Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 94 (1861. - 1880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1880. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-02 23:43:33
Üzenet elküldve: 2024-12-02 23:43:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Hát igen. Biztos, hogy kellemesebb útban lenni mint, ami a rezidencián vár rájuk. Nem mintha ott ne estek volna már egymásnak. Most viszont kellemetlenebb egymásnak esésre lehet számítani Aleniával. A még távolabbi jövő kapcsán viszont már ki volt fejtve, hogy a lány szívesen lesz látva a ligetben. A doktor úr rendelőjében, ágyában, a tavacskában, az istállóban... Sok helyet felfedezhetnek ott is. Aztán ahogy a városba érnek a félvér kiszedegeti a hajából az Elijákat és sétálnak. A kapott kérdésre az elf egykedvűen vállat ránt.*
-Régen ott dolgoztam.~Mikor még szegénynegyed volt.~Akkor ismertem olyanokat akik olcsón árultak kék és zöld italokat. Azokból meg sose árt.
*Orvosként, egy áthuncutkodott éjszaka után, alkimistaként. Akár a lánynak is tudhat olyan italokat kikeverni amik felkelthetik az érdeklődését.*
*Hát igen. Biztos, hogy kellemesebb útban lenni mint, ami a rezidencián vár rájuk. Nem mintha ott ne estek volna már egymásnak. Most viszont kellemetlenebb egymásnak esésre lehet számítani Aleniával. A még távolabbi jövő kapcsán viszont már ki volt fejtve, hogy a lány szívesen lesz látva a ligetben. A doktor úr rendelőjében, ágyában, a tavacskában, az istállóban... Sok helyet felfedezhetnek ott is. Aztán ahogy a városba érnek a félvér kiszedegeti a hajából az Elijákat és sétálnak. A kapott kérdésre az elf egykedvűen vállat ránt.*
-Régen ott dolgoztam.~Mikor még szegénynegyed volt.~Akkor ismertem olyanokat akik olcsón árultak kék és zöld italokat. Azokból meg sose árt.
*Orvosként, egy áthuncutkodott éjszaka után, alkimistaként. Akár a lánynak is tudhat olyan italokat kikeverni amik felkelthetik az érdeklődését.*
1879. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-02 18:04:24
Üzenet elküldve: 2024-12-02 18:04:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Hallgatva a szavakat, feltör belőle egy ábrándos sóhaj. Kezdi érezni a végét a kis idilljüknek, pedig lesz még idő, amit együtt tudnak tölteni, viszont az nem lesz ilyen kellemes. Még mindig reméli, hogy a másik, legalább a rá való tekintettel, nem égeti fel a rezidenciát a dühével, de nincsenek illúziói. Aztán majd menti a menthetőt, ha csak nem ront el mindent az elf. A saját igazáért kiállni fontos, de vannak dolgok, amit ők ketten máshogy intéznek. Bár igen látványosan jól tudnak együtt is működni*
- Sok helyen lehetnél még útban… *Nevet fel, majd elkezdi a hajából kiszedegetni a virágokat, egy nagy csokorrá alakítva azt a kezében. Egyet azért a tincsei között hagy a biztonság kedvéért, nem látta ugyan magát, de szereti az efféle különlegességeket. Közben azért nem rest megjegyezni, hogy még mindig igényt tart arra a kis tanulmányi útra a másik rendelőjébe. Ott is lehet ám útban. Na de nem munka közben. Nem fűzi azonban tovább a dolgot, eljött az idő, hogy menniük kell. Szomorú.*
- Micsodát?
*Érdeklődik, bár sejthető, hogy úgy is megtudja, ha oda jutnak. De nem ő lenne, ha nem kérdezősködne. A Polgárnegyed felé veszi az irányt, a kezében a sok lilával. Nem olyan biztos benne, hogy ezt így, az utcán kellene lóbálniuk, de ha ő nem ismeri, akkor biztosan sokan mások is vannak így. Olyan italok bizony szép számmal lapulnak nála is, de nem a saját kedvéért. Még a húgának vette, gyűjtötte, s bár tudja jól, hogy jó cél érdekében is fel lehet őket használni, kétli, hogy a feketeség nem a maga erejét növelné, hogy valami ostobaságot még inkább felvértezve követhessen el.*
*Hallgatva a szavakat, feltör belőle egy ábrándos sóhaj. Kezdi érezni a végét a kis idilljüknek, pedig lesz még idő, amit együtt tudnak tölteni, viszont az nem lesz ilyen kellemes. Még mindig reméli, hogy a másik, legalább a rá való tekintettel, nem égeti fel a rezidenciát a dühével, de nincsenek illúziói. Aztán majd menti a menthetőt, ha csak nem ront el mindent az elf. A saját igazáért kiállni fontos, de vannak dolgok, amit ők ketten máshogy intéznek. Bár igen látványosan jól tudnak együtt is működni*
- Sok helyen lehetnél még útban… *Nevet fel, majd elkezdi a hajából kiszedegetni a virágokat, egy nagy csokorrá alakítva azt a kezében. Egyet azért a tincsei között hagy a biztonság kedvéért, nem látta ugyan magát, de szereti az efféle különlegességeket. Közben azért nem rest megjegyezni, hogy még mindig igényt tart arra a kis tanulmányi útra a másik rendelőjébe. Ott is lehet ám útban. Na de nem munka közben. Nem fűzi azonban tovább a dolgot, eljött az idő, hogy menniük kell. Szomorú.*
- Micsodát?
*Érdeklődik, bár sejthető, hogy úgy is megtudja, ha oda jutnak. De nem ő lenne, ha nem kérdezősködne. A Polgárnegyed felé veszi az irányt, a kezében a sok lilával. Nem olyan biztos benne, hogy ezt így, az utcán kellene lóbálniuk, de ha ő nem ismeri, akkor biztosan sokan mások is vannak így. Olyan italok bizony szép számmal lapulnak nála is, de nem a saját kedvéért. Még a húgának vette, gyűjtötte, s bár tudja jól, hogy jó cél érdekében is fel lehet őket használni, kétli, hogy a feketeség nem a maga erejét növelné, hogy valami ostobaságot még inkább felvértezve követhessen el.*
1878. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-01 18:00:10
Üzenet elküldve: 2024-12-01 18:00:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
*Jó volt a tippje. A másik ajtóban a nő bukkan fel, sajnos már nem abban a csini kis kék semmiségben, amiben este is látta. Kár, mert abban elég látványosak voltak a cicijei. Ebben a sárga felsőben meg.. hagyjuk. Kissé felvont szemöldökkel, még mindig somolyogva figyeli a megtorpanó, majd szobába lépő szőkeséget. Megállapítja magában, hogy az úgy néz ki, mint akit kimostak a patakban és kicsavargatva tettek fel egy kötélre száradni. Az ő baja, még mindig úgy gondolja, hogy éppen az ágyban is elfért volna mellette.*
- Jó reggelt! *-viszonozza a köszönést. Figyeli a megint a szekrényben keresgélő mozdulatokat, és azon gondolkozik, hogy pontosan mit is mondjon. Nem akar egyből a lényegre térni, előbb valahogy puhítania kéne a nőt, újra engedelmes hangulatba hozni, és csak aztán felemlegetni a tegnap esti történéseket. Mert ez, hogy „jó reggelt”, aztán sunnyogva a szekrényben matat, ez nem fog működni.*
- Jót pihentél? *-teszi fel a világ legártatlanabb kérdését. Mármint akkor lenne ártatlan, ha amúgy nem látná Tirin, hogy úgy néz ki mint a mosott… rongy.-* Én egész jól. Remek kis ágyad van.
*Igen nehéz kitalálni, hogy kedvességből próbálkozik, vagy arra utalgat, hogy nyúzottnak látja a lányt.
Felemeli öléből a tálcát, lerakja az ágy melletti kis asztalkára. Majd később foglalkozik azzal, ami rajta van. Feláll, mezítlen talpával némán lépdel. Nem próbál settenkedni, tisztában van vele, hogy Tiri tudja, hogy felállt, és hogy épp felé tart. Szűk karnyújtásnyira áll meg tőle, most nem akarja nyomasztani őt azzal, hogy elveszi előle a levegőt közvetlen közelségével. Összefonja maga előtt a karjait, hátán megfeszül az egyébként begombolatlan ing. Akárki is volt a korábbi tulaja, nem rendelkezett ilyen testfelépítéssel, mint ő maga. A gondolat egy futó pillanatig elégedettséget vált ki belőle, majd inkább a nőt kezdi el fixírozni.*
- Szóval a tegnap este.. *-kissé oldalra biccenti a fejét, úgy figyeli a nő arcélét. Inkább nem vár tovább ezzel a beszélgetéssel. Olyan, mint a gyógyuló sebbe tapadt kötszer: egy mozdulattal kell megszabadulni tőle.-* Egy kicsit gyorsan távoztál. Hm? Azt hiszem, hogy nem beszéltünk meg mindent.
*Jó volt a tippje. A másik ajtóban a nő bukkan fel, sajnos már nem abban a csini kis kék semmiségben, amiben este is látta. Kár, mert abban elég látványosak voltak a cicijei. Ebben a sárga felsőben meg.. hagyjuk. Kissé felvont szemöldökkel, még mindig somolyogva figyeli a megtorpanó, majd szobába lépő szőkeséget. Megállapítja magában, hogy az úgy néz ki, mint akit kimostak a patakban és kicsavargatva tettek fel egy kötélre száradni. Az ő baja, még mindig úgy gondolja, hogy éppen az ágyban is elfért volna mellette.*
- Jó reggelt! *-viszonozza a köszönést. Figyeli a megint a szekrényben keresgélő mozdulatokat, és azon gondolkozik, hogy pontosan mit is mondjon. Nem akar egyből a lényegre térni, előbb valahogy puhítania kéne a nőt, újra engedelmes hangulatba hozni, és csak aztán felemlegetni a tegnap esti történéseket. Mert ez, hogy „jó reggelt”, aztán sunnyogva a szekrényben matat, ez nem fog működni.*
- Jót pihentél? *-teszi fel a világ legártatlanabb kérdését. Mármint akkor lenne ártatlan, ha amúgy nem látná Tirin, hogy úgy néz ki mint a mosott… rongy.-* Én egész jól. Remek kis ágyad van.
*Igen nehéz kitalálni, hogy kedvességből próbálkozik, vagy arra utalgat, hogy nyúzottnak látja a lányt.
Felemeli öléből a tálcát, lerakja az ágy melletti kis asztalkára. Majd később foglalkozik azzal, ami rajta van. Feláll, mezítlen talpával némán lépdel. Nem próbál settenkedni, tisztában van vele, hogy Tiri tudja, hogy felállt, és hogy épp felé tart. Szűk karnyújtásnyira áll meg tőle, most nem akarja nyomasztani őt azzal, hogy elveszi előle a levegőt közvetlen közelségével. Összefonja maga előtt a karjait, hátán megfeszül az egyébként begombolatlan ing. Akárki is volt a korábbi tulaja, nem rendelkezett ilyen testfelépítéssel, mint ő maga. A gondolat egy futó pillanatig elégedettséget vált ki belőle, majd inkább a nőt kezdi el fixírozni.*
- Szóval a tegnap este.. *-kissé oldalra biccenti a fejét, úgy figyeli a nő arcélét. Inkább nem vár tovább ezzel a beszélgetéssel. Olyan, mint a gyógyuló sebbe tapadt kötszer: egy mozdulattal kell megszabadulni tőle.-* Egy kicsit gyorsan távoztál. Hm? Azt hiszem, hogy nem beszéltünk meg mindent.
1877. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-01 17:16:11
Üzenet elküldve: 2024-12-01 17:16:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az árva kertje mindig zöldebb//
//Tolvajbecsület//
*Szikra kérdésére csak vállat von. Tudja és érti, hogy miért fontos a gyereknek, hogy most ő adhasson nekik, de neki személy szerint eszébe sem jut, hogy elfogadja a felkínált lehetőséget. Nem azért, mert bármi baja lenne Szikrával, vagy mert morális problémái lennének a lopott pénz elköltésével -khm, khm-; egész egyszerűen csak nem akar azon a kevéskén élősködni, amije van a kislánynak. Ki tudja, mikor fog tudni megint pénzhez jutni – mármint, ennél szebb módon? Akkor meg ne erre a bolond ló bugrisra költse már el, mint ő.
Az orra alatt azért somolyog egy sort, ahogy Mai egy pillanatra visszatalál magához, és maga is inkább az étel helyett más javak beszerzését javasolja Szikrának. Hiába na, ez úgy fest, hogy közös dolog Mai-val; még ha valószínűleg más is mozgatja a szándékukat.
Elkapja a nő tekintetét, most nem jégcsap-színűek a szemei. Még mindig azt a furcsa-tompa feszültséget látja benne amit korábban is, de már legalább érteni véli az okát. Azt túlzás lenne állítani, hogy nem fordul meg a fejében hogy van ami el lett hallgatva előle, de megbízik annyira benne hogy ne kezdje el faggatni, s pláne ne Szikra előtt.*
- Hogyne. *-bólint a kérésre. Mi mást tehetne? Az utóbbi időben egyébként is kezdett hozzászokni ahhoz, hogy nem csak a Rezidencia és környéke van a kezére bízva, de olykor-olykor a gyerekek is. Hogy ezt bölcs döntésnek tartja-e? Fityfenét. Egy marék báránnyal hamarabb boldogulna mint azzal a néggyel akik most bent laknak. De nem ellenkezik. Amíg nincs vegzálva azzal, hogy miért nem halad a munkájával, nem is nagyon szólhat semmit.*
//Az árva kertje mindig zöldebb//
//Tolvajbecsület//
*Szikra kérdésére csak vállat von. Tudja és érti, hogy miért fontos a gyereknek, hogy most ő adhasson nekik, de neki személy szerint eszébe sem jut, hogy elfogadja a felkínált lehetőséget. Nem azért, mert bármi baja lenne Szikrával, vagy mert morális problémái lennének a lopott pénz elköltésével -khm, khm-; egész egyszerűen csak nem akar azon a kevéskén élősködni, amije van a kislánynak. Ki tudja, mikor fog tudni megint pénzhez jutni – mármint, ennél szebb módon? Akkor meg ne erre a bolond ló bugrisra költse már el, mint ő.
Az orra alatt azért somolyog egy sort, ahogy Mai egy pillanatra visszatalál magához, és maga is inkább az étel helyett más javak beszerzését javasolja Szikrának. Hiába na, ez úgy fest, hogy közös dolog Mai-val; még ha valószínűleg más is mozgatja a szándékukat.
Elkapja a nő tekintetét, most nem jégcsap-színűek a szemei. Még mindig azt a furcsa-tompa feszültséget látja benne amit korábban is, de már legalább érteni véli az okát. Azt túlzás lenne állítani, hogy nem fordul meg a fejében hogy van ami el lett hallgatva előle, de megbízik annyira benne hogy ne kezdje el faggatni, s pláne ne Szikra előtt.*
- Hogyne. *-bólint a kérésre. Mi mást tehetne? Az utóbbi időben egyébként is kezdett hozzászokni ahhoz, hogy nem csak a Rezidencia és környéke van a kezére bízva, de olykor-olykor a gyerekek is. Hogy ezt bölcs döntésnek tartja-e? Fityfenét. Egy marék báránnyal hamarabb boldogulna mint azzal a néggyel akik most bent laknak. De nem ellenkezik. Amíg nincs vegzálva azzal, hogy miért nem halad a munkájával, nem is nagyon szólhat semmit.*
1876. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-01 11:09:55
Üzenet elküldve: 2024-12-01 11:09:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
*Milyen szerencse, hogy semmit sem akar elsikálni. Ez csak egy kötelező kör. Ha már "vendége" van azt illő nem éhezni hagyni. Bár igazából kínozni sem éppen illedelmes, de akárhonnan is nézzük volt itt bőven olyan, amire igenis rászolgált a férfi. Valószínűleg meg sem kapta volna a reggelit, ha a vénasszony nem emlékezteti rá, hogy valamit azért adni kéne neki. Reményei szerint ez az utolsó ilyen kör. Mára már lesz annyira jól, hogy szépen kézen fogja magát és elmenjen a fenébe. A tegnapi nappal megtanulta a leckét. Egy darabig bizonyosan nem hoz fel magához senkit. Se éjszakai kalandot, sem rászorulót. Ha arra vágyik, hogy az ölét sanyargató feszültség múljon inkább összekuporgatja az aranyát és tesz egy kirándulást a kikötőben, meg sem állva a Sellőházig. Lehet, hogy amúgy sem ártana egy kis levegőváltozás, hogy ne a negyed és a piac között ingázzon csak. Az sem kizárt, hogy már ez a folytonos monotonitás megy ennyire az elméjére.
Eligazgatja magán a tök színű ruhát, majd a haját is elrendezi. Nem ártana valami tiszta gönc, de ő ugyan be nem megy a szobába, amíg a "vendége" benne tartózkodik.
Mély levegőt vesz, fordul és dolga végeztével kisétál. Ahogy szembesül a nyitott ajtóval megtorpan. Lassan pillant fel, egészen addig, amíg nem találja szembe magát a férfival. Futólag a tálcára sandít. Látja, hogy az szinte még érintetlen. Talán nem jó az, amit felhozott? Nem érdekli. Nem ő készítette össze. Ha a férfinak baja van, akkor majd szépen leballag a nénihez és ott teszi szóvá.
De így igazából már mindegy. Akár be is mehet tiszta ruháért. Újabb sóhajt követve indul meg a szobába, egyenesen a szekrényt véve célba.*
- Jó reggelt!
*Dünnyögi az orra alatt, miközben már inkább el is pillant a férfiról. Kinyitja a szekrényajtót és a ruhák között kezd turkálni.*
*Milyen szerencse, hogy semmit sem akar elsikálni. Ez csak egy kötelező kör. Ha már "vendége" van azt illő nem éhezni hagyni. Bár igazából kínozni sem éppen illedelmes, de akárhonnan is nézzük volt itt bőven olyan, amire igenis rászolgált a férfi. Valószínűleg meg sem kapta volna a reggelit, ha a vénasszony nem emlékezteti rá, hogy valamit azért adni kéne neki. Reményei szerint ez az utolsó ilyen kör. Mára már lesz annyira jól, hogy szépen kézen fogja magát és elmenjen a fenébe. A tegnapi nappal megtanulta a leckét. Egy darabig bizonyosan nem hoz fel magához senkit. Se éjszakai kalandot, sem rászorulót. Ha arra vágyik, hogy az ölét sanyargató feszültség múljon inkább összekuporgatja az aranyát és tesz egy kirándulást a kikötőben, meg sem állva a Sellőházig. Lehet, hogy amúgy sem ártana egy kis levegőváltozás, hogy ne a negyed és a piac között ingázzon csak. Az sem kizárt, hogy már ez a folytonos monotonitás megy ennyire az elméjére.
Eligazgatja magán a tök színű ruhát, majd a haját is elrendezi. Nem ártana valami tiszta gönc, de ő ugyan be nem megy a szobába, amíg a "vendége" benne tartózkodik.
Mély levegőt vesz, fordul és dolga végeztével kisétál. Ahogy szembesül a nyitott ajtóval megtorpan. Lassan pillant fel, egészen addig, amíg nem találja szembe magát a férfival. Futólag a tálcára sandít. Látja, hogy az szinte még érintetlen. Talán nem jó az, amit felhozott? Nem érdekli. Nem ő készítette össze. Ha a férfinak baja van, akkor majd szépen leballag a nénihez és ott teszi szóvá.
De így igazából már mindegy. Akár be is mehet tiszta ruháért. Újabb sóhajt követve indul meg a szobába, egyenesen a szekrényt véve célba.*
- Jó reggelt!
*Dünnyögi az orra alatt, miközben már inkább el is pillant a férfiról. Kinyitja a szekrényajtót és a ruhák között kezd turkálni.*
1875. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-30 17:58:40
Üzenet elküldve: 2024-11-30 17:58:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
*Úgy alszik, mint akit leütöttek. Nem is vette észre, hogy mikor aludt el teljesen. A valóság egyszeriben csak puha, megfoghatatlan, hullámzó ködfal lett körülötte; és szemhéjai mögött színes-vad, mozgalmas álmokat látott.
Az ajtó felől hallatszódó koppanásra ébred. Pár pillanatig fogalma sincs arról hogy hol van, és mit csinál ott, ahol van. A tegnapi nap ilyen-olyan emlékei szaggatottan, hullámokban öntik el tudatát, és mire elhalnak a folyosón a nő léptei, már betájolja magát. Nem mozdul meg egyből. Háta kissé sajog az idióta pózban alvástól, de különben kényelmesen érzi magát; a tegnap felhúzott ágynemű még mindig viszonylag friss illatú, és gyönyörűen foltmentes. Talán ezért is aludt jól. Mert nem mindenféle, más fickóktól származó foltok voltak a dereka alatt.
Lusta mozdulattal löki le magáról a takarót, jólesőn ásít, s csak eközben érti meg, hogy tüdejének parázslása olyannyira enyhe lett, hogy az már szinte számot sem tevő. Az érzés örömmel tölti el és elégedettséggel. Ami meglepi: némi hálával is. Tiri felé. Végtére is a nő vakarta ki ebből a vacakból - illő lesz megköszönnie neki. Valahogy. Valamikor. Elvileg. Talán. Hm.
Felül, rádörzsöl szemeire. Fejét jobbra-balra csavargatva megroppantja a nyakát. Lerakja lábait az ágy mellé, feláll, megvakarja a hasát. Mást is megvakar kicsit. A még mindig a földre hányt ruhákra néz, amiket tegnap este vetettek ide-oda méltatlan módon. Morog valamit az orra alatt, lehajol értük, és felöltözik. A nadrág még csak-csak jó, de az inggel meggyűlik a baja. Vállban és mellkasban szűk, nincs az az ég, hogy be tudná gombolni. Nem is törődik vele.
Kinyitja az ajtót, természetesen rátalál a tálcára. Lehajol érte. A másik helyiségből, amit ebben a házban ismer, motozást hall. Biztosra veszi, hogy a nő az. Az ajtót nyitva hagyja, a tálcát beviszi; leül az ágy szélére, a reggelit a térdén egyensúlyozza. Gyanakodva szimatol a bögrébe, majd jólesőn iszik belőle - mocsok szomjasnak érzi magát. Ezután kicsit félreteszi a maradék teát, és az ételre pislant. Éhes is. De nem nyúl hozzá, inkább csak szórakozottan egyensúlyozza tovább a tálcát, fülét a nyitott ajtó felé fordítva. Vár. Tirire. Ha a nő azt hiszi, hogy azzal hogy zabálni ad neki, elsikálhatja a tegnap estét, tévedésben van. Szájzugába apró félmosoly ül.*
*Úgy alszik, mint akit leütöttek. Nem is vette észre, hogy mikor aludt el teljesen. A valóság egyszeriben csak puha, megfoghatatlan, hullámzó ködfal lett körülötte; és szemhéjai mögött színes-vad, mozgalmas álmokat látott.
Az ajtó felől hallatszódó koppanásra ébred. Pár pillanatig fogalma sincs arról hogy hol van, és mit csinál ott, ahol van. A tegnapi nap ilyen-olyan emlékei szaggatottan, hullámokban öntik el tudatát, és mire elhalnak a folyosón a nő léptei, már betájolja magát. Nem mozdul meg egyből. Háta kissé sajog az idióta pózban alvástól, de különben kényelmesen érzi magát; a tegnap felhúzott ágynemű még mindig viszonylag friss illatú, és gyönyörűen foltmentes. Talán ezért is aludt jól. Mert nem mindenféle, más fickóktól származó foltok voltak a dereka alatt.
Lusta mozdulattal löki le magáról a takarót, jólesőn ásít, s csak eközben érti meg, hogy tüdejének parázslása olyannyira enyhe lett, hogy az már szinte számot sem tevő. Az érzés örömmel tölti el és elégedettséggel. Ami meglepi: némi hálával is. Tiri felé. Végtére is a nő vakarta ki ebből a vacakból - illő lesz megköszönnie neki. Valahogy. Valamikor. Elvileg. Talán. Hm.
Felül, rádörzsöl szemeire. Fejét jobbra-balra csavargatva megroppantja a nyakát. Lerakja lábait az ágy mellé, feláll, megvakarja a hasát. Mást is megvakar kicsit. A még mindig a földre hányt ruhákra néz, amiket tegnap este vetettek ide-oda méltatlan módon. Morog valamit az orra alatt, lehajol értük, és felöltözik. A nadrág még csak-csak jó, de az inggel meggyűlik a baja. Vállban és mellkasban szűk, nincs az az ég, hogy be tudná gombolni. Nem is törődik vele.
Kinyitja az ajtót, természetesen rátalál a tálcára. Lehajol érte. A másik helyiségből, amit ebben a házban ismer, motozást hall. Biztosra veszi, hogy a nő az. Az ajtót nyitva hagyja, a tálcát beviszi; leül az ágy szélére, a reggelit a térdén egyensúlyozza. Gyanakodva szimatol a bögrébe, majd jólesőn iszik belőle - mocsok szomjasnak érzi magát. Ezután kicsit félreteszi a maradék teát, és az ételre pislant. Éhes is. De nem nyúl hozzá, inkább csak szórakozottan egyensúlyozza tovább a tálcát, fülét a nyitott ajtó felé fordítva. Vár. Tirire. Ha a nő azt hiszi, hogy azzal hogy zabálni ad neki, elsikálhatja a tegnap estét, tévedésben van. Szájzugába apró félmosoly ül.*
1874. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-30 14:42:57
Üzenet elküldve: 2024-11-30 14:42:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
*Az ajkára simítva tapogatja meg az apró sebet. Fáj és csíp, de legalább kordában tartja csapongó gondolatait. Egy rövid időre legalábbis. Egészen addig, amíg ujjai be nem siklanak a ruha alá. Halk sóhajjal cirógat a combján arra a pontra, amit még mindig úgy képzel el, hogy piroslik a férfi ujjai nyomán. A szíve ismét erősebb ütemre vált. Sosem gondolta volna, hogy eljön az a pillanat, amin már az ördögvigyor sem lesz képes segíteni.
Talán egy órácskát tudott álomba merülni az éjszaka folyamán. A napfelkeltét már végig követte az ablakon kinézve. A néni csoszogása riasztja ki gondolataiból. A kékeket kissé ijedten kapja rá, mintha nem rá számítana. De végül magában kineveti a gondolatot.*
- Nehéz éjszaka?
*Motyogja még fáradt hangon a néni, ahogy megindul a kanna felé, hogy vizet tegyen a tűzhelyre.
A kialvatlan szemek és a fotelben görnyedés után maradt fájdalmas tartás igen ékesszólója, hogy nem volt könnyű estéje. És az öregasszony a többiről még csak nem is tud. De szeretné is, hogy így maradjon, ezért csak a vállát vonva húzza jobban magára a plédet.*
- Mit akarsz felvinni neki reggelire?
*A kérdésre felszaladnak a szemöldökei, szinte hitetlenkedve mered az asszonyra. Bele sem gondolt, hogy hiába pocsék vendéglátó, bizony akad kötelezettsége, ha már idehozatta a férfit. Így a "Leginkább semmit." válasz nem lehet opció.*
- Viszek fel a kolbászból és a kenyérből.
*Dünnyögi, miközben a plédet félrehajtva kel fel lassan. Újra tálcát vesz elő, hogy újra ételt vigyen a férfinak, hogy azután újra szembe találja magát Lorens lenéző pillantásaival. Ami valljuk be őszintén, hogy helytálló.
A mozdulatai lassúak és vontatottak. Minden tagja fáradt. De leginkább az elméje az, amit úgy érez, hogy meg van gyötörve. Így mire észbe kap azon a tálcán bizony a kolbász mellé kerül még szalonna, hagyma és egy bögre gőzölgő tea a kellemesebbikből. Hálásan pillant az asszonyra, majd kézbe veszi a tálcát és felsétál az emeletre. Először ismét a kilincs felé nyúl, de végül megtorpan a mozdulatban, a tálcát az ajtó elé teszi és csak halkan bekopogtat rajta.*
- Reggeli.
*Dünnyögi és meg sem várja, hogy a férfi megébred-e. Útja egyenesen a kis szobába vezet, ahol gyorsan lecibálja magáról azt a francos ruhát. Összegyűri, mintha minden felgyülemlett haragját azon készülne levezetni. A pórul járt ruha pedig apránként a sarokban végzi, hogy helyette visszabújjon a megszokott sütőtök színű göncébe.*
*Az ajkára simítva tapogatja meg az apró sebet. Fáj és csíp, de legalább kordában tartja csapongó gondolatait. Egy rövid időre legalábbis. Egészen addig, amíg ujjai be nem siklanak a ruha alá. Halk sóhajjal cirógat a combján arra a pontra, amit még mindig úgy képzel el, hogy piroslik a férfi ujjai nyomán. A szíve ismét erősebb ütemre vált. Sosem gondolta volna, hogy eljön az a pillanat, amin már az ördögvigyor sem lesz képes segíteni.
Talán egy órácskát tudott álomba merülni az éjszaka folyamán. A napfelkeltét már végig követte az ablakon kinézve. A néni csoszogása riasztja ki gondolataiból. A kékeket kissé ijedten kapja rá, mintha nem rá számítana. De végül magában kineveti a gondolatot.*
- Nehéz éjszaka?
*Motyogja még fáradt hangon a néni, ahogy megindul a kanna felé, hogy vizet tegyen a tűzhelyre.
A kialvatlan szemek és a fotelben görnyedés után maradt fájdalmas tartás igen ékesszólója, hogy nem volt könnyű estéje. És az öregasszony a többiről még csak nem is tud. De szeretné is, hogy így maradjon, ezért csak a vállát vonva húzza jobban magára a plédet.*
- Mit akarsz felvinni neki reggelire?
*A kérdésre felszaladnak a szemöldökei, szinte hitetlenkedve mered az asszonyra. Bele sem gondolt, hogy hiába pocsék vendéglátó, bizony akad kötelezettsége, ha már idehozatta a férfit. Így a "Leginkább semmit." válasz nem lehet opció.*
- Viszek fel a kolbászból és a kenyérből.
*Dünnyögi, miközben a plédet félrehajtva kel fel lassan. Újra tálcát vesz elő, hogy újra ételt vigyen a férfinak, hogy azután újra szembe találja magát Lorens lenéző pillantásaival. Ami valljuk be őszintén, hogy helytálló.
A mozdulatai lassúak és vontatottak. Minden tagja fáradt. De leginkább az elméje az, amit úgy érez, hogy meg van gyötörve. Így mire észbe kap azon a tálcán bizony a kolbász mellé kerül még szalonna, hagyma és egy bögre gőzölgő tea a kellemesebbikből. Hálásan pillant az asszonyra, majd kézbe veszi a tálcát és felsétál az emeletre. Először ismét a kilincs felé nyúl, de végül megtorpan a mozdulatban, a tálcát az ajtó elé teszi és csak halkan bekopogtat rajta.*
- Reggeli.
*Dünnyögi és meg sem várja, hogy a férfi megébred-e. Útja egyenesen a kis szobába vezet, ahol gyorsan lecibálja magáról azt a francos ruhát. Összegyűri, mintha minden felgyülemlett haragját azon készülne levezetni. A pórul járt ruha pedig apránként a sarokban végzi, hogy helyette visszabújjon a megszokott sütőtök színű göncébe.*
1873. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-30 13:03:29
Üzenet elküldve: 2024-11-30 13:03:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Az árva kertje mindig zöldebb//
//Tolvajbecsület//
*Hogyha egy árnyalatnyival jobban lenne, talán már szónoklatba kezdene, de az sem biztos, hogy az jelen helyzetben olyan jó volna. A lánynak szüksége volt a túléléshez arra, hogy lopjon. Talán torz módon Grael "gondoskodására" is. Hiszen nem volt senkije. Most viszont belekerült egy közösségbe, ahol mindent megkap, amire szüksége lehet, ha nem is azoktól, akiktől azt a legideálisabb helyzetben kellene kapnia. Ezért nem most kezd prédikációba és ezért is engedi meg, hogy ez egyszer fizessen. Méltó lezárása lehet ez a gesztus, annak az előző életnek. Aztán ha eltelik egy kevés idő, amikor Mai is megnyugodott, amikor Szikra lelke is megpihent, hogy ő is adhatott valamit, akkor lehet erről beszélni. Hogy megértse, hogy miért nem kell újfent simlisséghez folyamodnia. És olyan emberek társaságára sem kell, hogy szüksége legyen, akik egy gyermeki lélektől többet várnak el, mint puszta tanulás és fejlődés, talpraesettség.*
- Tudod mit? Én azt, amit te. Kíváncsi vagyok, te mire költenéd szívesen. Viszont. *Csak nem bírja ki.* - Fordíthatnád ezt az összeget, vagy, ami marad belőle olyasmire, amit szeretnél. Csak el kell gondolkodni, hogy mi az. Könyv, játék, a kertedbe különlegességek... Ha pedig nincs olyan éppen, akkor félre tudod tenni, akkorra, amikor lesz kívánságod.
*Mosolyogva simítja végig a fonott hajat, majd Alaver felé tekint.*
- Akkor irány a piactér, de ha ettünk egy jót, utána szeretnék lepihenni. Számíthatok rád? Luni-ék nem tudom ráérnek-e.
*Nem parancsol, hanem kér. Ráadásul benne van a szemeiben, hogy valóban szüksége lesz egy kis magányra. Talán jobb társaság is most a férfi, mint ő, de egy kis időre még tudja tartani az álcát, hogy viszonylag rendben van, hogy rendbe jöttek a dolgok. S bármilyen fájó is lesz egyedül, muszáj, hogy ne előttük essen csorba a megszokotton. A végtelenségig nem tud terelni.*
//Az árva kertje mindig zöldebb//
//Tolvajbecsület//
*Hogyha egy árnyalatnyival jobban lenne, talán már szónoklatba kezdene, de az sem biztos, hogy az jelen helyzetben olyan jó volna. A lánynak szüksége volt a túléléshez arra, hogy lopjon. Talán torz módon Grael "gondoskodására" is. Hiszen nem volt senkije. Most viszont belekerült egy közösségbe, ahol mindent megkap, amire szüksége lehet, ha nem is azoktól, akiktől azt a legideálisabb helyzetben kellene kapnia. Ezért nem most kezd prédikációba és ezért is engedi meg, hogy ez egyszer fizessen. Méltó lezárása lehet ez a gesztus, annak az előző életnek. Aztán ha eltelik egy kevés idő, amikor Mai is megnyugodott, amikor Szikra lelke is megpihent, hogy ő is adhatott valamit, akkor lehet erről beszélni. Hogy megértse, hogy miért nem kell újfent simlisséghez folyamodnia. És olyan emberek társaságára sem kell, hogy szüksége legyen, akik egy gyermeki lélektől többet várnak el, mint puszta tanulás és fejlődés, talpraesettség.*
- Tudod mit? Én azt, amit te. Kíváncsi vagyok, te mire költenéd szívesen. Viszont. *Csak nem bírja ki.* - Fordíthatnád ezt az összeget, vagy, ami marad belőle olyasmire, amit szeretnél. Csak el kell gondolkodni, hogy mi az. Könyv, játék, a kertedbe különlegességek... Ha pedig nincs olyan éppen, akkor félre tudod tenni, akkorra, amikor lesz kívánságod.
*Mosolyogva simítja végig a fonott hajat, majd Alaver felé tekint.*
- Akkor irány a piactér, de ha ettünk egy jót, utána szeretnék lepihenni. Számíthatok rád? Luni-ék nem tudom ráérnek-e.
*Nem parancsol, hanem kér. Ráadásul benne van a szemeiben, hogy valóban szüksége lesz egy kis magányra. Talán jobb társaság is most a férfi, mint ő, de egy kis időre még tudja tartani az álcát, hogy viszonylag rendben van, hogy rendbe jöttek a dolgok. S bármilyen fájó is lesz egyedül, muszáj, hogy ne előttük essen csorba a megszokotton. A végtelenségig nem tud terelni.*
1872. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-30 10:15:24
Üzenet elküldve: 2024-11-30 10:15:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
*Tiri menekül.
Nem ismeri túl jól a lányt, sőt, igazából egyáltalán nem ismeri őt. Nem sokat látott és tapasztalt belőle eddig. De ami benyomása van róla, az mind arra utal, hogy az nagyon is jól ért ehhez. A meneküléshez.
Azért gúnyolódik, azért szól úgy hogy az ember kivágná a nyelvét; azért lődöz lesajnáló és megvető pillantásokat, mert menekülni akar valami elől. Fogalma sincs, hogy mi az. És most nem is tudja azt mondani, hogy nem érdekli. De, érdekli, veszettül kíváncsi lett.
Kíváncsi lett, mert ha valaki, aki ilyen kis nyeszlett, nem átall megtámadni valaki olyat, aki egy mozdulattal tudná kettéroppantani a gerincét, az bátorságra vall. Bátorságra és ostobaságra. És a „minden mindegy” gondolkozásra. És ez az, amire kíváncsi: hogy miért mindegy neki minden? Hiszen amúgy nem valami alja nőcske. Bár elég ihatatlan teákat hozott neki, de hozta őket, és azok a löttyök tényleg segítettek. Se ruhában, se pucéran nem rusnya. És van benne tűz. Hohó! De még mennyi!
A gondolatra elvigyorodik. Hallja az odakint, az ajtó elől eltávolodó lépteket. Újra rádörzsöl bőrére ahol az az apró ököl érte, halkan felkuncog. Talán az ördögvigyor, talán más miatt, de a dühe elpárolog belőle, mint a víz a nyári napon felforrósodó macskakövekről. Lesz még dolga a kislánnyal hogy betörje őt, de nem bánja. Végül úgy is sikerülni fog. Talán valamennyit meghagy belőle ebből a tűzből, hogy ne legyen olyan unalmas.
Megmozdul, ráérős-lusta mozdulattal lép az ágyhoz, és kényelmesen elterül rajta. Nem tudná megmondani hogy bánja-e ezt a magányt most, vagy sem. Jól esik neki a csönd és a nyugalom, és érzi, hogy szervezete hálás lesz a pihenésért és a belé diktált panáceáért. De eközben a nő elférne mellette az ágyban, és melegíthetné neki azt. Ha nem is most este húzná magára, hogy ismételje meg azt az erőszakos odaszorulását, akkor reggel. Addigra csak jól lesz annyira, hogy a teste is megfelelően reagálhasson erre. Elvigyorodik. A lány vesztesége, ha nincs itt.
Magára húzza a takarót, félig ülve, félig feküdve elfészkelődik, a ház csöndjében a plafont nézi. Ujjai a bőrén köröznek, azt a pontot kerülgetik újra és újra, ahol megütötték. Micsoda tűz! Igazából egész jót szórakozik.
Az ördögvigyor és a vacsora kellemes zsibbadásba burkolja. Csak a tüdejében egy pici pont parázslik még nagyon tompán, ha mélyebb levegőt vesz, miközben lassan félálomba merül.*
*Tiri menekül.
Nem ismeri túl jól a lányt, sőt, igazából egyáltalán nem ismeri őt. Nem sokat látott és tapasztalt belőle eddig. De ami benyomása van róla, az mind arra utal, hogy az nagyon is jól ért ehhez. A meneküléshez.
Azért gúnyolódik, azért szól úgy hogy az ember kivágná a nyelvét; azért lődöz lesajnáló és megvető pillantásokat, mert menekülni akar valami elől. Fogalma sincs, hogy mi az. És most nem is tudja azt mondani, hogy nem érdekli. De, érdekli, veszettül kíváncsi lett.
Kíváncsi lett, mert ha valaki, aki ilyen kis nyeszlett, nem átall megtámadni valaki olyat, aki egy mozdulattal tudná kettéroppantani a gerincét, az bátorságra vall. Bátorságra és ostobaságra. És a „minden mindegy” gondolkozásra. És ez az, amire kíváncsi: hogy miért mindegy neki minden? Hiszen amúgy nem valami alja nőcske. Bár elég ihatatlan teákat hozott neki, de hozta őket, és azok a löttyök tényleg segítettek. Se ruhában, se pucéran nem rusnya. És van benne tűz. Hohó! De még mennyi!
A gondolatra elvigyorodik. Hallja az odakint, az ajtó elől eltávolodó lépteket. Újra rádörzsöl bőrére ahol az az apró ököl érte, halkan felkuncog. Talán az ördögvigyor, talán más miatt, de a dühe elpárolog belőle, mint a víz a nyári napon felforrósodó macskakövekről. Lesz még dolga a kislánnyal hogy betörje őt, de nem bánja. Végül úgy is sikerülni fog. Talán valamennyit meghagy belőle ebből a tűzből, hogy ne legyen olyan unalmas.
Megmozdul, ráérős-lusta mozdulattal lép az ágyhoz, és kényelmesen elterül rajta. Nem tudná megmondani hogy bánja-e ezt a magányt most, vagy sem. Jól esik neki a csönd és a nyugalom, és érzi, hogy szervezete hálás lesz a pihenésért és a belé diktált panáceáért. De eközben a nő elférne mellette az ágyban, és melegíthetné neki azt. Ha nem is most este húzná magára, hogy ismételje meg azt az erőszakos odaszorulását, akkor reggel. Addigra csak jól lesz annyira, hogy a teste is megfelelően reagálhasson erre. Elvigyorodik. A lány vesztesége, ha nincs itt.
Magára húzza a takarót, félig ülve, félig feküdve elfészkelődik, a ház csöndjében a plafont nézi. Ujjai a bőrén köröznek, azt a pontot kerülgetik újra és újra, ahol megütötték. Micsoda tűz! Igazából egész jót szórakozik.
Az ördögvigyor és a vacsora kellemes zsibbadásba burkolja. Csak a tüdejében egy pici pont parázslik még nagyon tompán, ha mélyebb levegőt vesz, miközben lassan félálomba merül.*
1871. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-30 05:05:21
Üzenet elküldve: 2024-11-30 05:05:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Valahonnan hátulról, messziről hallja a férfi hangját miközben az ajtó felé szaporázza a lépteit. De a lényegi tartalom felfogása még várat magára. Érzi a torkára fonódó ujjakat, a hajába markoló kezet. A másik pedig épp megint a combjára mar, hogy ismét pirosló nyomot hagyjon maga után. A végére pedig nem marad más, csak egy éles csattanás. A háta az ajtónak vetve, az ujjai görcsösen marnak szinte a fába, a levegőt pedig olyan elánnal kapkodja, mintha a Pegazustól rohant volna át megállás nélkül egészen Sárvárosig. A testét, haját maró kezek lassan eltűnnek róla, ahogy fülének zúgása is apad kissé. Nem nyúlt utána a férfi. Hagyta eljönni. Az egészet, a haját markoló ujjakat, mindent csak a pánik képzeltetett vele. Lassan a helyükre rendeződnek a szavak is, amiket hallott kifele menekültekor, ám érteni még nem értett meg. "Most nagyot nőttél ám a szememben." Erősen az alsó ajkába harap. Érzi az utána érkező enyhén sós, fémes ízt. Nehezen küzdi le az ingert, hogy hagyja a könnyeket a szemeibe szökni, de végül nem szükséges a kékekre dörzsölni. Most egyszeriben minden összecsapott a feje fölött. Az egész átkozott nap. Minden lépése, amivel megkeserítette a férfi felépülését, közben pedig azzal takarózott, hogy ő segíteni akar. Direkt pocsékra csinálta a teát, a fürdőben játszotta az eszét, miközben érett nő helyett úgy viselkedett, mint egy gyerek. Felrémlik a karba vájó tíz körme, a végén pedig ez. Gyomorba vágta és elmenekült, pusztán makacsságból, a fene nagy önhittségébe burkolódzva.
Sóhajtva löki el magát az ajtótól, majd szembefordul vele. A keze lassan a kilincsre csúszik, rámar az ujjaival, de pár pillanat múlva leengedi a kezét és tesz hátra pár lépést. Mára talán tényleg elég volt belőle ennyi. Holnap pedig... A férfi itt hagyhatja az egész ótvaros szobát a fenébe, hogy csak halovány emléke maradjon benne a lánynak, aki majd' egy teljes napig kínozta.*
- Bassza meg...
*Sziszegi, ahogy sarkon fordulva veszi az irányt inkább lefelé. A konyhában a tűzhely mellé pakolt fotelben menedéket keres. Beül, felhúzza a lábait, majd átkarolva őket csak a tűz ropogását hallgatja. Nem nyugtatja meg. Az elméje zakatol. Megannyiszor felötlik benne a gondolat, hogy visszamenjen és bocsánatot kérjen. De retteg a férfi haragjától, a bűntudattal pedig nem tud mit kezdeni. Sosem érzett ilyet. Ahogy reggel kidobta a ficsúrt, az meg sem hatotta. Máskor sem szokta. De ez valamiért annyival másabb. Az ölébe húzza a háttámlára terített pokrócot, de hiába a meleg és hiába a puha fotel, amibe kényelmesen be tud süppedni. Az álom messziről kerüli el.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Valahonnan hátulról, messziről hallja a férfi hangját miközben az ajtó felé szaporázza a lépteit. De a lényegi tartalom felfogása még várat magára. Érzi a torkára fonódó ujjakat, a hajába markoló kezet. A másik pedig épp megint a combjára mar, hogy ismét pirosló nyomot hagyjon maga után. A végére pedig nem marad más, csak egy éles csattanás. A háta az ajtónak vetve, az ujjai görcsösen marnak szinte a fába, a levegőt pedig olyan elánnal kapkodja, mintha a Pegazustól rohant volna át megállás nélkül egészen Sárvárosig. A testét, haját maró kezek lassan eltűnnek róla, ahogy fülének zúgása is apad kissé. Nem nyúlt utána a férfi. Hagyta eljönni. Az egészet, a haját markoló ujjakat, mindent csak a pánik képzeltetett vele. Lassan a helyükre rendeződnek a szavak is, amiket hallott kifele menekültekor, ám érteni még nem értett meg. "Most nagyot nőttél ám a szememben." Erősen az alsó ajkába harap. Érzi az utána érkező enyhén sós, fémes ízt. Nehezen küzdi le az ingert, hogy hagyja a könnyeket a szemeibe szökni, de végül nem szükséges a kékekre dörzsölni. Most egyszeriben minden összecsapott a feje fölött. Az egész átkozott nap. Minden lépése, amivel megkeserítette a férfi felépülését, közben pedig azzal takarózott, hogy ő segíteni akar. Direkt pocsékra csinálta a teát, a fürdőben játszotta az eszét, miközben érett nő helyett úgy viselkedett, mint egy gyerek. Felrémlik a karba vájó tíz körme, a végén pedig ez. Gyomorba vágta és elmenekült, pusztán makacsságból, a fene nagy önhittségébe burkolódzva.
Sóhajtva löki el magát az ajtótól, majd szembefordul vele. A keze lassan a kilincsre csúszik, rámar az ujjaival, de pár pillanat múlva leengedi a kezét és tesz hátra pár lépést. Mára talán tényleg elég volt belőle ennyi. Holnap pedig... A férfi itt hagyhatja az egész ótvaros szobát a fenébe, hogy csak halovány emléke maradjon benne a lánynak, aki majd' egy teljes napig kínozta.*
- Bassza meg...
*Sziszegi, ahogy sarkon fordulva veszi az irányt inkább lefelé. A konyhában a tűzhely mellé pakolt fotelben menedéket keres. Beül, felhúzza a lábait, majd átkarolva őket csak a tűz ropogását hallgatja. Nem nyugtatja meg. Az elméje zakatol. Megannyiszor felötlik benne a gondolat, hogy visszamenjen és bocsánatot kérjen. De retteg a férfi haragjától, a bűntudattal pedig nem tud mit kezdeni. Sosem érzett ilyet. Ahogy reggel kidobta a ficsúrt, az meg sem hatotta. Máskor sem szokta. De ez valamiért annyival másabb. Az ölébe húzza a háttámlára terített pokrócot, de hiába a meleg és hiába a puha fotel, amibe kényelmesen be tud süppedni. Az álom messziről kerüli el.*
1870. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-29 16:53:15
Üzenet elküldve: 2024-11-29 16:53:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az árva kertje mindig zöldebb//
//Tolvajbecsület//
*Széles mosollyal szedi apró lépteit a páros felé, mint aki egy hatalmas vadat ejtett volna. Ő legalább is így érzi. Sőt mi több, végre azt a sok odaadást, törődést, talán fejfájást is amit okozott, tudja engesztelni. Pont az ilyen pillanatokat, mint amilyen ez is. Megérkezve elégedetten tekint a kettősre felmutatva az erszényt, a kérdésre pedig lelkesen válaszol.*
- Jó pár hata.
* Mondja büszke mosollyal, hiszen a rosszallás kimaradt, így egy pillanatra sem fordul meg fejében, hogy amit igazából művelt a hatok alatt a város lakóival és kereskedőivel helytelen. De miért is érdekelné ez őt. Hiszen el kellett látnia Derest és önmagát. A városban pedig nem terem meg mindenféle finomság mint az erdőben. A város menti tisztáson pedig mindig akadt olyan aki leszedte előle a finom gombákat egy kora reggeli eső után.
Alaverra pillant száján a nagy mosollyal, és mintha abban a büszkeség csillanna meg egy pillanatra, hasonlóan mint Graelnél amikor ennél apróbb zsákmányokat hozott.*
- Mit szeretnének enni? Én fizetek!
* Húzza ki magát büszkén, mert most végre ő lesz az aki ételt szerez a többieknek. Végre ismét hasznosnak érzi magát, mint amikor Deresnek hozott valamit. Kedves barátja mindig hálás volt azokért a finom falatokért amit elcsent a kereskedő vagy épp a helyi vadász orra alól.
A gyermeki lélek apró csodái, amik a jelen jelentéktelennek tűnő gondjaival foglalkozik, nem törődve a súlyos jövő terhével. Hiszen a most számít, hogy most mit tesz. Most pedig így tesz, hogy megtömi szerettei bendőit, hogy azok ne legyenek gondterheltek, hiszen az éhség mindenkiből a rosszabbik oldalát hozza ki.*
//Az árva kertje mindig zöldebb//
//Tolvajbecsület//
*Széles mosollyal szedi apró lépteit a páros felé, mint aki egy hatalmas vadat ejtett volna. Ő legalább is így érzi. Sőt mi több, végre azt a sok odaadást, törődést, talán fejfájást is amit okozott, tudja engesztelni. Pont az ilyen pillanatokat, mint amilyen ez is. Megérkezve elégedetten tekint a kettősre felmutatva az erszényt, a kérdésre pedig lelkesen válaszol.*
- Jó pár hata.
* Mondja büszke mosollyal, hiszen a rosszallás kimaradt, így egy pillanatra sem fordul meg fejében, hogy amit igazából művelt a hatok alatt a város lakóival és kereskedőivel helytelen. De miért is érdekelné ez őt. Hiszen el kellett látnia Derest és önmagát. A városban pedig nem terem meg mindenféle finomság mint az erdőben. A város menti tisztáson pedig mindig akadt olyan aki leszedte előle a finom gombákat egy kora reggeli eső után.
Alaverra pillant száján a nagy mosollyal, és mintha abban a büszkeség csillanna meg egy pillanatra, hasonlóan mint Graelnél amikor ennél apróbb zsákmányokat hozott.*
- Mit szeretnének enni? Én fizetek!
* Húzza ki magát büszkén, mert most végre ő lesz az aki ételt szerez a többieknek. Végre ismét hasznosnak érzi magát, mint amikor Deresnek hozott valamit. Kedves barátja mindig hálás volt azokért a finom falatokért amit elcsent a kereskedő vagy épp a helyi vadász orra alól.
A gyermeki lélek apró csodái, amik a jelen jelentéktelennek tűnő gondjaival foglalkozik, nem törődve a súlyos jövő terhével. Hiszen a most számít, hogy most mit tesz. Most pedig így tesz, hogy megtömi szerettei bendőit, hogy azok ne legyenek gondterheltek, hiszen az éhség mindenkiből a rosszabbik oldalát hozza ki.*
1869. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-29 15:17:01
Üzenet elküldve: 2024-11-29 15:17:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az árva kertje mindig zöldebb//
//Tolvajbecsület//
*Egy gyereket kihasználni az ő szemében bűnös dolog. Akármilyen kihasználásról is legyen szó. Nem városi környezetből származik, nem olyan helyről, ahol a társadalom széthúzó és erősen rétegzett, és hajlamos lefelé taposni, nagyon-nagyon keményen taposni. Ahonnan ő jön, az egy jóval zártabb környezet – ott figyelnek egymásra, ha kell, gondoskodnak és segítenek és támogatnak. Legyen szó gyerekről, idősről, özvegyasszonyról vagy -emberről. Nem számít. Talán ez régi felfogás, talán a világ egyszer majd elhalad emellett, de benne még ez él. Talán ezért is találta meg olyan könnyen a helyét a Rezidencián is. Hiszen az is egy zárt, apró közösség, ahol egymással törődnek ilyen-olyan módon. És ő nem csak a Rezidenciával magával törődik, hanem a maga csöndes, kissé távolságtartó módján a gyerekekkel is, és persze az ott élő felnőttekkel is.
Ezért is dühíti annyira, hogy valaki kihasználta Szikrát, ezért érzi úgy, hogy tenni szeretne valamit az ellen; hogy az a fickó, akárki is lett légyen, ne árthasson másnak. Mai szavaira még komoran bólint egyet.*
- Há' az nem csak rajtunk múlik. *-dörmögi az orra alá.
Leengedi a karjait ahogy Szikra előbukkan, és a látványától egy pillanatra megütközik. Hiszen saját maga szokott ennyire mocskosul kinézni, ha egész napig a földet túrja! Elképzelni sem tudja, hogy mit csinált a gyerek odabent. A következő meglepetést a gyerek kezében tartott erszény okozza. Látja annak dudorodását ahogy az Szikra kezéből Mai ujjai közé kerül, és fejben nagyjából meg is tudja tippelni, hogy mennyi pénz rejlik benne. Egy pillanatra szinte elismerő pillantást vet a gyerekre. Mondjuk úgy: szakmabeliként nagyon jól tudja, mennyi munka lehet amögött az erszény mögött. Szikra talán még ügyesebb, mint eddig gondolta volna róla.*
//Az árva kertje mindig zöldebb//
//Tolvajbecsület//
*Egy gyereket kihasználni az ő szemében bűnös dolog. Akármilyen kihasználásról is legyen szó. Nem városi környezetből származik, nem olyan helyről, ahol a társadalom széthúzó és erősen rétegzett, és hajlamos lefelé taposni, nagyon-nagyon keményen taposni. Ahonnan ő jön, az egy jóval zártabb környezet – ott figyelnek egymásra, ha kell, gondoskodnak és segítenek és támogatnak. Legyen szó gyerekről, idősről, özvegyasszonyról vagy -emberről. Nem számít. Talán ez régi felfogás, talán a világ egyszer majd elhalad emellett, de benne még ez él. Talán ezért is találta meg olyan könnyen a helyét a Rezidencián is. Hiszen az is egy zárt, apró közösség, ahol egymással törődnek ilyen-olyan módon. És ő nem csak a Rezidenciával magával törődik, hanem a maga csöndes, kissé távolságtartó módján a gyerekekkel is, és persze az ott élő felnőttekkel is.
Ezért is dühíti annyira, hogy valaki kihasználta Szikrát, ezért érzi úgy, hogy tenni szeretne valamit az ellen; hogy az a fickó, akárki is lett légyen, ne árthasson másnak. Mai szavaira még komoran bólint egyet.*
- Há' az nem csak rajtunk múlik. *-dörmögi az orra alá.
Leengedi a karjait ahogy Szikra előbukkan, és a látványától egy pillanatra megütközik. Hiszen saját maga szokott ennyire mocskosul kinézni, ha egész napig a földet túrja! Elképzelni sem tudja, hogy mit csinált a gyerek odabent. A következő meglepetést a gyerek kezében tartott erszény okozza. Látja annak dudorodását ahogy az Szikra kezéből Mai ujjai közé kerül, és fejben nagyjából meg is tudja tippelni, hogy mennyi pénz rejlik benne. Egy pillanatra szinte elismerő pillantást vet a gyerekre. Mondjuk úgy: szakmabeliként nagyon jól tudja, mennyi munka lehet amögött az erszény mögött. Szikra talán még ügyesebb, mint eddig gondolta volna róla.*
1868. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-29 14:59:07
Üzenet elküldve: 2024-11-29 14:59:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Az árva kertje mindig zöldebb//
//Tolvajbecsület//
*Látja a férfi arcán végbemenő változásokat. Egy ponton el is gondolkodik, hogy vajon szükség volt-e arra, hogy így elé tárja az igazság egy részét, főleg, ha az az igazság a másik számára úgy tűnik mást jelent. Nem hagy kétséget a megnyomott utolsó szó. De eltűnődik azon is, hogy az baj-e, ha amaz félreérti kissé őt és más jelentést társít annak, amit mondott? Megjelenne az apró mosoly. Bosszút állhatna. Megoldhatná helyette más. Szól valamiféle vészharang, de nagyon távolból. Alaver-t is bajba sodorja, ha ebben a tudatban hagyja. Mégis szilárdulni akar benne... hiszen Grael megérdemelné. A férfi viszont nem, hogy emiatt kára legyen. Felsóhajt és elveti torz ötletét.*
- Azt nem gondolom, hogy tett vele annál többet, hogy kihasználta a jóhiszeműségét. De ez is épp elég.
*Bólogat, miközben a kékek a szemek útját figyelik, ahogy az valamit keres a kezein. Tudja, hogy mit. Az, hogy "megoldotta" is igen sok jelentéssel bírhat.*
- Ne legyen legközelebb Alaver... *Szemeiben újfent helyet akar találni a komorság, de Szikra édes hangja űzi messze. Hálás, hogy nem hagyja neki, hogy visszaessen. Nehéz magán tartania a maszkot. Nyújtja is a karját, hogy hadd szaladjon bele a másik, máris vonná közelebb, de meglátja, hogy mit lóbál a lány és, hogy néhány perc leforgása alatt mennyire lett koszos. Örül, hogy megérkezett... így szinte muszáj másra gondolnia, mint az elmúlt órák történéseire.*
- Ó, drágám...
*Összezárja pilláit egy másodpercre, de nem tud előtörni a rosszallás. Nevetne. Nevetne, mert sosincs a kis elf mellett olyan, hogy unalom, olyan, hogy valami egyszerű, olyan, hogy ne lepje meg.*
- Honnan van neked ennyi pénzed? Várj... inkább csak azt mondd meg, hogy mióta dugdosod ezt?
*Elveszi tőle az erszényt és csak abban reménykedik, hogy ez még akkori szerzemény, amikor még nem ismerték egymást. Nagy gondban lenne, ha képes lett volna az eltelt idő alatt ennyi zsákmányt összelopnia.
Tudja, hogy ez most fontos a gyereknek. Hogy ő is adjon valamit. Erről majd beszélniük kell, viszont előbb meg kell várnia a válaszát és a kedvét sem szegné. Olyan törékeny most minden...*
//Az árva kertje mindig zöldebb//
//Tolvajbecsület//
*Látja a férfi arcán végbemenő változásokat. Egy ponton el is gondolkodik, hogy vajon szükség volt-e arra, hogy így elé tárja az igazság egy részét, főleg, ha az az igazság a másik számára úgy tűnik mást jelent. Nem hagy kétséget a megnyomott utolsó szó. De eltűnődik azon is, hogy az baj-e, ha amaz félreérti kissé őt és más jelentést társít annak, amit mondott? Megjelenne az apró mosoly. Bosszút állhatna. Megoldhatná helyette más. Szól valamiféle vészharang, de nagyon távolból. Alaver-t is bajba sodorja, ha ebben a tudatban hagyja. Mégis szilárdulni akar benne... hiszen Grael megérdemelné. A férfi viszont nem, hogy emiatt kára legyen. Felsóhajt és elveti torz ötletét.*
- Azt nem gondolom, hogy tett vele annál többet, hogy kihasználta a jóhiszeműségét. De ez is épp elég.
*Bólogat, miközben a kékek a szemek útját figyelik, ahogy az valamit keres a kezein. Tudja, hogy mit. Az, hogy "megoldotta" is igen sok jelentéssel bírhat.*
- Ne legyen legközelebb Alaver... *Szemeiben újfent helyet akar találni a komorság, de Szikra édes hangja űzi messze. Hálás, hogy nem hagyja neki, hogy visszaessen. Nehéz magán tartania a maszkot. Nyújtja is a karját, hogy hadd szaladjon bele a másik, máris vonná közelebb, de meglátja, hogy mit lóbál a lány és, hogy néhány perc leforgása alatt mennyire lett koszos. Örül, hogy megérkezett... így szinte muszáj másra gondolnia, mint az elmúlt órák történéseire.*
- Ó, drágám...
*Összezárja pilláit egy másodpercre, de nem tud előtörni a rosszallás. Nevetne. Nevetne, mert sosincs a kis elf mellett olyan, hogy unalom, olyan, hogy valami egyszerű, olyan, hogy ne lepje meg.*
- Honnan van neked ennyi pénzed? Várj... inkább csak azt mondd meg, hogy mióta dugdosod ezt?
*Elveszi tőle az erszényt és csak abban reménykedik, hogy ez még akkori szerzemény, amikor még nem ismerték egymást. Nagy gondban lenne, ha képes lett volna az eltelt idő alatt ennyi zsákmányt összelopnia.
Tudja, hogy ez most fontos a gyereknek. Hogy ő is adjon valamit. Erről majd beszélniük kell, viszont előbb meg kell várnia a válaszát és a kedvét sem szegné. Olyan törékeny most minden...*
1867. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-28 19:18:28
Üzenet elküldve: 2024-11-28 19:18:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az árva kertje mindig zöldebb//
//Tolvajbecsület//
*Belép a múltkorijában kidöntött, majd tokjára támasztott ajtón. Körbepillant a romos, dohos szagú épületen. A törött köcsög darabjai azóta is ott hevernek szétszórtan a régi konyha padlózatán, ami riasztónak szolgált Ciliának az odújába behatolókkal szemben. A bútorok pont úgy hevernek, ahogy a múltkor hagyta őket ott Maival, romosan, törötten elfeledve.*
- Sietek!
*Szól ki a vékonyka hang a törött ablakokon, választ adva Mainak. Persze picit hosszabbra sikeredett az akciója mint tervezte. De annyi baj legyen. Addig a felnőttek ismét megbeszélhették azt amit a felnőttek szoktak. A problémákat a gyerekekkel kapcsolatban amit a fejükre hoztak. Bár lehet, ez kifejezetten csak Szikra specialitása, hogy leginkább a csínytevésének híre járja leginkább körbe a rezidencia lakóit.
Ettől függetlenül mit sem sejtve, hogy milyen beszélgetés folyik a háta mögött. Gondtalanul suhan át a romos épületen egyenesen a pincéjéig. Amit be kell, hogy vallja, hiányzott neki kicsit. Azok a hangulatos éjszakák amiket egymaga és Deres itt töltöttek, meghitten, összebújva, egymást óvva a hideg ellen, azok bizony feledhetetlenek számára.
Na de most épp a zsákmányért jött ide. Amit a pince sarkában térdelve kezd el szépen előkotorni kis ujjacskáival. Kikotorja a téglák közül, az általa bepréselt földet, majd rászorítva a téglára azt szépen kihúzza a többi közül. Mögötte pedig egy kisebb lyuk található amit ő maga mélyített ki picit jobban. Miért? Csak úgy mint a mókusok, ő maga elleste tőlük, hogy azok is elrejtegetik zsákmányukat itt, ott, amott. Így ha nem sikerül egy-egy akciója, mindig lesz egy kis tartalék amit a levesbe apríthat.
Ki is húzza a megtömött erszényt a téglák által takart lyukból, elégedetten bólint, megállapítva, hogy annak a súlya pont annyi amire emlékszik.
Ott hagyja a lyukat, hiszen kiszolgálta azt amiért alkotta.
Elégedetten két kézzel tartva a vaskos erszényt lépdel felfelé a pince lépcsőjén. Ám egy utolsó pillantást vet a sarokban lévő összeeszkábált sátrára amiben éjszakákat gubbasztott barátjával.
Nagy levegőt vesz, magában elbúcsúzkodik ettől a helytől elvégre Mai miatt kétli, hogy valaha ide visszatérne, de nem is bánja. Kezdi megkedvelni a Rezidencián való életet.
Óvatosan ellépdel a szilánkok között ismét, és nagy mosollyal dugja ki fejét a felnőttekre tekintve.*
- Itt vagyok!
*Szólal fel örömittasan, és gyors léptekkel halad vissza Mai elé. Majd büszkén mutatja feltartva a vastag erszényt, hogy ő biza ezt ő szerezte. Persze a munkálat látható, hogy kotort akár egy szorgos kis vakond. Térdénél a szoknya földes sár foltokat hagyott a pincében való térdeléstől, illetve az ujjain láthatóak hasonló foltok.*
- Ebből tudok venni magunknak igaz?
*Dönti oldalra a fejét kíváncsian, a felnyújtott erszény mögül Maira, aki ha esetleg kiveszi kezéből az erszényt megállapíthatja, szép kis summa van benne, akár száz arany, ha nem több lapulhat meg benne.*
//Az árva kertje mindig zöldebb//
//Tolvajbecsület//
*Belép a múltkorijában kidöntött, majd tokjára támasztott ajtón. Körbepillant a romos, dohos szagú épületen. A törött köcsög darabjai azóta is ott hevernek szétszórtan a régi konyha padlózatán, ami riasztónak szolgált Ciliának az odújába behatolókkal szemben. A bútorok pont úgy hevernek, ahogy a múltkor hagyta őket ott Maival, romosan, törötten elfeledve.*
- Sietek!
*Szól ki a vékonyka hang a törött ablakokon, választ adva Mainak. Persze picit hosszabbra sikeredett az akciója mint tervezte. De annyi baj legyen. Addig a felnőttek ismét megbeszélhették azt amit a felnőttek szoktak. A problémákat a gyerekekkel kapcsolatban amit a fejükre hoztak. Bár lehet, ez kifejezetten csak Szikra specialitása, hogy leginkább a csínytevésének híre járja leginkább körbe a rezidencia lakóit.
Ettől függetlenül mit sem sejtve, hogy milyen beszélgetés folyik a háta mögött. Gondtalanul suhan át a romos épületen egyenesen a pincéjéig. Amit be kell, hogy vallja, hiányzott neki kicsit. Azok a hangulatos éjszakák amiket egymaga és Deres itt töltöttek, meghitten, összebújva, egymást óvva a hideg ellen, azok bizony feledhetetlenek számára.
Na de most épp a zsákmányért jött ide. Amit a pince sarkában térdelve kezd el szépen előkotorni kis ujjacskáival. Kikotorja a téglák közül, az általa bepréselt földet, majd rászorítva a téglára azt szépen kihúzza a többi közül. Mögötte pedig egy kisebb lyuk található amit ő maga mélyített ki picit jobban. Miért? Csak úgy mint a mókusok, ő maga elleste tőlük, hogy azok is elrejtegetik zsákmányukat itt, ott, amott. Így ha nem sikerül egy-egy akciója, mindig lesz egy kis tartalék amit a levesbe apríthat.
Ki is húzza a megtömött erszényt a téglák által takart lyukból, elégedetten bólint, megállapítva, hogy annak a súlya pont annyi amire emlékszik.
Ott hagyja a lyukat, hiszen kiszolgálta azt amiért alkotta.
Elégedetten két kézzel tartva a vaskos erszényt lépdel felfelé a pince lépcsőjén. Ám egy utolsó pillantást vet a sarokban lévő összeeszkábált sátrára amiben éjszakákat gubbasztott barátjával.
Nagy levegőt vesz, magában elbúcsúzkodik ettől a helytől elvégre Mai miatt kétli, hogy valaha ide visszatérne, de nem is bánja. Kezdi megkedvelni a Rezidencián való életet.
Óvatosan ellépdel a szilánkok között ismét, és nagy mosollyal dugja ki fejét a felnőttekre tekintve.*
- Itt vagyok!
*Szólal fel örömittasan, és gyors léptekkel halad vissza Mai elé. Majd büszkén mutatja feltartva a vastag erszényt, hogy ő biza ezt ő szerezte. Persze a munkálat látható, hogy kotort akár egy szorgos kis vakond. Térdénél a szoknya földes sár foltokat hagyott a pincében való térdeléstől, illetve az ujjain láthatóak hasonló foltok.*
- Ebből tudok venni magunknak igaz?
*Dönti oldalra a fejét kíváncsian, a felnyújtott erszény mögül Maira, aki ha esetleg kiveszi kezéből az erszényt megállapíthatja, szép kis summa van benne, akár száz arany, ha nem több lapulhat meg benne.*
1866. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-28 05:44:29
Üzenet elküldve: 2024-11-28 05:44:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az árva kertje mindig zöldebb//
//Tolvajbecsület//
*Valahol kockáztatott azzal, hogy nyíltan, és talán túlságosan is szabad szóval beszélt a nőhöz. Végtére is: csak ő a főnökasszonya. De tudja róla azt is, hogy aligha fog megbotránkozni; legfeljebb pár lesújtó pillantással jutalmazza. De most ez is elmarad.
Helyette inkább beszélni kezd, és válaszol a kérdésére amit igazán ki se mondott most. És attól a választól kirázza a hideg. Fájdalmasan szorul tenyerébe a szög ahogy keze önkéntelenül is ökölbe szorul, orrán dühös szusszanással szalad ki a levegő.*
- Egy fé'fi? Egy kislán'rú' gondoskodik? *-olyképp nyomja meg az utolsó szót, hogy nem nagyon hagy kétséget afelől, hogy mire is gondol. Ajkait halkan s igen nehezen érthetően egy meglehetősen rút káromkodás hagyja el, s hagyjuk azokat a szavakat most jótékonyan eltűnni a koszos utca csendjében. Szemöldökei között az épp-csak kordában tartott düh mély árkaival hallgatja tovább a nő szavait. Ó, bárcsak tudott volna erről korábban! Igen szívesen tett volna arról, hogy annak a férfinak többet eszébe se jusson Szikrácskát abajgatni. De Mai megelőzte ebben. Mondjuk, gondolja, ez nem jelenti azt, hogy nem fog az egyik éjszaka a város szélén egy hosszúkás, térd-mélységű gödröt ásni a közeljövőben, amibe egy gyanús formájú csomagot fog elrejteni.
Figyeli a nő arcát, látja rajta azt, hogy igazat szól. És ez meg is magyarázza a fura viselkedését. Arra mondjuk kíváncsi lenne, hogy hogyan oldotta meg a dolgot. Tekintete egy pillanatra a nő kezeire siklik, mintha csak vérfoltokat keresne rajta. Nem, gondolja, belőle igazán nem nézné ki, hogy csak úgy átvágná valaki torkát. De akkor hogyan vett rá egy ilyen aljadékot arra, hogy hagyja békén a kislányt? Erre még kíváncsi lenne.*
- Figye'ni fogok, ne aggódjá'. *-bólint komoran. Tekintete egy pillanatra az ajtó felé téved, próbálja kitalálni, hogy mi az ördögöt is művelhet bent a kislány.-* Nincsen mit köszönjé'. De Mai..
*Visszafordítja kancsal-fél tekintetét a nőre.*
- Legközelebb ha ilyen van, szójjá', az ég á'djon meg! Nem köll ám az ilyesmit egyedű' intézzed.
A hozzászólás írója (Alaver Raanus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.28 05:46:21
//Az árva kertje mindig zöldebb//
//Tolvajbecsület//
*Valahol kockáztatott azzal, hogy nyíltan, és talán túlságosan is szabad szóval beszélt a nőhöz. Végtére is: csak ő a főnökasszonya. De tudja róla azt is, hogy aligha fog megbotránkozni; legfeljebb pár lesújtó pillantással jutalmazza. De most ez is elmarad.
Helyette inkább beszélni kezd, és válaszol a kérdésére amit igazán ki se mondott most. És attól a választól kirázza a hideg. Fájdalmasan szorul tenyerébe a szög ahogy keze önkéntelenül is ökölbe szorul, orrán dühös szusszanással szalad ki a levegő.*
- Egy fé'fi? Egy kislán'rú' gondoskodik? *-olyképp nyomja meg az utolsó szót, hogy nem nagyon hagy kétséget afelől, hogy mire is gondol. Ajkait halkan s igen nehezen érthetően egy meglehetősen rút káromkodás hagyja el, s hagyjuk azokat a szavakat most jótékonyan eltűnni a koszos utca csendjében. Szemöldökei között az épp-csak kordában tartott düh mély árkaival hallgatja tovább a nő szavait. Ó, bárcsak tudott volna erről korábban! Igen szívesen tett volna arról, hogy annak a férfinak többet eszébe se jusson Szikrácskát abajgatni. De Mai megelőzte ebben. Mondjuk, gondolja, ez nem jelenti azt, hogy nem fog az egyik éjszaka a város szélén egy hosszúkás, térd-mélységű gödröt ásni a közeljövőben, amibe egy gyanús formájú csomagot fog elrejteni.
Figyeli a nő arcát, látja rajta azt, hogy igazat szól. És ez meg is magyarázza a fura viselkedését. Arra mondjuk kíváncsi lenne, hogy hogyan oldotta meg a dolgot. Tekintete egy pillanatra a nő kezeire siklik, mintha csak vérfoltokat keresne rajta. Nem, gondolja, belőle igazán nem nézné ki, hogy csak úgy átvágná valaki torkát. De akkor hogyan vett rá egy ilyen aljadékot arra, hogy hagyja békén a kislányt? Erre még kíváncsi lenne.*
- Figye'ni fogok, ne aggódjá'. *-bólint komoran. Tekintete egy pillanatra az ajtó felé téved, próbálja kitalálni, hogy mi az ördögöt is művelhet bent a kislány.-* Nincsen mit köszönjé'. De Mai..
*Visszafordítja kancsal-fél tekintetét a nőre.*
- Legközelebb ha ilyen van, szójjá', az ég á'djon meg! Nem köll ám az ilyesmit egyedű' intézzed.
A hozzászólás írója (Alaver Raanus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.28 05:46:21
1865. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-27 20:09:53
Üzenet elküldve: 2024-11-27 20:09:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
/Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A lány azt csinálja, amire utasította. Nem pontosan azt és úgy, mert azt nem engedte meg neki, hogy hozzáérjen. Az érintés viszont meglepően puha és nem vált ki belőle idegenkedést, így nem szól semmit, megengedi neki ezt az apróságot. Így is elégedett. Nagyjából biztos volt benne, hogy milyen választ fog kapni a kérdésre, így ez nem is lepi meg. Nem is bosszankodik rajta. Nem is törődik vele. Mert itt már nagyon régóta nem a szavak számítanak.
Aprót bólint miután megkapja amit akar, orra egy pillanatra odanyomódik Tiri orrához. Felegyenesedik. Érzi a mellkasának szoruló tenyereket, de azt is érzi, hogy ez a mozdulat nem erőszakos és nem fenyegetőnek szánt, csupán a szőkeség teret akar szorítani kettejük közé. Halványan elmosolyodik, és végigméri azt, amit így lát belőle. Az kedvére való, és Tiri kivételesen jó kislány volt amiért azt csinálta amire kérte, így megkaphatja azt, amit most ő kér. Fél lépésnyit hátrébb csosszan. Tessék. Tud ő kedveskedni is.*
- Az a pocsék tea.. *-fintorodik el, majd mosolya egy vonásnyit szélesebben tér vissza-* Azt kell mondjam, hogy igazából se…
*Mondata végét már nincs lehetősége elmondani. A gyomrába csapódó ököl bár nem túl erős, cserébe iszonyatosan pontos, mintha az, aki meglendítette, történetesen pontosan tisztában lenne a test felépítésével és gyenge pontjaival. Kissé előre görnyed, a támadás váratlanul érte. Nyelve hátsó részén savas ízt érez, és az első légvétele az ütés után hörgésnek hat.*
- Ó, hogy.. basznád meg..! *-nyögi. Meglepve bámul a nőre. Ez a jutalma? Ez jár neki azért, mert kedves és engedékeny próbált lenni? Amennyire tüdeje engedi, mély levegőt vesz, és kihúzza magát. Megdörgöli bőrét ahol az ütés érte, arcán megint feltűnik a vicsor-vigyor keverék. Az ajtó felé iramodó nőre néz. Lelki szemei előtt látja a mozdulatot ahogy utána kap, és a hajánál fogva kapja el. Az a kép is felrémlik előtte, hogy viszonozza neki az ütést. Azt is egészen el tudja képzelni egy pillanat alatt, hogy úgy feszíti bele magát a nőbe, hogy ne legyen kérdéses az, hogy melyikük élvezi azt jobban. De nem mozdul meg. Vesz még egy mély levegőt, és csak megszólal, mintha mi sem történt volna. Épp csak hangjában vibrál a düh halk tremolója.-* Ez ám a virtus! Most nagyot nőttél ám a szememben.
*Ha a nő menni akar, menjen. Nem fogja megállítani. Legyen csak büszke magára, újságolja el ország-világnak, hogy mindmegannyi helytelen cselekedete mellett még arra is képes, hogy megveri azt, aki, lám: segítségre szorul. Attól biztos nagylánynak érzi majd magát.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A lány azt csinálja, amire utasította. Nem pontosan azt és úgy, mert azt nem engedte meg neki, hogy hozzáérjen. Az érintés viszont meglepően puha és nem vált ki belőle idegenkedést, így nem szól semmit, megengedi neki ezt az apróságot. Így is elégedett. Nagyjából biztos volt benne, hogy milyen választ fog kapni a kérdésre, így ez nem is lepi meg. Nem is bosszankodik rajta. Nem is törődik vele. Mert itt már nagyon régóta nem a szavak számítanak.
Aprót bólint miután megkapja amit akar, orra egy pillanatra odanyomódik Tiri orrához. Felegyenesedik. Érzi a mellkasának szoruló tenyereket, de azt is érzi, hogy ez a mozdulat nem erőszakos és nem fenyegetőnek szánt, csupán a szőkeség teret akar szorítani kettejük közé. Halványan elmosolyodik, és végigméri azt, amit így lát belőle. Az kedvére való, és Tiri kivételesen jó kislány volt amiért azt csinálta amire kérte, így megkaphatja azt, amit most ő kér. Fél lépésnyit hátrébb csosszan. Tessék. Tud ő kedveskedni is.*
- Az a pocsék tea.. *-fintorodik el, majd mosolya egy vonásnyit szélesebben tér vissza-* Azt kell mondjam, hogy igazából se…
*Mondata végét már nincs lehetősége elmondani. A gyomrába csapódó ököl bár nem túl erős, cserébe iszonyatosan pontos, mintha az, aki meglendítette, történetesen pontosan tisztában lenne a test felépítésével és gyenge pontjaival. Kissé előre görnyed, a támadás váratlanul érte. Nyelve hátsó részén savas ízt érez, és az első légvétele az ütés után hörgésnek hat.*
- Ó, hogy.. basznád meg..! *-nyögi. Meglepve bámul a nőre. Ez a jutalma? Ez jár neki azért, mert kedves és engedékeny próbált lenni? Amennyire tüdeje engedi, mély levegőt vesz, és kihúzza magát. Megdörgöli bőrét ahol az ütés érte, arcán megint feltűnik a vicsor-vigyor keverék. Az ajtó felé iramodó nőre néz. Lelki szemei előtt látja a mozdulatot ahogy utána kap, és a hajánál fogva kapja el. Az a kép is felrémlik előtte, hogy viszonozza neki az ütést. Azt is egészen el tudja képzelni egy pillanat alatt, hogy úgy feszíti bele magát a nőbe, hogy ne legyen kérdéses az, hogy melyikük élvezi azt jobban. De nem mozdul meg. Vesz még egy mély levegőt, és csak megszólal, mintha mi sem történt volna. Épp csak hangjában vibrál a düh halk tremolója.-* Ez ám a virtus! Most nagyot nőttél ám a szememben.
*Ha a nő menni akar, menjen. Nem fogja megállítani. Legyen csak büszke magára, újságolja el ország-világnak, hogy mindmegannyi helytelen cselekedete mellett még arra is képes, hogy megveri azt, aki, lám: segítségre szorul. Attól biztos nagylánynak érzi majd magát.*
1864. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-27 17:52:04
Üzenet elküldve: 2024-11-27 17:52:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Most meg az ördögvigyort okolja magában. Hogy biztosan az tehet arról, hogy most ennyire lomha és tehetetlen. Megnyugtatást várt a teától, de csak még inkább felkavarta vele az álló vizet. Hányszor mondta a néni, hogy egyszer rá fog faragni, hogy ennyire könnyelműen hazahordoz mindenkit. Sosem hallgat a szép szóra. Rá sem hallgatott. Lorens mellett is számtalan lehetőséget kapott, hogy leálljon, de mégis a végletekig húzta a Cica bajuszát. Most pedig szenved és vergődik. Saját magából csinált áldozatot, hogy a fene nagy önbecsülését siratva játsszon bárányt.
A körmeit is alig képes a karjába mélyeszteni. Pedig, ha igazán akarna tudna nagyobb fájdalmat okozni. De igazán akar? A férfi keze lassan búcsúzik el a testétől, maga pedig visszakapja a sajátjait. Szorosan a mellkasához szorítva őket, mintha attól tartana, hogy mindjárt letörik. Ahogy szemben találja magát a férfival még jobban magához szorítja a kezeket. Nagyot nyelv, miközben érzi, hogy a szíve most fog kiszakadni a helyéből. Azok a dühítően szép kék szemek rettenetesen közel kerülnek. Az egyik keze pedig szinte öntudatlanul simít a férfi arcára, hogy a tenyerébe fogja azt. Az érintés gyengéd, szinte becéző. Sajnos azt is jól tudja, hogy mögötte most nem lapul hátsó szándék. Egyszerűen csak hozzá akar érni. Érezni tenyere alatt a borostát, a meleg bőrt.*
- Senkire sincs szükségem.
*Határozottan állítja, pedig ebben is egyre inkább bizonytalan. Ha olyan jól meglenne egyedül, akkor nem a néninél bérelné a szobáját. Nem hordana fel olyan sűrűn férfiakat. Nem akarná a hős megmentőt játszani, csak, hogy törődhessen valakivel. Nem erőszakolta volna magát a férfira azzal a hazugsággal, hogy a férfinek igenis szüksége van a segítségére. Miközben biztos abban, hogy fordult a kocka és éppen ő az, akinek szüksége van rá. A teste lángol és ezt a tüzet vele akarja kioltatni. Lassan visszahúzza a kezét az arcáról, majd halk sóhajjal hunyja le a szemeit egy pillanatra. Mikor ismét visszapillant a férfira a kékek mélyén csalódottság csillan. Saját maga ellen, mert ismét az akarata ellen cselekszik. Mindkét kezével a mellkasára tenyerel, ahogy igyekszik eltolni magától. A feneke az asztal szélének feszül, ahogy kifejti azt a csökött kis erejét. Még szerencse, hogy az ágy megtartja a kis bútort.*
- Szóval eressz el és pihenj vissza, mielőtt megint szükség lenne arra a pocsék teára.
*Nyökögi, ahogy egy utolsót igyekszik tolni a nála hatalmasabb testen. A méreg ismét felizzik a testében. Akár a sarokba szorított, riadt állatnak. Biztos benne, hogy ezzel nem megy semmire. Mire a józan ész szóhoz juthatna, addigra jobbja már húzódik hátra, miközben a vékony ujjak ökölbe szorulnak. Amikor pedig megszólal az intő hang a fejében, az ököl az utolsó maradék erejétől hajtva végzi egyenesen a férfi gyomrában. Most pedig már bőven van ideje arra, hogy azt is bánja, hogy annak idején a világra érkezett. Hirtelen csap le rá a felismerés, a riadtság pedig nyomban a hatalmába keríti. A vér dübörög a füleiben, s már csak az a gondolat hajtja, hogy az esetlegesen görnyedő férfit vagy az egyszerű meglepettséget kihasználva fogja menekülőre, egyenesen az ajtót célozva meg.*
A hozzászólás írója (Celestiriel Yvelunea) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.27 18:01:35
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Most meg az ördögvigyort okolja magában. Hogy biztosan az tehet arról, hogy most ennyire lomha és tehetetlen. Megnyugtatást várt a teától, de csak még inkább felkavarta vele az álló vizet. Hányszor mondta a néni, hogy egyszer rá fog faragni, hogy ennyire könnyelműen hazahordoz mindenkit. Sosem hallgat a szép szóra. Rá sem hallgatott. Lorens mellett is számtalan lehetőséget kapott, hogy leálljon, de mégis a végletekig húzta a Cica bajuszát. Most pedig szenved és vergődik. Saját magából csinált áldozatot, hogy a fene nagy önbecsülését siratva játsszon bárányt.
A körmeit is alig képes a karjába mélyeszteni. Pedig, ha igazán akarna tudna nagyobb fájdalmat okozni. De igazán akar? A férfi keze lassan búcsúzik el a testétől, maga pedig visszakapja a sajátjait. Szorosan a mellkasához szorítva őket, mintha attól tartana, hogy mindjárt letörik. Ahogy szemben találja magát a férfival még jobban magához szorítja a kezeket. Nagyot nyelv, miközben érzi, hogy a szíve most fog kiszakadni a helyéből. Azok a dühítően szép kék szemek rettenetesen közel kerülnek. Az egyik keze pedig szinte öntudatlanul simít a férfi arcára, hogy a tenyerébe fogja azt. Az érintés gyengéd, szinte becéző. Sajnos azt is jól tudja, hogy mögötte most nem lapul hátsó szándék. Egyszerűen csak hozzá akar érni. Érezni tenyere alatt a borostát, a meleg bőrt.*
- Senkire sincs szükségem.
*Határozottan állítja, pedig ebben is egyre inkább bizonytalan. Ha olyan jól meglenne egyedül, akkor nem a néninél bérelné a szobáját. Nem hordana fel olyan sűrűn férfiakat. Nem akarná a hős megmentőt játszani, csak, hogy törődhessen valakivel. Nem erőszakolta volna magát a férfira azzal a hazugsággal, hogy a férfinek igenis szüksége van a segítségére. Miközben biztos abban, hogy fordult a kocka és éppen ő az, akinek szüksége van rá. A teste lángol és ezt a tüzet vele akarja kioltatni. Lassan visszahúzza a kezét az arcáról, majd halk sóhajjal hunyja le a szemeit egy pillanatra. Mikor ismét visszapillant a férfira a kékek mélyén csalódottság csillan. Saját maga ellen, mert ismét az akarata ellen cselekszik. Mindkét kezével a mellkasára tenyerel, ahogy igyekszik eltolni magától. A feneke az asztal szélének feszül, ahogy kifejti azt a csökött kis erejét. Még szerencse, hogy az ágy megtartja a kis bútort.*
- Szóval eressz el és pihenj vissza, mielőtt megint szükség lenne arra a pocsék teára.
*Nyökögi, ahogy egy utolsót igyekszik tolni a nála hatalmasabb testen. A méreg ismét felizzik a testében. Akár a sarokba szorított, riadt állatnak. Biztos benne, hogy ezzel nem megy semmire. Mire a józan ész szóhoz juthatna, addigra jobbja már húzódik hátra, miközben a vékony ujjak ökölbe szorulnak. Amikor pedig megszólal az intő hang a fejében, az ököl az utolsó maradék erejétől hajtva végzi egyenesen a férfi gyomrában. Most pedig már bőven van ideje arra, hogy azt is bánja, hogy annak idején a világra érkezett. Hirtelen csap le rá a felismerés, a riadtság pedig nyomban a hatalmába keríti. A vér dübörög a füleiben, s már csak az a gondolat hajtja, hogy az esetlegesen görnyedő férfit vagy az egyszerű meglepettséget kihasználva fogja menekülőre, egyenesen az ajtót célozva meg.*
A hozzászólás írója (Celestiriel Yvelunea) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.27 18:01:35
1863. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-27 16:17:02
Üzenet elküldve: 2024-11-27 16:17:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Az árva kertje mindig zöldebb//
//Tolvajbecsület//
*Nincs rendben semmi. De ami tényleg egyáltalán nincsen rendben, az az, hogy egyáltalán meglátta rajta valaki, hogy ez így van. Próbálja magára varázsolni újra azt a hideg küllemet, ami jellemzi. Bár már talált helyzeteket, amikor nincs rá szüksége, ez most nem az. Védelem. Mégis kifut a levegő az orrán, amikor rájön, hogy most nem védte meg semmitől az álcája.
Eltűnődik. Nyilvánvalóan nem fejezte be a dolgát, és a helyzet, amiben Szikra van és amibe saját magát is belekeverte, nem oldódott meg... sőt, rosszabb lett. Bár Grael azt hiszi nyert, túl nagy kárt okozott, olyannak, akit aztán elengedett, hogy majd más eszközökkel térhessen vissza. Túl fájdalmasak a szavak viszont, amiket hall. A vonásai ehhez mérten keményednek, ha a hangja nem is.*
- Tudom, hogy hazudik, szerencsénkre nem túl jól.
*Fonja maga előtt keresztbe a karját, s most ő méri végig a férfit, hallgatva a továbbiakat. Tényleg áldás, hogy a kis elf nem tudja olyan jól álcázni magát, mint Mai. De egyszer ezt is eltanulja tőle, ahogy a parancsolgatást is sikerült. Bár most úgy fest a dolog, hogy talán nincs is igazán mit eltanulnia. Elemi erő kell visszafognia, hogy ne öntse rá Alaver-re az összes gondolatát. Nem volna helyes. Akkor sem, ha valahol mélyen jól esik neki a "törődés". *
- Tényleg nincs rendben. Nagyon nincs rendben valami.
*Vesz egy levegőt, s inkább amellett dönt, hogy kiadja magát; igaz kicsit másképpen, mint szeretné. Soha senki nem tudhatja meg az esendőségét, de azt megtudhatják, hogy van, akire érdemes odafigyelni.*
- Aggódok érte. Túlságosan. Van egy férfi, akinek lopott, némi ételért és gondoskodásért. *Fájdalmas grimasz húzódik az arcára, hisz most megengedhető, most színt vall... a történések egyetlen szeletéről.*
- Azt próbálta eltitkolni előlem, hogy hová megy, gyanús lett, ahogy neked is. *Pillant oldalvást, s hallgatózik egy kicsit, hogy a lány még elég távol van-e.*
- Gondolod, hogy nem derítem ki, ki az a rohadék? Hát most már tudom.
*Mérgesen sepri hátra a haját, és ezzel együtt megbánta azt is, hogy megszólalt. Mert valamit prezentálnia kellene, hogy hogyan oldotta meg. Azt mégsem mondhatja, hogy sehogy.*
- De nem találkoznak többé. Megoldottam. Viszont Szikra erről nem tud. Még nem tudom, hogyan hassak rá, hogy ne is próbálkozzon. Csalódás érné, ha nem nyitnának neki többé ajtót. Jobb lenne, ha ő nem akarna menni. Nehéz ez. Tudod, mennyire ragaszkodó. Kérlek azért figyelj rá te is, ahogy most is. És Alaver... köszönöm.
*Simít végig barátian a másik felkarján. Talán nem kellett volna beszélni, talán a legjobban tette. És még érintenie sem kellett azt, hogy ő maga miért olyan más... hiszen egyértelmű: bántották az ő kincsét.*
//Az árva kertje mindig zöldebb//
//Tolvajbecsület//
*Nincs rendben semmi. De ami tényleg egyáltalán nincsen rendben, az az, hogy egyáltalán meglátta rajta valaki, hogy ez így van. Próbálja magára varázsolni újra azt a hideg küllemet, ami jellemzi. Bár már talált helyzeteket, amikor nincs rá szüksége, ez most nem az. Védelem. Mégis kifut a levegő az orrán, amikor rájön, hogy most nem védte meg semmitől az álcája.
Eltűnődik. Nyilvánvalóan nem fejezte be a dolgát, és a helyzet, amiben Szikra van és amibe saját magát is belekeverte, nem oldódott meg... sőt, rosszabb lett. Bár Grael azt hiszi nyert, túl nagy kárt okozott, olyannak, akit aztán elengedett, hogy majd más eszközökkel térhessen vissza. Túl fájdalmasak a szavak viszont, amiket hall. A vonásai ehhez mérten keményednek, ha a hangja nem is.*
- Tudom, hogy hazudik, szerencsénkre nem túl jól.
*Fonja maga előtt keresztbe a karját, s most ő méri végig a férfit, hallgatva a továbbiakat. Tényleg áldás, hogy a kis elf nem tudja olyan jól álcázni magát, mint Mai. De egyszer ezt is eltanulja tőle, ahogy a parancsolgatást is sikerült. Bár most úgy fest a dolog, hogy talán nincs is igazán mit eltanulnia. Elemi erő kell visszafognia, hogy ne öntse rá Alaver-re az összes gondolatát. Nem volna helyes. Akkor sem, ha valahol mélyen jól esik neki a "törődés". *
- Tényleg nincs rendben. Nagyon nincs rendben valami.
*Vesz egy levegőt, s inkább amellett dönt, hogy kiadja magát; igaz kicsit másképpen, mint szeretné. Soha senki nem tudhatja meg az esendőségét, de azt megtudhatják, hogy van, akire érdemes odafigyelni.*
- Aggódok érte. Túlságosan. Van egy férfi, akinek lopott, némi ételért és gondoskodásért. *Fájdalmas grimasz húzódik az arcára, hisz most megengedhető, most színt vall... a történések egyetlen szeletéről.*
- Azt próbálta eltitkolni előlem, hogy hová megy, gyanús lett, ahogy neked is. *Pillant oldalvást, s hallgatózik egy kicsit, hogy a lány még elég távol van-e.*
- Gondolod, hogy nem derítem ki, ki az a rohadék? Hát most már tudom.
*Mérgesen sepri hátra a haját, és ezzel együtt megbánta azt is, hogy megszólalt. Mert valamit prezentálnia kellene, hogy hogyan oldotta meg. Azt mégsem mondhatja, hogy sehogy.*
- De nem találkoznak többé. Megoldottam. Viszont Szikra erről nem tud. Még nem tudom, hogyan hassak rá, hogy ne is próbálkozzon. Csalódás érné, ha nem nyitnának neki többé ajtót. Jobb lenne, ha ő nem akarna menni. Nehéz ez. Tudod, mennyire ragaszkodó. Kérlek azért figyelj rá te is, ahogy most is. És Alaver... köszönöm.
*Simít végig barátian a másik felkarján. Talán nem kellett volna beszélni, talán a legjobban tette. És még érintenie sem kellett azt, hogy ő maga miért olyan más... hiszen egyértelmű: bántották az ő kincsét.*
1862. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-27 15:36:16
Üzenet elküldve: 2024-11-27 15:36:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az árva kertje mindig zöldebb//
//Tolvajbecsület//
*Amikor Szikra elfordítja a menetüket a Piactér irányából, csak felpislant. Nem tudja, hogy miért akar arra menni a kislány, amerre vezetni kezdi őket. Járt már maga is ezen a környéken egyszer -hónapokkal ezelőtt-, nem is igen vágyik errefelé vissza. Mi keresnivalója van itt Szikrának? Összevonja kissé a szemöldökét töprengésében, de nem szól semmit. Nem az ő dolga kérdéseket feltenni, hanem a nőé, és ő most nem kérdez semmit. Akkor -gondolja- minden rendben van.
Mikor megállnak a romos épület előtt és Szikra kiadja az ukázt, megrándul a szájzuga. Nahát, a gyerek egészen eltanulta a parancsolgatást Mai-tól! Ezt egész viccesnek tartja. Mai még itt sem kérdez semmit a lánykától, sőt, egészen úgy tűnik, hogy tudja, hogy hol vannak. Ez fura. Mikor járhatott itt? Tekintete követi az ajtó mögött eltűnő Szikrát, és hirtelen elmúlik a nevethetnékje. Inkább aggodalmat érez, de hiszen egészen megkedvelte már a gyereket, no – nem szeretné, ha baja esne.*
- Hm? *-fordítja kancsal-fél tekintetét Mai felé. Egészen elbambult, szinte észre sem vette, hogy megszólította őt. Megint látja azt a távolba-semmibe révedést.-* Kertjét? Nem mondott az semmit semmilyen kertrűl.
*Fél vállal a koszos falnak dől, kihúzza zsebéből a kezeit és összefonja azokat maga előtt. Ujjai között ott marad az apró szög, tovább babrál vele. Már emlékszik. Akkorról maradt nála, amikor a kutyaházat csinálta. Ilyen szegek tartják össze az egészet.*
- Láttam, hogy meggyön valahonnan. De mismásó't, oszt' nem akarta megmondani, hogy merre járt. *-hangja halk, most valahogy nem akarja, hogy nagyon behallatszódjon-* Te Mai, tuggyá' róla, hogy a gyerek mán' hazudozik néha kicsit.
*Megvakarja az állát, tűnődőn figyeli a nő arcát, szemeit.*
- Azt nagy nehezen kicsalogattam belűle, hogy veled vó't oda. De azt má'n nem akarta e'mondani, hogy hun. Sőt, egészen úgy csiná't, mint akit bánt a lélek. Az lett gyanús. Azér' tekergettem úgy a fejit, hogy e'hozzon érted. *-összehúzza a szemeit, az ujjai között tartott szöggel Mai-ra mutat.-* Oszt' látom ám rajtad is, hogy a lónak a fasza van rendbe', má' megbocsássá' a kisasszon' lelkedde'. Egészen úgy festel, mint aki dzsinnt látott oszt' delej alatt van.
*Újra összefonja maga előtt a karjait, vállat von.*
- De ha te aztat mondod hogy minden rendbe', mér' es kéte'kednék ebbe. De Mai.. *-kicsit összehúzza a szemöldökét, kancsal-fél szemei most tőlük telhető egyenességgel merednek azokba a jégkékekbe-* ..mondjá' akármit, én a'sziszem jó' tettük, hogy e'gyüttünk eléd.
//Az árva kertje mindig zöldebb//
//Tolvajbecsület//
*Amikor Szikra elfordítja a menetüket a Piactér irányából, csak felpislant. Nem tudja, hogy miért akar arra menni a kislány, amerre vezetni kezdi őket. Járt már maga is ezen a környéken egyszer -hónapokkal ezelőtt-, nem is igen vágyik errefelé vissza. Mi keresnivalója van itt Szikrának? Összevonja kissé a szemöldökét töprengésében, de nem szól semmit. Nem az ő dolga kérdéseket feltenni, hanem a nőé, és ő most nem kérdez semmit. Akkor -gondolja- minden rendben van.
Mikor megállnak a romos épület előtt és Szikra kiadja az ukázt, megrándul a szájzuga. Nahát, a gyerek egészen eltanulta a parancsolgatást Mai-tól! Ezt egész viccesnek tartja. Mai még itt sem kérdez semmit a lánykától, sőt, egészen úgy tűnik, hogy tudja, hogy hol vannak. Ez fura. Mikor járhatott itt? Tekintete követi az ajtó mögött eltűnő Szikrát, és hirtelen elmúlik a nevethetnékje. Inkább aggodalmat érez, de hiszen egészen megkedvelte már a gyereket, no – nem szeretné, ha baja esne.*
- Hm? *-fordítja kancsal-fél tekintetét Mai felé. Egészen elbambult, szinte észre sem vette, hogy megszólította őt. Megint látja azt a távolba-semmibe révedést.-* Kertjét? Nem mondott az semmit semmilyen kertrűl.
*Fél vállal a koszos falnak dől, kihúzza zsebéből a kezeit és összefonja azokat maga előtt. Ujjai között ott marad az apró szög, tovább babrál vele. Már emlékszik. Akkorról maradt nála, amikor a kutyaházat csinálta. Ilyen szegek tartják össze az egészet.*
- Láttam, hogy meggyön valahonnan. De mismásó't, oszt' nem akarta megmondani, hogy merre járt. *-hangja halk, most valahogy nem akarja, hogy nagyon behallatszódjon-* Te Mai, tuggyá' róla, hogy a gyerek mán' hazudozik néha kicsit.
*Megvakarja az állát, tűnődőn figyeli a nő arcát, szemeit.*
- Azt nagy nehezen kicsalogattam belűle, hogy veled vó't oda. De azt má'n nem akarta e'mondani, hogy hun. Sőt, egészen úgy csiná't, mint akit bánt a lélek. Az lett gyanús. Azér' tekergettem úgy a fejit, hogy e'hozzon érted. *-összehúzza a szemeit, az ujjai között tartott szöggel Mai-ra mutat.-* Oszt' látom ám rajtad is, hogy a lónak a fasza van rendbe', má' megbocsássá' a kisasszon' lelkedde'. Egészen úgy festel, mint aki dzsinnt látott oszt' delej alatt van.
*Újra összefonja maga előtt a karjait, vállat von.*
- De ha te aztat mondod hogy minden rendbe', mér' es kéte'kednék ebbe. De Mai.. *-kicsit összehúzza a szemöldökét, kancsal-fél szemei most tőlük telhető egyenességgel merednek azokba a jégkékekbe-* ..mondjá' akármit, én a'sziszem jó' tettük, hogy e'gyüttünk eléd.
1861. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-27 13:53:50
Üzenet elküldve: 2024-11-27 13:53:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem különösebben foglalkozik azzal, amit Tiri mond. Nem kell hozzá túl sokat gondolkozni hogy egyértelműen lássa, hogy csupán azért próbál megjegyzéseket tenni a lány, hogy fenntartsa a látszatát annak, hogy ő ül a nyeregben. Pedig az a ló már elment. Talán csak akkor volt igazán -és utoljára- a helyzet magaslatán, amikor az ágyban egészen odapréselte magát a testéhez. Ha akkor több esze lett volna és nem viselkedik így, akkor nem piszkálta volna fel benne sem a vágyat arra, hogy megbosszulja neki azt. A vágyat, hogy kicsit meggyötörje. A vágyat, hogy letörölje az arcáról a tudálékos kifejezést, és hogy eltompítsa azt a lenéző, megvető tekintetet.
Érzi, ahogy a szőkeség teste reagál a hívatlan érintésre. Elégedettséget érez. Lám, igaza volt! Hiszen a test nem tud hazudni. Nem úgy, mint az ajkak, amik megint tagadó mondatot formáznak. Miért ellenkezik ennyire a lány? Miért nem ismeri el egész egyszerűen azt, ami nyíltan egyértelmű? Felszisszen, ahogy a körmök a bőrébe nyomódnak, orrcimpái megrándulnak. Az ördögvigyor tompításán át is érzi a fellobbanó, éles, apró kis fájdalmat. Halkan felnevet, tekintetébe derű és tompa düh keveredik, hangjába tüdejének kaparászó zörgése.*
- Nincs szükséged senkire? *-kérdez vissza. Lassan húzza el tenyerét a forró bőrtől, ujjaival mintegy búcsúzóul finoman nyom az ágaskodó mellbimbóra egy pillanatig. Kihúzza kezét a ruha alól, és ismét csak alkarját rázogatva jelzi a lánynak, hogy szabadulna az ujjaitól. Ha az elengedi, akkor maga felé fordítja, de a szoros közelséget megtartja. Hadd érezze csak a lány, hogy ezzel a kis butáskodásával épp csak annyit ért el, hogy ismét felkorbácsolta a vágyát.-* Mondd ki még egyszer, hogy mire van szükséged, vagy mire nincs! És közben azt akarom, hogy nézz a szemembe. Hm?
*Előre hajol, kihívóan, zavaróan közel; orrhegye szinte érinti Tiriét, majd a „szinte” eltűnik; közvetlen közelről néz abba a haragos-kéknek látszódó szempárba.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem különösebben foglalkozik azzal, amit Tiri mond. Nem kell hozzá túl sokat gondolkozni hogy egyértelműen lássa, hogy csupán azért próbál megjegyzéseket tenni a lány, hogy fenntartsa a látszatát annak, hogy ő ül a nyeregben. Pedig az a ló már elment. Talán csak akkor volt igazán -és utoljára- a helyzet magaslatán, amikor az ágyban egészen odapréselte magát a testéhez. Ha akkor több esze lett volna és nem viselkedik így, akkor nem piszkálta volna fel benne sem a vágyat arra, hogy megbosszulja neki azt. A vágyat, hogy kicsit meggyötörje. A vágyat, hogy letörölje az arcáról a tudálékos kifejezést, és hogy eltompítsa azt a lenéző, megvető tekintetet.
Érzi, ahogy a szőkeség teste reagál a hívatlan érintésre. Elégedettséget érez. Lám, igaza volt! Hiszen a test nem tud hazudni. Nem úgy, mint az ajkak, amik megint tagadó mondatot formáznak. Miért ellenkezik ennyire a lány? Miért nem ismeri el egész egyszerűen azt, ami nyíltan egyértelmű? Felszisszen, ahogy a körmök a bőrébe nyomódnak, orrcimpái megrándulnak. Az ördögvigyor tompításán át is érzi a fellobbanó, éles, apró kis fájdalmat. Halkan felnevet, tekintetébe derű és tompa düh keveredik, hangjába tüdejének kaparászó zörgése.*
- Nincs szükséged senkire? *-kérdez vissza. Lassan húzza el tenyerét a forró bőrtől, ujjaival mintegy búcsúzóul finoman nyom az ágaskodó mellbimbóra egy pillanatig. Kihúzza kezét a ruha alól, és ismét csak alkarját rázogatva jelzi a lánynak, hogy szabadulna az ujjaitól. Ha az elengedi, akkor maga felé fordítja, de a szoros közelséget megtartja. Hadd érezze csak a lány, hogy ezzel a kis butáskodásával épp csak annyit ért el, hogy ismét felkorbácsolta a vágyát.-* Mondd ki még egyszer, hogy mire van szükséged, vagy mire nincs! És közben azt akarom, hogy nézz a szemembe. Hm?
*Előre hajol, kihívóan, zavaróan közel; orrhegye szinte érinti Tiriét, majd a „szinte” eltűnik; közvetlen közelről néz abba a haragos-kéknek látszódó szempárba.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2020-2039