Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 89 (1761. - 1780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1780. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-09 11:03:01
Üzenet elküldve: 2024-11-09 11:03:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tolvajbecsület//
*Úgy játszik azzal a fekete hajzuhataggal is, mintha egy gyönyörű ékszer volna. Muszáj felhívnia rá a figyelmet, muszáj mutogatnia, hogy mindenki lássa. Számára ez is csak arról árulkodik, hogy a feltételezései helyesek Mai társadalomban elfoglalt szerepével kapcsolatban. Egy úrnő, már azok között, akikkel el tudja fogadtatni, hogy az.
Válaszra már nem is méltatja. Nem gondolja, tudja. Mindketten tudják, amit tudniuk kell, csak egyikük sem mondja ki hangosan, mert van köztük egy ártatlan lélek, amit egyelőre csak a felnőttek önkényes játéka mocskol be. Önkényes? Az volna? Hisz neki is jó, mármint a kislánynak. Az is, ahogyan ő segítette, hisz nem halt éhen, és bármikor eljöhetett hozzá, ha melegedni akart, és az is, amit Mai adott neki, mert úgy tűnik, Szikra nála végleges otthonra talált. Hiába a hazug vigyor, akkor is ugyanolyanok, csak az aspektus más, ahogyan dolgoznak.
Azon viszont felettébb meglepődik, mikor mindezek után Mai végül elküldi a gyereket. Ha tovább akarná rombolni a nő felépített önképét, akkor megkérdezhetné, hogy ha olyan fontos neki, annyira vigyázni akar rá, akkor miért engedi ki egyedül az utcára, ahol ezernyi veszély leselkedhet rá, de nem teszi meg. Nincs szüksége ilyen amatőr módszerekre ahhoz, hogy megvédje magát egy fruskától.*
- Gyere máskor is, amikor csak szeretnél! Amikor te szeretnél. *A gyerekhez intéz azért még néhány szót, hogy egy kicsit megtörje azt a végtelen engedelmességet, amit valahogy Mai belé nevelt. Azt is megtehetné, hogy ő meg maradásra inti Szikárt, akkor kiderülne, hogy jelen pillanatban melyikük befolyása hat rá erősebben, de ehhez sincs most kedve. Nem akar tovább játszani a kölyökkel. Az anyáskodó úrnőjének akarja megmutatni, hogy ha kell, milyen könnyedén tudja letörni a szarvait vagy épp megszabadítani a képzeletbeli koronájától.*
- Ugye tudod, hogy a biztonságod utolsó zálogát küldted most ki az ajtón? *Dől a konyhapultnak egy lemondó sóhaj kíséretében. Szikra jelenlétében semmiképp sem bántotta volna a lányt. Most sem tervezi, egyelőre ez is csak egy figyelmeztetés a részéről Mai számára, hogy nem feltétlenül jó ötlet mindenbe beleütni az orrát.*
//Tolvajbecsület//
*Úgy játszik azzal a fekete hajzuhataggal is, mintha egy gyönyörű ékszer volna. Muszáj felhívnia rá a figyelmet, muszáj mutogatnia, hogy mindenki lássa. Számára ez is csak arról árulkodik, hogy a feltételezései helyesek Mai társadalomban elfoglalt szerepével kapcsolatban. Egy úrnő, már azok között, akikkel el tudja fogadtatni, hogy az.
Válaszra már nem is méltatja. Nem gondolja, tudja. Mindketten tudják, amit tudniuk kell, csak egyikük sem mondja ki hangosan, mert van köztük egy ártatlan lélek, amit egyelőre csak a felnőttek önkényes játéka mocskol be. Önkényes? Az volna? Hisz neki is jó, mármint a kislánynak. Az is, ahogyan ő segítette, hisz nem halt éhen, és bármikor eljöhetett hozzá, ha melegedni akart, és az is, amit Mai adott neki, mert úgy tűnik, Szikra nála végleges otthonra talált. Hiába a hazug vigyor, akkor is ugyanolyanok, csak az aspektus más, ahogyan dolgoznak.
Azon viszont felettébb meglepődik, mikor mindezek után Mai végül elküldi a gyereket. Ha tovább akarná rombolni a nő felépített önképét, akkor megkérdezhetné, hogy ha olyan fontos neki, annyira vigyázni akar rá, akkor miért engedi ki egyedül az utcára, ahol ezernyi veszély leselkedhet rá, de nem teszi meg. Nincs szüksége ilyen amatőr módszerekre ahhoz, hogy megvédje magát egy fruskától.*
- Gyere máskor is, amikor csak szeretnél! Amikor te szeretnél. *A gyerekhez intéz azért még néhány szót, hogy egy kicsit megtörje azt a végtelen engedelmességet, amit valahogy Mai belé nevelt. Azt is megtehetné, hogy ő meg maradásra inti Szikárt, akkor kiderülne, hogy jelen pillanatban melyikük befolyása hat rá erősebben, de ehhez sincs most kedve. Nem akar tovább játszani a kölyökkel. Az anyáskodó úrnőjének akarja megmutatni, hogy ha kell, milyen könnyedén tudja letörni a szarvait vagy épp megszabadítani a képzeletbeli koronájától.*
- Ugye tudod, hogy a biztonságod utolsó zálogát küldted most ki az ajtón? *Dől a konyhapultnak egy lemondó sóhaj kíséretében. Szikra jelenlétében semmiképp sem bántotta volna a lányt. Most sem tervezi, egyelőre ez is csak egy figyelmeztetés a részéről Mai számára, hogy nem feltétlenül jó ötlet mindenbe beleütni az orrát.*
1779. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-09 06:53:19
Üzenet elküldve: 2024-11-09 06:53:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
*Nem igazán érdekli, hogy a fruska is elesett. Minek volt ott, egyáltalán? Meg hova nézett, ha nem oda, ahol ő jött? Az fontosabb, hogy a holmija újra a kezei között legyen, lehetőleg úgy és anélkül, hogy ő maga is a macskakőnek verődne holmi fekete pontok és megpördülő világ miatt. Ujjai síkosak, a kardhüvely majdnem kicsúszik ujjai közül. Ettől újra felfortyan. ~Hogy rohadna meg az egész, ott, ahol van!~ A feltápászkodó némberre néz. ~Veled együtt!~
Nagynehezen végül csak a kezében marad a holmija, és fel is tud egyenesedni. Persze ettől nem jut sokkal több éltető levegő a mellkasába, és ami mégis beszivárog oda, abban sincs köszönet. Hörgősen felköhög valamit, torkát és nyelvét undorító nyálka lepi el. Harákol egyet és kiköpi, hogy véletlen-e vagy figyelmesség hogy nem a sütőtök-színű lány felé, azt maga se tudná megmondani.*
- Mi..? *-néz oda, amikor a lány csipogni kezd. ~Ez mi a francról beszél?~ Összehúzza szemöldökeit, enyhén égő szemeivel próbálja jobban felmérni magának azt a szerencsétlent, aki miatt még nem ért haza. Elfintorodik. Hogy mi miatt, az talány marad. Megint ingerelni kezdi valami ott belül, olyan, mintha egy kötőtűt szúrnának be a veséje mellett, aminek a hegye átlósan felfelé végigszúr mindent, egészen a szegycsontjáig. Megállja a köhögést, de az mégis rázza bordaketrecét, mellkasa felől sokat mondó hangok szörcsögnek. *
- Aha. *-a fintor az arcán marad ahogy a fruskára néz-* Feljön.. a nap.
*Elkönyveli magában, hogy szerencsétlen teremtés valószínűleg agyalágyult vagy más hasonló baja van, esetleg a fejére ejthették; vagy volt egy olyan este, amikor valaki a torkára dugott valamit, amitől az agya túl sokáig nem jutott elég levegőhöz, és baja lett tőle. Bármelyik lehetőséget valószínűnek tartja jelenleg.
A kijelentéssel felérő invitálásra csak pislog, majd felröhög. Ez egészen úgy hangzik mint egy szaftosabb, mélyről jövő köhögés, ismét torkára szalad a langyos slejm is. Jólesőn kiköpi, ezúttal már a magáról túl sokat képzelő ágybetét lábnyomának irányába.*
- Menjél csak.. a francba.. *-zihálja, majd a maga részéről sarkon fordul, hogy folytassa útját szobája, az ecetes víz, és az ágyban töltött nap felé. A mozdulat viszont túl hirtelenre sikeredik, szemzugában megint megjelennek a fekete pöttyök, és mire kitöltik a látóterét, talán épp csak annyit tud mondani, mielőtt végül csak elvágódna a macskaköveken, hogy: -* Nabasz…
*Nem igazán érdekli, hogy a fruska is elesett. Minek volt ott, egyáltalán? Meg hova nézett, ha nem oda, ahol ő jött? Az fontosabb, hogy a holmija újra a kezei között legyen, lehetőleg úgy és anélkül, hogy ő maga is a macskakőnek verődne holmi fekete pontok és megpördülő világ miatt. Ujjai síkosak, a kardhüvely majdnem kicsúszik ujjai közül. Ettől újra felfortyan. ~Hogy rohadna meg az egész, ott, ahol van!~ A feltápászkodó némberre néz. ~Veled együtt!~
Nagynehezen végül csak a kezében marad a holmija, és fel is tud egyenesedni. Persze ettől nem jut sokkal több éltető levegő a mellkasába, és ami mégis beszivárog oda, abban sincs köszönet. Hörgősen felköhög valamit, torkát és nyelvét undorító nyálka lepi el. Harákol egyet és kiköpi, hogy véletlen-e vagy figyelmesség hogy nem a sütőtök-színű lány felé, azt maga se tudná megmondani.*
- Mi..? *-néz oda, amikor a lány csipogni kezd. ~Ez mi a francról beszél?~ Összehúzza szemöldökeit, enyhén égő szemeivel próbálja jobban felmérni magának azt a szerencsétlent, aki miatt még nem ért haza. Elfintorodik. Hogy mi miatt, az talány marad. Megint ingerelni kezdi valami ott belül, olyan, mintha egy kötőtűt szúrnának be a veséje mellett, aminek a hegye átlósan felfelé végigszúr mindent, egészen a szegycsontjáig. Megállja a köhögést, de az mégis rázza bordaketrecét, mellkasa felől sokat mondó hangok szörcsögnek. *
- Aha. *-a fintor az arcán marad ahogy a fruskára néz-* Feljön.. a nap.
*Elkönyveli magában, hogy szerencsétlen teremtés valószínűleg agyalágyult vagy más hasonló baja van, esetleg a fejére ejthették; vagy volt egy olyan este, amikor valaki a torkára dugott valamit, amitől az agya túl sokáig nem jutott elég levegőhöz, és baja lett tőle. Bármelyik lehetőséget valószínűnek tartja jelenleg.
A kijelentéssel felérő invitálásra csak pislog, majd felröhög. Ez egészen úgy hangzik mint egy szaftosabb, mélyről jövő köhögés, ismét torkára szalad a langyos slejm is. Jólesőn kiköpi, ezúttal már a magáról túl sokat képzelő ágybetét lábnyomának irányába.*
- Menjél csak.. a francba.. *-zihálja, majd a maga részéről sarkon fordul, hogy folytassa útját szobája, az ecetes víz, és az ágyban töltött nap felé. A mozdulat viszont túl hirtelenre sikeredik, szemzugában megint megjelennek a fekete pöttyök, és mire kitöltik a látóterét, talán épp csak annyit tud mondani, mielőtt végül csak elvágódna a macskaköveken, hogy: -* Nabasz…
1778. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-08 21:28:42
Üzenet elküldve: 2024-11-08 21:28:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tolvajbecsület//
*Egy olyan helyzetbe került, ahol nem tudja melyik ujjába harapjon hirtelen. Graelnek sem szeretne gondot okozni, és Mai is már annyira belopta magát a szívébe, hogy neki sem akar csalódást okozni. Mégis itt van, a jég és a tűz között. Ő pedig valahol a kettő között elveszve a sötétben, úgy, hogy mind a kettő belemélyeszti karmait lassacskán, más más indokkal. Egy olyan helyzetbe keverte magát ezzel a kis kiruccanással amit jobb lett volna elkerülni, titokban hagyni, és akkor nem lenne ebből ekkora hűhó. De ő meg az a lepcses őszinte szája, a naivsága, az hogy őt érdekli Mai mit gondol róla, hogy megfeleljen Graelnek mindazért amit tett érte. Inkább szökött volna ki a kerítésen Deressel együtt, és hozott volna el pár apróságot a kőkertből. De nem. Neki muszáj volt a jó utat járnia amit lassan kezd úgy érezni meg fog bánni.
A felnőttek nem mutatják egymásnak, az arcok nem rezdülnek, a mosoly amit mutatnak ármány, és amit beszélnek is egymásnak hazugság. Ezt Szikra képtelen felfogni. Gyermeki elméje túl naiv és őszinte hozzá, mondhatni túl tiszta. De ha nem is érti, de érzi valami nem stimmel. Az a kedves hang sem annyira kedves Maitól mint amilyen szokott lenni. Grael is a szokottnál is félelmetesebbnek tűnik mint amilyen szokott. Ez pedig egyáltalán nem tetszik neki. Amíg a többiek takarják érzelmeiket, ő ezt zokszó nélkül kimutatja. Arcán kiül az aggodalom és a kényelmetlenkedés.
Nincs is kedve már nagyon válaszolni a kérdésekre amiket leginkább csak megismételnek a felnőttek.
Mai magához öleli és mélyen a szemébe néz. Sajátjában az aggodalom tükröződik leginkább, de bízik a nőben. Mai erős és félelmetes. Legalább is számára és Alaver számára biztosan. Csak megvédi magát.*
-Jó.
*Válaszolja röviden saját karját markolászva idegesen. Graelre pillant szerényen, majd Maira ismét halk hangja épphogy megtöri a pillanatnyi csendet, ahogy elbúcsúzik.*
-Szia Grael. Szia Mai.
*Majd egy utolsó ölelést adva Mainak, belenyomja fejét a nő mellkasába erősen, aggódik azért miatta, de tudja megállja majd a helyét bármit is akar elérni a férfivel. Majd lepattan a székről, óvatosan Graelhez lépked, és bár tudja, hogy a férfi nem igazán igényli az ő aprócska kis ölelését, de szerényen mellé lép és őt is megöleli egy pillanatra, bár nem olyan hosszan mint Mait. Utána pedig apró félős léptekkel távozik a konyhából, még egy utolsó pillanatra visszanéz a párosra, ha még mondanak neki valamit, vagy esetleg kinyitják neki az ajtót. De gond nélkül használja a kulcsot kinyitja az ajtót és kilép. Ahol már várja kedves barátja, türelmetlenül. Arcát nyalogatva teperi le a kis lánykát, mert bizony őt féltette.*
-Deres gyere mennünk kell.
*Mondja kutyájának, majd megpaskolva oldalát. És ha nem is állítják meg, akkor a rezidenciáig meg sem áll.*
//Tolvajbecsület//
*Egy olyan helyzetbe került, ahol nem tudja melyik ujjába harapjon hirtelen. Graelnek sem szeretne gondot okozni, és Mai is már annyira belopta magát a szívébe, hogy neki sem akar csalódást okozni. Mégis itt van, a jég és a tűz között. Ő pedig valahol a kettő között elveszve a sötétben, úgy, hogy mind a kettő belemélyeszti karmait lassacskán, más más indokkal. Egy olyan helyzetbe keverte magát ezzel a kis kiruccanással amit jobb lett volna elkerülni, titokban hagyni, és akkor nem lenne ebből ekkora hűhó. De ő meg az a lepcses őszinte szája, a naivsága, az hogy őt érdekli Mai mit gondol róla, hogy megfeleljen Graelnek mindazért amit tett érte. Inkább szökött volna ki a kerítésen Deressel együtt, és hozott volna el pár apróságot a kőkertből. De nem. Neki muszáj volt a jó utat járnia amit lassan kezd úgy érezni meg fog bánni.
A felnőttek nem mutatják egymásnak, az arcok nem rezdülnek, a mosoly amit mutatnak ármány, és amit beszélnek is egymásnak hazugság. Ezt Szikra képtelen felfogni. Gyermeki elméje túl naiv és őszinte hozzá, mondhatni túl tiszta. De ha nem is érti, de érzi valami nem stimmel. Az a kedves hang sem annyira kedves Maitól mint amilyen szokott lenni. Grael is a szokottnál is félelmetesebbnek tűnik mint amilyen szokott. Ez pedig egyáltalán nem tetszik neki. Amíg a többiek takarják érzelmeiket, ő ezt zokszó nélkül kimutatja. Arcán kiül az aggodalom és a kényelmetlenkedés.
Nincs is kedve már nagyon válaszolni a kérdésekre amiket leginkább csak megismételnek a felnőttek.
Mai magához öleli és mélyen a szemébe néz. Sajátjában az aggodalom tükröződik leginkább, de bízik a nőben. Mai erős és félelmetes. Legalább is számára és Alaver számára biztosan. Csak megvédi magát.*
-Jó.
*Válaszolja röviden saját karját markolászva idegesen. Graelre pillant szerényen, majd Maira ismét halk hangja épphogy megtöri a pillanatnyi csendet, ahogy elbúcsúzik.*
-Szia Grael. Szia Mai.
*Majd egy utolsó ölelést adva Mainak, belenyomja fejét a nő mellkasába erősen, aggódik azért miatta, de tudja megállja majd a helyét bármit is akar elérni a férfivel. Majd lepattan a székről, óvatosan Graelhez lépked, és bár tudja, hogy a férfi nem igazán igényli az ő aprócska kis ölelését, de szerényen mellé lép és őt is megöleli egy pillanatra, bár nem olyan hosszan mint Mait. Utána pedig apró félős léptekkel távozik a konyhából, még egy utolsó pillanatra visszanéz a párosra, ha még mondanak neki valamit, vagy esetleg kinyitják neki az ajtót. De gond nélkül használja a kulcsot kinyitja az ajtót és kilép. Ahol már várja kedves barátja, türelmetlenül. Arcát nyalogatva teperi le a kis lánykát, mert bizony őt féltette.*
-Deres gyere mennünk kell.
*Mondja kutyájának, majd megpaskolva oldalát. És ha nem is állítják meg, akkor a rezidenciáig meg sem áll.*
1777. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-08 19:49:30
Üzenet elküldve: 2024-11-08 19:49:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tolvajbecsület//
*Az ő szavaival játszik a másik. Akaratlanul húzódik meg az első őszinte mosoly az ajkán, de ez nem elismerés, nem kedvesség, hanem felismerés. Mind a ketten pontosan tudják, hogy tudja. És még csak nem is titkolja. De ki nem ejtené azon a szájon, ami egy pillanatra elvonja a kékeket, ahogy beszél vele. Aljas és némi ész is szorult belé. Használhatná olyan célok elérésére is, ami nem szennyez be egy gyermeki lelket. Vannak, akiket Mai sem sajnálna, de a kölyök nem tehet semmiről. Ártatlan. Nem ezt érdemli. Mégis a gyereket használja. Ostobaság, elfecsérelt tudás.*
- Gondolod?
*Túr bele a sötét hajzuhatagba és sepri egy oldalra az egész loboncot, hogy aztán úgy játszadozzon vele tovább. Elmerül a másikban és a gondolataiban. Kell folytatni ezt az egészet? Felállhatna és a talán elegendő tudás birtokában mehetne, ahová kell. Mégsem mozdul. Nem elég a sejtelem. Nem elég a ködös válasz, az eltitkolt részeket akarja hangosan. Látni, ahogy megbicsaklik a másik két szava között és hatalmasat esik. Veszélyes a játék, mint mindig, de más nem tudja úgy doppingolni, mint ez. Pedig óvatosan kell kiugrasztani a férfit... mert itt a gyerek. Az ő lelkében nem akar kárt tenni azzal, hogy az arcába csapódik az igazság. Őt kell óvnia.
Felesleges visszavágni, pedig megvolnának rá a szavai. De már tiszta a kép. És most a kislányt faggatja, hátha majd ő mondja ki helyette. Vagy ha megvédi azzal, hogy nem teszi mégsem. Szikra is okos, jól evickél a mondatok között, kerülve azt, amit kell, éppen ezzel sokat árulkodva. Nem csak Mai-nak akar megfelelni, hanem Grael-nek is. Kényelmetlen lehet, szinte megesik a szíve rajta, még ha olyan lelkesen fecseg is. Ez nem jó. Most a gyerek tényleg használva van, felnőttek játékához. Egyre szaporább ütemekkel veri a mellkasát a szíve. Tudja mit kellene csinálnia, de akkor nem nyerne igazán. Akkor más nyerné meg helyette. Egy amolyan láncos. Szép lenne végignézni azt a helyes arcot, ahogy elcsúfítják az ütések. Ahogy elviszik a rémek, amikkel ijesztgeti az ő kincsét. Ahogy a játéka ellene fordul. De ő akar nyerni. A legostobább tulajdonságainak egyike, hogy mindig, minden körülmények között meg akarja mutatni.
Már beszélne a lányhoz, de Grael ajkai nyílnak előbb szóra. Elvette a kis elf játékossága a figyelmét, ahogy a haját mutogatja, ahogy a ruhácskájában illegeti magát még úgy ülve is. De amit hall az kiált igazán bosszúért. Ugyanazok? Mintha éles penge metszette volna át a tenyerét, s nyúlna utána sóba. De nem lehet ostoba, még akkor sem, ha érzi az eret lüktetni a halántéka felett.*
- Ugyanolyanok. *Vigyorodik el szélesen, hazug mód, magához ölelve fél karjával a gyereket, aztán belenézve annak szemeibe mutatja neki, hogy nincs itt semmi baj. Ki kell találnia, hogyan érje el azt, hogy ne akarjon többé idejönni, de az a játék nem itt fog elkezdődni.* - Grael. Úgy hiszem, jó, hogy tudunk egymásról. Nem volt hiba idejönnöm.
*Villannak már hidegebben a szemek, mégis újra végigtáncoltatja az alakon. Ez hozza meg a bosszúszomjból a változást benne. Mi lenne, hogyha inkább rajta gyakorolna? Hogyha úgy védené meg a kis árvát, hogy majd ő megjavítja azt, aki rossz? Hiszen hasonlót szeretne elérni, csakhogy az út legelejét is alig tette meg. *
- Kincsem... *Fordul Szikrához.* - Megengeded, hogy jobban megismerjem a barátod? Tudom, hogy unalmas neked a felnőttek beszélgetése, menj játszani Deressel. Vagy tudod mit? Vedd rá Alaver-t, hogy ássátok fel a kertet. Még nincs olyan hideg. *Mit ért ő ahhoz, hogy mikor kell ásni, vagy magokat vetni? Új és jobb terve van.*
//Tolvajbecsület//
*Az ő szavaival játszik a másik. Akaratlanul húzódik meg az első őszinte mosoly az ajkán, de ez nem elismerés, nem kedvesség, hanem felismerés. Mind a ketten pontosan tudják, hogy tudja. És még csak nem is titkolja. De ki nem ejtené azon a szájon, ami egy pillanatra elvonja a kékeket, ahogy beszél vele. Aljas és némi ész is szorult belé. Használhatná olyan célok elérésére is, ami nem szennyez be egy gyermeki lelket. Vannak, akiket Mai sem sajnálna, de a kölyök nem tehet semmiről. Ártatlan. Nem ezt érdemli. Mégis a gyereket használja. Ostobaság, elfecsérelt tudás.*
- Gondolod?
*Túr bele a sötét hajzuhatagba és sepri egy oldalra az egész loboncot, hogy aztán úgy játszadozzon vele tovább. Elmerül a másikban és a gondolataiban. Kell folytatni ezt az egészet? Felállhatna és a talán elegendő tudás birtokában mehetne, ahová kell. Mégsem mozdul. Nem elég a sejtelem. Nem elég a ködös válasz, az eltitkolt részeket akarja hangosan. Látni, ahogy megbicsaklik a másik két szava között és hatalmasat esik. Veszélyes a játék, mint mindig, de más nem tudja úgy doppingolni, mint ez. Pedig óvatosan kell kiugrasztani a férfit... mert itt a gyerek. Az ő lelkében nem akar kárt tenni azzal, hogy az arcába csapódik az igazság. Őt kell óvnia.
Felesleges visszavágni, pedig megvolnának rá a szavai. De már tiszta a kép. És most a kislányt faggatja, hátha majd ő mondja ki helyette. Vagy ha megvédi azzal, hogy nem teszi mégsem. Szikra is okos, jól evickél a mondatok között, kerülve azt, amit kell, éppen ezzel sokat árulkodva. Nem csak Mai-nak akar megfelelni, hanem Grael-nek is. Kényelmetlen lehet, szinte megesik a szíve rajta, még ha olyan lelkesen fecseg is. Ez nem jó. Most a gyerek tényleg használva van, felnőttek játékához. Egyre szaporább ütemekkel veri a mellkasát a szíve. Tudja mit kellene csinálnia, de akkor nem nyerne igazán. Akkor más nyerné meg helyette. Egy amolyan láncos. Szép lenne végignézni azt a helyes arcot, ahogy elcsúfítják az ütések. Ahogy elviszik a rémek, amikkel ijesztgeti az ő kincsét. Ahogy a játéka ellene fordul. De ő akar nyerni. A legostobább tulajdonságainak egyike, hogy mindig, minden körülmények között meg akarja mutatni.
Már beszélne a lányhoz, de Grael ajkai nyílnak előbb szóra. Elvette a kis elf játékossága a figyelmét, ahogy a haját mutogatja, ahogy a ruhácskájában illegeti magát még úgy ülve is. De amit hall az kiált igazán bosszúért. Ugyanazok? Mintha éles penge metszette volna át a tenyerét, s nyúlna utána sóba. De nem lehet ostoba, még akkor sem, ha érzi az eret lüktetni a halántéka felett.*
- Ugyanolyanok. *Vigyorodik el szélesen, hazug mód, magához ölelve fél karjával a gyereket, aztán belenézve annak szemeibe mutatja neki, hogy nincs itt semmi baj. Ki kell találnia, hogyan érje el azt, hogy ne akarjon többé idejönni, de az a játék nem itt fog elkezdődni.* - Grael. Úgy hiszem, jó, hogy tudunk egymásról. Nem volt hiba idejönnöm.
*Villannak már hidegebben a szemek, mégis újra végigtáncoltatja az alakon. Ez hozza meg a bosszúszomjból a változást benne. Mi lenne, hogyha inkább rajta gyakorolna? Hogyha úgy védené meg a kis árvát, hogy majd ő megjavítja azt, aki rossz? Hiszen hasonlót szeretne elérni, csakhogy az út legelejét is alig tette meg. *
- Kincsem... *Fordul Szikrához.* - Megengeded, hogy jobban megismerjem a barátod? Tudom, hogy unalmas neked a felnőttek beszélgetése, menj játszani Deressel. Vagy tudod mit? Vedd rá Alaver-t, hogy ássátok fel a kertet. Még nincs olyan hideg. *Mit ért ő ahhoz, hogy mikor kell ásni, vagy magokat vetni? Új és jobb terve van.*
1776. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-08 19:01:39
Üzenet elküldve: 2024-11-08 19:01:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tolvajbecsület//
*Állja a nő tekintetét, mikor az rászegeződik. Hagyja, hogy nézze, hagyja, hogy fürkéssze őt, hisz nincs mit rejtegetnie. Nyílt lapokkal játszik, csak nincs értelme teríteni, azzal túl rövid és unalmas lenne a játék. Mindeközben ő is látja a kékeket, melyekben szintén van valami megnyerő. Hatalmat jelző hidegség pislákol bennük, de ahhoz még kevés, hogy a legendás lényhez hasonlóan megdermessze azt, aki el mer veszni a mélységükben.
A kapott válaszra halvány mosolyt ejt meg, és ugyanúgy, le sem véve a tekintetét a másikról mondja el ő is a véleményét.*
- Ahogy te magad is levontad a sajátjaid. Még azelőtt, hogy elkezdtünk volna ismerkedni. Engem ez veled ellentétben azonban egy cseppet sem zavar.
*Neki nem a szemeiben, hanem a vérében lakozik az a hidegség, mely a saját érzelmeit fagyasztja meg azért, hogy ne billentsék ki szomorú sorsok, fenyegetést sugalló szempárok vagy a vereségtől való félelem abból a hibátlanul működő állapotból, amit évek kemény munkája révén ért el. Nem számít más, mindig csak a cél, legyen hozzá az eszköz szó, tett vagy épp egy gyermeki lélek.
Természetesen, mint mindennek, ennek is megvan a hátulütője. A jég hamar olvadni képes, ha a környezetből fakadó energiák hője elkezdi visszaszorítani a telet. Nem bírja a zajt, az óramű pontosságú kopogást, a felesleges ficánkolást. Hamar eljut ahhoz a ponthoz, mikor el akarja pusztítani ezeknek forrását. Azt azonban mégsem teheti. Megkönnyebbül, mikor az ablakon kinézve a természet nyugodtságát látva el tudja űzni a túlcsordulni látszó dühét. Visszafordul, és kérdez. Lássuk, mit árul most el az a gyermeki elme.*
- Alaver? *Rögtön egy újabb név. Ki lehet? Első gondolata az, hogy a nő férje, de hamar elveti a gondolatot, mikor a történet a tetőpontjára hág, és eljut addig a részig, ahol kiderül, hogy ez az Alaver Mai elé hurcolta a bűnöst pont úgy, ahogy a katonák vinnék a parancsnokhoz.
Mai sovány testét fedő, drágának tűnő ruházat eddig sem kerülte el a figyelmét, csak az eredetében nem volt biztos. Drága ruhát lehet szerezni pénzzel, befolyással, de csalással és ármánnyal is. Most már viszont biztos, akárhol is vette a szárnyai alá a kislányt, ott ő az úrnő.*
- Persze, hogy nem vittek. Miért vittek volna? *Ránt vállat zsebre tett kézzel Szikrára nézve, mikor a láncosok kerülnek szóba. Hadd higgye a kicsi, hogy azért, mert nem is tett semmi rosszat, közben ő arra gondol, hogy azért nem, mert ezek az úrnők szeretik maguk kiszabni a saját büntetésüket a saját törvények felett álló törvényeik szerint. A történetet az is alátámasztja, hogy valóban egészen ki lett csinosítva a kis kölyök, pont úgy, ahogy egy nemesi kúriában szokás. Hát tényleg visszatértek. A lázadók nem végeztek alapos munkát.
Vigyora akkor szélesedik ismét, mikor többször egymás után azt hallgatja, hogy Mai hogyan döntött, Mai hová vitte, Mai mit csinált vele, Mai mit engedett meg neki és Mai minek nem örül. Hát így állunk.*
- Értem, köszönöm. Ezek szerint nincs miért tartanunk egymástól, kedves idegen… Mai… Nem különbözünk.
*Mindketten ugyanolyanok, befolyásukkal hatnak a gyermekre, és nagy valószínűséggel mindenki másra is. Szerinte ők ketten ugyanolyanok, csak a céljaik, a hátterük és az eszközeik mások.*
//Tolvajbecsület//
*Állja a nő tekintetét, mikor az rászegeződik. Hagyja, hogy nézze, hagyja, hogy fürkéssze őt, hisz nincs mit rejtegetnie. Nyílt lapokkal játszik, csak nincs értelme teríteni, azzal túl rövid és unalmas lenne a játék. Mindeközben ő is látja a kékeket, melyekben szintén van valami megnyerő. Hatalmat jelző hidegség pislákol bennük, de ahhoz még kevés, hogy a legendás lényhez hasonlóan megdermessze azt, aki el mer veszni a mélységükben.
A kapott válaszra halvány mosolyt ejt meg, és ugyanúgy, le sem véve a tekintetét a másikról mondja el ő is a véleményét.*
- Ahogy te magad is levontad a sajátjaid. Még azelőtt, hogy elkezdtünk volna ismerkedni. Engem ez veled ellentétben azonban egy cseppet sem zavar.
*Neki nem a szemeiben, hanem a vérében lakozik az a hidegség, mely a saját érzelmeit fagyasztja meg azért, hogy ne billentsék ki szomorú sorsok, fenyegetést sugalló szempárok vagy a vereségtől való félelem abból a hibátlanul működő állapotból, amit évek kemény munkája révén ért el. Nem számít más, mindig csak a cél, legyen hozzá az eszköz szó, tett vagy épp egy gyermeki lélek.
Természetesen, mint mindennek, ennek is megvan a hátulütője. A jég hamar olvadni képes, ha a környezetből fakadó energiák hője elkezdi visszaszorítani a telet. Nem bírja a zajt, az óramű pontosságú kopogást, a felesleges ficánkolást. Hamar eljut ahhoz a ponthoz, mikor el akarja pusztítani ezeknek forrását. Azt azonban mégsem teheti. Megkönnyebbül, mikor az ablakon kinézve a természet nyugodtságát látva el tudja űzni a túlcsordulni látszó dühét. Visszafordul, és kérdez. Lássuk, mit árul most el az a gyermeki elme.*
- Alaver? *Rögtön egy újabb név. Ki lehet? Első gondolata az, hogy a nő férje, de hamar elveti a gondolatot, mikor a történet a tetőpontjára hág, és eljut addig a részig, ahol kiderül, hogy ez az Alaver Mai elé hurcolta a bűnöst pont úgy, ahogy a katonák vinnék a parancsnokhoz.
Mai sovány testét fedő, drágának tűnő ruházat eddig sem kerülte el a figyelmét, csak az eredetében nem volt biztos. Drága ruhát lehet szerezni pénzzel, befolyással, de csalással és ármánnyal is. Most már viszont biztos, akárhol is vette a szárnyai alá a kislányt, ott ő az úrnő.*
- Persze, hogy nem vittek. Miért vittek volna? *Ránt vállat zsebre tett kézzel Szikrára nézve, mikor a láncosok kerülnek szóba. Hadd higgye a kicsi, hogy azért, mert nem is tett semmi rosszat, közben ő arra gondol, hogy azért nem, mert ezek az úrnők szeretik maguk kiszabni a saját büntetésüket a saját törvények felett álló törvényeik szerint. A történetet az is alátámasztja, hogy valóban egészen ki lett csinosítva a kis kölyök, pont úgy, ahogy egy nemesi kúriában szokás. Hát tényleg visszatértek. A lázadók nem végeztek alapos munkát.
Vigyora akkor szélesedik ismét, mikor többször egymás után azt hallgatja, hogy Mai hogyan döntött, Mai hová vitte, Mai mit csinált vele, Mai mit engedett meg neki és Mai minek nem örül. Hát így állunk.*
- Értem, köszönöm. Ezek szerint nincs miért tartanunk egymástól, kedves idegen… Mai… Nem különbözünk.
*Mindketten ugyanolyanok, befolyásukkal hatnak a gyermekre, és nagy valószínűséggel mindenki másra is. Szerinte ők ketten ugyanolyanok, csak a céljaik, a hátterük és az eszközeik mások.*
1775. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-08 17:12:59
Üzenet elküldve: 2024-11-08 17:12:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tolvajbecsület//
*A lassú elme keringőt játszó felnőttek helyzetével ő vajmi keveset törődik. Neki ott van a kis dallama, amit a kis idő alatt párszor meg megváltoztatott, elnyújtott vagy rövidített, de végül mindig visszatért arra a szelíd lágy dallamra, ami valamiért nagyon közel áll picinyke szívéhez. Apró kis mosollyal az arcát vidáman hümmögi ezt a dallamot. A beszélgetést nem unja, egyáltalán. Pusztán nem részese idáig. Egyszer már látott ilyen helyzetet a kő kertben. Ahol az egyik kétlábú egy másikkal beszélt miközben gyermeke kezét fogta. Ott sem volt sok beleszólása szegény kölyöknek a felnőttek szavaiba. Itt is gondolta hasonló a helyzet. Mait pedig megkedvelte már annyira a rövid idő alatt, hogy ne vágjon bele szavaiba. Grael sem szereti, bár ő a hümmögést is ritkán tűri. Viszont dallamocska nélkül annyira üres a ház.
Mikor ismételten nevét hallja marad abba picit a dallam, halkul el. Ide oda cikázó szemét ismét a párosra veti óvatosan, és kémleli azok arcát. Vajon bajban van? Tényleg valami rosszat tett? Grael szavait hallgatja, és picit behúzza a nyakát, mert van benne némi igazság. Szereti a szabadságot, szereti a szabad eget a feje felett. És bármikor lecserélni az ágy melegségét egy sötét kis pincére. Csak Deres legyen vele. Tény és való kényelmes és jól esik. De ha az az ára, hogy minden reggel egy időben kell kelni, olyanokkal akiket nem kedvel. Legalább is még nem kedvel, együtt reggelizni, játszani olyasmit amit nem szeretne csak azért mert a másik azt akar. Ő pedig nem az a fajta aki harcol. Ahhoz tudja ő kevés. Arra Deres alkalmas. Ő inkább az aki más elszalad ha valami nem sikerül úgy, ahogy ő eltervezte. Pici és törékeny bármikor nyakon csíphetik, és ezt nem érdemes kockáztatni. Azonban ezt mind elmondani Mainak szégyelli mert a nőt pedig kedveli, és szerinte már pedig az ilyen szokások szükségesek ahhoz, hogy előbb vagy utóbb beilleszkedjen a társadalomba. Legyen az bármi is.
Mai válaszára is oda fordítja a fejét, a dallam már teljesen alább hagy, teljes figyelmét a kettő beszélgetésére fordítja. Szemöldöke kételkedően összehúzódik. Nem azért mert Mai hazudna, tényleg meg van a szabadsága. Mert ha nem akar játszani nem muszáj, ha nem akar a többiekkel együtt enni azt sem muszáj. De érzi Mai tekintetében, hogy attól boldogabb ha együtt látja őt a többi gyerekkel. Illetve, hogy Deresnek sem szabadna bent aludnia, pedig ő a legjobb alvó pajti. Bár azt is el kell ismernie, hogy Maival máshogy jó aludni. De azt sem szabad mindig, ahogy a nő mondta. Hiszen ha ki nem is mondja neki a Mai, nem szabadna kivételeznie vele, hiszen a többi árva is épp oly fontos mint Szikra.
Gondolataiból Grael hívása zökkenti ki. Meglepetten fordítja oda tekintetét. Szájára egy apró mosoly húzódik a lelkesedéstől, mert beszélni bizony szeret. Deressel azt nem igazán lehet. Mai is megerősíti, hogy szabad. Boldogan biccent egyet, hogy megértette. Nagy levegőt vesz megtelik a pici tüdő, azonban a szó nem jön ki belőle egy kis időre. Szemében aggodalommal tekint Graelre, és Mai is. Mert most mit szabadna mondani, vagy mit kellene mondani. Hiszen tudja akkor hazudott Mainak miért ment a kőkertbe. Nem csak enniért. Hanem azért Graelnek hozzon valami értékeset. De azt sem szabadna elmondania főleg nem Grael előtt, hiszen neki meg megígérte, hogy erről nem beszél, igaz megtette de ha megint megteszi akkor lehet haragudni fog. Még egy picit hezitál mire a levegőt amit eddig beszívott kifújja egy hangosabb sóhajjal. Majd újra neki vág.*
-A kőkertben voltam Deressel, hogy ennit hozzak. De az almás asztalnál már ismert a kétlábú, na meg a kolbászos is. Úgyhogy, gondoltam mást szerzek.
*Kezdi el mondandóját, Maira azonban nem meri a tekintetét felemelni, Graelre is csak egy egy pillantást vet, elgondolkodóan a levegőbe ide oda nézelődve mondja mondandóját.*
-Mait láttam meg Alaverral, és nem figyeltek. Én oda szaladtam Tüskével elvágtam a táskáját, úgy ahogy- *Szólal fel lelkesen egy pillanatra Graelre tekintve, de nem fejezi be a mondatot úgy, ahogy tervezte, gyorsan elharapja a végét.* -De megvágtam Mait véletlenül. *Mondja szomorkásan, egy pillanatra le is süti a szemét.* -Aztán szaladtam Deressel. De megakadtam egy kerítésnél, Alaver elkapott és Mai elé vitt. De nem bántottak, nem vittek a láncos ruhásokhoz. Hanem megkerestük Derest akit Alaver a kertben hagyott, ahol átakartam bújni. Mai az odúmban megvárta velem amíg Deres hazajön. Utána hazavitt. Megfürdetett, adott új ruhát. Látod? * Húzza ki magát kicsit és mutatja újdonsült kis ruhácskáját amit Mai szalasztott neki valahonnan. Hasonlít a régihez, legalább is abban, hogy ez is szép zöldes, bár az is látszódik rajta nem egy mai darab.* - És még a hajamat is megcsinálta, így! *Fordítja fejét picit oldalra, hogy látszódjon a szép fonat ami Mai nagy becsben tart, hiszen azzal a hosszú hajjal ami Szikrának van, nem egyszerű bánni.* -Már ennyit aludtam náluk. *Mutatja fel két kezét mutatva az összes ujját. Nem azzal van a baj a számokat nem ismeri, csak a nevüket felejti el még néha.* -Deres is boldog, szeret bent aludni velem. De. *Néz szomorkásan fel Maira.* -Mai nem mindig örül neki.
*Gondolkodik még egy pillanatot. Ujjacskájával az állát kopogtatja.*
- És tanít, is bár a legtöbbet már tudom és picit unalmas. Mert a többiek nem tudnak jól írni és számolni.
*Vonja meg vállát. Mert a feladatokat megoldja könnyedén az első próbálkozás után. Ezért is megy inkább szívesebben a kis kertjét gondozni, amit azóta is oly bátran tervezget.*
- Oh de Mai azt mondta, hogy csinálhatok a virágaimnak kertet, amit nagyon szeretnék.
*Említi meg lelkesen, ezzel befejezve történetének saját oldalát.*
//Tolvajbecsület//
*A lassú elme keringőt játszó felnőttek helyzetével ő vajmi keveset törődik. Neki ott van a kis dallama, amit a kis idő alatt párszor meg megváltoztatott, elnyújtott vagy rövidített, de végül mindig visszatért arra a szelíd lágy dallamra, ami valamiért nagyon közel áll picinyke szívéhez. Apró kis mosollyal az arcát vidáman hümmögi ezt a dallamot. A beszélgetést nem unja, egyáltalán. Pusztán nem részese idáig. Egyszer már látott ilyen helyzetet a kő kertben. Ahol az egyik kétlábú egy másikkal beszélt miközben gyermeke kezét fogta. Ott sem volt sok beleszólása szegény kölyöknek a felnőttek szavaiba. Itt is gondolta hasonló a helyzet. Mait pedig megkedvelte már annyira a rövid idő alatt, hogy ne vágjon bele szavaiba. Grael sem szereti, bár ő a hümmögést is ritkán tűri. Viszont dallamocska nélkül annyira üres a ház.
Mikor ismételten nevét hallja marad abba picit a dallam, halkul el. Ide oda cikázó szemét ismét a párosra veti óvatosan, és kémleli azok arcát. Vajon bajban van? Tényleg valami rosszat tett? Grael szavait hallgatja, és picit behúzza a nyakát, mert van benne némi igazság. Szereti a szabadságot, szereti a szabad eget a feje felett. És bármikor lecserélni az ágy melegségét egy sötét kis pincére. Csak Deres legyen vele. Tény és való kényelmes és jól esik. De ha az az ára, hogy minden reggel egy időben kell kelni, olyanokkal akiket nem kedvel. Legalább is még nem kedvel, együtt reggelizni, játszani olyasmit amit nem szeretne csak azért mert a másik azt akar. Ő pedig nem az a fajta aki harcol. Ahhoz tudja ő kevés. Arra Deres alkalmas. Ő inkább az aki más elszalad ha valami nem sikerül úgy, ahogy ő eltervezte. Pici és törékeny bármikor nyakon csíphetik, és ezt nem érdemes kockáztatni. Azonban ezt mind elmondani Mainak szégyelli mert a nőt pedig kedveli, és szerinte már pedig az ilyen szokások szükségesek ahhoz, hogy előbb vagy utóbb beilleszkedjen a társadalomba. Legyen az bármi is.
Mai válaszára is oda fordítja a fejét, a dallam már teljesen alább hagy, teljes figyelmét a kettő beszélgetésére fordítja. Szemöldöke kételkedően összehúzódik. Nem azért mert Mai hazudna, tényleg meg van a szabadsága. Mert ha nem akar játszani nem muszáj, ha nem akar a többiekkel együtt enni azt sem muszáj. De érzi Mai tekintetében, hogy attól boldogabb ha együtt látja őt a többi gyerekkel. Illetve, hogy Deresnek sem szabadna bent aludnia, pedig ő a legjobb alvó pajti. Bár azt is el kell ismernie, hogy Maival máshogy jó aludni. De azt sem szabad mindig, ahogy a nő mondta. Hiszen ha ki nem is mondja neki a Mai, nem szabadna kivételeznie vele, hiszen a többi árva is épp oly fontos mint Szikra.
Gondolataiból Grael hívása zökkenti ki. Meglepetten fordítja oda tekintetét. Szájára egy apró mosoly húzódik a lelkesedéstől, mert beszélni bizony szeret. Deressel azt nem igazán lehet. Mai is megerősíti, hogy szabad. Boldogan biccent egyet, hogy megértette. Nagy levegőt vesz megtelik a pici tüdő, azonban a szó nem jön ki belőle egy kis időre. Szemében aggodalommal tekint Graelre, és Mai is. Mert most mit szabadna mondani, vagy mit kellene mondani. Hiszen tudja akkor hazudott Mainak miért ment a kőkertbe. Nem csak enniért. Hanem azért Graelnek hozzon valami értékeset. De azt sem szabadna elmondania főleg nem Grael előtt, hiszen neki meg megígérte, hogy erről nem beszél, igaz megtette de ha megint megteszi akkor lehet haragudni fog. Még egy picit hezitál mire a levegőt amit eddig beszívott kifújja egy hangosabb sóhajjal. Majd újra neki vág.*
-A kőkertben voltam Deressel, hogy ennit hozzak. De az almás asztalnál már ismert a kétlábú, na meg a kolbászos is. Úgyhogy, gondoltam mást szerzek.
*Kezdi el mondandóját, Maira azonban nem meri a tekintetét felemelni, Graelre is csak egy egy pillantást vet, elgondolkodóan a levegőbe ide oda nézelődve mondja mondandóját.*
-Mait láttam meg Alaverral, és nem figyeltek. Én oda szaladtam Tüskével elvágtam a táskáját, úgy ahogy- *Szólal fel lelkesen egy pillanatra Graelre tekintve, de nem fejezi be a mondatot úgy, ahogy tervezte, gyorsan elharapja a végét.* -De megvágtam Mait véletlenül. *Mondja szomorkásan, egy pillanatra le is süti a szemét.* -Aztán szaladtam Deressel. De megakadtam egy kerítésnél, Alaver elkapott és Mai elé vitt. De nem bántottak, nem vittek a láncos ruhásokhoz. Hanem megkerestük Derest akit Alaver a kertben hagyott, ahol átakartam bújni. Mai az odúmban megvárta velem amíg Deres hazajön. Utána hazavitt. Megfürdetett, adott új ruhát. Látod? * Húzza ki magát kicsit és mutatja újdonsült kis ruhácskáját amit Mai szalasztott neki valahonnan. Hasonlít a régihez, legalább is abban, hogy ez is szép zöldes, bár az is látszódik rajta nem egy mai darab.* - És még a hajamat is megcsinálta, így! *Fordítja fejét picit oldalra, hogy látszódjon a szép fonat ami Mai nagy becsben tart, hiszen azzal a hosszú hajjal ami Szikrának van, nem egyszerű bánni.* -Már ennyit aludtam náluk. *Mutatja fel két kezét mutatva az összes ujját. Nem azzal van a baj a számokat nem ismeri, csak a nevüket felejti el még néha.* -Deres is boldog, szeret bent aludni velem. De. *Néz szomorkásan fel Maira.* -Mai nem mindig örül neki.
*Gondolkodik még egy pillanatot. Ujjacskájával az állát kopogtatja.*
- És tanít, is bár a legtöbbet már tudom és picit unalmas. Mert a többiek nem tudnak jól írni és számolni.
*Vonja meg vállát. Mert a feladatokat megoldja könnyedén az első próbálkozás után. Ezért is megy inkább szívesebben a kis kertjét gondozni, amit azóta is oly bátran tervezget.*
- Oh de Mai azt mondta, hogy csinálhatok a virágaimnak kertet, amit nagyon szeretnék.
*Említi meg lelkesen, ezzel befejezve történetének saját oldalát.*
1774. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-08 16:08:20
Üzenet elküldve: 2024-11-08 16:08:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tolvajbecsület//
*Próbálja felmérni a terepet. Hogy mibe csöppent, valaki kedvéért, aki rövid idő alatt lett igen fontos része az életének. Bizonyára sokat tenne meg az árvaház többi lakójáért is, s fog is a jövőben, de az kérdéses, hogy mindegyikőjük miatt személyesen járna-e el. Mintha a sajátja lenne, úgy óvja. Nem szokott megrettenni nehéz alakoktól, veszélyesnek mondható helyzetektől, érezte, hogy kötelessége utána járni, hogy bajban van-e a kis elf és szinte egyértelműen igen. Ez a férfi mintha jól játszana. Nem hazudik, mert nem mondja ki azt, amiben lehetne. Hogy méltó ellenfél-e, azt nem tudja, s azt sem, hogy annak kell-e egyáltalán tekintenie, vagy alapból csak egy vesztes, akiből kiszed néhány dolgot, majd megy vele a megfelelő helyre. Még hiszi, hogy bárkit érdekel a kis utcagyerekek sorsa és majd rendet raknak, mert ő azért ahhoz jelen helyzetben kevés is lehet. Bár eszközei vannak...*
- Igen. *Mondja csak egyszerűen, nem fogja még kiteríteni az összes lapot, persze idővel úgyis kibukik maga a szó, hogy árvaház. Figyeli, hogy hogyan csillan az a barna szem, miként mozdul az izom a nyakon, hogyan rendeződnek a másik tagjai. Hallgatja a szavakat, s kedve lenne felhorkanni annak figyelmeztetésén, jó tanácsán, de helyette csak mélyebbre fúrja a kékeket a lélektükrökbe, s kissé közelebb is hajol, finom kezét az asztallapra fekteti. *
- Máris levontad a követeztetéseid. Pedig még csak ismerkedünk. *Kissé résnyire nyílik az ajka, amíg nem beszél, de a kékek útját láthatja, ahogy bebarangolja annak vonásait.* - Megvan a szabadsága. Ide sem bánnám, ha egyedül jönne, de megígértem neki, hogy vigyázok rá. És úgy tudok rá vigyázni, ha tudom, hogy kikhez van köze.
*Igazán még csak szó sem kellene essen olyasmiről, amit Grael kiejtett a száján. Ő még csak egy gyermek. Bizonyos korlátok nélkül viszont fel sem fog nőni soha. És igen ostoba lehet az, aki ezt nem tudja. Vagy neki sem volt soha. Vagy pusztán annyi van, amennyit már most is tud; hogy egy aljas mocsok.
A lány igencsak unatkozhat, hallja, látja, érzékeli. Őt nem idegesíti. Nem pattan fel a székről, hogy mozoghasson. Kissé hátrébb csúszik, majd keresztbe rakja lábát, a sötét anyag közül pedig így láthatóvá válik a hószín combja. Nézheti olyasvalakinek, akinek még "ennire" sem jut, de a mozdulat, hogy a szabó az ollójával megvágta az anyagot, hogy sejtelmesen villanhasson ki a bőre is drágább volt, mint amit maga körül lát. Persze nem kérkedne.
Nem mar mélyen a kis elf szemeibe, nincs szüksége jelentőségteljes nézésre, hogy arra intse, hogy valami máshogy kellene mesélnie. Neki kettejük közül tényleg nincs takargatnivalója. *
- Drágám, mesélj nyugodtan. *Mosolyodik el ismét kedvesen, de a baljós rezdülések gazdáját figyeli inkább továbbra is. Érthetetlen még mindig mi szüksége van erre.*
//Tolvajbecsület//
*Próbálja felmérni a terepet. Hogy mibe csöppent, valaki kedvéért, aki rövid idő alatt lett igen fontos része az életének. Bizonyára sokat tenne meg az árvaház többi lakójáért is, s fog is a jövőben, de az kérdéses, hogy mindegyikőjük miatt személyesen járna-e el. Mintha a sajátja lenne, úgy óvja. Nem szokott megrettenni nehéz alakoktól, veszélyesnek mondható helyzetektől, érezte, hogy kötelessége utána járni, hogy bajban van-e a kis elf és szinte egyértelműen igen. Ez a férfi mintha jól játszana. Nem hazudik, mert nem mondja ki azt, amiben lehetne. Hogy méltó ellenfél-e, azt nem tudja, s azt sem, hogy annak kell-e egyáltalán tekintenie, vagy alapból csak egy vesztes, akiből kiszed néhány dolgot, majd megy vele a megfelelő helyre. Még hiszi, hogy bárkit érdekel a kis utcagyerekek sorsa és majd rendet raknak, mert ő azért ahhoz jelen helyzetben kevés is lehet. Bár eszközei vannak...*
- Igen. *Mondja csak egyszerűen, nem fogja még kiteríteni az összes lapot, persze idővel úgyis kibukik maga a szó, hogy árvaház. Figyeli, hogy hogyan csillan az a barna szem, miként mozdul az izom a nyakon, hogyan rendeződnek a másik tagjai. Hallgatja a szavakat, s kedve lenne felhorkanni annak figyelmeztetésén, jó tanácsán, de helyette csak mélyebbre fúrja a kékeket a lélektükrökbe, s kissé közelebb is hajol, finom kezét az asztallapra fekteti. *
- Máris levontad a követeztetéseid. Pedig még csak ismerkedünk. *Kissé résnyire nyílik az ajka, amíg nem beszél, de a kékek útját láthatja, ahogy bebarangolja annak vonásait.* - Megvan a szabadsága. Ide sem bánnám, ha egyedül jönne, de megígértem neki, hogy vigyázok rá. És úgy tudok rá vigyázni, ha tudom, hogy kikhez van köze.
*Igazán még csak szó sem kellene essen olyasmiről, amit Grael kiejtett a száján. Ő még csak egy gyermek. Bizonyos korlátok nélkül viszont fel sem fog nőni soha. És igen ostoba lehet az, aki ezt nem tudja. Vagy neki sem volt soha. Vagy pusztán annyi van, amennyit már most is tud; hogy egy aljas mocsok.
A lány igencsak unatkozhat, hallja, látja, érzékeli. Őt nem idegesíti. Nem pattan fel a székről, hogy mozoghasson. Kissé hátrébb csúszik, majd keresztbe rakja lábát, a sötét anyag közül pedig így láthatóvá válik a hószín combja. Nézheti olyasvalakinek, akinek még "ennire" sem jut, de a mozdulat, hogy a szabó az ollójával megvágta az anyagot, hogy sejtelmesen villanhasson ki a bőre is drágább volt, mint amit maga körül lát. Persze nem kérkedne.
Nem mar mélyen a kis elf szemeibe, nincs szüksége jelentőségteljes nézésre, hogy arra intse, hogy valami máshogy kellene mesélnie. Neki kettejük közül tényleg nincs takargatnivalója. *
- Drágám, mesélj nyugodtan. *Mosolyodik el ismét kedvesen, de a baljós rezdülések gazdáját figyeli inkább továbbra is. Érthetetlen még mindig mi szüksége van erre.*
1773. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-08 14:39:24
Üzenet elküldve: 2024-11-08 14:39:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
*Szereti a várost ilyenkor reggel. Amikor még ébredezik az egész, ő pedig az elejétől kísérheti végig. Még a napfény is álmosan kúszik be az utcákba, hogy aludni zavarja az éjszakát. Lélek szinte alig, ilyenkor pedig szabadabbnak érzi magát. Persze a hátránya az egésznek az lesz, hogy korán ér a piacra, így valószínűleg még az árusok is épp csak elkezdenek kipakolni. De legalább az övé lesz a legmelegebb cipó, a legszebb portéka. A lényeg, hogy a tömeget elkerülje, hisz abból nem lesz baleset.
Gondolta ezt még egy pillanattal ezelőttig, mielőtt befordult a következő sarkon. Ideje sincs arra, hogy észbe kapjon és félreálljon. A hatalmas test úgy közeledik, akár az áradást okozó vihar. Az apróbb termet pedig a karddal együtt verődik a macskakőre, bár az ő érkezése tompább, mint a markolatgombé. Ösztönből igyekszik tompítani az estét, de annak csak két felhorzsolt tenyér a vége. Mégsem önti el harag, pedig a férfi hangjának irányába kapja a fejét. Hallja a megjegyzéseket, de régen kinőtt már abból, hogy az efféle gyerekes dolgok tőrszúrásként jussanak a szívéhez. Sokkalta inkább kelti fel figyelmét a köhögés milyensége, az a jól látható szédülés. Azt egyelőre elengedi, hogy a férfi feje is vörös, akár a dér csípte alma, mert az sem kizárt, hogy az menten szét is pukkan a méregtől. Amíg a férfi összekaparja a holmiját, addig ő saját magával tesz így. Összekoszolódott, apró sebek miatt pirosló tenyereit egyszerűen csak a ruhájába dörgöli, közben rendületlenül a férfit fürkészi.*
- Ha levegőt vesz jobban szúr az oldala?
*Billenti félre a fejét, ahogy tesz egy lépést közelebb. Így jobban hallhatja a másik légvételeit.*
- Ha köhög jön is fel valami?
*Csücsörít be miközben már azon gondolkodik, hogy van-e még otthon kamilla és fokhagyma. Valószínűleg akad még bőven. A néni rendesen odafigyel a készletekre.*
- Jöjjön utánam.
*Azzal nem bajlódik, hogy segítsen a férfi holmiját összekapkodni. Nem ő tehet róla, hogy eldobálta azokat. A lépteit a lehető legtermészetesebb módon fordítja vissza a ház felé, mintha magától értetődő volna, hogy a férfi majd követi is.*
*Szereti a várost ilyenkor reggel. Amikor még ébredezik az egész, ő pedig az elejétől kísérheti végig. Még a napfény is álmosan kúszik be az utcákba, hogy aludni zavarja az éjszakát. Lélek szinte alig, ilyenkor pedig szabadabbnak érzi magát. Persze a hátránya az egésznek az lesz, hogy korán ér a piacra, így valószínűleg még az árusok is épp csak elkezdenek kipakolni. De legalább az övé lesz a legmelegebb cipó, a legszebb portéka. A lényeg, hogy a tömeget elkerülje, hisz abból nem lesz baleset.
Gondolta ezt még egy pillanattal ezelőttig, mielőtt befordult a következő sarkon. Ideje sincs arra, hogy észbe kapjon és félreálljon. A hatalmas test úgy közeledik, akár az áradást okozó vihar. Az apróbb termet pedig a karddal együtt verődik a macskakőre, bár az ő érkezése tompább, mint a markolatgombé. Ösztönből igyekszik tompítani az estét, de annak csak két felhorzsolt tenyér a vége. Mégsem önti el harag, pedig a férfi hangjának irányába kapja a fejét. Hallja a megjegyzéseket, de régen kinőtt már abból, hogy az efféle gyerekes dolgok tőrszúrásként jussanak a szívéhez. Sokkalta inkább kelti fel figyelmét a köhögés milyensége, az a jól látható szédülés. Azt egyelőre elengedi, hogy a férfi feje is vörös, akár a dér csípte alma, mert az sem kizárt, hogy az menten szét is pukkan a méregtől. Amíg a férfi összekaparja a holmiját, addig ő saját magával tesz így. Összekoszolódott, apró sebek miatt pirosló tenyereit egyszerűen csak a ruhájába dörgöli, közben rendületlenül a férfit fürkészi.*
- Ha levegőt vesz jobban szúr az oldala?
*Billenti félre a fejét, ahogy tesz egy lépést közelebb. Így jobban hallhatja a másik légvételeit.*
- Ha köhög jön is fel valami?
*Csücsörít be miközben már azon gondolkodik, hogy van-e még otthon kamilla és fokhagyma. Valószínűleg akad még bőven. A néni rendesen odafigyel a készletekre.*
- Jöjjön utánam.
*Azzal nem bajlódik, hogy segítsen a férfi holmiját összekapkodni. Nem ő tehet róla, hogy eldobálta azokat. A lépteit a lehető legtermészetesebb módon fordítja vissza a ház felé, mintha magától értetődő volna, hogy a férfi majd követi is.*
1772. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-08 13:24:14
Üzenet elküldve: 2024-11-08 13:24:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
*Dühös.
Magára, a világra, a rohadt kaszárnyára, a kardjára, a gyakorlóbábukra; mindenre és mindenkire dühös. Leginkább azokra az izomagyú barmokra, akik ugyancsak a reggeli órákat választották a gyakorlatozásukra, és kiröhögték őt.
Kiröhögték!
Őt!!!
Pedig semmi más nem történt az égvilágon azon kívül, hogy neki nem ment ma az edzés. Csak így, ennyi. Ezen mit kell röhögni? Nem lehet mindenkinek jó napja, nem? Az igaz, hogy már ő maga sem érezte ezt a legjobb reggelnek akkor, amikor felkelt. Izzadtságban úszva, szinte remegő térdekkel kászálódott ki az ágyból – na és akkor mi van? Majd egy kiadós edzés rendbe hozza. Mindig úgy volt eddig is, ha másnaposan kelt. Mire a kaszárnyához ért, úgy gondolta, hogy már jobban van. Legalábbis úgy gondolta, hogy ha ezt gondolja, akkor az így is lesz, de nem így volt. Hörgős légvétellel, bal tüdejében valami tetves szúrással ért oda, szinte kapkodott a levegőért. Pedig csak sétált. Amikor máskor a bőrvértjében fut a tűző nap alatt, akkor órák múlva is csak röhög, hogy mit fáradt ő?! De most örült neki, hogy a falhoz tud támaszkodni. Mire a bemelegítésen túljutott, ismét csatakosra volt izzadva. Pedig nem is csinált meg annyi mindent, mint amit amúgy szokott. De mégis: a tüdeje égett, nem tudta mélyre szívni a levegőt, ujjai pedig szinte jegesen hidegek voltak. De csak legyintett erre. Rajta nem fog ki semmi! Még az sem, hogy ekkor már a hörgős légzés mellé olykor rútul fel-felköhögött. De hát az csak köhögés. Nem számít. Majd elmúlik, mire végez a kardgyakorlattal, nem? Ekkorra már kiszúrták őt a barmok is, egymás között nevetgéltek és mutogattak rá. Ez csak még jobban felmérgelte. De nem jutott messzire a rövidkarddal végzett gyakorlatában; az egyik parád közben a szeme előtt a világ apró, fekete pontokra hullott, ő pedig nemes egyszerűséggel eldőlt, mint egy zsák. Vadul, hörgősen köhögve, hagymázasan fénylő homlokkal tápászkodott fel, az izomagyúak röhögése közepette.
Ro-had-ja-nak meg!
Még most is köhög. Gerincén borzongás kapar fel s alá, arcát hol forrónak hol jéghidegnek érzi. Összeszorított állkapoccsal halad, kissé lehajtott fejjel; hóna alatt tartva hüvelyébe bújtatott kardját és alkarvédőit. Megszégyenülve megy, mint egy kutya. Egy olyan kutya, ami dögrováson van.
Halkan morog magában, érzi ahogy lángol a bal tüdeje, és már ezredszer átkozza el magát, a világot, és a világban mindent és mindenkit. Befordul az előtte lévő sarkon, nincs már messze a szobától amit magának bérel az egyik házban. Majd áttörli magát vizes-ecetes ronggyal, bemászik az ágyba, és ki se jön belőle addig, amíg ki nem alussza magából ezt a vackot.
Legalábbis ez a terv.
A gyakorlat viszont az, hogy belebotlik a sarok mögött valakibe, félig át is esik rajta; hóna alól kiesik holmija, a kard markolatgombja tompa búgással ellenkezik a macskakő csókja ellen.*
- Nézzél már.. *-felköhög, zihálós, nyálkás, ocsmány módon-* ..a szemed elé.. a rohadt életbe!
*Ostoba tyúk! Hiába öltözik úgy mint egy bohóc, ha a szemét meg a farpofái között tartja. Dühtől és láztól vörös fejjel hajol előre, leküzdi a hirtelen szédülést, és felkaparja a kardot és az alkarvédőket. Talán még az orra alá motyog valamit arról, hogy szerinte mit kéne kezdenie magával a nőnek, talán nem. De talán mégiscsak igen.*
*Dühös.
Magára, a világra, a rohadt kaszárnyára, a kardjára, a gyakorlóbábukra; mindenre és mindenkire dühös. Leginkább azokra az izomagyú barmokra, akik ugyancsak a reggeli órákat választották a gyakorlatozásukra, és kiröhögték őt.
Kiröhögték!
Őt!!!
Pedig semmi más nem történt az égvilágon azon kívül, hogy neki nem ment ma az edzés. Csak így, ennyi. Ezen mit kell röhögni? Nem lehet mindenkinek jó napja, nem? Az igaz, hogy már ő maga sem érezte ezt a legjobb reggelnek akkor, amikor felkelt. Izzadtságban úszva, szinte remegő térdekkel kászálódott ki az ágyból – na és akkor mi van? Majd egy kiadós edzés rendbe hozza. Mindig úgy volt eddig is, ha másnaposan kelt. Mire a kaszárnyához ért, úgy gondolta, hogy már jobban van. Legalábbis úgy gondolta, hogy ha ezt gondolja, akkor az így is lesz, de nem így volt. Hörgős légvétellel, bal tüdejében valami tetves szúrással ért oda, szinte kapkodott a levegőért. Pedig csak sétált. Amikor máskor a bőrvértjében fut a tűző nap alatt, akkor órák múlva is csak röhög, hogy mit fáradt ő?! De most örült neki, hogy a falhoz tud támaszkodni. Mire a bemelegítésen túljutott, ismét csatakosra volt izzadva. Pedig nem is csinált meg annyi mindent, mint amit amúgy szokott. De mégis: a tüdeje égett, nem tudta mélyre szívni a levegőt, ujjai pedig szinte jegesen hidegek voltak. De csak legyintett erre. Rajta nem fog ki semmi! Még az sem, hogy ekkor már a hörgős légzés mellé olykor rútul fel-felköhögött. De hát az csak köhögés. Nem számít. Majd elmúlik, mire végez a kardgyakorlattal, nem? Ekkorra már kiszúrták őt a barmok is, egymás között nevetgéltek és mutogattak rá. Ez csak még jobban felmérgelte. De nem jutott messzire a rövidkarddal végzett gyakorlatában; az egyik parád közben a szeme előtt a világ apró, fekete pontokra hullott, ő pedig nemes egyszerűséggel eldőlt, mint egy zsák. Vadul, hörgősen köhögve, hagymázasan fénylő homlokkal tápászkodott fel, az izomagyúak röhögése közepette.
Ro-had-ja-nak meg!
Még most is köhög. Gerincén borzongás kapar fel s alá, arcát hol forrónak hol jéghidegnek érzi. Összeszorított állkapoccsal halad, kissé lehajtott fejjel; hóna alatt tartva hüvelyébe bújtatott kardját és alkarvédőit. Megszégyenülve megy, mint egy kutya. Egy olyan kutya, ami dögrováson van.
Halkan morog magában, érzi ahogy lángol a bal tüdeje, és már ezredszer átkozza el magát, a világot, és a világban mindent és mindenkit. Befordul az előtte lévő sarkon, nincs már messze a szobától amit magának bérel az egyik házban. Majd áttörli magát vizes-ecetes ronggyal, bemászik az ágyba, és ki se jön belőle addig, amíg ki nem alussza magából ezt a vackot.
Legalábbis ez a terv.
A gyakorlat viszont az, hogy belebotlik a sarok mögött valakibe, félig át is esik rajta; hóna alól kiesik holmija, a kard markolatgombja tompa búgással ellenkezik a macskakő csókja ellen.*
- Nézzél már.. *-felköhög, zihálós, nyálkás, ocsmány módon-* ..a szemed elé.. a rohadt életbe!
*Ostoba tyúk! Hiába öltözik úgy mint egy bohóc, ha a szemét meg a farpofái között tartja. Dühtől és láztól vörös fejjel hajol előre, leküzdi a hirtelen szédülést, és felkaparja a kardot és az alkarvédőket. Talán még az orra alá motyog valamit arról, hogy szerinte mit kéne kezdenie magával a nőnek, talán nem. De talán mégiscsak igen.*
1771. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-08 09:11:34
Üzenet elküldve: 2024-11-08 09:11:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tolvajbecsület//
*Leülnek hát az étkezőasztalhoz, ahol nem kínálja meg a vendégeit semmivel, úgysem fogadnák el. Szikra igen, de egészen biztos benne, hogy most nem az övé az utolsó szó. Egy gyanús idegentől meg ki fogadna el bármilyen italt, ugye? Mondjuk attól még ő nem akarja bántani egyiküket sem, nincs rá oka. Nem érzi magát veszélyben, és nem érzi veszélyesnek a hollóhajú nőszemélyt sem.*
- Gondozásodba vetted? ~Miért, mégis ki a franc vagy te, kisanyám?~ *Szép, nagy, hangzatos szavak ezek. Kár, hogy miattuk most már ő az, aki inkább gyanakodni kezd arra, hogy ki hazudik hármójuk közül.
Megvan az oka rá, hogy kételkedjen a nőben. Ahogy végignéz a hosszúfülű némberen látja, hogy az is olyan gizda, mint egy fadarab. Neki sem juthat túl sok élelemből, nemhogy eltartson egy gyereket és még a taníttatását is fizesse.*
- Értem *folytatja hátradőlve a széken.* Szikra egy tüneményes gyermek. Mindenkinek segíteni akar, így nekem is. *Azt nem teszi hozzá, hogy egyébként nincs szüksége segítségre, mert nem akarja összezavarni a gyereket, és főleg nem belerondítani abba a gondosan felépített világképbe, melynek magjait már elültette a hiszékeny kis elméjében.*
- Illetve azt is tudom, hogy nem szereti, ha megmondják neki, hogy mit csinálhat. *Ismét megjelenik tekintetében az a baljós mosoly. Tudja, hogy Szikra minden szavára figyel, újra rá próbál most hatni. Mai, már ha ez tényleg az igazi neve, szerinte igazán magas lovon ül. Arról beszél, hogy ő nem engedte el ide egyedül a lányt, hogy ő akar megbizonyosodni róla, hogy jó kezekben van-e, arról, hogy őt mi érdekli. Vajon milyen jogon? Édes.*
- Ha tényleg olyan fontos neked, akkor ne zárd korlátok közé! Csak egy jó tanács. *Feláll az asztaltól hirtelen, és az ablakhoz lépve kinéz rajta. Rohadtul kezdi idegesíteni, ahogy a kölyök unalmában nyekereg, dobol, ficánkol, de még mindig jobb, ha a dühét mozgással vezeti le, nem pedig üvöltéssel vagy egy jól irányzott pofonnal. Ez most nem az a helyzet, ahol ezt megengedheti magának. Nem veszítheti el a kontrollt.*
- Szikra, aranyom *szólal meg újra végül visszafordulva a pároshoz.* Elmeséled kérlek, hogyan találkoztatok Mai-val, és hogyan segít neked? Csak, hogy én is megbizonyosodhassak róla, hogy valóban jó kezekben vagy-e nála. Tudod, ő számomra még idegen. *Nem rest a másik ellen fordítani a saját szavait, de úgy, hogy alantas módon megint a kislányt, és az ő érzéseit használja fel arra, hogy átvegye a beszélgetés irányítását.*
//Tolvajbecsület//
*Leülnek hát az étkezőasztalhoz, ahol nem kínálja meg a vendégeit semmivel, úgysem fogadnák el. Szikra igen, de egészen biztos benne, hogy most nem az övé az utolsó szó. Egy gyanús idegentől meg ki fogadna el bármilyen italt, ugye? Mondjuk attól még ő nem akarja bántani egyiküket sem, nincs rá oka. Nem érzi magát veszélyben, és nem érzi veszélyesnek a hollóhajú nőszemélyt sem.*
- Gondozásodba vetted? ~Miért, mégis ki a franc vagy te, kisanyám?~ *Szép, nagy, hangzatos szavak ezek. Kár, hogy miattuk most már ő az, aki inkább gyanakodni kezd arra, hogy ki hazudik hármójuk közül.
Megvan az oka rá, hogy kételkedjen a nőben. Ahogy végignéz a hosszúfülű némberen látja, hogy az is olyan gizda, mint egy fadarab. Neki sem juthat túl sok élelemből, nemhogy eltartson egy gyereket és még a taníttatását is fizesse.*
- Értem *folytatja hátradőlve a széken.* Szikra egy tüneményes gyermek. Mindenkinek segíteni akar, így nekem is. *Azt nem teszi hozzá, hogy egyébként nincs szüksége segítségre, mert nem akarja összezavarni a gyereket, és főleg nem belerondítani abba a gondosan felépített világképbe, melynek magjait már elültette a hiszékeny kis elméjében.*
- Illetve azt is tudom, hogy nem szereti, ha megmondják neki, hogy mit csinálhat. *Ismét megjelenik tekintetében az a baljós mosoly. Tudja, hogy Szikra minden szavára figyel, újra rá próbál most hatni. Mai, már ha ez tényleg az igazi neve, szerinte igazán magas lovon ül. Arról beszél, hogy ő nem engedte el ide egyedül a lányt, hogy ő akar megbizonyosodni róla, hogy jó kezekben van-e, arról, hogy őt mi érdekli. Vajon milyen jogon? Édes.*
- Ha tényleg olyan fontos neked, akkor ne zárd korlátok közé! Csak egy jó tanács. *Feláll az asztaltól hirtelen, és az ablakhoz lépve kinéz rajta. Rohadtul kezdi idegesíteni, ahogy a kölyök unalmában nyekereg, dobol, ficánkol, de még mindig jobb, ha a dühét mozgással vezeti le, nem pedig üvöltéssel vagy egy jól irányzott pofonnal. Ez most nem az a helyzet, ahol ezt megengedheti magának. Nem veszítheti el a kontrollt.*
- Szikra, aranyom *szólal meg újra végül visszafordulva a pároshoz.* Elmeséled kérlek, hogyan találkoztatok Mai-val, és hogyan segít neked? Csak, hogy én is megbizonyosodhassak róla, hogy valóban jó kezekben vagy-e nála. Tudod, ő számomra még idegen. *Nem rest a másik ellen fordítani a saját szavait, de úgy, hogy alantas módon megint a kislányt, és az ő érzéseit használja fel arra, hogy átvegye a beszélgetés irányítását.*
1770. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-08 08:59:49
Üzenet elküldve: 2024-11-08 08:59:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
*Az ecset susogása töri meg a némasággal átszőtt szoba csendjét. Bár időnként egy-egy hátulról érkező horkantás is megzavarja, amire sóhajtva kényszerül megforgatni a szemeit. Olyankor megáll egy pillanatra maga mellé tapogat míg eléri a hűvös üveget, azután kézbe véve húzza ki belőle a dugót, hogy egyet kortyoljon belőle. Mintha abból készülne kiinni az ihletet és akkor nem kéne a tarka, semmitmondó pacákkal csúfított vásznat bámulnia.
De az üvegből már csak annyi nedű csepeg ki, amivel épphogy az ajkait meg tudja ízesíteni. Az pedig édeskevés.
Lecsúszik az ágy széléről, lehajolva felkapja a földre hajított ruháját, majd belebújva fordul vissza az ágyhoz. A lepedő le van túrva róla a földre, amit a párnák és a takaró is követett, a nő arca mégsem árulkodik arról, hogy felejthetetlen éjszakát töltött volna el benne. Végigpillant a pőre férfitesten, majd ajkait elhúzva veszi fel a székre hajított inget és nadrágot, amit aztán gazdája arcába dob át.
A várható nyűgös mormogás nem marad el, de addigra a szőkeség már az ablakoknál húzza szét a narancsszín függönyöket, hogy a kora hajnallal érkező első napsugarak betaláljanak a piszkos ablakon.*
- Úgy hiszem kellemesebb ébresztőt érdemlek.
*Nyöszörgi a fáradt férfi hang, amire már hátrafordul a nő, hogy szemben találja magát az undorítóan és ok nélküli önelégült vigyorral.
A szőke még arra sem veszi a fáradtságot, hogy felvonja a szemöldökeit. Amúgy sem lepi meg ez a hozzáállás. A férfi előadta magát az este, mint kihagyhatatlan lehetőség, ezzel szemben csak egy felejthető éjszakával tudott szolgálni. Vagy már a nő igényei ennyire kielégíthetetlenek. A lényegen igazából ez semmit sem változtat.*
- Öltözz és menj!
*Dörmögi az orra alatt, ahogy visszafordulva figyeli a napfelkeltét. Nem törődik a hátulról jövő morgással, sem az olyan jelzőkkel, mint "szajha" vagy "besavanyodott", a többit nem is említve, melyek bizonyára neki célzottak. Egy fáradt sóhajt már csak akkor enged el, mikor az ajtó nyílik, hogy azt követve hangosabb csapódással záruljon be.
Akkor már maga is mozdul az ablakból, hogy összeszedje a vászoncipőit, amibe bele is bújtatja a lábát. A narancssárga ruhára ráveszi a fekete fűzőt, melynek szalagjait elől szorosan meghúz, majd megköt a végén. Köpenyét is hátára teríti, azzal pedig maga is elhagyja a szobát.
Már az ajtó előtt megcsapja orrát a frissen sült szalonna és tojás illata, de most is, mint minden korai reggelen, az illat csak kavar egyet a gyomrán. A lépcsőn megindulva pillantja meg annak alján a nénit, aki a bejáratot figyeli a konyha ajtajából, majd tekintete lassan találkozik a szürkés színű, sokat látott szemekkel. A néni csak sóhajtva, kissé rosszallón ingatja meg a fejét, ahogy visszaindul a konyhába.*
- Már férjet foghatnál magadnak ezek helyett.
*Szól vissza öregesen reszelős hangján, amire a szőkeség csak elvigyorodva forgatja meg a szemeit. Tovább siet le a lépcsőn, majd bekanyarodik a konyhába, ahol a néni mögött megállva hajol át a válla fölött, hogy apró csókot nyomjon az arcára.*
- Ismered a véleményem. Finom az illata.
*Nyúl át, hogy azért egy darab szalonnát kilopjon a serpenyőből, majd bekapva fordul vissza a folyosóra. Mielőtt kilépne az ajtón azért még visszafordul a sürgő-forgó nénihez.*
- Kimegyek a piacra. Ne várj meg az ebéddel.
*Kacsint, majd egy pillanatra beereszti a hűvös, korareggeli levegőt, de hamar csukja is be maga mögött az ajtót.*
- Remélem ma egyedül jön.
*Dünnyögi a néni, ám a hangjában inkább csendül aggodalom, sem mint neheztelés.
Amióta idekerült a nő lassan anyja helyett lett anyja az idős asszony. A szőkeség pedig roppant hálás, hogy törődik vele a néni, annak ellenére, hogy közük sok nem lenne egymáshoz. Ő kifizeti mindig a bérelt lakhelye árát, így akár kapcsolatuk maradhatna is ennyiben. Mégis kölcsönös lett közöttük a bizalom, a nő besegít a házimunkában, a néni pedig rá is gondol a főzéssel. Hiába van ára annak, hogy van hol laknia, mégis olyan, mintha minden alkalommal hazajárna. Ez pedig nyújt némi biztos pontot a csapongó életében, amiért időnként megkorholják, de mégsem szabályozzák be.
Máris vidámabban indítja meg a lépteit. Noha célja a piac, mégsem tudja magát rávenni, hogy egyenesen oda induljon. Lassú, kényelmes tempóban halad a negyed utcáin, mintha céltalan lenne az egész. Pedig az csak kicsit várat magára.*
*Az ecset susogása töri meg a némasággal átszőtt szoba csendjét. Bár időnként egy-egy hátulról érkező horkantás is megzavarja, amire sóhajtva kényszerül megforgatni a szemeit. Olyankor megáll egy pillanatra maga mellé tapogat míg eléri a hűvös üveget, azután kézbe véve húzza ki belőle a dugót, hogy egyet kortyoljon belőle. Mintha abból készülne kiinni az ihletet és akkor nem kéne a tarka, semmitmondó pacákkal csúfított vásznat bámulnia.
De az üvegből már csak annyi nedű csepeg ki, amivel épphogy az ajkait meg tudja ízesíteni. Az pedig édeskevés.
Lecsúszik az ágy széléről, lehajolva felkapja a földre hajított ruháját, majd belebújva fordul vissza az ágyhoz. A lepedő le van túrva róla a földre, amit a párnák és a takaró is követett, a nő arca mégsem árulkodik arról, hogy felejthetetlen éjszakát töltött volna el benne. Végigpillant a pőre férfitesten, majd ajkait elhúzva veszi fel a székre hajított inget és nadrágot, amit aztán gazdája arcába dob át.
A várható nyűgös mormogás nem marad el, de addigra a szőkeség már az ablakoknál húzza szét a narancsszín függönyöket, hogy a kora hajnallal érkező első napsugarak betaláljanak a piszkos ablakon.*
- Úgy hiszem kellemesebb ébresztőt érdemlek.
*Nyöszörgi a fáradt férfi hang, amire már hátrafordul a nő, hogy szemben találja magát az undorítóan és ok nélküli önelégült vigyorral.
A szőke még arra sem veszi a fáradtságot, hogy felvonja a szemöldökeit. Amúgy sem lepi meg ez a hozzáállás. A férfi előadta magát az este, mint kihagyhatatlan lehetőség, ezzel szemben csak egy felejthető éjszakával tudott szolgálni. Vagy már a nő igényei ennyire kielégíthetetlenek. A lényegen igazából ez semmit sem változtat.*
- Öltözz és menj!
*Dörmögi az orra alatt, ahogy visszafordulva figyeli a napfelkeltét. Nem törődik a hátulról jövő morgással, sem az olyan jelzőkkel, mint "szajha" vagy "besavanyodott", a többit nem is említve, melyek bizonyára neki célzottak. Egy fáradt sóhajt már csak akkor enged el, mikor az ajtó nyílik, hogy azt követve hangosabb csapódással záruljon be.
Akkor már maga is mozdul az ablakból, hogy összeszedje a vászoncipőit, amibe bele is bújtatja a lábát. A narancssárga ruhára ráveszi a fekete fűzőt, melynek szalagjait elől szorosan meghúz, majd megköt a végén. Köpenyét is hátára teríti, azzal pedig maga is elhagyja a szobát.
Már az ajtó előtt megcsapja orrát a frissen sült szalonna és tojás illata, de most is, mint minden korai reggelen, az illat csak kavar egyet a gyomrán. A lépcsőn megindulva pillantja meg annak alján a nénit, aki a bejáratot figyeli a konyha ajtajából, majd tekintete lassan találkozik a szürkés színű, sokat látott szemekkel. A néni csak sóhajtva, kissé rosszallón ingatja meg a fejét, ahogy visszaindul a konyhába.*
- Már férjet foghatnál magadnak ezek helyett.
*Szól vissza öregesen reszelős hangján, amire a szőkeség csak elvigyorodva forgatja meg a szemeit. Tovább siet le a lépcsőn, majd bekanyarodik a konyhába, ahol a néni mögött megállva hajol át a válla fölött, hogy apró csókot nyomjon az arcára.*
- Ismered a véleményem. Finom az illata.
*Nyúl át, hogy azért egy darab szalonnát kilopjon a serpenyőből, majd bekapva fordul vissza a folyosóra. Mielőtt kilépne az ajtón azért még visszafordul a sürgő-forgó nénihez.*
- Kimegyek a piacra. Ne várj meg az ebéddel.
*Kacsint, majd egy pillanatra beereszti a hűvös, korareggeli levegőt, de hamar csukja is be maga mögött az ajtót.*
- Remélem ma egyedül jön.
*Dünnyögi a néni, ám a hangjában inkább csendül aggodalom, sem mint neheztelés.
Amióta idekerült a nő lassan anyja helyett lett anyja az idős asszony. A szőkeség pedig roppant hálás, hogy törődik vele a néni, annak ellenére, hogy közük sok nem lenne egymáshoz. Ő kifizeti mindig a bérelt lakhelye árát, így akár kapcsolatuk maradhatna is ennyiben. Mégis kölcsönös lett közöttük a bizalom, a nő besegít a házimunkában, a néni pedig rá is gondol a főzéssel. Hiába van ára annak, hogy van hol laknia, mégis olyan, mintha minden alkalommal hazajárna. Ez pedig nyújt némi biztos pontot a csapongó életében, amiért időnként megkorholják, de mégsem szabályozzák be.
Máris vidámabban indítja meg a lépteit. Noha célja a piac, mégsem tudja magát rávenni, hogy egyenesen oda induljon. Lassú, kényelmes tempóban halad a negyed utcáin, mintha céltalan lenne az egész. Pedig az csak kicsit várat magára.*
1769. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-07 18:32:51
Üzenet elküldve: 2024-11-07 18:32:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tolvajbecsület//
*Egy utolsó bánatos búcsút vesz Deres a párostól. Mai érintését pedig nemhogy, tűri de még fejét bele is nyomja annak kezébe. Nagy bánatos kutya szemekkel pedig gazdájára tekint, majd Maira. Mintha csak kérlelné a nőt, ami amúgy is szándékában áll Mainak. Vigyázni a kis elfre.
Elmondott mindent amit tudott, sajnos, és ezt bizony bánja, nagyon is. De, nem tehetett mást. Mai mindig a teljes igazságot akarja, ez akkor sem kivétel ha valaki ígéretet tesz másoknak.
Graelen ismét ott látható az a kedvesnek tűnő mosoly. A férfi mindig is jól álcázta azt a felét amitől Mai óvni szeretné Ciliát. Nem is csoda, hogy szegény lány beleesett ebbe a szörnyű hurokba. Mert néhány kedves szó, mosoly, és a korgó gyomrot elűző falatok megnyerik bármelyik utcagyerek bizalmát. Az a mosoly emlékezteti is őt Deresre. Csak pont fordítva. Mert amíg Graelnek a mosolya megnyerő, és szemében látható az a turpisság amit csak az éles szeműek láthatnak. Deresnél ez pont az ellenkezője. Egyedül Szikra dicséri csupán azt a vicsort, a legtöbben menekülnek előle. Bár ekkora jószágnál ez nem is csoda.
Bent a házban, számára nincs semmi újdonság. Járt már itt párszor, tudja a járást. Egy ártatlan mosollyal tekint fel Maira, ahogy az átkarolva lépdel vele az asztalhoz. Ahol ő felmászva a másik székre helyet foglal a nő mellett.
Szót szót követ, ő pedig kis fejét balra és előre fordítja. Hol Mait, hol Grael tekintetét keresi. Azonban érezhetően egyik sem igazán hozzá beszél. Így amíg ő hagyja, ők nagy kétlábúak megbeszéljék egymás dolgát. Ő addig elszórakoztatja magát. Az egyetlen dallamot amit ismer valahonnan régről kezdi el dúdolgatni. Fejét hol balra, hol jobb döntve a ritmusra. Kezeit az asztal lapján tartva ujjaival dobol hozzá halk koppintásokkal törve meg a mondatok közti csendet, vagy épp pont zavarva. Lábaival a levegőben kalimpál néha néha megütve sarkával a szék lábát ezzel is egy másik fajta dobbantó hangot adva a ritmusnak. A mosolya egyre jobban kúszik ki arcára, ahogy belemélyül a saját kis ritmusára, ami egy röpke idővel megújul és egy újabb formát ölt fel. Nem zavartatja magát, és nem gondol bele, hogy ez esetleg zavarhatja a felnőtteket. De hát mi mást csinálhatna. Általában ha itt jár, Grael csak annyira tartja itt, hogy megbizonyosodjon arról megtömte a pocakját, megmosakszik és útjára is engedi.*
//Tolvajbecsület//
*Egy utolsó bánatos búcsút vesz Deres a párostól. Mai érintését pedig nemhogy, tűri de még fejét bele is nyomja annak kezébe. Nagy bánatos kutya szemekkel pedig gazdájára tekint, majd Maira. Mintha csak kérlelné a nőt, ami amúgy is szándékában áll Mainak. Vigyázni a kis elfre.
Elmondott mindent amit tudott, sajnos, és ezt bizony bánja, nagyon is. De, nem tehetett mást. Mai mindig a teljes igazságot akarja, ez akkor sem kivétel ha valaki ígéretet tesz másoknak.
Graelen ismét ott látható az a kedvesnek tűnő mosoly. A férfi mindig is jól álcázta azt a felét amitől Mai óvni szeretné Ciliát. Nem is csoda, hogy szegény lány beleesett ebbe a szörnyű hurokba. Mert néhány kedves szó, mosoly, és a korgó gyomrot elűző falatok megnyerik bármelyik utcagyerek bizalmát. Az a mosoly emlékezteti is őt Deresre. Csak pont fordítva. Mert amíg Graelnek a mosolya megnyerő, és szemében látható az a turpisság amit csak az éles szeműek láthatnak. Deresnél ez pont az ellenkezője. Egyedül Szikra dicséri csupán azt a vicsort, a legtöbben menekülnek előle. Bár ekkora jószágnál ez nem is csoda.
Bent a házban, számára nincs semmi újdonság. Járt már itt párszor, tudja a járást. Egy ártatlan mosollyal tekint fel Maira, ahogy az átkarolva lépdel vele az asztalhoz. Ahol ő felmászva a másik székre helyet foglal a nő mellett.
Szót szót követ, ő pedig kis fejét balra és előre fordítja. Hol Mait, hol Grael tekintetét keresi. Azonban érezhetően egyik sem igazán hozzá beszél. Így amíg ő hagyja, ők nagy kétlábúak megbeszéljék egymás dolgát. Ő addig elszórakoztatja magát. Az egyetlen dallamot amit ismer valahonnan régről kezdi el dúdolgatni. Fejét hol balra, hol jobb döntve a ritmusra. Kezeit az asztal lapján tartva ujjaival dobol hozzá halk koppintásokkal törve meg a mondatok közti csendet, vagy épp pont zavarva. Lábaival a levegőben kalimpál néha néha megütve sarkával a szék lábát ezzel is egy másik fajta dobbantó hangot adva a ritmusnak. A mosolya egyre jobban kúszik ki arcára, ahogy belemélyül a saját kis ritmusára, ami egy röpke idővel megújul és egy újabb formát ölt fel. Nem zavartatja magát, és nem gondol bele, hogy ez esetleg zavarhatja a felnőtteket. De hát mi mást csinálhatna. Általában ha itt jár, Grael csak annyira tartja itt, hogy megbizonyosodjon arról megtömte a pocakját, megmosakszik és útjára is engedi.*
1768. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-07 17:07:54
Üzenet elküldve: 2024-11-07 17:07:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tolvajbecsület//
*Nem igazán örül most ő sem annak, hogy Deresnek kint kell maradnia, hiszen mégiscsak védené a gazdáját. Még ő is elbúcsúzik tőle egy simogatással, ha az megengedi neki, úgy nézve rá, hogy szinte biztosítja róla, hogy vigyáz a gazdájára. Ezért is jött ide: vigyázni rá.
Hogy kását csinált a lánynak is csak azt jelentheti bárki szemében, aki ismeri őt, hogy nagyon fontos neki a kis elf. Kevesen ismerik ki rosszabbul magukat egy konyhában, mint Mai, de megpróbálta a lehetetlent és elnézve a gyereket még csak rosszul sincs. Csak mosolyogva bólogat, hogy igen: kását. Jobban érdekli most minden más. A lakás, a berendezés, hogy árulkodik-e igazi szegénységről, vagy aljasságról, bármiről. De csak egy egyszerű lak... s nem annyira láttatja a szükségét annak, hogy utcagyerekek által lopott holmikra lenne szükség, persze nem tudhatja. Lehet éppen ezért van tető a feje felett.
A lányt átkarolja, majd, amikor hellyel kínálják ő is kihúz maguknak egy-egy széket, s le is ül. Mélyen néz a férfi szemeibe. Érthetetlen, hogy valaki hogyan lehet olyan aljas, mint amilyen ő. Annak magabiztossága még vonzani is képes lenne, de most csak egyet jelent számára, mégpedig azt, hogy nem lesz egyszerű dolga. Talán nem is kellene semmilyen dolga legyen, egyszerűen csak nem engedni többé Szikrát a közelébe. Csakhogy a lány ezzel nem egyezne ki egykönnyen. Megengedi neki hát, hogy hazudjon. Még látszólag talán el is fogja hinni.*
- Gondozásomba vettem, hogy ne kallódjon el egyedül az utcán.
*Biccenti kissé oldalra a fejét, nem játssza a hideget, nem ennek van most a helye. *
- Most már van mit ennie, tető a feje felett és tanulhat. *Mosolyodik el, s közben a fekete fürtjeihez nyúl, hogy azzal babráljon. Nincs zavarban, de ő most itt nem a legerősebb nőt játssza, hanem a gondoskodót, aki kincsre talált és félti.* - Ez vagyok neki én. De ma hallottam egy mesét valakiről, akinek segítenie kell, mert rossz helyzetben van. Aki várja őt.
*Harap bele alsó ajkába, ahogy elmélázva végignéz a férfin. Kedveli a veszélyes alakokat. De most a "gyermekével" játszadoznak, amit már kevésbé kedvel.* - Érdekelt, hogy ki is az, aki ilyen fontos számára. Mert, ha valaki neki az, akkor nekem is az kell legyen. *Ha valamiért, akkor azért nem tűnik hazugságnak az utolsó mondat, mert egyébként így gondolja. Csakhogy egy leheletnyivel többet tud a másikról.* - Nem fogok kertelni. Meg akartam bizonyosodni arról, hogy valóban jó kezekben van-e, amikor hozzád jön. Féltem őt, ezt megértheted. És érdekelne, hogy miért gondolja úgy, hogy neked segítségre van szükséged? *Néz még csak meg sem játszott szeretettel a lányra.*
//Tolvajbecsület//
*Nem igazán örül most ő sem annak, hogy Deresnek kint kell maradnia, hiszen mégiscsak védené a gazdáját. Még ő is elbúcsúzik tőle egy simogatással, ha az megengedi neki, úgy nézve rá, hogy szinte biztosítja róla, hogy vigyáz a gazdájára. Ezért is jött ide: vigyázni rá.
Hogy kását csinált a lánynak is csak azt jelentheti bárki szemében, aki ismeri őt, hogy nagyon fontos neki a kis elf. Kevesen ismerik ki rosszabbul magukat egy konyhában, mint Mai, de megpróbálta a lehetetlent és elnézve a gyereket még csak rosszul sincs. Csak mosolyogva bólogat, hogy igen: kását. Jobban érdekli most minden más. A lakás, a berendezés, hogy árulkodik-e igazi szegénységről, vagy aljasságról, bármiről. De csak egy egyszerű lak... s nem annyira láttatja a szükségét annak, hogy utcagyerekek által lopott holmikra lenne szükség, persze nem tudhatja. Lehet éppen ezért van tető a feje felett.
A lányt átkarolja, majd, amikor hellyel kínálják ő is kihúz maguknak egy-egy széket, s le is ül. Mélyen néz a férfi szemeibe. Érthetetlen, hogy valaki hogyan lehet olyan aljas, mint amilyen ő. Annak magabiztossága még vonzani is képes lenne, de most csak egyet jelent számára, mégpedig azt, hogy nem lesz egyszerű dolga. Talán nem is kellene semmilyen dolga legyen, egyszerűen csak nem engedni többé Szikrát a közelébe. Csakhogy a lány ezzel nem egyezne ki egykönnyen. Megengedi neki hát, hogy hazudjon. Még látszólag talán el is fogja hinni.*
- Gondozásomba vettem, hogy ne kallódjon el egyedül az utcán.
*Biccenti kissé oldalra a fejét, nem játssza a hideget, nem ennek van most a helye. *
- Most már van mit ennie, tető a feje felett és tanulhat. *Mosolyodik el, s közben a fekete fürtjeihez nyúl, hogy azzal babráljon. Nincs zavarban, de ő most itt nem a legerősebb nőt játssza, hanem a gondoskodót, aki kincsre talált és félti.* - Ez vagyok neki én. De ma hallottam egy mesét valakiről, akinek segítenie kell, mert rossz helyzetben van. Aki várja őt.
*Harap bele alsó ajkába, ahogy elmélázva végignéz a férfin. Kedveli a veszélyes alakokat. De most a "gyermekével" játszadoznak, amit már kevésbé kedvel.* - Érdekelt, hogy ki is az, aki ilyen fontos számára. Mert, ha valaki neki az, akkor nekem is az kell legyen. *Ha valamiért, akkor azért nem tűnik hazugságnak az utolsó mondat, mert egyébként így gondolja. Csakhogy egy leheletnyivel többet tud a másikról.* - Nem fogok kertelni. Meg akartam bizonyosodni arról, hogy valóban jó kezekben van-e, amikor hozzád jön. Féltem őt, ezt megértheted. És érdekelne, hogy miért gondolja úgy, hogy neked segítségre van szükséged? *Néz még csak meg sem játszott szeretettel a lányra.*
1767. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-07 15:00:09
Üzenet elküldve: 2024-11-07 15:00:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tolvajbecsület//
*Hogy ő valódi segítő-e vagy csupán egy undorító szélhámos, azt nem fogja eldönteni sem törvény, sem ember, de még elf sem. Legfeljebb az istenek ítélkezhetnek felette, de talán még ők sem, miután pénzt és ételt adott az utcán kóborló kislánynak, aki a segítsége nélkül talán sokkal rosszabbul is végezhette volna. Hogy kihasználta-e közben? Lehet, de ezt csak azok ítélik el, akik még nem értették meg, hogy az élet nem más, mint az alvilág legsötétebb üzlete, ahol az alkut azért kötöd, hogy túlélj. A sors nem kímél sem gyermeket, sem felnőttet, kár is különbséget tenni közöttük.*
- Csinált neked kását. Értem. *Igazán jó kérdés, hogy ha van, aki kását csináljon szerencsétlennek, akkor hol volt egészen eddig. Egyre jobban ki akarja deríteni, hogy ki ez a nő, de továbbra sem áltatja magát azzal kapcsolatban, hogy Szikra már elfecseghetett neki egy csomó mindent. A kutyát kint hagyva, hármasban a lakásba lépve elő is adja a mézes-mázos történetet az idegenről, és arról, hogy nem akarta elengedi egyedül a lányt ide. Ez is csak arról árulkodik, hogy tud mindenről. Pont ezért nincs is miért aggódnia, a határozottsága pedig ösztönösen jön. Sosem volt egy beszari alak. Na meg egyébként is, mit tehetne egy törékeny nő, amivel neki árthat? Semmit.
A ház egyébként a maga módján egyszerű. Kicsit koszos, kicsit rumlis, látszik, hogy lakják. Egy hálószoba, egy nappali és egy konyha étkezővel amit egy gyors körbenézéssel észre lehet venni. Grael ezek közül az étkezőbe vezeti a párost.*
- Semmi akadálya, hogy megismerkedjünk. *Húzza ki az egyik széket, le is ül, és az asztal másik oldalára mutat, hogy ott ők is helyet foglalhatnak.*
- Kezdjük mondjuk ott, hogy kije vagy te Szikrának, és miket mesélt már rólam neked? Akkor lesz egy alapunk, ahonnan indulhatunk. *Kíváncsi, hogy mi lesz a válasz. Oldalra pillant a kislányra újra. Ha nem hall semmi olyat, amiről nem akarta volna, hogy kiderüljön, akkor hazudik a nő. Egészen biztos, hogy Szikra fecsegett. Kétség sem férhet hozzá.*
A hozzászólás írója (Graelmhor Moreeth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.07 16:10:16
//Tolvajbecsület//
*Hogy ő valódi segítő-e vagy csupán egy undorító szélhámos, azt nem fogja eldönteni sem törvény, sem ember, de még elf sem. Legfeljebb az istenek ítélkezhetnek felette, de talán még ők sem, miután pénzt és ételt adott az utcán kóborló kislánynak, aki a segítsége nélkül talán sokkal rosszabbul is végezhette volna. Hogy kihasználta-e közben? Lehet, de ezt csak azok ítélik el, akik még nem értették meg, hogy az élet nem más, mint az alvilág legsötétebb üzlete, ahol az alkut azért kötöd, hogy túlélj. A sors nem kímél sem gyermeket, sem felnőttet, kár is különbséget tenni közöttük.*
- Csinált neked kását. Értem. *Igazán jó kérdés, hogy ha van, aki kását csináljon szerencsétlennek, akkor hol volt egészen eddig. Egyre jobban ki akarja deríteni, hogy ki ez a nő, de továbbra sem áltatja magát azzal kapcsolatban, hogy Szikra már elfecseghetett neki egy csomó mindent. A kutyát kint hagyva, hármasban a lakásba lépve elő is adja a mézes-mázos történetet az idegenről, és arról, hogy nem akarta elengedi egyedül a lányt ide. Ez is csak arról árulkodik, hogy tud mindenről. Pont ezért nincs is miért aggódnia, a határozottsága pedig ösztönösen jön. Sosem volt egy beszari alak. Na meg egyébként is, mit tehetne egy törékeny nő, amivel neki árthat? Semmit.
A ház egyébként a maga módján egyszerű. Kicsit koszos, kicsit rumlis, látszik, hogy lakják. Egy hálószoba, egy nappali és egy konyha étkezővel amit egy gyors körbenézéssel észre lehet venni. Grael ezek közül az étkezőbe vezeti a párost.*
- Semmi akadálya, hogy megismerkedjünk. *Húzza ki az egyik széket, le is ül, és az asztal másik oldalára mutat, hogy ott ők is helyet foglalhatnak.*
- Kezdjük mondjuk ott, hogy kije vagy te Szikrának, és miket mesélt már rólam neked? Akkor lesz egy alapunk, ahonnan indulhatunk. *Kíváncsi, hogy mi lesz a válasz. Oldalra pillant a kislányra újra. Ha nem hall semmi olyat, amiről nem akarta volna, hogy kiderüljön, akkor hazudik a nő. Egészen biztos, hogy Szikra fecsegett. Kétség sem férhet hozzá.*
A hozzászólás írója (Graelmhor Moreeth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.07 16:10:16
1766. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-06 22:48:44
Üzenet elküldve: 2024-11-06 22:48:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A fekete esszencia//
*Útja, így elsőre, jobb híján, a piactérre viszi. Őszintén, ahogy a bájitalokról sem tud túl sok mindent, úgy arról is hiányosak az információi, hol tudná ezeket pontosan fellelni. Arról már korábban Nestar tájékoztatta, hogy a fekete italok beszerzése az elmúlt években bajossá vált, így tudja jól, a valószínűsége, hogy épp a piactéri árusnál lelni fog, leginkább a nulla felé tendál. Egyet-kettőt talán elvétve, de tizenhat darab aligha lesz a fickónál, talán az egész városban nincs annyi összesen.
Ráérősen vág át a hömpölygő tömegen, ami a kofák körül összegyűlt, ma mintha különösen sokan lennének. Vagy csak különösen idegesíti most a tömeg. Mindenesetre hamarosan megtalálja az árust, kinek unott képéből úgy tippeli, ma nem megy egyelőre túl jól a bolt, de a potenciális vásárló érkezése sem villanyozza fel túlságosan.*
- 'Reggelt! *biccent miközben úgy méri fel a portékát, mintha értene hozzá. Néhány üvegcse áttetsző, jól láthatja, milyen színű kotyvalék van benne, de egy-kettő valamilyen sötétebb fiolában pihen. Az árus közönyös, ráncosodó tekintetével szavak nélkül is arra sarkallja, hogy bökje ki kívánságát, sejthető, nem fogja venni a fáradtságot, hogy magától rá is kérdezzen.*
- Fekete varázsitalokra lenne szükségem. *böki ki hát kertelés nélkül* - Egészen pontosan tizenhatra.
*A kofa apátiája egyszerre csal leolvad képéről. Egy hosszú pillanatig csak vizslatja az elf kékjeit, mintha csak felmérni próbálná, komolyan beszél-e, s miután megállapítja, hogy bizony nem tréfálkozik vele, elvigyorodik. Elvigyorodik, de csaknem fel is kacag.*
- Tizenhat? *kérdez vissza kuncogva-hitetlenkedve* - Hőgyem', hát meg ne haragudjon, de maga idevalósi? Mer' mióta én itt átvettem a boltot, összesen annyit még nem láttam.
*Naesala úgy érzi azért némiképp túlozhat a kufár, de ezzel nem foglalkozik, nem is számított arra, hogy összeszedi itt az összes komponenset az italokhoz.*
- Akkor azt mondja meg *az elf arca rezzenéstelen továbbra is, s némileg bizalmasan közelebb hajol, bár hangereje valamelyest megmarad. A zsivajban nincs értelme sugdolózni* - Merre érdemes keresnem ilyet?
*Útja, így elsőre, jobb híján, a piactérre viszi. Őszintén, ahogy a bájitalokról sem tud túl sok mindent, úgy arról is hiányosak az információi, hol tudná ezeket pontosan fellelni. Arról már korábban Nestar tájékoztatta, hogy a fekete italok beszerzése az elmúlt években bajossá vált, így tudja jól, a valószínűsége, hogy épp a piactéri árusnál lelni fog, leginkább a nulla felé tendál. Egyet-kettőt talán elvétve, de tizenhat darab aligha lesz a fickónál, talán az egész városban nincs annyi összesen.
Ráérősen vág át a hömpölygő tömegen, ami a kofák körül összegyűlt, ma mintha különösen sokan lennének. Vagy csak különösen idegesíti most a tömeg. Mindenesetre hamarosan megtalálja az árust, kinek unott képéből úgy tippeli, ma nem megy egyelőre túl jól a bolt, de a potenciális vásárló érkezése sem villanyozza fel túlságosan.*
- 'Reggelt! *biccent miközben úgy méri fel a portékát, mintha értene hozzá. Néhány üvegcse áttetsző, jól láthatja, milyen színű kotyvalék van benne, de egy-kettő valamilyen sötétebb fiolában pihen. Az árus közönyös, ráncosodó tekintetével szavak nélkül is arra sarkallja, hogy bökje ki kívánságát, sejthető, nem fogja venni a fáradtságot, hogy magától rá is kérdezzen.*
- Fekete varázsitalokra lenne szükségem. *böki ki hát kertelés nélkül* - Egészen pontosan tizenhatra.
*A kofa apátiája egyszerre csal leolvad képéről. Egy hosszú pillanatig csak vizslatja az elf kékjeit, mintha csak felmérni próbálná, komolyan beszél-e, s miután megállapítja, hogy bizony nem tréfálkozik vele, elvigyorodik. Elvigyorodik, de csaknem fel is kacag.*
- Tizenhat? *kérdez vissza kuncogva-hitetlenkedve* - Hőgyem', hát meg ne haragudjon, de maga idevalósi? Mer' mióta én itt átvettem a boltot, összesen annyit még nem láttam.
*Naesala úgy érzi azért némiképp túlozhat a kufár, de ezzel nem foglalkozik, nem is számított arra, hogy összeszedi itt az összes komponenset az italokhoz.*
- Akkor azt mondja meg *az elf arca rezzenéstelen továbbra is, s némileg bizalmasan közelebb hajol, bár hangereje valamelyest megmarad. A zsivajban nincs értelme sugdolózni* - Merre érdemes keresnem ilyet?
1765. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-05 19:45:01
Üzenet elküldve: 2024-11-05 19:45:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
* Megy-mendegél-haladgál a Pegazus fogadó felé. Nincs rengeteg pénze, de valamennyit azért sikerült félretennie a nagy ünneplésre, arra az esetre, ha túléli a kalandozásokat Sárvárosban. Őszintén, azt se tudja igazán, mi történt, hogy a jók vagy a rosszak oldalán volt-e végtére is, de úgy véli, bizonyára a jóknak segített, hiszen máskülönben nem egy hatalmas ork lett volna a legnagyobb ellenfelük. Reméli, hogy Virion már jobban van és, hogy a többieket sem viselte meg túlzottan a csetepaté. Ő viszont egyre tud csak gondolni: a második artheniori sörére, amit valaha meg fog kóstolni. Mivel úgy hallotta, a Pegazus fogadóba járnak a kevésbé veszélyes alakok, így most ő is oda tart. *
1764. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-04 19:48:10
Üzenet elküldve: 2024-11-04 19:48:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tolvajbecsület//
*Ő pedig hiszi, sőt tudja, hogy igazat mond! Ő látta a láncosokat! Mindig ott járkálnak együtt a város utcáin a hosszú botjaikkal. Sőt azt is látta már, hogy valakit el is kaptak és tényleg elvitték, hasonló tettekért mint amiket ő követett el Graelnek. Nem csoda, hogy könnyebb dolga volt elhitetni vele azt, hogy ő az egyedüli aki vissza tartja őket, hogy nehogy Szikrát kapják el. De ez már a férfi érme oldala a történettel, Szikráé a másik. Naivitása, és hiszékenységét csúnyán kihasználta, ezt nem is lehet tagadni. Azt sem, hogy a kis elf attól függetlenül kedveli a férfit, hiszen a szűkösebb időszakban, ő volt az aki kisegítette őket. Némi falattal, vagy sárga karikával, attól függ mennyire volt ideje, vagy épp mutatkozni kedve a lánnyal. Bár a Pegazusban tett látogatását is nagyon hamar elintézte vele. Vajon okkal nem akar vele mutatkozni? Vagy csak Deres társaságát nem szívleli? Mert Deres biztosan nem szívleli a férfit. Hiába a sokadig találkozás, a kutya nem bízik benne, valahogy érezte, a férfi rosszban sántikál.
Szikra a találkozást inkább olyasfélének éli meg, mint amikor Alaverral ült a konyhában nemrégiben a rezidencia konyhájában. Az eleje volt ilyen, mi is lenne talán a megfelelő szó rá? Kényelmetlen, tán kínos is. De ha ez is úgy alakul mint amaz, akkor egy jó teázással fog legalább véget érni mint az is.
Picit megenyhültebben pillant a két fél közti kézfogásra, hiszen a férfi is mosolyog. Bár nem igazán érti mi az a furcsa a tekintetében. Lehet csak rossz napja van. Vagy fáradt mert megint a láncosokkal harcolt. Igen. Biztos amiatt.
Kedvesen bólint Grael szavaira, akkor nincs mitől tartani nem haragszik, ez igazán nagy megkönnyebbülés.
A férfi invitálására, és Mai szavaira megrázza a fejét.*
- Nem vagyok most éhes. Mai reggel csinált nekünk ennit. Mi is volt a neve Mai? Kása?
*Néz fel kérdően a kékekbe enyhén felvont szemöldökkel. Majd szomorkásan Deresre pillant.*
- Bocsi Deres, ülj le szépen! Marad!
*Lép a kutyája elé, és kis ujjával az bejárati ajtó mellé mutat. Deres egészen a parancs kiadásig Grael figyelte árgus szemekkel. Szemét szinte kérlelően fordítja gazdájára, végül derekát beadva megadóan lép az ajtó mellé, teszi fenekét. Még egy utolsó vékony nyüszítő hang jön ki belőle. Majdnem mint egy figyelmeztetés.*
- Dereees. Mindjárt jövünk Maival ne félj itt nem lesznek a láncosok! Visszajövünk hamar. Jó kutya!
*Simogatja meg kutyájának fejét kedvesen. Majd bátran lép be az ajtón, ahol pár lépéssel később meg áll. Mert Grael azt sem szereti valamiért, ha egyből berohan a konyhába. Szóval Mait és Graelt követi bármerre is mennek a házon belül.
Deres még egy gyenge próbálkozást megpróbálna miközben Grael becsukná előtte az ajtót, hogy beszökjön és gazdájával legyen. Nagy valószínűséggel sikertelenül mint a legtöbb esetben.*
//Tolvajbecsület//
*Ő pedig hiszi, sőt tudja, hogy igazat mond! Ő látta a láncosokat! Mindig ott járkálnak együtt a város utcáin a hosszú botjaikkal. Sőt azt is látta már, hogy valakit el is kaptak és tényleg elvitték, hasonló tettekért mint amiket ő követett el Graelnek. Nem csoda, hogy könnyebb dolga volt elhitetni vele azt, hogy ő az egyedüli aki vissza tartja őket, hogy nehogy Szikrát kapják el. De ez már a férfi érme oldala a történettel, Szikráé a másik. Naivitása, és hiszékenységét csúnyán kihasználta, ezt nem is lehet tagadni. Azt sem, hogy a kis elf attól függetlenül kedveli a férfit, hiszen a szűkösebb időszakban, ő volt az aki kisegítette őket. Némi falattal, vagy sárga karikával, attól függ mennyire volt ideje, vagy épp mutatkozni kedve a lánnyal. Bár a Pegazusban tett látogatását is nagyon hamar elintézte vele. Vajon okkal nem akar vele mutatkozni? Vagy csak Deres társaságát nem szívleli? Mert Deres biztosan nem szívleli a férfit. Hiába a sokadig találkozás, a kutya nem bízik benne, valahogy érezte, a férfi rosszban sántikál.
Szikra a találkozást inkább olyasfélének éli meg, mint amikor Alaverral ült a konyhában nemrégiben a rezidencia konyhájában. Az eleje volt ilyen, mi is lenne talán a megfelelő szó rá? Kényelmetlen, tán kínos is. De ha ez is úgy alakul mint amaz, akkor egy jó teázással fog legalább véget érni mint az is.
Picit megenyhültebben pillant a két fél közti kézfogásra, hiszen a férfi is mosolyog. Bár nem igazán érti mi az a furcsa a tekintetében. Lehet csak rossz napja van. Vagy fáradt mert megint a láncosokkal harcolt. Igen. Biztos amiatt.
Kedvesen bólint Grael szavaira, akkor nincs mitől tartani nem haragszik, ez igazán nagy megkönnyebbülés.
A férfi invitálására, és Mai szavaira megrázza a fejét.*
- Nem vagyok most éhes. Mai reggel csinált nekünk ennit. Mi is volt a neve Mai? Kása?
*Néz fel kérdően a kékekbe enyhén felvont szemöldökkel. Majd szomorkásan Deresre pillant.*
- Bocsi Deres, ülj le szépen! Marad!
*Lép a kutyája elé, és kis ujjával az bejárati ajtó mellé mutat. Deres egészen a parancs kiadásig Grael figyelte árgus szemekkel. Szemét szinte kérlelően fordítja gazdájára, végül derekát beadva megadóan lép az ajtó mellé, teszi fenekét. Még egy utolsó vékony nyüszítő hang jön ki belőle. Majdnem mint egy figyelmeztetés.*
- Dereees. Mindjárt jövünk Maival ne félj itt nem lesznek a láncosok! Visszajövünk hamar. Jó kutya!
*Simogatja meg kutyájának fejét kedvesen. Majd bátran lép be az ajtón, ahol pár lépéssel később meg áll. Mert Grael azt sem szereti valamiért, ha egyből berohan a konyhába. Szóval Mait és Graelt követi bármerre is mennek a házon belül.
Deres még egy gyenge próbálkozást megpróbálna miközben Grael becsukná előtte az ajtót, hogy beszökjön és gazdájával legyen. Nagy valószínűséggel sikertelenül mint a legtöbb esetben.*
1763. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-04 18:37:49
Üzenet elküldve: 2024-11-04 18:37:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tolvajbecsület//
*Kezd minden összeállni, bár ettől a tisztuló képtől az ő elméje csak ködösül. Kezdi elérni az igazi düh. A lány oda viszi valakihez, aki minden bizonnyal álnok módon kihasználja őt, és még tömi is a fejébe a sok mocskot. Ehhez nem elég egy gyermeki elme, ehhez több kell. Arra még nem mer gondolni, hogy egy igazi felnőtt az, aki majd ajtót fog nyitni. Talán inkább egy amolyan fiatal felnőtt, akinek jutott már az észből. Épp ezért nagy a megdöbbenés, amikor nyílik az ajtó és meglátja a férfit. Még a kézfogása is magabiztosnak hat. Sokat árulkodik ez is. Bárcsak egy valamirevaló kedves forma lenne, aki megnyerő és emiatt van kellő önbizalma. Megvolnának hozzá az adottságai, de ez a semmirekellő egy gyermekkel játszadozik ahelyett... Egy gyermekkel tulajdoníttat el dolgokat, s a helyzetet körbemázazva adja elő úgy, mintha igazából ő lenne a segítő. Undorító. Még a mosolya is taszító. Ott van benne valami baljós. Még csak titkolni sem próbálja.
Hogy nem a világ legjobb ötlete, hogy belépjen az idegen lakásába, az tudott még Mai számára is. De ő innen nem megy el addig, amíg nem oldódik meg ez a helyzet. Ha ehhez neki is egy kedves, mindössze aggódó "szülőnek" kell lennie, akkor az lesz. De bármi másra is képes lenne. Szikráért. Nem, nem azért, mert imádja megoldani a lehetetlennek tűnő helyzeteket.*
- Milyen kedves Tőled.
*Mosolyodik el, majd csak olyannyira fürkészi a lakás berendezését, ahogyan azt az új betérők szokták. Pedig már most mér. Mindent.*
- Éhes vagy Drágám? *Néz le a lányra, s megsimítja a fonott haját.* - Mondhatsz nemet, ne tömd tele magad ma még egyszer. Nem fogod vele megbántani.
*Fordítja a kékeket az elfről a férfira.* - Valóban nem engedtem el egyedül, tudod...alig akarta elárulni, hogy hová igyekszik. És amikor végre kibökte, akkor rájöttem, hogy egy számomra idegenhez. Gondolom megérted, hogy kíváncsi voltam rád.
*Sepri hátra a haját, majd tesz egy lépést Grael felé.* - Viszont számodra én vagyok az idegen. Megismerhetnénk egymást, hogy könnyebb szívvel engedjem el legközelebb.
*Hogy gyűlöli már most. De a lány sem hiheti, hogy bajban van és a férfi sem, hogy ő. *
//Tolvajbecsület//
*Kezd minden összeállni, bár ettől a tisztuló képtől az ő elméje csak ködösül. Kezdi elérni az igazi düh. A lány oda viszi valakihez, aki minden bizonnyal álnok módon kihasználja őt, és még tömi is a fejébe a sok mocskot. Ehhez nem elég egy gyermeki elme, ehhez több kell. Arra még nem mer gondolni, hogy egy igazi felnőtt az, aki majd ajtót fog nyitni. Talán inkább egy amolyan fiatal felnőtt, akinek jutott már az észből. Épp ezért nagy a megdöbbenés, amikor nyílik az ajtó és meglátja a férfit. Még a kézfogása is magabiztosnak hat. Sokat árulkodik ez is. Bárcsak egy valamirevaló kedves forma lenne, aki megnyerő és emiatt van kellő önbizalma. Megvolnának hozzá az adottságai, de ez a semmirekellő egy gyermekkel játszadozik ahelyett... Egy gyermekkel tulajdoníttat el dolgokat, s a helyzetet körbemázazva adja elő úgy, mintha igazából ő lenne a segítő. Undorító. Még a mosolya is taszító. Ott van benne valami baljós. Még csak titkolni sem próbálja.
Hogy nem a világ legjobb ötlete, hogy belépjen az idegen lakásába, az tudott még Mai számára is. De ő innen nem megy el addig, amíg nem oldódik meg ez a helyzet. Ha ehhez neki is egy kedves, mindössze aggódó "szülőnek" kell lennie, akkor az lesz. De bármi másra is képes lenne. Szikráért. Nem, nem azért, mert imádja megoldani a lehetetlennek tűnő helyzeteket.*
- Milyen kedves Tőled.
*Mosolyodik el, majd csak olyannyira fürkészi a lakás berendezését, ahogyan azt az új betérők szokták. Pedig már most mér. Mindent.*
- Éhes vagy Drágám? *Néz le a lányra, s megsimítja a fonott haját.* - Mondhatsz nemet, ne tömd tele magad ma még egyszer. Nem fogod vele megbántani.
*Fordítja a kékeket az elfről a férfira.* - Valóban nem engedtem el egyedül, tudod...alig akarta elárulni, hogy hová igyekszik. És amikor végre kibökte, akkor rájöttem, hogy egy számomra idegenhez. Gondolom megérted, hogy kíváncsi voltam rád.
*Sepri hátra a haját, majd tesz egy lépést Grael felé.* - Viszont számodra én vagyok az idegen. Megismerhetnénk egymást, hogy könnyebb szívvel engedjem el legközelebb.
*Hogy gyűlöli már most. De a lány sem hiheti, hogy bajban van és a férfi sem, hogy ő. *
1762. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-04 18:08:24
Üzenet elküldve: 2024-11-04 18:08:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Eeyr vagy Teysus //
* Mit is mondhatna az ében bőrű szavaira, túlságosan is fanatikus, Alesian szerint biztosan. Nem érti, hogy miért is kéne egy ilyen helyen téríteni, ahol már régóta vallják az istennője tanait. Annyira nem csodálkozik ezen, mert a három isten közül talán Eeyr hívői a leginkább szerteágazóbbak. Alesian maga is vitázott már többjükkel is. Legutóbb pont itt a főtéren azzal az öreggel, aki megégette volna az eretnekeket. Teysus tanait is sokféleképpen lehet értelmezni, ezt nem tagadja, mivel ő a semleges, ezért nagyon nincs különbség köztük. Világjáróként a logika istenének tanait is megismerhette Pirtianes környékén, de arra se tudná azt mondani, hogy de nagyon sokszínű. Neki mindegy, hiszen biztosan tudja, hogy Teysus a legigazabb mind közül. Jóleső felüdülést jelent, hogy végre kicsit el is engedik a vallást. Valószínűleg nem végleg engedik el ezt a témát.*
- Köszönöm!* Szól a jókívánságra, miután beszélt egy kicsit a mosómedvéről, ami vége rögtönzött névadó ceremóniával zárult. Ha pedig nevek, akkor a bemutatkozást is megejtik végre, mert eddig még erre valahogy nem került sor. Alesian már mesélt magáról, de most kiderül, hogy miféle szerzett a vitatársa. Véleménye szerint a tevepásztorok nem éppen a társadalom értelmiségei. Talán ezért is tudnak Eeyr tanai olyan könnyen és érdekesen gyökeret verni benne, de ő nem ítélkezik. Egyelőre nem is szól, mert közelednek a templom felé, ahova vezeti a tündér.*
- Nincsenek kőbe vésve az időpontok. Ahogy esik úgy puffan.* Vonja meg vállait, majd fejével biccent.*
- Arra, már csak pár ház, de ha felnézel láthatod a tornyot is.* Ha ügyes, akkor valóban megpillanthatja a feléjük magasodó épület tornyát.*
* Mit is mondhatna az ében bőrű szavaira, túlságosan is fanatikus, Alesian szerint biztosan. Nem érti, hogy miért is kéne egy ilyen helyen téríteni, ahol már régóta vallják az istennője tanait. Annyira nem csodálkozik ezen, mert a három isten közül talán Eeyr hívői a leginkább szerteágazóbbak. Alesian maga is vitázott már többjükkel is. Legutóbb pont itt a főtéren azzal az öreggel, aki megégette volna az eretnekeket. Teysus tanait is sokféleképpen lehet értelmezni, ezt nem tagadja, mivel ő a semleges, ezért nagyon nincs különbség köztük. Világjáróként a logika istenének tanait is megismerhette Pirtianes környékén, de arra se tudná azt mondani, hogy de nagyon sokszínű. Neki mindegy, hiszen biztosan tudja, hogy Teysus a legigazabb mind közül. Jóleső felüdülést jelent, hogy végre kicsit el is engedik a vallást. Valószínűleg nem végleg engedik el ezt a témát.*
- Köszönöm!* Szól a jókívánságra, miután beszélt egy kicsit a mosómedvéről, ami vége rögtönzött névadó ceremóniával zárult. Ha pedig nevek, akkor a bemutatkozást is megejtik végre, mert eddig még erre valahogy nem került sor. Alesian már mesélt magáról, de most kiderül, hogy miféle szerzett a vitatársa. Véleménye szerint a tevepásztorok nem éppen a társadalom értelmiségei. Talán ezért is tudnak Eeyr tanai olyan könnyen és érdekesen gyökeret verni benne, de ő nem ítélkezik. Egyelőre nem is szól, mert közelednek a templom felé, ahova vezeti a tündér.*
- Nincsenek kőbe vésve az időpontok. Ahogy esik úgy puffan.* Vonja meg vállait, majd fejével biccent.*
- Arra, már csak pár ház, de ha felnézel láthatod a tornyot is.* Ha ügyes, akkor valóban megpillanthatja a feléjük magasodó épület tornyát.*
1761. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-04 07:13:46
Üzenet elküldve: 2024-11-04 07:13:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tolvajbecsület//
*Hiába gondolja azt a kicsi Szikra, hogy igazat mond, természetesen maga a történet, amit elültetett a hiszékeny gyermeki elmében, maga egy hazugság. Nincsenek semmilyen láncos ruhás emberek, de ha még lennének is, akkor sem lenne szüksége a kislánytól semmire, hogy meg tudja magát védeni. Grael-nek van egy húga, úgyhogy pontosan tudja, hogyan lehet hatni az ilyen kölykökre. Ha elhiteti velük az ember, hogy amit csinál, az mindkettejüknek hasznos, sőt, nagyon fontos, akkor ki lehet használni a megfelelési vágyukat, és ha mindemellé azt is sikerül elérnie, hogy a lány féljen valamitől, akkor már kész is vagyunk. A kis lélek mindent meg fog tenni, hogy hibátlanul teljesítse a feladatát.*
- Graelmhor. *Nyújtja ő is a kezét, és fogja meg a nő puha, törékeny kézfejét határozottan, de ügyelve arra, hogy ne tegyen benne kárt a szorításával.
A nő előadja ittlétük okát, de az ő szemei már a kislányra szegeződnek, aki szintén előadja magát, csak épp túl sokat fecseg, ráadásul arról, amit megtiltott neki. Ezerszer meg még egyszer elmondta neki, hogy az ő kis üzletükről tilos bárkinek, bármit mondania, de nem élt álomvilágban, tudta jól, hogy egyszer eljön az a pillanat, mikor eljár a szája. Hisz csak egy gyerek. Arcán csak egy furcsa, kedvesnek tűnő, de vészjósló, halvány mosoly jelenik meg, amikor mindezt hallja.*
- Ugyan, kicsi, semmi baj, hisz elhoztad a barátodat. ~Vagy az anyját?~ *A hosszú fülek stimmelnek, de ezek ketten egyáltalán nem hasonlítanak egymásra, úgyhogy hamar elveti annak a lehetőségét, hogy rokonok volnának. Már csak azért is, mert ha tényleg az anyja lenne ez a nő, akkor Szikra is igen jól hazudott arról, hogy azt sem tudja, mi az az anya.*
- Gyertek be! Kapsz ennit, biztos várod már. A kutya kint marad. *Ahogy mindig. A párost viszont az ajóból félreállva a házba invitálja. Egyelőre nem tervez semmit, de meg kell tudnia, hogy miféle szerzet ez a nő, és honnan szalajtotta őt Szikra magának. Nem aggódik, csak kíváncsi. Beljebb lépked a konyha irányába. Nem néz hátra, mert szinte biztos benne, hogy az étel reményében a kislány követni fogja, akkor pedig a nagylány is.*
//Tolvajbecsület//
*Hiába gondolja azt a kicsi Szikra, hogy igazat mond, természetesen maga a történet, amit elültetett a hiszékeny gyermeki elmében, maga egy hazugság. Nincsenek semmilyen láncos ruhás emberek, de ha még lennének is, akkor sem lenne szüksége a kislánytól semmire, hogy meg tudja magát védeni. Grael-nek van egy húga, úgyhogy pontosan tudja, hogyan lehet hatni az ilyen kölykökre. Ha elhiteti velük az ember, hogy amit csinál, az mindkettejüknek hasznos, sőt, nagyon fontos, akkor ki lehet használni a megfelelési vágyukat, és ha mindemellé azt is sikerül elérnie, hogy a lány féljen valamitől, akkor már kész is vagyunk. A kis lélek mindent meg fog tenni, hogy hibátlanul teljesítse a feladatát.*
- Graelmhor. *Nyújtja ő is a kezét, és fogja meg a nő puha, törékeny kézfejét határozottan, de ügyelve arra, hogy ne tegyen benne kárt a szorításával.
A nő előadja ittlétük okát, de az ő szemei már a kislányra szegeződnek, aki szintén előadja magát, csak épp túl sokat fecseg, ráadásul arról, amit megtiltott neki. Ezerszer meg még egyszer elmondta neki, hogy az ő kis üzletükről tilos bárkinek, bármit mondania, de nem élt álomvilágban, tudta jól, hogy egyszer eljön az a pillanat, mikor eljár a szája. Hisz csak egy gyerek. Arcán csak egy furcsa, kedvesnek tűnő, de vészjósló, halvány mosoly jelenik meg, amikor mindezt hallja.*
- Ugyan, kicsi, semmi baj, hisz elhoztad a barátodat. ~Vagy az anyját?~ *A hosszú fülek stimmelnek, de ezek ketten egyáltalán nem hasonlítanak egymásra, úgyhogy hamar elveti annak a lehetőségét, hogy rokonok volnának. Már csak azért is, mert ha tényleg az anyja lenne ez a nő, akkor Szikra is igen jól hazudott arról, hogy azt sem tudja, mi az az anya.*
- Gyertek be! Kapsz ennit, biztos várod már. A kutya kint marad. *Ahogy mindig. A párost viszont az ajóból félreállva a házba invitálja. Egyelőre nem tervez semmit, de meg kell tudnia, hogy miféle szerzet ez a nő, és honnan szalajtotta őt Szikra magának. Nem aggódik, csak kíváncsi. Beljebb lépked a konyha irányába. Nem néz hátra, mert szinte biztos benne, hogy az étel reményében a kislány követni fogja, akkor pedig a nagylány is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2020-2039