Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 95 (1881. - 1900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1900. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-06 13:54:10
Üzenet elküldve: 2024-12-06 13:54:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Harap és harapják, szorít és szorítják. A benne zúgó húzó-taszító erő önönmagával találkozik a nőben, és ez a találkozás olyan érzés, mintha felszabadulna. Nem kell visszafognia magát. Nem fogja vissza magát. Érzi a nekipréselődő testet, a rút ruha alatt a mellkas ziháló emelkedését és süllyedését, ugyanazt a torz, vad vágyat, ami az ő ereit is feszíti.
Tenyerei elmozdulnak a lány derekáról, karjaival úgy fonja körbe azt a kis testet, mintha magához szorítva akarná elroppantani benne a csontokat. Szorítása nem válik fojtóvá, de hagyja hogy kiérződjön belőle az erő, ami hat most rá. Is. Rájuk. Mindkettejükre. Mintha két magnetitérc-kockát dobálna egy hatalmas kéz egymásnak, s azok véletlenszerűen landolnának egymás mellett: hol eltaszítva, hogy szétválaszthatatlanul összetapasztva azokat azzal a bűvös delejjel, amely a magnetitérc sajátja.
Mélyre szívja a levegőt ahogy végül ajkaik elválnak egymástól, és most ismét észreveszi és megörül annak, hogy a tüdejébe nem mar perzselő fájdalom.
Tiri szavaitól elvigyorodik. Lazít az ölelésen, jobbjával elengedi a lányt. Tenyere felcsúszik az oldalán, egy pillanatra futólag éri a mellét, majd ujjai arra a vékony nyakra simulnak egy légvétel erejéig. Onnan továbbhaladnak a szőke tincsek felé, hogy a lányt szinte utánozva annak tarkójára simítsanak.*
- Tudod mit? *-az ő hangja se sokkal tisztább. Kicsit még lejjebb hajol, a Tiri tarkójára nyomódó ujjai nem engedik sem elhúzódni, sem elfordulni a fejét.-* Pontosan arra gondolok. Mert látod, úgy tűnik, hogy tévedtem. Kellesz.
*Nyelvét végighúzza a nő alsó ajkán, megtalálja azt az apró sebet amit odaharapott, és megízleli azt is; mint valami vadállat, ami a prédát kóstolgatja.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Harap és harapják, szorít és szorítják. A benne zúgó húzó-taszító erő önönmagával találkozik a nőben, és ez a találkozás olyan érzés, mintha felszabadulna. Nem kell visszafognia magát. Nem fogja vissza magát. Érzi a nekipréselődő testet, a rút ruha alatt a mellkas ziháló emelkedését és süllyedését, ugyanazt a torz, vad vágyat, ami az ő ereit is feszíti.
Tenyerei elmozdulnak a lány derekáról, karjaival úgy fonja körbe azt a kis testet, mintha magához szorítva akarná elroppantani benne a csontokat. Szorítása nem válik fojtóvá, de hagyja hogy kiérződjön belőle az erő, ami hat most rá. Is. Rájuk. Mindkettejükre. Mintha két magnetitérc-kockát dobálna egy hatalmas kéz egymásnak, s azok véletlenszerűen landolnának egymás mellett: hol eltaszítva, hogy szétválaszthatatlanul összetapasztva azokat azzal a bűvös delejjel, amely a magnetitérc sajátja.
Mélyre szívja a levegőt ahogy végül ajkaik elválnak egymástól, és most ismét észreveszi és megörül annak, hogy a tüdejébe nem mar perzselő fájdalom.
Tiri szavaitól elvigyorodik. Lazít az ölelésen, jobbjával elengedi a lányt. Tenyere felcsúszik az oldalán, egy pillanatra futólag éri a mellét, majd ujjai arra a vékony nyakra simulnak egy légvétel erejéig. Onnan továbbhaladnak a szőke tincsek felé, hogy a lányt szinte utánozva annak tarkójára simítsanak.*
- Tudod mit? *-az ő hangja se sokkal tisztább. Kicsit még lejjebb hajol, a Tiri tarkójára nyomódó ujjai nem engedik sem elhúzódni, sem elfordulni a fejét.-* Pontosan arra gondolok. Mert látod, úgy tűnik, hogy tévedtem. Kellesz.
*Nyelvét végighúzza a nő alsó ajkán, megtalálja azt az apró sebet amit odaharapott, és megízleli azt is; mint valami vadállat, ami a prédát kóstolgatja.*
1899. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-06 12:38:20
Üzenet elküldve: 2024-12-06 12:38:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Emlékszik azokra a korábban mondott szavakra. Szinte mindre, ami annyiszor kihozta a béketűrésből. Ami miatt még mindig lappang benne, hogy szíve szerint képen törölné. De most sokkal kínzóbb a vágy, hogy az ajkait akarja érezni. Testével szorosan a másikénak feszül, ahogy önzőn tapad az ajkaira. Apró, szúró fájdalmat érez alsó ajkán, de ez egy pillanatra sem készteti arra, hogy elhúzódjon. Érzi maga is a vér fémesen édes ízét. Kapkodó ajkai mellett pedig az ő fogai is ellépnek tévútra, ámbár az inkább szándékos. Tudja jól, hogy kissé felharapta a férfi ajkát, de mit sem törődik vele, ha Lorens sem húzódik el miatta. Vagy nem vágja gyomorba ténylegesen. Lassítani akar zakatoló szívén, csillapítani az éhségét. Hagyni, hogy szétmarcangolják. Érezni a másikat. Ez most itt a megnyugvást hozó káosz maga. A csók egy rövid pillanatig gyengéddé, lassúvá válik, ahogy kortyol párat a levegőből, hogy utána újult erővel váljon önző, szenvedélyes, szomjas érintéssé. Ujjai erősebben markolják a fekete szálakat, a teste pedig olyan elánnal feszül Lorenshez, mintha eggyé készülne válni vele. Lassan végül a csók újból lanyhul, hogy azután a szőke kissé elhúzódjon. Szaporán kapkod levegő után, ahogy lassan sandít fel az arcára.*
- Arra gondolsz, amikor azt mondtad, hogy még jó, hogy nem áll fel, mert a faszodnak se kellek?
*Kérdez végül vissza rekedtesen. Az elmúlt időszakban pedig most először nincs semmi élc a hangjában. Inkább csak egy apró kis piszkálódás.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Emlékszik azokra a korábban mondott szavakra. Szinte mindre, ami annyiszor kihozta a béketűrésből. Ami miatt még mindig lappang benne, hogy szíve szerint képen törölné. De most sokkal kínzóbb a vágy, hogy az ajkait akarja érezni. Testével szorosan a másikénak feszül, ahogy önzőn tapad az ajkaira. Apró, szúró fájdalmat érez alsó ajkán, de ez egy pillanatra sem készteti arra, hogy elhúzódjon. Érzi maga is a vér fémesen édes ízét. Kapkodó ajkai mellett pedig az ő fogai is ellépnek tévútra, ámbár az inkább szándékos. Tudja jól, hogy kissé felharapta a férfi ajkát, de mit sem törődik vele, ha Lorens sem húzódik el miatta. Vagy nem vágja gyomorba ténylegesen. Lassítani akar zakatoló szívén, csillapítani az éhségét. Hagyni, hogy szétmarcangolják. Érezni a másikat. Ez most itt a megnyugvást hozó káosz maga. A csók egy rövid pillanatig gyengéddé, lassúvá válik, ahogy kortyol párat a levegőből, hogy utána újult erővel váljon önző, szenvedélyes, szomjas érintéssé. Ujjai erősebben markolják a fekete szálakat, a teste pedig olyan elánnal feszül Lorenshez, mintha eggyé készülne válni vele. Lassan végül a csók újból lanyhul, hogy azután a szőke kissé elhúzódjon. Szaporán kapkod levegő után, ahogy lassan sandít fel az arcára.*
- Arra gondolsz, amikor azt mondtad, hogy még jó, hogy nem áll fel, mert a faszodnak se kellek?
*Kérdez végül vissza rekedtesen. Az elmúlt időszakban pedig most először nincs semmi élc a hangjában. Inkább csak egy apró kis piszkálódás.*
1898. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-06 12:06:25
Üzenet elküldve: 2024-12-06 12:06:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem válaszol a nő kérdésére. Talán máskor, más körülmények között mondana rá valamit, valami olyat, amivel megint feldühíthetné a szőkeséget, vagy elérhetné nála hogy megint megsértődjön fél-nap hosszra.
De most nem válaszol. Jelentéktelenné válik a kérdés.
Jelentéktelenné válik, mert érzi a másik testének remegését, azt az apró vibrálást ami az idegek kontroll nélküli őrületét és kívánalmát közvetíti a külvilág felé, őfelé. Érzi a nyelvén, szájában Tiri ízét amit az ujjairól nyalt le, és érzi a lány illatát is ebben a szorosra húzott közelségben.
Szeme sarkából látja a megemelkedő kezet, látja az ökölbe szoruló ujjakat, és megfeszülő állkapoccsal várja az ütést. Szinte azt akarja, hogy a nő megüsse őt, hogy utána széttéphesse, meggyalázhassa és megalázhassa őt, hogy harapja, marja és tépje, dühtől és vágytól vadul doboló szívvel. Akarja, hogy a nő bizonyítsa, hogy bátor. Hogy bizonyítsa, hogy buta. Hogy bizonyítsa, hogy milyen leckét akar.
De az ütés elmarad.
Tiri szavaira elvigyorodik, és lassan megrázza a fejét; orrhegye hozzá-hozzáér közben a nőéhez.*
- Ó, nem, Tirike. *-mondja annyira halk hangon, hogy az szinte suttogásnak hat-* Én korábbra gondoltam. Jóval korábbra.
*Akkorra, amikor még az ágyon feküdt a retkes ágynemű között, amikor a nő ráerőltette magát, és odapréselte az ölét az övéhez, és úgy támaszkodott a vállaira, hogy körmei a bőrébe martak. Arra a fogadalmára gondol, hogy ezt majd megismétlik akkor, amikor maga is készen áll rá. Hogy megnézik, hogy akkor is ennyire heves lenne-e a lány.
De nincs lehetősége kifejteni a gondolatait.
Fejbőrébe apró fájdalom mar ahogy haján összeszorulnak a vékony ujjak, és újra megízleli a lányt, ezúttal nem odalent, hanem az ajkait, a nyelvét. Nem húzódik el, viszonozza a csókot; és az egyszerre csók és harapás - nyelve hegyén vért érez, és nem tudja eldönteni hogy az melyiküké. Ujjai a lány derekára szorulnak, nem túl erősen, de a mozdulat szavaknál pontosabban fejezi ki, hogy milyen kettősség kavarog benne.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem válaszol a nő kérdésére. Talán máskor, más körülmények között mondana rá valamit, valami olyat, amivel megint feldühíthetné a szőkeséget, vagy elérhetné nála hogy megint megsértődjön fél-nap hosszra.
De most nem válaszol. Jelentéktelenné válik a kérdés.
Jelentéktelenné válik, mert érzi a másik testének remegését, azt az apró vibrálást ami az idegek kontroll nélküli őrületét és kívánalmát közvetíti a külvilág felé, őfelé. Érzi a nyelvén, szájában Tiri ízét amit az ujjairól nyalt le, és érzi a lány illatát is ebben a szorosra húzott közelségben.
Szeme sarkából látja a megemelkedő kezet, látja az ökölbe szoruló ujjakat, és megfeszülő állkapoccsal várja az ütést. Szinte azt akarja, hogy a nő megüsse őt, hogy utána széttéphesse, meggyalázhassa és megalázhassa őt, hogy harapja, marja és tépje, dühtől és vágytól vadul doboló szívvel. Akarja, hogy a nő bizonyítsa, hogy bátor. Hogy bizonyítsa, hogy buta. Hogy bizonyítsa, hogy milyen leckét akar.
De az ütés elmarad.
Tiri szavaira elvigyorodik, és lassan megrázza a fejét; orrhegye hozzá-hozzáér közben a nőéhez.*
- Ó, nem, Tirike. *-mondja annyira halk hangon, hogy az szinte suttogásnak hat-* Én korábbra gondoltam. Jóval korábbra.
*Akkorra, amikor még az ágyon feküdt a retkes ágynemű között, amikor a nő ráerőltette magát, és odapréselte az ölét az övéhez, és úgy támaszkodott a vállaira, hogy körmei a bőrébe martak. Arra a fogadalmára gondol, hogy ezt majd megismétlik akkor, amikor maga is készen áll rá. Hogy megnézik, hogy akkor is ennyire heves lenne-e a lány.
De nincs lehetősége kifejteni a gondolatait.
Fejbőrébe apró fájdalom mar ahogy haján összeszorulnak a vékony ujjak, és újra megízleli a lányt, ezúttal nem odalent, hanem az ajkait, a nyelvét. Nem húzódik el, viszonozza a csókot; és az egyszerre csók és harapás - nyelve hegyén vért érez, és nem tudja eldönteni hogy az melyiküké. Ujjai a lány derekára szorulnak, nem túl erősen, de a mozdulat szavaknál pontosabban fejezi ki, hogy milyen kettősség kavarog benne.*
1897. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-06 07:16:11
Üzenet elküldve: 2024-12-06 07:16:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Mesél a felmerülő italokról hatásairól. Nem is olyan bonyolult dogok ezek. Ezt még egy kezdő alkimista is tudná. Ő pedig saját szerény véleménye szerint a kezdők szintjén már túl van. A fehér ital leírása tagadhatatlanul felkelti a másik érdeklődését. Nők... Természetes, hogy a szépítőszer izgalmasabb mint az-az ital amivel könnyebb elcipelni a piacról a nehéz csomagokat. Nem mintha a lánynak ilyen problémái lennének. Valószínűleg meg szokta oldani, hogy mások cipekedjenek helyette. A kapott kérdésre a doki gondolkodás nélkül válaszol.*
-Hasonló mint másokra a gyengébb ital. Csak nem hibákat tüntetne el hanem a külső megjelenést...*Keres valami hangzatos kifejezést, de nem jut eszébe semmi.*dobja fel. Haj, bőr, hang. Amit, a gyengébb is csak mivel ez erősebb már rád is tudna hatni. Jól látom, hogy érdekel?
*Csillan a szeme játékosan. Ugyanis pont van egy alkimista a lány közelében akinél tudna kevertetni. Aki, nem verné át. Tisztességes árat kérne és az üzlet után meg is ünnepelnék azt. Mondjuk megkérdőjelezhető, hogy számukra ünnepnek számít-e az enyelgés vagy az a norma. Nem is kell sok időnek eltelnie ahhoz, hogy ne megint egymást falják. Csak, hogy utána újra italokról beszéljenek. Ezt a körforgást egy lány által meglátott ház szakítja meg. Az elfet nem nagyon kell győzködni, hogy megnézzék. Hamar támad arra vonatkozó ötlete is, hogy a ház melyik része érdekelné őt. Pont az amelyik a félvért is. Viszont egy kis köpcös fickó zavarja őket meg akinek olyan a feje mint, aki most kapta rajta az asszonyt az egész baráti körével. Nem az asszonya volt, de látott már a doki hasonlót. Ezért nem szabad szajhába belezúgni. Nem sokat nosztalgiázik a dolgon, mert beljebb invitálják őket nem túl kedves stílusban. Mivel jó a kedve és nagy a pofája ezért nem bírja megállni most se, hogy közbe ne szóljon.*
-Ilyen jól megy a piac, hogy kettesével veszik a házakat?
*Úgy hiszi nem nyeri majd el ezzel a fickó szimpátiáját. Már csak azért se mert ha jól tippelt akkor nem olyan könnyű ezt eladni. Olcsóbb az ár. Már ha kell a lánynak két ház. Beljebb se marad csendben.*
-Szép kis kert. Látom gazt termesztettek benne.
*Vigyorog jót a viccén. Hát igen ha már eladásra szánják, azt a házat akkor legalább addig rendbe szedték volna.*
-Mettől meddig tart a területe? Nem lenne jó a szomszédokkal veszekedni rajta, hogy kihez mi tartozik. Tényleg azok milyenek?
*Ha az egyik szomszéd egy öt gyerekes ork család, a másik egy gyanús mélységi pár akikhez gyakran érkeznek vendégek, de nem távoznak megint csak rossz jel lenne. A házakat is ebben a kekec stílusban járja körbe. Ha a lánynak tetszik, ő lesz látszólag az akit meg kell győzni. Például egy alacsony árral. Mikor a másik megjegyzi, hogy neki tényleg tetszik akkor úgy, hogy csak a lány hallja el is mondja a véleményét.*
-El. Talán nem bánná ő se hisz könnyebben túladna rajta. Vagy kiadhatod, ha érdemesnek tartod a lakókkal történő vesződést.
*Abból még állandó bevétele is lehet. Bár ki tudja, hogy egy árvaházban dolgozni mennyire éri meg. A bútorok kapcsán egyértelmű, hogy mire használnák, azt az ágyat. Vagy asztalt, szekrényt, széket, ha nagyon belejönnek még az ablakba is felteszi a lányt. Mondjuk pont ezért ez még nem nagy előny. A félvér szavai hallatán mélyen a kékekbe néz.*
-Kellenek neked?
*Ha ez a kérdés tisztázódott akkor a hogyan jöhet utána. Azért döbbenetes, hogy csak így beszélnek egy házról. Volt, hogy a dokinak saját ruhára nem tellett. Lopta azokat is. Most meg egy hirtelen felindulásból megnézett házon gondolkoznak, hogy kell a lánynak vagy nem? Kékvérűek...*
*Mesél a felmerülő italokról hatásairól. Nem is olyan bonyolult dogok ezek. Ezt még egy kezdő alkimista is tudná. Ő pedig saját szerény véleménye szerint a kezdők szintjén már túl van. A fehér ital leírása tagadhatatlanul felkelti a másik érdeklődését. Nők... Természetes, hogy a szépítőszer izgalmasabb mint az-az ital amivel könnyebb elcipelni a piacról a nehéz csomagokat. Nem mintha a lánynak ilyen problémái lennének. Valószínűleg meg szokta oldani, hogy mások cipekedjenek helyette. A kapott kérdésre a doki gondolkodás nélkül válaszol.*
-Hasonló mint másokra a gyengébb ital. Csak nem hibákat tüntetne el hanem a külső megjelenést...*Keres valami hangzatos kifejezést, de nem jut eszébe semmi.*dobja fel. Haj, bőr, hang. Amit, a gyengébb is csak mivel ez erősebb már rád is tudna hatni. Jól látom, hogy érdekel?
*Csillan a szeme játékosan. Ugyanis pont van egy alkimista a lány közelében akinél tudna kevertetni. Aki, nem verné át. Tisztességes árat kérne és az üzlet után meg is ünnepelnék azt. Mondjuk megkérdőjelezhető, hogy számukra ünnepnek számít-e az enyelgés vagy az a norma. Nem is kell sok időnek eltelnie ahhoz, hogy ne megint egymást falják. Csak, hogy utána újra italokról beszéljenek. Ezt a körforgást egy lány által meglátott ház szakítja meg. Az elfet nem nagyon kell győzködni, hogy megnézzék. Hamar támad arra vonatkozó ötlete is, hogy a ház melyik része érdekelné őt. Pont az amelyik a félvért is. Viszont egy kis köpcös fickó zavarja őket meg akinek olyan a feje mint, aki most kapta rajta az asszonyt az egész baráti körével. Nem az asszonya volt, de látott már a doki hasonlót. Ezért nem szabad szajhába belezúgni. Nem sokat nosztalgiázik a dolgon, mert beljebb invitálják őket nem túl kedves stílusban. Mivel jó a kedve és nagy a pofája ezért nem bírja megállni most se, hogy közbe ne szóljon.*
-Ilyen jól megy a piac, hogy kettesével veszik a házakat?
*Úgy hiszi nem nyeri majd el ezzel a fickó szimpátiáját. Már csak azért se mert ha jól tippelt akkor nem olyan könnyű ezt eladni. Olcsóbb az ár. Már ha kell a lánynak két ház. Beljebb se marad csendben.*
-Szép kis kert. Látom gazt termesztettek benne.
*Vigyorog jót a viccén. Hát igen ha már eladásra szánják, azt a házat akkor legalább addig rendbe szedték volna.*
-Mettől meddig tart a területe? Nem lenne jó a szomszédokkal veszekedni rajta, hogy kihez mi tartozik. Tényleg azok milyenek?
*Ha az egyik szomszéd egy öt gyerekes ork család, a másik egy gyanús mélységi pár akikhez gyakran érkeznek vendégek, de nem távoznak megint csak rossz jel lenne. A házakat is ebben a kekec stílusban járja körbe. Ha a lánynak tetszik, ő lesz látszólag az akit meg kell győzni. Például egy alacsony árral. Mikor a másik megjegyzi, hogy neki tényleg tetszik akkor úgy, hogy csak a lány hallja el is mondja a véleményét.*
-El. Talán nem bánná ő se hisz könnyebben túladna rajta. Vagy kiadhatod, ha érdemesnek tartod a lakókkal történő vesződést.
*Abból még állandó bevétele is lehet. Bár ki tudja, hogy egy árvaházban dolgozni mennyire éri meg. A bútorok kapcsán egyértelmű, hogy mire használnák, azt az ágyat. Vagy asztalt, szekrényt, széket, ha nagyon belejönnek még az ablakba is felteszi a lányt. Mondjuk pont ezért ez még nem nagy előny. A félvér szavai hallatán mélyen a kékekbe néz.*
-Kellenek neked?
*Ha ez a kérdés tisztázódott akkor a hogyan jöhet utána. Azért döbbenetes, hogy csak így beszélnek egy házról. Volt, hogy a dokinak saját ruhára nem tellett. Lopta azokat is. Most meg egy hirtelen felindulásból megnézett házon gondolkoznak, hogy kell a lánynak vagy nem? Kékvérűek...*
1896. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-05 18:11:48
Üzenet elküldve: 2024-12-05 18:11:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás16+ jelenetet tartalmaz!//
*Jól érzi, hogy mit tapintott. Lorens vágya kézzelfoghatóan árulkodóbb, mint a sajátja, amiért bizony mélyebbre kell simítani. Ha nem ebben a helyzetben lenne biztosan megmosolyogná a meglepődést a másik arcán. De most csupán csak egy újabb nyögés szakad fel belőle ahogy mélyebben fedez fel a kéz. A gondolatok kuszasága lassan tompul és végleg megszűnik, ahogy helyébe lép vérének dübörgése a fülében és a kívánó, éhes sajgás a combjai között. Szinte érzi ujjai alatt az előbb tapintott keménységet, amiről gaz módon vette el a kezét.*
-Miért vagy ilyen makacs?
*Hogy ez most a férfinek szól vagy éppen saját magának szánja? Igazából most ez mind a két helyzetben tökéletesen jól megállja a helyét. Az ölétől elszakadó kéz szinte úgy éri, akár a nyakába borított vödörnyi hideg víz. Szinte megbabonázottan pillant Lorens ujjaira, miközben aprólékosan követi végig a nyelv útját. A neki feszülő test szinte az őrületbe kergeti, de most köze sincs ennek a haraghoz. Már a férfi előtt is nyilvánvaló. Ha a szavaival tudja is hárítani az érzéseit, a teste képtelen hazudni. Ahogy a férfié sem tud. Hosszan felsóhajt, ahogy a keze megindul az arca felé. Ujjai közben ökölbe hajolnak. Orra hegyével megcirógatja a másikét, majd most először elmosolyodva, fél állásban elvigyorodva lazít az ujjakon, hogy kezével az arcára simítson, fel egészen a fekete tincsek közé.*
- Csak akkor, ha gyomron akarsz vágni.
*A kékeket eltűnteti a férfi pillantásai elől, ahogy lehunyja a szemeit, miközben másik kezével a tarkójára simít és az ajkaihoz nyújtózik.*
- Tudod távolról nagyobb lendületet tudsz venni.
*Még akkor is, ha beletrafált a dologba, még akkor is, ha valóban kész revansot venni a férfi, akkor is meg akarja ízlelni azokat az ajkakat. A tarkójánál markolva a haját tapad is rájuk habozás nélkül. Hosszan, vadul és forrón.*
//A hozzászólás16+ jelenetet tartalmaz!//
*Jól érzi, hogy mit tapintott. Lorens vágya kézzelfoghatóan árulkodóbb, mint a sajátja, amiért bizony mélyebbre kell simítani. Ha nem ebben a helyzetben lenne biztosan megmosolyogná a meglepődést a másik arcán. De most csupán csak egy újabb nyögés szakad fel belőle ahogy mélyebben fedez fel a kéz. A gondolatok kuszasága lassan tompul és végleg megszűnik, ahogy helyébe lép vérének dübörgése a fülében és a kívánó, éhes sajgás a combjai között. Szinte érzi ujjai alatt az előbb tapintott keménységet, amiről gaz módon vette el a kezét.*
-Miért vagy ilyen makacs?
*Hogy ez most a férfinek szól vagy éppen saját magának szánja? Igazából most ez mind a két helyzetben tökéletesen jól megállja a helyét. Az ölétől elszakadó kéz szinte úgy éri, akár a nyakába borított vödörnyi hideg víz. Szinte megbabonázottan pillant Lorens ujjaira, miközben aprólékosan követi végig a nyelv útját. A neki feszülő test szinte az őrületbe kergeti, de most köze sincs ennek a haraghoz. Már a férfi előtt is nyilvánvaló. Ha a szavaival tudja is hárítani az érzéseit, a teste képtelen hazudni. Ahogy a férfié sem tud. Hosszan felsóhajt, ahogy a keze megindul az arca felé. Ujjai közben ökölbe hajolnak. Orra hegyével megcirógatja a másikét, majd most először elmosolyodva, fél állásban elvigyorodva lazít az ujjakon, hogy kezével az arcára simítson, fel egészen a fekete tincsek közé.*
- Csak akkor, ha gyomron akarsz vágni.
*A kékeket eltűnteti a férfi pillantásai elől, ahogy lehunyja a szemeit, miközben másik kezével a tarkójára simít és az ajkaihoz nyújtózik.*
- Tudod távolról nagyobb lendületet tudsz venni.
*Még akkor is, ha beletrafált a dologba, még akkor is, ha valóban kész revansot venni a férfi, akkor is meg akarja ízlelni azokat az ajkakat. A tarkójánál markolva a haját tapad is rájuk habozás nélkül. Hosszan, vadul és forrón.*
1895. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-05 16:57:28
Üzenet elküldve: 2024-12-05 16:57:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Képzeletbeli jegyzeteit veszi elő, és próbál mindent felírni, amit hall. Szerencsés talán, mert amit meg akar jegyezni, vagy tanulni, az túl könnyen raktározódik. Soha nem lehet tudni, hogy ezek a hatások mikor is lehetnek szükségesek. Talán mindtől nem fog megválni, de szüksége így sincs az összesre. Amire jut, akkor is az, hogy mindennel lehet ártani. Az italok hatása, ha önmagukban nem is arra jók, arra igen, hogy felerősítsék a képességeket, amiket arra használnának, hogy valami kellemetlent okozzanak. Így hát megszilárdul benne, ami amúgy is: Nori nem kapja meg őket.
Amikor a fehéret kezdi el részletezni a férfi, akaratlanul is felcsillan a szeme. Le sem veszi a séta közben a tekintetét a Dokiról, úgy vonul mellette, mintha magáról az élet elixírjéről mesélne. Már lelki szemei előtt lebeg, hogy hogyan lehetne azok által sokkal megnyerőbb, majd szakvéleménybe bújtatott bók formájában le is dönti ezt az álmát. Persze nem kesereg, ilyet hallani akkor is jó, hogyha valaki tudja magáról, hogy milyenek az adottságai. Sosem kérkedne viszont, nem az a fajta.*
- De akkor az erősebb mit tenne velem?
*Megköszönné ő a kedves szavakat, csak hát fejben mindig két lépéssel előrébb jár. Ettől még látványos, hogy tetszett neki, amit hallott. Oda is hajolna, hogy egy újabb csókot lopjon, amit egy sejtelmes kis mosoly előz meg. Még meg fogja hálálni a szavakat.
Jó tudni, hogy meg nem romolhatnak. Azért ő nem őrizné feleslegesen. Kell a hely annak a megannyi irománynak, naplóknak, amik valahogy mindig túl gyorsan telnek be. Nem ártana arra a ládára egy zár is. Hasonlókon mereng, miközben meglátja a sorházat és a kifüggesztett helytelen szöveget. Sokszor szerencse, hogy nem hallja a másik gondolatait, bár válasza erre is, mint mindenre, lenne. Nem herdálja el a vagyonát, igen sokat áldoz belőle az árvákra, másokra, magára jószerivel csak a külcsín és a tanulás miatt költ. De azt jól tudja, hogy ez nem az a világ, ahol mindig minden úgy alakul, ahogyan azt tervezi. Soha nem tudhatja, hogy mikor lesz szüksége egy helyre, ahová elvonulhat, ahová menekülhet, ami az övé. S bár játékosan megjegyzi, hogy szívesen látná ott a szőkét is, attól még az elképzelései másról is szólnak. Nori-ról és a saját biztonságáról, ha úgy hozná az élet. A fülébe búgott szavakra akaratlan sóhajt fel, s, ahogy mögé áll a férfi, hátrál is egy kicsit, hogy hozzásimulhasson, hadd érezze csak, hogy osztozik a gondolaton. Bár kimondani már nincs ideje, mert egy köpcös, cseppet sem kellemes alak nyitja ki az ajtót. Úgy néz rajtuk végig, mintha nem éppen vásárlót keresne, hanem valakit, akit kivégezhet. Neki nem biztos, hogy olyan estéje volt, mint nekik, épp ezért nem is fagy le a mosoly Mai-ról.*
- Jó napot, Uram! Mondja, van rá mód, hogy megtekintsük a házat, amit eladni kíván? *Mélyeszti bele a csillogó lélektükreit a férfiéba, akinek vonása haloványan ugyan, de enged a morcosságából. Bólint, majd eláll az ajtóból, hogy betérhessenek. *
- Házak. *Mondja csak karcos hangján, majd végig méri a magas elfet is.* - Csak egyben.
*Mai is megfordul, hogy a zöldekbe tekintsen, majd vállat ránt. Beljebb haladva meg is érti, hogy miért egyben. Bár az állapota igen szép, nem túl nagyok. Viszont kissé tüzetesebben szétnézve láthatóvá válik, hogy kert is jár hozzá, illetve hozzájuk, ugyan közös a többi lakóéval, de talán le lehet keríteni, hiszen az utolsó két lakásról van szó. Talán csak nem akar vele foglalkozni az eladó, ami látványos. Hagyja őket, hogy bebarangolják a másfél szobás lakokat.*
- Édes, azért ez nem tűnik rossznak. Ha csak egyben válna meg tőle, tovább lehet adni az egyiket, nem? *Tekintete a tömör fa ágyon akad meg, ami igen széles. Lehetőleg bútorokkal együtt venné meg. Fel is nevet halkan.* - Egy kívánság már teljesült. Jobb állapotban van, mint a rezidencia jelenleg… *Bár szépen elkezdték újítani, azért furcsa érzés, hogy lehetne valami, ami az ottani szobájától tágasabb. Talán hasznosulhatna mindkettő…*
*Képzeletbeli jegyzeteit veszi elő, és próbál mindent felírni, amit hall. Szerencsés talán, mert amit meg akar jegyezni, vagy tanulni, az túl könnyen raktározódik. Soha nem lehet tudni, hogy ezek a hatások mikor is lehetnek szükségesek. Talán mindtől nem fog megválni, de szüksége így sincs az összesre. Amire jut, akkor is az, hogy mindennel lehet ártani. Az italok hatása, ha önmagukban nem is arra jók, arra igen, hogy felerősítsék a képességeket, amiket arra használnának, hogy valami kellemetlent okozzanak. Így hát megszilárdul benne, ami amúgy is: Nori nem kapja meg őket.
Amikor a fehéret kezdi el részletezni a férfi, akaratlanul is felcsillan a szeme. Le sem veszi a séta közben a tekintetét a Dokiról, úgy vonul mellette, mintha magáról az élet elixírjéről mesélne. Már lelki szemei előtt lebeg, hogy hogyan lehetne azok által sokkal megnyerőbb, majd szakvéleménybe bújtatott bók formájában le is dönti ezt az álmát. Persze nem kesereg, ilyet hallani akkor is jó, hogyha valaki tudja magáról, hogy milyenek az adottságai. Sosem kérkedne viszont, nem az a fajta.*
- De akkor az erősebb mit tenne velem?
*Megköszönné ő a kedves szavakat, csak hát fejben mindig két lépéssel előrébb jár. Ettől még látványos, hogy tetszett neki, amit hallott. Oda is hajolna, hogy egy újabb csókot lopjon, amit egy sejtelmes kis mosoly előz meg. Még meg fogja hálálni a szavakat.
Jó tudni, hogy meg nem romolhatnak. Azért ő nem őrizné feleslegesen. Kell a hely annak a megannyi irománynak, naplóknak, amik valahogy mindig túl gyorsan telnek be. Nem ártana arra a ládára egy zár is. Hasonlókon mereng, miközben meglátja a sorházat és a kifüggesztett helytelen szöveget. Sokszor szerencse, hogy nem hallja a másik gondolatait, bár válasza erre is, mint mindenre, lenne. Nem herdálja el a vagyonát, igen sokat áldoz belőle az árvákra, másokra, magára jószerivel csak a külcsín és a tanulás miatt költ. De azt jól tudja, hogy ez nem az a világ, ahol mindig minden úgy alakul, ahogyan azt tervezi. Soha nem tudhatja, hogy mikor lesz szüksége egy helyre, ahová elvonulhat, ahová menekülhet, ami az övé. S bár játékosan megjegyzi, hogy szívesen látná ott a szőkét is, attól még az elképzelései másról is szólnak. Nori-ról és a saját biztonságáról, ha úgy hozná az élet. A fülébe búgott szavakra akaratlan sóhajt fel, s, ahogy mögé áll a férfi, hátrál is egy kicsit, hogy hozzásimulhasson, hadd érezze csak, hogy osztozik a gondolaton. Bár kimondani már nincs ideje, mert egy köpcös, cseppet sem kellemes alak nyitja ki az ajtót. Úgy néz rajtuk végig, mintha nem éppen vásárlót keresne, hanem valakit, akit kivégezhet. Neki nem biztos, hogy olyan estéje volt, mint nekik, épp ezért nem is fagy le a mosoly Mai-ról.*
- Jó napot, Uram! Mondja, van rá mód, hogy megtekintsük a házat, amit eladni kíván? *Mélyeszti bele a csillogó lélektükreit a férfiéba, akinek vonása haloványan ugyan, de enged a morcosságából. Bólint, majd eláll az ajtóból, hogy betérhessenek. *
- Házak. *Mondja csak karcos hangján, majd végig méri a magas elfet is.* - Csak egyben.
*Mai is megfordul, hogy a zöldekbe tekintsen, majd vállat ránt. Beljebb haladva meg is érti, hogy miért egyben. Bár az állapota igen szép, nem túl nagyok. Viszont kissé tüzetesebben szétnézve láthatóvá válik, hogy kert is jár hozzá, illetve hozzájuk, ugyan közös a többi lakóéval, de talán le lehet keríteni, hiszen az utolsó két lakásról van szó. Talán csak nem akar vele foglalkozni az eladó, ami látványos. Hagyja őket, hogy bebarangolják a másfél szobás lakokat.*
- Édes, azért ez nem tűnik rossznak. Ha csak egyben válna meg tőle, tovább lehet adni az egyiket, nem? *Tekintete a tömör fa ágyon akad meg, ami igen széles. Lehetőleg bútorokkal együtt venné meg. Fel is nevet halkan.* - Egy kívánság már teljesült. Jobb állapotban van, mint a rezidencia jelenleg… *Bár szépen elkezdték újítani, azért furcsa érzés, hogy lehetne valami, ami az ottani szobájától tágasabb. Talán hasznosulhatna mindkettő…*
1894. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-05 16:52:04
Üzenet elküldve: 2024-12-05 16:52:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás16+ jelenetet tartalmaz!//
*A nyögés szinte zene füleinek. Ebből tudja, hogy az érintés célt ért. Nem a nő izgalmát akarja szítani vele, ez cseppet sem érdekli most. Azt akarja, hogy amaz rájöjjön, hogy elérte azt a határvonalat amit kár volt átlépnie, és hogy innentől minden szónak, ferde szemmel nézésnek és tudálékos szájhúzásnak következménye lesz.
A mellkasának feszülő kéz sikertelen, még csak meg sem billen tőle. A csuklójára fonódó ujjak most nem karmokban végződnek, így azokkal sem sokat foglalkozik. A nő esélytelen. Erre ő is rájöhet, mert remegve adja meg magát. A legjobb döntést hozza meg, bár a szája azért meg mindig jár. Hát hajrá, járjon csak! Ujjai meg beljebb furakodnak válaszul a szorosan összezáró combok közé.*
- Na, kemény vagyok? *-kérdez vissza, épp csak nem vicsorogva. Tudja mi lenne a válasz a kérdésre, a lány ujjai most nem a tegnapi lanyhaságot érik.-* Alázatos..? Nem, kislány, még messze vagy attól..!
*A combok közé furakodó ujjaival megérzi Tiri vágyának megnyilvánulását. Ez őszintén meglepi, mert nem számított arra, hogy a nő így reagál majd. A forróság amit tapint, csak tovább szítja saját vágyát, heréi tompán sajognak a tegnap esti játszadozás, és a mostani helyzet közös eredményeképp.
Tiri kérlelésére csak elvigyorodik.*
- Engedjelek el? *-kérdez vissza halkan, és újra megmozgatja ujjait, szinte gyengéden, a lány érzékeny pontja után tapogatva a szűkre szorított, forró és nedves térben.-* Biztos? Legyen hát.
*Elhúzza a kezét. Továbbra is azokba a kék szemekbe néz, szinte nem is pislog. Felemeli jobbját, arról erősen érződik a lány pézsmaszaga. Szájához tartja a kezét, és nyelve hegyével végignyalja az ujjait.*
- Ez nem épp a félelem íze, hm? *-szinte suttog. Leengedi a kezét, de csak azért, hogy mindkét tenyerét a lány derekára tapassza.-* Biztos azt szeretnéd, hogy elengedjelek? Mert nekem ugy fest, hogy valami egészen mást akarsz.
*Fél lépésnyit még közelebb csusszan, úgy pislog Tiri szemeibe. Hagyja hogy saját teste is árulkodjon Tiriéhez szorultában, nem csinál titkot saját vágyából.*
- Én pedig még tartozok neked tegnapról. Azt hiszem te is tudod, mire gondolok. *-egészen közel hajol, orra szinte a lány orrát éri.-* Szóval, engedjelek el, hm?
//A hozzászólás16+ jelenetet tartalmaz!//
*A nyögés szinte zene füleinek. Ebből tudja, hogy az érintés célt ért. Nem a nő izgalmát akarja szítani vele, ez cseppet sem érdekli most. Azt akarja, hogy amaz rájöjjön, hogy elérte azt a határvonalat amit kár volt átlépnie, és hogy innentől minden szónak, ferde szemmel nézésnek és tudálékos szájhúzásnak következménye lesz.
A mellkasának feszülő kéz sikertelen, még csak meg sem billen tőle. A csuklójára fonódó ujjak most nem karmokban végződnek, így azokkal sem sokat foglalkozik. A nő esélytelen. Erre ő is rájöhet, mert remegve adja meg magát. A legjobb döntést hozza meg, bár a szája azért meg mindig jár. Hát hajrá, járjon csak! Ujjai meg beljebb furakodnak válaszul a szorosan összezáró combok közé.*
- Na, kemény vagyok? *-kérdez vissza, épp csak nem vicsorogva. Tudja mi lenne a válasz a kérdésre, a lány ujjai most nem a tegnapi lanyhaságot érik.-* Alázatos..? Nem, kislány, még messze vagy attól..!
*A combok közé furakodó ujjaival megérzi Tiri vágyának megnyilvánulását. Ez őszintén meglepi, mert nem számított arra, hogy a nő így reagál majd. A forróság amit tapint, csak tovább szítja saját vágyát, heréi tompán sajognak a tegnap esti játszadozás, és a mostani helyzet közös eredményeképp.
Tiri kérlelésére csak elvigyorodik.*
- Engedjelek el? *-kérdez vissza halkan, és újra megmozgatja ujjait, szinte gyengéden, a lány érzékeny pontja után tapogatva a szűkre szorított, forró és nedves térben.-* Biztos? Legyen hát.
*Elhúzza a kezét. Továbbra is azokba a kék szemekbe néz, szinte nem is pislog. Felemeli jobbját, arról erősen érződik a lány pézsmaszaga. Szájához tartja a kezét, és nyelve hegyével végignyalja az ujjait.*
- Ez nem épp a félelem íze, hm? *-szinte suttog. Leengedi a kezét, de csak azért, hogy mindkét tenyerét a lány derekára tapassza.-* Biztos azt szeretnéd, hogy elengedjelek? Mert nekem ugy fest, hogy valami egészen mást akarsz.
*Fél lépésnyit még közelebb csusszan, úgy pislog Tiri szemeibe. Hagyja hogy saját teste is árulkodjon Tiriéhez szorultában, nem csinál titkot saját vágyából.*
- Én pedig még tartozok neked tegnapról. Azt hiszem te is tudod, mire gondolok. *-egészen közel hajol, orra szinte a lány orrát éri.-* Szóval, engedjelek el, hm?
1893. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-05 14:49:57
Üzenet elküldve: 2024-12-05 14:49:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Gyerekes visszavágás. Igazából nem is várt mást tőle. Piszkálódik megint, hogy minden egyes alkalommal magáénak tudhassa az utolsó szót. Ahogyan ezt szereti a nő is, ha az övé az utolsó és az olyan éles, hogy fájdalmasan szúr egyenesen a mellkasába. De ami neki felettébb mókásnak hangzott, amibe beleköltöztette minden lesajnálását az Lorens számára most dühítőbb lehetett, mint eddig az összes kimondott szava. Mire bármit is reagálhatna háta már a falnak ütődik. Érzi az erős fájdalmat, ott szurkálódik az, de elméje nem ér rá, hogy ezzel foglalkozzon. A szoba hűvös levegője körbe öleli meztelenné váló combjait, amik közé beerőszakoskodnak a meleg nyállal összekent ujjak. Akaratlanul is hangosabban nyög fel, ahogy a combjait összeszorítja. Ösztönből tenyerel a mellkasára, hogy odébb taszigálja, de sikertelenül jár, így mindkét kezével a csuklójára markol, hogy legalább a kezét eltolhassa a combok közül. Már épp kérlelni kezdene, hogy eressze. Hagyja békén, tűnjön inkább el innen, de egy szemvillanás alatt benne is roppan valami. Valóban ott, mélyen a mellkasában. A csuklót markoló kezek lassan engednek, majd végül vissza is húzódnak. Állja a másik tekintetét még akkor is, ha egész testében remeg.*
- Most igazán férfinek érzed magad, hm? Kemény vagy már Lorens?
*Vonja fel a szemöldökeit érdeklődve, undorral a szemeiben, ahogy jobbja rá is tapad a nadrág dudorára.*
- Élvezetesebb egy alázatos, megtört nő combjai között vergődni? Hát tessék, ha olyan kibaszottul ezt akarod kedves Lorens.
*Nem. Próbálkozhatnak bármennyire, úgy fest, hogy egyik sem képes dűlőre jutni a másikkal. Ugyan olyan makacs természettel rendelkeznek, akik mindenáron le akarják igázni a másikat, hogy a trónon ücsöröghessenek nagy büszkén. Tisztában van a saját makacsságával, próbára tette az életben nem egyszer. Hasonló helyzetbe is került már egyszer, csak az kezelhetőbb volt. Ez új. Ezt gyűlöli és egyszeriben kívánja. Most le sem tudná tagadni, hiszen azok a rohadt ujjak jól érezhetik, hogy most nem pusztán a nyál az, ami rásegít a combok közé jutásban. Gyűlöli, hogy élvezi ezt. Gyűlöli, hogy közben meg retteg a férfitól. Hányni tudna a gondolattól, hogy ismét eszébe jutott egy röpke pillanatig, hogy itt tartsa. És éppen emiatt vesz most egy mély levegőt és mindkét kezét elhúzva csak lelógatja azokat a teste mellett.*
- Sajnálom, amit mondtam. Csak engedj el. Kérlek.
*Enged, mert kell. Mert, ha most nem teszi, akkor ismeri magát annyira, hogy ebből sosem fog szabadulni. Mert nem akar szabadulni belőle. Élvezi, hogy beletaposhat más önérzetébe, miközben az a másik pedig uralkodik rajta. A testén, a lelkén. De megadja a férfinak az örömöt, hogy megalázkodik. Most legyen övé a büszkeség. Most ez az ő köre, hogy világgá kürtölje, hátha az iszákos barátok majd megveregetik érte a vállát.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Gyerekes visszavágás. Igazából nem is várt mást tőle. Piszkálódik megint, hogy minden egyes alkalommal magáénak tudhassa az utolsó szót. Ahogyan ezt szereti a nő is, ha az övé az utolsó és az olyan éles, hogy fájdalmasan szúr egyenesen a mellkasába. De ami neki felettébb mókásnak hangzott, amibe beleköltöztette minden lesajnálását az Lorens számára most dühítőbb lehetett, mint eddig az összes kimondott szava. Mire bármit is reagálhatna háta már a falnak ütődik. Érzi az erős fájdalmat, ott szurkálódik az, de elméje nem ér rá, hogy ezzel foglalkozzon. A szoba hűvös levegője körbe öleli meztelenné váló combjait, amik közé beerőszakoskodnak a meleg nyállal összekent ujjak. Akaratlanul is hangosabban nyög fel, ahogy a combjait összeszorítja. Ösztönből tenyerel a mellkasára, hogy odébb taszigálja, de sikertelenül jár, így mindkét kezével a csuklójára markol, hogy legalább a kezét eltolhassa a combok közül. Már épp kérlelni kezdene, hogy eressze. Hagyja békén, tűnjön inkább el innen, de egy szemvillanás alatt benne is roppan valami. Valóban ott, mélyen a mellkasában. A csuklót markoló kezek lassan engednek, majd végül vissza is húzódnak. Állja a másik tekintetét még akkor is, ha egész testében remeg.*
- Most igazán férfinek érzed magad, hm? Kemény vagy már Lorens?
*Vonja fel a szemöldökeit érdeklődve, undorral a szemeiben, ahogy jobbja rá is tapad a nadrág dudorára.*
- Élvezetesebb egy alázatos, megtört nő combjai között vergődni? Hát tessék, ha olyan kibaszottul ezt akarod kedves Lorens.
*Nem. Próbálkozhatnak bármennyire, úgy fest, hogy egyik sem képes dűlőre jutni a másikkal. Ugyan olyan makacs természettel rendelkeznek, akik mindenáron le akarják igázni a másikat, hogy a trónon ücsöröghessenek nagy büszkén. Tisztában van a saját makacsságával, próbára tette az életben nem egyszer. Hasonló helyzetbe is került már egyszer, csak az kezelhetőbb volt. Ez új. Ezt gyűlöli és egyszeriben kívánja. Most le sem tudná tagadni, hiszen azok a rohadt ujjak jól érezhetik, hogy most nem pusztán a nyál az, ami rásegít a combok közé jutásban. Gyűlöli, hogy élvezi ezt. Gyűlöli, hogy közben meg retteg a férfitól. Hányni tudna a gondolattól, hogy ismét eszébe jutott egy röpke pillanatig, hogy itt tartsa. És éppen emiatt vesz most egy mély levegőt és mindkét kezét elhúzva csak lelógatja azokat a teste mellett.*
- Sajnálom, amit mondtam. Csak engedj el. Kérlek.
*Enged, mert kell. Mert, ha most nem teszi, akkor ismeri magát annyira, hogy ebből sosem fog szabadulni. Mert nem akar szabadulni belőle. Élvezi, hogy beletaposhat más önérzetébe, miközben az a másik pedig uralkodik rajta. A testén, a lelkén. De megadja a férfinak az örömöt, hogy megalázkodik. Most legyen övé a büszkeség. Most ez az ő köre, hogy világgá kürtölje, hátha az iszákos barátok majd megveregetik érte a vállát.*
1892. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-05 14:14:48
Üzenet elküldve: 2024-12-05 14:14:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tiri első mondatára csak az egyik szemöldöke szalad a homloka irányába. A folytatástól a második is. A vigyor még a helyén marad, úgy vonja meg a vállát.*
- Aha. Tényleg vannak ilyen idióták. *-bólint egy aprót-* De azért ne nevezd magad idiótának! Ne becsméreld magad.
*Az egész lehetne egy vidám, jópofa pillanat is. Szinte már ott tart, hogy elneveti magát, pláne attól a példától, amit a lány hozott fel. Szinte biztos benne, hogy ki mondhatta neki ezt, mert az egyik edzőtársa mindig ilyesmivel próbálja magába bolondítani a nőket. (Kis sikerrel, tegyük hozzá, de legalább jókat nevetnek.)
De nem lesz egy jópofa, vidám, nevetéssel teli pillanat. Nem, mert megint megjelenik a lány arcán az az arckifejezés, amit legszívesebben visszakézből törölne le onnan. Saját vigyora elhalványul és eltűnik, helyét az összeszorított ajkak által rajzolt egyenes veszi át. És az egész csak még rosszabb lesz attól a lesajnáló vállveregetéstől. Mellkasában megint felparázslik valami, valami, ami ezúttal nem a tüdeje – hanem a harag és a düh, ami úgy lobban fel, mint nyáron a szénakazal, ha valaki beleüti a pipából a parazsat. Pár pillanatig még döbbenten áll, és úgy néz az ajtó felé sétáló lányra.
Szinte érezhető módon roppan valami belül, odabent a fejében. Talán úgy lehetne leírni azt, ami eltörik, mint egy gátat vagy ajtót, ami mögött az eddig is folyamatosan cibált bajszú dühe volt gondosan bezárva.
Halkan morran, érzi hogy torka összeszorul a feszültségtől. Gyorsan mozdul, gyorsabban mint tegnap – Tiri után kap. Most nem érdekli, hogy fáj-e a lánynak hogy megszorítja a karját vagy sem; ha el tudja érni, akkor ujjai bilincsként záródnak rá. A falhoz penderíti azt az ocsmány-narancssárga ruhába bújtatott testet, és esélyt sem hagy neki hogy fellélegezzen, saját testével szinte odaszegezi őt.*
- Nem is lehetnél szárazabb? *-kérdezi, szavai a torkában ülő, forró düh-gombócon keresztül szinte rekedtesnek hangzanak. Lenyúl, hogy goromba és erőteljes mozdulatokkal felfelé cibálja a ruha alját, ez most több idő, mert az hosszú, majdnem a földig ér. De talán nem is kell teljesen felhúznia Tiri derekáig.-* Nem, hm? Azon tudok segíteni, kislány!
*Ha sikerül annyira felküzdenie a ruhadarabot, akkor jobbját elhúzza onnan, szája elé emeli, és jókorát köp az ujjaira.*
- Na, így már nem leszel annyira száraz! *-a ruha alá nyúl így benedvesített kezével, és ujjait a nő öléhez szorítja, gondoskodva arról, hogy alaposan végigkenjen odalent, a combok között mindent, amit csak ér.-* Na mit mondasz? Száraz vagy még, Tirike? Hm?
*Közvetlen közelről néz a lány szemeibe, szinte provokálja, hogy a lány ellenkezzen; túl akarja őt feszíteni, hogy aztán megroppanthatsa azt a kemény belső magot, ami odabent lüktet a két kerek mell mögött, így megértetve a lánnyal azt, amit eddig, ennél finomabb módszerekkel nem sikerült.*
A hozzászólás írója (Lorens Cicatari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.05 14:15:30
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tiri első mondatára csak az egyik szemöldöke szalad a homloka irányába. A folytatástól a második is. A vigyor még a helyén marad, úgy vonja meg a vállát.*
- Aha. Tényleg vannak ilyen idióták. *-bólint egy aprót-* De azért ne nevezd magad idiótának! Ne becsméreld magad.
*Az egész lehetne egy vidám, jópofa pillanat is. Szinte már ott tart, hogy elneveti magát, pláne attól a példától, amit a lány hozott fel. Szinte biztos benne, hogy ki mondhatta neki ezt, mert az egyik edzőtársa mindig ilyesmivel próbálja magába bolondítani a nőket. (Kis sikerrel, tegyük hozzá, de legalább jókat nevetnek.)
De nem lesz egy jópofa, vidám, nevetéssel teli pillanat. Nem, mert megint megjelenik a lány arcán az az arckifejezés, amit legszívesebben visszakézből törölne le onnan. Saját vigyora elhalványul és eltűnik, helyét az összeszorított ajkak által rajzolt egyenes veszi át. És az egész csak még rosszabb lesz attól a lesajnáló vállveregetéstől. Mellkasában megint felparázslik valami, valami, ami ezúttal nem a tüdeje – hanem a harag és a düh, ami úgy lobban fel, mint nyáron a szénakazal, ha valaki beleüti a pipából a parazsat. Pár pillanatig még döbbenten áll, és úgy néz az ajtó felé sétáló lányra.
Szinte érezhető módon roppan valami belül, odabent a fejében. Talán úgy lehetne leírni azt, ami eltörik, mint egy gátat vagy ajtót, ami mögött az eddig is folyamatosan cibált bajszú dühe volt gondosan bezárva.
Halkan morran, érzi hogy torka összeszorul a feszültségtől. Gyorsan mozdul, gyorsabban mint tegnap – Tiri után kap. Most nem érdekli, hogy fáj-e a lánynak hogy megszorítja a karját vagy sem; ha el tudja érni, akkor ujjai bilincsként záródnak rá. A falhoz penderíti azt az ocsmány-narancssárga ruhába bújtatott testet, és esélyt sem hagy neki hogy fellélegezzen, saját testével szinte odaszegezi őt.*
- Nem is lehetnél szárazabb? *-kérdezi, szavai a torkában ülő, forró düh-gombócon keresztül szinte rekedtesnek hangzanak. Lenyúl, hogy goromba és erőteljes mozdulatokkal felfelé cibálja a ruha alját, ez most több idő, mert az hosszú, majdnem a földig ér. De talán nem is kell teljesen felhúznia Tiri derekáig.-* Nem, hm? Azon tudok segíteni, kislány!
*Ha sikerül annyira felküzdenie a ruhadarabot, akkor jobbját elhúzza onnan, szája elé emeli, és jókorát köp az ujjaira.*
- Na, így már nem leszel annyira száraz! *-a ruha alá nyúl így benedvesített kezével, és ujjait a nő öléhez szorítja, gondoskodva arról, hogy alaposan végigkenjen odalent, a combok között mindent, amit csak ér.-* Na mit mondasz? Száraz vagy még, Tirike? Hm?
*Közvetlen közelről néz a lány szemeibe, szinte provokálja, hogy a lány ellenkezzen; túl akarja őt feszíteni, hogy aztán megroppanthatsa azt a kemény belső magot, ami odabent lüktet a két kerek mell mögött, így megértetve a lánnyal azt, amit eddig, ennél finomabb módszerekkel nem sikerült.*
A hozzászólás írója (Lorens Cicatari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.05 14:15:30
1891. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-05 13:26:01
Üzenet elküldve: 2024-12-05 13:26:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
*Nagy a szája vagy sem, ez az összes, amit ki tud magából hozni a férfi kedvéért. Már így is erején felül teljesít. Inkább értékelhetné, hogy a maga részéről mindent is megtesz, hogy egyikőjük se végezze megint fájó gyomorral vagy vérző képpel.
Amúgy sincs hangulata a vért sikálni a padlóról, sem azon összegörnyedve alázkodni meg, hogy ne legyen tovább rugdosva. Mert, ha sok mindenben nem is igazán tudja komolyan venni a férfit, abban azért biztos, hogy még egy "aljas" húzás és már tényleg nem fog épségben messzire menekülni. De akkor is nehéz megállni, hogy ne küldje el újra és újra a francba. Hogy ne térdeljen bele abba a nemesnek gondolt részébe, amit a lábai között csóvál, mint egy izgatott kutya. Biztos abban, ezen a vonalon maradva, hogy ez a kutya ahogy ugat úgy fog harapni is.
Simít még egy utolsót a takarón, majd újabb sóhajjal fordul végül a férfi felé.
Látja azt a vigyort és jól érti a célzást is. Illetve ez nem egészen biztos, ám sokkal többet nem igen tud kinézni a férfiból.*
- Milyen édes.
*Karba tett kezekkel billenti félre a fejét, ahogy a lesajnáló kék szemek felkeresik a másikét.*
- Ez sokszor bejön? Tényleg élnek ilyen idióták Artheniorban vagy ez valami külön attrakció nekem tartogatva?
*Vonja fel a szemöldökeit őszinte kíváncsisággal.*
- Ó, magasságos...
*Dörzsöl a homlokára, miközben megingatja a fejét.*
- Egyszer mondtak nekem olyat, hogy "Remekül nézel ki! Tudom mi mutatna rajtad még jobban? Hát én!". Még az sem volt ilyen kellemetlen, mint ez.
*Az arcára olyan szánalom ül ki, mint mikor az anya próbálja istápolni az elesett gyerekét, akinek lehorzsolódott a bőr a térdéről.*
- De, hogy ne legyek megint aljas, köszönöm az ajánlatot. De ezek után szárazabb már nehezen lehetnék.
*Vigasztaló mosollyal nyújtja ki a karját, ahogy finoman rápaskol a vállára. Azután ismét ellép, hogy maga mögött hagyja a szobát a férfival együtt. Menet közben már csak azon ügyködik, hogy ne törjön fel belőle a nevetés, mert a teste finoman már rázkódik annak visszafojtásától.*
*Nagy a szája vagy sem, ez az összes, amit ki tud magából hozni a férfi kedvéért. Már így is erején felül teljesít. Inkább értékelhetné, hogy a maga részéről mindent is megtesz, hogy egyikőjük se végezze megint fájó gyomorral vagy vérző képpel.
Amúgy sincs hangulata a vért sikálni a padlóról, sem azon összegörnyedve alázkodni meg, hogy ne legyen tovább rugdosva. Mert, ha sok mindenben nem is igazán tudja komolyan venni a férfit, abban azért biztos, hogy még egy "aljas" húzás és már tényleg nem fog épségben messzire menekülni. De akkor is nehéz megállni, hogy ne küldje el újra és újra a francba. Hogy ne térdeljen bele abba a nemesnek gondolt részébe, amit a lábai között csóvál, mint egy izgatott kutya. Biztos abban, ezen a vonalon maradva, hogy ez a kutya ahogy ugat úgy fog harapni is.
Simít még egy utolsót a takarón, majd újabb sóhajjal fordul végül a férfi felé.
Látja azt a vigyort és jól érti a célzást is. Illetve ez nem egészen biztos, ám sokkal többet nem igen tud kinézni a férfiból.*
- Milyen édes.
*Karba tett kezekkel billenti félre a fejét, ahogy a lesajnáló kék szemek felkeresik a másikét.*
- Ez sokszor bejön? Tényleg élnek ilyen idióták Artheniorban vagy ez valami külön attrakció nekem tartogatva?
*Vonja fel a szemöldökeit őszinte kíváncsisággal.*
- Ó, magasságos...
*Dörzsöl a homlokára, miközben megingatja a fejét.*
- Egyszer mondtak nekem olyat, hogy "Remekül nézel ki! Tudom mi mutatna rajtad még jobban? Hát én!". Még az sem volt ilyen kellemetlen, mint ez.
*Az arcára olyan szánalom ül ki, mint mikor az anya próbálja istápolni az elesett gyerekét, akinek lehorzsolódott a bőr a térdéről.*
- De, hogy ne legyek megint aljas, köszönöm az ajánlatot. De ezek után szárazabb már nehezen lehetnék.
*Vigasztaló mosollyal nyújtja ki a karját, ahogy finoman rápaskol a vállára. Azután ismét ellép, hogy maga mögött hagyja a szobát a férfival együtt. Menet közben már csak azon ügyködik, hogy ne törjön fel belőle a nevetés, mert a teste finoman már rázkódik annak visszafojtásától.*
1890. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-05 12:46:59
Üzenet elküldve: 2024-12-05 12:46:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
*Bár a lány szavai nagyon, nagyon udvariasnak tűnnek, egyértelműen kihallatszik belőle az a tipikus női dac és sértettség, amitől a falra tudna mászni. Megpróbál erőt venni magán, hogy ez az érzés ne üljön ki az arcára; aztán úgy dönt, hogy nem akarja becsapni magát, a lány meg nem érdekli ilyen szempontból. Tehát ha kiül a vonásaira a nemtetszés, akkor kiül.
A sarkán fordul az ajtó felé igyekvő, majd onnan visszaforduló Tiri után. Érdeklődve, szakértő szemmel mustrálja végig az átöltözést, pontosabban azt, amit az előző ruhadarab lekerülése, és az új ruhadarab felvétele között lát a lányból. Komoran összehúzott szemöldökei egészen ellazulnak a nagy figyelemben, és szájzugaiba újra vigyor-féleség költözik a látványtól. Hát igen – nem véletlenül dicsérte meg ezt a testrészét a lánynak. Ez a vigyor-féleség aztán elhomályosodik, ahogy az a jellegtelen formát kölcsönző ruhadarab elrejti előle azt a formás kis testet. Micsoda pazarlás volt az anyag ebbe a ruhába!*
- Hm. *-nem nagyon mond többet a cinikusnak érződő mondatokra. Csak áll, maga előtt összefont karokkal, és az ággyal matató lányt nézi. Legszívesebben megint belemarkolna a hajába, és úgy húzná őt egészen szorosan magához, ahogy így előre van hajolva. Lenne kedve hozzá.*
- Még mindig nagy a szád. *-mondja inkább csak unott, szinte vontatott hangon. Ellép Tiri mellett, és felemeli a félig teli bögrét. Amíg belekortyol, a szorgoskodást figyeli.
~Nem lenne rossz nőcske ez~, gondolja. ~Csak kár, hogy ekkora a szája. Nem is akar érteni a szép szóból. Pedig én próbáltam kedves lenni vele, de úgy viselkedik, mint egy megvadult, kistestű kutya, azok ilyenek, szinte reszketnek az idegtől és belekapnak a legelső feléjük nyúló kézbe, függetlenül attól, hogy az simogatni akar-e vagy sem. Pedig nem lenne rossz nőcske ez. Igazából azzal sincs baj, hogy nem buta, mert így legalább tud önálló lenni, és nem kell folyton utasítgatni, hogy hozz ennem, hozz tiszta ruhát, igazítsd meg az ágyat, fürdess meg, húzd fel derékig a ruhád és hajolj előre. Csak kár, hogy folyamatosan kapálózik az ellen, hogy elfogadja azt, hogy engedelmeskednie kell nekem. Hát most mihez kezdjek veled, Tirike? Vágjalak szájba, hogy megtanuld, hogy mikor kéne megszólalni, és mikor nem? Nyomjalak rá az ágyra, fogjam le a kezed, és feszítsem magam a combjaid közé, ahogy te csináltad velem tegnap, hogy megtanuld, hogy hol a helyed? Ej-ej Tirike, nehéz dió vagy te, nehéz dió. Tegyek arról, hogy legyen mit nem-elfelejtened? Vagy hagyjalak inkább a fenébe? Mondjuk eddig mindenkitől azt hallottam, hogy az ilyen nőket el kell kerülni. „Ne dugd oda, ahonnan a bolond szél fúj!” Csak az a baj, hogy az a bolond szél nem is akárhonnan fúj.~
Kiissza a maradék teát, a bögrét visszarakja a tálcára, az étel mellé. A reggeli után elmehet, azt mondta a lány. A reggeli után elmehet.. hm. Na de tudja-e Tirike, hogy mit kíván reggelire? És hogy milyen módon kíván elmenni? Nem, aligha tudja. Megint megjelenik a vigyor, egyelőre csak halványan.*
- De ha ennyire nem tudod értékelni a szavaimat, akkor megköszönhetem máshogy is a kis.. kedvességed. Úgy, hogy azt aztán ne is felejtsd el.
*Bár a lány szavai nagyon, nagyon udvariasnak tűnnek, egyértelműen kihallatszik belőle az a tipikus női dac és sértettség, amitől a falra tudna mászni. Megpróbál erőt venni magán, hogy ez az érzés ne üljön ki az arcára; aztán úgy dönt, hogy nem akarja becsapni magát, a lány meg nem érdekli ilyen szempontból. Tehát ha kiül a vonásaira a nemtetszés, akkor kiül.
A sarkán fordul az ajtó felé igyekvő, majd onnan visszaforduló Tiri után. Érdeklődve, szakértő szemmel mustrálja végig az átöltözést, pontosabban azt, amit az előző ruhadarab lekerülése, és az új ruhadarab felvétele között lát a lányból. Komoran összehúzott szemöldökei egészen ellazulnak a nagy figyelemben, és szájzugaiba újra vigyor-féleség költözik a látványtól. Hát igen – nem véletlenül dicsérte meg ezt a testrészét a lánynak. Ez a vigyor-féleség aztán elhomályosodik, ahogy az a jellegtelen formát kölcsönző ruhadarab elrejti előle azt a formás kis testet. Micsoda pazarlás volt az anyag ebbe a ruhába!*
- Hm. *-nem nagyon mond többet a cinikusnak érződő mondatokra. Csak áll, maga előtt összefont karokkal, és az ággyal matató lányt nézi. Legszívesebben megint belemarkolna a hajába, és úgy húzná őt egészen szorosan magához, ahogy így előre van hajolva. Lenne kedve hozzá.*
- Még mindig nagy a szád. *-mondja inkább csak unott, szinte vontatott hangon. Ellép Tiri mellett, és felemeli a félig teli bögrét. Amíg belekortyol, a szorgoskodást figyeli.
~Nem lenne rossz nőcske ez~, gondolja. ~Csak kár, hogy ekkora a szája. Nem is akar érteni a szép szóból. Pedig én próbáltam kedves lenni vele, de úgy viselkedik, mint egy megvadult, kistestű kutya, azok ilyenek, szinte reszketnek az idegtől és belekapnak a legelső feléjük nyúló kézbe, függetlenül attól, hogy az simogatni akar-e vagy sem. Pedig nem lenne rossz nőcske ez. Igazából azzal sincs baj, hogy nem buta, mert így legalább tud önálló lenni, és nem kell folyton utasítgatni, hogy hozz ennem, hozz tiszta ruhát, igazítsd meg az ágyat, fürdess meg, húzd fel derékig a ruhád és hajolj előre. Csak kár, hogy folyamatosan kapálózik az ellen, hogy elfogadja azt, hogy engedelmeskednie kell nekem. Hát most mihez kezdjek veled, Tirike? Vágjalak szájba, hogy megtanuld, hogy mikor kéne megszólalni, és mikor nem? Nyomjalak rá az ágyra, fogjam le a kezed, és feszítsem magam a combjaid közé, ahogy te csináltad velem tegnap, hogy megtanuld, hogy hol a helyed? Ej-ej Tirike, nehéz dió vagy te, nehéz dió. Tegyek arról, hogy legyen mit nem-elfelejtened? Vagy hagyjalak inkább a fenébe? Mondjuk eddig mindenkitől azt hallottam, hogy az ilyen nőket el kell kerülni. „Ne dugd oda, ahonnan a bolond szél fúj!” Csak az a baj, hogy az a bolond szél nem is akárhonnan fúj.~
Kiissza a maradék teát, a bögrét visszarakja a tálcára, az étel mellé. A reggeli után elmehet, azt mondta a lány. A reggeli után elmehet.. hm. Na de tudja-e Tirike, hogy mit kíván reggelire? És hogy milyen módon kíván elmenni? Nem, aligha tudja. Megint megjelenik a vigyor, egyelőre csak halványan.*
- De ha ennyire nem tudod értékelni a szavaimat, akkor megköszönhetem máshogy is a kis.. kedvességed. Úgy, hogy azt aztán ne is felejtsd el.
1889. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-05 11:08:14
Üzenet elküldve: 2024-12-05 11:08:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
*Ahogy megragadja a karját a félelem megint hátrébb húzódik. Ez egész kellemes is lehetne, ha nem ilyenkor hozná azokat az ostoba döntéseit, aminek most is ihatja a levét. De Lorens most nem szorít, ami egyelőre az ő lelkivilágának is hagy némi békességet. Egészen addig, amíg meg nem szólal mellé. Pedig már majdnem elhitte, hogy akár értelmesen is válthatnak pár szót. Még hogy ő picsog? Ez a barom is állandóan csak hisztizik, akár egy nagy gyerek. Dacoskodik, akaratoskodik. Ő pedig gyógyítani tud egy kicsit, nem pedig nevelőnősködni. De visszanyeli az összes szót, átkot és szitkot, ami hirtelen a nyelve hegyére tódul.*
- Bizonyára.
*Bólint a férfi szavaira, ám ez nem egyetértés. Pusztán inkább csak ráhagyja a dolgot, ahogy azt az olyan emberekre szokás, akik értelmileg nem olyan erősek, mint mások.
Azzal valóban megkerüli a férfit és elindul az ajtó felé. De a füleit hegyezi, jól figyel minden egyes szóra, ami lassan újból forralni kezdi a vért az ereiben. De ezt a lángolást most ismét a düh okozza. Még hogy ő aljas? Az elején próbált kedves lenni és mi volt érte a hála? Kapott egy akadékoskodó, mogorva bolondot, aki inkább hasonlít egy taknyosorrú kisfiúra, akinek elkél néha egy-egy nevelő célzatú pofon. Este szinte sarokba szorította, hát ő megadta azt a pofont. Csak kicsit lejjebb ért célt. És ököllel. Ujjai ráfeszülnek a ruha anyagára, ahogy belemar, de ismét csak egy mély levegőt véve fordul át inkább az ágyhoz, amire ledobja a ruhát.*
- Nagyon lekötelez, hogy ilyen kedves vagy és elnéző.
*Igyekszik, hogy a hangja inkább színtelen legyen, de sajnos jól kihallható az akarva-akaratlanul is a szavakba táplált szarkazmus.
De kezdi megérteni, hogy ha ő is ilyen makacs öszvér marad, akkor sehová sem fognak jutni. Ezt a kis időt pedig talán kibírja, hogy ne akarjon újból behúzni egyet a férfinak. De a sértettség jól érezhető rajta, mert ismét tüntetőlegesen háttal állva húzza le magáról a koszos rongyot, majd előre hajolva hajtogatja szét az ágyon a tisztát. Nagyjából ugyan az a szisztéma, mint az előzőnél is. Ugyan az a tökszín, csak már nem kötött anyagú, hanem egyszerű vászon. Tökéletes. Ebben legalább tényleg úgy néz ki, mint a zöldség, amit a parasztok összeszednek az ágyásból. Semmi kihívó nincs benne, mint az esti kék öltözetében. Ez még csak rá sem simul a vonalaira. Olyan akár egy zsák. Hátra dobja a haját, majd megragadja a ruhát, hogy elkezdje magára ölteni.*
- Szerencsédre sokáig nem kell már elviselned, sem pedig csiszolgatnod. Már elég jól vagy. A reggeli után mehetsz is.
*Ahogy a ruha alja a földre ér továbbra sem néz hátra. Szépen nekiáll rendezgetni az összegyűrt ágyneműt.*
- Az pedig megható, hogy köszönetet akartál mondani. Kedvességed határtalan. Ha nem felejtem el, akkor még ma elmorzsolok pár örömkönnycseppet miatta.
*Dünnyögi az orra alatt. Eddig a férfit tartotta gyerekesnek, de nem sokkal különb maga sem. De legyen öröme Lorensnek, hogy, ha csípős szavait teljesen nem is tudja visszafogni, most azért engedékenyebb, mint tegnap volt. Pedig aztán rohadtul nehezére esik.*
*Ahogy megragadja a karját a félelem megint hátrébb húzódik. Ez egész kellemes is lehetne, ha nem ilyenkor hozná azokat az ostoba döntéseit, aminek most is ihatja a levét. De Lorens most nem szorít, ami egyelőre az ő lelkivilágának is hagy némi békességet. Egészen addig, amíg meg nem szólal mellé. Pedig már majdnem elhitte, hogy akár értelmesen is válthatnak pár szót. Még hogy ő picsog? Ez a barom is állandóan csak hisztizik, akár egy nagy gyerek. Dacoskodik, akaratoskodik. Ő pedig gyógyítani tud egy kicsit, nem pedig nevelőnősködni. De visszanyeli az összes szót, átkot és szitkot, ami hirtelen a nyelve hegyére tódul.*
- Bizonyára.
*Bólint a férfi szavaira, ám ez nem egyetértés. Pusztán inkább csak ráhagyja a dolgot, ahogy azt az olyan emberekre szokás, akik értelmileg nem olyan erősek, mint mások.
Azzal valóban megkerüli a férfit és elindul az ajtó felé. De a füleit hegyezi, jól figyel minden egyes szóra, ami lassan újból forralni kezdi a vért az ereiben. De ezt a lángolást most ismét a düh okozza. Még hogy ő aljas? Az elején próbált kedves lenni és mi volt érte a hála? Kapott egy akadékoskodó, mogorva bolondot, aki inkább hasonlít egy taknyosorrú kisfiúra, akinek elkél néha egy-egy nevelő célzatú pofon. Este szinte sarokba szorította, hát ő megadta azt a pofont. Csak kicsit lejjebb ért célt. És ököllel. Ujjai ráfeszülnek a ruha anyagára, ahogy belemar, de ismét csak egy mély levegőt véve fordul át inkább az ágyhoz, amire ledobja a ruhát.*
- Nagyon lekötelez, hogy ilyen kedves vagy és elnéző.
*Igyekszik, hogy a hangja inkább színtelen legyen, de sajnos jól kihallható az akarva-akaratlanul is a szavakba táplált szarkazmus.
De kezdi megérteni, hogy ha ő is ilyen makacs öszvér marad, akkor sehová sem fognak jutni. Ezt a kis időt pedig talán kibírja, hogy ne akarjon újból behúzni egyet a férfinak. De a sértettség jól érezhető rajta, mert ismét tüntetőlegesen háttal állva húzza le magáról a koszos rongyot, majd előre hajolva hajtogatja szét az ágyon a tisztát. Nagyjából ugyan az a szisztéma, mint az előzőnél is. Ugyan az a tökszín, csak már nem kötött anyagú, hanem egyszerű vászon. Tökéletes. Ebben legalább tényleg úgy néz ki, mint a zöldség, amit a parasztok összeszednek az ágyásból. Semmi kihívó nincs benne, mint az esti kék öltözetében. Ez még csak rá sem simul a vonalaira. Olyan akár egy zsák. Hátra dobja a haját, majd megragadja a ruhát, hogy elkezdje magára ölteni.*
- Szerencsédre sokáig nem kell már elviselned, sem pedig csiszolgatnod. Már elég jól vagy. A reggeli után mehetsz is.
*Ahogy a ruha alja a földre ér továbbra sem néz hátra. Szépen nekiáll rendezgetni az összegyűrt ágyneműt.*
- Az pedig megható, hogy köszönetet akartál mondani. Kedvességed határtalan. Ha nem felejtem el, akkor még ma elmorzsolok pár örömkönnycseppet miatta.
*Dünnyögi az orra alatt. Eddig a férfit tartotta gyerekesnek, de nem sokkal különb maga sem. De legyen öröme Lorensnek, hogy, ha csípős szavait teljesen nem is tudja visszafogni, most azért engedékenyebb, mint tegnap volt. Pedig aztán rohadtul nehezére esik.*
1888. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-05 10:04:03
Üzenet elküldve: 2024-12-05 10:04:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
*Tirike jégkirálynőt játszik, de ez inkább csak idegesítő, mint tekintélyt parancsoló. Továbbra is maga előtt összefont karokkal áll, és a nő tarkóját fixírozza, vagyis azt a helyet, ahol a tarkót sejti a haj alatt. Nem szól semmit a keresgélésre, pedig ennyi idő, és a sokadik félrelökött ruhadarab után lenne pár megjegyzése. Például az, hogy ha ennyire nem talál magára megfelelő rongyot a lány, akkor felőle lehet pucéran is. Még emlékszik rá, hogy mi lapul -vagyis pont hogy nem /lapul/- a narancsszín anyag alatt, és talán nem is bánná, hogy ha megint láthatná azt.
Végre aztán a szőkeség megtalálja A Tökéletes Ruhadarabot. Részéről nagyjából teljesen mindegy, hogy mit vesz ki a szekrényéből. Most jobban foglalkoztatja, amit a lány mond. A szavaitól szemöldökei egymást közelítik, állkapcsa kissé megfeszül. Az újra fellobbanó haragot aztán -meglepő módon- enyhíti még az utoljára elhangzó, halk szó. Nahát! Tehát Tiri ilyet is tud. Bocsánatot kérni. Ügyes lány!*
- Hmmmmh. *-halk, morgásszerű hang hagyja el a torkát. Nem, ő még nem végzett. Előre mozdul, kinyújtja jobbját, és megragadja a lány felkarját. A mozdulat most nem fenyegető, ujjai nem próbálják összemorzsolni a lány csontját.-* Hagyd már ezt a sértett picsogást! Az az idegesítő. Tudom, hogy tudsz normálisan is beszélni.
*Elengedi a nő karját, sajátjait újra összefonja maga előtt. Ha Tiri megáll, akkor megáll, ha az ajtó felé akar iszkolni, akkor menjen. Ő nem végzett még, akármit is csináljon a lány.*
- Tegnap este aljas voltál. Tudod, ugye? De most elnéztem neked, mert az egyúttal rohadtul bátor dolog is volt. Csak ezért engedtelek el, és nem viszonoztam neked. De ez volt az utolsó alkalom hogy így döntöttem, ezt jobb, ha tudod. *-magához képest meglepően nyugodtan beszél. Muszáj meghúzni a határokat a lány számára, hogy ne butáskodjon többet. Ha mégis butáskodna, akkor meg jöhetnek a következmények. Épp úgy kell nevelni, mint mondjuk egy kiskutyát.-* Pedig pont kedves akartam lenni veled. Megköszönni, hogy segítettél. De erre te megütöttél… C-c-c.
*Kissé megrázza a fejét. Elvigyorodik.*
- Pedig amúgy nem lenne veled baj. Ügyes kislány vagy, jó seggel. Csak egy kis csiszolás kéne a stílusodon meg a hozzáállásodon. *-a vigyor talán még szélesebb lesz-* És akkor nem is kell majd bocsánatot kérned semmiért. Hm.
*Tirike jégkirálynőt játszik, de ez inkább csak idegesítő, mint tekintélyt parancsoló. Továbbra is maga előtt összefont karokkal áll, és a nő tarkóját fixírozza, vagyis azt a helyet, ahol a tarkót sejti a haj alatt. Nem szól semmit a keresgélésre, pedig ennyi idő, és a sokadik félrelökött ruhadarab után lenne pár megjegyzése. Például az, hogy ha ennyire nem talál magára megfelelő rongyot a lány, akkor felőle lehet pucéran is. Még emlékszik rá, hogy mi lapul -vagyis pont hogy nem /lapul/- a narancsszín anyag alatt, és talán nem is bánná, hogy ha megint láthatná azt.
Végre aztán a szőkeség megtalálja A Tökéletes Ruhadarabot. Részéről nagyjából teljesen mindegy, hogy mit vesz ki a szekrényéből. Most jobban foglalkoztatja, amit a lány mond. A szavaitól szemöldökei egymást közelítik, állkapcsa kissé megfeszül. Az újra fellobbanó haragot aztán -meglepő módon- enyhíti még az utoljára elhangzó, halk szó. Nahát! Tehát Tiri ilyet is tud. Bocsánatot kérni. Ügyes lány!*
- Hmmmmh. *-halk, morgásszerű hang hagyja el a torkát. Nem, ő még nem végzett. Előre mozdul, kinyújtja jobbját, és megragadja a lány felkarját. A mozdulat most nem fenyegető, ujjai nem próbálják összemorzsolni a lány csontját.-* Hagyd már ezt a sértett picsogást! Az az idegesítő. Tudom, hogy tudsz normálisan is beszélni.
*Elengedi a nő karját, sajátjait újra összefonja maga előtt. Ha Tiri megáll, akkor megáll, ha az ajtó felé akar iszkolni, akkor menjen. Ő nem végzett még, akármit is csináljon a lány.*
- Tegnap este aljas voltál. Tudod, ugye? De most elnéztem neked, mert az egyúttal rohadtul bátor dolog is volt. Csak ezért engedtelek el, és nem viszonoztam neked. De ez volt az utolsó alkalom hogy így döntöttem, ezt jobb, ha tudod. *-magához képest meglepően nyugodtan beszél. Muszáj meghúzni a határokat a lány számára, hogy ne butáskodjon többet. Ha mégis butáskodna, akkor meg jöhetnek a következmények. Épp úgy kell nevelni, mint mondjuk egy kiskutyát.-* Pedig pont kedves akartam lenni veled. Megköszönni, hogy segítettél. De erre te megütöttél… C-c-c.
*Kissé megrázza a fejét. Elvigyorodik.*
- Pedig amúgy nem lenne veled baj. Ügyes kislány vagy, jó seggel. Csak egy kis csiszolás kéne a stílusodon meg a hozzáállásodon. *-a vigyor talán még szélesebb lesz-* És akkor nem is kell majd bocsánatot kérned semmiért. Hm.
1887. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-05 05:35:33
Üzenet elküldve: 2024-12-05 05:35:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Az italok nem kiabálnak nem panaszkodnak és ha fröccsennek akkor is kevésbé kellemetlen foltokat eredményeznek, mint egy verőeres seb. Egyszóval sokkal kellemesebb velük bánni mint emberekkel. Arról nem is beszélve, hogy izgalmasabb is. Mármint a doki számára. A kérdésekre pedig vidáman válaszol. A barna ital leírásán jót mosolyog.*
-Lehet, de legalább nincs szaga. A hatása pedig kimondottan előnyös. Felgyorsítja a testet. Futás, reakcióidő, bármilyen tevékenység esetén hasznos lehet mikor a sebesség számít.~Például egy torok elvágása vagy egy szoknya felrántása.~A fehér viszont trükkös. Ráncok, szépséghibák átmeneti eltüntetésére, a bőr feszesebbé és szebbé tételére használható. De a haj és a hang is megnyerőbbé válik tőle. Sőt, önmagában az elfogyasztója is. A te esetedben viszont, Édes... Hogy is fogalmazzak? Túl jó nő vagy. Egy hétköznapi ital már nem tudná kifejteni a hatását a természetes adottságaid miatt. Kizárólag egy erősebb. Ez nem bók. Szakvélemény.
*Villannak zöldjei a másikra. Komolyan gondolja amit mondott. A lány is sejtheti, hogy nem csúnya. Azt, pedig azok a zöldek egyértelműen sugallják, hogy a dokinak nem csak a szakmai véleménye alapján számít jó nőnek. A következő szavakon elgondolkozik.*
-Nem hallottam még olyat, hogy megromlottak volna. Nem is tapasztaltam hasonlót.
*Pedig előfordult, hogy sokáig a nyakára maradt egy-egy kikevert mennyiség. Majd a doki egyik kedvenc témájáról áttérnek a másikra. A félvér ajkaira. Sokkal édesebb mint bármelyik ital. Még az állítólagos legendásak se érnek a nyomába. Majd bent a városban egy újabb kitérőt tesznek. Egy házhoz. Figyeli a kékeket miközben hallgatja a választ és nem tud másra gondolni minthogy...*
~Kékvérűek.~
*Csak ezért venni egy saját házat. Még nem hallott hasonlót se. Viszont nem teszi szóvá ezt a véleményét.*
-Szerencsés fickó.
*Miközben a lány bekopog a föléhez hajolva belebúgna.*
-Remélem erős az ágy.
*Majd mintha mi se történt volna úgy áll a másik mögött és várja, hogy érkezik-e válasz. Csak a lányra villanó játékos mosolya jelzi, hogy valóban elhangzott az a négy szó.*
*Az italok nem kiabálnak nem panaszkodnak és ha fröccsennek akkor is kevésbé kellemetlen foltokat eredményeznek, mint egy verőeres seb. Egyszóval sokkal kellemesebb velük bánni mint emberekkel. Arról nem is beszélve, hogy izgalmasabb is. Mármint a doki számára. A kérdésekre pedig vidáman válaszol. A barna ital leírásán jót mosolyog.*
-Lehet, de legalább nincs szaga. A hatása pedig kimondottan előnyös. Felgyorsítja a testet. Futás, reakcióidő, bármilyen tevékenység esetén hasznos lehet mikor a sebesség számít.~Például egy torok elvágása vagy egy szoknya felrántása.~A fehér viszont trükkös. Ráncok, szépséghibák átmeneti eltüntetésére, a bőr feszesebbé és szebbé tételére használható. De a haj és a hang is megnyerőbbé válik tőle. Sőt, önmagában az elfogyasztója is. A te esetedben viszont, Édes... Hogy is fogalmazzak? Túl jó nő vagy. Egy hétköznapi ital már nem tudná kifejteni a hatását a természetes adottságaid miatt. Kizárólag egy erősebb. Ez nem bók. Szakvélemény.
*Villannak zöldjei a másikra. Komolyan gondolja amit mondott. A lány is sejtheti, hogy nem csúnya. Azt, pedig azok a zöldek egyértelműen sugallják, hogy a dokinak nem csak a szakmai véleménye alapján számít jó nőnek. A következő szavakon elgondolkozik.*
-Nem hallottam még olyat, hogy megromlottak volna. Nem is tapasztaltam hasonlót.
*Pedig előfordult, hogy sokáig a nyakára maradt egy-egy kikevert mennyiség. Majd a doki egyik kedvenc témájáról áttérnek a másikra. A félvér ajkaira. Sokkal édesebb mint bármelyik ital. Még az állítólagos legendásak se érnek a nyomába. Majd bent a városban egy újabb kitérőt tesznek. Egy házhoz. Figyeli a kékeket miközben hallgatja a választ és nem tud másra gondolni minthogy...*
~Kékvérűek.~
*Csak ezért venni egy saját házat. Még nem hallott hasonlót se. Viszont nem teszi szóvá ezt a véleményét.*
-Szerencsés fickó.
*Miközben a lány bekopog a föléhez hajolva belebúgna.*
-Remélem erős az ágy.
*Majd mintha mi se történt volna úgy áll a másik mögött és várja, hogy érkezik-e válasz. Csak a lányra villanó játékos mosolya jelzi, hogy valóban elhangzott az a négy szó.*
1886. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-04 19:26:15
Üzenet elküldve: 2024-12-04 19:26:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
*Matat és babrál. Mintha az megnyugtatná. Közben meg inkább csak feszültebb lesz ettől a céltalanságtól. Ez a ruha most ezért nem jó, a másik meg azért nem, az a harmadik meg úgy emlékszik, hogy már kicsi rá. Sóhajt, ahogy egy pillanatra abbahagyja a műveletet és lehunyja a szemeit, hogy megszabaduljon attól a gondolattól, hogy sarkon forduljon és ismét elhagyja a szobát. Kellemetlen egy levegőt szívni a férfival, mert feszélyezve érzi magát. Olyan jó lenne, ha képes lenne arra, hogy kikapjon egy átkozott ruhát és menjen is a dolgára. De sem ruhát nem talál, valahol mélyen meg annyira nem is akaródzik elsétálni a férfi elől. De mindez azon nyomban megváltozik, mikor meghallja a kérdést, amire először csak egy elkínzott nyögés érkezik válaszul.*
- Persze. Remekül.
*Egy fotelben kuporogva, szinte egy hunyásnyit sem aludva felettébb kipihentnek érzi magát. Mint az egy hatos koszos gatya, amit a sarokba hajítva felejtettek.
Hallja a tálca koppanását az asztalon, azt is ahogy az ágy megnyikordul a férfi alatt. Majdnem biztos, hogy a lépteit is, amíg megérkezik mögé. A szerencsétlen helyzet szerencséje annyi, hogy most nem érzi a hátának feszülve a másik testét. Ami akár el is telíthetné megnyugvással, ha valahol nem hiányozna neki a másik közelsége. Szerencse, hogy háttal áll, így az ajkaira húzódó mosolyt megtarthatja magának. Az úgy is inkább az a kínos fajta.
Az egész viszont porrá is válik, mikor újra Lorens hangját hallja. Akár a fagyos levegő, úgy suhan be minden szó a tagjai közé. Szinte riadt tekintettel kap ki egy kezébe kerülő ruhát, azt sem figyelve, hogy az végre megfelelő-e. Azzal pedig be is csukja gyorsan a szekrény ajtaját és sarkon fordulva pillant fel a férfira.*
- Nem hinném, hogy akadna itt bármi megbeszélni való. Úgy sem bírod elviselni a hangom.
*Bólint rá saját szavaira, miközben lopva az ajtó felé pillant. Azután sóhajtva ismét a férfira néz.*
- Sajnálom.
*Sóhajtja végül, amivel a saját részéről az egész témát lezártnak tekinti. Így megindul, hogy a férfit kikerülve iramodjon meg újra az ajtó felé. Ez a menekülés dolog este is sikeresen zárult, talán most is kedvez a szerencse.*
*Matat és babrál. Mintha az megnyugtatná. Közben meg inkább csak feszültebb lesz ettől a céltalanságtól. Ez a ruha most ezért nem jó, a másik meg azért nem, az a harmadik meg úgy emlékszik, hogy már kicsi rá. Sóhajt, ahogy egy pillanatra abbahagyja a műveletet és lehunyja a szemeit, hogy megszabaduljon attól a gondolattól, hogy sarkon forduljon és ismét elhagyja a szobát. Kellemetlen egy levegőt szívni a férfival, mert feszélyezve érzi magát. Olyan jó lenne, ha képes lenne arra, hogy kikapjon egy átkozott ruhát és menjen is a dolgára. De sem ruhát nem talál, valahol mélyen meg annyira nem is akaródzik elsétálni a férfi elől. De mindez azon nyomban megváltozik, mikor meghallja a kérdést, amire először csak egy elkínzott nyögés érkezik válaszul.*
- Persze. Remekül.
*Egy fotelben kuporogva, szinte egy hunyásnyit sem aludva felettébb kipihentnek érzi magát. Mint az egy hatos koszos gatya, amit a sarokba hajítva felejtettek.
Hallja a tálca koppanását az asztalon, azt is ahogy az ágy megnyikordul a férfi alatt. Majdnem biztos, hogy a lépteit is, amíg megérkezik mögé. A szerencsétlen helyzet szerencséje annyi, hogy most nem érzi a hátának feszülve a másik testét. Ami akár el is telíthetné megnyugvással, ha valahol nem hiányozna neki a másik közelsége. Szerencse, hogy háttal áll, így az ajkaira húzódó mosolyt megtarthatja magának. Az úgy is inkább az a kínos fajta.
Az egész viszont porrá is válik, mikor újra Lorens hangját hallja. Akár a fagyos levegő, úgy suhan be minden szó a tagjai közé. Szinte riadt tekintettel kap ki egy kezébe kerülő ruhát, azt sem figyelve, hogy az végre megfelelő-e. Azzal pedig be is csukja gyorsan a szekrény ajtaját és sarkon fordulva pillant fel a férfira.*
- Nem hinném, hogy akadna itt bármi megbeszélni való. Úgy sem bírod elviselni a hangom.
*Bólint rá saját szavaira, miközben lopva az ajtó felé pillant. Azután sóhajtva ismét a férfira néz.*
- Sajnálom.
*Sóhajtja végül, amivel a saját részéről az egész témát lezártnak tekinti. Így megindul, hogy a férfit kikerülve iramodjon meg újra az ajtó felé. Ez a menekülés dolog este is sikeresen zárult, talán most is kedvez a szerencse.*
1885. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-04 17:03:06
Üzenet elküldve: 2024-12-04 17:03:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Amikor Nori mesélt neki az italokról, akkor is igen lelkes volt, majdnem abba is belement, hogy megtanítson neki ezt-azt a lány, de másfelé sodorta az élet. Viszont arról jó tudni, hogy mire is lehet használni azokat az igen szép színű italokat. Valahogy jobban hisz abban, hogy mindent úgy kell megoldani, hogy nem használ hozzá segítséget, de ez már megdőlt, mióta elkezdte gyakorolni a mágiát. Azért igyekszik, hogy ne minden hiányosságát ezekkel pótolja, ami látványos is lesz az elf számára, ha meglátja mennyi mindent gyűjtött össze és nem ivott meg.*
- És a fehér? Na meg van barna is. Az elég furcsán néz ki. *Húzza el a száját, de valószínűleg egyik sem azért készült, hogy csinos kis színe legyen. Ha szívesen beszél róla a másik, akkor ki is használja, hiszen tanulni azt szeret. *
- Kékből van sok, de zöldből még több. Azt sem tudom, hogy ezeket meddig lehet eltárolni. *Megrázza a fejét, lehet, hogy butaság a gondolat, hogy valami lehet romlandó, amit átitat valami természetfeletti. Bár tényleg őszinte fogalma sincs arról, hogy mi ezeknek az alapja. Ezt meghagyja annak, aki tényleg érteni kíván hozzá.
Nem gondolkodik azon, hogy jó ötlet-e odaadni a férfinek ezeket, pontosan tudja, hogy neki nincs rájuk szüksége, vagy nem olyan mennyiségre. És azt gondolja, ha önmagukban nem is veszélyesek, azokkal a feketékkel bármit meg lehet másítani. Jobb lesz, ha nem ő ad ennek alapot. Ahogy odahajol az ajkaira a doki, el is felejti, hogy akár meg is oszthatná további gondolatait. Az ő egyik keze szabad, így végig is simítana a hosszúéletű derekán, miközben újra egymást kóstolják.
Továbbindulva viszont új érzés keríti hatalmába. Igazán lelkes tud lenni, hogyha valamit akar és lehetősége is nyílik arra, hogy megszerezze. Az a sorház pontosan ilyen. Egyáltalán nem viseletes kívülről, s tudni akarja milyen, ha beteszi a lábát az ajtón. Szerencséjére még nem unja túlzottan Int a hirtelenségét, na meg a kitérőket. A kérdésre viszont nem tudja, hogy mennyire kellene pontos választ adnia.*
- Dehogy mondtam le róla. Azzal dolgunk van. *Mosolyodik el halványan, majd a smaragdokban merül el kissé.*
- Viszont ott sosem lehetek egyedül igazán. Szeretnék egy helyet, ahová néha elvonulhatok. Ahol nincs gyerekzsivaj, ahol nem zavarnak meg tanulás közben, vagy… *harap rá ajkára, miközben a jól ismert fény meggyullad a kékekben* - ahol vendégül láthatom azt, akit szeretnék. *Hogy valójában húgát szeretné beköltöztetni oda, arról most nem szól. Úgy lehet, többé nem is látja. Bár még nem gondol arra, hogy ténylegesen eltűnt. Sőt, ha megkerül és meglepi ezzel a hatalmas ajándékkal sincs rá semmi garancia arra, hogy sok időt tartózkodik majd a falak között. Reményei szerint több szobával rendelkezik az eladásra kínált ház. Meg is indul az ajtaja felé, hogy néhány hangos kopogtatással jelezze, hogy érdeklődő érkezett.*
*Amikor Nori mesélt neki az italokról, akkor is igen lelkes volt, majdnem abba is belement, hogy megtanítson neki ezt-azt a lány, de másfelé sodorta az élet. Viszont arról jó tudni, hogy mire is lehet használni azokat az igen szép színű italokat. Valahogy jobban hisz abban, hogy mindent úgy kell megoldani, hogy nem használ hozzá segítséget, de ez már megdőlt, mióta elkezdte gyakorolni a mágiát. Azért igyekszik, hogy ne minden hiányosságát ezekkel pótolja, ami látványos is lesz az elf számára, ha meglátja mennyi mindent gyűjtött össze és nem ivott meg.*
- És a fehér? Na meg van barna is. Az elég furcsán néz ki. *Húzza el a száját, de valószínűleg egyik sem azért készült, hogy csinos kis színe legyen. Ha szívesen beszél róla a másik, akkor ki is használja, hiszen tanulni azt szeret. *
- Kékből van sok, de zöldből még több. Azt sem tudom, hogy ezeket meddig lehet eltárolni. *Megrázza a fejét, lehet, hogy butaság a gondolat, hogy valami lehet romlandó, amit átitat valami természetfeletti. Bár tényleg őszinte fogalma sincs arról, hogy mi ezeknek az alapja. Ezt meghagyja annak, aki tényleg érteni kíván hozzá.
Nem gondolkodik azon, hogy jó ötlet-e odaadni a férfinek ezeket, pontosan tudja, hogy neki nincs rájuk szüksége, vagy nem olyan mennyiségre. És azt gondolja, ha önmagukban nem is veszélyesek, azokkal a feketékkel bármit meg lehet másítani. Jobb lesz, ha nem ő ad ennek alapot. Ahogy odahajol az ajkaira a doki, el is felejti, hogy akár meg is oszthatná további gondolatait. Az ő egyik keze szabad, így végig is simítana a hosszúéletű derekán, miközben újra egymást kóstolják.
Továbbindulva viszont új érzés keríti hatalmába. Igazán lelkes tud lenni, hogyha valamit akar és lehetősége is nyílik arra, hogy megszerezze. Az a sorház pontosan ilyen. Egyáltalán nem viseletes kívülről, s tudni akarja milyen, ha beteszi a lábát az ajtón. Szerencséjére még nem unja túlzottan Int a hirtelenségét, na meg a kitérőket. A kérdésre viszont nem tudja, hogy mennyire kellene pontos választ adnia.*
- Dehogy mondtam le róla. Azzal dolgunk van. *Mosolyodik el halványan, majd a smaragdokban merül el kissé.*
- Viszont ott sosem lehetek egyedül igazán. Szeretnék egy helyet, ahová néha elvonulhatok. Ahol nincs gyerekzsivaj, ahol nem zavarnak meg tanulás közben, vagy… *harap rá ajkára, miközben a jól ismert fény meggyullad a kékekben* - ahol vendégül láthatom azt, akit szeretnék. *Hogy valójában húgát szeretné beköltöztetni oda, arról most nem szól. Úgy lehet, többé nem is látja. Bár még nem gondol arra, hogy ténylegesen eltűnt. Sőt, ha megkerül és meglepi ezzel a hatalmas ajándékkal sincs rá semmi garancia arra, hogy sok időt tartózkodik majd a falak között. Reményei szerint több szobával rendelkezik az eladásra kínált ház. Meg is indul az ajtaja felé, hogy néhány hangos kopogtatással jelezze, hogy érdeklődő érkezett.*
1884. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-04 01:56:40
Üzenet elküldve: 2024-12-04 01:56:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Az elmúlt nap és reggel után nem csoda ha mindketten kisimultak és vidámnak. Nem kis energiát fektettek a feszültséglevezetésbe. Mégis képesek arra gondolni, hogy milyen helyeken és hányszor tudnának még egymásnak esni. De más témák is szóba kerülnek. Az elf szívének szintén kedves témák. A varázsitalok. A lány kérdését hallva gondolkozás nélkül tud válaszolni.*
-A piros a fizikai erőt képes átmenetileg megnövelni, a sárga pedig a test és kézügyességet, meg a reflexeket. Ha mágiát tanulnál a jövőben vagy használnál akkor a kék se ártana. Felélénkíti az elmét, ami a tanulást elősegíti. De van egy olyan változata is, ami az elhasznált mágikus energiákat visszatölti.
*Egyszer tudott olyat keverni. Talán ha most sikerül olcsón nem keveset bevásárolnia akkor azokkal kikísérletezheti, hogy múltkor miképp keverte ki. Talán valami a hőfokkal lehetett. A másik kimondott és ki nem mondott felajánlásán ő is elvigyorodik. Természetes, hogy nem gondolná a lányról, hogy bármiféle illetlen okból hívná a szobájába. Az ő zöldjei se azért villannak úgy és az a játékos mosoly se azért húzódik az arcára, mert neki illetlen gondolatok jutottak volna az eszébe.*
-Rendben, Édes.
*Nem is azért hajol a lányhoz egy csókot lopni, hogy azzal pecsételjék meg a dolgot. Nem tér ki rá, hogy szerény ismeretei szerint ezekkel az italokkal főleg a fehérrel nem lehet ártani. Nem is számít. Tekintete ezek után ismerős arcokat keres az utca lakói közt. Azokat a kis koszhodt kölyköket akiknek a szemét pár arannyal szúrta ki annak idején. A lány bizonyára más után nézelődik, de fel is figyel valamire. A kérésre ő is megnézi a házat és mivel az idejét ő osztja be úgy dönt, hogy miért ne érnének rá.*
-Belefér persze. Máris lemondtál a rezidenciáról vagy mi?
*Nem érti mi szüksége lenne a másiknak egy házra pont itt. Hacsak nem titkolni akar valamit amit az árvaházban nem lehet. Ötlete viszont nincs mi titkolnivalója lehet a félvérnek.*
*Az elmúlt nap és reggel után nem csoda ha mindketten kisimultak és vidámnak. Nem kis energiát fektettek a feszültséglevezetésbe. Mégis képesek arra gondolni, hogy milyen helyeken és hányszor tudnának még egymásnak esni. De más témák is szóba kerülnek. Az elf szívének szintén kedves témák. A varázsitalok. A lány kérdését hallva gondolkozás nélkül tud válaszolni.*
-A piros a fizikai erőt képes átmenetileg megnövelni, a sárga pedig a test és kézügyességet, meg a reflexeket. Ha mágiát tanulnál a jövőben vagy használnál akkor a kék se ártana. Felélénkíti az elmét, ami a tanulást elősegíti. De van egy olyan változata is, ami az elhasznált mágikus energiákat visszatölti.
*Egyszer tudott olyat keverni. Talán ha most sikerül olcsón nem keveset bevásárolnia akkor azokkal kikísérletezheti, hogy múltkor miképp keverte ki. Talán valami a hőfokkal lehetett. A másik kimondott és ki nem mondott felajánlásán ő is elvigyorodik. Természetes, hogy nem gondolná a lányról, hogy bármiféle illetlen okból hívná a szobájába. Az ő zöldjei se azért villannak úgy és az a játékos mosoly se azért húzódik az arcára, mert neki illetlen gondolatok jutottak volna az eszébe.*
-Rendben, Édes.
*Nem is azért hajol a lányhoz egy csókot lopni, hogy azzal pecsételjék meg a dolgot. Nem tér ki rá, hogy szerény ismeretei szerint ezekkel az italokkal főleg a fehérrel nem lehet ártani. Nem is számít. Tekintete ezek után ismerős arcokat keres az utca lakói közt. Azokat a kis koszhodt kölyköket akiknek a szemét pár arannyal szúrta ki annak idején. A lány bizonyára más után nézelődik, de fel is figyel valamire. A kérésre ő is megnézi a házat és mivel az idejét ő osztja be úgy dönt, hogy miért ne érnének rá.*
-Belefér persze. Máris lemondtál a rezidenciáról vagy mi?
*Nem érti mi szüksége lenne a másiknak egy házra pont itt. Hacsak nem titkolni akar valamit amit az árvaházban nem lehet. Ötlete viszont nincs mi titkolnivalója lehet a félvérnek.*
1883. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-03 19:24:49
Üzenet elküldve: 2024-12-03 19:24:49
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
* Hosszú út vezetett Wegtorentől Artheniorig. Bár választhatta volna a kevésbé megerőltető tengeri utat is, de a kereskedő karavánt kísérők között több ismerőse is akadt. Az út simán és zökkenőmentesen telt, és amint megérkezett, első dolga volt egy apró lakás vásárlása, ami mindenféle luxust nélkülöz.
Kívül pont olyan toldott-foldott, mint hasonszőrű társai. Belépve se kell többre számítani. Rögtön látszik, hogy nem finom asztalos munkáról van itt szó. Egy durván összeácsolt asztal három székkel fogadja az érkezőt, a sarokban egy vén tűzhely álldogál, míg a fal mentén egy barbármód összetákolt polcos szekrény terpeszkedik. A padló csupán, keményre döngölt föld, a falakon pedig repedések és vastag pókhálók hirdetik az idő múlását.
Bentebb akad még két helyiség is, amit nyikorgó, kopott ajtók védelmeznek a kíváncsi szempárok elől. Jobbra egy puritán hálószoba bújik meg, balra pedig egy üresen ásítozó kamra várakozik, hogy valaki végre birtokába vegye.
Zrammi most is serényen dolgozik, hogy lakhelye valamivel pofásabbá váljon, noha csak ideiglenes biztos pontként tekint rá. Meglenne rá a vagyona, hogy jobbat vegyen, de az új vidéken óvatosan kell bánnia véges aranytartalékaival. Legalábbis addig biztosan, amíg be nem indul az üzlet. Egyelőre azonban ez a hely is teljesen megfelel számára.
Elsőként lesöpri a falakról a sok kis szorgos pók kemény munkájának gyümölcsét. A java már úgyis üresen állt, csak a port fogta. A bútorokat is nagyjából letisztítja, hogy ne lepje vastagon a por, végül pedig alaposan felseper. Egyszerű műveletek ezek, de mégis mintha kissé pofásabb lenne máris a lakás.
Ezt a műveletet a kipakolás követi. Nem sok holmija van, így nem is tart sokáig a dolog. Néhány váltás ruhát gondosan elhelyez a szobája szekrényében, pár apró csecsebecsét is kirak, amitől kicsit otthonosabb lesz a hálószobája. Boszorkányos praktikáinak eszközeit pedig meg a kamrában helyezi biztonságba. Egyedüli kivétel a jóskártya, amit mindig magánál tart, hogy bármikor útmutatáshoz tudjon jutni, vagy ezáltal csengő aranyakhoz. Beszerzett még korábban a piacon pár mindennapi használatra való eszközt, mint evőeszközök, pár lábos és egyebek. Ezek a nappaliban kapnak helyet, ami egyben a konyhaként is funkcionál.
Hirtelen sok kis apró teendőt végzett el, amihez nincs igazán hozzászokva. Ahogy leül egy pillanatra, érzi, hogy a szokatlanul dolgos nap teljesen kifárasztotta. Ma már nincs is kedve mást csinálni, ezért nagyon valószínű, hogy valamelyik fogadóban fog vacsorázni. Talán még némi mellékes bevételt is tud produkálni, elvégre leendő ügyfelei is ezeken a helyeken próbálnak meg lazítani a kemény, munkával töltött nap után.*
Kívül pont olyan toldott-foldott, mint hasonszőrű társai. Belépve se kell többre számítani. Rögtön látszik, hogy nem finom asztalos munkáról van itt szó. Egy durván összeácsolt asztal három székkel fogadja az érkezőt, a sarokban egy vén tűzhely álldogál, míg a fal mentén egy barbármód összetákolt polcos szekrény terpeszkedik. A padló csupán, keményre döngölt föld, a falakon pedig repedések és vastag pókhálók hirdetik az idő múlását.
Bentebb akad még két helyiség is, amit nyikorgó, kopott ajtók védelmeznek a kíváncsi szempárok elől. Jobbra egy puritán hálószoba bújik meg, balra pedig egy üresen ásítozó kamra várakozik, hogy valaki végre birtokába vegye.
Zrammi most is serényen dolgozik, hogy lakhelye valamivel pofásabbá váljon, noha csak ideiglenes biztos pontként tekint rá. Meglenne rá a vagyona, hogy jobbat vegyen, de az új vidéken óvatosan kell bánnia véges aranytartalékaival. Legalábbis addig biztosan, amíg be nem indul az üzlet. Egyelőre azonban ez a hely is teljesen megfelel számára.
Elsőként lesöpri a falakról a sok kis szorgos pók kemény munkájának gyümölcsét. A java már úgyis üresen állt, csak a port fogta. A bútorokat is nagyjából letisztítja, hogy ne lepje vastagon a por, végül pedig alaposan felseper. Egyszerű műveletek ezek, de mégis mintha kissé pofásabb lenne máris a lakás.
Ezt a műveletet a kipakolás követi. Nem sok holmija van, így nem is tart sokáig a dolog. Néhány váltás ruhát gondosan elhelyez a szobája szekrényében, pár apró csecsebecsét is kirak, amitől kicsit otthonosabb lesz a hálószobája. Boszorkányos praktikáinak eszközeit pedig meg a kamrában helyezi biztonságba. Egyedüli kivétel a jóskártya, amit mindig magánál tart, hogy bármikor útmutatáshoz tudjon jutni, vagy ezáltal csengő aranyakhoz. Beszerzett még korábban a piacon pár mindennapi használatra való eszközt, mint evőeszközök, pár lábos és egyebek. Ezek a nappaliban kapnak helyet, ami egyben a konyhaként is funkcionál.
Hirtelen sok kis apró teendőt végzett el, amihez nincs igazán hozzászokva. Ahogy leül egy pillanatra, érzi, hogy a szokatlanul dolgos nap teljesen kifárasztotta. Ma már nincs is kedve mást csinálni, ezért nagyon valószínű, hogy valamelyik fogadóban fog vacsorázni. Talán még némi mellékes bevételt is tud produkálni, elvégre leendő ügyfelei is ezeken a helyeken próbálnak meg lazítani a kemény, munkával töltött nap után.*
1882. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-03 18:08:33
Üzenet elküldve: 2024-12-03 18:08:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az árva kertje mindig zöldebb//
//Tolvajbecsület//
//Zárás//
*Sokaknak talán hihetetlen egy történet lenne az, hogy egy apró lélek mint jó maga, egyes egyedül egy kutyával az oldalán, annyi időt töltött el az erdőben, majd pedig az utcát járva tolvaj módjára folytatta, úgy mondva karrierjét. A jobbik eset történt, és nem a városőrség csípte nyakon, hanem egy maga fajta, úgy mond szakmabéli, aki szintúgy jó útra tért.
Most pedig itt áll, egy fajta életmód végénél. Számára két fontos ember előtt. Karjaiba a tartott összeg amit az előző életének szakaszának a gyümölcse. Amit ideje learatni. Vagy talán jobb inkább felhasználni másra, ahogy Mai említette. A nő szavai furcsa mód értő fülekre találtak, és erősen elgondolkozott azokon.
A fonott haján végigsimított ujjakba szinte belenyomja a fejét, jól esik neki Mai érintése, sose mondana nemet rá, sőt egy barátságos, vidám mosollyal viszonozza is.*
- Akkor induljunk!
*Szólal fel biztatóan, nagy mosollyal nézve a két felnőttet. Lábait eleresztve nagy lendülettel indul meg a piactér irányába, erszényét szorosan magánál tartva. Deres a lelkes megindulásra sem hajlandó megindulni gazdájával. Továbbra is szorosan Mai mellett lépdel, bár a kislányt árgus szemmel figyeli. Valahogy azok az állatias ösztönök érzik, hogy most Mainak jobban kell az a kíséret mint a lelkes kis mitugrásznak a csorda elején.*
//Az árva kertje mindig zöldebb//
//Tolvajbecsület//
//Zárás//
*Sokaknak talán hihetetlen egy történet lenne az, hogy egy apró lélek mint jó maga, egyes egyedül egy kutyával az oldalán, annyi időt töltött el az erdőben, majd pedig az utcát járva tolvaj módjára folytatta, úgy mondva karrierjét. A jobbik eset történt, és nem a városőrség csípte nyakon, hanem egy maga fajta, úgy mond szakmabéli, aki szintúgy jó útra tért.
Most pedig itt áll, egy fajta életmód végénél. Számára két fontos ember előtt. Karjaiba a tartott összeg amit az előző életének szakaszának a gyümölcse. Amit ideje learatni. Vagy talán jobb inkább felhasználni másra, ahogy Mai említette. A nő szavai furcsa mód értő fülekre találtak, és erősen elgondolkozott azokon.
A fonott haján végigsimított ujjakba szinte belenyomja a fejét, jól esik neki Mai érintése, sose mondana nemet rá, sőt egy barátságos, vidám mosollyal viszonozza is.*
- Akkor induljunk!
*Szólal fel biztatóan, nagy mosollyal nézve a két felnőttet. Lábait eleresztve nagy lendülettel indul meg a piactér irányába, erszényét szorosan magánál tartva. Deres a lelkes megindulásra sem hajlandó megindulni gazdájával. Továbbra is szorosan Mai mellett lépdel, bár a kislányt árgus szemmel figyeli. Valahogy azok az állatias ösztönök érzik, hogy most Mainak jobban kell az a kíséret mint a lelkes kis mitugrásznak a csorda elején.*
1881. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-03 15:56:46
Üzenet elküldve: 2024-12-03 15:56:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Igyekszik nem is gondolkodni, egészen addig, amíg nem muszáj. Most még jó, és sokkal kellemesebb azon merengeni, hogy mit fedeznének még fel együtt, hol kerülnék el egymást, vagy éppen hol lennének útban egymásnak. Lemoshatatlan a mosoly a félvérről, hatok óta először lengi körül ez a nyugodt aura, még akkor is, hogyha lesz, ami elronthatja. *
- Kék és zöld? *Morfondírozik egy kicsit. Sorra veszi képzeletben, hogy mégis mik lapulnak nála a kis ládájában, ahová elrejti a kincseit; amik vannak, csak nem tudja mi mire valóak. Ilyen az ördögvigyor, amit valami érdekes illatú teának gondol és a megannyi üvegcse is, amit Nori-nak szánt. Pénzre nincs szüksége így nem foglalatoskodna azzal, hogy eladja őket. De örömet okozni, hasznos helyre "adományozni" még lehet. És ki lenne erre alkalmasabb célpont, mint az, aki neki is megannyi szép pillanatot okozott.* - A sárga mire jó? És a piros? A zöldet és a lilát ismerem, a többit nem nagyon.
*Meghallgatja a választ, ha kap, csak eztán szólalna meg.*
-Tudod, van néhány azokból. És fehér is. Nori-nak adtam volna, de még a végén valami… mindegy is Édes. Én oda adom őket neked, a Rezidencián vannak. A szobámban. Ha… még egyszer megnéznéd a szobámat. *Nevet fel, persze az ő felajánlásában semmi hátsószándék nincsen, ez érezhető is. Akkor is megkapná, ha nem töltenének el feszültséglevezetésként, - ha ki nem hajítják az elfet - még egy utolsó órát, hogy lenyugodjanak a kedélyek. Mert fel lesznek korbácsolva.
Hogy hová kell menni és az mennyi idő, nem tudja, de egy ponton lassítani kezd, amikor a főbb útvonalról egy keskenyebb utcára lépnek. Sorházak egymás mellett, a megszokottól kissé kellemesebb környezetben. Csak egy nem odaillő tábla ragadja meg a figyelmét, ahová helytelenül bár, de ki van függesztve, hogy meg kívánna válni tőle a tulaj. Nagyot dobban a szíve, soha jobbkor nem bukkanhatott volna egy ilyen hirdetményre.*
- Édes! Kérlek nézzük meg, hogy milyen. Hátha itt van, aki árulja.
*Nagyobb magyarázatokba nem kezd, majd kérdez a férfi, ha akar.* - Ennyi még belefér?
*Igyekszik nem is gondolkodni, egészen addig, amíg nem muszáj. Most még jó, és sokkal kellemesebb azon merengeni, hogy mit fedeznének még fel együtt, hol kerülnék el egymást, vagy éppen hol lennének útban egymásnak. Lemoshatatlan a mosoly a félvérről, hatok óta először lengi körül ez a nyugodt aura, még akkor is, hogyha lesz, ami elronthatja. *
- Kék és zöld? *Morfondírozik egy kicsit. Sorra veszi képzeletben, hogy mégis mik lapulnak nála a kis ládájában, ahová elrejti a kincseit; amik vannak, csak nem tudja mi mire valóak. Ilyen az ördögvigyor, amit valami érdekes illatú teának gondol és a megannyi üvegcse is, amit Nori-nak szánt. Pénzre nincs szüksége így nem foglalatoskodna azzal, hogy eladja őket. De örömet okozni, hasznos helyre "adományozni" még lehet. És ki lenne erre alkalmasabb célpont, mint az, aki neki is megannyi szép pillanatot okozott.* - A sárga mire jó? És a piros? A zöldet és a lilát ismerem, a többit nem nagyon.
*Meghallgatja a választ, ha kap, csak eztán szólalna meg.*
-Tudod, van néhány azokból. És fehér is. Nori-nak adtam volna, de még a végén valami… mindegy is Édes. Én oda adom őket neked, a Rezidencián vannak. A szobámban. Ha… még egyszer megnéznéd a szobámat. *Nevet fel, persze az ő felajánlásában semmi hátsószándék nincsen, ez érezhető is. Akkor is megkapná, ha nem töltenének el feszültséglevezetésként, - ha ki nem hajítják az elfet - még egy utolsó órát, hogy lenyugodjanak a kedélyek. Mert fel lesznek korbácsolva.
Hogy hová kell menni és az mennyi idő, nem tudja, de egy ponton lassítani kezd, amikor a főbb útvonalról egy keskenyebb utcára lépnek. Sorházak egymás mellett, a megszokottól kissé kellemesebb környezetben. Csak egy nem odaillő tábla ragadja meg a figyelmét, ahová helytelenül bár, de ki van függesztve, hogy meg kívánna válni tőle a tulaj. Nagyot dobban a szíve, soha jobbkor nem bukkanhatott volna egy ilyen hirdetményre.*
- Édes! Kérlek nézzük meg, hogy milyen. Hátha itt van, aki árulja.
*Nagyobb magyarázatokba nem kezd, majd kérdez a férfi, ha akar.* - Ennyi még belefér?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2020-2039