Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 79 (1561. - 1580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1580. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-09-01 21:13:47
Üzenet elküldve: 2024-09-01 21:13:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 366
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 366
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Hová, hová, aranyom?//
//Morthimer ház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A férfiember már csak ilyen a nap elején: tettre készen kel, függetlenül attól, hogy van-e kivel a tettek mezejére lépni, vagy sem. Nem ritka, hogy valamilyen ébredés előtti álom is társul a testi állapothoz, amitől még inkább vágyik egy nő közelségére. És ez így van, Orthusszal is, minden áldott reggel.
Most azonban itt van Merlana, akivel csillapíthatja a vágyait. Nem rest hát élni a lehetőséggel. Tudja, hogy a leányzó holnap reggel, és még sok további rákövetkező reggelen és éjjelen, nem lesz már az ágyában, hogy a kegyeit lesse. Így most kiélvezi a helyzetet.
Mostani együttlétük is kellemes. Amit elvett tőle az előző éjjeli üzekedés, azt kárpótolja a reggeli nap fénye, amiben ágyasa ismét pompás látványt nyújt.
Hamarosan kielégülten hever el ismét, és ezután már csakugyan hagyja Merlanát pihenni, míg ő maga kimászik az ágyból, és átmegy a fürdőhelyiségbe, hogy ott a tegnapi hideg fürdővízzel felfrissítse magát. Persze utasíthatná szolgáit, hogy készítsenek neki friss fürdőt, de nem vágyik rá. Régen, amikor kereskedő karavánokkal együtt utazott távoli városokba, gyakran ennél szegényesebb lehetőségei voltak csak a tisztálkodásra, így az ilyesmi nem szokatlan a számára, sőt, még némi nosztalgikus érzést is ébreszt benne.
Felfrissülten, megtisztultan, megfésülködve lép ki a fürdőhelyiségből, bár még mindig ruhátlanul, de ezt is gyorsan megoldja. Merlana mindeközben kedvére heverészhet az ágyban, ami most csak az övé.*
//Morthimer ház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A férfiember már csak ilyen a nap elején: tettre készen kel, függetlenül attól, hogy van-e kivel a tettek mezejére lépni, vagy sem. Nem ritka, hogy valamilyen ébredés előtti álom is társul a testi állapothoz, amitől még inkább vágyik egy nő közelségére. És ez így van, Orthusszal is, minden áldott reggel.
Most azonban itt van Merlana, akivel csillapíthatja a vágyait. Nem rest hát élni a lehetőséggel. Tudja, hogy a leányzó holnap reggel, és még sok további rákövetkező reggelen és éjjelen, nem lesz már az ágyában, hogy a kegyeit lesse. Így most kiélvezi a helyzetet.
Mostani együttlétük is kellemes. Amit elvett tőle az előző éjjeli üzekedés, azt kárpótolja a reggeli nap fénye, amiben ágyasa ismét pompás látványt nyújt.
Hamarosan kielégülten hever el ismét, és ezután már csakugyan hagyja Merlanát pihenni, míg ő maga kimászik az ágyból, és átmegy a fürdőhelyiségbe, hogy ott a tegnapi hideg fürdővízzel felfrissítse magát. Persze utasíthatná szolgáit, hogy készítsenek neki friss fürdőt, de nem vágyik rá. Régen, amikor kereskedő karavánokkal együtt utazott távoli városokba, gyakran ennél szegényesebb lehetőségei voltak csak a tisztálkodásra, így az ilyesmi nem szokatlan a számára, sőt, még némi nosztalgikus érzést is ébreszt benne.
Felfrissülten, megtisztultan, megfésülködve lép ki a fürdőhelyiségből, bár még mindig ruhátlanul, de ezt is gyorsan megoldja. Merlana mindeközben kedvére heverészhet az ágyban, ami most csak az övé.*
1579. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-09-01 20:20:13
Üzenet elküldve: 2024-09-01 20:20:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Csak abban bízik Deresnek lesz annyi ösztöne, hogy olyan helyen várja őt amit már jól ismernek. És a mostani egyedüli hely, az bizony a kis pince amit már egész szépen belaktak közösen. Ha csak nem lesz olyan vakmerő a drága jószág, hogy az erdő mélyéig szalad be, mert akkor bizony a kétlábú és a kis Szikra még jó néhány napig fogják keresni a deres pofájút. Mai megerősítő szavaira, ha fel nem is tekint, de beleegyezően bólint párat. Oly erővel, hogy pár levél és hasonló növényzet repül ki a kócos hajkoronából.*
-Talán még a dombocska a szomorú fánál.
*Válaszolja Mainek aggódóan, merre találhatják meg barátját. Illetve, amint felszólítja őt Mai, hogy mutassa az utat. Ő azonnal futásnak ered, persze nem hagyja le Mait, amint nagyobb lesz a távolság, megáll megpördül, magasra nyújtózkodik, már amennyire azt alacsony kis termete engedi, int a nőnek és tovább szalad. Nem is kell nagyon messzire menniük, Mai talán a távolban ki is szúrhatja Alavert az utca másik végén ahol egy érdekes alakkal beszélget szintúgy Deres után kérdezősködve. De onnan még egy két sarok után, befordulnak abba a kis szűkös utcába, ahol Cilia tanyát vert. A ház azóta is ugyan olyan romos és elhagyatott, borostyánnal benőtt. Épphogy nem szakad be a tetőszerkezet, hogy az egészet maga alá temesse a régi cseréptető. Cilia gyors léptekkel közelíti meg az ajtót, ahol négykézlábra ereszkedik és bemászik a mögött, ami csak úgy a keretnek van döntve.*
-Vigyázz!
*Szól ki maga után, hogy ha Mai követné őt. Kis biztonsági rendszere ami pár törött kancsóból áll ami hangosan roppanna ha valaki rájuk lépne, arra figyelmezteti a jég kék szemű kétlábút. Saját maga is ügyesen kikerülve a darabkákat lép gyorsan a pince lejárhoz aminek a fedelét nyitva hagyta. Leszaladva a lépcsőn, kínos gyerekes hisztizéssel veszi észre, hogy bizony Deres nem érkezett meg.*
-Deres! Hozzám! Dereees!
*Kiállt fel még párszor, hátha megérkezik a várva várt jószág. De kiáltását csak a házba lépő nő hallhatja. Elkeseredve lépdel a pincében a kis összetákolt sátrához, amit öreg pokrócokból, kötelekből és deszka lapokból tákolt össze a polcokra támasztva és kötve. Beül alája összehúzza magát és idegesen ringatja magát előre és hátra frusztráltan hova tovább.*
//Vásárlánya//
*Csak abban bízik Deresnek lesz annyi ösztöne, hogy olyan helyen várja őt amit már jól ismernek. És a mostani egyedüli hely, az bizony a kis pince amit már egész szépen belaktak közösen. Ha csak nem lesz olyan vakmerő a drága jószág, hogy az erdő mélyéig szalad be, mert akkor bizony a kétlábú és a kis Szikra még jó néhány napig fogják keresni a deres pofájút. Mai megerősítő szavaira, ha fel nem is tekint, de beleegyezően bólint párat. Oly erővel, hogy pár levél és hasonló növényzet repül ki a kócos hajkoronából.*
-Talán még a dombocska a szomorú fánál.
*Válaszolja Mainek aggódóan, merre találhatják meg barátját. Illetve, amint felszólítja őt Mai, hogy mutassa az utat. Ő azonnal futásnak ered, persze nem hagyja le Mait, amint nagyobb lesz a távolság, megáll megpördül, magasra nyújtózkodik, már amennyire azt alacsony kis termete engedi, int a nőnek és tovább szalad. Nem is kell nagyon messzire menniük, Mai talán a távolban ki is szúrhatja Alavert az utca másik végén ahol egy érdekes alakkal beszélget szintúgy Deres után kérdezősködve. De onnan még egy két sarok után, befordulnak abba a kis szűkös utcába, ahol Cilia tanyát vert. A ház azóta is ugyan olyan romos és elhagyatott, borostyánnal benőtt. Épphogy nem szakad be a tetőszerkezet, hogy az egészet maga alá temesse a régi cseréptető. Cilia gyors léptekkel közelíti meg az ajtót, ahol négykézlábra ereszkedik és bemászik a mögött, ami csak úgy a keretnek van döntve.*
-Vigyázz!
*Szól ki maga után, hogy ha Mai követné őt. Kis biztonsági rendszere ami pár törött kancsóból áll ami hangosan roppanna ha valaki rájuk lépne, arra figyelmezteti a jég kék szemű kétlábút. Saját maga is ügyesen kikerülve a darabkákat lép gyorsan a pince lejárhoz aminek a fedelét nyitva hagyta. Leszaladva a lépcsőn, kínos gyerekes hisztizéssel veszi észre, hogy bizony Deres nem érkezett meg.*
-Deres! Hozzám! Dereees!
*Kiállt fel még párszor, hátha megérkezik a várva várt jószág. De kiáltását csak a házba lépő nő hallhatja. Elkeseredve lépdel a pincében a kis összetákolt sátrához, amit öreg pokrócokból, kötelekből és deszka lapokból tákolt össze a polcokra támasztva és kötve. Beül alája összehúzza magát és idegesen ringatja magát előre és hátra frusztráltan hova tovább.*
1578. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-09-01 17:07:56
Üzenet elküldve: 2024-09-01 17:07:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 488
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 488
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Nehéz a helyzet és mivel egy gyerekről van szó, még érzékenyebben kell odafigyelni minden mondatra. Ez nem az a helyzet, mikor hazugságon fogja kapni, látja a kétségbeesést, amire minden oka megvan. Ilyenkor kell olyannak lennie mellette, aki nem esik szét holmi sírástól, vagy nehéz helyzettől. Neki kapták el a tolvajt, s bár tudja, hogy mi miatt történt, mégis bűntudat ébred benne, hogy miatta vált szét az egyetlen társától. Haragudhatna arra is, aki nyakon csípte, hogy nem mindkettejüket hozta magával, de egy állat nem mindenki szemében barát sőt, még ellenség is lehet, ha az veszélyesnek hatott. Biztosan nem azért ítélte Alaver sem úgy, hogy jó az a kutya oda a kertbe bezárva, mert nem lenne elég esze. Nyugtatja magát ezzel legalábbis.*
- Meg.
*Erősít rá határozottan, hogy minden kétséget kizáróan érezze a lány a szándékot. De a szavak, amik újra elhangoznak kezdik tisztázni a képet. Odú. Talán egy gyermekek által eszkábált játszótér is lehet, de végigtekintve rajta nem ez lenne az első gondolat. Ráér még a felderítéssel, bármennyire is tudni akar mindent.*
- Ott kezdjük, mutasd az utat kérlek.
*Újra ugyanaz a feladat. A lány vezesse, higgye el, hogy számít a szava. Bár tudatos ez nem lehet, beleépülhet. És ő nem is tesz másként, követni fogja, míg Alaver a másik irányban próbálkozik. Csak valamelyikőjük járjon szerencsével. Semmi mást nem kíván.*
- Megnézzük mind a két helyet, aztán visszamegyünk a piacra is, hiszen onnan indultatok.
*Mondja még, hogy további motiváció is lehessen a keresgélésben. Az ő első számú célja mégis az a bizonyos odú. Siethetnek, akár szaladhatnak is, ha kell időközben a sietséghez kényelmetlen cipőjétől is megszabadul. Akkor mehetnek mindketten mezítláb, ma senkit nem érdekel a küllem, a rangok. Csak a gyermek. És a kutyája, aztán pedig, hogy megfelelő helyen töltsék el az éjszakát. Ott, ahol nem kerülhet borzas hajába még több levél.*
- Van még ötleted, hogy hová mehetett? Hol szoktatok még lenni? Minden fontos lehet, ahol sűrűn fordultok meg.
*Kérdi, persze nem csak az eb miatt. Szépen lassan ki fog deríteni mindent.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.01 17:11:55
//Vásárlánya//
*Nehéz a helyzet és mivel egy gyerekről van szó, még érzékenyebben kell odafigyelni minden mondatra. Ez nem az a helyzet, mikor hazugságon fogja kapni, látja a kétségbeesést, amire minden oka megvan. Ilyenkor kell olyannak lennie mellette, aki nem esik szét holmi sírástól, vagy nehéz helyzettől. Neki kapták el a tolvajt, s bár tudja, hogy mi miatt történt, mégis bűntudat ébred benne, hogy miatta vált szét az egyetlen társától. Haragudhatna arra is, aki nyakon csípte, hogy nem mindkettejüket hozta magával, de egy állat nem mindenki szemében barát sőt, még ellenség is lehet, ha az veszélyesnek hatott. Biztosan nem azért ítélte Alaver sem úgy, hogy jó az a kutya oda a kertbe bezárva, mert nem lenne elég esze. Nyugtatja magát ezzel legalábbis.*
- Meg.
*Erősít rá határozottan, hogy minden kétséget kizáróan érezze a lány a szándékot. De a szavak, amik újra elhangoznak kezdik tisztázni a képet. Odú. Talán egy gyermekek által eszkábált játszótér is lehet, de végigtekintve rajta nem ez lenne az első gondolat. Ráér még a felderítéssel, bármennyire is tudni akar mindent.*
- Ott kezdjük, mutasd az utat kérlek.
*Újra ugyanaz a feladat. A lány vezesse, higgye el, hogy számít a szava. Bár tudatos ez nem lehet, beleépülhet. És ő nem is tesz másként, követni fogja, míg Alaver a másik irányban próbálkozik. Csak valamelyikőjük járjon szerencsével. Semmi mást nem kíván.*
- Megnézzük mind a két helyet, aztán visszamegyünk a piacra is, hiszen onnan indultatok.
*Mondja még, hogy további motiváció is lehessen a keresgélésben. Az ő első számú célja mégis az a bizonyos odú. Siethetnek, akár szaladhatnak is, ha kell időközben a sietséghez kényelmetlen cipőjétől is megszabadul. Akkor mehetnek mindketten mezítláb, ma senkit nem érdekel a küllem, a rangok. Csak a gyermek. És a kutyája, aztán pedig, hogy megfelelő helyen töltsék el az éjszakát. Ott, ahol nem kerülhet borzas hajába még több levél.*
- Van még ötleted, hogy hová mehetett? Hol szoktatok még lenni? Minden fontos lehet, ahol sűrűn fordultok meg.
*Kérdi, persze nem csak az eb miatt. Szépen lassan ki fog deríteni mindent.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.01 17:11:55
1577. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-09-01 10:52:04
Üzenet elküldve: 2024-09-01 10:52:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Egy bólintással nyugtázza a kapott utasítást, de nem mozdul egyből. Csak áll, kicsit félrebiccentett fejjel, és figyeli Mai-t meg a tolvajlánykát. Arra gondol, hogy nahát, mégis csak van olyan dolog, ami a nő figyelmét képes elterelni a vásárlásról..?! Persze ezt a gondolatot megtartja magának, és azt sem hagyja, hogy akár csak egy futó mosoly is kiüljön a szájzugaiba. Mikor megbizonyosodik róla, hogy a páros melyik irányba indul -hiszen neki az utasítás értelmében épp az ellenkezőbe kell majd mennie-, visszafordul a kert felé.
A földre néz, próbálja felmérni az ott látott nyomokat. Sokra persze nem megy, nem nagyon ért a nyomolvasáshoz, nem vadász. Egy tehenet könnyű észrevenni a rónán ha elkóborol, nem kell a nyomait keresgélni. Beles az ablakon, megpróbálgatja az ajtókat, latolgatja, hogy merre mehetett a kutya. Úgy nagyjából fogalma sincs. Bosszúsan szusszant.
Maga mögött hagyja a zártkertet, és az utcára lép. Ahogy utasították, hátat fordít Mai-nak és a tolvajlánynak, és elindul. Figyeli, hogy hátha látja a kutyát valamelyik kapualjban, vagy a farkát megvillanni egy ház sarka mögött; hegyezi a fülét, ugatást, csaholást vár, de semmi. Talán két sarkot is legyűr így, mire eszébe jut, hogy annak ellenére hogy ő nem látott még semmit, más talán igen. Körbepislant, és szerencséje is van: az egyik kapualjban, rongyos kabátjába burkolva egy borostás, álmosnak kinéző fickó ül. Odalép hozzá.*
- Üdv neked! *-köszönti, az udvariaskodást elhagyva-* Nem láttál egy kutyát? Így ekkora, öregebb, talán kani.
*A fickó vérvörös szemmel mér rá egy szuroklassú pillantást, és szív az orrán?*
- Kutyát? Kutyát.. kutyát.. kutyát.. Nem, kutyát azt nem láttam. *-megdörzsöli az arcát, megint szív az orrán-* De mást igen, igen, igen…
*Kicsit szétnyitja kabátját, annak belső zsebét mutatja felé.*
- Ha látni akarsz valamit, akkor abban tudok segíteni. Na, na, na? *-elvigyorodik. Undorodva látja, hogy több a foghíj mint a fog, és ami fog még ott van, az se' szép.-* Látsz majd mindent.. Sellőt.. Sárkányt.. Hárpiát.. Lidérclángot.. Amit csak akarsz.. akarsz.. akarsz.. Akarsz?
*Fél lépést hátralép, fintorogva rázza meg a fejét.*
- Nem, ecsém. Nem akarok. Meg szerintem te se akarjál, de nem szólok bele a dolgodba. Na szervusz!
*És ezzel tovább indul. Érzi hogy kezd gyűlni benne a feszültség. Az az átkozott kutya! Miért nem bírt megülni a fenekén?! Eh.. kutya.. jó hogy nem tudott megülni a fenekén. Hangosan szusszant egyet hogy oldja a feszültséget. Meglát egy nénét, odalép hozzá, hogy őt is kikérdezze. Na, az látott valamit. Egy férfit, aki bottal üldözött egy kutyát. Mikor megkérdezi, hogy mikor látta ezt, a néne elgondolkozik. Talán fél órája?, mondja. De lehet, hogy két napja. Nem, nem is, vót' az már egy jó hónapja, hát emlékszik már. Ott hagyja őt is. Léptei viszik tovább az utcán, nem talál semmit, és nem talál senkit, aki tán' tudna neki segíteni. Mekkora bolond város ez.. mennyi ember, mennyi szem, de sosem azt nézi senki, ami igazán fontos lenne..
Halad tovább, keres, kérdezősködik; de csak a macskakövek magányos igazságát találja.*
//Vásárlánya//
*Egy bólintással nyugtázza a kapott utasítást, de nem mozdul egyből. Csak áll, kicsit félrebiccentett fejjel, és figyeli Mai-t meg a tolvajlánykát. Arra gondol, hogy nahát, mégis csak van olyan dolog, ami a nő figyelmét képes elterelni a vásárlásról..?! Persze ezt a gondolatot megtartja magának, és azt sem hagyja, hogy akár csak egy futó mosoly is kiüljön a szájzugaiba. Mikor megbizonyosodik róla, hogy a páros melyik irányba indul -hiszen neki az utasítás értelmében épp az ellenkezőbe kell majd mennie-, visszafordul a kert felé.
A földre néz, próbálja felmérni az ott látott nyomokat. Sokra persze nem megy, nem nagyon ért a nyomolvasáshoz, nem vadász. Egy tehenet könnyű észrevenni a rónán ha elkóborol, nem kell a nyomait keresgélni. Beles az ablakon, megpróbálgatja az ajtókat, latolgatja, hogy merre mehetett a kutya. Úgy nagyjából fogalma sincs. Bosszúsan szusszant.
Maga mögött hagyja a zártkertet, és az utcára lép. Ahogy utasították, hátat fordít Mai-nak és a tolvajlánynak, és elindul. Figyeli, hogy hátha látja a kutyát valamelyik kapualjban, vagy a farkát megvillanni egy ház sarka mögött; hegyezi a fülét, ugatást, csaholást vár, de semmi. Talán két sarkot is legyűr így, mire eszébe jut, hogy annak ellenére hogy ő nem látott még semmit, más talán igen. Körbepislant, és szerencséje is van: az egyik kapualjban, rongyos kabátjába burkolva egy borostás, álmosnak kinéző fickó ül. Odalép hozzá.*
- Üdv neked! *-köszönti, az udvariaskodást elhagyva-* Nem láttál egy kutyát? Így ekkora, öregebb, talán kani.
*A fickó vérvörös szemmel mér rá egy szuroklassú pillantást, és szív az orrán?*
- Kutyát? Kutyát.. kutyát.. kutyát.. Nem, kutyát azt nem láttam. *-megdörzsöli az arcát, megint szív az orrán-* De mást igen, igen, igen…
*Kicsit szétnyitja kabátját, annak belső zsebét mutatja felé.*
- Ha látni akarsz valamit, akkor abban tudok segíteni. Na, na, na? *-elvigyorodik. Undorodva látja, hogy több a foghíj mint a fog, és ami fog még ott van, az se' szép.-* Látsz majd mindent.. Sellőt.. Sárkányt.. Hárpiát.. Lidérclángot.. Amit csak akarsz.. akarsz.. akarsz.. Akarsz?
*Fél lépést hátralép, fintorogva rázza meg a fejét.*
- Nem, ecsém. Nem akarok. Meg szerintem te se akarjál, de nem szólok bele a dolgodba. Na szervusz!
*És ezzel tovább indul. Érzi hogy kezd gyűlni benne a feszültség. Az az átkozott kutya! Miért nem bírt megülni a fenekén?! Eh.. kutya.. jó hogy nem tudott megülni a fenekén. Hangosan szusszant egyet hogy oldja a feszültséget. Meglát egy nénét, odalép hozzá, hogy őt is kikérdezze. Na, az látott valamit. Egy férfit, aki bottal üldözött egy kutyát. Mikor megkérdezi, hogy mikor látta ezt, a néne elgondolkozik. Talán fél órája?, mondja. De lehet, hogy két napja. Nem, nem is, vót' az már egy jó hónapja, hát emlékszik már. Ott hagyja őt is. Léptei viszik tovább az utcán, nem talál semmit, és nem talál senkit, aki tán' tudna neki segíteni. Mekkora bolond város ez.. mennyi ember, mennyi szem, de sosem azt nézi senki, ami igazán fontos lenne..
Halad tovább, keres, kérdezősködik; de csak a macskakövek magányos igazságát találja.*
1576. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-09-01 09:34:31
Üzenet elküldve: 2024-09-01 09:34:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Az egyetlen biztos pont, az a nagy szőrös mamlasz aki már akkor arcocskáját nyalta mikor megébredt a sűrű erdőben. Mióta eszét tudja Deres vele volt, reggel délben és este, mindent együtt csináltak. Óvták egymást a természet adta viszonyoktól. Ez a biztos pont eltűnt, köddé vált. Lába alól kihúzták a talajt és most, nincs ott aki elkapja, nincs ott az őszes pofájú nagy farkaskutya, hogy tompítsa esését. Ennek tetejébe pedig fogságában van két kétlábúnak, amiből az egyik a nyársra húzó, jég kék szemű királynője a másiknak. Persze, hogy kétségbe van esve, és legszívesebben már nyúlcipőt húzva szaladna azokra a helyekre amik a fejében vannak hova szaladhatott Deres, hova tűnhetett? Nos talán a páros elfeledkezett, a harmadik félről. Aki eléjük akart vágni, hogy úgy kapja el Ciliat. Nos az az alak azóta is az utcákat járta és kereste a kislányos formát a kutyájával. Csak úgy mint Deres ő sem volt rest a szőrös hátsóján várni azt, hogy a kertben gebedjen meg. Követve utolsó utasítását, ő biza átugrott a törött ablakon a pincén át, hogy a ház alatt az utcára tudjon kijutni, és már szaladt is volna vissza a piactér irányába, hogy gazdáját kiszabadítsa. Azonban a harmadik kétlábú aki oly hűségesen követi királynője utasítását, célba akar jutni, felkapja egy kisebb husángot az utcai lomok közül nagy hanggal üldözi Derest abban reménykedve, hogy az előbb utóbb gazdájához vezeti őt, nem is tudván arról Alaver már rég nyakon csípte a tolvajt.
Még az utcák másik oldalán ott áll a hármas, a fülön csípett tolvajjal aki most kétségbeesve toporzékol pánikolva egy helyben nem tudván, hogyan tovább.
A nő lassacskán hozzálép, de mintha észre se venné, kis kezét ajkaihoz tartva azt idegesen szorongatva ácsorog előtte. Először észre sem veszi az intést, mintha itt se lenne, csak a szavak jutnak el nehezen hosszú fülecskéjébe.*
-Megkeressük Derest?
*Néz fel csillogó szemekkel amikben lassacskán már a könnyek gyülekeztek volna, most mégis reménytelien mérik fel Mait. Lehet ők kapták el őt, de ha megakarják keresni Derest, akkor még sem lehetnek olyan rosszak ugye?*
-Lehet vissza ment a kő kertbe, vagy..vagy az odúnkba..
*Válaszolja vékonyka kis hangján megszeppenve, miközben kezeit gyömöszöli idegesen. Igyekszik Mai lépéseit tartani, így apró kis meztelen talpai hangos csattanásokkal lépdelnek az utca kövén.
Ha bárkit is kérdez meg Mai, Cilia biztos nem fog válaszolni az idegennek, de még mainak is csak egy két szóval, hogy "Deres. Fehér pofa. Nagy négylábú." és ehhez hasonló mondatokkal. Látszik a kis elfen, hogy biza nem sokat beszél, és sajátos a nyelvhasználata.*
//Vásárlánya//
*Az egyetlen biztos pont, az a nagy szőrös mamlasz aki már akkor arcocskáját nyalta mikor megébredt a sűrű erdőben. Mióta eszét tudja Deres vele volt, reggel délben és este, mindent együtt csináltak. Óvták egymást a természet adta viszonyoktól. Ez a biztos pont eltűnt, köddé vált. Lába alól kihúzták a talajt és most, nincs ott aki elkapja, nincs ott az őszes pofájú nagy farkaskutya, hogy tompítsa esését. Ennek tetejébe pedig fogságában van két kétlábúnak, amiből az egyik a nyársra húzó, jég kék szemű királynője a másiknak. Persze, hogy kétségbe van esve, és legszívesebben már nyúlcipőt húzva szaladna azokra a helyekre amik a fejében vannak hova szaladhatott Deres, hova tűnhetett? Nos talán a páros elfeledkezett, a harmadik félről. Aki eléjük akart vágni, hogy úgy kapja el Ciliat. Nos az az alak azóta is az utcákat járta és kereste a kislányos formát a kutyájával. Csak úgy mint Deres ő sem volt rest a szőrös hátsóján várni azt, hogy a kertben gebedjen meg. Követve utolsó utasítását, ő biza átugrott a törött ablakon a pincén át, hogy a ház alatt az utcára tudjon kijutni, és már szaladt is volna vissza a piactér irányába, hogy gazdáját kiszabadítsa. Azonban a harmadik kétlábú aki oly hűségesen követi királynője utasítását, célba akar jutni, felkapja egy kisebb husángot az utcai lomok közül nagy hanggal üldözi Derest abban reménykedve, hogy az előbb utóbb gazdájához vezeti őt, nem is tudván arról Alaver már rég nyakon csípte a tolvajt.
Még az utcák másik oldalán ott áll a hármas, a fülön csípett tolvajjal aki most kétségbeesve toporzékol pánikolva egy helyben nem tudván, hogyan tovább.
A nő lassacskán hozzálép, de mintha észre se venné, kis kezét ajkaihoz tartva azt idegesen szorongatva ácsorog előtte. Először észre sem veszi az intést, mintha itt se lenne, csak a szavak jutnak el nehezen hosszú fülecskéjébe.*
-Megkeressük Derest?
*Néz fel csillogó szemekkel amikben lassacskán már a könnyek gyülekeztek volna, most mégis reménytelien mérik fel Mait. Lehet ők kapták el őt, de ha megakarják keresni Derest, akkor még sem lehetnek olyan rosszak ugye?*
-Lehet vissza ment a kő kertbe, vagy..vagy az odúnkba..
*Válaszolja vékonyka kis hangján megszeppenve, miközben kezeit gyömöszöli idegesen. Igyekszik Mai lépéseit tartani, így apró kis meztelen talpai hangos csattanásokkal lépdelnek az utca kövén.
Ha bárkit is kérdez meg Mai, Cilia biztos nem fog válaszolni az idegennek, de még mainak is csak egy két szóval, hogy "Deres. Fehér pofa. Nagy négylábú." és ehhez hasonló mondatokkal. Látszik a kis elfen, hogy biza nem sokat beszél, és sajátos a nyelvhasználata.*
1575. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-09-01 09:05:13
Üzenet elküldve: 2024-09-01 09:05:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 488
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 488
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Az út sokkal könnyebb, mint gondolta. A lány sem fut el azonnal, persze van veszítenivalója igen csak sok, s a magához való esze, a túlélési ösztön tudja arra késztetni, hogy ne kövessen el ma még egy ostobaságot. Persze nem tudna ezért haragudni Mai sem, de jobb a békesség. Úgy követi a lányt, hogy egy lépés távra legyen csak tőle, viszont ő nem bezárni kívánja, hanem támogatólag a közelében maradni. Nem az ő szorító kezeitől kell tartani, s az úton végig érezheti, hogy teljesen nyugodt mellette és nem figyeli minden másodpercben a lehetőségét a szökésének. Legyen az Alaver dolga, ő pont annyira van résen, mint kell.
Nem egy rövid séta alatt fog feloldódni a gyerek és nem is várja ezt tőle. Elég a bizonyosság, hogy vele vannak.
De nem az a bizonyosság, amit a kép adhat, hogy amíg elvitték a kutyája mellől, addig az eltűnt. Nem volt kérdés számára, hogy egyként kezelje a párost, nem szakítaná el őket. Nagy az a kert és az a munkás kéz akkorát választ le neki belőle, amekkorát akar. Csakhogy Deres nincs sehol.
A kétségbeesés ugyan nem telepszik rá, de átjárja a rossz érzés, hogy mi élhet most át az a lány. Éppen elég veszteségesnek tűnik az az élet, hogy még a négylábúját is nélkülözni kelljen.
Csak figyeli az eseményeket, ő nem iramodik be a kapun, át sem mászik a kerítésen, csak Cili-t nézi, ahogy az visszalép a rejtekből és most egy pillanatra mindenét odaadná neki, csak ne lássa ezt az arcot. De neki kell hidegnek maradnia, és ha látná Alaver képén, hogy bármi elégedettséget ad neki a tény, hogy meglátott holmi ajtót, akkor biztosan megkapná a nyársra húzó jeges kékeket, amivel a kis elfet ijesztgette. *
- Nincs a kertben, megkeressük, még nem lehet messze. Körbekérdezünk mindenkit, csak gyere velem.
*Int a leányzónak, majd Ali-ra tekint.*
- A másik irányba menj, a rezidenciára csald, ha megtalálod. Vagy bárhová, ahonnan nem jut ki, de ott találkozunk. *Újra a gyerekre fordítja a kékeket.*
- Gyere, ne vesztegessük az időt.
*Nem hagy más lehetőséget, mert ő fejben már tervez. Ennek a lánynak biztos pont kell, ki kell faggatnia és ahhoz mellette kell legyen. Ahhoz a rezidencián kell kikötnie. Így, vagy úgy. Ha netán mégis van hová hazamennie, amiben kételkedik, akkor is nyugodt helyen kell később ezt megtudnia.*
//Vásárlánya//
*Az út sokkal könnyebb, mint gondolta. A lány sem fut el azonnal, persze van veszítenivalója igen csak sok, s a magához való esze, a túlélési ösztön tudja arra késztetni, hogy ne kövessen el ma még egy ostobaságot. Persze nem tudna ezért haragudni Mai sem, de jobb a békesség. Úgy követi a lányt, hogy egy lépés távra legyen csak tőle, viszont ő nem bezárni kívánja, hanem támogatólag a közelében maradni. Nem az ő szorító kezeitől kell tartani, s az úton végig érezheti, hogy teljesen nyugodt mellette és nem figyeli minden másodpercben a lehetőségét a szökésének. Legyen az Alaver dolga, ő pont annyira van résen, mint kell.
Nem egy rövid séta alatt fog feloldódni a gyerek és nem is várja ezt tőle. Elég a bizonyosság, hogy vele vannak.
De nem az a bizonyosság, amit a kép adhat, hogy amíg elvitték a kutyája mellől, addig az eltűnt. Nem volt kérdés számára, hogy egyként kezelje a párost, nem szakítaná el őket. Nagy az a kert és az a munkás kéz akkorát választ le neki belőle, amekkorát akar. Csakhogy Deres nincs sehol.
A kétségbeesés ugyan nem telepszik rá, de átjárja a rossz érzés, hogy mi élhet most át az a lány. Éppen elég veszteségesnek tűnik az az élet, hogy még a négylábúját is nélkülözni kelljen.
Csak figyeli az eseményeket, ő nem iramodik be a kapun, át sem mászik a kerítésen, csak Cili-t nézi, ahogy az visszalép a rejtekből és most egy pillanatra mindenét odaadná neki, csak ne lássa ezt az arcot. De neki kell hidegnek maradnia, és ha látná Alaver képén, hogy bármi elégedettséget ad neki a tény, hogy meglátott holmi ajtót, akkor biztosan megkapná a nyársra húzó jeges kékeket, amivel a kis elfet ijesztgette. *
- Nincs a kertben, megkeressük, még nem lehet messze. Körbekérdezünk mindenkit, csak gyere velem.
*Int a leányzónak, majd Ali-ra tekint.*
- A másik irányba menj, a rezidenciára csald, ha megtalálod. Vagy bárhová, ahonnan nem jut ki, de ott találkozunk. *Újra a gyerekre fordítja a kékeket.*
- Gyere, ne vesztegessük az időt.
*Nem hagy más lehetőséget, mert ő fejben már tervez. Ennek a lánynak biztos pont kell, ki kell faggatnia és ahhoz mellette kell legyen. Ahhoz a rezidencián kell kikötnie. Így, vagy úgy. Ha netán mégis van hová hazamennie, amiben kételkedik, akkor is nyugodt helyen kell később ezt megtudnia.*
1574. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-09-01 06:50:06
Üzenet elküldve: 2024-09-01 06:50:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Látja, ahogy a tolvaj egy pillanatra megrian, ahogy leveszi róla a kezét. Testsúlyát a bal lábára helyezi, teste önkéntelenül is megfeszül - az újabb futásra készül. De nincs erre szükség. A lány visszanéz rájuk, szemében megadás és talán megértés csillan. Ez jó, bár azért nem hagyhatja lanyhulni figyelmét, hiszen elég egy óvatlan pillanat, és a kis csimasz máris megpróbálkozhat valami trükkel. Feszesre húzott idegekkel figyeli a lányt, még ha ez kívülről csupán összehúzott szemöldökein látható. És ugyanígy figyeli a mellette lévő Mai-t is, hogy ne kerülhesse el a figyelmét, ha az ismét szavak nélkül akarna jelezni neki valamit. Még nincsenek összecsiszolódva annyira -sőt!-, hogy akár úgy is tudja hogy mit csinál a nő, hogy hátat fordít neki.
Végül a lány beleegyezik Mai ajánlatába, és vezetni kezdi őket. Harmadjára járja be rövid időn belül ugyanazt az útvonalat. Kis vezetőjük pontosan és szépen követi a már ismert utat, és bár élénken figyeli a mozdulatait, jelét sem látja annak, hogy az trükkre készülne. Jobb kanyar, egyenesen, balra, balra.. nem is olyan sokára elérik a lezárt kertet. A tolvajka csak ott iramodik meg, de csupán ugyanahhoz a deszkához, ami mögé a kutyát is elsuvasztotta, így nem is indul meg utána. A hívogatásra nem hall visszafelelő hangot, szemöldökei még közelebb húzódnak egymáshoz. Mai-ra pislant, kicsit megrázza a fejét. A kutya tényleg itt volt hagyva, és a kerítésen se látszik nyoma annak, hogy áttört volna rajta. Azon nem idegesíti magát, hogy a lány átmászik a félretolt deszka helyén, de ő maga nem indul utána ott. Inkább csak ellép balra, ahol a kerítés legszélén ott a kiskapu. Nem hinné, hogy az ő dolga lenne felvilágosítani a kislányt arról, hogy hogyan használja a szemét és az eszét, de más körülmények között talán jót derülne azon, hogy az ahelyett, hogy körbenézett és a kaput választotta volna, inkább a deszkákat állt neki feszegetni. Mindegy, nem hibáztatja érte, a helyzet hevületében egy gyermek nem úgy működik még, mint ahogy kéne. Lenyomja a kapu kilincsét, az azonnal enged. Halkan megköszörüli a torkát, megállja, hogy ne röhögje el magát. Belép a kis lezárt területre, felméri azt; látja, hogy innen túl sok helyre nem tudott lelépni a kutya, talán azon a törött ablakon mászhatott át..? Azt nem hinné, hogy valaki óvatlanságból kiengedte volna, hiszen a szagukat követve seperc alatt megtalálta volna őket az eb. Felemeli jobbját, szájába veszi két ujját, majd hosszan, éles hangon, a falak között dobhártyarepesztőnek ható hangerővel füttyent egyet. Na igen, ez a trükkje még 'végen is kivívta a kocsisok elismerő pillantását olykor. Ha ezt nem hallja meg a kutya, akkor fogalma sincs, hogy hol lehet.. de egy próbát mindenképp megér.*
//Vásárlánya//
*Látja, ahogy a tolvaj egy pillanatra megrian, ahogy leveszi róla a kezét. Testsúlyát a bal lábára helyezi, teste önkéntelenül is megfeszül - az újabb futásra készül. De nincs erre szükség. A lány visszanéz rájuk, szemében megadás és talán megértés csillan. Ez jó, bár azért nem hagyhatja lanyhulni figyelmét, hiszen elég egy óvatlan pillanat, és a kis csimasz máris megpróbálkozhat valami trükkel. Feszesre húzott idegekkel figyeli a lányt, még ha ez kívülről csupán összehúzott szemöldökein látható. És ugyanígy figyeli a mellette lévő Mai-t is, hogy ne kerülhesse el a figyelmét, ha az ismét szavak nélkül akarna jelezni neki valamit. Még nincsenek összecsiszolódva annyira -sőt!-, hogy akár úgy is tudja hogy mit csinál a nő, hogy hátat fordít neki.
Végül a lány beleegyezik Mai ajánlatába, és vezetni kezdi őket. Harmadjára járja be rövid időn belül ugyanazt az útvonalat. Kis vezetőjük pontosan és szépen követi a már ismert utat, és bár élénken figyeli a mozdulatait, jelét sem látja annak, hogy az trükkre készülne. Jobb kanyar, egyenesen, balra, balra.. nem is olyan sokára elérik a lezárt kertet. A tolvajka csak ott iramodik meg, de csupán ugyanahhoz a deszkához, ami mögé a kutyát is elsuvasztotta, így nem is indul meg utána. A hívogatásra nem hall visszafelelő hangot, szemöldökei még közelebb húzódnak egymáshoz. Mai-ra pislant, kicsit megrázza a fejét. A kutya tényleg itt volt hagyva, és a kerítésen se látszik nyoma annak, hogy áttört volna rajta. Azon nem idegesíti magát, hogy a lány átmászik a félretolt deszka helyén, de ő maga nem indul utána ott. Inkább csak ellép balra, ahol a kerítés legszélén ott a kiskapu. Nem hinné, hogy az ő dolga lenne felvilágosítani a kislányt arról, hogy hogyan használja a szemét és az eszét, de más körülmények között talán jót derülne azon, hogy az ahelyett, hogy körbenézett és a kaput választotta volna, inkább a deszkákat állt neki feszegetni. Mindegy, nem hibáztatja érte, a helyzet hevületében egy gyermek nem úgy működik még, mint ahogy kéne. Lenyomja a kapu kilincsét, az azonnal enged. Halkan megköszörüli a torkát, megállja, hogy ne röhögje el magát. Belép a kis lezárt területre, felméri azt; látja, hogy innen túl sok helyre nem tudott lelépni a kutya, talán azon a törött ablakon mászhatott át..? Azt nem hinné, hogy valaki óvatlanságból kiengedte volna, hiszen a szagukat követve seperc alatt megtalálta volna őket az eb. Felemeli jobbját, szájába veszi két ujját, majd hosszan, éles hangon, a falak között dobhártyarepesztőnek ható hangerővel füttyent egyet. Na igen, ez a trükkje még 'végen is kivívta a kocsisok elismerő pillantását olykor. Ha ezt nem hallja meg a kutya, akkor fogalma sincs, hogy hol lehet.. de egy próbát mindenképp megér.*
1573. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-31 21:38:48
Üzenet elküldve: 2024-08-31 21:38:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Még szép, hogy csendben van. Meg van szeppenve, fogalma sincs arról mi fog most vele történni. A jég kék szemű királynő kegyelmétől függ most kicsiny élete. És bár ezek ketten nem mutatnak arra szándékot, hogy komolyabban bántani akarják. Ő attól függetlenül meg van szeppenve. Bár Mai szavai és annak finomsága lassacskán mintha kezdi lebontani a félelmet ami felépült benne az rövid idő alatt. Egy pillanatra végigméri Mai, és megpillantja az általa okozott sérülést amit szégyenkezve néz egy két pillanatra, de szótlanul hagyja. Eléggé rosszul érzi magát miatta épp eléggé.
Mai kérdésére csak megszeppenten bólogat válaszképpen. Majd amint érzi, ahogy a kezek lassan eltávolodnak nyakától reflex szerűen kap oda és kezdi azt vakargatni. Bőre enyhén kipirosodott Alaver markának szorításától. Talán ha egy gyors lépést ha tesz, de visszapillant a másik kettőre. Elgondolkodik, helyes dolog lenne most a futás. Hiszen megkímélték őt. Úgyhogy fel is hagy az ötlettel és lassacskán kezd el előttük lépdelni. Vissza vissza tekint azokra követik e, és mennyire engedik távol őt, de persze látja, hogy Alaver minden mozdulatát figyeli.*
-Rendben.
*Szólal meg végre, halkan vékonyka kis hangján az ígéret hallatán. Bár benne érződik a bizonytalanság attól független.
Elvezeti a két kétlábút arra a helyre ahol Alaver nyakon csípte, nem is kell hozzá sokkal több idő. Át a kis utcákon, be ismét a sikátoron át, egészen a zsákutcáig. A fakerítés másik oldalán azonban teljes csend van. Cilia most először lép el gyorsabban a párostól és szalad nyíl egyenesen a kerítéshez aminek a laza deszkáját azonnal próbálja kinyomni. Fejét bedugva hangosan felkiált.*
-DERES!!
*Ismétli egyszer majd másodszor, de se ugatás se a kutya nem jelenik meg. Cilia a másik kettő riadalmára átmászik a kerítésen. Ezzel talán egy pillanatnyi ijedséget adva arra, hogy most bizony ő olajra lép. Azonban kis hangján még jó párszor hívogatja kutyáját. A kertben benéz azon az ablakon ahova tervezett elmenekülni de ott sincs. Majd egy rövidke idő után ismét kilép a kerítés takarásából vissza a pároshoz, és ijedten rémülten szólal feléjük.*
-Nincs itt! Hol van Deres?? DERES!!
*Kiállt fel hangosan, jobbra balra tekint, idegesen, riadtan lépdel szinte egy helyben tanácstalanul.*
//Vásárlánya//
*Még szép, hogy csendben van. Meg van szeppenve, fogalma sincs arról mi fog most vele történni. A jég kék szemű királynő kegyelmétől függ most kicsiny élete. És bár ezek ketten nem mutatnak arra szándékot, hogy komolyabban bántani akarják. Ő attól függetlenül meg van szeppenve. Bár Mai szavai és annak finomsága lassacskán mintha kezdi lebontani a félelmet ami felépült benne az rövid idő alatt. Egy pillanatra végigméri Mai, és megpillantja az általa okozott sérülést amit szégyenkezve néz egy két pillanatra, de szótlanul hagyja. Eléggé rosszul érzi magát miatta épp eléggé.
Mai kérdésére csak megszeppenten bólogat válaszképpen. Majd amint érzi, ahogy a kezek lassan eltávolodnak nyakától reflex szerűen kap oda és kezdi azt vakargatni. Bőre enyhén kipirosodott Alaver markának szorításától. Talán ha egy gyors lépést ha tesz, de visszapillant a másik kettőre. Elgondolkodik, helyes dolog lenne most a futás. Hiszen megkímélték őt. Úgyhogy fel is hagy az ötlettel és lassacskán kezd el előttük lépdelni. Vissza vissza tekint azokra követik e, és mennyire engedik távol őt, de persze látja, hogy Alaver minden mozdulatát figyeli.*
-Rendben.
*Szólal meg végre, halkan vékonyka kis hangján az ígéret hallatán. Bár benne érződik a bizonytalanság attól független.
Elvezeti a két kétlábút arra a helyre ahol Alaver nyakon csípte, nem is kell hozzá sokkal több idő. Át a kis utcákon, be ismét a sikátoron át, egészen a zsákutcáig. A fakerítés másik oldalán azonban teljes csend van. Cilia most először lép el gyorsabban a párostól és szalad nyíl egyenesen a kerítéshez aminek a laza deszkáját azonnal próbálja kinyomni. Fejét bedugva hangosan felkiált.*
-DERES!!
*Ismétli egyszer majd másodszor, de se ugatás se a kutya nem jelenik meg. Cilia a másik kettő riadalmára átmászik a kerítésen. Ezzel talán egy pillanatnyi ijedséget adva arra, hogy most bizony ő olajra lép. Azonban kis hangján még jó párszor hívogatja kutyáját. A kertben benéz azon az ablakon ahova tervezett elmenekülni de ott sincs. Majd egy rövidke idő után ismét kilép a kerítés takarásából vissza a pároshoz, és ijedten rémülten szólal feléjük.*
-Nincs itt! Hol van Deres?? DERES!!
*Kiállt fel hangosan, jobbra balra tekint, idegesen, riadtan lépdel szinte egy helyben tanácstalanul.*
1572. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-31 20:34:32
Üzenet elküldve: 2024-08-31 20:34:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 488
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 488
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Csend van és még az is történik, amit mond. Ezt már szereti. Persze nem tölti el nagy örömmel a helyzet maga, mert bármikor ellene fordulhat minden. Alaver-ben muszáj megbízni annyira, hogy megfogja a lányt, ha az futni próbálna, na meg a kutya helyét is ismeri. Magában pedig muszáj annyira szintén megbíznia, hogy egy ilyen helyzetet, ha nehézségek árán is, de tud kezelni. Nincsenek illúziói, hogy ne próbálna első adandó alkalommal elszökni a kis elf, de ennyi kezdő bizalmat megérdemel. Annak dacára, hogy Mai volt az elszenvedő. De mégis kit érdekel ez most?*
- Ne aggódj, hamar visszaszerezzük neked. Te adtad neki a nevét?
*Kérdezi szelíd hangján, de még tartogat kérdéseket. Ó, de mennyit. Viszont nem ronthat rá, bármennyire is szeretne. A lába egészen addig viszi, amíg csak kell. Bármi benne van most a pakliban, résen kell lenni. És látta ám a rettegést a szemekben. Bár nem érti, hogyan lehet tőle félni, tudja, hogy van az az élethelyzet, s az is igen ijesztő lehetett, hogy elbaltázott egy ilyen kísérletet. Hogy fájdalmat okozott, hogy elkapták... Az ujjai alatt még mindig érzi a hajban talált megannyi furcsaságot, de most ez a legkisebb baj. Rendezné, annyira szeretné helyretenni. Erős gyanúja van, hogy ilyen leveleket az otthoni szegényes ágyban sem tudna összeszedni. De játék közben sem.*
- Ha megtaláljuk, esztek mind a ketten. De akkor szépen sétálsz itt mellettünk.
*Hogy valóban végig tudják vinni az utat ezzel az egyszerűséggel, az talány. Mindenesetre ő ezen lesz. És biztos benne, hogy Alaver is.*
//Vásárlánya//
*Csend van és még az is történik, amit mond. Ezt már szereti. Persze nem tölti el nagy örömmel a helyzet maga, mert bármikor ellene fordulhat minden. Alaver-ben muszáj megbízni annyira, hogy megfogja a lányt, ha az futni próbálna, na meg a kutya helyét is ismeri. Magában pedig muszáj annyira szintén megbíznia, hogy egy ilyen helyzetet, ha nehézségek árán is, de tud kezelni. Nincsenek illúziói, hogy ne próbálna első adandó alkalommal elszökni a kis elf, de ennyi kezdő bizalmat megérdemel. Annak dacára, hogy Mai volt az elszenvedő. De mégis kit érdekel ez most?*
- Ne aggódj, hamar visszaszerezzük neked. Te adtad neki a nevét?
*Kérdezi szelíd hangján, de még tartogat kérdéseket. Ó, de mennyit. Viszont nem ronthat rá, bármennyire is szeretne. A lába egészen addig viszi, amíg csak kell. Bármi benne van most a pakliban, résen kell lenni. És látta ám a rettegést a szemekben. Bár nem érti, hogyan lehet tőle félni, tudja, hogy van az az élethelyzet, s az is igen ijesztő lehetett, hogy elbaltázott egy ilyen kísérletet. Hogy fájdalmat okozott, hogy elkapták... Az ujjai alatt még mindig érzi a hajban talált megannyi furcsaságot, de most ez a legkisebb baj. Rendezné, annyira szeretné helyretenni. Erős gyanúja van, hogy ilyen leveleket az otthoni szegényes ágyban sem tudna összeszedni. De játék közben sem.*
- Ha megtaláljuk, esztek mind a ketten. De akkor szépen sétálsz itt mellettünk.
*Hogy valóban végig tudják vinni az utat ezzel az egyszerűséggel, az talány. Mindenesetre ő ezen lesz. És biztos benne, hogy Alaver is.*
1571. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-31 16:25:22
Üzenet elküldve: 2024-08-31 16:25:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Ennyi lenne hát? Ennyi a szabad létnek? Mi lesz most vele? Fogalma sincs arról mi ezek után történni. És bizony rémült, a reszketéstől még messze van mert a pánik az adrenalin csak hajtja, hogy meneküljön teljes erejéből. De mintha ha egy vaspántot akasztottak volna tarkójára. Alaver megcsodálhatja a szép kis tőrt, és valóban kecsegtető lenne azzal elhallgattatni őt, az a szép kis nap szimbólum ami rajta van biztosan megtenné a hatását a lány buksiján.
A kerítés fele pillant, reménykedve abban megmentője kimászik a kerítésen. Hátha kivakarja magát alóla. De ezek mind hamis vágyak. Olyanok amik nem fognak egy hamar valóra válni. Szavai amiket épphogy kitudott nyögni válaszokat csal ki fogva tartója ajkai közül. Amik a félelem gyökereit egyre jobban növesztik kicsi lelkében. Mai Faensa, ki lehet ő? Egy úrnő? A kétlábúak királynője mint a méheknél? És a tekintetével nyársal? Ő nincs még készen erre, ő bizony élni akar, fogócskázni Deressel és élvezni a frissen szedett holdsajt ízét. Élvezni a friss reggeli szellőt az erdőben. Miért is jött ide. Már megbánta azt a napot amikor úgy döntött ide menekül az erdőből az ottani állatok elől.*
-Nee... ÁHHh... Deres!!!
*Sikongat még egy párat, kinyújtja kis kezét a kutyája irányába mintha az képes lenne őt elkapni és biztonságba húzni, de a kezek arra kényszerítik, hogy Alavert kövesse. Pár másodpercig még küzd az ellen. Próbál rángatózni, kifurakodni a kezek közül de sikertelenül. Majd miután ráeszmél arra, hogy ennyi is volt. Feladva a szabadulást, kezeit gyömöszölve, idegesen követi Alavert.*
//Vásárlánya//
*Ennyi lenne hát? Ennyi a szabad létnek? Mi lesz most vele? Fogalma sincs arról mi ezek után történni. És bizony rémült, a reszketéstől még messze van mert a pánik az adrenalin csak hajtja, hogy meneküljön teljes erejéből. De mintha ha egy vaspántot akasztottak volna tarkójára. Alaver megcsodálhatja a szép kis tőrt, és valóban kecsegtető lenne azzal elhallgattatni őt, az a szép kis nap szimbólum ami rajta van biztosan megtenné a hatását a lány buksiján.
A kerítés fele pillant, reménykedve abban megmentője kimászik a kerítésen. Hátha kivakarja magát alóla. De ezek mind hamis vágyak. Olyanok amik nem fognak egy hamar valóra válni. Szavai amiket épphogy kitudott nyögni válaszokat csal ki fogva tartója ajkai közül. Amik a félelem gyökereit egyre jobban növesztik kicsi lelkében. Mai Faensa, ki lehet ő? Egy úrnő? A kétlábúak királynője mint a méheknél? És a tekintetével nyársal? Ő nincs még készen erre, ő bizony élni akar, fogócskázni Deressel és élvezni a frissen szedett holdsajt ízét. Élvezni a friss reggeli szellőt az erdőben. Miért is jött ide. Már megbánta azt a napot amikor úgy döntött ide menekül az erdőből az ottani állatok elől.*
-Nee... ÁHHh... Deres!!!
*Sikongat még egy párat, kinyújtja kis kezét a kutyája irányába mintha az képes lenne őt elkapni és biztonságba húzni, de a kezek arra kényszerítik, hogy Alavert kövesse. Pár másodpercig még küzd az ellen. Próbál rángatózni, kifurakodni a kezek közül de sikertelenül. Majd miután ráeszmél arra, hogy ennyi is volt. Feladva a szabadulást, kezeit gyömöszölve, idegesen követi Alavert.*
1570. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-31 16:07:43
Üzenet elküldve: 2024-08-31 16:07:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Mennyire érdekes is ez: néhány napja akár ő maga is lehetett volna az, ami most a kislány - fülön csípett, balszerencsés tolvaj. Persze ő maga sosem élt olyan dologgal mint a zsebmetszés, csupán kiemelt a zsebekből, táskákból, innen-onnan egy kis ezt-azt, ha úgy adta a lehetőség. Nem ismeri azt a kifejezést, hogy rablóból lesz a legjobb pandúr, de ha ismerné, talán magára is venné kicsit. Már épp felemelné balját, hogy a kezében tartott tőr markolatgombjával koppintson oda a jobbját csípő-maró ujjaknak, de az arcot takaró kendő alól kihallatszó zihálás és nyafogás megállítja a kezét. Egy pillanatra a gombon megcsillanó vésetre néz, arra gondol, hogy ezt is úgy lophatta valahonnan. Talán egy másik tehetős ember csípőjéről, pont úgy, ahogy Mai-val is megpróbálta. Ki tudja, hányszor lopott már a lány? És ahogy elnézi, nem szórakozásból. Hiszen tiszta nyeszlett. Leengedi a balját, mégsem üt oda a tőr nyelével. Amúgy sincs rá joga, mert tulajdonképpen nem különbözik sokban ettől a lánytól. Nem az ő dolga ítéletet mondani, és végrehajtani sem azt.*
- Mi? Hagyjalak? *-pislant le a markában vergődő taknyosra.-* Jó'van. Hagylak. Én hagylak.
*A kerítés felé néz, átlátna felette. Odalép, magával húzva a lányt, és a lécek pereme felett körbepislant. Csak egy lezárt kert, az egyetlen kijárat ezen a kerítésen van, csukva. A kerítés tövében meg egy megtermett, de ütött-kopott kutya pörgeti magát, ahogy egyszerre próbál morogni, csaholni, kaparni, ugrani és fogait villogtatni. De ha jól nézi, a kutya nem fog tudni kijönni magától. Ez jó.*
- Én hagylak, *- néz megint a kendő pereme felett a lány szemeibe-* de majd Mai Faensa dönt feletted. Őt vágtad meg. Én a magam részirűl tartok tőle, mer' úgy tud nézni, hogy felnyársal a szemivel ha olyat szólok. Kíváncsi vagyok, mi'csinál azzal, aki megvágja. Na.. lódulj! Séta!
*És továbbra is markában tartva a tolvajt, elindul visszafelé, amerről futva érkeztek nemrég.*
//Vásárlánya//
*Mennyire érdekes is ez: néhány napja akár ő maga is lehetett volna az, ami most a kislány - fülön csípett, balszerencsés tolvaj. Persze ő maga sosem élt olyan dologgal mint a zsebmetszés, csupán kiemelt a zsebekből, táskákból, innen-onnan egy kis ezt-azt, ha úgy adta a lehetőség. Nem ismeri azt a kifejezést, hogy rablóból lesz a legjobb pandúr, de ha ismerné, talán magára is venné kicsit. Már épp felemelné balját, hogy a kezében tartott tőr markolatgombjával koppintson oda a jobbját csípő-maró ujjaknak, de az arcot takaró kendő alól kihallatszó zihálás és nyafogás megállítja a kezét. Egy pillanatra a gombon megcsillanó vésetre néz, arra gondol, hogy ezt is úgy lophatta valahonnan. Talán egy másik tehetős ember csípőjéről, pont úgy, ahogy Mai-val is megpróbálta. Ki tudja, hányszor lopott már a lány? És ahogy elnézi, nem szórakozásból. Hiszen tiszta nyeszlett. Leengedi a balját, mégsem üt oda a tőr nyelével. Amúgy sincs rá joga, mert tulajdonképpen nem különbözik sokban ettől a lánytól. Nem az ő dolga ítéletet mondani, és végrehajtani sem azt.*
- Mi? Hagyjalak? *-pislant le a markában vergődő taknyosra.-* Jó'van. Hagylak. Én hagylak.
*A kerítés felé néz, átlátna felette. Odalép, magával húzva a lányt, és a lécek pereme felett körbepislant. Csak egy lezárt kert, az egyetlen kijárat ezen a kerítésen van, csukva. A kerítés tövében meg egy megtermett, de ütött-kopott kutya pörgeti magát, ahogy egyszerre próbál morogni, csaholni, kaparni, ugrani és fogait villogtatni. De ha jól nézi, a kutya nem fog tudni kijönni magától. Ez jó.*
- Én hagylak, *- néz megint a kendő pereme felett a lány szemeibe-* de majd Mai Faensa dönt feletted. Őt vágtad meg. Én a magam részirűl tartok tőle, mer' úgy tud nézni, hogy felnyársal a szemivel ha olyat szólok. Kíváncsi vagyok, mi'csinál azzal, aki megvágja. Na.. lódulj! Séta!
*És továbbra is markában tartva a tolvajt, elindul visszafelé, amerről futva érkeztek nemrég.*
1569. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-31 15:41:56
Üzenet elküldve: 2024-08-31 15:41:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Hát ilyen ez az érzés. Mikor a vadat elkapja az őt üldöző ragadozó, remélte sosem kell ezt átélnie. Elég volt az a pár bot ütés amivel néha egyszer egyszer elkapta egy gyorsabb favágó fiú, vagy ha épp csak a nyomát ütötték, na az volt talán a legkellemesebb dolog. Mire észbe kapna, hogy akár tőrjét is használhatná, addigra annak már épp Raanusra kél. De nem mintha szerette volna azt bármikor is használni csak ha nagyon muszáj volt. Igazából ez a pillanat is pont az lenne. Kapálódzik, ahogy erejéből telik, kaparja a földet apró kis ujjacskájával, hogy minél messzebbre kerüljön attól aki így nyakon csípte mint a frissen öntött ürgét. Egy pillanatra már el is hiszi, hogy megmenekült, de a térd ami lábára nehezedik, az viszont másról vélekedik. Még ha Alaver nem is szándékozik neki nagy fájdalmat okozni, vékonyka alkata viszont rendesen megérzi annak súlyát és fájdalmasan felnyög annak térde alatt. Hogy aztán a következő pillanatban a tarkóján érezze azt az erős érdes kezet. Ami utána fel is emeli őt, épp hogy csak a lábujja éri a talajt, ahogy rúgkapál Alaver mellett. Kis ujjaival próbál ismét a tenyér alá nyúlni, hogy azt szétfeszítse, de semmi. Az erős kéz úgy tapad rá mint egy igazi vasmarok. A sivalkodását sem hagyja abba, de amikor Alaver alaposan megrázza, feje ide oda csapong mint valami nyegle virág vékonyka szárán. Na akkor picit abba marad, csak a halk fájdalmas nyöszörgést folytatja, miközben próbálkozik továbbra is szabadulni. Ütögeti, csípi, furakodik továbbra is a tenyér alá amennyire képes.*
-Neee... Hagyjáál...!
*Mondja kétségbeesetten vékonyka hangján, szinte alig érthetően hisz zihál és fújtat mint valami dühös bika. Csak aprócska. Ő maga talán a sivalkodást úgy, ahogy abba hagyta, de Deres továbbra is csahol a kerítés másik oldalán. Legszívesebben ha tudná már Ali karját nézné valami finom füstölt húsnak úgy csócsálná. De a kerítés nem engedi ezt a férfi szerencséjére.*
//Vásárlánya//
*Hát ilyen ez az érzés. Mikor a vadat elkapja az őt üldöző ragadozó, remélte sosem kell ezt átélnie. Elég volt az a pár bot ütés amivel néha egyszer egyszer elkapta egy gyorsabb favágó fiú, vagy ha épp csak a nyomát ütötték, na az volt talán a legkellemesebb dolog. Mire észbe kapna, hogy akár tőrjét is használhatná, addigra annak már épp Raanusra kél. De nem mintha szerette volna azt bármikor is használni csak ha nagyon muszáj volt. Igazából ez a pillanat is pont az lenne. Kapálódzik, ahogy erejéből telik, kaparja a földet apró kis ujjacskájával, hogy minél messzebbre kerüljön attól aki így nyakon csípte mint a frissen öntött ürgét. Egy pillanatra már el is hiszi, hogy megmenekült, de a térd ami lábára nehezedik, az viszont másról vélekedik. Még ha Alaver nem is szándékozik neki nagy fájdalmat okozni, vékonyka alkata viszont rendesen megérzi annak súlyát és fájdalmasan felnyög annak térde alatt. Hogy aztán a következő pillanatban a tarkóján érezze azt az erős érdes kezet. Ami utána fel is emeli őt, épp hogy csak a lábujja éri a talajt, ahogy rúgkapál Alaver mellett. Kis ujjaival próbál ismét a tenyér alá nyúlni, hogy azt szétfeszítse, de semmi. Az erős kéz úgy tapad rá mint egy igazi vasmarok. A sivalkodását sem hagyja abba, de amikor Alaver alaposan megrázza, feje ide oda csapong mint valami nyegle virág vékonyka szárán. Na akkor picit abba marad, csak a halk fájdalmas nyöszörgést folytatja, miközben próbálkozik továbbra is szabadulni. Ütögeti, csípi, furakodik továbbra is a tenyér alá amennyire képes.*
-Neee... Hagyjáál...!
*Mondja kétségbeesetten vékonyka hangján, szinte alig érthetően hisz zihál és fújtat mint valami dühös bika. Csak aprócska. Ő maga talán a sivalkodást úgy, ahogy abba hagyta, de Deres továbbra is csahol a kerítés másik oldalán. Legszívesebben ha tudná már Ali karját nézné valami finom füstölt húsnak úgy csócsálná. De a kerítés nem engedi ezt a férfi szerencséjére.*
1568. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-31 15:16:48
Üzenet elküldve: 2024-08-31 15:16:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Szerencsére sikerül megragadnia a tolvaj bokáját. Az pedig, ahogy egy kecskegidától várható is, hánykolódik és rugdos. Kap is pár telitalpast a karjára és a mellkasára, de nem foglalkozik vele. Kecskegida. Nem rúg nagyot. Ahogy elkezdi kihúzni a fickót, akkor merül fel benne, hogy az talán nem is fickó. Legalábbis eddig nem sok kamaszfiún látott szoknyát. És nem sok kamaszfiú visítozik fejhangon sem. Persze ettől függetlenül jobbja továbbra is a lány bokáját fogja és húzza, baljával pedig annak csapkolódó karjait tartja távol magától.*
- Nyugoggyá' mán' lefele! *-ripakodik rá, de szavai talán a kerítés túloldalán parádézó kutyának is szólnak. Meglátja a lány övén a tőrt, gondolkodás nélkül kapja ki a hüvelyéből, még mielőtt a tolvajnak eszébe jutna használni azt. A tőrt úgy fordítja kezében, hogy a penge a könyöke felé mutasson és egészen hozzásimuljon az alkarjához, így még véletlenül sem bökhet vagy vághat meg senkit. Ezzel persze gyakorlatilag használhatatlanná teszi a balját, ami innentől csak arra jó, hogy a fejét védje az ütésektől. Mikor sikerül elráncigálnia a kerítéstől a tolvajt, kissé aljas mozdulattal térdel bele annak térdhajlatába a földnek szögezve őt, míg jobbjának gyors mozdulatával elengedi a bokáját, csak hogy a grabancánál fogva ragadhassa meg. Akkor felemelkedik a lány lábáról, feláll, és egyúttal felemeli azt is. Tényleg nem érzi szerencsétlent nehezebbnek, mint egy negyed zsák burgonyát, viszont cserébe majd' szétreped a feje a folyamatos visongástól, amit az leművel. Határozott mozdulattal, mintha még mindig egy pofátlan kecskével kelt volna birokra, rázza meg a lányt.*
- Haggyad mán' abba ezt a ricsajozást! *-förmed rá megint-* Meg szójjá' a kutyádnak is, hogy csihadjon!
//Vásárlánya//
*Szerencsére sikerül megragadnia a tolvaj bokáját. Az pedig, ahogy egy kecskegidától várható is, hánykolódik és rugdos. Kap is pár telitalpast a karjára és a mellkasára, de nem foglalkozik vele. Kecskegida. Nem rúg nagyot. Ahogy elkezdi kihúzni a fickót, akkor merül fel benne, hogy az talán nem is fickó. Legalábbis eddig nem sok kamaszfiún látott szoknyát. És nem sok kamaszfiú visítozik fejhangon sem. Persze ettől függetlenül jobbja továbbra is a lány bokáját fogja és húzza, baljával pedig annak csapkolódó karjait tartja távol magától.*
- Nyugoggyá' mán' lefele! *-ripakodik rá, de szavai talán a kerítés túloldalán parádézó kutyának is szólnak. Meglátja a lány övén a tőrt, gondolkodás nélkül kapja ki a hüvelyéből, még mielőtt a tolvajnak eszébe jutna használni azt. A tőrt úgy fordítja kezében, hogy a penge a könyöke felé mutasson és egészen hozzásimuljon az alkarjához, így még véletlenül sem bökhet vagy vághat meg senkit. Ezzel persze gyakorlatilag használhatatlanná teszi a balját, ami innentől csak arra jó, hogy a fejét védje az ütésektől. Mikor sikerül elráncigálnia a kerítéstől a tolvajt, kissé aljas mozdulattal térdel bele annak térdhajlatába a földnek szögezve őt, míg jobbjának gyors mozdulatával elengedi a bokáját, csak hogy a grabancánál fogva ragadhassa meg. Akkor felemelkedik a lány lábáról, feláll, és egyúttal felemeli azt is. Tényleg nem érzi szerencsétlent nehezebbnek, mint egy negyed zsák burgonyát, viszont cserébe majd' szétreped a feje a folyamatos visongástól, amit az leművel. Határozott mozdulattal, mintha még mindig egy pofátlan kecskével kelt volna birokra, rázza meg a lányt.*
- Haggyad mán' abba ezt a ricsajozást! *-förmed rá megint-* Meg szójjá' a kutyádnak is, hogy csihadjon!
1567. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-31 14:17:55
Üzenet elküldve: 2024-08-31 14:17:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*A másodpercek hirtelen óráknak éreznek. Mintha minden lelassulna körülötte. Látja a kis kertet, az a törött ablakot ami a kijutást jelentené számára. Szinte már érzi a szájában a szabadság ízét. Látja, ahogy Deres izgatottan farkát csóválva toporzékol néhány lépésre előtte. Ő maga is kúszik beljebb. De ekkor érzi meg bokáját az erős kezeket. Arcára fagy a mosoly, tekintete pedig rémülté válik, megdermed. A következő amit képes felfogni az az erős húzás amit képtelen saját erejével ellenállni, hiába kapaszkodna a földbe, vagy a kerítésbe. És épp ez a veszte, a felemelt kerítéslap amibe kapaszkodik, rányomódik ujjára amit elenged a fájdalom azonnali érzésétől, és felsikít akár a vágási kismalac. Deres megérezve a bajt, csaholva ugrik gazdája megmentésére. Azonban a kerítéslap lecsukódik a szeme előtt, a saját súlya amivel nekiugrott csak visszanyomja azokat a szöget a helyére. Kapar, nyüszít, csahol. Szerencsétlen még próbál ugrálni is a kerítés tövében, de ő maga is képtelen annak tetejébe ugrani, hogy átrugaszkodjon. Alaver csupán a deres pofájának végét láthatja csupán a kerítésen túlról, ahogy amaz tehetetlenül csahol, gazdája után. Cilia pedig rugdos, kezével csapkod az egyre jobban ráfonódó karokkal hadakozva, mindhiába. A férfi erő fölénye tagadhatatlan, és pihe könnyű súlyát a munkától edzet férfi csak annyira érzi meg mint az apró zsák krumplit amit arrébb kellene pakolnia. De attól függetlenül Ciliát nem állítja meg abban, hogy olyasféle hangokat adjon ki magából mint valami rémült kiskutya akinek elkapták a grabancát. Rémülten sikongat, morog, nyüszít, ahogy kis ujjaival próbálja kiszabadítani magát a másik szorításából.*
//Vásárlánya//
*A másodpercek hirtelen óráknak éreznek. Mintha minden lelassulna körülötte. Látja a kis kertet, az a törött ablakot ami a kijutást jelentené számára. Szinte már érzi a szájában a szabadság ízét. Látja, ahogy Deres izgatottan farkát csóválva toporzékol néhány lépésre előtte. Ő maga is kúszik beljebb. De ekkor érzi meg bokáját az erős kezeket. Arcára fagy a mosoly, tekintete pedig rémülté válik, megdermed. A következő amit képes felfogni az az erős húzás amit képtelen saját erejével ellenállni, hiába kapaszkodna a földbe, vagy a kerítésbe. És épp ez a veszte, a felemelt kerítéslap amibe kapaszkodik, rányomódik ujjára amit elenged a fájdalom azonnali érzésétől, és felsikít akár a vágási kismalac. Deres megérezve a bajt, csaholva ugrik gazdája megmentésére. Azonban a kerítéslap lecsukódik a szeme előtt, a saját súlya amivel nekiugrott csak visszanyomja azokat a szöget a helyére. Kapar, nyüszít, csahol. Szerencsétlen még próbál ugrálni is a kerítés tövében, de ő maga is képtelen annak tetejébe ugrani, hogy átrugaszkodjon. Alaver csupán a deres pofájának végét láthatja csupán a kerítésen túlról, ahogy amaz tehetetlenül csahol, gazdája után. Cilia pedig rugdos, kezével csapkod az egyre jobban ráfonódó karokkal hadakozva, mindhiába. A férfi erő fölénye tagadhatatlan, és pihe könnyű súlyát a munkától edzet férfi csak annyira érzi meg mint az apró zsák krumplit amit arrébb kellene pakolnia. De attól függetlenül Ciliát nem állítja meg abban, hogy olyasféle hangokat adjon ki magából mint valami rémült kiskutya akinek elkapták a grabancát. Rémülten sikongat, morog, nyüszít, ahogy kis ujjaival próbálja kiszabadítani magát a másik szorításából.*
1566. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-31 13:48:25
Üzenet elküldve: 2024-08-31 13:48:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Csak két dologgal foglalkozik: hogy ne tévessze szem elől az ide-oda cikázó alakot, és hogy eközben lehetőleg ne borítson fel senkit. Hiába hosszúak a lábai, ha üldözöttje kisebb és fürgébb - ezek elvitathatatlan előnyére válnak amannak. Követi a kis fickót és a kutyát, sarkában ott liheg egy másik üldöző, és két légvétel között egy pillanatig jót derül rajta, hogy ezúttal nem őt üldözik.
Aztán egyik pillanatról a másikra kiérnek a piacról, és bevágódnak a polgárnegyed házai közé. Még ez a környék is viszonylag ismerős neki, nem egyszer csavargott erre is. Hallja, hogy a sarkában lihegő férfi utána kiabál valamit, de nem érti. "Herét hányok!" vagy "elé vágok!", vagy valami ilyesmi, a fickó túlságosan is zihál. Talán inkább az utóbbi, mert az egyik balkanyarnál a férfi egyenesen rohan tovább, talán hogy a következő saroknál elcsíphesse a tolvajt. Ez a környék neki már nem ismerős, egy kanyar után szem elől is téveszti az üldözöttjét. Nem lassít le, sőt, kicsit még jobban gyorsít is, amennyire ez tőle már telik. Ahogy közeledik, a sarok mögül előbb kutyamorgást hall majd gyerekhangot. Akkor még nincs elkésve! Ahogy betoppan az új utcába, egy gyors pillantással méri fel a helyzetet. Látja a kerítés tövénél kuporgó alakot, ahogy az épp a kutyáját engedi előre, látja a hirtelen felé forduló, kendővel maszkolt arcot, majd a mozdulatot, ahogy a tolvaj maga is megpróbálja átpréselni magát.*
- Na még.. mit nem..! *- nyögi levegőért kapkodva, majd egy utolsó rohammal megindul a kerítés felé. Nem sokon múlik, talán csak pár hüvelyken, de talán még épp időben veti magát térdre, és kap a tolvaj bokája után. Ha sikerül azt megragadnia, akkor pont olyan mozdulattal húzza kérlelhetetlenül vissza a tulajdonosát a kerítésdeszkák közül, mint ahogy azt egy eltévedt kecskegidával tenné. *
- Na.. gyere csak!
//Vásárlánya//
*Csak két dologgal foglalkozik: hogy ne tévessze szem elől az ide-oda cikázó alakot, és hogy eközben lehetőleg ne borítson fel senkit. Hiába hosszúak a lábai, ha üldözöttje kisebb és fürgébb - ezek elvitathatatlan előnyére válnak amannak. Követi a kis fickót és a kutyát, sarkában ott liheg egy másik üldöző, és két légvétel között egy pillanatig jót derül rajta, hogy ezúttal nem őt üldözik.
Aztán egyik pillanatról a másikra kiérnek a piacról, és bevágódnak a polgárnegyed házai közé. Még ez a környék is viszonylag ismerős neki, nem egyszer csavargott erre is. Hallja, hogy a sarkában lihegő férfi utána kiabál valamit, de nem érti. "Herét hányok!" vagy "elé vágok!", vagy valami ilyesmi, a fickó túlságosan is zihál. Talán inkább az utóbbi, mert az egyik balkanyarnál a férfi egyenesen rohan tovább, talán hogy a következő saroknál elcsíphesse a tolvajt. Ez a környék neki már nem ismerős, egy kanyar után szem elől is téveszti az üldözöttjét. Nem lassít le, sőt, kicsit még jobban gyorsít is, amennyire ez tőle már telik. Ahogy közeledik, a sarok mögül előbb kutyamorgást hall majd gyerekhangot. Akkor még nincs elkésve! Ahogy betoppan az új utcába, egy gyors pillantással méri fel a helyzetet. Látja a kerítés tövénél kuporgó alakot, ahogy az épp a kutyáját engedi előre, látja a hirtelen felé forduló, kendővel maszkolt arcot, majd a mozdulatot, ahogy a tolvaj maga is megpróbálja átpréselni magát.*
- Na még.. mit nem..! *- nyögi levegőért kapkodva, majd egy utolsó rohammal megindul a kerítés felé. Nem sokon múlik, talán csak pár hüvelyken, de talán még épp időben veti magát térdre, és kap a tolvaj bokája után. Ha sikerül azt megragadnia, akkor pont olyan mozdulattal húzza kérlelhetetlenül vissza a tulajdonosát a kerítésdeszkák közül, mint ahogy azt egy eltévedt kecskegidával tenné. *
- Na.. gyere csak!
1565. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-31 10:59:50
Üzenet elküldve: 2024-08-31 10:59:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Ismét a futás. De sem bokor, sem sűrűn nőtt fasor sem segíti menekülését, hogy eltakarja őt azoktól a dühös tekintetektől. Mégis úgy érzi mint ha egy dzsungel sűrűjében lenne. De itt kétlábúakkal, szekerekkel és haszonállatokkal van körülvéve. Ennek ellenére, csak úgy mint a riadt őz ki a vadászok elől menekül, suhan át a lábak erdejében. Átélte már ezt, nem új neki. Mégis szíve most jobban ver mint ezelőtt, fejében pedig egyre csak nő a katyvasz, ahogy bűntudata egyre jobban veszi át az uralmat fejében. De próbál, igyekszik küzdeni ellene. Most nem vesztheti el, a menekülési útvonal a fejében van, csak véghez kell vinni. Ki a piactérről, balra az első utcán, utána jobbra a sikátorban, majd ismét balra át a kis kerten a törött ablakú pincén át a másik utcára és oda képtelen őt követni ezek a nagytestű kétlábúak.. vagy előbb balra és aztán jobbra? A gondolatok egyre jobban kavarodnak össze fejében, ahogy riadtan még hátra is pillant eltakart arcával, és megpillantja az üldözőit. Visszakapja tekintetét, és iramodik meg jobban, ahogy csak a lába bírja.. Balra, jobbra és ismét balra.. Oda is ér az első utcához, nagy lendülettel fordul be azon, oly annyira, hogy a falnak enyhén nekicsapódva, két kézzel nyomja vissza magát lendületet nem veszítve, majd kikerülve pár arra járót, aki inkább csak az őt követő kutyától megijedve ugrik arrébb. Majd jobbra, igen ez az utca, megismeri azt az ablakot amin egyszer majdnem nyakon borították a felmosóvízzel. Majd pedig... Oh ne... Fordulna be abba a kis kertbe. De az nincs ott. Helyette egy frissen felhúzott kerítés amit szép lapos falapokkal húztak fel, egy apró rés nem sok de nincs rajta. Magasságra pedig túl magas számára. Zsákutca... Már fordulna vissza, de hallja a lépteket, az esetleges üvöltéseket. Körbe tekint, de csak a kerítést, és a hideg falak veszik őt körbe. Egy nyitott ablak nem sok, de még azt sem tudna most használni. Pánikolva kezdi el lökni a kerítés falapjait, de azok meg sem moccannak. Tapogatja, lökdösi az összeset. Semmi. Majd, ahogy a sarokba ér, egy apró nyikkanást hall. Az egyik falap, mintha nem lett volna alaposan beszögelve. Deres már hátat fordítva neki, felkészül üldözői fogadtatására, vicsorog, csahol, ezzel csak az a baj, ha még le is tudta volna őket rázni, ezzel csak kiadja a helyzetüket. Nem segíti a helyzetet, de honnan is tudhatná szegény jószág. Ő csak gazdáját védi. Cilia mindeközben úgy nyomja a kerítés falapjának alsó részét, mint még soha. És meg is van az eredménye. A reménysugár hirtelen felcsillan szemeiben. A falap, halk nyekkenésekkel kezd el felemelkedni. Mint egy csapóajtó befelé a kert irányába. Egy apró rés, de elég lesz arra, hogy átpréseljék magukat.*
-DERES GYERE!
*Int sietősen, a kutyájának, aki első nem akaródzik odamenni gazdájához, de ahogy az megismétli haragosnak tűnő szavait, csak odasiet. Cilia szépen feltartva a kerítés lapját, átpréseli kutyáját a résen. Ekkor pillantja meg az őket üldözőket. Ne.. Elkésett... Egy utolsó erős nyomás, és Deres már a kerten belül van. Végül ő maga is belépne. Vajon elkésett ezzel? Hátsó fele látszódik csak ki a kerítésen keresztül, ezzel tökéletes alkalmat adva Alaver kívánságának.*
//Vásárlánya//
*Ismét a futás. De sem bokor, sem sűrűn nőtt fasor sem segíti menekülését, hogy eltakarja őt azoktól a dühös tekintetektől. Mégis úgy érzi mint ha egy dzsungel sűrűjében lenne. De itt kétlábúakkal, szekerekkel és haszonállatokkal van körülvéve. Ennek ellenére, csak úgy mint a riadt őz ki a vadászok elől menekül, suhan át a lábak erdejében. Átélte már ezt, nem új neki. Mégis szíve most jobban ver mint ezelőtt, fejében pedig egyre csak nő a katyvasz, ahogy bűntudata egyre jobban veszi át az uralmat fejében. De próbál, igyekszik küzdeni ellene. Most nem vesztheti el, a menekülési útvonal a fejében van, csak véghez kell vinni. Ki a piactérről, balra az első utcán, utána jobbra a sikátorban, majd ismét balra át a kis kerten a törött ablakú pincén át a másik utcára és oda képtelen őt követni ezek a nagytestű kétlábúak.. vagy előbb balra és aztán jobbra? A gondolatok egyre jobban kavarodnak össze fejében, ahogy riadtan még hátra is pillant eltakart arcával, és megpillantja az üldözőit. Visszakapja tekintetét, és iramodik meg jobban, ahogy csak a lába bírja.. Balra, jobbra és ismét balra.. Oda is ér az első utcához, nagy lendülettel fordul be azon, oly annyira, hogy a falnak enyhén nekicsapódva, két kézzel nyomja vissza magát lendületet nem veszítve, majd kikerülve pár arra járót, aki inkább csak az őt követő kutyától megijedve ugrik arrébb. Majd jobbra, igen ez az utca, megismeri azt az ablakot amin egyszer majdnem nyakon borították a felmosóvízzel. Majd pedig... Oh ne... Fordulna be abba a kis kertbe. De az nincs ott. Helyette egy frissen felhúzott kerítés amit szép lapos falapokkal húztak fel, egy apró rés nem sok de nincs rajta. Magasságra pedig túl magas számára. Zsákutca... Már fordulna vissza, de hallja a lépteket, az esetleges üvöltéseket. Körbe tekint, de csak a kerítést, és a hideg falak veszik őt körbe. Egy nyitott ablak nem sok, de még azt sem tudna most használni. Pánikolva kezdi el lökni a kerítés falapjait, de azok meg sem moccannak. Tapogatja, lökdösi az összeset. Semmi. Majd, ahogy a sarokba ér, egy apró nyikkanást hall. Az egyik falap, mintha nem lett volna alaposan beszögelve. Deres már hátat fordítva neki, felkészül üldözői fogadtatására, vicsorog, csahol, ezzel csak az a baj, ha még le is tudta volna őket rázni, ezzel csak kiadja a helyzetüket. Nem segíti a helyzetet, de honnan is tudhatná szegény jószág. Ő csak gazdáját védi. Cilia mindeközben úgy nyomja a kerítés falapjának alsó részét, mint még soha. És meg is van az eredménye. A reménysugár hirtelen felcsillan szemeiben. A falap, halk nyekkenésekkel kezd el felemelkedni. Mint egy csapóajtó befelé a kert irányába. Egy apró rés, de elég lesz arra, hogy átpréseljék magukat.*
-DERES GYERE!
*Int sietősen, a kutyájának, aki első nem akaródzik odamenni gazdájához, de ahogy az megismétli haragosnak tűnő szavait, csak odasiet. Cilia szépen feltartva a kerítés lapját, átpréseli kutyáját a résen. Ekkor pillantja meg az őket üldözőket. Ne.. Elkésett... Egy utolsó erős nyomás, és Deres már a kerten belül van. Végül ő maga is belépne. Vajon elkésett ezzel? Hátsó fele látszódik csak ki a kerítésen keresztül, ezzel tökéletes alkalmat adva Alaver kívánságának.*
1564. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-30 17:26:20
Üzenet elküldve: 2024-08-30 17:26:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hová, hová, aranyom?//
//Morthimer ház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bizony, szívesen lustálkodna, és ezt még titkolni sem akarja. A nyújtózkodással sincs semmi más szándéka, mint élvezni a saját helyzetét. Nem gondolta volna, hogy lehetnek kinek kellemes, kinek kellemetlen mellékhatásai a mutatványnak. Mindenesetre a férfi első szavainak örül, el is mosolyodik rajtuk.*
- Köszönöm!
*Pihenne ő, de nem hagyják. Álmos szemei tágra nyílnak, teste megfeszül, arca pedig, mint a paradicsom, mikor érik, úgy válik teljesen vörössé, ahogy megérzi a kezeket érzékeny pontjai környékén.*
- Naaaa! *Nyafog is egy kicsit morcosan, de nem menekül el a kezek közül, csak egész testét nekinyomja Orthus-nak.*
~Persze! Hát persze, Orthus Morthimer! Nálad még a pihenés sincs ingyen, mi? Galád…~
*Nem bírja megállni, hogy ne álljon neki halkan kuncogni a saját gondolatai miatt. Igazából nem hiszi el, hogy miután az éjszaka kétszer is eljuttatta őt a csúcsra, ma reggel már megint akarja. Elképesztő. Szinte már sajnálni kezdi szerencsétlen férfit, mert, ha a következtetései helyesek, ez csak annyit jelenthet, hogy nem sokszor adatik meg neki, hogy egy hozzá hasonló fiatal, bájos hölgy feküdjön mellette az ágyban. Önszántából meg főleg nem.
Mindenesetre a kötelesség az kötelesség, az engedelmesség pedig kötelező. Neki ez a dolga, szóval bármennyire is vágyik most a lustálkodásra, hiszti nélkül fog eleget tenni a kérésnek.*
- Persze, természetesen. Ahogy óhajtja, Uram!
*A nyújtózkodás után kevésbé elegáns módon, kicsit ficánkolva megfordul a férfi karjai között, majd először kényeztetgetni kezdi őt, hogy teljesen felszínre hozza azokat a vágyakat, és a következő félórácskában az estihez hasonló, már-már profi módon elégítse ki őket.
Csak akkor hagyja abba, és fekszik ismét pihegve hanyatt mellette, mikor már látja, hogy a Prefektus Úr is megnyugodott végre.*
//Morthimer ház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bizony, szívesen lustálkodna, és ezt még titkolni sem akarja. A nyújtózkodással sincs semmi más szándéka, mint élvezni a saját helyzetét. Nem gondolta volna, hogy lehetnek kinek kellemes, kinek kellemetlen mellékhatásai a mutatványnak. Mindenesetre a férfi első szavainak örül, el is mosolyodik rajtuk.*
- Köszönöm!
*Pihenne ő, de nem hagyják. Álmos szemei tágra nyílnak, teste megfeszül, arca pedig, mint a paradicsom, mikor érik, úgy válik teljesen vörössé, ahogy megérzi a kezeket érzékeny pontjai környékén.*
- Naaaa! *Nyafog is egy kicsit morcosan, de nem menekül el a kezek közül, csak egész testét nekinyomja Orthus-nak.*
~Persze! Hát persze, Orthus Morthimer! Nálad még a pihenés sincs ingyen, mi? Galád…~
*Nem bírja megállni, hogy ne álljon neki halkan kuncogni a saját gondolatai miatt. Igazából nem hiszi el, hogy miután az éjszaka kétszer is eljuttatta őt a csúcsra, ma reggel már megint akarja. Elképesztő. Szinte már sajnálni kezdi szerencsétlen férfit, mert, ha a következtetései helyesek, ez csak annyit jelenthet, hogy nem sokszor adatik meg neki, hogy egy hozzá hasonló fiatal, bájos hölgy feküdjön mellette az ágyban. Önszántából meg főleg nem.
Mindenesetre a kötelesség az kötelesség, az engedelmesség pedig kötelező. Neki ez a dolga, szóval bármennyire is vágyik most a lustálkodásra, hiszti nélkül fog eleget tenni a kérésnek.*
- Persze, természetesen. Ahogy óhajtja, Uram!
*A nyújtózkodás után kevésbé elegáns módon, kicsit ficánkolva megfordul a férfi karjai között, majd először kényeztetgetni kezdi őt, hogy teljesen felszínre hozza azokat a vágyakat, és a következő félórácskában az estihez hasonló, már-már profi módon elégítse ki őket.
Csak akkor hagyja abba, és fekszik ismét pihegve hanyatt mellette, mikor már látja, hogy a Prefektus Úr is megnyugodott végre.*
1563. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-29 22:24:43
Üzenet elküldve: 2024-08-29 22:24:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 366
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 366
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Hová, hová, aranyom?//
//Morthimer ház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Merlanán érződik, hogy még szívesen lustálkodna. De a nyújtózásaival nem mozdítja elő az ügyet, mivel hogy csak még inkább felébreszti a férfi vágyát.*
- Jó reggelt, kedves. Pihenjen csak nyugodtan.
*feleli, bár közben hátulról hozzásimul a lányhoz, és átölelve simogatja a kebleit és a lába közét, miközben hátul is érezhetően dörgölőzik.*
- Nekem dolgom van, a napomat el kell kezdeni. De ha megteszi, hogy a kedvemre tesz, utána engedem, hogy még pihenjen egyet az ágyamban.
*mondja. És mivel eléggé felajzott állapotban van, Merlana kénytelen lesz átmenetileg félretenni a lustálkodást, hogy kielégítse patrónusát.
Ezúttal azonban Orthus se nyújtja el az élvezeteket minél hosszabbra, ahogy rendesen szokta. Inkább szabadulni vágyik a gerjedelemtől, hogy minél hamarabb kitisztuljon a feje.*
//Morthimer ház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Merlanán érződik, hogy még szívesen lustálkodna. De a nyújtózásaival nem mozdítja elő az ügyet, mivel hogy csak még inkább felébreszti a férfi vágyát.*
- Jó reggelt, kedves. Pihenjen csak nyugodtan.
*feleli, bár közben hátulról hozzásimul a lányhoz, és átölelve simogatja a kebleit és a lába közét, miközben hátul is érezhetően dörgölőzik.*
- Nekem dolgom van, a napomat el kell kezdeni. De ha megteszi, hogy a kedvemre tesz, utána engedem, hogy még pihenjen egyet az ágyamban.
*mondja. És mivel eléggé felajzott állapotban van, Merlana kénytelen lesz átmenetileg félretenni a lustálkodást, hogy kielégítse patrónusát.
Ezúttal azonban Orthus se nyújtja el az élvezeteket minél hosszabbra, ahogy rendesen szokta. Inkább szabadulni vágyik a gerjedelemtől, hogy minél hamarabb kitisztuljon a feje.*
1562. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-29 20:41:09
Üzenet elküldve: 2024-08-29 20:41:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hová, hová, aranyom?//
//Morthimer ház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem gondolná, hogy bármit is el tud érni Orthus-nál az ilyesfajta játékokkal, így igazából pusztán saját szórakoztatása céljából csinálja, és csak reméli, hogy egy-egy apró mosolyt még a férfi arcára is tud csalni vele. Más célja nincs. Még maga sem tudja, hogy a képességei olykor mennyire el tudják csavarni még akár egy gazdag kereskedő fejét is, ha jókor, jó helyen, jól alkalmazza őket.
Már épp majdnem szárazra törölné magát, mikor partnere galád módon szúr ki vele. Merlana kékjei azonnal gyilkos szikrákat szórnak felé, majd csak morcosan kuncog, mert az az igazság, hogy ő is élvezi a játékot, de az tény, hogy eléggé elfáradt mára. Nem akar már mást, csak eldőlni, mint egy zsák, és húzni a lóbőrt reggelig.*
- Rendben. Ez esetben jó éjszakát kívánok! Aludjon jól!
*Mondja már a szobában, majd elhelyezkedik az ágyon, ami még mindig álomszerűen kényelmes csak úgy, mint a puha takaró, ami alatt elbújva nagyobb biztonságban érzi magát, mint valaha.
Még hallja és érzi, ahogy Orthus lefekszik mellé, de szemei szinte leragadnak az álmosságtól. Intenzív, feladatokkal és érzések hadával teli nap volt ez, nem csoda, hogy hamar el tud aludni, főleg a szokatlan luxus közepette. Nem telik el sok idő, mire, ha a férfi még ébren van, már csak a lány halk, nyugodt szuszogását hallhatja maga mellett. Éppen ezért nem zavarja az sem, ha később ágytársa esetleg horkolni kezd.*
//Napváltás//
*Annyira tökéletes körülötte most minden, hogy talán az egész napot is át tudná aludni, ha Orthus nem kezdené el simogatni őt, miután reggel felébredt.
Merlana először nem reagál, majd kisvártatva nyöszörögni és mocorogni kezd, aztán a szeme nyílik, és álmosan, kócosan, de boldog arccal néz fel a férfire.*
- Jó reggelt! *Kezd végül intenzívebb mocorgásba, s egy hatalmasat nyújtózkodik úgy, mintha nem is a ház urának ágyasa, hanem a macskája lenne.*
- Nagyon elaludtam? Bocsánat… *Szemei vissza-visszacsukódnak, ahogy egyelőre a hátán kiterülve a plafont vizslatja.
Kicsit furcsán érzi magát, mert különös módon nem érez semmi rosszat. Nem fáj se a nyaka, se a lapockája, se a dereka, ami a kényelmetlenebb ágyakban, a hanyag munkával készített, olcsó párnák között bizony elő szokott fordulni. Nem is fázott egy percig sem a takaró alatt, ebben is igaza volt a másiknak. Egyszerűen csak minden tökéletes volt.*
- Azt hiszem, ezt tényleg meg tudnám szokni… *Nyújtózkodik még egyet, de már nem olyan hévvel, mint az előbb. Egyelőre nem akaródzik neki feladni ezt a kényelmes pozíciót, és kimászni az ágyból.*
//Morthimer ház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem gondolná, hogy bármit is el tud érni Orthus-nál az ilyesfajta játékokkal, így igazából pusztán saját szórakoztatása céljából csinálja, és csak reméli, hogy egy-egy apró mosolyt még a férfi arcára is tud csalni vele. Más célja nincs. Még maga sem tudja, hogy a képességei olykor mennyire el tudják csavarni még akár egy gazdag kereskedő fejét is, ha jókor, jó helyen, jól alkalmazza őket.
Már épp majdnem szárazra törölné magát, mikor partnere galád módon szúr ki vele. Merlana kékjei azonnal gyilkos szikrákat szórnak felé, majd csak morcosan kuncog, mert az az igazság, hogy ő is élvezi a játékot, de az tény, hogy eléggé elfáradt mára. Nem akar már mást, csak eldőlni, mint egy zsák, és húzni a lóbőrt reggelig.*
- Rendben. Ez esetben jó éjszakát kívánok! Aludjon jól!
*Mondja már a szobában, majd elhelyezkedik az ágyon, ami még mindig álomszerűen kényelmes csak úgy, mint a puha takaró, ami alatt elbújva nagyobb biztonságban érzi magát, mint valaha.
Még hallja és érzi, ahogy Orthus lefekszik mellé, de szemei szinte leragadnak az álmosságtól. Intenzív, feladatokkal és érzések hadával teli nap volt ez, nem csoda, hogy hamar el tud aludni, főleg a szokatlan luxus közepette. Nem telik el sok idő, mire, ha a férfi még ébren van, már csak a lány halk, nyugodt szuszogását hallhatja maga mellett. Éppen ezért nem zavarja az sem, ha később ágytársa esetleg horkolni kezd.*
//Napváltás//
*Annyira tökéletes körülötte most minden, hogy talán az egész napot is át tudná aludni, ha Orthus nem kezdené el simogatni őt, miután reggel felébredt.
Merlana először nem reagál, majd kisvártatva nyöszörögni és mocorogni kezd, aztán a szeme nyílik, és álmosan, kócosan, de boldog arccal néz fel a férfire.*
- Jó reggelt! *Kezd végül intenzívebb mocorgásba, s egy hatalmasat nyújtózkodik úgy, mintha nem is a ház urának ágyasa, hanem a macskája lenne.*
- Nagyon elaludtam? Bocsánat… *Szemei vissza-visszacsukódnak, ahogy egyelőre a hátán kiterülve a plafont vizslatja.
Kicsit furcsán érzi magát, mert különös módon nem érez semmi rosszat. Nem fáj se a nyaka, se a lapockája, se a dereka, ami a kényelmetlenebb ágyakban, a hanyag munkával készített, olcsó párnák között bizony elő szokott fordulni. Nem is fázott egy percig sem a takaró alatt, ebben is igaza volt a másiknak. Egyszerűen csak minden tökéletes volt.*
- Azt hiszem, ezt tényleg meg tudnám szokni… *Nyújtózkodik még egyet, de már nem olyan hévvel, mint az előbb. Egyelőre nem akaródzik neki feladni ezt a kényelmes pozíciót, és kimászni az ágyból.*
1561. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-29 18:29:24
Üzenet elküldve: 2024-08-29 18:29:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 366
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 366
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Hová, hová, aranyom?//
//Morthimer ház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A leány elmés szellemességét hallva felmorran, de olyan hangon, hogy kiderül, értékelte a tréfát. Ki tudja, Merlana talán épp most érdemelt ki magának egy selyemköntöst a következő alkalomra. Habár Orthusnak sokkal kedvére valóbb, amikor semmit se visel.
Először Merlana mászik ki a vízből, Orthus pedig nem siet utána, mert valóban, ki akarja élvezni a látványt. Csak akkor kel fel és lép ki gyakorlottan a dézsából, amikor ágyasa már nagyjából végzett a szárítkozással. Akkor viszont nedves tenyérrel gyengéden rácsap a hátsójára, csak hogy adjon még neki egy kis törölgetni valót, majd ő maga is megszárítkozik.
Ezután átkarolja a leány karcsú derekát és az ágyához vezeti.*
- Nincs már semmi tervem. Térjünk nyugovóra.
*feleli, majd félrehúzza a takarót, hogy Merlana elhelyezkedhessen, utána pedig követi őt és maga is lefekszik.
Jót tett neki ez a kis hancúrozás a lánnyal. Valóban túlzottan feszült volt már a sok tervtől és kötelezettségtől. Fiatal szeretőjét magához vonva tér nyugovóra és alszik nyugodtan egészen reggelig.
Ha Merlanát is elnyomja az álom, akkor nyugodt éjszakája lehet. Orthus horkol, bár nem falremegtető hangerővel, így erre nem fog felébredni.
Másnap reggel valószínűleg a férfi ébred korábban, mert az ő életét jobban jellemzi a fegyelem és a korán kelés. Ezúttal Merlanával az oldalán, akinek pőre bájait rögtön simogatni is kezdi. Hiszen reggel van, amikor a férfiember az ilyesmire ösztönösen vevő.*
//Morthimer ház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A leány elmés szellemességét hallva felmorran, de olyan hangon, hogy kiderül, értékelte a tréfát. Ki tudja, Merlana talán épp most érdemelt ki magának egy selyemköntöst a következő alkalomra. Habár Orthusnak sokkal kedvére valóbb, amikor semmit se visel.
Először Merlana mászik ki a vízből, Orthus pedig nem siet utána, mert valóban, ki akarja élvezni a látványt. Csak akkor kel fel és lép ki gyakorlottan a dézsából, amikor ágyasa már nagyjából végzett a szárítkozással. Akkor viszont nedves tenyérrel gyengéden rácsap a hátsójára, csak hogy adjon még neki egy kis törölgetni valót, majd ő maga is megszárítkozik.
Ezután átkarolja a leány karcsú derekát és az ágyához vezeti.*
- Nincs már semmi tervem. Térjünk nyugovóra.
*feleli, majd félrehúzza a takarót, hogy Merlana elhelyezkedhessen, utána pedig követi őt és maga is lefekszik.
Jót tett neki ez a kis hancúrozás a lánnyal. Valóban túlzottan feszült volt már a sok tervtől és kötelezettségtől. Fiatal szeretőjét magához vonva tér nyugovóra és alszik nyugodtan egészen reggelig.
Ha Merlanát is elnyomja az álom, akkor nyugodt éjszakája lehet. Orthus horkol, bár nem falremegtető hangerővel, így erre nem fog felébredni.
Másnap reggel valószínűleg a férfi ébred korábban, mert az ő életét jobban jellemzi a fegyelem és a korán kelés. Ezúttal Merlanával az oldalán, akinek pőre bájait rögtön simogatni is kezdi. Hiszen reggel van, amikor a férfiember az ilyesmire ösztönösen vevő.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1656-1675