Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 93 (1841. - 1860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1860. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-27 12:32:40
Üzenet elküldve: 2024-11-27 12:32:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Az árva kertje mindig zöldebb//
//Tolvajbecsület//
*Mindig talál valamit, amivel meggyőzheti magát, vagy éppen felülemelkedhet azon, ami bántani tudja. Most egy kevésbé fájdalmasat talált, amire koncentrálhat, így a közérzete is mintha jobb lenne. Hogy meddig tart ki majd ez, az még talány, de apró célok felé menni most jobb ötlet bárminél. Tisztul a feje is, még ha a lélektükrökből nem is tudja teljesen kimosni az idegen csillogást.
Alaver nem túl beszédes, de nem ő lesz az, aki most noszogatni fogja, annyira azért nem sikerült kitörnie a saját gondolatai börtönéből. Éppen csak egy tágasabb cellában van. Látványos is, hiszen nem figyel minden rezdülésére a lánynak, így rá kell szólnia, hogy nem jó az irány, ahová megindul. Semmilyen irány nem jó. Megrázza a fejét, még mielőtt belesüppedne újra a káoszába.*
- De... jó.
*Nincs kedve megkérdezni, hogy miért nem a piac felé mennek, miért nem a kitűzött cél a fontos mindenkinek. Egy kis kitérő még kell is ahhoz, hogy minél később legyen szükséges valami újat kitalálna. Viszont beszélni jó volna... az is terel. De csak gondolatban fogannak meg kérdések, egészen addig, amíg az ismerős "odúhoz" nem érnek. Nemrég még meztelen talpakkal követte oda a lány, jól tudja a járást, mégsem mozdul, hogy utána menjen. Tudja hogy mikor van veszélyben, s ha Deres mellette foglal helyet, akkor most nem az a pillanat van. Tudja, hogy ő maga viszont mikor van veszélyben? Újra megrázza a fejét, majd Szikra után szól.*
- Siess vissza, vagy kénytelen leszek utánad menni.
*Mosolyodik el, kicsivel több színnel az orcáján. Hangja lágy, nem dorgáló. Néha kell a tér az elfnek, nem fogja elvenni tőle, bár nem sejtette, hogy még mindig van, amit itt tart. Nem gondol most sokkal tovább, a férfi felé fordul.*
- Mihez kell a szavam?
*Biccenti kissé oldalra a fejét. Mintha most ért volna el hozzá igazán az információ. Összevonja a szemöldökét, ahogy ráébred, hogy ezt már ott is megkérdezhette volna, nem szeret kíváncsi maradni. De hiszen nem is érdekelte néhány perccel ezelőtt, hogy ki mit mond. Valójában most sem érdekli. Ahogy elnéz a másik válla felett, inkább vágyná a szobája biztonságos magányát. Egy dézsa vizet. Elmerülni benne és lemosni a mocskot. De nem akar a mocsokra gondolni. És egymaga maradni sem az egész kosszal. Erő kell, hogy a szeme újra Alaver-ét keresse.*
- Miért jöttetek utánam? Azért küldtem el, hogy rendezze a kertjét.
*Újabb kései ráébredés. Lassan visszatér önmagához, ha még van olyan... Kezei újra Deres bundáját érinti.*
//Az árva kertje mindig zöldebb//
//Tolvajbecsület//
*Mindig talál valamit, amivel meggyőzheti magát, vagy éppen felülemelkedhet azon, ami bántani tudja. Most egy kevésbé fájdalmasat talált, amire koncentrálhat, így a közérzete is mintha jobb lenne. Hogy meddig tart ki majd ez, az még talány, de apró célok felé menni most jobb ötlet bárminél. Tisztul a feje is, még ha a lélektükrökből nem is tudja teljesen kimosni az idegen csillogást.
Alaver nem túl beszédes, de nem ő lesz az, aki most noszogatni fogja, annyira azért nem sikerült kitörnie a saját gondolatai börtönéből. Éppen csak egy tágasabb cellában van. Látványos is, hiszen nem figyel minden rezdülésére a lánynak, így rá kell szólnia, hogy nem jó az irány, ahová megindul. Semmilyen irány nem jó. Megrázza a fejét, még mielőtt belesüppedne újra a káoszába.*
- De... jó.
*Nincs kedve megkérdezni, hogy miért nem a piac felé mennek, miért nem a kitűzött cél a fontos mindenkinek. Egy kis kitérő még kell is ahhoz, hogy minél később legyen szükséges valami újat kitalálna. Viszont beszélni jó volna... az is terel. De csak gondolatban fogannak meg kérdések, egészen addig, amíg az ismerős "odúhoz" nem érnek. Nemrég még meztelen talpakkal követte oda a lány, jól tudja a járást, mégsem mozdul, hogy utána menjen. Tudja hogy mikor van veszélyben, s ha Deres mellette foglal helyet, akkor most nem az a pillanat van. Tudja, hogy ő maga viszont mikor van veszélyben? Újra megrázza a fejét, majd Szikra után szól.*
- Siess vissza, vagy kénytelen leszek utánad menni.
*Mosolyodik el, kicsivel több színnel az orcáján. Hangja lágy, nem dorgáló. Néha kell a tér az elfnek, nem fogja elvenni tőle, bár nem sejtette, hogy még mindig van, amit itt tart. Nem gondol most sokkal tovább, a férfi felé fordul.*
- Mihez kell a szavam?
*Biccenti kissé oldalra a fejét. Mintha most ért volna el hozzá igazán az információ. Összevonja a szemöldökét, ahogy ráébred, hogy ezt már ott is megkérdezhette volna, nem szeret kíváncsi maradni. De hiszen nem is érdekelte néhány perccel ezelőtt, hogy ki mit mond. Valójában most sem érdekli. Ahogy elnéz a másik válla felett, inkább vágyná a szobája biztonságos magányát. Egy dézsa vizet. Elmerülni benne és lemosni a mocskot. De nem akar a mocsokra gondolni. És egymaga maradni sem az egész kosszal. Erő kell, hogy a szeme újra Alaver-ét keresse.*
- Miért jöttetek utánam? Azért küldtem el, hogy rendezze a kertjét.
*Újabb kései ráébredés. Lassan visszatér önmagához, ha még van olyan... Kezei újra Deres bundáját érinti.*
1859. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-27 11:58:16
Üzenet elküldve: 2024-11-27 11:58:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Akkor átérzed, hogy milyen érzés nekem, ha megszólalsz. Felettébb bosszantó.
*A karjai csak ernyedten lógnak az oldalai mellett. Mozdulna, de egész egyszerűen nem viszi rá a lélek. A reggel kirúgott pojáca, ha csak fele ennyire lett volna izgató, akkor talán most nem ebben a helyzetben lenne. Akkor nem akart volna a piacra menni. Ki sem kelt volna az ágyból. Nem ütközött volna a fickónak. Fogalma sem lenne a betegségéről, egyáltalán a létezéséről. Akkor nem akart volna hős megmentőt játszani. Akkor nem érzett volna ilyen vágyódást, hogy ez a kéz az utolsó, legapróbb, legrejtettebb porcikáit is bejárja. Akkor nem érezte volna magát ilyen tolla fosztottnak, megtörtnek és dühösnek. Ha csak fele ennyire lett volna férfi ma reggel...*
- Önteltségből nálad sincs hiány.
*Sóhajtja, ahogy újra nyakán érzi az ujjakat. A teste újból megfeszül, újból tiltakozni akar, de az a dacos elme, most saját magával vívja a harcát. Nem akar a férfira nézni, mégis könnyedén hagyja, hogy rá emelje a tekintetét. A férfi szemeiben pedig visszatükröződni látja a saját gyengeségét, ami újból megrémíti. Sosem volt ilyen. Sosem akart behódolni és alávetni magát egy férfi kényének-kedvének. Még akkor régen is jobban kiállt magáért, mint most. Borzalmas nagy gyengeséget érez szétterjedni az ereiben, akár a mérget.
A legszomorúbb az egészben pedig az, hogy Lorens minden egyes szavában érzi az igazságot. Persze annak semmi köze ahhoz, hogy ételt adott neki. Adta, mert a szervezetnek igénye volt rá. Ahogy a gyógyfüvekre, a pihenésre. De a többi? Felvette ezt az idétlen ruhát és maga sem tudja igazán megmondani, hogy miért. Előbb visszajött a szobába ahelyett, hogy tényleg őrségért kiáltott volna. Mindent úgy tett, hogy véletlenül se menjen el a férfi. Hogy maradjon, hogy az őrületbe kergesse. Egy dologban viszont téved. Egy olyan dologban, ami ismét felébreszti a mélyen szunnyadó dacát és azt a részét is, amely felelős az eddigi ostoba tettekért és szavakért. A ruha alá simító kéz egy pillanatra eltántorítja. Érzi, ahogy a libabőr végig kúszik a testén, az apró bimbó megkeményedik a tenyér alatt. De mégis erősebb az a makacsság, amely arra kényszeríti, hogy ne játsszon úgy, ahogy azt a férfi gondolja róla.*
- Nekem nincs szükségem senkire.
*Húzza össze a szemeit, miközben mindkét keze felcirógat a ruha alá simító karra. A gyengéd cirógatás viszont hamarosan vált át tíz apró szúrásra, ahogy körmei hegyével az alkar bőrébe váj. Szemeit nem veszi el a férfi arcáról. Azon tudat ellenére, hogy biztosan újból ostoba lépésre szánta el magát, ismét csak lesajnálással pillant a férfira.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Akkor átérzed, hogy milyen érzés nekem, ha megszólalsz. Felettébb bosszantó.
*A karjai csak ernyedten lógnak az oldalai mellett. Mozdulna, de egész egyszerűen nem viszi rá a lélek. A reggel kirúgott pojáca, ha csak fele ennyire lett volna izgató, akkor talán most nem ebben a helyzetben lenne. Akkor nem akart volna a piacra menni. Ki sem kelt volna az ágyból. Nem ütközött volna a fickónak. Fogalma sem lenne a betegségéről, egyáltalán a létezéséről. Akkor nem akart volna hős megmentőt játszani. Akkor nem érzett volna ilyen vágyódást, hogy ez a kéz az utolsó, legapróbb, legrejtettebb porcikáit is bejárja. Akkor nem érezte volna magát ilyen tolla fosztottnak, megtörtnek és dühösnek. Ha csak fele ennyire lett volna férfi ma reggel...*
- Önteltségből nálad sincs hiány.
*Sóhajtja, ahogy újra nyakán érzi az ujjakat. A teste újból megfeszül, újból tiltakozni akar, de az a dacos elme, most saját magával vívja a harcát. Nem akar a férfira nézni, mégis könnyedén hagyja, hogy rá emelje a tekintetét. A férfi szemeiben pedig visszatükröződni látja a saját gyengeségét, ami újból megrémíti. Sosem volt ilyen. Sosem akart behódolni és alávetni magát egy férfi kényének-kedvének. Még akkor régen is jobban kiállt magáért, mint most. Borzalmas nagy gyengeséget érez szétterjedni az ereiben, akár a mérget.
A legszomorúbb az egészben pedig az, hogy Lorens minden egyes szavában érzi az igazságot. Persze annak semmi köze ahhoz, hogy ételt adott neki. Adta, mert a szervezetnek igénye volt rá. Ahogy a gyógyfüvekre, a pihenésre. De a többi? Felvette ezt az idétlen ruhát és maga sem tudja igazán megmondani, hogy miért. Előbb visszajött a szobába ahelyett, hogy tényleg őrségért kiáltott volna. Mindent úgy tett, hogy véletlenül se menjen el a férfi. Hogy maradjon, hogy az őrületbe kergesse. Egy dologban viszont téved. Egy olyan dologban, ami ismét felébreszti a mélyen szunnyadó dacát és azt a részét is, amely felelős az eddigi ostoba tettekért és szavakért. A ruha alá simító kéz egy pillanatra eltántorítja. Érzi, ahogy a libabőr végig kúszik a testén, az apró bimbó megkeményedik a tenyér alatt. De mégis erősebb az a makacsság, amely arra kényszeríti, hogy ne játsszon úgy, ahogy azt a férfi gondolja róla.*
- Nekem nincs szükségem senkire.
*Húzza össze a szemeit, miközben mindkét keze felcirógat a ruha alá simító karra. A gyengéd cirógatás viszont hamarosan vált át tíz apró szúrásra, ahogy körmei hegyével az alkar bőrébe váj. Szemeit nem veszi el a férfi arcáról. Azon tudat ellenére, hogy biztosan újból ostoba lépésre szánta el magát, ismét csak lesajnálással pillant a férfira.*
1858. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-27 11:16:41
Üzenet elküldve: 2024-11-27 11:16:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Érzi a test remegését a tenyere alatt, a hasán. Nem tudja, hogy a lány fél-e, dühös-e, vagy a kettő együtt; esetleg más oka van-e neki. De felőle annyira lehet dühös, amennyire csak akar. Mit csinál legfeljebb? Leveszi a ruháját..?*
- Ezt akartam. *-bólint lassan, miközben tenyere akadályoztatás nélkül siklik a lány csípőjéről a hasára. Ott megtorpan, mintha azon gondolkozna: felfelé vagy lefelé induljon-e tovább.-* Eleinte. De aztán meggondoltam magam attól, ahogy velem beszéltél..
*Felfelé. Felfelé indul meg a tenyér.*
- Öntelt és beképzelt vagy, tudsz róla? Ez rohadt idegesítő. *-ujjai elérik a lány melleit, de anélkül siklanak át közöttük, hogy akár egy pillanatot is elidőzne ott.-* És ha azok a szerencsétlenek, akiket te férfiaknak neveztél eddig, nem tanítottak meg arra, hogy hogyan is kell beszélned, akkor majd én megteszem.
*Jobbja eléri a lány nyakát, ujjai a meleg bőrre simulnak. Érzi ujjbegye alatt egy ér lüktetését. Nem szorít oda, nem fenyeget. Csupán hüvelykujjával Tiri állát támasztva fordítja el úgy a fejét, hogy belenézhessen azokba a kék szemekbe, amelyekben olyan sok lenézést és megvetést látott már csak ezen a napon.*
- És nem. Nem tévedek. *-hangja még mindig halk, nem remeg benne feszültség. Az ördögvigyor már rég kimosta azt az ereiből. De talán így rosszabb, mert egyértelmű hogy nem csak dühében mondja ezt.-* Látom rajtad, hogy egyáltalán nem akarod, hogy elmenjek. Látszik, hogy szükséged van arra, hogy valaki megmondja hogy mit szabad, és mit nem. Hogy én megmondjam. Hm?
*Elengedi a lány állát, szinte gyengéden végigcirógat a nyak bőrén.*
- Ezért volt minden. Ezért adtál ételt.. *-mutatóujja eléri a hálóruha felső szegélyét-* Ezért játszottál velem akkor, amikor megmosdattál..
*Ujjhegyei utat keresnek és találnak a ruhaszegély alá.*
- És ezért öltöztél fel most így. Mert.. azt akarod.. hogy itt maradjak. *-ujjai végigsiklanak a puha és szinte forró bőrön, tenyerébe veszi Tiri bal mellét. Hangja szinte suttogás.-* És nincs is ezzel semmi baj.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Érzi a test remegését a tenyere alatt, a hasán. Nem tudja, hogy a lány fél-e, dühös-e, vagy a kettő együtt; esetleg más oka van-e neki. De felőle annyira lehet dühös, amennyire csak akar. Mit csinál legfeljebb? Leveszi a ruháját..?*
- Ezt akartam. *-bólint lassan, miközben tenyere akadályoztatás nélkül siklik a lány csípőjéről a hasára. Ott megtorpan, mintha azon gondolkozna: felfelé vagy lefelé induljon-e tovább.-* Eleinte. De aztán meggondoltam magam attól, ahogy velem beszéltél..
*Felfelé. Felfelé indul meg a tenyér.*
- Öntelt és beképzelt vagy, tudsz róla? Ez rohadt idegesítő. *-ujjai elérik a lány melleit, de anélkül siklanak át közöttük, hogy akár egy pillanatot is elidőzne ott.-* És ha azok a szerencsétlenek, akiket te férfiaknak neveztél eddig, nem tanítottak meg arra, hogy hogyan is kell beszélned, akkor majd én megteszem.
*Jobbja eléri a lány nyakát, ujjai a meleg bőrre simulnak. Érzi ujjbegye alatt egy ér lüktetését. Nem szorít oda, nem fenyeget. Csupán hüvelykujjával Tiri állát támasztva fordítja el úgy a fejét, hogy belenézhessen azokba a kék szemekbe, amelyekben olyan sok lenézést és megvetést látott már csak ezen a napon.*
- És nem. Nem tévedek. *-hangja még mindig halk, nem remeg benne feszültség. Az ördögvigyor már rég kimosta azt az ereiből. De talán így rosszabb, mert egyértelmű hogy nem csak dühében mondja ezt.-* Látom rajtad, hogy egyáltalán nem akarod, hogy elmenjek. Látszik, hogy szükséged van arra, hogy valaki megmondja hogy mit szabad, és mit nem. Hogy én megmondjam. Hm?
*Elengedi a lány állát, szinte gyengéden végigcirógat a nyak bőrén.*
- Ezért volt minden. Ezért adtál ételt.. *-mutatóujja eléri a hálóruha felső szegélyét-* Ezért játszottál velem akkor, amikor megmosdattál..
*Ujjhegyei utat keresnek és találnak a ruhaszegély alá.*
- És ezért öltöztél fel most így. Mert.. azt akarod.. hogy itt maradjak. *-ujjai végigsiklanak a puha és szinte forró bőrön, tenyerébe veszi Tiri bal mellét. Hangja szinte suttogás.-* És nincs is ezzel semmi baj.
1857. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-26 20:42:34
Üzenet elküldve: 2024-11-26 20:42:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Te nem is lehetnél távolabb attól a régi fickótól.
*Rándul meg a méregtől egy pillanatra, de igyekszik tovább uralkodni rajta.
Az elején érzett némi hasonlóságot. Az a régi kapcsolat, az a régi férfi. Volt egy pillanat, amikor úgy érezte magát, mint akkor. De hamar rájött arra, hogy a két férfi olyan távol vannak egymástól akár csak az ég meg a föld. Éppen ezért döntött úgy, hogy kirúgja. Ami a betegségéből hátra maradt azt egyedül is ki tudja feküdni. Semmi szükség arra, hogy tovább pesztrálja és kínozza. Ha meg esetleg visszaesik, akkor majd szépen megoldja egyedül. De ez a tuskó nem akar menni. Pedig érezte, hogy ő is ugyanúgy szabadulna a nőtől. Megadta a lehetőséget, hát miért nem él vele?*
- Nem hiszlek senkinek.
*Mordul halkan, s már-már kényszert érez, hogy megpördülve nézzen farkasszemet a férfival, de még végig sem gondolta az egészet, mikor ismét a testének feszülve érzi. A szemei kitágulnak, ahogy szája is elnyílik a meglepettségtől. Nem pillant oldalra, hogy meglássa a férfi arcát, továbbra is az asztalkára mered. Végül mély levegőt vesz, ahogy maradék bátorságát is összeszedi.*
- Mindketten jól tudjuk, hogy messze vagyok attól, hogy ki tudjalak dobni. Én lehetőséget adtam, hogy eltűnj magadtól. Ezt akartad, nem?
*A teste remeg, de most nem a félelem vonja az uralma alá. Ismét az a gyomorforgató vágy, ahogy a csípőjéről érzi megindulni a másik kezét. Minden erejét igyekszik összeszedni, hogy ezt az érzést leküzdje magában.*
- Tévedsz.
*Jelenti ki, ám a hangjában nem cseng határozottság. Sőt, maga is érzi, hogy hazudik. Olyan nyilvánvalóan, ami újból felborzolja haragját. Mégis azt látja a legjobb lehetőségnek, ha a férfi fogja magát és eltűnik innen. Éppen ezért nem adja jelét annak, ami benne kavarog. Annak, ahogy szemei előtt már annak a képe lebeg, ahogy az asztalra hasaltatva hágják ki belőle ezt a sok marhaságot. Minden porcikája tiltakozik ez ellen az egész ellen, s mégis a lenge, áttetsző ruhában tetszeleg, hagyja, hogy a férfi magához szorítsa és még csak a kisujját sem mozdítja, hogy megszabaduljon ebből a béklyóból.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Te nem is lehetnél távolabb attól a régi fickótól.
*Rándul meg a méregtől egy pillanatra, de igyekszik tovább uralkodni rajta.
Az elején érzett némi hasonlóságot. Az a régi kapcsolat, az a régi férfi. Volt egy pillanat, amikor úgy érezte magát, mint akkor. De hamar rájött arra, hogy a két férfi olyan távol vannak egymástól akár csak az ég meg a föld. Éppen ezért döntött úgy, hogy kirúgja. Ami a betegségéből hátra maradt azt egyedül is ki tudja feküdni. Semmi szükség arra, hogy tovább pesztrálja és kínozza. Ha meg esetleg visszaesik, akkor majd szépen megoldja egyedül. De ez a tuskó nem akar menni. Pedig érezte, hogy ő is ugyanúgy szabadulna a nőtől. Megadta a lehetőséget, hát miért nem él vele?*
- Nem hiszlek senkinek.
*Mordul halkan, s már-már kényszert érez, hogy megpördülve nézzen farkasszemet a férfival, de még végig sem gondolta az egészet, mikor ismét a testének feszülve érzi. A szemei kitágulnak, ahogy szája is elnyílik a meglepettségtől. Nem pillant oldalra, hogy meglássa a férfi arcát, továbbra is az asztalkára mered. Végül mély levegőt vesz, ahogy maradék bátorságát is összeszedi.*
- Mindketten jól tudjuk, hogy messze vagyok attól, hogy ki tudjalak dobni. Én lehetőséget adtam, hogy eltűnj magadtól. Ezt akartad, nem?
*A teste remeg, de most nem a félelem vonja az uralma alá. Ismét az a gyomorforgató vágy, ahogy a csípőjéről érzi megindulni a másik kezét. Minden erejét igyekszik összeszedni, hogy ezt az érzést leküzdje magában.*
- Tévedsz.
*Jelenti ki, ám a hangjában nem cseng határozottság. Sőt, maga is érzi, hogy hazudik. Olyan nyilvánvalóan, ami újból felborzolja haragját. Mégis azt látja a legjobb lehetőségnek, ha a férfi fogja magát és eltűnik innen. Éppen ezért nem adja jelét annak, ami benne kavarog. Annak, ahogy szemei előtt már annak a képe lebeg, ahogy az asztalra hasaltatva hágják ki belőle ezt a sok marhaságot. Minden porcikája tiltakozik ez ellen az egész ellen, s mégis a lenge, áttetsző ruhában tetszeleg, hagyja, hogy a férfi magához szorítsa és még csak a kisujját sem mozdítja, hogy megszabaduljon ebből a béklyóból.*
1856. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-26 20:00:12
Üzenet elküldve: 2024-11-26 20:00:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nagyon jól látja a mellkas emelkedését és süllyedését a vékony anyag alatt. Még szép hogy jól látja, tekintete oda-odatéved. Jól látja a szőke tincsek alatt megjelenő fényességet a bőrön. Jól látja a megránduló, vékonyra feszülő ajkakat, a szemöldök apró rebbenéseit. Tudja jól, hogy a nőben is gyűlik a feszültség -valamilyen feszültég- ami előbb vagy utóbb kitörni vágyik majd, de ez a tudat nem inti óvatosságra. Sőt, valahol kifejezetten élvezi, hogy így játszhadozhat Tirivel. Mert ez tényleg nem több innentől, csak játék. Ezt árulja el a szaporán vett levegő, a feszültség jelei. Ezt árulja el az a tény, hogy a városőrséggel való fenyegetőzés nincs beváltva.
Lustán pislant a méltatlanul ide-oda taszigált ruhadarabokra, amik most az ő lábfején landolnak. Férfiruha. Hasonló ahhoz, mint ami az övé. De a szobában nem látta nyomát férfinak amikor körbenézett, szóval ezek régi darabok. Emlékek talán? Szentimentális kis maradványok? Tekintete visszafordul a lány arcára, ahogy az már megint tudálékoskodni próbál.
„..te IS eltakarodsz..”
„..fikarcnyit sem konyítoTOK..”
Halkan hümment, mintha csak válasz lenne az újabb elzavarására szánt szavakra.*
- Nem tudom, hogy kinek hiszel. *-fordítja fejét a faltól ellépő Tiri után, és anélkül veszi szemügyre a lány fenekét, hogy egy pillanatra is zavarba jönne a dologtól.-* De ha azt hiszed, hogy én valami régi fickód vagyok, valaki, akinek megmondhatod hogy mit csináljon, akkor elárulom hogy tévedésben vagy.
*Szinte némán mozdul meg, ugyanúgy félig lábujjhegyen járva, mint mikor a szobát mérte fel korábban. Hosszúak a lábai, nagyokat is lép velük, talán ha két korty levegőt tud magába szívni a szőkeség, mielőtt mögötte terem. Ujjai magától értetődő egyszerűséggel, finomkodás nélkül szorulnak rá a kék szövetbe bújtatott csípőre; magához húzza, egészen odaszorítja a lányt, hasa a hátához simul ahogy előre hajolva közvetlenül a fülébe suttog.*
- Bár lehet, hogy ezt nagyon is jól tudtad eddig is. *-száját szinte csiklandják a szőke tincsek, orrát kitölti a lány illata-* Mert nem nagyon törted magad össze, hogy tényleg kidobj innen. Sőt..
*Jobbja elmozdul Tiri csípőjéről, tenyere végigsiklik a sima anyagon.*
- Nekem egészen úgy tűnik, mintha marasztali akarnál. Vagy tévedek, hm?
A hozzászólás írója (Lorens Cicatari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.26 20:02:51
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nagyon jól látja a mellkas emelkedését és süllyedését a vékony anyag alatt. Még szép hogy jól látja, tekintete oda-odatéved. Jól látja a szőke tincsek alatt megjelenő fényességet a bőrön. Jól látja a megránduló, vékonyra feszülő ajkakat, a szemöldök apró rebbenéseit. Tudja jól, hogy a nőben is gyűlik a feszültség -valamilyen feszültég- ami előbb vagy utóbb kitörni vágyik majd, de ez a tudat nem inti óvatosságra. Sőt, valahol kifejezetten élvezi, hogy így játszhadozhat Tirivel. Mert ez tényleg nem több innentől, csak játék. Ezt árulja el a szaporán vett levegő, a feszültség jelei. Ezt árulja el az a tény, hogy a városőrséggel való fenyegetőzés nincs beváltva.
Lustán pislant a méltatlanul ide-oda taszigált ruhadarabokra, amik most az ő lábfején landolnak. Férfiruha. Hasonló ahhoz, mint ami az övé. De a szobában nem látta nyomát férfinak amikor körbenézett, szóval ezek régi darabok. Emlékek talán? Szentimentális kis maradványok? Tekintete visszafordul a lány arcára, ahogy az már megint tudálékoskodni próbál.
„..te IS eltakarodsz..”
„..fikarcnyit sem konyítoTOK..”
Halkan hümment, mintha csak válasz lenne az újabb elzavarására szánt szavakra.*
- Nem tudom, hogy kinek hiszel. *-fordítja fejét a faltól ellépő Tiri után, és anélkül veszi szemügyre a lány fenekét, hogy egy pillanatra is zavarba jönne a dologtól.-* De ha azt hiszed, hogy én valami régi fickód vagyok, valaki, akinek megmondhatod hogy mit csináljon, akkor elárulom hogy tévedésben vagy.
*Szinte némán mozdul meg, ugyanúgy félig lábujjhegyen járva, mint mikor a szobát mérte fel korábban. Hosszúak a lábai, nagyokat is lép velük, talán ha két korty levegőt tud magába szívni a szőkeség, mielőtt mögötte terem. Ujjai magától értetődő egyszerűséggel, finomkodás nélkül szorulnak rá a kék szövetbe bújtatott csípőre; magához húzza, egészen odaszorítja a lányt, hasa a hátához simul ahogy előre hajolva közvetlenül a fülébe suttog.*
- Bár lehet, hogy ezt nagyon is jól tudtad eddig is. *-száját szinte csiklandják a szőke tincsek, orrát kitölti a lány illata-* Mert nem nagyon törted magad össze, hogy tényleg kidobj innen. Sőt..
*Jobbja elmozdul Tiri csípőjéről, tenyere végigsiklik a sima anyagon.*
- Nekem egészen úgy tűnik, mintha marasztali akarnál. Vagy tévedek, hm?
A hozzászólás írója (Lorens Cicatari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.26 20:02:51
1855. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-26 18:11:00
Üzenet elküldve: 2024-11-26 18:11:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az árva kertje mindig zöldebb//
//Tolvajbecsület//
*Mi sodorhatta őket ide? Ezt az érdekes kis hármast. Ebbe a csúnya, sötét, ablaktalan utcába. Deres, aki megérezte gazdája barátjának az illatát és oda csalva a párost találtak rá Maira? Vagy azért mert Alaver ügyesen, kis füllentéssel rávéve Szikrát vezette el őt majdnem ahhoz a házhoz, ahova Szikra korábban vezette el Mait. Vagy éppen az maga Szikra, aki anno szimplán rosszkor volt rossz helyen, és a pók hálójába szépen jobban belegabalyodva áldozatul esett, egy olyan férfi intrikáinak aki pusztán kihasználta ügyességét arra, hogy egy kis extra zsebpénzt szerezzen magának. De mégis milyen okból. Pusztán mert megtehette? Vagy mert egy gonosz leckét akart tanítani már akkor Szikrának, hogy az élet nem kegyelmez senkinek sem. A naivoknak főleg.
Ha tudná mi járna Alaver fejében. Nem nyafog ő, hogy éhes. Pont, hogy jóvá szeretné tenni dolgokat, és kedveskedni azzal, hogy ő szerez nekik ételt. Nem pedig az ő orra alá tolják. Nem mintha nem kedvelné Mai, vagy épp Luni főztjét. Csak szimplán hálából.
Azonban a hideg futkos a hátán, ahogy meghallja azt "Minden rendben". Tekintete egy pillanatra összeakad Maival, ahogy amaz letekint rá, javaslatát hallva.
Számára is érdekes Mai tekintete, sem nem túl kedves, amilyen szokott lenni, főleg ha őt nézi. Vagy nem olyan szúrós, hogyha rossz fát tesz a tűzre. Olyan semmilyen. És ez neki új, picit idegen is. De ez az Ő Maija, mi történhetett vele? Mit beszélhetett Graellel? Majd utána kérdez tőle, hogy ha Mai legközelebb elengedi hozzá.*
- Várj Mai. Erre!
* Mondja lelkesen, ahogy megérzi a nő iramát a piactérre. Egy másik szűkös utcára mutat, amerre az elhagyatott kis pincéje van. Léptek során hátra fordítja tekintetét, és a mögöttük kullogó Alavert vizslatja. Nem tetszik neki, annak tekintete, sőt mozgása sem. Nem látta még őt zsebre tett kézzel sétálni Mai mellett. Még a piactéren is sokkal érdeklődve sétált Maival azon a napon amikor rátaláltak. De így lemaradva? Tekintetét ide oda fordítja, hol Alaveron, hol Main pihentetve. Jól gondolja Alaver, csak úgy mint a konyhában amikor ültek, ott is ilyen nehéz volt a levegő.
Ez a galád éhség mindenkiből a rosszat hozza ki, hamar véget kell vetnie ennek. Kísérve hát a kis csapatot, hamar visszavezeti őket a pincéjéhez.
A házikó azóta is romosan ácsorog, elfeledve a többi között. Ez pedig jó jel, mert akkor a kis rejtekhelye azóta is érintetlen.*
- Várjatok itt!
*Szólal fel elengedve az őt szorító finom kezeket. Deres furcsa mód, egy tapodtat sem mozdul arra, hogy Szikra előre siet a ház irányába. Helyet foglal Mai mellett.
Ha bárki esetleg követné Szikrát, belép azon az ajtón, ami azóta is úgy áll, ahogy hagyta, kis résnyire a toknak döntve.
Óvatosan átlépdelve a törött szilánkokon, amik porosan ácsorognak a padlózaton. Majd egyenesen le a pókhálós pincelejárón. Ahol belépve a távolabbik sarokban, kezdi el az egyik téglát kimozgatni a falból. Amíg ezzel ügyködik, és ha nem követték a felnőttek biztos tudnak váltani egymás közt néhány bizalmas szót. Na de ha követik, majd megláthatják miben mesterkedik az apróság.*
//Az árva kertje mindig zöldebb//
//Tolvajbecsület//
*Mi sodorhatta őket ide? Ezt az érdekes kis hármast. Ebbe a csúnya, sötét, ablaktalan utcába. Deres, aki megérezte gazdája barátjának az illatát és oda csalva a párost találtak rá Maira? Vagy azért mert Alaver ügyesen, kis füllentéssel rávéve Szikrát vezette el őt majdnem ahhoz a házhoz, ahova Szikra korábban vezette el Mait. Vagy éppen az maga Szikra, aki anno szimplán rosszkor volt rossz helyen, és a pók hálójába szépen jobban belegabalyodva áldozatul esett, egy olyan férfi intrikáinak aki pusztán kihasználta ügyességét arra, hogy egy kis extra zsebpénzt szerezzen magának. De mégis milyen okból. Pusztán mert megtehette? Vagy mert egy gonosz leckét akart tanítani már akkor Szikrának, hogy az élet nem kegyelmez senkinek sem. A naivoknak főleg.
Ha tudná mi járna Alaver fejében. Nem nyafog ő, hogy éhes. Pont, hogy jóvá szeretné tenni dolgokat, és kedveskedni azzal, hogy ő szerez nekik ételt. Nem pedig az ő orra alá tolják. Nem mintha nem kedvelné Mai, vagy épp Luni főztjét. Csak szimplán hálából.
Azonban a hideg futkos a hátán, ahogy meghallja azt "Minden rendben". Tekintete egy pillanatra összeakad Maival, ahogy amaz letekint rá, javaslatát hallva.
Számára is érdekes Mai tekintete, sem nem túl kedves, amilyen szokott lenni, főleg ha őt nézi. Vagy nem olyan szúrós, hogyha rossz fát tesz a tűzre. Olyan semmilyen. És ez neki új, picit idegen is. De ez az Ő Maija, mi történhetett vele? Mit beszélhetett Graellel? Majd utána kérdez tőle, hogy ha Mai legközelebb elengedi hozzá.*
- Várj Mai. Erre!
* Mondja lelkesen, ahogy megérzi a nő iramát a piactérre. Egy másik szűkös utcára mutat, amerre az elhagyatott kis pincéje van. Léptek során hátra fordítja tekintetét, és a mögöttük kullogó Alavert vizslatja. Nem tetszik neki, annak tekintete, sőt mozgása sem. Nem látta még őt zsebre tett kézzel sétálni Mai mellett. Még a piactéren is sokkal érdeklődve sétált Maival azon a napon amikor rátaláltak. De így lemaradva? Tekintetét ide oda fordítja, hol Alaveron, hol Main pihentetve. Jól gondolja Alaver, csak úgy mint a konyhában amikor ültek, ott is ilyen nehéz volt a levegő.
Ez a galád éhség mindenkiből a rosszat hozza ki, hamar véget kell vetnie ennek. Kísérve hát a kis csapatot, hamar visszavezeti őket a pincéjéhez.
A házikó azóta is romosan ácsorog, elfeledve a többi között. Ez pedig jó jel, mert akkor a kis rejtekhelye azóta is érintetlen.*
- Várjatok itt!
*Szólal fel elengedve az őt szorító finom kezeket. Deres furcsa mód, egy tapodtat sem mozdul arra, hogy Szikra előre siet a ház irányába. Helyet foglal Mai mellett.
Ha bárki esetleg követné Szikrát, belép azon az ajtón, ami azóta is úgy áll, ahogy hagyta, kis résnyire a toknak döntve.
Óvatosan átlépdelve a törött szilánkokon, amik porosan ácsorognak a padlózaton. Majd egyenesen le a pókhálós pincelejárón. Ahol belépve a távolabbik sarokban, kezdi el az egyik téglát kimozgatni a falból. Amíg ezzel ügyködik, és ha nem követték a felnőttek biztos tudnak váltani egymás közt néhány bizalmas szót. Na de ha követik, majd megláthatják miben mesterkedik az apróság.*
1854. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-26 17:28:06
Üzenet elküldve: 2024-11-26 17:28:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Jól hallja ahogy megnyikordul a férfi alatt az ágy. A tüdejét szorongató érzés azonnal alább is hagy, épp csak a megkönnyebbült sóhaj nem szakad ki belőle. Remélte, hogy a férfi észbe kap, jobb belátásra tér és elhúz innen a fenébe. De amilyen hirtelen éri a megkönnyebbülés olyan gyorsan szorít szívére valami láthatatlan kéz. Szinte érzi a görcsösen szorongató ujjakat, ettől pedig homlokán is megjelenik pár kósza verejtékcsepp. Az ablakon beszűrődő hűvös szellő végig simít a még nedves bőrön, de nem ettől rázza ki a hideg, hanem a férfi hangjától, ahogy az a fülébe kúszik, hogy azután tüskés indákként fonódjon rá elméjére. Szúrva, marva. Érzi a lábszárán súrlódó anyagokat, ahogy a földre kerülnek. Tovább hallgatja a férfit és érzi, hogy bensőjében újra fellobban a harag. A harag, ami ismét saját magát célozza meg azért, amilyen helyzetbe sodorta magát. Borzalmasan dühíti, hogy ennyire képtelen megszabadulni az egészből, hogy minden így üt vissza a kimondott szavaiért, a meggondolatlan tettekért, amit ma elkövetett.
Képtelen megmozdulni, csupán csak szemei pattannak ki, amikor az ajtó bezárul. Először a lábánál fekvő ruhakupacra pillant, azután lassan fel a férfira. Szemérmetlenül húzva az időt, hogy bokától mustrálja végig, egészen addig, míg arcához nem ér.
Lorens lekezelő stílusa szinte gyomron vágja, ahogyan az is, hogy részben igaza van. De akkor sem hagyja veszni ezt a tettetett magabiztosságát.*
- Azt hiszed nem éri meg egy éjszaka a rács mögött, ha te is eltakarodsz innen?
*Billenti félre a fejét, majd újból a földre vetett ruhákra pillant. Lábfejével alá nyúlva lendít egyet, hogy átrúgja azokat a férfi elé.*
- Öltözz.
*Mordul halkan, s már érezhetően kezdi elveszíteni azt a fene nagy nyugodtságát. Érzi, ahogy nyelvét marni kezdi az újabb és megannyi csípős megjegyzés, amit szívesen vágna a férfi fejéhez.*
- Ez a ruha alvásra való. Persze tudom, hogy ti fikarcnyit sem konyítotok a darabokhoz.
*Ahogyan igazából ő sem. Jól emlékszik, hogy miért vette ezt a ruhát. Tisztában van vele, hogy mik voltak a szándékai, mikor magára öltötte a fürdőben. Fel akarta piszkálni a férfit, hogy mikor amaz elkullog a házból bánja, hogy nem maradhatott itt. Szíve szerint kacagna azon, hogy mennyire kicsinyes és öntelt próbálkozás volt ez tőle. Ostoba dolog, így igaza van a férfinak abban, hogy ő maga is ostoba. De egy kacaj sem tud belőle előbújni. Arca ismét dacba, dühbe torzul.*
- Takarodj innen.
*Préseli ki a fogai között a szavakat, ahogy ellöki magát a faltól. Mintha mi sem történt volna szinte elsimul a méreg az arcán miközben az ablakhoz sétál. Ez pedig ugyan így marad miután mélyet szív a hűs levegőből és becsukja, hogy azután a kis asztalkához lépjen. Megint céltalanul rendezget, tüntetőlegesen háttal a férfinak. Egy pillanattal sem akarja tovább bámulni azt az öntelt képét.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Jól hallja ahogy megnyikordul a férfi alatt az ágy. A tüdejét szorongató érzés azonnal alább is hagy, épp csak a megkönnyebbült sóhaj nem szakad ki belőle. Remélte, hogy a férfi észbe kap, jobb belátásra tér és elhúz innen a fenébe. De amilyen hirtelen éri a megkönnyebbülés olyan gyorsan szorít szívére valami láthatatlan kéz. Szinte érzi a görcsösen szorongató ujjakat, ettől pedig homlokán is megjelenik pár kósza verejtékcsepp. Az ablakon beszűrődő hűvös szellő végig simít a még nedves bőrön, de nem ettől rázza ki a hideg, hanem a férfi hangjától, ahogy az a fülébe kúszik, hogy azután tüskés indákként fonódjon rá elméjére. Szúrva, marva. Érzi a lábszárán súrlódó anyagokat, ahogy a földre kerülnek. Tovább hallgatja a férfit és érzi, hogy bensőjében újra fellobban a harag. A harag, ami ismét saját magát célozza meg azért, amilyen helyzetbe sodorta magát. Borzalmasan dühíti, hogy ennyire képtelen megszabadulni az egészből, hogy minden így üt vissza a kimondott szavaiért, a meggondolatlan tettekért, amit ma elkövetett.
Képtelen megmozdulni, csupán csak szemei pattannak ki, amikor az ajtó bezárul. Először a lábánál fekvő ruhakupacra pillant, azután lassan fel a férfira. Szemérmetlenül húzva az időt, hogy bokától mustrálja végig, egészen addig, míg arcához nem ér.
Lorens lekezelő stílusa szinte gyomron vágja, ahogyan az is, hogy részben igaza van. De akkor sem hagyja veszni ezt a tettetett magabiztosságát.*
- Azt hiszed nem éri meg egy éjszaka a rács mögött, ha te is eltakarodsz innen?
*Billenti félre a fejét, majd újból a földre vetett ruhákra pillant. Lábfejével alá nyúlva lendít egyet, hogy átrúgja azokat a férfi elé.*
- Öltözz.
*Mordul halkan, s már érezhetően kezdi elveszíteni azt a fene nagy nyugodtságát. Érzi, ahogy nyelvét marni kezdi az újabb és megannyi csípős megjegyzés, amit szívesen vágna a férfi fejéhez.*
- Ez a ruha alvásra való. Persze tudom, hogy ti fikarcnyit sem konyítotok a darabokhoz.
*Ahogyan igazából ő sem. Jól emlékszik, hogy miért vette ezt a ruhát. Tisztában van vele, hogy mik voltak a szándékai, mikor magára öltötte a fürdőben. Fel akarta piszkálni a férfit, hogy mikor amaz elkullog a házból bánja, hogy nem maradhatott itt. Szíve szerint kacagna azon, hogy mennyire kicsinyes és öntelt próbálkozás volt ez tőle. Ostoba dolog, így igaza van a férfinak abban, hogy ő maga is ostoba. De egy kacaj sem tud belőle előbújni. Arca ismét dacba, dühbe torzul.*
- Takarodj innen.
*Préseli ki a fogai között a szavakat, ahogy ellöki magát a faltól. Mintha mi sem történt volna szinte elsimul a méreg az arcán miközben az ablakhoz sétál. Ez pedig ugyan így marad miután mélyet szív a hűs levegőből és becsukja, hogy azután a kis asztalkához lépjen. Megint céltalanul rendezget, tüntetőlegesen háttal a férfinak. Egy pillanattal sem akarja tovább bámulni azt az öntelt képét.*
1853. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-26 17:02:13
Üzenet elküldve: 2024-11-26 17:02:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Áldott ördögvigyor! Milyen sokat segit abban, hogy szép nyugodtan beszéljenek egymással, egészen úgy, ahogy az két felnőtt emberhez méltó. Hallja és érti a fenyegetést, de nem érzi magát fenyegetve. Még csak dühösnek sem. Rezignáltan nézi a szőkeséget, a lány unott-nyugodt arcát, a lány ruhán keresztül is jó formáit, és a lány emelkedő-süllyedő mellkasát. Sokat elárul egy test, ha a szavak nem is akarnak sokat mondani.
Nem mozdul. Akkor se mozdul meg, amikor másodjára is távozásra szólítják fel. Áldott ördögvigyor! Arcára mosoly húzódik, de ezúttal nem a ragadozó éles mosolya. Valami belülről kaparni kezdi a mellkasát, és ő szabadjára engedi: mélyről jövő, halk, őszinte, szinte kedvesnek ható nevetés hagyja el ajkait. Ó, áldott ördögvigyor..!
Végül csak megmozdul. Kényelmes mozdulattal ül majd áll fel, közben ujjai közé veszi a neki felajánlott ruhadarabokat. Ezeket a kezében tartva indul el lassan az ajtó felé, közben Tiri arcát fürkészi.*
- Városőrök. Segélykérés. *-ismétli halk hangon-* Szavak. Tudod kislány, a szavak olyanok, mint egy fegyver. Bárki tudja őket lóbálni, mint egy idióta.
*Elér az ajtóhoz. Oldalt fordítja fejét, tekintete lobonctól lábujjig végigsiklik a szőkeség testén. Oda is dobja le a ruhát: a lány lába mellé. Ujjai az ajtóra simulnak.*
- De a fegyverhez és a szavakhoz komoly szándék is kell. *-mondja, még mindig Tiri arcát nézve.-* Menj csak! Kiabálj segítségért! Mondd el nekik szépen, hogy idecipeltél amíg nem tudtam magamról, mondd el nekik hogy levetkőztettél és rám próbáltad kényszeríteni magad. Mondd el nekik, hogy ördögvigyorral tömtél, míg keptelenné nem váltam a védekezésre. És mindezt ebben a göncben csináld. Kérlek! Szeretném látni!
*Szinte pislogás nélkül figyel. Hacsak a lány nem mozdul meg, szinte finom mozdulattal csukja be az ajtót.*
- Vagy hagyd ezt a baszakodást. *-elvigyorodik-* Mert tudom, hogy nem véletlenül öltöztél fel úgy, mint egy Sellőlány.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Áldott ördögvigyor! Milyen sokat segit abban, hogy szép nyugodtan beszéljenek egymással, egészen úgy, ahogy az két felnőtt emberhez méltó. Hallja és érti a fenyegetést, de nem érzi magát fenyegetve. Még csak dühösnek sem. Rezignáltan nézi a szőkeséget, a lány unott-nyugodt arcát, a lány ruhán keresztül is jó formáit, és a lány emelkedő-süllyedő mellkasát. Sokat elárul egy test, ha a szavak nem is akarnak sokat mondani.
Nem mozdul. Akkor se mozdul meg, amikor másodjára is távozásra szólítják fel. Áldott ördögvigyor! Arcára mosoly húzódik, de ezúttal nem a ragadozó éles mosolya. Valami belülről kaparni kezdi a mellkasát, és ő szabadjára engedi: mélyről jövő, halk, őszinte, szinte kedvesnek ható nevetés hagyja el ajkait. Ó, áldott ördögvigyor..!
Végül csak megmozdul. Kényelmes mozdulattal ül majd áll fel, közben ujjai közé veszi a neki felajánlott ruhadarabokat. Ezeket a kezében tartva indul el lassan az ajtó felé, közben Tiri arcát fürkészi.*
- Városőrök. Segélykérés. *-ismétli halk hangon-* Szavak. Tudod kislány, a szavak olyanok, mint egy fegyver. Bárki tudja őket lóbálni, mint egy idióta.
*Elér az ajtóhoz. Oldalt fordítja fejét, tekintete lobonctól lábujjig végigsiklik a szőkeség testén. Oda is dobja le a ruhát: a lány lába mellé. Ujjai az ajtóra simulnak.*
- De a fegyverhez és a szavakhoz komoly szándék is kell. *-mondja, még mindig Tiri arcát nézve.-* Menj csak! Kiabálj segítségért! Mondd el nekik szépen, hogy idecipeltél amíg nem tudtam magamról, mondd el nekik hogy levetkőztettél és rám próbáltad kényszeríteni magad. Mondd el nekik, hogy ördögvigyorral tömtél, míg keptelenné nem váltam a védekezésre. És mindezt ebben a göncben csináld. Kérlek! Szeretném látni!
*Szinte pislogás nélkül figyel. Hacsak a lány nem mozdul meg, szinte finom mozdulattal csukja be az ajtót.*
- Vagy hagyd ezt a baszakodást. *-elvigyorodik-* Mert tudom, hogy nem véletlenül öltöztél fel úgy, mint egy Sellőlány.
1852. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-26 16:21:46
Üzenet elküldve: 2024-11-26 16:21:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Teljes mértékig meg volt győződve arról, hogy intelmével szembe menve Lorens a kisujját sem lesz hajlandó megmozdítani. A választól egy pillanatra sem jön zavarba. Halvány mosollyal hátát a falnak veti, ahogy tenyereivel a hidegre simít.*
- Nem? Nos akkor meglátjuk mennyire lesz kellemetlen, ha a városőrök rángatnak ki az ágyból.
*Billenti félre a fejét, miközben szemeit egy pillanatra sem veszi le a férfiról. Még nem mozdul meg. Egyelőre. De ez nem jelenti azt, hogy nem gondolta komolyan az egészet. Ha erősnek nem erős, fürge még lehet, nem tartana sokból kiszaladni az utcára és segítségért kiáltani. Fejét is megtámasztja a falon, lehunyja a szemeit. Elég volt a férfi látványából ennyi is. A végén felbosszantja, hogy még mindig nem vette fel azokat a francos ruhákat.*
- Szóval... Öltözz és takarodj el a házból.
*Feleli ismét, s szerencsére hangjában továbbra is a nyugodtság csendül. Pedig érzi, hogy megint nem az. Pedig ráköszönt a tea okozta tompaság, de sokra mégsem volt elég.
Hiába hunyta le szemeit még mindig előtte van a fedetlen mellkas látványa. A borzas szemöldök alatt megbújó hideg szemek, amik mennyire szépnek tűntek, amikor épp nem a bosszúság izzott benne. Ismét kirázza a hideg, jóleső borzongás fut végig rajta, ahogy a torkára kapó kéz emléke felrémlik. A hajába markoló kéz. A mezítelen test nekifeszülése.
Aprót nyel, miközben ujjait ökölbe szorítja. Mennyivel jobb lenne, ha kinyitná a szemeit és megszabadulna ezektől a képektől. De a baj, hogy mindez éppen az ágyában fekszik.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Teljes mértékig meg volt győződve arról, hogy intelmével szembe menve Lorens a kisujját sem lesz hajlandó megmozdítani. A választól egy pillanatra sem jön zavarba. Halvány mosollyal hátát a falnak veti, ahogy tenyereivel a hidegre simít.*
- Nem? Nos akkor meglátjuk mennyire lesz kellemetlen, ha a városőrök rángatnak ki az ágyból.
*Billenti félre a fejét, miközben szemeit egy pillanatra sem veszi le a férfiról. Még nem mozdul meg. Egyelőre. De ez nem jelenti azt, hogy nem gondolta komolyan az egészet. Ha erősnek nem erős, fürge még lehet, nem tartana sokból kiszaladni az utcára és segítségért kiáltani. Fejét is megtámasztja a falon, lehunyja a szemeit. Elég volt a férfi látványából ennyi is. A végén felbosszantja, hogy még mindig nem vette fel azokat a francos ruhákat.*
- Szóval... Öltözz és takarodj el a házból.
*Feleli ismét, s szerencsére hangjában továbbra is a nyugodtság csendül. Pedig érzi, hogy megint nem az. Pedig ráköszönt a tea okozta tompaság, de sokra mégsem volt elég.
Hiába hunyta le szemeit még mindig előtte van a fedetlen mellkas látványa. A borzas szemöldök alatt megbújó hideg szemek, amik mennyire szépnek tűntek, amikor épp nem a bosszúság izzott benne. Ismét kirázza a hideg, jóleső borzongás fut végig rajta, ahogy a torkára kapó kéz emléke felrémlik. A hajába markoló kéz. A mezítelen test nekifeszülése.
Aprót nyel, miközben ujjait ökölbe szorítja. Mennyivel jobb lenne, ha kinyitná a szemeit és megszabadulna ezektől a képektől. De a baj, hogy mindez éppen az ágyában fekszik.*
1851. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-26 11:47:33
Üzenet elküldve: 2024-11-26 11:47:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ördögvigyor-teának hála dühe letompul, és csupán agya hátsó szobájából halkan kihallatszó zsolozsmázássá szelídül. A feszültség, amelyet a szőkeség már talán túl sokszor is felszított benne meggondolatlan szavaival és gesztusaival, mintha az ágyon keresztül szivárogna el belőle. Az ablaknyílást nézi, a néha be-bekavaró erősebb szellő léghuzatában aprót moccannak az ablaktáblák. Gondolatban már rég nem itt van, a jövőt tervezi: kinek s hová adja bérbe a kardját, melyik nemesnek vagy kereskedőnek lehet szüksége testőrre akár csak ideiglenesen, és hasonló egyszerű, de az életében fontosnak számító kérdéseken rágódik.
Tirire nem is gondol. Nem gondol a szőke hajára, amibe belemarkolt, hogy magához húzta őt. Nem gondol a testére, arra a puha bőrű, formás kis testre, amit a falhoz szegezett a sajátjával. Nem gondol a kezére, amellyel a dézsában állva fürdette őt, és ami pont úgy nyúlt hozzá, hogy abból sejteni lehetett, hogy pontosan tudta, hogy mit csinál. Nem gondol a combjaira amik elővillantak a ruhája alól, és nem gondol arra, ami a combjai között van, és amivel nekifeszült, pont ezen az ágyon fekve.
Nem bizony, nem gondol Tirire.
Ezek a képek csak úgy, maguktól úsznak be az elméjébe.
Halkan hümment, kényelmesebben fészkelődik el a párnán, és újra az ablakszárnyakra fókuszál. Az legalább ott van, meg tudná fogni a kezével ha rászánná magát hogy felálljon az ágyból, és teszi a dolgát, pont úgy, ahogy kell. Akkor rezzen fel a méla bambulásból, amikor kinyílik az ajtó.
Csak a tekintete fordul oda, és ahogy felfogja a látványt, ismét halkan hümment. Nohát, a kedvéért egész tetszetős ruhába bújt a szőkeség. Vagyis a fenét, nem a ruha a lényeg, hanem ami alatta van, és átsejlik a ruhán. Hiába látta már pucéran a nőt, azért így is szemnek kellemes a látvány.
De minden jónak vége szakad egyszer.
Ennek is.
Mert: megszólal.
Tekintete elmozdul az eddig fixírozott mellkasról, felfelé indul, és megállapodik a kék szemeken. ~Nahát, milyen szép szemei vannak~, gondolja. ~Csak kár, hogy megint elrontja az egészet.~*
- Nem.
*Nyugodt, egyszerű, halk szó. Nem is kell mellé mást mondania.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ördögvigyor-teának hála dühe letompul, és csupán agya hátsó szobájából halkan kihallatszó zsolozsmázássá szelídül. A feszültség, amelyet a szőkeség már talán túl sokszor is felszított benne meggondolatlan szavaival és gesztusaival, mintha az ágyon keresztül szivárogna el belőle. Az ablaknyílást nézi, a néha be-bekavaró erősebb szellő léghuzatában aprót moccannak az ablaktáblák. Gondolatban már rég nem itt van, a jövőt tervezi: kinek s hová adja bérbe a kardját, melyik nemesnek vagy kereskedőnek lehet szüksége testőrre akár csak ideiglenesen, és hasonló egyszerű, de az életében fontosnak számító kérdéseken rágódik.
Tirire nem is gondol. Nem gondol a szőke hajára, amibe belemarkolt, hogy magához húzta őt. Nem gondol a testére, arra a puha bőrű, formás kis testre, amit a falhoz szegezett a sajátjával. Nem gondol a kezére, amellyel a dézsában állva fürdette őt, és ami pont úgy nyúlt hozzá, hogy abból sejteni lehetett, hogy pontosan tudta, hogy mit csinál. Nem gondol a combjaira amik elővillantak a ruhája alól, és nem gondol arra, ami a combjai között van, és amivel nekifeszült, pont ezen az ágyon fekve.
Nem bizony, nem gondol Tirire.
Ezek a képek csak úgy, maguktól úsznak be az elméjébe.
Halkan hümment, kényelmesebben fészkelődik el a párnán, és újra az ablakszárnyakra fókuszál. Az legalább ott van, meg tudná fogni a kezével ha rászánná magát hogy felálljon az ágyból, és teszi a dolgát, pont úgy, ahogy kell. Akkor rezzen fel a méla bambulásból, amikor kinyílik az ajtó.
Csak a tekintete fordul oda, és ahogy felfogja a látványt, ismét halkan hümment. Nohát, a kedvéért egész tetszetős ruhába bújt a szőkeség. Vagyis a fenét, nem a ruha a lényeg, hanem ami alatta van, és átsejlik a ruhán. Hiába látta már pucéran a nőt, azért így is szemnek kellemes a látvány.
De minden jónak vége szakad egyszer.
Ennek is.
Mert: megszólal.
Tekintete elmozdul az eddig fixírozott mellkasról, felfelé indul, és megállapodik a kék szemeken. ~Nahát, milyen szép szemei vannak~, gondolja. ~Csak kár, hogy megint elrontja az egészet.~*
- Nem.
*Nyugodt, egyszerű, halk szó. Nem is kell mellé mást mondania.*
1850. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-26 10:57:52
Üzenet elküldve: 2024-11-26 10:57:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Sosem gondolta, hogy a csend lehet fojtó. Akár hosszú ujjak, amik a torkát szorongatják. Szinte érzi a tüdejében lobogó fájdalmat. De a dacosság nem törik meg. Tévedés, ha bárkik azt hiszi, hogy ez behódolás. Hogy a férfi kedvére akar tenni. Egyszerűen csak elég lett. Legalábbis ezzel nyugtatja magát. Nem akarja, hogy gondolatai akörül forogjanak, hogy igenis megtört.
A szobából kifordulva sétál át a fürdőbe. Leveti a tökszínű göncöket, amiket egyszerűen hagy a földön sínylődni. A másikat, amit magával hozott pedig felakasztja. Innentől pedig már csak az marad, hogy a dézsába másszon. A víz épphogy még langyos talán. Bőrén végig is fut a libabőr, de most ez sem foglalkoztatja. Egyszerűen csak nyugodni akar, amihez jó kombinációnak tűnik az előbb elfogyasztott tea és a kihűlt víz. De az elméje zakatol és nem hagy megnyugvást. A vízbe ülve húzza fel térdeit, amiket átkarolva támasztja meg állát. Segíteni akart és most mégis arra vágyik, hogy a föld nyíljon meg a férfi alatt és inkább nyelje el. Borzalmasan dühíti, hogy az a barom nem érti meg, hogy ez az egész nem végződött volna így, ha a legelején nem viselkedik úgy, mint egy vére sértett ostoba kölyök.
Fogalma sincs, hogy mióta ücsöröghet már a vízben, mire végre döntésre jut. Egy olyanra, amitől nem érzi magát sem jobbnak, sem könnyebbnek. Sőt, eddigi meggyőződéseivel szembe menve nehezebbnek érzi a szívét. De mégis elhatározva kel fel a dézsában, majd óvatosan kilépve itatja le magáról a vizet. A törölközőt a tökszín ruha mellé hajítja, majd a másikhoz lépve húzza ajkait mosolyba, fintorba. Most nehéz lenne megmondani. A ruha lenge darab. A világoskék szín szinte már fehérnek hat, amit igazából a derekán viselt mélykék szalag dob fel kissé. Egyáltalán nem illik hozzá ez a ruha, de most tökéletesnek gondolja, mert a helyzethez mérten is idegen viselet. De hisz csak egy egyszerű hálóruha a szebbik fajtából. Leakasztja, majd a fején áthúzva igazgatja el magán. Hátra nyúlva húzza, majd köti meg a szalagot, a végén pedig átsimítgat párszor a vékony anyagon, mintha nemlétező gyűrődéseket akarna átsimítani rajta. Az anyag kellemesen simul a vonalaira, vékonyságának köszönhetően pedig szemérmetlenül mutogató darab. A combok, a mellek vonala szégyentelenül sejlenek át rajta. Ez a bosszú ezüst tálcán feltálalva. A haját elrendezi, majd sarkon fordulva sétál ki, hogy azután ismét a szobájába távozzon.
Nem sokkal sétál beljebb az ajtónál, de a kijáratból okkal áll félre. Először az ágyon heverő ruhákra pillant, majd onnan egyenesen a férfi arcába. Egy pillanatra megfeszül az állkapcsa, de a düh jele ennél komolyabban nem ütközik ki arcán. Valahol meg is lepi ez a hirtelen rátörő tartás. Végül eddig bírta, ajkai elnyílnak, hogy teret adjanak hangjának.*
- Öltözz és takarodj.
*A hang most nem remeg meg, hiába ver ismét erősen a szíve. Emellett nincs benne sem parancsszó, sem indulat. Csupán egy egyszerű tanács, amiben érezhető, hogy jobb, ha meg is lesz fogadva.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Sosem gondolta, hogy a csend lehet fojtó. Akár hosszú ujjak, amik a torkát szorongatják. Szinte érzi a tüdejében lobogó fájdalmat. De a dacosság nem törik meg. Tévedés, ha bárkik azt hiszi, hogy ez behódolás. Hogy a férfi kedvére akar tenni. Egyszerűen csak elég lett. Legalábbis ezzel nyugtatja magát. Nem akarja, hogy gondolatai akörül forogjanak, hogy igenis megtört.
A szobából kifordulva sétál át a fürdőbe. Leveti a tökszínű göncöket, amiket egyszerűen hagy a földön sínylődni. A másikat, amit magával hozott pedig felakasztja. Innentől pedig már csak az marad, hogy a dézsába másszon. A víz épphogy még langyos talán. Bőrén végig is fut a libabőr, de most ez sem foglalkoztatja. Egyszerűen csak nyugodni akar, amihez jó kombinációnak tűnik az előbb elfogyasztott tea és a kihűlt víz. De az elméje zakatol és nem hagy megnyugvást. A vízbe ülve húzza fel térdeit, amiket átkarolva támasztja meg állát. Segíteni akart és most mégis arra vágyik, hogy a föld nyíljon meg a férfi alatt és inkább nyelje el. Borzalmasan dühíti, hogy az a barom nem érti meg, hogy ez az egész nem végződött volna így, ha a legelején nem viselkedik úgy, mint egy vére sértett ostoba kölyök.
Fogalma sincs, hogy mióta ücsöröghet már a vízben, mire végre döntésre jut. Egy olyanra, amitől nem érzi magát sem jobbnak, sem könnyebbnek. Sőt, eddigi meggyőződéseivel szembe menve nehezebbnek érzi a szívét. De mégis elhatározva kel fel a dézsában, majd óvatosan kilépve itatja le magáról a vizet. A törölközőt a tökszín ruha mellé hajítja, majd a másikhoz lépve húzza ajkait mosolyba, fintorba. Most nehéz lenne megmondani. A ruha lenge darab. A világoskék szín szinte már fehérnek hat, amit igazából a derekán viselt mélykék szalag dob fel kissé. Egyáltalán nem illik hozzá ez a ruha, de most tökéletesnek gondolja, mert a helyzethez mérten is idegen viselet. De hisz csak egy egyszerű hálóruha a szebbik fajtából. Leakasztja, majd a fején áthúzva igazgatja el magán. Hátra nyúlva húzza, majd köti meg a szalagot, a végén pedig átsimítgat párszor a vékony anyagon, mintha nemlétező gyűrődéseket akarna átsimítani rajta. Az anyag kellemesen simul a vonalaira, vékonyságának köszönhetően pedig szemérmetlenül mutogató darab. A combok, a mellek vonala szégyentelenül sejlenek át rajta. Ez a bosszú ezüst tálcán feltálalva. A haját elrendezi, majd sarkon fordulva sétál ki, hogy azután ismét a szobájába távozzon.
Nem sokkal sétál beljebb az ajtónál, de a kijáratból okkal áll félre. Először az ágyon heverő ruhákra pillant, majd onnan egyenesen a férfi arcába. Egy pillanatra megfeszül az állkapcsa, de a düh jele ennél komolyabban nem ütközik ki arcán. Valahol meg is lepi ez a hirtelen rátörő tartás. Végül eddig bírta, ajkai elnyílnak, hogy teret adjanak hangjának.*
- Öltözz és takarodj.
*A hang most nem remeg meg, hiába ver ismét erősen a szíve. Emellett nincs benne sem parancsszó, sem indulat. Csupán egy egyszerű tanács, amiben érezhető, hogy jobb, ha meg is lesz fogadva.*
1849. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-26 10:32:33
Üzenet elküldve: 2024-11-26 10:32:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Végre! Sokáig tartott, de sikerült megértetnie a nővel, hogy mi a legnagyobb gond vele. Végre sikerült megtörnie őt annyira, hogy engedelmes legyen. ~Nem is olyan rossz, ugye, kislány? Azt csinálni, amit mondanak neked..?~ A gondolattól elégedett mosoly ül arcára. A látványtól, ahogy a szőkeség még a falnál áll, lehunyt szemekkel és megadón, dühe szivárogni kezd. Talán már tényleg nem lesz szüksége rá, és többet vissza sem kell térnie.
Látja a dacosságot a kék szemekben, látja az összeszorított ajkakat, de nem érdekli. Ez nem tetszik-nemtetszik kérdése. Itt most egy nagyon egyszerű helyzet állt elő: ő megmondja hogy mit akar, és a nőcske pedig engedelmeskedik neki. Ha nem teszi, akkor nem fogja ilyen könnyen elengedni őt legközelebb, akkor a keze a ruha alá nyúl majd, mintha nem is a testét, hanem a lelkét akarná lemezteleníteni. Akkor keményebb leckét kap abból, hogy mi a következménye a szájalásnak, az ellenkezésnek, a lenézésnek és a megvetésnek. És ha engedelmeskedik neki? Annak is megvan a maga jutalma. Hiszen tud ő kedves is lenni, tud a maga módján becézni, és tudna gondoskodni arról, hogy Tiri rájöjjön, hogy neki is épp annyira jó ha átadja magát neki.
Most hagyja, hogy a nő ellépjen mellette, csak a fejét fordítja utána. Figyeli ahogy a tálcán összerendezi a kiürült tányért és bögréket, és figyeli, ahogy könnyű léptekkel, szépen ringó fenékkel kimegy a szobából. Némán. Ennyi. Ennek pont így kell zajlania. Minek annyit hisztizni ezen?
Az ágyhoz lép, ledől rá, és kényelmesen elhelyezkedik. Tessék-lássék módon húzza megint lábára és akaratosan sajgó, kemény ölére a takarót. Legyen, a ma estét itt töltheti. Összességében nem is rossz itt. Kapott enni, és lett egy új barátja is. Kellemesen érzi magát. Az újra kinyíló ajtóra néz, gyors pillantásokkal méri fel az üres kezeket, elégedetten, szinte alig láthatóan bólint egyet.
Nem szólal meg maga sem, csak csöndben figyeli ahogy Tiri folytatja a gondoskodó kiszolgálást. A friss levegő ötletét maga is üdvözli, hiszen így jobbat fog tudni majd aludni. Tekintete a nő után fordul ahogy az a szekrényhez lép, karjait lusta mozdulattal hajtja a tarkója mögé, ahogy figyel. Nem csak azt nézi, hogy a nő mit vesz ki a szekrényéből. A nő combjait nézi, amit a ruha alól kivillanni lát belőlük. Egész jó combok. Még emlékszik rá, hogy milyen érzés volt rászorítani a puha bőrre. Az ágyra dobott ruhákat csak egy futó pillantásra méltatja, majd újra a nő hátsóját követi, ahogy az megint kimegy a szobából.
Csönd van. A csönd jó.
Az ablak felé fordítja az arcát, beszívja a kintről beáramló hűvös levegőt. Lustán bámulja az égbolt azon szeletét, amit innen, az ágyból fekve nagyjából láthat.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Végre! Sokáig tartott, de sikerült megértetnie a nővel, hogy mi a legnagyobb gond vele. Végre sikerült megtörnie őt annyira, hogy engedelmes legyen. ~Nem is olyan rossz, ugye, kislány? Azt csinálni, amit mondanak neked..?~ A gondolattól elégedett mosoly ül arcára. A látványtól, ahogy a szőkeség még a falnál áll, lehunyt szemekkel és megadón, dühe szivárogni kezd. Talán már tényleg nem lesz szüksége rá, és többet vissza sem kell térnie.
Látja a dacosságot a kék szemekben, látja az összeszorított ajkakat, de nem érdekli. Ez nem tetszik-nemtetszik kérdése. Itt most egy nagyon egyszerű helyzet állt elő: ő megmondja hogy mit akar, és a nőcske pedig engedelmeskedik neki. Ha nem teszi, akkor nem fogja ilyen könnyen elengedni őt legközelebb, akkor a keze a ruha alá nyúl majd, mintha nem is a testét, hanem a lelkét akarná lemezteleníteni. Akkor keményebb leckét kap abból, hogy mi a következménye a szájalásnak, az ellenkezésnek, a lenézésnek és a megvetésnek. És ha engedelmeskedik neki? Annak is megvan a maga jutalma. Hiszen tud ő kedves is lenni, tud a maga módján becézni, és tudna gondoskodni arról, hogy Tiri rájöjjön, hogy neki is épp annyira jó ha átadja magát neki.
Most hagyja, hogy a nő ellépjen mellette, csak a fejét fordítja utána. Figyeli ahogy a tálcán összerendezi a kiürült tányért és bögréket, és figyeli, ahogy könnyű léptekkel, szépen ringó fenékkel kimegy a szobából. Némán. Ennyi. Ennek pont így kell zajlania. Minek annyit hisztizni ezen?
Az ágyhoz lép, ledől rá, és kényelmesen elhelyezkedik. Tessék-lássék módon húzza megint lábára és akaratosan sajgó, kemény ölére a takarót. Legyen, a ma estét itt töltheti. Összességében nem is rossz itt. Kapott enni, és lett egy új barátja is. Kellemesen érzi magát. Az újra kinyíló ajtóra néz, gyors pillantásokkal méri fel az üres kezeket, elégedetten, szinte alig láthatóan bólint egyet.
Nem szólal meg maga sem, csak csöndben figyeli ahogy Tiri folytatja a gondoskodó kiszolgálást. A friss levegő ötletét maga is üdvözli, hiszen így jobbat fog tudni majd aludni. Tekintete a nő után fordul ahogy az a szekrényhez lép, karjait lusta mozdulattal hajtja a tarkója mögé, ahogy figyel. Nem csak azt nézi, hogy a nő mit vesz ki a szekrényéből. A nő combjait nézi, amit a ruha alól kivillanni lát belőlük. Egész jó combok. Még emlékszik rá, hogy milyen érzés volt rászorítani a puha bőrre. Az ágyra dobott ruhákat csak egy futó pillantásra méltatja, majd újra a nő hátsóját követi, ahogy az megint kimegy a szobából.
Csönd van. A csönd jó.
Az ablak felé fordítja az arcát, beszívja a kintről beáramló hűvös levegőt. Lustán bámulja az égbolt azon szeletét, amit innen, az ágyból fekve nagyjából láthat.*
1848. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-26 09:22:50
Üzenet elküldve: 2024-11-26 09:22:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ostobaság vagy sem, mit foglalkozik ő vele? Egyáltalán a férfival és az önhittségével? De olyan bosszantó, hogy ennyire képtelen vele dűlőre jutni.
Az is bosszantja, ahogy felnyög a combját érő markolásra. Ahogy egy cseppnyi kéj megpendül a vékony hangban. Ahogy a teától kissé kitágult pupillákban vágy csillan. Ahogy testének remegéséről már nem csak a félelem tehet. Az, ahogy a férfi elereszti és megszűnik a testéről a másik test nyomása. Hogy már nem érzi mellkasán a tenyeret, a ruhát gyűrő másik kezet, vagy a keménységet a hasának feszülni. De a leginkább az dühíti, hogy most így érez, miközben tudja jól, hogy erről nem csak a tea tehet. Pedig mennyivel könnyebb lenne, ha tudná az italt okolni. Azért, mert már nem bosszantja az, ahogy hallja Lorenst egyáltalán levegőt venni. Mert nem olyan rég, még bármit megadott volna, hogy ha a szoba csendjét felkavaró légvételek elhallgatnának örökre.
Továbbra is a falhoz simulva mered a férfira. Minden elmondott kép felrémlik előtte. Az, ahogy ki tudta használni a férfi gyengeségét, mikor az ölébe feszülve préselte a párnák közé. A fürdőben munkálkodó keze. Szinte még mindig érzi tenyere alatt a lüktető forróságot. Mellkasa szaporán emelkedik és süllyed, miközben gyomra ismét forogni kezd. Ugyan az a megvetés kapja el, mint amit Lorens hangjából is kihall. De ennek céltáblája most önmaga. Ujjait görcsösen behajlítja, mintha készülne kimarni egy darabot a falból, de végül csak lehunyja a szemeit egy mély sóhaj kíséretében. Pár pillanat múlva, mikor a kékek ismét visszapillantanak a férfira a düh kiveszett, ahogy a vágy is vele halt, a helyükben pedig nem maradt semmi más, csupán a lemeztelenített dac, teljes valójában. Ellöki magát a faltól, majd visszarendezi a ruháját, haját is. Ezután pedig elpillantva préseli össze az ajkait. Csendet akar? Hát legyen.
Némán sétál az asztalkához. Szinte még a léptei is hangtalanok. Összeszedi a tányérokat, a bögréket. Elrendezi a tálcán. Csak az edények koccanása ver zajt az uralmat kapó csendbe. Hamarosan pedig maga mögött hagyja a szobát egy időre. Ami nem lesz hosszú, mert csak a konyhába sétálva pakolja le a tálcát. A férfi szerencséjére, mire legközelebb visszatér nincs is nála semmi. Sem pocsék ízű tea, sem örömet okozó bódító szer. Igazából nem is a férfi miatt jött vissza. Az ablakhoz sétál, hogy kinyissa azt. Nem árt a szobának a szellőzés, hogy az áporodott szag távozzon. A ház előtt elhaladó szekér, a lovak patáinak kopogása szinte az elméjébe karmol, de akkor sem töri meg a szobába költöző nesztelenséget. Elégnek bizonyulnak a kintről beszűrődő zajok. Sarkon fordulva lép a szekrényéhez, hogy kivegyen belőle ruhákat. Hogy mindezt a férfi pillantásaitól kísérve teszi vagy sem, egy cseppet sem foglalkoztatja. Előkerül egy ing, egy fekete vászonnadrág, meg még valami halovány kék árnyalatú anyag. Ezekből az ing és a nadrág az ágyon végzik, a másik ruhával pedig megfordulva indul ki a szobából. Nyugodtan hagyva a férfit abban a kibaszottul vágyott csendjében, ahol nem zavarja a fülsiketítő hangja.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ostobaság vagy sem, mit foglalkozik ő vele? Egyáltalán a férfival és az önhittségével? De olyan bosszantó, hogy ennyire képtelen vele dűlőre jutni.
Az is bosszantja, ahogy felnyög a combját érő markolásra. Ahogy egy cseppnyi kéj megpendül a vékony hangban. Ahogy a teától kissé kitágult pupillákban vágy csillan. Ahogy testének remegéséről már nem csak a félelem tehet. Az, ahogy a férfi elereszti és megszűnik a testéről a másik test nyomása. Hogy már nem érzi mellkasán a tenyeret, a ruhát gyűrő másik kezet, vagy a keménységet a hasának feszülni. De a leginkább az dühíti, hogy most így érez, miközben tudja jól, hogy erről nem csak a tea tehet. Pedig mennyivel könnyebb lenne, ha tudná az italt okolni. Azért, mert már nem bosszantja az, ahogy hallja Lorenst egyáltalán levegőt venni. Mert nem olyan rég, még bármit megadott volna, hogy ha a szoba csendjét felkavaró légvételek elhallgatnának örökre.
Továbbra is a falhoz simulva mered a férfira. Minden elmondott kép felrémlik előtte. Az, ahogy ki tudta használni a férfi gyengeségét, mikor az ölébe feszülve préselte a párnák közé. A fürdőben munkálkodó keze. Szinte még mindig érzi tenyere alatt a lüktető forróságot. Mellkasa szaporán emelkedik és süllyed, miközben gyomra ismét forogni kezd. Ugyan az a megvetés kapja el, mint amit Lorens hangjából is kihall. De ennek céltáblája most önmaga. Ujjait görcsösen behajlítja, mintha készülne kimarni egy darabot a falból, de végül csak lehunyja a szemeit egy mély sóhaj kíséretében. Pár pillanat múlva, mikor a kékek ismét visszapillantanak a férfira a düh kiveszett, ahogy a vágy is vele halt, a helyükben pedig nem maradt semmi más, csupán a lemeztelenített dac, teljes valójában. Ellöki magát a faltól, majd visszarendezi a ruháját, haját is. Ezután pedig elpillantva préseli össze az ajkait. Csendet akar? Hát legyen.
Némán sétál az asztalkához. Szinte még a léptei is hangtalanok. Összeszedi a tányérokat, a bögréket. Elrendezi a tálcán. Csak az edények koccanása ver zajt az uralmat kapó csendbe. Hamarosan pedig maga mögött hagyja a szobát egy időre. Ami nem lesz hosszú, mert csak a konyhába sétálva pakolja le a tálcát. A férfi szerencséjére, mire legközelebb visszatér nincs is nála semmi. Sem pocsék ízű tea, sem örömet okozó bódító szer. Igazából nem is a férfi miatt jött vissza. Az ablakhoz sétál, hogy kinyissa azt. Nem árt a szobának a szellőzés, hogy az áporodott szag távozzon. A ház előtt elhaladó szekér, a lovak patáinak kopogása szinte az elméjébe karmol, de akkor sem töri meg a szobába költöző nesztelenséget. Elégnek bizonyulnak a kintről beszűrődő zajok. Sarkon fordulva lép a szekrényéhez, hogy kivegyen belőle ruhákat. Hogy mindezt a férfi pillantásaitól kísérve teszi vagy sem, egy cseppet sem foglalkoztatja. Előkerül egy ing, egy fekete vászonnadrág, meg még valami halovány kék árnyalatú anyag. Ezekből az ing és a nadrág az ágyon végzik, a másik ruhával pedig megfordulva indul ki a szobából. Nyugodtan hagyva a férfit abban a kibaszottul vágyott csendjében, ahol nem zavarja a fülsiketítő hangja.*
1847. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-26 08:30:13
Üzenet elküldve: 2024-11-26 08:30:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Érzi a falnak szorított test pihegését, gyakorlatilag az egész testével. Még mindig közvetlen közelről néz a kék szemekbe, és látja bennük annak a megerősítését, amiről Tiri beszél. Igen – a lány fél tőle. Jól is teszi! De egyúttal ostoba is, hogy ha nem hallgat a zsigereire. És még ostobább, hogy még a mostani, szó szerinti szorongatott helyzetében is jártatja a száját.
Balja elengedi a ruha alját, és tenyere durván a nő combjára markol válaszul. Érzi, hogy a düh és az ördögvigyor különös elegyet alkot a vérében, és érzi, hogy a vére szinte felforr a szőkeség közelségétől. Talán az is közrejátszik, hogy az mibe kezdett bele, és mit hagyott félbe a dézsában állva. Akárhogy is, most már eggyel több testrésze szorul oda Tiri testének.*
- Tehát seggfej vagyok? *-kérdezi, miközben lesandít a csuklójára markoló kezekre-* Kis taggal? Hm?
*Balja elhagyja a combot, nyomán talán pír marad, nem nézi meg. Jobbjával is elereszti a nőt, olyan mozdulattal próbálja lerázni a csuklójára tapadó ujjakat, mintha csak hínártól akarna megszabadulni.*
- De azért ráültél erre a kis tagra, Tirike. *-vigyorog dühösen, és felemeli a fejét is a nőéről-* Csak az a baj, hogy ha megint megpróbálnál ráülni, egyből lelohadna, ahogy kinyitnád a szádat.
*Megszűnik testének feszülése is, még egy utolsó fél-mély légvételes, dühös szusszantást enged ki magából mielőtt hátra lépne. Végigméri a lányt tetőtől talpig; kissé megkócolódott haját, felgyűrt felsőjét, a felső által már nem takart és így remekül látható részleteit a testének, ujjainak vörös lenyomatát a combján.*
- Szinte kár érted pedig. *-mondja, és hangjába halványan mintha megvetés keveredne-* Egész tűrhető nő lennél, ha nem akarnál mindig kényszeresen pofázni.
*Az ördögvigyor, lám, meglehetősen hatásos szer. Most nem bódítja, most nem nevetteti; most csupán felhígítja a vérében méregként kavargó dühöt.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Érzi a falnak szorított test pihegését, gyakorlatilag az egész testével. Még mindig közvetlen közelről néz a kék szemekbe, és látja bennük annak a megerősítését, amiről Tiri beszél. Igen – a lány fél tőle. Jól is teszi! De egyúttal ostoba is, hogy ha nem hallgat a zsigereire. És még ostobább, hogy még a mostani, szó szerinti szorongatott helyzetében is jártatja a száját.
Balja elengedi a ruha alját, és tenyere durván a nő combjára markol válaszul. Érzi, hogy a düh és az ördögvigyor különös elegyet alkot a vérében, és érzi, hogy a vére szinte felforr a szőkeség közelségétől. Talán az is közrejátszik, hogy az mibe kezdett bele, és mit hagyott félbe a dézsában állva. Akárhogy is, most már eggyel több testrésze szorul oda Tiri testének.*
- Tehát seggfej vagyok? *-kérdezi, miközben lesandít a csuklójára markoló kezekre-* Kis taggal? Hm?
*Balja elhagyja a combot, nyomán talán pír marad, nem nézi meg. Jobbjával is elereszti a nőt, olyan mozdulattal próbálja lerázni a csuklójára tapadó ujjakat, mintha csak hínártól akarna megszabadulni.*
- De azért ráültél erre a kis tagra, Tirike. *-vigyorog dühösen, és felemeli a fejét is a nőéről-* Csak az a baj, hogy ha megint megpróbálnál ráülni, egyből lelohadna, ahogy kinyitnád a szádat.
*Megszűnik testének feszülése is, még egy utolsó fél-mély légvételes, dühös szusszantást enged ki magából mielőtt hátra lépne. Végigméri a lányt tetőtől talpig; kissé megkócolódott haját, felgyűrt felsőjét, a felső által már nem takart és így remekül látható részleteit a testének, ujjainak vörös lenyomatát a combján.*
- Szinte kár érted pedig. *-mondja, és hangjába halványan mintha megvetés keveredne-* Egész tűrhető nő lennél, ha nem akarnál mindig kényszeresen pofázni.
*Az ördögvigyor, lám, meglehetősen hatásos szer. Most nem bódítja, most nem nevetteti; most csupán felhígítja a vérében méregként kavargó dühöt.*
1846. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-26 05:41:22
Üzenet elküldve: 2024-11-26 05:41:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az árva kertje mindig zöldebb//
//Tolvajbecsület//
*Ez az egész helyzet arra az estére emlékezteti, amikor a Rezidencia konyhájában ültek négyen: Mai, Szikra, Nori és ő. Akkor is ott lebegett láthatatlanul az asztal felett két és fél marék ki nem mondott szó és némi nehéz érzés. Most Szikra volt az, aki titkolózni és mismásolni kezdett előtte -erről majd különben beszélnie kell Mai-val, jut hirtelen eszébe, hogy a gyerek úgy hazudik mintha kényszerítenék-, és ha jól gondolja, Mai folytatja a sort. Nem túl nehéz erre tippelnie legalábbis, látva a kissé ködös tekintetet, és azt a pillanatnyi rándulást a nő szemöldökein.
„Persze, minden rendben.”
Hirtelen képzeletbeli lószarszagot sodor felé a képzeletbeli szél, de nem szól semmit, csak bólint.
Végül is, miért is aggódik ennyire? Hiszen neki nem felelőssége a gyerekkel foglalkozni vagy nevelnie azt; mi köze hozzá, hogy az hazudik-e, s ha igen, miről? Keze-lába megvan, itt áll Mai mellett, nyafog hogy éhes. Akkor rendben van. Nem? Na, akkor?! És miért is aggasztja az, hogy mi a nyűgje Mai-nak? Hiszen neki nem felelőssége az, hogy a nő dolgával foglalkozzon, sőt, épp ellenkezőleg. Béresként csak ahhoz van köze, és nem többhöz, amibe a nő beavatja. És ha ő azt mondja hogy minden rendben, akkor minden rendben. S ha azt mondja, hogy kék a fű és lila az ég, akkor pedig kék a fű és lila az ég.
Csak bólint.
A sarkán fordulva követi ahogy a páros kézen fogva elmegy mellette, a kutya farka menet közben végigsöpör a térdén. Minden rendben? Hát, jó. Akkor minden rendben.
Zsebrevágja a kezeit hanyag mozdulattal, kényelmes léptekkel indul a hármas után. Nem kell túl nagyokat lépnie, hogy tartsa velük a tempót. Ujjai a zsebében lévő kacatokkal játszanak, talál egy kis szöget, nem is emlékszik, hogy mikor vágta be oda. Hegyét a hüvelykujja begyének szorítja kissé, szórakozottan üdvözli a fájdalmat. Fél füllel hallgatja Mai szavait. Nem hiszi, hogy a hirtelen támadt cserfesség őszinte lenne, de azt mondták neki, hogy minden rendben. Akkor pedig: minden rendben. Nem? Na, akkor?!*
//Az árva kertje mindig zöldebb//
//Tolvajbecsület//
*Ez az egész helyzet arra az estére emlékezteti, amikor a Rezidencia konyhájában ültek négyen: Mai, Szikra, Nori és ő. Akkor is ott lebegett láthatatlanul az asztal felett két és fél marék ki nem mondott szó és némi nehéz érzés. Most Szikra volt az, aki titkolózni és mismásolni kezdett előtte -erről majd különben beszélnie kell Mai-val, jut hirtelen eszébe, hogy a gyerek úgy hazudik mintha kényszerítenék-, és ha jól gondolja, Mai folytatja a sort. Nem túl nehéz erre tippelnie legalábbis, látva a kissé ködös tekintetet, és azt a pillanatnyi rándulást a nő szemöldökein.
„Persze, minden rendben.”
Hirtelen képzeletbeli lószarszagot sodor felé a képzeletbeli szél, de nem szól semmit, csak bólint.
Végül is, miért is aggódik ennyire? Hiszen neki nem felelőssége a gyerekkel foglalkozni vagy nevelnie azt; mi köze hozzá, hogy az hazudik-e, s ha igen, miről? Keze-lába megvan, itt áll Mai mellett, nyafog hogy éhes. Akkor rendben van. Nem? Na, akkor?! És miért is aggasztja az, hogy mi a nyűgje Mai-nak? Hiszen neki nem felelőssége az, hogy a nő dolgával foglalkozzon, sőt, épp ellenkezőleg. Béresként csak ahhoz van köze, és nem többhöz, amibe a nő beavatja. És ha ő azt mondja hogy minden rendben, akkor minden rendben. S ha azt mondja, hogy kék a fű és lila az ég, akkor pedig kék a fű és lila az ég.
Csak bólint.
A sarkán fordulva követi ahogy a páros kézen fogva elmegy mellette, a kutya farka menet közben végigsöpör a térdén. Minden rendben? Hát, jó. Akkor minden rendben.
Zsebrevágja a kezeit hanyag mozdulattal, kényelmes léptekkel indul a hármas után. Nem kell túl nagyokat lépnie, hogy tartsa velük a tempót. Ujjai a zsebében lévő kacatokkal játszanak, talál egy kis szöget, nem is emlékszik, hogy mikor vágta be oda. Hegyét a hüvelykujja begyének szorítja kissé, szórakozottan üdvözli a fájdalmat. Fél füllel hallgatja Mai szavait. Nem hiszi, hogy a hirtelen támadt cserfesség őszinte lenne, de azt mondták neki, hogy minden rendben. Akkor pedig: minden rendben. Nem? Na, akkor?!*
1845. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-25 18:01:00
Üzenet elküldve: 2024-11-25 18:01:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Az árva kertje mindig zöldebb//
//Tolvajbecsület//
*Ölelés, hideg orr, vizslató tekintetek. Minden idegen, ami történik, de önmaga számára is ismeretlen, ahogyan most létezik. Koszos üvegen keresztül látja a körülötte gyülekezőket. Hamar el kell engednie az érzést, tudja, ki kell űznie magából, mégpedig azonnal. Máskor mesterien rejti el érzelmeit, és játszik a szemeivel, amitől úgy tart az a kettő. Lehet, hogy még az eb is, most mégis közéjük próbálja fúrni azt a nagy fejét. Jó érzés is lehetne mindez, de hazugságnak tűnik minden rezdülés. Kibontakozik hát az ölelésből, és a lányra néz. Máskor már áthatolna rajta a jégkék tekintet, hogy megtudja, honnan van egyáltalán aranya. Észrevenné, hogy nem lóg rajta erszény, hiába mondja, hogy „majd ő”. Most azonban eszébe sem jut, csak biccent, nem beleegyezően, inkább csak hogy ne kelljen megszólalnia. A kis tenyér összefonódik a még kisebbel; végigfut a nyomán a hideg, amit csak Mai érez. Ezúttal tényleg gyűlöli, hogy hozzáérnek, de nem viselkedhet másként, mint szokott. Amennyire tud, erre ügyel. Rá is szorít finoman annak kezére.
Alaver is szeretne tőle valamit, szavaira bólint is egyet.*
- Rendben, beszéljük meg.
*Ott marad az a hamis mosoly, majd kissé összevonja a szemöldökét, ahogy visszhangzik a kérdés a fejében, hogy „Minden rendben?” A pillantást súlyosabbnak érzi, mint amilyen valójában. Mintha mindent látna. Mintha előtte is ugyanazok a képek peregnének le, mint az ő fejében a kérdés hallatán. Hirtelen kiszárad a torka, a mosolya mégis egyre jobban szélesedik.*
- Persze, minden rendben.
*A tekintete ismét Szikrára siklik, mikor megszólal. Ez lesz az. Éhes. Bele sem gondol, hogy életében először mondja ki ezeket a szavakat.*
- Igen, éhes vagyok. Menjünk, vegyünk valamit tényleg.
*Nem akar tovább ácsorogni, és el sem engedve a gyereket indul meg a piactér felé. Most ez a legjobb döntés. Mindenki folyton ételbe fojtja örömét vagy bánatát. Sosem értette, de most mintha a gyomra is megkordulna. Szüksége van valamire, amivel leköti az érzékeit. Legalább nem azért kell utálnia magát, amiért most. Tiszta haszon. Mintha csak megoldásra lelt volna, legördül róla a teher. Még a nyelve is megered.*
- Alaver, biztos elfáradtál a munkában, neked is jól fog esni. Szikra, szívem, segítettél neki? Deresnek is vennünk kellene valamit.
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.25 18:03:37
//Az árva kertje mindig zöldebb//
//Tolvajbecsület//
*Ölelés, hideg orr, vizslató tekintetek. Minden idegen, ami történik, de önmaga számára is ismeretlen, ahogyan most létezik. Koszos üvegen keresztül látja a körülötte gyülekezőket. Hamar el kell engednie az érzést, tudja, ki kell űznie magából, mégpedig azonnal. Máskor mesterien rejti el érzelmeit, és játszik a szemeivel, amitől úgy tart az a kettő. Lehet, hogy még az eb is, most mégis közéjük próbálja fúrni azt a nagy fejét. Jó érzés is lehetne mindez, de hazugságnak tűnik minden rezdülés. Kibontakozik hát az ölelésből, és a lányra néz. Máskor már áthatolna rajta a jégkék tekintet, hogy megtudja, honnan van egyáltalán aranya. Észrevenné, hogy nem lóg rajta erszény, hiába mondja, hogy „majd ő”. Most azonban eszébe sem jut, csak biccent, nem beleegyezően, inkább csak hogy ne kelljen megszólalnia. A kis tenyér összefonódik a még kisebbel; végigfut a nyomán a hideg, amit csak Mai érez. Ezúttal tényleg gyűlöli, hogy hozzáérnek, de nem viselkedhet másként, mint szokott. Amennyire tud, erre ügyel. Rá is szorít finoman annak kezére.
Alaver is szeretne tőle valamit, szavaira bólint is egyet.*
- Rendben, beszéljük meg.
*Ott marad az a hamis mosoly, majd kissé összevonja a szemöldökét, ahogy visszhangzik a kérdés a fejében, hogy „Minden rendben?” A pillantást súlyosabbnak érzi, mint amilyen valójában. Mintha mindent látna. Mintha előtte is ugyanazok a képek peregnének le, mint az ő fejében a kérdés hallatán. Hirtelen kiszárad a torka, a mosolya mégis egyre jobban szélesedik.*
- Persze, minden rendben.
*A tekintete ismét Szikrára siklik, mikor megszólal. Ez lesz az. Éhes. Bele sem gondol, hogy életében először mondja ki ezeket a szavakat.*
- Igen, éhes vagyok. Menjünk, vegyünk valamit tényleg.
*Nem akar tovább ácsorogni, és el sem engedve a gyereket indul meg a piactér felé. Most ez a legjobb döntés. Mindenki folyton ételbe fojtja örömét vagy bánatát. Sosem értette, de most mintha a gyomra is megkordulna. Szüksége van valamire, amivel leköti az érzékeit. Legalább nem azért kell utálnia magát, amiért most. Tiszta haszon. Mintha csak megoldásra lelt volna, legördül róla a teher. Még a nyelve is megered.*
- Alaver, biztos elfáradtál a munkában, neked is jól fog esni. Szikra, szívem, segítettél neki? Deresnek is vennünk kellene valamit.
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.25 18:03:37
1844. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-25 16:57:06
Üzenet elküldve: 2024-11-25 16:57:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Amikor az életében már nem számít sok, akkor bátran meri feszegetni önnön határait, ezáltal pedig készségesen pengeti Lorens idegeinek húrját. Továbbra is benne van a félsz, mégis elkerüli az óvatosság. Balga mód köpi a szavakat gondolkodás nélkül. Nem törődve azzal, hogy milyen végeredmény, reakció lesz a vonzata. Pedig a mai nap tökéletes útmutatót adott ahhoz, hogy tudja, hogy a férfivel szemben inkább hallgatnia kéne. De ugyan mikor volt ő az a típus, hogy befogja a száját? Ezt nem önelégültség vagy annak a folyománya, hogy azt hiszi jobb a férfinál. Semmivel sem tartja magát többre. Ám ahhoz korábban kell kelnie, ha azt akarja, hogy meghunyászkodjon. Sosem alázkodott meg senki előtt, főleg nem egy ilyen öntelt fajankó előtt, aki azt hiszi, hogy a farkával megválthatja a világot.*
- Talán azokat a szép szemeidet használhatnád arra is, hogy láss. De dühöngő félőrültként végig száguldva az utcákon gondolom már nem jutott erre hely a csökött eszedben.
*Feszül meg az állkapcsa. Szinte érzi, hogy a fogai megroppannak, ahogy összeszorítja az állkapcsát. A szemeiben újra helyet kap a düh, amit a férfié csak még inkább felkorbácsol. Mintha éles karmok fúródnának át a mellkasán, hogy szétszakítsák azt. A szíve pedig folytatja heves táncát, ahogy a férfi mozdul. Noha látja az egészet, szinte minden mozdulatot, mintha az idő lassult volna, mégis földbe gyökerezik a lába. Mire pedig észbe kap már a falnak préselődik, testének pedig Lorensé feszül. Egy pillanatra ismét megrémül. Érzi jól, ahogy szíve csak úgy dübörög a férfi tenyere alatt. Mintha ruha sem lenne rajta, úgy érzi a neki feszülő testet. Ismét elfogja az a gyomrát összeszorító undor, ami az ereibe kúszik lassan, végig csordogálva a testén, hogy az agyába érve apránként váljon vággyá, szenvedéllyé. A kérdésekre tágra nyílt szemekkel mered fel az arcára. Valóban elakad a szava. De a férfi szerencsétlenségére ez múló állapot. A szemei ismét összeszűkülnek, egy pillanatra bent tartja a levegőt, majd élesen fújja ki, ahogy addig szemeit is lehunyja. Mikor a kékek ismét rápillantanak, abból eltűnik az él.*
- Jól hiszed, hogy félek tőled. De azt nem fogod megérni, hogy befogjam, amíg ilyen öntelt seggfej vagy.
*Válaszolja kimért hangon. Talán az ördögvigyor fedi el szemeiben a dühöt, de annyi teát nem ivott, hogy az ítélkezést is kitörölje.*
- Most pedig eressz el, mielőtt letépem azt a kurva értékesnek hitt kis tagodat.
*Mindkét kezével a férfi csuklójára fog és igyekszik hátrébb tolni. Még úgy is, hogy jól tudja, sok értelme nincs, mert már erőben órák óta nem emelkedhet felül a férfin. De kezdi frusztrálni a testén felgyűrt ruha, ez a frusztráció pedig szolgál egy csekélyke kis adag kitartással.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Amikor az életében már nem számít sok, akkor bátran meri feszegetni önnön határait, ezáltal pedig készségesen pengeti Lorens idegeinek húrját. Továbbra is benne van a félsz, mégis elkerüli az óvatosság. Balga mód köpi a szavakat gondolkodás nélkül. Nem törődve azzal, hogy milyen végeredmény, reakció lesz a vonzata. Pedig a mai nap tökéletes útmutatót adott ahhoz, hogy tudja, hogy a férfivel szemben inkább hallgatnia kéne. De ugyan mikor volt ő az a típus, hogy befogja a száját? Ezt nem önelégültség vagy annak a folyománya, hogy azt hiszi jobb a férfinál. Semmivel sem tartja magát többre. Ám ahhoz korábban kell kelnie, ha azt akarja, hogy meghunyászkodjon. Sosem alázkodott meg senki előtt, főleg nem egy ilyen öntelt fajankó előtt, aki azt hiszi, hogy a farkával megválthatja a világot.*
- Talán azokat a szép szemeidet használhatnád arra is, hogy láss. De dühöngő félőrültként végig száguldva az utcákon gondolom már nem jutott erre hely a csökött eszedben.
*Feszül meg az állkapcsa. Szinte érzi, hogy a fogai megroppannak, ahogy összeszorítja az állkapcsát. A szemeiben újra helyet kap a düh, amit a férfié csak még inkább felkorbácsol. Mintha éles karmok fúródnának át a mellkasán, hogy szétszakítsák azt. A szíve pedig folytatja heves táncát, ahogy a férfi mozdul. Noha látja az egészet, szinte minden mozdulatot, mintha az idő lassult volna, mégis földbe gyökerezik a lába. Mire pedig észbe kap már a falnak préselődik, testének pedig Lorensé feszül. Egy pillanatra ismét megrémül. Érzi jól, ahogy szíve csak úgy dübörög a férfi tenyere alatt. Mintha ruha sem lenne rajta, úgy érzi a neki feszülő testet. Ismét elfogja az a gyomrát összeszorító undor, ami az ereibe kúszik lassan, végig csordogálva a testén, hogy az agyába érve apránként váljon vággyá, szenvedéllyé. A kérdésekre tágra nyílt szemekkel mered fel az arcára. Valóban elakad a szava. De a férfi szerencsétlenségére ez múló állapot. A szemei ismét összeszűkülnek, egy pillanatra bent tartja a levegőt, majd élesen fújja ki, ahogy addig szemeit is lehunyja. Mikor a kékek ismét rápillantanak, abból eltűnik az él.*
- Jól hiszed, hogy félek tőled. De azt nem fogod megérni, hogy befogjam, amíg ilyen öntelt seggfej vagy.
*Válaszolja kimért hangon. Talán az ördögvigyor fedi el szemeiben a dühöt, de annyi teát nem ivott, hogy az ítélkezést is kitörölje.*
- Most pedig eressz el, mielőtt letépem azt a kurva értékesnek hitt kis tagodat.
*Mindkét kezével a férfi csuklójára fog és igyekszik hátrébb tolni. Még úgy is, hogy jól tudja, sok értelme nincs, mert már erőben órák óta nem emelkedhet felül a férfin. De kezdi frusztrálni a testén felgyűrt ruha, ez a frusztráció pedig szolgál egy csekélyke kis adag kitartással.*
1843. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-25 16:26:15
Üzenet elküldve: 2024-11-25 16:26:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az árva kertje mindig zöldebb//
//Tolvajbecsület//
*Mi üthetett ebbe a nagy mamlaszba? Így még sosem rohant el tőle, furcsállja ő maga is, azt meg pláne, hogy a szavára sem állt meg. Bár most, hogy látja hova szaladt ilyen vehemenciával, már érthetőbb. Az viszont, hogy miért ilyen kezes bárány most Maival, rejtély.
Az ölelés csak picit lepi meg, főleg azután, hogy belőle az igazságot a rezidencián, harapófogóstól jött csak ki. Számított egy kiadós nyárshúzásra azokkal a kékekkel. Ehelyett egy erőteljes szoros ölelésben részesül. Kis karjai persze a másikra fonódnak hasonlóan. Megnyugodva, lehet a baj elmúlt, legalább is reméli. Ekkor érzi meg a hideg orrot ami az ö kezéhez is hozzáér. Deres nyomja oda fejét bánatosan a nőhöz. Ez szúrja leginkább neki is a szemét, bár fogalma sincs mi baja lehet Deresnek, vagy Mainak. Belegondolva lehet jobb is Mai elküldte, lehet a felnőttek beszélgetése fárasztotta ki ennyire vagy szomorította el. De azt biztosan kiheveri majd hamar.*
- Majd én!
*Mondja lelkesen, bár erszény jól láthatóan nem lóg le oldalán, viszont meg van a kis rejtett zuga még remélhetőleg.
A felé tartott kezét Mainak zokszó nélkül elfogadja és gyengéd lágy lengedezéssel lépdel mellette.
Ekkor viszont, Alaver arcára szökik tekintete. Deresére emlékezteti, az is ilyen firtatóan vizslatta Mait egy pillanattal ezelőtt. És a kutya pedig nem az ő oldalán, hanem a nőén lépdel. Szemöldökét hunyorítva vizslatja a kutyát, vajon mi üthetett belé. Szeme a hármason cikázik ide oda, fejében pedig igyekszik összerakni mégis mi folyhat a háttérben. Főleg, hogy a férfi is rákérdez Mai, miképpen érzi magát.*
- Lehet ő is éhes Alaver mint mi.
*Vonja meg a vállát, mert amikor éhes volt sokszor le volt törve, úgy érezte nincs energiája. De amint megtömte a pocakját sokkal jobban érezte magát. Lehet Mainak is erre van szüksége.*
//Az árva kertje mindig zöldebb//
//Tolvajbecsület//
*Mi üthetett ebbe a nagy mamlaszba? Így még sosem rohant el tőle, furcsállja ő maga is, azt meg pláne, hogy a szavára sem állt meg. Bár most, hogy látja hova szaladt ilyen vehemenciával, már érthetőbb. Az viszont, hogy miért ilyen kezes bárány most Maival, rejtély.
Az ölelés csak picit lepi meg, főleg azután, hogy belőle az igazságot a rezidencián, harapófogóstól jött csak ki. Számított egy kiadós nyárshúzásra azokkal a kékekkel. Ehelyett egy erőteljes szoros ölelésben részesül. Kis karjai persze a másikra fonódnak hasonlóan. Megnyugodva, lehet a baj elmúlt, legalább is reméli. Ekkor érzi meg a hideg orrot ami az ö kezéhez is hozzáér. Deres nyomja oda fejét bánatosan a nőhöz. Ez szúrja leginkább neki is a szemét, bár fogalma sincs mi baja lehet Deresnek, vagy Mainak. Belegondolva lehet jobb is Mai elküldte, lehet a felnőttek beszélgetése fárasztotta ki ennyire vagy szomorította el. De azt biztosan kiheveri majd hamar.*
- Majd én!
*Mondja lelkesen, bár erszény jól láthatóan nem lóg le oldalán, viszont meg van a kis rejtett zuga még remélhetőleg.
A felé tartott kezét Mainak zokszó nélkül elfogadja és gyengéd lágy lengedezéssel lépdel mellette.
Ekkor viszont, Alaver arcára szökik tekintete. Deresére emlékezteti, az is ilyen firtatóan vizslatta Mait egy pillanattal ezelőtt. És a kutya pedig nem az ő oldalán, hanem a nőén lépdel. Szemöldökét hunyorítva vizslatja a kutyát, vajon mi üthetett belé. Szeme a hármason cikázik ide oda, fejében pedig igyekszik összerakni mégis mi folyhat a háttérben. Főleg, hogy a férfi is rákérdez Mai, miképpen érzi magát.*
- Lehet ő is éhes Alaver mint mi.
*Vonja meg a vállát, mert amikor éhes volt sokszor le volt törve, úgy érezte nincs energiája. De amint megtömte a pocakját sokkal jobban érezte magát. Lehet Mainak is erre van szüksége.*
1842. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-25 16:01:32
Üzenet elküldve: 2024-11-25 16:01:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kérdésére egy pillanatig nem kap választ. Ha egyáltalán nem kapna, az sem zavarná; tudja jól, hogy Tiri is tudja magáról hogy idegesítő, nem kell, hogy el is ismerje neki. Felszegett állal, félmosollyal nézi a nő arcát. Látja, hogy a semleges-üres arckifejezés helyét megint az a tudálékos, megvető tekintet váltja fel, és a látványtól a benne lüktető feszültség csak újra a torkára kúszik. Mosolya összeszorított ajkú fintorra fordul, és amennyire perzselő tüdeje engedi, mélyre szívja a levegőt.*
- Ork? *-fél-dühösen felröhög.-* Na, ha én ork vagyok, akkor te meg egy vaktyúk. Ha nem gyalogolsz be alám, akkor talán az az elképzelésed sem támad, hogy segítened kell nekem.
*Még mindig szentül hiszi, hogy ha akkor reggel hazaért volna, és bemászott volna az ágyába, mostanra kutya baja sem lenne. De ehelyett.. tudjuk, mi történt.
A szőkeség következő mondata egy pillanatra teljesen elképeszti. Nem biztos benne, hogy jól hallott-e; talán ez a göthösség a tüdeje mellett a fülét is megtámadta volna? Csak az lehet. Különben kizártnak tartja, hogy valóban azt hallotta, amit hallani vélt. De az a vállvonás megerősíti a dolgot. A düh úgy lobban fel benne, mint egy tábortűzre dobott lámpaolajos üvegcse. A Világ szűk, vörös falakat kap, és ennek az alagútnak a végén csupán egyetlen dolgot lát: a nő arcát.
Gondolkozás nélkül mozdul meg; izmai évek edzésének és tréningjének megfelelően mozdítják a testét, jóval gyorsabban, mint arra maga is számítana mostani nem-jó állapotában. Úgy pattan fel az ágyról mint egy vásári rugós játék, jóformán elkerülhetetlen mozdulattal sodorja el a nőt az ágy melletti asztalkától. Nem érdekli, hogy ha a fal fogja meg őket; nem érdekli hogy mennyire szorítja ki a szuszt a hozzá mérten apró testből. Jobb tenyere a nő szegycsontjára simul erőteljesen; de hasa, combja is odafeszül. Homlokát a nő homlokához szorítja, és így, közvetlen közelről néz bele azokba a lesajnáló pillantásokra felettébb hajlamos kék szemekbe.*
- Basszam meg? *-sziszegi, hangjába belevegyül tüdejének halk zörgése is. A parázslás csak még jobban dühíti.-* Basszam meg?
*Balja a nő ruhájának aljáért nyúl.*
- Egészen pontosan mit szeretnél, midet basszam meg, Tiri? Hm? *-ha tudja, felcibálja azt az ostoba, sütőtök-színű ruhát valamennyire-* Vagy hirtelen nincs akkora szád?
*Talán vigyorog, talán vicsorog, talán a kettőt egyszerre teszi. Csak azokat a rohadt, ítélkező, kék szemeket látja közvetlen közelről, és a fülében érzi viharként zúgó vérét. Kedve lenne összetörni és széttépni a nőt, hogy az megtanulja végre hogy márpedig tényleg vannak határok, amiket nem éri meg átlépni.*
A hozzászólás írója (Lorens Cicatari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.25 16:03:22
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kérdésére egy pillanatig nem kap választ. Ha egyáltalán nem kapna, az sem zavarná; tudja jól, hogy Tiri is tudja magáról hogy idegesítő, nem kell, hogy el is ismerje neki. Felszegett állal, félmosollyal nézi a nő arcát. Látja, hogy a semleges-üres arckifejezés helyét megint az a tudálékos, megvető tekintet váltja fel, és a látványtól a benne lüktető feszültség csak újra a torkára kúszik. Mosolya összeszorított ajkú fintorra fordul, és amennyire perzselő tüdeje engedi, mélyre szívja a levegőt.*
- Ork? *-fél-dühösen felröhög.-* Na, ha én ork vagyok, akkor te meg egy vaktyúk. Ha nem gyalogolsz be alám, akkor talán az az elképzelésed sem támad, hogy segítened kell nekem.
*Még mindig szentül hiszi, hogy ha akkor reggel hazaért volna, és bemászott volna az ágyába, mostanra kutya baja sem lenne. De ehelyett.. tudjuk, mi történt.
A szőkeség következő mondata egy pillanatra teljesen elképeszti. Nem biztos benne, hogy jól hallott-e; talán ez a göthösség a tüdeje mellett a fülét is megtámadta volna? Csak az lehet. Különben kizártnak tartja, hogy valóban azt hallotta, amit hallani vélt. De az a vállvonás megerősíti a dolgot. A düh úgy lobban fel benne, mint egy tábortűzre dobott lámpaolajos üvegcse. A Világ szűk, vörös falakat kap, és ennek az alagútnak a végén csupán egyetlen dolgot lát: a nő arcát.
Gondolkozás nélkül mozdul meg; izmai évek edzésének és tréningjének megfelelően mozdítják a testét, jóval gyorsabban, mint arra maga is számítana mostani nem-jó állapotában. Úgy pattan fel az ágyról mint egy vásári rugós játék, jóformán elkerülhetetlen mozdulattal sodorja el a nőt az ágy melletti asztalkától. Nem érdekli, hogy ha a fal fogja meg őket; nem érdekli hogy mennyire szorítja ki a szuszt a hozzá mérten apró testből. Jobb tenyere a nő szegycsontjára simul erőteljesen; de hasa, combja is odafeszül. Homlokát a nő homlokához szorítja, és így, közvetlen közelről néz bele azokba a lesajnáló pillantásokra felettébb hajlamos kék szemekbe.*
- Basszam meg? *-sziszegi, hangjába belevegyül tüdejének halk zörgése is. A parázslás csak még jobban dühíti.-* Basszam meg?
*Balja a nő ruhájának aljáért nyúl.*
- Egészen pontosan mit szeretnél, midet basszam meg, Tiri? Hm? *-ha tudja, felcibálja azt az ostoba, sütőtök-színű ruhát valamennyire-* Vagy hirtelen nincs akkora szád?
*Talán vigyorog, talán vicsorog, talán a kettőt egyszerre teszi. Csak azokat a rohadt, ítélkező, kék szemeket látja közvetlen közelről, és a fülében érzi viharként zúgó vérét. Kedve lenne összetörni és széttépni a nőt, hogy az megtanulja végre hogy márpedig tényleg vannak határok, amiket nem éri meg átlépni.*
A hozzászólás írója (Lorens Cicatari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.25 16:03:22
1841. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-25 14:13:31
Üzenet elküldve: 2024-11-25 14:13:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Pletykák, hírek gyorsan terjednek.
*Válaszolja vissza rezzenéstelenül, miközben újabbat kortyol a teából. Egy része igen erőteljes elégedettséget érez magában, hogy ismét bosszanthatja, ha nem már inkább megint dühítheti a férfit. De valahol az előbb beállt pillanatnyi nyugalom jól esett a lelkének. Ki gondolta volna, hogy Lorens képes arra, hogy valamivel emberibb legyen, mint a megismerkedésük óta bármikor is. Egyedül azért nem fogja el bűntudat, mert továbbra is határozottan igazodik ahhoz, hogy nem ő volt az elején bunkó, hanem a férfi. Aki a későbbiekben sem állt el ettől a habitustól. Hát akkor miért kéne egy szemvillanás alatt neki is a férfi hangulatához igazodnia? Főleg, hogy az előbb is Lorens tovább piszkálta, ami számára felhívás volt egy újabb táncra. Sértettsége pedig elégedettséggel nyugtázza azt, hogy újra és folytatva állt bele a másikba. Szinte pislogás nélkül figyeli, ahogy a tea pillanatok alatt tűnik el a férfiban. Jól megnézi a dühös arcot, majd a lassan felvett kihívó pózt. Arcán egyetlen izom sem rándul meg. Nincs a tekintetében méreg, sem harag, még az az időnként felvillanó vágyódás sem jelenik meg. Pedig magában már látja a képet, ahogy így, a maga pőreségében, provokatív pozíciójában megfesti a férfit. Érzi ujjaiban a bizsergést, ahogy vágyja, hogy alkotni kezdjen, és ez lepi meg a legjobban. Haloványan már érezte ezt korábban, de most erőteljesebb a késztetés, hogy ezt az egész látványt megörökítse egy vásznon.
De végül csak felkel, hogy a dacra hallgatva ismét elhagyja a szobát és magára hagyja a férfit, ám az indulásban a kérdés újból megtorpanásra készteti.
Szinte meglepetten szaladnak fel a szemöldökei, azokban a kék szemekben pedig újból megcsillan a vérlázító lesajnálás, ahogy Lorens arcára néz.*
- Engem pedig ez nem érdekel.
*Szegi fel a fejét dacosan, miközben ujjai már nem a félelem miatt, hanem éppen a düh hatására markolnak a bögrére.*
- Bizonyára így van, idegesítő vagyok, de semmi sem történik ok nélkül. Igaz?
*Billenti félre a fejét, ahogy teljes testével visszafordul a férfihoz, majd ismét szemérmetlenül pillant végig rajta.*
- Segíteni akartam, te pedig a legelejétől fogva olyan voltál, mint egy dühödt, vérig sértett ork. Ne haragudj, ha ezek után nincs kedvem körbe udvarolni.
*Mormogja, majd kiissza a teája maradékát, amit inkább maga is letesz az asztalkára, mielőtt a megremegő ujjak közül ez is a földön végzi.*
- Inkább azt kívánom, hogy baszd meg.
*Vonja meg a vállait. Érzi, hogy a tea apránként hat. Érzi a fejében a bódultságot, csak kár, hogy a nevével ellentétben itt a vigyor elmarad, csak az ördög bujkál, ami szorgosan kapargatja a nő elméjének a falát, hogy beszabaduljon és az irányítása alá vonja. Ha eddig illet rá a szabadszájú és meggondolatlan, akkor most szorgosan készül arra, hogy átlépje azt a határt, aminek eddig a szélén imbolygott, de még tudta magát tartani.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Pletykák, hírek gyorsan terjednek.
*Válaszolja vissza rezzenéstelenül, miközben újabbat kortyol a teából. Egy része igen erőteljes elégedettséget érez magában, hogy ismét bosszanthatja, ha nem már inkább megint dühítheti a férfit. De valahol az előbb beállt pillanatnyi nyugalom jól esett a lelkének. Ki gondolta volna, hogy Lorens képes arra, hogy valamivel emberibb legyen, mint a megismerkedésük óta bármikor is. Egyedül azért nem fogja el bűntudat, mert továbbra is határozottan igazodik ahhoz, hogy nem ő volt az elején bunkó, hanem a férfi. Aki a későbbiekben sem állt el ettől a habitustól. Hát akkor miért kéne egy szemvillanás alatt neki is a férfi hangulatához igazodnia? Főleg, hogy az előbb is Lorens tovább piszkálta, ami számára felhívás volt egy újabb táncra. Sértettsége pedig elégedettséggel nyugtázza azt, hogy újra és folytatva állt bele a másikba. Szinte pislogás nélkül figyeli, ahogy a tea pillanatok alatt tűnik el a férfiban. Jól megnézi a dühös arcot, majd a lassan felvett kihívó pózt. Arcán egyetlen izom sem rándul meg. Nincs a tekintetében méreg, sem harag, még az az időnként felvillanó vágyódás sem jelenik meg. Pedig magában már látja a képet, ahogy így, a maga pőreségében, provokatív pozíciójában megfesti a férfit. Érzi ujjaiban a bizsergést, ahogy vágyja, hogy alkotni kezdjen, és ez lepi meg a legjobban. Haloványan már érezte ezt korábban, de most erőteljesebb a késztetés, hogy ezt az egész látványt megörökítse egy vásznon.
De végül csak felkel, hogy a dacra hallgatva ismét elhagyja a szobát és magára hagyja a férfit, ám az indulásban a kérdés újból megtorpanásra készteti.
Szinte meglepetten szaladnak fel a szemöldökei, azokban a kék szemekben pedig újból megcsillan a vérlázító lesajnálás, ahogy Lorens arcára néz.*
- Engem pedig ez nem érdekel.
*Szegi fel a fejét dacosan, miközben ujjai már nem a félelem miatt, hanem éppen a düh hatására markolnak a bögrére.*
- Bizonyára így van, idegesítő vagyok, de semmi sem történik ok nélkül. Igaz?
*Billenti félre a fejét, ahogy teljes testével visszafordul a férfihoz, majd ismét szemérmetlenül pillant végig rajta.*
- Segíteni akartam, te pedig a legelejétől fogva olyan voltál, mint egy dühödt, vérig sértett ork. Ne haragudj, ha ezek után nincs kedvem körbe udvarolni.
*Mormogja, majd kiissza a teája maradékát, amit inkább maga is letesz az asztalkára, mielőtt a megremegő ujjak közül ez is a földön végzi.*
- Inkább azt kívánom, hogy baszd meg.
*Vonja meg a vállait. Érzi, hogy a tea apránként hat. Érzi a fejében a bódultságot, csak kár, hogy a nevével ellentétben itt a vigyor elmarad, csak az ördög bujkál, ami szorgosan kapargatja a nő elméjének a falát, hogy beszabaduljon és az irányítása alá vonja. Ha eddig illet rá a szabadszájú és meggondolatlan, akkor most szorgosan készül arra, hogy átlépje azt a határt, aminek eddig a szélén imbolygott, de még tudta magát tartani.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2020-2039