, de takarja el a bejáratot annyira, hogy kizárólag négykézláb lehessen bejutni mögötte, anélkül, hogy megmozdítaná. Gyenge kis karjaival, nagy nyöszörgések közepette, és sok erőlködés után sikerül ez a kis mutatvány. Még Deres is besegített ebbe amennyire csak tudott, ha más nem is de nagy szőrös fejével tolta a kidőlt ajtót, hogy az amaz a nem létező lábán újra álljon. Majd pár borostyánt igazít az ajtó elé, úgy feltüntetve mintha benőtte volna az ajtót. Leporolja kis piszkos kezeit megcsodálva keze munkáját, majd elgondolkodik.*
~Már csak találnom kell valamit amin aludhatunk. Hmmm
*Gondolja magában, majd megpaskolva Deres oldalát ezzel jelezze kövesse őt. Meg is indulnak közös útjukra, abban a reményben találnak valami fekvő alkalmatosságot. Szokásukhoz hűen, falnak lapulva, és tömegeket kerülve amennyire csak lehet mennek végig az utcákon, persze itt nincsenek se bokrok, se fák ami mögött elbújhatna, de igyekszik a legkevésbé felkelteni bárki figyelmet is. Legyen az koldus, utca gyerek vagy más épp erre járó. Mindeközben az utcák közti házak réseit kutatja mindenféle lom után. Szerencséjére egy házsor közt meghúzódó sikátorban, megpillant egy törött fa dobozt amiben törött korsótól, szakadt kötélen keresztül, minden ami egy átlagos személynek szemétnek tűnhet, ez most Cilia számára maga a kincses bánya. Körbe tekint, megbizonyosodik arról senki sincs a közelben akinek ez a kis "kincs" hiányozna. Majd csak az után siet oda a dobozhoz, belekotor és minő csoda, egy szakadt öreg pokróc és az a rövidke kötél amit már messziről látott. Megörül a kapásnak, le is emeli a nagy törött kancsót a dobozról, ami egy hangosabb koppanással éri a földet, ahogy ő lerakja.*
-Hozd.
*Mondja ki a parancs szavát Deresnek, majd a szájába nyomja a pokrócot, az számára túl nehéz. Majd magára tekeri a kötelet, és végig tekint a kancsón.*
~Ez is jó lesz valamire.
*Gondolja magában, ha más nem, ha valaki elbukik benne miközben bejönne a kis rejtekhelyére tudni fogja valaki ott járt. Fel is kapja két kezébe a nagy kancsót, aminek a közepéből egy nagyobb darabka hiányzik, biztosan senkinek sem fog hiányozni. A sikeres "vadászat" után, kancsóval a kézben, kötéllel a mellkasán, Deresnek pedig pokróccal a pofájában, indulnak vissza búvóhelyükre, sajnos a rakomány végett nehezebb a rejtőzködés, csupán abban reménykedik senki nem szúrja ki őket. Smaragd zöld szemeivel figyeli az arra járó népeket, koldusokat, és sajnos, ahogy így nézelődik összeszalad tekintete egy arra ücsörgő vörös hajú fiúval, aki csak ott ücsörög. Egy pillanatra meg is dermed ijedtében, hogy lebukott. Megrázza kicsiny fejét kizökkentve saját magát a megdermedt állapotból, és sietős léptekkel távozik a helyszínről.*
1479. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-09 12:56:28
Üzenet elküldve: 2024-08-09 12:56:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A fiú, a lány és a farkas//
* Rövid Artheniori kitérője nem úgy alakul, ahogy ő azt elképzelte. Ha minden a terv szerint alakult volna, akkor most két, talán három gyönyörű nő mellett feküdne mámoros állapotban. El is képzeli, ahogy azok apró szőlőszemekkel etetik őt. Ekkor tér vissza a valóságba. Nagyot sóhajt, mikor körbenéz. Hátsóját nem egy szép kurtizán meleg ágya, hanem Arthenior egy hideg és kemény köve nyomja. A polgárnegyedben van, azon belül is valami lepukkadtabb helyen.
Már egy ideje Arthenior utcáit járta, amikor pihenésként egy falnak dőlve leült. Több koldust is lát. Meglehet, sokan őt is annak néznék, de őt ezt nem érdekli. Azon gondolkozik, hogy mitévő legyen. Van még egy kis pénze. Talán benéz a Pegazusba, és berúg belőle. Tekintetét ekkor az egyik öreg koldusasszonyra szegezi, aki már egy ideje kacsintgat az irányába. Biztos benne, hogy vele együtt lehetne kevesebb pénzért is. Ezt az ötletet viszont hamar elveti, beleborzong a gondolatba is.
Kisseb töprengés után arra az elhatározásra jut, hogy inkább megtartja azt a kevés pénzét, és hazamegy a kikötőbe. Így persze kénytelen lesz újabb Artheniori kalandját is sikertelennek könyvelni, de már kezdi elfogadni. Otthon úgy is jobb dolga van.
Még nem áll fel az út széléről. Kezét két kardján pihenteti. Próbál erőt, és elszántságot gyűjteni a hazaúthoz. *
//A fiú, a lány és a farkas//
* Rövid Artheniori kitérője nem úgy alakul, ahogy ő azt elképzelte. Ha minden a terv szerint alakult volna, akkor most két, talán három gyönyörű nő mellett feküdne mámoros állapotban. El is képzeli, ahogy azok apró szőlőszemekkel etetik őt. Ekkor tér vissza a valóságba. Nagyot sóhajt, mikor körbenéz. Hátsóját nem egy szép kurtizán meleg ágya, hanem Arthenior egy hideg és kemény köve nyomja. A polgárnegyedben van, azon belül is valami lepukkadtabb helyen.
Már egy ideje Arthenior utcáit járta, amikor pihenésként egy falnak dőlve leült. Több koldust is lát. Meglehet, sokan őt is annak néznék, de őt ezt nem érdekli. Azon gondolkozik, hogy mitévő legyen. Van még egy kis pénze. Talán benéz a Pegazusba, és berúg belőle. Tekintetét ekkor az egyik öreg koldusasszonyra szegezi, aki már egy ideje kacsintgat az irányába. Biztos benne, hogy vele együtt lehetne kevesebb pénzért is. Ezt az ötletet viszont hamar elveti, beleborzong a gondolatba is.
Kisseb töprengés után arra az elhatározásra jut, hogy inkább megtartja azt a kevés pénzét, és hazamegy a kikötőbe. Így persze kénytelen lesz újabb Artheniori kalandját is sikertelennek könyvelni, de már kezdi elfogadni. Otthon úgy is jobb dolga van.
Még nem áll fel az út széléről. Kezét két kardján pihenteti. Próbál erőt, és elszántságot gyűjteni a hazaúthoz. *
1478. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-08 20:14:13
Üzenet elküldve: 2024-08-08 20:14:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új kezdet//
*Cilia egyelőre megadja a férfinak azt a bizalmat amit kibeszélt magának. Nem kezdte el őket kergetni, nem bántotta őket, tény az elején rájuk hozta a frászt, de ezt is már jócskán megfizette, a szó szoros értelmében. Mint Deres és Cilia is felfigyel arra, hogy a férfi újból a tarisznyájába nyúl, és előkotor abból újonnan néhány arany karikát. A kis vékonyka elf lányka, egyik karjával átkarolva a kutyát, megpaskolja annak oldalát ezzel jelezve kövesse őt. Így közösen óvatosan és lassan lépdelve közelítenek a férfi felé. Deres először visszakozik, fejét odanyomja a leány mellkasának, megpróbálva ezzel őt hátra lökve. Azonban a leány nem enged neki.*
-Minden rendben Deres.
*Csitítja halkan kutyáját. Majd kis vékony karjait kinyújtva a férfi felé, átveszi azt az érméket ami bőven megtelíti mindkét markát. Gyönyörű smaragd zöld szemei hol a férfi tekintetét, hol annak kezét pásztázzák. Grael láthatja ekkor kis piszkos kezét, körmei ápolatlanságát is, mintha a lány napi szinten kotort volna földet is. Persze valahogy a földben megbúvó ehető gyökereket is meg kell szerezni, ásó híján pedig marad a kis kezecskéje. Deres ez az alkalmat kihasználva, közelebb hajol a férfi kezéhez azt megszimatolva, sőt közelebb lépve odanyomja nedves orrát annak hasa tájékára, derék, láb és lábfej sem marad szimatolás nélkül. Megrázza a fejét, prüszkölve, egy pillanatra meg is morran, mintha ezzel jelentette volna ki a férfi irányába a nemtetszését. Grael nem csak az ápolatlanságot veheti észre Cilián. Az a tőr, amin még találkozásuk elején megütötte szemét, látható egy jelkép annak markolatának a tetején. Egy kör, vagy valami csillag? Majdnem, egy nap, de hét sugárral rajta. Talán mond számára valamit. Sőt a lányka nyakában egy láncot is láthat, de hogy mi lóghat azon, azt a kis koszos, zöldes ruhácska takarja. Cilia miután ott áll a férfi előtt, tenyerében az a rengeteg arany, legalább is számára, igazából tétlenül néz végig magán. Mit kezdjen vele? Se zsebe, se tarisznyája amibe rakhatná. A férfi oktató szavaira azonban okosan bólogat.*
-Igen, ezt oda adom, és elvehetem az almát. Értem.
*Mondja vissza a feladatot amit rábízott a férfi. A helyleírást pedig ismét egy elgondolkodó tekintettel hallgatja végig, így hiszi képes lesz megtalálni ezt a helyet, mintha emlékezne egy érdekes hangos házra a város szélén ami mellett elment mikor megérkezett. Valószínűleg arról beszél.*
-Főtér, Pegazus fogadó? Uhum rendben.
*Bólint ismét egyet, látni rajta fejében csak úgy cikáznak a gondolatok, hirtelen annyi információt kapott a férfitól, de látszólag mindent megértett. Majd az arannyal a kezében, és Deressel az oldalán elkezd a kiszakadt ajtó irányába lépdelni mezítelen talpaival, tekintete néha vissza szökik a férfire. Majd amint beérnek a ház ajtajának a helyére megfordul a még egyszer, egyik kezével mellkasához szorítja az aranyat, üres kezével pedig integetni kezd a férfinak. Arcán egy aprócska kis mosollyal.*
*Cilia egyelőre megadja a férfinak azt a bizalmat amit kibeszélt magának. Nem kezdte el őket kergetni, nem bántotta őket, tény az elején rájuk hozta a frászt, de ezt is már jócskán megfizette, a szó szoros értelmében. Mint Deres és Cilia is felfigyel arra, hogy a férfi újból a tarisznyájába nyúl, és előkotor abból újonnan néhány arany karikát. A kis vékonyka elf lányka, egyik karjával átkarolva a kutyát, megpaskolja annak oldalát ezzel jelezve kövesse őt. Így közösen óvatosan és lassan lépdelve közelítenek a férfi felé. Deres először visszakozik, fejét odanyomja a leány mellkasának, megpróbálva ezzel őt hátra lökve. Azonban a leány nem enged neki.*
-Minden rendben Deres.
*Csitítja halkan kutyáját. Majd kis vékony karjait kinyújtva a férfi felé, átveszi azt az érméket ami bőven megtelíti mindkét markát. Gyönyörű smaragd zöld szemei hol a férfi tekintetét, hol annak kezét pásztázzák. Grael láthatja ekkor kis piszkos kezét, körmei ápolatlanságát is, mintha a lány napi szinten kotort volna földet is. Persze valahogy a földben megbúvó ehető gyökereket is meg kell szerezni, ásó híján pedig marad a kis kezecskéje. Deres ez az alkalmat kihasználva, közelebb hajol a férfi kezéhez azt megszimatolva, sőt közelebb lépve odanyomja nedves orrát annak hasa tájékára, derék, láb és lábfej sem marad szimatolás nélkül. Megrázza a fejét, prüszkölve, egy pillanatra meg is morran, mintha ezzel jelentette volna ki a férfi irányába a nemtetszését. Grael nem csak az ápolatlanságot veheti észre Cilián. Az a tőr, amin még találkozásuk elején megütötte szemét, látható egy jelkép annak markolatának a tetején. Egy kör, vagy valami csillag? Majdnem, egy nap, de hét sugárral rajta. Talán mond számára valamit. Sőt a lányka nyakában egy láncot is láthat, de hogy mi lóghat azon, azt a kis koszos, zöldes ruhácska takarja. Cilia miután ott áll a férfi előtt, tenyerében az a rengeteg arany, legalább is számára, igazából tétlenül néz végig magán. Mit kezdjen vele? Se zsebe, se tarisznyája amibe rakhatná. A férfi oktató szavaira azonban okosan bólogat.*
-Igen, ezt oda adom, és elvehetem az almát. Értem.
*Mondja vissza a feladatot amit rábízott a férfi. A helyleírást pedig ismét egy elgondolkodó tekintettel hallgatja végig, így hiszi képes lesz megtalálni ezt a helyet, mintha emlékezne egy érdekes hangos házra a város szélén ami mellett elment mikor megérkezett. Valószínűleg arról beszél.*
-Főtér, Pegazus fogadó? Uhum rendben.
*Bólint ismét egyet, látni rajta fejében csak úgy cikáznak a gondolatok, hirtelen annyi információt kapott a férfitól, de látszólag mindent megértett. Majd az arannyal a kezében, és Deressel az oldalán elkezd a kiszakadt ajtó irányába lépdelni mezítelen talpaival, tekintete néha vissza szökik a férfire. Majd amint beérnek a ház ajtajának a helyére megfordul a még egyszer, egyik kezével mellkasához szorítja az aranyat, üres kezével pedig integetni kezd a férfinak. Arcán egy aprócska kis mosollyal.*
1477. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-08 19:23:03
Üzenet elküldve: 2024-08-08 19:23:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új kezdet//
*Reméli, hogy sikerül kivágnia magát abból az ellentmondásból, amibe saját magát keverte bele azáltal, hogy egyszerre akarja a jót és a rosszat is megtanítani a lánynak. Bár, jobban belegondolva talán pont ez a helyes út, mert így sokkalta könnyebb lesz megszereznie a bizalmát, ha azt is elmagyarázza szerencsétlen párának, mit kell tennie ahhoz, hogy ne bántsák, ne utálják, ne haragudjanak rá, de mégis szerezhessen magának élelmet.*
- Igen, neked *erősíti meg, amit mondott, majd igyekszik tovább lopni a távolságot közöttük, ami egész jól sikerül. Persze, mikor meghallja a kutya morgását, rögtön megáll, és nem közeledik tovább.
Kicsit ugyan meglepődik, hogy szegény lány a saját nevét sem tudja, de egy pillanattal később már azt furcsállja, hogy miért lepődött meg. Hisz még arról sincs fogalma a másiknak, hogy mik azok a szülők, akik általában a nevet adják, hát honnan is tudhatná, hogy mi az övé? *
- Értem. *Megint csak nem tud erre mit mondani, eddig még elképzelni sem tudott ilyesmit, nem volt még dolga árva kölykökkel, úgyhogy felettébb elveszettnek érzi most magát ő is.
Jobb híján ismét a zsebében kezd kutatni, hogy ezúttal egy marék marékkal kotorjon elő azokból a csillogó aranypénzekből. Egészen pontosan 17 arany kerül a kezébe. Markát kinyújtja Cilia Miritar felé tartva, és várja, hogy a lány közelebb lépjen, és a tenyerét tartsa értük.
*
- Fogd ezeket! Egy pár napig ezért kapsz majd némi élelmet. Úgy van, ahogy mondtad. Ha ezeket használod, mikor elveszel valamit, akkor nem fognak haragudni rád, sem bántani, sem kergetni. Sőt, örülni fognak. Ha egy mód van rá, egyelőre ne vegyél el úgy semmit sehonnan, hogy nem adsz érte ebből! Persze, ha megengedik, hogy elvedd, az más.
*Erősen a lelkére köti mindezt a lánynak, mert így talán megvédheti a városőrök mocskos kezétől. Azok a férgek még egy ilyen kislányt is képesek lennének megkínozni lopásért, akinek csupán annyi a bűne, hogy éhes volt.*
- Most eredj, de vigyázz magadra! Illetve… *Deresre pillant.* … vigyázzatok magatokra! Ha szükséged van rám, akkor keresd meg a város főterét! Bárki meg fogja tudni mondani neked, hogy hol van. Ott találni fogsz egy helyet, Pegazus fogadónak hívják. Sokan ismerik, tehát azt is megkérdezheted, melyik az, de fel fogod ismerni arról, hogy ott éjszaka is mindig világítanak a fények, bent pedig hangosak az emberek, és esznek, isznak. Ott minden este meg fogsz találni engem is. *Merthogy ő is állandóan ott szokott tanyázni, és jobb híján vedelni a sört. Mi mást csinálna bármelyik férfi sötétedésig vagy épp sötétedés után?*
*Reméli, hogy sikerül kivágnia magát abból az ellentmondásból, amibe saját magát keverte bele azáltal, hogy egyszerre akarja a jót és a rosszat is megtanítani a lánynak. Bár, jobban belegondolva talán pont ez a helyes út, mert így sokkalta könnyebb lesz megszereznie a bizalmát, ha azt is elmagyarázza szerencsétlen párának, mit kell tennie ahhoz, hogy ne bántsák, ne utálják, ne haragudjanak rá, de mégis szerezhessen magának élelmet.*
- Igen, neked *erősíti meg, amit mondott, majd igyekszik tovább lopni a távolságot közöttük, ami egész jól sikerül. Persze, mikor meghallja a kutya morgását, rögtön megáll, és nem közeledik tovább.
Kicsit ugyan meglepődik, hogy szegény lány a saját nevét sem tudja, de egy pillanattal később már azt furcsállja, hogy miért lepődött meg. Hisz még arról sincs fogalma a másiknak, hogy mik azok a szülők, akik általában a nevet adják, hát honnan is tudhatná, hogy mi az övé? *
- Értem. *Megint csak nem tud erre mit mondani, eddig még elképzelni sem tudott ilyesmit, nem volt még dolga árva kölykökkel, úgyhogy felettébb elveszettnek érzi most magát ő is.
Jobb híján ismét a zsebében kezd kutatni, hogy ezúttal egy marék marékkal kotorjon elő azokból a csillogó aranypénzekből. Egészen pontosan 17 arany kerül a kezébe. Markát kinyújtja Cilia Miritar felé tartva, és várja, hogy a lány közelebb lépjen, és a tenyerét tartsa értük.
*- Fogd ezeket! Egy pár napig ezért kapsz majd némi élelmet. Úgy van, ahogy mondtad. Ha ezeket használod, mikor elveszel valamit, akkor nem fognak haragudni rád, sem bántani, sem kergetni. Sőt, örülni fognak. Ha egy mód van rá, egyelőre ne vegyél el úgy semmit sehonnan, hogy nem adsz érte ebből! Persze, ha megengedik, hogy elvedd, az más.
*Erősen a lelkére köti mindezt a lánynak, mert így talán megvédheti a városőrök mocskos kezétől. Azok a férgek még egy ilyen kislányt is képesek lennének megkínozni lopásért, akinek csupán annyi a bűne, hogy éhes volt.*
- Most eredj, de vigyázz magadra! Illetve… *Deresre pillant.* … vigyázzatok magatokra! Ha szükséged van rám, akkor keresd meg a város főterét! Bárki meg fogja tudni mondani neked, hogy hol van. Ott találni fogsz egy helyet, Pegazus fogadónak hívják. Sokan ismerik, tehát azt is megkérdezheted, melyik az, de fel fogod ismerni arról, hogy ott éjszaka is mindig világítanak a fények, bent pedig hangosak az emberek, és esznek, isznak. Ott minden este meg fogsz találni engem is. *Merthogy ő is állandóan ott szokott tanyázni, és jobb híján vedelni a sört. Mi mást csinálna bármelyik férfi sötétedésig vagy épp sötétedés után?*
1476. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-08 18:59:19
Üzenet elküldve: 2024-08-08 18:59:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új kezdet//
*Látta volna őt még fénykorában. Úgy kellett régebben rászólni, hogy zárja össze azt a kis cserfes, folyton kérdező kis ajkakat. De mostanság, Deresen kívül, nem igazán hallgatja meg őt. A felé pöckölt aranyérmére, Deres oda kapja tekintetét, ahogy az érme csilingelve a földre ér, majd párat pattanva a megáll előttük a földön. Megszimatolja, és amint meggyőződik róla, hogy semmi veszélyt nem jelent rájuk nézve ez a csúnya, gonosz, és leginkább rossz illatú érme, felveszi ismét ülő pozícióját és vizslatja a férfit. Cilia, szintúgy érdeklődően tekint az érmére, lehajol felvenni az érmét, elteríti apró kis tenyerében. A felismerés kiül az arcára. Hát ezek azok az érdekes kis sárga karikák, ezért voltak annyira mérgesek rá, hogyha elemelte a favágók tarisznyáját, mert ezek a kis érmék voltak benne. Grael nem is sejti, mennyi ilyen kis apró érme van az erdei odújuk egyik sarkában. Cilia mindig is azt hitte ezek haszontalan dolgok, főleg miután megpróbált az egyikre ráharapni.*
-Adni nekem? *Szólal fel csodálkozva* -Persze fogom, és akkor már nem lesznek haragosak, ugye?
*Kérdez rá a biztonság kedvéért. Volt már alkalma egy fejkoppintásban, szerencsére ennyiben megúszta, bár az sem egy kellemes emlék számára. Majd a férfi magyarázatán elgondolkodik, de nem látja benne a logikát, szóval haragosak ha látják, de ha nem akkor nem lesznek haragosak. Ha meg ad nekik ilyen kis sárga karikát akkor pedig elveheti baj nélkül. De akkor miért vegyen el néha, anélkül? A nagy gondolkodás szinte látszik kis kócos buksiján, ahogy forognak azok a bizonyos fogaskerekek. Deres továbbra is erősen vizslatja a férfit, a lassú lépéseket engedi, egészen pontosan három lépésig. Majd amikor úgy érez ez a távolság megfelelő ismét egy hangosabb morgással jelzi, annyi elég. Cilia a morgásra felfigyel, megszakítva ezzel gondolat menetét, egy pillanatra ki is ül a riadtság a tekintetére. A kérdés megüti a fülét, a riadalom köddé válik, arcán pedig az értetlenség ül ki, nem azért mert nem érti a kérdést. Mert fogalma sincs róla mi rá a helyes válasz. Fajankó, fattyú, semmirekellő, koszos, a sok érdekes szó amit már hallott azoktól akik meglátták, és haragjukban ilyen szavakkal címezték fel őt. Kevésről tudja mit is jelentenek. De egyikről sem hinné ez lenne a neve.*
-Nem tudom.
*Rázza meg fejét végül, nem szeretné kimondani azokat amiket már hallott, nincs jó emlékek velük kapcsolatban.*
*Látta volna őt még fénykorában. Úgy kellett régebben rászólni, hogy zárja össze azt a kis cserfes, folyton kérdező kis ajkakat. De mostanság, Deresen kívül, nem igazán hallgatja meg őt. A felé pöckölt aranyérmére, Deres oda kapja tekintetét, ahogy az érme csilingelve a földre ér, majd párat pattanva a megáll előttük a földön. Megszimatolja, és amint meggyőződik róla, hogy semmi veszélyt nem jelent rájuk nézve ez a csúnya, gonosz, és leginkább rossz illatú érme, felveszi ismét ülő pozícióját és vizslatja a férfit. Cilia, szintúgy érdeklődően tekint az érmére, lehajol felvenni az érmét, elteríti apró kis tenyerében. A felismerés kiül az arcára. Hát ezek azok az érdekes kis sárga karikák, ezért voltak annyira mérgesek rá, hogyha elemelte a favágók tarisznyáját, mert ezek a kis érmék voltak benne. Grael nem is sejti, mennyi ilyen kis apró érme van az erdei odújuk egyik sarkában. Cilia mindig is azt hitte ezek haszontalan dolgok, főleg miután megpróbált az egyikre ráharapni.*
-Adni nekem? *Szólal fel csodálkozva* -Persze fogom, és akkor már nem lesznek haragosak, ugye?
*Kérdez rá a biztonság kedvéért. Volt már alkalma egy fejkoppintásban, szerencsére ennyiben megúszta, bár az sem egy kellemes emlék számára. Majd a férfi magyarázatán elgondolkodik, de nem látja benne a logikát, szóval haragosak ha látják, de ha nem akkor nem lesznek haragosak. Ha meg ad nekik ilyen kis sárga karikát akkor pedig elveheti baj nélkül. De akkor miért vegyen el néha, anélkül? A nagy gondolkodás szinte látszik kis kócos buksiján, ahogy forognak azok a bizonyos fogaskerekek. Deres továbbra is erősen vizslatja a férfit, a lassú lépéseket engedi, egészen pontosan három lépésig. Majd amikor úgy érez ez a távolság megfelelő ismét egy hangosabb morgással jelzi, annyi elég. Cilia a morgásra felfigyel, megszakítva ezzel gondolat menetét, egy pillanatra ki is ül a riadtság a tekintetére. A kérdés megüti a fülét, a riadalom köddé válik, arcán pedig az értetlenség ül ki, nem azért mert nem érti a kérdést. Mert fogalma sincs róla mi rá a helyes válasz. Fajankó, fattyú, semmirekellő, koszos, a sok érdekes szó amit már hallott azoktól akik meglátták, és haragjukban ilyen szavakkal címezték fel őt. Kevésről tudja mit is jelentenek. De egyikről sem hinné ez lenne a neve.*
-Nem tudom.
*Rázza meg fejét végül, nem szeretné kimondani azokat amiket már hallott, nincs jó emlékek velük kapcsolatban.*
1475. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-08 18:18:20
Üzenet elküldve: 2024-08-08 18:18:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új kezdet//
*Megered az a kicsi nyelv, mely úgy tűnik, egy igazán kíváncsi teremtéshez tartozik, csak eddig nem mert senkitől kérdezni. Grael már-már majdnem pozitív érzelmeket érez ezzel kapcsolatban, de azért a szíve keményebb kőből van annál, hogy egy kedves kis kölyök meglágyítsa.
A butácska kérdésekre még halványan el is mosolyodik, mielőtt válaszolna. Milyen édes is a tudatlanság.*
- Azért, mert igazából pont azt akarják, hogy neked kelljen, és elvidd tőlük, de csak úgy, ha adsz érte valamit cserébe. Jellemzően ilyeneket. *Előkotor a zsebéből 1 darab fényesen csillogó aranyérmét, és hüvelykujjával Cilia Miritar irányába pöcköli.*
- Van még nálam jó pár ilyen, ha megígéred nekem, hogy használod, és nem veszel el csak úgy az árusok pultjairól semmit, akkor adok még neked belőle.
*Merthogy nem szeretné, ha gyorsan híre kelne a város legújabb tolvajának. Ha lépten-nyomon felismerik, mert idő előtt túl sokszor buktatja le magát, akkor ő már soha többé nem fogja tudni kihasználni a képességeit.
A szülő témával látszólag nem jutnak előrébb, Grael nem is próbálkozik tovább, hogy ennek a lényegét megértesse a lánnyal.*
- Neked csak Deres van, értem *hagyja ennyiben a dolgot, aztán rátér a lényegre. Pontosan tudta, hogy a kicsi bekapja a csalit, és ha neki és állatának járó ételt emleget, akkor mindjárt felkelti a kíváncsiságát. Csak azzal nem számolt, hogy ez az erdőből idetévedt elfecske olyan okos, hogy a korábban a helyes cselekedetről elhangzottak miatt megkérdőjelezi az elvárásait.*
- Nos, nem mindig. Azért nem mindig, mert akkor nem fognak szeretni téged, ahogy tapasztaltad. Ha mindezt ügyesen csinálod, és csak néha, feltűnés nélkül veszel el dolgokat úgy, hogy nem adsz cserébe semmit, abból nem lesz baj. Érted? *Közben ismét megkísérel közelebb lépni párat a lányhoz, ezúttal szóval tartva őt, hogy ne féljen. Deres ettől függetlenül még mindig résen lehet.*
- A nevem Grael. Téged hogy hívnak? *kérdezi a megfontolt, óvatos lépések közben.*
*Megered az a kicsi nyelv, mely úgy tűnik, egy igazán kíváncsi teremtéshez tartozik, csak eddig nem mert senkitől kérdezni. Grael már-már majdnem pozitív érzelmeket érez ezzel kapcsolatban, de azért a szíve keményebb kőből van annál, hogy egy kedves kis kölyök meglágyítsa.
A butácska kérdésekre még halványan el is mosolyodik, mielőtt válaszolna. Milyen édes is a tudatlanság.*
- Azért, mert igazából pont azt akarják, hogy neked kelljen, és elvidd tőlük, de csak úgy, ha adsz érte valamit cserébe. Jellemzően ilyeneket. *Előkotor a zsebéből 1 darab fényesen csillogó aranyérmét, és hüvelykujjával Cilia Miritar irányába pöcköli.
*- Van még nálam jó pár ilyen, ha megígéred nekem, hogy használod, és nem veszel el csak úgy az árusok pultjairól semmit, akkor adok még neked belőle.
*Merthogy nem szeretné, ha gyorsan híre kelne a város legújabb tolvajának. Ha lépten-nyomon felismerik, mert idő előtt túl sokszor buktatja le magát, akkor ő már soha többé nem fogja tudni kihasználni a képességeit.
A szülő témával látszólag nem jutnak előrébb, Grael nem is próbálkozik tovább, hogy ennek a lényegét megértesse a lánnyal.*
- Neked csak Deres van, értem *hagyja ennyiben a dolgot, aztán rátér a lényegre. Pontosan tudta, hogy a kicsi bekapja a csalit, és ha neki és állatának járó ételt emleget, akkor mindjárt felkelti a kíváncsiságát. Csak azzal nem számolt, hogy ez az erdőből idetévedt elfecske olyan okos, hogy a korábban a helyes cselekedetről elhangzottak miatt megkérdőjelezi az elvárásait.*
- Nos, nem mindig. Azért nem mindig, mert akkor nem fognak szeretni téged, ahogy tapasztaltad. Ha mindezt ügyesen csinálod, és csak néha, feltűnés nélkül veszel el dolgokat úgy, hogy nem adsz cserébe semmit, abból nem lesz baj. Érted? *Közben ismét megkísérel közelebb lépni párat a lányhoz, ezúttal szóval tartva őt, hogy ne féljen. Deres ettől függetlenül még mindig résen lehet.*
- A nevem Grael. Téged hogy hívnak? *kérdezi a megfontolt, óvatos lépések közben.*
1474. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-07 21:24:09
Üzenet elküldve: 2024-08-07 21:24:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új kezdet//
*Hát még milyen abszurd. Amit eddig látott az itteni életből számára felfoghatatlan. Kavicsokban élni, mindenféle illatozó ruhákat hordani, rejtőszínek nélkül. Fogalma sincs, hogy élték túl egészen idáig. De most nem is igazán ezen gondolkodik. A város neve továbbra is cseng elméje legmélyén, de egyszerűen nem akaródzik neki beugrani, honnan és mi végett. De ismerős. Főleg, ahogy a férfi beleegyezően elismétli. A férfi szavaira meglehetősen jól figyel, sőt kíváncsi ez látszódik is rajta.*
-De akkor. *Tart egy pici szünetet* -Miért teszik így ki? Miért nem rejtik odúkba mint a mókusok, hogyha azt akarják ne vegyél el?
*Teszi fel kérdését, zavarodottan. Nem beszédében van a hiba, inkább csak a logikát próbálja keresni a kereskedők viselkedésében. Hiszen miféle őrület az, hogy valaki kirakja értékét a világ szeme láttára, és még utána bosszankodik is ha valaki elvesz onnan valamit.*
-Anya? Apa?
*Tágulnak ki szemei a szó hallatán, nem esik le neki a tantusz egyáltalán. Ártatlan kis hangjából még furcsán is hangozhat a férfi számára. Majd ismét szóra nyitja a száját. Oly halkan beszél a férfinak jól kell figyelnie a leányra.*
-Nekem csak Deres van. Ő vigyázz rám, én pedig rá.
*Néz rá kutyájára büszkén, sosem értette igazán a kettőjük kapcsolatát, de mióta kinyitotta szemét az erdőben, már nagyon rég, és meglátta a mellette fekvő kutyát, egyszerűen érezte, az életét is rábízhatná.*
-Nekünk?
*Csillan fel szeme boldogan az ajánlat hallatán, majd, ahogy jött, el is iszkol egy aggodalommal telibb tekintetre.*
-De akkor én mit adok azoknak akiktől elveszek? Azt mondtad nem vehetek el csak úgy.
*Válaszolja a férfinak. Lehet, hogy nem érti a dolgokat, de figyelni, roppant jól figyel.*
*Hát még milyen abszurd. Amit eddig látott az itteni életből számára felfoghatatlan. Kavicsokban élni, mindenféle illatozó ruhákat hordani, rejtőszínek nélkül. Fogalma sincs, hogy élték túl egészen idáig. De most nem is igazán ezen gondolkodik. A város neve továbbra is cseng elméje legmélyén, de egyszerűen nem akaródzik neki beugrani, honnan és mi végett. De ismerős. Főleg, ahogy a férfi beleegyezően elismétli. A férfi szavaira meglehetősen jól figyel, sőt kíváncsi ez látszódik is rajta.*
-De akkor. *Tart egy pici szünetet* -Miért teszik így ki? Miért nem rejtik odúkba mint a mókusok, hogyha azt akarják ne vegyél el?
*Teszi fel kérdését, zavarodottan. Nem beszédében van a hiba, inkább csak a logikát próbálja keresni a kereskedők viselkedésében. Hiszen miféle őrület az, hogy valaki kirakja értékét a világ szeme láttára, és még utána bosszankodik is ha valaki elvesz onnan valamit.*
-Anya? Apa?
*Tágulnak ki szemei a szó hallatán, nem esik le neki a tantusz egyáltalán. Ártatlan kis hangjából még furcsán is hangozhat a férfi számára. Majd ismét szóra nyitja a száját. Oly halkan beszél a férfinak jól kell figyelnie a leányra.*
-Nekem csak Deres van. Ő vigyázz rám, én pedig rá.
*Néz rá kutyájára büszkén, sosem értette igazán a kettőjük kapcsolatát, de mióta kinyitotta szemét az erdőben, már nagyon rég, és meglátta a mellette fekvő kutyát, egyszerűen érezte, az életét is rábízhatná.*
-Nekünk?
*Csillan fel szeme boldogan az ajánlat hallatán, majd, ahogy jött, el is iszkol egy aggodalommal telibb tekintetre.*
-De akkor én mit adok azoknak akiktől elveszek? Azt mondtad nem vehetek el csak úgy.
*Válaszolja a férfinak. Lehet, hogy nem érti a dolgokat, de figyelni, roppant jól figyel.*
1473. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-07 21:04:55
Üzenet elküldve: 2024-08-07 21:04:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új kezdet//
*Abszurd az egész. Csak fel akarta kavarni unalmas napjainak állóvizét egy spontán kalanddal, erre most itt áll a semmi közepén farkasszemet nézve egy nagyra nőtt kutyával és egy kislánnyal, aki alig tudja a város nevét kibetűzni. A sors néha furcsa játékot űz az emberrel, de mégis úgy érzi, hogy mindez nem hiábavaló erőfeszítés. A páros képessége a tolvajlás terén vitathatatlan, még ha a diszkréciót illetően van is hová fejlődniük. Sa'Tereth pedig azt tanítja, hogy mások képességeit kihasználni egy közös cél érdekében nem bűn, sőt, követendő példa. Most már azt is tudja, hogy mi lehet az, amivel a legkönnyebben lekenyerezheti a kis vadócot. Étellel.*
- Igen, Arthenior *ismétli el neki még egyszer a város nevét. Közben azt is megtudja, hogy a lány nem a városban bujkált ez idáig, hanem az erdőben. Továbbra is kérdés viszont, hogy mit keresett ott. Civilizált társadalomból menekült oda, vagy soha nem merészkedett a város közelébe? Egyelőre azonban nem ez a talány az, amire a legfontosabb kideríteni a választ.*
- Az erdőből, értem. Szóval éhesek voltatok, ezt megértem. Nos, nálunk ez úgy szokás, hogy az ételért cserébe mi is adunk valamit. Csak úgy elvenni nem szabad. *Ritka idiótának érzi magát, ahogy gyerekek által érthető nyelvre próbálja lefordítani, hogy lopni bűn, miközben észrevétlenül megpróbálja a saját érdekét is belecsempészni a mondandójába, történetesen azt, hogy ételért cserébe megtegyen neki dolgokat a lány.*
- A szülők… *Megakad. Gőze sincs, ezt hogy magyarázza el valakinek, akinek feltehetően halvány fogalma sincs a jelentéséről.*
- Anya és apa. Egy férfi és egy nő, akik… akik veled vannak, mióta élsz. Vannak ilyenjeid? *Ezzel nem hazudik, mert akinek nincsenek szülei, azok nincsenek is a gyermekkel. Egyelőre tökéletes párhuzam lesz ez a szó valódi jelentésével.*
- Szóval, megegyezhetünk. Hozok nektek még ételt, ha megtanítod Deresnek, hogy tőlem nem kell tartania, és neked sem. Az ételért cserébe annyit kérek, hogy csinálj máskor is olyat, amit a kolbásszal és az almával csináltatok, csak én mondom meg, hogy mit kell elhozni. Mit szólsz hozzá?
*Ha tudná, hogy szerencsétlen azt sem tudja, mit jelent a lopás, akkor még bátrabb lenne a kijelentésekkel, de így is eléggé biztos benne, hogy az orránál fogva tudja vezetni a kislányt. Végül is, nem tesz ezzel semmi rosszat. Ételt ajánl munkáért cserébe.*
A hozzászólás írója (Graelmhor Moreeth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.07 21:07:01
*Abszurd az egész. Csak fel akarta kavarni unalmas napjainak állóvizét egy spontán kalanddal, erre most itt áll a semmi közepén farkasszemet nézve egy nagyra nőtt kutyával és egy kislánnyal, aki alig tudja a város nevét kibetűzni. A sors néha furcsa játékot űz az emberrel, de mégis úgy érzi, hogy mindez nem hiábavaló erőfeszítés. A páros képessége a tolvajlás terén vitathatatlan, még ha a diszkréciót illetően van is hová fejlődniük. Sa'Tereth pedig azt tanítja, hogy mások képességeit kihasználni egy közös cél érdekében nem bűn, sőt, követendő példa. Most már azt is tudja, hogy mi lehet az, amivel a legkönnyebben lekenyerezheti a kis vadócot. Étellel.*
- Igen, Arthenior *ismétli el neki még egyszer a város nevét. Közben azt is megtudja, hogy a lány nem a városban bujkált ez idáig, hanem az erdőben. Továbbra is kérdés viszont, hogy mit keresett ott. Civilizált társadalomból menekült oda, vagy soha nem merészkedett a város közelébe? Egyelőre azonban nem ez a talány az, amire a legfontosabb kideríteni a választ.*
- Az erdőből, értem. Szóval éhesek voltatok, ezt megértem. Nos, nálunk ez úgy szokás, hogy az ételért cserébe mi is adunk valamit. Csak úgy elvenni nem szabad. *Ritka idiótának érzi magát, ahogy gyerekek által érthető nyelvre próbálja lefordítani, hogy lopni bűn, miközben észrevétlenül megpróbálja a saját érdekét is belecsempészni a mondandójába, történetesen azt, hogy ételért cserébe megtegyen neki dolgokat a lány.*
- A szülők… *Megakad. Gőze sincs, ezt hogy magyarázza el valakinek, akinek feltehetően halvány fogalma sincs a jelentéséről.*
- Anya és apa. Egy férfi és egy nő, akik… akik veled vannak, mióta élsz. Vannak ilyenjeid? *Ezzel nem hazudik, mert akinek nincsenek szülei, azok nincsenek is a gyermekkel. Egyelőre tökéletes párhuzam lesz ez a szó valódi jelentésével.*
- Szóval, megegyezhetünk. Hozok nektek még ételt, ha megtanítod Deresnek, hogy tőlem nem kell tartania, és neked sem. Az ételért cserébe annyit kérek, hogy csinálj máskor is olyat, amit a kolbásszal és az almával csináltatok, csak én mondom meg, hogy mit kell elhozni. Mit szólsz hozzá?
*Ha tudná, hogy szerencsétlen azt sem tudja, mit jelent a lopás, akkor még bátrabb lenne a kijelentésekkel, de így is eléggé biztos benne, hogy az orránál fogva tudja vezetni a kislányt. Végül is, nem tesz ezzel semmi rosszat. Ételt ajánl munkáért cserébe.*
A hozzászólás írója (Graelmhor Moreeth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.07 21:07:01
1472. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-07 19:48:26
Üzenet elküldve: 2024-08-07 19:48:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 652
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 652
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Kérsz áfonyát?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Elég látványos, hogy ő mennyire akarja a szőkeséget és a feltétel nélküli szeretetét. Most már a házát is akarja. Na nem elvenni tőle, hanem azt, hogy megossza vele. Lakhatna nála, és akkor nem kéne tovább fizetnie azt a szobát a Kalmárban.*
- Ó, baszd meg!
*Hirtelen eszébe jut, hogy tegnap este már megint elfelejtett fizetni a fogadóban, azt pedig nem tudja, hogy Mai gálánsan megtette helyette. Ha úgy döntenek, hogy kirúgják a szobából, és közben még a falba karcolt írást is észreveszik, akkor úgy seggbe fogják őt rúgni, hogy utána hatokig nem tud majd ráülni, az biztos. Ennek szól a hirtelen felkiáltás, ami pont rosszkor jön, mert így olyan, mintha szegény Nelira megjegyzése nem tetszene neki.*
- Mármint, persze… bocsánat, nem felejtem el többet… *habogja szétszórtan. Megrázza a fejét, ami meg azért nem jó ötlet, mert így most szédül is, szóval nem csoda, hogy a végén nem sikerül elrejtenie, hogy mennyire nem tud járni a cipőiben.*
- Mert nem szabad. A ruha ezzel csinos. *Mai szavai csengenek a fülében, vagyis hát nem is azok, hanem inkább az a gyilkos tekintet jelenik meg lelki szemei előtt, amivel nézett rá, mikor megkérdezte, hogy bakanccsal felveheti-e a szép ruháját. Azóta tudja, hogy ha szoknya, fűző, akkor magassarkú is. Mondjuk valószínű, hogy a selyemharisnya is hálás lesz, ha nem mezítláb rongyol végig az utcán.
A séta hosszú, a lány csendes, a bokáját pedig csak háromszor töri ki majdnem az úton, de megérkeznek a házhoz. Legyen az bármilyen, Nori számára akkor is egy palota. A szőkeség nyitná az ajtót, de mielőtt megtenné, ezúttal ő kap vissza egy hasonlóan indulatos mondatot, mint az övé volt korábban.*
- Keresel valamit? *kérdezi nagyokat pislogva, s aztán átlépve a küszöböt már ő is a lakásban találja magát, ahol tüzetesen körbe is néz. Pislogása egészségtelenül gyorssá és rendszertelenné válik, ahogy az új ingerek érik, s talán még a szája széle is megrándul párszor, de semmi sem annak szól, hogy ne tetszene neki a hely. Kényelmesnek tűnő, hatalmas ágy, kandalló, ami a hidegben kellemesen finom meleget adhat, a kacatok meg… azok kit érdekelnek? A kis cipőcskéről sem gondolná soha, hogy Nelirá-é, vagy valakié, aki hozzá tartozik. A szemérmetlen képen is elidőzik a tekintete egy ideig. Teljesen oldalra billenti a fejét, úgy próbálja felfogni a művészet lényegét, de ez most neki nem megy.
Mikor Nelira megszólal, akkor egyenesedik ki újra, és fordul vissza hirtelen felé.*
- Aha. Nekem tetszik. Amúgy mi a neved? Rájöttem, hogy nem tudom. *Rájött, és most már nagyon kíváncsi rá, hogy mi lehet az.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Elég látványos, hogy ő mennyire akarja a szőkeséget és a feltétel nélküli szeretetét. Most már a házát is akarja. Na nem elvenni tőle, hanem azt, hogy megossza vele. Lakhatna nála, és akkor nem kéne tovább fizetnie azt a szobát a Kalmárban.*
- Ó, baszd meg!
*Hirtelen eszébe jut, hogy tegnap este már megint elfelejtett fizetni a fogadóban, azt pedig nem tudja, hogy Mai gálánsan megtette helyette. Ha úgy döntenek, hogy kirúgják a szobából, és közben még a falba karcolt írást is észreveszik, akkor úgy seggbe fogják őt rúgni, hogy utána hatokig nem tud majd ráülni, az biztos. Ennek szól a hirtelen felkiáltás, ami pont rosszkor jön, mert így olyan, mintha szegény Nelira megjegyzése nem tetszene neki.*
- Mármint, persze… bocsánat, nem felejtem el többet… *habogja szétszórtan. Megrázza a fejét, ami meg azért nem jó ötlet, mert így most szédül is, szóval nem csoda, hogy a végén nem sikerül elrejtenie, hogy mennyire nem tud járni a cipőiben.*
- Mert nem szabad. A ruha ezzel csinos. *Mai szavai csengenek a fülében, vagyis hát nem is azok, hanem inkább az a gyilkos tekintet jelenik meg lelki szemei előtt, amivel nézett rá, mikor megkérdezte, hogy bakanccsal felveheti-e a szép ruháját. Azóta tudja, hogy ha szoknya, fűző, akkor magassarkú is. Mondjuk valószínű, hogy a selyemharisnya is hálás lesz, ha nem mezítláb rongyol végig az utcán.
A séta hosszú, a lány csendes, a bokáját pedig csak háromszor töri ki majdnem az úton, de megérkeznek a házhoz. Legyen az bármilyen, Nori számára akkor is egy palota. A szőkeség nyitná az ajtót, de mielőtt megtenné, ezúttal ő kap vissza egy hasonlóan indulatos mondatot, mint az övé volt korábban.*
- Keresel valamit? *kérdezi nagyokat pislogva, s aztán átlépve a küszöböt már ő is a lakásban találja magát, ahol tüzetesen körbe is néz. Pislogása egészségtelenül gyorssá és rendszertelenné válik, ahogy az új ingerek érik, s talán még a szája széle is megrándul párszor, de semmi sem annak szól, hogy ne tetszene neki a hely. Kényelmesnek tűnő, hatalmas ágy, kandalló, ami a hidegben kellemesen finom meleget adhat, a kacatok meg… azok kit érdekelnek? A kis cipőcskéről sem gondolná soha, hogy Nelirá-é, vagy valakié, aki hozzá tartozik. A szemérmetlen képen is elidőzik a tekintete egy ideig. Teljesen oldalra billenti a fejét, úgy próbálja felfogni a művészet lényegét, de ez most neki nem megy.
Mikor Nelira megszólal, akkor egyenesedik ki újra, és fordul vissza hirtelen felé.*
- Aha. Nekem tetszik. Amúgy mi a neved? Rájöttem, hogy nem tudom. *Rájött, és most már nagyon kíváncsi rá, hogy mi lehet az.*
1471. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-07 13:33:34
Üzenet elküldve: 2024-08-07 13:33:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kérsz áfonyát?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kiszabadulni az ölelésből könnyít rajta. Tisztábbak a gondolatai, már ha azok tudnak lenni egyáltalán valamikor és nem olyan nehéz minden tagja. Talán csak akkor tudja igazán élvezni, ha ő kezdeményezi, vagy ha a másik személy Tian. De nem az. Mégsem olyan szörnyű, hogy Lil van mellette. Ezt még át kell gondolnia. Nagyon sokat gondol rá és rettentően várta a megbeszélt találkát, de még nem maradéktalanul kapta meg tőle azt az ingert, amit keres. Nem tudja, hogy megtörténhet-e valaha, de már késő ezen rágódni. Rátapadt, mint egy pióca. És ha ennyire kell neki a vére, akkor menjen vele haza és lehetőleg utána hagyja aludni. Mert miatta nem hajtotta álomra egész éjjel a fejét.*
- Van.
*Majdnem ott lakik, ahol laknia kéne, de mégsem. Bárcsak kitörölhetné a gondolatokat, az emlékeket. Akkor több hely maradna Lil-nek. Már indul is, csukódik mögöttük az ajtó és csak aztán kezd válaszadásba.*
- Máskor ne felejtsd el. Utálom, ha így semmibe veszel. *Mert ezt annak értékeli.
Eztán pillant a lábakra, amik még cseppet sem olyan magabiztosak, mint kellene lenni hasonló cipőcskében.* - Miért nem veszed le?
*Őt aztán nem zavarja, ha a másik mezítláb sétál mellette, miért is zavarná azt, aki a piactéren cserélt ruhát a barátnőjével? Felesleges kényelmetlenség.
Meg sem áll, keveset szól, mert a szemei majd leragadnak. Szerencséjükre még csak sokat sem kell gyalogolni ahhoz, hogy az egyik kis utcába befordulva elérjenek a bérházig, amit igazából nem is bérel. Csak használ. Ahogy őt cserébe. Tiszta haszon, s még a térdei sem koptak le.
Finoman fonódik a kilincsre a keze, s ahogy helyezné be a lyukba a kulcsot, megdöbben, hogy nyitva van. Ekkor éri el az elméjét az, amit ő felejtett el, de nagyon. A gyerek.*
- Ó, hogy bassza meg.
*Löki be az ajtót nagy erővel, és néz végig a szobán, ahol hűlt helyét találja a másik kis koloncának. Erről persze Lil nem tudhat. Mérgesen trappol be az egyszerűnek semmiképpen nem mondható lakásba, aminek falán hamar kiszúrható a festmény, ami egy nő sokak által legkedveltebb testrészét ábrázolja, viszonylag élénk színekkel. Nelirá-é is lehetne, de nem az. Gyerekbarát. Ha a szem tud máshová nézni, akkor egy nagy ágyat, néhány szekrényt és komódot, kandallót és rengeteg hosszú évek alatt összegyűjtött kacatot láthat. Semmi értékes. Van dézsa is a sarokban, tehát mindenre alkalmas a kis lak, csak semmi nem az övé benne. Az sem biztos, hogy sokáig maradhat. De akkor hová teszi az éppen útnak eredt kölyköt? Nagyot sóhajt, amikor tudatosul, hogy itt hagyta egy egész éjszakára, mert ő várt valakire, aki csak reggel jött el. De eddig is megoldotta a fiú. Majd "haza" talál. Nem félti egy kicsit sem, csak egy apró hiányérzet támad benne, amikor az asztalon heverő tányéron meglát egyetlen falatot a kenyérből, amit ehetett. Sosem értette hogyan lehet csak ennyit meghagyni valamiből. Tényleg nem fért belé? Sok más árulkodó jel nincs, ha csak nem szúrja ki az apró pár váltócipőt amit vett a gyereknek. *
- Ezt sikerült szereznem. Egy darabig jó lesz.
A hozzászólás írója (Nelira Dykai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.07 13:39:07
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kiszabadulni az ölelésből könnyít rajta. Tisztábbak a gondolatai, már ha azok tudnak lenni egyáltalán valamikor és nem olyan nehéz minden tagja. Talán csak akkor tudja igazán élvezni, ha ő kezdeményezi, vagy ha a másik személy Tian. De nem az. Mégsem olyan szörnyű, hogy Lil van mellette. Ezt még át kell gondolnia. Nagyon sokat gondol rá és rettentően várta a megbeszélt találkát, de még nem maradéktalanul kapta meg tőle azt az ingert, amit keres. Nem tudja, hogy megtörténhet-e valaha, de már késő ezen rágódni. Rátapadt, mint egy pióca. És ha ennyire kell neki a vére, akkor menjen vele haza és lehetőleg utána hagyja aludni. Mert miatta nem hajtotta álomra egész éjjel a fejét.*
- Van.
*Majdnem ott lakik, ahol laknia kéne, de mégsem. Bárcsak kitörölhetné a gondolatokat, az emlékeket. Akkor több hely maradna Lil-nek. Már indul is, csukódik mögöttük az ajtó és csak aztán kezd válaszadásba.*
- Máskor ne felejtsd el. Utálom, ha így semmibe veszel. *Mert ezt annak értékeli.
Eztán pillant a lábakra, amik még cseppet sem olyan magabiztosak, mint kellene lenni hasonló cipőcskében.* - Miért nem veszed le?
*Őt aztán nem zavarja, ha a másik mezítláb sétál mellette, miért is zavarná azt, aki a piactéren cserélt ruhát a barátnőjével? Felesleges kényelmetlenség.
Meg sem áll, keveset szól, mert a szemei majd leragadnak. Szerencséjükre még csak sokat sem kell gyalogolni ahhoz, hogy az egyik kis utcába befordulva elérjenek a bérházig, amit igazából nem is bérel. Csak használ. Ahogy őt cserébe. Tiszta haszon, s még a térdei sem koptak le.
Finoman fonódik a kilincsre a keze, s ahogy helyezné be a lyukba a kulcsot, megdöbben, hogy nyitva van. Ekkor éri el az elméjét az, amit ő felejtett el, de nagyon. A gyerek.*
- Ó, hogy bassza meg.
*Löki be az ajtót nagy erővel, és néz végig a szobán, ahol hűlt helyét találja a másik kis koloncának. Erről persze Lil nem tudhat. Mérgesen trappol be az egyszerűnek semmiképpen nem mondható lakásba, aminek falán hamar kiszúrható a festmény, ami egy nő sokak által legkedveltebb testrészét ábrázolja, viszonylag élénk színekkel. Nelirá-é is lehetne, de nem az. Gyerekbarát. Ha a szem tud máshová nézni, akkor egy nagy ágyat, néhány szekrényt és komódot, kandallót és rengeteg hosszú évek alatt összegyűjtött kacatot láthat. Semmi értékes. Van dézsa is a sarokban, tehát mindenre alkalmas a kis lak, csak semmi nem az övé benne. Az sem biztos, hogy sokáig maradhat. De akkor hová teszi az éppen útnak eredt kölyköt? Nagyot sóhajt, amikor tudatosul, hogy itt hagyta egy egész éjszakára, mert ő várt valakire, aki csak reggel jött el. De eddig is megoldotta a fiú. Majd "haza" talál. Nem félti egy kicsit sem, csak egy apró hiányérzet támad benne, amikor az asztalon heverő tányéron meglát egyetlen falatot a kenyérből, amit ehetett. Sosem értette hogyan lehet csak ennyit meghagyni valamiből. Tényleg nem fért belé? Sok más árulkodó jel nincs, ha csak nem szúrja ki az apró pár váltócipőt amit vett a gyereknek. *
- Ezt sikerült szereznem. Egy darabig jó lesz.
A hozzászólás írója (Nelira Dykai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.07 13:39:07
1470. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-07 13:29:47
Üzenet elküldve: 2024-08-07 13:29:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új kezdet//
*A szeméből sugárzó félelem egyre jobban kezd alább hagyni, bár továbbra is idegesen nézelődik, a férfi és a körülöttük lévő környezet irányába. Deres le nem venné Graelről a tekintetét a világ összes kolbászáért sem. Lehet elterelte gazdája figyelmét, de az övét nem. És amint meglátja a lépést, vicsorgásba még nem, de a morgása ismét felhallatszódik. Amire Cilia egy pillanatra megrezzen, még a pánik is visszaszökik a szemébe, de csupán addig míg rájön kutyája jelezte az idegen közeledési hajlamát. A kérdésekre megszeppenve válaszol.*
-Ar.. the ... nior..
*Morzsolgatja a szót szájában, mintha már hallotta volna régebbről, vagy talán csak az erdőben járóktól. Majd ismét megrázza fejét, egy nem -et válaszolva.*
-Az erdőből.
*Mondja válaszul a férfinak megszeppenve, majd szemében az értetlenség csillan fel. Lopás? Ki volt rakva az asztalra, a kétlábúak meg jöttek és vitték, ő is ugyan ezt tette csupán, csak nem akarta, hogy észre vegyék, mert akkor mindig mérgesek rá. Bár nem is csoda, hogy ha másoktól veszi el az ételt, de honnan is tudhatná ezt. Válaszul ismét megrázza a fejét, egy újabb nem.*
-Éhesek voltunk. Deres nem evett már három alvás óta.
*Mutatja fel ujjait hármat mutatva magyarázása közben.*
-A holdsajtot meg nem szereti. Szülők? Az micsoda?
*Kérdezi teljes őszinteséggel, fogalma sincs mire gondolhat a férfi. Egyedül van kutyájával amióta csak az eszét tudja. Vagy legalább is amire emlékszik.*
*A szeméből sugárzó félelem egyre jobban kezd alább hagyni, bár továbbra is idegesen nézelődik, a férfi és a körülöttük lévő környezet irányába. Deres le nem venné Graelről a tekintetét a világ összes kolbászáért sem. Lehet elterelte gazdája figyelmét, de az övét nem. És amint meglátja a lépést, vicsorgásba még nem, de a morgása ismét felhallatszódik. Amire Cilia egy pillanatra megrezzen, még a pánik is visszaszökik a szemébe, de csupán addig míg rájön kutyája jelezte az idegen közeledési hajlamát. A kérdésekre megszeppenve válaszol.*
-Ar.. the ... nior..
*Morzsolgatja a szót szájában, mintha már hallotta volna régebbről, vagy talán csak az erdőben járóktól. Majd ismét megrázza fejét, egy nem -et válaszolva.*
-Az erdőből.
*Mondja válaszul a férfinak megszeppenve, majd szemében az értetlenség csillan fel. Lopás? Ki volt rakva az asztalra, a kétlábúak meg jöttek és vitték, ő is ugyan ezt tette csupán, csak nem akarta, hogy észre vegyék, mert akkor mindig mérgesek rá. Bár nem is csoda, hogy ha másoktól veszi el az ételt, de honnan is tudhatná ezt. Válaszul ismét megrázza a fejét, egy újabb nem.*
-Éhesek voltunk. Deres nem evett már három alvás óta.
*Mutatja fel ujjait hármat mutatva magyarázása közben.*
-A holdsajtot meg nem szereti. Szülők? Az micsoda?
*Kérdezi teljes őszinteséggel, fogalma sincs mire gondolhat a férfi. Egyedül van kutyájával amióta csak az eszét tudja. Vagy legalább is amire emlékszik.*
1469. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-07 12:57:56
Üzenet elküldve: 2024-08-07 12:57:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új kezdet//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mikor a nyomukba eredt, nem számított arra, hogy egy gyereket fog találni. Ha egy semmirekellő lovászfiút talált volna, legfeljebb megverte volna, hogy megmutassa, ki az úr a háznál. Ha egy felnőtt bigét, az meg jó lett volna egy körre azért cserébe, hogy ne adja fel a városőrségnek, de egy kölyök? Vele most mégis mit kezdjen? Nem fogja bántani, bár továbbra is ott motoszkál a fejében a gondolat, hogy kihasználni talán mégis csak érdemes volna. Ő sem bánná, ha nem kéne mindenért fizetnie, minden egyes falatért a csőcselék vagyonát gyarapítania.
Mindenesetre végre azonos talajon állnak, és csodák csodájára a feltett kérdésekre már válaszokat is kap. Mondjuk nem olyanokat, amiből bármi hasznos kiderülne, de abban legalább már biztos lehet, hogy a lány érti őt, és képes a kommunikációra. Végezetül ő is kap egy kérdést, melyre csak felhúzza a szemöldökeit, mielőtt összegezve a hallottakat belekezd a válaszába.*
- Értem. Azaz nem, nem nagyon, de mindegy is. Arthenior-ban vagyunk, a levegő városában. Ezek szerint nem innen származol. Eltévedtél? *kérdez vissza, miközben megpróbál lassú léptekkel közeledni a lányhoz, de ha bármiféle késztetést látna rajta arra, hogy menekülni akarjon, vagy a kutya újra ellenséges morgásokba kezd, akkor inkább megáll, és ott marad, ahol épp van. Így araszolva talán észrevétlenül tudja lopni a távolságot közöttük.*
- Miért loptál a piacról? Nincs mit ennetek? Hol vannak a szüleid, kislány? *tesz fel további kérdéseket. Kapaszkodót keres, ami alapján el tud indulni egy úton, hogy megszerezze a lány bizalmát. Amennyiben sikerül, valószínűleg a kutya sem fog további fenyegetést jelenteni rá.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mikor a nyomukba eredt, nem számított arra, hogy egy gyereket fog találni. Ha egy semmirekellő lovászfiút talált volna, legfeljebb megverte volna, hogy megmutassa, ki az úr a háznál. Ha egy felnőtt bigét, az meg jó lett volna egy körre azért cserébe, hogy ne adja fel a városőrségnek, de egy kölyök? Vele most mégis mit kezdjen? Nem fogja bántani, bár továbbra is ott motoszkál a fejében a gondolat, hogy kihasználni talán mégis csak érdemes volna. Ő sem bánná, ha nem kéne mindenért fizetnie, minden egyes falatért a csőcselék vagyonát gyarapítania.
Mindenesetre végre azonos talajon állnak, és csodák csodájára a feltett kérdésekre már válaszokat is kap. Mondjuk nem olyanokat, amiből bármi hasznos kiderülne, de abban legalább már biztos lehet, hogy a lány érti őt, és képes a kommunikációra. Végezetül ő is kap egy kérdést, melyre csak felhúzza a szemöldökeit, mielőtt összegezve a hallottakat belekezd a válaszába.*
- Értem. Azaz nem, nem nagyon, de mindegy is. Arthenior-ban vagyunk, a levegő városában. Ezek szerint nem innen származol. Eltévedtél? *kérdez vissza, miközben megpróbál lassú léptekkel közeledni a lányhoz, de ha bármiféle késztetést látna rajta arra, hogy menekülni akarjon, vagy a kutya újra ellenséges morgásokba kezd, akkor inkább megáll, és ott marad, ahol épp van. Így araszolva talán észrevétlenül tudja lopni a távolságot közöttük.*
- Miért loptál a piacról? Nincs mit ennetek? Hol vannak a szüleid, kislány? *tesz fel további kérdéseket. Kapaszkodót keres, ami alapján el tud indulni egy úton, hogy megszerezze a lány bizalmát. Amennyiben sikerül, valószínűleg a kutya sem fog további fenyegetést jelenteni rá.*
1468. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-07 09:03:52
Üzenet elküldve: 2024-08-07 09:03:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új kezdet//
*Mennyivel könnyebb lenne biza. De a férfi testbeszéde másról árulkodott találkozásuk pillanatában, nem mellesleg ő volt az aki felverte őket félálmukból. De ami történt az megtörtént, és nem lehet visszavenni, csak javítani a helyzeten. Deres a férfi viselkedése ellenére, továbbra is firtató, hunyorgó szemekkel nézi. A leányka pedig észreveszi a firtató szemeket amikkel Grael méri fel őket. Rögtön közelebb is húzodik kutyájához, mintha próbálna mögötte elbújni. A kérdő szavakra kidugja fejét a kutya bundájának takarásából, szemeivel zavartan körbe tekint, majd a férfi szemeibe néz, ekkor láthatja meg Grael gyönyörű smaragd zöld szemeit. Válaszképpen először, megrázza a fejét lassan, nemet válaszolva. Majd ismét hallható lágy, halk hangja.*
-Nem tudom.
*Válaszolja röviden, majd ismét elgondolkodik, mintha próbálna vissza emlékezni. Látszik rajta nehezére esik.*
-Velem volt, amikor megláttam az eget.
*Válaszolja, szerényen. Emlékeiben ez a kép szerepel, a kék ég, a fák lombajinak táncával, ami üdvözölte őt mikor felébredt az erdő mélyén. De ha már emlékek, a férfi volt az első aki végre hajlandó volt kérdezni még mielőtt csapni készült volna, most a leány próbál kérdezni.*
-Hol vagyunk?
*Néz körbe az utcán, értve a házakat, sőt magát az egész várost.*
*Mennyivel könnyebb lenne biza. De a férfi testbeszéde másról árulkodott találkozásuk pillanatában, nem mellesleg ő volt az aki felverte őket félálmukból. De ami történt az megtörtént, és nem lehet visszavenni, csak javítani a helyzeten. Deres a férfi viselkedése ellenére, továbbra is firtató, hunyorgó szemekkel nézi. A leányka pedig észreveszi a firtató szemeket amikkel Grael méri fel őket. Rögtön közelebb is húzodik kutyájához, mintha próbálna mögötte elbújni. A kérdő szavakra kidugja fejét a kutya bundájának takarásából, szemeivel zavartan körbe tekint, majd a férfi szemeibe néz, ekkor láthatja meg Grael gyönyörű smaragd zöld szemeit. Válaszképpen először, megrázza a fejét lassan, nemet válaszolva. Majd ismét hallható lágy, halk hangja.*
-Nem tudom.
*Válaszolja röviden, majd ismét elgondolkodik, mintha próbálna vissza emlékezni. Látszik rajta nehezére esik.*
-Velem volt, amikor megláttam az eget.
*Válaszolja, szerényen. Emlékeiben ez a kép szerepel, a kék ég, a fák lombajinak táncával, ami üdvözölte őt mikor felébredt az erdő mélyén. De ha már emlékek, a férfi volt az első aki végre hajlandó volt kérdezni még mielőtt csapni készült volna, most a leány próbál kérdezni.*
-Hol vagyunk?
*Néz körbe az utcán, értve a házakat, sőt magát az egész várost.*
1467. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-07 08:40:35
Üzenet elküldve: 2024-08-07 08:40:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új kezdet//
*Mennyivel könnyebb lenne a helyzet, ha a lány tudná, az, hogy mennyire kell aggódnia kutyája élete miatt egyes-egyedül a kutyán, annak agresszivitásán múlik. Továbbra is úgy gondolja, hogy neki van igaza, és ha az állat nyugodtan maradt volna, a lány pedig már az első utasításra lejött volna hozzá, valóban semmi szükség nem lett volna a kardra. Lehet, hogy így sincs. Gondolja át végül, hisz nem démonokkal harcol, csak egy szerencsétlen kölyköt és egy végtelenül hűséges farkaskutyát követett, akik nem tettek semmi rosszat, csupán éhesek voltak.
A fegyver visszakerül hát a tokba, oda, ahol már nem jelent fenyegetést a párosra, és úgy tűnik, hogy ahol a darab kolbász nem segített, ez biza igen. A kutya rögtön elhallgat, majd a még mindig a tetőn egyensúlyozó lány vékony hangon szóló, de határozott utasítása után le is ül a földre.*
- Úgy! Látod, pajtás, ilyen egyszerű ez. Nyugton maradsz, és akkor nincs miért bántanunk egymást.
*Intézi szavait ezúttal magához Dereshez, s közben valóban nem mozdul sem előre, sem hátra. Vár, hogy mi fog történni. Figyeli csupán, ahogy a lány ügyes mozdulatokkal leereszkedik a tetőről, bizonyára nem először csinálja. Ő továbbra is csak áll, nem tesz semmi hirtelen mozdulatot, mert biztos benne, hogy akkor a kutya azonnal támadna, a lány pedig azonnal eliszkolna. Mondjuk már azt sem bánná, ha a páros egyszerűen csak köddé válna, de annál azért kíváncsibb rájuk.
Ahogy földet ér az elf, végigméri, de annyit tud csak megállapítani, hogy egész biztosan nem egy nemesi kúriában tengeti mindennapjait ezzel a csapzott külsővel. Hogy honnan szalajthatták, azt nem tudja. Egészen felkelti az érdeklődését, ahogy a lány egy újabb rövid vezényszóval magához parancsolja társát. Ahogy egymás mellett állnak, Grael egy pillanatra meglepődik azon is, hogy ők ketten versenyezhetnének a magasságukat illetően. Ő maga nem észlelte ilyen nagynak a kutyát, de az is lehet, hogy csak a kislány sokkal alacsonyabb, mint gondolta.*
- Jól megértitek egymást *szólal meg végül újra.* Te tanítottad engedelmességre? Ha igen, akkor minden elismerésem. Hol találtad őt? *kérdezi kevésbé fenyegető hangszínnel, mint ahogy eddig beszélt. Mivel Deres inkább hasonlít farkasra, mint kutyára, erősen kétli, hogy itt a városban találta volna őt a lány, úgyhogy emiatt csak még kíváncsibbá válik, honnan kerültek ide ők ketten.*
*Mennyivel könnyebb lenne a helyzet, ha a lány tudná, az, hogy mennyire kell aggódnia kutyája élete miatt egyes-egyedül a kutyán, annak agresszivitásán múlik. Továbbra is úgy gondolja, hogy neki van igaza, és ha az állat nyugodtan maradt volna, a lány pedig már az első utasításra lejött volna hozzá, valóban semmi szükség nem lett volna a kardra. Lehet, hogy így sincs. Gondolja át végül, hisz nem démonokkal harcol, csak egy szerencsétlen kölyköt és egy végtelenül hűséges farkaskutyát követett, akik nem tettek semmi rosszat, csupán éhesek voltak.
A fegyver visszakerül hát a tokba, oda, ahol már nem jelent fenyegetést a párosra, és úgy tűnik, hogy ahol a darab kolbász nem segített, ez biza igen. A kutya rögtön elhallgat, majd a még mindig a tetőn egyensúlyozó lány vékony hangon szóló, de határozott utasítása után le is ül a földre.*
- Úgy! Látod, pajtás, ilyen egyszerű ez. Nyugton maradsz, és akkor nincs miért bántanunk egymást.
*Intézi szavait ezúttal magához Dereshez, s közben valóban nem mozdul sem előre, sem hátra. Vár, hogy mi fog történni. Figyeli csupán, ahogy a lány ügyes mozdulatokkal leereszkedik a tetőről, bizonyára nem először csinálja. Ő továbbra is csak áll, nem tesz semmi hirtelen mozdulatot, mert biztos benne, hogy akkor a kutya azonnal támadna, a lány pedig azonnal eliszkolna. Mondjuk már azt sem bánná, ha a páros egyszerűen csak köddé válna, de annál azért kíváncsibb rájuk.
Ahogy földet ér az elf, végigméri, de annyit tud csak megállapítani, hogy egész biztosan nem egy nemesi kúriában tengeti mindennapjait ezzel a csapzott külsővel. Hogy honnan szalajthatták, azt nem tudja. Egészen felkelti az érdeklődését, ahogy a lány egy újabb rövid vezényszóval magához parancsolja társát. Ahogy egymás mellett állnak, Grael egy pillanatra meglepődik azon is, hogy ők ketten versenyezhetnének a magasságukat illetően. Ő maga nem észlelte ilyen nagynak a kutyát, de az is lehet, hogy csak a kislány sokkal alacsonyabb, mint gondolta.*
- Jól megértitek egymást *szólal meg végül újra.* Te tanítottad engedelmességre? Ha igen, akkor minden elismerésem. Hol találtad őt? *kérdezi kevésbé fenyegető hangszínnel, mint ahogy eddig beszélt. Mivel Deres inkább hasonlít farkasra, mint kutyára, erősen kétli, hogy itt a városban találta volna őt a lány, úgyhogy emiatt csak még kíváncsibbá válik, honnan kerültek ide ők ketten.*
1466. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-06 21:26:08
Üzenet elküldve: 2024-08-06 21:26:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új kezdet//
*Kutyája életéért aggódik jelenleg a legjobban. Volt már sajnos alkalma átélni nem is egyszer, hogy az életükre törnek. Vagy azért mert egy nagyobb ragadozó nézte őket prédának, vagy azért mert a helyi favágók nem nézték jó szemmel, hogy valaki az elemózsiájukat csente el. De reméli a férfi jó döntést fog hozni végezetül.
Deres. Nos Deres fejében talán már sok minden eshetőség megfordult, egyszerű fejében, amiben leginkább a hűségnek van helye, életét is kockára tenné a kicsinyke kis elfért, egész életében ezt tette, a végéig ezt fogja tenni. Az élet keserű csavarja ez, a négylábúak felé, hogyha egy elfel tereli össze őket a sors. Egy ember életének is csupán a negyedét ha élik. De egy elf számára? Csupán egy apró töredéke a hosszú fülűeknek. Ennek ellenére Cilia annyi szeretetet ad és törődést számára, hogy ez a szolgálat minden kolbászt megér ami a városban sőt Lanawin egész földjén megtalálható. Így hát nem hátrál ki a támadó pozíciójából, a férfi minden apró mozdulatát összehúzott mogorva szemekkel nézi. Elég egyetlen egy rossz mozdulat, és az a vicsorgó éles pofa oly gyorsasággal fog lecsapni ami talán még a harcedzett férfit is meg tudná lepni. De ekkor a férfi megmoccan, egy hosszabb mozdulat. Azonban nem támadásra. Végre eltünteti azt a gonosz eszközt amitől a kis páros rettegett. Cilia nagyot sóhajt fel. Megkönnyebbül kicsiny lelke. Deres pedig abba hagyja a morgást és a vicsorgást, de a vizslató mélybarna szempárokat nem veszi le a férfitól.*
-Ül!
*Szól a tető felől ismét a vékonyka kis hang. Deres feltekint egy pillanatra a tetőre, majd a férfira, mintha hezitálna. De engedelmeskedik gazdájának. Cilia megbizonyosodik arról, hogy a férfi nem fog mozdulni egy lépést sem, vizslatja egy ideig, majd lassan ismételten megmozdul. Óvatos léptekkel kezd el oldalazni, abba az irányba amit menekülési útvonalnak nézett ki. Majd, ahogy ő már kigondolta szépen le is ereszkedik a leomlott tetőt benövő borostyán sövényen. Látszólag nagyon ügyesen, mondhatni otthonosan. Majd amint leért, nem lép a férfi irányába, tartja a biztos távolságot, na nem úgy mint Deres. Olyan hat, nyolc lépésnyi távolság ha van köztük. Így a férfi már jobban végignézheti a leányt és annak, "bájait" ami leginkább piszkos küllemében, kócos, bozontos hajában és vékonyka testalkatában merül ki. Talán ijesztően vékony is. De ez az erdei életnek az előnye vagy épp hátránya. Ezt mindenki döntse el maga.*
-Hozzám!
*Szólal fel röviden. Deres pedig végig a férfit vizslatva kezd el hátrálni vissza gazdája irányába, de egy pillanatra megáll. Lehajol és beleharap abba az egy szál kolbászba ami a lába előtt hevert, belekap majd egy hangosabb pofacsattantással majdnemhogy egyben le is nyeli. Mintha figyelmeztetésnek szánta volna ezt a férfinak. Amint odaér gazdájához, annak bal oldalán szépen leül a földre. A jószág épphogy nem magasabb a leánykánál. Cilia gyorsan végigméri barátját, talál e rajta bármi sérülést, belesimít annak bundájába, és egy enyhe, megkönnyebbült arckifejezéssel konstatálja még egyben van. A kutya az eddigi komor pofát amit a férfinak intézett, hamar átcserélődik egy lihegő, boldog arc kifejezésbe, sőt meg is nyalja gazdája arcocskáját, mintha közölné vele minden rendben lesz. Majd ez a boldog pofa ismét a férfira irányul, azonban a férfinak ez a boldog pofa még nem jár. Ismét a haragos mogorva pofáját mutatja. Cilia átkarolja barátja oldalát, és a férfira tekint, majd a mögötte lévő üres utcára ahol jelenleg csak hármójuk áll. Tekintete ezek között ingadozik, látszik rajta hezitál.*
*Kutyája életéért aggódik jelenleg a legjobban. Volt már sajnos alkalma átélni nem is egyszer, hogy az életükre törnek. Vagy azért mert egy nagyobb ragadozó nézte őket prédának, vagy azért mert a helyi favágók nem nézték jó szemmel, hogy valaki az elemózsiájukat csente el. De reméli a férfi jó döntést fog hozni végezetül.
Deres. Nos Deres fejében talán már sok minden eshetőség megfordult, egyszerű fejében, amiben leginkább a hűségnek van helye, életét is kockára tenné a kicsinyke kis elfért, egész életében ezt tette, a végéig ezt fogja tenni. Az élet keserű csavarja ez, a négylábúak felé, hogyha egy elfel tereli össze őket a sors. Egy ember életének is csupán a negyedét ha élik. De egy elf számára? Csupán egy apró töredéke a hosszú fülűeknek. Ennek ellenére Cilia annyi szeretetet ad és törődést számára, hogy ez a szolgálat minden kolbászt megér ami a városban sőt Lanawin egész földjén megtalálható. Így hát nem hátrál ki a támadó pozíciójából, a férfi minden apró mozdulatát összehúzott mogorva szemekkel nézi. Elég egyetlen egy rossz mozdulat, és az a vicsorgó éles pofa oly gyorsasággal fog lecsapni ami talán még a harcedzett férfit is meg tudná lepni. De ekkor a férfi megmoccan, egy hosszabb mozdulat. Azonban nem támadásra. Végre eltünteti azt a gonosz eszközt amitől a kis páros rettegett. Cilia nagyot sóhajt fel. Megkönnyebbül kicsiny lelke. Deres pedig abba hagyja a morgást és a vicsorgást, de a vizslató mélybarna szempárokat nem veszi le a férfitól.*
-Ül!
*Szól a tető felől ismét a vékonyka kis hang. Deres feltekint egy pillanatra a tetőre, majd a férfira, mintha hezitálna. De engedelmeskedik gazdájának. Cilia megbizonyosodik arról, hogy a férfi nem fog mozdulni egy lépést sem, vizslatja egy ideig, majd lassan ismételten megmozdul. Óvatos léptekkel kezd el oldalazni, abba az irányba amit menekülési útvonalnak nézett ki. Majd, ahogy ő már kigondolta szépen le is ereszkedik a leomlott tetőt benövő borostyán sövényen. Látszólag nagyon ügyesen, mondhatni otthonosan. Majd amint leért, nem lép a férfi irányába, tartja a biztos távolságot, na nem úgy mint Deres. Olyan hat, nyolc lépésnyi távolság ha van köztük. Így a férfi már jobban végignézheti a leányt és annak, "bájait" ami leginkább piszkos küllemében, kócos, bozontos hajában és vékonyka testalkatában merül ki. Talán ijesztően vékony is. De ez az erdei életnek az előnye vagy épp hátránya. Ezt mindenki döntse el maga.*
-Hozzám!
*Szólal fel röviden. Deres pedig végig a férfit vizslatva kezd el hátrálni vissza gazdája irányába, de egy pillanatra megáll. Lehajol és beleharap abba az egy szál kolbászba ami a lába előtt hevert, belekap majd egy hangosabb pofacsattantással majdnemhogy egyben le is nyeli. Mintha figyelmeztetésnek szánta volna ezt a férfinak. Amint odaér gazdájához, annak bal oldalán szépen leül a földre. A jószág épphogy nem magasabb a leánykánál. Cilia gyorsan végigméri barátját, talál e rajta bármi sérülést, belesimít annak bundájába, és egy enyhe, megkönnyebbült arckifejezéssel konstatálja még egyben van. A kutya az eddigi komor pofát amit a férfinak intézett, hamar átcserélődik egy lihegő, boldog arc kifejezésbe, sőt meg is nyalja gazdája arcocskáját, mintha közölné vele minden rendben lesz. Majd ez a boldog pofa ismét a férfira irányul, azonban a férfinak ez a boldog pofa még nem jár. Ismét a haragos mogorva pofáját mutatja. Cilia átkarolja barátja oldalát, és a férfira tekint, majd a mögötte lévő üres utcára ahol jelenleg csak hármójuk áll. Tekintete ezek között ingadozik, látszik rajta hezitál.*
1465. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-06 20:40:42
Üzenet elküldve: 2024-08-06 20:40:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új kezdet//
*Néhányan joggal mondhatnák Grael-ről, hogy rossz ember, köztük a húga is. Valóban képes gonoszságokra, de azt, amikor egy szerencsétlen állatot bottal, vasvillával kergetnek a mihaszna népek, akkor azt kívánja, hogy bár az ő hátukba állna bele az a vasvilla. Szereti az állatokat, ok nélkül soha nem bántana egyet sem. Azonban akkor, amikor akár a saját élete is veszélyben lehet, nem játszhatja az állatbarát énjét. Ilyenkor a harcos van színtéren, aki talán még a legjobb barátját is képes lenne hidegvérrel megölni, ha amaz az életére törne. Ez lehet a kutya sorsa is, de csak legvégső esetben, ha a trükk a kolbásszal csődöt mondana. Márpedig úgy tűnik, hogy csődöt fog. Az állat nem jön a falatért, helyette fenyegetően vicsorog és ellenségesen morog rá. Most valóban előbb hinné farkasnak, mint kutyának, ez tény.
Patt helyzet az egész, Grael nem is látja belőle a megfelelő kiutat. Az a nyavalyás kis tolvaj csak egy gyerek, és minden bizonnyal a farkaskutya a legjobb barátja. Nem veheti el a lánytól a társát, de ha ő nem nyugtatja le az állatot, akkor tényleg nem lesz más választása.
Néhány pillanatig még farkasszemet néz a farkassal, míg egyszer csak meg nem hallja azt a vékonyka kis hangot, amiről nem gondolta volna, hogy valaha is hozzá intézett szavakat szállítva hagyja el a lány száját. Csak egy fél pillanatra figyel fel rá a szeme sarkából, nem akarja a nagyobb fenyegetést jelentő kutyát szem elől téveszteni, aztán a kezében szorongatott fegyverre néz. Most mérlegelnie kell.
A saját esélyeit rontja azzal, ha elrakja a kardot, de az is igaz, hogy testét és alkarját is bőrvért fedi, ami elegendő védelmet nyújthat ahhoz, hogy tompítsa az esetleges harapások erejét.
Végül a benne ádáz harcot vívó ördög és angyal közül ezúttal az utóbbi győzedelmeskedik, kardját lassan, de határozottan visszacsúsztatja a tokjába, a kolbászt pedig odahajítja Deres lába elé.*
- Akkor most gyere le onnan, és magyarázd el a kutyádnak, hogy nem jelentek rátok veszélyt! Vagy húzzatok el innen, mit bánom én! *Így is túl sokat szórakozott velük. Többre számított, mint egy csapzott gyerekre. Bár, ugyan ők emberek, nem elfek, ahogy a lány tincsei alól kikandikáló fülei elárulják, hogy ő az, mégis valamiért a húgára emlékezteti őt a lány.*
~Ehh, baromság! Semmi hasonlóság nincs közte és Nara között.~
*Meg is rázza egy kicsit a fejét, hogy kiszakítsa magát a felesleges gondolatok örvényéből.*
*Néhányan joggal mondhatnák Grael-ről, hogy rossz ember, köztük a húga is. Valóban képes gonoszságokra, de azt, amikor egy szerencsétlen állatot bottal, vasvillával kergetnek a mihaszna népek, akkor azt kívánja, hogy bár az ő hátukba állna bele az a vasvilla. Szereti az állatokat, ok nélkül soha nem bántana egyet sem. Azonban akkor, amikor akár a saját élete is veszélyben lehet, nem játszhatja az állatbarát énjét. Ilyenkor a harcos van színtéren, aki talán még a legjobb barátját is képes lenne hidegvérrel megölni, ha amaz az életére törne. Ez lehet a kutya sorsa is, de csak legvégső esetben, ha a trükk a kolbásszal csődöt mondana. Márpedig úgy tűnik, hogy csődöt fog. Az állat nem jön a falatért, helyette fenyegetően vicsorog és ellenségesen morog rá. Most valóban előbb hinné farkasnak, mint kutyának, ez tény.
Patt helyzet az egész, Grael nem is látja belőle a megfelelő kiutat. Az a nyavalyás kis tolvaj csak egy gyerek, és minden bizonnyal a farkaskutya a legjobb barátja. Nem veheti el a lánytól a társát, de ha ő nem nyugtatja le az állatot, akkor tényleg nem lesz más választása.
Néhány pillanatig még farkasszemet néz a farkassal, míg egyszer csak meg nem hallja azt a vékonyka kis hangot, amiről nem gondolta volna, hogy valaha is hozzá intézett szavakat szállítva hagyja el a lány száját. Csak egy fél pillanatra figyel fel rá a szeme sarkából, nem akarja a nagyobb fenyegetést jelentő kutyát szem elől téveszteni, aztán a kezében szorongatott fegyverre néz. Most mérlegelnie kell.
A saját esélyeit rontja azzal, ha elrakja a kardot, de az is igaz, hogy testét és alkarját is bőrvért fedi, ami elegendő védelmet nyújthat ahhoz, hogy tompítsa az esetleges harapások erejét.
Végül a benne ádáz harcot vívó ördög és angyal közül ezúttal az utóbbi győzedelmeskedik, kardját lassan, de határozottan visszacsúsztatja a tokjába, a kolbászt pedig odahajítja Deres lába elé.*
- Akkor most gyere le onnan, és magyarázd el a kutyádnak, hogy nem jelentek rátok veszélyt! Vagy húzzatok el innen, mit bánom én! *Így is túl sokat szórakozott velük. Többre számított, mint egy csapzott gyerekre. Bár, ugyan ők emberek, nem elfek, ahogy a lány tincsei alól kikandikáló fülei elárulják, hogy ő az, mégis valamiért a húgára emlékezteti őt a lány.*
~Ehh, baromság! Semmi hasonlóság nincs közte és Nara között.~
*Meg is rázza egy kicsit a fejét, hogy kiszakítsa magát a felesleges gondolatok örvényéből.*
1464. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-05 22:58:08
Üzenet elküldve: 2024-08-05 22:58:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új kezdet//
*Hiába a féltő szó, a férfi kezében lévő fegyver volt az utolsó szög a koporsóra. Kapkodva a levegőt nézi végig, ahogy barátja, szó-szoros értelmében, farkasszemet néz a férfival. Nem akarta semmiképp ráuszítani a másikra hűséges társát, a kutya szimplán ösztönből védi gazdáját. Ciliának gyorsan ki kell találnia valamit, nem az ilyen fajta pillanatokhoz van hozzászokva. Hiába a kiadós alma, már többször megbánta, hogy bemerészkedett a városba, ha ezt épségben túlélik, soha nem fogja elhagyni az erdő biztonságát. A helyzetet elnézve gyorsan kell cselekednie, nagy levegőt vesz, és közelebb lép a tető széléhez. Ekkor pillantja meg, a férfi próbálkozását az étellel amit először nem ért meg. Általában bottal, vasvillával és egyéb paraszti eszközökkel szokták őket kergetni. Senki nem próbálta őket máshogy kezelni, nemhogy étellel kínálni. Érdeklődve nézi, hogy a másik még azt is megkockáztatja, hogy leguggol a kutya előtt. Lehet nagy hibát vétve ezzel. Derest azonban nem lehet ilyen könnyen megvenni. Egy szál kolbásznál gazdája biztonsága sokkalta többet ér számára. Vicsorog és hangos, mély morgást hallat azóta is. Hangja talán emlékeztet egy erdei farkasra ha a kinézete teljesen nem is. Azonban nem mozdul a férfi irányába többet, de annak kardjáról le nem veszi a tekintetét, a kolbászra és a szép szavakra ügyet se vesz. Készen áll arra, hogy ha kell egy gyors ugrással elkapja annak alkarját. Cilia látva barátja mozgását, tudja mire számíthat, és nem engedheti meg, hogy a helyzet elfajuljon és barátja megsérüljön, kicsit hezitálva, de megszólal végre.*
-Tedd le!
*Hallatszódik a vékonyka, finom kis hang a háztető magasságából. Addigra ő már visszaért az ablak maradványaihoz. Egyik kezét keretre rakva, kapaszkodóként használja, másikat ökölben tartva, zavartan a szája elé helyezi, arcát félig takarva. Ácsorog, továbbra is retteg. De nem fogja barátját ebben a csávában hagyni. Abban reménykedik a férfi hajlandó letenni a fegyvert, az talán megadná a lehetőséget a menekülésre vagy a beszélgetésre. De mint mint a kutya még jócskán veszélyben érzik magukat.*
*Hiába a féltő szó, a férfi kezében lévő fegyver volt az utolsó szög a koporsóra. Kapkodva a levegőt nézi végig, ahogy barátja, szó-szoros értelmében, farkasszemet néz a férfival. Nem akarta semmiképp ráuszítani a másikra hűséges társát, a kutya szimplán ösztönből védi gazdáját. Ciliának gyorsan ki kell találnia valamit, nem az ilyen fajta pillanatokhoz van hozzászokva. Hiába a kiadós alma, már többször megbánta, hogy bemerészkedett a városba, ha ezt épségben túlélik, soha nem fogja elhagyni az erdő biztonságát. A helyzetet elnézve gyorsan kell cselekednie, nagy levegőt vesz, és közelebb lép a tető széléhez. Ekkor pillantja meg, a férfi próbálkozását az étellel amit először nem ért meg. Általában bottal, vasvillával és egyéb paraszti eszközökkel szokták őket kergetni. Senki nem próbálta őket máshogy kezelni, nemhogy étellel kínálni. Érdeklődve nézi, hogy a másik még azt is megkockáztatja, hogy leguggol a kutya előtt. Lehet nagy hibát vétve ezzel. Derest azonban nem lehet ilyen könnyen megvenni. Egy szál kolbásznál gazdája biztonsága sokkalta többet ér számára. Vicsorog és hangos, mély morgást hallat azóta is. Hangja talán emlékeztet egy erdei farkasra ha a kinézete teljesen nem is. Azonban nem mozdul a férfi irányába többet, de annak kardjáról le nem veszi a tekintetét, a kolbászra és a szép szavakra ügyet se vesz. Készen áll arra, hogy ha kell egy gyors ugrással elkapja annak alkarját. Cilia látva barátja mozgását, tudja mire számíthat, és nem engedheti meg, hogy a helyzet elfajuljon és barátja megsérüljön, kicsit hezitálva, de megszólal végre.*
-Tedd le!
*Hallatszódik a vékonyka, finom kis hang a háztető magasságából. Addigra ő már visszaért az ablak maradványaihoz. Egyik kezét keretre rakva, kapaszkodóként használja, másikat ökölben tartva, zavartan a szája elé helyezi, arcát félig takarva. Ácsorog, továbbra is retteg. De nem fogja barátját ebben a csávában hagyni. Abban reménykedik a férfi hajlandó letenni a fegyvert, az talán megadná a lehetőséget a menekülésre vagy a beszélgetésre. De mint mint a kutya még jócskán veszélyben érzik magukat.*
1463. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-05 21:04:23
Üzenet elküldve: 2024-08-05 21:04:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új kezdet//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kezd nem találni épkézláb indokot arra, hogy miért nem szól hozzá a lány egy árva szót sem. Sem egy szitkozódás, sem egy riadt próbálkozás arra, hogy elzavarja őt, semmi. Már az is megfordul a fejében, hogy nem tud beszélni, vagy épp nem ismeri a nyelvet. Bár, az utóbbit elveti, mikor a noszogatásra egy fejcsóválással reagál. Ezek szerint mégis csak érti, amit mond neki, csupán valamiért nem akar megszólalni. Az is lehet, hogy a félelem szüli. Biztos benne, hogy szerencsétlen nagyon meg van ijedve, főleg, ha még mindig azt hiszi, hogy ő most meg akarja büntetni a lopásért.
Még egyszer megpróbálja a földre parancsolni a kölyköt, újra sikertelenül. A tekintetét ilyen távolságból nem tudja kristálytisztán kivenni, de a mozdulataiból észlelhető, hogy tényleg nagyon fél. Abból főleg, mikor az egyik elhamarkodott lépésnél elesik. Csoda, hogy nem zúgott le a tetőről.*
- Vigyázz magadra, még megsérülsz! *Tovább beszél hozzá, hátha megtörik a jég, és közben egyre közelít a rozoga ajtóhoz, hogy a kutyával megfenyegetve a tolvajt felgyorsítsa az eseményeket.
Arra nem számított, hogy az a dög hirtelen ráborítja az ajtót, éppen, hogy csak félre tud ugrani előle. Még szerencse, hogy helyén van a lélekjelenléte.
Most már látja a kutyát is. Ő is valamikor szebb napokat élhetett meg, mint a gazdája. Gyönyörű lehetett fénykorában.*
- Azta, de szép vagy, barátom! *Na tessék, most már egy kutyával beszélget, hátha az majd méltóztatik válaszolni neki, nem úgy, mint a kisasszony. Kardját felé tartja, hogy elijessze a támadástól, és lassan, kimérten lépked közelebb hozzá, miközben a lány odafentről próbálja megnyugtatni kedvencét, de mindhiába.
Grael-nek muszáj lesz kitalálnia valamit, mert ha az állat tényleg rátámad, akkor kénytelen lesz valóban megölni, azt pedig nem akarja. De mit tegyen? Nem jut eszébe semmi egészen addig, míg puszta véletlen nyomán meg nem pillant a földön egy darab kolbászt, ami a korábban elcsent láncból szakadhatott le. A tekintetét nem veszi le a kutyáról, miközben lassan a kolbászhoz araszol, és szabad kezével felveszi azt a földről, majd leguggol, és egyenesen a Deres névre hallgató jószág szemeibe néz.*
- Éhes vagy? Gyere! Neked adom, hisz már a tiéd. Kiharcoltad magadnak. *Ennél jobb ötlet nem is kell. A kutyának, ha egyszer enni adsz, onnantól szeretni fog. Reméli, hogy igaz ez a közhely, és most is beválik, mert ha nem, akkor bármennyire is nem akarja, a saját biztonsága érdekében itt vér fog folyni.
A lányra közben nem is koncentrál, most el tudna menekülni, ha akarna, de Grael biztos benne, hogy a társa nélkül nem menne sehová.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kezd nem találni épkézláb indokot arra, hogy miért nem szól hozzá a lány egy árva szót sem. Sem egy szitkozódás, sem egy riadt próbálkozás arra, hogy elzavarja őt, semmi. Már az is megfordul a fejében, hogy nem tud beszélni, vagy épp nem ismeri a nyelvet. Bár, az utóbbit elveti, mikor a noszogatásra egy fejcsóválással reagál. Ezek szerint mégis csak érti, amit mond neki, csupán valamiért nem akar megszólalni. Az is lehet, hogy a félelem szüli. Biztos benne, hogy szerencsétlen nagyon meg van ijedve, főleg, ha még mindig azt hiszi, hogy ő most meg akarja büntetni a lopásért.
Még egyszer megpróbálja a földre parancsolni a kölyköt, újra sikertelenül. A tekintetét ilyen távolságból nem tudja kristálytisztán kivenni, de a mozdulataiból észlelhető, hogy tényleg nagyon fél. Abból főleg, mikor az egyik elhamarkodott lépésnél elesik. Csoda, hogy nem zúgott le a tetőről.*
- Vigyázz magadra, még megsérülsz! *Tovább beszél hozzá, hátha megtörik a jég, és közben egyre közelít a rozoga ajtóhoz, hogy a kutyával megfenyegetve a tolvajt felgyorsítsa az eseményeket.
Arra nem számított, hogy az a dög hirtelen ráborítja az ajtót, éppen, hogy csak félre tud ugrani előle. Még szerencse, hogy helyén van a lélekjelenléte.
Most már látja a kutyát is. Ő is valamikor szebb napokat élhetett meg, mint a gazdája. Gyönyörű lehetett fénykorában.*
- Azta, de szép vagy, barátom! *Na tessék, most már egy kutyával beszélget, hátha az majd méltóztatik válaszolni neki, nem úgy, mint a kisasszony. Kardját felé tartja, hogy elijessze a támadástól, és lassan, kimérten lépked közelebb hozzá, miközben a lány odafentről próbálja megnyugtatni kedvencét, de mindhiába.
Grael-nek muszáj lesz kitalálnia valamit, mert ha az állat tényleg rátámad, akkor kénytelen lesz valóban megölni, azt pedig nem akarja. De mit tegyen? Nem jut eszébe semmi egészen addig, míg puszta véletlen nyomán meg nem pillant a földön egy darab kolbászt, ami a korábban elcsent láncból szakadhatott le. A tekintetét nem veszi le a kutyáról, miközben lassan a kolbászhoz araszol, és szabad kezével felveszi azt a földről, majd leguggol, és egyenesen a Deres névre hallgató jószág szemeibe néz.*
- Éhes vagy? Gyere! Neked adom, hisz már a tiéd. Kiharcoltad magadnak. *Ennél jobb ötlet nem is kell. A kutyának, ha egyszer enni adsz, onnantól szeretni fog. Reméli, hogy igaz ez a közhely, és most is beválik, mert ha nem, akkor bármennyire is nem akarja, a saját biztonsága érdekében itt vér fog folyni.
A lányra közben nem is koncentrál, most el tudna menekülni, ha akarna, de Grael biztos benne, hogy a társa nélkül nem menne sehová.*
1462. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-05 19:25:40
Üzenet elküldve: 2024-08-05 19:25:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új kezdet//
*Ott áll, a romos háztető mohával benőtt cserepein. Ahogy nézelődött a férfi környékén mégis merre futhatna előle, még a háta mögé is kezd tekinteni. A házak tetején való menekülés is jobb ötletnek tűnik, mintsem a férfi kezére kerüljön. A férfi láthatja, hogy a keresésben a szeme és a tekintete, megállás nélkül forog. Azonban legelső felszólalásnál szemmel láthatóan összerezzen, és egy apró lépést tesz hátra, sőt inkább oldalra, hogy megkerülje az ablakot, ha úgy látja jónak. Továbbra sem méltóztatik válaszolni a férfinak, nem is mer de lehetséges nem is akar. Szemében továbbra is a félelem látszik, de talán egy enyhe értetlenség is fellelhető, mintha próbálná összetenni néhány szavát a férfinak amit nem ért meg. Pénzsóvár? Kurázsi? Mintha hallotta volna ezeket a szavakat korábban, de fogalma sincs mit jelentenek igazán. Mikor Graelmhor leszólítja másszon le végre, csak a fejét csóválja, esze ágában sincs lemenni hozzá, még egy lépést tesz oldalra a ház másik végébe. Ha a férfi esetleg arrébb tekintene láthatja ott a tető jócskán lejjebb vitte a támasz falat. A borostyán, ami benőtte a romos házat, pedig bőven ad elég kapaszkodó felületet a lánynak, hogy azon gyorsan le tudjon ereszkedni. Az újbóli lehívásra ami már haragosabbnak hat számára, ismételten csak egy fejrázás a válasz. Ő bizony nem fog lemenni a férfihez ha törik ha szakad. De amikor meghallja a penge súrlódó hangját, ahogy kibújik a hüvelyből, az a félelem ami az arcán volt, átvált rettegésbe. Még gyorsabban kezdi el kapkodni a levegőt, látszik pánikol. Egy újabb lépést tesz, ahogy rettegve néz a férfi irányába, amit elvét. Megcsúszik a lába a mohán, elveszti az egyensúlyát egy pillanatra, négykézlábra zuhan a tetőn. Azonban, ahogy leesett fel is pattan ismét most már inkább a tető tetejére igyekszik hátrálni. Társa a házban egyre jobban fészkelődik, hallható, ahogy az eb már toporog az ajtóban, ugrásra készülve. De Cilia ekkor hallja meg a férfi ördögi tervét.*
-Ne!!
*Szólal fel hangosan a férfi irányába. Hangja gyengéd és lágy, azonban félelemmel teli. Nem mozdul megdermedt. De nem ám a kutya, aki gazdája kiáltására, egy erősebb ugrással, neki vetődik az ajtónak amit, épphogy csak a moha tart a helyén. Az az apró egy szöggel tartó zsinegje egy halk kattanással adja meg magát. Az ajtó kiszakad a férfi irányába, ha nem vigyáz akár még rá is eshet. A kutya pedig lassú, haraggal teli szemekkel, vicsorgó pofával kezd el az irányába lépkedni. Termete nagyobb egy átlagos kutyáéhoz képest, de nem akkora mint egy itteni erdei farkasé, bundája dús de csapzott. Szürke és barna árnyalatú, pofáján látszódik a deresedés. Nem támad még a férfira, de csahol és hangosabban morog akkor ha az akár az ujját is mozdítaná.*
-Deres állj!
*Szólal fel Cilia ismét aggodalmasan. Tekintetét kapkodja tanácstalanul mint a sarokba szorított vad, zihálva kapkodja a levegőt, fogalma sincs mit kellene tennie. Kutyája nem úgy tűnik mintha hallgatná rá, vagyis akarna, de tény nem tesz több lépést a férfi felé. Talán ha 3 lépés távolság van a kettő között.*
*Ott áll, a romos háztető mohával benőtt cserepein. Ahogy nézelődött a férfi környékén mégis merre futhatna előle, még a háta mögé is kezd tekinteni. A házak tetején való menekülés is jobb ötletnek tűnik, mintsem a férfi kezére kerüljön. A férfi láthatja, hogy a keresésben a szeme és a tekintete, megállás nélkül forog. Azonban legelső felszólalásnál szemmel láthatóan összerezzen, és egy apró lépést tesz hátra, sőt inkább oldalra, hogy megkerülje az ablakot, ha úgy látja jónak. Továbbra sem méltóztatik válaszolni a férfinak, nem is mer de lehetséges nem is akar. Szemében továbbra is a félelem látszik, de talán egy enyhe értetlenség is fellelhető, mintha próbálná összetenni néhány szavát a férfinak amit nem ért meg. Pénzsóvár? Kurázsi? Mintha hallotta volna ezeket a szavakat korábban, de fogalma sincs mit jelentenek igazán. Mikor Graelmhor leszólítja másszon le végre, csak a fejét csóválja, esze ágában sincs lemenni hozzá, még egy lépést tesz oldalra a ház másik végébe. Ha a férfi esetleg arrébb tekintene láthatja ott a tető jócskán lejjebb vitte a támasz falat. A borostyán, ami benőtte a romos házat, pedig bőven ad elég kapaszkodó felületet a lánynak, hogy azon gyorsan le tudjon ereszkedni. Az újbóli lehívásra ami már haragosabbnak hat számára, ismételten csak egy fejrázás a válasz. Ő bizony nem fog lemenni a férfihez ha törik ha szakad. De amikor meghallja a penge súrlódó hangját, ahogy kibújik a hüvelyből, az a félelem ami az arcán volt, átvált rettegésbe. Még gyorsabban kezdi el kapkodni a levegőt, látszik pánikol. Egy újabb lépést tesz, ahogy rettegve néz a férfi irányába, amit elvét. Megcsúszik a lába a mohán, elveszti az egyensúlyát egy pillanatra, négykézlábra zuhan a tetőn. Azonban, ahogy leesett fel is pattan ismét most már inkább a tető tetejére igyekszik hátrálni. Társa a házban egyre jobban fészkelődik, hallható, ahogy az eb már toporog az ajtóban, ugrásra készülve. De Cilia ekkor hallja meg a férfi ördögi tervét.*
-Ne!!
*Szólal fel hangosan a férfi irányába. Hangja gyengéd és lágy, azonban félelemmel teli. Nem mozdul megdermedt. De nem ám a kutya, aki gazdája kiáltására, egy erősebb ugrással, neki vetődik az ajtónak amit, épphogy csak a moha tart a helyén. Az az apró egy szöggel tartó zsinegje egy halk kattanással adja meg magát. Az ajtó kiszakad a férfi irányába, ha nem vigyáz akár még rá is eshet. A kutya pedig lassú, haraggal teli szemekkel, vicsorgó pofával kezd el az irányába lépkedni. Termete nagyobb egy átlagos kutyáéhoz képest, de nem akkora mint egy itteni erdei farkasé, bundája dús de csapzott. Szürke és barna árnyalatú, pofáján látszódik a deresedés. Nem támad még a férfira, de csahol és hangosabban morog akkor ha az akár az ujját is mozdítaná.*
-Deres állj!
*Szólal fel Cilia ismét aggodalmasan. Tekintetét kapkodja tanácstalanul mint a sarokba szorított vad, zihálva kapkodja a levegőt, fogalma sincs mit kellene tennie. Kutyája nem úgy tűnik mintha hallgatná rá, vagyis akarna, de tény nem tesz több lépést a férfi felé. Talán ha 3 lépés távolság van a kettő között.*
1461. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-05 18:44:13
Üzenet elküldve: 2024-08-05 18:44:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új kezdet//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Grael agya egyre csak azon pörög, hogy vajon mi járhat a másik fejében. Ez kell ugyanis ahhoz, hogy mindig egy lépéssel „ellenfele” előtt járjon. Nem érkezik válasz a szavaira, de vajon miért? Vagy azért, mert a vadóc annyira fél, hogy fogalma sincs, mit csináljon, vagy azért, mert pontosan tudja. Mindig a problémásabb eshetőségre kell felkészülni, így továbbra sem tervezi alábecsülni a tolvajt.
Az újabb kutyaugatásra felfigyel, így már pontosan tudja, hol tartózkodik éppen az eb, de egyelőre úgy tesz, mintha nem venne róla tudomást. Azt várja, hogy a gazdája megjelenjen végre, és lám, egyszer csak az alacsony női alak előtűnik az épületből.*
- Az istenekre, ez csak egy gyerek… *mormogja maga elé meglepettségében, majd egy halvány, kárörvendő grimasz kúszik az arcára. Ez egy kölyök, aki egymagában, illetve egy kutyával túljárt a kufárok eszén, meglopta őket, majd még el is menekült úgy, hogy bottal üthették a nyomát.
Végül széttárja a karjait, felemeli a fejét, és egyenesen a lány szemeibe néz.*
- Ehh, bevallom, megleptél. Milyen csenevész vagy. Mégis, ilyen fiatalon van benned annyi furfangosság és kurázsi, hogy jól móresre tanítottad azokat a pénzsóvár majmokat a piacon *kiáltja fel neki. Most már még úgy sem akarja bántani szegényt, sokkal jobb terve van annál. Akár előnyt is kovácsolhatna a kis csapzott leány tehetségéből, ami a tolvajlást illeti. Ha az utcán rohangál, lopásra kényszerül és ilyen szakadtan jár, bizonyára bármit megtenne szállásért és ételért cserébe, ő pedig mindkettőt megadhatná neki. Amíg azt teszi, amit ő akar.*
- Na, gyere le végre onnan, és beszélgessünk! Ne félj tőlem, nem vagyok városőr! Eszem ágában sincs feladni téged azoknak a barmoknak.
*Kissé elmosolyodik azon is, hogy még fegyver is van a lánynál. Elég abszurd látvány, ahogy egy ilyen fiatal lélek egy tőrrel mászkál. Grael egészen biztos benne, hogy azt sem becsületes úton szerezte.*
- Mi lesz? Lejössz végre, vagy azt akarod, hogy másképp győzzelek meg? *Kezdi elveszíteni a türelmét. Egy kimért mozdulattal húzza elő rövidkardját a tokjából, és abba az irányba kezd oldalazni, ahonnan a kutya ugatását hallotta az imént.*
- Tudom, hogy a barátod ott van bent. Ha nem jössz le, az ő ártatlan élete bánhatja. *Blöfföl, de talán ez majd meggyőzi arról szerencsétlent, hogy adja fel a menekülést, jöjjön le a tetőről, és elfogadja a sorsát.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Grael agya egyre csak azon pörög, hogy vajon mi járhat a másik fejében. Ez kell ugyanis ahhoz, hogy mindig egy lépéssel „ellenfele” előtt járjon. Nem érkezik válasz a szavaira, de vajon miért? Vagy azért, mert a vadóc annyira fél, hogy fogalma sincs, mit csináljon, vagy azért, mert pontosan tudja. Mindig a problémásabb eshetőségre kell felkészülni, így továbbra sem tervezi alábecsülni a tolvajt.
Az újabb kutyaugatásra felfigyel, így már pontosan tudja, hol tartózkodik éppen az eb, de egyelőre úgy tesz, mintha nem venne róla tudomást. Azt várja, hogy a gazdája megjelenjen végre, és lám, egyszer csak az alacsony női alak előtűnik az épületből.*
- Az istenekre, ez csak egy gyerek… *mormogja maga elé meglepettségében, majd egy halvány, kárörvendő grimasz kúszik az arcára. Ez egy kölyök, aki egymagában, illetve egy kutyával túljárt a kufárok eszén, meglopta őket, majd még el is menekült úgy, hogy bottal üthették a nyomát.
Végül széttárja a karjait, felemeli a fejét, és egyenesen a lány szemeibe néz.*
- Ehh, bevallom, megleptél. Milyen csenevész vagy. Mégis, ilyen fiatalon van benned annyi furfangosság és kurázsi, hogy jól móresre tanítottad azokat a pénzsóvár majmokat a piacon *kiáltja fel neki. Most már még úgy sem akarja bántani szegényt, sokkal jobb terve van annál. Akár előnyt is kovácsolhatna a kis csapzott leány tehetségéből, ami a tolvajlást illeti. Ha az utcán rohangál, lopásra kényszerül és ilyen szakadtan jár, bizonyára bármit megtenne szállásért és ételért cserébe, ő pedig mindkettőt megadhatná neki. Amíg azt teszi, amit ő akar.*
- Na, gyere le végre onnan, és beszélgessünk! Ne félj tőlem, nem vagyok városőr! Eszem ágában sincs feladni téged azoknak a barmoknak.
*Kissé elmosolyodik azon is, hogy még fegyver is van a lánynál. Elég abszurd látvány, ahogy egy ilyen fiatal lélek egy tőrrel mászkál. Grael egészen biztos benne, hogy azt sem becsületes úton szerezte.*
- Mi lesz? Lejössz végre, vagy azt akarod, hogy másképp győzzelek meg? *Kezdi elveszíteni a türelmét. Egy kimért mozdulattal húzza elő rövidkardját a tokjából, és abba az irányba kezd oldalazni, ahonnan a kutya ugatását hallotta az imént.*
- Tudom, hogy a barátod ott van bent. Ha nem jössz le, az ő ártatlan élete bánhatja. *Blöfföl, de talán ez majd meggyőzi arról szerencsétlent, hogy adja fel a menekülést, jöjjön le a tetőről, és elfogadja a sorsát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1656-1675