//Második szál//
//Tolvajbecsület//
*Figyeli a lányt, mert mindig, minden fontos. Ki az, akihez közel áll és miért? Mi lehet abban az elkallódott valakiben, akinek segítséget szeretne nyújtani még akkor is, ha azzal rossz fát tesz a tűzre? Ami ebben az egész furcsaságban felüdítő, az az, hogy eljutott a lánnyal egy olyan szintre, hogy nem elszökik majd az éj leple alatt, hanem kézen fogva vezeti el a titkához. Meg kellett dolgoznia érte, de azért nem volt olyan fárasztó.*
- Persze, jöhet.
*Mosolyog az ebre. Van emögött egy kis hátsószándék is, hiszen nem tudja hová jutnak, hogy ott leselkedik-e rájuk valami. Az a kutya pedig a gazdáját meg fogja védeni, így joggal reméli, hogy azt is, aki a gazdájával sétál kéz a kézben, át mindenen. Sietősnek érzi a lépteket, tudja jól, hogy oda akar érni mielőbb a kis elf. Rajta nem fog múlni.*
- Kíváncsi vagyok kit kedvelsz ennyire, hogy így sietsz hozzá.
*Jegyzi meg kedvesen, pedig ennek is van miértje. Nemsokára megtudja ki az a rejtélyes kétlábú, de előzetesen felmérné azt, hogy ez valóban kedvelés-e, vagy inkább tart az illetőtől, a be nem tartott ígérettől.
Közben a házakat is figyeli. Így, hogy erre jár, talán már nyitottabb is lehet a szeme, mert neki is van ám ígérete, amit be kell tartania. Nori-nak kell egy biztos pont és nem akarja, hogy az a fogadó legyen. Kell neki egyet venni, ahol tudja, hogy bármikor megtalálhatja, s ami egy bizonyítása lenne annak, hogy tényleg fontos a félvérnek. Bár fejében a képek már máshogy sorakoznak róla, az utolsókat még megpróbálná. Talán kezd halott lenni a remény, hogy ennek van értelme, de ennyit még bele kell tenni.
Amikor lassítani kezdenek, akkor sejti, hogy végre elértek a házhoz. Tudni szeretné melyik az, mert itt semmi nem olyan, mint egy Szikráéhoz hasonló odú, itt azért nem csak az utcagyerekek tengetik a napjaikat, de még benne van a pakliban, hogy nem is jó helyen járnak és a lassítás nem annak szól, hogy megérkeztek.*