Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 78 (1541. - 1560. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1560. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-29 11:48:24
Üzenet elküldve: 2024-08-29 11:48:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hová, hová, aranyom?//
//Morthimer ház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Akkor most Orthus igazán jól érezheti magát a mai nagyvonalúsága okán, hisz sikerült egy felejthetetlen élményt szereznie egy fiatal nőnek. Valakinek, aki önerőből talán soha nem lehetne itt. Valóban ki is élvezi minden percét a fürdőzésnek, ki tudja, mikor lesz újra alkalma hasonlóra.
A ruha kérdést nem sikerül megoldaniuk, mert valljuk be, a férfi válasza valahol logikus. Miért is tartana női ruhákat az otthonában? Valahol egy kicsit talán csalódott, mert az i-re a pontot az tette volna fel a ma estét illetően, ha Orthus előre készült volna ilyesfajta kedvességgel is a számára, hogy meglepi egy gyönyörű, kényelmes, mondjuk selyem hálóköntössel, de persze nem várhatja el tőle az ilyesmit. Így is sokkal többet kapott már, mint amire számíthatott.
Ugyan ő nem szerez tudomást a felmerülő lehetőségekről, de talán jobb is, mert Orthus jól ítéli meg a helyzetet, egyik megoldás sem lenne túlzottan Merlana kedvére. Igazából még az sem, hogy férfi ingben aludjon.*
- Jó, akkor mindegy. Jó lesz ruha nélkül is, biztos vagyok benne, hogy a takarók elég melegek, de… legközelebb kérem, készüljön fel jobban, ha egy magamfajta hölgyet fogad az otthonában, Morthimer úr!
*Huncut, játékos vigyor húzódik az arcára, melyből egyértelműen látszik, hogy nem gondolja komolyan a szavakat, csak épp ismét jól esik azt játszani neki, hogy ő igazából Arthenior királynője.
Végül kiszáll a vízből, és az egyik törölközőt magához véve kezdi szárazra törölgetni magát, miközben Orthus újra kedvére legeltetheti a szemeit a bájain.*
- Alszunk is majd rögtön vagy más terve van még? *kérdezi közben.*
//Morthimer ház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Akkor most Orthus igazán jól érezheti magát a mai nagyvonalúsága okán, hisz sikerült egy felejthetetlen élményt szereznie egy fiatal nőnek. Valakinek, aki önerőből talán soha nem lehetne itt. Valóban ki is élvezi minden percét a fürdőzésnek, ki tudja, mikor lesz újra alkalma hasonlóra.
A ruha kérdést nem sikerül megoldaniuk, mert valljuk be, a férfi válasza valahol logikus. Miért is tartana női ruhákat az otthonában? Valahol egy kicsit talán csalódott, mert az i-re a pontot az tette volna fel a ma estét illetően, ha Orthus előre készült volna ilyesfajta kedvességgel is a számára, hogy meglepi egy gyönyörű, kényelmes, mondjuk selyem hálóköntössel, de persze nem várhatja el tőle az ilyesmit. Így is sokkal többet kapott már, mint amire számíthatott.
Ugyan ő nem szerez tudomást a felmerülő lehetőségekről, de talán jobb is, mert Orthus jól ítéli meg a helyzetet, egyik megoldás sem lenne túlzottan Merlana kedvére. Igazából még az sem, hogy férfi ingben aludjon.*
- Jó, akkor mindegy. Jó lesz ruha nélkül is, biztos vagyok benne, hogy a takarók elég melegek, de… legközelebb kérem, készüljön fel jobban, ha egy magamfajta hölgyet fogad az otthonában, Morthimer úr!
*Huncut, játékos vigyor húzódik az arcára, melyből egyértelműen látszik, hogy nem gondolja komolyan a szavakat, csak épp ismét jól esik azt játszani neki, hogy ő igazából Arthenior királynője.
Végül kiszáll a vízből, és az egyik törölközőt magához véve kezdi szárazra törölgetni magát, miközben Orthus újra kedvére legeltetheti a szemeit a bájain.*
- Alszunk is majd rögtön vagy más terve van még? *kérdezi közben.*
1559. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-28 20:32:48
Üzenet elküldve: 2024-08-28 20:32:48
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Hová, hová, aranyom?//
//Morthimer ház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Jóleső érzéssel üldögél a dézsában Merlanával átellenben. A kielégültség, a fürdő kényeztetése, a szépséges leányzó látványa mellett az is sokat hozzátesz jó hangulatához, hogy látja, milyen elégedetten dorombol Merlana a kényelemtől. Nem szokása nagyvonalúnak lenni (önzetlenül legalábbis), de ez nem jelenti azt, hogy nem tölti el jó érzéssel, amikor néhanapján megteszi. A leányzónak élmény ez a fürdő és jól is érzi magát benne. Ő pedig hagyja, hadd élvezze ki kedvére. Őneki valóban sokkal régebb óta adatik meg ez a jómód, így nem tudja annyira értékelni a luxust, mint mások. Idővel majd Merlanának is hétköznapi lesz ez a fajta kényelem, de ma még teljes mértékben kiélvezi, és ezt jó látni.
Ahogyan azt is, ahogyan eleget tesz a kérésének, és a szappan segítségével csillogóvá teszi minden buja porcikáját. Ha tíz évvel fiatalabb lenne, Orthus megtalálná magában az erőt, hogy újra meghódítsa. De most inkább csak kedvtelve nézi. Ő maga nem veszi igénybe a szappant, elégnek ítéli a vizet is.
Merlana kérdése viszont elgondolkodtatja. Természetesen úgy képzelte, hogy a leány nem ölt semmilyen ruhát, ahogy ő maga se tervezett. Kellemes idő van, főleg a szobájában, nincs semmi szükség rá.
De elkezd gondolkodni a problémán. Első ötlete az, hogy korábbi ágyasának, az eltűnt wegtoreni rabszolgának, Theának a ruháit ajánlja fel. De azok kifejezetten wegtoreni holmik voltak, szinte áttetsző ruhák narancs és rózsa színében, keveset lepleztek, azt is alig takarták. Ráadásul Thea csipőben és kebelben is teltebb volt Merlanánál, így összességében a leány eléggé nevetségesen festene a hozzá nem illő viseletben.*
- Nos, attól tartok, nem tartok otthonomban női alvóruhát kegyednek. Biztosíthatom, nem fog fázni, és kedvemre való lenne, ha nem is viselne semmi ruhát. De ha úgy érzi, mégis fontos, legvégső esetben felajánlhatom egy ingemet.
*javasolja végül. Ennél többet tényleg nem tehet az ügyért. Maximum Thepardát, a cselédet utasíthatná, hogy adja át Merlanának valamelyik öltözetét, de kétli, hogy Merlana odáig lenne az ötletért. Másrészről meg felesleges a szolgákat ilyen dolgokkal terhelni. Az érmének csak az egyik oldala az, hogy a szolgáló vélemény és ítélkezés nélkül teszi a dolgát. A másik fele az volna, hogy a gazdája se feszíti a húrt azzal, hogy magánélete kínos részleteibe újra és újra belerángatja.*
//Morthimer ház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Jóleső érzéssel üldögél a dézsában Merlanával átellenben. A kielégültség, a fürdő kényeztetése, a szépséges leányzó látványa mellett az is sokat hozzátesz jó hangulatához, hogy látja, milyen elégedetten dorombol Merlana a kényelemtől. Nem szokása nagyvonalúnak lenni (önzetlenül legalábbis), de ez nem jelenti azt, hogy nem tölti el jó érzéssel, amikor néhanapján megteszi. A leányzónak élmény ez a fürdő és jól is érzi magát benne. Ő pedig hagyja, hadd élvezze ki kedvére. Őneki valóban sokkal régebb óta adatik meg ez a jómód, így nem tudja annyira értékelni a luxust, mint mások. Idővel majd Merlanának is hétköznapi lesz ez a fajta kényelem, de ma még teljes mértékben kiélvezi, és ezt jó látni.
Ahogyan azt is, ahogyan eleget tesz a kérésének, és a szappan segítségével csillogóvá teszi minden buja porcikáját. Ha tíz évvel fiatalabb lenne, Orthus megtalálná magában az erőt, hogy újra meghódítsa. De most inkább csak kedvtelve nézi. Ő maga nem veszi igénybe a szappant, elégnek ítéli a vizet is.
Merlana kérdése viszont elgondolkodtatja. Természetesen úgy képzelte, hogy a leány nem ölt semmilyen ruhát, ahogy ő maga se tervezett. Kellemes idő van, főleg a szobájában, nincs semmi szükség rá.
De elkezd gondolkodni a problémán. Első ötlete az, hogy korábbi ágyasának, az eltűnt wegtoreni rabszolgának, Theának a ruháit ajánlja fel. De azok kifejezetten wegtoreni holmik voltak, szinte áttetsző ruhák narancs és rózsa színében, keveset lepleztek, azt is alig takarták. Ráadásul Thea csipőben és kebelben is teltebb volt Merlanánál, így összességében a leány eléggé nevetségesen festene a hozzá nem illő viseletben.*
- Nos, attól tartok, nem tartok otthonomban női alvóruhát kegyednek. Biztosíthatom, nem fog fázni, és kedvemre való lenne, ha nem is viselne semmi ruhát. De ha úgy érzi, mégis fontos, legvégső esetben felajánlhatom egy ingemet.
*javasolja végül. Ennél többet tényleg nem tehet az ügyért. Maximum Thepardát, a cselédet utasíthatná, hogy adja át Merlanának valamelyik öltözetét, de kétli, hogy Merlana odáig lenne az ötletért. Másrészről meg felesleges a szolgákat ilyen dolgokkal terhelni. Az érmének csak az egyik oldala az, hogy a szolgáló vélemény és ítélkezés nélkül teszi a dolgát. A másik fele az volna, hogy a gazdája se feszíti a húrt azzal, hogy magánélete kínos részleteibe újra és újra belerángatja.*
1558. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-28 19:39:44
Üzenet elküldve: 2024-08-28 19:39:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hová, hová, aranyom?//
//Morthimer ház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha tudná, hogy milyen szomorú és groteszk színdarab is az, melyben a szolgálóknak azt kell eljátszaniuk, hogy nem léteznek, azzal csak még inkább megerősítené azon vágyait, hogy ő ne közéjük tartozzon, hanem messze föléjük nőjön. Egyelőre jó úton jár.*
- Attól azért én még nagyon messze érzem magam, hogy hozzászokjak ehhez. Most épp a mennyországban érzem magam.
*Elalélva, szinte csak motyogva ejti ki a szavakat, annyira megbabonázza a fürdő kellemes érzete. Az sem lenne meglepő, ha egyre kevesebb értelme lenne annak, amit mond, mert ilyen luxusban, még ha egy Orthus-féle úrnak ez már hétköznapinak is számít, ő teljesen el tudja engedni magát.*
- Köszönöm szépen! *A köszönet csupán annak szól, hogy a férfi tudtára adja, hallotta a kérést, de még szeretne egy kicsit fürdőzni az élvezetekben, vagyis élvezkedni a fürdőzésben, de kis idő múlva természetesen eleget tesz a kérésnek.
Összeszedi magát, nyújtózkodik egyet, majd magához veszi a szivacsot és a szappant is, de mielőtt nekikezdene a mosdásnak, huncut módon elmosolyodik. Az a bizonyos tűz benne sem ég ma már többé, valószínű, hogy mind a saját, mind pedig Orthus vágyait képtelen lenne még egyszer felkelteni, de azért azt még megteheti, hogy a mosakodást érzéki, lassú, bájos mozdulatokkal végzi, pont úgy, mintha csak egy színdarab legfontosabb jelenete lenne egy hölgy tisztálkodásának tökéletes megjelenítése. Így próbál kedveskedni a mellette ülőnek, de mikor úgy ítéli meg, hogy eléggé beszappanozta már magát, akkor újra elmerül a kellemesen meleg vízben.*
- Morthimer úr! Mondja csak, miben fogok aludni? Azt hiszem, hogy éjszaka fáznék így, a vörös ruhámban meg nem alhatok, mert gyűrött lenne reggelre, és nem is lenne kényelmes.
*Kérdezi, s már előre kifogást gyárt az ellen, amilyen válaszra egyébként számított volna a férfitől, hogy ruha nélkül aludjon. Nem szeretne, de nem is akarja ezt kerekperec megmondani, nehogy legyen oka a ház urának engedetlennek nevezni őt. Helyette szokásos módon inkább azt csinálja, amihez már egész jól ért, manipulál. Legalábbis megpróbálkozik vele.*
//Morthimer ház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha tudná, hogy milyen szomorú és groteszk színdarab is az, melyben a szolgálóknak azt kell eljátszaniuk, hogy nem léteznek, azzal csak még inkább megerősítené azon vágyait, hogy ő ne közéjük tartozzon, hanem messze föléjük nőjön. Egyelőre jó úton jár.*
- Attól azért én még nagyon messze érzem magam, hogy hozzászokjak ehhez. Most épp a mennyországban érzem magam.
*Elalélva, szinte csak motyogva ejti ki a szavakat, annyira megbabonázza a fürdő kellemes érzete. Az sem lenne meglepő, ha egyre kevesebb értelme lenne annak, amit mond, mert ilyen luxusban, még ha egy Orthus-féle úrnak ez már hétköznapinak is számít, ő teljesen el tudja engedni magát.*
- Köszönöm szépen! *A köszönet csupán annak szól, hogy a férfi tudtára adja, hallotta a kérést, de még szeretne egy kicsit fürdőzni az élvezetekben, vagyis élvezkedni a fürdőzésben, de kis idő múlva természetesen eleget tesz a kérésnek.
Összeszedi magát, nyújtózkodik egyet, majd magához veszi a szivacsot és a szappant is, de mielőtt nekikezdene a mosdásnak, huncut módon elmosolyodik. Az a bizonyos tűz benne sem ég ma már többé, valószínű, hogy mind a saját, mind pedig Orthus vágyait képtelen lenne még egyszer felkelteni, de azért azt még megteheti, hogy a mosakodást érzéki, lassú, bájos mozdulatokkal végzi, pont úgy, mintha csak egy színdarab legfontosabb jelenete lenne egy hölgy tisztálkodásának tökéletes megjelenítése. Így próbál kedveskedni a mellette ülőnek, de mikor úgy ítéli meg, hogy eléggé beszappanozta már magát, akkor újra elmerül a kellemesen meleg vízben.*
- Morthimer úr! Mondja csak, miben fogok aludni? Azt hiszem, hogy éjszaka fáznék így, a vörös ruhámban meg nem alhatok, mert gyűrött lenne reggelre, és nem is lenne kényelmes.
*Kérdezi, s már előre kifogást gyárt az ellen, amilyen válaszra egyébként számított volna a férfitől, hogy ruha nélkül aludjon. Nem szeretne, de nem is akarja ezt kerekperec megmondani, nehogy legyen oka a ház urának engedetlennek nevezni őt. Helyette szokásos módon inkább azt csinálja, amihez már egész jól ért, manipulál. Legalábbis megpróbálkozik vele.*
1557. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-27 21:47:39
Üzenet elküldve: 2024-08-27 21:47:39
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Hová, hová, aranyom?//
//Morthimer ház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A szolgák valóban úgy tesznek látszólag, mintha Merlana és Orthus jelen se lenne. De valójában épp a fordítottjára törekednek: úgy tesznek, mintha ők maguk nem lennének jelen, és a fürdő magától készülne el. Ez a dolguk. Persze ha akár a ház ura, akár a vendége megszólítaná őket menet közben, azonnal reagálnának, de erre nem kerül sor.
Orthus és Merlana nemsokára ismét magára marad, immáron a fürdő melegét élvezve.*
- Hiszi vagy sem, a tisztálkodásnak ez a fajtája is hétköznapivá tud válni idővel. Én például elég ritkán veszek ilyen fürdőt. Gyorsabb, hatékonyabb mosakodás híve vagyok. De időről időre jól esik egy kicsit kikapcsolódni.
*fejti ki, miközben fejben hozzáteszi, hogy ezért a látványért és társaságért bizony gyakrabban kerítene sort efféle elnyújtott fürdőzésre. De a szép nő is olyan, mint a jó fürdő: ha minden nap rendelkezésre áll, már korántsem annyira vonzó. Részben ezért is van, hogy Merlanát csak ritkán látogatja. Akár minden nap hivathatná, vagy felkereshetné, de akkor tovatűnne a légyottjaik hangulata. Orthus ritkán engedi meg magának a kényelmet és a szórakozást, hogy meg tudja becsülni, amikor mégis időt szakíthat rá.*
- Élvezze csak nyugodtan. De valahol menet közben örvendeztessen meg a látvánnyal, hogy végigszappanozza magát.
*mondja egy kis idő múltával, csalfa mosollyal az arcán. Az valóban szép látvány lenne. Még ha nem is lesz képes újra felszítani a most tüzet, olyan élmény, amit jó lesz felidézni később.*
//Morthimer ház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A szolgák valóban úgy tesznek látszólag, mintha Merlana és Orthus jelen se lenne. De valójában épp a fordítottjára törekednek: úgy tesznek, mintha ők maguk nem lennének jelen, és a fürdő magától készülne el. Ez a dolguk. Persze ha akár a ház ura, akár a vendége megszólítaná őket menet közben, azonnal reagálnának, de erre nem kerül sor.
Orthus és Merlana nemsokára ismét magára marad, immáron a fürdő melegét élvezve.*
- Hiszi vagy sem, a tisztálkodásnak ez a fajtája is hétköznapivá tud válni idővel. Én például elég ritkán veszek ilyen fürdőt. Gyorsabb, hatékonyabb mosakodás híve vagyok. De időről időre jól esik egy kicsit kikapcsolódni.
*fejti ki, miközben fejben hozzáteszi, hogy ezért a látványért és társaságért bizony gyakrabban kerítene sort efféle elnyújtott fürdőzésre. De a szép nő is olyan, mint a jó fürdő: ha minden nap rendelkezésre áll, már korántsem annyira vonzó. Részben ezért is van, hogy Merlanát csak ritkán látogatja. Akár minden nap hivathatná, vagy felkereshetné, de akkor tovatűnne a légyottjaik hangulata. Orthus ritkán engedi meg magának a kényelmet és a szórakozást, hogy meg tudja becsülni, amikor mégis időt szakíthat rá.*
- Élvezze csak nyugodtan. De valahol menet közben örvendeztessen meg a látvánnyal, hogy végigszappanozza magát.
*mondja egy kis idő múltával, csalfa mosollyal az arcán. Az valóban szép látvány lenne. Még ha nem is lesz képes újra felszítani a most tüzet, olyan élmény, amit jó lesz felidézni később.*
1556. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-27 21:40:13
Üzenet elküldve: 2024-08-27 21:40:13
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fiú, a lány és a farkas//
//Zárás//
*Kicsit fintorog a neven, és egy kicsit kuncog rajta utána.*
-Hét varjú?? De azok madarak.. De furák vagytok ti kétlábúak.
*Kuncog egyet továbbra is. De a leírás után, már egy tátott szájjal rácsodálkozva bólint egyet nagyot.*
-Nem kell, mert elszaladok!
*Mondja ki büszkén, be lelke mélyén érzi, hogy jobb ha fejben tartja ezt, mert ki tudja mire képesek az itteni kétlábúak. Emlékszek a fa döntögetőkre. Ki tudja lehet az itteniek is tudnak olyan mogorván viselkedni.*
-Jó.. Talán ha nagyon szükség lesz rá de .. fúj...
*Rázza meg ismét kis fejét a gondolattól is.*
-Tudom, már nem egyszer volt nekem is ilyenem, meg Deresnek is.
*Válaszolja még mielőtt eltűnne a pincében, és odúján az utolsó simítások után még rá próbál mennyire stabil, de elégedetten látja, hogy a kis sátor megállja a helyét. Deres már lustán be is bandukol a pokróc takarásába saját magának helyet alakítani. Ekkor hallja meg Agin búcsúzó szavait. Gyorsan megfordul, felszalad a lépcsőn, és a már kilépő Aginnak szól oda.*
-Rendben! Szia Agin!
*Majd megfogva a fedelét a pincelejárónak, és azt magára húzza. Úgy dönt, nem árt egy kis szunyókálás, ha már Deres is úgy tesz, majd délutánra kimennek az odúból, hogy valami finomságot szerezzenek maguknak. De ezek után kijár nekik egy kis alvás. Ő maga is bemászik a pokróc alá, és szorosan oda bújik Dereshez. Behunyja pici szemeit és megvárja még az álom manók elszenderítik őket.*
//A fiú, a lány és a farkas//
//Zárás//
*Kicsit fintorog a neven, és egy kicsit kuncog rajta utána.*
-Hét varjú?? De azok madarak.. De furák vagytok ti kétlábúak.
*Kuncog egyet továbbra is. De a leírás után, már egy tátott szájjal rácsodálkozva bólint egyet nagyot.*
-Nem kell, mert elszaladok!
*Mondja ki büszkén, be lelke mélyén érzi, hogy jobb ha fejben tartja ezt, mert ki tudja mire képesek az itteni kétlábúak. Emlékszek a fa döntögetőkre. Ki tudja lehet az itteniek is tudnak olyan mogorván viselkedni.*
-Jó.. Talán ha nagyon szükség lesz rá de .. fúj...
*Rázza meg ismét kis fejét a gondolattól is.*
-Tudom, már nem egyszer volt nekem is ilyenem, meg Deresnek is.
*Válaszolja még mielőtt eltűnne a pincében, és odúján az utolsó simítások után még rá próbál mennyire stabil, de elégedetten látja, hogy a kis sátor megállja a helyét. Deres már lustán be is bandukol a pokróc takarásába saját magának helyet alakítani. Ekkor hallja meg Agin búcsúzó szavait. Gyorsan megfordul, felszalad a lépcsőn, és a már kilépő Aginnak szól oda.*
-Rendben! Szia Agin!
*Majd megfogva a fedelét a pincelejárónak, és azt magára húzza. Úgy dönt, nem árt egy kis szunyókálás, ha már Deres is úgy tesz, majd délutánra kimennek az odúból, hogy valami finomságot szerezzenek maguknak. De ezek után kijár nekik egy kis alvás. Ő maga is bemászik a pokróc alá, és szorosan oda bújik Dereshez. Behunyja pici szemeit és megvárja még az álom manók elszenderítik őket.*
1555. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-27 21:22:26
Üzenet elküldve: 2024-08-27 21:22:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fiú, a lány és a farkas//
//Zárás//
- Megmutathatom. Bár akkor inkább a Hét Varjúba gyere.
* Beadja a derekát, és úgy dönt, hogy mégis csak mesél a kikötői tavernáról. Annál jobb helyet úgysem kaphatna. *
- Az egy fogadó a kikötőben. Bármelyik odúnál jobb. Bár igaz, ami igaz, elég veszélyes hely, de pár év múlva talán már meg tudod védeni magadat. * Közelebb hajol a lányhoz. * De mégis, ha úgy érzed, hogy bajban vagy, és hogy nincs hova menned, szerintem ott befogadnának. Biztos kapnának neked is valami melót.
* Elvége Ezmee is biztosan boldogabb lenne, ha a takarítást másra bízhatná. Ezt a témát viszont most lezártnak tekinti. Úgy gondolja, hogy ő megtette a tőle telhetőt, már ami a kislány segítését illeti. Még ha eszébe jutna félteni is a lányt, elég a farkasra néznie, hogy tudja minden rendben lesz vele.
Viszont Agin hasznos taktikai tanácsát nem akarja megfogadni. *
- Na nem kell megegye. Elég, ha megharapdálja. Deres biztosan nem bánná. * Megemeli a vállait. * De te tudod.
* Megérti, hogy miért nem szereti a Borzoska nevet. Valóban nem kellemes a találkozás egy borzzal. Egyszer ő is pórul járt eggyel, de az egy másik történet. *
- Nem semmi. Hidd el, még jól fog jönni.
* Dicséri meg a kislány gyógyító tudását. *
- Na jó. Úgy tűnik, hogy nem kell ide a segítségem. Ideje mennem. Akkor majd öt év múlva találkozunk.
* Elindul a kijárat felé, de odaérvén még visszafordul. *
- Vigyázz magadra Borz… * Egy pillanatra megáll. * Tudod mit? Mire következőkor találkozunk, kitalálok neked egy jobb nevet. Mit szólsz hozzá?
* Meg sem várva a választ elhagyja az odút. Kiérve az utcára leporolja magát, és elindul a főtér fele. Úgy dönt, hogy tovább próbálkozik a szerencséjével. *
//A fiú, a lány és a farkas//
//Zárás//
- Megmutathatom. Bár akkor inkább a Hét Varjúba gyere.
* Beadja a derekát, és úgy dönt, hogy mégis csak mesél a kikötői tavernáról. Annál jobb helyet úgysem kaphatna. *
- Az egy fogadó a kikötőben. Bármelyik odúnál jobb. Bár igaz, ami igaz, elég veszélyes hely, de pár év múlva talán már meg tudod védeni magadat. * Közelebb hajol a lányhoz. * De mégis, ha úgy érzed, hogy bajban vagy, és hogy nincs hova menned, szerintem ott befogadnának. Biztos kapnának neked is valami melót.
* Elvége Ezmee is biztosan boldogabb lenne, ha a takarítást másra bízhatná. Ezt a témát viszont most lezártnak tekinti. Úgy gondolja, hogy ő megtette a tőle telhetőt, már ami a kislány segítését illeti. Még ha eszébe jutna félteni is a lányt, elég a farkasra néznie, hogy tudja minden rendben lesz vele.
Viszont Agin hasznos taktikai tanácsát nem akarja megfogadni. *
- Na nem kell megegye. Elég, ha megharapdálja. Deres biztosan nem bánná. * Megemeli a vállait. * De te tudod.
* Megérti, hogy miért nem szereti a Borzoska nevet. Valóban nem kellemes a találkozás egy borzzal. Egyszer ő is pórul járt eggyel, de az egy másik történet. *
- Nem semmi. Hidd el, még jól fog jönni.
* Dicséri meg a kislány gyógyító tudását. *
- Na jó. Úgy tűnik, hogy nem kell ide a segítségem. Ideje mennem. Akkor majd öt év múlva találkozunk.
* Elindul a kijárat felé, de odaérvén még visszafordul. *
- Vigyázz magadra Borz… * Egy pillanatra megáll. * Tudod mit? Mire következőkor találkozunk, kitalálok neked egy jobb nevet. Mit szólsz hozzá?
* Meg sem várva a választ elhagyja az odút. Kiérve az utcára leporolja magát, és elindul a főtér fele. Úgy dönt, hogy tovább próbálkozik a szerencséjével. *
1554. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-27 21:05:12
Üzenet elküldve: 2024-08-27 21:05:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hová, hová, aranyom?//
//Morthimer ház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Azt talán még Orthus sem gondolhatta pillanatra sem komolyan, hogy a lány nem fog igent mondani erre a kihagyhatatlan lehetőségre. Igen, az ágy is kétségkívül a legkényelmesebb, amiben Merlana valaha is feküdt, de nem csak a fekhely győzi meg a maradásról. A környezet, a szolid elegancia, a kényelem és valahol egy kicsit talán még Orthus személye is közrejátszik a döntésében.
A fürdőt természetesen nem felejtette el. Nyilván nem. Arcára széles mosoly húzódik, mikor a férfi meglepettségét látva számára egyértelművé válik, hogy ő viszont igen.*
- Megfeledkezett róla? *Kérdezi huncut módon, persze egy kicsit visszautalva Orthus mai korábbi feledékenységére is a lóval. Ez ma nem az ő napja ilyen téren.
Aztán mikor látja a másikat meghúzni azt a vörös kötelet, amit ő egészen eddig észre sem vett, hogy ott van, akkor az ő arcán is valamiféle hihetetlen meglepettség lesz úrrá. Oké, gazdag kereskedő házában van éppen, de azt hitte, hogy az ilyesféle luxus még a mesekönyvekben is csak a túlzás kedvéért van említve, erre most mégis azt tapasztalja, hogy tényleg létezik.*
- Igen, persze. *A csodálkozás miatt majdnem elszalad a füle mellett Orthus kérése, de végül csak elbújik a takaró alatt még mielőtt a komornyik kopogtatás után belépne a szobába.
Elégedetten veszi tudomásul, hogy végül igenis kapni fog forró fürdőt, de annak megvalósítása ismét tartogat némi meglepetést a lány számára.
Egyrészt az lepi meg, hogy sem a komornyikot, sem a később érkező cselédlányt nem zavarja sem az, hogy Orthus, sem az, hogy ő maga meztelenül fekszenek az ágyban. Igaz, a takaró alatt vannak, de akkor is, látszólag úgy járnak-kelnek fel s alá a szobában, mintha ők ketten itt sem lennének.
Az a húsz perc beszélgetés egyáltalán nem esik nehezére, ugyanolyan könnyedén veszi fel a fonalat, mint ahogy az utcán is tette, de azért mégis csak annak örül a legjobban, mikor Minorea bejelenti, hogy elkészült a fürdőjük. Most azért már észreveszi a nő arcán, hogy kellemetlen neki a szituáció, mikor egy pillanatra sikerül elkapnia a tekintetét, de nem mond semmit.*
- Köszönöm szépen, Morthimer úr! *Fogadja el a kezet, ami segít neki kiszállni az ágyból, utána pedig mintha még mindig a magasított sarkú cipellőit viselné, kecsesen, lábujjhegyen lépked át a fürdőhelyiségbe Orthus-szal.
A dézsába talán kicsit ügyetlenül mászik bele, de azt követően, ahogy elmerül a vízben, kellemesen finom, felszabadító érzés járja át a testét. Szemeit is lehunyja, hogy átadja magát az érzésnek, így nem látja a vele szemben ülő férfit, csak hallja, ahogy szól hozzá.*
- És kevés kellemesebb érzés van egy finom, meleg fürdőnél… *A tisztálkodószerekért egyelőre még nem nyúl, egyelőre most annyira élvezi a helyzetét, hogy el is felejti, hogy talán még itt is neki kéne inkább a ház urának kedvére tennie. Önfeledten ragadja magával a boldogság.*
//Morthimer ház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Azt talán még Orthus sem gondolhatta pillanatra sem komolyan, hogy a lány nem fog igent mondani erre a kihagyhatatlan lehetőségre. Igen, az ágy is kétségkívül a legkényelmesebb, amiben Merlana valaha is feküdt, de nem csak a fekhely győzi meg a maradásról. A környezet, a szolid elegancia, a kényelem és valahol egy kicsit talán még Orthus személye is közrejátszik a döntésében.
A fürdőt természetesen nem felejtette el. Nyilván nem. Arcára széles mosoly húzódik, mikor a férfi meglepettségét látva számára egyértelművé válik, hogy ő viszont igen.*
- Megfeledkezett róla? *Kérdezi huncut módon, persze egy kicsit visszautalva Orthus mai korábbi feledékenységére is a lóval. Ez ma nem az ő napja ilyen téren.
Aztán mikor látja a másikat meghúzni azt a vörös kötelet, amit ő egészen eddig észre sem vett, hogy ott van, akkor az ő arcán is valamiféle hihetetlen meglepettség lesz úrrá. Oké, gazdag kereskedő házában van éppen, de azt hitte, hogy az ilyesféle luxus még a mesekönyvekben is csak a túlzás kedvéért van említve, erre most mégis azt tapasztalja, hogy tényleg létezik.*
- Igen, persze. *A csodálkozás miatt majdnem elszalad a füle mellett Orthus kérése, de végül csak elbújik a takaró alatt még mielőtt a komornyik kopogtatás után belépne a szobába.
Elégedetten veszi tudomásul, hogy végül igenis kapni fog forró fürdőt, de annak megvalósítása ismét tartogat némi meglepetést a lány számára.
Egyrészt az lepi meg, hogy sem a komornyikot, sem a később érkező cselédlányt nem zavarja sem az, hogy Orthus, sem az, hogy ő maga meztelenül fekszenek az ágyban. Igaz, a takaró alatt vannak, de akkor is, látszólag úgy járnak-kelnek fel s alá a szobában, mintha ők ketten itt sem lennének.
Az a húsz perc beszélgetés egyáltalán nem esik nehezére, ugyanolyan könnyedén veszi fel a fonalat, mint ahogy az utcán is tette, de azért mégis csak annak örül a legjobban, mikor Minorea bejelenti, hogy elkészült a fürdőjük. Most azért már észreveszi a nő arcán, hogy kellemetlen neki a szituáció, mikor egy pillanatra sikerül elkapnia a tekintetét, de nem mond semmit.*
- Köszönöm szépen, Morthimer úr! *Fogadja el a kezet, ami segít neki kiszállni az ágyból, utána pedig mintha még mindig a magasított sarkú cipellőit viselné, kecsesen, lábujjhegyen lépked át a fürdőhelyiségbe Orthus-szal.
A dézsába talán kicsit ügyetlenül mászik bele, de azt követően, ahogy elmerül a vízben, kellemesen finom, felszabadító érzés járja át a testét. Szemeit is lehunyja, hogy átadja magát az érzésnek, így nem látja a vele szemben ülő férfit, csak hallja, ahogy szól hozzá.*
- És kevés kellemesebb érzés van egy finom, meleg fürdőnél… *A tisztálkodószerekért egyelőre még nem nyúl, egyelőre most annyira élvezi a helyzetét, hogy el is felejti, hogy talán még itt is neki kéne inkább a ház urának kedvére tennie. Önfeledten ragadja magával a boldogság.*
1553. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-27 19:17:31
Üzenet elküldve: 2024-08-27 19:17:31
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Hová, hová, aranyom?//
//Morthimer ház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Elégedetten bólint. Sejtette, hogy a lány maradni vágyik. Ha mégsem így lenne, akkor pedig ügyesen titkolja el. Végtelenül illúzióromboló lett volna, ha sietősen távozóra fogná. Sejti, hogy egyébként valóban maradni is akar, hiszen Orthus ágya - bár ránézésre semmi rendkívüli nincs benne - sokkal kényelmesebb, mint a Pegazus fekhelyei.
Ő pedig szereti megosztani ezt az ágyat gyönyörű nőkkel. Szereti a közelségüket, az illatukat, szereti amikor hozzá simulnak. Örömmel osztja meg hát a fekhelyét Merlanával. A szolgák számára persze egyértelművé válik a helyzet, de ők nem számítanak, mert lakat lesz a szájukon. Hogy egymás között mit beszélnek ki, az meg Orthusra nem tartozik.
Merlana felemlegeti a fürdőt, ő pedig meglepődik. Igen, valóban rendelt egyet, de aztán eléggé máshogy alakult az este. El is készült a fürdő a szomszéd kisszobában. És mostanra már teljesen ki is hűlt. Na de éppen arra valók a szolgák, hogy az ilyen helyzetet kezeljék.
Orthus felnyúl az ágya mellé, és meghúz egy vörös kötelet. Látszólag nem történik semmi, holott a konyhában megszólalt egy csengő.*
- Takarja el a bájait, ha kérhetem.
*mondja Merlanának, mert nagyjából fél perc elteltével szolid kopogás hallatszik, majd Orthus engedélyével belép a komornyik.*
- Új fürdőre lesz szükségünk, kérem, intézkedjen!
*utasítja a lakájt, aki fejet hajt. Merlana látványa az ágyban a jelek szerint semmilyen reakciót se vált ki belőle, akkor se, ha a leány történetesen nem fogadta meg Orthus tanácsát és nem takarózott be.
Egyszerű utasítás hangzott el és rá egyszerű válasz, de rögtön lázas sürgés-forgás kezdődik meg a szolgák között: új vizet kell melegíteni. A korábbi, kihűlt fürdővíz egy részét ki kell merni a dézsából. Nemsokára érkezik is Theparda Minorea, a cselédlány, aki bebocsátásért kopogtat, majd motyog valamit arról, hogy miért is jött, és teszi a dolgát. Közben pedig még véletlenül se néz az ágy felé. Két üres vöröddel érkezik, két telivel távozik. Ezt a folyamatot többször is megismétli, aztán egy idő után már nem csak viszi a vizet, hanem hozza is. Nem sokkal később pedig már csak hozza.
Az egész folyamat nagyjából húsz percet vesz igénybe, ami alatt Orthus az ágyban heverészve úgy cseverészik Merlanával a taníttatásáról, a tanárairól, mintha épp teázás közben lennének.
Végül Theparda az egyik fordulója után félénken megköszörüli a torkát és halkan elrebegi, hogy a fürdő készen áll, aztán pedig pironkodva, lesütött szemmel kislisszol a szobából.*
- Nos, kedvesem, akkor mehetünk is.
*mondja ekkor Orthus, és minden szégyenlősség nélkül, pucéran kikászálódik az ágyból, majd karját nyújtja Merlanának és átkíséri a kis fürdőhelyiségbe.
Ennek közepén kényelmes, nagy dézsa helyezkedik el, immáron megfelelően feltöltve enyhén gőzőlgő vízzel. A szobának nagy ablaka van, azonban ennek alsó részére mindent takaró sötétítő függönyt húztak. Felül pedig kicsiny kinyitható ablaktáblák vannak, melyeket ki is nyitottak, hogy szellőzzön valamelyest a szoba.
Orthus a dézsához vezeti a vendégét, majd segít neki belépni a vízbe - ebben egyébként egy kicsiny zsámoly is a segítségükre van -, majd ő maga is belép és elhelyezkedik az ágyasával szemközt.*
- Kevés szebb látvány van egy csinos fürdő meztelen nőnél.
*állapítja meg, miközben elégedetten mustrálja Merlana kebleit a vízben. A dézsa mellett egyébként szappan és fürdőszivacs áll a leány rendelkezésére, hogy alaposabban is meg tudjon tisztálkodni.*
//Morthimer ház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Elégedetten bólint. Sejtette, hogy a lány maradni vágyik. Ha mégsem így lenne, akkor pedig ügyesen titkolja el. Végtelenül illúzióromboló lett volna, ha sietősen távozóra fogná. Sejti, hogy egyébként valóban maradni is akar, hiszen Orthus ágya - bár ránézésre semmi rendkívüli nincs benne - sokkal kényelmesebb, mint a Pegazus fekhelyei.
Ő pedig szereti megosztani ezt az ágyat gyönyörű nőkkel. Szereti a közelségüket, az illatukat, szereti amikor hozzá simulnak. Örömmel osztja meg hát a fekhelyét Merlanával. A szolgák számára persze egyértelművé válik a helyzet, de ők nem számítanak, mert lakat lesz a szájukon. Hogy egymás között mit beszélnek ki, az meg Orthusra nem tartozik.
Merlana felemlegeti a fürdőt, ő pedig meglepődik. Igen, valóban rendelt egyet, de aztán eléggé máshogy alakult az este. El is készült a fürdő a szomszéd kisszobában. És mostanra már teljesen ki is hűlt. Na de éppen arra valók a szolgák, hogy az ilyen helyzetet kezeljék.
Orthus felnyúl az ágya mellé, és meghúz egy vörös kötelet. Látszólag nem történik semmi, holott a konyhában megszólalt egy csengő.*
- Takarja el a bájait, ha kérhetem.
*mondja Merlanának, mert nagyjából fél perc elteltével szolid kopogás hallatszik, majd Orthus engedélyével belép a komornyik.*
- Új fürdőre lesz szükségünk, kérem, intézkedjen!
*utasítja a lakájt, aki fejet hajt. Merlana látványa az ágyban a jelek szerint semmilyen reakciót se vált ki belőle, akkor se, ha a leány történetesen nem fogadta meg Orthus tanácsát és nem takarózott be.
Egyszerű utasítás hangzott el és rá egyszerű válasz, de rögtön lázas sürgés-forgás kezdődik meg a szolgák között: új vizet kell melegíteni. A korábbi, kihűlt fürdővíz egy részét ki kell merni a dézsából. Nemsokára érkezik is Theparda Minorea, a cselédlány, aki bebocsátásért kopogtat, majd motyog valamit arról, hogy miért is jött, és teszi a dolgát. Közben pedig még véletlenül se néz az ágy felé. Két üres vöröddel érkezik, két telivel távozik. Ezt a folyamatot többször is megismétli, aztán egy idő után már nem csak viszi a vizet, hanem hozza is. Nem sokkal később pedig már csak hozza.
Az egész folyamat nagyjából húsz percet vesz igénybe, ami alatt Orthus az ágyban heverészve úgy cseverészik Merlanával a taníttatásáról, a tanárairól, mintha épp teázás közben lennének.
Végül Theparda az egyik fordulója után félénken megköszörüli a torkát és halkan elrebegi, hogy a fürdő készen áll, aztán pedig pironkodva, lesütött szemmel kislisszol a szobából.*
- Nos, kedvesem, akkor mehetünk is.
*mondja ekkor Orthus, és minden szégyenlősség nélkül, pucéran kikászálódik az ágyból, majd karját nyújtja Merlanának és átkíséri a kis fürdőhelyiségbe.
Ennek közepén kényelmes, nagy dézsa helyezkedik el, immáron megfelelően feltöltve enyhén gőzőlgő vízzel. A szobának nagy ablaka van, azonban ennek alsó részére mindent takaró sötétítő függönyt húztak. Felül pedig kicsiny kinyitható ablaktáblák vannak, melyeket ki is nyitottak, hogy szellőzzön valamelyest a szoba.
Orthus a dézsához vezeti a vendégét, majd segít neki belépni a vízbe - ebben egyébként egy kicsiny zsámoly is a segítségükre van -, majd ő maga is belép és elhelyezkedik az ágyasával szemközt.*
- Kevés szebb látvány van egy csinos fürdő meztelen nőnél.
*állapítja meg, miközben elégedetten mustrálja Merlana kebleit a vízben. A dézsa mellett egyébként szappan és fürdőszivacs áll a leány rendelkezésére, hogy alaposabban is meg tudjon tisztálkodni.*
1552. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-27 16:59:26
Üzenet elküldve: 2024-08-27 16:59:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Fehér csönd//
*Most csak szórakozottan tekint a szürkékbe, nem lenne talán alkalmas sem arra, hogy többet beszéljen, vagy kérdezzen. Érdekelte ami, s kapott is rá választ. Még mindig nem mosolyodik el, csak bólint egyet a tényre, hogy igen. Valóban mondta. Távolinak tűnik az a nap is. Távolinak tűnik, hogy a kikötőből elindult, de szeretné, hogy ugyanezt érezze a piaccal kapcsolatban is. Elréved a másik válla fölött, még ha magasabbra is kell néznie, mint az kényelmes most. El kéne indulni, vissza oda, ahonnan jött. A gondolatra rándul egyet a gyomra. A félvéren is látja a fáradtság nyomati, amit ráidézett az egész, ami ma mögöttük van. Előre... előre nem lehet már semmi. Csak a gyaloglás, a földút, az erdő és végül egyedül az út a helyhez, amit nem tud otthonának nevezni. Ezért sem indul azonnal, hiába löki el magát a korláttól. A mozsárra téved a tekintete, ahogy a másik keze simul rá, s tartja azt, ami az övé, amiért jobban meg kellett szenvedni, mint sok minden másért, pedig még csak nem is emiatt jött. Apró megnyugvás a táska tartalma, ami segíthet feldolgozni azt, amit magától úgysem tud.
Hirtelen néz az arcra, mikor felötlik a kérdés, hogy biztosan nem kell-e a férfinek is valami, ha már eddig küzdötte magát érte. Mert elhívta. Semmi oka nem volt jönni és ugyanúgy ráült a terhe. Végül elhal a gondolat, egyszer már kérdezte. Nincs túl sok ereje a fölösleges szavakra. Szilárdak a vonások, de nyúzott, a szemeit eddig sem tudta elrejteni senki elől, most pedig nem is kell. Az alatta finoman húzódó sötét árny jelzi, hogy bár a nap még az égen van, neki már nincs annyi energiája pislákolni, mint annak. Jobb szereti, ha izmai fáradnak el, ha azért piheg, azért nem kap levegőt, mert megerőltette magát egy sziklán, de ez nem hasonlítható össze vele. Végül tesz egy lépést a másik irányába, aki így sincs távol, de kitér az útjából, jelezve, hogy menjenek tovább.
A tisztás smaragd füve. A kőfalak és a hömpölygő tömeg után milyen nagy kedve lenne ott elfeküdni és csak bámulni az eget, a felhőket, lehunyni a szemét és a bőrén érezni a sugarak melegét. Valójában egy fogadóban is hamarabb aludna most, mintsem visszatérjen ahová egyetlen porcikája sem kívánkozik.*
- Azon a tisztáson... *Ejti ki végül a szavakat, pedig még csak nem is tervezett megszólalni.* - Maradhatnánk egy rövid ideig, aztán induljunk vissza. *Nagy levegőt vesz, mintha ásítás készülődne, de nincs egyetlen isten sem ezen a földön, aki most arra fogja kényszeríteni, hogy még fáradtabbá váljon... *
- Messze a kikötő.
*Indul végül tovább, persze nem figyelmen kívül hagyva a másikat, akinek ebbe ugyanolyan beleszólása van, hacsak nem több az elmúlt megpróbáltatások türkében.*
A hozzászólás írója (Caelril Vaellisalia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.27 17:02:23
*Most csak szórakozottan tekint a szürkékbe, nem lenne talán alkalmas sem arra, hogy többet beszéljen, vagy kérdezzen. Érdekelte ami, s kapott is rá választ. Még mindig nem mosolyodik el, csak bólint egyet a tényre, hogy igen. Valóban mondta. Távolinak tűnik az a nap is. Távolinak tűnik, hogy a kikötőből elindult, de szeretné, hogy ugyanezt érezze a piaccal kapcsolatban is. Elréved a másik válla fölött, még ha magasabbra is kell néznie, mint az kényelmes most. El kéne indulni, vissza oda, ahonnan jött. A gondolatra rándul egyet a gyomra. A félvéren is látja a fáradtság nyomati, amit ráidézett az egész, ami ma mögöttük van. Előre... előre nem lehet már semmi. Csak a gyaloglás, a földút, az erdő és végül egyedül az út a helyhez, amit nem tud otthonának nevezni. Ezért sem indul azonnal, hiába löki el magát a korláttól. A mozsárra téved a tekintete, ahogy a másik keze simul rá, s tartja azt, ami az övé, amiért jobban meg kellett szenvedni, mint sok minden másért, pedig még csak nem is emiatt jött. Apró megnyugvás a táska tartalma, ami segíthet feldolgozni azt, amit magától úgysem tud.
Hirtelen néz az arcra, mikor felötlik a kérdés, hogy biztosan nem kell-e a férfinek is valami, ha már eddig küzdötte magát érte. Mert elhívta. Semmi oka nem volt jönni és ugyanúgy ráült a terhe. Végül elhal a gondolat, egyszer már kérdezte. Nincs túl sok ereje a fölösleges szavakra. Szilárdak a vonások, de nyúzott, a szemeit eddig sem tudta elrejteni senki elől, most pedig nem is kell. Az alatta finoman húzódó sötét árny jelzi, hogy bár a nap még az égen van, neki már nincs annyi energiája pislákolni, mint annak. Jobb szereti, ha izmai fáradnak el, ha azért piheg, azért nem kap levegőt, mert megerőltette magát egy sziklán, de ez nem hasonlítható össze vele. Végül tesz egy lépést a másik irányába, aki így sincs távol, de kitér az útjából, jelezve, hogy menjenek tovább.
A tisztás smaragd füve. A kőfalak és a hömpölygő tömeg után milyen nagy kedve lenne ott elfeküdni és csak bámulni az eget, a felhőket, lehunyni a szemét és a bőrén érezni a sugarak melegét. Valójában egy fogadóban is hamarabb aludna most, mintsem visszatérjen ahová egyetlen porcikája sem kívánkozik.*
- Azon a tisztáson... *Ejti ki végül a szavakat, pedig még csak nem is tervezett megszólalni.* - Maradhatnánk egy rövid ideig, aztán induljunk vissza. *Nagy levegőt vesz, mintha ásítás készülődne, de nincs egyetlen isten sem ezen a földön, aki most arra fogja kényszeríteni, hogy még fáradtabbá váljon... *
- Messze a kikötő.
*Indul végül tovább, persze nem figyelmen kívül hagyva a másikat, akinek ebbe ugyanolyan beleszólása van, hacsak nem több az elmúlt megpróbáltatások türkében.*
A hozzászólás írója (Caelril Vaellisalia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.27 17:02:23
1551. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-27 08:34:29
Üzenet elküldve: 2024-08-27 08:34:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Fehér csönd//
*Türelmesen várja, hogy felnézzen rá a másik. Ha rá sem nézve válaszolt volna, az is elég lett volna, de így csak állja az arany szemek fényét, nyugodtan kutatva bennük a hirtelen haragja maradékát, mielőtt a szavakra is figyelne végül. Azon volt. Növénygyűjtésen. Előtte azt mondta, hogy hozzá jött, látni.. Egy pillanat csupán, amíg átfutnak a hallottak az elméjén, halványan összevonva a szemöldökét; a kettő nem zárja ki egymást. Elfordul a tekintete a nőről annak megerősítését követően. Többet találna, ugyanezt mondta ő is. Nem reagál azonban hangosan, a környezetet fürkészi tovább, a körülöttük szellősebben járkáló embereket, a beugró sikátorok félhomályát. Ismerős a hely, de itt élet van. Itt nem félne átvágni egy szűkebb utca takarásában. Elbambul a piac terében feszülten töltött percek után. A mozsarat a hasának támasztva tartja a helyén, de azzal sem sokat törődik, mióta elkérte. A lant hangját keresi még szórakozottan a füle, mintha még mindig hallaná.. A fordított hangsúlyra azért felfigyel a másik szavai mögött, ha idő is, amíg eljut az agyáig a jelentése.*
- Hm..?
*Hümment egyet vissza kérdőleg reflexszerűen, mielőtt visszafordítaná az arcát a hosszúéletű felé. Kell néhány másodperc, amíg visszaemlékszik arra, amit a füle hallott, de a tudata nem dolgozta fel.*
- Nem.
*Feleli végül. Lenéz a mozsárra maga előtt, futólag simítva végig a szélén az ujjával, ahogy tarja. Engedi elkalandozni az érzékeit, de nem annyira, hogy ne figyelne fel rá, ha valami kirívó történne körülöttük. A veszélyt keresi reggel óta. Fáradnak az idegek. A gránit követ bámulja a keze alatt.*
- Mondtam, hogy egy éjszaka kevés megtanulni.
*Zárja mintegy rövidre a témát, felpillantva még egyszer a nőre a mozsárról. Nem megy mélyebben bele a dologba, de ami megül a tagjain az inkább a fáradtság, mint az elutasítás vagy a közöny.
Kisebb a hangzavar, s a nap fénye sem olyan éles a házak között, mégis hunyorognia kell, ahogy ismét körbepillant. Nem indul, amíg az elf sem. Meghagyja neki a döntést. Ha pihenni akar még, pihenjenek. Ha már eljött a városba, és átszenvedte magát a piacon rosszabb nem érheti. Nem érzi a sürgetést, amit mindig, hogy kijusson a szabadba. A piac után minden szabadnak tűnik. Talán a tisztáson frissebb lenne a levegő, de kimerítette a feszült figyelem, és könnyebb így beletörődnie abba is, ha maradnak még. Nincs meg a mozdulatai mögött az a fegyelem, ami szokott. A tartása továbbra is kőből van lehet, de mégis jólesne lemenni a folyó partjára megmosakodni. Koszosnak érzi magát. Mint egy hosszú nap után. Mint akit ütöttek. Nem szól azonban hangosan semmit. Nem miatta vannak itt.*
*Türelmesen várja, hogy felnézzen rá a másik. Ha rá sem nézve válaszolt volna, az is elég lett volna, de így csak állja az arany szemek fényét, nyugodtan kutatva bennük a hirtelen haragja maradékát, mielőtt a szavakra is figyelne végül. Azon volt. Növénygyűjtésen. Előtte azt mondta, hogy hozzá jött, látni.. Egy pillanat csupán, amíg átfutnak a hallottak az elméjén, halványan összevonva a szemöldökét; a kettő nem zárja ki egymást. Elfordul a tekintete a nőről annak megerősítését követően. Többet találna, ugyanezt mondta ő is. Nem reagál azonban hangosan, a környezetet fürkészi tovább, a körülöttük szellősebben járkáló embereket, a beugró sikátorok félhomályát. Ismerős a hely, de itt élet van. Itt nem félne átvágni egy szűkebb utca takarásában. Elbambul a piac terében feszülten töltött percek után. A mozsarat a hasának támasztva tartja a helyén, de azzal sem sokat törődik, mióta elkérte. A lant hangját keresi még szórakozottan a füle, mintha még mindig hallaná.. A fordított hangsúlyra azért felfigyel a másik szavai mögött, ha idő is, amíg eljut az agyáig a jelentése.*
- Hm..?
*Hümment egyet vissza kérdőleg reflexszerűen, mielőtt visszafordítaná az arcát a hosszúéletű felé. Kell néhány másodperc, amíg visszaemlékszik arra, amit a füle hallott, de a tudata nem dolgozta fel.*
- Nem.
*Feleli végül. Lenéz a mozsárra maga előtt, futólag simítva végig a szélén az ujjával, ahogy tarja. Engedi elkalandozni az érzékeit, de nem annyira, hogy ne figyelne fel rá, ha valami kirívó történne körülöttük. A veszélyt keresi reggel óta. Fáradnak az idegek. A gránit követ bámulja a keze alatt.*
- Mondtam, hogy egy éjszaka kevés megtanulni.
*Zárja mintegy rövidre a témát, felpillantva még egyszer a nőre a mozsárról. Nem megy mélyebben bele a dologba, de ami megül a tagjain az inkább a fáradtság, mint az elutasítás vagy a közöny.
Kisebb a hangzavar, s a nap fénye sem olyan éles a házak között, mégis hunyorognia kell, ahogy ismét körbepillant. Nem indul, amíg az elf sem. Meghagyja neki a döntést. Ha pihenni akar még, pihenjenek. Ha már eljött a városba, és átszenvedte magát a piacon rosszabb nem érheti. Nem érzi a sürgetést, amit mindig, hogy kijusson a szabadba. A piac után minden szabadnak tűnik. Talán a tisztáson frissebb lenne a levegő, de kimerítette a feszült figyelem, és könnyebb így beletörődnie abba is, ha maradnak még. Nincs meg a mozdulatai mögött az a fegyelem, ami szokott. A tartása továbbra is kőből van lehet, de mégis jólesne lemenni a folyó partjára megmosakodni. Koszosnak érzi magát. Mint egy hosszú nap után. Mint akit ütöttek. Nem szól azonban hangosan semmit. Nem miatta vannak itt.*
1550. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-26 19:37:40
Üzenet elküldve: 2024-08-26 19:37:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Fehér csönd//
*A légzés lassan rendeződik, hiába nem múlik a tompa bizsergés a homlokából. Soha többé. Jórészt a félvért szokta figyelni, amikor vele van, ha csak nem épp valamibe fojtja az általa keltett ingereket, de most nem okoz semmit és még csak azt is nehézkes felfognia, hogy a közlében van. Próbálja elhessegetni a történtekről a ködöt. Nem akarja elterelni, mert tiszta jelzés volt a haragja, tiszta jelzés az, hogy majdnem olyasmit okozott, ami elronthatott volna mindent. Nem ostorozza magát, nem éled fel benne semmilyen bántás önmagára nézve, pusztán tudni akarja, hogy miért kívánkozik ki belőle az, amitől olyan könnyen vált meg a tengeren. Hiába ő szólalt meg, nem válaszol azonnal. A földet figyeli, a talpa alatti köveket, keresve bennük bármi logikát, hátha ő is megvilágosodik. Nem zajosak a gondolatok, nem fog újra haragra gerjedni, csak képeket kötne egymáshoz. Van, amit még meg kell tennie, elkerülhetetlen, de nem jelenti azt, hogy a piacon kellene támadnia, nem olyat, aki csak egy apró rándulást okozott a vállában. Ezerszer erősebb ütésekre is tudott hideg maradni és tudatos. De olyan ismerős volt az az érzés, nem akar eltűnni. Ugyan úgy a része, mint az, hogy nem zavarja a másik jelenléte, mint most, hogy alig tűnik fel neki, mert maradhat a saját fejében úgy is, hogy ott van, nem kell készenlétben lennie annak minden egyes mozdulatára. Lassan fut át a tekintet a másik bakancsának orrára az övé helyett, az alatta elterülő kövekre, majd lassan fel, egészen a szürkék vonaláig. De szeretné utálni. Már csak azért is, hogy ne legyen felkészületlen valaki mellett. De úgy tűnik ennek már mindegy. Megannyi alattomos próbálkozás ellenére is megmaradt ismerősnek. És még vannak jó gondolatai is. *
- Azon voltam, amikor... *Forgatja végül a szemeit, beszélni sem akar a délelőttről. Mert valóban éppen a fátyolnövényt metszette, még ha az eredeti célja vegyült is azzal, hogy gyűjtögessen.*- Biztos több sikerrel járnék, mint itt.
*Mondja végül, s már talán indulna tovább, de tagjai még a korlátba vannak építve, annak dől úgy neki, hogy rányomhassa a súlyát, hogy levezessen belőle valamit. Nem akar időzni, csak még egyetlen perc.*
- Ismertél fel azóta egyet is?
*Jut eszébe a füzet, talán egy halovány görbület egyenesíti ki az ajkat, ami eddig fancsalin inkább lefelé ívelt, de mosollyá nem tud alakulni. Az ő érdeklődése ugyan őszinte, de csak feledni akarja egy kicsit, csak kiszakadni a piac okozta tébolyból, elég gondolatot adott már neki a köveket vizsgálva. Ellöki végül magát, csak egy apró árny suhan el az aranyak előtt, ahogy tudatosul, hogy nem komfortos, ami a vállát érte. De nincs is baj. Talán ha visszaér a kikötőbe nem fog azonnal falat mászni.*
*A légzés lassan rendeződik, hiába nem múlik a tompa bizsergés a homlokából. Soha többé. Jórészt a félvért szokta figyelni, amikor vele van, ha csak nem épp valamibe fojtja az általa keltett ingereket, de most nem okoz semmit és még csak azt is nehézkes felfognia, hogy a közlében van. Próbálja elhessegetni a történtekről a ködöt. Nem akarja elterelni, mert tiszta jelzés volt a haragja, tiszta jelzés az, hogy majdnem olyasmit okozott, ami elronthatott volna mindent. Nem ostorozza magát, nem éled fel benne semmilyen bántás önmagára nézve, pusztán tudni akarja, hogy miért kívánkozik ki belőle az, amitől olyan könnyen vált meg a tengeren. Hiába ő szólalt meg, nem válaszol azonnal. A földet figyeli, a talpa alatti köveket, keresve bennük bármi logikát, hátha ő is megvilágosodik. Nem zajosak a gondolatok, nem fog újra haragra gerjedni, csak képeket kötne egymáshoz. Van, amit még meg kell tennie, elkerülhetetlen, de nem jelenti azt, hogy a piacon kellene támadnia, nem olyat, aki csak egy apró rándulást okozott a vállában. Ezerszer erősebb ütésekre is tudott hideg maradni és tudatos. De olyan ismerős volt az az érzés, nem akar eltűnni. Ugyan úgy a része, mint az, hogy nem zavarja a másik jelenléte, mint most, hogy alig tűnik fel neki, mert maradhat a saját fejében úgy is, hogy ott van, nem kell készenlétben lennie annak minden egyes mozdulatára. Lassan fut át a tekintet a másik bakancsának orrára az övé helyett, az alatta elterülő kövekre, majd lassan fel, egészen a szürkék vonaláig. De szeretné utálni. Már csak azért is, hogy ne legyen felkészületlen valaki mellett. De úgy tűnik ennek már mindegy. Megannyi alattomos próbálkozás ellenére is megmaradt ismerősnek. És még vannak jó gondolatai is. *
- Azon voltam, amikor... *Forgatja végül a szemeit, beszélni sem akar a délelőttről. Mert valóban éppen a fátyolnövényt metszette, még ha az eredeti célja vegyült is azzal, hogy gyűjtögessen.*- Biztos több sikerrel járnék, mint itt.
*Mondja végül, s már talán indulna tovább, de tagjai még a korlátba vannak építve, annak dől úgy neki, hogy rányomhassa a súlyát, hogy levezessen belőle valamit. Nem akar időzni, csak még egyetlen perc.*
- Ismertél fel azóta egyet is?
*Jut eszébe a füzet, talán egy halovány görbület egyenesíti ki az ajkat, ami eddig fancsalin inkább lefelé ívelt, de mosollyá nem tud alakulni. Az ő érdeklődése ugyan őszinte, de csak feledni akarja egy kicsit, csak kiszakadni a piac okozta tébolyból, elég gondolatot adott már neki a köveket vizsgálva. Ellöki végül magát, csak egy apró árny suhan el az aranyak előtt, ahogy tudatosul, hogy nem komfortos, ami a vállát érte. De nincs is baj. Talán ha visszaér a kikötőbe nem fog azonnal falat mászni.*
1549. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-26 18:33:04
Üzenet elküldve: 2024-08-26 18:33:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Fehér csönd//
*Érzi az ujjai alatt megfeszülő hátizmokat, de nem törődik most velük. Máskor talán érdekelné, hogy ne okozzon kellemetlenséget, de ezúttal a legkevésbé sem izgatja, hogy ilyesmire figyeljen. Csupán az elf mozdulatát kapta el a szeme, amiből ráismert a szándékra, s hamar megtalálta annak célját is; egyetlen szemhunyásnyi idő, amíg összeköti a dolgokat a fejében és cselekszik. Hogy mit, inkább ösztön lehet, mint tudat. Tudat, hogy kivezesse az hosszúéletűt a helyzetből, ösztön, hogy hogyan. Nem érdekli közben más, egyedül a végcél, a piac kapuja, hogy úgy menjenek ki rajta, ahogyan be is jöttek – észrevétlenül. Semmi szüksége rá, hogy bajba keveredjen, egyiküknek sincs.
Elkéri a nőtől közben a mozsarat, elveszi, ahogy az felé nyújtja, de ezt is inkább csupán azért teszi, hogy addig se a szőkével foglalkozzon a másik. Még mindig közelebb van hozzá eközben, mint szokott, de amikor az elf újra előre indul az utca felé már nem kíséri tovább a derekán a keze, hagyja, hogy menjen a maga módján. Nem kíván sem irányítani, sem nagyobb kényelmetlenséget okozni, mint ami feltétlen szükséges volt. Talán azt már a nő is tudja róla, hogy különben sem szokása hozzáérni másokhoz, és fordítva sem szereti az érintéseket.
Nem marad le azonban, ahogy a hosszúéletű gyorsít sem, szótlanul tartja vele a lépést, mintha még mindig a piacon lennének. Ezúttal azonban nem a túl közel közlekedőktől tart, ha tart egyáltalán valamitől. Egyedül akkor lassít ő is, amikor látja, hogy a nő megállapodik egy üres bolt előtti korlát mellett. A jobbjában a mozsár, úgy áll meg mellette, ezúttal már újra csak a szokásos távolságban. Megszokás, ugyanúgy pásztázza tovább az utcát, mint néhány perce a bódékat. A szavakat is csak a fülével hallgatja. Mint egy durcás gyerek. Persze, hogy nem ez a baja. Festékért jöttek, azt pedig kapott.*
- A földeken nem szoktál keresni?
*Kérdezi, a piac vezető utat fürkészve, amerről jöttek. Mennyivel jobb itt a levegő is. Ha nem is szűnik az emberek sokasága, mégsem érzi úgy, hogy megfulladna benne, elveszik a házak között a tumultus. Összehasonlíthatatlan az erdővel, de itt és most, az átéltek után még a tisztásra kiérni sem olyan sürgős. Visszafordul az elf felé, nyugodtan figyelve annak arcát. Jó pont, hogy már nem látja, hogy az övén keresgélné a fegyvereit.*
- Biztosan többet találnál ott.
*Teszi még hozzá, áttolva a bal kezébe a mozsarat, a hasához szorítva tartva a helyén. Nem figyelte, mennyi növény volt az asztalokon, de elhiszi, hogy egy sem. Talán környező boltokban, de pontosan tudja, hogy nem erről szól ez. Azt azonban, hogy valódi-e az ötlete, valóban érdekli-e a dolog, vagy csak terel az arca biztosan nem árulja el. Nem kifejezőbb, mint a kofák között, ha nem is annyira feszült már.*
*Érzi az ujjai alatt megfeszülő hátizmokat, de nem törődik most velük. Máskor talán érdekelné, hogy ne okozzon kellemetlenséget, de ezúttal a legkevésbé sem izgatja, hogy ilyesmire figyeljen. Csupán az elf mozdulatát kapta el a szeme, amiből ráismert a szándékra, s hamar megtalálta annak célját is; egyetlen szemhunyásnyi idő, amíg összeköti a dolgokat a fejében és cselekszik. Hogy mit, inkább ösztön lehet, mint tudat. Tudat, hogy kivezesse az hosszúéletűt a helyzetből, ösztön, hogy hogyan. Nem érdekli közben más, egyedül a végcél, a piac kapuja, hogy úgy menjenek ki rajta, ahogyan be is jöttek – észrevétlenül. Semmi szüksége rá, hogy bajba keveredjen, egyiküknek sincs.
Elkéri a nőtől közben a mozsarat, elveszi, ahogy az felé nyújtja, de ezt is inkább csupán azért teszi, hogy addig se a szőkével foglalkozzon a másik. Még mindig közelebb van hozzá eközben, mint szokott, de amikor az elf újra előre indul az utca felé már nem kíséri tovább a derekán a keze, hagyja, hogy menjen a maga módján. Nem kíván sem irányítani, sem nagyobb kényelmetlenséget okozni, mint ami feltétlen szükséges volt. Talán azt már a nő is tudja róla, hogy különben sem szokása hozzáérni másokhoz, és fordítva sem szereti az érintéseket.
Nem marad le azonban, ahogy a hosszúéletű gyorsít sem, szótlanul tartja vele a lépést, mintha még mindig a piacon lennének. Ezúttal azonban nem a túl közel közlekedőktől tart, ha tart egyáltalán valamitől. Egyedül akkor lassít ő is, amikor látja, hogy a nő megállapodik egy üres bolt előtti korlát mellett. A jobbjában a mozsár, úgy áll meg mellette, ezúttal már újra csak a szokásos távolságban. Megszokás, ugyanúgy pásztázza tovább az utcát, mint néhány perce a bódékat. A szavakat is csak a fülével hallgatja. Mint egy durcás gyerek. Persze, hogy nem ez a baja. Festékért jöttek, azt pedig kapott.*
- A földeken nem szoktál keresni?
*Kérdezi, a piac vezető utat fürkészve, amerről jöttek. Mennyivel jobb itt a levegő is. Ha nem is szűnik az emberek sokasága, mégsem érzi úgy, hogy megfulladna benne, elveszik a házak között a tumultus. Összehasonlíthatatlan az erdővel, de itt és most, az átéltek után még a tisztásra kiérni sem olyan sürgős. Visszafordul az elf felé, nyugodtan figyelve annak arcát. Jó pont, hogy már nem látja, hogy az övén keresgélné a fegyvereit.*
- Biztosan többet találnál ott.
*Teszi még hozzá, áttolva a bal kezébe a mozsarat, a hasához szorítva tartva a helyén. Nem figyelte, mennyi növény volt az asztalokon, de elhiszi, hogy egy sem. Talán környező boltokban, de pontosan tudja, hogy nem erről szól ez. Azt azonban, hogy valódi-e az ötlete, valóban érdekli-e a dolog, vagy csak terel az arca biztosan nem árulja el. Nem kifejezőbb, mint a kofák között, ha nem is annyira feszült már.*
1548. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-26 17:59:31
Üzenet elküldve: 2024-08-26 17:59:31
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fiú, a lány és a farkas//
*Kicsit összehúzza szemöldökét, azon gondolkodik, hogy mi másra gondolhatott Agin. Ha nem magányos, akkor miért akarna másokkal aludni? Tán ezeket a bizonyos szülőket hiányolja. Nem is feszegeti tovább, mert a másik el sem akarja magyarázni miszerint ő még túl fiatal. Pedig ha másik jobban belegondolva, nem kizárt, Hogy Cilia több évet élt már meg mint a másik, a hosszú fülecskék is erről árulkodnak.*
-Hát akkor majd öt év múlva. És akkor öt év múlva az odúkat is esetleg megmutatod?
*Kérdezi a másikat, ki tudja lehet szívesen találkozna majd a vörös hajúval közeljövőben. Majd megérzi feje tetején a másiknak a kezét, amitől összerezzen. Deres is csupán későn reagálva egy pillanatra csak felmorrant, ahogy a távolból nézte a párost amíg a lány ellátta a másik sebeit. Cilia egy picit összehúzza magát, mert nem számított a másik érintésére, és megilletődötten kezdi haját igazítgatni.*
-A... Heréjüket?
*Gondolkodik a szó hallatára, majd kikerekedik a szeme és undorral ölti ki a nyelvét, miközben a fejét rázza.*
-Fúúúj... Azt nem engedném meg Deresnek...
*Rázza ki őt a hideg egyből, a puszta gondolattól is, hogy szegény társát arra kérje olyan piszkos dolgot vegyen a szájába.*
-Mert láttam egy borzos négylábút, és az egész odúnk tőle bűzlött.
*Válaszolja a nevet illető kérdésére. Inkább ne legyen neve, mintsem valami olyannak szólítsák amit nem kedvel.*
-Nem emlékszem. De tudom, hogy ha megvágod magad, akkor azt el kell látni, és azt, hogy hogyan, és, hogy mivel.
*Vakarja meg fejét, ahogy próbál visszaemlékezni arra miért is tudja azt amit. De akármennyire is próbálkozik, pusztán gyógynövények kinézetére és használhatóságára emlékszik.
Leérkezve, véghez viszi kis tákolmányát, amit saját maga odúnak hív, ahol majd az éjszakát fogja tölteni hű társával.*
-Nem csak az odúm! De ha nem félsz nem kell lejönnöd.
*Szól ki picit, a fiú meglepetésére talán először emeli fel hangját, ami határozottabbnak hat.*
//A fiú, a lány és a farkas//
*Kicsit összehúzza szemöldökét, azon gondolkodik, hogy mi másra gondolhatott Agin. Ha nem magányos, akkor miért akarna másokkal aludni? Tán ezeket a bizonyos szülőket hiányolja. Nem is feszegeti tovább, mert a másik el sem akarja magyarázni miszerint ő még túl fiatal. Pedig ha másik jobban belegondolva, nem kizárt, Hogy Cilia több évet élt már meg mint a másik, a hosszú fülecskék is erről árulkodnak.*
-Hát akkor majd öt év múlva. És akkor öt év múlva az odúkat is esetleg megmutatod?
*Kérdezi a másikat, ki tudja lehet szívesen találkozna majd a vörös hajúval közeljövőben. Majd megérzi feje tetején a másiknak a kezét, amitől összerezzen. Deres is csupán későn reagálva egy pillanatra csak felmorrant, ahogy a távolból nézte a párost amíg a lány ellátta a másik sebeit. Cilia egy picit összehúzza magát, mert nem számított a másik érintésére, és megilletődötten kezdi haját igazítgatni.*
-A... Heréjüket?
*Gondolkodik a szó hallatára, majd kikerekedik a szeme és undorral ölti ki a nyelvét, miközben a fejét rázza.*
-Fúúúj... Azt nem engedném meg Deresnek...
*Rázza ki őt a hideg egyből, a puszta gondolattól is, hogy szegény társát arra kérje olyan piszkos dolgot vegyen a szájába.*
-Mert láttam egy borzos négylábút, és az egész odúnk tőle bűzlött.
*Válaszolja a nevet illető kérdésére. Inkább ne legyen neve, mintsem valami olyannak szólítsák amit nem kedvel.*
-Nem emlékszem. De tudom, hogy ha megvágod magad, akkor azt el kell látni, és azt, hogy hogyan, és, hogy mivel.
*Vakarja meg fejét, ahogy próbál visszaemlékezni arra miért is tudja azt amit. De akármennyire is próbálkozik, pusztán gyógynövények kinézetére és használhatóságára emlékszik.
Leérkezve, véghez viszi kis tákolmányát, amit saját maga odúnak hív, ahol majd az éjszakát fogja tölteni hű társával.*
-Nem csak az odúm! De ha nem félsz nem kell lejönnöd.
*Szól ki picit, a fiú meglepetésére talán először emeli fel hangját, ami határozottabbnak hat.*
1547. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-26 17:12:57
Üzenet elküldve: 2024-08-26 17:12:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Fehér csönd//
*Az az érzés. Mind közül, amit a legjobban ismer. Az idő vánszorog, mintha lelassulna csak neki, hogy legyen elég ideje felkészülni a dobásra. Az ujjaival érni a csillagot, felmérni a távot, az akadályokat, az ívet, ahogy egy határozott lendítéssel útnak eresztheti, majd kiköthessen a szőke tarkójában, hogy úgy rogyhasson össze tőle, hogy senkit ne tudjon még egyszer idegesíteni azzal az az önelégült vigyorával, amit még éppen lát belőle, hogy az a göndörödő fürt a macskakövön legyen koszos a széttaposott gyümölcsöktől és ne világítson úgy a fényben, hogy az az aranyakat bántsa. Minden harag, minden itt átélt gyötrelme most ráirányul, ő lesz az elszenvedője, közvetlen azután, hogy Ril-nek is el kellett szenvednie a piaci forgatagot, annak fájdalmasan vállába csapódott ütését. Észre sem veszi, hogy mennyire sajog. Megérdemli, de ez olyan kétségtelen, hogy igazi gondolat formájában meg sem fogan, csak a kar lendül végre, mikor megtalálja annak tökéletes alkalmát. Lendülne. Nem hallotta a félvér első szavát, nem érezte, hogy szorosan mögé lép, csak a kéz, ami a derekához ér téríti vissza a valóságba, áramütésként végigszaladva gerince egészén a tenyere nyoma, megfeszítve még jobban az amúgy is készenlétben lévő tagjait. Az eddig lassú képek, most felgyorsulnak, fájdalmasan szökik be az első levegő a tüdejébe, mintha még azt sem vett volna akkor, mikor tervezte, hogy hogyan teszi még inkább tönkre az amúgy is gyenge lábakon álló napjuk lehetséges megnyugvását. A félvér keze fut el mellette, kérve a mozsarat, ő pedig gondolat nélkül adja át, majd indul meg a finom taszításra, ami valóban nem tolakodó, de megindította a lába alatt a talajt. Kavarog. Kavarog a józan ész, hogy megmentette saját magától, kavarog a nem elpárolgott düh, hogy neki senki ne mondja meg, hogy mit tegyen, főleg ne azt, hogy mikor induljon meg, mégis... az egyetlen helyes döntése a napnak az az egy mozdulat, ami kudarcra ítélte a mozdulatát, ami nem csak őt, hanem azt az istenverte sihedert is megmentette... tőle. Az a csillag, ami még mindig a kezéhez tapad, nem ejtett sebet sem a félvéren akkor, sem a gázolón most... Nem néz rá. Józanító érintés, de nem szokott hozzá a másik kezéhez. Érte már, de most más. Nem békejobb, nem kapaszkodó, hogy ne essen el. Neki ne mondja meg senki. És mégis milyen jól tette, hogy megmondta. Arcára fagyott a nyűgje annak, hogy ennyi időt kellett töltenie valahol, ahol nem akart, ami emlékeztette a vizslató szemekre. Gyengévé teszi a tömeg ezért fogja elkerülni innentől. Kilépve a boltíven sem szűnik arcáról a lenyomata, gyors léptekkel halad az utcákon, nem figyelve azt, akinek már nem kell rátapadnia, nem kell eltérítenie, de mikor már tisztul a kép, mikor elfogytak a lények, akik körülharsogták őket, mikor már csak főfalak vannak, de még jó távnyira van a tisztás, megáll egy bezárt üzlet előtti lépcső korlátjának dől és csak néz ki a fejéből, hogy egy percet kapjon, amíg tud egyáltalán levegőt venni. Normálisat. Elég mélyet.*
- Nem volt egyetlen árva gyógynövény sem. Egy sem.
*Morogja végül halkan, mintha ez lenne mindösszesen a problémája.*
*Az az érzés. Mind közül, amit a legjobban ismer. Az idő vánszorog, mintha lelassulna csak neki, hogy legyen elég ideje felkészülni a dobásra. Az ujjaival érni a csillagot, felmérni a távot, az akadályokat, az ívet, ahogy egy határozott lendítéssel útnak eresztheti, majd kiköthessen a szőke tarkójában, hogy úgy rogyhasson össze tőle, hogy senkit ne tudjon még egyszer idegesíteni azzal az az önelégült vigyorával, amit még éppen lát belőle, hogy az a göndörödő fürt a macskakövön legyen koszos a széttaposott gyümölcsöktől és ne világítson úgy a fényben, hogy az az aranyakat bántsa. Minden harag, minden itt átélt gyötrelme most ráirányul, ő lesz az elszenvedője, közvetlen azután, hogy Ril-nek is el kellett szenvednie a piaci forgatagot, annak fájdalmasan vállába csapódott ütését. Észre sem veszi, hogy mennyire sajog. Megérdemli, de ez olyan kétségtelen, hogy igazi gondolat formájában meg sem fogan, csak a kar lendül végre, mikor megtalálja annak tökéletes alkalmát. Lendülne. Nem hallotta a félvér első szavát, nem érezte, hogy szorosan mögé lép, csak a kéz, ami a derekához ér téríti vissza a valóságba, áramütésként végigszaladva gerince egészén a tenyere nyoma, megfeszítve még jobban az amúgy is készenlétben lévő tagjait. Az eddig lassú képek, most felgyorsulnak, fájdalmasan szökik be az első levegő a tüdejébe, mintha még azt sem vett volna akkor, mikor tervezte, hogy hogyan teszi még inkább tönkre az amúgy is gyenge lábakon álló napjuk lehetséges megnyugvását. A félvér keze fut el mellette, kérve a mozsarat, ő pedig gondolat nélkül adja át, majd indul meg a finom taszításra, ami valóban nem tolakodó, de megindította a lába alatt a talajt. Kavarog. Kavarog a józan ész, hogy megmentette saját magától, kavarog a nem elpárolgott düh, hogy neki senki ne mondja meg, hogy mit tegyen, főleg ne azt, hogy mikor induljon meg, mégis... az egyetlen helyes döntése a napnak az az egy mozdulat, ami kudarcra ítélte a mozdulatát, ami nem csak őt, hanem azt az istenverte sihedert is megmentette... tőle. Az a csillag, ami még mindig a kezéhez tapad, nem ejtett sebet sem a félvéren akkor, sem a gázolón most... Nem néz rá. Józanító érintés, de nem szokott hozzá a másik kezéhez. Érte már, de most más. Nem békejobb, nem kapaszkodó, hogy ne essen el. Neki ne mondja meg senki. És mégis milyen jól tette, hogy megmondta. Arcára fagyott a nyűgje annak, hogy ennyi időt kellett töltenie valahol, ahol nem akart, ami emlékeztette a vizslató szemekre. Gyengévé teszi a tömeg ezért fogja elkerülni innentől. Kilépve a boltíven sem szűnik arcáról a lenyomata, gyors léptekkel halad az utcákon, nem figyelve azt, akinek már nem kell rátapadnia, nem kell eltérítenie, de mikor már tisztul a kép, mikor elfogytak a lények, akik körülharsogták őket, mikor már csak főfalak vannak, de még jó távnyira van a tisztás, megáll egy bezárt üzlet előtti lépcső korlátjának dől és csak néz ki a fejéből, hogy egy percet kapjon, amíg tud egyáltalán levegőt venni. Normálisat. Elég mélyet.*
- Nem volt egyetlen árva gyógynövény sem. Egy sem.
*Morogja végül halkan, mintha ez lenne mindösszesen a problémája.*
1546. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-26 17:09:20
Üzenet elküldve: 2024-08-26 17:09:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fiú, a lány és a farkas//
- Nem, nem vagyok magányos. * Válaszolja nevetve. * És azért ez nem ugyanaz. De ezt most hagyjuk, kicsi vagy még ehhez.
* Elvégre még egy gyerek, akinek nincsek még női vonásai sincsenek. *
- Majd öt év múlva beszélhetünk erről.
* Megsimogatja a lány fejét, amitől csak még borzasabb lesz. *
- Igen, vannak. De nem az a legszebb a kikötőben. A legszebb a tenger. Egy hatalmas tenger van ott, ami elhúzódik egészen az égig. Gyönyörű látvány.
* Borzoska kioktatja Agint a tökökről, mire Agin csak lassacskán csóválni kezdi a fejét. *
- Nem-nem. Én a heréjükre gondolok. Tudod, ami a férfiak lába között van. Azt, ha Deres megharapja, akkor nem kell félnetek. Bármelyik férfi összedőlne vagy elfutna egy olyan után.
* Ismételten büszke saját magára a bölcs harci tanácsai miatt. *
- Jól van, nem Borzoska. * Védekezően maga elé emeli a két kezét. * De hisz borzos vagy. Miért nem tetszik ez a név?
* Észreveszi, hogy a kislány milyen gyakorlott már az ápolásban, természetesen rá is kérdez. *
- Tanultad ezt valahol, vagy mi? Honnan tudod, hogy ilyen esetekben mit kell csinálni?
* Persze nagyon hasznos tulajdonság és tudás lehet az ilyesmi, elvégre sosem lehet tudni, hogy az ember mikor veszi hasznát. Főleg, ha az a kikötőben jár. Ennek ellenére Agin a legalapabb műveleteken kívül nem rendelkezik semmilyen más orvosi ismerettel.
A lány lemegy a csapóajtón, viszont Agin nem követi. Nincs kedve lemászni oda. Igazából azt sem látja, hogy hol tudna segíteni. *
- Akkor biztos, hogy nincs hulla?
//A fiú, a lány és a farkas//
- Nem, nem vagyok magányos. * Válaszolja nevetve. * És azért ez nem ugyanaz. De ezt most hagyjuk, kicsi vagy még ehhez.
* Elvégre még egy gyerek, akinek nincsek még női vonásai sincsenek. *
- Majd öt év múlva beszélhetünk erről.
* Megsimogatja a lány fejét, amitől csak még borzasabb lesz. *
- Igen, vannak. De nem az a legszebb a kikötőben. A legszebb a tenger. Egy hatalmas tenger van ott, ami elhúzódik egészen az égig. Gyönyörű látvány.
* Borzoska kioktatja Agint a tökökről, mire Agin csak lassacskán csóválni kezdi a fejét. *
- Nem-nem. Én a heréjükre gondolok. Tudod, ami a férfiak lába között van. Azt, ha Deres megharapja, akkor nem kell félnetek. Bármelyik férfi összedőlne vagy elfutna egy olyan után.
* Ismételten büszke saját magára a bölcs harci tanácsai miatt. *
- Jól van, nem Borzoska. * Védekezően maga elé emeli a két kezét. * De hisz borzos vagy. Miért nem tetszik ez a név?
* Észreveszi, hogy a kislány milyen gyakorlott már az ápolásban, természetesen rá is kérdez. *
- Tanultad ezt valahol, vagy mi? Honnan tudod, hogy ilyen esetekben mit kell csinálni?
* Persze nagyon hasznos tulajdonság és tudás lehet az ilyesmi, elvégre sosem lehet tudni, hogy az ember mikor veszi hasznát. Főleg, ha az a kikötőben jár. Ennek ellenére Agin a legalapabb műveleteken kívül nem rendelkezik semmilyen más orvosi ismerettel.
A lány lemegy a csapóajtón, viszont Agin nem követi. Nincs kedve lemászni oda. Igazából azt sem látja, hogy hol tudna segíteni. *
- Akkor biztos, hogy nincs hulla?
1545. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-25 19:50:07
Üzenet elküldve: 2024-08-25 19:50:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hová, hová, aranyom?//
//Morthimer ház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ő pedig pontosan tudja, hogy Orthus tudja, hogy ő csak színészkedik, de éppen ezért is élvezi ennyire ezt a játékot. A kimondatlan valóság miatt, ami ott lebeg körülöttük, csak épp senkit sem érdekel. Egy huncut mosollyal válaszol, miközben hirtelen lábujjhegyre állva menekül a férfi gonosz „csipkelődése” elől.
Az, hogy Merlana ezúttal túl gyorsnak bizonyul, a fejlődésének hátránya. Nem kell már utasítani semmire, de épp ezért fordulhat elő, hogy nem minden pontosan úgy történik, ahogy azt a ház ura elképzelte, de nem is kell, hogy tűpontosan úgy történjen. Azt akarja elérni, hogy ilyenkor Orthus ne akarjon döntéseket hozni, mert dönteni a hétköznapi életének szerves része. Azt szeretné, hogy zárkózzon el teljesen a mindennapoktól, és adja át magát neki, élvezze, hogy megtesz érte bármit. Persze, kérni lehet, csupán nincs rá szükség. Így tudja majd igazán kipihenni a fáradalmait.
Az együttlét után valóban nincsenek már olyan jó passzban, Merlana haja kócos, szemei fáradtak, de mégis úgy nyújtózkodik abban a pihe-puha ágyban, mint a világ legelégedettebb macskája.*
- Annyira szeretem, hogy minden egyes mondatával azt akarja elérni, hogy egyre jobban vágyjak arra, amit nyújtani tud nekem, ha úgy akarja.
*Szólal meg halkan, miután abbahagyta a mocorgást, és kényelmesen elhelyezkedett a férfi mellkasán.*
- Elárulom, hogy jól csinálja, mert tényleg örülnék neki, ha már el sem kéne mennem innen.
*Aztán meglepetten éri a hír, hogy ha akar, akkor maradhat éjszakára. Van egy olyan sejtése, hogy ezt Orthus az előbbi mondata nélkül is felajánlotta volna, de így mégis a legjobbkor érkezik a felajánlás. Orthus Morthimer tényleg profi.*
- Köszönöm szépen! Azt hiszem, hogy akkor elfogadom a meghívást, és szeretnék maradni. *Nem is kérdés, hogy ezt választja. Semmi kedve nem lenne a sötét éjszakában visszamenni a Pegazusba, még lóháton sem, és egyébként is, itt sokkalta jobb lenni.*
- Tudja, mire vágyok most igazán? Már, ha szabad ilyet mondanom… egy forró fürdőre. Nagyon jól esne. *Tudja, hogy mit kért Orthus korábban Uriel-től, ez is inkább csak egy játék, hogy ne feledkezzen el róla a másik, bár, szinte biztos, hogy nem fog. Mondjuk ma a lovát is majdnem a kovácsműhelynél felejtette… Játékos mosolyra is húzódik emiatt a szája, próbálja visszatartani a nevetést, de a férfinek feltűnhet, hogy valamin nagyon jót szórakozik most magában a lány.*
//Morthimer ház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ő pedig pontosan tudja, hogy Orthus tudja, hogy ő csak színészkedik, de éppen ezért is élvezi ennyire ezt a játékot. A kimondatlan valóság miatt, ami ott lebeg körülöttük, csak épp senkit sem érdekel. Egy huncut mosollyal válaszol, miközben hirtelen lábujjhegyre állva menekül a férfi gonosz „csipkelődése” elől.
Az, hogy Merlana ezúttal túl gyorsnak bizonyul, a fejlődésének hátránya. Nem kell már utasítani semmire, de épp ezért fordulhat elő, hogy nem minden pontosan úgy történik, ahogy azt a ház ura elképzelte, de nem is kell, hogy tűpontosan úgy történjen. Azt akarja elérni, hogy ilyenkor Orthus ne akarjon döntéseket hozni, mert dönteni a hétköznapi életének szerves része. Azt szeretné, hogy zárkózzon el teljesen a mindennapoktól, és adja át magát neki, élvezze, hogy megtesz érte bármit. Persze, kérni lehet, csupán nincs rá szükség. Így tudja majd igazán kipihenni a fáradalmait.
Az együttlét után valóban nincsenek már olyan jó passzban, Merlana haja kócos, szemei fáradtak, de mégis úgy nyújtózkodik abban a pihe-puha ágyban, mint a világ legelégedettebb macskája.*
- Annyira szeretem, hogy minden egyes mondatával azt akarja elérni, hogy egyre jobban vágyjak arra, amit nyújtani tud nekem, ha úgy akarja.
*Szólal meg halkan, miután abbahagyta a mocorgást, és kényelmesen elhelyezkedett a férfi mellkasán.*
- Elárulom, hogy jól csinálja, mert tényleg örülnék neki, ha már el sem kéne mennem innen.
*Aztán meglepetten éri a hír, hogy ha akar, akkor maradhat éjszakára. Van egy olyan sejtése, hogy ezt Orthus az előbbi mondata nélkül is felajánlotta volna, de így mégis a legjobbkor érkezik a felajánlás. Orthus Morthimer tényleg profi.*
- Köszönöm szépen! Azt hiszem, hogy akkor elfogadom a meghívást, és szeretnék maradni. *Nem is kérdés, hogy ezt választja. Semmi kedve nem lenne a sötét éjszakában visszamenni a Pegazusba, még lóháton sem, és egyébként is, itt sokkalta jobb lenni.*
- Tudja, mire vágyok most igazán? Már, ha szabad ilyet mondanom… egy forró fürdőre. Nagyon jól esne. *Tudja, hogy mit kért Orthus korábban Uriel-től, ez is inkább csak egy játék, hogy ne feledkezzen el róla a másik, bár, szinte biztos, hogy nem fog. Mondjuk ma a lovát is majdnem a kovácsműhelynél felejtette… Játékos mosolyra is húzódik emiatt a szája, próbálja visszatartani a nevetést, de a férfinek feltűnhet, hogy valamin nagyon jót szórakozik most magában a lány.*
1544. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-25 18:52:26
Üzenet elküldve: 2024-08-25 18:52:26
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Hová, hová, aranyom?//
//Morthimer ház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Merlana válaszát hallva elégedetten elmosolyodik, és játékosan - vagyis épp hogy csak - belecsíp a lány fenekébe. Ezzel jelzi, hogy őt ugyan nem téveszti meg az efféle beszéd, de attól még értékeli. Ő komoly helyzeti előnyben van bármelyik másik férfival szemben, akiket a leány a jövőben esetleg az ujja köré csavar. Pontosan tudja, honnan jött a leányzó és mi motíválja. De ezek éppen hogy a kedvére is valók.
Merlana ezúttal nagy műgonddal teszi le a ruháit, pont úgy, ahogyan korábban is elvárta tőle. Hogy ezt mondani se kell, és hogy ő se vár érte se köszönetet, se dicséretet, az megint nagyon tetszik a kalmárnak.
Hagyja is magát az ágyához vezetni, habár még tudott volna kicsit pihenni. Ehelyett újabb, hosszabb szeretkezésbe kezdenek, mely során többféle pózban is magáévá teszi ágyasát, alaposan kihasználva a széles ágy nyújtotta előnyöket.
Végül már teljesen elcsigázottan hanyatlik a hátára, majd vonja magához Merlanát. Mindketten csapzottak a testük hajszolásától, de Orthus ezt is pont így szereti. Sokkal jobb az üzekedéstől elcsigázottá válni, mint bármilyen más munkától.*
- Igen, egy jó ágyon minden sokkal jobban esik. Ha egyszer tényleg ideköltözne, gondom lesz arra, hogy ehhez hasonlóan jó ágya legyen. Persze kegyed stílusához jobban illő.
*teszi hozzá, hiszen az ő bútorai nem igazán illenek ahhoz, amit Merlana igazán élvezni tudna és a képhez, amit mutatni akar önmagáról.*
- Nem bánnám, ha itt töltené az éjszakát. Alhat az oldalamon. De ha már menni kíván, természetesen az is megoldható.
*jegyzi meg. Nem akarja utasítani a lányt, hogy maradjon, se arra, hogy távozzon, ezért adja át neki a lehetőséget, hogy eldöntse, mit akar.
Tekintettel arra, hogy idő közben eléggé rájuk esteledett, az itt éjszakázás nem lenne rossz ötlet.*
//Morthimer ház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Merlana válaszát hallva elégedetten elmosolyodik, és játékosan - vagyis épp hogy csak - belecsíp a lány fenekébe. Ezzel jelzi, hogy őt ugyan nem téveszti meg az efféle beszéd, de attól még értékeli. Ő komoly helyzeti előnyben van bármelyik másik férfival szemben, akiket a leány a jövőben esetleg az ujja köré csavar. Pontosan tudja, honnan jött a leányzó és mi motíválja. De ezek éppen hogy a kedvére is valók.
Merlana ezúttal nagy műgonddal teszi le a ruháit, pont úgy, ahogyan korábban is elvárta tőle. Hogy ezt mondani se kell, és hogy ő se vár érte se köszönetet, se dicséretet, az megint nagyon tetszik a kalmárnak.
Hagyja is magát az ágyához vezetni, habár még tudott volna kicsit pihenni. Ehelyett újabb, hosszabb szeretkezésbe kezdenek, mely során többféle pózban is magáévá teszi ágyasát, alaposan kihasználva a széles ágy nyújtotta előnyöket.
Végül már teljesen elcsigázottan hanyatlik a hátára, majd vonja magához Merlanát. Mindketten csapzottak a testük hajszolásától, de Orthus ezt is pont így szereti. Sokkal jobb az üzekedéstől elcsigázottá válni, mint bármilyen más munkától.*
- Igen, egy jó ágyon minden sokkal jobban esik. Ha egyszer tényleg ideköltözne, gondom lesz arra, hogy ehhez hasonlóan jó ágya legyen. Persze kegyed stílusához jobban illő.
*teszi hozzá, hiszen az ő bútorai nem igazán illenek ahhoz, amit Merlana igazán élvezni tudna és a képhez, amit mutatni akar önmagáról.*
- Nem bánnám, ha itt töltené az éjszakát. Alhat az oldalamon. De ha már menni kíván, természetesen az is megoldható.
*jegyzi meg. Nem akarja utasítani a lányt, hogy maradjon, se arra, hogy távozzon, ezért adja át neki a lehetőséget, hogy eldöntse, mit akar.
Tekintettel arra, hogy idő közben eléggé rájuk esteledett, az itt éjszakázás nem lenne rossz ötlet.*
1543. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-25 14:34:03
Üzenet elküldve: 2024-08-25 14:34:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hová, hová, aranyom?//
//Morthimer ház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az igazából egyáltalán nem számít, hogy mit gondol róla a külvilág. Ha ő úrnőnek képzeli magát a szerepében, akkor úgy is érzi magát, mint egy úrnő, függetlenül attól, hogy mi a valóság. Ahhoz, hogy élvezi a szituációt nagyban hozzásegíti az is, hogy egy olyan helyzetet képzel el magának, ahol ő cserkészte be magának Orthus-t, és nem pont az ellenkezője az igaz a kapcsolatukra. Valószínű, hogy az önérzetét mélyen sértené, ha tudná, hogy a férfi még játékból sem tartja többre, mint egy szolgát, de nem tudja, nem is akarja tudni, és jobb is, hogy nem tudja.*
- Azt mondtam, hogy különleges élmény, nem azt, hogy vágyom rá. A motivációm az, ha látom azt az örömöt az Ön arcán, amit most is. Ne akarja, hogy vágyakozzak! A vágy is egy érzés, ami képes elvakítani az elmét. Sőt, a vágy, mások vágya az, amit én erős fegyverként vagyok képes kihasználni. Tudom, hogy működik, és nem hagyom, hogy rajtam is felülkerekedjen.
*Színjáték ez is. Persze, hogy vágyik arra, hogy ne csak a mait, hanem az összes hátralévő napját egy ilyen csodás helyen töltse, de ez megint csak nem számít. Az ő feladata itt és most nem az, hogy a saját, szép jövője után epekedjen, hanem az, hogy kiszolgálja Orthus Morthimer-t.*
- Természetesen. Akartam is mondani, hogy ne beszéljünk tovább.
*Mosolyogva néz a másik szemeibe, majd elkezdi megszabadítani Orthus-t a ruháitól. A sajátja ugyan csak hanyagul a földön végezte, de a kereskedő öltözékét szépen összehajtva rakja félre, ahogy azt még az első alkalommal megtanulta tőle, hogy így kell.
Ezt követően nem mond már egy szót se, és ha Orthus szólna, őt is csendre inti. Nincs itt most szükség szavakra, sem utasításokra, pontosan tudja, hogy mit kell tennie. Egy rövid, érzelmes kényeztetés után az ágyhoz kíséri a meztelen férfit, hogy a kényelmes, puha párnák és takarók között töltsenek el egy újabb kellemes órát együtt. Egy bő órát, ha pontosak akarunk lenni. Körülbelül ennyi idő telhet el, mire a lány már csak pihegve, az álomszerűen kényelmes ágyban elterülve fekszik Orthus mellett.*
- Jó, azért bevallom, hogy ez az ágy messze kényelmesebb, mint a Pegazus rozoga, nyikorgó tákolmányai. *Kuncog halkan, hisz talán mindezek után egy aprócska viccelődés belefér. Fiatal még ő a teljes komolysághoz.
Arra nem kérdez rá újra, hogy most is jól érezte-e magát a másik, az nem lenne profi. Magabiztosnak kell maradnia. A legjobbját nyújtotta, amit csak tudott, így kétség sem férhet ahhoz, hogy élvezte-e a másik is. Ettől függetlenül persze a kékek kíváncsian fürkészik a mellette fekvő reakcióit.*
//Morthimer ház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az igazából egyáltalán nem számít, hogy mit gondol róla a külvilág. Ha ő úrnőnek képzeli magát a szerepében, akkor úgy is érzi magát, mint egy úrnő, függetlenül attól, hogy mi a valóság. Ahhoz, hogy élvezi a szituációt nagyban hozzásegíti az is, hogy egy olyan helyzetet képzel el magának, ahol ő cserkészte be magának Orthus-t, és nem pont az ellenkezője az igaz a kapcsolatukra. Valószínű, hogy az önérzetét mélyen sértené, ha tudná, hogy a férfi még játékból sem tartja többre, mint egy szolgát, de nem tudja, nem is akarja tudni, és jobb is, hogy nem tudja.*
- Azt mondtam, hogy különleges élmény, nem azt, hogy vágyom rá. A motivációm az, ha látom azt az örömöt az Ön arcán, amit most is. Ne akarja, hogy vágyakozzak! A vágy is egy érzés, ami képes elvakítani az elmét. Sőt, a vágy, mások vágya az, amit én erős fegyverként vagyok képes kihasználni. Tudom, hogy működik, és nem hagyom, hogy rajtam is felülkerekedjen.
*Színjáték ez is. Persze, hogy vágyik arra, hogy ne csak a mait, hanem az összes hátralévő napját egy ilyen csodás helyen töltse, de ez megint csak nem számít. Az ő feladata itt és most nem az, hogy a saját, szép jövője után epekedjen, hanem az, hogy kiszolgálja Orthus Morthimer-t.*
- Természetesen. Akartam is mondani, hogy ne beszéljünk tovább.
*Mosolyogva néz a másik szemeibe, majd elkezdi megszabadítani Orthus-t a ruháitól. A sajátja ugyan csak hanyagul a földön végezte, de a kereskedő öltözékét szépen összehajtva rakja félre, ahogy azt még az első alkalommal megtanulta tőle, hogy így kell.
Ezt követően nem mond már egy szót se, és ha Orthus szólna, őt is csendre inti. Nincs itt most szükség szavakra, sem utasításokra, pontosan tudja, hogy mit kell tennie. Egy rövid, érzelmes kényeztetés után az ágyhoz kíséri a meztelen férfit, hogy a kényelmes, puha párnák és takarók között töltsenek el egy újabb kellemes órát együtt. Egy bő órát, ha pontosak akarunk lenni. Körülbelül ennyi idő telhet el, mire a lány már csak pihegve, az álomszerűen kényelmes ágyban elterülve fekszik Orthus mellett.*
- Jó, azért bevallom, hogy ez az ágy messze kényelmesebb, mint a Pegazus rozoga, nyikorgó tákolmányai. *Kuncog halkan, hisz talán mindezek után egy aprócska viccelődés belefér. Fiatal még ő a teljes komolysághoz.
Arra nem kérdez rá újra, hogy most is jól érezte-e magát a másik, az nem lenne profi. Magabiztosnak kell maradnia. A legjobbját nyújtotta, amit csak tudott, így kétség sem férhet ahhoz, hogy élvezte-e a másik is. Ettől függetlenül persze a kékek kíváncsian fürkészik a mellette fekvő reakcióit.*
1542. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-25 12:08:53
Üzenet elküldve: 2024-08-25 12:08:53
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Hová, hová, aranyom?//
//Morthimer ház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A maga módján persze valóban elégedett a lánnyal. Egyszerre pompás szerető, ígéretes tanítvány, megtérülő befektetés, és kiválónak ígérkező eszköz céljainak elérésére.
És egyszer talán még annak az ideje is eljön, hogy úrnőként kezelje, ne csak mások jelenlétében, hanem a legintimebb helyzetekben is.
Ám ettől nagyon messze vannak még. Meglehet, hogy Merlana már most úrnőnek képzeli magát együttlétük alatt, de nagyon bölcsen szolgálóként viselkedik. Mert Orthus akként is tekint rá: vágyai szolgájaként. Vannak más nők, akikre nem így gondol. De Merlana sorsa az, hogy akármilyen magasságokba is emelkedjen, valahol mindig megmaradjon az ő szolgájának.
Kielégülve élvezi a pillanatot és egyáltalán nem bánja, hogy egy ideig csak összebújva, jólesően pihennek. Szórakozottan simogatja tovább a lát kerek hátsóját, miközben élvezi a közelségét.*
- Jó is, ha így érez, kedvesem. Vágyni a méltó környezetre nagyon motíváló tud lenni. El fog jönni a napja, hogy ennél szegényesebb hely már derogáló lesz. Azt akarom, hogy amikor majd visszatér a fogadóba, emlékezzen a kényelemre, az ágyam puhaságára, a szép holmikra. És vágyjon vissza, vágyja mindezt saját magának.
*feleli a lánynak.*
- És ha a továbbiakban is ilyen ügyesen keresi a kegyeimet, mindezt hamar el is érheti.
*teszi hozzá, miközben gyengéden belemarkol a sokat becézett, kerek testtájba.*
- Most viszont segítsen, hogy végre én is megszabaduljak a ruháimtól.
*hiszen ő lényegében felöltözve maradt mindvégig, és csak most tudja levetni feleslegessé vált ruháit.*
//Morthimer ház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A maga módján persze valóban elégedett a lánnyal. Egyszerre pompás szerető, ígéretes tanítvány, megtérülő befektetés, és kiválónak ígérkező eszköz céljainak elérésére.
És egyszer talán még annak az ideje is eljön, hogy úrnőként kezelje, ne csak mások jelenlétében, hanem a legintimebb helyzetekben is.
Ám ettől nagyon messze vannak még. Meglehet, hogy Merlana már most úrnőnek képzeli magát együttlétük alatt, de nagyon bölcsen szolgálóként viselkedik. Mert Orthus akként is tekint rá: vágyai szolgájaként. Vannak más nők, akikre nem így gondol. De Merlana sorsa az, hogy akármilyen magasságokba is emelkedjen, valahol mindig megmaradjon az ő szolgájának.
Kielégülve élvezi a pillanatot és egyáltalán nem bánja, hogy egy ideig csak összebújva, jólesően pihennek. Szórakozottan simogatja tovább a lát kerek hátsóját, miközben élvezi a közelségét.*
- Jó is, ha így érez, kedvesem. Vágyni a méltó környezetre nagyon motíváló tud lenni. El fog jönni a napja, hogy ennél szegényesebb hely már derogáló lesz. Azt akarom, hogy amikor majd visszatér a fogadóba, emlékezzen a kényelemre, az ágyam puhaságára, a szép holmikra. És vágyjon vissza, vágyja mindezt saját magának.
*feleli a lánynak.*
- És ha a továbbiakban is ilyen ügyesen keresi a kegyeimet, mindezt hamar el is érheti.
*teszi hozzá, miközben gyengéden belemarkol a sokat becézett, kerek testtájba.*
- Most viszont segítsen, hogy végre én is megszabaduljak a ruháimtól.
*hiszen ő lényegében felöltözve maradt mindvégig, és csak most tudja levetni feleslegessé vált ruháit.*
1541. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-25 11:00:19
Üzenet elküldve: 2024-08-25 11:00:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hová, hová, aranyom?//
//Morthimer ház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Igazán megérdemli, hogy büszkék legyenek rá. Merlana Naerice minden téren hatalmas fejlődést mutat, de nem csak pártfogója számára, hanem az egész világnak. Céljai egyre inkább elérhetőnek tűnnek. Merlana Naerice, énekes, színésznő, mesterkurtizán. Természetesen ezek a titulusok még mindig fényévekre vannak tőle, de elindult az úton. Elindult, és nem is tervez megállni többé.
Lehet, hogy a kereskedőnek nem feltétlenül tetszik, de ahhoz, hogy képes legyen őt szeretőként lenyűgözni, pont arra a magabiztosságra van szüksége, aminek köszönhetően már meg meri kérdőjelezni az őszinteségét, sőt, akár az egész lényének működését is. Most már tudja magáról, hogy ő bizony jó, nagyon jó.
Mindez azonban nem számít már ott, ahol a vágyak veszik át az uralmat mind úr és úrnő felett. Igen, a szerepeket Merlana most így osztotta ki maguknak, mert ahhoz, hogy az úr vágyai teljes mértékben teljesüljenek, ahhoz nem egy szolgára van szüksége, hanem egy úrnőre, aki azonban nem legyőzni, nem uralkodni akar az úr felett, hanem a képességei legjavát nyújtva megadni neki mindent, és még annál is többet.
Merlana követi a férfi minden finom mozdulattal jelzett utasítását, de Orthus hamar rájöhet, hogy nem kell már úgy irányítani a lányt, ahogy az első pár légyott alkalmával arra még szükség volt. Most már eleget tapasztalt ahhoz, hogy szavak és mozdulatok nélkül is pontosan tudja, mire van szüksége a másiknak. A leggyönyörűbb az egészben pedig az, hogy ő maga is képes átadni magát a kellemes érzésnek úgy is, hogy közben a saját igényeivel nem is kell törődnie. Azok nem számítanak. Egy ilyen alkalommal soha nem is fognak, de kit érdekel, ha egyszerűen élvezheti azt, ami önmagától megadatik neki?
Így hát egy vagy két vagy ki tudja hány órácskával később már ő is hasonlóan elégedetten ücsörög a férfi ölében, fejét a vállának döntve pihenget.*
- Pont így… reméltem, hogy tetszeni fog Önnek. Ha már az előbb rossz kislány voltam… *Játékosan harap az ajkaiba, halkan kuncog, miközben kékjeivel ártatlanul a férfire pislog.*
- Nem tudom miért, de az, hogy itt vagyunk, ebben a házban, számomra valamiért még különlegesebbé teszi az egészet… *Ezek most őszinte szavak, tényleg sokkal álomszerűbb itt, mint a Pegazus rozoga ágyain fekve. Azokon az ágyokon, ahol már számtalanszor megtörtént ugyanaz Orthus-szal és mással is.*
//Morthimer ház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Igazán megérdemli, hogy büszkék legyenek rá. Merlana Naerice minden téren hatalmas fejlődést mutat, de nem csak pártfogója számára, hanem az egész világnak. Céljai egyre inkább elérhetőnek tűnnek. Merlana Naerice, énekes, színésznő, mesterkurtizán. Természetesen ezek a titulusok még mindig fényévekre vannak tőle, de elindult az úton. Elindult, és nem is tervez megállni többé.
Lehet, hogy a kereskedőnek nem feltétlenül tetszik, de ahhoz, hogy képes legyen őt szeretőként lenyűgözni, pont arra a magabiztosságra van szüksége, aminek köszönhetően már meg meri kérdőjelezni az őszinteségét, sőt, akár az egész lényének működését is. Most már tudja magáról, hogy ő bizony jó, nagyon jó.
Mindez azonban nem számít már ott, ahol a vágyak veszik át az uralmat mind úr és úrnő felett. Igen, a szerepeket Merlana most így osztotta ki maguknak, mert ahhoz, hogy az úr vágyai teljes mértékben teljesüljenek, ahhoz nem egy szolgára van szüksége, hanem egy úrnőre, aki azonban nem legyőzni, nem uralkodni akar az úr felett, hanem a képességei legjavát nyújtva megadni neki mindent, és még annál is többet.
Merlana követi a férfi minden finom mozdulattal jelzett utasítását, de Orthus hamar rájöhet, hogy nem kell már úgy irányítani a lányt, ahogy az első pár légyott alkalmával arra még szükség volt. Most már eleget tapasztalt ahhoz, hogy szavak és mozdulatok nélkül is pontosan tudja, mire van szüksége a másiknak. A leggyönyörűbb az egészben pedig az, hogy ő maga is képes átadni magát a kellemes érzésnek úgy is, hogy közben a saját igényeivel nem is kell törődnie. Azok nem számítanak. Egy ilyen alkalommal soha nem is fognak, de kit érdekel, ha egyszerűen élvezheti azt, ami önmagától megadatik neki?
Így hát egy vagy két vagy ki tudja hány órácskával később már ő is hasonlóan elégedetten ücsörög a férfi ölében, fejét a vállának döntve pihenget.*
- Pont így… reméltem, hogy tetszeni fog Önnek. Ha már az előbb rossz kislány voltam… *Játékosan harap az ajkaiba, halkan kuncog, miközben kékjeivel ártatlanul a férfire pislog.*
- Nem tudom miért, de az, hogy itt vagyunk, ebben a házban, számomra valamiért még különlegesebbé teszi az egészet… *Ezek most őszinte szavak, tényleg sokkal álomszerűbb itt, mint a Pegazus rozoga ágyain fekve. Azokon az ágyokon, ahol már számtalanszor megtörtént ugyanaz Orthus-szal és mással is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2020-2039