Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van pénzt osztani! Kattints ide, hogy pénzt oszthass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 92 (1821. - 1840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1840. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-24 20:09:50
 ÚJ
>Alaver Raanus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Az árva kertje mindig zöldebb//
//Tolvajbecsület//

*Figyel Szikra magyarázatára, és hamar kitalálja, hogy az miről beszél.*
- Tudom, m'ék az. *-bólint. Evett már olyat maga is, frissen a legjobb, de azért elhűlve se utolsó finomság.-* Olyan szinte mind'ég van. Biztos kapunk.
*Szeme megakad Deresen, aki mintha szagot fogott volna. Szinte biztos benne hogy az eb macskát vagy patkányt érez, és halkan morog valamit az orra alatt, ahogy az öreg jószág jó tempóval meg is indul. Lenne hozzáfűznivalója ahhoz, hogy milyen dolog az, hogy Deres ennyire nem foglalkozik Szikra utasításával; de most nem azért van itt, hogy az állattartásról cseverésszen. Talán majd máskor. Most inkább könnyű futólépésben követi Szikrát, aki Derest követi, aki meg a fene-tudja-mit követ. Eszébe jut, hogy most egészen úgy néznek ki, mint aznap mikor fülön csípte a kislányt az elszúrt tolvaj-akciója után, de most nem tud szórakozni a gondolaton.
Előre tekint, és hamar meg is látja, hogy a kutya mit talált - pontosabban: kit. Visszavált sétába, hagyja hogy Szikra szokása szerint belebújjon Mai-ba, nincs rá szükség kettejük babusgató üdvözlőszertartásában. Míg odaér, őket figyeli. Látta már párszor, hogy mennyire csüngenek egymáson. Látta, hogy Szikra milyen ragaszkodón tapad a nőre, és hogy miként mesél neki valami számára roppant fontosat cserfeskedőn; és látta Mai-t, amint derűsen vagy bosszankodva, de nagy figyelemmel fogad minden szót, miközben kíváncsian fürkészi a kislányt. És mivel mindezt már látta, most látja azt is, hogy valami mintha nem lenne éppen a rendjén. Lépteit lelassítja, nem siet inkább. Csak figyel. Az nem érdekli hogy Szikra épp mit mesél, Mai-t nézi. Az elmúlt hatokban sok mindent látott már a nőn, de ezt a mélaságot, ezt a világtól-idegenséget, ezt a téren és időn a semmibe átnéző tekintetet – ezeket eddig nem. Bár bugris, de nem ostoba. Szinte azonnal érzi azt, amit még a Rezidencia udvarán, Szikrával beszélgetve: hogy valami nincs a rendjén. Épp csak azt nem tudná megmondani, hogy micsoda. Halkan hümmög, csak úgy, magának.*
- Mai! *-biccent köszönésképp a nőnek. Látja a mosolyt, de azt is látja rajta, hogy az közel olyan mint a foszlott gyolcsból és híg gipszből készült masé.-* Téged kerestünk.
*Nem is hazudik ezzel a mondatával, Mai-nak nem is akar hazudni. Tudja, hogy azok a jégkék szemek úgyis átlátnak rajta. Legalábbis.. általában átlátnak. Most olyan érzése van, mintha Mai rajta keresztül valahová mögé nézne.*
- Vón' pár dolog, amibe' a szavad kell majd. *-ez már annyira nem igaz, de ez a mondat Szikra füleinek szól leginkább. Kancsal-fél tekintete fürkészőn méri végig a nőt.-* De.. Mai? Minden rendbe'?


1839. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-24 16:14:31
 ÚJ
>Mai Faensa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Az árva kertje mindig zöldebb//
//Tolvajbecsület//

*Csak a poros macskakőben próbál logikát keresni. Szebben vannak rakodva a kövek egymás mellé, mint az ő kusza gondolatai, amit próbál kilökni a fejéből, hogy csak a földet bámulhassa. Pislogni sincs ereje. Ha egy pillanatra behunyná megint a szemét, akkor sem lenne sötétség, képeket látna, az elmúlt órák fájdalmai peregnének előtte. Lassan ocsúdik és emeli fel a kékeket. Hogy haza akar menni is hazugság, de talán a gyerekzsivaj segít eltompítani, amit egyedül olyan nehéz. Még érzi a csuklóján a szorítást, hiába nincs nyoma. Érzi a bőre felületén a leheletet, az ajkat, mintha savat köptek volna rá, úgy éget. Víz alatt a feje, alig hallja a közelébe szűrődő zajokat, csak a zúgást és lüktetést érzékeli a hegyes fül. Nem engedheti, hogy kívülről látható legyen, ezért már emelt fővel indul ki lassan a kis utcából.
Homályos a külvilág, s nem tűnik fel a felé szaladó eb. Akkor eszmél rá csupán, amikor az szaglászni kezdi és dörgölőzik hozzá, önkéntelen a mozdulat, ahogy a fejére simul a finom keze, s tűnik elő ujjai közül a puha szőr, ahogy beletúr. A vakkantást szinte így sem hallja. Mintha nem is lenne a saját testében...
A következő pillanat rántja ki csak az állapotból. Szikra, semmivel össze nem téveszthető hangja, s a kéz, ami átkarolja őt. Hamar ereszkedik lejjebb, hogy megölelje a lányt, úgy szorítva, mintha csak amaz lett volna bajban és menekült volna meg. Neki van most erre szüksége. Csak ne fájna úgy a tudat, hogy az ölelés lehet más is, mint amilyet ismer. Erő kell, hogy ne párásodjon be a szeme. Mintha homokot szórtak volna bele, szúr.*
- Sétáltam, most indultam vissza.
*Füllenti, vagy talán mégsem. Mert valóban azt tette, csak az előzményeket hallgatja el. Zavaros a feje, de muszáj kitisztáznia, a lány közelében egyáltalán nem lehet esendő. Mosolyt hazudik az arcára. Próbál figyelni a szavakra. Milyen nehéz értelmeznie most néhány egészen egyszerű mondatot is.*
- Veszek nektek én.
*Mondja, bár semmi kedve nincs a kitérőhöz. Ahogy hazamenni sincs. Semmihez sincs. Tudta, hogyha újra a valóságban találja magát, a nehéz lesz.
Tekintete Alaver-t keresi, ha már róla beszélt a lány. Felé indul meg, nyújtja a kezét Szikrának, ha akarja kapaszkodjon bele. Mindig ott lesz neki az a kéz. Haragszik magára, hogy nem tudta megvédeni. De majd elintézi. Valahogy.*
- Mit szerettél volna Alaver?
*Néz rá színtelen, mégis mosolyogva. Nem tud most képeket összerakni, nem megy az összetett gondolkodás. Eszébe sem jut, hogy csak ki lett cselezve a kis elf.*


1838. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-24 14:49:05
 ÚJ
>Cilia Miritar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Az árva kertje mindig zöldebb//
//Tolvajbecsület//

*Sántít bizony, egy olyasfajta homokvár ez a szedett vetett kis történet amit a tengerpart lassú, de annál biztosabb hullámokkal mos szépen lassan, amíg Cilia igyekszik azt meggátolni, hogy egy óvatlan pillanatban az egész összedőljön.
Nem hiába van az a mondás, sánta embert hamarabb utoléri a hazug kutya. Vagy valami ilyesmit hallott egyszer a kőkert egyik kofájától, ahogy amaz igyekezett meggyőzni egyik vevőjét árújának minőségéről.
Párszor hátra-hátra pillant, hogy Alaver jól tartja e a tempót, így egészen jól kivehető az a sanda kis szempár amit próbál nem mutatni a férfinak. Amúgy is jobban el van foglalva a körülöttük lévő emberekkel azok legyenek kellő távolságban tőle. Továbbra is bizalmatlan az idegenekkel, jobb szereti a három lépés távolságot tőlük.
Nem volt egy egyszerű találkozás az igaz, de már aznap este sikerült eltemetniük a csatabárdot, aztán a későbbiekben Deressel is sikerült elrágni azt a bizonyos csontot, hogy az se haragudjon Alaverra.
Nagyon bólint egy hümmögéssel, ahogy már Alaver mellett sétálgat, hogy a biztonságosabban érezze magát a nem túl kellemes környéken.*
- Ilyen nagy, meleg, és ropogós és meg van tömve finomsággal.
*Mutatja szépen a körkörös cipó formát, ami kisebb kenyérre emlékeztetheti Alavert.*
- Mindjárt ott vagyunk csak..
*Áll meg, ahogy Deres hirtelen a földet kezdi el szimatolni vehemensen. Szikra kérdően pislant rá, és körbe tekintve tudja nem járnak messze Grael házától. Kis szemével látja a távolban lévő ablaktalan vékony utcát. Deres tekintete is odatéved, majd a földre. Egyszer kétszer megszimatolva a földet, majd egy hangosabb vakkantással jelzést adva iramodik meg az utca irányába.*
- Deres! Állj hova mész?!
*Lódul utána egyből Szikra, de a jószág valamiért hajthatatlan. Gyors iramban követi a szag forrását, és megindulva az utcán az emberek között, befordul az ablaktalan utcába, ahol meg is pillantja annak az édes illatnak a forrását. Mait. A nagy barna szemek szelíden csillannak a nőre, lassan lép hozzá végig szimatolva annak lábait esetleg kezét, hogyha nyúlna felé. A maszkot a nő viselheti, elrejtheti arcvonásait, de egy állat megérzi, ha valami nyomja az ember lelkét. Szelíden lép mellé, hozzá dörgölőzve, és helyet foglal mellette egy újabb hangosabb vakkantással, jelet adva gazdájának hol létét.
Szikra sincs lemaradva sokkal, egy fél perc sem telik el mire ő is beér az ablaktalan utca mélyebb részére. Ő is megpillantja Mait. Arcán egy kisebb érthetetlenséggel, hisz nem számított rá, itt fogja megtalálni a nőt, arra meg főleg, hogy Deres ilyen módon fog elszaladni tőle.*
- Mai!
* Szólal fel örömtelien, mert így legalább azt megúszta, hogy Grael titkát egy másik személynek árulja el. Hamar oda is szalad a pároshoz, átkarolja a nő lábát. Felemeli tekintetét és kérdően néz fel rá.*
- Mit csinálsz itt?
* Nézi végig a nő arckifejezését, bár sokat nem lát rajta, sem haragot, sem szomorúságot, mintha a szemei lennének picit vörösebbek a megszokottnál.*
- Elhoztam Alavert, beszélni akart veled a tűzrakó helyről! Oh és venni akartam neki olyan töltött tésztát amit Alesian egyszer vett nekem, elmehetünk a kőkertbe?
*Teszi fel kérdését, még véletlenül sem szeretne Alaver előtt Graelről beszélni, így jobbnak látja, ha inkább másra tereli a szót.*


1837. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-22 10:44:13
 ÚJ
>Lorens Cicatari avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

- Kibaszott szomorú, ha tényleg nem tudsz még csak rendesen szopni sem. *-szavai azonnal, gondolkodás nélkül követik a tyúk affektáló okoskodását. Tekintete a szőkeség felé fordul.-* Bár az felvet bennem pár kérdést, hogy Te honnan tudod, hogy a Sellők hogy szopnak. Tapasztalat?
*Elvigyorodik, de ezt nem sok választja el egy ragadozó vicsorától. Na tessék! Már épp kezdett szépeket gondolni erről a picsáról, de az mást sem tud, csak baszakodni. Aztán meg persze szepeg, amikor elkapják és a torkára fonódnak az ujjak. Pedig eddig még igazán nem is bántotta, de ez még nagyon, nagyon könnyen változhat. Úgy fest, hogy tényleg ráférne legalább egy lecke arról, hogy hogyan is kell szépen és illőn beszélnie. Vagy hogy mikor kéne befognia a száját.
Érzi, hogy a düh már régi-jó ismerősként kezdi feszíteni a mellkasát. Kezd elege lenni ebből az egészből. Elege van abból, hogy még mindig kicsit szarul érzi magát; elege van abból, hogy ebben a számára ismeretlen szobában van, és elege van abból, hogy ez a kis szőke picsa kénye-kedve szerint úgy beszél vele, mint valami rühes kutyával. Ujjpercei szinte elfehérednek ahogy a bögrére fog, és jókora kortyokkal tünteti el az egészet, nem foglalkozva azzal, hogy a forró ital miatt már nyelőcsöve is szinte lángokban áll. De most nem foglalkozik ezzel; ha tényleg ördögvigyor van ebben a löttyben, akkor hát hajrá, jöjjön csak: oldja fel, kábítsa el, borítsa meg, üsse ki, vagy csináljon vele ami-francot-csak-akar, csak ne kelljen még egy percig elviselnie ezt a Celestiriel-t józan ésszel, ezt a szőke kis husit, aki valamiért azt hiszi magáról, hogy az Élet nevű trágyadombon ő a kukoricaszem-diadémot viselő tyúk-királynő.*
- Nem igazán érdekel, hogy mit hiszel, vagy mit nem. *-mondja. És tulajdonképpen teljesen őszinte. A kiürült bögrét is a tálcára teszi; lám, ennyit jelent, ha nem mindenféle ótvaros ízű vackokból főznek neki teát. Átveti a lábait az ágy szélén, felül, de még nem áll fel. Maga mögött támaszkodik meg a tenyereivel, pőreségével párosulva a póz kihívó, és valószínűleg a nő számára sértő, bántó, dühítő, vagy valami hasonló lesz. Különben pont ez is a célja vele. Kissé félrebiccentett fejjel nézi a már álló Tiri-t.*
- Tudsz arról, hogy néha kurva idegesítő vagy, ugye? *-kérdezi-* Vagyis nem csak néha, hanem szinte majdnem mindig.


1836. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-21 20:04:16
 ÚJ
>Celestiriel Yvelunea avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Megtorpan a tea fújkodásában, mikor valami zajt hall a férfi felől. Valami olyat, ami úgy piszkálgatja a füleit, mintha azokon keresztül akarnának egy méretes tűt tolni az agyába. Ugyanis ilyen nagy humortól az rögtön lezsibbad. Noha először igencsak lesújtó pillantásokkal illeti a férfit, a végén forgat egyet a szemein, majd ismét a teába fúj.*
- Régi családi név. Anyáról száll leányra.
*Bájosan gunyoros, futó mosolyba húzza ajkait, hogy azután nagyot kortyoljon a teából. Ha azt hiszi a férfi, hogy kihozza a sodrából hatalmasat téved. Beszáll ő a "mókába". Közben viszont újból a bögrére siklanak szemei. Kíváncsi, hogy betoji nyúl módjára valóban cserélni fog-e vele a férfi. De minden elismerése az övé, mert nem él a felajánlott cserével. Pedig sziporkázott volna a mellé tálalt gúnyokkal. Milyen csalódás. A csücsörítéses megjegyzésre csak halkan horkant egyet, miközben visszanéz rá. Nehezen tudná megmondani, hogy mikor volt idegesítőbb. Pedig egyre több oldalát ismerheti most meg. Ott volt az utcán vergődő pöcs, azután a fürdőben feltámadó agresszív állat, most meg ez a kis humorzsák. Eddig fej-fej mellett haladnak, mert a lány szívesen bokán rúgná mindet.
Ahogy leszopkodja az ujjait az arcára egyetlen kérdés ül ki, amiből jól látható, hogy tényleg nem az a zavarba jövő fajta: ~Most komolyan?~ Ettől biztos nem fogja felrántani a ruháját, hogy azután hasra vágódva tolja ki neki a seggét. Ennél gonoszabb ötlete támad, de előtte még megvárja, hogy ő is megtudja a nevét.*
- Nos kedves Lorens, a város férfiai nálam biztos jobban örvendenek neked. Ilyen technika irigylésre méltó. A Sellők nem szopnak ilyen rutinnal.
*Ezzel pedig viszonozza a vigyort és a bögre emelését is.
~Abunkó? Nesze neked bunkó, baszod.~
Azután ő maga is kortyol pár nagyobbat, hogy ismét az ablak felé pillantson. Túl lassan érkezik az a francos hatás. A szíve még mindig rakoncátlankodik és öle sem igazán hajlandó elfelejteni a fürdőben történteket. Ha több növénye lenne itthon... Ha nem fogyott volna ki a kevert dohányból. Most milyen jól kábára tudná magát füstölni. Ehelyett szinte szín józanul szenved Lorens mellett, miközben továbbra is vékony jégen táncikál. De túl önfejű és még inkább sértett, hogy akarva-akaratlanul ne álljon bele a férfiba.*
- Azt hiszem a tea után rád fér még a pihenés.
*Kel fel komótosan a székről, miközben ujjai görcsösen markolják azt a szerencsétlen bögrét.*


1835. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-21 19:16:52
 ÚJ
>Lorens Cicatari avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Macskaland az avarban//

*Ujjaival arrébb kergeti az utolsó falatok egyikét a tányéron. Kissé összehúzott szemekkel figyeli a nőt, majd vállat von.*
- Különös név. *-állapítja meg.-* Abunkóknak Celestiriel.
*Halkan hümment, mintha a név csengését szokná, majd újra a nő arcára pislant.*
- Azt akkor inkább úgy kéne becézni, hogy Abunkó. Nem? *-elvigyorodik. Szórakozhat vele a nő amennyit akar, de nem egy elveszett bárányka maga sem, ha arról van szó, hogy ki kell nyitnia a száját. Bár az tény és való, hogy kézreállóbb lenne ezt az undok szövegelést inkább pofonnal díjazni. A második, vagy legfeljebb a harmadik alkalom után Tiri legalább megtanulná, hogy hol vannak azok a határok ameddig érdemes elmenni, és hol húzódnak azok, amiket viszont már nem érdemes átlépni. Viszonozza a nő pillantásait, és nem különösebben zavartatja magát tőlük. Hiszen nemrég konkrétan pucéran néztek farkasszemet, és Tiri keze engedelmesen dolgozott rajta, nem is egy módon. És ha őszinte akar lenni, nem is volt rossz. Egyik mód sem. Ha a nő ügyes és engedelmes lesz, akkor hagyni fogja neki, hogy befejezze amit elkezdett. Érzi, hogy heréinek tompa sajgása egyetért a gondolattal.
Egy pillantást vet a neki odatett bögrére, majd Tiriére. Okos kislány. Megértette, hogy többek között miért is nem nyúlt hozzá. De nem adja meg neki azt az elégtételt, hogy hagyja elcserélni a bögréjét, még akkor sem, ha így igazából tényleg biztonságosabbnak érezné a dolgot.*
- Nem. *-válaszolja inkább csak röviden, és mély levegőt vesz. Odabent még halványan parázslik a húsa, de már azért jobb.-* De megfújkálhatod ezt is. Jól állt a csücsörítés.
*Persze nem gondolja ezt komolyan, nem gyerek, hogy rászoruljon. Szájába rakja az utolsó falatot, halk cuppanással szopkodja le ujjait, közben szinte kihívóan keresi Tiri tekintetét. Bár azt tudja, hogy az nem szűzlány, aligha fog zavarba jönni.*
- Én pedig? *-kérdez vissza unott hangon, miközben a tálcát visszarakja a kisszekrényre. Egész jó tányér étel volt. Már csak ez sokat fog segíteni érzése szerint az állapotán. Megfogja a még mindig forró bögrét és orra elé emeli, ám abból csak az ördögvigyor édeskés szagát érzi felszállni. Talán tényleg nem méreg, legalábbis nem olyan, amitől rosszul lenne. Kényelmesen visszahelyezkedik, hátra dől a párnára, és visszanéz Tirire.-* Lorens. Örvendek a szerencsének, Abunkó.
*Vigyorogva a nő felé emeli a bögrét, és beleszürcsöl a forró italba.*

A hozzászólás írója (Lorens Cicatari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.21 19:17:05


1834. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-21 15:58:39
 ÚJ
>Celestiriel Yvelunea avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Macskaland az avarban//

*Szerencse, hogy nem akarja annak venni. Eddig sem kapott köszönetet semmiért, hát miért éppen most változna meg a dolog? A végén még elfekélyesedne a gyomra belé. Elhelyezkedik a széken, majd óvatosan kortyol a teából. Jól esik neki, ahogy a meleg ital végig kúszik a torkában, még a gyomrában is érzi. Közben a szemeit egy pillanatra sem veszi le az ablakról. Pedig milyen csábító, hogy újra szembe találja magát azokkal az izmokkal, jobban szemügyre vehesse a rideg szemeket, a borostás képét. Ettől a gondolattól pedig újra bosszúságot érez magában, de a keserű ízt a mézes teával leerőszakolja a torkán. Ahogy meghallja a férfi hangját ismét megrezzen és mindkét kezével a bögrére szorít. Hogy mi az értelem benne, ki tudja? Talán hozzá készül vágni a fejéhez, ha a másik újból a hajába készülne marni.*
- Hm?
*Szeme sarkából a férfira sandít, miközben szemöldökei is feljebb szaladnak homlokán. Olyan idegennek hat neve a férfi szájából és mégis érzi a feszítést az alhasában. Hogy az idegesség okozza vagy valami egészen más, arra merne fogadást kötni.*
- A bunkóknak Celestiriel.
*Fúj bele a teába ismét, majd kis hatásszünetet tartva kortyol egy újabbat.*
- Tiri.
*Bólint végül rá, ahogy leengedi a kezeit, a bögrét a combján támasztva meg. Most büntetlenül pillanthat az arcára, ha az előbb úgy is ez volt a vágyalom. De akármennyire csábító, hogy tüzetesebb mustrának vegye alá, eszében sincs egy-egy óvatlan pillantással tovább fényezni a férfi egoját. Inkább a másik bögrére pillant át.*
- Akarsz cserélni?
*Hiába, képtelen megállni, hogy ne húzódjon szája ismét gúnyos mosolyba. Meggyőződése, hogy a férfi azért vár a teával, mert attól tart, hogy tényleg belekevert valami mást is. A sajátjába ő viszont már beleivott, így arról feltételezheti azt, hogy biztonságos. Ezért kegyesen hajlandó lenne a cserére. A mosoly viszont nem tartós, ahogy újból az arcára néz, miközben ujjai a bögrét cirógatják. Jól esik a kezének a meleg.*
- Te pedig?
*Billenti félre a fejét kíváncsian. Hisz mégsem hagyhatja meg az előnyt a férfinak, hogy tudja a nevét.*


1833. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-21 15:22:23
 ÚJ
>Lorens Cicatari avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Macskaland az avarban//

*Tényleg eltelik némi idő, amit egyedül tölthet. A takarót hanyagul lábaira húzza hogy ne fázzon annyira, de nem fekszik le, hogy rendesen betakarózzon. Inkább ülve marad, fülel és eszik. Ölébe veszi a tányért, és csak úgy, ujjaival folytatja az estebédet. A hús tényleg finom, és csak most döbben rá, hogy mennyire éhesnek érzi magát. Akármit is itatott meg vele a nő, nem csak a lázat segít kihajtani belőle.
Mikor a szőkeség visszatér, egy picit feljebb helyezkedik ültében. Már nem tart tőle, tudja, hogy mennyire könnyen fölé kerekedhet, de sosem árt résen lenni. A méreggel való viccelődésre ő se nevet, csupán a szemei húzódnak össze.*
- Hmm. *-a hang akár egy köszönömnek is felérhetne, ha valaki annak akarná venni. Újabb falatot tesz a szájába, elgondolkodva rágcsálja, miközben a leülő nőt figyeli.
Talán most először nézi meg őt jobban, és talán most először látja őt a harag és a düh vörös köde, vagy a láz tompasága nélkül. Egyébként nincs csúnya arca, ahogy megállapítja magában. A szemöldökei állnak csak mindig úgy, mintha épp lefitymálna valamit. Figyeli ahogy a nő ráfúj a bögrére, ő nem is nyúl azért, amit az lerakott mellé. Még biztos olyan rohadt forró, hogy azonnal leégetné vele a torkát. És az a viccelődés megint a méreggel.. nehezen hinné el, hogy nincs valami olyan abban a teában, ami nem oda való. Még ha nem is mérget, de talán valami hashajtót és altatót egyszerre bele tudott csempészni feltűnés nélkül, csak úgy, az aljas szórakozás kedvéért. Újabb falatot emel a szájához, egy pillanatra megáll a keze a levegőben a mozdulat közepén. Tényleg, hiszen akár az ételben is lehet valami! Erre eddig nem is gondolt. Vajon kiérezné az ízén, ha olyan speciális fűszer lenne benne, amitől aztán habzana a szája, míg testét ívbe húzza a görcs? Apró fintorral válaszol magának a gondolatra, és a falatot a szájába veszi.
Visszanéz a szőkeségre, majd tekintete elfordul hogy lássa hogy az mit néz. Semmi érdekeset. Lehet, hogy gondolkozna? Talán épp az jár a fejében, hogy mikor kezd hatni az altató, hogy az arcára nyomhassa a párnát? Visszanéz a nőre. Míg rág, eszébe jut valami kicsit korábbról, és kíváncsi lesz. Lenyeli a falatot.*
- Tiri. *-szólal meg hirtelen, csak úgy, a semmiből. Bár csak egyetlen rövid szót mond, ismét magában örömködik afölött, hogy nem akar kiesni a helyéről a tüdeje már ennyitől is. Kicsit oldalra biccenti a fejét.-* Ez a neved?
*Ha már egyszer itt van, akkor legalább azt is tudni akarja, hogy ki ez a csodálatos nő, ez a gyönyörűség, ez a szívélyes és meleg vendéglátó, aki méreggel fenyegeti, ráerőszakolja magát, és belemélyeszti a körmeit a bőrébe.*


1832. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-21 14:32:06
 ÚJ
>Celestiriel Yvelunea avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Macskaland az avarban//

*A félsz nem múlik, így a menekvés sürgetőbbé válik. Csak egy röpke mozdulat, egy óvatos kerülés és máris szembenézhet az ajtóval. A mozdulat viszont félúton marad abba, ahogy az ujjak ráfonódnak a karjára. Megdermed a hirtelenségtől és a képektől a sanyarú végről, amik újra lejátszódnak fejében, ám őszintén meglepő módon a fájdalom elmarad. Halk sóhaj hagyja el ajkait, ahogy hátán érzi a nedves bőr melegét. Nehezére esik beazonosítani, hogy a férfi szavait jó tanácsnak vagy fenyegetésnek vegye. Valószínűleg a helyzetében most mindkettő egyszerre. A nagyobb feladat inkább az, hogy most az egyszer megállja valami kelletlen szájalás nélkül. Ajkait elhúzva csak morran egyet, mikor pedig elszabadul az ujjak helyére dörzsöl. Mintha az érintés érzésétől készülne megszabadulni. De legalább csendben marad. Végig, ahogy kisétál a szobából, le egészen a konyháig. Szerencsére egyedül találja magát, de a néninek amúgy is szokása délután lepihenni mielőtt a vacsorát elkezdené összeállítani. Nem is bánja, mert most nincs szüksége az öreges intelmekre.
Egy adag vizet a tűzhelyre tesz melegedni, majd a növényeihez sétál és válogat. Már éppen kezdene aggódni, hogy kifogyott a virágokból, mikor végre felpiroslik előtte a kevéske maradék. Kellemetlen a gondolata, hogy most bejárhat mindent, hogy feltöltse a készleteket.
Elővesz két bögrét, amiben testvériesen elosztja a növényt. Amíg pedig a víz melegszik az asztalhoz ülve könyököl annak lapjára. Mélyről jövő sóhaj tör fel belőle. Még maga sem tudná megmondani, hogy a megkönnyebbültség köszöntött-e rá vagy éppen némi csalódottságot érez.*
- Ne szórakozzak méreggel, hm?
*Dünnyögi az orra alá, miközben szemei a szárított növényekre pillantanak. Persze, hogy nem mérgezi meg. Ha tudná sem tenné, mert neki sem lenne ínyére a bitófán vendégeskedni. A bosszú egyébként is kellemesebb melegen és jóízűen tálalva. Mint a bazsalikom a teába keverve. Csücsörít egy darabig, mutatóujjának hegyével elgondolkodva ütögeti az állát. Sokáig tart, míg azon tűnődik, hogy mennyire szeretné tovább rontani a helyzetét. De mégis mi baj lehet, ha időben eloldalog? Végül sóhajtva a helyén marad, egészen addig, amíg a víz el nem készül. A tea onnantól már gyorsan készül. Kitölti a vizet a bögrébe, megvárja, hogy alaposan kiázzon a tartalma, majd átszűri, hogy ne maradjon benne zavaró cafatka. Mézzel ízesíti és vissza is indul az emeletre. Kicsit azért fáj a szíve, hogy a másik hozzávalót végül elengedte. A szobába érve az egyik bögrét leteszi az asztalkára.*
- Méreg nélkül, ahogy szereted.
*Szusszan fel a gyenge tréfa után, amit most megmosolyogni sem képes. Jót fog tenni az a tea. A sajátjával viszont fordul is, hogy távolabb üljön le a székre. Eszébe sem jut, hogy a falatozó férfit figyelje. Az ablak irányába pillázgat, miközben ajkaihoz emeli a bögrét és lassan fújja, hogy hűtsön rajta valamennyit.*


1831. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-21 13:40:51
 ÚJ
>Lorens Cicatari avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Macskaland az avarban//

*Nagyon is tudatában van annak, hogy a nő megint a keményet játssza. Felvont szemöldökkel figyeli ahogy az elfordulva tesz-vesz az ággyal, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. A hanyag mozdulat, amivel vállat von, szintén arról árulkodik, hogy próbálja el- és előadni magát, mint Igazán Nagy Lányt.*
- Hm.. *-hagyja el torkát a morgás-szerű hang a nő szavaira. Ördögvigyor? Mi a fene? Vigyora egy pillanatra szélesebbre húzódik. A tyúk a végén még megkedvelteti magát vele, csak ezt a fölényeskedő stílust kellene elfelejtenie. De ha más nem, ebben besegíthet neki.
Amikor a szőkeség ellépne mellette, keze szemmel nehezen követhető gyorsasággal kap előre, és ujjai a nő alkarjára kulcsolódnak. Nahát, tüdőfű és fokhagyma, hm? Tényleg jobban van. Nem szorít rá a nő karjára, csak magához húzza őt, hasán érzi a narancssárga felsőn át a nő hátának melegét.*
- Aztán nehogy tényleg eszedbe jusson, hogy mindenféle méreggel szórakozz! *-suttogja szinte a szőkeség fülébe. Ujjai leoldódnak az alkarjáról, és hagyja, hadd menjen dolgára.
Mikor egyedül marad, nem fekszik le egyből. Körbenéz, kíváncsian: tudni akarja hogy hol, pontosabban: kinél van. És ezt viszonylag könnyű kikövetkeztetni úgy, ha a szemeit használja. Csöndben, szinte lábujjhegyen mozogva méri fel a szobát, nem nyúl semmihez, de szinte mindent megnéz. Az ágy mellett álló vásznat is. Az előtt kicsit le is ragad, kíváncsian nézi az arra húzott vonásokat, közben elgondolkodva megérinti állát. Végül halkan felkuncog, és leül az ágy szélére. Ujjaival letör egy darabot a húsról amely már majdnem teljesen elhűlt, és szájába tömi azt. Szóval a tyúk ért a gyógynövényekhez, és ahhoz, hogy hogyan ne öljön meg velük valakit. Talán ahhoz is, hogy hogyan öljön velük. Nagy szája van, de nem csak arra képes hogy csipogjon, hanem elég okos hozzá, hogy trükközni is tudjon és csapdát állítani, ha akar. Érdemes vigyázni vele. Ráadásul valamiféle keménység is van benne, amivel eddig ellenállt neki – ez új. Kíváncsi, hogy van-e töréspontja annak a keménységnek. A vászonra pislant. A nőcske kézügyessége sem rossz. Elvigyorodik ahogy erre gondol, mert rájön, hogy ez több értelmű gondolat, és eszébe jut az, ahogy teste a dézsában állva reagált a köré fonódó ujjakra. Jó! Talán mégsem csak valami közönséges asszony ez. Végtére is elég szórakoztató hozzá, hogy ne akarja azonnal, két pofonnal helyre rázni azt a zakkant agyát. És persze az az ocsmány teája tényleg segített a tüdején és a lázán, bár egyelőre messze van, hogy ezt megköszönje. Tüdőfű, hm? Micsoda humorzsák a szőkeség.
Elfordul ültében, lábait hanyag mozdulattal veti fel az ágyra. Háta mögé gyűri a párnát és nekidől. Most, hogy nem az az undorító foltokkal tarkított ágynemű van alatta, máris jobban érzi magát az ágyban. De nem fogja hagyni hogy figyelme lanyhuljon, azután nem, hogy a nő átverte. Még attól is messze van, hogy maradéktalanul megbízzon benne.*

A hozzászólás írója (Lorens Cicatari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.21 13:43:32


1830. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-21 12:15:26
 ÚJ
>Celestiriel Yvelunea avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Nem érez magában megkönnyebbülést, hiába menekült meg egyelőre. Bebiztosította magának a férfi haragját, mert kétli, hogy az olyan szórakoztatónak találta a "kis tréfát". Amíg megteszi a szobába azt a pár lépést úgy érzi, mintha márványból lenne minden tagja. Jelen állapota miatt nem tudja, hogy kit okoljon. Hibáztathatná a férfit a modora miatt, de a saját, szemtelenül nagy szája is bőven rásegített arra, hogy most úgy érezze magát, mint egy riadt, de mégis feltüzelt kis nyuszi. Mire az ággyal végez, addigra kezeinek remegése legalább lanyhul. De a szíve ugyan úgy a torkában verdes, főleg ahogy a fürdő ajtaját meghallja. A zsanér olyan keservesen nyíg fel, mint ahogy az ő gyomra is, miközben még apróbbra szorul össze. Egy pillanatra mellkasához szorítja a kezeit, ahogy az ujjak ismét remegésbe fognak. Rengeteg vég játszódik le előtte és egyik sem túl bizalomgerjesztő. Jelen pillanatban ő is csak arra tud hagyatkozni, hogy az öregasszony hamarabb kiált őrségért, minthogy legalább neki baja essen. Azzal annyira nem törődik, hogy maga után hagy-e vérben hűlő hullát. És még nem is ez a legrosszabb végkifejlet, ami hirtelen ugrik elméjébe. Ismét csak azon a ponton lovagol, hogy miért jártatta azt a francos száját? Hogy miért húzkodta a Cica bajuszát? Mély levegőt vesz, amit lassan kifúj, majd arcára nyugalmat erőszakolva folytatja a lepedő igazgatását. Amivel nem is kéne már törődnie, mert sima, gyűrődésmentes, de valamivel foglalkoznia kell. Sajnos láthatatlanná képtelen válni, de meghúzza magát amennyire lehet.
Szinte hallja a halk lépteket és a nyomán hulló vízcseppek becsapódását. Talán csak beképzeli. Mindenesetre elgondolkodik azon, hogy vajon a hóhérok is ilyen baljóslatúan közelednek az akasztásnál?
Ahogy a hatalmas test mellé ér megtorpan a lepedő igazgatásában. Most olyan csendesnek érzi a szobát. Kellemetlenül némának, amiben a feszültséget harapni is tudná, ha akarná. Kár, hogy kevés keserű dolgot szeret fogyasztani.
A kérdésre elnyitja az ajkait, de most először fagyott belé a szó, amit őszintén megvallva csodál, de egyben irtózik is tőle. Helyette kiegyenesedve ránt egyet a vállain, majd a takaróért nyúl, hogy azon is igazgasson párat, mert természetesen azon sem kell már.*
- Megnézem van-e még itthon ördögvigyor. Azzal mérgezhetjük magunkat.
*Dünnyögi az orra alatt mikor már a takarót is békén hagyja. Azután ellép egyet oldalra, majd igyekszik minél hamarább elfordulni és kiindulni a szobából.*
- Addig feküdj le. Kell idő a teának.


1829. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-21 11:12:40
 ÚJ
>Lorens Cicatari avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Elégtételt okoz neki, hogy a szőke tyúk elismeri neki, hogy nem okos. Mert tényleg nem az. Rohadtul nem volt okos húzás belepumpálni valami szart, amitől az állapota szép lassan tovább romlik majd. Ha okos lenne, akkor valami sokkal gyorsabban ható dolgot tett volna abba a teába.
Összeszorított állkapoccsal figyeli, ahogy a nő engedelmesen kilép a dézsából, látja a nedves nyomokat, amiket a testén hagyott. Nagyon jó; egy kis apró, nyirkos emlékeztető legalább a szőkével marad - így legalább nem felejti majd el, hogy milyen könnyen tudja őt a saját akaratához hajlítani, ha épp ahhoz van kedve. Az újabb elismerés csak tovább növeli az elégtételt amit érez. No lám, gyorsan tanul a kislány, már azt is tudja, hogy pontosan hogyan kell beszélnie. Ha így halad, talán nem harapja majd ki a nyelvét a helyéről.
De az elégedettség csupán addig tart, amíg az az éppen-megmenekült nyelv ismét meg nem fordul azok között az ajkak között. Érzi, hogy a düh újra elönti a mellkasát és a fejét, ahogy megérti, hogy ez a kis picsa milyen játékot játszott vele. A mögötte bedurranó ajtó hangja sem tűnik elégnek, ha rajta múlt volna, ő úgy vágta volna be a nő mögött az ajtót, hogy az zsanérostul szakad ki a falból.
Öklei szinte elfehérednek ahogy továbbra is a dézsában állva az ajtó deszkáit nézi, ott, ahol utoljára a nő arcát látta. Nagyon közel érzi magát hozzá, hogy a vízből kiszállva utána menjen, és addig csapkodja őt a falhoz mígnem ernyedt rongybabaként csuklik össze a lábainál; és csupán azért nem indul meg, mert jól tudja, hogy valahol a házban van a korábban már látott öregasszony, aki a nyakára hívná azt a rohadt Városőrséget. És ha van valami amit szeretne elkerülni, akkor az a bitófa, vagy a Krenkataur.
Inkább rákényszeríti magát, hogy szétnyissa ökleit, és amennyire csak tüdeje parázslása engedi, mélyeket lélegzik. Hogy a nő jól jár-e azzal, hogy az első, dühös felindulás lobogó lángjait megússza és helyette a forró parazsat kapja, amelyben az acél is rőtfehérre hevül..?
Felemeli a szappanos rongyot, és befejezi a csutakolást, majd a tenyerébe vett vízzel leöblíti magát. Eközben nem figyel oda arra, hogy mennyi vizet pacsál szét, sőt, tulajdonképpen élvezi, hogy a szobában is látott disznóólat behozza ebbe a helységbe is. Majd a szőkeség összetakarítja, amikor akarja. A felrepedt szája nem fogja akadályozni benne.
Mire kilép a dézsából, arcán már nem látszik semmi: se a düh, se a vörösség; de talán ez a kissé kifejezéstelen állapot még ijesztőbb a maga módján. Maga mögött vizes lábnyomokat hagyva lép az ajtóhoz, ujjait a kilincsre teszi, egy pillanatra elgondolkozik – mi van, ha a nő rázárta az ajtót? De nem, aligha, a zár kattanását nem hallotta korábban. Lenyomja a kilincset és kinyitja az ajtót. Azért kissé megkönnyebbül. Nem kell se sokat, se bonyolult úton mennie visszafelé, így szinte pár lépéssel a szobánál is van. Puha talppal, nem dérrel-dúrral közelíti meg az ágy körül tevékenykedő nőt. Magában elképzeli, hogy mennyi mindent tudna művelni vele most, hálából a kis „tréfáért”. Még nem döntötte el, hogy ténylegesen mit fog tenni.
Csak megáll a nő mellett, egészen közel, onnan néz le rá. Testéről még kissé csöpög a víz.*
- Szóval _még_. *-nyomja meg a szót-* Még nem mérgeztél le. Hm?
*Végül csak elvigyorodik. A franc tudja miért, de a düh mellett valamiért szórakoztatja is a nő. Talán mert ez a fajta, őrülettel határos bátorság ritkaságszámba megy az olyanoknál akik ennyire kis engedelmesek tudnak lenni, és a kettő váltakozása valamiféle izgalmat jelent..? Lehet.*


1828. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-21 07:20:57
 ÚJ
>Celestiriel Yvelunea avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Elégedettség. Oly hirtelen kúszik be a bőre alá, egészen az ereibe, hogy azután szétterjedjen a testében, hogy alig állja meg, hogy ne üljön ki a képére valami diadalittas vigyor. Szerencsére ehhez nagyban hozzájárul az, hogy emellett és a továbbra is mardosó düh mellett ugyan úgy jelen van az apránként rettegésig fokozódó félelem és az ölét hirtelen mardosó vágy sajgása. Érzi, hogy lassan megőrül, egyre inkább eltávolodik a józanész támogatásától. Eddig is merészebb úton járt, mint inkább a bölcsön, de lassan csúszik át a ló túloldalára. Veszélyes játékot űz, mert ismeretlen vidéket barangol be. Nem ismeri a férfit, nem tudhatja, hogy ezekre az ostobán merész szavakra milyen ellenreakciót kap. Most először biztos abban, hogy a férfi nem üres szavakkal dobálódzik, hanem tényleg a saját életével játszik a szőkeség.
Érzi, ahogy haja helyenként elhagyja talaját, az arcából lassan fut ki a vér és a kékekbe is immáron jól láthatóan költözik be a félelem. Mégis... Nagyot nyel a torkára simító ujjak hatására, az ölébe erősebben költözik az a sajgás, amit évek óta nem érzett már, s szinte szétfeszíti a testét, ahogy hasán megérzi a megkeményedő tagot. Hát erre van szüksége? Nem engedelmes szeretőkre, hanem egy férfira, aki képes leuralni, aki kihívás, küzdelem?
A fejében erős hullámokkal csap át a megannyi érzelem, érzi, hogy gyomra szinte dió méretűre szűkül. Viszolyog, kíván, undorodik és ismét elönti a fölényesség, hogy lyukat ütött a férfi önteltségén. Az sem számít, hogy az csak aprócska.
A kérdésre viszont képtelen megállítani ajkait, hogy azok ne húzódjanak gőgös mosolyba.*
- Okosnak? Nem.
*Egy pillanatra félrenéz, ahogy a másik orra szinte súrolja az övét, de csakhamar visszatér a dühödt szemekhez. Élvezi, amit benne lát, de továbbra is retteg tőle. De valamennyi megnyugvással szolgál, hogy egy aprócska egérutat nyert magának. Semmi okosság nincs abban, amit tesz és mond. Ostoba. Tudja jól, hisz kevesen űznének ilyen veszélyes játékot, mint amit most ő tesz. Főleg a helyzetében. Törékeny és apró a férfihoz képest. Erő egyáltalán nem jöhet szóba, ha menteni akarja magát. A józan ész és szavak pedig az elejétől fölösleges erőlködések voltak. De a ravaszság most egyelőre hű társként csatlakozott hozzá, ami hamarosan talán éppen a hóhér segédévé fog avanzsálódni. Ha a férfi megtudja, hogy blöffölt, akkor nem biztos, hogy lélegezve valaha elhagyja ezt a házat. Mégis látni akarja az arcát, amikor kiderül, hogy pusztán magát védve hazudott. De van az a pillanat, amikor már csak az élvezet hajtja, mert már nem számít más.
Mégis engedelmesen lép ki a dézsából, mikor kiszabadul a férfi karmai közül. Leguggolva ragadja meg a ruháját, amit sebtében kap vissza magára. Sóhajtva a haját szorongató kéz helyére dörzsöl, mikor elhúzza a kezét akkor pedig száj húzva konstatálja, hogy tényleg áldozatul esett pár szőke szál. Sóhajtva söpri le azokat a tenyeréről, hogy lassan ismét a férfira emelje a tekintetét.*
- Épp, hogy kurva ostobának.
*Kanyarodik vissza az előbb feltett, valószínűleg pusztán költői kérdésre. A félsz viszont tovább dolgozik, így egyelőre nem fojtatja, hanem elfordulva sétál az ajtóhoz, amit ki is nyit, mint újabb menekülési útvonal. Kilép rajta, de visszafordul, miközben keze a kilincsre simít.*
- De a megnyugtatásodra... A tüdőfű egyszerű köhögéscsillapító növény.
*Húzza össze a szemeit, a szíve jól érezhetően költözött a torkába, mert szinte ott érzi annak dobogását. A kilincset idegesen markolja meg.*
- Szóval nem vagy megmérgezve. Még.
*Azzal az ajtó hangos csattanással csukódik, hogy eltűntesse az apró testet a férfi szeme elől. Megfordulva veti neki a hátát, míg egy pillanatra lehunyja a szemeit. A kezeit lassan az arca elé emeli, majd rájuk pillant. Remegnek. Egész testében remeg. A benne kavargó megannyi érzelem dolgozik. Így válik határozott tervvé, hogy gyorsan elintézi az ágyat, utána megnézi, hogy van-e még itthon abból a vigyorgós teából, mert, ha nem, akkor komoly bajba kerülnek az idegei. A francos likőr maradékát is belepocsékolta a férfiba. Ellöki magát az ajtótól és átsétál a szobájába. Hosszú sóhaj után lát neki a friss és tiszta ágyneműt elrendezni az ágyon, de fordultában a remegő ujjak közül a párna ki is esik a földre. Egy ideig csak némán bámulja, végül utána hajolva kapja fel, hogy az ágyra tegye. De mire kiegyenesedik a belül mardosó feszültség pár kósza könny képében tör magának utat. Gyűlöli ezt, mert ez megtöri azt a fene nagy határozottságát. Kapkodva töröl a szemeire, majd mély levegőt véve folytatja az ágy rendbetételét, pedig sokkal csábítóbb most, hogy inkább a takaró alá bújjon minden elől.*


1827. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-21 05:43:43
 ÚJ
>Lorens Cicatari avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Ahogy megragadja a nőt és magához húzza, közvetlen közelről látja ahogy az az idióta vigyor leolvad az arcáról, és ahogy a szemekbe önteltség helyett félelem költözik. Jó! Helyes! A kis picsa végre megértette, hogy kettejük közül ki van a nyeregben, és ki az, akinek csupán annyi a dolga, hogy engedelmesen teszi a dolgát, csöndben, okoskodó és fennhéjázó szájtépés nélkül. A riadt kismadár vergődésére emlékeztető ellenkezés amit tapasztal és amit már-már könnyűszerrel meg is fékez még jelenlegi, tökéletlen állapotában is, csak tovább fokozza a hatalom érzését. Érzi, hogy egyre jobban kitölti a nőcske tenyerét a gondolattól és az érzéstől, hogy fölé kerekedett.
Aztán valami megváltozik, közvetlen közelről látja azt is, hogy a nő vonásai megkeményednek, és hogy a szemében kemény fények gyúlnak. No lám! Hát van valami igazi tűz is ebben a kis szőkében? Elvigyorodik. Helyes! Legalább lesz mit kioltani és eltaposni, hogy a nő tényleg megértse azzal a fene okos kobakjával, hogy hol van a helye. A szavakra amiket kap, csupán szélesebbre húzódik a vigyora. Pontosan jól tudja hogy hol van, és milyen helyzetben. Keménykedhet bármennyire is ez a kis picsa, mégis olyan engedelmesen jár a keze, mint egy korábban már emlegetett Sellőnek. És tessék, meg is van a foganatja: már szinte teljes pompájában áll a zászló. Imádja, hogy ennyire engedelmes kis szolgálóval hozta össze a sors, rohadtul szórakoztatja, hogy ennyire próbálja valakinek mutatni magát. Talán nem is fogja teljesen meggyötörni, talán meghagyja ennek a tűznek a parazsát, mert ez a gyenge, gyermeteg ellenállás ami odabent, a két kerek mell alatt feszül, ez rohadt izgató.
Szemöldökei között árok jelenik meg, ahogy a további szavak eljutnak agyához, és a vigyor előbb zavarttá válik, majd leolvad arcáról.*
- Mi van? *-bukik ki száján az értetlen kérdés-* Mi a picsáról beszélsz?
*Közvetlen közelről bámul bele a most acélszürkének látszó szemekbe, próbálja megérteni és felfogni a szavakat, majd latolgatni a mögöttük talán megbújó igazságot.*
- Mi a franc… *-sziszegi-* Az a kurva tüdőfű! Tudtam, hogy sose hallottam róla! Arról beszélsz, mi?
*Dühös, iszonyatosan dühös. Hiszen ez a picsa még büszkélkedett is vele hogy mi a francot tett a teájába, és emlékszik rá, noha akkor még kába volt, hogy már akkor se tudta, hogy az micsoda. Hogy lehetett ennyire ostoba?! Ujjai egy pillanatra szorosabban feszülnek a tincsek közé, már az se érdekli, hogy ha azok áldozatul esnek markának. Érzi ahogy heréi sajgással válaszolnak arra, hogy a nő keze abbahagyja a finom munkálkodását. És a nő megint megszólal, megint azon az okoskodó hangon, és érzi, hogy az ettől benne égig lobbanó feszültséget csak úgy tudná levezetni, hogy ha egyszerűen széttépné cafatokra ezt a kis ribancot.
Magához húzza teljesen, érzi síkos-nedves bőrén a másik száraz bőrét, a nekinyomódó melleket, a has puhaságát, a combok hűvösét. Nem érdekli, hogy merevsége hol s hogyan nyomja meg a nőt. Szabad kezét felemeli, hüvelykujja begyén érzi a vékony nyak bőre alatt vadul verdeső verőeret. Nem szorítja meg a nő torkát, pedig nagy kedve lenne hozzá; majd később még lesz lehetősége megtenni, miután megkapja tőle az ellenszert arra a rohadt tüdőfűre.*
- Kurva okosnak hiszed magad, mi? *-hangja halk és reszelős, mint egy támadásra készülő ibrisz morgása.-* Akkor legyél kurva ügyes is, bogárkám. Fogd meg magad, és vonszold el minél gyorsabban a segged az ellenszerért, vagy egy lila italért, vagy leszarom-hogy-miért, és hozd ide szépen nekem.
*Még közelebb hajol, orra szinte már hozzáér a nőéhez, közvetlen közelről, pislogás nélkül néz a másik kékjeibe.*
- Mert, csak hogy tudd, *-hüvelykujja szinte gyengéden cirógatja meg a nő légcsövét, amit a nyak bőre alatt érez-* ha meg kell dögölnöm, akkor megdöglök. De elégedetten fogok megdögleni, mert az utolsó amit tenni fogok, az az lesz, hogy előre küldelek téged.
*Ellazítja a tincseket szorító markát, elhúzza kezét a nő torkáról. Hátrébb csak azért nem lép a szoros közelségből, mert ebben a szűk dézsában erre nem nagyon van lehetősége.*
- Nos? *-visszhangozza a nő szavait, talán még a hangsúlyt is sikerül neki-* Megmozdulnál?


1826. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-20 20:06:43
 ÚJ
>Alaver Raanus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Az árva kertje mindig zöldebb//

*Érzi, hogy Szikra története valahogy sántít, mint a ló ha rosszul patkolják. Viszont akárhogyan töri a fejét, nem tud rájönni arra, hogy mi az, amit a kislány el akar maszatolni. Nem hagyja, hogy tűnődése kiüljön az arcára, inkább csak halványan mosolyog, bizalommal telin, hadd' higgye Szikrácska azt, hogy nyeregben van. Persze ahogy mögötte sétál, olykor fürkészőn végigméri őt; de leginkább azért azt figyeli, hogy merre járnak. Nagyjából és úgy-ahogy kiismeri magát a Polgárnegyedben, de nem ismer azért minden házat.
Ahogy megszaporodnak körülöttük az emberek, Szikra talán ösztönösen ismét egy nagyobb állat biztonságát keresi, s ezúttal nem csak Derest akarja az oldalán tudni, hanem őt is. A gondolat szórakoztatja, de azért valahol jól is esik neki a bizalom, pláne azután, ahogy ismertségük kezdődött. Így hát a kislány egyik oldalát az ütött-kopott kutya, a másik oldalát meg az ütődött.. mármint.. tűnődő férfi őrzi. Leginkább azon tűnődik, hogy hová a körömpiszokba is igyekeznek. A környék amit járnak, ha jól tudja, nem a város krémje, hanem kétkezi emberei által lakott. Milyen barátja lakhat itt bármelyik lánynak? Egyikből se nézné ki, hogy egy suszterral vagy cserzővargával ücsörögnének egy tál körömpörkölt mellett.*
- Tő'tött tésztát? *-pislant le Szikrára-* Milyen tő'tött tésztát enné'?
*Való igaz, az étel az egyik kedvenc ábrándja mostanában, de tekintve hogy mi történt a Pegazusban vagy a Kalmárban elköltött vacsorája után, nem nagyon volt mostanában kedve a városban enni.*
- Ha beszé'tem Mai-val, akkó' megnézzük a Piacot, hogy vóna-e amit enné'. *-körbepislant-* De húgocska, merre is megyünk?


1825. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-20 18:50:33
 ÚJ
>Mai Faensa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Tolvajbecsület//

*Nem tarthat soká. Minden porcikáját bekebelezi a vad, moccanni sem tud a tehertől. Nem csak a ránehezedő test passzírozza az ágyba. Mellkasán ólomsúly, mégsem tudja elvenni tőle igazán a levegőt. Reagál a test, de leszorítja az elme, nem tudna megbirkózni a gondolattal, ha megérezné ő is a gyönyört. Egész itt töltött ideje alatt a barnák fényét kutatta, most mégsem keresi már azokat, a plafonon megindult repedések vonják el idővel a kékeket. Rajta is ilyenek vannak, de nem láthatja senki olyan jól, mint a vakolat tűhegyszéles szétválását. Beletörődik, nem mozdul, ha feszülten rezdül is az űzésre néhány izma, az felette áll, nem irányítható. A tiltakozást csókkal fojtják belé, ami alatt megremeg a száj, éppúgy nem képes uralni azt sem, mint semmi mást. Nem kell tennie semmit, nem vágyja a másik, hogy mozduljon, a részét akarja belőle kivenni és ki is veszi, míg összetéveszthetetlen erővel éri benne a vég Graelt. Nem érez megkönnyebbülést, csak egyetlen akadályon van túl, nem tudhatja, mit gördít még elé az, aki megtiporta. Csak a jégbe fagyott üresség követi az alakot, ami legördül róla és megy tenni a dolgát, mintha jól végezte volna, sőt, mintha a világon a legtermészetesebb volna otthagyni a mocskában fekvő porhüvelyt. Egy pillanatra zárja csak össze a pillákat, s mikor újra látja a világot, az mit sem változott. Csak a szó éri el, hogy elmehet. Hogy hihet-e neki? Nem tehet mást. Szívébe mártott tőr ellen sem tudna már küzdeni. Lassan kel fel, nem rohan, nem fut el, csak küzdve az összeomlással indul meg levetett ruhája felé, hogy magára húzza, míg amaz elfordítja a kulcsot a zárban és talán önmagát kegyesnek gondolva kiengedi a végtelennek tűnő világba, ahol egyszerre szakadhat rá az összes elszenvedett kín. Merthogy ott nem koncentrálhat majd arra, hogy jól kell viselkednie és akkor nem bántják. Akkor nem kell a mozdulataival okosan bánnia, ékesen szólni, amivel terel, amivel harcol. Ott egymaga lesz az összes szégyenével, amik hangosan töltik majd be a homloka mögötti részt és nagyobb fájdalmat okoznak majd, mint Grael az elmúlt órában. Nem emlékszik a útjára, hogy hogyan jutott a küszöbig. Nem tudja miért emeli meg lágyan a kezét és simít végig a másik állán, hidegen, kiüresedve nézve rá a szavai nyomán, ami még csak el sem ér hozzá. Pillanatokig csak nézi a barnát, mintha nyomot akarna hagyni. Legyen az bármilyen. Fél maradni, de retteg kilépni. Végül megteszi, s felszegett állal indul meg, mintha csak egy kellemes délutáni csevejből lépett volna a fénybe.
Sokan vannak az utcán és senki nem láthatja a benne tomboló gyalázatot. Egészen addig megy, mígnem az első szűk, ablaktalan utcába be tud térni, ahol úgy fújja ki a levegőt és kezd zihálni, a falat támasztva, mintha mérföldeket futott volna. Zakatol minden, egymást kergetik a képek... gyomrának háborgása torkán át lökné ki magából a keserűséget, hogy aztán a macskakövek barázdái között ússzon tova szégyene, de üres gyomra miatt még ez sem tud kijönni belőle. Görnyedve áll és nézi a poros utat a talpa alatt. Maga sem tudja, hogy mennyi idő, míg összeszedi magát annyira, hogy újra megtévesztően, emelt fővel, mégis kifejezéstelen tekintettel induljon tovább az otthonáig, ahol az várja, akiért az egész lelkét feláldozta.*


1824. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-20 18:02:00
 ÚJ
>Cilia Miritar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Az árva kertje mindig zöldebb//

*Sajnos nem annyira, az úgy nevezett könyv okossága meg van, az életre valósággal sincs baj. Azzal inkább, hogy miképpen kell helyesen viselkedni és cselekedni. Na azzal lesz még mit csiszolnia Mainak, hogy a sok rossz szokást, amit az utcán való ideje alatt elnézett másoktól leszoktassa erről.
Alaver értetlensége hamar ráébreszti saját hablatyolására, amit utólagosan átgondolva, saját fejében jobban hangzott mint, ahogy az nyelvére engedte. Megrázva kis fejét, hamar magyarázkodásba kezd.*
- Öhm.. Oda viszlek ahol Mai van. A barátjától küldött hozzád, miután megmutattam neki valamit.
*Néz egy pillanatra, jobbra és balra gondolkodásképpen. Remélve sikeresen kimagyarázza magát az értetlen hablatyolásából.
Pedig ártó szándék egy csepp nem sok, annyi sincs a lányban. Alaver is láthatta, a pókokat, amik csak úgy néha néha betévednek a rezidenciára, saját kezével kapja el és tereli őket ki, hogy nehogy valaki rájuk lépjen.
Bár lehet egy ilyen józanító pofon sem ártana szegény lánynak, hogy hamar ráébredjen bohóságaira. Csak félő törékeny kis teste miatt, egy erősebb pofon lerepítené azt az okos fejét a nyakáról.
Na de itt az ideje is indulni, Deres oldalát szépen megpaskolva, szökellő léptekkel halad elől kutyájával Alavert vezetve át a romvároson, egészen a város utcájáig.
A tempója a lánynak lelassul, ahogy a város utcáin az emberek elkezdenek sűrűsödni. Hagyja, hogy Alaver felzárkózzon mögötte, és most már mellette lépked. Ekkor jut eszébe, hogy Alaver egy kérdésére, nem válaszolt még a rezidencián. Na de nem is azért mert nem akart, inkább nem tudott, hiszen oly módon faképnél hagyta, hogy vizet szerezzen Deresnek. Ismételten felpillant a férfira oldalra billentett fejjel.*
- Alaver, eszünk töltött tésztát?
* Tudja, hogy a férfi éhes, és a sok rohangálástól neki is megjött az étvágya, talán Deresnek is. Emlékszik hagyott némi sárga karikát jól eldugva a pincében, abból talán mindkettőjüknek kitelik, sőt akár magokra is a kő kertből.*


1823. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-20 17:56:08
 ÚJ
>Graelmhor Moreeth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Tolvajbecsület//

*Hidegvérű vadászhoz méltóan vérezteti ki áldozatát. Nem hagy neki esélyt sem arra, hogy megvédje magát, sem pedig arra, hogy menekülhessen. Egy pókhálóban érezheti magát a másik. Minél jobban ficánkol, annál jobban ragad belé, és annál egyértelműbbé válik, hogy nem szabadulhat.
Nem tudja, hogy mi is pontosan a vágy, de azt érzi, hogy teljesen megvadul, barnáiból még az az aprócska, addig ott derengő fény is eltűnik, ahogy egyre vehemensebben kényezteti a kezei közé szorult apró testet. Nem csoda, hogy fogy a levegő, hisz egy pillanatot sem hagy a pihenésre, ha esetleg meg akarna szólalni a lány, akkor ajkait az övére tapasztva némítja el. Arra sincs most semmi szükség, hogy beszéljen. Pedig egyébként kellemesen lágy, fülbemászó hangja van…
Az eszeveszett tempó miatt egészen hamar jutnak el a csúcsra, legalábbis Grael biztosan. Mai-nak ez most talán nem is olyan rossz, mert a rémálma ideje korán érhet véget. A férfi viszont nem törődik azzal, hogy bármi örömet szerezzen a nőnek, csak elveszi tőle, ami neki kell, s miután megkapta, dolga végeztével, elégedetten mászik le róla, és hagyja ott őt, a lelkét egészen biztosan szétmarcangolva az ágy közepén.
Nem szól egy szót sem, csak megmosakszik, majd visszaöltözik, és közben nem veszi le a tekintetét a művéről. Gonosz vigyor jelenik meg a szája szélén. Ha a vágyhoz nincs is sok köze, azt egész biztosan tudja, mit jelent az élvezet. Élvezte, amit csinált, és el is illant belőle minden agresszió, ami úgy nyomta belülről, hogy majd felrobbant tőle. Most itt az ideje, hogy ítéletet hozzon…
vajon megfelelt a fél-elf az elvárásainak? Hazaengedje? Újabb hosszú sóhaj és hosszú várakozás után végül megszólal.*
- Elmehetsz. *Közli ridegen. Nem mondja a másiknak, hogy öltözzön fel, felőle aztán pucéran is távozhat. Az ajtó kulcsát a földről kell összeszednie, mert az a vetkőzésnél kiesett a nadrágja zsebéből, de miután megtalálta, a bejárati ajtóhoz csoszog, és kinyitja a lány szabadulását jelentő, eddig még zárt ajtót. Szélesre tárja, jelezve, hogy elhagyhatja börtönét, odakint várja a friss levegő.*
- Remélem, hogy legközelebb meggondolod, hogy kivel szemben próbálgatod a szárnyaid. Erősek, magasra repülhetsz velük, de vigyázz, mert még törékenyek! Ha egy igazi rohadékkal találod magad szemben, ez akár rosszabbul is végződhetett volna…
*Ezekkel a szavakkal engedi útjára Mai-t. Ha távozni akar, most már nem állítja meg, szabadon elmehet.*


1822. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-20 16:29:45
 ÚJ
>Celestiriel Yvelunea avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

- Ja. Főleg a férfiaknak.
*Bólogat egyetértőn, miközben egy pillanatra sem fordul meg benne a gondolata, hogy az élt eltusolja hangjában. Érezze a férfi, hogy képtelen komolyan venni. Magas, daliás, tetőtől talpig izom. Jóképű, megnyerő. De az a fekete pöcegödör, ami a lelke mélyén lakozhat valahogy nem veszi rá, hogy akárcsak egy pillanatra is megerőltesse magát, hogy kellemesebb képet fessen róla. Egyre inkább nem érti, hogy miért hozatta magával. Hagyta volna inkább, hogy a természet tegye a dolgát és fulladt volna meg a saját taknyában vergődve. De még most sem érzi ezt komolynak. Az idő előrehaladtával pedig egyre inkább az a gondolat keríti hatalmába, hogy jobb szeretné még itt tartani. Utoljára mikor ezt érezte egy vad és igen mérgező, mégis mindent kielégítő kapcsolatba lépett, ami miatt mindent elveszített, ami az előtt volt és később lehetett volna. S mégis ennyi év után is határozottan állítja, hogy minden kínkeserves, édesen, de kegyetlenül marcangoló pillanat ellenére is megérte. Most pedig ijesztő, hogy ez a gondolat nem forgatja meg a gyomrát, mint az előbb.*
- Azt mondtad halszagú. Teszek róla, hogy ne legyen az.
*Vonja meg a vállait egyszerűen, miután átlépte a dézsa peremét. Az igazság viszont az, hogy valahol szórakoztatja a helyzet. Sőt, inkább fogalmazna úgy, hogy izgatja. Szerencsére elég jól el tudja rejteni arcán ezeket az érzéseket, még akkor is, mikor az apró, szorgos kezek izomról-izomra haladnak gyengéden, törődve, kíváncsian. Hogy a férfinak ez jó, mit sem számít. Ellenben saját elégedettsége csak fokozódik minden egyes kis részlet felfedezése után. Csak kár, hogy újból gyáván menekül bele a sértegetésbe. A dolgát pedig biztosra készül venni azzal, hogy szavai most igencsak övön alul céloznak. Hisz valóban, mi lehet a férfiaknak nagyobb méreg, minthogy a legszentebb, legféltettebb részüket becsmérlik újra és újra és minduntalan. Ezt pedig egy nő, ezt pedig Tiri jól tudja. Használta már ezt a pengét nemegyszer. Mélyen szúrt vele és meg is forgatta rögvest, ahogy az húst ért. A bökkenő csupán csak annyi volt, hogy a reakció kimerült annyiban, hogy elküldték a francba, leszajházták vagy kapott egy gyenge pofont, ami után épphogy piroslott az arca. Gyenge férfiakkal hozta össze a balsors, ő pedig mindig is igyekezett, hogy ezt a gyengeséget a felszínre hozza, utca kövekként pakolja szépen sorba, azután pedig bűntudattól mentesen döngölje bele alkalmi áldozatát.
A hajába markoló ujjak megérdemelten, de váratlanul érkeznek. A vigyornak alig van ideje szerte foszlani az arcáról, mert az agya éppen azon dolgozik, hogy a hirtelen bennrekedt levegőtől lassan megszabaduljon. A sötét szemekbe meredve a megszeppenés nem kerüli el, közben teste reagál a rántásra. Teste megfeszül, hátrébb rántódik, ahogy a kezét igyekszik visszaszerezni. De beigazolódott, hogy már nem olyan egyszerű a dolga, mint délelőtt, ahogy az ágyban mutatta meg fölényét a magatehetetlen férfinak. Egy lüktetés a tenyere alatt, majd a lassan keményedő tag érzése. Ez elég ahhoz, hogy fellobbanjon benne a riadtság. A riadtság, majd a gyűlölet, undor, az izgalom és a kívánalom. A hirtelen fellobbanó vágy, hogy egyszeriben kapná marokra, hogy megfossza az egyetlen dologtól, ami szerinte férfivá tesz egy férfit, ami dacol azzal, hogy szinte vágyni kezdi, hogy vadállatként merüljön el az ölében.
Nem ismeretlen az érzés, pusztán régről lobban fel, ami újból megrémíti és lobbantja lángra haragját. A haját markoló kéz okozta fájdalom ellenére összehúzza a szemeit, amiben hasonló harag lobban, mint amivel most a férfi néz rá. A férfiasságra erőszakolt ujjak viszont engedelmesen fonódnak köré, a várttal ellentétben viszont gyengéd szorítással él.*
- Mindkettőnk dolgát megkönnyítetted volna, ha nem vagy az elejétől ilyen kibaszott fasz.
*Sziszegi a fogai között, mintha meg sem hallaná, amit a férfi beszél. Mintha csak önnön sértettségét készülne végre feltárni. Pedig nagyon jól hall mindent, ahogy eddig is jól hallotta, csupán csak ugyan annyira nem érdekli, ahogy eddig sem érdekelte.*
- Te pedig nem vagy képes megérteni, hogy hol vagy. Hogy milyen helyzetben.
*Mosolyodik el hirtelen, ahogy a keze mozdul lassan a tagján. Ám ez a mosoly az az aggodalomra okot adó, amit tökéletesen jól művelnek azok a nők, akik borzalmasan dühösek.*
- Erős vagy és szerencsére egyre erősebb, ez igaz. Ám kettőnk közül én tudom, hogy mit szolgáltam fel azokban a bögrékben, amiket te olyan hűségesen döntöttél le. És azt is csak én tudom, hogy van-e rá ellenszer.
*Suttogja baljóslatúan, ahogy a keze lassú munkába fog. Hogy a száját elhagyó fenyegetés valóban az vagy pusztán csak védekezőleg készül megvezetni a férfit, azt most nehéz lenne megmondani. A düh olyan erővel uralkodik az arcán, hogy most minden más érzelmet leszorít arról a bájos ábrázatról. A keze lassan abbahagyja a munkát, amivel nem volt célja a férfi kedvére tenni. Ez ismét csak egy fegyver volt, amivel bizonyíthatja, hogy nem fél. Még akkor is, ha ez nem egészen igaz. Az ujjait lassan szétnyitja, miközben a harag is hirtelen száll el az arcáról, hogy helyébe lépjen a kíváncsiság. Noha mellkasa táncparkettjén, egyenesen a szívében, még mindig vad táncot jár ölelkezve az indulat és a vágy.*
- Nos? Eleresztesz?
*Szúr mélyebbet a pengéjével a hangjából kiérezhető lekicsinylés.*


1821. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-20 15:19:02
 ÚJ
>Lorens Cicatari avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Nem szorul semmire. Nahát, a kis szőkébe szorult némi éleslátás is. Nem szorult volna rá arra, hogy valahogy idehozza őt -tényleg, hogy a fenébe csinálta?-, nem szorult volna rá arra az ocsmány ízű teára, és nem szorulna rá erre a zug-ispotályi gondoskodásra sem, ha a nő egészen egyszerűen az orra elé nézett volna reggel, és nem gyalogol be alá, hogy átessen rajta. Háh! Ha akkor hazajut, mostanra már kutya baja se lenne. Erre fogadni merne! Két dolgot tudna legfeljebb mint pozitívumot említeni. Az egyik a kaja – leszámítva a zöldségeket nem volt rossz a leves, és az a hús, amit most hozott neki hogy megegye, az is jól néz ki. Nem tudja, hogy ezt az öregasszony főzte-e vagy a nő, de el kell ismernie, messze jobb, mint amit a Pegazusban valaha elé tettek. A másik pozitívum pedig a nő segge. Nem túl nagy, de legalább szép kerek, pont olyan igazi tenyérbe való fenék. Ahogy megpaskolta, akkor sem érződött plöttyedtnek vagy zsírosnak, ez mindenképp előny.*
- És nagyobb mellük. *-bólint egyetértőn a Sellők dézsáira vonatkozó megjegyzésre. Ha ki is hallja a szőke hangjából a sértettséget, nem különösebben foglalkoztatja. Körbenéz a kis fürdő-szobában, semmi különöset nem fedez fel, így tekintete visszafordul a szőkéhez. Az ellenkezésre csak elmosolyodik, szemöldöke megrándul, mintha csak azt mondaná: „majd meglátjuk”. Figyeli ahogy a nő előkészül ahhoz hogy lemossa a testét, és egy pillanatig értetlenül pislog, ahogy a beszappanozott rongy a dézsa szélére kerül. Már épp levegőt vesz ahhoz hogy feltegye a kérdést, miszerint elmarad-e a neki kijáró gondoskodás, amikor a parázsló mozdulat megakad félúton. Őszintén meglepődik, ahogy a nő ruhája a padlóra kerül. Önkéntelen mozdulattal feszíti jobb lábát a dézsa aljának, arra készülvén, hogy a kis szőke ismét ráveti magát – egy harcos izommemóriája ez, át sem gondolja a dolgot. Aztán persze tényleg arrébb húzódik abban a szűk dézsában, ahogy a nő is beszáll mellé.*
- Mi a fene..? *-dörmögi az orra alatt. Nem kért ennyire különleges ellátást, de ha a tyúk magától ajánlja fel.. miért is ne? Elvigyorodik, de ez a vigyor nem hosszúéletű.-* Te csak ne vond kétségbe a fickósságom!
*Hangja szinte parancsolón koppan, csupán a tüdeje felől hallatszódó halk zörgés veszi el az utasítás élét. Idegesíti a nőből áradó fölényeskedés, mintha többnek tartaná magát nála valami okból fogva. Összeszorított állkapoccsal néz rá, és most még afölött sem érez örömet, hogy a szőke valóban mosdatni kezdi, engedelmesen, ahogy az elvárható tőle. Halkan fújtat, tüdeje parázslása csak még jobban dühíti. De legalább úgy érnek hozzá, ahogy azt várja és elvárja, és ettől oldódik benne a feszültség. Engedelmesen felemeli a karjait mikor kell, hagyja hogy a szappanos rongy bejárja testét. Legalább a nőcske is hozzájut némi jóhoz, hiszen hozzáérhet az izmaihoz. Amíg a nő keze jár, addig rajta legelteti a szemét. Ő sem erzi magát zavarban a pőreségtől, sőt, tulajdonképpen egész tűrhető látvány tárul elé. És ez kiegészítve a pont kellemes erősségű dörzsöléssel.. nem rossz, nem rossz! Eszébe jut, hogy kéne mondania valamit, valami olyat ami jól eshetne a nőnek; hogy tudja hogy jó amit csinál, és hogy nem olyan borzasztó dolog egy dézsában állni vele. De még ki se tudja találni hogy mit ejtsen ki a száján, amikor megint a nő szólal meg. És persze megint férfiúi tulajdonságait mocskolja. Elsötétülő tekintettel pislant a nő arcára amin az az irritáló vigyor van elterülve, és most benne is megpattan valami. Gyors és határozott mozdulattal markol a nő hajába annak tarkójánál, és úgy húzza őt közel magához fél kézzel, mintha rongybaba lenne.*
- Elpofáztam valamit, ugye? *-sziszegi a nő arcába-* Nem voltál képes megérteni?
*Még közelebb húzza őt magához, és egészen lehajol, annyira, hogy csupán centiméterek választják el arcát a másikétól, mintha arra készülne, hogy megcsókolja.*
- Ha jól emlékszem, azt mondtam, hogy ne jártasd a szád arról, hogy áll-e a faszom, vagy sem. Ugye? *-szabad kezével lenyúl, megragadja a szőke kezét, és rákényszeríti annak ujjait még mindig szappanhabos férfitagjára.-* És én nem tűröm, hogy mégis ezt csinálod.
*Érzi, hogy az ujjak között kissé még lanyhán, de duzzadni kezd.*
- És azt hiszem, hogy amúgy kurva nagy tévedésben is vagy.


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2020-2039