Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 87 (1721. - 1740. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1740. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-10-08 01:06:02
Üzenet elküldve: 2024-10-08 01:06:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nestar Erefiz//
*Nestar tele van meglepetésekkel. Pozitív meglepetésekkel. Persze, Merlana nem is önmaga lenne, ha nem szólalna meg halkan a fejében a vészharang, ami a magyarázatot próbálja keresni arra, hogy miért segít neki ennyit ez a férfi, amikor ő még nem is viszonozta semmivel, csak néhány szép szóval és ígérettel. Nos, az is tény viszont, hogy akkor sem lenne önmaga, ha nem vállalná a kockázatot egy nagyobb nyereség érdekében, úgyhogy félretéve a gyanakvását, és úgy dönt továbbra is megbízik Nestar-ban.
Félszegen pillant fel a porcenlán színű italról az alkimistára, tekintetében látszik a meglepettség és az izgatottság keveréke, mintha a két érzést is egy laborban vegyítették volna egymással.*
- Amulettbe zárva? Eeyr papjai képesek a varázsitalok hatását tárgyakba zárva tartóssá tenni? Hihetetlen! *Nem csoda, hogy eddig fogalma sem volt arról, hogy ha az emberek fizikai képességein túl gondolkodik, és elveszik a mágia vagy épp az alkímia tudományában, akkor mekkora potenciál rejtőzhet még az egyénben. A mágia drága mulatság, az alkímia szintúgy, neki pedig otthona, néha pedig egy szelet kenyere sem volt, nemhogy több ládányi vagyona, hogy mágiát tanulhasson. Mostanra azonban minden megváltozni látszik. Az élete, a lehetőségei, na meg a céljai is nagyobb léptéket öltöttek, s lám, újabb és újabb kapuk nyílnak meg előtte.*
- Nestar úr, én nagyon hálás vagyok mindezért, de kissé kellemetlenül érzem magam amiatt, hogy nem adtam ezekért cserébe semmit. Mondd, mennyivel tartozom az italokért? *Kérdezi meg illedelmességből, de ha elsőre azt a választ kapja, hogy nem kell fizetnie, akkor bizony nem fog erősködni, az ingyen holmi a legnagyobb haszon, ezt valószínűleg még Orthus is így gondolná.
Közben elindul célja felé Nestar-ral az oldalán, és ha már a fehér italokról van szó, eszébe jut valami.*
- Ó, és egyébként, ha már a hófehérekről beszélünk. Van nálam még kettő sima fehér. *Ismét kutat egy rövid ideig a táskájában, majd átnyújt 2 Fehér varázsitalt Nestar Erefiz-nek.
*
- Mi kell ahhoz, hogy ebből a kettőből is készíthess nekem egy erősebbet? A múltkor szerencsém volt, de lehet, jobb, ha nem próbálkozok többet magam összekeverni őket. *Nem bízik a saját tudásában. Legalábbis, ami az alkímiát illeti.*
*Nestar tele van meglepetésekkel. Pozitív meglepetésekkel. Persze, Merlana nem is önmaga lenne, ha nem szólalna meg halkan a fejében a vészharang, ami a magyarázatot próbálja keresni arra, hogy miért segít neki ennyit ez a férfi, amikor ő még nem is viszonozta semmivel, csak néhány szép szóval és ígérettel. Nos, az is tény viszont, hogy akkor sem lenne önmaga, ha nem vállalná a kockázatot egy nagyobb nyereség érdekében, úgyhogy félretéve a gyanakvását, és úgy dönt továbbra is megbízik Nestar-ban.
Félszegen pillant fel a porcenlán színű italról az alkimistára, tekintetében látszik a meglepettség és az izgatottság keveréke, mintha a két érzést is egy laborban vegyítették volna egymással.*
- Amulettbe zárva? Eeyr papjai képesek a varázsitalok hatását tárgyakba zárva tartóssá tenni? Hihetetlen! *Nem csoda, hogy eddig fogalma sem volt arról, hogy ha az emberek fizikai képességein túl gondolkodik, és elveszik a mágia vagy épp az alkímia tudományában, akkor mekkora potenciál rejtőzhet még az egyénben. A mágia drága mulatság, az alkímia szintúgy, neki pedig otthona, néha pedig egy szelet kenyere sem volt, nemhogy több ládányi vagyona, hogy mágiát tanulhasson. Mostanra azonban minden megváltozni látszik. Az élete, a lehetőségei, na meg a céljai is nagyobb léptéket öltöttek, s lám, újabb és újabb kapuk nyílnak meg előtte.*
- Nestar úr, én nagyon hálás vagyok mindezért, de kissé kellemetlenül érzem magam amiatt, hogy nem adtam ezekért cserébe semmit. Mondd, mennyivel tartozom az italokért? *Kérdezi meg illedelmességből, de ha elsőre azt a választ kapja, hogy nem kell fizetnie, akkor bizony nem fog erősködni, az ingyen holmi a legnagyobb haszon, ezt valószínűleg még Orthus is így gondolná.
Közben elindul célja felé Nestar-ral az oldalán, és ha már a fehér italokról van szó, eszébe jut valami.*
- Ó, és egyébként, ha már a hófehérekről beszélünk. Van nálam még kettő sima fehér. *Ismét kutat egy rövid ideig a táskájában, majd átnyújt 2 Fehér varázsitalt Nestar Erefiz-nek.
*- Mi kell ahhoz, hogy ebből a kettőből is készíthess nekem egy erősebbet? A múltkor szerencsém volt, de lehet, jobb, ha nem próbálkozok többet magam összekeverni őket. *Nem bízik a saját tudásában. Legalábbis, ami az alkímiát illeti.*
1739. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-10-07 22:20:17
Üzenet elküldve: 2024-10-07 22:20:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1656
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1656
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Mherydyc és Svir//
*Először a fejét ingatja, aztán vállat von. A kutya ezt mintha megengedő jelzésnek venné, ezért lábát felemelve nekiáll levizelni az útjába kerülő csenevész fát. Svir lassít egy kicsit.*
- Akkoriban amúgy is többnyire a városon kívül éltem. *Emlékszik, hogy az ominózus nap környékén azért visszamerészkedett Arthenior közelébe, arra viszont nem, hogy aznap éppen milyen közel volt.*
~Akkor robbant, amikor a lázadás kitört, vagy csak jóval utána? Tudja a fene.~
*Úgy dönt, hogy a sötét és ködös emlékek kergetése helyett partner lesz az ugyan felszínes, de legalább vidám társalgásban. Mosolyogva bólint Mherydyc megjegyzésére.*
- Vagy úgy. Akkor neked fekszik az ilyesmi? Én másét ritkán kívántam. De tudom, hogy a kisasszonyok és úrihölgyek néha megkívánnak egy szépfiút, nehogy csak a férjuruknak jusson a jóból. *Emlékei szerint a saját környezetében is akadt hasonló eset egy kedves barátjával. Neki magának már hiába jönne meg ilyesmihez a kedve, mert a nemes hölgyek egyre ritkábbak, ő pedig egyre kevéssé vonzó. Esetleg egy borbély és szabó meglátogatása után.*
- A Kikötő csakugyan problémásabb tud lenni. Kockázatos az ottani boldogulás, nem való mindenkinek. Én meg mostanában csak besegítek itt-ott, ahol munka kell, esetleg vadászok és a húst meg az irhát adom el. De a sok kalandozás során szert tettem némi tartalékra, amit sok szerencsevadásszal ellentétben nem költöttem el nőkre és piára az első adandó alkalommal. *A kutya eközben befejezi a dolgát, úgyhogy folytatódhat a séta a Polgárnegyed a Romvároshoz közeli része irányába. A házak itt kezdenek egyszerűbb képet ölteni és hivalkodó öltözetű járókelőből is kevesebb jár ezeken az utcákon.*
*Először a fejét ingatja, aztán vállat von. A kutya ezt mintha megengedő jelzésnek venné, ezért lábát felemelve nekiáll levizelni az útjába kerülő csenevész fát. Svir lassít egy kicsit.*
- Akkoriban amúgy is többnyire a városon kívül éltem. *Emlékszik, hogy az ominózus nap környékén azért visszamerészkedett Arthenior közelébe, arra viszont nem, hogy aznap éppen milyen közel volt.*
~Akkor robbant, amikor a lázadás kitört, vagy csak jóval utána? Tudja a fene.~
*Úgy dönt, hogy a sötét és ködös emlékek kergetése helyett partner lesz az ugyan felszínes, de legalább vidám társalgásban. Mosolyogva bólint Mherydyc megjegyzésére.*
- Vagy úgy. Akkor neked fekszik az ilyesmi? Én másét ritkán kívántam. De tudom, hogy a kisasszonyok és úrihölgyek néha megkívánnak egy szépfiút, nehogy csak a férjuruknak jusson a jóból. *Emlékei szerint a saját környezetében is akadt hasonló eset egy kedves barátjával. Neki magának már hiába jönne meg ilyesmihez a kedve, mert a nemes hölgyek egyre ritkábbak, ő pedig egyre kevéssé vonzó. Esetleg egy borbély és szabó meglátogatása után.*
- A Kikötő csakugyan problémásabb tud lenni. Kockázatos az ottani boldogulás, nem való mindenkinek. Én meg mostanában csak besegítek itt-ott, ahol munka kell, esetleg vadászok és a húst meg az irhát adom el. De a sok kalandozás során szert tettem némi tartalékra, amit sok szerencsevadásszal ellentétben nem költöttem el nőkre és piára az első adandó alkalommal. *A kutya eközben befejezi a dolgát, úgyhogy folytatódhat a séta a Polgárnegyed a Romvároshoz közeli része irányába. A házak itt kezdenek egyszerűbb képet ölteni és hivalkodó öltözetű járókelőből is kevesebb jár ezeken az utcákon.*
1738. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-10-07 15:05:15
Üzenet elküldve: 2024-10-07 15:05:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 899
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 899
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
//Merlana Naerice//
- Lényegében igen. A sikertelen keverékeknek vagy a színe nem egyenletes vagy az állaga és kettéválik.
*A víz kicsapódásának folyamatát már elmagyarázta, így nem fárassza vele újra, Merlana bizonyosan megértette elsőre is, Nestar elgondolása szerint.*
- A hófehér egy különlegesen kedvelt ital, ugyanis már az erőssége az emberi határokat is képes túlfeszíteni, elődjével ellentétben, amit lehet meg sem éreznél már. Valamint, a többivel ellentétben, a fehéreknek a negyedik szintjét még nem fedeztük fel, így amulettbe csak a Hófehér erősségének megfelelő hatást lehet csak... de talán jobb hasznát veszed, ha van nálad.
* Átad 1 db Porcelánfehér varázsitalt Merlana Naericenek. *
- Ennek a hatása megkülönböztethetetlen lesz a Hófehértől, számodra érzékelhetetlen mennyiséggel erősebb, viszont pont elég tömény, hogy amulettbe zárva a hatásából csak annyi veszik el, hogy még az emberi korlátokon felül teljesíts. Tehát fogyasztásra nem ajánlom, ezt egy mág... templomi papnak érdemes adni. Ilyen különleges amuletteket ritkán készítenek el, komoly kapcsolatok és anyagiak kellenek hozzá, viszont erősen ajánlom, mert a hatása maradandó és amíg két varázsital hatása kiütheti egymást, az amulett és a varázsitalok együtt használhatók.
* Emellett átad 1 db Hófehér varázsitalt is Merlana Naericenek. *
- És bár sokat beszéltem arról, hogy a Hófehérnek megfelelő, viszont hogy meglásd, szeretnéd-e ezt, úgy kiszolgálok egy ilyen itallal is. Az eredmény nem feltétlenül fizikai változás, de ha figyelmes vagy, akkor látni fogod, hogy sokkal nagyobb sikereid lesznek és magabiztosabbnak érzed majd magad.
*Az utazásra pedig, neki kevésbé kötött az utazási rendje, így kisebb kerülőket tehet.*
- Elkísérlek, valamennyire útba esik.
- Lényegében igen. A sikertelen keverékeknek vagy a színe nem egyenletes vagy az állaga és kettéválik.
*A víz kicsapódásának folyamatát már elmagyarázta, így nem fárassza vele újra, Merlana bizonyosan megértette elsőre is, Nestar elgondolása szerint.*
- A hófehér egy különlegesen kedvelt ital, ugyanis már az erőssége az emberi határokat is képes túlfeszíteni, elődjével ellentétben, amit lehet meg sem éreznél már. Valamint, a többivel ellentétben, a fehéreknek a negyedik szintjét még nem fedeztük fel, így amulettbe csak a Hófehér erősségének megfelelő hatást lehet csak... de talán jobb hasznát veszed, ha van nálad.
* Átad 1 db Porcelánfehér varázsitalt Merlana Naericenek.
* - Ennek a hatása megkülönböztethetetlen lesz a Hófehértől, számodra érzékelhetetlen mennyiséggel erősebb, viszont pont elég tömény, hogy amulettbe zárva a hatásából csak annyi veszik el, hogy még az emberi korlátokon felül teljesíts. Tehát fogyasztásra nem ajánlom, ezt egy mág... templomi papnak érdemes adni. Ilyen különleges amuletteket ritkán készítenek el, komoly kapcsolatok és anyagiak kellenek hozzá, viszont erősen ajánlom, mert a hatása maradandó és amíg két varázsital hatása kiütheti egymást, az amulett és a varázsitalok együtt használhatók.
* Emellett átad 1 db Hófehér varázsitalt is Merlana Naericenek.
*- És bár sokat beszéltem arról, hogy a Hófehérnek megfelelő, viszont hogy meglásd, szeretnéd-e ezt, úgy kiszolgálok egy ilyen itallal is. Az eredmény nem feltétlenül fizikai változás, de ha figyelmes vagy, akkor látni fogod, hogy sokkal nagyobb sikereid lesznek és magabiztosabbnak érzed majd magad.
*Az utazásra pedig, neki kevésbé kötött az utazási rendje, így kisebb kerülőket tehet.*
- Elkísérlek, valamennyire útba esik.
1737. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-10-07 08:26:30
Üzenet elküldve: 2024-10-07 08:26:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Mherydyc és Svir//
*A híreket ő is hallotta a történtekről. Mherydyc akkor nem tartózkodott a városban.*
-Hallottam, hogy milyen nagy pusztítás volt. Tényleg szerencséd volt, hogy nem tartózkodtál a városban. Szerencsére én sem, bár semmi keresnivalóm sem lett volna a Gazdagnegyedben.
*Mondja próbálva enyhíteni a rossz hangulatot.*
-Maximum ha egy gazdagabb nő, aki épp a férjét akarta pótolni, abban az esetben betértem a negyedbe.
*Mosolyogva figyeli, ahogy Svir a kutyával bajlódik. Bajlódásnak mondjuk nem feltétlenül lehetne mondani, de az állat még rakoncátlan és kíváncsi. Bezzeg a macska. Néha azért mocorog a karjában, de amíg simogatja, az valószínűleg nem fog elmászkálni. Azért figyelmes a környezetére. Új dolgokra nagyon érzékenyek a macskák, így normális hogy kíváncsi és óvatos a macsek.*
-A fogadóban gyakori vendég vagyok. Arthenior egy nagyszerű város, rengeteg lehetőséggel. Ezért is szeretem. Gyakran alkalmi munkák miatt benézek a Kikötőbe, de ott nem szeretem az éjszakát tölteni.
*Válaszolja Svir kérdésére.*
-Te mit csinálsz? Mármint munkát tekintve. Sok pénz kell egy ház vásárlásához, pláne ha az a Gazdagnegyedben van, vagyis volt.
*Érdeklődik.*
*A híreket ő is hallotta a történtekről. Mherydyc akkor nem tartózkodott a városban.*
-Hallottam, hogy milyen nagy pusztítás volt. Tényleg szerencséd volt, hogy nem tartózkodtál a városban. Szerencsére én sem, bár semmi keresnivalóm sem lett volna a Gazdagnegyedben.
*Mondja próbálva enyhíteni a rossz hangulatot.*
-Maximum ha egy gazdagabb nő, aki épp a férjét akarta pótolni, abban az esetben betértem a negyedbe.
*Mosolyogva figyeli, ahogy Svir a kutyával bajlódik. Bajlódásnak mondjuk nem feltétlenül lehetne mondani, de az állat még rakoncátlan és kíváncsi. Bezzeg a macska. Néha azért mocorog a karjában, de amíg simogatja, az valószínűleg nem fog elmászkálni. Azért figyelmes a környezetére. Új dolgokra nagyon érzékenyek a macskák, így normális hogy kíváncsi és óvatos a macsek.*
-A fogadóban gyakori vendég vagyok. Arthenior egy nagyszerű város, rengeteg lehetőséggel. Ezért is szeretem. Gyakran alkalmi munkák miatt benézek a Kikötőbe, de ott nem szeretem az éjszakát tölteni.
*Válaszolja Svir kérdésére.*
-Te mit csinálsz? Mármint munkát tekintve. Sok pénz kell egy ház vásárlásához, pláne ha az a Gazdagnegyedben van, vagyis volt.
*Érdeklődik.*
1736. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-10-06 18:37:03
Üzenet elküldve: 2024-10-06 18:37:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
– Nincs is feleségem! Magát jól rászedték, talán nem kéne felvennie minden jöttmentet! Talán egy másik Yvon Rëtkarakhot keres, két utcával lejjebb, a Valag utcában is lakik egy ilyen nevű ember. Hé, kopjon már le! * A ház ajtajában lévő fickó nem úgy tűnik, mint aki távozni szeretne. Mire Yvon reagálni tudna, a férfi egy hatalmasat behúz neki, a következő ütést pedig már a ház ajtaja adja.
~ Kicsit talán eltúloztam a kioktatást. Vagy a Valag utca nem tetszett neki? ~ Kissé vérző orral próbálja magát legalább ülő pózba felhúzni, hogy tovább tárgyalhasson a ki nem fizetett útdíjért, amiről őszintén nem tud semmit, hiszen valóban nincs felesége és soha nem is volt. Ami azt illeti, ha ilyen és ehhez hasonló bonyodalmakkal jár egy feleség, akkor soha nem is akar. *
– Hé, tudja mit? Az erőszak nem old meg semmit, legalábbis az Ön szaros húsz aranyát nem fogja kiverni belőlem, még ha… Rendben-rendben, leszarom. Amúgy is ez az utolsó napom ebben a retkes városban. Tessék, fogja ezt a 20 aranyat!
* A férfi erre már kevésbé agresszívan reagál. Elveszi az érmét és hátat fordít Yvonnak, akinek még mindig nem sikerült feltápászkodnia a küszöbről.
~ A tetves kurva anyádat, remélem hamar utolér a végzeted. ~ Zsörtölődik magában, és még az is eszébe jut, hogy utána szaladjon, hogy hátulról jól seggbe rúgja, de az erőviszonyokat elnézve, még ha sikerrel járna is, utána jobban tenné, ha menekülőre fogná. A házat viszont nem akarja csak úgy ott hagyni tárva-nyitva, úgyhogy végül úgy dönt, elismeri a vereségét.
~ Most utoljára vesztettem. Ezentúl nem lesz ilyen! ~
Még kicsit fáj a feje, nem csak az orrvérzéstől, hanem a tegnap esti iszogatástól is. Tudniillik, Yvon a tegnapi napon dolgozott utoljára néhai apja néhai barátjának a műhelyében, ennek örömére este kiélte magát a kocsmában. Furcsa, hogy pont ezen a reggelen találta őt meg ez az alak, aki fizetséget követelt tőle, merthogy állítólag az ő feleségét fuvarozta néhány hónapja a kikötőből a városba. Ha nem lenne jobb ötlete, azt gondolná, hogy ez is csak egy fogadás része volt tegnap estéről, de kötve hiszi, hogy azok közül, akikkel tegnap ivott, bárki tudná a teljes nevét. Eszébe jut a lány, akivel nagyjából egy éve ismerkedett meg a főtéren.
~ Hogy is hívták, Mai? ~ Ha valóban ő áll a dolgok mögött, akkor nem is sajnálja annyira azt a húsz aranyat, amit kiadott érte. Yvon egy darabig valóban szerelmesnek érezte magát, de minden más fontosabb lett a gyengéd érzéseinél. Volt némi bűntudata, amiért nem kereste a lányt, akinek a csillagokat is leígérte az égről, de mostanra egészen túltette magát rajta. Ami megtörtént közöttük, azt sosem fogja elfelejteni, de úgy érzi, hosszú távon úgysem lett volna képes egy helyben ülni. Most például sokkal nehezebb lenne elhagynia a várost, ha valaki visszatartaná. Néhány hónapja kitalálta, hogy ha a munkából szabadul, ellátogat a kikötőbe, hiszen úgy hallotta, manapság ott kell lenni ahhoz, hogy bármilyen jó üzletet nyélbe üssön az ember. Úgyhogy most az a terve, hogy a kikötőbe megy és meggazdagszik. Ehhez azonban előbb még el kell intéznie egy-két dolgot a városban. Habár még szívesen aludt volna pár órát, a díjbeszedő rendesen felébresztette, úgyhogy most már biztos benne, hogy nem fog tovább aludni. Felveszi a holmiját és elindul a piactér felé gyalog. Mivel más közlekedési eszköze még nincs. *
– Nincs is feleségem! Magát jól rászedték, talán nem kéne felvennie minden jöttmentet! Talán egy másik Yvon Rëtkarakhot keres, két utcával lejjebb, a Valag utcában is lakik egy ilyen nevű ember. Hé, kopjon már le! * A ház ajtajában lévő fickó nem úgy tűnik, mint aki távozni szeretne. Mire Yvon reagálni tudna, a férfi egy hatalmasat behúz neki, a következő ütést pedig már a ház ajtaja adja.
~ Kicsit talán eltúloztam a kioktatást. Vagy a Valag utca nem tetszett neki? ~ Kissé vérző orral próbálja magát legalább ülő pózba felhúzni, hogy tovább tárgyalhasson a ki nem fizetett útdíjért, amiről őszintén nem tud semmit, hiszen valóban nincs felesége és soha nem is volt. Ami azt illeti, ha ilyen és ehhez hasonló bonyodalmakkal jár egy feleség, akkor soha nem is akar. *
– Hé, tudja mit? Az erőszak nem old meg semmit, legalábbis az Ön szaros húsz aranyát nem fogja kiverni belőlem, még ha… Rendben-rendben, leszarom. Amúgy is ez az utolsó napom ebben a retkes városban. Tessék, fogja ezt a 20 aranyat!
* A férfi erre már kevésbé agresszívan reagál. Elveszi az érmét és hátat fordít Yvonnak, akinek még mindig nem sikerült feltápászkodnia a küszöbről.
~ A tetves kurva anyádat, remélem hamar utolér a végzeted. ~ Zsörtölődik magában, és még az is eszébe jut, hogy utána szaladjon, hogy hátulról jól seggbe rúgja, de az erőviszonyokat elnézve, még ha sikerrel járna is, utána jobban tenné, ha menekülőre fogná. A házat viszont nem akarja csak úgy ott hagyni tárva-nyitva, úgyhogy végül úgy dönt, elismeri a vereségét.
~ Most utoljára vesztettem. Ezentúl nem lesz ilyen! ~
Még kicsit fáj a feje, nem csak az orrvérzéstől, hanem a tegnap esti iszogatástól is. Tudniillik, Yvon a tegnapi napon dolgozott utoljára néhai apja néhai barátjának a műhelyében, ennek örömére este kiélte magát a kocsmában. Furcsa, hogy pont ezen a reggelen találta őt meg ez az alak, aki fizetséget követelt tőle, merthogy állítólag az ő feleségét fuvarozta néhány hónapja a kikötőből a városba. Ha nem lenne jobb ötlete, azt gondolná, hogy ez is csak egy fogadás része volt tegnap estéről, de kötve hiszi, hogy azok közül, akikkel tegnap ivott, bárki tudná a teljes nevét. Eszébe jut a lány, akivel nagyjából egy éve ismerkedett meg a főtéren.
~ Hogy is hívták, Mai? ~ Ha valóban ő áll a dolgok mögött, akkor nem is sajnálja annyira azt a húsz aranyat, amit kiadott érte. Yvon egy darabig valóban szerelmesnek érezte magát, de minden más fontosabb lett a gyengéd érzéseinél. Volt némi bűntudata, amiért nem kereste a lányt, akinek a csillagokat is leígérte az égről, de mostanra egészen túltette magát rajta. Ami megtörtént közöttük, azt sosem fogja elfelejteni, de úgy érzi, hosszú távon úgysem lett volna képes egy helyben ülni. Most például sokkal nehezebb lenne elhagynia a várost, ha valaki visszatartaná. Néhány hónapja kitalálta, hogy ha a munkából szabadul, ellátogat a kikötőbe, hiszen úgy hallotta, manapság ott kell lenni ahhoz, hogy bármilyen jó üzletet nyélbe üssön az ember. Úgyhogy most az a terve, hogy a kikötőbe megy és meggazdagszik. Ehhez azonban előbb még el kell intéznie egy-két dolgot a városban. Habár még szívesen aludt volna pár órát, a díjbeszedő rendesen felébresztette, úgyhogy most már biztos benne, hogy nem fog tovább aludni. Felveszi a holmiját és elindul a piactér felé gyalog. Mivel más közlekedési eszköze még nincs. *
1735. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-10-06 11:31:31
Üzenet elküldve: 2024-10-06 11:31:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*Hallgatja a fiú csacsogását, nem fájdul meg tőle a feje, ami igen érdekes. Ha Merlana próbálkozna ennyi beszéddel, már rákiabált volna, hogy fejezze be, mert olyan, mintha a homlokába vernének bele ütemesen egy rozsdás szeget egy még rozsdásabb kalapáccsal. Ha valaki megállíthatatlanul, egy levegővel beszélhet végig órákat, az csak is ő. És úgy tűnik, hogy a kis elf is, aki még a kezét is megfogja, amit szintén nem ránt el úgy, mint azt tenné egyébként. Baj lesz még ebből. Túlságosan régóta nyugodt. Legalább egy órája.*
- Ha felnősz én már nem leszek olyan fiatal, hogy el akarjál venni. De ha mégis, akkor beszélhetünk róla.
*Mondja gondolkodás nélkül. Ha most gondolkodna, könnybe is lábadna a szeme. Előbb végezne magával, minthogy ráncos aszott öreg hölgy legyen, amúgy is az a terve, hogy a koporsóban, már ha valaki vesz neki, csinosan feküdjön. Azért ezt nem osztja meg a fiúval, jobb a békesség. *
- Szidtak már meg azért, mert mások hisztiznek? Mondtál valamit a hisztisekre? Egyébként tényleg azok. Utálom a hisztit.
*Persze tőle hisztisebb is kevés akad, ha arról van szó, de ezt is majd megtapasztalja a gyermek a saját bőrén. Már ha nem vedli le ezt is magáról a közelében. Végtelenül idegesítő úgy nem önmaga lenni, hogy egyébként ez is ő. Csak nem tudta, hogy rejlik benne.
Némi pakolászás közben érkeznek az újabb kérdések. A képre vetül az ő tekintete is, elgondolkodva simít végig az állán, meredve a festményre, mintha műértőért kiáltana.*
- Ez egy ~pina.~ virág. Nem szörny. *Nem nevet, ő már látta eleget, hogy újdonság lehessen. Amikor először idetévedt a köpcös alakhoz, akié a ház, akkor sem illetődött meg igazán. Szörnynek nem tekinthető. Bár... de.*
- Vagy, ha úgy jobban tetszik, egy mérgező virág. Húsevő. *Még mindig rezzenéstelen az arca. Nem is szórakozik olyan jót, mint lehetne, de olyan hazugságot akar, ami azért nem is akkora valótlanság.*
- Majd fogsz ilyet látni biztosan, ha nagyobb leszel. Jó esetben csak felnőttek szemeinek nyílik.
*Rándítja meg a vállát, majd lázas keresgélésbe kezd, maga sem tudja mit, csak bármit, ami hasznos lehet a fiúnak.*
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*Hallgatja a fiú csacsogását, nem fájdul meg tőle a feje, ami igen érdekes. Ha Merlana próbálkozna ennyi beszéddel, már rákiabált volna, hogy fejezze be, mert olyan, mintha a homlokába vernének bele ütemesen egy rozsdás szeget egy még rozsdásabb kalapáccsal. Ha valaki megállíthatatlanul, egy levegővel beszélhet végig órákat, az csak is ő. És úgy tűnik, hogy a kis elf is, aki még a kezét is megfogja, amit szintén nem ránt el úgy, mint azt tenné egyébként. Baj lesz még ebből. Túlságosan régóta nyugodt. Legalább egy órája.*
- Ha felnősz én már nem leszek olyan fiatal, hogy el akarjál venni. De ha mégis, akkor beszélhetünk róla.
*Mondja gondolkodás nélkül. Ha most gondolkodna, könnybe is lábadna a szeme. Előbb végezne magával, minthogy ráncos aszott öreg hölgy legyen, amúgy is az a terve, hogy a koporsóban, már ha valaki vesz neki, csinosan feküdjön. Azért ezt nem osztja meg a fiúval, jobb a békesség. *
- Szidtak már meg azért, mert mások hisztiznek? Mondtál valamit a hisztisekre? Egyébként tényleg azok. Utálom a hisztit.
*Persze tőle hisztisebb is kevés akad, ha arról van szó, de ezt is majd megtapasztalja a gyermek a saját bőrén. Már ha nem vedli le ezt is magáról a közelében. Végtelenül idegesítő úgy nem önmaga lenni, hogy egyébként ez is ő. Csak nem tudta, hogy rejlik benne.
Némi pakolászás közben érkeznek az újabb kérdések. A képre vetül az ő tekintete is, elgondolkodva simít végig az állán, meredve a festményre, mintha műértőért kiáltana.*
- Ez egy ~pina.~ virág. Nem szörny. *Nem nevet, ő már látta eleget, hogy újdonság lehessen. Amikor először idetévedt a köpcös alakhoz, akié a ház, akkor sem illetődött meg igazán. Szörnynek nem tekinthető. Bár... de.*
- Vagy, ha úgy jobban tetszik, egy mérgező virág. Húsevő. *Még mindig rezzenéstelen az arca. Nem is szórakozik olyan jót, mint lehetne, de olyan hazugságot akar, ami azért nem is akkora valótlanság.*
- Majd fogsz ilyet látni biztosan, ha nagyobb leszel. Jó esetben csak felnőttek szemeinek nyílik.
*Rándítja meg a vállát, majd lázas keresgélésbe kezd, maga sem tudja mit, csak bármit, ami hasznos lehet a fiúnak.*
1734. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-10-06 10:55:37
Üzenet elküldve: 2024-10-06 10:55:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nestar Erefiz//
*Most, hogy az ő munkájának eredményességéről van szó, már egyáltalán nem untatja a téma, sőt, kifejezetten kíváncsian várja, hogy mit szól Nestar az általa csak úgy tudatlanul összeöntött két fehér bájitalból készült főzethez.*
- Ó… Ó! Azt hiszem, hogy most már értem. Tehát, ha nem valami undorító színű, ragacsos valami lesz belőle, hanem egy szép színű folyadék, akkor nagy eséllyel jól sikerült a keverés, igaz? *Így tudja csupán hozzá nem értőként lefordítani magának az elhangzottakat. Ez azért hasznos információ, hogy miszerint lehet megállapítani egy bájitalról, hogy nem romlott-e. A másik lehetőség természetesen a kóstolás, de azt inkább nem próbálná ki, mert annak legjobb esetben is egy csúnya hasmenés lehet a vége, az pedig mindent csinál, csak nem javítja a karizmát.
Sajnos a lilákkal kapcsolatban már nem olyan választ kap, amit szeretett volna. Csalódottan veszi tudomásul, hogy azok az italok csak a méreg-mérgekre hatnak, a különböző, más jellegű fertőzésekre nem igazán. Azt nem is próbálja inkább megérteni, amit Nestar magyarázni kezd az okáról, mert az már túl tudományosan hangzik az ő ismereteihez. Annyit viszont felfog belőle, hogy talán nem ártana a közeljövőben felkeresnie egy orvost, csak úgy a biztonság kedvéért. Tudniillik, jobb félni, mint megijedni. Persze, mindez nem azt jelenti, hogy a lila varázsitalok haszontalanok lennének, csak más helyzetben hasznosak, mint amilyenekbe ő általában kerül. Bár, az is igaz, hogy a kikötői kalandja óta kifejezetten odafigyel arra, hogy ki, honnan, milyen italt vagy ételt rak elé.*
- Értem. Köszönöm a részletes magyarázatot, Nestar úr! Viszont, ha nem haragszol, nekem hamarosan kezdődik az énekórám. Itt lesz nem messze, pár utcával arrébb. Van kedved elkísérni engem odáig, vagy másfelé visz az utad? *Kérdezi illedelmesen. Számára mindegy, mi lesz a válasz. Ha Nestar elkíséri a házig, akkor majd ott elköszönnek egymástól, ha pedig itt válnak szét, akkor később, a Pegazusban találkozhatnak újra, ahogy azt tegnap este már megbeszélték.*
*Most, hogy az ő munkájának eredményességéről van szó, már egyáltalán nem untatja a téma, sőt, kifejezetten kíváncsian várja, hogy mit szól Nestar az általa csak úgy tudatlanul összeöntött két fehér bájitalból készült főzethez.*
- Ó… Ó! Azt hiszem, hogy most már értem. Tehát, ha nem valami undorító színű, ragacsos valami lesz belőle, hanem egy szép színű folyadék, akkor nagy eséllyel jól sikerült a keverés, igaz? *Így tudja csupán hozzá nem értőként lefordítani magának az elhangzottakat. Ez azért hasznos információ, hogy miszerint lehet megállapítani egy bájitalról, hogy nem romlott-e. A másik lehetőség természetesen a kóstolás, de azt inkább nem próbálná ki, mert annak legjobb esetben is egy csúnya hasmenés lehet a vége, az pedig mindent csinál, csak nem javítja a karizmát.
Sajnos a lilákkal kapcsolatban már nem olyan választ kap, amit szeretett volna. Csalódottan veszi tudomásul, hogy azok az italok csak a méreg-mérgekre hatnak, a különböző, más jellegű fertőzésekre nem igazán. Azt nem is próbálja inkább megérteni, amit Nestar magyarázni kezd az okáról, mert az már túl tudományosan hangzik az ő ismereteihez. Annyit viszont felfog belőle, hogy talán nem ártana a közeljövőben felkeresnie egy orvost, csak úgy a biztonság kedvéért. Tudniillik, jobb félni, mint megijedni. Persze, mindez nem azt jelenti, hogy a lila varázsitalok haszontalanok lennének, csak más helyzetben hasznosak, mint amilyenekbe ő általában kerül. Bár, az is igaz, hogy a kikötői kalandja óta kifejezetten odafigyel arra, hogy ki, honnan, milyen italt vagy ételt rak elé.*
- Értem. Köszönöm a részletes magyarázatot, Nestar úr! Viszont, ha nem haragszol, nekem hamarosan kezdődik az énekórám. Itt lesz nem messze, pár utcával arrébb. Van kedved elkísérni engem odáig, vagy másfelé visz az utad? *Kérdezi illedelmesen. Számára mindegy, mi lesz a válasz. Ha Nestar elkíséri a házig, akkor majd ott elköszönnek egymástól, ha pedig itt válnak szét, akkor később, a Pegazusban találkozhatnak újra, ahogy azt tegnap este már megbeszélték.*
1733. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-10-05 21:04:10
Üzenet elküldve: 2024-10-05 21:04:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 899
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 899
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
//Merlana Naerice//
*Egy kicsit közelebbről is megvizsgálja a Merlana által készített fiolát, majd vissza is adja neki.*
-Az árnyalatváltás jelzi, hogy valamennyire megváltozott az összetétele, ami eredményes munkát jelent. Ez sokkal erősebb hatással bír, mint az elődjei. Amíg az állaga és színe egybefüggő és ne valami áttetsző víz alatti színes mészszerű anyag, addig az jót jelent. Ellenkező esetben sajnos a kevergetés sikertelen volt és az eredmény sajnos a szemétbe való. De a mozgatással látod is, hogy teljesen megőrizte az állagát. Szép munka.
*Kap egy kis dicséretet mellé, hogy utána elszomorítsa a rossz hírekkel.*
- Sajnos fertőzésekre és betegségekre nem hat, azok sokkal bonyolultabbak, mint egy káros anyag kiszűrése a szervezetből, mint egy méreg. Az igazi különbséget leginkább egy orvos tudná elmagyarázni, de a mérgek élettelen anyagok, amiket a test csak kienged. Amíg a fertőzések és betegségek magukban is egy bizonyos entitásnak minősülnek, amit az italnak ki kéne űznie és erre nem képes. Azt nem tudom, mennyire számít élőnek, de valami passzív terjedési szándék kiolvasható a viselkedésükből, ahogy elterjednek az egyeden és a társadalomban, ha az egyént nem távolítják el belőle. Emiatt az ital nem tudja kivetni a szervezetből, mert a kórság nem kíván távozni. Ha csak valami folyadékról lenne szó, akkor arra a szervezetnek megvan a módja, miként távolítsa el és az ital csak rásegít erre, de ha a szervezet nem lenne képes idővel eltávolítani ezt magából, valamilyen ellenkezésbe ütközik, akkor csak nem lesz rá képes.
*Azt nem tudja, hogy a betegség magában micsoda is, élő-e úgy vagy esetleg élőkből áll össze, erre a régi kancellár és esetleg Nimeril tudna válaszolni. És már pár orvos, de az alkímiai megközelítést meg tudta erre adni.*
*Egy kicsit közelebbről is megvizsgálja a Merlana által készített fiolát, majd vissza is adja neki.*
-Az árnyalatváltás jelzi, hogy valamennyire megváltozott az összetétele, ami eredményes munkát jelent. Ez sokkal erősebb hatással bír, mint az elődjei. Amíg az állaga és színe egybefüggő és ne valami áttetsző víz alatti színes mészszerű anyag, addig az jót jelent. Ellenkező esetben sajnos a kevergetés sikertelen volt és az eredmény sajnos a szemétbe való. De a mozgatással látod is, hogy teljesen megőrizte az állagát. Szép munka.
*Kap egy kis dicséretet mellé, hogy utána elszomorítsa a rossz hírekkel.*
- Sajnos fertőzésekre és betegségekre nem hat, azok sokkal bonyolultabbak, mint egy káros anyag kiszűrése a szervezetből, mint egy méreg. Az igazi különbséget leginkább egy orvos tudná elmagyarázni, de a mérgek élettelen anyagok, amiket a test csak kienged. Amíg a fertőzések és betegségek magukban is egy bizonyos entitásnak minősülnek, amit az italnak ki kéne űznie és erre nem képes. Azt nem tudom, mennyire számít élőnek, de valami passzív terjedési szándék kiolvasható a viselkedésükből, ahogy elterjednek az egyeden és a társadalomban, ha az egyént nem távolítják el belőle. Emiatt az ital nem tudja kivetni a szervezetből, mert a kórság nem kíván távozni. Ha csak valami folyadékról lenne szó, akkor arra a szervezetnek megvan a módja, miként távolítsa el és az ital csak rásegít erre, de ha a szervezet nem lenne képes idővel eltávolítani ezt magából, valamilyen ellenkezésbe ütközik, akkor csak nem lesz rá képes.
*Azt nem tudja, hogy a betegség magában micsoda is, élő-e úgy vagy esetleg élőkből áll össze, erre a régi kancellár és esetleg Nimeril tudna válaszolni. És már pár orvos, de az alkímiai megközelítést meg tudta erre adni.*
1732. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-10-05 18:19:55
Üzenet elküldve: 2024-10-05 18:19:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
- Hm, ki tudja. *-vonja meg a vállát-* Majd alaposan megnézem magamnak. Elülről is.. hátulról is.. és kiderül.
*Ha valamilyen enciklopédiában szerepel a "szemtelen vigyor" kifejezés, akkor bátran mellé lehetne rajzolni azt, ami az arcán ül. Persze régen nem vigyorgott így, amikor segítenie kellett előkészülni azokra a vacsorákra, amiket ő magában csak úgy hívott, hogy Sápatagjárás. Ugyanis a ficsúrok zöme a túlságosan előkelősködő viselkedés mellett kórosan betegnek is nézett ki. Akkor is, és most is bátran fogadni mert volna, hogy azok a legények feleannyit sem bírtak volna, mint ő. Bármiben, akármiben. Sosem értette, hogy miért is kéne tisztelnie egy ilyen ficsúrt. Sosem értette, hogy annak a vöröshajú lánynak hogyan is lehetne bármelyik elég jó. Márpedig akkor úgy látta, hogy L'szka szívesen társalog és sétál velük. Persze most már máshogy látja. De egy kamasz fiú ostoba tud lenni. És ahogy hallja, egy kamasz lány is.*
- Fúj, *-kuncog-* meztelen csiga..! De kár, hogy nem láttam az arcukat!
*Nem is gondolta volna, hogy L'szka ilyesmire képes. De ezt jó tudni, és jó lesz fejben tartani is. Nem szeretne meztelencsigát találni egyszer a vacsorájában. A gondolattól megborzong kicsit.*
- Akkor ezért volt annyira szemtelen a kutya sokszor?! *-néz megdöbbenten a lányra, majd elneveti magát.-* L'szka..! Hát én el se hiszlek téged!
*Bárcsak tudta volna mindezt régen! Mennyivel jobban szórakozott volna. Biztos benne, hogy jókat vihogtak volna a lánnyal, mikor az elmeséli neki ezeket. Most hirtelen nagyon sajnálja, hogy nem így történt régen, de nagyon örül neki, hogy most viszont megtudja ezeket. Mosolyogva megcsóválja a fejét, de a mosoly szép lassan leolvad az arcáról.*
- Vigyázz, tócsa. *-szólal meg szórakozottan, és úgy lép, hogy mindketten kikerülhessék azt. Ujjai egy pillanatra szorosabban simulnak utána a lány kezére, halkan szusszant.-* És most?
*Nehezére esik befejezni a kérdést, pedig ez fontos kérdés. Benne van minden reggel, minden nevetés, minden csók és minden más is. Előre néz, úgy szólal meg újra.*
- Úgy értem, mi lesz most? Hagyod majd apádnak, hogy tovább cserkésszen neked? Tudod.. na.
- Hm, ki tudja. *-vonja meg a vállát-* Majd alaposan megnézem magamnak. Elülről is.. hátulról is.. és kiderül.
*Ha valamilyen enciklopédiában szerepel a "szemtelen vigyor" kifejezés, akkor bátran mellé lehetne rajzolni azt, ami az arcán ül. Persze régen nem vigyorgott így, amikor segítenie kellett előkészülni azokra a vacsorákra, amiket ő magában csak úgy hívott, hogy Sápatagjárás. Ugyanis a ficsúrok zöme a túlságosan előkelősködő viselkedés mellett kórosan betegnek is nézett ki. Akkor is, és most is bátran fogadni mert volna, hogy azok a legények feleannyit sem bírtak volna, mint ő. Bármiben, akármiben. Sosem értette, hogy miért is kéne tisztelnie egy ilyen ficsúrt. Sosem értette, hogy annak a vöröshajú lánynak hogyan is lehetne bármelyik elég jó. Márpedig akkor úgy látta, hogy L'szka szívesen társalog és sétál velük. Persze most már máshogy látja. De egy kamasz fiú ostoba tud lenni. És ahogy hallja, egy kamasz lány is.*
- Fúj, *-kuncog-* meztelen csiga..! De kár, hogy nem láttam az arcukat!
*Nem is gondolta volna, hogy L'szka ilyesmire képes. De ezt jó tudni, és jó lesz fejben tartani is. Nem szeretne meztelencsigát találni egyszer a vacsorájában. A gondolattól megborzong kicsit.*
- Akkor ezért volt annyira szemtelen a kutya sokszor?! *-néz megdöbbenten a lányra, majd elneveti magát.-* L'szka..! Hát én el se hiszlek téged!
*Bárcsak tudta volna mindezt régen! Mennyivel jobban szórakozott volna. Biztos benne, hogy jókat vihogtak volna a lánnyal, mikor az elmeséli neki ezeket. Most hirtelen nagyon sajnálja, hogy nem így történt régen, de nagyon örül neki, hogy most viszont megtudja ezeket. Mosolyogva megcsóválja a fejét, de a mosoly szép lassan leolvad az arcáról.*
- Vigyázz, tócsa. *-szólal meg szórakozottan, és úgy lép, hogy mindketten kikerülhessék azt. Ujjai egy pillanatra szorosabban simulnak utána a lány kezére, halkan szusszant.-* És most?
*Nehezére esik befejezni a kérdést, pedig ez fontos kérdés. Benne van minden reggel, minden nevetés, minden csók és minden más is. Előre néz, úgy szólal meg újra.*
- Úgy értem, mi lesz most? Hagyod majd apádnak, hogy tovább cserkésszen neked? Tudod.. na.
1731. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-10-05 14:01:52
Üzenet elküldve: 2024-10-05 14:01:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Könnyű, de fárasztó. Legalábbis a lány régen minden percét így élte meg. Kínzásnak. Amennyire pedig ő maga nem szerette az ilyen dolgokat tanulni, olyannyira idegesítették azok a ficsúrok, akik tökéletesen betanult mozdulatokkal és szavakkal jöttek őt meglátogatni. Szinte az összes ugyan úgy járt, ugyan úgy beszélt, meg mert volna esküdni, hogy levegőt is ugyan azon mód vettek. Csoda, ha sokkalta több izgalommal kecsegtetett az az inasfiú?
Az aki végül elnyert mindent. A társaságát, a féltőn óvott ártatlanságát, akinek az oldalán most is büszkén sétál. Akivel beszélget, bolondozik. Ezt most már a világért sem adná egyetlen szép ruháért, ékszerért vagy nagy lakomás bálért sem, ha az egykori inas nem lehetne ott az oldalán.*
- Azt mondják, hogy az. De persze a csinos mindenkinek mást jelent. Ki tudja, hogy te annak találnád-e?
*Húzza össze a szemeit, ahogy sunyi mosollyal, ám szigorúságot játszva kezdi a fiú arcát méregetni.*
- Ki lett volna velük kedves?
*Horkan végül bosszúsan, ahogy ismét visszakanyarodik a gondolataihoz. Egyetlen találkát sem szívlelt. Kínzásnak élte meg azt, hogy órákat kellett bájolognia, sétálgatni a kertben, miközben csupa unalmas sületlenséget hallgatott. Nem tehetett róla, hogy a végére elunta az egészet és tett róla, hogy minél hamarabb feloldozást nyerjen az egész herce-hurca alól.*
- Nem voltam ám olyan kegyetlen.
*Legyintget, ahogy ártatlan pillázások közepette igyekszik győzködni a fiút a vétlenségéről.*
- Egy-két gyümölcskehelybe csúsztatott meztelencsiga, a teába véletlenül méz helyett só került.
*Vonogatja meg a vállait, ahogy ábrándosan gondol vissza a sok fintorra, amit a teázások alkalmával láthatott.*
- Tudtad, hogy sokan nem szeretik a kutyákat?
*Hogy mennyire hiányzik neki a jó öreg bolhazsák. Számtalan kérőtől mentette meg a kerti séták alkalmával.*
- Lehet, hogy véletlenül nyers hús került a kabátzsebébe egyiknek-másiknak. Tudod, hogy az öreg Bolhásnak pedig milyen jó volt a szaglása.
*Vigyorodik el szélesen, ahogy lefordul a főtér felé. Maga is elgondolkodik azon, hogy apja most bizonyosan azt a kevéske haját tépné, ha megtudná, hogy annyi gazdag kérő után végül egy suszterinasba karolva sétál az utcán. Hogy sokáig védett romlatlansága egy véletlen találkozást követően a múlté már. Hogy ezek után valószínűleg mégúgy sem fog kelleni senkinek. Hogy tegnap a vágy mellett valami más is közrejátszott abban, hogy a fiúnak adta magát. Akarta Coradot és akarja most is. Ahhoz viszont, hogy ez így is maradhasson minden akadályt meg kellett szüntetnie, ami még kettejük közé állhatna. Így valószínűleg már nem fog kelleni egy pojácának sem, aki nagyúrnak hiszi magát.*
*Könnyű, de fárasztó. Legalábbis a lány régen minden percét így élte meg. Kínzásnak. Amennyire pedig ő maga nem szerette az ilyen dolgokat tanulni, olyannyira idegesítették azok a ficsúrok, akik tökéletesen betanult mozdulatokkal és szavakkal jöttek őt meglátogatni. Szinte az összes ugyan úgy járt, ugyan úgy beszélt, meg mert volna esküdni, hogy levegőt is ugyan azon mód vettek. Csoda, ha sokkalta több izgalommal kecsegtetett az az inasfiú?
Az aki végül elnyert mindent. A társaságát, a féltőn óvott ártatlanságát, akinek az oldalán most is büszkén sétál. Akivel beszélget, bolondozik. Ezt most már a világért sem adná egyetlen szép ruháért, ékszerért vagy nagy lakomás bálért sem, ha az egykori inas nem lehetne ott az oldalán.*
- Azt mondják, hogy az. De persze a csinos mindenkinek mást jelent. Ki tudja, hogy te annak találnád-e?
*Húzza össze a szemeit, ahogy sunyi mosollyal, ám szigorúságot játszva kezdi a fiú arcát méregetni.*
- Ki lett volna velük kedves?
*Horkan végül bosszúsan, ahogy ismét visszakanyarodik a gondolataihoz. Egyetlen találkát sem szívlelt. Kínzásnak élte meg azt, hogy órákat kellett bájolognia, sétálgatni a kertben, miközben csupa unalmas sületlenséget hallgatott. Nem tehetett róla, hogy a végére elunta az egészet és tett róla, hogy minél hamarabb feloldozást nyerjen az egész herce-hurca alól.*
- Nem voltam ám olyan kegyetlen.
*Legyintget, ahogy ártatlan pillázások közepette igyekszik győzködni a fiút a vétlenségéről.*
- Egy-két gyümölcskehelybe csúsztatott meztelencsiga, a teába véletlenül méz helyett só került.
*Vonogatja meg a vállait, ahogy ábrándosan gondol vissza a sok fintorra, amit a teázások alkalmával láthatott.*
- Tudtad, hogy sokan nem szeretik a kutyákat?
*Hogy mennyire hiányzik neki a jó öreg bolhazsák. Számtalan kérőtől mentette meg a kerti séták alkalmával.*
- Lehet, hogy véletlenül nyers hús került a kabátzsebébe egyiknek-másiknak. Tudod, hogy az öreg Bolhásnak pedig milyen jó volt a szaglása.
*Vigyorodik el szélesen, ahogy lefordul a főtér felé. Maga is elgondolkodik azon, hogy apja most bizonyosan azt a kevéske haját tépné, ha megtudná, hogy annyi gazdag kérő után végül egy suszterinasba karolva sétál az utcán. Hogy sokáig védett romlatlansága egy véletlen találkozást követően a múlté már. Hogy ezek után valószínűleg mégúgy sem fog kelleni senkinek. Hogy tegnap a vágy mellett valami más is közrejátszott abban, hogy a fiúnak adta magát. Akarta Coradot és akarja most is. Ahhoz viszont, hogy ez így is maradhasson minden akadályt meg kellett szüntetnie, ami még kettejük közé állhatna. Így valószínűleg már nem fog kelleni egy pojácának sem, aki nagyúrnak hiszi magát.*
1730. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-10-05 09:51:08
Üzenet elküldve: 2024-10-05 09:51:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nestar Erefiz//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ugyan kifejezetten hasznos és fontos is mindaz, amit Nestar-tól hall a bájitalokról, de végighallgatni a száraz tényeket mégis olyan érzés, mintha a kötelező illemtanórán ülne a kifogástalan külsővel és végtelenül kifinomult modorral rendelkező elf tanára, Ilartha asszony társaságában, aki képes órákig arról beszélni, hogy miért is kell egyenes háttal ülni az asztalnál még akkor is, ha úgy a villával alig éri el az ember lánya a tányérjában lévő ételét.
Igazából pontosan ugyanilyen hangszínt és előadásmódot tud elképzelni egy városvezetői ülésen is a Tanácsházán, szóval újra csak tanúbizonyságot nyer az is, hogy Nestar egykoron főnemesként a városi tanács tagja volt.
Merlana mint sokszor, most is a színészi tehetségéhez nyúl, és igyekszik apró jelét sem mutatni annak, hogy egy kicsit talán már megbánta, hogy megkérdezte mindezt, főleg azok után, hogy az alkimista szerint, aki valóban szakértője a témának, nem venné meg harminc aranyért őket.*
~Orthus tévedett volna az árat illetően?~
*Nehezen tudná elképzelni. Valószínűleg csak az a különös helyzet állt elő, hogy a piacon egy-egy tárgy más értéket képvisel, mint egy szakértő véleménye azt indokolná.
Merlana érdeklődését nem meglepő módon a fehér italok keltik fel a legjobban. A megjelenés és az önbizalom az életének meghatározó tényezői. Bármit megtenne azért, hogy a legjobbját nyújtsa, még akár varázsitalokhoz is folyamodna.*
- Ezt a fehéret én öntöttem össze két másik fehérből *mutatja fel a hófehér varázsitalt.* Csak azt vettem észre, hogy még fehérebb lett az eredmény, de megijedtem tőle, mert fogalmam sem volt, hogy ez jó-e vagy sem, szóval nem csináltam többet. Jó az nekünk, ha fehérebb vagy nem?
*Érdeklődni is kezd ezekkel az italokkal kapcsolatban, lassacskán megérkezik a lelkesedése is. Persze, hisz arról van szó, hogyan teheti magát még megnyerőbbé.
Ami a zöldeket illeti, kétség sem férhet a hasznukhoz, akár életmentő is lehet. A kék nem különösen érdekli, hisz neki semmi köze nincs a mágiához, bár lehetséges, hogy meg kéne tanulnia egy két trükköt.*
- Mérgek ellenszere. Mmm… fertőzések, betegségek ellen is működik? *pillant az egyik lila löttyre. Egyértelmű, hogy miért kérdezi, mégsem vonja Nestar figyelmét a lényegre. Túl sok emberrel kerül egy ágyba, nem teheti meg, hogy nem aggódik az esetleges fertőzések miatt.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ugyan kifejezetten hasznos és fontos is mindaz, amit Nestar-tól hall a bájitalokról, de végighallgatni a száraz tényeket mégis olyan érzés, mintha a kötelező illemtanórán ülne a kifogástalan külsővel és végtelenül kifinomult modorral rendelkező elf tanára, Ilartha asszony társaságában, aki képes órákig arról beszélni, hogy miért is kell egyenes háttal ülni az asztalnál még akkor is, ha úgy a villával alig éri el az ember lánya a tányérjában lévő ételét.
Igazából pontosan ugyanilyen hangszínt és előadásmódot tud elképzelni egy városvezetői ülésen is a Tanácsházán, szóval újra csak tanúbizonyságot nyer az is, hogy Nestar egykoron főnemesként a városi tanács tagja volt.
Merlana mint sokszor, most is a színészi tehetségéhez nyúl, és igyekszik apró jelét sem mutatni annak, hogy egy kicsit talán már megbánta, hogy megkérdezte mindezt, főleg azok után, hogy az alkimista szerint, aki valóban szakértője a témának, nem venné meg harminc aranyért őket.*
~Orthus tévedett volna az árat illetően?~
*Nehezen tudná elképzelni. Valószínűleg csak az a különös helyzet állt elő, hogy a piacon egy-egy tárgy más értéket képvisel, mint egy szakértő véleménye azt indokolná.
Merlana érdeklődését nem meglepő módon a fehér italok keltik fel a legjobban. A megjelenés és az önbizalom az életének meghatározó tényezői. Bármit megtenne azért, hogy a legjobbját nyújtsa, még akár varázsitalokhoz is folyamodna.*
- Ezt a fehéret én öntöttem össze két másik fehérből *mutatja fel a hófehér varázsitalt.* Csak azt vettem észre, hogy még fehérebb lett az eredmény, de megijedtem tőle, mert fogalmam sem volt, hogy ez jó-e vagy sem, szóval nem csináltam többet. Jó az nekünk, ha fehérebb vagy nem?
*Érdeklődni is kezd ezekkel az italokkal kapcsolatban, lassacskán megérkezik a lelkesedése is. Persze, hisz arról van szó, hogyan teheti magát még megnyerőbbé.
Ami a zöldeket illeti, kétség sem férhet a hasznukhoz, akár életmentő is lehet. A kék nem különösen érdekli, hisz neki semmi köze nincs a mágiához, bár lehetséges, hogy meg kéne tanulnia egy két trükköt.*
- Mérgek ellenszere. Mmm… fertőzések, betegségek ellen is működik? *pillant az egyik lila löttyre. Egyértelmű, hogy miért kérdezi, mégsem vonja Nestar figyelmét a lényegre. Túl sok emberrel kerül egy ágyba, nem teheti meg, hogy nem aggódik az esetleges fertőzések miatt.*
1729. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-10-04 22:07:20
Üzenet elküldve: 2024-10-04 22:07:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1656
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1656
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Mherydyc és Svir//
*Maguk mögött hagyják a Piactér zsúfolt és zajos forgatagát és a Polgárnegyedben folytatják tovább a sétát. Svir menet közben kezdi felfogni, hogy mire vállalkozott a kutya megvásárlásával, a pórázon tartott eb ugyanis hol ide, hol oda menne és húzná magával újdonsült gazdáját is. A vándor egyelőre megengedő türelemmel viseli a folytonos elkalandozást.*
– Ahogy mondod, Mherydyc. És kész csoda, hogy csak az értéke romlott és nem vált teljesen romossá. Amikor a robbanás kettészakította a várost, akkor a Szántóföldeken voltam, így megúsztam. A szomszédságból viszont sokan odavesztek, a többi pedig elmenekült és azóta sem tért vissza. *Svir most meg sem próbál viccelni, inkább komoran magyarázza új ismerősének a Gazdagnegyed végének történetét.*
– A falak bírták a terhelést. A tető sem szakadt be, de a cserepek közül sokat cserélni kellett. Mostanra már újra egészen takaros a ház, mindig javítottam rajta valamit az utóbbi években. És te itt laksz a városban vagy csak látogatóban vagy? *Kérdez, mert kíváncsi, kivel fújta össze a szél.*
*Maguk mögött hagyják a Piactér zsúfolt és zajos forgatagát és a Polgárnegyedben folytatják tovább a sétát. Svir menet közben kezdi felfogni, hogy mire vállalkozott a kutya megvásárlásával, a pórázon tartott eb ugyanis hol ide, hol oda menne és húzná magával újdonsült gazdáját is. A vándor egyelőre megengedő türelemmel viseli a folytonos elkalandozást.*
– Ahogy mondod, Mherydyc. És kész csoda, hogy csak az értéke romlott és nem vált teljesen romossá. Amikor a robbanás kettészakította a várost, akkor a Szántóföldeken voltam, így megúsztam. A szomszédságból viszont sokan odavesztek, a többi pedig elmenekült és azóta sem tért vissza. *Svir most meg sem próbál viccelni, inkább komoran magyarázza új ismerősének a Gazdagnegyed végének történetét.*
– A falak bírták a terhelést. A tető sem szakadt be, de a cserepek közül sokat cserélni kellett. Mostanra már újra egészen takaros a ház, mindig javítottam rajta valamit az utóbbi években. És te itt laksz a városban vagy csak látogatóban vagy? *Kérdez, mert kíváncsi, kivel fújta össze a szél.*
1728. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-10-04 07:53:26
Üzenet elküldve: 2024-10-04 07:53:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Mherydyc és Svir//
*Csak bólint a férfi útmutatására. Hagyja, hogy a másik vezesse, hiszen jobban tudja, hogy merre mennek. A macsek közben nyugton marad, kellemesen heverészik karjaiban, miközben élvezi a simogatást amit kap.
~Szóval a Gazdagnegyedben?~*
-Akkor gyorsan leromlott az ingatlanod értéke?
*Mondja nevetve, de azért nem gondolja ilyen viccesen. Nagy probléma lehet a férfinak. Még így is szerencsésnek mondhatja magát, legalább megmaradt és nem egy rom maradt hátra. Vagy egy rom, csak ő színezi ki. Majd úgy is meglátja és akkor látni fogja.*
-A pusztítás nem tette nagyon tönkre?
*Kérdezi Svirtől. Nem biztos benne, hogy ezt megkérdezheti. Lehetséges, hogy a férfinak rossz emlékei lehetnek róla és nem akar régi sebeket feltépni, de azért kíváncsi is. Meg már megkérdezte, nem tudja vissza szívni amit mondott.*
*Csak bólint a férfi útmutatására. Hagyja, hogy a másik vezesse, hiszen jobban tudja, hogy merre mennek. A macsek közben nyugton marad, kellemesen heverészik karjaiban, miközben élvezi a simogatást amit kap.
~Szóval a Gazdagnegyedben?~*
-Akkor gyorsan leromlott az ingatlanod értéke?
*Mondja nevetve, de azért nem gondolja ilyen viccesen. Nagy probléma lehet a férfinak. Még így is szerencsésnek mondhatja magát, legalább megmaradt és nem egy rom maradt hátra. Vagy egy rom, csak ő színezi ki. Majd úgy is meglátja és akkor látni fogja.*
-A pusztítás nem tette nagyon tönkre?
*Kérdezi Svirtől. Nem biztos benne, hogy ezt megkérdezheti. Lehetséges, hogy a férfinak rossz emlékei lehetnek róla és nem akar régi sebeket feltépni, de azért kíváncsi is. Meg már megkérdezte, nem tudja vissza szívni amit mondott.*
1727. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-10-03 23:51:42
Üzenet elküldve: 2024-10-03 23:51:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 899
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 899
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
//Merlana Naerice//
- Jó hallani.
*Sokat nem tud hozzátenni Morthimerhez, még nem ismeri annyira és ki tudja, ez lehet majd megváltozik. Az italokat illetően felfigyel, szerencsére nem éri sok kihívás a feldolgozásokat illetően.*
- Nos, alapanyagnak rengeteg hasznos van köztük és ahogy nézem, van pár élénkebb fehér is, ami a megjelenést és az önbizalmat javítja és nem kapható csak úgy a piacon. A jelen helyzeteket tekintve harminc arany jó ár lett volna a többi darabjáért, kár, hogy nem sikerült eladni. Nem tudom, hogy magam adnék-e értük annyit. És igen, a zöldek használhatók gyógyitalnak, a kékek mágikus energiákat tölthetnek vissza vagy segítenek mágiát tanulni. A többinek is van haszna és természetesen alapanyag további varázsitalokhoz, azonban talán nem a legjobb alkalom körberágni magunkat rajta, majd egy nyugodtabb környezetben. De ha valamire szükséged lenne és lehetséges előállítani, akkor csak írd körbe, milyen hatást szeretnél. Kereskedni és vész esetére gyógyitalok, avagy a zöldek a leghasznosabbak és abból is az vegyített változatuk. Abból érdemes sokat szerezni.
*Habár Yagnarral örömmel végigment az italok hatásán, a hadúrnál sejthető volt, hogy ha valami megtetszik a hallásának, akkor számíthat egy nagyobb befektetésre abból és a készletek is gazdagabbak voltak. Merlanát nem fárasztaná egyelőre a rengeteg itallal, ami lehet nem is kell neki és a jelen állások alapján nem is tudna csinálni ezekből neki. De a kisebb alkímiával készített kéket és fehéret észrevette, az utóbbit pedig kommentálni is akarta.*
- És a lila pedig különféle mérgek ellenszere, erősségtől függően.
*Ezt külön akarja hozzátenni, mert azt is egy hasznos dolog fejben tartani.*
- Jó hallani.
*Sokat nem tud hozzátenni Morthimerhez, még nem ismeri annyira és ki tudja, ez lehet majd megváltozik. Az italokat illetően felfigyel, szerencsére nem éri sok kihívás a feldolgozásokat illetően.*
- Nos, alapanyagnak rengeteg hasznos van köztük és ahogy nézem, van pár élénkebb fehér is, ami a megjelenést és az önbizalmat javítja és nem kapható csak úgy a piacon. A jelen helyzeteket tekintve harminc arany jó ár lett volna a többi darabjáért, kár, hogy nem sikerült eladni. Nem tudom, hogy magam adnék-e értük annyit. És igen, a zöldek használhatók gyógyitalnak, a kékek mágikus energiákat tölthetnek vissza vagy segítenek mágiát tanulni. A többinek is van haszna és természetesen alapanyag további varázsitalokhoz, azonban talán nem a legjobb alkalom körberágni magunkat rajta, majd egy nyugodtabb környezetben. De ha valamire szükséged lenne és lehetséges előállítani, akkor csak írd körbe, milyen hatást szeretnél. Kereskedni és vész esetére gyógyitalok, avagy a zöldek a leghasznosabbak és abból is az vegyített változatuk. Abból érdemes sokat szerezni.
*Habár Yagnarral örömmel végigment az italok hatásán, a hadúrnál sejthető volt, hogy ha valami megtetszik a hallásának, akkor számíthat egy nagyobb befektetésre abból és a készletek is gazdagabbak voltak. Merlanát nem fárasztaná egyelőre a rengeteg itallal, ami lehet nem is kell neki és a jelen állások alapján nem is tudna csinálni ezekből neki. De a kisebb alkímiával készített kéket és fehéret észrevette, az utóbbit pedig kommentálni is akarta.*
- És a lila pedig különféle mérgek ellenszere, erősségtől függően.
*Ezt külön akarja hozzátenni, mert azt is egy hasznos dolog fejben tartani.*
1726. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-10-02 20:10:43
Üzenet elküldve: 2024-10-02 20:10:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Azt nem tudja, hogy könnyű-e megtanulni úgy viselkedni, ahogy azt előkelő körökben illik, de abban biztos, hogy a maga részéről kihagyja a dolgot. Még annak idején amolyan borzalommal kevert kíváncsisággal figyelte a látogatóba és ismerkedni hozott legényeket, ahogy az ember a vásárban a kardnyelőt meg a kígyóasszonyt nézi; de már akkor is megállapította magában, hogy a szinte kényeskedő viselkedés nem az, amit ő maga is csinálni szeretne. Igazából magában mindig jókat nevetett annak idején azokon a fiúkon. Most is jot nevet, de már másért: hiszen a vöröshajú lány most az ő oldalán sétál, nem az övékén.*
- Hé.. mit csinálsz? *-hökken meg az ellene intézett támadáson, és megpróbálja ellegyezni az arcától a csipkelődő ujjakat. Felnevet.-* Hagyj már..!
*Végül csak sikerül elkapnia a másik ujjait, és a tenyerébe zárja azokat. Még mindig szélesen mosolyogva rázza meg a fejét.*
- Igen? *-kérdez vissza L'szka szavaira, majd csupán azért, hogy viszonozza az iménti bolondozást, felvonja a szemöldökét.-* Na, és? Csinos lány?
*Még a nyelvét is kitöltené, de mivel épp ártatlan és kíváncsi arcot vág, ez elmarad. Végigsimít a lány karján, élvezi a közelségét, még ha így tényleg lassan is haladnak. Nem bánja különben, mert így tényleg tudnak beszélgetni is. És ezek valóban fontos kérdések, még ha el bolondozzák kicsit a dolgot. Hiszen tulajdonképpen ebből a szempontból nem sokat tudnak egymásról.
Kicsit elkomolyodik, úgy hallgatja a lány szavait, nagyon is kíváncsian. Eszébe jut, hogy az öreg Phadiwer ugyan mit szólna ha megtudná, hogy kinek az oldalán sétál így a kicsi lánya. Hogy kivel aludt a kicsi lánya. Hogy kivel.. hm. Valószínűleg nem lenne boldog. Hiszen az ő szemszögéből nézve az, amit tegnap este műveltek, a lány biztonságos, kényelmes és gazdag lehetséges jövőjének a sárba tiprása volt. Furának találja a gondolatot. Eszébe jut, hogy ezt a lány is nagyon jól tudta tegnap, és mégis hagyta, hogy megtörténjenek a dolgok. Sőt, nem csak hogy hagyta, de..*
- Nem voltál túl kedves? *-kérdez vissza, és szeme sarkából újra L'szkára pislant, szemében kíváncsisággal elegy vidámsággal-* Nahát, ezt nehéz elképzelnem. Mesélj! Ők mit kaptak tőled?
*Azt nem tudja, hogy könnyű-e megtanulni úgy viselkedni, ahogy azt előkelő körökben illik, de abban biztos, hogy a maga részéről kihagyja a dolgot. Még annak idején amolyan borzalommal kevert kíváncsisággal figyelte a látogatóba és ismerkedni hozott legényeket, ahogy az ember a vásárban a kardnyelőt meg a kígyóasszonyt nézi; de már akkor is megállapította magában, hogy a szinte kényeskedő viselkedés nem az, amit ő maga is csinálni szeretne. Igazából magában mindig jókat nevetett annak idején azokon a fiúkon. Most is jot nevet, de már másért: hiszen a vöröshajú lány most az ő oldalán sétál, nem az övékén.*
- Hé.. mit csinálsz? *-hökken meg az ellene intézett támadáson, és megpróbálja ellegyezni az arcától a csipkelődő ujjakat. Felnevet.-* Hagyj már..!
*Végül csak sikerül elkapnia a másik ujjait, és a tenyerébe zárja azokat. Még mindig szélesen mosolyogva rázza meg a fejét.*
- Igen? *-kérdez vissza L'szka szavaira, majd csupán azért, hogy viszonozza az iménti bolondozást, felvonja a szemöldökét.-* Na, és? Csinos lány?
*Még a nyelvét is kitöltené, de mivel épp ártatlan és kíváncsi arcot vág, ez elmarad. Végigsimít a lány karján, élvezi a közelségét, még ha így tényleg lassan is haladnak. Nem bánja különben, mert így tényleg tudnak beszélgetni is. És ezek valóban fontos kérdések, még ha el bolondozzák kicsit a dolgot. Hiszen tulajdonképpen ebből a szempontból nem sokat tudnak egymásról.
Kicsit elkomolyodik, úgy hallgatja a lány szavait, nagyon is kíváncsian. Eszébe jut, hogy az öreg Phadiwer ugyan mit szólna ha megtudná, hogy kinek az oldalán sétál így a kicsi lánya. Hogy kivel aludt a kicsi lánya. Hogy kivel.. hm. Valószínűleg nem lenne boldog. Hiszen az ő szemszögéből nézve az, amit tegnap este műveltek, a lány biztonságos, kényelmes és gazdag lehetséges jövőjének a sárba tiprása volt. Furának találja a gondolatot. Eszébe jut, hogy ezt a lány is nagyon jól tudta tegnap, és mégis hagyta, hogy megtörténjenek a dolgok. Sőt, nem csak hogy hagyta, de..*
- Nem voltál túl kedves? *-kérdez vissza, és szeme sarkából újra L'szkára pislant, szemében kíváncsisággal elegy vidámsággal-* Nahát, ezt nehéz elképzelnem. Mesélj! Ők mit kaptak tőled?
1725. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-10-02 18:48:37
Üzenet elküldve: 2024-10-02 18:48:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
- Hidd el, könnyű megtanulni.
*Von aprót a vállain, miközben visszaemlékszik az összes unalmas napra, amikor neki is tanítgatták hogyan járjon helyesen, beszéljen szépen, igyon teát egyenes háttal. Tökéletesen jól ért azokhoz a dolgokhoz, amiknek a mostani helyzetében abszolút semmi haszna nincs. De legalább az tudja, hogy hogyan vegyen olyan apró levegőt, hogy a ruha véletlenül se gyűrődjön meg a hátán, de azért ne is fulladjon meg. Mert ez most olyan hasznos, nemigaz?
Bezzeg, ha olyanokkal okosították volna, hogy hogyan ne állítsa bele a tűt az ujjába, amikor éppen a ruháját stoppolja meg. Vagy most milyen hasznos lett volna, hogy ha tudja miként pirítson meg pár szelet nyüves kenyeret.*
- Aaahj, szegény kis suszterinas. Pedig milyen helyes kis pofija van.
*Veszi a hangját olyan gügyögőre, mintha csak egy alig megszületett gyermekkel készülne kedveskedni, még lépteit is lelassítja, hogy finoman megcsipkedhesse az arcát. Természetesen az egészet megtoldja egy jókora vigyorral is. Élvezi? Hát persze hogy. Természetesen a szíve repes attól, hogy ha idő közben esetleg akadt is egy-egy nőcske a fiú életében, az nem tartott ki mellette sokáig. Ugye, ami az egyiknek veszteség, a másiknak győzelem. Ezzel pedig határozott terve, hogy ezt saját maga győzelmének könyvelje el.*
- Szerencsére én ismerek egy lányt, akinek már a tegnapnál régebben is érdekes voltál.
*Vált végül kedves mosolyra, ahogy másik kezével is a karjára ölel. Na nem egyszerű a lépés így, de egy kicsit akkor is a fiút szorongatva tervez haladni.
Egészen addig, amíg a kérdését nem fordítják ellene. Akkor már sóhajtva engedi el az egyik kezével, hogy úgy sétáljanak, mint az előbb, majd kissé durcásan vonogatja meg a vállait. Persze ez nem a kérdésnek szól kimondottan, sőt nem is a fiúnak. Hanem az egésznek, amivel régen állandóan nyúzták.*
- Ne aggódj, ez most sem változott.
*Ingatja meg kelletlenül a fejét. Nem hiába nem várja annyira haza apját. Persze szereti az öreget, hisz gondoskodik róla még mindig, de néha túlságosan igyekszik.*
- Szent célja, hogy ha neki nem jön össze rendbe tenni ezt az egészet, akkor legalább nekem legyen olyan jó helyem, mint régen. Csak tudod én kétlem, hogy az olyan jó lenne, mint ahogy azt elképzeli.
*Ám ezután már vidámabb mosoly jelenik meg az arcán, szemeiben pedig csak úgy csillog a ravaszdi pajkosság.*
- Csak kár, hogy vagyon nélkül ugye nem sokan akarnak szóba állni vele. Tudod ezekben a körökben már nem olyan értékes egy lány, ha nem csücsükél jó sok aranyon. Persze volt egy-kettő, de azokkal meg lehet, hogy nem voltam túl kedves.
*Hümment eltűnődve ahogy az állára vakargat, végül a vállát megvonva vigyorodik el újfent, ahogy eszébe jut a legutolsó találkozás.*
- Hidd el, könnyű megtanulni.
*Von aprót a vállain, miközben visszaemlékszik az összes unalmas napra, amikor neki is tanítgatták hogyan járjon helyesen, beszéljen szépen, igyon teát egyenes háttal. Tökéletesen jól ért azokhoz a dolgokhoz, amiknek a mostani helyzetében abszolút semmi haszna nincs. De legalább az tudja, hogy hogyan vegyen olyan apró levegőt, hogy a ruha véletlenül se gyűrődjön meg a hátán, de azért ne is fulladjon meg. Mert ez most olyan hasznos, nemigaz?
Bezzeg, ha olyanokkal okosították volna, hogy hogyan ne állítsa bele a tűt az ujjába, amikor éppen a ruháját stoppolja meg. Vagy most milyen hasznos lett volna, hogy ha tudja miként pirítson meg pár szelet nyüves kenyeret.*
- Aaahj, szegény kis suszterinas. Pedig milyen helyes kis pofija van.
*Veszi a hangját olyan gügyögőre, mintha csak egy alig megszületett gyermekkel készülne kedveskedni, még lépteit is lelassítja, hogy finoman megcsipkedhesse az arcát. Természetesen az egészet megtoldja egy jókora vigyorral is. Élvezi? Hát persze hogy. Természetesen a szíve repes attól, hogy ha idő közben esetleg akadt is egy-egy nőcske a fiú életében, az nem tartott ki mellette sokáig. Ugye, ami az egyiknek veszteség, a másiknak győzelem. Ezzel pedig határozott terve, hogy ezt saját maga győzelmének könyvelje el.*
- Szerencsére én ismerek egy lányt, akinek már a tegnapnál régebben is érdekes voltál.
*Vált végül kedves mosolyra, ahogy másik kezével is a karjára ölel. Na nem egyszerű a lépés így, de egy kicsit akkor is a fiút szorongatva tervez haladni.
Egészen addig, amíg a kérdését nem fordítják ellene. Akkor már sóhajtva engedi el az egyik kezével, hogy úgy sétáljanak, mint az előbb, majd kissé durcásan vonogatja meg a vállait. Persze ez nem a kérdésnek szól kimondottan, sőt nem is a fiúnak. Hanem az egésznek, amivel régen állandóan nyúzták.*
- Ne aggódj, ez most sem változott.
*Ingatja meg kelletlenül a fejét. Nem hiába nem várja annyira haza apját. Persze szereti az öreget, hisz gondoskodik róla még mindig, de néha túlságosan igyekszik.*
- Szent célja, hogy ha neki nem jön össze rendbe tenni ezt az egészet, akkor legalább nekem legyen olyan jó helyem, mint régen. Csak tudod én kétlem, hogy az olyan jó lenne, mint ahogy azt elképzeli.
*Ám ezután már vidámabb mosoly jelenik meg az arcán, szemeiben pedig csak úgy csillog a ravaszdi pajkosság.*
- Csak kár, hogy vagyon nélkül ugye nem sokan akarnak szóba állni vele. Tudod ezekben a körökben már nem olyan értékes egy lány, ha nem csücsükél jó sok aranyon. Persze volt egy-kettő, de azokkal meg lehet, hogy nem voltam túl kedves.
*Hümment eltűnődve ahogy az állára vakargat, végül a vállát megvonva vigyorodik el újfent, ahogy eszébe jut a legutolsó találkozás.*
1724. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-10-02 18:00:20
Üzenet elküldve: 2024-10-02 18:00:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Majdnem büszkén vonja meg a vállát.*
- Köszönöm! Igyekeztem. *-mondja somolyogva, majd ebből mosoly lesz, ahogy elindulnak.-* Nem tudom, hogy valaki hogy képes tényleg így viselkedni. Olyan fura.
*Persze tudja, hogy a lány is ugyanebben a világban nőtt fel, de már akkor is nehezen ment neki ez a fajta viselkedés. Legalábbis nem magától jött. Persze a mai napig megmaradt pár apró manír a viselkedésében, de az messze nem olyan, mint pár igazán öntelt nemes gesztusa a világ dolgai felé.
L'szka lépéseihez igazítja a sajátját. Még sosem sétált senkivel így az oldalán, és most szinte csodálkozva fedezi fel, hogy van magában némi büszkeség is attól, hogy pont L'szka az, akivel így sétál. Ettől neki is kedve van a nyugodt tempóhoz. És amúgy is, övék a nap.*
- Hm? *-pislant meglepetten a lány kérdésére. Igazából az lepi meg, hogy szerinte neki sosem volt senkije. Tulajdonképpen tényleg nem volt, de a feltételezés.. Felnevet L'szka további szavaira, majd újra hümment egyet.*
- Nem is tudom. *-mondja tűnődőn, holott igazából pontosan tudja a választ erre. Az részben pont mellette sétál.-* Te talán jobban meg tudnád ezt válaszolni, mint én.
*Megint hümment, és bár a félmosoly a szája körül marad, hangja komolyabbra vált.*
- Egyrészről igen kevés lány gondol úgy egy suszterinas, üreszsebű, kis szobában kuporgó félvér fiúra, mint álmai lovagjára.. *-legalábbis eddig nem találkozott ilyennel-* Másrészről én nem találkoztam tegnapig olyan lánnyal, aki érdekelt volna úgy igazán.
*Szeme sarkából L'szkára pislant. Értse úgy a lány, ahogy akarja. Értse jól.*
- Na és te? Apád annak idején elég nagy feneket kerített annak, hogy a legmegfelelőbb piperkőcöt találja meg. *-természetes, hogy visszafordítja a kérdést, ha már a lány felhozta. És kíváncsi is. Hiszen ha jelenleg nincs is sok pénzük, a Phadiwer nevet azért sokan ismerik. És L'szka egyébként is szemrevaló lány. Nagyon is az. Nehezen hiszi el, hogy senki se próbált a közelébe férkőzni.*
*Majdnem büszkén vonja meg a vállát.*
- Köszönöm! Igyekeztem. *-mondja somolyogva, majd ebből mosoly lesz, ahogy elindulnak.-* Nem tudom, hogy valaki hogy képes tényleg így viselkedni. Olyan fura.
*Persze tudja, hogy a lány is ugyanebben a világban nőtt fel, de már akkor is nehezen ment neki ez a fajta viselkedés. Legalábbis nem magától jött. Persze a mai napig megmaradt pár apró manír a viselkedésében, de az messze nem olyan, mint pár igazán öntelt nemes gesztusa a világ dolgai felé.
L'szka lépéseihez igazítja a sajátját. Még sosem sétált senkivel így az oldalán, és most szinte csodálkozva fedezi fel, hogy van magában némi büszkeség is attól, hogy pont L'szka az, akivel így sétál. Ettől neki is kedve van a nyugodt tempóhoz. És amúgy is, övék a nap.*
- Hm? *-pislant meglepetten a lány kérdésére. Igazából az lepi meg, hogy szerinte neki sosem volt senkije. Tulajdonképpen tényleg nem volt, de a feltételezés.. Felnevet L'szka további szavaira, majd újra hümment egyet.*
- Nem is tudom. *-mondja tűnődőn, holott igazából pontosan tudja a választ erre. Az részben pont mellette sétál.-* Te talán jobban meg tudnád ezt válaszolni, mint én.
*Megint hümment, és bár a félmosoly a szája körül marad, hangja komolyabbra vált.*
- Egyrészről igen kevés lány gondol úgy egy suszterinas, üreszsebű, kis szobában kuporgó félvér fiúra, mint álmai lovagjára.. *-legalábbis eddig nem találkozott ilyennel-* Másrészről én nem találkoztam tegnapig olyan lánnyal, aki érdekelt volna úgy igazán.
*Szeme sarkából L'szkára pislant. Értse úgy a lány, ahogy akarja. Értse jól.*
- Na és te? Apád annak idején elég nagy feneket kerített annak, hogy a legmegfelelőbb piperkőcöt találja meg. *-természetes, hogy visszafordítja a kérdést, ha már a lány felhozta. És kíváncsi is. Hiszen ha jelenleg nincs is sok pénzük, a Phadiwer nevet azért sokan ismerik. És L'szka egyébként is szemrevaló lány. Nagyon is az. Nehezen hiszi el, hogy senki se próbált a közelébe férkőzni.*
1723. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-10-02 16:26:29
Üzenet elküldve: 2024-10-02 16:26:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Az öreget emlegetve újabb gondolat fogalmazódik meg benne. Valami, ami most igazán fúrja az oldalát. De a készülődése miatt elhalasztja a dolgot egy kicsit későbbre.*
- Akkor majd én megtanítalak, hogy hogyan bánj egy hölggyel.
*Kuncogja már bentről, amíg elkészül. Szerencsére sem rá, sem a fiúra nem kell sokat várni, így a megérdemelt reggeli és a szükséges fürdő lassan nem vágyálom lesz, hanem egy bekövetkező és igen kellemesnek ígérkező program. Ahogy Corad kisétál képtelen kibírni, hogy ne nevesse el magát, miközben az ajtót kulcsra zárja.*
- Olyan jól játszod, hogy tényleg kirázott tőle a hideg.
*Karol bele, majd annak ellenére, hogy az éhség már igencsak piszkálja, mégis ráérős léptekkel indul meg. Nem akar sietni, mert az olyan lenne, mintha direkt kergetné maga előtt az időt. Pedig még ezt a kis sétát is kész kiélvezni. A friss levegőt, Corad társaságát. Közben ismét visszakanyarodik azokhoz a gondolatokhoz, amik az öreg említésekor ásták magukat a fejébe. A száját rágcsálva szedi rendbe a tóduló kérdéseket, majd a fiúra sandít a szeme sarkából.*
- Ha már emlegetted az öreget és az asszony hiányát. Neked hogy-hogy nem lett ennyi idő után?
*Pislog kíváncsian. Mert ugyan nála viszonylag egyszerű a történet. Amikor lehetett volna, akkor nem akart magának egyetlen egy piperkőc fajankót sem. Ami most sem változott egy fikarcnyit sem, csak szerencsére így vagyon nélkül már a kutyának sem kell. Vagyis nem azok közül a pojácák közül. Mert ők és Corad teljesen távol állnak egymástól. Corad mellett még annak a gondolata sem rémisztő, hogy akár főzni is megtanuljon, ha cserébe minden ébredés mellette érheti.*
- Tudod valami takaros asszony. Aki tud főzni természetesen, meg gatyát mosni.
*Vigyorodik el halványan, ahogy elképzeli Coradot egy termetesebb feleség oldalán.*
- Ha este kimaradsz sodrófát lengetve várna haza. Milyen szép is lehetne.
*Neveti el magát, de most nem a képzelődése a fő ok erre, hanem az, hogy valószínűleg a fiú esetében ezt magáról is elmondhatná. Bár az ő kezében továbbra is inkább az a serpenyő maradna.*
*Az öreget emlegetve újabb gondolat fogalmazódik meg benne. Valami, ami most igazán fúrja az oldalát. De a készülődése miatt elhalasztja a dolgot egy kicsit későbbre.*
- Akkor majd én megtanítalak, hogy hogyan bánj egy hölggyel.
*Kuncogja már bentről, amíg elkészül. Szerencsére sem rá, sem a fiúra nem kell sokat várni, így a megérdemelt reggeli és a szükséges fürdő lassan nem vágyálom lesz, hanem egy bekövetkező és igen kellemesnek ígérkező program. Ahogy Corad kisétál képtelen kibírni, hogy ne nevesse el magát, miközben az ajtót kulcsra zárja.*
- Olyan jól játszod, hogy tényleg kirázott tőle a hideg.
*Karol bele, majd annak ellenére, hogy az éhség már igencsak piszkálja, mégis ráérős léptekkel indul meg. Nem akar sietni, mert az olyan lenne, mintha direkt kergetné maga előtt az időt. Pedig még ezt a kis sétát is kész kiélvezni. A friss levegőt, Corad társaságát. Közben ismét visszakanyarodik azokhoz a gondolatokhoz, amik az öreg említésekor ásták magukat a fejébe. A száját rágcsálva szedi rendbe a tóduló kérdéseket, majd a fiúra sandít a szeme sarkából.*
- Ha már emlegetted az öreget és az asszony hiányát. Neked hogy-hogy nem lett ennyi idő után?
*Pislog kíváncsian. Mert ugyan nála viszonylag egyszerű a történet. Amikor lehetett volna, akkor nem akart magának egyetlen egy piperkőc fajankót sem. Ami most sem változott egy fikarcnyit sem, csak szerencsére így vagyon nélkül már a kutyának sem kell. Vagyis nem azok közül a pojácák közül. Mert ők és Corad teljesen távol állnak egymástól. Corad mellett még annak a gondolata sem rémisztő, hogy akár főzni is megtanuljon, ha cserébe minden ébredés mellette érheti.*
- Tudod valami takaros asszony. Aki tud főzni természetesen, meg gatyát mosni.
*Vigyorodik el halványan, ahogy elképzeli Coradot egy termetesebb feleség oldalán.*
- Ha este kimaradsz sodrófát lengetve várna haza. Milyen szép is lehetne.
*Neveti el magát, de most nem a képzelődése a fő ok erre, hanem az, hogy valószínűleg a fiú esetében ezt magáról is elmondhatná. Bár az ő kezében továbbra is inkább az a serpenyő maradna.*
1722. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-10-02 12:55:56
Üzenet elküldve: 2024-10-02 12:55:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Tűnődve hümment egyet L'szka szavait hallva, amit akár fenyegetésnek is fel lehet fogni. Persze nem fogja fel annak, mert látja az apró szikrákat a lány szemeiben. Úgy fest, hogy sikerrel járt L'szka feszültségének oldásában.*
- Na igen, ebben lehet valami. *-ismeri el-* Az öregnek nincs asszonya. Így belegondolva már sejtem is, hogy miért nincs.
*Csak úgy, lustán, a lábával húzza közelebb a szék alól saját lábbelijét, és aprót int a lány szavaira.*
- Csak csizmát. Értem. *-hangsúlya mintha arra célozna, hogy hiszi is meg nem is ezt, de csak az évődést folytatja. Lehajol az egyik bakancsért, meglazítja a fűzőt, majd miután felvette, akkurátusan állítja kényelmesen szorosra azt. Mondhatni: szakmai ártalom. Bár tulajdonképpen ártani nem árt senkinek. Közben fél szemmel oda-odapislant a készülődő lányra, illetve amit lát belőle az ajtónyíláson keresztül. Arra gondol, hogy talán hozzá tudna szokni ehhez. L'szkával kezdeni a napot, egymást ugratni, beszélgetni vele, el-elnézni ahogy az a hétköznapi apróságait csinálja.. Talán, gondolja, talán tényleg nem lenne rossz.
Mikor végez a bakancshúzással, kényelmesen elnyújtja maga előtt a lábait, és úgy vár L'szkára. Sokat különben tényleg nem kell várnia rá, hiszen nem is sokra rá meg is jelenik.*
- Na..! *-húzza össze a szemeit az invitálásra-* Mi az, hogy mindig?!
*De nem húzza az időt. Feláll, felveszi a szék támlájáról a tarisznyáját, s mire az ajtóhoz ér, az már a vállán keresztbe átvetve a helyére is kerül.*
- Igazán köszönöm, hölgyem! *-húzza ki magát és emeli orrát szinte gőgösen a plafon felé, kissé túljátszva egy beképzelt nemesficsúrka szerepét. Épp elég ilyen figurát látott annak idején, amikor azok a szép házban vendégeskedtek egy-egy délután. Ki nem állhatta őket. Most viszont karját nyújtja L'szka felé, ahogy mindketten kilépnek a kisházból, és a lány bezárta az ajtót.-* Kérem, tartson velem a sétán!
A hozzászólás írója (Corad Ymitt) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.02 12:56:56
*Tűnődve hümment egyet L'szka szavait hallva, amit akár fenyegetésnek is fel lehet fogni. Persze nem fogja fel annak, mert látja az apró szikrákat a lány szemeiben. Úgy fest, hogy sikerrel járt L'szka feszültségének oldásában.*
- Na igen, ebben lehet valami. *-ismeri el-* Az öregnek nincs asszonya. Így belegondolva már sejtem is, hogy miért nincs.
*Csak úgy, lustán, a lábával húzza közelebb a szék alól saját lábbelijét, és aprót int a lány szavaira.*
- Csak csizmát. Értem. *-hangsúlya mintha arra célozna, hogy hiszi is meg nem is ezt, de csak az évődést folytatja. Lehajol az egyik bakancsért, meglazítja a fűzőt, majd miután felvette, akkurátusan állítja kényelmesen szorosra azt. Mondhatni: szakmai ártalom. Bár tulajdonképpen ártani nem árt senkinek. Közben fél szemmel oda-odapislant a készülődő lányra, illetve amit lát belőle az ajtónyíláson keresztül. Arra gondol, hogy talán hozzá tudna szokni ehhez. L'szkával kezdeni a napot, egymást ugratni, beszélgetni vele, el-elnézni ahogy az a hétköznapi apróságait csinálja.. Talán, gondolja, talán tényleg nem lenne rossz.
Mikor végez a bakancshúzással, kényelmesen elnyújtja maga előtt a lábait, és úgy vár L'szkára. Sokat különben tényleg nem kell várnia rá, hiszen nem is sokra rá meg is jelenik.*
- Na..! *-húzza össze a szemeit az invitálásra-* Mi az, hogy mindig?!
*De nem húzza az időt. Feláll, felveszi a szék támlájáról a tarisznyáját, s mire az ajtóhoz ér, az már a vállán keresztbe átvetve a helyére is kerül.*
- Igazán köszönöm, hölgyem! *-húzza ki magát és emeli orrát szinte gőgösen a plafon felé, kissé túljátszva egy beképzelt nemesficsúrka szerepét. Épp elég ilyen figurát látott annak idején, amikor azok a szép házban vendégeskedtek egy-egy délután. Ki nem állhatta őket. Most viszont karját nyújtja L'szka felé, ahogy mindketten kilépnek a kisházból, és a lány bezárta az ajtót.-* Kérem, tartson velem a sétán!
A hozzászólás írója (Corad Ymitt) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.02 12:56:56
1721. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-10-02 12:16:58
Üzenet elküldve: 2024-10-02 12:16:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Valahogy nincs kedve hisztizni. Sokkal nyugtatóbb a fiú közelsége, mint pár vázának a szétzúzása. Persze egészen addig a pontig, amíg meg nem hallja az öreg Nefertől idézett gondolatokat.*
- Nefer bácsi arra is megtaníthatna, hogy egy nőnél óvatosan kell bánni a szavakkal. De leginkább az időzítéssel, mert az a serpenyő repülhet legközelebb másik útvonalon is.
*Mosolyodik el fenyegetően, ám a szemei már pajkosságtól csillognak, ami biztos jele annak, hogy az a serpenyő ma nem fog már többet röpködni sehová, még akkor sem, ha ennek gondolata azért valahol csábító.
A végére viszont a mosoly lelohad, hogy azért arcán helyet kapjon egy kis sértettség a vigyor láttán.*
- Nem nyugtat.
*Fonja össze karjait mellkasa előtt, ahogy ismét meghazudtolja nővé érését azzal, hogy gyerekesen kiölti nyelvét a fiúra.*
- Ne izgulj és ne is kényelmesedj el. Csak csizmát húzok.
*Forgatja meg a szemeit végül kuncogva, ahogy ismét visszatér újonnan megismert önmagához. Azzal pedig indul is, hogy ennek eleget tegyen. A szobájába ballagva huppan az ágy szélére, hogy kényelmesen a csizmákba bújjon, majd a szekrényéből kivesz egy köpenyt, amit magára terít. Ujjaival fésül egyet-kettőt a haján, hogy a gubancok nagyjától megszabaduljon, s valóban csak pár perc kérdése az egész, míg visszatér a fiúhoz. Vagyis az ajtóhoz, aminek kilincsére már rá is siklik a keze.*
- Na gyere. Ne mindig rád kelljen várni.
*Vigyorodik el szélesen, ahogy ajtót nyit, majd meghajolva tartja kezét az utca felé.*
- Uram, csak Ön után!
*Valahogy nincs kedve hisztizni. Sokkal nyugtatóbb a fiú közelsége, mint pár vázának a szétzúzása. Persze egészen addig a pontig, amíg meg nem hallja az öreg Nefertől idézett gondolatokat.*
- Nefer bácsi arra is megtaníthatna, hogy egy nőnél óvatosan kell bánni a szavakkal. De leginkább az időzítéssel, mert az a serpenyő repülhet legközelebb másik útvonalon is.
*Mosolyodik el fenyegetően, ám a szemei már pajkosságtól csillognak, ami biztos jele annak, hogy az a serpenyő ma nem fog már többet röpködni sehová, még akkor sem, ha ennek gondolata azért valahol csábító.
A végére viszont a mosoly lelohad, hogy azért arcán helyet kapjon egy kis sértettség a vigyor láttán.*
- Nem nyugtat.
*Fonja össze karjait mellkasa előtt, ahogy ismét meghazudtolja nővé érését azzal, hogy gyerekesen kiölti nyelvét a fiúra.*
- Ne izgulj és ne is kényelmesedj el. Csak csizmát húzok.
*Forgatja meg a szemeit végül kuncogva, ahogy ismét visszatér újonnan megismert önmagához. Azzal pedig indul is, hogy ennek eleget tegyen. A szobájába ballagva huppan az ágy szélére, hogy kényelmesen a csizmákba bújjon, majd a szekrényéből kivesz egy köpenyt, amit magára terít. Ujjaival fésül egyet-kettőt a haján, hogy a gubancok nagyjától megszabaduljon, s valóban csak pár perc kérdése az egész, míg visszatér a fiúhoz. Vagyis az ajtóhoz, aminek kilincsére már rá is siklik a keze.*
- Na gyere. Ne mindig rád kelljen várni.
*Vigyorodik el szélesen, ahogy ajtót nyit, majd meghajolva tartja kezét az utca felé.*
- Uram, csak Ön után!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1729-1748