Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 77 (1521. - 1540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1540. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-25 10:04:16
Üzenet elküldve: 2024-08-25 10:04:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Hová, hová, aranyom?//
//Morthimer ház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Neki már nem forognak többé a gondolatai a lélek és az elme rejtelmein. Sokkal inkább a test vágyain. Ki akar kapcsolni, pihentetni akarja az agyát és elmerülni az élvezetekben.
Merlana pontosan látja, hogy Orthusnak most már semmi szüksége sziporkázó vitára, incselkedésre, feleselésre. Azonnal teljesíti a parancsot, a férfi legynagyobb megelégedettségére. Élvezettel legelteti a szemét a lányon, akit a jólét csak még szebbé tett. Természetes szépsége most már a vagyonosok ápoltságával és a műveltek kecsességével párosul. Odalebeg elé puhán, kívánatosan, és azonnal simogatni, becézni kezdi. Pontosan ez az, amit egy szeretőtől remél. Végigsimít a lány bőrén és szinte beleborzong annak lágyságába. Csak egy kicsi nyomással jelzi, hogy arra vágyik, a lány az ajkaival kényeztesse tovább. Ha pedig Merlana megteszi ezt, Orthus percekig élvezi a szorgoskodását csendben, s akkor is csak azért vet neki véget, mert nem így akarja befejezni. Többre vágyik. Így ismét megérinti, majd a kezét nyújtja ágyasának, hogy felsegítse a földről, és visszainvitálja az ölébe. Szemből, egyesülve, miközben a hátát, fenekét cirógatja, és csípőjét hullámzó-lovagló mozgásra ösztökéli. Ezúttal - még - nem vágyik heves tempóra, inkább kellemesen ringató lassúsággal teszi magáévá a leányzót.
Amikor pedig úgy érzi, nem képes már tovább türtőztetni magát, akkor nem is teszi: átöleli Merlana karcsú derekát, és megfeszült testtel adja át magát a gyönyörnek.
Csak amikor lecsillapodik a kéj, akkor kezdi újra simogatni a hátát.*
- Pont így.
*sóhajtja elégedetten, amiből Merlana kitalálhatja, hogy most igazán sikerült eltalálnia patrónusa kedvét.
Nem is nagyon akaródzik neki egyelőre kibontakozni ebből a finom együttlétből.*
//Morthimer ház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Neki már nem forognak többé a gondolatai a lélek és az elme rejtelmein. Sokkal inkább a test vágyain. Ki akar kapcsolni, pihentetni akarja az agyát és elmerülni az élvezetekben.
Merlana pontosan látja, hogy Orthusnak most már semmi szüksége sziporkázó vitára, incselkedésre, feleselésre. Azonnal teljesíti a parancsot, a férfi legynagyobb megelégedettségére. Élvezettel legelteti a szemét a lányon, akit a jólét csak még szebbé tett. Természetes szépsége most már a vagyonosok ápoltságával és a műveltek kecsességével párosul. Odalebeg elé puhán, kívánatosan, és azonnal simogatni, becézni kezdi. Pontosan ez az, amit egy szeretőtől remél. Végigsimít a lány bőrén és szinte beleborzong annak lágyságába. Csak egy kicsi nyomással jelzi, hogy arra vágyik, a lány az ajkaival kényeztesse tovább. Ha pedig Merlana megteszi ezt, Orthus percekig élvezi a szorgoskodását csendben, s akkor is csak azért vet neki véget, mert nem így akarja befejezni. Többre vágyik. Így ismét megérinti, majd a kezét nyújtja ágyasának, hogy felsegítse a földről, és visszainvitálja az ölébe. Szemből, egyesülve, miközben a hátát, fenekét cirógatja, és csípőjét hullámzó-lovagló mozgásra ösztökéli. Ezúttal - még - nem vágyik heves tempóra, inkább kellemesen ringató lassúsággal teszi magáévá a leányzót.
Amikor pedig úgy érzi, nem képes már tovább türtőztetni magát, akkor nem is teszi: átöleli Merlana karcsú derekát, és megfeszült testtel adja át magát a gyönyörnek.
Csak amikor lecsillapodik a kéj, akkor kezdi újra simogatni a hátát.*
- Pont így.
*sóhajtja elégedetten, amiből Merlana kitalálhatja, hogy most igazán sikerült eltalálnia patrónusa kedvét.
Nem is nagyon akaródzik neki egyelőre kibontakozni ebből a finom együttlétből.*
1539. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-24 18:26:36
Üzenet elküldve: 2024-08-24 18:26:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fiú, a lány és a farkas//
*Furcsállja a fiú válaszát, rá is tekint egy pillanatra összehúzott szemöldökkel*
-Nem szeretsz egyedül aludni? Mondjuk én is Deressel alszom, talán magányos vagy?
*Kérdezi majdnem, hogy aggódva már. Kettőjük közül lehet nem is Ő lenne az elveszett?*
-Uhum. Majd talán egyszer odamegyek, ha már itt túl sokan fognak keresni, arra vannak üres odúk?
*Érdeklődik ismét a kikötő felől, ki tudja ráfog e majd szorulni arra, hogy a haramiák, kalózok, tolvajok és ki tudja még kik között vegyüljön el. Bár ezeknek a felének se tudja igazából mennyire lenne ártalmas számára. Tán még Deres sem tudná megvédeni azoktól.*
-Tökeiket? Háát, hogy ha az van az asztalukon, de a tököt nem eszi meg Deres.
*Mondja egy vállrántással, miféle ötlet ez? Nem is érti, hát a kereskedőknek mi kára lenne azon felül, hogy egy szépen nőtt tököt kettéharapna egy ekkora jószág? Micsoda pocsékolás lenne az.*
-Nem Borzocska.
*Mondja durcásan a fiú kezeit tartva, az a fátyol pedig nem egy rongyféleség ha a fiú ért a gyógynövényekhez, hanem egy különleges növény ami fák kérgén található. És még szép, hogy elakarja látni, hisz ez a seb miatta keletkezett. Bár nem is érti, honnan kapta a bátorságot, hogy csak úgy nekilásson a másik ellátásának. De mintha ösztönösen jött volna neki, át is járta egy ismerős érzés, ami egy picit idegen most számára, de ahogy végigvitte a seb ellátását, Agin láthatta, nem először csinálja.*
-Amire szükségem van... Talán pici csipegetők is, Deresnek is vannak sajnos.
*Vakarja meg egy pillanatra tarkóját, ahogy a bolhák eszébe jutnak, sajnos nem egyszer gyűlt meg velük a baja, párszor már más odút is kellett találniuk mert annyira ellépték azt.*
-Remek, bár remélem nem lép bele senki.
*Teszi hozzá még, ahogy végig néz a kancsó törött darabjain az ajtóba, majd ki kell találnia egy kijáratot magának ami nem fogja kis talpát szétnyiszálni.*
-Az odúmat! Itt van lent.
*Válaszolja lentről, és ha Agin követi, a lejáró végén egy kisebb pincét láthat meg, amiben néhány polc látható, azokon is egy két helyen látható elhagyatott étel maradványok amiket a penész már bőven megevett. Régi zsírosbödönök, kis tároló edények, dunsztos üvegek. A sarokban azonban Cilia már Deressel tevékenykedik. A kötelet a sarokban lévő két szekrény egy-egy végébe akasztja ezzel egy háromszöget alkotva derékmagasságban. Majd egy már ott lévő pokrócot eligazít a földön, míg a másikat amiket hoztak azt szépen a kötélre terítve egy egész pofás kis sátrat hozott össze. Hátra lépve megcsodálja művét, kezeinek leporolása közben.*
-Megteszi.
*Bólint egyet elégedetten.*
//A fiú, a lány és a farkas//
*Furcsállja a fiú válaszát, rá is tekint egy pillanatra összehúzott szemöldökkel*
-Nem szeretsz egyedül aludni? Mondjuk én is Deressel alszom, talán magányos vagy?
*Kérdezi majdnem, hogy aggódva már. Kettőjük közül lehet nem is Ő lenne az elveszett?*
-Uhum. Majd talán egyszer odamegyek, ha már itt túl sokan fognak keresni, arra vannak üres odúk?
*Érdeklődik ismét a kikötő felől, ki tudja ráfog e majd szorulni arra, hogy a haramiák, kalózok, tolvajok és ki tudja még kik között vegyüljön el. Bár ezeknek a felének se tudja igazából mennyire lenne ártalmas számára. Tán még Deres sem tudná megvédeni azoktól.*
-Tökeiket? Háát, hogy ha az van az asztalukon, de a tököt nem eszi meg Deres.
*Mondja egy vállrántással, miféle ötlet ez? Nem is érti, hát a kereskedőknek mi kára lenne azon felül, hogy egy szépen nőtt tököt kettéharapna egy ekkora jószág? Micsoda pocsékolás lenne az.*
-Nem Borzocska.
*Mondja durcásan a fiú kezeit tartva, az a fátyol pedig nem egy rongyféleség ha a fiú ért a gyógynövényekhez, hanem egy különleges növény ami fák kérgén található. És még szép, hogy elakarja látni, hisz ez a seb miatta keletkezett. Bár nem is érti, honnan kapta a bátorságot, hogy csak úgy nekilásson a másik ellátásának. De mintha ösztönösen jött volna neki, át is járta egy ismerős érzés, ami egy picit idegen most számára, de ahogy végigvitte a seb ellátását, Agin láthatta, nem először csinálja.*
-Amire szükségem van... Talán pici csipegetők is, Deresnek is vannak sajnos.
*Vakarja meg egy pillanatra tarkóját, ahogy a bolhák eszébe jutnak, sajnos nem egyszer gyűlt meg velük a baja, párszor már más odút is kellett találniuk mert annyira ellépték azt.*
-Remek, bár remélem nem lép bele senki.
*Teszi hozzá még, ahogy végig néz a kancsó törött darabjain az ajtóba, majd ki kell találnia egy kijáratot magának ami nem fogja kis talpát szétnyiszálni.*
-Az odúmat! Itt van lent.
*Válaszolja lentről, és ha Agin követi, a lejáró végén egy kisebb pincét láthat meg, amiben néhány polc látható, azokon is egy két helyen látható elhagyatott étel maradványok amiket a penész már bőven megevett. Régi zsírosbödönök, kis tároló edények, dunsztos üvegek. A sarokban azonban Cilia már Deressel tevékenykedik. A kötelet a sarokban lévő két szekrény egy-egy végébe akasztja ezzel egy háromszöget alkotva derékmagasságban. Majd egy már ott lévő pokrócot eligazít a földön, míg a másikat amiket hoztak azt szépen a kötélre terítve egy egész pofás kis sátrat hozott össze. Hátra lépve megcsodálja művét, kezeinek leporolása közben.*
-Megteszi.
*Bólint egyet elégedetten.*
1538. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-24 17:19:39
Üzenet elküldve: 2024-08-24 17:19:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fiú, a lány és a farkas//
- Hogy én?
* Visszagondol az Artheniorba való utazásának fő okára. Úgy dönt, hogy nem fog kertelni. *
- Azért jöttem, hogy találkozzak egy hölggyel, és ágyba vigyem. De nem volt sok pénzem, szóval egyedül maradtam.
* A részletekbe nem megy bele, reméli, hogy a kislány érti mire gondol. A második kérdésére szinte azonnal válaszol. *
- Pár nap gyaloglás. De sokkal gyorsabb, ha lóval vagy.
* Ezt már ő is megtapasztalta párszor. Sokkal jobban szeret utazni, mikor a kölcsönkapott lóval, vagy valaki szekerén utazhat. *
- Aha, jól csináltad. Ha gyorsan tudsz futni, akkor nincs baj.
* Bár való igaz, hogy neki nem kenyere a futás. Ő inkább megáll, és tökön rúgja a kergetőt, ezt viszont nem ajánlhatja Borzoskának. Ekkor a farkasra pillant. *
- És mi van, ha megmondod Deresnek, hogy harapja le a tökeit a kergetőnek? Nem hiszem, hogy sokáig kergetnének, ha meglátnák őt.
* A seb nem súlyos, de a kislány szükségét érzi a megfelelő ellátásnak. Agin nem ellenkezik, elvégre mégis az ő csapdája volt. Kinyújtja a kezét Borzoskának, aki a hajából előszedett rongyféleséggel ápolni is kezdi azt. Végignéz a haján. *
- Mi minden van még abban a borzos hajadban, Borzoska?
* A művelet után összeszorítja a tenyerét. *
- Köszi. De legalább tudjuk, hogy működik a csapda.
* Ezután a kislány felnyit egy csapóajtót, és Deressel együtt lemegy azon. Agin összehúzott szemöldökkel, csak nézi az eltűnteket, majd a csapóajtó fölé hajol. Leszól. *
- Mit csinálsz?
//A fiú, a lány és a farkas//
- Hogy én?
* Visszagondol az Artheniorba való utazásának fő okára. Úgy dönt, hogy nem fog kertelni. *
- Azért jöttem, hogy találkozzak egy hölggyel, és ágyba vigyem. De nem volt sok pénzem, szóval egyedül maradtam.
* A részletekbe nem megy bele, reméli, hogy a kislány érti mire gondol. A második kérdésére szinte azonnal válaszol. *
- Pár nap gyaloglás. De sokkal gyorsabb, ha lóval vagy.
* Ezt már ő is megtapasztalta párszor. Sokkal jobban szeret utazni, mikor a kölcsönkapott lóval, vagy valaki szekerén utazhat. *
- Aha, jól csináltad. Ha gyorsan tudsz futni, akkor nincs baj.
* Bár való igaz, hogy neki nem kenyere a futás. Ő inkább megáll, és tökön rúgja a kergetőt, ezt viszont nem ajánlhatja Borzoskának. Ekkor a farkasra pillant. *
- És mi van, ha megmondod Deresnek, hogy harapja le a tökeit a kergetőnek? Nem hiszem, hogy sokáig kergetnének, ha meglátnák őt.
* A seb nem súlyos, de a kislány szükségét érzi a megfelelő ellátásnak. Agin nem ellenkezik, elvégre mégis az ő csapdája volt. Kinyújtja a kezét Borzoskának, aki a hajából előszedett rongyféleséggel ápolni is kezdi azt. Végignéz a haján. *
- Mi minden van még abban a borzos hajadban, Borzoska?
* A művelet után összeszorítja a tenyerét. *
- Köszi. De legalább tudjuk, hogy működik a csapda.
* Ezután a kislány felnyit egy csapóajtót, és Deressel együtt lemegy azon. Agin összehúzott szemöldökkel, csak nézi az eltűnteket, majd a csapóajtó fölé hajol. Leszól. *
- Mit csinálsz?
1537. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-24 13:41:50
Üzenet elküldve: 2024-08-24 13:41:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hová, hová, aranyom?//
//Morthimer ház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Merlana szavai lágyan, mégis határozottan találnak célba, és egy apró mosoly jelenik meg az ajkán, amikor látja, hogy Orthus nem válaszol azonnal, csak egy hümmögéssel felel. Tudja, hogy elérte a célját, és ez a pillanatnyi győzelem elég számára. Többre most nincs szükség.*
- Azt hiszem, teljes mértékben egyetértek *suttogja, majd kecses mozdulattal felkel Orthus öléből. Elfogadja a felé nyújtott kezet, és hagyja magát a hálószobába vezetni.
Ahogy belép, tekintete végigpásztázza a szoba minden apró részletét, és a különleges, egzotikus dísztárgyak látványa különösen lenyűgözi. Előző életében ragadva talán sosem lett volna alkalma ilyen szépségeket testközelből megcsodálni.
Már várta, hogy a férfi előhozakodjon szokásos kérésével. Merlana mostanra megtanulta, hogy a legfontosabb mindig az, hogy a másik jól érezze magát a társaságában. Nem ellenkezik, nem kérdez, csak engedelmeskedik. A teste könnyedén mozdul, miközben lassan meglazítja ruhája szalagjait. Most még fűző sincs rajta, így ujjai csupán finoman végigsiklanak vállain, majd a ruha lassan lecsúszik róla, feltárva Orthus előtt bőrének bársonyos puhaságát.*
- Már vártam ezt a pillanatot. *Lépked oda a kereskedő elé, mikor már teljesen megszabadult az öltözékétől, és lassan, gyengéden simít végig a férfi arcán.*
- Tudja, mit látok még a szemeiben? Feszültséget. A nehéz mindennapok feszültségét. Nem szép látvány. Muszáj leszünk oldani rajta egy kicsit… *Már kérni sem kell rá, hogy kényeztesse őt, Merlana ösztönösen és profi módon lát neki a feladatának magától is. Sőt, most már el sem lehet róla dönteni, hogy kötelességből, engedelmességből teszi, vagy azért, mert már egyszerűen ő is ennyire élvezi a férfiakkal való játszadozást.*
//Morthimer ház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Merlana szavai lágyan, mégis határozottan találnak célba, és egy apró mosoly jelenik meg az ajkán, amikor látja, hogy Orthus nem válaszol azonnal, csak egy hümmögéssel felel. Tudja, hogy elérte a célját, és ez a pillanatnyi győzelem elég számára. Többre most nincs szükség.*
- Azt hiszem, teljes mértékben egyetértek *suttogja, majd kecses mozdulattal felkel Orthus öléből. Elfogadja a felé nyújtott kezet, és hagyja magát a hálószobába vezetni.
Ahogy belép, tekintete végigpásztázza a szoba minden apró részletét, és a különleges, egzotikus dísztárgyak látványa különösen lenyűgözi. Előző életében ragadva talán sosem lett volna alkalma ilyen szépségeket testközelből megcsodálni.
Már várta, hogy a férfi előhozakodjon szokásos kérésével. Merlana mostanra megtanulta, hogy a legfontosabb mindig az, hogy a másik jól érezze magát a társaságában. Nem ellenkezik, nem kérdez, csak engedelmeskedik. A teste könnyedén mozdul, miközben lassan meglazítja ruhája szalagjait. Most még fűző sincs rajta, így ujjai csupán finoman végigsiklanak vállain, majd a ruha lassan lecsúszik róla, feltárva Orthus előtt bőrének bársonyos puhaságát.*
- Már vártam ezt a pillanatot. *Lépked oda a kereskedő elé, mikor már teljesen megszabadult az öltözékétől, és lassan, gyengéden simít végig a férfi arcán.*
- Tudja, mit látok még a szemeiben? Feszültséget. A nehéz mindennapok feszültségét. Nem szép látvány. Muszáj leszünk oldani rajta egy kicsit… *Már kérni sem kell rá, hogy kényeztesse őt, Merlana ösztönösen és profi módon lát neki a feladatának magától is. Sőt, most már el sem lehet róla dönteni, hogy kötelességből, engedelmességből teszi, vagy azért, mert már egyszerűen ő is ennyire élvezi a férfiakkal való játszadozást.*
1536. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-24 09:54:20
Üzenet elküldve: 2024-08-24 09:54:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fiú, a lány és a farkas//
*Bólint egy nagyot, még szép, hogy tudja, meg volt ő már egy jó ideje egymagában Deressel. Nincs szüksége arra, hogy valami más kétlábúnak is a gyomrát tömje, elég neki Deresre vigyáznia.*
-Akkor te itt mit csináltál? És a kikötő milyen messze van?
*Kérdezi vissza, hisz ha a fiú nem idevaló, ahogy ő maga sem, és ki tudja, lehet megnézi majd magának azt a helyet, ha csendesebb mint ez a része a városnak, vagy ha új otthonra lenne szüksége. A vándorlás sose volt idegen számára.*
-A múltkor észre vettek, kergettek is, de én gyorsabb voltam! Akkor talált rám Grael, de ő nem akart bántani.
*Mondja vékonyka kis hangján ártatlanul. Majd, szépen bejutva a házba, véghez viszi tervét, és figyelmeztetése ellenére a fiú szépen bele és sétál, vagyis tenyerel.*
-Nee mondtam óvatosan!
*Szólal meg a pincelejáró ajtaját tartva, amit a falnak dönt, majd a fiú meglepetésére, Cilia elkezd felé közelíteni, Deres persze előbb elállja annak útját. A lány végig simít a kutyán, rápaskol annak hátsó felére, jelezve, hogy üljön le szépen. Egy féltő nyüszítéssel ugyan, de engedelmeskedik. Cili elkezd hajában turkálni, amiben egyéb levelek és ágak is láthatóak. Majd előhúz belőle egy türkiz enyhén száraz állapotban lévő fátyol szerűséget.*
-Mutasd.
*Szólal utasítóan a fiúra, és ha amaz engedelmeskedik, ezt a fátyolt elkezdi kicsit összedörzsöli a kezében, majd a sebre rányomva kezdi el szépen a sebbe nyomkodni gyengéden. Mintha pontosan tudná mit művelne. Hamarosan érezheti is a férfi azt az enyhe fájdalmat, ahogy a seb lassacskán kezd összehúzódni a tenyerén, és a vérzés is hamarosan abba marad.*
-Tartsd csukva egy picit.
*Mondja végül egy elégedett bólintással, majd mintha mise történt volna, felkapja a pokrócot amit Deres kiejtett szájából miközben próbálta a lányt megállítani, csattint egyet nyelvével ismét a kutyának, amaz pedig követi őt le a pincébe.*
//A fiú, a lány és a farkas//
*Bólint egy nagyot, még szép, hogy tudja, meg volt ő már egy jó ideje egymagában Deressel. Nincs szüksége arra, hogy valami más kétlábúnak is a gyomrát tömje, elég neki Deresre vigyáznia.*
-Akkor te itt mit csináltál? És a kikötő milyen messze van?
*Kérdezi vissza, hisz ha a fiú nem idevaló, ahogy ő maga sem, és ki tudja, lehet megnézi majd magának azt a helyet, ha csendesebb mint ez a része a városnak, vagy ha új otthonra lenne szüksége. A vándorlás sose volt idegen számára.*
-A múltkor észre vettek, kergettek is, de én gyorsabb voltam! Akkor talált rám Grael, de ő nem akart bántani.
*Mondja vékonyka kis hangján ártatlanul. Majd, szépen bejutva a házba, véghez viszi tervét, és figyelmeztetése ellenére a fiú szépen bele és sétál, vagyis tenyerel.*
-Nee mondtam óvatosan!
*Szólal meg a pincelejáró ajtaját tartva, amit a falnak dönt, majd a fiú meglepetésére, Cilia elkezd felé közelíteni, Deres persze előbb elállja annak útját. A lány végig simít a kutyán, rápaskol annak hátsó felére, jelezve, hogy üljön le szépen. Egy féltő nyüszítéssel ugyan, de engedelmeskedik. Cili elkezd hajában turkálni, amiben egyéb levelek és ágak is láthatóak. Majd előhúz belőle egy türkiz enyhén száraz állapotban lévő fátyol szerűséget.*
-Mutasd.
*Szólal utasítóan a fiúra, és ha amaz engedelmeskedik, ezt a fátyolt elkezdi kicsit összedörzsöli a kezében, majd a sebre rányomva kezdi el szépen a sebbe nyomkodni gyengéden. Mintha pontosan tudná mit művelne. Hamarosan érezheti is a férfi azt az enyhe fájdalmat, ahogy a seb lassacskán kezd összehúzódni a tenyerén, és a vérzés is hamarosan abba marad.*
-Tartsd csukva egy picit.
*Mondja végül egy elégedett bólintással, majd mintha mise történt volna, felkapja a pokrócot amit Deres kiejtett szájából miközben próbálta a lányt megállítani, csattint egyet nyelvével ismét a kutyának, amaz pedig követi őt le a pincébe.*
1535. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-23 21:31:26
Üzenet elküldve: 2024-08-23 21:31:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fiú, a lány és a farkas//
- Értem, te tudod.
* Ezzel annyiban hagyja a hovatartozás témáját. Úgy látja, hogy a kislány tökéletesen el van a farkasával, így fel sem ajánlja, hogy jöjjenek a tavernába.
A visszakérdezésre a kikötőiekről elgondolkozik, mivel fogalma sincs a válaszról. *
- Hümm, nem tudom. Néhányuk biztosan, de mindenki nevében nem beszélhetek.
* Komolyabban veszi a válaszadást, mint amennyire tényleg fontos az információ.
Közben oda is érnek Borzoska odújához. Ahogy végig nézi a helyet, elismerően biccent egyet. Az igazat megvallva sokkal rosszabbra számított. Félreértés ne essék, az előtte elterülő összedőlt romot sem találja egy palotának, de mikor a kislány az odút emlegette, ő valami csatornában fellelhető pokrócra gondolt. Na persze nem minden arany, ami fénylik. Előbb a belsejét is megtekinti, aztán mond véleményt. *
- Aha, értem. Ha úgy csináltad, hogy ne vegyenek észre, akkor nincs semmi gond. Ha viszont észrevesznek, akkor add oda nekik a sárga karikát.
* Mintha egy tanítókönyvből olvasott volna, úgy érzi most magát. Semmi baja sincs a tolvajlással, bár ő nem szorul rá. Nem ítéli el a kislányt. Épp ellenkezőleg, bölcs tanácsaival segítséget szándékszik neki nyújtani.
Miután Borzoska bemászott a házba, ő is így tesz. Figyelmét a ház belső része köti le, épp ezért nem is veszi észre az előtte elhelyezkedő korsó darabkát, amire így sikerül belenyomni a mancsát.
Hangosan felnyög és káromkodik egyet. Ahogy felemeli a kezét, észreveszi benne a kiálló darabkát. Kihúzza, és visszadobja azt a földre. Ahogy elnézi nem okozott komolyabb sérülést, nem mély a seb. *
- Ezzel a csapdával nem tudtál volna várni, míg én is bent vagyok?
//A fiú, a lány és a farkas//
- Értem, te tudod.
* Ezzel annyiban hagyja a hovatartozás témáját. Úgy látja, hogy a kislány tökéletesen el van a farkasával, így fel sem ajánlja, hogy jöjjenek a tavernába.
A visszakérdezésre a kikötőiekről elgondolkozik, mivel fogalma sincs a válaszról. *
- Hümm, nem tudom. Néhányuk biztosan, de mindenki nevében nem beszélhetek.
* Komolyabban veszi a válaszadást, mint amennyire tényleg fontos az információ.
Közben oda is érnek Borzoska odújához. Ahogy végig nézi a helyet, elismerően biccent egyet. Az igazat megvallva sokkal rosszabbra számított. Félreértés ne essék, az előtte elterülő összedőlt romot sem találja egy palotának, de mikor a kislány az odút emlegette, ő valami csatornában fellelhető pokrócra gondolt. Na persze nem minden arany, ami fénylik. Előbb a belsejét is megtekinti, aztán mond véleményt. *
- Aha, értem. Ha úgy csináltad, hogy ne vegyenek észre, akkor nincs semmi gond. Ha viszont észrevesznek, akkor add oda nekik a sárga karikát.
* Mintha egy tanítókönyvből olvasott volna, úgy érzi most magát. Semmi baja sincs a tolvajlással, bár ő nem szorul rá. Nem ítéli el a kislányt. Épp ellenkezőleg, bölcs tanácsaival segítséget szándékszik neki nyújtani.
Miután Borzoska bemászott a házba, ő is így tesz. Figyelmét a ház belső része köti le, épp ezért nem is veszi észre az előtte elhelyezkedő korsó darabkát, amire így sikerül belenyomni a mancsát.
Hangosan felnyög és káromkodik egyet. Ahogy felemeli a kezét, észreveszi benne a kiálló darabkát. Kihúzza, és visszadobja azt a földre. Ahogy elnézi nem okozott komolyabb sérülést, nem mély a seb. *
- Ezzel a csapdával nem tudtál volna várni, míg én is bent vagyok?
1534. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-23 18:22:24
Üzenet elküldve: 2024-08-23 18:22:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Hová, hová, aranyom?//
//Morthimer ház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Végighallgatja Merlana szavait, amelyek talán bizalmasak, talán aggódóak vagy empatikusak. Olyan dolgok ezek, amikkel kevésbé tud mit kezdeni, ezért csak hümmögéssel veszi tudomásul az elhangzottakat. Persze, hogy több mozgatja őt is, mint csupán pénz és érdek. Küldetése van, aminek a pénz, a befolyás, de még Merlana is, csupán eszközei.
Ezeket viszont nem fogja a leányzó orrára kötni, mert semmi kedve magyarázkodni a motivációiról. Ágyasa szavait betudja annak, hogy a nőknek sokkal többet számítanak az érzések, és az ezekről való beszéd, mint a férfiaknak. Különösen őneki.*
- Rendben, kedvesem. Úgy hiszem, mindent megbeszéltünk, amit egyelőre kellett. De most már nem akarok többet beszélni. Jöjjön!
*azzal felkel a székéből - persze, csak miután Merlana felkelt az öléből -, és a lányt kézen fogva átvezeti saját szobájába.
Egy nagy, kétszemélyes ágy, ruhásszekrények, egy könyvespolc, egy kényelmes bőrfotel és mellette kisasztal, három nagy utazóláda egymásra tornyozva, egy fegyverszekrény, ezek a főbb berendezési tárgyak, na meg pár egzotikus szobor, faliszőttes, és egyéb relikvia Orthus utazásaiból. Egy külön kis szobában nagy fürdődézsa és egyéb tisztálkodószerek. Ez Orthus saját lakórésze. Mikor beérnek, így szól.*
- Meztelenül akarom látni. Teljesen pőrén, buján és kívánatosan.
*mondja Merlanának. Kezd éledezni a vágya, de még tovább akarja tüzelni. Erre pedig semmi se jobb, mint egy készséges, gyönyörű nő, aki fedetlen bájaival gyönyörködteti.*
//Morthimer ház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Végighallgatja Merlana szavait, amelyek talán bizalmasak, talán aggódóak vagy empatikusak. Olyan dolgok ezek, amikkel kevésbé tud mit kezdeni, ezért csak hümmögéssel veszi tudomásul az elhangzottakat. Persze, hogy több mozgatja őt is, mint csupán pénz és érdek. Küldetése van, aminek a pénz, a befolyás, de még Merlana is, csupán eszközei.
Ezeket viszont nem fogja a leányzó orrára kötni, mert semmi kedve magyarázkodni a motivációiról. Ágyasa szavait betudja annak, hogy a nőknek sokkal többet számítanak az érzések, és az ezekről való beszéd, mint a férfiaknak. Különösen őneki.*
- Rendben, kedvesem. Úgy hiszem, mindent megbeszéltünk, amit egyelőre kellett. De most már nem akarok többet beszélni. Jöjjön!
*azzal felkel a székéből - persze, csak miután Merlana felkelt az öléből -, és a lányt kézen fogva átvezeti saját szobájába.
Egy nagy, kétszemélyes ágy, ruhásszekrények, egy könyvespolc, egy kényelmes bőrfotel és mellette kisasztal, három nagy utazóláda egymásra tornyozva, egy fegyverszekrény, ezek a főbb berendezési tárgyak, na meg pár egzotikus szobor, faliszőttes, és egyéb relikvia Orthus utazásaiból. Egy külön kis szobában nagy fürdődézsa és egyéb tisztálkodószerek. Ez Orthus saját lakórésze. Mikor beérnek, így szól.*
- Meztelenül akarom látni. Teljesen pőrén, buján és kívánatosan.
*mondja Merlanának. Kezd éledezni a vágya, de még tovább akarja tüzelni. Erre pedig semmi se jobb, mint egy készséges, gyönyörű nő, aki fedetlen bájaival gyönyörködteti.*
1533. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-23 09:36:50
Üzenet elküldve: 2024-08-23 09:36:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hová, hová, aranyom?//
//Morthimer ház//
*Ezer örömmel helyet foglal a férfi ölében, mert talán az az egyetlen hely, ahol jelen pillanatban jobban fogja érezni magát, mint abban a végtelenül kényelmes fotelben.
Ahogy a hatok teltek, Orthus már nem az első, akinek kikötött az ölében. Megtette azt már számtalanszor, hol pénzért, hol információért, hol a saját szórakoztatása miatt, s közben megtanulta élvezni is, legyen bármi is a felállás. Ez is egy olyan dolog, ami a kezdetek kezdetén még nem ment neki tökéletesen, de hogy mondják? Gyakorlat teszi a mestert.
Ezúttal egyébként ő mosolyodik el sejtelmesen a kapott válaszra.*
- Ez a kérdés talán sokkal mélyebb annál, mint az a mélység, melyet Önben keresek. Álarcok, szerepek… azokat nekem nem kell bemutatni, de vajon Ön azt tudja, hogy szerepeket nem csak mások előtt, hanem magunk előtt is lehet játszani? Mi van akkor, ha olyan álarcot viselünk, mely arra hivatott, hogy saját magunkat rejtsük el önmagunk elől? Mi van akkor, ha nem is tudunk arról, hogy ez az álarc létezik?
*Nem ijed meg a burkolt fenyegetéstől, egyáltalán nem tervez visszaélni Orthus bizalmával, de azt nem várhatja el tőle, hogy vele kapcsolatban csukja be a szemeit. Négyszemközt bármikor mer vele feleselni, de ez is egy olyan, esetlegesen nemkívánatos része a kapcsolatuknak, melyből a külvilág semmit sem láthat majd. Merlana szerint sem. Odakint tényleg nem létezik más, csak a kettejük közös érdeke.
Gyengéden végigsimít a férfi arcán, finom, puha ujjait egészen a nyakáig lehúzza, hogy már most belekezdjen a kényeztetésbe, amire az úr valószínűleg vágyik.*
- Csupán pénz és érdek? Ön valóban ennyi volna, semmi több? Szomorú élete lenne. Sajnálnám Önt. Tudja, engem nem zavar, mert pont erre a kettőre van szükségem Öntől, egyáltalán nem célom elesettnek vagy érzelmektől megrészegültnek látni, de a maga életét nézve... *Nem folytatja ezt a mondatot, nyitva hagyja, hogy Orthus úgy fejezhesse be, ahogy akarja.*
- Ne értsen félre, ha azt kéri tőlem, hogy ne keresgéljek további álarcokat, akkor nem fogok, de ha szabad ilyet kérnem Öntől, egy magányos pillanatában, egy olyan helyen, ahol nincs szükség se pénzre, se érdekekre, gondolja át, hogy mi marad Önből! Merthogy biztos vagyok abban, hogy ezek nélkül sem szűnne meg… csak úgy huss, létezni.
*Ökölbe szorított kezeit hirtelen kinyitja, azzal imitálva a hirtelen tovaszálló füstöt, ami maradna, Orthus-ból, ha az állításai szerint megítélve, pénz és érdekek nélkül néznénk őt. Nem megbántani akarja ezzel őt, csupán rávilágítani arra, hogy az ember még saját maga elől is képes elbújni. Tudja, hisz ő is pontosan ezt teszi.*
- Elnézést kérek, elragadtattam magam. Vegye úgy, hogy nem is mondtam semmit. Csak egy rögtönzött színdarab volt. *Mosolyog, kicsit helyezkedik a másik ölében, hozzábújik és tovább folytatja a gyengéd érintéseket.*
- Lakat a számon, füleim pedig hegyesebbek, mint egy elfnek. Mint mindig. *Teszi hozzá a fogadó témájához, de látszik, hogy most már nem igazán érdeklik a komoly témák, kezd teljesen átszellemülni a szerető szerepbe.*
//Morthimer ház//
*Ezer örömmel helyet foglal a férfi ölében, mert talán az az egyetlen hely, ahol jelen pillanatban jobban fogja érezni magát, mint abban a végtelenül kényelmes fotelben.
Ahogy a hatok teltek, Orthus már nem az első, akinek kikötött az ölében. Megtette azt már számtalanszor, hol pénzért, hol információért, hol a saját szórakoztatása miatt, s közben megtanulta élvezni is, legyen bármi is a felállás. Ez is egy olyan dolog, ami a kezdetek kezdetén még nem ment neki tökéletesen, de hogy mondják? Gyakorlat teszi a mestert.
Ezúttal egyébként ő mosolyodik el sejtelmesen a kapott válaszra.*
- Ez a kérdés talán sokkal mélyebb annál, mint az a mélység, melyet Önben keresek. Álarcok, szerepek… azokat nekem nem kell bemutatni, de vajon Ön azt tudja, hogy szerepeket nem csak mások előtt, hanem magunk előtt is lehet játszani? Mi van akkor, ha olyan álarcot viselünk, mely arra hivatott, hogy saját magunkat rejtsük el önmagunk elől? Mi van akkor, ha nem is tudunk arról, hogy ez az álarc létezik?
*Nem ijed meg a burkolt fenyegetéstől, egyáltalán nem tervez visszaélni Orthus bizalmával, de azt nem várhatja el tőle, hogy vele kapcsolatban csukja be a szemeit. Négyszemközt bármikor mer vele feleselni, de ez is egy olyan, esetlegesen nemkívánatos része a kapcsolatuknak, melyből a külvilág semmit sem láthat majd. Merlana szerint sem. Odakint tényleg nem létezik más, csak a kettejük közös érdeke.
Gyengéden végigsimít a férfi arcán, finom, puha ujjait egészen a nyakáig lehúzza, hogy már most belekezdjen a kényeztetésbe, amire az úr valószínűleg vágyik.*
- Csupán pénz és érdek? Ön valóban ennyi volna, semmi több? Szomorú élete lenne. Sajnálnám Önt. Tudja, engem nem zavar, mert pont erre a kettőre van szükségem Öntől, egyáltalán nem célom elesettnek vagy érzelmektől megrészegültnek látni, de a maga életét nézve... *Nem folytatja ezt a mondatot, nyitva hagyja, hogy Orthus úgy fejezhesse be, ahogy akarja.*
- Ne értsen félre, ha azt kéri tőlem, hogy ne keresgéljek további álarcokat, akkor nem fogok, de ha szabad ilyet kérnem Öntől, egy magányos pillanatában, egy olyan helyen, ahol nincs szükség se pénzre, se érdekekre, gondolja át, hogy mi marad Önből! Merthogy biztos vagyok abban, hogy ezek nélkül sem szűnne meg… csak úgy huss, létezni.
*Ökölbe szorított kezeit hirtelen kinyitja, azzal imitálva a hirtelen tovaszálló füstöt, ami maradna, Orthus-ból, ha az állításai szerint megítélve, pénz és érdekek nélkül néznénk őt. Nem megbántani akarja ezzel őt, csupán rávilágítani arra, hogy az ember még saját maga elől is képes elbújni. Tudja, hisz ő is pontosan ezt teszi.*
- Elnézést kérek, elragadtattam magam. Vegye úgy, hogy nem is mondtam semmit. Csak egy rögtönzött színdarab volt. *Mosolyog, kicsit helyezkedik a másik ölében, hozzábújik és tovább folytatja a gyengéd érintéseket.*
- Lakat a számon, füleim pedig hegyesebbek, mint egy elfnek. Mint mindig. *Teszi hozzá a fogadó témájához, de látszik, hogy most már nem igazán érdeklik a komoly témák, kezd teljesen átszellemülni a szerető szerepbe.*
1532. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-22 21:00:47
Üzenet elküldve: 2024-08-22 21:00:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Hová, hová, aranyom?//
//Morthimer ház//
*Kicsit furcsállja Merlana válaszát, de végighallgatja, majd a kezét nyújtja a nő felé, arra invitálva, hogy Merlana üljön át az ölébe.
Ha a lány eleget tett a kérésnek, utána szólal meg újra.*
- Kedvesem, Ön valami olyan mélységet keres bennem, ami talán nem is létezik. Úgy gondolja, van még olyan álarc, ami mögé beleshet és ott talál valaki mást? Az még nem merült fel kegyedben, hogy pontosan az vagyok, akit itt lát?
És meglehet, hogy kegyed az egyetlen, aki annak láthat, ami vagyok. Másoknak nem szokásom kifejteni, hogy mit miért teszek. Mások nem mindig látják át, hogy engem mögöttes érdekek vezérelnek. Ön tudja, mert elmondom. Elmondom azért, mert elmondhatom. Nem árulhat el, a következmények végzetesek lennének. Ugyanakkor pedig kegyedben is megvan valami abból, ami engem mozgat. Mozgatja a becsvágy, hogy elérjen valami többet, jobbat. Ezért ha kell, alakoskodik, ha kell, megalázkodik, miközben tanul, tapasztal. Pont, mint én. Ha kegyed adottságaival bírnék, nem lennék rest ágyba bújni olyanokkal, akik előremozdítják a szándékomat. De ez a fegyver nekem nem adatott meg.
*mondja, miközben cirógatni kezdi a lány hátát.*
- Ne akarjon ennél többet kapni belőlem. Mit érne azzal, ha látna, mondjuk elesetten, vagy érzelmektől hevülten? Így is többet lát belőlem és tud rólam, mint a többség. Azért, mert ez is segíthet kegyednek azzá válni, aki lenni vágyik. Csak vigyázzon, ne éljen vissza ezzel a bizalommal!
*már igazán hanyagolná a komoly beszédet azért, hogy kellemesebb időtöltésbe kezdjen, egy dolgot azonban még fontosnak talál hangsúlyozni.*
- Ja, a Pegazusban ne csináljon semmit az én ügyemben. Véletlenül se hozza szóba a nevem, ha nem muszáj. Se jó, se rossz módon. Ha a fogadós valaha szembesíti azzal, hogy többször megfordultam a szobájában, mondja meg, hogy némi pénzért az ágyába fogadott alkalmanként, de többet ne.
Ellenben, az nem baj, ha meghall ezt-azt. De ne menjen utána az értesüléseknek, csak tartsa nyitva a csinos fülecskéit!
*Persze az egyáltalán nem lenne hátrány, ha Merlana a fogadó tulajdonosát is a "hódolójává" tenné, azonban ezt az ötletet nem akarja elültetni a lány kobakjában. Merlanában dúl a bizonyításvágy, még a végén csinál valami meggondolatlanságot, és leleplezi magát. Nem bízik még a képességeiben e téren.*
//Morthimer ház//
*Kicsit furcsállja Merlana válaszát, de végighallgatja, majd a kezét nyújtja a nő felé, arra invitálva, hogy Merlana üljön át az ölébe.
Ha a lány eleget tett a kérésnek, utána szólal meg újra.*
- Kedvesem, Ön valami olyan mélységet keres bennem, ami talán nem is létezik. Úgy gondolja, van még olyan álarc, ami mögé beleshet és ott talál valaki mást? Az még nem merült fel kegyedben, hogy pontosan az vagyok, akit itt lát?
És meglehet, hogy kegyed az egyetlen, aki annak láthat, ami vagyok. Másoknak nem szokásom kifejteni, hogy mit miért teszek. Mások nem mindig látják át, hogy engem mögöttes érdekek vezérelnek. Ön tudja, mert elmondom. Elmondom azért, mert elmondhatom. Nem árulhat el, a következmények végzetesek lennének. Ugyanakkor pedig kegyedben is megvan valami abból, ami engem mozgat. Mozgatja a becsvágy, hogy elérjen valami többet, jobbat. Ezért ha kell, alakoskodik, ha kell, megalázkodik, miközben tanul, tapasztal. Pont, mint én. Ha kegyed adottságaival bírnék, nem lennék rest ágyba bújni olyanokkal, akik előremozdítják a szándékomat. De ez a fegyver nekem nem adatott meg.
*mondja, miközben cirógatni kezdi a lány hátát.*
- Ne akarjon ennél többet kapni belőlem. Mit érne azzal, ha látna, mondjuk elesetten, vagy érzelmektől hevülten? Így is többet lát belőlem és tud rólam, mint a többség. Azért, mert ez is segíthet kegyednek azzá válni, aki lenni vágyik. Csak vigyázzon, ne éljen vissza ezzel a bizalommal!
*már igazán hanyagolná a komoly beszédet azért, hogy kellemesebb időtöltésbe kezdjen, egy dolgot azonban még fontosnak talál hangsúlyozni.*
- Ja, a Pegazusban ne csináljon semmit az én ügyemben. Véletlenül se hozza szóba a nevem, ha nem muszáj. Se jó, se rossz módon. Ha a fogadós valaha szembesíti azzal, hogy többször megfordultam a szobájában, mondja meg, hogy némi pénzért az ágyába fogadott alkalmanként, de többet ne.
Ellenben, az nem baj, ha meghall ezt-azt. De ne menjen utána az értesüléseknek, csak tartsa nyitva a csinos fülecskéit!
*Persze az egyáltalán nem lenne hátrány, ha Merlana a fogadó tulajdonosát is a "hódolójává" tenné, azonban ezt az ötletet nem akarja elültetni a lány kobakjában. Merlanában dúl a bizonyításvágy, még a végén csinál valami meggondolatlanságot, és leleplezi magát. Nem bízik még a képességeiben e téren.*
1531. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-22 18:58:20
Üzenet elküldve: 2024-08-22 18:58:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hová, hová, aranyom?//
//Morthimer ház//
*Próbálgatja a szárnyait, amiből talán már nem is csak egy pár, hanem kettő is van neki, de hiába. Megint csak ugyanazt a következtetést tudja levonni, hogy hiába csapkod velük egyre erősebben, Orthus Morthimer-rel szemben ez továbbra is édeskevés. Még csak játszmákat sem kell játszania a kereskedőnek, a hideg őszinteség elég arra, hogy elvegye Merlana kedvét attól, hogy megpróbáljon felrepülni azokkal a szárnyakkal.
Azt hitte, hogy a jól irányzott kérdésével majd legalább egy pillanatnyi bizonytalanságot el tud érni nála, de tévedett. Egy apró, sokatmondó mosolyt és egy olyan mézesmázos elemekkel tarkított választ kap, melynek gyakorlatilag minden egyes szava számára fájdalmas igazságokra világít rá.*
- Tudja, Morthimer úr, erre már nem tudok mást mondani, csupán azt, hogy csodálom Önt. *A kereskedő erős válasza után némi kínos csend uralkodik el a szobán, míg Merlana a képzeletbeli sebeit nyalogatja, aztán végül ő is arra jut, hogy ezek után nem tud tovább játszani, szóval ő is az őszinteséget választja.*
- Azt hittem, hogy a kérdésem majd meglepi, és esetleg egy kicsit mélyebben Önbe láthatok, de a válaszával sikerült belém fojtania a szót. Csak azt tudom mondani, hogy igaza van. Ismét megmutatta, hogy hol a helyem.
*Kezeit közben megadóan pihenteti meg az ölében. Ismét legyőzték. Van benne egy olyan kényszerérzet, aminek talán nem is kéne léteznie, de ott van, hogy amíg Orthus ellen nem tud szópárbajt nyerni, addig másokkal jobb, ha nem is próbálkozik. Persze, nem azt feltételezi, hogy felsőbb körökben Orthus lenne a legkevésbé tehetséges ezen a téren, sőt, inkább a legjobb szónokok között tudja elképzelni őt. Éppen ezért butaság, hogy le akarja győzni, de nem tehet róla.*
- Mindenesetre köszönöm, hogy megtisztelt a bizalmával, és elmondta az igazságot a Pegazus fogadóval kapcsolatban. Ha szükség van rá, hogy a színfalak mögött az Ön jóhírét terjesszem ott is, akkor csak szóljon! Könnyedén megtehetem. Természetesen szigorúan diszkréten *ajánlja fel. Nem rossz az ugye, ha az ellenség falai mögött van valaki, aki a kívülről ostromlót segíti.*
- Az ajánlathoz visszatérve pedig mindent meg fogok tenni azért, hogy alkalmas legyek a feladatra. Szeretném, akarom, és be fogom bizonyítani, hogy jó döntést hoz azzal, ha engem választ. *Ezzel egyértelművé is teszi, hogy értett minden szót, nem kell tovább ragozni. Nincs több kérdése, a feladata adott, most már csak rajta múlik, hogy él-e az újabb lehetőséggel.*
//Morthimer ház//
*Próbálgatja a szárnyait, amiből talán már nem is csak egy pár, hanem kettő is van neki, de hiába. Megint csak ugyanazt a következtetést tudja levonni, hogy hiába csapkod velük egyre erősebben, Orthus Morthimer-rel szemben ez továbbra is édeskevés. Még csak játszmákat sem kell játszania a kereskedőnek, a hideg őszinteség elég arra, hogy elvegye Merlana kedvét attól, hogy megpróbáljon felrepülni azokkal a szárnyakkal.
Azt hitte, hogy a jól irányzott kérdésével majd legalább egy pillanatnyi bizonytalanságot el tud érni nála, de tévedett. Egy apró, sokatmondó mosolyt és egy olyan mézesmázos elemekkel tarkított választ kap, melynek gyakorlatilag minden egyes szava számára fájdalmas igazságokra világít rá.*
- Tudja, Morthimer úr, erre már nem tudok mást mondani, csupán azt, hogy csodálom Önt. *A kereskedő erős válasza után némi kínos csend uralkodik el a szobán, míg Merlana a képzeletbeli sebeit nyalogatja, aztán végül ő is arra jut, hogy ezek után nem tud tovább játszani, szóval ő is az őszinteséget választja.*
- Azt hittem, hogy a kérdésem majd meglepi, és esetleg egy kicsit mélyebben Önbe láthatok, de a válaszával sikerült belém fojtania a szót. Csak azt tudom mondani, hogy igaza van. Ismét megmutatta, hogy hol a helyem.
*Kezeit közben megadóan pihenteti meg az ölében. Ismét legyőzték. Van benne egy olyan kényszerérzet, aminek talán nem is kéne léteznie, de ott van, hogy amíg Orthus ellen nem tud szópárbajt nyerni, addig másokkal jobb, ha nem is próbálkozik. Persze, nem azt feltételezi, hogy felsőbb körökben Orthus lenne a legkevésbé tehetséges ezen a téren, sőt, inkább a legjobb szónokok között tudja elképzelni őt. Éppen ezért butaság, hogy le akarja győzni, de nem tehet róla.*
- Mindenesetre köszönöm, hogy megtisztelt a bizalmával, és elmondta az igazságot a Pegazus fogadóval kapcsolatban. Ha szükség van rá, hogy a színfalak mögött az Ön jóhírét terjesszem ott is, akkor csak szóljon! Könnyedén megtehetem. Természetesen szigorúan diszkréten *ajánlja fel. Nem rossz az ugye, ha az ellenség falai mögött van valaki, aki a kívülről ostromlót segíti.*
- Az ajánlathoz visszatérve pedig mindent meg fogok tenni azért, hogy alkalmas legyek a feladatra. Szeretném, akarom, és be fogom bizonyítani, hogy jó döntést hoz azzal, ha engem választ. *Ezzel egyértelművé is teszi, hogy értett minden szót, nem kell tovább ragozni. Nincs több kérdése, a feladata adott, most már csak rajta múlik, hogy él-e az újabb lehetőséggel.*
1530. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-22 17:54:11
Üzenet elküldve: 2024-08-22 17:54:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Hová, hová, aranyom?//
//Morthimer ház//
*Merlana ügyesen palástolja a feszültségét, amit Orthus elégedetten állapít meg. Úri körökben sokkal több az alakoskodás, ha a leányzó nem akarja lejáratni magát a későbbiekben, akkor ezt a fajta higgadtságot képesnek kell lennie megtartani.
Hogy a szolgái udvariasak a vendéggel, az természetes. Hogy ő is az, az annak tudható be, hogy ő is vendégeként kezeli a leányzót. Függetlenül attól, hogy tervei szerint nemsokára szerepet váltanak és a leányzó az ágyasaként szórakoztatja tovább, most Merlanának pontosan ugyanaz a tisztelet és figyelmesség jár ki, mint amit bárki másnak megadna. Egyeseknek még ennél is többet.
A dolgozószobában üldögélve aztán előhozakodik a javaslatával. Látja Merlanán a hatást, de ugyanakkor nagymértékű higgadtságot is. Ez is tetszik neki. A lány kezd apránként felnőni a feladathoz. Már csak az eredmény hiányzik, hogy valóban hasznos értesülésekkel tudja ellátni őt.
A lány válaszát hallva elmosolyodik, majd így felel.*
- Mézesmadzag, kedvesem? Az első naptól kezdve nyílt lapokkal játszom kegyed előtt. Tudja jól, hogy semmit se teszek anélkül, hogy ne számítanék haszonra belőle. És egyelőre még csak reménykedem, hogy ez a sok pénz és támogatás egyszer valóban meghozza a gyümölcsét. De ezidőtájt, nem tagadom, ad okot a bizakodásra, amit felmutatott.
*mondja, majd ő is kortyol egy kicsita poharából, és hagyja, hogy sűrű, édes, szeszes ital megmelengesse.*
- Hogy most felajánlom kegyednek ezt a lehetőséget, az sok, egymástól független körülmény együttállása.
Ezek egyike, hogy véletlenül megláttam a Kovácsműhelynél.
A másik, hogy élvezni kívántam a társaságát.
Harmadik és kimondottan fontos okom, hogy valóban megoldást keresek a ház hasznosítására és már korábban is felmerült bennem, hogy kegyedre bízzam ezt a feladatot.
És tény, hogy nemrégiben meglepő dolgot tudtam meg a Pegazus tulajdonosáról, ami miatt immáron nem tudom semleges helyként kezelni a fogadót. Kezdődik egy játszma, a fogadós és köztem. Kegyed pedig ne legyen ütőkártya a rossz kezekben, ha úgy adódik a helyzet. Nyugodtan lakhat ott tovább, amíg jobbat nem találunk. De én ott többé nem fogom felkeresni. Légyottjainkra más helyet kell találnunk. Ma, kellemest a hasznossal alapon, ez az otthonom lesz.
*feleli, nyíltan tájékoztatva Merlanát mindenről, ami rá is tartozik.*
- De komolyan gondoltam azt is, hogy ezért a lehetőségért még meg kell dolgoznia. És nem csak az ágyban. Hogy hihető legyen, miképp élhet ilyen körülmények között anélkül, hogy a lekötelezettem lenne, az egész város számára hihetőnek kell lennie, hogy ezt saját erejéből is meg tudja engedni magának. Akár sok hódoló által, de semmiképpen se csak egy titokzatos illető jóvoltából. Hiszen az az illető már korántsem olyan titokzatos akkor, ha kegyed az egykori Morthimer házban éldegél önfeledten. Érti, ugye?
*kérdi aztán.*
//Morthimer ház//
*Merlana ügyesen palástolja a feszültségét, amit Orthus elégedetten állapít meg. Úri körökben sokkal több az alakoskodás, ha a leányzó nem akarja lejáratni magát a későbbiekben, akkor ezt a fajta higgadtságot képesnek kell lennie megtartani.
Hogy a szolgái udvariasak a vendéggel, az természetes. Hogy ő is az, az annak tudható be, hogy ő is vendégeként kezeli a leányzót. Függetlenül attól, hogy tervei szerint nemsokára szerepet váltanak és a leányzó az ágyasaként szórakoztatja tovább, most Merlanának pontosan ugyanaz a tisztelet és figyelmesség jár ki, mint amit bárki másnak megadna. Egyeseknek még ennél is többet.
A dolgozószobában üldögélve aztán előhozakodik a javaslatával. Látja Merlanán a hatást, de ugyanakkor nagymértékű higgadtságot is. Ez is tetszik neki. A lány kezd apránként felnőni a feladathoz. Már csak az eredmény hiányzik, hogy valóban hasznos értesülésekkel tudja ellátni őt.
A lány válaszát hallva elmosolyodik, majd így felel.*
- Mézesmadzag, kedvesem? Az első naptól kezdve nyílt lapokkal játszom kegyed előtt. Tudja jól, hogy semmit se teszek anélkül, hogy ne számítanék haszonra belőle. És egyelőre még csak reménykedem, hogy ez a sok pénz és támogatás egyszer valóban meghozza a gyümölcsét. De ezidőtájt, nem tagadom, ad okot a bizakodásra, amit felmutatott.
*mondja, majd ő is kortyol egy kicsita poharából, és hagyja, hogy sűrű, édes, szeszes ital megmelengesse.*
- Hogy most felajánlom kegyednek ezt a lehetőséget, az sok, egymástól független körülmény együttállása.
Ezek egyike, hogy véletlenül megláttam a Kovácsműhelynél.
A másik, hogy élvezni kívántam a társaságát.
Harmadik és kimondottan fontos okom, hogy valóban megoldást keresek a ház hasznosítására és már korábban is felmerült bennem, hogy kegyedre bízzam ezt a feladatot.
És tény, hogy nemrégiben meglepő dolgot tudtam meg a Pegazus tulajdonosáról, ami miatt immáron nem tudom semleges helyként kezelni a fogadót. Kezdődik egy játszma, a fogadós és köztem. Kegyed pedig ne legyen ütőkártya a rossz kezekben, ha úgy adódik a helyzet. Nyugodtan lakhat ott tovább, amíg jobbat nem találunk. De én ott többé nem fogom felkeresni. Légyottjainkra más helyet kell találnunk. Ma, kellemest a hasznossal alapon, ez az otthonom lesz.
*feleli, nyíltan tájékoztatva Merlanát mindenről, ami rá is tartozik.*
- De komolyan gondoltam azt is, hogy ezért a lehetőségért még meg kell dolgoznia. És nem csak az ágyban. Hogy hihető legyen, miképp élhet ilyen körülmények között anélkül, hogy a lekötelezettem lenne, az egész város számára hihetőnek kell lennie, hogy ezt saját erejéből is meg tudja engedni magának. Akár sok hódoló által, de semmiképpen se csak egy titokzatos illető jóvoltából. Hiszen az az illető már korántsem olyan titokzatos akkor, ha kegyed az egykori Morthimer házban éldegél önfeledten. Érti, ugye?
*kérdi aztán.*
1529. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-22 12:36:29
Üzenet elküldve: 2024-08-22 12:36:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hová, hová, aranyom?//
//Morthimer ház//
*Valóban meg tudná szokni ezt a helyzetet. Még csak színészkednie sem kell hozzá, hogy otthonosan érezze magát. Mindig is azt akarta elérni, hogy szeressék, hogy figyeljenek rá, hogy a puszta jelenléte miatt csillogjanak mások szemei, és most megkapta. Álomba illő mindez, és fél, hogy hamarosan felébred belőle, ugyanis pontosan tudja, hogy Orthus csak úgy jókedvéből nem ad semmit. Keresi a cselt, a trükköt, de nem találja, és ez felettébb frusztrálja.
A férfi túlzott kedvessége, hogy még a széket is kihúzza a számára, a finom vacsora, amit a társaságában elfogyaszthat ugyan szintén mesébe illő, mégis egyre jobban feszélyezve érzi magát. Feszélyezve érzi magát, mert Orthus nem szól, csak csendben az étkezéssel törődik. Még szerencse, hogy Merlana sokat fejlődött, és most már nem billen ki a szerepéből pusztán amiatt, hogy nem az történik, amit ő akar, így a kínkeserves várakozást tűrve, elegánsan, egy szó nélkül fogyasztja el az egyébként pompás étket. Aztán megtörik a jég. Végre történik valami.*
- Ahogy óhajtja, Morthimer úr! *Válaszolja nyájasan, s közben igyekszik a férfi Uriel-lel folytatott beszélgetésének minden apró részletét megfigyelni. Abból sem derül ki semmi, csak az, hogy fürdő készül.
Követi hát Orthus-t az emeletre. Így másodszorra már nem is érzi magát olyan idegenül a házban lépkedve. Ahogy a sarokban lévő karosszékhez tartva elsétál az egyik könyvespolc mellett, végignéz az ott található tekercseken, de azok egyelőre nem mondanak neki semmit. Egyszerű, unalmas papírok, semmi más. A kényelmes karosszékben helyet foglal, a kitöltött italt megköszöni, de egyelőre nem kíván belőle inni. Úgy érzi, most szüksége lesz arra, hogy tiszta fejjel gondolkozzon, mert nem tudja, mi fog történni, de azt sejti, hogy fontos lehet. Különben mit keresne ő pont most itt, Orthus Morthimer házában? Még az is eszébe jut, hogy a kikötő említése miatt változhatott meg valami.
A kereskedő végre beszélni kezd, hosszan és jelentőségteljesen, Merlana pedig hallgatja, és ahogy hallgatja, úgy nyílnak egyre tágabbra a szemei, miközben a most természetesen hullámos tincseivel játszadozik. A lélegzetvételnyi szünetben nem szól semmit, tudja, hogy itt még nem ért véget a történet.
A második fele talán jobban meglepi, mint az első, de ezúttal nem részegül meg a páratlan lehetőség hallatán. Megtanulta már, hogy az Orthus-szal folytatott beszélgetések során még a legnagyvonalúbb pillanataiban is arra keresse a választ, miért éri ez meg a kereskedőnek. Mikor a kérdés elhangzik, elsőre csak egy halk, rövid, kuncogó hangot hallat, majd most először beleiszik a likőrbe, aztán kékjeit magabiztosan a férfire emeli.*
- Azt gondolom erről, hogy még mindig mesterien űzi a játszmát, Morthimer úr. Elhúzza előttem azt a bizonyos mézesmadzagot, felébreszti bennem a reményt, a vágyakozást azért, hogy utána olyan feltételeket szabjon, melynek a végén Ön nyer csak igazán nagyot. Ettől függetlenül az ajánlata felettébb kecsegtető, és természetesen boldoggá tenne, ha megkapnám a lehetőséget, de engedje meg, hogy előtte feltegyek egy kérdést, ami miatt úgy érzem, nem feltétlenül az én erőfeszítéseimen múlik minden. Mi történt, amiért hirtelen a Pegazust már nem is tartja olyan jó helynek a számomra?
*Nem a levegőbe kérdez, de most nem is csupán Orthus személyisége az ok, amiért erős alapokra építkezve meri feltenni a kérdését. A kovácsműhely környékén a kereskedő tőle szokatlan módon szétszórtnak tűnt, és egyébként is hiányolja a megszokott fokozatosságot. Nemrég még csak nem is hallhatott a Morthimer házról, most pedig nem csak, hogy itt van, hanem már fel is vázolják neki, mit kell tennie azért, hogy itt lakhasson. Valami történt, amiért ezt Orthus ilyen hirtelen lépte meg, és ő kíváncsi az okára.*
//Morthimer ház//
*Valóban meg tudná szokni ezt a helyzetet. Még csak színészkednie sem kell hozzá, hogy otthonosan érezze magát. Mindig is azt akarta elérni, hogy szeressék, hogy figyeljenek rá, hogy a puszta jelenléte miatt csillogjanak mások szemei, és most megkapta. Álomba illő mindez, és fél, hogy hamarosan felébred belőle, ugyanis pontosan tudja, hogy Orthus csak úgy jókedvéből nem ad semmit. Keresi a cselt, a trükköt, de nem találja, és ez felettébb frusztrálja.
A férfi túlzott kedvessége, hogy még a széket is kihúzza a számára, a finom vacsora, amit a társaságában elfogyaszthat ugyan szintén mesébe illő, mégis egyre jobban feszélyezve érzi magát. Feszélyezve érzi magát, mert Orthus nem szól, csak csendben az étkezéssel törődik. Még szerencse, hogy Merlana sokat fejlődött, és most már nem billen ki a szerepéből pusztán amiatt, hogy nem az történik, amit ő akar, így a kínkeserves várakozást tűrve, elegánsan, egy szó nélkül fogyasztja el az egyébként pompás étket. Aztán megtörik a jég. Végre történik valami.*
- Ahogy óhajtja, Morthimer úr! *Válaszolja nyájasan, s közben igyekszik a férfi Uriel-lel folytatott beszélgetésének minden apró részletét megfigyelni. Abból sem derül ki semmi, csak az, hogy fürdő készül.
Követi hát Orthus-t az emeletre. Így másodszorra már nem is érzi magát olyan idegenül a házban lépkedve. Ahogy a sarokban lévő karosszékhez tartva elsétál az egyik könyvespolc mellett, végignéz az ott található tekercseken, de azok egyelőre nem mondanak neki semmit. Egyszerű, unalmas papírok, semmi más. A kényelmes karosszékben helyet foglal, a kitöltött italt megköszöni, de egyelőre nem kíván belőle inni. Úgy érzi, most szüksége lesz arra, hogy tiszta fejjel gondolkozzon, mert nem tudja, mi fog történni, de azt sejti, hogy fontos lehet. Különben mit keresne ő pont most itt, Orthus Morthimer házában? Még az is eszébe jut, hogy a kikötő említése miatt változhatott meg valami.
A kereskedő végre beszélni kezd, hosszan és jelentőségteljesen, Merlana pedig hallgatja, és ahogy hallgatja, úgy nyílnak egyre tágabbra a szemei, miközben a most természetesen hullámos tincseivel játszadozik. A lélegzetvételnyi szünetben nem szól semmit, tudja, hogy itt még nem ért véget a történet.
A második fele talán jobban meglepi, mint az első, de ezúttal nem részegül meg a páratlan lehetőség hallatán. Megtanulta már, hogy az Orthus-szal folytatott beszélgetések során még a legnagyvonalúbb pillanataiban is arra keresse a választ, miért éri ez meg a kereskedőnek. Mikor a kérdés elhangzik, elsőre csak egy halk, rövid, kuncogó hangot hallat, majd most először beleiszik a likőrbe, aztán kékjeit magabiztosan a férfire emeli.*
- Azt gondolom erről, hogy még mindig mesterien űzi a játszmát, Morthimer úr. Elhúzza előttem azt a bizonyos mézesmadzagot, felébreszti bennem a reményt, a vágyakozást azért, hogy utána olyan feltételeket szabjon, melynek a végén Ön nyer csak igazán nagyot. Ettől függetlenül az ajánlata felettébb kecsegtető, és természetesen boldoggá tenne, ha megkapnám a lehetőséget, de engedje meg, hogy előtte feltegyek egy kérdést, ami miatt úgy érzem, nem feltétlenül az én erőfeszítéseimen múlik minden. Mi történt, amiért hirtelen a Pegazust már nem is tartja olyan jó helynek a számomra?
*Nem a levegőbe kérdez, de most nem is csupán Orthus személyisége az ok, amiért erős alapokra építkezve meri feltenni a kérdését. A kovácsműhely környékén a kereskedő tőle szokatlan módon szétszórtnak tűnt, és egyébként is hiányolja a megszokott fokozatosságot. Nemrég még csak nem is hallhatott a Morthimer házról, most pedig nem csak, hogy itt van, hanem már fel is vázolják neki, mit kell tennie azért, hogy itt lakhasson. Valami történt, amiért ezt Orthus ilyen hirtelen lépte meg, és ő kíváncsi az okára.*
1528. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-21 20:58:07
Üzenet elküldve: 2024-08-21 20:58:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Hová, hová, aranyom?//
//Morthimer ház//
*Tény, hogy Orthus egyetlen cselédjét se mutatja be név szerint. Ők a ház részei, és e minőségükben nem egyenrangúak a ház urával, sem vendégeivel. Más körülmények között a rá jellemző módon emberszámba venné őket, de itt az alkalmazottai, akiknek parancsokat ad, na meg persze kosztot, kvártélyt és tisztes fizetést.
Látja, hogy Merlanának kedvére való a helyzet, hogy vendégként megkülönböztetett figyelmet kap úgy Orthustól, mint a cselédektől. Helyes. Érezze csak jól magát és vágyjon erre az érzésre, motíválja őt ez az élmény arra, hogy mihamarabb bejáratos akarjon lenni az úri házakba.
Amikor az ebédlőbe mennek, Orthus maga húzza ki a széket a leánynak és igazítja mögé, majd ő is helyet foglal az asztalfőn. Sejti, hogy Merlanát foglalkoztatja, miért itt történik mindez és mit tartogat még a számára a férfi, de ő láthatóan csak az evéssel van elfoglalva, amit ráérősen és kedélyesen végez. Az is igaz, hogy finom, könnyed vacsorát kapnak, jobb minőségű étel ez, mint amit a fogadók kínálnak.
Az evés végeztével aztán Orthus így szól.*
- Most pedig kérem, beszélgessünk egy kicsit fenn az emeleten, a dolgozószobámban!
*javasolja. Felkel, de először nem Merlanához lép oda, hanem Urielhez, akinek utasítást ad: készítsenek elő egy fürdőt a szobájában.
Ezután lép oda Merlanához, hogy kihúzza a székét, majd a kezét nyújtja neki, és felkíséri az első emeleti dolgozóba.
A szobának minden fala könyvespolcként szolgál, de igen kevés szépen kötött könyv van itt. A java része dosszié, tekercsek, jegyzetek sokasága. Szerződések és nyilvántartások, a Morthimerek évtizedekre visszamenő jegyzetei az árak alakulásáról.
Bár van egy nagy íróasztala, ami mögött helyet foglalhatna, mégis inkább az egyik sarokban lévő kisasztalhoz és a mellette lévő két bőrborítású karosszékhez vezeti vendégét, majd likőrt tölt neki és saját magának egy-egy kicsi kristálypohárba.*
- Tudja, most, hogy a helyzetem megköveteli a költözést, azon is gondolkodnom kell, hogy mihez kezdjek ezzel a házzal. Persze jó áron el tudnám adni. Ha nem is most rögtön, de idővel mindenképp. Azonban mégis inkább abban gondolkodom, hogy másképpen hasznosítom majd. Panzióvá alakítom, ahol alkalomadtán saját vendégeimet is elszállásolhatom, vagy a rendelkezésükre bocsáthatok egy lakosztályt.
*hagy egy kis szünetet, amíg kortyol a likőrjéből, és hogy Merlana továbbgondolja, miért is beszél erről őneki.*
- Persze egy ilyen panziónak se árt egy gondnok. Na nem azért, hogy főzzön és takarítson. Inkább azért, hogy gondoskodjon a vendégekről, begyűjtse tőlük a bért, és tájékoztasson engem minden fontosabb eseményről. Kegyednek talán jól állna egy ilyen szerep. Természetesen ez azzal járna, hogy itt is lakna. Kialakíthatunk kegyednek egy szép lakosztályt. Mindenképpen jobb körülményeket jelentene, mint a fogadóbeli szobák.
*veti fel az ötletét. Aztán hozzáteszi.*
- Természetesen ez még nem időszerű. Új otthonomat még csak tervezik, igen messze vagyok attól, hogy átköltözhessek oda. És egy ilyen jó lehetőségre érdemessé is kell válni. Kegyednek megkettőzött erővel kell küzdenie a megállapodásunk teljesítéséért. Legyen szó akár a karrierjéről, akár kettőnk megállapodásáról. De úgy gondolom, hogy ez a céljait is elősegíti, hiszen innentől kezdve előkelőbb környezetben élhet. Olyan helyen, ahol módosabb vendégeket is megfelelő körülmények között fogadhat. Mit gondol erről?
*kérdi aztán.*
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.21 21:00:14
//Morthimer ház//
*Tény, hogy Orthus egyetlen cselédjét se mutatja be név szerint. Ők a ház részei, és e minőségükben nem egyenrangúak a ház urával, sem vendégeivel. Más körülmények között a rá jellemző módon emberszámba venné őket, de itt az alkalmazottai, akiknek parancsokat ad, na meg persze kosztot, kvártélyt és tisztes fizetést.
Látja, hogy Merlanának kedvére való a helyzet, hogy vendégként megkülönböztetett figyelmet kap úgy Orthustól, mint a cselédektől. Helyes. Érezze csak jól magát és vágyjon erre az érzésre, motíválja őt ez az élmény arra, hogy mihamarabb bejáratos akarjon lenni az úri házakba.
Amikor az ebédlőbe mennek, Orthus maga húzza ki a széket a leánynak és igazítja mögé, majd ő is helyet foglal az asztalfőn. Sejti, hogy Merlanát foglalkoztatja, miért itt történik mindez és mit tartogat még a számára a férfi, de ő láthatóan csak az evéssel van elfoglalva, amit ráérősen és kedélyesen végez. Az is igaz, hogy finom, könnyed vacsorát kapnak, jobb minőségű étel ez, mint amit a fogadók kínálnak.
Az evés végeztével aztán Orthus így szól.*
- Most pedig kérem, beszélgessünk egy kicsit fenn az emeleten, a dolgozószobámban!
*javasolja. Felkel, de először nem Merlanához lép oda, hanem Urielhez, akinek utasítást ad: készítsenek elő egy fürdőt a szobájában.
Ezután lép oda Merlanához, hogy kihúzza a székét, majd a kezét nyújtja neki, és felkíséri az első emeleti dolgozóba.
A szobának minden fala könyvespolcként szolgál, de igen kevés szépen kötött könyv van itt. A java része dosszié, tekercsek, jegyzetek sokasága. Szerződések és nyilvántartások, a Morthimerek évtizedekre visszamenő jegyzetei az árak alakulásáról.
Bár van egy nagy íróasztala, ami mögött helyet foglalhatna, mégis inkább az egyik sarokban lévő kisasztalhoz és a mellette lévő két bőrborítású karosszékhez vezeti vendégét, majd likőrt tölt neki és saját magának egy-egy kicsi kristálypohárba.*
- Tudja, most, hogy a helyzetem megköveteli a költözést, azon is gondolkodnom kell, hogy mihez kezdjek ezzel a házzal. Persze jó áron el tudnám adni. Ha nem is most rögtön, de idővel mindenképp. Azonban mégis inkább abban gondolkodom, hogy másképpen hasznosítom majd. Panzióvá alakítom, ahol alkalomadtán saját vendégeimet is elszállásolhatom, vagy a rendelkezésükre bocsáthatok egy lakosztályt.
*hagy egy kis szünetet, amíg kortyol a likőrjéből, és hogy Merlana továbbgondolja, miért is beszél erről őneki.*
- Persze egy ilyen panziónak se árt egy gondnok. Na nem azért, hogy főzzön és takarítson. Inkább azért, hogy gondoskodjon a vendégekről, begyűjtse tőlük a bért, és tájékoztasson engem minden fontosabb eseményről. Kegyednek talán jól állna egy ilyen szerep. Természetesen ez azzal járna, hogy itt is lakna. Kialakíthatunk kegyednek egy szép lakosztályt. Mindenképpen jobb körülményeket jelentene, mint a fogadóbeli szobák.
*veti fel az ötletét. Aztán hozzáteszi.*
- Természetesen ez még nem időszerű. Új otthonomat még csak tervezik, igen messze vagyok attól, hogy átköltözhessek oda. És egy ilyen jó lehetőségre érdemessé is kell válni. Kegyednek megkettőzött erővel kell küzdenie a megállapodásunk teljesítéséért. Legyen szó akár a karrierjéről, akár kettőnk megállapodásáról. De úgy gondolom, hogy ez a céljait is elősegíti, hiszen innentől kezdve előkelőbb környezetben élhet. Olyan helyen, ahol módosabb vendégeket is megfelelő körülmények között fogadhat. Mit gondol erről?
*kérdi aztán.*
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.21 21:00:14
1527. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-21 07:59:08
Üzenet elküldve: 2024-08-21 07:59:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hová, hová, aranyom?//
//Morthimer ház//
*Megérkeznek hát oda, ahová a fene sem gondolta volna, hogy a szerencsétlen, hánytatott sorsú, Linanech környéki leányzó valaha is beteheti majd a lábát. Arthenior városának ma egyik legbefolyásosabb üzletemberének rezidenciája tárul elé a maga egyszerűségével és furcsa átlagosságával, mely ennek ellenére mégis oly' tiszteletet parancsolóan magasodik fölé, hogy úgy érzi, mintha csak a király palotájába nyert volna bebocsájtást. Erre szokás talán azt mondani, hogy kemény munka árán bármelyik ajtó bárkinek kinyílhat.
Épp csak egy futó pillantást vet a ház környezetére, miközben lovának patái egyenletesen kopognak, ahogy lassan bevezeti őt a nyitott vaskapun, melyet talán valamiféle szimbolikus jelentésként is felfogható módon maga Orthus tárt neki szélesre.
Ahogy egyre beljebb araszolnak az udvaron, Merlana jelentőségteljes pillantásokkal szívja magába a további látványt, s hamarosan egy Japher névre hallgató, az életét látványosan megunt férfi fogadja őket. Merlana halványan elmosolyodik, mikor megpillantja őt, hisz míg a ház maga a lány fölé magasodik, addig lóháton ő érzi úgy, hogy nem csak térben, de szerepben is jelen pillanatban Japher felett áll.*
- Köszönöm szépen! Köszönöm! *Hangzik el kétszer az illedelmes gesztus. Az első Orthus-nak szól, aki készségesen lesegíti őt a lóról, melynek következtében először ízlelheti meg saját lábán, vagyis inkább magasított sarkain lépdelve, milyen érzés a Morthimer ház udvarán sétálni. A másik köszönet pedig természetesen Japher úrnak szól, amiért gondoskodik hátasáról.
Követi a ház urát a bejárathoz, ahol egy újabb úriember fogadja őket. Nem tudja eldönteni, hogy Japher unott képe vagy ez az érzelemmentes tekintet hat-e furcsábban.*
- Részemről a megtiszteltetés, Urien úr! *üdvözli a komornyikot, s közben feltűnik neki egy apró, de talán annál többet mondó tény. Orthus sem Japher-t, sem pedig Urien-t nem mutatta be neki annak rendje és módja szerint, utóbbi esetében azonban fordítva ez már megtörténik. Kicsit visszás érzései támadnak emiatt, mert szerinte az illem azt diktálja, hogy a tisztelet mindenkinek jár, mégis sejti, miért így alakult mindez. Itt most sem Japher, sem Urien személye nem számít látszólag egy kicsit sem. Kellemetlen, de holott csodás érzés, hogy az övé viszont igen.*
- Örömömre szolgálna! *Ejt meg egy mosolyt Orthus felajánlását hallva, és mit sem sejtve az ő és komornyikja közti bensőségesebb kapcsolatáról, kíváncsian vesz részt a rögtönzött tárlatvezetésen.
A két hölgyet ugyanolyan kedvesen üdvözli, mint a többieket, és persze nem kerüli el a figyelmét, hogy úgy tűnik, ők kifejezetten örülnek a jelenlétének. Még mindig jó érzés.
Arra tényleg nem számított, hogy a ház privát helyiségeibe is bebocsájtást nyer majd, nem is feltétlenül tudja hová tenni a gesztust, de a szerepéből nem kizökkenve úgy fogadja, mintha ez természetes volna.
A körbevezetés alatt végig figyelemmel keresi a férfi tekintetét, és bár a családja és az épület történelme sokat neki nem mond, mégis illedelmesen hallgat végig minden szót.
A ház belsejének stílusa egyébként kevésbé lepi meg, mint a külseje, a maga szolid eleganciája tökéletesen illik Orthus-hoz.*
- Igazán lenyűgöző. Azt hiszem, úgy érzem magam, mint egy mesében, mikor az egyszerű falusi lány hirtelen egy királykisasszony szerepébe csöppen *fejti ki véleményét. Mikor az ebédlőbe érkezve megpillantja a megterített asztalt, nem kérdez, tétovázás helyett rögtön a neki szánt helyhez sétál, de le csak akkor ül, ha hellyel kínálják. Igyekszik a magabiztosság és a szerénység tökéletes egyensúlyát fenntartani.
Egyelőre még nem kérdez semmit, de kíváncsiságát egy dolog furdalja igazán. Az a bizonyos ajánlat, melyet a kereskedő a meghívással együtt említett, s melynek részleteiről még továbbra sem tud többet.*
//Morthimer ház//
*Megérkeznek hát oda, ahová a fene sem gondolta volna, hogy a szerencsétlen, hánytatott sorsú, Linanech környéki leányzó valaha is beteheti majd a lábát. Arthenior városának ma egyik legbefolyásosabb üzletemberének rezidenciája tárul elé a maga egyszerűségével és furcsa átlagosságával, mely ennek ellenére mégis oly' tiszteletet parancsolóan magasodik fölé, hogy úgy érzi, mintha csak a király palotájába nyert volna bebocsájtást. Erre szokás talán azt mondani, hogy kemény munka árán bármelyik ajtó bárkinek kinyílhat.
Épp csak egy futó pillantást vet a ház környezetére, miközben lovának patái egyenletesen kopognak, ahogy lassan bevezeti őt a nyitott vaskapun, melyet talán valamiféle szimbolikus jelentésként is felfogható módon maga Orthus tárt neki szélesre.
Ahogy egyre beljebb araszolnak az udvaron, Merlana jelentőségteljes pillantásokkal szívja magába a további látványt, s hamarosan egy Japher névre hallgató, az életét látványosan megunt férfi fogadja őket. Merlana halványan elmosolyodik, mikor megpillantja őt, hisz míg a ház maga a lány fölé magasodik, addig lóháton ő érzi úgy, hogy nem csak térben, de szerepben is jelen pillanatban Japher felett áll.*
- Köszönöm szépen! Köszönöm! *Hangzik el kétszer az illedelmes gesztus. Az első Orthus-nak szól, aki készségesen lesegíti őt a lóról, melynek következtében először ízlelheti meg saját lábán, vagyis inkább magasított sarkain lépdelve, milyen érzés a Morthimer ház udvarán sétálni. A másik köszönet pedig természetesen Japher úrnak szól, amiért gondoskodik hátasáról.
Követi a ház urát a bejárathoz, ahol egy újabb úriember fogadja őket. Nem tudja eldönteni, hogy Japher unott képe vagy ez az érzelemmentes tekintet hat-e furcsábban.*
- Részemről a megtiszteltetés, Urien úr! *üdvözli a komornyikot, s közben feltűnik neki egy apró, de talán annál többet mondó tény. Orthus sem Japher-t, sem pedig Urien-t nem mutatta be neki annak rendje és módja szerint, utóbbi esetében azonban fordítva ez már megtörténik. Kicsit visszás érzései támadnak emiatt, mert szerinte az illem azt diktálja, hogy a tisztelet mindenkinek jár, mégis sejti, miért így alakult mindez. Itt most sem Japher, sem Urien személye nem számít látszólag egy kicsit sem. Kellemetlen, de holott csodás érzés, hogy az övé viszont igen.*
- Örömömre szolgálna! *Ejt meg egy mosolyt Orthus felajánlását hallva, és mit sem sejtve az ő és komornyikja közti bensőségesebb kapcsolatáról, kíváncsian vesz részt a rögtönzött tárlatvezetésen.
A két hölgyet ugyanolyan kedvesen üdvözli, mint a többieket, és persze nem kerüli el a figyelmét, hogy úgy tűnik, ők kifejezetten örülnek a jelenlétének. Még mindig jó érzés.
Arra tényleg nem számított, hogy a ház privát helyiségeibe is bebocsájtást nyer majd, nem is feltétlenül tudja hová tenni a gesztust, de a szerepéből nem kizökkenve úgy fogadja, mintha ez természetes volna.
A körbevezetés alatt végig figyelemmel keresi a férfi tekintetét, és bár a családja és az épület történelme sokat neki nem mond, mégis illedelmesen hallgat végig minden szót.
A ház belsejének stílusa egyébként kevésbé lepi meg, mint a külseje, a maga szolid eleganciája tökéletesen illik Orthus-hoz.*
- Igazán lenyűgöző. Azt hiszem, úgy érzem magam, mint egy mesében, mikor az egyszerű falusi lány hirtelen egy királykisasszony szerepébe csöppen *fejti ki véleményét. Mikor az ebédlőbe érkezve megpillantja a megterített asztalt, nem kérdez, tétovázás helyett rögtön a neki szánt helyhez sétál, de le csak akkor ül, ha hellyel kínálják. Igyekszik a magabiztosság és a szerénység tökéletes egyensúlyát fenntartani.
Egyelőre még nem kérdez semmit, de kíváncsiságát egy dolog furdalja igazán. Az a bizonyos ajánlat, melyet a kereskedő a meghívással együtt említett, s melynek részleteiről még továbbra sem tud többet.*
1526. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-20 18:47:26
Üzenet elküldve: 2024-08-20 18:47:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Hová, hová, aranyom?//
//Morthimer ház//
*Orthus a maga részéről most kevésbé aggódik a bámuló tekintetektől. Kedélyes csevegésbe kezd Merlanával az úton, művészetekről, zenéről, a kultúra fontosságáról. Teszi mindezt fennhangon és nyíltan, hogy a járókelők is hallják. Van az úgy, hogy a legjobb álca a feltűnés. Látják őket együtt, de a viselkedésük és választott témáik alapján mégse nagyon fordulhat meg senkinek a fejében, hogy a kapcsolatuknak lenne intimebb vonzata. Vagy ha meg is fordul, hát nem kap a sejtés semmilyen megerősítést, táptalajt.
Útjuk a Polgárnegyednek azon szakaszába vezet, ahol a módosabb polgárok laknak. Mondhatni, az elit környékre, bár ennek nincsenek annyira látványos nyomai: ugyanazok a kövezett utak, de jobban karban- és tisztán tartva. Nyugodtabban sétáló emberek. Gyakoribb városőr járőrök. Több drága viselet, több hintó.
Ugyanakkor a házak a környéken elég egyformák: keskenyek, de több emeletesek, mivel nem volt elég hely széltében terpeszkedve építkezni, ezért magasra kellett. A házak külseje is elég jellegtelen, magas kőépületek, mindegyik előtt pár lépcsőnyi emelés, oldalukon széles kapu.
Orthus háza is ezek egyike, nehéz lenne megkülönböztetni két szomszédjától, csak az ajtóba gravírozott, diszkrét Morthimer címer (nagy M betű befelé hajló szárakkal) árulkodik arról, ki az épület gazdája. A ház ura mégse a főbejárathoz vezeti vendégét, hanem lováról leszállva az épület melletti kétszárnyú kovácsoltvas kapu egyik szárnyát nyitja ki, és az udvarra invitálja beljebb Merlanát. Saját lovát már kantárszáron vezeti be, majd bezárja a kaput maguk mögött.
A magas épület oldalán, kavicsos úton vezeti vendégét egy kicsiny hátsó udvarra, melynek nagy részét egy nagy istálló- és fészer teszi ki, valamint egy kút, a hátsó fal tövében szerény veteményeskert, amiben első sorban fűszernövények teremnek. Valamint Orthus teherszállító echós szekere, melyet jobb híján itt, a kavicsos úton terpeszkedve állomásoztat.
A kapu nyitását meghallotta egyik szolgája, Japher Campa, egy unott tekintetű, középkorú wegtoreni férfi. Először hozzá szól Orthus.*
- Japher, gondoskodjon a kisasszony lováról, helyezze el az istállóban! Aztán fogja az én bérlovamat, lássa el, aztán pedig vigye vissza a gazdájának!
*adja utasításba, majd odalép Merlanához és felnyújtja a karját, hogy előzékenyen lesegítse saját lováról.*
- Erre, kedves!
*invitálja aztán a hátsó ajtó felé, melynek bejáratában már megjelent a komornyikja, Urien Polther. Magas, kimért, kissé rideg tekintetű, őszhajú férfi. Karótnyelt, de udvarias viselkedésű.*
- Urien, a hölgy Merlana Naerice művésznő. Készíttessen elő egy könnyű vacsorát nekünk!
*adja utasításba. Nem kérdezte meg Merlanát, hogy kér-e bármit, vagy hogy akar-e maradni egyáltalán. Azonban már egymás között vannak, ahol Orthus kész ténynek veszi, hogy Merlana társaságot fog neki nyújtani.
A komornyik meghajol és egy szó nélkül távozik. Tekintetéből semmi se olvasható ki, holott ő (a háznépből egyedül) tisztában van azzal, kicsoda Merlana, és valamennyire még azzal is, hogy miféle megállapodás van a leány és a gazdája között. E szolga van ugyanis a legközelebb ahhoz, amit bizalmasnak lehet nevezni. Nem azért, mert Orthus szükségét érzi megosztani bárkivel is a döntései indokát. Hanem mert kell valaki, aki tudja, hova mennyit kell fizetni. Tudja, hogy időről időre apanázst kell küldeni a Pegazusba, fizetve a leány szállását. Tud a ruhákról, tud a tanárokról. Mindenről, ami Orthusnak időről időre kiadást jelent. Hogy ha úgy hozza a szükség, képes legyen Morthimer távollétében is rendezni a számlákat.
Az ajtón belépve Merlana nagyjából azzal stílussal találhatja szembe magát, amit Orthustól el is várhat: mértéktartó, konzervatív elegancia. Semmi hivalkodás, kevés a túlcifrázott dísztárgy, a felesleges cicoma. Ám minden láthatóan drága és minőségi.*
- Engedelmével, bemutatnám a házat, amíg a vacsora készül!
*mondja, még mindig abban az illedelmes hangnemben, amit főleg nyílt színen, idegenek előtt használ. Merlana vélhető meglepetésére valóban teljes bemutatót kap: kezdik az alagsorban, ahol éléstár, konyha, és a szolgák szállása, valamint széntároló kapott helyet (itt a konyhában Merlana futólag megismerheti a személyzet fennmaradó két tagját, Marada Kethrapur szakácsnét és Theparda Minorea cselédlányt. Ezek, amikor meghallják Merlana nevét, kissé meglepődnek és felderülnek. Talán hallottak már róla, mint énekesnőről? Mert arról fogalmuk se volt, hogy Orthushoz bármi köze lenne a hölgynek.
Ezután a földszint következik, amelynek nagyrészét egy túlméretezett (fogadások tartására is alkalmas) nappali, valamint egy nagy ebédlő és egy kisebb zeneszoba foglal el.
Az első emeleten Merlana bepillantást nyer Orthus dolgozószobájába, valamint lakószobájába, valamint két további szobába, melyekben a bútorok le vannak takarva lepedőkkel. Mindegyikhez tartozik egy kisebb tisztálkodó helyiség is.
Végül a tetőtérben további két hasonló lakószoba fért még el, melyeket láthatóan szintén nem lak senki és nincsenek semmire se hasznosítva.
Már lefele tartanak a földszintre, amikor Orthus a ház történetének ismertetését és az épület bemutatását követően így szól.*
- Ez hát a jelenlegi otthonom. Mint láthatja, jelenleg nincs még kellőképpen kihasználva, de mivel egyedül lakom a szolganéppel többre nincs is igényem.
*magyarázza, miközben visszavezeti Merlanát az ebédlőbe, ahol egy hosszú asztal egyik végében az asztalfőn, illetve a tőle balra lévő helyen már meg is terítettek kettejüknek.*
//Morthimer ház//
*Orthus a maga részéről most kevésbé aggódik a bámuló tekintetektől. Kedélyes csevegésbe kezd Merlanával az úton, művészetekről, zenéről, a kultúra fontosságáról. Teszi mindezt fennhangon és nyíltan, hogy a járókelők is hallják. Van az úgy, hogy a legjobb álca a feltűnés. Látják őket együtt, de a viselkedésük és választott témáik alapján mégse nagyon fordulhat meg senkinek a fejében, hogy a kapcsolatuknak lenne intimebb vonzata. Vagy ha meg is fordul, hát nem kap a sejtés semmilyen megerősítést, táptalajt.
Útjuk a Polgárnegyednek azon szakaszába vezet, ahol a módosabb polgárok laknak. Mondhatni, az elit környékre, bár ennek nincsenek annyira látványos nyomai: ugyanazok a kövezett utak, de jobban karban- és tisztán tartva. Nyugodtabban sétáló emberek. Gyakoribb városőr járőrök. Több drága viselet, több hintó.
Ugyanakkor a házak a környéken elég egyformák: keskenyek, de több emeletesek, mivel nem volt elég hely széltében terpeszkedve építkezni, ezért magasra kellett. A házak külseje is elég jellegtelen, magas kőépületek, mindegyik előtt pár lépcsőnyi emelés, oldalukon széles kapu.
Orthus háza is ezek egyike, nehéz lenne megkülönböztetni két szomszédjától, csak az ajtóba gravírozott, diszkrét Morthimer címer (nagy M betű befelé hajló szárakkal) árulkodik arról, ki az épület gazdája. A ház ura mégse a főbejárathoz vezeti vendégét, hanem lováról leszállva az épület melletti kétszárnyú kovácsoltvas kapu egyik szárnyát nyitja ki, és az udvarra invitálja beljebb Merlanát. Saját lovát már kantárszáron vezeti be, majd bezárja a kaput maguk mögött.
A magas épület oldalán, kavicsos úton vezeti vendégét egy kicsiny hátsó udvarra, melynek nagy részét egy nagy istálló- és fészer teszi ki, valamint egy kút, a hátsó fal tövében szerény veteményeskert, amiben első sorban fűszernövények teremnek. Valamint Orthus teherszállító echós szekere, melyet jobb híján itt, a kavicsos úton terpeszkedve állomásoztat.
A kapu nyitását meghallotta egyik szolgája, Japher Campa, egy unott tekintetű, középkorú wegtoreni férfi. Először hozzá szól Orthus.*
- Japher, gondoskodjon a kisasszony lováról, helyezze el az istállóban! Aztán fogja az én bérlovamat, lássa el, aztán pedig vigye vissza a gazdájának!
*adja utasításba, majd odalép Merlanához és felnyújtja a karját, hogy előzékenyen lesegítse saját lováról.*
- Erre, kedves!
*invitálja aztán a hátsó ajtó felé, melynek bejáratában már megjelent a komornyikja, Urien Polther. Magas, kimért, kissé rideg tekintetű, őszhajú férfi. Karótnyelt, de udvarias viselkedésű.*
- Urien, a hölgy Merlana Naerice művésznő. Készíttessen elő egy könnyű vacsorát nekünk!
*adja utasításba. Nem kérdezte meg Merlanát, hogy kér-e bármit, vagy hogy akar-e maradni egyáltalán. Azonban már egymás között vannak, ahol Orthus kész ténynek veszi, hogy Merlana társaságot fog neki nyújtani.
A komornyik meghajol és egy szó nélkül távozik. Tekintetéből semmi se olvasható ki, holott ő (a háznépből egyedül) tisztában van azzal, kicsoda Merlana, és valamennyire még azzal is, hogy miféle megállapodás van a leány és a gazdája között. E szolga van ugyanis a legközelebb ahhoz, amit bizalmasnak lehet nevezni. Nem azért, mert Orthus szükségét érzi megosztani bárkivel is a döntései indokát. Hanem mert kell valaki, aki tudja, hova mennyit kell fizetni. Tudja, hogy időről időre apanázst kell küldeni a Pegazusba, fizetve a leány szállását. Tud a ruhákról, tud a tanárokról. Mindenről, ami Orthusnak időről időre kiadást jelent. Hogy ha úgy hozza a szükség, képes legyen Morthimer távollétében is rendezni a számlákat.
Az ajtón belépve Merlana nagyjából azzal stílussal találhatja szembe magát, amit Orthustól el is várhat: mértéktartó, konzervatív elegancia. Semmi hivalkodás, kevés a túlcifrázott dísztárgy, a felesleges cicoma. Ám minden láthatóan drága és minőségi.*
- Engedelmével, bemutatnám a házat, amíg a vacsora készül!
*mondja, még mindig abban az illedelmes hangnemben, amit főleg nyílt színen, idegenek előtt használ. Merlana vélhető meglepetésére valóban teljes bemutatót kap: kezdik az alagsorban, ahol éléstár, konyha, és a szolgák szállása, valamint széntároló kapott helyet (itt a konyhában Merlana futólag megismerheti a személyzet fennmaradó két tagját, Marada Kethrapur szakácsnét és Theparda Minorea cselédlányt. Ezek, amikor meghallják Merlana nevét, kissé meglepődnek és felderülnek. Talán hallottak már róla, mint énekesnőről? Mert arról fogalmuk se volt, hogy Orthushoz bármi köze lenne a hölgynek.
Ezután a földszint következik, amelynek nagyrészét egy túlméretezett (fogadások tartására is alkalmas) nappali, valamint egy nagy ebédlő és egy kisebb zeneszoba foglal el.
Az első emeleten Merlana bepillantást nyer Orthus dolgozószobájába, valamint lakószobájába, valamint két további szobába, melyekben a bútorok le vannak takarva lepedőkkel. Mindegyikhez tartozik egy kisebb tisztálkodó helyiség is.
Végül a tetőtérben további két hasonló lakószoba fért még el, melyeket láthatóan szintén nem lak senki és nincsenek semmire se hasznosítva.
Már lefele tartanak a földszintre, amikor Orthus a ház történetének ismertetését és az épület bemutatását követően így szól.*
- Ez hát a jelenlegi otthonom. Mint láthatja, jelenleg nincs még kellőképpen kihasználva, de mivel egyedül lakom a szolganéppel többre nincs is igényem.
*magyarázza, miközben visszavezeti Merlanát az ebédlőbe, ahol egy hosszú asztal egyik végében az asztalfőn, illetve a tőle balra lévő helyen már meg is terítettek kettejüknek.*
1525. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-20 17:25:22
Üzenet elküldve: 2024-08-20 17:25:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hová, hová, aranyom?//
*Fel sem tűnik neki, hogy Orthus mennyire alaposan megvizsgálja a választott jószágot. A férfi ezúttal nagyrészt a háttérből figyelte Merlana fellépését, úgy tűnik, mégis neki köszönhető, hogy kiváló üzletet tud kötni a végén, s miután még egy kis segítséget kap tőle, már a saját lovának nyergében ülhet.*
- Köszönöm! Induljunk!
*Mondja, és már maguk mögött is hagyják a piacteret. Szinte el sem hiszi még mindig, hogy a saját tulajdonú lovának hátán utazva szeli át Orthus Morthimer társaságában a Polgárnegyed határát. Kicsit bizonytalanul vezeti még az állatot, de látszik, hogy nem először ül lovon, csupán rég volt már, mikor utoljára megtehette. Na meg az öltözéke sem segít túlzottan abban, hogy kényelmes legyen az út, éppen ezért magában meg is fogadja a női nyereggel kapcsolatos tanácsot, de ott még egyelőre nem tart ő sem anyagilag, hogy többféle nyerget is vásároljon. Így is egy vagyont hagyott ott most a piacon, amit nem is olyan sok idővel ezelőtt még nem tudott volna megtenni.
Alig érnek be a negyed főútjára, mikor Merlana szinte majdnem állóra lassítja a lovát, és kérdőn néz a férfire.*
- Vezessen, kérem! Én továbbra sem tudom, merre tartunk. *Direkt nem mondja ki hangosan, hogy fogalma sincs, hol lakik a kereskedő, ugyanis látja a kíváncsi tekinteteket maguk körül. Az itt lakók közül biztosan sokkal többen felismerik Orthus-t, és most már őt is, hisz a legtöbb előadására ezen a környéken kerül sor, na meg most eléggé ki is tűnnek a két lóval a többi járókelő közül.
Azt meg ugye továbbra sem szeretné egyikük sem, hogy bármiféle közös titkukra fény derüljön, úgyhogy jobb döntésnek látja megválogatni a szavait.
Ha a férfi átveszi közben az irányítást, akkor természetesen újra gyorsít ő is a tempón, és követi őt keresztül az utcákon.*
*Fel sem tűnik neki, hogy Orthus mennyire alaposan megvizsgálja a választott jószágot. A férfi ezúttal nagyrészt a háttérből figyelte Merlana fellépését, úgy tűnik, mégis neki köszönhető, hogy kiváló üzletet tud kötni a végén, s miután még egy kis segítséget kap tőle, már a saját lovának nyergében ülhet.*
- Köszönöm! Induljunk!
*Mondja, és már maguk mögött is hagyják a piacteret. Szinte el sem hiszi még mindig, hogy a saját tulajdonú lovának hátán utazva szeli át Orthus Morthimer társaságában a Polgárnegyed határát. Kicsit bizonytalanul vezeti még az állatot, de látszik, hogy nem először ül lovon, csupán rég volt már, mikor utoljára megtehette. Na meg az öltözéke sem segít túlzottan abban, hogy kényelmes legyen az út, éppen ezért magában meg is fogadja a női nyereggel kapcsolatos tanácsot, de ott még egyelőre nem tart ő sem anyagilag, hogy többféle nyerget is vásároljon. Így is egy vagyont hagyott ott most a piacon, amit nem is olyan sok idővel ezelőtt még nem tudott volna megtenni.
Alig érnek be a negyed főútjára, mikor Merlana szinte majdnem állóra lassítja a lovát, és kérdőn néz a férfire.*
- Vezessen, kérem! Én továbbra sem tudom, merre tartunk. *Direkt nem mondja ki hangosan, hogy fogalma sincs, hol lakik a kereskedő, ugyanis látja a kíváncsi tekinteteket maguk körül. Az itt lakók közül biztosan sokkal többen felismerik Orthus-t, és most már őt is, hisz a legtöbb előadására ezen a környéken kerül sor, na meg most eléggé ki is tűnnek a két lóval a többi járókelő közül.
Azt meg ugye továbbra sem szeretné egyikük sem, hogy bármiféle közös titkukra fény derüljön, úgyhogy jobb döntésnek látja megválogatni a szavait.
Ha a férfi átveszi közben az irányítást, akkor természetesen újra gyorsít ő is a tempón, és követi őt keresztül az utcákon.*
1524. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-19 23:48:28
Üzenet elküldve: 2024-08-19 23:48:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 766
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 766
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Kérsz áfonyát?//
*Hogy ez a szőke picsa még mindig csak vergődik… Nem sokon múlott, hogy a kaszás meglátogassa őket, de amiatt sipítozik, mert lefogta őt. Egyébként jogosan. Elég csak megnézni, mi történt, miután elengedte.*
- Megvártál, aztán közölted, hogy elmész... Mindegy, itt vagyunk. *Nem feszíti most tovább a húrt, így is épp eléggé elbántak egymással ahhoz, hogy ne akarja tovább folytatni a pokoltáncot. Ő nem ezért jött ide, hanem azért, hogy szeressék. Eddig azonban szeretetből kapott a legkevesebbet. Milyen szomorú. Ő sem ezt érdemelte volna.*
- Te? Káprázatos… *Vigyorog úgy az üvegcsét nézve, mintha valami bámulatos dolog lenne, hogy valaki össze tud önteni két zöld löttyöt. Az öröme inkább annak szól, hogy az első hozzá hasonló élőlény, akivel összehozza a sors, ugyanúgy ért ezekhez a főzetekhez.*
- Honnan tudnám, eh? Látom. Pont egy árnyalattal sötétebb, mint a leggyengébb változat. Az arányok pedig úgy jönnek ki, hogy két olyanból tudsz egy ilyet csinálni. Ennyi.
*Emeli meg a vállait nemtörődöm módon, mintha ez a világ legegyszerűbb dolga volna, és mindenki tudná, hogyan kell csinálni. Azt egyelőre nem mondja el, hogy egészen fiatal kora óta foglalkozik alkímiával, mérgező és nem mérgező főzetekkel is. Ma ő ilyen, mindent harapófogóval kell belőle kihúzni. Csak apró félmondatok elejtésével ad támpontokat Nelirá-nak, hogy rájöhessen a titkaira, ha elég szemfüles.
A fűző viszont közben már valóban nagyon kényelmetlenül nyomja a derekát. Az is lehet, hogy az esés közben eltört benne az egyik merevítő. Legszívesebben tényleg levágná magáról, de miért is folyamodna ilyen durva, agresszív és szükségtelen megoldáshoz, ha van egy Nelirá-ja, aki készségesen segít majd neki? Még jó, hogy segít, hisz tartozik neki némi bocsánatkéréssel, amit meg is kap édes hízelgés formájában. A libabőr végigfut az egész testén, mikor társa finom csókot lehel a nyakába.*
- Ahh, ez jól esett… hm? *Izgatottan ficánkol a kellemes érintések miatt, de a kérdés nem kerüli el a figyelmét. A fene esne belé a láynba, hogy ennyire meg tudják ragadni a részletek. Hosszú másodpercekig nem szól, mert továbbra is az jár az eszében, hogy Nelira egy kiszámíthatatlan kis dög. Ha elmondaná neki is az igazságot, a karkötője titkát, a vipera létezését, veszélybe kerülne a halhatatlansága.*
- Sa'Tereth ajándéka miatt. Én nem tudok meghalni, drága. Ettől függetlenül tényleg nekem is fájt, ez igaz. *Ennyit válaszol végül, miközben jólesően felsóhajt, most már nem csak a kényeztetés miatt, hanem amiatt is, hogy a fűzője végre meglazul, és szabadon engedi a fogságból.*
- Végre! Csak miattad volt rajtam, remélem, értékeled. *Ő is engedelmes ám a maga módján. Nelira azt kérte tőle, hogy legyen csinos. Ennél csinosabb pedig, ha megfeszül sem lehetett volna. El is várja érte a dicséretet.*
*Hogy ez a szőke picsa még mindig csak vergődik… Nem sokon múlott, hogy a kaszás meglátogassa őket, de amiatt sipítozik, mert lefogta őt. Egyébként jogosan. Elég csak megnézni, mi történt, miután elengedte.*
- Megvártál, aztán közölted, hogy elmész... Mindegy, itt vagyunk. *Nem feszíti most tovább a húrt, így is épp eléggé elbántak egymással ahhoz, hogy ne akarja tovább folytatni a pokoltáncot. Ő nem ezért jött ide, hanem azért, hogy szeressék. Eddig azonban szeretetből kapott a legkevesebbet. Milyen szomorú. Ő sem ezt érdemelte volna.*
- Te? Káprázatos… *Vigyorog úgy az üvegcsét nézve, mintha valami bámulatos dolog lenne, hogy valaki össze tud önteni két zöld löttyöt. Az öröme inkább annak szól, hogy az első hozzá hasonló élőlény, akivel összehozza a sors, ugyanúgy ért ezekhez a főzetekhez.*
- Honnan tudnám, eh? Látom. Pont egy árnyalattal sötétebb, mint a leggyengébb változat. Az arányok pedig úgy jönnek ki, hogy két olyanból tudsz egy ilyet csinálni. Ennyi.
*Emeli meg a vállait nemtörődöm módon, mintha ez a világ legegyszerűbb dolga volna, és mindenki tudná, hogyan kell csinálni. Azt egyelőre nem mondja el, hogy egészen fiatal kora óta foglalkozik alkímiával, mérgező és nem mérgező főzetekkel is. Ma ő ilyen, mindent harapófogóval kell belőle kihúzni. Csak apró félmondatok elejtésével ad támpontokat Nelirá-nak, hogy rájöhessen a titkaira, ha elég szemfüles.
A fűző viszont közben már valóban nagyon kényelmetlenül nyomja a derekát. Az is lehet, hogy az esés közben eltört benne az egyik merevítő. Legszívesebben tényleg levágná magáról, de miért is folyamodna ilyen durva, agresszív és szükségtelen megoldáshoz, ha van egy Nelirá-ja, aki készségesen segít majd neki? Még jó, hogy segít, hisz tartozik neki némi bocsánatkéréssel, amit meg is kap édes hízelgés formájában. A libabőr végigfut az egész testén, mikor társa finom csókot lehel a nyakába.*
- Ahh, ez jól esett… hm? *Izgatottan ficánkol a kellemes érintések miatt, de a kérdés nem kerüli el a figyelmét. A fene esne belé a láynba, hogy ennyire meg tudják ragadni a részletek. Hosszú másodpercekig nem szól, mert továbbra is az jár az eszében, hogy Nelira egy kiszámíthatatlan kis dög. Ha elmondaná neki is az igazságot, a karkötője titkát, a vipera létezését, veszélybe kerülne a halhatatlansága.*
- Sa'Tereth ajándéka miatt. Én nem tudok meghalni, drága. Ettől függetlenül tényleg nekem is fájt, ez igaz. *Ennyit válaszol végül, miközben jólesően felsóhajt, most már nem csak a kényeztetés miatt, hanem amiatt is, hogy a fűzője végre meglazul, és szabadon engedi a fogságból.*
- Végre! Csak miattad volt rajtam, remélem, értékeled. *Ő is engedelmes ám a maga módján. Nelira azt kérte tőle, hogy legyen csinos. Ennél csinosabb pedig, ha megfeszül sem lehetett volna. El is várja érte a dicséretet.*
1523. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-19 16:46:12
Üzenet elküldve: 2024-08-19 16:46:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kérsz áfonyát?//
*Már rég vége a saját maga által okozott fulladásnak, de még mindig nehezen veszi a levegőt. Nincs bűntudata igazából, csak tudja, hogy nem úgy viselkedett, ahogy kellett volna. Ha valamit érez, az pusztán annyi, hogy nem akarja, hogy elmenjen emiatt a másik. Mégis úgy néz vissza rá a szavai után, mintha kissé még sértődött is lenne. Itt neki van problémája, miért kell egyből a másikéval is foglalkoznia? Nagyot sóhajt, nincs ereje haragudni.*
- De nem hagyott egyedül senki. Ott vártam rád baszd meg. Még egyszer ne merj lefogni.
*Húzza fel kissé az orrát, de azért a gyógyírt kutatja. Most már mind a ketten tudják, hogy ki mire képes. Ha gondolna ilyesmire, felmerülhetne benne, hogy biztosan nem ez volt az utolsó táncuk. Odaadja hát a kis italt, majd végigméri a feketeséget.*
- Nem valaki, hanem én. És ez van. Szerintem megrepedt a bordám, jobb biztosra menni.
*Végül megissza a sajátját, hogy megszabaduljon a fájdalomtól. Mennyivel könnyebb így. Pedig a küzdelmük közben egyáltalán nem zavarta, hogy valami kényelmetlen. Amint lenyugodott tört rá az egész, egyszerre.*
- De te honnan tudod, hogy mennyiből lett kikeverve?
*Nem bánná, ha valaki értene hozzá a környezetében, hiszen elhanyagolta minden tanulmányát. Ha az a rohadt szerelem nem fertőzné állandóan a lelkét, már régen tudná az összes receptet, így viszont maradtak a legfontosabbak: amik megmentik a saját hülyeségétől. És a másikétól.
Bár Lil nem akar semmit a szőkeség orrára kötni, azért mégis elszólta magát. De gyűjti a kérdéseit még egy darabon, úgy dönt, majd akkor teszi fel őket, hogyha kihámozza abból a fűzőből a lányt, ami elmondása szerint nem túl kényelmes. Nem az, de legalább jól néz ki. Az is nagy szerencséje a lánynak.
Mögé furakszik hát és lassú mozdulatokkal kezdi szétoldani a darabot, miközben egészen belefúrja annak nyakába az arcát, puha csókot lehelve rá, amolyan bocsánatkérés ez még mindig. Na meg persze tudni akarja, miért gondolja úgy, hogy csak ő halt volna meg.*
- Miért mondod, hogy csak magamat öltem volna meg? Hiszen ugyanúgy fájt neked is, mint nekem. *Szavai közben nem hagyja abba a másik bőrének ízlelgetését, de a keze is jár mellé, nem kell látnia sem, anélkül is kibogozza.*
*Már rég vége a saját maga által okozott fulladásnak, de még mindig nehezen veszi a levegőt. Nincs bűntudata igazából, csak tudja, hogy nem úgy viselkedett, ahogy kellett volna. Ha valamit érez, az pusztán annyi, hogy nem akarja, hogy elmenjen emiatt a másik. Mégis úgy néz vissza rá a szavai után, mintha kissé még sértődött is lenne. Itt neki van problémája, miért kell egyből a másikéval is foglalkoznia? Nagyot sóhajt, nincs ereje haragudni.*
- De nem hagyott egyedül senki. Ott vártam rád baszd meg. Még egyszer ne merj lefogni.
*Húzza fel kissé az orrát, de azért a gyógyírt kutatja. Most már mind a ketten tudják, hogy ki mire képes. Ha gondolna ilyesmire, felmerülhetne benne, hogy biztosan nem ez volt az utolsó táncuk. Odaadja hát a kis italt, majd végigméri a feketeséget.*
- Nem valaki, hanem én. És ez van. Szerintem megrepedt a bordám, jobb biztosra menni.
*Végül megissza a sajátját, hogy megszabaduljon a fájdalomtól. Mennyivel könnyebb így. Pedig a küzdelmük közben egyáltalán nem zavarta, hogy valami kényelmetlen. Amint lenyugodott tört rá az egész, egyszerre.*
- De te honnan tudod, hogy mennyiből lett kikeverve?
*Nem bánná, ha valaki értene hozzá a környezetében, hiszen elhanyagolta minden tanulmányát. Ha az a rohadt szerelem nem fertőzné állandóan a lelkét, már régen tudná az összes receptet, így viszont maradtak a legfontosabbak: amik megmentik a saját hülyeségétől. És a másikétól.
Bár Lil nem akar semmit a szőkeség orrára kötni, azért mégis elszólta magát. De gyűjti a kérdéseit még egy darabon, úgy dönt, majd akkor teszi fel őket, hogyha kihámozza abból a fűzőből a lányt, ami elmondása szerint nem túl kényelmes. Nem az, de legalább jól néz ki. Az is nagy szerencséje a lánynak.
Mögé furakszik hát és lassú mozdulatokkal kezdi szétoldani a darabot, miközben egészen belefúrja annak nyakába az arcát, puha csókot lehelve rá, amolyan bocsánatkérés ez még mindig. Na meg persze tudni akarja, miért gondolja úgy, hogy csak ő halt volna meg.*
- Miért mondod, hogy csak magamat öltem volna meg? Hiszen ugyanúgy fájt neked is, mint nekem. *Szavai közben nem hagyja abba a másik bőrének ízlelgetését, de a keze is jár mellé, nem kell látnia sem, anélkül is kibogozza.*
1522. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-19 14:23:08
Üzenet elküldve: 2024-08-19 14:23:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 766
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 766
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Kérsz áfonyát?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mi a jobb? Ha valaki (látszólag) tudatosan használja a benne élő szörnyeteget túlélésre, vagy ha időközönként irányíthatatlanul tör elő belőle, hogy pusztítson? A helyes válasz, hogy egyik sem. A szörnyetegek mindig szörnyetegek maradnak, és a vége is minden alkalommal ugyanaz. Egyedül maradnak. Mégis kinek kellenének ők, akik bármelyik pillanatban tönkretehetik bárki életét, beleértve a sajátjukat is? Senkinek. Azaz nem egészen… A rokonlelkek ugye megértik egymást, így két elkárhoztatott lélek is egymáshoz való. Esze ágában sincs magára hagyni Nelirá-t, már csak azért sem, mert legalább az, hogy valaki meg akarja ölni, olyan groteszk módon jó érzés, mert törődnek vele. Vele törődnek.
Ezért is fogadná el azt, hogy együtt távozzanak a halálba, de mégsem teheti meg. A vele egy testen osztozó többi, ártatlan lélek miatt nem. Részben. Azonban van itt még valami…
Mikor látja, hogy az őrületnek vége, a szőkeség szemeiből eltűnik a vérszomj, és fájdalmasan, ártalmatlanul ül a fal tövében, akkor ő is elengedi magát, és az ágynak dőlve pihen meg.*
- Nem engedtelek el, mert nem akartam, hogy elmenj. Én azt nem szeretem, ha egyedül hagynak. Engem mindig egyedül hagynak.
*Ismét végigszámolja magában, hogy hányszor történt már meg vele. Nyöszörgősen vesz ő is nagy levegőket közben, mert mindene borzasztóan fáj.
Mikor Nelira feláll, tekintetével végig követi őt, hogy ha ismét valami őrültségre készülne, akkor még azelőtt reagálni tudjon, hogy megint megtörténne a baj. Ezúttal azonban nem történik semmi baj. A lány egy üvegcsét nyom a kezébe, benne a jól ismert zöld folyadékkal.*
- Honnan van ilyened? *nézi az üveget, meglötyögteti kicsit.* Ez erősebb, mint kellene. Sötét a színe. Valaki már összekevert kettőt. Mindegy. Kösz!
*Egy halk pukkanó hangot hallat a dugó, mikor kihúzza belőle, majd úgy nyakalja be az egészet, mintha finom málnaszörp volna. Jól tudja, hogy ettől egycsapásra elmúlik majd minden fájdalma.
A következő, váratlan kijelentésre viszont hirtelen felnevet. ~Hát ez aranyos…~*
- Nem haragszom, mert csak magadat ölted volna meg. Szóval megmentettelek. Szívesen! *És itt jön az a valami. Ha hagyja, hogy az őrült kis picsa elvágja a torkát, ő akkor is életben maradt volna hála a Drasszéra Gorrá-nak, de ezt a titkot továbbra sem köti a lány orrára. Ő viszont akkor megint egyedül maradt volna, ami szomorú, fájdalmas és magányos lezárása lett volna a találkozásuknak.*
- És most, ha megkérhetlek… leszednéd rólam ezt a kurva fűzőt? Elfordult rajtam, és úgy nyomja a bordáimat, hogy ha nem veszed le, akkor levágom magamról… *Hülye ketrec. Nem csak szoros, de most már fáj is. Egy perccel sem akar tovább maradni benne.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik és negyedik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán eggyel növeli az állóképességet a következő két körre.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mi a jobb? Ha valaki (látszólag) tudatosan használja a benne élő szörnyeteget túlélésre, vagy ha időközönként irányíthatatlanul tör elő belőle, hogy pusztítson? A helyes válasz, hogy egyik sem. A szörnyetegek mindig szörnyetegek maradnak, és a vége is minden alkalommal ugyanaz. Egyedül maradnak. Mégis kinek kellenének ők, akik bármelyik pillanatban tönkretehetik bárki életét, beleértve a sajátjukat is? Senkinek. Azaz nem egészen… A rokonlelkek ugye megértik egymást, így két elkárhoztatott lélek is egymáshoz való. Esze ágában sincs magára hagyni Nelirá-t, már csak azért sem, mert legalább az, hogy valaki meg akarja ölni, olyan groteszk módon jó érzés, mert törődnek vele. Vele törődnek.
Ezért is fogadná el azt, hogy együtt távozzanak a halálba, de mégsem teheti meg. A vele egy testen osztozó többi, ártatlan lélek miatt nem. Részben. Azonban van itt még valami…
Mikor látja, hogy az őrületnek vége, a szőkeség szemeiből eltűnik a vérszomj, és fájdalmasan, ártalmatlanul ül a fal tövében, akkor ő is elengedi magát, és az ágynak dőlve pihen meg.*
- Nem engedtelek el, mert nem akartam, hogy elmenj. Én azt nem szeretem, ha egyedül hagynak. Engem mindig egyedül hagynak.
*Ismét végigszámolja magában, hogy hányszor történt már meg vele. Nyöszörgősen vesz ő is nagy levegőket közben, mert mindene borzasztóan fáj.
Mikor Nelira feláll, tekintetével végig követi őt, hogy ha ismét valami őrültségre készülne, akkor még azelőtt reagálni tudjon, hogy megint megtörténne a baj. Ezúttal azonban nem történik semmi baj. A lány egy üvegcsét nyom a kezébe, benne a jól ismert zöld folyadékkal.*
- Honnan van ilyened? *nézi az üveget, meglötyögteti kicsit.* Ez erősebb, mint kellene. Sötét a színe. Valaki már összekevert kettőt. Mindegy. Kösz!
*Egy halk pukkanó hangot hallat a dugó, mikor kihúzza belőle, majd úgy nyakalja be az egészet, mintha finom málnaszörp volna. Jól tudja, hogy ettől egycsapásra elmúlik majd minden fájdalma.
A következő, váratlan kijelentésre viszont hirtelen felnevet. ~Hát ez aranyos…~*
- Nem haragszom, mert csak magadat ölted volna meg. Szóval megmentettelek. Szívesen! *És itt jön az a valami. Ha hagyja, hogy az őrült kis picsa elvágja a torkát, ő akkor is életben maradt volna hála a Drasszéra Gorrá-nak, de ezt a titkot továbbra sem köti a lány orrára. Ő viszont akkor megint egyedül maradt volna, ami szomorú, fájdalmas és magányos lezárása lett volna a találkozásuknak.*
- És most, ha megkérhetlek… leszednéd rólam ezt a kurva fűzőt? Elfordult rajtam, és úgy nyomja a bordáimat, hogy ha nem veszed le, akkor levágom magamról… *Hülye ketrec. Nem csak szoros, de most már fáj is. Egy perccel sem akar tovább maradni benne.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik és negyedik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán eggyel növeli az állóképességet a következő két körre.
1521. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-19 12:45:12
Üzenet elküldve: 2024-08-19 12:45:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kérsz áfonyát?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ilyenkor nincsen idő és tér sem. Mindig pontosan ugyan az a baj. Valami elszáll, nagyon messzire és csak akkor talál vissza bumerángként, amikor már akkora a baj, hogy nem tud rajta változtatni. Ezért hagyta ott mindenki. Vagy azért, mert már nem volt kinek visszajönnie. De a lány fölé magasodva nincsenek észérvek, nincsen épelméjű gondolat, csak az a cél, hogy védje meg magát. Ne legyen több börtön, ne legyen több szorítás, ne legyen olyan, aki veszélyezteti a magabiztosságát. Kevesen tudják. De ez a feketeség megrengette a világát amikor a temetőben beszélt a tulajdon apjához, aki nem lehet más, csak egy csonthalmaz. Az az idegesítő hang úgy kúszott be a hallójáratán keresztül a sosem normális ütemben verő szívébe, hogy körbefonta magával és már vele együtt lüktet tovább. És most itt az esély arra, hogy végre megszabaduljon a fojtástól, helyette az ő marka szorítja a nyakat, ami mégis neki fáj. Ha erre többen lettek volna képesek, talán időben térítették volna észhez. Talán lett volna esély. Lett volna, aki megérti, mit miért csinál.
Infantilis nevetés, túl bájos arc a túl kemény tettekhez. Már szólni sem szólna, csak miután megérzi a forrón lecsorgó vérét a bőrén, kapná el az utolsó hév, hogy az előtte pulzáló szépen kidomborodó eret egy metszéssel válassza ketté, kioltva mindkettejükből az örökkön feszítő, mindent felemésztő őrületet. Békét adhatna. Végre megpihenhetne és visszakúszhatna testvére ölébe, hogy hallgassa a meséjét, hogy együtt lehessenek még létezik a túlvilág.
De ádázabb ettől a másik. Elveszi a lehetőséget. Nem tudja mi történik, csak hatalmas ütéssel éri gerince a falat, s az ebből sarjadó fájdalom hozza vissza őt a valóságba. A keze akaratlan szorítja a tőrt, azt a mentsvárat, ami még visszaránthatná a harag örvényébe, de az éles, tenyerét ért vágás ernyedésre készteti, úgy hullik mellé, s tölti meg füleit a most süketítőnek ható éles hang, ahogy földet ér, hogy azonnal véget vet a benne tomboló tébolynak.
Üresen néz előre a smaragd, majd fordul le a fegyver felé, s fogalma sincs róla, hogy a rajta lévő vér kié lehet. Kifejezéstelen pislog, majd néz vissza a feketeségre. Csak az utolsó mondatot érti. Összezavarodott. A másik még itt van. Nem menekült el és ő sem, bár nem is tudott volna. Fáj gerincének az íve, olyan józanítóan fáj, hogy az érzéketlen szemekbe végül beleszökik a könny.*
- Mert leszorítottál az ágyra. *Vesz egy szaggatott levegővételt.* - És nem engedtél el a Kalmárban sem. Nem szeretem.
*Mintha csak arról lenne szó, hogy borsot tört az orra alá, nem pedig arról, hogy pár pillanattal ezelőtt ki akarták volna végezni egymást. Vagy inkább Nelira Lil-t. Hangos nyögés közben áll fel, falnak támaszkodva. Nem tudja, hogy az a rohadt átok akkor is hat-e, amikor éppen jót cselekednek egymással, de lassú léptekkel, fáradtan lép az ágy melletti éjjeliszekrényhez, aminek kihúzza a fiókját. Csak áll és bámul bele. Kivesz belőle két fiolát és odadob 1 Sötétzöld varázsitalt Norileina Vylrien kezébe.
*
- Idd meg...
*S a másikkal ugyan így tesz ő is. Úgy lélegzik fel, ahogy felszívódik minden kín, mintha tényleg ledobta volna magáról a világ minden terhét.*
- Ne haragudj, hogy majdnem megöltelek.
*Mosolyodik el, mintha még mindig egy semmiségről beszélne.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik és negyedik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán eggyel növeli az állóképességet a következő két körre.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ilyenkor nincsen idő és tér sem. Mindig pontosan ugyan az a baj. Valami elszáll, nagyon messzire és csak akkor talál vissza bumerángként, amikor már akkora a baj, hogy nem tud rajta változtatni. Ezért hagyta ott mindenki. Vagy azért, mert már nem volt kinek visszajönnie. De a lány fölé magasodva nincsenek észérvek, nincsen épelméjű gondolat, csak az a cél, hogy védje meg magát. Ne legyen több börtön, ne legyen több szorítás, ne legyen olyan, aki veszélyezteti a magabiztosságát. Kevesen tudják. De ez a feketeség megrengette a világát amikor a temetőben beszélt a tulajdon apjához, aki nem lehet más, csak egy csonthalmaz. Az az idegesítő hang úgy kúszott be a hallójáratán keresztül a sosem normális ütemben verő szívébe, hogy körbefonta magával és már vele együtt lüktet tovább. És most itt az esély arra, hogy végre megszabaduljon a fojtástól, helyette az ő marka szorítja a nyakat, ami mégis neki fáj. Ha erre többen lettek volna képesek, talán időben térítették volna észhez. Talán lett volna esély. Lett volna, aki megérti, mit miért csinál.
Infantilis nevetés, túl bájos arc a túl kemény tettekhez. Már szólni sem szólna, csak miután megérzi a forrón lecsorgó vérét a bőrén, kapná el az utolsó hév, hogy az előtte pulzáló szépen kidomborodó eret egy metszéssel válassza ketté, kioltva mindkettejükből az örökkön feszítő, mindent felemésztő őrületet. Békét adhatna. Végre megpihenhetne és visszakúszhatna testvére ölébe, hogy hallgassa a meséjét, hogy együtt lehessenek még létezik a túlvilág.
De ádázabb ettől a másik. Elveszi a lehetőséget. Nem tudja mi történik, csak hatalmas ütéssel éri gerince a falat, s az ebből sarjadó fájdalom hozza vissza őt a valóságba. A keze akaratlan szorítja a tőrt, azt a mentsvárat, ami még visszaránthatná a harag örvényébe, de az éles, tenyerét ért vágás ernyedésre készteti, úgy hullik mellé, s tölti meg füleit a most süketítőnek ható éles hang, ahogy földet ér, hogy azonnal véget vet a benne tomboló tébolynak.
Üresen néz előre a smaragd, majd fordul le a fegyver felé, s fogalma sincs róla, hogy a rajta lévő vér kié lehet. Kifejezéstelen pislog, majd néz vissza a feketeségre. Csak az utolsó mondatot érti. Összezavarodott. A másik még itt van. Nem menekült el és ő sem, bár nem is tudott volna. Fáj gerincének az íve, olyan józanítóan fáj, hogy az érzéketlen szemekbe végül beleszökik a könny.*
- Mert leszorítottál az ágyra. *Vesz egy szaggatott levegővételt.* - És nem engedtél el a Kalmárban sem. Nem szeretem.
*Mintha csak arról lenne szó, hogy borsot tört az orra alá, nem pedig arról, hogy pár pillanattal ezelőtt ki akarták volna végezni egymást. Vagy inkább Nelira Lil-t. Hangos nyögés közben áll fel, falnak támaszkodva. Nem tudja, hogy az a rohadt átok akkor is hat-e, amikor éppen jót cselekednek egymással, de lassú léptekkel, fáradtan lép az ágy melletti éjjeliszekrényhez, aminek kihúzza a fiókját. Csak áll és bámul bele. Kivesz belőle két fiolát és odadob 1 Sötétzöld varázsitalt Norileina Vylrien kezébe.
*- Idd meg...
*S a másikkal ugyan így tesz ő is. Úgy lélegzik fel, ahogy felszívódik minden kín, mintha tényleg ledobta volna magáról a világ minden terhét.*
- Ne haragudj, hogy majdnem megöltelek.
*Mosolyodik el, mintha még mindig egy semmiségről beszélne.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik és negyedik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán eggyel növeli az állóképességet a következő két körre.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2020-2039