//Tűz//
* A padlás nagyon furcsa. A levegő mozgása és a tűz hiánya, már alapból furcsává teszi. Aztán ehhez hozzájön az asszony különös vinnyogása is. Harc edzet meglett férfiként is kirázza a hideg ettől a helytől. Arelow a pillanatnyi tétlenség után végül meg is szólal és közelebb is lép az egyik sarok felé, ahol véleménye szerint a nő bujkálhat. Hát tévedett, mert szólongatására a háta mögül érkezik a válasz. De még milyen válasz. Olyan erős rikoltás hangzik fel, hogy a lovag szíve szinte kiugrik a helyéről. Az ösztönei rögtön beindulnak, mivel rögtön megpördül és tesz hátra néhány lépést. Jobb híján két páncélos öklét emeli védekezőn maga elé. Készen állva rá, hogy ha ráveti magát valaki vagy valami, akkor azt leüthesse. Nos nem az történik, amire várt. Senki nem veti rá magát még. Egy nő alakja bontakozik ki az árnyakból, de még milyen nő. Igazán szemrevaló idomokkal rendelkezik a hölgy, csak éppen annyi furcsaság van rajta, hogy szárnyai vannak meg szürke bőre.*
- Mi a...* Kezdene bele, de mivel férfiból van, ezért hát képtelen befejezni a mondatott. Egy meztelen nő látványa ilyen váratlan helyzetben alapból meglepné, de a plusz szárnyak látványa még inkább tetőzi ezt. Végül aztán arra riad fel, hogy lángok törnek fel, de mire bármit is tehetne a különös lény már intézkedik. Ezután a nő őt kezdi el kerülgetni, miközben a lovag régi emlékeit idézi fel. Rémlik neki, hogy hallott már ezekről a lényekről. A kanos katonák néhány kupa bor után rögvest a nőkről kezdenek el beszélni. Ekkor kerültek szóba ezek a szárnyas asszonyok kiknek hamu színű a bőre. Arelow már akkor is kitalációnak tartotta ezt, de voltak akik állították, hogy léteznek ezek a lények, kiket hárpiáknak neveztek. Rég volt és hamar ki is ment fejéből, most viszont úgy tűnik, hogy volt igazság ebben a mesében is. Ha minden igaz abból, amit hallott, akkor ezek a hárpiák nagyon értenek a férfiak nyelvén. Nos most viszont sem az idő sem alkalom nem megfelelő arra, hogy ezt kiderítse. Na meg nem is túl lovagias dolog lenne egy ilyen lépés. Pedig a hárpia nagyon is kerülgetni kezdi.*
- Hát végül is jobb, mintha egy pucér öregasszony lennél.* Mondja a hárpiának. Na persze ő neki rögtön az jár az eszében, hogy ezt hogyan ússzák meg szárazon.*
- Ha itt maradunk megégünk, ha kiviszlek, akkor nagyon valószínű, hogy agyon fognak csapni téged meg azt a másik nőt, meg talán még engem is. Az lenne a legjobb, ha kirepülnél innét szépen. Amilyen tudatlanok ezek a szegények be lehetne mesélni nekik, hogy valamilyen isteni hírnök vagy vagy mi.* Na persze azért kezeit még mindig fent tartja, mert nem tudja miféle reakciókra számíthat ettől a pipitől. Azt nézi, hogy miképpen lehetne megbontani a tetőt, hogy aztán kitessékelhesse Rinda asszonyságot, mert a rikácsolásából nyilvánvalóvá vált számára, hogy ő az aki a padláson lakik.*