Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 76 (1501. - 1520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1520. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-18 19:07:13
Üzenet elküldve: 2024-08-18 19:07:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fiú, a lány és a farkas//
*Tartozni valakihez? Gondolhatná az szemlélő mikor végig néz az apró elfen, biztos szüksége van valakire aki kegyeibe fogadja, és felneveli. De felmerülhet a kérdés, vajon szeretne e tartózni bárkihez is? Ha sosem tudta meg milyen érzés az. Mármint, valóban, Deres mióta eszét tudja, amit meg kell vallani eléggé rövid időt takar, vele van, és vele sosem magányos. A kétlábúak pedig sosem bántak vele úgy, hogy úgy érezze szüksége lenne rájuk.*
-Deres velem van, nekem Ő elég.
*Igazítja meg kezében a kancsót amit cipel válasza közben. A kikötővel kapcsolatos leírást, mindenféle félelmet megvető módon hallgatja végig, mintha meg se hallotta volna azt a sok rossz dolgot amit Adin felhozott. Vagy csak nem fogta fel épp ésszel.*
-Ők itt mind horgásznak?
*Teszi fel az ártatlan kérdést, mintha mi se történt volna. Mindeközben, ahogy fordulnak egy-két sarkot, egy szűkösebb utcácskába érnek, elhagyatottabb, csendesebb. Két ház közti nagyobbacska részhez érnek, amin egy leomlott házacska áll. Tető szerkezete leomlott, a borostyán és moha nőtte be a falakat és a leomlott háztető nagy részét, az ablakok legtöbbje betörve vagy kiszakadva lóg a keretről. A ház ajtaja pedig csak nekidöntve az ajtókeretben áll, mintha valaki csak visszatámasztotta volna miután az kiszakadt a helyéről. Viszont magát az ajtót egy jókora adag borostyán takarja be.*
-Ühüm. *Bólint nagyokat válaszadásként.* -Éhes voltam, almát és kolbászt vettem tőlük, hogy megtömjük a hasunkat.
*Válaszolja őszintén, mintha nem is érdekelné őt, hogy ezzel bevallja bűnös tettét.*
-Itt van, az odú.
*Áll meg a ház előtt, reményteli szemekkel nézi végig új otthonát. Vagy legalább is addig míg nem talál magának egy másikat. Nem mintha zavarná, nem először költözött már odúról odúra. El is indul a ház ajtajához, azelőtt letérdelve becsúsztatja a kancsót, majd négykézlábra ereszkedve bemászik azalatt. Deres gazdáját követve, a nagy pokrócot húzva a pofájában, ráncigálja be azt az ajtó alatt. Pár lépés hangot hallhat belülről a férfi, amit egy istentelen nagy csörömpölés követ. Megtöri az éjszakai csendet és bezengi a kis utcát egy pillanatra. Ugyanis Cilia a fejében már rég eltervezte, ez a kancsó tökéletes lesz számára, hogyha valaki bejön a ház ajtaján, az a széttört darabokon fog végigsétálni. Azok az apró kis cserépdarabok hangos ropogása pedig felriasztja majd őket a behatolóra. Szóval a padlóhoz szépen neki vágva, a kancsó száz apró darabban hever a volt konyha padlózatán. Cili elégedetten lesepri kezét, majd így szól kintre.*
-Óvatosan!
*Majd kicsit hátrálva a konyha hátsó részére, a pincelejáró régi fedelét kezdi el felnyitni. A férfi ha belép, régi romos bútorokat láthat a házban, egy épp tűzhelyet és egy két helyen felső emelet padlószerkezete lóg csupán a plafonról. A régi tűzhely ami még épphogy csak áll a volt konyha részén, plafon ott épp annyira szakadt le, hogy ha valaki ügyes és elég picit még feltud mászni a felső emelet megmaradt részére, ugyanis a lépcsőt teljesen leomlott a tetőszerkezettel együtt ami az ajtótól jobbra látható.*
//A fiú, a lány és a farkas//
*Tartozni valakihez? Gondolhatná az szemlélő mikor végig néz az apró elfen, biztos szüksége van valakire aki kegyeibe fogadja, és felneveli. De felmerülhet a kérdés, vajon szeretne e tartózni bárkihez is? Ha sosem tudta meg milyen érzés az. Mármint, valóban, Deres mióta eszét tudja, amit meg kell vallani eléggé rövid időt takar, vele van, és vele sosem magányos. A kétlábúak pedig sosem bántak vele úgy, hogy úgy érezze szüksége lenne rájuk.*
-Deres velem van, nekem Ő elég.
*Igazítja meg kezében a kancsót amit cipel válasza közben. A kikötővel kapcsolatos leírást, mindenféle félelmet megvető módon hallgatja végig, mintha meg se hallotta volna azt a sok rossz dolgot amit Adin felhozott. Vagy csak nem fogta fel épp ésszel.*
-Ők itt mind horgásznak?
*Teszi fel az ártatlan kérdést, mintha mi se történt volna. Mindeközben, ahogy fordulnak egy-két sarkot, egy szűkösebb utcácskába érnek, elhagyatottabb, csendesebb. Két ház közti nagyobbacska részhez érnek, amin egy leomlott házacska áll. Tető szerkezete leomlott, a borostyán és moha nőtte be a falakat és a leomlott háztető nagy részét, az ablakok legtöbbje betörve vagy kiszakadva lóg a keretről. A ház ajtaja pedig csak nekidöntve az ajtókeretben áll, mintha valaki csak visszatámasztotta volna miután az kiszakadt a helyéről. Viszont magát az ajtót egy jókora adag borostyán takarja be.*
-Ühüm. *Bólint nagyokat válaszadásként.* -Éhes voltam, almát és kolbászt vettem tőlük, hogy megtömjük a hasunkat.
*Válaszolja őszintén, mintha nem is érdekelné őt, hogy ezzel bevallja bűnös tettét.*
-Itt van, az odú.
*Áll meg a ház előtt, reményteli szemekkel nézi végig új otthonát. Vagy legalább is addig míg nem talál magának egy másikat. Nem mintha zavarná, nem először költözött már odúról odúra. El is indul a ház ajtajához, azelőtt letérdelve becsúsztatja a kancsót, majd négykézlábra ereszkedve bemászik azalatt. Deres gazdáját követve, a nagy pokrócot húzva a pofájában, ráncigálja be azt az ajtó alatt. Pár lépés hangot hallhat belülről a férfi, amit egy istentelen nagy csörömpölés követ. Megtöri az éjszakai csendet és bezengi a kis utcát egy pillanatra. Ugyanis Cilia a fejében már rég eltervezte, ez a kancsó tökéletes lesz számára, hogyha valaki bejön a ház ajtaján, az a széttört darabokon fog végigsétálni. Azok az apró kis cserépdarabok hangos ropogása pedig felriasztja majd őket a behatolóra. Szóval a padlóhoz szépen neki vágva, a kancsó száz apró darabban hever a volt konyha padlózatán. Cili elégedetten lesepri kezét, majd így szól kintre.*
-Óvatosan!
*Majd kicsit hátrálva a konyha hátsó részére, a pincelejáró régi fedelét kezdi el felnyitni. A férfi ha belép, régi romos bútorokat láthat a házban, egy épp tűzhelyet és egy két helyen felső emelet padlószerkezete lóg csupán a plafonról. A régi tűzhely ami még épphogy csak áll a volt konyha részén, plafon ott épp annyira szakadt le, hogy ha valaki ügyes és elég picit még feltud mászni a felső emelet megmaradt részére, ugyanis a lépcsőt teljesen leomlott a tetőszerkezettel együtt ami az ajtótól jobbra látható.*
1519. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-18 18:02:03
Üzenet elküldve: 2024-08-18 18:02:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 652
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 652
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Kérsz áfonyát?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Picsa. Ribanc. Kurva. Hálátlan, idegesítő kis kurva. Ilyen és még cifrább jelzők ismétlődnek a fejében, mikor először a földre kerül. Ők ketten tényleg egyformák. Legalábbis abban biztosan nem különböznek, hogy ő maga sem fogja hagyni, hogy valaki büntetlenül az életére törjön. Azonban nem ő fogja megbüntetni a szánalmas kis szőkét, rábízza ezt magára az arctalanra, a sötétség istenére, Sa'Tereth-re.*
- Azt kapod, amit adsz. Azt, amit érdemelsz. *Nyöszörgi még, mikor látja, hogy amaz rájött, mi is történik vele. Annyira groteszk módon viccesen hat, ahogy a lány a nyaka szorongatásával azt próbálgatja, mi a franc is folyik itt, hogy muszáj felnevetnie, de az a nevetés csúfos fuldoklásba, köhögésbe torkollik, ahogy az újabb szorításra nem elég, hogy levegőt nem kap, de még félre is nyeli közben a saját nyálát. A félig talán költői kérdésre így nem is tud válaszolni, mert azon kell dolgoznia, hogy legalább ne a legidiótább módon haljon meg, ha már meg kell ma halnia.
Azt valóban elfelejtette, hogy egy ugyanolyan szörnyeteg lakik a smaragdok mögött is, mint amilyen ő maga is, így a fájdalom és a halál gondolata nem fogja megállásra kényszeríteni a tomboló őrületét, de nem ő az egyetlen, aki hibázott. Nelira sem veszi figyelembe, hogy Lil sem fél a haláltól, bízik az istenében, és amíg a vipera vele van, ő halhatatlan.*
- Akkor hajrá, csináld! *Néz vissza a lányra hasonló őrülettel a szemeiben. Még a fejét is hátra billenti egy kicsit, hogy a tőr jobban a torkához férjen, és fogait összeszorítva tűri azt az aprócska vágást, ami egyelőre nem hatol mélyebbre. Nem fél. Teljesen biztos abban, hogy ha itt és most meg is ölik, az egyetlen, aki a végén holtan fog heverni a padlón a saját vérében fekve, az a szőke.
Beletörődött már a sorsába, de mégis, mikor a másik nevetését hallva látja a lehetőséget a menekülésre, valami cselekvésre készteti. Eszébe jut, hogy bármennyire is csak birtokolni szeretné a testet, ő azért létezik, hogy megvédje a többieket. Ő a védőbástyájuk, számítanak rá. Egy szörnyetegnek vannak érzései, melyekkel nem magára gondol? Talán. Mélyen, nagyon mélyen.
A szívességet viszonozni szokás, az alkalmat kihasználva hát hirtelen mozdul, és úgy rúgja le magáról a picsát, hogy reméli, a mögötte lévő falnak zuhanva még a gerincét is kitöri. Ő rögtön először négykézlábra áll, majd feltérdel, majd lihegve szedi össze magát.*
- Dobd már el azt a szart! *Csattan fel, mikor észreveszi, hogy az esés ellenére Nelira még mindig úgy szorongatja a tőrét, mintha az a testének része volna. Előkapja az ő derekán pihenő egyik pengét, és egy olyan mély vágást ejt a saját tenyerén, azon, amelyikben a lány a tőrét tartja, hogy ha más miatt nem, a hirtelen jelentkező fájdalom miatt most már kénytelen legyen eldobni végre a fegyvert. Persze ő is fájdalmasan felszisszen, és megrázza a kézfejét, mintha az enyhítene a borzalmasan kínzó, lüktető érzésen.*
- Menj a picsába! Még egy ilyet csinálsz, esküszöm a pokolba küldelek. Meg vagy te őrülve? *Most van alkalma a tarkójához nyúlni, hogy ellenőrizze, miért sajog az is annyira, de végül is nem tudja eldönteni, hogy a feje is vérzik-e vagy a tenyeréből szivárgó vörös nedvet sikerült csak a hajába kennie.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.18 18:03:20
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Picsa. Ribanc. Kurva. Hálátlan, idegesítő kis kurva. Ilyen és még cifrább jelzők ismétlődnek a fejében, mikor először a földre kerül. Ők ketten tényleg egyformák. Legalábbis abban biztosan nem különböznek, hogy ő maga sem fogja hagyni, hogy valaki büntetlenül az életére törjön. Azonban nem ő fogja megbüntetni a szánalmas kis szőkét, rábízza ezt magára az arctalanra, a sötétség istenére, Sa'Tereth-re.*
- Azt kapod, amit adsz. Azt, amit érdemelsz. *Nyöszörgi még, mikor látja, hogy amaz rájött, mi is történik vele. Annyira groteszk módon viccesen hat, ahogy a lány a nyaka szorongatásával azt próbálgatja, mi a franc is folyik itt, hogy muszáj felnevetnie, de az a nevetés csúfos fuldoklásba, köhögésbe torkollik, ahogy az újabb szorításra nem elég, hogy levegőt nem kap, de még félre is nyeli közben a saját nyálát. A félig talán költői kérdésre így nem is tud válaszolni, mert azon kell dolgoznia, hogy legalább ne a legidiótább módon haljon meg, ha már meg kell ma halnia.
Azt valóban elfelejtette, hogy egy ugyanolyan szörnyeteg lakik a smaragdok mögött is, mint amilyen ő maga is, így a fájdalom és a halál gondolata nem fogja megállásra kényszeríteni a tomboló őrületét, de nem ő az egyetlen, aki hibázott. Nelira sem veszi figyelembe, hogy Lil sem fél a haláltól, bízik az istenében, és amíg a vipera vele van, ő halhatatlan.*
- Akkor hajrá, csináld! *Néz vissza a lányra hasonló őrülettel a szemeiben. Még a fejét is hátra billenti egy kicsit, hogy a tőr jobban a torkához férjen, és fogait összeszorítva tűri azt az aprócska vágást, ami egyelőre nem hatol mélyebbre. Nem fél. Teljesen biztos abban, hogy ha itt és most meg is ölik, az egyetlen, aki a végén holtan fog heverni a padlón a saját vérében fekve, az a szőke.
Beletörődött már a sorsába, de mégis, mikor a másik nevetését hallva látja a lehetőséget a menekülésre, valami cselekvésre készteti. Eszébe jut, hogy bármennyire is csak birtokolni szeretné a testet, ő azért létezik, hogy megvédje a többieket. Ő a védőbástyájuk, számítanak rá. Egy szörnyetegnek vannak érzései, melyekkel nem magára gondol? Talán. Mélyen, nagyon mélyen.
A szívességet viszonozni szokás, az alkalmat kihasználva hát hirtelen mozdul, és úgy rúgja le magáról a picsát, hogy reméli, a mögötte lévő falnak zuhanva még a gerincét is kitöri. Ő rögtön először négykézlábra áll, majd feltérdel, majd lihegve szedi össze magát.*
- Dobd már el azt a szart! *Csattan fel, mikor észreveszi, hogy az esés ellenére Nelira még mindig úgy szorongatja a tőrét, mintha az a testének része volna. Előkapja az ő derekán pihenő egyik pengét, és egy olyan mély vágást ejt a saját tenyerén, azon, amelyikben a lány a tőrét tartja, hogy ha más miatt nem, a hirtelen jelentkező fájdalom miatt most már kénytelen legyen eldobni végre a fegyvert. Persze ő is fájdalmasan felszisszen, és megrázza a kézfejét, mintha az enyhítene a borzalmasan kínzó, lüktető érzésen.*
- Menj a picsába! Még egy ilyet csinálsz, esküszöm a pokolba küldelek. Meg vagy te őrülve? *Most van alkalma a tarkójához nyúlni, hogy ellenőrizze, miért sajog az is annyira, de végül is nem tudja eldönteni, hogy a feje is vérzik-e vagy a tenyeréből szivárgó vörös nedvet sikerült csak a hajába kennie.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.18 18:03:20
1518. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-18 17:25:41
Üzenet elküldve: 2024-08-18 17:25:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A fiú, a lány és a farkas//
- Értem. És nem akarsz senkihez sem tartozni?
* Elvégre elég magányos sors lehet végig egy farkassal élni. Na persze Agin felajánlhatná a kislánynak a Hét Varjút is, de azt a helyet ismerve a lánynak veszélyesebb lenne ott, mint itt. Ennek ellenére Deresnek is lenne hely, elvégre Agin látta már a taverna melletti karámot. Az már más kérdés, hogy a lány mennyire akarna a kikötőbe jönni. Ahogy elnézi, sehova sem menne. Egyelőre nem dobja fel ezt az ötletet. *
- Aha. Sok hajó van, és egy hatalmas tenger. Na meg hullámok, halak, részegek, tolvajok, gyilkosok…egyszóval minden.
* Persze csak a végleteket emelte ki, valójában nem olyan rossz ott élni. Már ha az ember nincs egyedül, és megtalálja a helyét. *
- Ühüm. Akkor az a valaki már elintézte a munkát.
* Újból megrántja a vállát, de most a két kezét is emeli. *
- Akkor sem tudok jobbat.
* Válaszol kissé csúfondárosan a kislány nevét illetően. Hiába, Agin nem a legjobb, ha névadásról van szó. Mindenesetre ő tökéletesen meg van elégedve a Borzoska névvel. *
- Miért? Csak nem loptál tőlük? Ha nem, akkor nincs mitől félned.
* A lány újból kifejezi a nemtetszését, mire Agin csak hangosan felnevet. Kétségkívül élvezi, hogy kissé idegesítheti a lányt.
Elindulnak az odú felé. Agin most igazából feleslegesen megy oda, hisz nincs mit segítenie. Ennek ellenére nem siet sehova, és ha már itt van, akkor meg is nézheti a kislány lakóhelyét. Követi Borzoskát. *
//A fiú, a lány és a farkas//
- Értem. És nem akarsz senkihez sem tartozni?
* Elvégre elég magányos sors lehet végig egy farkassal élni. Na persze Agin felajánlhatná a kislánynak a Hét Varjút is, de azt a helyet ismerve a lánynak veszélyesebb lenne ott, mint itt. Ennek ellenére Deresnek is lenne hely, elvégre Agin látta már a taverna melletti karámot. Az már más kérdés, hogy a lány mennyire akarna a kikötőbe jönni. Ahogy elnézi, sehova sem menne. Egyelőre nem dobja fel ezt az ötletet. *
- Aha. Sok hajó van, és egy hatalmas tenger. Na meg hullámok, halak, részegek, tolvajok, gyilkosok…egyszóval minden.
* Persze csak a végleteket emelte ki, valójában nem olyan rossz ott élni. Már ha az ember nincs egyedül, és megtalálja a helyét. *
- Ühüm. Akkor az a valaki már elintézte a munkát.
* Újból megrántja a vállát, de most a két kezét is emeli. *
- Akkor sem tudok jobbat.
* Válaszol kissé csúfondárosan a kislány nevét illetően. Hiába, Agin nem a legjobb, ha névadásról van szó. Mindenesetre ő tökéletesen meg van elégedve a Borzoska névvel. *
- Miért? Csak nem loptál tőlük? Ha nem, akkor nincs mitől félned.
* A lány újból kifejezi a nemtetszését, mire Agin csak hangosan felnevet. Kétségkívül élvezi, hogy kissé idegesítheti a lányt.
Elindulnak az odú felé. Agin most igazából feleslegesen megy oda, hisz nincs mit segítenie. Ennek ellenére nem siet sehova, és ha már itt van, akkor meg is nézheti a kislány lakóhelyét. Követi Borzoskát. *
1517. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-17 17:25:12
Üzenet elküldve: 2024-08-17 17:25:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Az ebül járt fiú//
*Valóban, most rajzolódik ki számára is az az alak aki épp dülöngélve könnyít magán az utca távolabbi pontján. De amíg nincs olyan közel, addig számára sem okoz veszélyt. Illetve szegényes öltözete, és nincstelen mivolta nem igazán tesz a háta közepére egy céltáblát. Egyedüli érték ami látható rajta az a piszkos díszes tőr ami egy bőrtokban lóg oldalán.*
-Ami szükséges az odúhoz. Még picit hideg, és nyirkos.
*Válaszolja, mert való igaz a kis pince amit "belakott" magának, még bőven ráfér egy kis alakítás. Múltját érő kérdésre, csak bőszen bólogat.*
-Mióta felébredtem az erdőben, ő ott volt mellettem.
*Deres továbbra is, ahogy lépked a lányka mellett, a nyugtatás ellenére a férfira fókuszál. Cilia pedig csak szimplán a már felé tett jóságokat szerette volna viszonozni, elméje elfeledett részéről érzi, mintha segítenie kellene a rászorulóknak.*
-Erre.
*Mutatja az utat, és felveszi a szokásos, osonós lépteit, kissé lehajoltan, finom de gyors léptekkel kezd el haladni az utcákon, a sarkokon mindig megállva előbb benézve. Néhány ilyen fordulat után, egy szűkebb utcára érkezik a furcsa kis társaság. Két ház közti tágasabb részre érkeznek, aközött a részen egy összeomlott ház romjai láthatóan, tető szerkezet leszakadva lezúzta a felső emeletet, a földszint pedig még épphogy kibírja. A ház nagy részét már a természet visszafoglalta magának. Borostyán és moha nőtte végig a falakat. Pont az borostyánnal benőtt ajtóhoz lép Cilia Deressel együtt, négykézlábra ereszkedik és átbújnak az ajtó mögött, ami látszólag csak neki van döntve az ajtókeretnek. Amint beérnek a házba Cilia hátra szól a férfinak.*
-Vigyázz a kancsó darabokra.
*Ő maga pedig szépen cikázva a kancsó törött darabjai között elindul a pincelejáróhoz ami a konyha végében látható. Maga a konyha, és földszint már ami maradt belőle, törött bútorok sokaságából áll, ami viszont nagyjából épségben megmaradt az maga a kémény és a tűzrakóhely ami a ház közepén helyezkedik el.*
*Valóban, most rajzolódik ki számára is az az alak aki épp dülöngélve könnyít magán az utca távolabbi pontján. De amíg nincs olyan közel, addig számára sem okoz veszélyt. Illetve szegényes öltözete, és nincstelen mivolta nem igazán tesz a háta közepére egy céltáblát. Egyedüli érték ami látható rajta az a piszkos díszes tőr ami egy bőrtokban lóg oldalán.*
-Ami szükséges az odúhoz. Még picit hideg, és nyirkos.
*Válaszolja, mert való igaz a kis pince amit "belakott" magának, még bőven ráfér egy kis alakítás. Múltját érő kérdésre, csak bőszen bólogat.*
-Mióta felébredtem az erdőben, ő ott volt mellettem.
*Deres továbbra is, ahogy lépked a lányka mellett, a nyugtatás ellenére a férfira fókuszál. Cilia pedig csak szimplán a már felé tett jóságokat szerette volna viszonozni, elméje elfeledett részéről érzi, mintha segítenie kellene a rászorulóknak.*
-Erre.
*Mutatja az utat, és felveszi a szokásos, osonós lépteit, kissé lehajoltan, finom de gyors léptekkel kezd el haladni az utcákon, a sarkokon mindig megállva előbb benézve. Néhány ilyen fordulat után, egy szűkebb utcára érkezik a furcsa kis társaság. Két ház közti tágasabb részre érkeznek, aközött a részen egy összeomlott ház romjai láthatóan, tető szerkezet leszakadva lezúzta a felső emeletet, a földszint pedig még épphogy kibírja. A ház nagy részét már a természet visszafoglalta magának. Borostyán és moha nőtte végig a falakat. Pont az borostyánnal benőtt ajtóhoz lép Cilia Deressel együtt, négykézlábra ereszkedik és átbújnak az ajtó mögött, ami látszólag csak neki van döntve az ajtókeretnek. Amint beérnek a házba Cilia hátra szól a férfinak.*
-Vigyázz a kancsó darabokra.
*Ő maga pedig szépen cikázva a kancsó törött darabjai között elindul a pincelejáróhoz ami a konyha végében látható. Maga a konyha, és földszint már ami maradt belőle, törött bútorok sokaságából áll, ami viszont nagyjából épségben megmaradt az maga a kémény és a tűzrakóhely ami a ház közepén helyezkedik el.*
1516. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-17 15:32:06
Üzenet elküldve: 2024-08-17 15:32:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az ebül járt fiú//
* Szívesen vitába szállna a kislánnyal és annak gondolatmenetével. Hiszen lám, ő sem alszik. Vagy az a fickó, aki amott épp egy kerítést vizel le éppenséggel. Hatalmas szerencse hogy Szikra még nem futott bele valaki kevésbé kellemesbe, mint ő. *
- Mit keresel annyira?
* Kedvesen bólint a kutya nevét hallva. Teljesen logikus. Kíváncsi lenne, vajon a lány is hasonló okokból kapta-e a Szikra nevet...
Zavartan félrebillenti a fejét. *
~ Lehetséges volna? Mondjuk, átfutott már az agyamon, hogy olyan ez a kutya, mintha a apja lenne, de azért ennyire... ~
- Nem ismerem őket sajnos. Mondd csak...
* Tagoltan próbálja minél egyszerűbben megfogalmazni, azt ami érdekli. *
- Azelőtt, az erdőben is csak Deressel voltál? Mindig?
* Jó néhány dolgot megmagyarázna kettejükkel kapcsolatban. És ugyanannyi kérdést vetne fel. Mindenesetre aggasztó fejlemény. *
- Csak nyugalom, Deres. Nem fogom bántani.
* Próbál nagyon lassan mozogni és nyugodt hangon beszélni. *
- Ez nagyon kedves tőled, Szikra.
* Nem szorul rá, a családi vagyon bőven fedezne akármekkora fényűzést. Nem mintha erre vágyna. Leginkább most arra vágyna, hogy egy puha ágyban heverésszen, lehetőleg ölelő karok között. Sóhajt. Nem fogja itt hagyni a gyereket. Legalább megnézi, tényleg biztonságos-e az a hely. Ha nem, még mindig beviheti egy fogadóba. Kifizet neki néhány éjszakai ellátást, amíg meg nem találja a szüleit, vagy bárkit, aki gondját viselné nekik. *
- Csak utánatok.
* Szívesen vitába szállna a kislánnyal és annak gondolatmenetével. Hiszen lám, ő sem alszik. Vagy az a fickó, aki amott épp egy kerítést vizel le éppenséggel. Hatalmas szerencse hogy Szikra még nem futott bele valaki kevésbé kellemesbe, mint ő. *
- Mit keresel annyira?
* Kedvesen bólint a kutya nevét hallva. Teljesen logikus. Kíváncsi lenne, vajon a lány is hasonló okokból kapta-e a Szikra nevet...
Zavartan félrebillenti a fejét. *
~ Lehetséges volna? Mondjuk, átfutott már az agyamon, hogy olyan ez a kutya, mintha a apja lenne, de azért ennyire... ~
- Nem ismerem őket sajnos. Mondd csak...
* Tagoltan próbálja minél egyszerűbben megfogalmazni, azt ami érdekli. *
- Azelőtt, az erdőben is csak Deressel voltál? Mindig?
* Jó néhány dolgot megmagyarázna kettejükkel kapcsolatban. És ugyanannyi kérdést vetne fel. Mindenesetre aggasztó fejlemény. *
- Csak nyugalom, Deres. Nem fogom bántani.
* Próbál nagyon lassan mozogni és nyugodt hangon beszélni. *
- Ez nagyon kedves tőled, Szikra.
* Nem szorul rá, a családi vagyon bőven fedezne akármekkora fényűzést. Nem mintha erre vágyna. Leginkább most arra vágyna, hogy egy puha ágyban heverésszen, lehetőleg ölelő karok között. Sóhajt. Nem fogja itt hagyni a gyereket. Legalább megnézi, tényleg biztonságos-e az a hely. Ha nem, még mindig beviheti egy fogadóba. Kifizet neki néhány éjszakai ellátást, amíg meg nem találja a szüleit, vagy bárkit, aki gondját viselné nekik. *
- Csak utánatok.
1515. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-17 13:09:21
Üzenet elküldve: 2024-08-17 13:09:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kérsz áfonyát?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az átgondolt bosszú sosem volt az erőssége. Mindig csak hirtelen támadt ötletei mentén cselekedett, okozott igazi bajt. Amint gondolkodni kezd, nem elsöprő a siker, de most nem tud jobbat. A bilincset fel kell oldani. Játszani kell, játszani, hogy ő a jó kislány. Aki azt teszi, amit a fogva tartó akar. Sokszor sikerült már neki, miért is történne ez most másképpen? De közben más is hajtja. Ahogy a kezeivel végre érintheti a nőt, akibe néhány percre annyira bele tud szeretni, aki el tudja feledtetni pillanatokra a gyötrelmet, amit Tian okoz, azt megajándékozná a gyönyörrel is. De a szorítást, hogy sakkban tartja testét, azt nem tudja elfelejteni neki. Abszurd egyveleg, groteszk világ. Ha átadná magát a lánynak, bármikor bezárhatná újra. Ezt is megtanulta. Ezért minden mázas szó mögött ott lapul, hogy nem fogja engedni.
Lil fölé magasodva elveszti az eszét. Sikerült a terve, ezért már dönthet esztelenül. Leesett róla a lánc. De soha nem lesz vége, ha életben hagyja, túl nagy a hatalma fölötte a másiknak. A kezeire fonódó marok, a kiserkenő vér fel sem tűnik. A szavak sem. Nem engedi, amíg nem ernyed el.
Csakhogy a győzelmét megtöri valami. A saját torkán érzi az ujjakat, amik nincsenek ott, mert a másikat kínozza. Nem érti. Nem érti miért fullad ő, miért esik nehezére a befogadása is a hallott szavaknak. Aztán kissé elenged a kéz és ő is jobban kapja a levegőt. Újabb szorítás, újabb fájdalom a saját vékony nyakának ívén. Az nem lehet.*
- Annyira eggyé szeretnél velem válni, hogy velem is halj meg? *Lihegi a saját lélegzetétől megfosztva. A másik kéz pedig közelít, s amint lehetősége nyílik rá, már a hideg penge szorul a feketeség torkához helyette. Kap végre levegőt. De épelméjű gondolata az nincs. Sosem félte a halált. Ha eszébe jutna a gyerek... de nem jut. Élesen ejti a finom sebet, hogy sajátján is kiserkenhessen a vér. Még csak karcol. Tesztel. Játszik. De tekintetéből nem olvashatja ki a lány, hogy le fog állni, pusztán azért, mert neki is éppúgy fáj. Benne nincs erős ösztön az életben maradásra. Ha Lil-nek igen, akkor azzal megmentheti nem csak magát, a szőkét is. *
- Én benne vagyok. Csináljuk!
*Neveti el magát, s éppen ezért hibázik. Egy pillanatra nem figyel igazán.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az átgondolt bosszú sosem volt az erőssége. Mindig csak hirtelen támadt ötletei mentén cselekedett, okozott igazi bajt. Amint gondolkodni kezd, nem elsöprő a siker, de most nem tud jobbat. A bilincset fel kell oldani. Játszani kell, játszani, hogy ő a jó kislány. Aki azt teszi, amit a fogva tartó akar. Sokszor sikerült már neki, miért is történne ez most másképpen? De közben más is hajtja. Ahogy a kezeivel végre érintheti a nőt, akibe néhány percre annyira bele tud szeretni, aki el tudja feledtetni pillanatokra a gyötrelmet, amit Tian okoz, azt megajándékozná a gyönyörrel is. De a szorítást, hogy sakkban tartja testét, azt nem tudja elfelejteni neki. Abszurd egyveleg, groteszk világ. Ha átadná magát a lánynak, bármikor bezárhatná újra. Ezt is megtanulta. Ezért minden mázas szó mögött ott lapul, hogy nem fogja engedni.
Lil fölé magasodva elveszti az eszét. Sikerült a terve, ezért már dönthet esztelenül. Leesett róla a lánc. De soha nem lesz vége, ha életben hagyja, túl nagy a hatalma fölötte a másiknak. A kezeire fonódó marok, a kiserkenő vér fel sem tűnik. A szavak sem. Nem engedi, amíg nem ernyed el.
Csakhogy a győzelmét megtöri valami. A saját torkán érzi az ujjakat, amik nincsenek ott, mert a másikat kínozza. Nem érti. Nem érti miért fullad ő, miért esik nehezére a befogadása is a hallott szavaknak. Aztán kissé elenged a kéz és ő is jobban kapja a levegőt. Újabb szorítás, újabb fájdalom a saját vékony nyakának ívén. Az nem lehet.*
- Annyira eggyé szeretnél velem válni, hogy velem is halj meg? *Lihegi a saját lélegzetétől megfosztva. A másik kéz pedig közelít, s amint lehetősége nyílik rá, már a hideg penge szorul a feketeség torkához helyette. Kap végre levegőt. De épelméjű gondolata az nincs. Sosem félte a halált. Ha eszébe jutna a gyerek... de nem jut. Élesen ejti a finom sebet, hogy sajátján is kiserkenhessen a vér. Még csak karcol. Tesztel. Játszik. De tekintetéből nem olvashatja ki a lány, hogy le fog állni, pusztán azért, mert neki is éppúgy fáj. Benne nincs erős ösztön az életben maradásra. Ha Lil-nek igen, akkor azzal megmentheti nem csak magát, a szőkét is. *
- Én benne vagyok. Csináljuk!
*Neveti el magát, s éppen ezért hibázik. Egy pillanatra nem figyel igazán.*
1514. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-16 22:03:19
Üzenet elküldve: 2024-08-16 22:03:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Az ebül járt fiú//
*Elégedetten bólogat, szívéhez nőtt ez a fura kis név, amit nemrégiben kapott attól a tündértől akivel összefutott a tisztáson.*
-Eden. Ühüm.
*Bólint egyet, lassan már megismeri majd az egész várost, már négy nevet kell megjegyeznie ezek után. Jobban is teszi Eden, nem traktálja mindenféle névvel mert a végén még faképnél hagyja és elszalad.*
-Tudom. Ezért is bujkálok, Deres pedig bátor és erős!
*Paskolja meg kutyája oldalát dicsérően, de az mintha most meg sem érezné a dicséretet, továbbra is szemét élesen a férfira irányítja.*
-Mert ilyenkor csendes, a kétlábúak alszanak. Én pedig nyugodtan tudok keresni.
*Válaszolja őszintén, furcsállja is, ennyit nem beszélt senkivel se mióta a városba ért, sőt. Igazából most beszélt bárkivel is mióta az erdőből megérkezett, már ha Derest nem számítja bele beszélgető partnerei közé.*
-Deres, mert olyan fehér a pofija, látod?
*Mutat rá jószágának pofájára, amin látszanak az évek rendesen, jó pár év van már a mögötte, ez testalkatán is látszik, szép nagy jószág.*
-Szülők? Rokonok? Nem tudom micsodák, Én csak Deressel vagyok. Grael, Adin, Alesian. Alesian mondta legyen a nevem Szikra, ők azok akik itt talált meg, de ők nincsenek itt.
*Sorolja fel a neveket akikkel eddig találkozott, és attól függetlenül milyen volt a találkozás pillanata, egész kellemesen alakult az összes.*
-Miért? Nincs itt senki.
*Néz körbe, nem is érti miről beszél a férfi, az utca amin ücsörögnek most épp csendes, tény, hallott távolabbi részéről az utcának ahol, ilyenkor is hangosabb kiáltások, és hasonló hangok szűrödnek, de azokra a helyekre ő be nem teszi a lábát. Deres amint látja a férfi elkezd felállni, ő maga is felemeli hátsóját, és egy rövidebb morgást ereszt ki csukott pofáján.*
-Öhm... De...
*Hezitál nagyon, nem tudja helyes döntés volna, e ismét kitárni búvóhelyének lelőhelyét. Vajon meddig tudja szerencséjét próbára tenni?*
-Ha nincs hol aludnod, megengedem, aludj az odúm fölött, de nem mondhatod el senkinek! Főleg nem azoknak a kétlábúaknak akik a kőtéren vannak!
*Mutatja fel ujjacskáját fenyegetően a férfinak, próbál is felnézni rá, de jó ha csak a hasáig ér fel. Majd hátrébb is lép Deressel együtt az utca másik felére, jócskán 5 lépés távolságra a másiktól.*
*Elégedetten bólogat, szívéhez nőtt ez a fura kis név, amit nemrégiben kapott attól a tündértől akivel összefutott a tisztáson.*
-Eden. Ühüm.
*Bólint egyet, lassan már megismeri majd az egész várost, már négy nevet kell megjegyeznie ezek után. Jobban is teszi Eden, nem traktálja mindenféle névvel mert a végén még faképnél hagyja és elszalad.*
-Tudom. Ezért is bujkálok, Deres pedig bátor és erős!
*Paskolja meg kutyája oldalát dicsérően, de az mintha most meg sem érezné a dicséretet, továbbra is szemét élesen a férfira irányítja.*
-Mert ilyenkor csendes, a kétlábúak alszanak. Én pedig nyugodtan tudok keresni.
*Válaszolja őszintén, furcsállja is, ennyit nem beszélt senkivel se mióta a városba ért, sőt. Igazából most beszélt bárkivel is mióta az erdőből megérkezett, már ha Derest nem számítja bele beszélgető partnerei közé.*
-Deres, mert olyan fehér a pofija, látod?
*Mutat rá jószágának pofájára, amin látszanak az évek rendesen, jó pár év van már a mögötte, ez testalkatán is látszik, szép nagy jószág.*
-Szülők? Rokonok? Nem tudom micsodák, Én csak Deressel vagyok. Grael, Adin, Alesian. Alesian mondta legyen a nevem Szikra, ők azok akik itt talált meg, de ők nincsenek itt.
*Sorolja fel a neveket akikkel eddig találkozott, és attól függetlenül milyen volt a találkozás pillanata, egész kellemesen alakult az összes.*
-Miért? Nincs itt senki.
*Néz körbe, nem is érti miről beszél a férfi, az utca amin ücsörögnek most épp csendes, tény, hallott távolabbi részéről az utcának ahol, ilyenkor is hangosabb kiáltások, és hasonló hangok szűrödnek, de azokra a helyekre ő be nem teszi a lábát. Deres amint látja a férfi elkezd felállni, ő maga is felemeli hátsóját, és egy rövidebb morgást ereszt ki csukott pofáján.*
-Öhm... De...
*Hezitál nagyon, nem tudja helyes döntés volna, e ismét kitárni búvóhelyének lelőhelyét. Vajon meddig tudja szerencséjét próbára tenni?*
-Ha nincs hol aludnod, megengedem, aludj az odúm fölött, de nem mondhatod el senkinek! Főleg nem azoknak a kétlábúaknak akik a kőtéren vannak!
*Mutatja fel ujjacskáját fenyegetően a férfinak, próbál is felnézni rá, de jó ha csak a hasáig ér fel. Majd hátrébb is lép Deressel együtt az utca másik felére, jócskán 5 lépés távolságra a másiktól.*
1513. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-16 21:37:58
Üzenet elküldve: 2024-08-16 21:37:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az ebül járt fiú//
* Kedvesen elmosolyodok. *
~ Haladunk. ~
- Tehát Szikra. Igazán figyelemreméltó névnek hangzik. Engem szólíthatsz Edennek, ha akarsz.
* Úgy dönt nem traktálja cirkalmas nevekkel a gyereket. Meg nem mintha számítana, ott, az éjszaka közepén, egy lépcső alján. *
- Jól teszed, ha bújkálsz. Nem biztonságos itt. Nálam ezerszer furább és veszedelmesebb fickókkal is összefuthattál volna. És lehet oda még egy ilyen bátor és remek védelmező is kevés lenne.
* Jobbnak látja, ha egy kicsit ráijeszt a lányra. *
- Bölcs gondolat, de miért nem nappal?
* Állát vakargatva tanakodik, vajon mi lehet az a röfögő. Biztos nem disznó. Még a fadöntő hagyján. Megmosolyogtatja a kislány és a kutya testbeszéde. *
- Hogy hívják a kutyádat?
* Marad a biztonságos témáknál. Úgy látszik ezek ketten nemrég vannak az erdőn kívüli világban. Gyorsan megtanulják majd, hogy itt is farkastörvények uralkodnak, csak egészen más módon. *
- Hol vannak a szüleid? Rokonok?
* Anyja közössége egészen szoros családi kötelékekből állt, biztos nem engedtek volna egyedül kalandozni egy gyermeket. *
- Nem biztonságos itt Szívesen elkísérlek egy darabon, ha megengeded. Az én odúm most szűnt meg létezni, azt hiszem.
* Egy utolsó pillantást vet a sötét emeleti ablakra. Nem sajnálkozik túlzottan. Az utolsó kortyot is felhajtja az üvegből. Már egészen kitisztult a feje sajnos. Lassan, nyögve feltápászkodik. *
- Mit szólnál, ha te az út azon felén mennél, én meg emez felén. Így a kiskutyád is nyugodt maradhat. Igaz, gizsgugya?
* Kedvesen elmosolyodok. *
~ Haladunk. ~
- Tehát Szikra. Igazán figyelemreméltó névnek hangzik. Engem szólíthatsz Edennek, ha akarsz.
* Úgy dönt nem traktálja cirkalmas nevekkel a gyereket. Meg nem mintha számítana, ott, az éjszaka közepén, egy lépcső alján. *
- Jól teszed, ha bújkálsz. Nem biztonságos itt. Nálam ezerszer furább és veszedelmesebb fickókkal is összefuthattál volna. És lehet oda még egy ilyen bátor és remek védelmező is kevés lenne.
* Jobbnak látja, ha egy kicsit ráijeszt a lányra. *
- Bölcs gondolat, de miért nem nappal?
* Állát vakargatva tanakodik, vajon mi lehet az a röfögő. Biztos nem disznó. Még a fadöntő hagyján. Megmosolyogtatja a kislány és a kutya testbeszéde. *
- Hogy hívják a kutyádat?
* Marad a biztonságos témáknál. Úgy látszik ezek ketten nemrég vannak az erdőn kívüli világban. Gyorsan megtanulják majd, hogy itt is farkastörvények uralkodnak, csak egészen más módon. *
- Hol vannak a szüleid? Rokonok?
* Anyja közössége egészen szoros családi kötelékekből állt, biztos nem engedtek volna egyedül kalandozni egy gyermeket. *
- Nem biztonságos itt Szívesen elkísérlek egy darabon, ha megengeded. Az én odúm most szűnt meg létezni, azt hiszem.
* Egy utolsó pillantást vet a sötét emeleti ablakra. Nem sajnálkozik túlzottan. Az utolsó kortyot is felhajtja az üvegből. Már egészen kitisztult a feje sajnos. Lassan, nyögve feltápászkodik. *
- Mit szólnál, ha te az út azon felén mennél, én meg emez felén. Így a kiskutyád is nyugodt maradhat. Igaz, gizsgugya?
1512. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-16 20:43:23
Üzenet elküldve: 2024-08-16 20:43:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Az ebül járt fiú//
*Még szép, hogy tehetne a férfi, ha csendben maradt volna, már rég hazaért volna. De az a bugyuta kis dallam megragadta a figyelmét, és ezért a férfi a felelős. Ismét megrázza a fejét, és összeráncolja szemöldökét.*
-Nem vagyok galambocska. Szikra vagyok! És azért nem tudtad, mert bujkálok.
*Az odú szó visszakérdésére csak bólint, megerősítve, hogy a férfi háta mögötti házra gondol.*
-De, csak nemrég találtam magamnak itt új odút.
*A férfi mocorgására, egy pillanatra megtorpan, Deres jó maga is csak egy helyben kezdett lépkedni, de amint ráeszmélnek a férfi csak helyezkedik, maguk is abba hagyják az motoszkálást.*
-Már mondtam, felfedezem az utcákat, az ösvényeit, hol tudok elrejtőzni, és hol nem. Deres pedig mindig velem van, ő vigyázz rám, én pedig rá. Már nem lakunk az erdőben, túl sok a fadöntő, és röfögők is többen lettek, nem volt már ott helyünk.
*A közelebb hívásra egy pillanatra gondolkodik el, de csupán egyetlen apró lépést tesz csupán. Deres pedig szintúgy, gazdája elé lép, és nagy szőrös hátsóját a lány lábai elé helyezi. A férfi szemében, hogy ő maga a földön ücsörög, mind a hárman egy fejmagasságban helyezkednek el.*
*Még szép, hogy tehetne a férfi, ha csendben maradt volna, már rég hazaért volna. De az a bugyuta kis dallam megragadta a figyelmét, és ezért a férfi a felelős. Ismét megrázza a fejét, és összeráncolja szemöldökét.*
-Nem vagyok galambocska. Szikra vagyok! És azért nem tudtad, mert bujkálok.
*Az odú szó visszakérdésére csak bólint, megerősítve, hogy a férfi háta mögötti házra gondol.*
-De, csak nemrég találtam magamnak itt új odút.
*A férfi mocorgására, egy pillanatra megtorpan, Deres jó maga is csak egy helyben kezdett lépkedni, de amint ráeszmélnek a férfi csak helyezkedik, maguk is abba hagyják az motoszkálást.*
-Már mondtam, felfedezem az utcákat, az ösvényeit, hol tudok elrejtőzni, és hol nem. Deres pedig mindig velem van, ő vigyázz rám, én pedig rá. Már nem lakunk az erdőben, túl sok a fadöntő, és röfögők is többen lettek, nem volt már ott helyünk.
*A közelebb hívásra egy pillanatra gondolkodik el, de csupán egyetlen apró lépést tesz csupán. Deres pedig szintúgy, gazdája elé lép, és nagy szőrös hátsóját a lány lábai elé helyezi. A férfi szemében, hogy ő maga a földön ücsörög, mind a hárman egy fejmagasságban helyezkednek el.*
1511. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-16 20:03:55
Üzenet elküldve: 2024-08-16 20:03:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az ebül járt fiú//
* Szaporán pislog párat. Valami olyan furán hangzik a kislány szavaiban. De nem tudja mi. Talán máskor, máshol, kevésbé... Fáradtan. Lassan, megfontoltan igyekszik válaszolni. *
- Arról én nem tehetek, hogy te mit hallasz és mit nem, galambocska.
* A becenév elleni tiltakozást szokás szerint elengedi a füle mellett. Így megy ez nála. *
- Azt sem tudtam, hogy itt settenkedsz.
* A morgó kutya hallatára felvonja a szemöldökét. *
~ Jól van tanítva. ~
* Abbahagyja a hívogatást. Annyit még a ködös elméjén keresztül is észlel, hogy az eb a kislányt védi. Igyekszik nem olyasmit tenni, amivel okot adhat a támadásra. *
- Hogy "odú"?
* Virágszál ajtajára vándorol a tekintete. *
- Ja, nehhm. Különösen beszélsz... Nem vagy idevalósi, igaz?
* Lassan maga alá húzza a lábait és a térdére könyököl. Olyan furcsa, ahogy itt cseveg az éjszaka közepén egy gyerekkel. De olyan ismerősen fogalmaz... Hol hallott már ilyet? *
~ Az erdei rokonok! Édesanyja távoli családja. Azok között voltak ilyen... Való élettől elszakadtak, akik így beszéltek. ~
- Azért ülök itt, mert apró nézeteltérésem támadt egy hölggyel. De térjünk vissza rád. Miért mászkál egy gyerek egyedül a sötét városban egy kutyával? Erdőlakó vagy? Honnan jöttél?
* Kíváncsian dől előre. Mindig is kedvelte az erdei rokonokat. Sokan vad népeknek gondolják őket, kiszámíthatatlannak és szeszélyesnek. De sokat tanult tőlük. *
- Nem foglal bántani, nyugodtan közelebb jöhetsz pár lépést. Csak hogy jobban halljalak.
* Valóban olyan gyengécske hangon beszél, amit az első szellő elfúj. *
* Szaporán pislog párat. Valami olyan furán hangzik a kislány szavaiban. De nem tudja mi. Talán máskor, máshol, kevésbé... Fáradtan. Lassan, megfontoltan igyekszik válaszolni. *
- Arról én nem tehetek, hogy te mit hallasz és mit nem, galambocska.
* A becenév elleni tiltakozást szokás szerint elengedi a füle mellett. Így megy ez nála. *
- Azt sem tudtam, hogy itt settenkedsz.
* A morgó kutya hallatára felvonja a szemöldökét. *
~ Jól van tanítva. ~
* Abbahagyja a hívogatást. Annyit még a ködös elméjén keresztül is észlel, hogy az eb a kislányt védi. Igyekszik nem olyasmit tenni, amivel okot adhat a támadásra. *
- Hogy "odú"?
* Virágszál ajtajára vándorol a tekintete. *
- Ja, nehhm. Különösen beszélsz... Nem vagy idevalósi, igaz?
* Lassan maga alá húzza a lábait és a térdére könyököl. Olyan furcsa, ahogy itt cseveg az éjszaka közepén egy gyerekkel. De olyan ismerősen fogalmaz... Hol hallott már ilyet? *
~ Az erdei rokonok! Édesanyja távoli családja. Azok között voltak ilyen... Való élettől elszakadtak, akik így beszéltek. ~
- Azért ülök itt, mert apró nézeteltérésem támadt egy hölggyel. De térjünk vissza rád. Miért mászkál egy gyerek egyedül a sötét városban egy kutyával? Erdőlakó vagy? Honnan jöttél?
* Kíváncsian dől előre. Mindig is kedvelte az erdei rokonokat. Sokan vad népeknek gondolják őket, kiszámíthatatlannak és szeszélyesnek. De sokat tanult tőlük. *
- Nem foglal bántani, nyugodtan közelebb jöhetsz pár lépést. Csak hogy jobban halljalak.
* Valóban olyan gyengécske hangon beszél, amit az első szellő elfúj. *
1510. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-16 18:37:27
Üzenet elküldve: 2024-08-16 18:37:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Az ebül járt fiú//
*A dal ritmusa, egyre jobban körvonalazódik fülében, ahogy közelebb és közelebb ér. A kérdésére kapott hangos nevetésre, ami köhögésben végződött azonban nem számított. Egy pillanatra össze is rezzent a férfi erélyes hangjától.*
-Nem való az én fülemnek? Akkor miért hallom? És nem vagyok galambocska, és nem jövök közelebb.
*Rázza meg fejét, hangjában érződik a határozatlanság, tart még az ismeretlentől, kész csoda, hogy egyáltalán hozzászólt. Deres ismét megpróbálja őt ruhájánál fogva hátrébb húzni, azonban az őt ért hívogatásra, egy halk torokból jövő mély morgással felel. A levegőbe szimatol, számára ismerős a szag ami a férfiből árad, és nem tetszik neki. Szorosan a lány mellé áll, és az éjsötétben felvillanó mélybarna szemeket a férfira mereszti, Deres vén feje szépen kirajzolódik a házak árnyékában. Cilia, ráteszi kezecskéjét hű barátjának kobakjára, és azt cirógatja, próbálja csendesíteni, nehogy megharagítsa az ismeretlent, látta már, miképp reagálnak az itteniek a vicsorítására, nem szeretne ismét meneküléssel tölteni az estét. Ekkor a férfi újabb kérdése üti meg hegyes fülecskéjét.*
-Húgocskám? Nem. Én csak sétálok, az utcákat fedezem fel. Ilyenkor csendes.
*Szólal meg lágy, finom kis hangján. Végig tekint a házon ahol vannak, egy két lépés hangot talán ha kiszűr a ház emeletéről, de, ahogy jöttek úgy halkulnak el.*
-Ez a te odúd? Miért ülsz itt kint?
*Szegezi kérdését a férfinak, aki látszólag is furcsán viselkedik, beszél, sőt az illata is amit áraszt különös, mintha már érezte volna ezt azokban a bőrkulacsokban ezt az illatot, amiket a favágóktól csent el, az a különös fura folyadék ami rossz szájízt hagyott neki. Mindig is kiöntötte.*
*A dal ritmusa, egyre jobban körvonalazódik fülében, ahogy közelebb és közelebb ér. A kérdésére kapott hangos nevetésre, ami köhögésben végződött azonban nem számított. Egy pillanatra össze is rezzent a férfi erélyes hangjától.*
-Nem való az én fülemnek? Akkor miért hallom? És nem vagyok galambocska, és nem jövök közelebb.
*Rázza meg fejét, hangjában érződik a határozatlanság, tart még az ismeretlentől, kész csoda, hogy egyáltalán hozzászólt. Deres ismét megpróbálja őt ruhájánál fogva hátrébb húzni, azonban az őt ért hívogatásra, egy halk torokból jövő mély morgással felel. A levegőbe szimatol, számára ismerős a szag ami a férfiből árad, és nem tetszik neki. Szorosan a lány mellé áll, és az éjsötétben felvillanó mélybarna szemeket a férfira mereszti, Deres vén feje szépen kirajzolódik a házak árnyékában. Cilia, ráteszi kezecskéjét hű barátjának kobakjára, és azt cirógatja, próbálja csendesíteni, nehogy megharagítsa az ismeretlent, látta már, miképp reagálnak az itteniek a vicsorítására, nem szeretne ismét meneküléssel tölteni az estét. Ekkor a férfi újabb kérdése üti meg hegyes fülecskéjét.*
-Húgocskám? Nem. Én csak sétálok, az utcákat fedezem fel. Ilyenkor csendes.
*Szólal meg lágy, finom kis hangján. Végig tekint a házon ahol vannak, egy két lépés hangot talán ha kiszűr a ház emeletéről, de, ahogy jöttek úgy halkulnak el.*
-Ez a te odúd? Miért ülsz itt kint?
*Szegezi kérdését a férfinak, aki látszólag is furcsán viselkedik, beszél, sőt az illata is amit áraszt különös, mintha már érezte volna ezt azokban a bőrkulacsokban ezt az illatot, amiket a favágóktól csent el, az a különös fura folyadék ami rossz szájízt hagyott neki. Mindig is kiöntötte.*
1509. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-16 16:53:29
Üzenet elküldve: 2024-08-16 16:53:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az ebül járt fiú//
* Belekezdene az újabb versszakba, amelyben kifejtené, mit is gondolnak a férfiak különösen kívánatosnak a méretes keblekben, amikor halk hang üti meg hegyes fülét.
A hang forrását keresve körbefordul, fél karon megtámaszkodva, mert a világ kissé meginogni látszik. A sötétből aprócska alak körvonala bontakozik ki. A gyógynövényes itókáért nyúl, hogy megélezze vele kicsit a látását. *
~ Csodaszer! ~
* Pár néma korty után csakugyan látni vél egy lányt. Amolyan gyerekforma. Felidézi, mit is kérdeztek tőle az előbb. Hullámzó nevetés szakad ki belőle, ami rövid köhögésbe torkollik a félrenyelt ital miatt. *
- Semmi olyasmi, ami a te fülednek való. Gyere csak közelebb, galambocska!
* Most tűnik fel neki a jókora árnyék, ami elválik a sovány gyerektest mellől. Felcsillannak a szemei és széles vigyorra húzza a száját. *
- Szeeervusz gizs gugyaaa!
* Gütyörészi az ebnek. Mindig is kedvelte a kutyákat. Az apjának is volt néhány kiváló vadászkopója. Ahogy a világosabb részre érnek, már azt is látja kikkel van dolga. Gyors kiegészítést tesz, miközben megpaskolja a combját. *
- Aranyozs gizs vaaaargazsgugya! Gyere, gyere!
* A kislányt is szemrevételezi. Valóban elég apró, csapzott kis elf gyereklány. Haja hasonlóan fakónak tűnik a holdvilágnál, mint a sajátja. *
- Mit keresel az utcán ilyen későn húgocskám? Talán megszöktél hazulról?
* Belekezdene az újabb versszakba, amelyben kifejtené, mit is gondolnak a férfiak különösen kívánatosnak a méretes keblekben, amikor halk hang üti meg hegyes fülét.
A hang forrását keresve körbefordul, fél karon megtámaszkodva, mert a világ kissé meginogni látszik. A sötétből aprócska alak körvonala bontakozik ki. A gyógynövényes itókáért nyúl, hogy megélezze vele kicsit a látását. *
~ Csodaszer! ~
* Pár néma korty után csakugyan látni vél egy lányt. Amolyan gyerekforma. Felidézi, mit is kérdeztek tőle az előbb. Hullámzó nevetés szakad ki belőle, ami rövid köhögésbe torkollik a félrenyelt ital miatt. *
- Semmi olyasmi, ami a te fülednek való. Gyere csak közelebb, galambocska!
* Most tűnik fel neki a jókora árnyék, ami elválik a sovány gyerektest mellől. Felcsillannak a szemei és széles vigyorra húzza a száját. *
- Szeeervusz gizs gugyaaa!
* Gütyörészi az ebnek. Mindig is kedvelte a kutyákat. Az apjának is volt néhány kiváló vadászkopója. Ahogy a világosabb részre érnek, már azt is látja kikkel van dolga. Gyors kiegészítést tesz, miközben megpaskolja a combját. *
- Aranyozs gizs vaaaargazsgugya! Gyere, gyere!
* A kislányt is szemrevételezi. Valóban elég apró, csapzott kis elf gyereklány. Haja hasonlóan fakónak tűnik a holdvilágnál, mint a sajátja. *
- Mit keresel az utcán ilyen későn húgocskám? Talán megszöktél hazulról?
1508. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-16 15:08:55
Üzenet elküldve: 2024-08-16 15:08:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Az ebül járt fiú//
*Nagyot sóhajt amint rájön még nem buktatta le őket Deres ugatása. Végigméri az utcát, de csendes, talán túlságosan is. Egy két ablakból szűrődik ki gyertyafény csupán, illetve a holdak halovány fénye ami képes átszűrődni a felhős éjszakai égen világítja be ezeket a sötét kis szűkös utcákat. Talán ha szerencséje van és a férfi elalszik azon a kemény lépcsőn észrevétlenül el tud osonni. Sajnos pont arra vinné az útja, és most nincs kedve kerülni egy hosszabbat, kezd fázni picit mezítelen talpacskája az utca hideg kövezetén. Rápaskol farkaskutyájának oldalára, így jelzi neki kövesse őt. Szépen lassan biztosan osonnak végig, a házak tövében húzódó árnyékokban, fehéres színű hajtincsei amiket a kosz kevésbé lepett be, csillannak meg csupán az éjszakai fényekben. Így haladnak lassacskán amíg elérik a férfi előtti utcarészt, ekkor hallja meg azt az érdekes kis dallamot. Hegyes kis füléről elhúzza hajcsomóit, hogy jobban hallja ezt az különös kis dallamot. Talpacskái megállnak, és lassan a férfi irányába lépdelnek. Deres látva gazdája irányváltását, gyengéden ráharap annak szakadta kis szoknyácskájára, és kezdi hátrahúzni.*
-Na engedj!
*Szólal fel halkan, kap rá saját ruhájára és kezdi el ráncigálni azt kutyája szájából.*
-Nem lesz baj!
*Súgja oda kutyájának, aki behajtott fülekkel, aggódó tekintettel elfogadja gazdája döntését. Cilia végül kidugja kicsiny fejét az árnyékok takarásából, zöld szemei felvillannak, ahogy azt a férfire emeli.*
-Mit dúdolsz?
*Száll szinte a semmiből az vékonyka gyermeki hang, Ha a férfi nem számít rá, még a végén a frászt hozhatná rá.*
*Nagyot sóhajt amint rájön még nem buktatta le őket Deres ugatása. Végigméri az utcát, de csendes, talán túlságosan is. Egy két ablakból szűrődik ki gyertyafény csupán, illetve a holdak halovány fénye ami képes átszűrődni a felhős éjszakai égen világítja be ezeket a sötét kis szűkös utcákat. Talán ha szerencséje van és a férfi elalszik azon a kemény lépcsőn észrevétlenül el tud osonni. Sajnos pont arra vinné az útja, és most nincs kedve kerülni egy hosszabbat, kezd fázni picit mezítelen talpacskája az utca hideg kövezetén. Rápaskol farkaskutyájának oldalára, így jelzi neki kövesse őt. Szépen lassan biztosan osonnak végig, a házak tövében húzódó árnyékokban, fehéres színű hajtincsei amiket a kosz kevésbé lepett be, csillannak meg csupán az éjszakai fényekben. Így haladnak lassacskán amíg elérik a férfi előtti utcarészt, ekkor hallja meg azt az érdekes kis dallamot. Hegyes kis füléről elhúzza hajcsomóit, hogy jobban hallja ezt az különös kis dallamot. Talpacskái megállnak, és lassan a férfi irányába lépdelnek. Deres látva gazdája irányváltását, gyengéden ráharap annak szakadta kis szoknyácskájára, és kezdi hátrahúzni.*
-Na engedj!
*Szólal fel halkan, kap rá saját ruhájára és kezdi el ráncigálni azt kutyája szájából.*
-Nem lesz baj!
*Súgja oda kutyájának, aki behajtott fülekkel, aggódó tekintettel elfogadja gazdája döntését. Cilia végül kidugja kicsiny fejét az árnyékok takarásából, zöld szemei felvillannak, ahogy azt a férfire emeli.*
-Mit dúdolsz?
*Száll szinte a semmiből az vékonyka gyermeki hang, Ha a férfi nem számít rá, még a végén a frászt hozhatná rá.*
1507. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-16 09:21:40
Üzenet elküldve: 2024-08-16 09:21:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az ebül járt fiú//
//Cilia//
* Mivel nincs tudomása az őt biztos távolból figyelő tekintetekről, és az ugatást is a szokásos városi neszekhez sorolja, a fiú hosszasabb tartózkodásra rendezkedik be a lépcső alján. Kinyújtóztatja hosszú lábait, majd megvizsgálja a rágóit a nyelvével. Talán pár kilazulhatott a hosszas utazás alatt, amit végigkocogtatott lefelé menet. Mindet rendben találja. Rövid kotorászás után előveszi a féltve őrzött gyógynövényes likőrjét, amit eddig csak őrizgetett. Forgatja, forgatja. Elméje hátsó zugjaiban feldereng egy aranyszín szempár és a sebhelyes pofi. Arra az elhatározásra jut, hogy valószínűleg sosem találkozik az illetővel, így akár fel is bonthatja. Rövidke sóhaj, majd hosszasan kortyol hátravetett fejjel. Lehet mellé is csorog egy kevés. Megtörli a száját az ingujjával, majd az egyik kedvenc, roppant trágár szövegű dallamocskát kezdi fütyörészni. *
//Cilia//
* Mivel nincs tudomása az őt biztos távolból figyelő tekintetekről, és az ugatást is a szokásos városi neszekhez sorolja, a fiú hosszasabb tartózkodásra rendezkedik be a lépcső alján. Kinyújtóztatja hosszú lábait, majd megvizsgálja a rágóit a nyelvével. Talán pár kilazulhatott a hosszas utazás alatt, amit végigkocogtatott lefelé menet. Mindet rendben találja. Rövid kotorászás után előveszi a féltve őrzött gyógynövényes likőrjét, amit eddig csak őrizgetett. Forgatja, forgatja. Elméje hátsó zugjaiban feldereng egy aranyszín szempár és a sebhelyes pofi. Arra az elhatározásra jut, hogy valószínűleg sosem találkozik az illetővel, így akár fel is bonthatja. Rövidke sóhaj, majd hosszasan kortyol hátravetett fejjel. Lehet mellé is csorog egy kevés. Megtörli a száját az ingujjával, majd az egyik kedvenc, roppant trágár szövegű dallamocskát kezdi fütyörészni. *
1506. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-15 21:17:09
Üzenet elküldve: 2024-08-15 21:17:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 652
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 652
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Kérsz áfonyát?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Még csak meg sem kellett erőltetnie magát. Kettejük párharca már azelőtt véget ért, hogy igazán elkezdődött volna. Kész, vége, ő győzött, de hát nem is történhetett volna másképp. Diadalittas vigyorát talán már semmi nem mossa le az arcáról, miközben a szőkeség hízelgő szavait hallgatja, s ő szánalmasan próbál ficánkolni a fogságban. Persze nem ereszti. Miért is tenné? Az övé, azt csinál vele, amit csak akar.*
- Hogy te milyen édes vagy. Legközelebb bízz bennem! Én nem verlek át. *Egy kis hízelgés nem árt. Úgy látszik, hogy közben Nelira is elfogadta, hogy most ő a préda, és hangosan is elismeri, hogy a döntés jogát ezúttal kénytelen átadni neki. Mondjuk, ha nem tette volna, akkor is elvenné, de így mégis édesebben hangzik. Édesen, mint a vérvörös áfonyalé.
Sejtette, hogy a kényeztetés különös módja nem fog tetszeni szegénynek, kár érte. Ő élvezi, hogy kínozhatja vele a lányt, és ettől csak még inkább beindul benne a birtoklási vágy. Akarja őt, kell neki, élvezni akarja, hogy van neki. Egyébként szokták mondani, hogy a vágy gyengeséget okozhat. Hogy ez mennyire igaz! Nem veszi észre, hogy minél jobban belefeledkezik a kis szőke kényeztetésébe, úgy válik egyre bizonytalanabbá a szorítása. Mindemellett Nelira még a szavaival is megbabonázza.*
- Ó, de még mennyire, hogy szeretném tudni! *Most már félig tudatosan hagyja, hogy a finom kis kezek kicsusszanjanak a béklyókból, így mégis csak több örömet tud okozni neki a lány. Elveszik a mézédes csókban, és adja át szépen lassan az irányítást is társának, de bár ne tette volna!
Szenved, nagyon szenved, ahogy az egyre inkább tiltott területen matató mozdulatok kínos lassúsága szépen, fokozatosan az őrületbe kergeti. Nagyon várja már a katarzist, de nem az történik, amire számít. Hirtelen egy erős lökést érez. Épp csak megijedni van ideje annyira, hogy még a levegő is a torkába szorul. Hatalmasat koppan a földön, a puha ágy helyett a fájdalmasan kemény padlót érzi a sajgó gerince alatt, a fejét pedig úgy megüti, hogy a látása is elhomályosul néhány másodpercre. A kép tisztul, Nelira fölé magasodó arca élesedik, de levegő továbbra sem szökik annyi a tüdejébe, mint szeretné. Hamar rájön, hogy azért, mert a lány fojtogatni kezdi.*
- Baszd meg… kurva… *nyöszörgi fájdalmasan, miközben ráeszmél, hogy ez tényleg meg akarja ölni. A másodperc tört része áll csak rendelkezésére, hogy gondolkodjon, de Lil-t sem abból a fából faragták, hogy leblokkoljon egy halálközeli szituációban. Jobb kezét az őt fojtogató kéz csuklója köré fonja, majd jó erősen megszorítja, belemélyeszti hosszú, éles körmeit olyannyira, hogy kiserkenjen a lány élénkvörös vére. Nelira joggal gondolhatná azt, hogy ez egy próbálkozás arra, hogy szabaduljon a helyzetéből, de nagyot téved. Mikor megpillantja a saját ujja begyén az idegen vért, akkor a saját homlokán simít vele végig, és közben fájdalmasan nyöszörögve ejt ki néhány érthetetlen szót.*
- Tudod… én… mondtam, hogy… egyek vagyunk. Te az… enyém… én a… tied. Ha bántasz, az… neked is… neked is… ugyanúgy… fáj.
*Legalábbis nagyon reméli, hogy így lesz. Ha sikerült az átok, akkor Nelira hamarosan ugyanúgy elkezdi majd érezni a fájdalmat, amit az általa okozott sérülések miatt ő is érez, és ha valóban használja azt a tőrt, amiért a másik kezével nyúl, akkor bizony magával viszi a halálba is.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, miközben a kiszemelt áldozat friss (egy óránál nem régebben serkent) vérével a saját homlokára rajzol egy jelet. A következő három körben ha valamilyen fizikai sérülést elszenved, azt a vér tulajdonosa is pontosan ugyanúgy elszenvedi. Ha a varázslónak van lélekkötése, azt felszakíthatja. Ekkor a célpont elég ha 20 lépéses környezetében van, nincs szükség a vérére, hatás azonban megszakad, ha jobban eltávolodnak egymástól.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Még csak meg sem kellett erőltetnie magát. Kettejük párharca már azelőtt véget ért, hogy igazán elkezdődött volna. Kész, vége, ő győzött, de hát nem is történhetett volna másképp. Diadalittas vigyorát talán már semmi nem mossa le az arcáról, miközben a szőkeség hízelgő szavait hallgatja, s ő szánalmasan próbál ficánkolni a fogságban. Persze nem ereszti. Miért is tenné? Az övé, azt csinál vele, amit csak akar.*
- Hogy te milyen édes vagy. Legközelebb bízz bennem! Én nem verlek át. *Egy kis hízelgés nem árt. Úgy látszik, hogy közben Nelira is elfogadta, hogy most ő a préda, és hangosan is elismeri, hogy a döntés jogát ezúttal kénytelen átadni neki. Mondjuk, ha nem tette volna, akkor is elvenné, de így mégis édesebben hangzik. Édesen, mint a vérvörös áfonyalé.
Sejtette, hogy a kényeztetés különös módja nem fog tetszeni szegénynek, kár érte. Ő élvezi, hogy kínozhatja vele a lányt, és ettől csak még inkább beindul benne a birtoklási vágy. Akarja őt, kell neki, élvezni akarja, hogy van neki. Egyébként szokták mondani, hogy a vágy gyengeséget okozhat. Hogy ez mennyire igaz! Nem veszi észre, hogy minél jobban belefeledkezik a kis szőke kényeztetésébe, úgy válik egyre bizonytalanabbá a szorítása. Mindemellett Nelira még a szavaival is megbabonázza.*
- Ó, de még mennyire, hogy szeretném tudni! *Most már félig tudatosan hagyja, hogy a finom kis kezek kicsusszanjanak a béklyókból, így mégis csak több örömet tud okozni neki a lány. Elveszik a mézédes csókban, és adja át szépen lassan az irányítást is társának, de bár ne tette volna!
Szenved, nagyon szenved, ahogy az egyre inkább tiltott területen matató mozdulatok kínos lassúsága szépen, fokozatosan az őrületbe kergeti. Nagyon várja már a katarzist, de nem az történik, amire számít. Hirtelen egy erős lökést érez. Épp csak megijedni van ideje annyira, hogy még a levegő is a torkába szorul. Hatalmasat koppan a földön, a puha ágy helyett a fájdalmasan kemény padlót érzi a sajgó gerince alatt, a fejét pedig úgy megüti, hogy a látása is elhomályosul néhány másodpercre. A kép tisztul, Nelira fölé magasodó arca élesedik, de levegő továbbra sem szökik annyi a tüdejébe, mint szeretné. Hamar rájön, hogy azért, mert a lány fojtogatni kezdi.*
- Baszd meg… kurva… *nyöszörgi fájdalmasan, miközben ráeszmél, hogy ez tényleg meg akarja ölni. A másodperc tört része áll csak rendelkezésére, hogy gondolkodjon, de Lil-t sem abból a fából faragták, hogy leblokkoljon egy halálközeli szituációban. Jobb kezét az őt fojtogató kéz csuklója köré fonja, majd jó erősen megszorítja, belemélyeszti hosszú, éles körmeit olyannyira, hogy kiserkenjen a lány élénkvörös vére. Nelira joggal gondolhatná azt, hogy ez egy próbálkozás arra, hogy szabaduljon a helyzetéből, de nagyot téved. Mikor megpillantja a saját ujja begyén az idegen vért, akkor a saját homlokán simít vele végig, és közben fájdalmasan nyöszörögve ejt ki néhány érthetetlen szót.*
- Tudod… én… mondtam, hogy… egyek vagyunk. Te az… enyém… én a… tied. Ha bántasz, az… neked is… neked is… ugyanúgy… fáj.
*Legalábbis nagyon reméli, hogy így lesz. Ha sikerült az átok, akkor Nelira hamarosan ugyanúgy elkezdi majd érezni a fájdalmat, amit az általa okozott sérülések miatt ő is érez, és ha valóban használja azt a tőrt, amiért a másik kezével nyúl, akkor bizony magával viszi a halálba is.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, miközben a kiszemelt áldozat friss (egy óránál nem régebben serkent) vérével a saját homlokára rajzol egy jelet. A következő három körben ha valamilyen fizikai sérülést elszenved, azt a vér tulajdonosa is pontosan ugyanúgy elszenvedi. Ha a varázslónak van lélekkötése, azt felszakíthatja. Ekkor a célpont elég ha 20 lépéses környezetében van, nincs szükség a vérére, hatás azonban megszakad, ha jobban eltávolodnak egymástól.
1505. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-15 20:10:09
Üzenet elküldve: 2024-08-15 20:10:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kérsz áfonyát?//
*A Kalmárban az ölelésébe zárta be, most pedig fölé magasodva nem enged neki szabad teret. Mégis más a két érzés. Ha Lil csinálja ezt vele, abban ott van az a torz szenvedély, abban lát valamit. A szemek csillogásában, az arcának finom ívén, a ében ajkakon. El tudna benne veszni, ha nem beszélne annyit. A teste jelez, hogy mindenét akarja, de közben az elborult elméje feldolgozza a hallottakat és nem hagyja neki. Harc ez, s ettől nem tud unalmassá válni. Ha megengedhetné most, a tervei közepette, hogy pofákat vágjon, megtenné. De nem. Pillantásával felfalná. Olyan szerelmes tekintetet még amaz sosem láthatott, mint ami elé tárul.*
- Senkire nem vártam volna ennyit, bántott, hogy nem jössz el. De már itt vagy. ~Te ostoba kurva, Tian-ra hatokig vártam volna az ajtaja előtt. ~
*Hiába küzd, egyszerűen nem sikerül, amit akar. Nem elég erős, túl fáradt. Miatta fáradt. Miatta itta meg az italokat, miatta nem feküdt le időben és miatta nem ért ide a gyerekhez, aki biztos nagyon várta. Senki nem szórakozhat Nelirá-val. Vagy nem büntetlenül.*
- Úgy tűnik, most te döntesz, hé.. *Ködösül el a pillantása, miközben a nedves nyelve végigfut az arcán. ~ Undorító kis picsa… fúj, baszd meg! ~ Egy ideig csak bámul rá, érzi, hogy a szorítás enged, ezért hát újra esélye nyílik. De most sokkal ádázabb dolog jut az eszébe, ami olyan fényt csal elő a smaragdokból, mintha nem lenne kérdés: itt és most akarja.*
- Hmm, azt hiszem felébresztettél. Szeretnéd tudni, mennyire? *Lazán próbálja meg kihúzni annak szorításából a kezét, hogy érezze, valamire használni szeretné. Csak a tekintet árulja el, hogy mire. Most már van tere, hogy kissé feljebb tolja magát, hogy a másik ajkaira tapassza finoman az övét, játékos csókot lehelve arra, ami egyre csak jobban birtokolni akarja őt. Majdnem bele is veszik, de a bosszúvágya sokkal nagyobb ennél. Finom ujjai elindulnak lefelé, végigsimítva annak mellkasán, egészen hosszan, amíg el nem ér a lábáig. A szoknya anyagát lehetetlen lassúsággal húzza feljebb, hogy alá tudjon bújni, kínozza minden egyes milliméterrel, de már a harisnyás combokon kúszik tovább. Mikor már elég szapora a lélegzetvétel, akkor ragadja meg, joggal hihetné, hogy mást akar, hogy ő kell neki mindenestül, de nagyot téved, aki baszakodni mer a szőkével. Úgy borítja le az ágyról, hogy az akkorát koppanhasson, hogy az sem lenne csoda, ha kiserkenne a vér a tarkóján, de most ő van nyeregben. Olyan szép és ártatlan mosollyal néz le rá, miközben a torkát szorítja markával, hogy ha nem ilyen szituációba keveredtek volna, nem gondolná róla senki, hogy már a saját combjához erősített tőréhez nyúl a másik kezével.*
- Olyan szép vagy. Annyira kár, hogy csak nekem fogsz hiányozni.
*A Kalmárban az ölelésébe zárta be, most pedig fölé magasodva nem enged neki szabad teret. Mégis más a két érzés. Ha Lil csinálja ezt vele, abban ott van az a torz szenvedély, abban lát valamit. A szemek csillogásában, az arcának finom ívén, a ében ajkakon. El tudna benne veszni, ha nem beszélne annyit. A teste jelez, hogy mindenét akarja, de közben az elborult elméje feldolgozza a hallottakat és nem hagyja neki. Harc ez, s ettől nem tud unalmassá válni. Ha megengedhetné most, a tervei közepette, hogy pofákat vágjon, megtenné. De nem. Pillantásával felfalná. Olyan szerelmes tekintetet még amaz sosem láthatott, mint ami elé tárul.*
- Senkire nem vártam volna ennyit, bántott, hogy nem jössz el. De már itt vagy. ~Te ostoba kurva, Tian-ra hatokig vártam volna az ajtaja előtt. ~
*Hiába küzd, egyszerűen nem sikerül, amit akar. Nem elég erős, túl fáradt. Miatta fáradt. Miatta itta meg az italokat, miatta nem feküdt le időben és miatta nem ért ide a gyerekhez, aki biztos nagyon várta. Senki nem szórakozhat Nelirá-val. Vagy nem büntetlenül.*
- Úgy tűnik, most te döntesz, hé.. *Ködösül el a pillantása, miközben a nedves nyelve végigfut az arcán. ~ Undorító kis picsa… fúj, baszd meg! ~ Egy ideig csak bámul rá, érzi, hogy a szorítás enged, ezért hát újra esélye nyílik. De most sokkal ádázabb dolog jut az eszébe, ami olyan fényt csal elő a smaragdokból, mintha nem lenne kérdés: itt és most akarja.*
- Hmm, azt hiszem felébresztettél. Szeretnéd tudni, mennyire? *Lazán próbálja meg kihúzni annak szorításából a kezét, hogy érezze, valamire használni szeretné. Csak a tekintet árulja el, hogy mire. Most már van tere, hogy kissé feljebb tolja magát, hogy a másik ajkaira tapassza finoman az övét, játékos csókot lehelve arra, ami egyre csak jobban birtokolni akarja őt. Majdnem bele is veszik, de a bosszúvágya sokkal nagyobb ennél. Finom ujjai elindulnak lefelé, végigsimítva annak mellkasán, egészen hosszan, amíg el nem ér a lábáig. A szoknya anyagát lehetetlen lassúsággal húzza feljebb, hogy alá tudjon bújni, kínozza minden egyes milliméterrel, de már a harisnyás combokon kúszik tovább. Mikor már elég szapora a lélegzetvétel, akkor ragadja meg, joggal hihetné, hogy mást akar, hogy ő kell neki mindenestül, de nagyot téved, aki baszakodni mer a szőkével. Úgy borítja le az ágyról, hogy az akkorát koppanhasson, hogy az sem lenne csoda, ha kiserkenne a vér a tarkóján, de most ő van nyeregben. Olyan szép és ártatlan mosollyal néz le rá, miközben a torkát szorítja markával, hogy ha nem ilyen szituációba keveredtek volna, nem gondolná róla senki, hogy már a saját combjához erősített tőréhez nyúl a másik kezével.*
- Olyan szép vagy. Annyira kár, hogy csak nekem fogsz hiányozni.
1504. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-15 18:15:30
Üzenet elküldve: 2024-08-15 18:15:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Elleden//
*Egy újabb este a városban, ez azt időszakot kedveli a legjobban, ilyenkor bátran és gondtalanul képes felfedezni a környezetét, anélkül, hogy bárki kergetné vagy vizslatná őt. Arról nem is beszélve, hogy a polgárnegyed utcáin kevesen járnak ebben az időben, és ha mégis összefut valakivel, a sötét sarkokon, és lomok mögött könnyen meghúzhatja magát amíg a baj arrébb illan. Apró csupasz kis lábaival sétál a kikövezett utcákon, megnézi magának a házakat, a sikátorokat, kerítéseket és azoknak hiányos részét, bármit amit arra használhat, hogyha későbbiekben menekülnie kellene, azokon keresztül megtegye. Deres, nagytestű kutyája persze hűségesen lohol a fiatal elf lány után. Ő is saját küldetésen van, hasonlóan mint a lány, ő is a házakat és a sikátorokat vagy kerítéseket nézi, vagy épp szimatolja végig. Ő még rátéve a dolgokra megjelöli ezen pontokat magának, mint territóriumát. Rájött a lányka kezdi megkedvelni a várost, hát miért is ne tehetné ezt a magáévá ha már itt rekedtek.
Egy ilyen apróbb kitérő után, mint Deres, mint Cilia különös hangokat kezdenek hallani. Nemrég Cilia ha bármi idegen hangot hallott volna, már rég felkapta volna a nyúlcipőt, de bátorsága mostanság felül kerekedett rajta. Így hát kielégítve kíváncsiságát követi a hangot, ami egyre jobban kirajzolódik. Egy férfi hangja, de ez másabb, zavartabb sőt inkább szétszórtabb. Nem olyan mint akikkel ezelőtt beszélt. Amint befordul a ház sarkán, csak a hatalmas robajt hallja, amint a férfi lecsúszik a lépcsőn. Fejét megrázza a hirtelen hangtól ami picit megijeszti. Deres csak csahol egyet a hang irányába, hisz a kutyát is meglepte.*
-Cshhh!!
*Csitítja el társát és visszahúzódik vele a ház sarkának tövébe, és onnan figyeli tovább az eseményeket.*
*Egy újabb este a városban, ez azt időszakot kedveli a legjobban, ilyenkor bátran és gondtalanul képes felfedezni a környezetét, anélkül, hogy bárki kergetné vagy vizslatná őt. Arról nem is beszélve, hogy a polgárnegyed utcáin kevesen járnak ebben az időben, és ha mégis összefut valakivel, a sötét sarkokon, és lomok mögött könnyen meghúzhatja magát amíg a baj arrébb illan. Apró csupasz kis lábaival sétál a kikövezett utcákon, megnézi magának a házakat, a sikátorokat, kerítéseket és azoknak hiányos részét, bármit amit arra használhat, hogyha későbbiekben menekülnie kellene, azokon keresztül megtegye. Deres, nagytestű kutyája persze hűségesen lohol a fiatal elf lány után. Ő is saját küldetésen van, hasonlóan mint a lány, ő is a házakat és a sikátorokat vagy kerítéseket nézi, vagy épp szimatolja végig. Ő még rátéve a dolgokra megjelöli ezen pontokat magának, mint territóriumát. Rájött a lányka kezdi megkedvelni a várost, hát miért is ne tehetné ezt a magáévá ha már itt rekedtek.
Egy ilyen apróbb kitérő után, mint Deres, mint Cilia különös hangokat kezdenek hallani. Nemrég Cilia ha bármi idegen hangot hallott volna, már rég felkapta volna a nyúlcipőt, de bátorsága mostanság felül kerekedett rajta. Így hát kielégítve kíváncsiságát követi a hangot, ami egyre jobban kirajzolódik. Egy férfi hangja, de ez másabb, zavartabb sőt inkább szétszórtabb. Nem olyan mint akikkel ezelőtt beszélt. Amint befordul a ház sarkán, csak a hatalmas robajt hallja, amint a férfi lecsúszik a lépcsőn. Fejét megrázza a hirtelen hangtól ami picit megijeszti. Deres csak csahol egyet a hang irányába, hisz a kutyát is meglepte.*
-Cshhh!!
*Csitítja el társát és visszahúzódik vele a ház sarkának tövébe, és onnan figyeli tovább az eseményeket.*
1503. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-15 14:46:39
Üzenet elküldve: 2024-08-15 14:46:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* Ruganyos léptekkel, zsebre vágott kézzel követi az előtte masírozó fél-elf lányt. Nem vitás, lötyög benne egy kis likőr, és miegyéb, de azért stabilan tudja tartani a lépést. Az említett hölgy nem nagy darab, inkább törékeny nádszálnak mondható, most mégis úgy csörtet előtte, akár egy egész dübörgő ork-hadosztály talpig páncélban. Hazafelé igyekszik a késő esti órákban, élesen bevéve a kanyarokat, hogy szőke fonata csak úgy lobog utána. Azért a fiúnak néhányszor kell tennie pár suta futólépést, hogy a sarkában maradhasson.
A lány otthonánál erélyesen becsapódik előtte a kertkapu, szinte az orrára, de nem szegi kedvét. Kinyitja, majd elszántan a mereven vonuló elf hátára szegezi a tekintetét. *
- Tudom, hogy magamtól is tudnom kellene... De haragszol rám?
* Csibészesen vigyorog, bár ezt nem láthatja a lépcsőkön felsuhanó kedvese. *
- Cicám! Virágszál?
* Egy gyilkos pillantás a jutalma. *
- Ehh...
* Megrázza a fejét, majd felkocog a lépcsőn. *
- Csináltam valamit, igaz? Rossz fát tettem a tűzre. Tudnom kellene mi volt az?
* Enyhe lihegés a lépcsőktől. *
- Vagy csak azt hiszed, hogy csináltam valamit.
* Kétszeresen gyilkos pillantás. *
- Nem. Nem, igazad van. Megint rossz voltam és nagyon csúnya dolog volt, amit tettem.
~ De mi lehetett az? ~
- Nagyon sajnálom, khm, hehe... amit tettem! Virágszál! Virágszál!
* Kikúszik egy kis ittas kunc a száján, de sebaj. Egyáltalán nem csorbítja a komolyságot benne. Levegőt kapkodva beéri a másikat végre, szembeállva vele. *
- Áruld el, mi volt az. Kérlek.
* Az apró leányzó úgy tolja odébb, akár egy fűszálat, majd becsapja előtte az ajtót. Nagy kár, hiszen az elmúlt hetet itt potyázta végig. Megint az utcán kell aludnia? Egy próbát még megér. *
- Gőzöm sincs, mit mondtam, de nem gondoltam komolyan! Néha nem gondolok semmire, amikor mondok valamit.
* Fojtott szitkozódást hall bentről. *
- Legtöbbször nem gondolok semmire, amikor mondok valamit. Miiit mooondtaaaam?
* Kigyúl az emeleten a fény, majd rövidesen kialszik. *
- Érti itt valaki, hogy miről van szó?
* Körülnéz széttárt kezekkel. Tücsökciripelés hallatszik. Lemondó sóhajjal megfordul, majd a megbillenő világmindenség hatására, hangos robajjal leszánkázik, a korábban keservesen megtett lépcsőkön. Mire az aljára ér, rémleni kezd neki valami egy másik lányról, és a vad és mocskos dolgokról, amiket amaz megosztott vele a fülébe sutyorogva. Az utolsó lépcsőfokon fennakadva kimerülten hátradől. *
- Itt se rosszabb, mint máshol.
A lány otthonánál erélyesen becsapódik előtte a kertkapu, szinte az orrára, de nem szegi kedvét. Kinyitja, majd elszántan a mereven vonuló elf hátára szegezi a tekintetét. *
- Tudom, hogy magamtól is tudnom kellene... De haragszol rám?
* Csibészesen vigyorog, bár ezt nem láthatja a lépcsőkön felsuhanó kedvese. *
- Cicám! Virágszál?
* Egy gyilkos pillantás a jutalma. *
- Ehh...
* Megrázza a fejét, majd felkocog a lépcsőn. *
- Csináltam valamit, igaz? Rossz fát tettem a tűzre. Tudnom kellene mi volt az?
* Enyhe lihegés a lépcsőktől. *
- Vagy csak azt hiszed, hogy csináltam valamit.
* Kétszeresen gyilkos pillantás. *
- Nem. Nem, igazad van. Megint rossz voltam és nagyon csúnya dolog volt, amit tettem.
~ De mi lehetett az? ~
- Nagyon sajnálom, khm, hehe... amit tettem! Virágszál! Virágszál!
* Kikúszik egy kis ittas kunc a száján, de sebaj. Egyáltalán nem csorbítja a komolyságot benne. Levegőt kapkodva beéri a másikat végre, szembeállva vele. *
- Áruld el, mi volt az. Kérlek.
* Az apró leányzó úgy tolja odébb, akár egy fűszálat, majd becsapja előtte az ajtót. Nagy kár, hiszen az elmúlt hetet itt potyázta végig. Megint az utcán kell aludnia? Egy próbát még megér. *
- Gőzöm sincs, mit mondtam, de nem gondoltam komolyan! Néha nem gondolok semmire, amikor mondok valamit.
* Fojtott szitkozódást hall bentről. *
- Legtöbbször nem gondolok semmire, amikor mondok valamit. Miiit mooondtaaaam?
* Kigyúl az emeleten a fény, majd rövidesen kialszik. *
- Érti itt valaki, hogy miről van szó?
* Körülnéz széttárt kezekkel. Tücsökciripelés hallatszik. Lemondó sóhajjal megfordul, majd a megbillenő világmindenség hatására, hangos robajjal leszánkázik, a korábban keservesen megtett lépcsőkön. Mire az aljára ér, rémleni kezd neki valami egy másik lányról, és a vad és mocskos dolgokról, amiket amaz megosztott vele a fülébe sutyorogva. Az utolsó lépcsőfokon fennakadva kimerülten hátradől. *
- Itt se rosszabb, mint máshol.
1502. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-14 18:55:41
Üzenet elküldve: 2024-08-14 18:55:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fiú, a lány és a farkas//
-Csalinak? Hmm lehet a halak is szeretik.
*Vonja meg vállait, még sosem jutott eszébe, hogy halaknak adjon Holdsajtot, bár ki tudja lehet valamilyen horgásznak már eszébe jutott az ötlet mikor csali szűkében volt.*
-Ühüm.
*Bólogat nagyokat. Majd észrevéve a másik tekintetét kicsit összehúzza magát, nem kedveli ha valaki csak így bámulja őt, legyen annak bármilyen oka.*
-Hmm kettő nekem is tudom. De nem tartozom senkihez, csak Dereshez.
*Simogatja végig hű társát, aki még azóta is mint egy kőszobor, mozdulatlanul figyeli a férfit.*
-Kikötő? Az.. Az... Ahol... A hajók vannak igaz?
*Hunyorog szemével enyhe fájdalmat tükrözve. Ismét az a fura érzés a fejében, akár hányszor mélyebbre szeretne ásni képtelen megtenni, és az is nagy fájdalmakkal jár.*
-Nem már nincs, az a valaki letakarta.. És.. A többire nem emlékszem.
*Gondolkodik el ismét a halott testről amit valahol látott még a régmúltban.*
-Akkor sem tetszik.
*Fejezi ki ismét nemtetszését a név iránt enyhén durcás tekintettel.*
-Igen, nehogy megtaláljanak azok akik a kőtéren állnak az ennis asztal mögött.
*Próbálja körbeírni, pontosan kik elől kell bujkálnia leginkább.*
-Aaahjj gyere!
*Ölti ki nyelvét egy picit a név hallatára, hiába fejezte ki nemtetszését Aginnak ismét azt a nevet hallja.*
-Deres! Hozd! Gyere!
*Bök rá a pokrócra amit Deres elejtett azért, hogy a gazdáját védje, a kutya pedig szófogadóan követi az utasításokat, beleharap a pokrócba és kezdi maga után húzni, ahogy Ciliát követi.*
//A fiú, a lány és a farkas//
-Csalinak? Hmm lehet a halak is szeretik.
*Vonja meg vállait, még sosem jutott eszébe, hogy halaknak adjon Holdsajtot, bár ki tudja lehet valamilyen horgásznak már eszébe jutott az ötlet mikor csali szűkében volt.*
-Ühüm.
*Bólogat nagyokat. Majd észrevéve a másik tekintetét kicsit összehúzza magát, nem kedveli ha valaki csak így bámulja őt, legyen annak bármilyen oka.*
-Hmm kettő nekem is tudom. De nem tartozom senkihez, csak Dereshez.
*Simogatja végig hű társát, aki még azóta is mint egy kőszobor, mozdulatlanul figyeli a férfit.*
-Kikötő? Az.. Az... Ahol... A hajók vannak igaz?
*Hunyorog szemével enyhe fájdalmat tükrözve. Ismét az a fura érzés a fejében, akár hányszor mélyebbre szeretne ásni képtelen megtenni, és az is nagy fájdalmakkal jár.*
-Nem már nincs, az a valaki letakarta.. És.. A többire nem emlékszem.
*Gondolkodik el ismét a halott testről amit valahol látott még a régmúltban.*
-Akkor sem tetszik.
*Fejezi ki ismét nemtetszését a név iránt enyhén durcás tekintettel.*
-Igen, nehogy megtaláljanak azok akik a kőtéren állnak az ennis asztal mögött.
*Próbálja körbeírni, pontosan kik elől kell bujkálnia leginkább.*
-Aaahjj gyere!
*Ölti ki nyelvét egy picit a név hallatára, hiába fejezte ki nemtetszését Aginnak ismét azt a nevet hallja.*
-Deres! Hozd! Gyere!
*Bök rá a pokrócra amit Deres elejtett azért, hogy a gazdáját védje, a kutya pedig szófogadóan követi az utasításokat, beleharap a pokrócba és kezdi maga után húzni, ahogy Ciliát követi.*
1501. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-14 17:35:51
Üzenet elküldve: 2024-08-14 17:35:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A fiú, a lány és a farkas//
- Valóban? Akkor csalinak még jó lehet.
* Elvégre könnyen le lehetne vadászni az állatot, amíg az táplálkozik. Ezen gondolatát igyekszik megjegyezni a jövőben esedékes vadászatok miatt, bár valószínűleg másnapra már nem fog emlékezni a holdsajtra. Hiába, amíg nem kóstolta, addig maradandó sem lesz az étel. *
- Mi kétlábúak? Heh?
* Felhúzza bal szemöldökét, és átvizsgálja a lányt. Tekintetét fel-le mozgatja. Előbb a lány lábaira, majd a szemébe néz. Ezt elismétli háromszor. Ez elég arra, hogy végképp megbizonyosodjon. Akárhogy is nézi, Borzoskának is két lába van, úgy ahogy mindenki másnak.
Rámutat a kislány lábaira. *
- Neked hány van belőlük? * Kisebb szünet. * Te is hozzánk tartozol. És különben sem lakunk együtt. Én nem itt lakom, hanem a kikötőben. De még annál is messzebb nőttem fel.
* Akármennyire is ismeri már az utat a kikötő és Arthenior között, ő még mindig egy idegen errefelé. Nem ismer sok embert, és akit ismer is, nagyrészük a kikötőben van. *
- Áhh, értem. Szóval már sikerült eltüntetni a hullát.
* Vonja le az egyértelmű következtetést, miután Borzoska felidézi a szörnyű emléket a testről. Viszont így, hogy nincs hulla, nincs miben segítsen. *
-Ühüm, világos.
* Bólint rá a kislány magyarázatára a takaróról és pokrócról. Nem igazán gondolt még hasonlóra. Ő inkább a korábban említett piszkos ügyekre használná ezeket a tárgyakat, de végül is így is lehet alkalmazni.
Borzoska kifejezi nem tetszését a névvel kapcsolatban, amire Agin ránt egyet a vállán. *
- Jó, mindjárt kitalálok egy másik nevet. Addig maradsz Borzoska.
* Neki tetszik a név, jobbat úgysem tud kitalálni. *
- Az odú helyét? Annyira titkos helyen van?
* Már-már elutasítaná a meghívást, hiszen nincs oka meglátogatni ezt a titkos helyet. Elvégre nincs holttest, és mi másban segíthetne. Ennek ellenére mégis úgy dönt, hogy meglátogatja a kislány odúját. *
- Jól van, Borzoska. Nem mondom el senkinek. Mutasd az utat!
//A fiú, a lány és a farkas//
- Valóban? Akkor csalinak még jó lehet.
* Elvégre könnyen le lehetne vadászni az állatot, amíg az táplálkozik. Ezen gondolatát igyekszik megjegyezni a jövőben esedékes vadászatok miatt, bár valószínűleg másnapra már nem fog emlékezni a holdsajtra. Hiába, amíg nem kóstolta, addig maradandó sem lesz az étel. *
- Mi kétlábúak? Heh?
* Felhúzza bal szemöldökét, és átvizsgálja a lányt. Tekintetét fel-le mozgatja. Előbb a lány lábaira, majd a szemébe néz. Ezt elismétli háromszor. Ez elég arra, hogy végképp megbizonyosodjon. Akárhogy is nézi, Borzoskának is két lába van, úgy ahogy mindenki másnak.
Rámutat a kislány lábaira. *
- Neked hány van belőlük? * Kisebb szünet. * Te is hozzánk tartozol. És különben sem lakunk együtt. Én nem itt lakom, hanem a kikötőben. De még annál is messzebb nőttem fel.
* Akármennyire is ismeri már az utat a kikötő és Arthenior között, ő még mindig egy idegen errefelé. Nem ismer sok embert, és akit ismer is, nagyrészük a kikötőben van. *
- Áhh, értem. Szóval már sikerült eltüntetni a hullát.
* Vonja le az egyértelmű következtetést, miután Borzoska felidézi a szörnyű emléket a testről. Viszont így, hogy nincs hulla, nincs miben segítsen. *
-Ühüm, világos.
* Bólint rá a kislány magyarázatára a takaróról és pokrócról. Nem igazán gondolt még hasonlóra. Ő inkább a korábban említett piszkos ügyekre használná ezeket a tárgyakat, de végül is így is lehet alkalmazni.
Borzoska kifejezi nem tetszését a névvel kapcsolatban, amire Agin ránt egyet a vállán. *
- Jó, mindjárt kitalálok egy másik nevet. Addig maradsz Borzoska.
* Neki tetszik a név, jobbat úgysem tud kitalálni. *
- Az odú helyét? Annyira titkos helyen van?
* Már-már elutasítaná a meghívást, hiszen nincs oka meglátogatni ezt a titkos helyet. Elvégre nincs holttest, és mi másban segíthetne. Ennek ellenére mégis úgy dönt, hogy meglátogatja a kislány odúját. *
- Jól van, Borzoska. Nem mondom el senkinek. Mutasd az utat!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1656-1675