Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 86 (1701. - 1720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1720. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-10-02 11:19:14
Üzenet elküldve: 2024-10-02 11:19:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Sokkal kellemesebb így túljutni egy sikerületlen helyzeten, mint hisztizve és csapkodva. Még emlékszik rá, hogy milyen patáliát volt képes csapni az a régi vöröshajú lány ha valami nem a tetszése szerint alakult. Ezért is örül neki, hogy L'szka most inkább csak belesimul az ölelésbe. Persze, ha morogni vagy cserregni akarna, azt hagyná – hiszen mindenki úgy adja ki a feszültséget magából, ahogy neki az a leghasznosabb. De a tény, hogy nem dobálózik vagy csapkod, legalább nem rontja el valóban a reggelt.*
- Tudod, az öreg Nefer mindig azt mondja, hogy senki se úgy születik, hogy tud valamit. *-ő persze tudja, hogy az okoskodással feszíti kicsit a húrt, de valahol talán épp ez is a célja. Kicsit cukkolni a lányt, hogy kizökkentse a bosszúságból.-* Éppen ezért kell gyakorolni, meg újra és újra nekifutni valaminek, amíg nem sikerül előbb tűrhetően, majd elfogadhatóan, végül jól.
*Halkan hümment, vállat von, figyeli az ablakot-ajtót csukó lányt.*
- Bár ő a csizmákról beszélt, nem a reggeliről. *-nem bírja tovább, csak kiül a szájzugába egy vigyorkezdemény.-* De ha megnyugtat, mióta abban a bérleményben lakok én nagyjából egy kis kosárnyi tojást égettem szénné, mire rájöttem, hogy hogyan kell úgy megcsinálni, hogy meg is tudjam enni.
*Mert hát rá nem főzött senki amióta eljött a szép házból, és minden reggelt a Pegazusban kezdeni pedig drága egy inasnak. Persze azt túlzás lenne állítani, hogy felvenné a versenyt akár csak egy kezdő háziasszonnyal is, de remekül tud pár hozzávalóból ehetőt készíteni. A zabkásája pedig például kifejezetten finom. Ha épp van egy kis cukra vagy méze. Anélkül csak egy íztelen, csirizes szutyok. De ezt most nem köti L'szka orrára.*
- Készülődj. *-bólint a kérdésre, majd fél lépésnyit hátrébb csusszanva méri végig a lányt. Halkan hümmög kicsit.-* Bár nekem így is tetszel.
*Sosem értette, hogy minek az a nagy öltözködési mánia. Persze, egy nőnek biztos más; egy férfi egész életében elvan szinte két nadrággal és mondjuk három-négy inggel. És most, hogy a reggeli után a fürdőházba terveznek betérni, kifejezetten mindegynek tartja, hogy mennyire elegánsan van felöltözve a lány. Úgy is lekerül róla a ruha.*
- De rád bízom, hogy mit veszel fel. *-sóhajt fel megadón, és leül az egyik székre.-* Viszont ha sokáig készülődsz, akkor téged eszlek meg a végére.
*Sokkal kellemesebb így túljutni egy sikerületlen helyzeten, mint hisztizve és csapkodva. Még emlékszik rá, hogy milyen patáliát volt képes csapni az a régi vöröshajú lány ha valami nem a tetszése szerint alakult. Ezért is örül neki, hogy L'szka most inkább csak belesimul az ölelésbe. Persze, ha morogni vagy cserregni akarna, azt hagyná – hiszen mindenki úgy adja ki a feszültséget magából, ahogy neki az a leghasznosabb. De a tény, hogy nem dobálózik vagy csapkod, legalább nem rontja el valóban a reggelt.*
- Tudod, az öreg Nefer mindig azt mondja, hogy senki se úgy születik, hogy tud valamit. *-ő persze tudja, hogy az okoskodással feszíti kicsit a húrt, de valahol talán épp ez is a célja. Kicsit cukkolni a lányt, hogy kizökkentse a bosszúságból.-* Éppen ezért kell gyakorolni, meg újra és újra nekifutni valaminek, amíg nem sikerül előbb tűrhetően, majd elfogadhatóan, végül jól.
*Halkan hümment, vállat von, figyeli az ablakot-ajtót csukó lányt.*
- Bár ő a csizmákról beszélt, nem a reggeliről. *-nem bírja tovább, csak kiül a szájzugába egy vigyorkezdemény.-* De ha megnyugtat, mióta abban a bérleményben lakok én nagyjából egy kis kosárnyi tojást égettem szénné, mire rájöttem, hogy hogyan kell úgy megcsinálni, hogy meg is tudjam enni.
*Mert hát rá nem főzött senki amióta eljött a szép házból, és minden reggelt a Pegazusban kezdeni pedig drága egy inasnak. Persze azt túlzás lenne állítani, hogy felvenné a versenyt akár csak egy kezdő háziasszonnyal is, de remekül tud pár hozzávalóból ehetőt készíteni. A zabkásája pedig például kifejezetten finom. Ha épp van egy kis cukra vagy méze. Anélkül csak egy íztelen, csirizes szutyok. De ezt most nem köti L'szka orrára.*
- Készülődj. *-bólint a kérdésre, majd fél lépésnyit hátrébb csusszanva méri végig a lányt. Halkan hümmög kicsit.-* Bár nekem így is tetszel.
*Sosem értette, hogy minek az a nagy öltözködési mánia. Persze, egy nőnek biztos más; egy férfi egész életében elvan szinte két nadrággal és mondjuk három-négy inggel. És most, hogy a reggeli után a fürdőházba terveznek betérni, kifejezetten mindegynek tartja, hogy mennyire elegánsan van felöltözve a lány. Úgy is lekerül róla a ruha.*
- De rád bízom, hogy mit veszel fel. *-sóhajt fel megadón, és leül az egyik székre.-* Viszont ha sokáig készülődsz, akkor téged eszlek meg a végére.
1719. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-10-02 10:52:41
Üzenet elküldve: 2024-10-02 10:52:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Részben magát is meglepi, hogy ilyen könnyedén túljut ezen a reggeli kis malőrön. Magához képest legalább is. Igyekszik. Tényleg próbál más lenni. Vagyis máshogy önmaga. Megmutatni valamit, ami valószínűleg eddig is ott rejtőzött mélyen belül, csak eddig nem volt oka azt előbújtatni a világnak. Viszont most lett egy biztos kapaszkodója Corad képében, aki miatt máshogy akar Anlyeska lenni. Hisz mennyivel kellemesebb így megnyugodni, a karjai ölelésében. Persze nem azt mondja, hogy nem volt nyugtató régen, amikor a vázák repültek a falnak vagy éppen a kemény fa fésűje repesztette keresztül a tükröt. De sajnos nincs vázája.*
- Ilyen főző tudással nem hinném, hogy szükségem lenne rá.
*Dünnyögi, ahogy szorosabban a fiúhoz bújik. A megállapításra pedig rá is bólogat. De gyomrának kelletlen korgása is megerősítés.*
- Jó lenne már valamit enni.
*Mosolyodik el halványan, ahogy ellépve pillant körbe a szobában. A huzatnak hála a füsttől végre megszabadultak, így fordul is, hogy az ablakot becsukja. A reggel már hűvösebben köszöntött be, minta az elmúlt napokban, ami nem igazán tetszik a bőrének. A libabőr gyorsan végigszalad az egész testén, így az ajtót is gyorsan becsukja, majd fázós tagjait dörzsölgetve ballag vissza Coradhoz.*
- A miénk bizony. Kell egy finom reggeli, utána egy jó forró fürdő.
*Sóhajt fel ábrándosan, ahogy bele is képzeli magát abba a forró vízbe, jól telepakolt hassal. Ám hamar lecsap rá a fiú tegnapi kis pletykája a fürdőházzal kapcsolatban, ami gyorsan megjelenő pírként hagy nyomot az arcán. Kíváncsi, hogy mikor érkezik el a napja, amikor az efféle gondolatok nem hozzák ilyen nyilvánvalóan zavarba.
Inkább aprót ráz a fején, elhessegetve belőle mindenféle illetlen gondolatot, majd a torkát megköszörülve pillant ismét a fiúra.*
- Készülődjek?
*Billenti félre a fejét. Ez a kérdés ébreszthet némi félelmet az egykori inasfiúban, hiszen abban a szép házban ez a készülődés bizony akár órákat is jelenthetett. De kellett idő a megfelelő ruha kiválasztásához. Az sem volt mindegy, hogy a haját milyen színű szalaggal kötötte fel. A cipők meg igazi kihívásnak számítottak. Ameddig a kisasszony nem készült el, addig bizony minden kísérője kénytelen volt toporogva várni rá. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy ez bizony mára már a múlté. Hisz a ruhák, cipők, szalagok száma vészesen megfogyatkozott, így a készülődés valószínűleg csupán csak pár percet fog igénybe venni.*
*Részben magát is meglepi, hogy ilyen könnyedén túljut ezen a reggeli kis malőrön. Magához képest legalább is. Igyekszik. Tényleg próbál más lenni. Vagyis máshogy önmaga. Megmutatni valamit, ami valószínűleg eddig is ott rejtőzött mélyen belül, csak eddig nem volt oka azt előbújtatni a világnak. Viszont most lett egy biztos kapaszkodója Corad képében, aki miatt máshogy akar Anlyeska lenni. Hisz mennyivel kellemesebb így megnyugodni, a karjai ölelésében. Persze nem azt mondja, hogy nem volt nyugtató régen, amikor a vázák repültek a falnak vagy éppen a kemény fa fésűje repesztette keresztül a tükröt. De sajnos nincs vázája.*
- Ilyen főző tudással nem hinném, hogy szükségem lenne rá.
*Dünnyögi, ahogy szorosabban a fiúhoz bújik. A megállapításra pedig rá is bólogat. De gyomrának kelletlen korgása is megerősítés.*
- Jó lenne már valamit enni.
*Mosolyodik el halványan, ahogy ellépve pillant körbe a szobában. A huzatnak hála a füsttől végre megszabadultak, így fordul is, hogy az ablakot becsukja. A reggel már hűvösebben köszöntött be, minta az elmúlt napokban, ami nem igazán tetszik a bőrének. A libabőr gyorsan végigszalad az egész testén, így az ajtót is gyorsan becsukja, majd fázós tagjait dörzsölgetve ballag vissza Coradhoz.*
- A miénk bizony. Kell egy finom reggeli, utána egy jó forró fürdő.
*Sóhajt fel ábrándosan, ahogy bele is képzeli magát abba a forró vízbe, jól telepakolt hassal. Ám hamar lecsap rá a fiú tegnapi kis pletykája a fürdőházzal kapcsolatban, ami gyorsan megjelenő pírként hagy nyomot az arcán. Kíváncsi, hogy mikor érkezik el a napja, amikor az efféle gondolatok nem hozzák ilyen nyilvánvalóan zavarba.
Inkább aprót ráz a fején, elhessegetve belőle mindenféle illetlen gondolatot, majd a torkát megköszörülve pillant ismét a fiúra.*
- Készülődjek?
*Billenti félre a fejét. Ez a kérdés ébreszthet némi félelmet az egykori inasfiúban, hiszen abban a szép házban ez a készülődés bizony akár órákat is jelenthetett. De kellett idő a megfelelő ruha kiválasztásához. Az sem volt mindegy, hogy a haját milyen színű szalaggal kötötte fel. A cipők meg igazi kihívásnak számítottak. Ameddig a kisasszony nem készült el, addig bizony minden kísérője kénytelen volt toporogva várni rá. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy ez bizony mára már a múlté. Hisz a ruhák, cipők, szalagok száma vészesen megfogyatkozott, így a készülődés valószínűleg csupán csak pár percet fog igénybe venni.*
1718. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-10-01 21:13:41
Üzenet elküldve: 2024-10-01 21:13:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Szerencséje van. L'szka nem veszi magára a szavait. Ez új, régen talán keményen odavágott volna neki a ronggyal a szemtelenkedés miatt. Örül neki, hogy a lány próbálkozik elhagyni a régi szokásait. Magához húzza őt, apró csókot nyom a feje búbjára.*
- Hm, egy se? *-kérdezi még mindig kissé szórakozva. Végigsimít L'szka hátán, élvezi a másik közelségét. Most az sem érdekli, hogy kárba veszett a kenyér; annak már tegnap annyi volt igazából. De tegnap más volt fontos, és most sem a kenyér a leglényegesebb. Persze nem akarna rendszert csinálni ebből, de most nem is fog ezen morogni. Pláne, hogy puszit kap az arcára. Elmosolyodik.*
- Hát, nem tudom, hogy te hogy állsz ezzel, *-mondja, és hagyja hogy közben a lány úgy helyezkedjen, ahogy neki jó-* de én farkas éhes vagyok.
*Soha nem is gondolta volna, hogy egy olyan este után mint a tegnapi, így fogja érezni magát. Tenyerét még mindig a lány csípőjén tartja.*
- Úgyhogy ha csak egy kevés kenyér maradt, akkor a Pegazus nem is hangzik rosszul. *-szájzugaiban halvány mosolyt jelenik meg-* És tényleg megézhetnénk a fürdőt is.
*Hogy csak a fürdésre gondol-e, vagy valami másra is, az talány. Lehajol L'szka arcához, viszonozza a apró puszit, s arcát odasimítja a másikéhoz. Hagyja, hogy a lány lenyugodjon szép lassan, hogy a füsttel együtt a rossz kedve is távozzon.*
- Mit szólsz? Ez a nap a miénk. Hm? *-újabb apró csókot ad, ezúttal L'szka fülére.*
*Szerencséje van. L'szka nem veszi magára a szavait. Ez új, régen talán keményen odavágott volna neki a ronggyal a szemtelenkedés miatt. Örül neki, hogy a lány próbálkozik elhagyni a régi szokásait. Magához húzza őt, apró csókot nyom a feje búbjára.*
- Hm, egy se? *-kérdezi még mindig kissé szórakozva. Végigsimít L'szka hátán, élvezi a másik közelségét. Most az sem érdekli, hogy kárba veszett a kenyér; annak már tegnap annyi volt igazából. De tegnap más volt fontos, és most sem a kenyér a leglényegesebb. Persze nem akarna rendszert csinálni ebből, de most nem is fog ezen morogni. Pláne, hogy puszit kap az arcára. Elmosolyodik.*
- Hát, nem tudom, hogy te hogy állsz ezzel, *-mondja, és hagyja hogy közben a lány úgy helyezkedjen, ahogy neki jó-* de én farkas éhes vagyok.
*Soha nem is gondolta volna, hogy egy olyan este után mint a tegnapi, így fogja érezni magát. Tenyerét még mindig a lány csípőjén tartja.*
- Úgyhogy ha csak egy kevés kenyér maradt, akkor a Pegazus nem is hangzik rosszul. *-szájzugaiban halvány mosolyt jelenik meg-* És tényleg megézhetnénk a fürdőt is.
*Hogy csak a fürdésre gondol-e, vagy valami másra is, az talány. Lehajol L'szka arcához, viszonozza a apró puszit, s arcát odasimítja a másikéhoz. Hagyja, hogy a lány lenyugodjon szép lassan, hogy a füsttel együtt a rossz kedve is távozzon.*
- Mit szólsz? Ez a nap a miénk. Hm? *-újabb apró csókot ad, ezúttal L'szka fülére.*
1717. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-10-01 20:18:56
Üzenet elküldve: 2024-10-01 20:18:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Amikor meghallja ismét a fiú hangját mély levegőt vesz, amit aztán lassan fúj ki. Ezen műveletet még egyszer-kétszer megismétli, hogy megnyugodjon valamennyire, a zöldek pedig csak ezután hajlandóak végre a fiúra pillantani. Nem rá neheztel, még akkor sem, ha a mondandóba beleképzel egy cseppnyi gúnyolódást is, akkor is, ha az valójában nincs is ott. Igazából tényleg csak a helyzet miatt mérges és saját maga iránt érez némi csalódást.
Noha a szemeit azért durcásan összehúzza miközben az öltözködő fiút figyeli. Ujjai is kissé a rongyra szorítanak, de végül egy utolsó nagy sóhajjal el is lazítja őket, abban a pillanatban, ahogy megérzi hátán a simító kezet.*
- Elég, ha itthon nem lesz több.
*Mormogja, ahogy felé fordulva áll vele szembe, majd a száját elhúzva dönti homlokát a mellkasának.*
- Szóval a helyzet a következő. Ha reggelizni akarsz, akkor ajánlom újfent a Pegazust.
*A végére már azért megjelenik valami mosolyféle az arcán, ahogy a karjait lassan a dereka köré fonja.*
- Maradt pár szelet kenyér, de nem hinném, hogy lakoma lenne belőle.
*Pillant fel végül a fiúra, de ismét csak csalódott sóhajjal ingatja meg a fejét. Ki tudja hány napi spórolt bérét füstölt el a semmibe most Coradnak.*
- Neked is jó reggelt! Vagy jobbat.
*Nyújtózik, hogy egy apró csókot nyomjon az arcára, majd lassan elereszti, ahogy kicsit alábbhagy benne a méreg.*
*Amikor meghallja ismét a fiú hangját mély levegőt vesz, amit aztán lassan fúj ki. Ezen műveletet még egyszer-kétszer megismétli, hogy megnyugodjon valamennyire, a zöldek pedig csak ezután hajlandóak végre a fiúra pillantani. Nem rá neheztel, még akkor sem, ha a mondandóba beleképzel egy cseppnyi gúnyolódást is, akkor is, ha az valójában nincs is ott. Igazából tényleg csak a helyzet miatt mérges és saját maga iránt érez némi csalódást.
Noha a szemeit azért durcásan összehúzza miközben az öltözködő fiút figyeli. Ujjai is kissé a rongyra szorítanak, de végül egy utolsó nagy sóhajjal el is lazítja őket, abban a pillanatban, ahogy megérzi hátán a simító kezet.*
- Elég, ha itthon nem lesz több.
*Mormogja, ahogy felé fordulva áll vele szembe, majd a száját elhúzva dönti homlokát a mellkasának.*
- Szóval a helyzet a következő. Ha reggelizni akarsz, akkor ajánlom újfent a Pegazust.
*A végére már azért megjelenik valami mosolyféle az arcán, ahogy a karjait lassan a dereka köré fonja.*
- Maradt pár szelet kenyér, de nem hinném, hogy lakoma lenne belőle.
*Pillant fel végül a fiúra, de ismét csak csalódott sóhajjal ingatja meg a fejét. Ki tudja hány napi spórolt bérét füstölt el a semmibe most Coradnak.*
- Neked is jó reggelt! Vagy jobbat.
*Nyújtózik, hogy egy apró csókot nyomjon az arcára, majd lassan elereszti, ahogy kicsit alábbhagy benne a méreg.*
1716. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-10-01 19:00:05
Üzenet elküldve: 2024-10-01 19:00:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Válasz helyett utasítást kap. Nem veszi magára, tudja, hogy most a lány figyelmét egészen más köti le. Ellép az ajtó mellől a tegnap olyan jól megismert ablak mellé. Kinyitja és amennyire lehet szélesre tárja, de úgy sejti, hogy ez sem lesz elég. A füst ennyitől nem megy ki, ehhez huzat kell. L'szka is ezen a vonalon gondolkozhat, a következő utasítás az ajtóra vonatkozik. Ismét követi azt, bár arra odafigyel, hogy a kinyitott ajtó mögött maradjon. Nem különösebben szégyenlős, de nem szeretne a fél utcának feltárni magából olyat, ami leginkább csak a lányra vonatkozik. A huzat kezd beválni, a füst megindul kifelé; és legnagyobb meglepetésére a serpenyő is az ablakon keresztül távozik. Ezt igazán.. egyedi megoldásnak találja. De nem mer megszólalni.
Látja a lány tartásán, hogy most nem nagyon kellene hozzá szólnia, úgyhogy csak halkan hümment. Az ajtó felé pislant, ahonnan a beáramló reggeli levegő hűvöse libabőrt von karjaira. Kissé beljebb hajtja az ajtót, annak takarásban indul meg a konyha belseje, és széthagyott holmija felé.*
- Pedig mindenhol van serpenyő. *-mondja tűnődőn, miközben felemeli és felhúzza nadrágját. Míg az övcsattal babrál, kikerüli a füstöt hajtó lányt.-* Meg tepsi.. fazék..
*Felemeli a tegnap szétázott ingét, az mostanra megszáradt. A gombokkal ügyködve lép a szemmel láthatóan zavarban lévő és feszült L'szka mellé. Látta már ilyennek. De az másik élet volt. Most bátran próbálhatja valami ökörséggel elterelni a gondolatait.*
- Szóval ez a kívánságod talán nem fog teljesülni. *-próbál nem vigyorogni. Nagyon, nagyon erősen próbál. De igazából jót szórakozik a helyzeten. Nem a lányon, hanem az egészen: a füstbe ment száraz kenyéren, a kidobott serpenyőn. Finoman végigsimít L'szka hátán, a vállától a csípőjéig, ott tenyere megáll. Közelebb húzódik, egészen közel, hogy a forró zsír füstje helyett a lány illatát érezze. Halkan szólal meg, pedig már nincs is sötét.-* Jó reggelt, te drága..!
*Válasz helyett utasítást kap. Nem veszi magára, tudja, hogy most a lány figyelmét egészen más köti le. Ellép az ajtó mellől a tegnap olyan jól megismert ablak mellé. Kinyitja és amennyire lehet szélesre tárja, de úgy sejti, hogy ez sem lesz elég. A füst ennyitől nem megy ki, ehhez huzat kell. L'szka is ezen a vonalon gondolkozhat, a következő utasítás az ajtóra vonatkozik. Ismét követi azt, bár arra odafigyel, hogy a kinyitott ajtó mögött maradjon. Nem különösebben szégyenlős, de nem szeretne a fél utcának feltárni magából olyat, ami leginkább csak a lányra vonatkozik. A huzat kezd beválni, a füst megindul kifelé; és legnagyobb meglepetésére a serpenyő is az ablakon keresztül távozik. Ezt igazán.. egyedi megoldásnak találja. De nem mer megszólalni.
Látja a lány tartásán, hogy most nem nagyon kellene hozzá szólnia, úgyhogy csak halkan hümment. Az ajtó felé pislant, ahonnan a beáramló reggeli levegő hűvöse libabőrt von karjaira. Kissé beljebb hajtja az ajtót, annak takarásban indul meg a konyha belseje, és széthagyott holmija felé.*
- Pedig mindenhol van serpenyő. *-mondja tűnődőn, miközben felemeli és felhúzza nadrágját. Míg az övcsattal babrál, kikerüli a füstöt hajtó lányt.-* Meg tepsi.. fazék..
*Felemeli a tegnap szétázott ingét, az mostanra megszáradt. A gombokkal ügyködve lép a szemmel láthatóan zavarban lévő és feszült L'szka mellé. Látta már ilyennek. De az másik élet volt. Most bátran próbálhatja valami ökörséggel elterelni a gondolatait.*
- Szóval ez a kívánságod talán nem fog teljesülni. *-próbál nem vigyorogni. Nagyon, nagyon erősen próbál. De igazából jót szórakozik a helyzeten. Nem a lányon, hanem az egészen: a füstbe ment száraz kenyéren, a kidobott serpenyőn. Finoman végigsimít L'szka hátán, a vállától a csípőjéig, ott tenyere megáll. Közelebb húzódik, egészen közel, hogy a forró zsír füstje helyett a lány illatát érezze. Halkan szólal meg, pedig már nincs is sötét.-* Jó reggelt, te drága..!
1715. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-10-01 15:50:48
Üzenet elküldve: 2024-10-01 15:50:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Nem rezzen meg a fiú hangjára. Pedig, ha nagyon bele lenne merülve a dolgaiba azért biztosan megijedt volna. Ezzel szemben most jobban lefoglalja az, hogy ne telítse el az egész házikót a sercegő zsír és lekozmáló kenyér erős füstjével. Szerencse, hogy őszintén bevallotta, hogy nem tündére a konyhának. Most meg még bánja is, hogy ennyire ügyetlen. Szép kis indítása a reggelnek.*
- Az ablakot. Nyisd ki!
*Hátra sem fordulva kalimpál az apró ablak felé. A hangjában cseng az a régi, megszokott utasítgatás, ám ez most inkább a pánik részére írható fel.*
- Az ajtót is!
*Nyögi, ahogy egy rongyot felkapva fog vele a serpenyő fülére. Ha pedig Corad úgy tesz, ahogy az utasítás jött megpördül és a füstölgő serpenyővel indul meg. A végén pedig az egész távozik az ablakon keresztül, hogy azután a serpenyőt egy kellemetlen sistergés keretében érje a vég a ház előtt meggyűlt pocsolyában.
Egy ideig csak csendben bámul kifelé az ablakon, mikor pedig a veszély már biztosan elhárul egy kínos nyögés, majd hosszú, fáradt sóhaj kíséretében masszíroz a homlokára.
Hát nem így tervezte a reggelt. Kedveskedni akart. Valamit jól csinálni, erre épphogy nem utaztatta magukat át egyenesen a túlvilágra.*
- Soha többé... nem akarok serpenyőt látni.
*Azzal sarkon fordul és a rongy segítségével legyezgetni kezdi a maradék füstöt, hogy annak magja se maradjon a szobában. Kínjában és a szégyen érzetétől pedig egyszer sem fordul meg a fejében, hogy akár csak egy pillanatra is Coradra pillantson. Félő, hogy ha annak esetleg akárcsak egy futó vigyort is megpillant az arcán, akkor kényszert érezne rá, hogy megcsapkodja a ronggyal.*
*Nem rezzen meg a fiú hangjára. Pedig, ha nagyon bele lenne merülve a dolgaiba azért biztosan megijedt volna. Ezzel szemben most jobban lefoglalja az, hogy ne telítse el az egész házikót a sercegő zsír és lekozmáló kenyér erős füstjével. Szerencse, hogy őszintén bevallotta, hogy nem tündére a konyhának. Most meg még bánja is, hogy ennyire ügyetlen. Szép kis indítása a reggelnek.*
- Az ablakot. Nyisd ki!
*Hátra sem fordulva kalimpál az apró ablak felé. A hangjában cseng az a régi, megszokott utasítgatás, ám ez most inkább a pánik részére írható fel.*
- Az ajtót is!
*Nyögi, ahogy egy rongyot felkapva fog vele a serpenyő fülére. Ha pedig Corad úgy tesz, ahogy az utasítás jött megpördül és a füstölgő serpenyővel indul meg. A végén pedig az egész távozik az ablakon keresztül, hogy azután a serpenyőt egy kellemetlen sistergés keretében érje a vég a ház előtt meggyűlt pocsolyában.
Egy ideig csak csendben bámul kifelé az ablakon, mikor pedig a veszély már biztosan elhárul egy kínos nyögés, majd hosszú, fáradt sóhaj kíséretében masszíroz a homlokára.
Hát nem így tervezte a reggelt. Kedveskedni akart. Valamit jól csinálni, erre épphogy nem utaztatta magukat át egyenesen a túlvilágra.*
- Soha többé... nem akarok serpenyőt látni.
*Azzal sarkon fordul és a rongy segítségével legyezgetni kezdi a maradék füstöt, hogy annak magja se maradjon a szobában. Kínjában és a szégyen érzetétől pedig egyszer sem fordul meg a fejében, hogy akár csak egy pillanatra is Coradra pillantson. Félő, hogy ha annak esetleg akárcsak egy futó vigyort is megpillant az arcán, akkor kényszert érezne rá, hogy megcsapkodja a ronggyal.*
1714. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-09-30 19:15:07
Üzenet elküldve: 2024-09-30 19:15:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nestar Erefiz//
- Ha jól tudom, a lázadás miatt nagyon sokan menekültek Lihanech irányába. Én, én onnan származom *teszi hozzá csak úgy mellékesen a hallottakhoz, de egyébként most is, mint mindig, figyelmesen hallgat végig minden egyes szót. Ugyan ez a téma valóban nem tartalmaz semmiféle hasznos információt a számára. Leginkább arra jó, hogy Nestar egy kicsit elmerenghessen a múltján, de ezzel nincs is semmi baj. Néha kell ilyen is.*
- Morthimer úr kereskedő, igen. Talán még azt is mondhatom róla, hogy ő az egyike azoknak, akiket a legjobban érdekel a város sorsa. Okos, precíz ember. Én rá gondoltam akkor is, mikor a leendő üzletünkhöz kapcsolattartókat keresünk. A jókívánságot pedig a nevében is köszönöm, át fogom adni neki. Biztos vagyok benne, hogy ő is hallott már rólad, és örömmel fogja venni.
*Ahogy Orthus-ról mesél, eszébe jut még valami. Azok az italok, melyek hosszú ideje pihennek már a táskája mélyén. Egyszer megpróbálta eladni az említett kereskedőnek is, de vele végül nem sikerült megegyezniük. Abban maradtak, hogy Merlana jobban jár, ha magánál tartja őket, de azóta sem vette hasznát egyiknek sem.*
- Nestar úr! Ami azt illeti, van nálam is egy csomó bájital. Néhányat még akkor kaptam, mikor az utcán léptem fel, másokat fizetség gyanánt, de volt, hogy csak úgy találtam őket. Morthimer úr harminc aranyat adott volna darabjáért, de végül mégsem vette meg őket. Ránéznél kérlek, hogy neked esetleg hasznosak lehetnek-e?
*Azzal ki is nyitja a táskáját, amiből egy kisebb zsákocskát vesz elő, hogy megmutassa a gyűjteményt. Ebben tartja koránt sem biztonságos módon a kis átlátszó fiolákat, melyekben az italok a szivárvány minden színében pompáznak, persze külön-külön. Van köztük zöld, kék, piros, sárga, lila, barna és még fehér is. Egész szép gyűjtemény, ami azt illeti, de Merlanának nem sok fogalma van róla, hogy mire jók, csak azt tudja, hogy a megfelelő személynek hasznosak lehetnek.*
- Mit szólsz? Mire jók ezek? Te tudnád használni őket akár alapanyagként más főzetekhez? *érdeklődik kíváncsian.*
- Ha jól tudom, a lázadás miatt nagyon sokan menekültek Lihanech irányába. Én, én onnan származom *teszi hozzá csak úgy mellékesen a hallottakhoz, de egyébként most is, mint mindig, figyelmesen hallgat végig minden egyes szót. Ugyan ez a téma valóban nem tartalmaz semmiféle hasznos információt a számára. Leginkább arra jó, hogy Nestar egy kicsit elmerenghessen a múltján, de ezzel nincs is semmi baj. Néha kell ilyen is.*
- Morthimer úr kereskedő, igen. Talán még azt is mondhatom róla, hogy ő az egyike azoknak, akiket a legjobban érdekel a város sorsa. Okos, precíz ember. Én rá gondoltam akkor is, mikor a leendő üzletünkhöz kapcsolattartókat keresünk. A jókívánságot pedig a nevében is köszönöm, át fogom adni neki. Biztos vagyok benne, hogy ő is hallott már rólad, és örömmel fogja venni.
*Ahogy Orthus-ról mesél, eszébe jut még valami. Azok az italok, melyek hosszú ideje pihennek már a táskája mélyén. Egyszer megpróbálta eladni az említett kereskedőnek is, de vele végül nem sikerült megegyezniük. Abban maradtak, hogy Merlana jobban jár, ha magánál tartja őket, de azóta sem vette hasznát egyiknek sem.*
- Nestar úr! Ami azt illeti, van nálam is egy csomó bájital. Néhányat még akkor kaptam, mikor az utcán léptem fel, másokat fizetség gyanánt, de volt, hogy csak úgy találtam őket. Morthimer úr harminc aranyat adott volna darabjáért, de végül mégsem vette meg őket. Ránéznél kérlek, hogy neked esetleg hasznosak lehetnek-e?
*Azzal ki is nyitja a táskáját, amiből egy kisebb zsákocskát vesz elő, hogy megmutassa a gyűjteményt. Ebben tartja koránt sem biztonságos módon a kis átlátszó fiolákat, melyekben az italok a szivárvány minden színében pompáznak, persze külön-külön. Van köztük zöld, kék, piros, sárga, lila, barna és még fehér is. Egész szép gyűjtemény, ami azt illeti, de Merlanának nem sok fogalma van róla, hogy mire jók, csak azt tudja, hogy a megfelelő személynek hasznosak lehetnek.*
- Mit szólsz? Mire jók ezek? Te tudnád használni őket akár alapanyagként más főzetekhez? *érdeklődik kíváncsian.*
1713. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-09-29 21:20:55
Üzenet elküldve: 2024-09-29 21:20:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*Ahol van lehetőség válogatni, ott a fiú cipők mások, mint a lány cipők. Valahol tudta ezt, csak nem mindennapos számára.*
- Nekem jó lesz bármilyen. Én nem fogok hisztizni. A kislányok hisztisek. *Állítja, határozottan. Az ő világában minden kislány hisztis. Megfogja Nelira kezét, és vele haladva új otthonuk felé folytatja mély igazságát.*
- Sírós majmok. Rákezdenek, ha kedvük tartja és olyankor engem megszidnak a felnőttek. Én soha nem fogok megnősülni, ha közülük kell választani. De ha felnövök, téged elvehetlek? *kérdi, félénken. Gőze sincs arról, mi az szerelem. Az, hogy egy kedves felnőtt nő, mint Nelira is volt egykoron hisztis kislány, még egy nagyon távoli dolog.
A lakás elbűvöli az újdonság varázsával. Bár egy egyszobás hajlék nem nagy, annál nagyobb, ahol korábban anyjával laktak. Nézelődés közben el is felejti eddig miről beszélgettek, sok az érdekes dolgot. Mielőtt nagyon beindulna gyermeki fantáziája a nem neki való dolgok láttán, Nelira némi rendrakásra invitálja. Meglepően lelkes ez ügyben korához képest. Mivel sok alkalom nem adódott korábban, hogy bárhol szükséges legyen a rendrakás, így megutálni sem tudta, mint a korabeli gyerekek. Közben tekintete csak-csak rátéved a falon látható "vörös salátára".*
- Az is egy szörny, mint a leviatán? Ennek is jó nagy szája van. Hány embert eszik meg egyszerre? *Özönlenek a kérdések.*
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*Ahol van lehetőség válogatni, ott a fiú cipők mások, mint a lány cipők. Valahol tudta ezt, csak nem mindennapos számára.*
- Nekem jó lesz bármilyen. Én nem fogok hisztizni. A kislányok hisztisek. *Állítja, határozottan. Az ő világában minden kislány hisztis. Megfogja Nelira kezét, és vele haladva új otthonuk felé folytatja mély igazságát.*
- Sírós majmok. Rákezdenek, ha kedvük tartja és olyankor engem megszidnak a felnőttek. Én soha nem fogok megnősülni, ha közülük kell választani. De ha felnövök, téged elvehetlek? *kérdi, félénken. Gőze sincs arról, mi az szerelem. Az, hogy egy kedves felnőtt nő, mint Nelira is volt egykoron hisztis kislány, még egy nagyon távoli dolog.
A lakás elbűvöli az újdonság varázsával. Bár egy egyszobás hajlék nem nagy, annál nagyobb, ahol korábban anyjával laktak. Nézelődés közben el is felejti eddig miről beszélgettek, sok az érdekes dolgot. Mielőtt nagyon beindulna gyermeki fantáziája a nem neki való dolgok láttán, Nelira némi rendrakásra invitálja. Meglepően lelkes ez ügyben korához képest. Mivel sok alkalom nem adódott korábban, hogy bárhol szükséges legyen a rendrakás, így megutálni sem tudta, mint a korabeli gyerekek. Közben tekintete csak-csak rátéved a falon látható "vörös salátára".*
- Az is egy szörny, mint a leviatán? Ennek is jó nagy szája van. Hány embert eszik meg egyszerre? *Özönlenek a kérdések.*
1712. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-09-29 18:51:19
Üzenet elküldve: 2024-09-29 18:51:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 919
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 919
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
//Merlana Naerice//
-Részben az utóbbi, másrészt amikor kiköltöztem a városból, sokkal költségesebb lett levelet kapnom. De olyanokról is tudok, akik csak felköltöztek Lihanechbe, mert a támogatóik vagy felmentek vagy csak eltűntek, esetleg elszegényedtek a közelmúlt eseményei nyomán. Emiatt meg is szakadt velük a kapcsolatom, mert ők már nem mernek majd visszajönni és nekem sincs okom feljárni. És voltak, akiknek elég gyorsan kellett távoznia, így nem tudott levelet hagyni róla. De aki nagyon keres, meg tud találni. Ez hasonló a kultúrához is, egyes színészek vagy alkotók csak nem fognak visszatérni, ha már megszálltak az új helyükön és ott fognak kapcsolatokat kiépíteni.
*Kicsit elfecsegett erről, nem adta át az ismereteit rendezett módon, részben azért sem, mert még nincs elrendezve nála sem. Minden kicsit kaotikussá vált és nem volt ideje leülepedni. Nestar persze könnyedén megúszta és bizonyos kontrasztban lesz mások tapasztalatával, így nehezére is esik megtalálni a pontos okokat.*
- A Morthimer nevet mintha hallottam volna, ő egy kereskedő, ha jól emlékszem. Személyesen nem ismerem, de gratulálok a rangjához. A munkásságához pedig sok szerencsét kívánok, szüksége lesz rá. A város rengeteget vesztett, a mágusait, a kikötőt és a vallási befolyásoltság is ki fogja szűrni, hogy ki kíván majd a területén élni. De ezek a gondok már túlmutatnak a feladatkörén, ha jól sejtem.
*Nem sajnálja el a jót mástól és reméli Arthenior szebb jövőjét, de ami az ő meglátását illeti, a város már megváltozott és szerény véleménye alapján sokkal többet bukott és amit kapott is cserébe, megkérdőjelezné a hasznát. A Templom régen sem a városért dolgozott, hanem fordítva, de legalább biztonságérzetet nyújtott. Jelenleg kételyei vannak abban, hogy a hívők nyomán kevesebb vagy pont miattuk több bajba kerülhet Arthenior.*
-Részben az utóbbi, másrészt amikor kiköltöztem a városból, sokkal költségesebb lett levelet kapnom. De olyanokról is tudok, akik csak felköltöztek Lihanechbe, mert a támogatóik vagy felmentek vagy csak eltűntek, esetleg elszegényedtek a közelmúlt eseményei nyomán. Emiatt meg is szakadt velük a kapcsolatom, mert ők már nem mernek majd visszajönni és nekem sincs okom feljárni. És voltak, akiknek elég gyorsan kellett távoznia, így nem tudott levelet hagyni róla. De aki nagyon keres, meg tud találni. Ez hasonló a kultúrához is, egyes színészek vagy alkotók csak nem fognak visszatérni, ha már megszálltak az új helyükön és ott fognak kapcsolatokat kiépíteni.
*Kicsit elfecsegett erről, nem adta át az ismereteit rendezett módon, részben azért sem, mert még nincs elrendezve nála sem. Minden kicsit kaotikussá vált és nem volt ideje leülepedni. Nestar persze könnyedén megúszta és bizonyos kontrasztban lesz mások tapasztalatával, így nehezére is esik megtalálni a pontos okokat.*
- A Morthimer nevet mintha hallottam volna, ő egy kereskedő, ha jól emlékszem. Személyesen nem ismerem, de gratulálok a rangjához. A munkásságához pedig sok szerencsét kívánok, szüksége lesz rá. A város rengeteget vesztett, a mágusait, a kikötőt és a vallási befolyásoltság is ki fogja szűrni, hogy ki kíván majd a területén élni. De ezek a gondok már túlmutatnak a feladatkörén, ha jól sejtem.
*Nem sajnálja el a jót mástól és reméli Arthenior szebb jövőjét, de ami az ő meglátását illeti, a város már megváltozott és szerény véleménye alapján sokkal többet bukott és amit kapott is cserébe, megkérdőjelezné a hasznát. A Templom régen sem a városért dolgozott, hanem fordítva, de legalább biztonságérzetet nyújtott. Jelenleg kételyei vannak abban, hogy a hívők nyomán kevesebb vagy pont miattuk több bajba kerülhet Arthenior.*
1711. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-09-29 17:45:02
Üzenet elküldve: 2024-09-29 17:45:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nestar Erefiz//
*A korán keléssel egyiküknek sincs baja, ezt már tudják. Ilyenkor reggel még Merlana türelmével sincs probléma, egészen nyugodtan várja ki, míg Nestar befejezi az étkezést, addig is beszélhetnek néhány semmitmondó témáról, mint mondjuk a szabója.*
- Igazán különleges hölgy, így van. Úgy ajánlották nekem. Ezt a ruhát is ő készítette *simít végig a finom, vörös anyagon.*
- Ugyan *szabadkozik egy kicsit, hogy az ő idejéből jut Nestar-ra is, de azért örül, mikor végre maguk mögött hagyva a fogadót elindulnak, hogy a Polgárnegyed utcáit járva közelebb kerüljön ki-ki a maga céljához. Közben persze Merlana nem szeretne síri csendben bandukolni, minden egyes szó, ami elhangzik, hasznos lehet még valamikor.*
- Ezek a kollégáid… Hogyhogy nem tudod, hogy itt vannak-e még? Ha olyan jó a kapcsolatotok, nem értekeztetek levélben? Vagy egyszerűen csak nem volt szükség ilyesmire? *Nem tudja, hogy mennyire próbál túl mélyen az alkimista magánéletébe ásni, de talán néhány szürkezónás kérdést azért még megengedhet magának.*
- Illetve, ha szabad megjegyeznem, az emberek sorsa kezd jobb irányba fordulni. Azzal, hogy visszatért a nemesség a városba, és a Tanácsháza is meglehetősen jó ajánlatot nyújt mindenkinek, hogy kitörhessenek a mókuskerékből, úgy gondolom, bőven van okunk reménykedni Arthenior szebb jövőjében. Morthimer Prefektus alatt pedig a legjobb kezekben van az új negyed építése Sárváros helyén, úgyhogy én bizakodó vagyok.
*Mondja mindezt azért, mert igazából kíváncsi arra, hogy Nestar, Arthenior egykori főnemeseként mit gondol az új irányról, amerre a vezetőség a várost kormányozza.*
*A korán keléssel egyiküknek sincs baja, ezt már tudják. Ilyenkor reggel még Merlana türelmével sincs probléma, egészen nyugodtan várja ki, míg Nestar befejezi az étkezést, addig is beszélhetnek néhány semmitmondó témáról, mint mondjuk a szabója.*
- Igazán különleges hölgy, így van. Úgy ajánlották nekem. Ezt a ruhát is ő készítette *simít végig a finom, vörös anyagon.*
- Ugyan *szabadkozik egy kicsit, hogy az ő idejéből jut Nestar-ra is, de azért örül, mikor végre maguk mögött hagyva a fogadót elindulnak, hogy a Polgárnegyed utcáit járva közelebb kerüljön ki-ki a maga céljához. Közben persze Merlana nem szeretne síri csendben bandukolni, minden egyes szó, ami elhangzik, hasznos lehet még valamikor.*
- Ezek a kollégáid… Hogyhogy nem tudod, hogy itt vannak-e még? Ha olyan jó a kapcsolatotok, nem értekeztetek levélben? Vagy egyszerűen csak nem volt szükség ilyesmire? *Nem tudja, hogy mennyire próbál túl mélyen az alkimista magánéletébe ásni, de talán néhány szürkezónás kérdést azért még megengedhet magának.*
- Illetve, ha szabad megjegyeznem, az emberek sorsa kezd jobb irányba fordulni. Azzal, hogy visszatért a nemesség a városba, és a Tanácsháza is meglehetősen jó ajánlatot nyújt mindenkinek, hogy kitörhessenek a mókuskerékből, úgy gondolom, bőven van okunk reménykedni Arthenior szebb jövőjében. Morthimer Prefektus alatt pedig a legjobb kezekben van az új negyed építése Sárváros helyén, úgyhogy én bizakodó vagyok.
*Mondja mindezt azért, mert igazából kíváncsi arra, hogy Nestar, Arthenior egykori főnemeseként mit gondol az új irányról, amerre a vezetőség a várost kormányozza.*
1710. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-09-27 12:26:02
Üzenet elküldve: 2024-09-27 12:26:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Tőle szokatlanul mélyen alszik. Talán a fáradtság az oka, talán a lány közelsége – ki tudja? Akárhogy is: ő maga nem ébred fel a beszűrődő fényre, holott a saját kis bérleményében általában már ő köszönti a pirkadatot, s nem fordítva. Arra sem ébred fel, hogy L'szka mozgolódni kezd mellette, majd kikel az ágyból. Talán csak akkor lesz kissé éberebb, amikor odakintről a házimunka neszeit hallja, de igazán akkor sem ébred fel. Marad úgy: félúton lebegve az álom és az ébrenlét között, azon a fura, megfoghatatlan mezsgyén. Az oldalára fordulva húzza össze magát, a lány testmelege nélkül fázni kezd.
Akkor ébred fel, amikor megüti az orrát a füstszag – az álmot azonnal elsöpri az életösztön, hiszen a füst általában tüzet jelent, és a tűz pedig bajt. Értetlenül pislog a fénybe, pár pillanatig fogalma sincs róla, hogy hol van. Az emlékek viszont hamar visszatérnek, és ahogy felismeri hogy hol van, és hogy mi az a füstszag, és mi az a motoszkálás-csörömpölés amit odaátról hall, megnyugszik. Visszaejti a fejét, fektében kinyújtózik. Érzi a tenyere alatt, hogy mellette már kihűlt a lepedő, ebből sejti, hogy jó pár perc eltelhetett azóta, hogy L'szka kikelt mellőle.
Lusta mozdulattal ül fel, talpait csöndben teszi a padlóra. Úgy is marad, ülve. Megdörgöli az arcát, ásít, ujjaival tessék-lássék át- és hátrafésüli haját. Most ráér, nem kell sietnie. Ez a napja a lányé. A füst kesernyéssé váló aromájára figyel aztán fel, és a halk káromkodásra, amit amonnan hall. Ez alapján nem merne túl nagy tétben fogadni arra, hogy itt reggeliznek majd. Feláll, jólesőn újra kinyújtózik, derekában és combjaiban nyomát sem érzi már a tegnap estének. A két helyiséget elválasztó ajtó felé indul, követi a füstöt és a hangokat. Nem igyekszik osonni, nem akar ráijeszteni a lányra. Az ajtónál megáll, és pucérságával mit sem törődve az ajtófélfának dől vállal, karjait összefonja maga előtt. Ingje még mindig kiterítve van valahol, nadrágja az asztal alatt kallódik.. Tudja, hogy össze kéne szednie ezeket és fel kéne öltöznie, de erre még ráér kicsit. Most inkább csak L'szkát nézi, nem is igen emlékszik, hogy látta-e őt valaha ennyire egyszerű ruhában. Még ez is jól áll a lányon.*
- Minden rendben? *-kérdezi azzal a hangsúllyal, ami azonnal elárulja, hogy tökéletesen tisztában van azzal, hogy nincs minden rendben.*
*Tőle szokatlanul mélyen alszik. Talán a fáradtság az oka, talán a lány közelsége – ki tudja? Akárhogy is: ő maga nem ébred fel a beszűrődő fényre, holott a saját kis bérleményében általában már ő köszönti a pirkadatot, s nem fordítva. Arra sem ébred fel, hogy L'szka mozgolódni kezd mellette, majd kikel az ágyból. Talán csak akkor lesz kissé éberebb, amikor odakintről a házimunka neszeit hallja, de igazán akkor sem ébred fel. Marad úgy: félúton lebegve az álom és az ébrenlét között, azon a fura, megfoghatatlan mezsgyén. Az oldalára fordulva húzza össze magát, a lány testmelege nélkül fázni kezd.
Akkor ébred fel, amikor megüti az orrát a füstszag – az álmot azonnal elsöpri az életösztön, hiszen a füst általában tüzet jelent, és a tűz pedig bajt. Értetlenül pislog a fénybe, pár pillanatig fogalma sincs róla, hogy hol van. Az emlékek viszont hamar visszatérnek, és ahogy felismeri hogy hol van, és hogy mi az a füstszag, és mi az a motoszkálás-csörömpölés amit odaátról hall, megnyugszik. Visszaejti a fejét, fektében kinyújtózik. Érzi a tenyere alatt, hogy mellette már kihűlt a lepedő, ebből sejti, hogy jó pár perc eltelhetett azóta, hogy L'szka kikelt mellőle.
Lusta mozdulattal ül fel, talpait csöndben teszi a padlóra. Úgy is marad, ülve. Megdörgöli az arcát, ásít, ujjaival tessék-lássék át- és hátrafésüli haját. Most ráér, nem kell sietnie. Ez a napja a lányé. A füst kesernyéssé váló aromájára figyel aztán fel, és a halk káromkodásra, amit amonnan hall. Ez alapján nem merne túl nagy tétben fogadni arra, hogy itt reggeliznek majd. Feláll, jólesőn újra kinyújtózik, derekában és combjaiban nyomát sem érzi már a tegnap estének. A két helyiséget elválasztó ajtó felé indul, követi a füstöt és a hangokat. Nem igyekszik osonni, nem akar ráijeszteni a lányra. Az ajtónál megáll, és pucérságával mit sem törődve az ajtófélfának dől vállal, karjait összefonja maga előtt. Ingje még mindig kiterítve van valahol, nadrágja az asztal alatt kallódik.. Tudja, hogy össze kéne szednie ezeket és fel kéne öltöznie, de erre még ráér kicsit. Most inkább csak L'szkát nézi, nem is igen emlékszik, hogy látta-e őt valaha ennyire egyszerű ruhában. Még ez is jól áll a lányon.*
- Minden rendben? *-kérdezi azzal a hangsúllyal, ami azonnal elárulja, hogy tökéletesen tisztában van azzal, hogy nincs minden rendben.*
1709. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-09-26 20:58:39
Üzenet elküldve: 2024-09-26 20:58:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Még mindig erősebb benne az, hogy ez a rájuk telepedő boldogság még annyira új, törékeny és illékony, hogy nem akarja megtörni a butaságaival. Még akkor sem, ha megígérte.
Amúgy is több hangulata van ehhez a kellemes kis piszkálódáshoz, mintsem visszabújni a borongós gondolatok közé.
Hamarosan már úgy sem szükséges bármin is rágódnia, mert a rá telepedő fáradtság hamar győzedelmeskedik felette. Szuszogása egyenletes, arca békés, nem forgolódik, mint amúgy szokott. Álmát is nyugtatja a fiú közelsége.
A másnap kora reggeli sugarak is kedvesen simítanak végig arcán, ahogy bekúsznak az ablakon. Óvatosan nyújtózik ki, miközben a szemeire dörzsöl. Kipihent, ami tényleg meglepi.
Ráhunyorog a fiúra, alig tudja megállni, hogy ne cirógasson az arcára, de ha még békésen alszik eszébe sem jut, hogy véletlenül felkeltse. Hisz a munka neheze tegnap bizony rá hárult. Ennek gondolata pedig pajkos vigyort fakaszt az arcán, de minden kis pajzán gondolatot igyekszik elnyelni magában és csak csendesen, óvatosan kúszik le az ágyról. Újra nyújtózik egy nagyot még egy ásítást toldva mellé, majd a szekrényéhez sétálva túrja fel, hogy egy egyszerűbb ruhát kivéve bújjon bele. Most hanyagol minden fodrot, fűzőt és csipkét, csupán csak a szalagot köti meg a derekán. Azzal pedig kisétál a tegnap óta asztalon sínylődő kenyérszeletekhez. Egyet-kettőt végig tapogat, de nem éri meglepetésként, hogy mind egy szálig szikkadtak. De nem esik kétségbe, így munkához is lát. Persze magát ismerve azért résnyire nyitja az ajtót, majd kis küszködés árán a tűzhelybe is begyújt. A lapjára tesz egy csonka serpenyőt amibe kikanalazza a maradék, kevéske kis zsírt, majd szépen bele is helyez egy-egy szelet kenyeret. Igazán elférne már valami reggeli, de a végeredmény kérdéses. Ugyanis a szobák levegőjébe lassan bekúszik egy kevéske füst, odakozmáltság szaga és pár halk, ám igen változatos szitkozódás.*
*Még mindig erősebb benne az, hogy ez a rájuk telepedő boldogság még annyira új, törékeny és illékony, hogy nem akarja megtörni a butaságaival. Még akkor sem, ha megígérte.
Amúgy is több hangulata van ehhez a kellemes kis piszkálódáshoz, mintsem visszabújni a borongós gondolatok közé.
Hamarosan már úgy sem szükséges bármin is rágódnia, mert a rá telepedő fáradtság hamar győzedelmeskedik felette. Szuszogása egyenletes, arca békés, nem forgolódik, mint amúgy szokott. Álmát is nyugtatja a fiú közelsége.
A másnap kora reggeli sugarak is kedvesen simítanak végig arcán, ahogy bekúsznak az ablakon. Óvatosan nyújtózik ki, miközben a szemeire dörzsöl. Kipihent, ami tényleg meglepi.
Ráhunyorog a fiúra, alig tudja megállni, hogy ne cirógasson az arcára, de ha még békésen alszik eszébe sem jut, hogy véletlenül felkeltse. Hisz a munka neheze tegnap bizony rá hárult. Ennek gondolata pedig pajkos vigyort fakaszt az arcán, de minden kis pajzán gondolatot igyekszik elnyelni magában és csak csendesen, óvatosan kúszik le az ágyról. Újra nyújtózik egy nagyot még egy ásítást toldva mellé, majd a szekrényéhez sétálva túrja fel, hogy egy egyszerűbb ruhát kivéve bújjon bele. Most hanyagol minden fodrot, fűzőt és csipkét, csupán csak a szalagot köti meg a derekán. Azzal pedig kisétál a tegnap óta asztalon sínylődő kenyérszeletekhez. Egyet-kettőt végig tapogat, de nem éri meglepetésként, hogy mind egy szálig szikkadtak. De nem esik kétségbe, így munkához is lát. Persze magát ismerve azért résnyire nyitja az ajtót, majd kis küszködés árán a tűzhelybe is begyújt. A lapjára tesz egy csonka serpenyőt amibe kikanalazza a maradék, kevéske kis zsírt, majd szépen bele is helyez egy-egy szelet kenyeret. Igazán elférne már valami reggeli, de a végeredmény kérdéses. Ugyanis a szobák levegőjébe lassan bekúszik egy kevéske füst, odakozmáltság szaga és pár halk, ám igen változatos szitkozódás.*
1708. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-09-26 20:21:42
Üzenet elküldve: 2024-09-26 20:21:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Ha tudná, hogy a lány magában min rágódik, akkor sóhajtva valószínűleg annyit mondana, hogy ez most megint olyan dolog talán, amivel kapcsolatban megint igaz az, hogy ha kinyitnák a szájukat, akkor egyszerűbb lenne mindenkinek. Akkor nem kéne túlgondolni se semmit, és nem kéne szinte görcsösen csak a mostra fókuszálni. Akkor meg tudnák osztani egymással a saját elképzeléseiket -vagy azok hiányát- és talán valamiféle közös nevezőre is jutnának. De nem tudja, hogy min rágódik magában a lány.
Azt érzi csak, hogy L'szka megharapja. Nevetve jajdul fel, de elfogadja, hogy ezt azért kapta, mert meghuzigálta a macska bajszát. És nem csak ez a jussa, hanem bizony szidást is kap, amit nem tud komolyan venni. Nem csak azért, mert hallja a nevetést L'szka hangjában.*
- Jól van na, jól van! *-mondja vigyorogva-* Megadom magam..!
*Jól érzi magát. Nem csak azért, mert ők most kétszer is egymásban leltek örömet -bár az sokat nyom a latba-, hanem mert hosszú idő óta először felszabadultnak érzi magát, élvezi a lány közelségét, és élvezi, hogy együtt nevethet vele. Eszébe jut, hogy talán ilyen lehet vele minden egyes nap. Nem feltétlenül a szeretkezésre gondol, hanem arra, hogy egymás mellett vannak, és jól érzik magukat. Ez jó lehet, gondolja, hozzá tudna szokni.*
- Aha, a fáradtság. *-biccent rá nagy komolyan L'szka szavaira, csak hát még mindig vigyorogva.-* Semmi más. Véletlenül sem. A-aa.
*Újra fészkelődik kicsit ahogy a lány is megtalálja végül a helyét. Finoman megszorítja az ujjai közé sikló ujjakat, mintha csak azt mondaná: itt vagyok. Hallgatja L'szka légzését, az egyenletes ritmust, rájön, hogy a lány úgy elaludt, mint akit letaglóztak. Ettől elmosolyodik, de ez most puha mosoly. Érzi a lány melegét és illatát, pár hajszál csiklandozza a mellkasát ahogy a levegőt veszi. Nem zavarja. Céltalanul és laposan bámul a félhomályba, szinte szívja magába azt az érzést, ami most mellé- és rátelepszik. Béke. Csönd. Nyugalom. Valamiféle óvatos boldogság.
Észre sem veszi, hogy mikor alszik el maga is.*
*Ha tudná, hogy a lány magában min rágódik, akkor sóhajtva valószínűleg annyit mondana, hogy ez most megint olyan dolog talán, amivel kapcsolatban megint igaz az, hogy ha kinyitnák a szájukat, akkor egyszerűbb lenne mindenkinek. Akkor nem kéne túlgondolni se semmit, és nem kéne szinte görcsösen csak a mostra fókuszálni. Akkor meg tudnák osztani egymással a saját elképzeléseiket -vagy azok hiányát- és talán valamiféle közös nevezőre is jutnának. De nem tudja, hogy min rágódik magában a lány.
Azt érzi csak, hogy L'szka megharapja. Nevetve jajdul fel, de elfogadja, hogy ezt azért kapta, mert meghuzigálta a macska bajszát. És nem csak ez a jussa, hanem bizony szidást is kap, amit nem tud komolyan venni. Nem csak azért, mert hallja a nevetést L'szka hangjában.*
- Jól van na, jól van! *-mondja vigyorogva-* Megadom magam..!
*Jól érzi magát. Nem csak azért, mert ők most kétszer is egymásban leltek örömet -bár az sokat nyom a latba-, hanem mert hosszú idő óta először felszabadultnak érzi magát, élvezi a lány közelségét, és élvezi, hogy együtt nevethet vele. Eszébe jut, hogy talán ilyen lehet vele minden egyes nap. Nem feltétlenül a szeretkezésre gondol, hanem arra, hogy egymás mellett vannak, és jól érzik magukat. Ez jó lehet, gondolja, hozzá tudna szokni.*
- Aha, a fáradtság. *-biccent rá nagy komolyan L'szka szavaira, csak hát még mindig vigyorogva.-* Semmi más. Véletlenül sem. A-aa.
*Újra fészkelődik kicsit ahogy a lány is megtalálja végül a helyét. Finoman megszorítja az ujjai közé sikló ujjakat, mintha csak azt mondaná: itt vagyok. Hallgatja L'szka légzését, az egyenletes ritmust, rájön, hogy a lány úgy elaludt, mint akit letaglóztak. Ettől elmosolyodik, de ez most puha mosoly. Érzi a lány melegét és illatát, pár hajszál csiklandozza a mellkasát ahogy a levegőt veszi. Nem zavarja. Céltalanul és laposan bámul a félhomályba, szinte szívja magába azt az érzést, ami most mellé- és rátelepszik. Béke. Csönd. Nyugalom. Valamiféle óvatos boldogság.
Észre sem veszi, hogy mikor alszik el maga is.*
1707. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-09-26 18:55:16
Üzenet elküldve: 2024-09-26 18:55:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Lyeska viszont túlgondoló. Ezt pedig előszeretettel űzte régen és űzi most is. De igyekszik uralma alá vonni a dolgot és tényleg csak a mostban létezni. Mert most itt van Corad és az biztos, hogy holnap is itt lesz. Úgy sem tudja a későbbiekre, hogy egyáltalán saját magával mi lesz. Nemhogy kettejükkel, úgy, hogy csak most találkoztak újra hosszú évek után.
Éppen ezért igyekszik a fürdőháznál megmaradni, még akkor is, ha kezd kényes lenni a téma.*
- Olyat?
*Horkan fel zavartan és meglepetten, arcát pedig mélyebben a fiú nyakába fúrja. A kérdés a végén viszont annyira vérlázító, hogy nem bírja ki, hogy egy bosszús fújtatás után ne harapjon finoman a nyakába.*
- Te álnok. *Dünnyögi a nyálas, pirosló foltra.* Te perverz. Hát miket gondolsz rólam?
*Igyekszik a hangjába rejteni minden bosszúságot, de az időnként elcsuklik a visszafojtott nevetéstől.*
- Én rendes leány vagyok. Tiszta és ártatlan. Hát hogy is juthatna ilyen az eszembe?
*A végére már sajnos veszít önmaga ellen, így csak kitör belőle a halk nevetés. Mindamellett, hogy most így tényleg eszébe sem jutott volna, hogy bárki más egyébre is használhatja a fürdőházat mosakodás és pihenés mellett. Persze azt nem mondja, hogy nem hangzik igazán csábítóan, ám ezt biztos nem fogja a fiú orrára kötni. Már épp elég zavarba ejtő volt az asztalos attrakció is.*
- Hát neked tényleg ki kell pihenned magad, mert a fáradtság teljesen elvette az eszed.
*Kuncogja, ahogy lassan kibújik a fiú nyakából, de tovább már nem húzódik el. Ujjait összefűzi az övéire találtakkal, mintha biztosítani akarná magát arról, hogy nem fog mellőle megszökni Corad. Pillanatokon belül pedig már csak az elégedett, békés szuszogása töri meg a félhomályos szoba csendjét.*
*Lyeska viszont túlgondoló. Ezt pedig előszeretettel űzte régen és űzi most is. De igyekszik uralma alá vonni a dolgot és tényleg csak a mostban létezni. Mert most itt van Corad és az biztos, hogy holnap is itt lesz. Úgy sem tudja a későbbiekre, hogy egyáltalán saját magával mi lesz. Nemhogy kettejükkel, úgy, hogy csak most találkoztak újra hosszú évek után.
Éppen ezért igyekszik a fürdőháznál megmaradni, még akkor is, ha kezd kényes lenni a téma.*
- Olyat?
*Horkan fel zavartan és meglepetten, arcát pedig mélyebben a fiú nyakába fúrja. A kérdés a végén viszont annyira vérlázító, hogy nem bírja ki, hogy egy bosszús fújtatás után ne harapjon finoman a nyakába.*
- Te álnok. *Dünnyögi a nyálas, pirosló foltra.* Te perverz. Hát miket gondolsz rólam?
*Igyekszik a hangjába rejteni minden bosszúságot, de az időnként elcsuklik a visszafojtott nevetéstől.*
- Én rendes leány vagyok. Tiszta és ártatlan. Hát hogy is juthatna ilyen az eszembe?
*A végére már sajnos veszít önmaga ellen, így csak kitör belőle a halk nevetés. Mindamellett, hogy most így tényleg eszébe sem jutott volna, hogy bárki más egyébre is használhatja a fürdőházat mosakodás és pihenés mellett. Persze azt nem mondja, hogy nem hangzik igazán csábítóan, ám ezt biztos nem fogja a fiú orrára kötni. Már épp elég zavarba ejtő volt az asztalos attrakció is.*
- Hát neked tényleg ki kell pihenned magad, mert a fáradtság teljesen elvette az eszed.
*Kuncogja, ahogy lassan kibújik a fiú nyakából, de tovább már nem húzódik el. Ujjait összefűzi az övéire találtakkal, mintha biztosítani akarná magát arról, hogy nem fog mellőle megszökni Corad. Pillanatokon belül pedig már csak az elégedett, békés szuszogása töri meg a félhomályos szoba csendjét.*
1706. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-09-26 14:34:33
Üzenet elküldve: 2024-09-26 14:34:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Halkan dünnyög, érzi, hogy ahogy vízszintesbe került a teste, a lepedő máris aljas futóhomokká válik alatta, és azon ügyködik, hogy mélyre szippantsa. Magához karolja a hozzá kucorodó L'szkát, hálás a testmelegért.*
- Bizony, a tiéd. *-mondja halkan, mintha tényleg lenne valami szabály rá, hogy egy félhomályba burkolódzó szobában csak így lehet megszólalni-* Csakis a tiéd.
*Ő most nem lát tovább a holnapnál. Mármint persze, tudja, hogy utána ugyanúgy hajnalban kell kelnie hogy nyitáskor már a vén suszter műhelyében legyen, tudja, hogy milyen feladatok várják abban a zsebkendőnyi kis bérelt szobában, tudja, hogy mi az, amit egyébként is el akart intézni.. de nem érdekli. Most még most van, és most jó; minek nyomassza hát magát ilyen teljesen hétköznapi dolgokkal? Az a terve viszont eszébe sem jut, hogy egyszer majd itt hagyja a várost. De ha eszébe is jutna, azt sem tudná megmondani, hogy ez valaha sikerül-e. Hiszen épp csak annyi pénzt tud összekuporgatni, hogy legyen hol laknia és legyen miből ennie; ha félre akar tenni, akkor a saját szája elől kell megvonnia a falatot. És bár tényleg van valamennyi így félretett pénze, az még nagyon, nagyon messze van attól, hogy elég legyen bármire is. Ahhoz nagyon nagy szerencse kéne, hogy a belátható közeljövőben egyáltalán tényleg megforduljon a fejében ilyesmi.
A lány hirtelen visszakérdezésére csak újra felkuncog. Pár pillanatig latolgatja magában hogy hogyan válaszoljon rá, amikor L'szka megint megszólal. Most már vigyorog is, bár a lány ezt nem láthatja, ahogy visszabújik hozzá.*
- Ühüm. Oda mindenki bemehet. *-végigcirógatja L'szka karját-* De úgy hallottam, hogy nagyon sokan nem csak azért mennek be oda, hogy élvezzék a forró vizet.
*Ujjai rátalálnak a lány ujjaira, ott felejti őket.*
- És azt is hallottam, hogy vannak, akik kifejezetten azért mennek oda, hogy.. mh? Olyat csináljanak. *-megint vigyorog-*De hiszen te is ezért említetted a fürdőházat. Vagy nem?
*Nem bírja ki, hogy ne cukkolja L'szkát még egy picit, pláne úgy, hogy érzi rajta a zavart amit a téma váltott ki.*
*Halkan dünnyög, érzi, hogy ahogy vízszintesbe került a teste, a lepedő máris aljas futóhomokká válik alatta, és azon ügyködik, hogy mélyre szippantsa. Magához karolja a hozzá kucorodó L'szkát, hálás a testmelegért.*
- Bizony, a tiéd. *-mondja halkan, mintha tényleg lenne valami szabály rá, hogy egy félhomályba burkolódzó szobában csak így lehet megszólalni-* Csakis a tiéd.
*Ő most nem lát tovább a holnapnál. Mármint persze, tudja, hogy utána ugyanúgy hajnalban kell kelnie hogy nyitáskor már a vén suszter műhelyében legyen, tudja, hogy milyen feladatok várják abban a zsebkendőnyi kis bérelt szobában, tudja, hogy mi az, amit egyébként is el akart intézni.. de nem érdekli. Most még most van, és most jó; minek nyomassza hát magát ilyen teljesen hétköznapi dolgokkal? Az a terve viszont eszébe sem jut, hogy egyszer majd itt hagyja a várost. De ha eszébe is jutna, azt sem tudná megmondani, hogy ez valaha sikerül-e. Hiszen épp csak annyi pénzt tud összekuporgatni, hogy legyen hol laknia és legyen miből ennie; ha félre akar tenni, akkor a saját szája elől kell megvonnia a falatot. És bár tényleg van valamennyi így félretett pénze, az még nagyon, nagyon messze van attól, hogy elég legyen bármire is. Ahhoz nagyon nagy szerencse kéne, hogy a belátható közeljövőben egyáltalán tényleg megforduljon a fejében ilyesmi.
A lány hirtelen visszakérdezésére csak újra felkuncog. Pár pillanatig latolgatja magában hogy hogyan válaszoljon rá, amikor L'szka megint megszólal. Most már vigyorog is, bár a lány ezt nem láthatja, ahogy visszabújik hozzá.*
- Ühüm. Oda mindenki bemehet. *-végigcirógatja L'szka karját-* De úgy hallottam, hogy nagyon sokan nem csak azért mennek be oda, hogy élvezzék a forró vizet.
*Ujjai rátalálnak a lány ujjaira, ott felejti őket.*
- És azt is hallottam, hogy vannak, akik kifejezetten azért mennek oda, hogy.. mh? Olyat csináljanak. *-megint vigyorog-*De hiszen te is ezért említetted a fürdőházat. Vagy nem?
*Nem bírja ki, hogy ne cukkolja L'szkát még egy picit, pláne úgy, hogy érzi rajta a zavart amit a téma váltott ki.*
1705. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-09-26 13:49:15
Üzenet elküldve: 2024-09-26 13:49:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
- Jó, a finommal lehet, hogy túloztam egy kicsit.
*Von vállat egy apró vigyor kíséretében. Egy ideje már rákényszerült arra, hogy a saját főztjét egye. A néni, akinél alkalmanként besegít, ellátta pár lépéssel, fortéllyal, amivel azért fejlődik. Lassan, de múltkor már a sült zöldséget sem égette oda annyira.*
- Örömmel hallom. Akkor holnap még az enyém vagy.
*Mosolyodik el, de elméjébe már befészkelte magát a gondolat, hogy azután viszont vajon mi lesz. Hisz emlékszik, hogy a fiú azt mondta, hogy lehet egyszer majd itt hagyja a várost. Viszont ő nem biztos, hogy vele tud tartani. De talán korai még ismét egy feneketlen, gondterhelt verembe másznia. Hisz most még most van. A többi pedig legyen majd a holnap vagy a holnap után Lyeskájának problémája.*
- Akkor legyen a Pegazus. Meg a fürdő.
*Az igazat megvallva nem is nagyon bánná, ha nem kéne főznie. Először is nem szeretné most elriasztani a fiút maga mellől. Másodszor pedig amúgy sem tartozik a legkedvesebb elfoglaltságai közé az, hogy a tűzhely mellett raboskodjon. Azért nehéz megszokni még mindig, hogy nincs senki, aki főzzön rá finomakat.
Coradnak egy pillanatot sem kell várnia arra, hogy ismét érezhesse a testének simuló lányt. Ahogy elhelyezkedik mellette, s kinyújtja a karját már közelebb is fészkelődik hozzá. Elégedett sóhajjal hunyja le a szemeit, ám pár pillanattal később azok kipattanva pillantanak kíváncsian a fiúra.*
- Mégis mit hallottál?
*Vonja fel a szemöldökeit. Hozzá kevés pletyka jut el, hiszen a legtöbbet Mawide nénivel beszélget, ha valamit hall az leginkább tőle származik. Ám a fürdőházról ő különösebb pletykákat eddig nem igazán hallott. A fiú kuncogása viszont elülteti a bogarat a fülében, a gondolatai pedig hasonló dolgok körül motoszkálnak, mint amit ők is csináltak itt, majd az asztalon.*
- Olyat biztos nem csinálhatnak ott. Hisz oda mindenki bemehet.
*Dünnyögi olyan szégyenlősséggel a hangjában, mintha épp most kapták volna rajta őket is valami ilyesmin. Így inkább visszakényelmesedik, arcát a fiú nyakába fúrja és egy zavart szusszanással hunyja vissza a szemeit.*
- Jó, a finommal lehet, hogy túloztam egy kicsit.
*Von vállat egy apró vigyor kíséretében. Egy ideje már rákényszerült arra, hogy a saját főztjét egye. A néni, akinél alkalmanként besegít, ellátta pár lépéssel, fortéllyal, amivel azért fejlődik. Lassan, de múltkor már a sült zöldséget sem égette oda annyira.*
- Örömmel hallom. Akkor holnap még az enyém vagy.
*Mosolyodik el, de elméjébe már befészkelte magát a gondolat, hogy azután viszont vajon mi lesz. Hisz emlékszik, hogy a fiú azt mondta, hogy lehet egyszer majd itt hagyja a várost. Viszont ő nem biztos, hogy vele tud tartani. De talán korai még ismét egy feneketlen, gondterhelt verembe másznia. Hisz most még most van. A többi pedig legyen majd a holnap vagy a holnap után Lyeskájának problémája.*
- Akkor legyen a Pegazus. Meg a fürdő.
*Az igazat megvallva nem is nagyon bánná, ha nem kéne főznie. Először is nem szeretné most elriasztani a fiút maga mellől. Másodszor pedig amúgy sem tartozik a legkedvesebb elfoglaltságai közé az, hogy a tűzhely mellett raboskodjon. Azért nehéz megszokni még mindig, hogy nincs senki, aki főzzön rá finomakat.
Coradnak egy pillanatot sem kell várnia arra, hogy ismét érezhesse a testének simuló lányt. Ahogy elhelyezkedik mellette, s kinyújtja a karját már közelebb is fészkelődik hozzá. Elégedett sóhajjal hunyja le a szemeit, ám pár pillanattal később azok kipattanva pillantanak kíváncsian a fiúra.*
- Mégis mit hallottál?
*Vonja fel a szemöldökeit. Hozzá kevés pletyka jut el, hiszen a legtöbbet Mawide nénivel beszélget, ha valamit hall az leginkább tőle származik. Ám a fürdőházról ő különösebb pletykákat eddig nem igazán hallott. A fiú kuncogása viszont elülteti a bogarat a fülében, a gondolatai pedig hasonló dolgok körül motoszkálnak, mint amit ők is csináltak itt, majd az asztalon.*
- Olyat biztos nem csinálhatnak ott. Hisz oda mindenki bemehet.
*Dünnyögi olyan szégyenlősséggel a hangjában, mintha épp most kapták volna rajta őket is valami ilyesmin. Így inkább visszakényelmesedik, arcát a fiú nyakába fúrja és egy zavart szusszanással hunyja vissza a szemeit.*
1704. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-09-26 13:09:50
Üzenet elküldve: 2024-09-26 13:09:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Hallja ahogy a szobában csöpög a víz. Arra gondol, hogy neki magának is jól esne megmosdania; de amennyire körbenézett délután, nem nagyon látott más mosdóalkalmatosságot. Hirtelen megérti, hogy L'szkának miért is lett hamarjában sürgős egy fürdődézsa. A lány szavai futólag megerősítik a rossz érzését a piacon széthagyott holmikkal kapcsolatban, és elhatározza, hogy ha majd kimennek, akkor vesz egy másikat neki. Még akkor is, ha az összekuporgatott pénzéhez kell nyúlnia.*
- Egy finom ebédet? *-kérdez vissza-* Nofene.. értsem úgy, hogy főznél rám?
*A szoba sötétje már legalább partner abban, hogy elrejtse a mosolyát. A hangjában viszont ott vibrál a derű. Tulajdonképpen fogalma sincs róla, hogy a lány mennyire tud vagy sem főzni, hiszen korábban csak annyit mondott, hogy nagyjából és állítólag ehetően készíti az ételeket. *
- Igen, az már lehet, hogy oda lesz. *-bólint rá kissé szórakozottan az előkészített, de ottfeledett vacsorára vonatkozó szavakra-* Bár.. hm. Most valahogy ezzel törődtem a legkevésbé.
*A félhomályban követi tekintetével az ágyhoz sétáló lányt, de ő még az asztalnál marad. Halkan sóhajt, és kihalássza a vízből a rongyot.*
- Hm, a Pegazus.. *-néha evett ott korábban. Szerinte a városban nem nagyon van olyan, aki ne evett volna még ott.-* Ott egész jó a konyha. És.. és nem is túl drága.
*Ha nem találná keserűnek a gondolatot, akkor talán fel is nevetne rajta. De inkább csak kicsavarja a rongyot, hogy amennyire tudja, maga is igénybe vegye azt.*
- Az a fürdő most nagyon jól hangik. *-ismeri el őszintén. Hideg a rongy a bőrének, de megpróbál nem gondolni erre, sem arra, hogy sem a víz, sem a rongy nem túl tiszta már.-* Holnapra..? Nem, nincsenek terveim. Az öreg Nefer odalesz valahol, úgyhogy a holnapom szabad.
*Végre megszabadul a rongytól, a tál szélére teszi azt. Az ágyhoz megy, óvatosan ráereszkedik, a deszkák illesztései halkan felnyöszögnek.*
- De amit te mondasz, az jól hangzik. Enni valami finomat.. és megnézni magunknak a fürdőházat. *-jóleső sóhajjal nyújtózik el a hűvös lepedőn. Érzi, ahogy bőre lúdbőrös lesz.-* A fürdőházról amúgy is mindenfélét hallottam már. Ki tudja.. talán megnézzük, hogy igaz-e.
*Nem részletezi a pletykákat, de a halk kuncogás félreérthetetlenné teszi, hogy mire gondol. Úgy helyezkedik, hogy amennyire ez lehetséges, mindketten kényelmesen elférjenek az ágyon. L'szka felőli karját kinyújtja oldalra, el a könyök mellett. A mozdulat árulkodik arról, hogy mit szeretne: ha a lány odabújna hozzá. Bár már cseppnyi energiája sem maradt az estére, szeretné még érezni a másik közelségét.*
*Hallja ahogy a szobában csöpög a víz. Arra gondol, hogy neki magának is jól esne megmosdania; de amennyire körbenézett délután, nem nagyon látott más mosdóalkalmatosságot. Hirtelen megérti, hogy L'szkának miért is lett hamarjában sürgős egy fürdődézsa. A lány szavai futólag megerősítik a rossz érzését a piacon széthagyott holmikkal kapcsolatban, és elhatározza, hogy ha majd kimennek, akkor vesz egy másikat neki. Még akkor is, ha az összekuporgatott pénzéhez kell nyúlnia.*
- Egy finom ebédet? *-kérdez vissza-* Nofene.. értsem úgy, hogy főznél rám?
*A szoba sötétje már legalább partner abban, hogy elrejtse a mosolyát. A hangjában viszont ott vibrál a derű. Tulajdonképpen fogalma sincs róla, hogy a lány mennyire tud vagy sem főzni, hiszen korábban csak annyit mondott, hogy nagyjából és állítólag ehetően készíti az ételeket. *
- Igen, az már lehet, hogy oda lesz. *-bólint rá kissé szórakozottan az előkészített, de ottfeledett vacsorára vonatkozó szavakra-* Bár.. hm. Most valahogy ezzel törődtem a legkevésbé.
*A félhomályban követi tekintetével az ágyhoz sétáló lányt, de ő még az asztalnál marad. Halkan sóhajt, és kihalássza a vízből a rongyot.*
- Hm, a Pegazus.. *-néha evett ott korábban. Szerinte a városban nem nagyon van olyan, aki ne evett volna még ott.-* Ott egész jó a konyha. És.. és nem is túl drága.
*Ha nem találná keserűnek a gondolatot, akkor talán fel is nevetne rajta. De inkább csak kicsavarja a rongyot, hogy amennyire tudja, maga is igénybe vegye azt.*
- Az a fürdő most nagyon jól hangik. *-ismeri el őszintén. Hideg a rongy a bőrének, de megpróbál nem gondolni erre, sem arra, hogy sem a víz, sem a rongy nem túl tiszta már.-* Holnapra..? Nem, nincsenek terveim. Az öreg Nefer odalesz valahol, úgyhogy a holnapom szabad.
*Végre megszabadul a rongytól, a tál szélére teszi azt. Az ágyhoz megy, óvatosan ráereszkedik, a deszkák illesztései halkan felnyöszögnek.*
- De amit te mondasz, az jól hangzik. Enni valami finomat.. és megnézni magunknak a fürdőházat. *-jóleső sóhajjal nyújtózik el a hűvös lepedőn. Érzi, ahogy bőre lúdbőrös lesz.-* A fürdőházról amúgy is mindenfélét hallottam már. Ki tudja.. talán megnézzük, hogy igaz-e.
*Nem részletezi a pletykákat, de a halk kuncogás félreérthetetlenné teszi, hogy mire gondol. Úgy helyezkedik, hogy amennyire ez lehetséges, mindketten kényelmesen elférjenek az ágyon. L'szka felőli karját kinyújtja oldalra, el a könyök mellett. A mozdulat árulkodik arról, hogy mit szeretne: ha a lány odabújna hozzá. Bár már cseppnyi energiája sem maradt az estére, szeretné még érezni a másik közelségét.*
1703. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-09-26 12:29:07
Üzenet elküldve: 2024-09-26 12:29:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*A szobában ismét igénybe veszi a tálkát, amibe megint belemártogatja a rongyot. Kellemetlenül kihűlt már a víz, de egy ideje már megtanult ezzel is együtt élni. Rég letűnt az a kor, amikor kellemesen meleg vagy éppen jólesően forró vízben áztathatta tagjait. Finom mozdulatokkal törölgeti át magát, miközben hallgatja a fiút.*
- Igen, a kosár is.
*Szusszan fel. Kicsit maga is bánja, hogy hagyta veszni a piacon, de igazából nem tehet róla. Abban az állapotában a kosár volt a legkevesebb. Meg amúgy is elég jó cserét csinált. Akár minden nap képes lenne elhagyni a kosarat, ha azzal megnyeri magának helyette Coradot.*
- Majd meglátjuk, hogy mi sikerül. Végül is a dézsa várhat. Inkább valami finomságot kéne keresni, hogy kapj egy finom ebédet.
*Mosolyodik el halványan, ahogy lassan a fiú is megérkezik utána.*
- Mert kétlem, hogy reggelre a sajtod még ehető lenne.
*Ásítja el a mondat végét, miközben lustán ejti vissza a vízbe a rongyot. Azzal pedig hátat fordít a tálnak és az ágy felé indul, majd annak szélére ülve tűnődik el.*
- Vagy akár elmehetnénk a Pegazusba. Kicsit kirúgni a hámból. Ünnepelni. Enni valami finomat.
*Ábrándos sóhajjal helyezkedik el, majd végignyúlik az ágyon úgy, hogy helyet szorítson a fiúnak is.*
- Megnézhetnénk a fürdőt is. Akkor tényleg nem kéne a dézsa. Úgy sincs kedvem vizet hordani. Vagy van valami terved holnapra?
*Felkönyökölve támasztja meg a fejét, s miközben várja, hogy Corad mellé telepedjen ő maga is kihasználja az este adta utolsó lehetőséget, hogy a beszűrődő halvány fényben még egyszer szemérmetlenül alaposan végig mérje a fiút.*
*A szobában ismét igénybe veszi a tálkát, amibe megint belemártogatja a rongyot. Kellemetlenül kihűlt már a víz, de egy ideje már megtanult ezzel is együtt élni. Rég letűnt az a kor, amikor kellemesen meleg vagy éppen jólesően forró vízben áztathatta tagjait. Finom mozdulatokkal törölgeti át magát, miközben hallgatja a fiút.*
- Igen, a kosár is.
*Szusszan fel. Kicsit maga is bánja, hogy hagyta veszni a piacon, de igazából nem tehet róla. Abban az állapotában a kosár volt a legkevesebb. Meg amúgy is elég jó cserét csinált. Akár minden nap képes lenne elhagyni a kosarat, ha azzal megnyeri magának helyette Coradot.*
- Majd meglátjuk, hogy mi sikerül. Végül is a dézsa várhat. Inkább valami finomságot kéne keresni, hogy kapj egy finom ebédet.
*Mosolyodik el halványan, ahogy lassan a fiú is megérkezik utána.*
- Mert kétlem, hogy reggelre a sajtod még ehető lenne.
*Ásítja el a mondat végét, miközben lustán ejti vissza a vízbe a rongyot. Azzal pedig hátat fordít a tálnak és az ágy felé indul, majd annak szélére ülve tűnődik el.*
- Vagy akár elmehetnénk a Pegazusba. Kicsit kirúgni a hámból. Ünnepelni. Enni valami finomat.
*Ábrándos sóhajjal helyezkedik el, majd végignyúlik az ágyon úgy, hogy helyet szorítson a fiúnak is.*
- Megnézhetnénk a fürdőt is. Akkor tényleg nem kéne a dézsa. Úgy sincs kedvem vizet hordani. Vagy van valami terved holnapra?
*Felkönyökölve támasztja meg a fejét, s miközben várja, hogy Corad mellé telepedjen ő maga is kihasználja az este adta utolsó lehetőséget, hogy a beszűrődő halvány fényben még egyszer szemérmetlenül alaposan végig mérje a fiút.*
1702. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-09-26 05:34:00
Üzenet elküldve: 2024-09-26 05:34:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Valószínűnek érzi, hogy egymás cukkolása olyan dolog, amit mindketten előszeretettel fognak űzni. A trükk csak az lesz benne, gondolja, hogy megtalálják azt a halvány mezsgyét, és ne is lépjék át, ahonnan egy tréfa már-már bántónak hathat; illetve hogy ne marjanak vissza viperaként egy-egy olyan fricskára, ami a szükségesnél talán jobban betalál. De majd megtanulják ezt is. Ha meg mégis sikerül megbántani vagy megbántódni, nos.. akkor meg módot kell találni az engesztelésre. Talán ezzel sem lesz túl nagy baj.
Még mindig vigyorogva nézi L'szkát, látja ahogy az előbb nem érti amire célzott a kérdéssel, majd látja azt is, hogy nagyon is megérti. Szórakoztatja, hogy a lány így elpirult, de nem a rosszindulatú értelemben. Igazából valószínűleg pont ugyanilyen rőt lenne maga is, ha a lány apjával ülnének le ehhez az asztalhoz beszélgetni vagy enni, pláne, ha az öreg pont az asztalnak azon az oldalán enne, ahol ők.. hm. Érdekes helyzet lenne. A gondolattól a vigyor talán még szélesebben terül el az arcán.*
- Igen, *-biccent, és úgy tesz, mintha elgondolkodna L'szka szavain-* a nagy, levessel teli fazekaknak tényleg masszív asztal kell. Szerencsére ez tényleg az. Még a tányérok se koccannának össze, hm?
*Halkan feljajdul ahogy a lány belécsíp, ujjaival játékosan pöccinti arrébb a támadó kezet.*
- Jól van, jól van, tekintetes asszony! *-mondja, majd hátrébb és arrébb lép, hogy L'szka is a saját lábaira állhasson. Ha már úgy is távolság került kettejük közé, nem mulasztja el a lehetőséget, hogy felmérje azokat a lábakat, és persze a csípő ívét, és minden mást, amit csak láthat a lámpás reszkető fényében. Bár ezt nagyon korai lenne megjósolni, de most úgy érzi, hogy sosem fog ráunni a látványra. És az a tény, hogy mindez az „övé”, és hogy -remélhetőleg- kizárólagos joga is van hozzá.. nos, ez a tény kifejezetten tetszik neki. L'szka is tetszik neki.
A bámulásból a lány szavai zökkentik ki, felpislant, majd bólint.*
- Nagyon szívesen elkísérlek. *-mondja. Bár fogalma sincs, hogy mennyire nagy fürdős dézsát akar venni a lány, mert egy igazán nagyot, azaz rendes méretűt, ketten nem is tudnának elhozni. Legfeljebb úgy, ha a kádár kölcsönadja a kétkerekű targoncáját, amivel maga is húzza-vonja az áruját. De ez tulajdonképpen a holnap problémája.*
- …és azt hiszem, hogy egy új kosár is kelleni fog. *-fűzi még hozzá halkan L'szka szavaihoz-* Mert kétlem, hogy azt is ne vitték volna el.
*Persze a gondolattól kicsit vacakul érzi magát, hiszen ő maga volt az, aki kint hagyta az esőben a kosarat, a hagymákat és az almákat. Talán az felmenti valamennyire, hogy épp az összerogyott lányt szedte fel a földről, de.. a gondolat akkor is ott marad.
Tekintetével követi L'szkát ahogy az visszamegy a belső szobába, még kihasználja a lámpás adta utolsó lehetőséget arra, hogy lássa ahogy a lány távozik. Hát persze, hogy kihasználja a lehetőséget. Kicsit nyújtózik, dereka jólesőn belesajdul, s csak ezután indul meg maga is a szoba felé, a lány után.*
*Valószínűnek érzi, hogy egymás cukkolása olyan dolog, amit mindketten előszeretettel fognak űzni. A trükk csak az lesz benne, gondolja, hogy megtalálják azt a halvány mezsgyét, és ne is lépjék át, ahonnan egy tréfa már-már bántónak hathat; illetve hogy ne marjanak vissza viperaként egy-egy olyan fricskára, ami a szükségesnél talán jobban betalál. De majd megtanulják ezt is. Ha meg mégis sikerül megbántani vagy megbántódni, nos.. akkor meg módot kell találni az engesztelésre. Talán ezzel sem lesz túl nagy baj.
Még mindig vigyorogva nézi L'szkát, látja ahogy az előbb nem érti amire célzott a kérdéssel, majd látja azt is, hogy nagyon is megérti. Szórakoztatja, hogy a lány így elpirult, de nem a rosszindulatú értelemben. Igazából valószínűleg pont ugyanilyen rőt lenne maga is, ha a lány apjával ülnének le ehhez az asztalhoz beszélgetni vagy enni, pláne, ha az öreg pont az asztalnak azon az oldalán enne, ahol ők.. hm. Érdekes helyzet lenne. A gondolattól a vigyor talán még szélesebben terül el az arcán.*
- Igen, *-biccent, és úgy tesz, mintha elgondolkodna L'szka szavain-* a nagy, levessel teli fazekaknak tényleg masszív asztal kell. Szerencsére ez tényleg az. Még a tányérok se koccannának össze, hm?
*Halkan feljajdul ahogy a lány belécsíp, ujjaival játékosan pöccinti arrébb a támadó kezet.*
- Jól van, jól van, tekintetes asszony! *-mondja, majd hátrébb és arrébb lép, hogy L'szka is a saját lábaira állhasson. Ha már úgy is távolság került kettejük közé, nem mulasztja el a lehetőséget, hogy felmérje azokat a lábakat, és persze a csípő ívét, és minden mást, amit csak láthat a lámpás reszkető fényében. Bár ezt nagyon korai lenne megjósolni, de most úgy érzi, hogy sosem fog ráunni a látványra. És az a tény, hogy mindez az „övé”, és hogy -remélhetőleg- kizárólagos joga is van hozzá.. nos, ez a tény kifejezetten tetszik neki. L'szka is tetszik neki.
A bámulásból a lány szavai zökkentik ki, felpislant, majd bólint.*
- Nagyon szívesen elkísérlek. *-mondja. Bár fogalma sincs, hogy mennyire nagy fürdős dézsát akar venni a lány, mert egy igazán nagyot, azaz rendes méretűt, ketten nem is tudnának elhozni. Legfeljebb úgy, ha a kádár kölcsönadja a kétkerekű targoncáját, amivel maga is húzza-vonja az áruját. De ez tulajdonképpen a holnap problémája.*
- …és azt hiszem, hogy egy új kosár is kelleni fog. *-fűzi még hozzá halkan L'szka szavaihoz-* Mert kétlem, hogy azt is ne vitték volna el.
*Persze a gondolattól kicsit vacakul érzi magát, hiszen ő maga volt az, aki kint hagyta az esőben a kosarat, a hagymákat és az almákat. Talán az felmenti valamennyire, hogy épp az összerogyott lányt szedte fel a földről, de.. a gondolat akkor is ott marad.
Tekintetével követi L'szkát ahogy az visszamegy a belső szobába, még kihasználja a lámpás adta utolsó lehetőséget arra, hogy lássa ahogy a lány távozik. Hát persze, hogy kihasználja a lehetőséget. Kicsit nyújtózik, dereka jólesőn belesajdul, s csak ezután indul meg maga is a szoba felé, a lány után.*
1701. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-09-25 20:32:16
Üzenet elküldve: 2024-09-25 20:32:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Halkan felnevet, ahogy kiérzi azt a hangyányi megbántottságot a másik hangjából. Ismét változtak. Legalábbis most nem jön rá az érzés, hogy valami rosszat mondott és emiatt tényleg megbántotta volna a fiút. Piszkálódnak, mint a gyerekek, de így érzi azt, hogy most került helyére minden.*
- Majd megtanítalak.
*Legyintget fellengzősen, de a végét már nem bírja ki úgy, hogy ne nevesse el magát.*
- Bírnám, de tekintettel vagyok rád.
*A hangjába olyan színészi tökéletességgel csempészi bele a magabiztos nagyképűséget, hogy ha az imént nem alakult volna ki közöttük ez a kis oda-vissza szurkálódás, még tényleg elhinné azt, amit mond. Pedig arra sem sok ereje maradt, hogy egyáltalán a fiú dereka körül megtartsa a karjait. Éppen ezért ad a másiknak is menekülő utat, mert magán is érzi, hogy a feszegetett határokat épphogy nem szakították át. Ez még olyan pont jónak tűnik. Éppen tökéletesnek. Noha a szíve kicsit fáj, hogy Coradot már nem érzi úgy, de most határozottan vágyja azt, hogy az ágyba zuhanhasson és csak úgy legyen. Hogy kiélvezhesse ezt az újabb és újabb gyönyör okozta zsibbadást, bódultságot. Azért szívének csepp fájdalmán csak enyhít, hogy újra érezheti a sajátjain a fiú ajkait, ám a csókból lassan vigyorrá alakuló érzést először nem nagyon tudja hová tenni. Bugyuta ábrázattal bandzsít le, majd azután lassan pislogva merül el a kékekben, miközben elméje igyekszik a hallottakat alaposan megrágni. Hát a hatás valószínűleg nem okoz nagy meglepetést, ugyanis az arca hamarosan vetélytársa lesz a csapzott vörös tincseknek. Lassan a füle hegyéig belepirul a kérdésbe, miközben arcán is átfut egy kis bosszúság, ami csak a mélységes zavarát igyekszik elfedni.*
- Hát mi jutna? Természetesen az, hogy akár egy nagy, levessel teli fazekat is rátehetek, mert elég strapabíró.
*Horkant halkan, miközben galádul belecsíp a fiú hasába. De akkor már az ő arcán is csak vigyor pihen.*
- Na eressz te... kéjenc, mielőtt fenékbe billentelek.
*Hessegeti hátrébb a fiút kuncogva, mikor pedig szabad utat kap lassan lecsúszik az asztal lapjáról. Ekkor érzi meg még jobban a reá nehezedő fáradalmakat. A lábai remegve tartják a súlyát, ami most olyan érzés, mintha egy jól megtermett fogadós asszony lenne.*
- Holnap... kikísérhetnél a piacra. Vennem kéne egy nagyobb fürdős dézsát. *Indul meg a szobája felé, ám pár lépés után megtorpanva vakar mutatóujja hegyével az állára.* Meg hagymát és almát.
*Pillant hátra sunyi mosollyal, majd ismét halk nevetés kíséretében tűnik el a szobájában.*
*Halkan felnevet, ahogy kiérzi azt a hangyányi megbántottságot a másik hangjából. Ismét változtak. Legalábbis most nem jön rá az érzés, hogy valami rosszat mondott és emiatt tényleg megbántotta volna a fiút. Piszkálódnak, mint a gyerekek, de így érzi azt, hogy most került helyére minden.*
- Majd megtanítalak.
*Legyintget fellengzősen, de a végét már nem bírja ki úgy, hogy ne nevesse el magát.*
- Bírnám, de tekintettel vagyok rád.
*A hangjába olyan színészi tökéletességgel csempészi bele a magabiztos nagyképűséget, hogy ha az imént nem alakult volna ki közöttük ez a kis oda-vissza szurkálódás, még tényleg elhinné azt, amit mond. Pedig arra sem sok ereje maradt, hogy egyáltalán a fiú dereka körül megtartsa a karjait. Éppen ezért ad a másiknak is menekülő utat, mert magán is érzi, hogy a feszegetett határokat épphogy nem szakították át. Ez még olyan pont jónak tűnik. Éppen tökéletesnek. Noha a szíve kicsit fáj, hogy Coradot már nem érzi úgy, de most határozottan vágyja azt, hogy az ágyba zuhanhasson és csak úgy legyen. Hogy kiélvezhesse ezt az újabb és újabb gyönyör okozta zsibbadást, bódultságot. Azért szívének csepp fájdalmán csak enyhít, hogy újra érezheti a sajátjain a fiú ajkait, ám a csókból lassan vigyorrá alakuló érzést először nem nagyon tudja hová tenni. Bugyuta ábrázattal bandzsít le, majd azután lassan pislogva merül el a kékekben, miközben elméje igyekszik a hallottakat alaposan megrágni. Hát a hatás valószínűleg nem okoz nagy meglepetést, ugyanis az arca hamarosan vetélytársa lesz a csapzott vörös tincseknek. Lassan a füle hegyéig belepirul a kérdésbe, miközben arcán is átfut egy kis bosszúság, ami csak a mélységes zavarát igyekszik elfedni.*
- Hát mi jutna? Természetesen az, hogy akár egy nagy, levessel teli fazekat is rátehetek, mert elég strapabíró.
*Horkant halkan, miközben galádul belecsíp a fiú hasába. De akkor már az ő arcán is csak vigyor pihen.*
- Na eressz te... kéjenc, mielőtt fenékbe billentelek.
*Hessegeti hátrébb a fiút kuncogva, mikor pedig szabad utat kap lassan lecsúszik az asztal lapjáról. Ekkor érzi meg még jobban a reá nehezedő fáradalmakat. A lábai remegve tartják a súlyát, ami most olyan érzés, mintha egy jól megtermett fogadós asszony lenne.*
- Holnap... kikísérhetnél a piacra. Vennem kéne egy nagyobb fürdős dézsát. *Indul meg a szobája felé, ám pár lépés után megtorpanva vakar mutatóujja hegyével az állára.* Meg hagymát és almát.
*Pillant hátra sunyi mosollyal, majd ismét halk nevetés kíséretében tűnik el a szobájában.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2020-2039