Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 98 (1941. - 1960. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1960. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-18 08:10:14
Üzenet elküldve: 2024-12-18 08:10:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Eleinte nem gondolt Tirire úgy, mármint nem valóban komoly szándékkal, mint olyan valakire, akit maga alá akarna gyűrni. Persze voltak olyan megszólalásai a lány felé, amik erre utaltak volna; de az a feszültség, düh és harag amit az mindannyiszor kiváltott belőle, nem engedték, hogy ilyen téren vonzóvá váljon a számára. De végül pont az a nagyszájúság és lobbanékonyság lett az, ami miatt először arra érzett vágyat hogy az uralma alá hajtsa a szőkeséget, majd utána a vágy más formában is megjelent. És most úgy érzi, hogy ha nem kaphatja meg Tirit, akkor elveszi erővel amit akar – akár tetszik az a lánynak, akár nem. De nem tapasztal ellenállást. Sőt, olyan mértékű együttműködéssel találkozik, ami nem is teszi kérdésessé számára, hogy mit tehet meg, és mit nem.
Halkan felszisszen-mordul a lapockájába vágó körmöktől. A fájdalom egy pillanatig lobbanékony elegyet alkot öle szívverés-tempójú lüktetésével, majd elpárolog; nem hagyva maga után mást, mint a talán kicsivel még tovább fokozott vágyat. Baljával magához karolja Tirit, míg jobbja csípőjére markol. Belevigyorog a nyakához bújó lány szőke tincseibe, és újra megmozdul – nem túl gyors, de határozott mozdulattal feszíti ölét Tiriéhez, erősen sejtve, hogy mennyire ki fogja tölteni így a lány testét, szinte átbillenve azon a ponton, ami elválasztja egymástól a gyönyört és a fájdalmat. De hát megígérte ezt neki, ha más nem, magában: hogy viszonozza a tegnapi erőszakoskodást és préselődést. Halkan felnyög az érzéstől maga is, és gondolkodás nélkül viszonozza a vállba harapást, mintha tényleg azon igyekezne, hogy szétmarcangolja ezt a testet. De csípőjének hátráló-visszakozó mozdulata elárulja, hogy nem komolyan tervezi ezt. Határozott és céltudatos mozdulatokkal veszi birtokba Tiri testét; az elmúlt napokban többször is felajzott-parlagon hagyott öle akaratosan igyekszik azon, hogy elvegye ami jár neki. De mohóságában sem irigy. Jobbja elmozdul Tiri csípőjéről, a lány hasához majd öléhez simít, s ujjai könnyedén megtalálják azt a pontot, amiről jól tudja, hogy a lány gyönyörének kulcsa lehet; és keze gyengéden veszi fel csípőjének ritmusát, simítva-kényeztetve.
Újra hálát érez egy pillanatig, hogy tüdejében az égő érzés mostanra elhalványult; elégedettségében halkan felsóhajt, ajkai szinte a lány fülét érik.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Eleinte nem gondolt Tirire úgy, mármint nem valóban komoly szándékkal, mint olyan valakire, akit maga alá akarna gyűrni. Persze voltak olyan megszólalásai a lány felé, amik erre utaltak volna; de az a feszültség, düh és harag amit az mindannyiszor kiváltott belőle, nem engedték, hogy ilyen téren vonzóvá váljon a számára. De végül pont az a nagyszájúság és lobbanékonyság lett az, ami miatt először arra érzett vágyat hogy az uralma alá hajtsa a szőkeséget, majd utána a vágy más formában is megjelent. És most úgy érzi, hogy ha nem kaphatja meg Tirit, akkor elveszi erővel amit akar – akár tetszik az a lánynak, akár nem. De nem tapasztal ellenállást. Sőt, olyan mértékű együttműködéssel találkozik, ami nem is teszi kérdésessé számára, hogy mit tehet meg, és mit nem.
Halkan felszisszen-mordul a lapockájába vágó körmöktől. A fájdalom egy pillanatig lobbanékony elegyet alkot öle szívverés-tempójú lüktetésével, majd elpárolog; nem hagyva maga után mást, mint a talán kicsivel még tovább fokozott vágyat. Baljával magához karolja Tirit, míg jobbja csípőjére markol. Belevigyorog a nyakához bújó lány szőke tincseibe, és újra megmozdul – nem túl gyors, de határozott mozdulattal feszíti ölét Tiriéhez, erősen sejtve, hogy mennyire ki fogja tölteni így a lány testét, szinte átbillenve azon a ponton, ami elválasztja egymástól a gyönyört és a fájdalmat. De hát megígérte ezt neki, ha más nem, magában: hogy viszonozza a tegnapi erőszakoskodást és préselődést. Halkan felnyög az érzéstől maga is, és gondolkodás nélkül viszonozza a vállba harapást, mintha tényleg azon igyekezne, hogy szétmarcangolja ezt a testet. De csípőjének hátráló-visszakozó mozdulata elárulja, hogy nem komolyan tervezi ezt. Határozott és céltudatos mozdulatokkal veszi birtokba Tiri testét; az elmúlt napokban többször is felajzott-parlagon hagyott öle akaratosan igyekszik azon, hogy elvegye ami jár neki. De mohóságában sem irigy. Jobbja elmozdul Tiri csípőjéről, a lány hasához majd öléhez simít, s ujjai könnyedén megtalálják azt a pontot, amiről jól tudja, hogy a lány gyönyörének kulcsa lehet; és keze gyengéden veszi fel csípőjének ritmusát, simítva-kényeztetve.
Újra hálát érez egy pillanatig, hogy tüdejében az égő érzés mostanra elhalványult; elégedettségében halkan felsóhajt, ajkai szinte a lány fülét érik.*
1959. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-17 20:53:36
Üzenet elküldve: 2024-12-17 20:53:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1447
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1447
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hát önmagánál jobb fájdalomcsillapítót lehet tudna felírni a lánynak, de élvezetesebbet biztos nem. Szerencsére nem is orvosként van rá szükség a zuhanás után. Hamar újra hangulatba kerülnek miközben még egy kicsit lejjebb tornázza, azt a fekete anyagot, hogy az így szabaddá váló félvér mellek állítólagos fájdalmát is csillapítsa. Keze pedig visszatér a másik combjai közé, hogy kivizsgálja ott mi a helyzet. És míg a lányt kényezteti addig saját hangulata is szemmel láthatóan kezd visszatérni, de a félvérnek valamilyen ötlete támad. Abból baj még nem történt. Őszintén meglepődik azon, hogy maradt volna olyan rész a másikon amit még ne vizsgált volna meg eléggé. Mikor eltolja magától a lány akkor teret enged és elégedetten elmosolyodik mikor megérti mi fordult meg a másik fejében.*
-Oh, hát valóban.
*Paskolja meg, azt a sokat nem kímélt feneket, majd ráhajol a lány nyakára.*
-Egészen megtudsz őrjíteni.
*Szív bele miközben előbb lassan, majd egyre hevesebb tempóban belekezd a házavatásba. Nem olyan kényelmes, mint az ágyon lett volna, de ő se bír már magával. A kisasszonyt pedig mégiscsak egy kalóz rabolta el nem valami puhapöcsű kékvérű.*
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.17 20:53:49
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hát önmagánál jobb fájdalomcsillapítót lehet tudna felírni a lánynak, de élvezetesebbet biztos nem. Szerencsére nem is orvosként van rá szükség a zuhanás után. Hamar újra hangulatba kerülnek miközben még egy kicsit lejjebb tornázza, azt a fekete anyagot, hogy az így szabaddá váló félvér mellek állítólagos fájdalmát is csillapítsa. Keze pedig visszatér a másik combjai közé, hogy kivizsgálja ott mi a helyzet. És míg a lányt kényezteti addig saját hangulata is szemmel láthatóan kezd visszatérni, de a félvérnek valamilyen ötlete támad. Abból baj még nem történt. Őszintén meglepődik azon, hogy maradt volna olyan rész a másikon amit még ne vizsgált volna meg eléggé. Mikor eltolja magától a lány akkor teret enged és elégedetten elmosolyodik mikor megérti mi fordult meg a másik fejében.*
-Oh, hát valóban.
*Paskolja meg, azt a sokat nem kímélt feneket, majd ráhajol a lány nyakára.*
-Egészen megtudsz őrjíteni.
*Szív bele miközben előbb lassan, majd egyre hevesebb tempóban belekezd a házavatásba. Nem olyan kényelmes, mint az ágyon lett volna, de ő se bír már magával. A kisasszonyt pedig mégiscsak egy kalóz rabolta el nem valami puhapöcsű kékvérű.*
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.17 20:53:49
1958. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-17 18:36:15
Üzenet elküldve: 2024-12-17 18:36:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az eltelt és a mai nap alatt annyiszor járt ez a fejében. A legkülönfélébb helyeken a házban, a legizgatóbb pozíciókban. Hogy mennyire kínozta az összes ilyen kép, ami az elméjébe marta ezeket a képeket. Pedig tiltakozott ellene, még akkor is, ha ösztöntől vezérelt teste máshogy vélekedett. Ölének állandó forrósága sosem hagyta elfelejteni, hogy kedve lenne apránként valóra váltani az összeset. Éjszaka a fotelben álmatlansága közben is azon gyötrődött, hogy mennyivel okosabb döntés lenne talán, hogy ha inkább felmenne a férfihoz és bekuporodna mellé a takaró alá. Még azzal is beérte volna, ha csak a meleg bőrhöz bújhatott volna. De makacssága újra és újra gátat szabott az egésznek. Hiába töltötte ki minden gondolatát az a szempár, az az idegesítő, de mégis kedvére való vigyor, a hangja, az érintése. Még az erőszakossága is újból csak hevített egyébként is pattanásig feszülő izgalmán. És inkább választotta eddig a gyötrődést, mintsem engedjen teste és szíve akaratának.
Ahogy végül beadta a derekát és szabadon érinthet, csókolhat, szinte csodaként mérhető. De igazi és valóságos. Az asztalon elkényelmesedve ujjainak vége zavartalanul járhatja be a hegekkel borított bőrt, a borostás arcot. Elmélyedhet azokban a vad szemekben, akadály nélkül ízlelheti ajkait.*
- Csak öreg.
*Kuncog fel halkan, ahogy megingatja a fejét. Ki tudja, hogy a vénülő szív mit szólna hozzá, ha betoppanva nézhetne végig két egymásba gabalyodott testen. Éppen ott, ahol a reggeli teáját szürcsölgette még pár órája. Éppen ott, ahol a lány is étvágytalanul turkálta a levesét. Most pedig úgy ül asztalhoz, vagyis rá, hogy tökéletesen jó helyen van az étvágya és csak pillanatok választják el attól, hogy végre jól is lakjon. Ajkaira vágytól fűtve forr, miközben karjai alatt átölelve markol a lapockáira. Jóleső borzongás fut végig rajta Lorens érintésétől, fülében pedig zakatol, dübörög a vér, ahogy érzi az ölének feszülő tagot. Éppen ettől a férfitől nem is várná, hogy azzal foglalkozzon mindezek után, hogy engedélyekért koslasson. A lány megadta a maga részéről a jelet, hogy semmi másra sem vágyik jobban, minthogy végre az övé legyen. Eddig csak a lelkét marcangolta, de most csak az tölti ki a gondolatait, hogy végre a testét is széttépje. A férfi pedig nem is várat magára. Szinte még el sem szakad az ajkaitól, érzi, ahogy teljes egészében kitölti a férfi. Ujjai görcsösen szorítanak a bőrre, érzi, hogy a körmök is újból rátalálnak, de most még annyira sem érdekli, ha felsérti, mint ahogy igazán eddig sem foglalkoztatta. Ha most sebet ejt az nem a düh által vezérelt, hanem igazi, őszinte és őrjítő vágytól. Öle engedelmeskedik a nő akaratának, hogy érezzen, tapasztaljon mindent, így azonnal megfeszülve szorul a másik köré. Kéjes sóhajjal temeti arcát a nyakába, ahogy a combok is szorosabban fonódnak a csípője köré.*
- Lorens...
*Nyögi elégedetten, majd inkább a vállába harapva fojtja el hangját.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az eltelt és a mai nap alatt annyiszor járt ez a fejében. A legkülönfélébb helyeken a házban, a legizgatóbb pozíciókban. Hogy mennyire kínozta az összes ilyen kép, ami az elméjébe marta ezeket a képeket. Pedig tiltakozott ellene, még akkor is, ha ösztöntől vezérelt teste máshogy vélekedett. Ölének állandó forrósága sosem hagyta elfelejteni, hogy kedve lenne apránként valóra váltani az összeset. Éjszaka a fotelben álmatlansága közben is azon gyötrődött, hogy mennyivel okosabb döntés lenne talán, hogy ha inkább felmenne a férfihoz és bekuporodna mellé a takaró alá. Még azzal is beérte volna, ha csak a meleg bőrhöz bújhatott volna. De makacssága újra és újra gátat szabott az egésznek. Hiába töltötte ki minden gondolatát az a szempár, az az idegesítő, de mégis kedvére való vigyor, a hangja, az érintése. Még az erőszakossága is újból csak hevített egyébként is pattanásig feszülő izgalmán. És inkább választotta eddig a gyötrődést, mintsem engedjen teste és szíve akaratának.
Ahogy végül beadta a derekát és szabadon érinthet, csókolhat, szinte csodaként mérhető. De igazi és valóságos. Az asztalon elkényelmesedve ujjainak vége zavartalanul járhatja be a hegekkel borított bőrt, a borostás arcot. Elmélyedhet azokban a vad szemekben, akadály nélkül ízlelheti ajkait.*
- Csak öreg.
*Kuncog fel halkan, ahogy megingatja a fejét. Ki tudja, hogy a vénülő szív mit szólna hozzá, ha betoppanva nézhetne végig két egymásba gabalyodott testen. Éppen ott, ahol a reggeli teáját szürcsölgette még pár órája. Éppen ott, ahol a lány is étvágytalanul turkálta a levesét. Most pedig úgy ül asztalhoz, vagyis rá, hogy tökéletesen jó helyen van az étvágya és csak pillanatok választják el attól, hogy végre jól is lakjon. Ajkaira vágytól fűtve forr, miközben karjai alatt átölelve markol a lapockáira. Jóleső borzongás fut végig rajta Lorens érintésétől, fülében pedig zakatol, dübörög a vér, ahogy érzi az ölének feszülő tagot. Éppen ettől a férfitől nem is várná, hogy azzal foglalkozzon mindezek után, hogy engedélyekért koslasson. A lány megadta a maga részéről a jelet, hogy semmi másra sem vágyik jobban, minthogy végre az övé legyen. Eddig csak a lelkét marcangolta, de most csak az tölti ki a gondolatait, hogy végre a testét is széttépje. A férfi pedig nem is várat magára. Szinte még el sem szakad az ajkaitól, érzi, ahogy teljes egészében kitölti a férfi. Ujjai görcsösen szorítanak a bőrre, érzi, hogy a körmök is újból rátalálnak, de most még annyira sem érdekli, ha felsérti, mint ahogy igazán eddig sem foglalkoztatta. Ha most sebet ejt az nem a düh által vezérelt, hanem igazi, őszinte és őrjítő vágytól. Öle engedelmeskedik a nő akaratának, hogy érezzen, tapasztaljon mindent, így azonnal megfeszülve szorul a másik köré. Kéjes sóhajjal temeti arcát a nyakába, ahogy a combok is szorosabban fonódnak a csípője köré.*
- Lorens...
*Nyögi elégedetten, majd inkább a vállába harapva fojtja el hangját.*
1957. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-17 17:32:09
Üzenet elküldve: 2024-12-17 17:32:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Sajog mindene, de a kedve nem romlott el. Ez is csak valami, ami színesíti az egész találkozásukat. A színek nem csupán a lelkében olyan intenzívek, hanem az ütődés hatására lassan, de biztosan a hátsója is megkapja a maga lilás-kékes pompáját. Talán már fel sem tűnik a megannyi elf-ajak okozta folt között, bár azoknál azért terjedelmesebb és sokkal fájdalmasabb. Csakhogy most nem érdekli. Talán, majd ha fel kell állnia, akkor káromolja valamelyik istenséget, de így fekve a hideg padlón, az elf forró bőrét érezve magán, nem számít semmi. És amikor újra apró csókokat kap, akkor újra gyorsabban homályosul a külvilág.*
- Kicsit lejjebb is fáj.
*Sóhajt fel, újra érezve a forróságot az ölében, amit most csak azzal mutat, hogy egyre jobban húzza magához a másikat, de azért annyi teret hagy neki, hogy bebarangolhassa a testét. Kis időt hagy annak, hogy kiélvezze mindazt, amit éppen kárpótlásul, gyógyításul kap a földkerekség legkörültekintőbb orvosától, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve elmosolyodik. Már tisztán látható a tekintetén, hogy valamit akar. Máshogy.*
- Édes, várj. Van ahol még nem vizsgáltál meg eléggé.
*Kissé eltaszítaná magától a hosszúéletűt, hogy egy kis helye legyen mozogni, s fájdalmak közepette, de mégsem törődve vele fordul meg alatta, hogy amaz is láthassa hol is bántotta legjobban a padló. Fenekét kissé megemelve, hogy könnyedén férhessen hátulról is hozzá, hívogatja, hogy végre fejezzék be azt, amit elkezdtek. Megveszik a másikért, nem tud túl türelmes lenni. Haját elsepri az útból, hogy ha amaz szeretné, a nyakát ízlelgethesse közben, vagy amit csak akar… már rég nem számít semmi. Még az sem, hogy fenemód kényelmetlen azon a kemény parkettán feküdni.*
*Sajog mindene, de a kedve nem romlott el. Ez is csak valami, ami színesíti az egész találkozásukat. A színek nem csupán a lelkében olyan intenzívek, hanem az ütődés hatására lassan, de biztosan a hátsója is megkapja a maga lilás-kékes pompáját. Talán már fel sem tűnik a megannyi elf-ajak okozta folt között, bár azoknál azért terjedelmesebb és sokkal fájdalmasabb. Csakhogy most nem érdekli. Talán, majd ha fel kell állnia, akkor káromolja valamelyik istenséget, de így fekve a hideg padlón, az elf forró bőrét érezve magán, nem számít semmi. És amikor újra apró csókokat kap, akkor újra gyorsabban homályosul a külvilág.*
- Kicsit lejjebb is fáj.
*Sóhajt fel, újra érezve a forróságot az ölében, amit most csak azzal mutat, hogy egyre jobban húzza magához a másikat, de azért annyi teret hagy neki, hogy bebarangolhassa a testét. Kis időt hagy annak, hogy kiélvezze mindazt, amit éppen kárpótlásul, gyógyításul kap a földkerekség legkörültekintőbb orvosától, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve elmosolyodik. Már tisztán látható a tekintetén, hogy valamit akar. Máshogy.*
- Édes, várj. Van ahol még nem vizsgáltál meg eléggé.
*Kissé eltaszítaná magától a hosszúéletűt, hogy egy kis helye legyen mozogni, s fájdalmak közepette, de mégsem törődve vele fordul meg alatta, hogy amaz is láthassa hol is bántotta legjobban a padló. Fenekét kissé megemelve, hogy könnyedén férhessen hátulról is hozzá, hívogatja, hogy végre fejezzék be azt, amit elkezdtek. Megveszik a másikért, nem tud túl türelmes lenni. Haját elsepri az útból, hogy ha amaz szeretné, a nyakát ízlelgethesse közben, vagy amit csak akar… már rég nem számít semmi. Még az sem, hogy fenemód kényelmetlen azon a kemény parkettán feküdni.*
1956. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-16 21:02:36
Üzenet elküldve: 2024-12-16 21:02:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1447
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1447
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Bár mondhatná, hogy az első alkalom, hogy egy nő kicsusszan a kezéből. Az a szerencse, hogy akkora hévben nem voltak, hogy a komódon elkezdett dolgot, az ágyig is folytatni akarták volna különben nem nevetgélnének. Így viszont a lány megjegyzésének hatására csak ki tud törni egy kis megnyugtató kacagás.*
-Édes!
*Nevet vidáman. A térde fáj mint a fene, de volt már rosszabb is. Mozdulni viszont nem nagyon tud. Aminek az okai a közben újra ráfonódó félvérkarok. Érkezik is a megnyugtatás, hogy jó a földön is. Remek. A hangulat kicsit elment, de hamar visszarázódnak majd. A csókért ő is odahajol.*
-Én jól vagyok.
~Csak a térdem fáj kurvára.~
-Mondd csak hol ütötted meg magad? Ugye nem itt?*Ad egy puszit a lány fejére.*Vagy talán itt?*Járják be az ajkai azokat a füleket is miközben beléjük búgnak.*Esetleg itt?*Csusszan le a nyakra is. Van még pár tippje.*
*Bár mondhatná, hogy az első alkalom, hogy egy nő kicsusszan a kezéből. Az a szerencse, hogy akkora hévben nem voltak, hogy a komódon elkezdett dolgot, az ágyig is folytatni akarták volna különben nem nevetgélnének. Így viszont a lány megjegyzésének hatására csak ki tud törni egy kis megnyugtató kacagás.*
-Édes!
*Nevet vidáman. A térde fáj mint a fene, de volt már rosszabb is. Mozdulni viszont nem nagyon tud. Aminek az okai a közben újra ráfonódó félvérkarok. Érkezik is a megnyugtatás, hogy jó a földön is. Remek. A hangulat kicsit elment, de hamar visszarázódnak majd. A csókért ő is odahajol.*
-Én jól vagyok.
~Csak a térdem fáj kurvára.~
-Mondd csak hol ütötted meg magad? Ugye nem itt?*Ad egy puszit a lány fejére.*Vagy talán itt?*Járják be az ajkai azokat a füleket is miközben beléjük búgnak.*Esetleg itt?*Csusszan le a nyakra is. Van még pár tippje.*
1955. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-16 20:12:23
Üzenet elküldve: 2024-12-16 20:12:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Mai folyton gondolkodik. Minden eshetőséget felvázol az elméjében, hogy aztán jó döntéseket hozzon. Összefüggéseket keres és szálaz szét lehetetlen gubancokat. Akkor érzi magát igazán jónak, ha sikeresen veszi az akadályokat, ha a megoldásai tökéletesnek bizonyulnak, ha meglát olyat is, amit mások nem. Hosszú éveken át mása sem volt, mint a gondolatok világa, amiben elmélyedhetett és sokakhoz képest tökélyére fejleszthette elméleteit. Persze ez sokkal jobban működik, ha másokról van szó, mint saját magáról, de ettől függetlenül nem állnak le a fogaskerekek a fejében. Olajozottan működnek, nem akadnak el. Aztán jött az elf. Azok a zöld szemek, a tökéletes kinézet, a sokszor vad, de most mégis puha érintései, az ajkai íze mind éket vernek a fogaskerekek közé. Kiürül minden, ha megérzi a bőre melegét, s most, hogy a karjaiban van, az a kevés maradék józan gondolat is elillan, csak az ösztönei vannak, akarja őt egészen, mindegy, hogy hol. Mindegy, hogy ki hallja, vagy látja. A karok vannak, amik tartják, az elhomályosult világban. Majd megőrül, hogy újra érezze teljességében, s már nemsokára gerincét érheti az ágy matraca, hogy végre beteljesüljön a vágya. Folytatni akarja ott, ahol a komódnál abbahagyták, türelmetlenül falja a hosszúéletűt, vágyakozva és elveszve benne egészen.
Aztán a valóság egy tizedmásodperc alatt töri rá az ajtót, ahogy megsejti, hogy a vágyottnál sokkal keményebbet fog érezni. Ijedten tekint a szemekbe, s a helyzet romantikájához illő „Bassza meg” szavak után az ö szájából is kicsusszan egy sikkantás, majd megérzi a padlót maga alatt. Élesen hasít végig a fájdalom a csontjai mentén, megdermed, de ideje sincs felfogni a történteket, elakad a lélegzete, ahogy a másik teljes súllyal nehezedik rá. Hirtelen nagy levegőt szív le tüdeje legmélyére, ahogy amaz eltávolodik kissé, s hiába érzi a tarkóját simító tenyeret, egy ideig csak bámulja a hosszúéletűt maga felett. Súlyos és fájdalmas kis idő, de minden hirtelen kín ellenére kacagásban tör ki.*
- Egyszer hallottam… *felnyög a sajgástól, de folytatja* - …hogy „gerincre vágni”. Kösz, Édes. Nem erre számítottam.
*Nevet, alig tudja abbahagyni, de a keze már kutat, hogy húzza magához a férfit. Ettől még nem akarja távol tudni magától.*
- Nekem a földön is jó.
*Feljebb hajolna egy csókért, de hamar visszaereszkedik. Kell egy kis idő.*
- Te jól vagy?
*Mai folyton gondolkodik. Minden eshetőséget felvázol az elméjében, hogy aztán jó döntéseket hozzon. Összefüggéseket keres és szálaz szét lehetetlen gubancokat. Akkor érzi magát igazán jónak, ha sikeresen veszi az akadályokat, ha a megoldásai tökéletesnek bizonyulnak, ha meglát olyat is, amit mások nem. Hosszú éveken át mása sem volt, mint a gondolatok világa, amiben elmélyedhetett és sokakhoz képest tökélyére fejleszthette elméleteit. Persze ez sokkal jobban működik, ha másokról van szó, mint saját magáról, de ettől függetlenül nem állnak le a fogaskerekek a fejében. Olajozottan működnek, nem akadnak el. Aztán jött az elf. Azok a zöld szemek, a tökéletes kinézet, a sokszor vad, de most mégis puha érintései, az ajkai íze mind éket vernek a fogaskerekek közé. Kiürül minden, ha megérzi a bőre melegét, s most, hogy a karjaiban van, az a kevés maradék józan gondolat is elillan, csak az ösztönei vannak, akarja őt egészen, mindegy, hogy hol. Mindegy, hogy ki hallja, vagy látja. A karok vannak, amik tartják, az elhomályosult világban. Majd megőrül, hogy újra érezze teljességében, s már nemsokára gerincét érheti az ágy matraca, hogy végre beteljesüljön a vágya. Folytatni akarja ott, ahol a komódnál abbahagyták, türelmetlenül falja a hosszúéletűt, vágyakozva és elveszve benne egészen.
Aztán a valóság egy tizedmásodperc alatt töri rá az ajtót, ahogy megsejti, hogy a vágyottnál sokkal keményebbet fog érezni. Ijedten tekint a szemekbe, s a helyzet romantikájához illő „Bassza meg” szavak után az ö szájából is kicsusszan egy sikkantás, majd megérzi a padlót maga alatt. Élesen hasít végig a fájdalom a csontjai mentén, megdermed, de ideje sincs felfogni a történteket, elakad a lélegzete, ahogy a másik teljes súllyal nehezedik rá. Hirtelen nagy levegőt szív le tüdeje legmélyére, ahogy amaz eltávolodik kissé, s hiába érzi a tarkóját simító tenyeret, egy ideig csak bámulja a hosszúéletűt maga felett. Súlyos és fájdalmas kis idő, de minden hirtelen kín ellenére kacagásban tör ki.*
- Egyszer hallottam… *felnyög a sajgástól, de folytatja* - …hogy „gerincre vágni”. Kösz, Édes. Nem erre számítottam.
*Nevet, alig tudja abbahagyni, de a keze már kutat, hogy húzza magához a férfit. Ettől még nem akarja távol tudni magától.*
- Nekem a földön is jó.
*Feljebb hajolna egy csókért, de hamar visszaereszkedik. Kell egy kis idő.*
- Te jól vagy?
1954. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-16 19:31:13
Üzenet elküldve: 2024-12-16 19:31:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1447
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1447
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az elf egója töretlen. Amihez nagyon fontos tényező, hogy mindig bizonyítsa mekkora férfi is ő. Ez kell amúgy a nőknek is. Néha meg kell mutatni ki az úr. Kézbe kell őket kapni, hogy érezzék a törődést. Természetesen a félvér is bevadul ettől és úgy rátapad a doki ajkaira, hogy alig bírja tartani a tempót a nyelvpárbajban. Meg magát a lányt is. Habár igyekszik nem mutatni, de azért nem bánja mire végül döntés születik. Jó ott. Tökéletes. Amúgy is kezd csúszni. Aztán a párkány is? Akár a szomszéd konyhaasztalára is felfekteti ő a kisasszonyt és a családi ebéd közben, a töltött káposzták mellett tölti meg őt is, csak hadd tegye végre le. Persze nem mutatná, hogy erőlködik. Ő egy kemény fickó.*
-Szavadon foglak Édes.
*Majd meg is indul a lánnyal az ágyhoz mikor a sok beszédnek és a hiányzó kéznek megjön a következménye. Kicsúszik a karjaiból a másik, aki mivel belé van kapaszkodva rántja is magára az elfet.*
-Basszameg!
*Szökik ki belőle még a zuhanás pillanatában a szó. Neki sikerül térddel és kicsit a lánnyal tompítania a becsapódást. Aki, egy pillanatra az elf súlyát is érezheti ahogy rázuhan.*
-A faszomba! Jól vagy, Édes?
*Simogatja meg a másik tarkóját akkor is ha az farcsontra vagy hátra érkezett, mert azt éri el. Közben utólag érzi meg, hogy a kezét is kicsit beverte. Még csak az kéne, hogy megsérüljön neki. Mi lenne akkor vele? Egy orvos kezére vigyázni kell.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az elf egója töretlen. Amihez nagyon fontos tényező, hogy mindig bizonyítsa mekkora férfi is ő. Ez kell amúgy a nőknek is. Néha meg kell mutatni ki az úr. Kézbe kell őket kapni, hogy érezzék a törődést. Természetesen a félvér is bevadul ettől és úgy rátapad a doki ajkaira, hogy alig bírja tartani a tempót a nyelvpárbajban. Meg magát a lányt is. Habár igyekszik nem mutatni, de azért nem bánja mire végül döntés születik. Jó ott. Tökéletes. Amúgy is kezd csúszni. Aztán a párkány is? Akár a szomszéd konyhaasztalára is felfekteti ő a kisasszonyt és a családi ebéd közben, a töltött káposzták mellett tölti meg őt is, csak hadd tegye végre le. Persze nem mutatná, hogy erőlködik. Ő egy kemény fickó.*
-Szavadon foglak Édes.
*Majd meg is indul a lánnyal az ágyhoz mikor a sok beszédnek és a hiányzó kéznek megjön a következménye. Kicsúszik a karjaiból a másik, aki mivel belé van kapaszkodva rántja is magára az elfet.*
-Basszameg!
*Szökik ki belőle még a zuhanás pillanatában a szó. Neki sikerül térddel és kicsit a lánnyal tompítania a becsapódást. Aki, egy pillanatra az elf súlyát is érezheti ahogy rázuhan.*
-A faszomba! Jól vagy, Édes?
*Simogatja meg a másik tarkóját akkor is ha az farcsontra vagy hátra érkezett, mert azt éri el. Közben utólag érzi meg, hogy a kezét is kicsit beverte. Még csak az kéne, hogy megsérüljön neki. Mi lenne akkor vele? Egy orvos kezére vigyázni kell.*
1953. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-16 18:00:13
Üzenet elküldve: 2024-12-16 18:00:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Szerencsére az ötletekből kifogyhatatlanok, bármiről is legyen szó. Talán ezért sem olyan könnyű megunni a másikat. Bár már nem teljesen úgy falja a férfi ajkait, bőrét, mint az első alkalommal, hiszen ráéreztek egymás rezdüléseiből, hogy mit szeret jobban a másik, mégis mindig mintha egyre másabb, sőt; jobb lenne és egyre telhetetlenebbek a mozdulatok. Pedig most igen lágyak is az érintések, egészen addig, amíg fel nem ébred benne a lehetőség, hogy ki szeretné próbálni az új ágyát is. Ami lehet, hogy nem is kifejezetten az övé lesz, de erre most kár volna gondolatot is pazarolni.
Kíváncsian tekint a zöldekbe, ahogy megszólal a férfi. Hogy mit szeretne, az hamar kiderül, már-már azt képzelte, hogy más miatt kell kapaszkodnia majd. Ki tudja, hogy mi jár a szőke fejében? De ahelyett, hogy valami igazán arcpirító következne, amiből már így is volt bőven, felkapja a félvért, s Mai pontosan úgy tesz, ahogy kéri: belekapaszkodik, egyenesen a nyakába, elfelejtve kissé azt, hogy az erő és a határok végesek, főleg egy ép kézzel, s úgy csókolja meg azt a finom elf ajkat, hogy biztos ne láthassa, hogy merre kell menni. Nem tud túl óvó lenni magukkal szemben, ha annyira hiányzik öléből a másik… csak meg akarja kapni, teljesen mindegy, hogy hol. Az ajkaira leheli a szavait.*
- Jó itt. *Gyorsnak nem gyors a döntés, mert lefoglalta száját a másiké, így csak eztán tud dűlőre jutni. * - Aztán jöhet a párkány. Az asztalt már jól ismerjük, ha nem is ezt. *Nevet fel halkan, majd várja, hogy lekerüljön a levegőből, még ha kifejezetten jó érzés is ilyen formában a karjaiban lenni. Persze, hogy a ház hány pontjára van még bennük energia, nem tudja, de nem is érdekli. *
*Szerencsére az ötletekből kifogyhatatlanok, bármiről is legyen szó. Talán ezért sem olyan könnyű megunni a másikat. Bár már nem teljesen úgy falja a férfi ajkait, bőrét, mint az első alkalommal, hiszen ráéreztek egymás rezdüléseiből, hogy mit szeret jobban a másik, mégis mindig mintha egyre másabb, sőt; jobb lenne és egyre telhetetlenebbek a mozdulatok. Pedig most igen lágyak is az érintések, egészen addig, amíg fel nem ébred benne a lehetőség, hogy ki szeretné próbálni az új ágyát is. Ami lehet, hogy nem is kifejezetten az övé lesz, de erre most kár volna gondolatot is pazarolni.
Kíváncsian tekint a zöldekbe, ahogy megszólal a férfi. Hogy mit szeretne, az hamar kiderül, már-már azt képzelte, hogy más miatt kell kapaszkodnia majd. Ki tudja, hogy mi jár a szőke fejében? De ahelyett, hogy valami igazán arcpirító következne, amiből már így is volt bőven, felkapja a félvért, s Mai pontosan úgy tesz, ahogy kéri: belekapaszkodik, egyenesen a nyakába, elfelejtve kissé azt, hogy az erő és a határok végesek, főleg egy ép kézzel, s úgy csókolja meg azt a finom elf ajkat, hogy biztos ne láthassa, hogy merre kell menni. Nem tud túl óvó lenni magukkal szemben, ha annyira hiányzik öléből a másik… csak meg akarja kapni, teljesen mindegy, hogy hol. Az ajkaira leheli a szavait.*
- Jó itt. *Gyorsnak nem gyors a döntés, mert lefoglalta száját a másiké, így csak eztán tud dűlőre jutni. * - Aztán jöhet a párkány. Az asztalt már jól ismerjük, ha nem is ezt. *Nevet fel halkan, majd várja, hogy lekerüljön a levegőből, még ha kifejezetten jó érzés is ilyen formában a karjaiban lenni. Persze, hogy a ház hány pontjára van még bennük energia, nem tudja, de nem is érdekli. *
1952. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-16 17:22:19
Üzenet elküldve: 2024-12-16 17:22:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1447
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1447
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Nem sok idő telt el az óta, hogy a lányé lett a ház, de bizonyos dolgok már most kiderültek. A másik ajkait falni tökéletesen lehet a ház előtt, de bent is. A komód kimondottan kényelmes az ajtók és ablakok pedig jól szigetelnek. Nem fázik. Vagy csak ők vannak túlságosan felhevülve. Mindenesetre a ruháik hamar lejjebb vándorolnak, hogy jobban érezhessék a másikat miközben néhány sóhajjal megtöltik a házat. Habár az elfet nem zavarná ha ez a házavatás ott érne véget, de a lány valami mást szeretne. A zöldekben szinte elemi vágy ég. Meg van veszve a másikért és tény, hogy ritkán volt a türelméről híres, de a lánynak szerencséje van ugyanis a leggyengédebb haramia karjaiba került. Nem lesz durván bánva vele. Beletúr a fekete fürtök közé és erősebben beleszív a félvér nyakába.*
-Kapaszkodj Édes!
*Ha a másik így tesz akkor karba lesz kapva és úgy lesz az ágyig elvíve.*
-Itt jó vagy kipróbáljuk még a konyhaasztalt vagy a párkányt is?
*Kap még választási lehetőségeket is a kisasszony. Döntenie mondjuk gyorsan kéne mert a Doki egy szem keze nem elég még az ő kis pehelysúlyának a hosszútávú megtartására se.*
*Nem sok idő telt el az óta, hogy a lányé lett a ház, de bizonyos dolgok már most kiderültek. A másik ajkait falni tökéletesen lehet a ház előtt, de bent is. A komód kimondottan kényelmes az ajtók és ablakok pedig jól szigetelnek. Nem fázik. Vagy csak ők vannak túlságosan felhevülve. Mindenesetre a ruháik hamar lejjebb vándorolnak, hogy jobban érezhessék a másikat miközben néhány sóhajjal megtöltik a házat. Habár az elfet nem zavarná ha ez a házavatás ott érne véget, de a lány valami mást szeretne. A zöldekben szinte elemi vágy ég. Meg van veszve a másikért és tény, hogy ritkán volt a türelméről híres, de a lánynak szerencséje van ugyanis a leggyengédebb haramia karjaiba került. Nem lesz durván bánva vele. Beletúr a fekete fürtök közé és erősebben beleszív a félvér nyakába.*
-Kapaszkodj Édes!
*Ha a másik így tesz akkor karba lesz kapva és úgy lesz az ágyig elvíve.*
-Itt jó vagy kipróbáljuk még a konyhaasztalt vagy a párkányt is?
*Kap még választási lehetőségeket is a kisasszony. Döntenie mondjuk gyorsan kéne mert a Doki egy szem keze nem elég még az ő kis pehelysúlyának a hosszútávú megtartására se.*
1951. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-16 16:24:45
Üzenet elküldve: 2024-12-16 16:24:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Már-már meseszerű az egész eltelt idő Mai számára. Sosem tud magára időt szánni, főleg nem olyat, ahol teljesülnek azok a vágyai, amikről talán nem is tudott. Sok mindent felébresztett benne az elf, de ha valamit igazán, az az, hogy kellenek ilyen lopott órák. Ha nem is tudja elképzelni, hogy másba omoljon így bele, azt már jól tudja, hogy szüksége van a kikacsolásra. Jó kiszakadni a hétköznapokból; úgy adni, hogy az őt is tölti, jól érezni magát pár pohár bortól, de nem elnyomni vele a frusztráltságot, szórakozásból megfigyelni a csapos lányt, nem pedig mert akar valamit tőle. Jó elveszni a zöldekben és élvezni a Doki ajkának minden érintését, ahogy a tőle kapott ruha pántja leomlik finoman a válláról.
Nem is tud megálljt parancsolni kezeinek, a bőrét akarja érinteni, megszabadítani a felesleges anyagoktól, és újra kóstolni minden pontot, ahol már annyiszor járt, mégsem tud elég lenni. Ismeretlen a mohóság, de most újra olyan világba kerül, ami csak az övék. A félelf kis lakásában. Majd kiszakadnak újra, hogyha eljön az ideje, ha újra egyesülni tudnak anélkül, hogy bármi más járna a fejükben. És ez egyikőjükön sem múlik, még ha nem is úgy esnek egymásnak, mint a legtöbb esetben.
Az ujjak kutatják a hosszúéletű minden porcikáját, hamar veszik el a nadrág mélyén, amit nem is rest később lejjebb tolni a másikon, hogy amaz utat törhessen magának oda, ahol már elöntötte a forróság a férfi kényeztetésének hevében. Biztosan nem először töltik meg halk, majd egyre hangosabb sóhajok a teret, de így, hogy már az övé a hely, a legjobbal avatja fel, s ha lehetne, minden pontján megtenné vele. Ezért is állítja meg a mozdulatai között a másikat, hogy legalább azt az ágyat is próbára tegyék, ne csak egymás testét. Nekik valószínűleg előbb lesz végük, mint a bútornak a mozgástól. Legalább lehet még rajta a későbbiekben is űzni azt, ami szintén olyan jól megy, mint a többi fajta együttműködésük.*
*Már-már meseszerű az egész eltelt idő Mai számára. Sosem tud magára időt szánni, főleg nem olyat, ahol teljesülnek azok a vágyai, amikről talán nem is tudott. Sok mindent felébresztett benne az elf, de ha valamit igazán, az az, hogy kellenek ilyen lopott órák. Ha nem is tudja elképzelni, hogy másba omoljon így bele, azt már jól tudja, hogy szüksége van a kikacsolásra. Jó kiszakadni a hétköznapokból; úgy adni, hogy az őt is tölti, jól érezni magát pár pohár bortól, de nem elnyomni vele a frusztráltságot, szórakozásból megfigyelni a csapos lányt, nem pedig mert akar valamit tőle. Jó elveszni a zöldekben és élvezni a Doki ajkának minden érintését, ahogy a tőle kapott ruha pántja leomlik finoman a válláról.
Nem is tud megálljt parancsolni kezeinek, a bőrét akarja érinteni, megszabadítani a felesleges anyagoktól, és újra kóstolni minden pontot, ahol már annyiszor járt, mégsem tud elég lenni. Ismeretlen a mohóság, de most újra olyan világba kerül, ami csak az övék. A félelf kis lakásában. Majd kiszakadnak újra, hogyha eljön az ideje, ha újra egyesülni tudnak anélkül, hogy bármi más járna a fejükben. És ez egyikőjükön sem múlik, még ha nem is úgy esnek egymásnak, mint a legtöbb esetben.
Az ujjak kutatják a hosszúéletű minden porcikáját, hamar veszik el a nadrág mélyén, amit nem is rest később lejjebb tolni a másikon, hogy amaz utat törhessen magának oda, ahol már elöntötte a forróság a férfi kényeztetésének hevében. Biztosan nem először töltik meg halk, majd egyre hangosabb sóhajok a teret, de így, hogy már az övé a hely, a legjobbal avatja fel, s ha lehetne, minden pontján megtenné vele. Ezért is állítja meg a mozdulatai között a másikat, hogy legalább azt az ágyat is próbára tegyék, ne csak egymás testét. Nekik valószínűleg előbb lesz végük, mint a bútornak a mozgástól. Legalább lehet még rajta a későbbiekben is űzni azt, ami szintén olyan jól megy, mint a többi fajta együttműködésük.*
1950. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-15 21:39:35
Üzenet elküldve: 2024-12-15 21:39:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1447
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1447
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Már a kezdetek kezdetén szavak nélkül megállapították, hogy kettejük közt szégyennek nincs helye. Viszont, hogy hogyan nem unják még egymást vagy nem fáradtak még el a sok huncutkodás közben az rejtély. Az elf vér lenne? A doki nem hisz az ilyesmiben. Ami, biztos, hogy rezidencia ügye vagy az árvák ráérnek máskor is. Most megint csak ők vannak. Mivel a félvér bevezeti a házba, csak ezért nem tesznek valami olyasmit az udvaron, ami lehet rontana a lány megítélésén a még nem látott szomszédok szemében. Viszont az ágyig így se jutnak el mert megakadnak a komódon. Az elf ilyen állapotban nem alkalmas a tervek követésére. De ez talán a másikat se zavarja. Főleg mert a kékek hatására most ő se vadul. Ajkai bejárják a félvér bőrét, ahogy keze is olyan helyekre vándorol ahova másoknak legtöbbször a szeme szokott, de azok a vállpántok is foggal kicsit lejjebb lesznek húzva, mert éhes vendéget fogott ki a kisasszony. Ahogy pedig érzi a másikat a dereka köré fonódni, keze is utat talál a ruha szövete alá, hogy ott is tovább hergelje a lányt. Nem is kérdés, hogy ez a ház fel lesz avatva. Olyan módon ahogy egyik isten papja se tudná. Édes sóhajokkal és vad szenvedéllyel.*
*Már a kezdetek kezdetén szavak nélkül megállapították, hogy kettejük közt szégyennek nincs helye. Viszont, hogy hogyan nem unják még egymást vagy nem fáradtak még el a sok huncutkodás közben az rejtély. Az elf vér lenne? A doki nem hisz az ilyesmiben. Ami, biztos, hogy rezidencia ügye vagy az árvák ráérnek máskor is. Most megint csak ők vannak. Mivel a félvér bevezeti a házba, csak ezért nem tesznek valami olyasmit az udvaron, ami lehet rontana a lány megítélésén a még nem látott szomszédok szemében. Viszont az ágyig így se jutnak el mert megakadnak a komódon. Az elf ilyen állapotban nem alkalmas a tervek követésére. De ez talán a másikat se zavarja. Főleg mert a kékek hatására most ő se vadul. Ajkai bejárják a félvér bőrét, ahogy keze is olyan helyekre vándorol ahova másoknak legtöbbször a szeme szokott, de azok a vállpántok is foggal kicsit lejjebb lesznek húzva, mert éhes vendéget fogott ki a kisasszony. Ahogy pedig érzi a másikat a dereka köré fonódni, keze is utat talál a ruha szövete alá, hogy ott is tovább hergelje a lányt. Nem is kérdés, hogy ez a ház fel lesz avatva. Olyan módon ahogy egyik isten papja se tudná. Édes sóhajokkal és vad szenvedéllyel.*
1949. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-15 20:09:49
Üzenet elküldve: 2024-12-15 20:09:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Nem tudja magáévá tenni teljesen az érzést, hogy mit, vagy miket is szerzett most. Túl sok minden fért bele ebbe az időszakba a másikkal, semmi nem tud leülepedni, máris jön a helyére valami új. Nem bánja, bár képes és egészen beleszédül a kavalkádba, ami körülötte van és a napnak még nincs vége. Már nem is tart attól, hogy mi lesz a rezidencián. Ha túl nagy a baj, majd megoldja. Egyre inkább ég benne a vágy, hogy nem akarja, hogy véget érjen ez a különös egyveleg, amit alkotnak. Tényleg jól veszik az akadályokat, amik talán annak sem nevezhetőek, hiszen nevetve ugorják meg mindet.*
- Az egyik gyerek.
*Válaszol egyszerűen, nem akar róla beszélgetni, még a végén kiderül, hogy mennyit tudna róla. Nem való most ez ide. Nézelődne is még, de hamar lefoglalja a másik ajka, s ahogy elkalandozik a keze a testén. Ő sem bírja kordában tartani a sajátjait, de beljebb akar menni, s bár a komódnál állapodik meg, szívesen kipróbálná azt az ágyat, ami ránézésre olyan masszív. Mégis egy kis segítséggel újra egy teljesen más bútoron találja magát, mint amit elképzelt, hogy minél jobban hozzáférhessen a Doki, akinek kifejti, hogy mennyire is jók így együtt. Szavaival ellentétben, most nem észvesztve esik a férfinek, hanem ízlelgeti, finoman érinti és cseppet sem siettetve mozdulatait keres utat újra, hogy szabad bőrfelületet érjen.
~ Remélem, tényleg lesz még alkalmunk. ~
Nem mondja ki, csak a kékekkel mutatja, hogy mennyire vágyódik. Érezni őt, na meg el sem engedni, még ha el is kell nemsokára. Még egy kicsit lehet odázni, de már jól tudja, hogy nem jöhet semmi közbe az úton. De addig még meg akarja kapni legalább egyszer, így nem is engedi, hogy túlságosan eltávolodjon. Az ajkak már nem beszélnek, elmond helyette mindent az összes rezdülése, ahogy az elf köré fonódnak tagjai. Fel kell avatni azt a házat.*
*Nem tudja magáévá tenni teljesen az érzést, hogy mit, vagy miket is szerzett most. Túl sok minden fért bele ebbe az időszakba a másikkal, semmi nem tud leülepedni, máris jön a helyére valami új. Nem bánja, bár képes és egészen beleszédül a kavalkádba, ami körülötte van és a napnak még nincs vége. Már nem is tart attól, hogy mi lesz a rezidencián. Ha túl nagy a baj, majd megoldja. Egyre inkább ég benne a vágy, hogy nem akarja, hogy véget érjen ez a különös egyveleg, amit alkotnak. Tényleg jól veszik az akadályokat, amik talán annak sem nevezhetőek, hiszen nevetve ugorják meg mindet.*
- Az egyik gyerek.
*Válaszol egyszerűen, nem akar róla beszélgetni, még a végén kiderül, hogy mennyit tudna róla. Nem való most ez ide. Nézelődne is még, de hamar lefoglalja a másik ajka, s ahogy elkalandozik a keze a testén. Ő sem bírja kordában tartani a sajátjait, de beljebb akar menni, s bár a komódnál állapodik meg, szívesen kipróbálná azt az ágyat, ami ránézésre olyan masszív. Mégis egy kis segítséggel újra egy teljesen más bútoron találja magát, mint amit elképzelt, hogy minél jobban hozzáférhessen a Doki, akinek kifejti, hogy mennyire is jók így együtt. Szavaival ellentétben, most nem észvesztve esik a férfinek, hanem ízlelgeti, finoman érinti és cseppet sem siettetve mozdulatait keres utat újra, hogy szabad bőrfelületet érjen.
~ Remélem, tényleg lesz még alkalmunk. ~
Nem mondja ki, csak a kékekkel mutatja, hogy mennyire vágyódik. Érezni őt, na meg el sem engedni, még ha el is kell nemsokára. Még egy kicsit lehet odázni, de már jól tudja, hogy nem jöhet semmi közbe az úton. De addig még meg akarja kapni legalább egyszer, így nem is engedi, hogy túlságosan eltávolodjon. Az ajkak már nem beszélnek, elmond helyette mindent az összes rezdülése, ahogy az elf köré fonódnak tagjai. Fel kell avatni azt a házat.*
1948. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-15 19:20:42
Üzenet elküldve: 2024-12-15 19:20:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1447
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1447
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Magukra maradnak. Csak ők és a lány újonnan szerzett háza. Egy újabb kis kitérő, ami becsúszott a hazaindulás elé. Persze a dokin nem látszik, hogy kicsit is bánná a dolgot. Nézi azokat a kékeket és igyekszik értelmezni mi játszódhat le annak a lánynak a fejében, aki csak úgy vett egy házat. Hogy neki min jár az esze az egyértelmű. Ki is fejti, hogy szívesen jönne vendégségbe ha valami olyannal várják amit szeret. A lány pedig pontosan tudja mivel csábíthatja őt gond nélkül magához. A kényeztetés hatására elégedett morranások szöknek ki a volt kalózból, az ajánlatra pedig megindul a keze a másik testén kitapintani, hogy elégedett lenne-e azzal a forró finomsággal.*
-Jól hangzik.
*Búgja a félvér fülébe. Ebből a játszadozásukból a lány az, aki kicsit kihátrál a férfi kezét el nem engedve, de valami új témát felhozva.*
-Szikra?
*Nem olyan névnek hangzik, mint amit valaki a gyerekének adna. Pedig ha könyvet vettek neki akkor csak nem a kisasszony lováról van szó. Akkora urizálásról ugyanis még nem hallott, hogy az istállóba is kelljen egy könyvtár az állatoknak. Attól tudna csak idegbe jönni még. Követi a másikat a komódig ahol hallgatja a lány szavait amit helyenként szinte a saját ajkával lop le a másikéról miközben nézi azokat a kékeket. Kutat bennük és elégedetten elmosolyodik. A félvér alá kapna, hogy felsegítse a bútorra. Így könnyebb a lány fölé hajolni és kóstolgatni a szabad bőrfelületeket.*
-Vadító páros vagyunk.
*Jelenti ki ő is a tényt. Hogy kiket vadítanak egymáson kívül az még jó kérdés.*
*Magukra maradnak. Csak ők és a lány újonnan szerzett háza. Egy újabb kis kitérő, ami becsúszott a hazaindulás elé. Persze a dokin nem látszik, hogy kicsit is bánná a dolgot. Nézi azokat a kékeket és igyekszik értelmezni mi játszódhat le annak a lánynak a fejében, aki csak úgy vett egy házat. Hogy neki min jár az esze az egyértelmű. Ki is fejti, hogy szívesen jönne vendégségbe ha valami olyannal várják amit szeret. A lány pedig pontosan tudja mivel csábíthatja őt gond nélkül magához. A kényeztetés hatására elégedett morranások szöknek ki a volt kalózból, az ajánlatra pedig megindul a keze a másik testén kitapintani, hogy elégedett lenne-e azzal a forró finomsággal.*
-Jól hangzik.
*Búgja a félvér fülébe. Ebből a játszadozásukból a lány az, aki kicsit kihátrál a férfi kezét el nem engedve, de valami új témát felhozva.*
-Szikra?
*Nem olyan névnek hangzik, mint amit valaki a gyerekének adna. Pedig ha könyvet vettek neki akkor csak nem a kisasszony lováról van szó. Akkora urizálásról ugyanis még nem hallott, hogy az istállóba is kelljen egy könyvtár az állatoknak. Attól tudna csak idegbe jönni még. Követi a másikat a komódig ahol hallgatja a lány szavait amit helyenként szinte a saját ajkával lop le a másikéról miközben nézi azokat a kékeket. Kutat bennük és elégedetten elmosolyodik. A félvér alá kapna, hogy felsegítse a bútorra. Így könnyebb a lány fölé hajolni és kóstolgatni a szabad bőrfelületeket.*
-Vadító páros vagyunk.
*Jelenti ki ő is a tényt. Hogy kiket vadítanak egymáson kívül az még jó kérdés.*
1947. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-15 18:54:44
Üzenet elküldve: 2024-12-15 18:54:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az életben kevés, nagyon kevés olyan dolog van, ami nem megkapható. Szinte mindent el lehet érni és meg lehet szerezni, ha az emberben elég vágy van ahhoz valóban a magáénak akarja tudni. Ez egyaránt igaz javakra, tudásra és.. és szerelemre is. Lelkire vagy testire, nem számít, bármelyikre.
Mindig is olyan volt, aki ha szemet vetett valamire ami neki tetszik, akkor azért megküzdött. Ésszel vagy erővel, ököllel vagy nyelvvel. És kevés, nagyon kevés dolog volt, amit ne tudott volna megkaparintani. Tessék - Tiri is úgy bújik hozzá, mintha világ életében erre várt és vágyott volna. Érzi rajta, hogy már nem unott, kényszerű beleegyezéssel töreszkedik, hanem saját vágyától vezérelve, mert ő pedig azt akarja, amit egy nő egy férfitól akarhat hevületében. Ki gondolta volna, hogy amennyire egy hajszál választotta el őket attól hogy komoly kárt okozzanak egymásban, most ugyanazzal az elszántsággal húzzák egészen szorosan oda a másikat..?
Tiri combjai is köré fonódnak, és úgy fest, már el sem akarja engedni. Nem mintha bánná, hiszen az asztalra felülve a lány öle újra odasimul férfitagjához, de most egészen máshogy, mint egy nappal ezelőtt. Az olyan volt, mintha az érintéssel megölni akarták volna egymást. Most.. most egészen más.*
- Miért? Apáca? *-válaszol a kérdésre kérdéssel, és nem részletezi tovább, hogy mire is gondol. Nem is érdekli az öregasszony. Az jobban érdekli, hogy mire lát rá a hátradőlő lány jóvoltából, hogy mit ér el kezével kényelmesen hogy érintsen és simítson, és hogy miféle forróságot érez egészen közel magához.
Felemeli kezét, egy pillanatra Tiri tarkója mögé nyúl hogy egy csók erejéig magához húzza. Keze utána lefelé indul, végigsimít a kemény bimbón, a puha hason, le, egészen kettejük öléhez. Ujjaival igazít magán, és engedélyre vagy hasonlóra sem várva -miért is? Mindent remekül érez a lány testén- határozott mozdulattal becsusszan. A forróság körbeöleli, egy hosszú légvétel erejéig vár amíg az első hevülete enyhül, majd újra megmozdítja csípőjét.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az életben kevés, nagyon kevés olyan dolog van, ami nem megkapható. Szinte mindent el lehet érni és meg lehet szerezni, ha az emberben elég vágy van ahhoz valóban a magáénak akarja tudni. Ez egyaránt igaz javakra, tudásra és.. és szerelemre is. Lelkire vagy testire, nem számít, bármelyikre.
Mindig is olyan volt, aki ha szemet vetett valamire ami neki tetszik, akkor azért megküzdött. Ésszel vagy erővel, ököllel vagy nyelvvel. És kevés, nagyon kevés dolog volt, amit ne tudott volna megkaparintani. Tessék - Tiri is úgy bújik hozzá, mintha világ életében erre várt és vágyott volna. Érzi rajta, hogy már nem unott, kényszerű beleegyezéssel töreszkedik, hanem saját vágyától vezérelve, mert ő pedig azt akarja, amit egy nő egy férfitól akarhat hevületében. Ki gondolta volna, hogy amennyire egy hajszál választotta el őket attól hogy komoly kárt okozzanak egymásban, most ugyanazzal az elszántsággal húzzák egészen szorosan oda a másikat..?
Tiri combjai is köré fonódnak, és úgy fest, már el sem akarja engedni. Nem mintha bánná, hiszen az asztalra felülve a lány öle újra odasimul férfitagjához, de most egészen máshogy, mint egy nappal ezelőtt. Az olyan volt, mintha az érintéssel megölni akarták volna egymást. Most.. most egészen más.*
- Miért? Apáca? *-válaszol a kérdésre kérdéssel, és nem részletezi tovább, hogy mire is gondol. Nem is érdekli az öregasszony. Az jobban érdekli, hogy mire lát rá a hátradőlő lány jóvoltából, hogy mit ér el kezével kényelmesen hogy érintsen és simítson, és hogy miféle forróságot érez egészen közel magához.
Felemeli kezét, egy pillanatra Tiri tarkója mögé nyúl hogy egy csók erejéig magához húzza. Keze utána lefelé indul, végigsimít a kemény bimbón, a puha hason, le, egészen kettejük öléhez. Ujjaival igazít magán, és engedélyre vagy hasonlóra sem várva -miért is? Mindent remekül érez a lány testén- határozott mozdulattal becsusszan. A forróság körbeöleli, egy hosszú légvétel erejéig vár amíg az első hevülete enyhül, majd újra megmozdítja csípőjét.*
1946. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-15 18:03:10
Üzenet elküldve: 2024-12-15 18:03:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Igyekezett úgy kezelni ezt az egészet, mint valami nagyon érdekes dolgot, amit nem kaphat meg. Amit nem akar, nincs szüksége rá. De ez a rövid idő bizony megmutatta, hogy mennyire vonzó és kívánatos lehet az ismeretlen. Hogy mennyire tud sóvárogni utána. Hogy mennyire magáénak akarja tudni, miközben teljes mértékben át akarja adni magát is neki. Igyekszik lassú lenni, finom és óvatosan kerülgető, de vágya hatalmasabb annál, hogy türelmetlenségén uralkodni tudjon. Talán jobb lett volna az elején elengedni, hagyni az egészet a fenébe akkor, mikor már érezte, hogy valami más. Amikor megérezte a vonzalmat. De most, tartson bármeddig is, képtelen már elengedni. Foggal és körömmel akar ragaszkodni addig, amíg a férfinak szüksége van rá. Ha ehhez pedig az kellett, hogy alázatos legyen, hát akkor most erre az időre az lesz.*
- Milyen szerény.
*Sóhajtja mosolyogva, ahogy arcával az arcához bújik. Érzi a megfeszülő karokat, vele együtt kapaszkodik határozottabban a nyakába. A lábait felhúzva öleli körbe velük a férfi csípőjét, s csak akkor enged valamennyit a szorításon, mikor feneke célt ér az asztal lapján. Akkor már egy kissé hátrébb dől, hogy újra a szemeibe pillanthasson.*
- És, ha hazaér?
*Billenti félre a fejét kíváncsian, de az igazat megvallva ő sem nagyon izgatja magát miatta. Persze ezeket a dolgait mindig tisztelettel és nagyjából diszkréten intézte. De azok olyan esetek voltak, amik jelentéktelenek voltak és nem büszkélkedne egyikkel sem szívesen. De Lorens? Ha rá gondol, talán még jövő tavasszal is izgalomba jön tőle.
Combjai szorosabban fognak a férfi csípőjére, hogy szavak nélkül biztosítsa be a férfit arról, hogy maga is sokkal jobban kívánja a férfit, mintsem azzal törődjön, hogy rajta kapják-e őket, miközben összemocskolják az asztalt. Mert ezt akarja. Akár az egész konyhát is. A szekrényt, a padlót, bánja a fene, csak a férfival tehesse.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Igyekezett úgy kezelni ezt az egészet, mint valami nagyon érdekes dolgot, amit nem kaphat meg. Amit nem akar, nincs szüksége rá. De ez a rövid idő bizony megmutatta, hogy mennyire vonzó és kívánatos lehet az ismeretlen. Hogy mennyire tud sóvárogni utána. Hogy mennyire magáénak akarja tudni, miközben teljes mértékben át akarja adni magát is neki. Igyekszik lassú lenni, finom és óvatosan kerülgető, de vágya hatalmasabb annál, hogy türelmetlenségén uralkodni tudjon. Talán jobb lett volna az elején elengedni, hagyni az egészet a fenébe akkor, mikor már érezte, hogy valami más. Amikor megérezte a vonzalmat. De most, tartson bármeddig is, képtelen már elengedni. Foggal és körömmel akar ragaszkodni addig, amíg a férfinak szüksége van rá. Ha ehhez pedig az kellett, hogy alázatos legyen, hát akkor most erre az időre az lesz.*
- Milyen szerény.
*Sóhajtja mosolyogva, ahogy arcával az arcához bújik. Érzi a megfeszülő karokat, vele együtt kapaszkodik határozottabban a nyakába. A lábait felhúzva öleli körbe velük a férfi csípőjét, s csak akkor enged valamennyit a szorításon, mikor feneke célt ér az asztal lapján. Akkor már egy kissé hátrébb dől, hogy újra a szemeibe pillanthasson.*
- És, ha hazaér?
*Billenti félre a fejét kíváncsian, de az igazat megvallva ő sem nagyon izgatja magát miatta. Persze ezeket a dolgait mindig tisztelettel és nagyjából diszkréten intézte. De azok olyan esetek voltak, amik jelentéktelenek voltak és nem büszkélkedne egyikkel sem szívesen. De Lorens? Ha rá gondol, talán még jövő tavasszal is izgalomba jön tőle.
Combjai szorosabban fognak a férfi csípőjére, hogy szavak nélkül biztosítsa be a férfit arról, hogy maga is sokkal jobban kívánja a férfit, mintsem azzal törődjön, hogy rajta kapják-e őket, miközben összemocskolják az asztalt. Mert ezt akarja. Akár az egész konyhát is. A szekrényt, a padlót, bánja a fene, csak a férfival tehesse.*
1945. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-15 17:38:23
Üzenet elküldve: 2024-12-15 17:38:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az az apró „még”, az a fél-ígéret ami elhagyja Tiri száját, nem bosszantja. Azon már rég és többszörösen is túl van. Ez az apró jele a felszín alatt húzódó ellenállásnak inkább csak szórakoztatja, mert az jut eszébe róla, hogy lám, mégiscsak maradt azért ott némi parázs, amit ha felpiszkálnak, újra fellángolhat az a tűz a lányban.
Mert tényleg ott van az. Érzi ezt a csókból, érzi a simulásból és érzi abból is, ahogy a lány ujjai újra céltudatosan nyúlnak hozzá. Érzi, ahogy golyói akaratosan megsajdulnak; túl sokszor és túl régóta volt már felszítva a vágya ahhoz, hogy túl sokáig tudjon még önuralmat gyakorolni. Nem tudja, hogy mennyire szándékos ez a lány részéről, de jó úton jár afelé, hogy hamarosan mindenestül megkapja őt.
És a kéz ismét ott hagyja, feszesen és éhesen. De most az egyszer nem bánja. Kissé meghajtja magát, hogy Tiri könnyebben tudja köré fonni a karjait és egészen szorosan hozzá simulni; érzi a bőrén a másik bőrét, a melegét, a légvételeit. Bal karja a lány dereka köré simul, jobb tenyere a fenekére. ~A rohadt életbe, mennyire jó segge van..!~ *
- Ez egyértelmű. *-válaszolja egyszerűen Tiri viszonzó szavaira, épp csak a fülig érő vigyora árulja el azt, hogy a válasza direkt ennyire öntelt és pöffeszkedő. Arcát a lányéhoz simítja egy pillanatra, majd a nyakához hajol, és fogait végighúzza a bőrön. Orrát egészen kitölti a lány illata, és halkan szinte felmordul. Egy dolgot el kell ismernie: iszonyatosan kívánja a szőkeséget.
Karjai egy pillanatra szorosabban feszülnek TIri testének és felegyenesedik; ha a lány megérti a mozdulatot és együttműködik azzal, hogy továbbra is a nyakába kapaszkodik, akkor szinte könnyedén emeli őt meg. Nem viszi őt messzire – csupán a konyhaasztalig, ahová nemes egyszerűséggel felpakolja Tirit. Már eljutott addig a pontig, hogy ne érdekelje hogy egy konyhában vannak, vagy hogy bármikor betoppanhat az öregasszony; már csak egyetlen dolog érdekli, és feltett szándéka el is érni a célját.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az az apró „még”, az a fél-ígéret ami elhagyja Tiri száját, nem bosszantja. Azon már rég és többszörösen is túl van. Ez az apró jele a felszín alatt húzódó ellenállásnak inkább csak szórakoztatja, mert az jut eszébe róla, hogy lám, mégiscsak maradt azért ott némi parázs, amit ha felpiszkálnak, újra fellángolhat az a tűz a lányban.
Mert tényleg ott van az. Érzi ezt a csókból, érzi a simulásból és érzi abból is, ahogy a lány ujjai újra céltudatosan nyúlnak hozzá. Érzi, ahogy golyói akaratosan megsajdulnak; túl sokszor és túl régóta volt már felszítva a vágya ahhoz, hogy túl sokáig tudjon még önuralmat gyakorolni. Nem tudja, hogy mennyire szándékos ez a lány részéről, de jó úton jár afelé, hogy hamarosan mindenestül megkapja őt.
És a kéz ismét ott hagyja, feszesen és éhesen. De most az egyszer nem bánja. Kissé meghajtja magát, hogy Tiri könnyebben tudja köré fonni a karjait és egészen szorosan hozzá simulni; érzi a bőrén a másik bőrét, a melegét, a légvételeit. Bal karja a lány dereka köré simul, jobb tenyere a fenekére. ~A rohadt életbe, mennyire jó segge van..!~ *
- Ez egyértelmű. *-válaszolja egyszerűen Tiri viszonzó szavaira, épp csak a fülig érő vigyora árulja el azt, hogy a válasza direkt ennyire öntelt és pöffeszkedő. Arcát a lányéhoz simítja egy pillanatra, majd a nyakához hajol, és fogait végighúzza a bőrön. Orrát egészen kitölti a lány illata, és halkan szinte felmordul. Egy dolgot el kell ismernie: iszonyatosan kívánja a szőkeséget.
Karjai egy pillanatra szorosabban feszülnek TIri testének és felegyenesedik; ha a lány megérti a mozdulatot és együttműködik azzal, hogy továbbra is a nyakába kapaszkodik, akkor szinte könnyedén emeli őt meg. Nem viszi őt messzire – csupán a konyhaasztalig, ahová nemes egyszerűséggel felpakolja Tirit. Már eljutott addig a pontig, hogy ne érdekelje hogy egy konyhában vannak, vagy hogy bármikor betoppanhat az öregasszony; már csak egyetlen dolog érdekli, és feltett szándéka el is érni a célját.*
1944. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-15 15:36:23
Üzenet elküldve: 2024-12-15 15:36:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Talán a kikötői lányok máshogy intézik a dolgaikat, viszont neki sem esik nehezére elérni, amit akar. Bár közeledik az elfhez, miután letudtak mindent, ami a ház megszerzésének unalmasabbik része, mégis ráereszkedik a csend, ahogy becsukódik az ajtó a köpcös mögött. Meg is áll egy egészen apró pillanatra, hogy a zöldekről a falakra, bútorokra forduljanak kékjei. Halványan mosolyodik el, csak egy apró pillanat, hogy visszatérjen a Dokihoz, aki hozzá intézi a szavakat.
Hamar annak karjaiban találja magát és nem is rest magához szorítani, amíg válaszolnia nem kell a feltett kérdésekre. Kutatja kicsit a szemeket, eltűnődve, aztán csak szélesebbé válik az a felfelé görbülő ív az ajkán.*
- Elégedett. *Hajol közel, hogy néhány csókot leheljen a férfi nyakára, aztán ahogy feljebb halad, formálja a további szavakat.* - Boldoggá tenne, ha téged láthatnálak vendégül. Hm, mivel is? *Feljut a hegyes fülekhez, hogy belebúghasson.* - Mindenképpen valami forró… finomsággal. *Nyomja meg az utolsó két szót, hogy egyértelmű lehessen, mire is gondol, mert ha Mai-n múlik, akkor bizony csak bizonyos testrészeit tudja felkínálni, mert a főzésben nem jeleskedik. Neki is lehetnek hiányosságai. Egy kis kényeztetés után hátrébb lép, majd megfogná a másik kezét, hogy már azzal a tudattal nézhessen körbe, hogy ez itt már az övé.*
- Tudod, én tegnap azért indultam el, hogy vegyek egy könyvet Szikrának.
*Nevet fel, mert bár csak egy szabadnapot tervezett, nem tud nem gondolni az árvaházi gyerekekre. Biztosan meglepte volna magát is valamivel, de nem gondolta volna, hogy egy ház lesz az. Lép párat, majd a komódhoz dőlve hívja magához a hosszúéletűt, el nem engedve kezét. Egy csók reményében ágaskodik kissé.*
- Ehelyett veled töltöttem az időt, leszereltünk egy simlist, szereztünk neked varázsitalokat, aztán pedig nekem házat. *Simít végig a magas szőke arcán, belefúrva lélektükreit az övéibe.* - És olyan könnyedén működünk együtt… *Szinte a másik ajkaira leheli a szavakat.* -…feltüzel, hogy ilyen jók vagyunk ketten.
*Talán a kikötői lányok máshogy intézik a dolgaikat, viszont neki sem esik nehezére elérni, amit akar. Bár közeledik az elfhez, miután letudtak mindent, ami a ház megszerzésének unalmasabbik része, mégis ráereszkedik a csend, ahogy becsukódik az ajtó a köpcös mögött. Meg is áll egy egészen apró pillanatra, hogy a zöldekről a falakra, bútorokra forduljanak kékjei. Halványan mosolyodik el, csak egy apró pillanat, hogy visszatérjen a Dokihoz, aki hozzá intézi a szavakat.
Hamar annak karjaiban találja magát és nem is rest magához szorítani, amíg válaszolnia nem kell a feltett kérdésekre. Kutatja kicsit a szemeket, eltűnődve, aztán csak szélesebbé válik az a felfelé görbülő ív az ajkán.*
- Elégedett. *Hajol közel, hogy néhány csókot leheljen a férfi nyakára, aztán ahogy feljebb halad, formálja a további szavakat.* - Boldoggá tenne, ha téged láthatnálak vendégül. Hm, mivel is? *Feljut a hegyes fülekhez, hogy belebúghasson.* - Mindenképpen valami forró… finomsággal. *Nyomja meg az utolsó két szót, hogy egyértelmű lehessen, mire is gondol, mert ha Mai-n múlik, akkor bizony csak bizonyos testrészeit tudja felkínálni, mert a főzésben nem jeleskedik. Neki is lehetnek hiányosságai. Egy kis kényeztetés után hátrébb lép, majd megfogná a másik kezét, hogy már azzal a tudattal nézhessen körbe, hogy ez itt már az övé.*
- Tudod, én tegnap azért indultam el, hogy vegyek egy könyvet Szikrának.
*Nevet fel, mert bár csak egy szabadnapot tervezett, nem tud nem gondolni az árvaházi gyerekekre. Biztosan meglepte volna magát is valamivel, de nem gondolta volna, hogy egy ház lesz az. Lép párat, majd a komódhoz dőlve hívja magához a hosszúéletűt, el nem engedve kezét. Egy csók reményében ágaskodik kissé.*
- Ehelyett veled töltöttem az időt, leszereltünk egy simlist, szereztünk neked varázsitalokat, aztán pedig nekem házat. *Simít végig a magas szőke arcán, belefúrva lélektükreit az övéibe.* - És olyan könnyedén működünk együtt… *Szinte a másik ajkaira leheli a szavakat.* -…feltüzel, hogy ilyen jók vagyunk ketten.
1943. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-15 13:21:41
Üzenet elküldve: 2024-12-15 13:21:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1447
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1447
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*A Doki szemtelenkedhetett kicsit, a köpcös fickó idegeire tudott mehetett, a félvér szemei pedig lelkesen csillogással falták ezt a jelenetet. Neki már szép napja van. Kis trükkjével sikerül még tovább faragni azon az áron. Amitől ő látszólag gondolkodik és néz a lány felé. Aki, újból bedobja magát. Hogy az a mosoly mit jelent még nem tudja a volt kalóz, de lelkesen várja mi jutott a másik eszébe. Nem rossz trükk. Mondjuk a Doki a kikötői lányoktól olyan praktikákat látott, amikkel a másik szájában lévő aranyfogakat meg lehetett számolni egy alkudozás során, de a csillogó szemek és az apró kis érintés se rossz. Mikor pedig visszatér hozzá a lány már fonódik is a keze arra a csípőre. Most akár mondhatná, azt is hogy ez jól esett, de ma még két kisasszony van akit helyre kell neki rakni. A félvér pedig élvezni is fogja viszont nem indulnak, mert egy új ajánlatot kapnak. A lány mosolya pedig olyan mintha csak erre várt volna. Úgy néz ki sikerült elintézni ezt a házat. Már csak az unalmas papírmunka van hátra, ami alatt az elf zsebre dugott kézzel téblábol és nézelődik. Ha kell akkor aláír ha nem akkor csak álldogál és feltűnően várja, hogy ezen túl legyenek. Ez az unalom addig tart míg magukra nem maradnak és vissza nem kapja a lányt.*
-Háztulajdonos kisasszony!
*Húzza magához a másikat, hogy egészen közelről nézhessen a kékekbe.*
-Elégedett vagy? Én majd jöhetek hozzád vendégségbe? Mivel vársz majd engem?
*A Doki szemtelenkedhetett kicsit, a köpcös fickó idegeire tudott mehetett, a félvér szemei pedig lelkesen csillogással falták ezt a jelenetet. Neki már szép napja van. Kis trükkjével sikerül még tovább faragni azon az áron. Amitől ő látszólag gondolkodik és néz a lány felé. Aki, újból bedobja magát. Hogy az a mosoly mit jelent még nem tudja a volt kalóz, de lelkesen várja mi jutott a másik eszébe. Nem rossz trükk. Mondjuk a Doki a kikötői lányoktól olyan praktikákat látott, amikkel a másik szájában lévő aranyfogakat meg lehetett számolni egy alkudozás során, de a csillogó szemek és az apró kis érintés se rossz. Mikor pedig visszatér hozzá a lány már fonódik is a keze arra a csípőre. Most akár mondhatná, azt is hogy ez jól esett, de ma még két kisasszony van akit helyre kell neki rakni. A félvér pedig élvezni is fogja viszont nem indulnak, mert egy új ajánlatot kapnak. A lány mosolya pedig olyan mintha csak erre várt volna. Úgy néz ki sikerült elintézni ezt a házat. Már csak az unalmas papírmunka van hátra, ami alatt az elf zsebre dugott kézzel téblábol és nézelődik. Ha kell akkor aláír ha nem akkor csak álldogál és feltűnően várja, hogy ezen túl legyenek. Ez az unalom addig tart míg magukra nem maradnak és vissza nem kapja a lányt.*
-Háztulajdonos kisasszony!
*Húzza magához a másikat, hogy egészen közelről nézhessen a kékekbe.*
-Elégedett vagy? Én majd jöhetek hozzád vendégségbe? Mivel vársz majd engem?
1942. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-15 11:13:35
Üzenet elküldve: 2024-12-15 11:13:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ing távozása közben maga sem rest részletről-részletre végig futtatni kékjeit. A nyak vonalán, a vállakon, át a kulcscsontra. Időnként apró csókot nyom a bőrére, csupán a válasz után torpan meg, amire ajkai ravasz vigyorba húzódnak. Valószínűleg éppen elég bizonyítékkal szolgált most már arra, hogy engedelmes és alázatos, így egy újabb szökés gondolata most fel sem sejlik abban a szőke buksiban. Viszont azért hagy egy kis kétkedést a levegőbe szökni, ahogy felvont szemöldökkel, a mosolyt az arcán tartva sandít fel a férfira.*
- Még.
*Jelenti ki egyszerűen, ahogy vállait is könnyelműen megvonja. Amíg a nadrág lekerül épp elég idő van arra, hogy ez az egyszerű kis szócska beágyazódjon a férfiba. Vele együtt pedig a tudat, hogy most talán könnyű a dolga, de nem feltétlenül jelenti azt, hogy ez mindig így is lesz. Persze ezzel saját aggodalmát is újból szítja, hogy egyáltalán kell-e máskorról beszélni.
De most most van. Most érzi a derekára simuló tenyér melegét, azt ahogy az tovább siklik domborulataira, amik készségesen simulnak a kezekbe, hogy azután a bimbók megkeményedjenek a hüvelykujj alatt. Most emeli meg fejét, hogy ajkai rátaláljanak a másikéra, hogy követelőző csókkal forrjon rá. Most simít át balja a férfi karja alatt, hogy lapockájára fogva szorosabban hozzásimulhasson, ahogyan jobbja is most talál rá ismét a vágyára, hogy ujjai tovább szítsák a tüzet. Hogy holnapra már csak egy emlék marad, ami egy hat után talán elfelejtődik vagy belevésődik örökre. Hogy intelem lesz, hogy többé ne csináljon ilyen ostobaságot vagy éppen a szenvedély után vágyakozva akarja mindezt újra és újra elkövetni, mind most jelentéktelen. Mert most simít, csókol és törődik, ahogy őt is most ölelik szorosan. Most érzi és hallja is, hogy kívánják.
Karjai lassan megindulnak, hogy nyújtózva fonódjanak a férfi nyaka köré. Hogy teste a másikéhoz feszüljön, mintha minden lehetségesnek gondolt módon eggyé készülne válni vele. Érzi hasán a férfi sóvárgását, ez is elég lenne már, hogy kétkedő gondolatai messze kerüljenek, de a szavakra elmosolyodva forr újra az ajkaira, hogy egy rövid csók legyen a biztosítéka annak, hogy elégedett a hallottakkal.*
- Ahogyan nekem is.
*Majdnem biztos abban, hogy ha ellenkezőleg nyilatkozott volna sem sokat érdekelné a férfit. Mert az már nyilvánvaló a számára, hogy Lorens így vagy úgy elveszi, ami neki kell. De valamiért akkor is megbújik benne a gondolat, hogy maga is szavakba öntse, hogy, ami most történik azt ő is vágyja és akarja.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ing távozása közben maga sem rest részletről-részletre végig futtatni kékjeit. A nyak vonalán, a vállakon, át a kulcscsontra. Időnként apró csókot nyom a bőrére, csupán a válasz után torpan meg, amire ajkai ravasz vigyorba húzódnak. Valószínűleg éppen elég bizonyítékkal szolgált most már arra, hogy engedelmes és alázatos, így egy újabb szökés gondolata most fel sem sejlik abban a szőke buksiban. Viszont azért hagy egy kis kétkedést a levegőbe szökni, ahogy felvont szemöldökkel, a mosolyt az arcán tartva sandít fel a férfira.*
- Még.
*Jelenti ki egyszerűen, ahogy vállait is könnyelműen megvonja. Amíg a nadrág lekerül épp elég idő van arra, hogy ez az egyszerű kis szócska beágyazódjon a férfiba. Vele együtt pedig a tudat, hogy most talán könnyű a dolga, de nem feltétlenül jelenti azt, hogy ez mindig így is lesz. Persze ezzel saját aggodalmát is újból szítja, hogy egyáltalán kell-e máskorról beszélni.
De most most van. Most érzi a derekára simuló tenyér melegét, azt ahogy az tovább siklik domborulataira, amik készségesen simulnak a kezekbe, hogy azután a bimbók megkeményedjenek a hüvelykujj alatt. Most emeli meg fejét, hogy ajkai rátaláljanak a másikéra, hogy követelőző csókkal forrjon rá. Most simít át balja a férfi karja alatt, hogy lapockájára fogva szorosabban hozzásimulhasson, ahogyan jobbja is most talál rá ismét a vágyára, hogy ujjai tovább szítsák a tüzet. Hogy holnapra már csak egy emlék marad, ami egy hat után talán elfelejtődik vagy belevésődik örökre. Hogy intelem lesz, hogy többé ne csináljon ilyen ostobaságot vagy éppen a szenvedély után vágyakozva akarja mindezt újra és újra elkövetni, mind most jelentéktelen. Mert most simít, csókol és törődik, ahogy őt is most ölelik szorosan. Most érzi és hallja is, hogy kívánják.
Karjai lassan megindulnak, hogy nyújtózva fonódjanak a férfi nyaka köré. Hogy teste a másikéhoz feszüljön, mintha minden lehetségesnek gondolt módon eggyé készülne válni vele. Érzi hasán a férfi sóvárgását, ez is elég lenne már, hogy kétkedő gondolatai messze kerüljenek, de a szavakra elmosolyodva forr újra az ajkaira, hogy egy rövid csók legyen a biztosítéka annak, hogy elégedett a hallottakkal.*
- Ahogyan nekem is.
*Majdnem biztos abban, hogy ha ellenkezőleg nyilatkozott volna sem sokat érdekelné a férfit. Mert az már nyilvánvaló a számára, hogy Lorens így vagy úgy elveszi, ami neki kell. De valamiért akkor is megbújik benne a gondolat, hogy maga is szavakba öntse, hogy, ami most történik azt ő is vágyja és akarja.*
1941. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-15 10:15:54
Üzenet elküldve: 2024-12-15 10:15:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*Igen sok időt áldoznak arra a csodálatos virágra, pont annyit, hogy el is felejti olvasni a fiúcska tekintetéről az érzelmeket. Nem értenek egyet, még. Vagy soha nem is fognak. Úgy lehet, hogy pár év múlva sem fogja a másikat érdekelni. Vagy nem a virág. Neli aztán nem fog ezzel törődni még, sokkal fontosabb, hogy ne gyújtsa magukra a házat véletlenül, vagy a gondoskodása közben ne tegyen kárt az elfben. Sokat kell még róla megtudnia. Jobb, ha tudja, kivel van egy fedél alatt az ember lánya, bár most igazán más indokokból, mint máskor. Míg a felnőttekben szabad és kell is keresni az ártó szándékot, addig Riv-et pusztán megismerni akarja. Kétli, hogy sok olyasmi bajt okozna, mint a felnőttek.
Sejtette, hogy az olvasás művészete nem ismeretes számára. Márpedig az lesz. Anélkül nem tud érvényesülni, nem kétkezi munkást kíván kinevelni belőle. Minimum ismerje a halálos varázsitalokat, netán a gyilkos növényeket. Úgy, hogy senki ne tudja azt hazudni neki a falon lógó csodáról, hogy húsevő virág. Csak áll és méri végig, mintha már tervezne.*
- Az nem lesz elég. Az összeset ismerned kell, majd megtanítom. ~ Vagy keresek valakit, aki megtanít, de az biztos túl drága.~
*Figyeli, ahogy mozdul a gyerek, s bár furcsa anyai ösztönök ébredtek fel benne, az nem zavarja, ha mint egy pók a falra, úgy mászik fel a könyvespolcra levenni azt, amit kiszúrt magának. Inkább csak felméri, hogy ügyes-e. Ha pedig hátra esne, és a gerince törne, mindenki szerencséjére Nelira igen jól kever zöld varázsitalokat. Nem is sajnálná a másikra. Sejtelmei szerint igen sűrűn kell majd alkalmaznia rajta.*
- Úgy hozd le, hogy akármi az, abból tanuljuk meg majd az első pár betűt.
*Biztos van ennek jobb módja is, majd rájön. Nem is emlékszik már, hogy őt hogyan tanították. De először inkább írt, mint olvasott. Vagyis az egyikből következik a másik. Nagyot sóhajt. Túl rég volt gyerek, ha volt egyáltalán. De ha amaz valami pajzán történetet vesz le a polcról, akkor azt kapja. Még ha illusztrálva is van. Nem sejt semmi jót ezen falak között. Kezdhetett volna szelídebb alakkal is egy ház reményében.*
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*Igen sok időt áldoznak arra a csodálatos virágra, pont annyit, hogy el is felejti olvasni a fiúcska tekintetéről az érzelmeket. Nem értenek egyet, még. Vagy soha nem is fognak. Úgy lehet, hogy pár év múlva sem fogja a másikat érdekelni. Vagy nem a virág. Neli aztán nem fog ezzel törődni még, sokkal fontosabb, hogy ne gyújtsa magukra a házat véletlenül, vagy a gondoskodása közben ne tegyen kárt az elfben. Sokat kell még róla megtudnia. Jobb, ha tudja, kivel van egy fedél alatt az ember lánya, bár most igazán más indokokból, mint máskor. Míg a felnőttekben szabad és kell is keresni az ártó szándékot, addig Riv-et pusztán megismerni akarja. Kétli, hogy sok olyasmi bajt okozna, mint a felnőttek.
Sejtette, hogy az olvasás művészete nem ismeretes számára. Márpedig az lesz. Anélkül nem tud érvényesülni, nem kétkezi munkást kíván kinevelni belőle. Minimum ismerje a halálos varázsitalokat, netán a gyilkos növényeket. Úgy, hogy senki ne tudja azt hazudni neki a falon lógó csodáról, hogy húsevő virág. Csak áll és méri végig, mintha már tervezne.*
- Az nem lesz elég. Az összeset ismerned kell, majd megtanítom. ~ Vagy keresek valakit, aki megtanít, de az biztos túl drága.~
*Figyeli, ahogy mozdul a gyerek, s bár furcsa anyai ösztönök ébredtek fel benne, az nem zavarja, ha mint egy pók a falra, úgy mászik fel a könyvespolcra levenni azt, amit kiszúrt magának. Inkább csak felméri, hogy ügyes-e. Ha pedig hátra esne, és a gerince törne, mindenki szerencséjére Nelira igen jól kever zöld varázsitalokat. Nem is sajnálná a másikra. Sejtelmei szerint igen sűrűn kell majd alkalmaznia rajta.*
- Úgy hozd le, hogy akármi az, abból tanuljuk meg majd az első pár betűt.
*Biztos van ennek jobb módja is, majd rájön. Nem is emlékszik már, hogy őt hogyan tanították. De először inkább írt, mint olvasott. Vagyis az egyikből következik a másik. Nagyot sóhajt. Túl rég volt gyerek, ha volt egyáltalán. De ha amaz valami pajzán történetet vesz le a polcról, akkor azt kapja. Még ha illusztrálva is van. Nem sejt semmi jót ezen falak között. Kezdhetett volna szelídebb alakkal is egy ház reményében.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2026-2045