Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 104 (2061. - 2080. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2080. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-02-04 13:48:57
Üzenet elküldve: 2024-02-04 13:48:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Esti mese//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha épeszű lenne, akkor az első pár lépés után visszafordulna a Pegazusba. De minden bizonnyal cseppet sem egészséges a lelke, hogy ennyire fut valaki után, aki a bolondját járatja vele.
A düh feltör belőle, már csak azért siet ennyire a feketeség után, hogy utána kiadhassa magából az egészet. Nem érzi, hogy elfárad ebben a hajkurászásban, de az elméje egyre inkább ködbe borul. Fogalma sincs már, hogy miért teszi azt, amit tesz, csak csinálja. Mintha az ösztönei vinnék előre, nem pedig valós gondolatok és cél. Percek alatt játszódnak le benne teljesen szélsőséges érzelmek. Az egyik percben mérges, aztán kétségbeesett, majd szinte testvéri féltéssel és szeretettel teli. Minden méter után más tódul elméjébe, ami sokkal fárasztóbb, mint a sok gyors lépés.
Mikor teljesen eltűnik a szeme elől a feketeség, lelassít. Azt sem tudja, hogy hol van, csak lépked előre és keresi a sötétben azt, akiről úgy érzi meg tudná menteni az egész világát, pedig most ő veszi el.*
- Nori...
*Suttogja bele az éjszakába. A pár perce mindent elsöprő dühe tovaszáll. Mint egy kislány, akitől elvették a kedvenc játékát, úgy tekint előre és a szeme is könnybe lábad. Azt hiszi egy pici időre, hogy ennyi volt, barátnője elveszett, elhagyta. Ő is elhagyta. Mellkasa szorít és nagyon szeretne itt és most zokogni. Ebből az érzelmi viharból a lány pengéjének játéka rántja ki, tudja jól, hogy ő csinálja. Mintha egy rémálomban találná magát, ereiben megfagy a vér, kezei kihűlnek, megáll és nagyot nyel. Most először fél ebben a városban. Most először fél a lánytól, pedig szentül hitte, hogy ez nem történhet meg. A macska kisírt utolsó lehelete végső döfés. A könnyek csak azért nem erednek meg szemeiből, mert egy időre eltűnik körülötte a világ. A félelem is eltűnt. Megsemmisült. Nem tudja sajnálni a kis életet, mert most magát sajnálja, de nagyon. Végtelenül ostoba és naiv volt, hogy elhitte, hogy őt bárki is fogja szeretni. Ha nem szerették őt a szülei sem, vajon miért gondolta egy percre is azt, hogy bárki fogja? Annyira akarta. Ideért, új reményekkel tele, aztán kettőből két ember mutatta meg neki, hogy nem érdemes semmire. Nem kaphat sem szeretetet, sem elfogadást.
Teste megmerevedik, még mindig olyan, mintha nem érezne semmit, csak az ürességet, de az űrön túl ott tombol legbelül a fojtogató fájdalom. Megöleli ez a fájdalom hátulról és hideg pengét szorít a torkának. Először azt hiszi, csak kivetülnek az érzelmei, de hamar rájön, hogy Nori az. Bárcsak az éles játékszer véget vetne ennek az érzésnek örökre.
A macska látványa pontosan azt tudatosítja benne, hogy lehet ott mellette végzi majd, ugyanilyen szerencsétlenül. Milyen kegyes vége lenne. Az a kis cirmos lehet, hogy kínok között végezte volna, éhezve, fázva, de egy pillanat alatt elvették az életét, megkímélve a rá váró megpróbáltatásoktól. Egyetlen gondolata sem normális jelenleg.
Fejét Norinak dönti, aki hátulról próbálja meg kínozni a játszmájával. Olyan, mintha hozzábújna Mai, pedig ebben a helyzetben ugyan ki az, aki hozzá akarna bújni a leendő gyilkosához?*
- Miattam jöttél, tudom. Játszadozz csak nyugodtan Nori. Nem baj.
//Esti mese//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha épeszű lenne, akkor az első pár lépés után visszafordulna a Pegazusba. De minden bizonnyal cseppet sem egészséges a lelke, hogy ennyire fut valaki után, aki a bolondját járatja vele.
A düh feltör belőle, már csak azért siet ennyire a feketeség után, hogy utána kiadhassa magából az egészet. Nem érzi, hogy elfárad ebben a hajkurászásban, de az elméje egyre inkább ködbe borul. Fogalma sincs már, hogy miért teszi azt, amit tesz, csak csinálja. Mintha az ösztönei vinnék előre, nem pedig valós gondolatok és cél. Percek alatt játszódnak le benne teljesen szélsőséges érzelmek. Az egyik percben mérges, aztán kétségbeesett, majd szinte testvéri féltéssel és szeretettel teli. Minden méter után más tódul elméjébe, ami sokkal fárasztóbb, mint a sok gyors lépés.
Mikor teljesen eltűnik a szeme elől a feketeség, lelassít. Azt sem tudja, hogy hol van, csak lépked előre és keresi a sötétben azt, akiről úgy érzi meg tudná menteni az egész világát, pedig most ő veszi el.*
- Nori...
*Suttogja bele az éjszakába. A pár perce mindent elsöprő dühe tovaszáll. Mint egy kislány, akitől elvették a kedvenc játékát, úgy tekint előre és a szeme is könnybe lábad. Azt hiszi egy pici időre, hogy ennyi volt, barátnője elveszett, elhagyta. Ő is elhagyta. Mellkasa szorít és nagyon szeretne itt és most zokogni. Ebből az érzelmi viharból a lány pengéjének játéka rántja ki, tudja jól, hogy ő csinálja. Mintha egy rémálomban találná magát, ereiben megfagy a vér, kezei kihűlnek, megáll és nagyot nyel. Most először fél ebben a városban. Most először fél a lánytól, pedig szentül hitte, hogy ez nem történhet meg. A macska kisírt utolsó lehelete végső döfés. A könnyek csak azért nem erednek meg szemeiből, mert egy időre eltűnik körülötte a világ. A félelem is eltűnt. Megsemmisült. Nem tudja sajnálni a kis életet, mert most magát sajnálja, de nagyon. Végtelenül ostoba és naiv volt, hogy elhitte, hogy őt bárki is fogja szeretni. Ha nem szerették őt a szülei sem, vajon miért gondolta egy percre is azt, hogy bárki fogja? Annyira akarta. Ideért, új reményekkel tele, aztán kettőből két ember mutatta meg neki, hogy nem érdemes semmire. Nem kaphat sem szeretetet, sem elfogadást.
Teste megmerevedik, még mindig olyan, mintha nem érezne semmit, csak az ürességet, de az űrön túl ott tombol legbelül a fojtogató fájdalom. Megöleli ez a fájdalom hátulról és hideg pengét szorít a torkának. Először azt hiszi, csak kivetülnek az érzelmei, de hamar rájön, hogy Nori az. Bárcsak az éles játékszer véget vetne ennek az érzésnek örökre.
A macska látványa pontosan azt tudatosítja benne, hogy lehet ott mellette végzi majd, ugyanilyen szerencsétlenül. Milyen kegyes vége lenne. Az a kis cirmos lehet, hogy kínok között végezte volna, éhezve, fázva, de egy pillanat alatt elvették az életét, megkímélve a rá váró megpróbáltatásoktól. Egyetlen gondolata sem normális jelenleg.
Fejét Norinak dönti, aki hátulról próbálja meg kínozni a játszmájával. Olyan, mintha hozzábújna Mai, pedig ebben a helyzetben ugyan ki az, aki hozzá akarna bújni a leendő gyilkosához?*
- Miattam jöttél, tudom. Játszadozz csak nyugodtan Nori. Nem baj.
2079. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-02-03 16:03:10
Üzenet elküldve: 2024-02-03 16:03:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 766
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 766
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti mese//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha Nori hallja is, hogy kiabálnak neki, nem áll meg. Egyre gyorsabb léptekkel távolodik szegény barátnőjétől, aki nem tágítva siet utána. Először a piactéren haladnak át, ahol Nori el-eltűnik a kiállított, de mára már bezárt standok mögött.
Mire Mai utolérhetné a lányt, addigra az egyikori Gazdagnegyed romjai között találják magukat. Itt állt egyébként egykor a Namos Ház is, amit Nori egy pár napig legalább az otthonának hívhatott, mielőtt menekülnie kellett a városból, aztán pedig a lázadás közepette le nem romboltak. Jobban belegondolva, hülyeség volt keresnie Nolie-t, bizonyára kinyírták a kis tündért is a lázadók. Szomorú vég.
Egyébként Nori közben feketesége miatt szinte teljesen beleolvadt a sötétségbe és eltűnt Mai szemei elől. Legalábbis látszólag. A kis fekete gyilkos elég szórakozott kedvében van, így az éjszaka csendjében határozottan lehet hallani, ahogy kardját csak úgy viccből végig húzza az egyik romos épület falán, ahogy sétál. A hang olyan lehet, mint, amikor a halál épp érted tart utolsó óráidba, hogy átsegítsen a túlvilágra, és a kaszája a földön súrlódik, ahogy maga után húzza. A hang pár másodpercre abbamarad, hogy utána egy szerencsétlen kismacska fájdalmas visítása törje meg a csendet, ahogy Nori elveszi tőle azt az egy dolgot, ami szerencsétlen kóbor állatnak maradt még ezen a világon: az életét.
Ha Mai követi a hangot, akkor nem Norit, hanem az állat vérbefagyott tetemét találhatja meg. Olyan az egész, mintha a lány tényleg eggyé vált volna a sötétséggel, és eltűnt volna, de Mai egyszer csak egy hideg érintést érezhet először fekete hajkoronájában, majd a vállai környékén. Először átölelik őt, majd egy a sötétben alig látszó, a holdfényben megcsillanó rövid pengét szorítanak a torkához. Azt a pengét, amit egyszer már fogott is a kezei között, a halott tündér díszes markolatú tőrét. Talán ugyanez a fegyver lesz az, ami most a túl naiv és kíváncsi fél-elf életét is kioltja?*
- Tudod, felettébb felelőtlen és rettentően veszélyes egyedül rohanni az éjszakába azért, hogy kövess valakit, aki láthatóan nem akarja, hogy utolérd. Miért követtél, drágám? Azt mondtam neked, hogy a fogadóban foglak keresni, ha kellesz nekem. Nem azt, hogy utánam jöhetsz, ha meglátsz ott engem.
*Szorosan tartja a lányt, főleg akkor, ha ficánkolni kezd, de a tőrt egyelőre csak a torka előtt tartja, nem közelíti azt hozzá. Így viszont, ha Mai nem szabadul ki valahogy mégis a fogságból, továbbra is kénytelen szerencsétlen macska hulláját bámulni, Noriból csak a fegyverét és a vérben áztatott kézfejét láthatja. Abban viszont biztos lehet így látatlanban is, hogy ez a Nori nem az a Nori akit ő oly sok szeretettel várt vissza.*
//Esti mese//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha Nori hallja is, hogy kiabálnak neki, nem áll meg. Egyre gyorsabb léptekkel távolodik szegény barátnőjétől, aki nem tágítva siet utána. Először a piactéren haladnak át, ahol Nori el-eltűnik a kiállított, de mára már bezárt standok mögött.
Mire Mai utolérhetné a lányt, addigra az egyikori Gazdagnegyed romjai között találják magukat. Itt állt egyébként egykor a Namos Ház is, amit Nori egy pár napig legalább az otthonának hívhatott, mielőtt menekülnie kellett a városból, aztán pedig a lázadás közepette le nem romboltak. Jobban belegondolva, hülyeség volt keresnie Nolie-t, bizonyára kinyírták a kis tündért is a lázadók. Szomorú vég.
Egyébként Nori közben feketesége miatt szinte teljesen beleolvadt a sötétségbe és eltűnt Mai szemei elől. Legalábbis látszólag. A kis fekete gyilkos elég szórakozott kedvében van, így az éjszaka csendjében határozottan lehet hallani, ahogy kardját csak úgy viccből végig húzza az egyik romos épület falán, ahogy sétál. A hang olyan lehet, mint, amikor a halál épp érted tart utolsó óráidba, hogy átsegítsen a túlvilágra, és a kaszája a földön súrlódik, ahogy maga után húzza. A hang pár másodpercre abbamarad, hogy utána egy szerencsétlen kismacska fájdalmas visítása törje meg a csendet, ahogy Nori elveszi tőle azt az egy dolgot, ami szerencsétlen kóbor állatnak maradt még ezen a világon: az életét.
Ha Mai követi a hangot, akkor nem Norit, hanem az állat vérbefagyott tetemét találhatja meg. Olyan az egész, mintha a lány tényleg eggyé vált volna a sötétséggel, és eltűnt volna, de Mai egyszer csak egy hideg érintést érezhet először fekete hajkoronájában, majd a vállai környékén. Először átölelik őt, majd egy a sötétben alig látszó, a holdfényben megcsillanó rövid pengét szorítanak a torkához. Azt a pengét, amit egyszer már fogott is a kezei között, a halott tündér díszes markolatú tőrét. Talán ugyanez a fegyver lesz az, ami most a túl naiv és kíváncsi fél-elf életét is kioltja?*
- Tudod, felettébb felelőtlen és rettentően veszélyes egyedül rohanni az éjszakába azért, hogy kövess valakit, aki láthatóan nem akarja, hogy utolérd. Miért követtél, drágám? Azt mondtam neked, hogy a fogadóban foglak keresni, ha kellesz nekem. Nem azt, hogy utánam jöhetsz, ha meglátsz ott engem.
*Szorosan tartja a lányt, főleg akkor, ha ficánkolni kezd, de a tőrt egyelőre csak a torka előtt tartja, nem közelíti azt hozzá. Így viszont, ha Mai nem szabadul ki valahogy mégis a fogságból, továbbra is kénytelen szerencsétlen macska hulláját bámulni, Noriból csak a fegyverét és a vérben áztatott kézfejét láthatja. Abban viszont biztos lehet így látatlanban is, hogy ez a Nori nem az a Nori akit ő oly sok szeretettel várt vissza.*
2078. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-12-26 16:39:34
Üzenet elküldve: 2023-12-26 16:39:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Utazás//
* Miután leszámolja az adót a rossz arcú vámosoknak a Csonthídnál, fellép a tákolmányra. Tudja, hogy nem szabadul Sárváros mocskától ilyen könnyen, hisz a romváros se sokkal különb hely, de legalább nem tocsog az emberlánya nyakig a szennylében. Már az is valami.
Miközben átkel a hídon, maga előtt megpillant egy furcsának tűnő alakot, aki szintén Sárváros irányából tart a Romváros felé. Önmagában semmi meghökkentő nem lenne a figurában (testalkatából ítélve talán tündérről van szó), hiszen fiatal, magas, ugyanakkor délceg testtartása katona mivoltáról árulkodik (ha nem is az, akkor is legalább zsoldos, esetleg obsitos), mindenképpen valaki, aki valószínűleg jol bánik a fegyverekkel, és az úgynevezett "igazságot" szolgálja - már amennyire létezik igazság. Leia nem igazán hisz efféle fennkölt absztrakciókban. Mindezen normalitások ellenére talán kicsit megfutott az illető, hiszen magában beszél, ehhez színpadias gesztikulációt is társít, mintha csak nagyközönség előtt szónokolna. ~ Biztosan a következő nagy szónoklatára készül, mikor megválasztják Sárváros vagy Romváros új elöljárójává. ~ Viccesnek titulált gondolatát el is kacagja magában, talán kicsit hangosabban is, mint kellene, még az is lehet, hogy az illető meghallja. Leiát azonban nem érdekli, bár az utcán egyedül nevető ember legalább annyira vicces, mint egy magában beszélő ember.
A lány továbbhalad Romváros felé. Nem igazán járt korábban erre, itt az ideje felfedezni a környéket - bár a romos épületeken és néhány toprongyos jöttmenten kívül nem igazán lát semmit. Lehet, hogy inkább a templom felé veszi az irányt.*
* Miután leszámolja az adót a rossz arcú vámosoknak a Csonthídnál, fellép a tákolmányra. Tudja, hogy nem szabadul Sárváros mocskától ilyen könnyen, hisz a romváros se sokkal különb hely, de legalább nem tocsog az emberlánya nyakig a szennylében. Már az is valami.
Miközben átkel a hídon, maga előtt megpillant egy furcsának tűnő alakot, aki szintén Sárváros irányából tart a Romváros felé. Önmagában semmi meghökkentő nem lenne a figurában (testalkatából ítélve talán tündérről van szó), hiszen fiatal, magas, ugyanakkor délceg testtartása katona mivoltáról árulkodik (ha nem is az, akkor is legalább zsoldos, esetleg obsitos), mindenképpen valaki, aki valószínűleg jol bánik a fegyverekkel, és az úgynevezett "igazságot" szolgálja - már amennyire létezik igazság. Leia nem igazán hisz efféle fennkölt absztrakciókban. Mindezen normalitások ellenére talán kicsit megfutott az illető, hiszen magában beszél, ehhez színpadias gesztikulációt is társít, mintha csak nagyközönség előtt szónokolna. ~ Biztosan a következő nagy szónoklatára készül, mikor megválasztják Sárváros vagy Romváros új elöljárójává. ~ Viccesnek titulált gondolatát el is kacagja magában, talán kicsit hangosabban is, mint kellene, még az is lehet, hogy az illető meghallja. Leiát azonban nem érdekli, bár az utcán egyedül nevető ember legalább annyira vicces, mint egy magában beszélő ember.
A lány továbbhalad Romváros felé. Nem igazán járt korábban erre, itt az ideje felfedezni a környéket - bár a romos épületeken és néhány toprongyos jöttmenten kívül nem igazán lát semmit. Lehet, hogy inkább a templom felé veszi az irányt.*
2077. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-11-24 04:40:55
Üzenet elküldve: 2023-11-24 04:40:55
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Üres tekintettel bámul a Senkifia lefelé a mélységbe. Ez a szakadék tökéletes manifesztációja annak a káosznak és őrületnek, ami az utóbbi években ezt a világot ostorozza szakadatlan, mint holmi szadista haramia, aki örömét leli minden egyes csillogó tajtékban vagy kövér, legördülő vércseppben.
Csak nézi a sötétséget és azon tűnődik, vajon hány lélek veszhetett oda ebben a gyomorban, vajon mennyi halálnak volt értelme, vajon mennyi halál volt értelmetlen és tragikus, és vajon mennyi lelket sirathatnak még a mai napig?
~ Véget kell neki vetni. ~
Ahogy a nappal lassan alkonnyá fojtja el magát, s a napkorong dagadó narancssárga teste egyre jobban elnyújtja az árnyékokat, megindul Sárvárosban az élet ott, a Csonthídon túl, a hely melyet most hazájának tud nevezni. Egy másik mementója a groteszk valóságnak, és egy másik bizonyíték, miért kell ennek az őrületnek véget vetni.
Gondolataiba merülve egyre inkább sötétebbé válik a tér, mígnem a napsugarak csupán halovány hajszálaknak tűnnek az égen, amelyek épphogy láttatni hagyják a környezet történéseit és oltalmaznak az éj sötétje ellen, azonban egyre gyöngébben.
Pont ebben a félhomályban tűnik fel a föld sebének másik oldalán egy ember. Ezen oldalról nem lehet látni semmi vonását, az azonban messziről is feltűnik, hogy csontsovány. Még igazán szemügyre sem lehetett venni, midőn ahogy feltűnt, úgy tűnt is el a tátongó sötétség mélyére, mint egy keskeny fehér tollpihe, mit a langyos tavaszi szellő fúj arrébb.
~ Még egy... ~
Ez az elmúlt két hatban a második, hogy ilyesfajta eseménynek lesz tanúja. A népek kétségbeesettek, szenvednek, de ellen nem állnak.
~ Gyáva. ~
Keserű szájízzel indul el a város irányába, mármint a kevésbé sáros város irányába. Még nem térhet vissza Sárvárosba, elintéznivalója van.*
Csak nézi a sötétséget és azon tűnődik, vajon hány lélek veszhetett oda ebben a gyomorban, vajon mennyi halálnak volt értelme, vajon mennyi halál volt értelmetlen és tragikus, és vajon mennyi lelket sirathatnak még a mai napig?
~ Véget kell neki vetni. ~
Ahogy a nappal lassan alkonnyá fojtja el magát, s a napkorong dagadó narancssárga teste egyre jobban elnyújtja az árnyékokat, megindul Sárvárosban az élet ott, a Csonthídon túl, a hely melyet most hazájának tud nevezni. Egy másik mementója a groteszk valóságnak, és egy másik bizonyíték, miért kell ennek az őrületnek véget vetni.
Gondolataiba merülve egyre inkább sötétebbé válik a tér, mígnem a napsugarak csupán halovány hajszálaknak tűnnek az égen, amelyek épphogy láttatni hagyják a környezet történéseit és oltalmaznak az éj sötétje ellen, azonban egyre gyöngébben.
Pont ebben a félhomályban tűnik fel a föld sebének másik oldalán egy ember. Ezen oldalról nem lehet látni semmi vonását, az azonban messziről is feltűnik, hogy csontsovány. Még igazán szemügyre sem lehetett venni, midőn ahogy feltűnt, úgy tűnt is el a tátongó sötétség mélyére, mint egy keskeny fehér tollpihe, mit a langyos tavaszi szellő fúj arrébb.
~ Még egy... ~
Ez az elmúlt két hatban a második, hogy ilyesfajta eseménynek lesz tanúja. A népek kétségbeesettek, szenvednek, de ellen nem állnak.
~ Gyáva. ~
Keserű szájízzel indul el a város irányába, mármint a kevésbé sáros város irányába. Még nem térhet vissza Sárvárosba, elintéznivalója van.*
2076. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-11-14 15:46:02
Üzenet elküldve: 2023-11-14 15:46:02
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Egy újabb nap a pokolban. No azért annyira nem vészes csak egy szokásos kis mutyizás sárvárosban. Már most visszafelé sertepertél a csonthídon hősünk. Mind mindig is most is remek ötlete támad. Csak így út közben kipattan a fejéből. Na jó azért a bíborszínű bundakabátja hozzájárult kicsit a történethez.*
~Amióta a parasztok kilázadták magukat nincsen rend. Ezen csak egy dolog segíthet. A Rend és a vasfegyelem. Hamarosan megkezdem a csürhe begyűjtését. Valahogy így fogom kezdeni.~
- Lanawin népe! A világunk békéjének és biztonságának megszilárdítása érdekében új alapokra helyezzük a nép akaratát. A rend és a biztonság elsődleges végrehajtójaként megalapítom a Bíbor Rendet! A rend és a biztonság zálogát! Öhhhm!
*Belekrágok a végén de egész jól sikerül a csont hídon gyakorolt beszéde. A bíborszín kabátka igencsak sokra viszi még. Nem hiába nemesi származását mutatja. No persze most több réteg ruha alatt van nehogy feltűnjön bárkinek is. El kell kezdenie zsoldosok toborzását. Mondjuk a korlátlan hatalom megszerzése még egy pettyet odébb van. De hát ugyebár valahol el kéne kezdeni. Ha végre átér a romosvárosba akkor a főtér felé veszi az irányt, hogy kifüggessze a toborzóját.*
~Amióta a parasztok kilázadták magukat nincsen rend. Ezen csak egy dolog segíthet. A Rend és a vasfegyelem. Hamarosan megkezdem a csürhe begyűjtését. Valahogy így fogom kezdeni.~
- Lanawin népe! A világunk békéjének és biztonságának megszilárdítása érdekében új alapokra helyezzük a nép akaratát. A rend és a biztonság elsődleges végrehajtójaként megalapítom a Bíbor Rendet! A rend és a biztonság zálogát! Öhhhm!
*Belekrágok a végén de egész jól sikerül a csont hídon gyakorolt beszéde. A bíborszín kabátka igencsak sokra viszi még. Nem hiába nemesi származását mutatja. No persze most több réteg ruha alatt van nehogy feltűnjön bárkinek is. El kell kezdenie zsoldosok toborzását. Mondjuk a korlátlan hatalom megszerzése még egy pettyet odébb van. De hát ugyebár valahol el kéne kezdeni. Ha végre átér a romosvárosba akkor a főtér felé veszi az irányt, hogy kifüggessze a toborzóját.*
2075. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-11-04 14:54:52
Üzenet elküldve: 2023-11-04 14:54:52
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Mire Wruzto a Kalmárban megébred, már rég lenyugodott a nap. Nem sokat tökörészik. Fölrángatja a csizmáit, legurít egy nagyobb slukkot a pálinkájából, leadja a szobakulcsot, aztán nyakába veszi a várost.
Az egykori Gazdagnegyed nincs messze a fogadótól. A Sárvárosból visszajövet nagynak tűnt itt az éjszakai élet, ezért az ork először itt próbál nyomokra bukkanni a két célpontjáról. Romos udvarokba tér be, ahonnan tábortűz fénye látszik. Ajtajukat vesztett pincékbe, amelyek más pincékbe vezetnek, azok pedig újabbakba. Hodarilbarlangba, ahol öt lépésnél nem látni messzebb a füsttől, és a személyzet minden egyes tagja elhízott. Falból nyíló lyukakba, amelyekben orgazdák, zsugások, piti tolvajok húzták meg magukat.
És senki nem tud semmit. "Ki a faszom az a Haldrian?" "Milyen koponyás sisak?" "Te zsaru vagy, bazmeg? Nem? Akkor a faszomat szaglászol?" Mintha az ork homlokára lenne írva, miből is élt néhány évvel ezelőtt. Nem segít a pénz sem.
Bő három óra meddő próbálkozás után Wruzto feladja. Egy szélvédett kapualjban megtömi a pipáját, és rágyújt. Való igaz, a körözési lista több, mint négy hónapos. Ennyi idő alatt kihűlnek a nyomok. Haldrian valószínűleg még dolgozik, a dezertőr viszont eltűnt, mint kormos az éjszakában. Talán nem is él már.
Eljátszik a gondolattal, hogy visszamegy a Kaszárnyába, hátha ki tud szedni valamit az őrökből. Nincs bennük sok bizodalma. A körözési listán még a fejpénzek sincsenek rajt, a személyleírások alapján meg kurvára képtelenség bárkit elkapni. "Fél-elf, férfiú, vékony, szürke szem, sötét haj." Ilyenből Artheniorban több száz van. Ha az őrség többet is tud, miért nem írja ki?*
~Lehet, a lista nem a fejvadászoknak szól, hanem a körözötteknek, hogy tűnjenek a városból…~
*Elsőre hülyeségnek tűnik, de jobban belegondolva van benne ráció. Az őrök anélkül szabadulnak meg a súlyosabb arcoktól, hogy meg kéne magukat erőltetni. Pár lap papír, plusz egy kübli tinta az ára. Aki meg a körözés ellenére Artheniorban marad, majd elkapják a maga idején. Vagy nem, mint a sziritáni fosztogatókat. Wruzto megszívja az orrát, és hegyeset sercint.*
~Kész bazmeg…~
*Föltápászkodik, aztán elindul a Pegazusba.*
A hozzászólás írója (Wruzto Molzichygk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.11.04 15:27:56
*Mire Wruzto a Kalmárban megébred, már rég lenyugodott a nap. Nem sokat tökörészik. Fölrángatja a csizmáit, legurít egy nagyobb slukkot a pálinkájából, leadja a szobakulcsot, aztán nyakába veszi a várost.
Az egykori Gazdagnegyed nincs messze a fogadótól. A Sárvárosból visszajövet nagynak tűnt itt az éjszakai élet, ezért az ork először itt próbál nyomokra bukkanni a két célpontjáról. Romos udvarokba tér be, ahonnan tábortűz fénye látszik. Ajtajukat vesztett pincékbe, amelyek más pincékbe vezetnek, azok pedig újabbakba. Hodarilbarlangba, ahol öt lépésnél nem látni messzebb a füsttől, és a személyzet minden egyes tagja elhízott. Falból nyíló lyukakba, amelyekben orgazdák, zsugások, piti tolvajok húzták meg magukat.
És senki nem tud semmit. "Ki a faszom az a Haldrian?" "Milyen koponyás sisak?" "Te zsaru vagy, bazmeg? Nem? Akkor a faszomat szaglászol?" Mintha az ork homlokára lenne írva, miből is élt néhány évvel ezelőtt. Nem segít a pénz sem.
Bő három óra meddő próbálkozás után Wruzto feladja. Egy szélvédett kapualjban megtömi a pipáját, és rágyújt. Való igaz, a körözési lista több, mint négy hónapos. Ennyi idő alatt kihűlnek a nyomok. Haldrian valószínűleg még dolgozik, a dezertőr viszont eltűnt, mint kormos az éjszakában. Talán nem is él már.
Eljátszik a gondolattal, hogy visszamegy a Kaszárnyába, hátha ki tud szedni valamit az őrökből. Nincs bennük sok bizodalma. A körözési listán még a fejpénzek sincsenek rajt, a személyleírások alapján meg kurvára képtelenség bárkit elkapni. "Fél-elf, férfiú, vékony, szürke szem, sötét haj." Ilyenből Artheniorban több száz van. Ha az őrség többet is tud, miért nem írja ki?*
~Lehet, a lista nem a fejvadászoknak szól, hanem a körözötteknek, hogy tűnjenek a városból…~
*Elsőre hülyeségnek tűnik, de jobban belegondolva van benne ráció. Az őrök anélkül szabadulnak meg a súlyosabb arcoktól, hogy meg kéne magukat erőltetni. Pár lap papír, plusz egy kübli tinta az ára. Aki meg a körözés ellenére Artheniorban marad, majd elkapják a maga idején. Vagy nem, mint a sziritáni fosztogatókat. Wruzto megszívja az orrát, és hegyeset sercint.*
~Kész bazmeg…~
*Föltápászkodik, aztán elindul a Pegazusba.*
A hozzászólás írója (Wruzto Molzichygk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.11.04 15:27:56
2074. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-10-25 16:23:42
Üzenet elküldve: 2023-10-25 16:23:42
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Fallan a város széle felé halad, ahol a Romváros és Meredély húzódik meg, a város egykori gazdag negyedének most már csak halvány árnyékaként. Az utcákon, melyek egykoron élettel teli pezsgést mutattak, most csend és elhagyatottság uralkodik. A házak, melyekben egykoron boldog családok élete zajlott, most romokban hevernek, a múlt súlyos emlékeiként. A gazdagnegyed egykori kúriáinak néhány még álló kéménye az ég felé tornyosul, a múlt csendes tanúiként. Sétálva érzi a hely sűrű történelmét, azokat a régi sérelmeket, melyek ezt a városrészt a romlásba vezették. A Meredély mély szakadékára pillantva, mely most a város két felét választja el, érzi az ott rejlő veszélyt és rejtélyt. A szakadék mélyéből néha a folyó csillogása villan fel, ahogyan a két oldalról lezúgó vizek eltűnnek a mélyben húzódó barlangrendszerben. A szakadék szélén állva hallja azokat a halk kiáltásokat, melyeket a szél hoz magával. A régi legendák szerint ezek az elesett lélek kiáltásai, akik az életüket vesztették a forradalom során. Elgondolkodik ezeken a történeteken, és tudja, hogy a városnak még sok története van, melyekre rá kell lelnie. Tudja, hogy a városnak még sok munkája van, de reméli, hogy az újjászületés erejével újra virágzó közösséggé válhat. Ahogy a Romvárosban sétál, számos rejtélyt talál: régi tárgyakat, leveleket, melyek a város hajdani lakóiról mesélnek. Egy régi térképet is talál, mely a város egykori utcáit és épületeit ábrázolja. Gondolkodik azon, milyen lehetett Arthenior ezen része a fénykorában, és milyen kalandok várnak még rá. Érzékei élesen éberséget mutatnak, miközben a Romváros szeleteiben barangol. A lépteit gondosan méri, mintha minden mozdulattal a város szívverését hallgatná. Az elhagyott házak közt sétálva apró rezdüléseket, sóhajokat érez a szélben, mintha a város minden köve, minden téglája megpróbálna mesélni neki. Az egyik ház romjai között egy régi, rozsdás dísztőrt talál. Ahogy a markába veszi, érzi annak súlyát, a történelmét, és a sok kezet, mely valaha megfogta. A kard élén a rozsdától és időtől megóvott vésett jeleket fedez fel, melyek egy régi családi címert ábrázolnak. Vajon hány csata, hány küzdelem tanúja lehetett ez a kard? Miközben tovább sétál, a város egyik régi, nagyobb épület tornya ragadja meg a figyelmét. Bár a tető már rég összeomlott, az épület falai még mindig állnak, őrizve a múlt emlékeit és reményeit. A romos kapun átlépve egy régi, poros asztalt pillant meg, melyen még mindig ott egy apró, még le nem égett gyertya maradványa. Ahogy a szemeit lehunyva mélyen lélegzik, úgy érzi, mintha az idő egy pillanatra megállna. A csendben és sötétségben érzi az egykori dühös hullám jelenlétét, azokat az erőket, melyek átformálták a várost és annak sorsát. Ahogy a nap leáldozik, úgy dönt, hogy ebben az épületben tölti az éjszakát, ahol néhány régi bútor és egy sebtében gyújtott tábortűz kíséri végig az éjjel. Miközben a romok között sétált egy templomot is megpillantott a közelben. A reggel folyamán ezt meg fogja látogatni.*
2073. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-10-04 10:17:51
Üzenet elküldve: 2023-10-04 10:17:51
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
* A fogadói események után az enyhén felháborodott félelf hosszú útnak indult a feje kitisztításának érdekében. Az útja Romvárosba vezet, a romos városrész még a mai napig nem sikerül visszaállítani egykori mivoltába. A felkelés eredménye még a mai napig tisztán látható a leégett illetve lerombolt épületeken. *
~ A múlt emlékei örökké kísérteni fogják az embereket. ~ * Gondolja magában az egyik leégett ház előtt, belépve az egyik elégé romos épületbe, nem kell félni attól hogy összeomlik, a házak teteje már rég hiányos egyesek oldala sem látható. Az egyik házban meglát egy égett könyvet néhány éget bútor között, közelebb lépve elmozdítja a romokat. A kíváncsiságtól vezényelve de nem sokra számítva kinyitja a könyvet, meglepődve néhány lap érintetlen maradt és nem veszett oda a tűzben. Az éppen maradt lapokból kiindulva ez egy napló ami egy fiatal emberhez tartozhatott, a lapok értelmezhetetlenek néhány szót leszámítva. *
~ Kedves... ma megtörtént amit... lehet hogy holnap le... elhitte nekem... senki nem tudja hogy... ~ * Többet nem tudva kiolvasni leteszi a könyvet és kimegy a házból leülve egy közeli kis padra kifújni magát. *
~ A múlt emlékei örökké kísérteni fogják az embereket. ~ * Gondolja magában az egyik leégett ház előtt, belépve az egyik elégé romos épületbe, nem kell félni attól hogy összeomlik, a házak teteje már rég hiányos egyesek oldala sem látható. Az egyik házban meglát egy égett könyvet néhány éget bútor között, közelebb lépve elmozdítja a romokat. A kíváncsiságtól vezényelve de nem sokra számítva kinyitja a könyvet, meglepődve néhány lap érintetlen maradt és nem veszett oda a tűzben. Az éppen maradt lapokból kiindulva ez egy napló ami egy fiatal emberhez tartozhatott, a lapok értelmezhetetlenek néhány szót leszámítva. *
~ Kedves... ma megtörtént amit... lehet hogy holnap le... elhitte nekem... senki nem tudja hogy... ~ * Többet nem tudva kiolvasni leteszi a könyvet és kimegy a házból leülve egy közeli kis padra kifújni magát. *
2072. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-09-28 11:15:45
Üzenet elküldve: 2023-09-28 11:15:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A város se a régi már. Gyerekkorában járt erre utoljára, akkor még fényűző nemesi kúriák tarkították ezt a vidéket és az átlagembert is kinézték, ha erre mert tévedni, úgy, hogy nem valamelyik előkelőség cipőjét jött tisztáranyalni. ~ Most aztán megnézhetik magukat az biztos, ha még egyáltalán képesek rá. ~ Hallott a nemesség meghurcolásáról, de nem gondolta, hogy ennyire elsöprő volt az emberek haragja. Az elhagyatott utcákat járja, mire a meredélynél köt ki. Lenéz a mélybe a széléről.*
- Ez hátborzongató. *Jelenti ki érzelemmentes hangon. Legalább senki olyan nem jár erre, akinek nincs különösebb oka rá. A híd felé is eltekint, majd a másik oldalt kezdi el mustrálni.*
- Úgy emlékszem arra laktak. *Vél felfedezni emlékképeiből egy ismerős félutcát. A fülébe jutottak a szóbeszédek, amelyek főleg inkább tapasztalatokon alapulnak, hogy mi is folyik a híd átellenes oldalán. Neki azonban nincs oka félteni a bőrét, főleg, ha ismerősök fogadják a túloldalon.*
- Ez hátborzongató. *Jelenti ki érzelemmentes hangon. Legalább senki olyan nem jár erre, akinek nincs különösebb oka rá. A híd felé is eltekint, majd a másik oldalt kezdi el mustrálni.*
- Úgy emlékszem arra laktak. *Vél felfedezni emlékképeiből egy ismerős félutcát. A fülébe jutottak a szóbeszédek, amelyek főleg inkább tapasztalatokon alapulnak, hogy mi is folyik a híd átellenes oldalán. Neki azonban nincs oka félteni a bőrét, főleg, ha ismerősök fogadják a túloldalon.*
2071. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-09-27 20:49:41
Üzenet elküldve: 2023-09-27 20:49:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*A kovácsnál végre kézhez kapta, amire már oly régóta ácsingózott. Régen ilyen nemes fegyvert csak nemes urak adtak megbecsülésük jeléül az őket szolgáló rendtagoknak. Manapság Artheniorban már nem azok az idők járnak, ezt nagyon is jól mutatja a meredély vidékén romokban heverő nemesi udvarházak és kúriák, amelyek mellett lovával elhalad. A megbízásokat is úgy kell vadászni, de mindig akad kísérnivaló, főleg a kikötő irányába. Alig várja már, hogy kipróbálhassa, szinte húzza is az oldalát az a többnapos mesteri munka és kiváló alapanyag. Ahogy a táj kihaltabbá válik, leszáll a lóról és odavezeti egy nagyobb zöldterülethez legelni. Ő addig fogja a fegyvert és néhány kimértebb forgatás után suhint és csap, a tető egyik leszakadt gerendája pont jó szögben áll, hogy megnyesse kicsit.*
2070. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-09-23 09:49:05
Üzenet elküldve: 2023-09-23 09:49:05
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Fürkésző tekintettel a szakadék szélén sétálva néha a baljósan áldozatát váró mélység túloldalára, máskor a mellette itt ott még megviselt házakra pillant. Amikor előtte a távolban egy csillanásra kapja fel a tekintetét.*
~Vajon mi lehet, amin képes ebben a porban úszó úton is megcsillanni a felkelő nap fénye?~
*Elkezd hát a szakadék mentén a csillanások irányába sétálni amikor közelebb érvén körvonalazódik egy fekete szőrű kutya alakja ahogyan a porban nyugvó ing mellett fekszik a szakadék irányába nézve.*
~Ahogy látom a porban még épphogy kivehető lábnyomok a szakadék felé néznek de onnan visszafelé már nem folytatódnak... Az égre itt levetette magát valaki hátrahagyván követőjét!?~
*Átadja kicsit magát a szomorú gondolatnak és átélvén azt, arcán meghökkentség lesz úrrá és szeméből egy könnycseppet ejt a porba.
Közelebb lép az ebhez de az még csak felé sem fordul csak a fülét emeli meg kissé az irányában. Majd megszólal nyugodt hangon.*
-Nem tudom mi történt itt pontosan de azt látom hogy téged is megviselt szegényem.
*Lassan közelebb lép, leguggol és óvatosan a kutya hátához nyúl, hogy finoman megsimogassa. Tegezéből alig ujjnyi kenyérhéjat húz elő és megkínálja vele az ebet.
Az eb ránéz majd a guggolva felé nyújtott darabkára. Aztán óvatosan elveszi kezéből a falatot. *
~ Derék teremtménynek látszol. Nem venném zokon ha követnél.~
* Az eb miután visszafordul elfogyasztani a kenyérkét, a lány még egyszer megsimogatja fekete szőrű hátát, majd felegyenesedik és a porban heverő láncingre pillant. *
~ Nem vagyok hozzáértő de abban biztos vagyok, hogy a gazdájának már nincs rá szüksége... ~
* A lány lehajol és felveszi, majd a vállára teríti a markáns láncinget. Majd odaszól az ebnek. *
- Gyere velem ha jónak látod!
* Ezután megfordul és megtörli könnyáztatta szemeit, majd tovább indul beljebb a romos város irányába. Háta mögött hagyván a tátongó mélységet. *
~ Munkát kell találnom... Körbe nézek kicsit a városban. ~
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2023.09.25 21:52:10, a következő indokkal:
Floodolás. Lanawinon jelen időben írunk, helyenként mégis random múlt időre váltasz. Kenyérhéj egybeírandó és pontos j-vel. Nyújtott hosszú ú, úrrá szintén. Tovább kettő b betűvel írandó.
~Vajon mi lehet, amin képes ebben a porban úszó úton is megcsillanni a felkelő nap fénye?~
*Elkezd hát a szakadék mentén a csillanások irányába sétálni amikor közelebb érvén körvonalazódik egy fekete szőrű kutya alakja ahogyan a porban nyugvó ing mellett fekszik a szakadék irányába nézve.*
~Ahogy látom a porban még épphogy kivehető lábnyomok a szakadék felé néznek de onnan visszafelé már nem folytatódnak... Az égre itt levetette magát valaki hátrahagyván követőjét!?~
*Átadja kicsit magát a szomorú gondolatnak és átélvén azt, arcán meghökkentség lesz úrrá és szeméből egy könnycseppet ejt a porba.
Közelebb lép az ebhez de az még csak felé sem fordul csak a fülét emeli meg kissé az irányában. Majd megszólal nyugodt hangon.*
-Nem tudom mi történt itt pontosan de azt látom hogy téged is megviselt szegényem.
*Lassan közelebb lép, leguggol és óvatosan a kutya hátához nyúl, hogy finoman megsimogassa. Tegezéből alig ujjnyi kenyérhéjat húz elő és megkínálja vele az ebet.
Az eb ránéz majd a guggolva felé nyújtott darabkára. Aztán óvatosan elveszi kezéből a falatot. *
~ Derék teremtménynek látszol. Nem venném zokon ha követnél.~
* Az eb miután visszafordul elfogyasztani a kenyérkét, a lány még egyszer megsimogatja fekete szőrű hátát, majd felegyenesedik és a porban heverő láncingre pillant. *
~ Nem vagyok hozzáértő de abban biztos vagyok, hogy a gazdájának már nincs rá szüksége... ~
* A lány lehajol és felveszi, majd a vállára teríti a markáns láncinget. Majd odaszól az ebnek. *
- Gyere velem ha jónak látod!
* Ezután megfordul és megtörli könnyáztatta szemeit, majd tovább indul beljebb a romos város irányába. Háta mögött hagyván a tátongó mélységet. *
~ Munkát kell találnom... Körbe nézek kicsit a városban. ~
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2023.09.25 21:52:10, a következő indokkal:
Floodolás. Lanawinon jelen időben írunk, helyenként mégis random múlt időre váltasz. Kenyérhéj egybeírandó és pontos j-vel. Nyújtott hosszú ú, úrrá szintén. Tovább kettő b betűvel írandó.
2069. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-09-18 16:35:29
Üzenet elküldve: 2023-09-18 16:35:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//A gwuff, az elf és még egy fél//
*Az egyik utcának vélt résben sétálnak, ahonnan már a visszatért lakosok elhordták a romokat, hogy el tudjanak menni. Aki visszatért és helyrehozta a házát annak bizony meg kell küzdeni a továbbra is vandálkozókkal, akik még mindig kincs reményében fosztogatják a környékbeli, egykor nemesek által lakott részeket. Semmi sem maradt, a szakadék is a régi, a híd pedig baljóslatúan szeli azt át. A barátja is panaszkodott, hogy éjjelente furcsa hangok szűrődnek el hozzá, de már megszokta, ahogy a visszatelepültek nagyrésze. A ló is kicsit nyugtalan, ahogy mellette lépked, sietősebbre is veszi a dolgot, hogy minél hamarabb a Kalmár környékén botorkáljanak. Bár nappal van, nem szeretne felesleges kockázatot vállalni, ezért van a fején a csuklya is, a ló pedig éppen elég feltűnő sajnos.*
- Semmi baj, már csak néhány utca és jobb környéken leszünk. *Simít végig a ló nyakán, aki látszólag megnyugszik. Így sétálnak tovább kettecskén a nagyrészt romos utcákon.*
*Az egyik utcának vélt résben sétálnak, ahonnan már a visszatért lakosok elhordták a romokat, hogy el tudjanak menni. Aki visszatért és helyrehozta a házát annak bizony meg kell küzdeni a továbbra is vandálkozókkal, akik még mindig kincs reményében fosztogatják a környékbeli, egykor nemesek által lakott részeket. Semmi sem maradt, a szakadék is a régi, a híd pedig baljóslatúan szeli azt át. A barátja is panaszkodott, hogy éjjelente furcsa hangok szűrődnek el hozzá, de már megszokta, ahogy a visszatelepültek nagyrésze. A ló is kicsit nyugtalan, ahogy mellette lépked, sietősebbre is veszi a dolgot, hogy minél hamarabb a Kalmár környékén botorkáljanak. Bár nappal van, nem szeretne felesleges kockázatot vállalni, ezért van a fején a csuklya is, a ló pedig éppen elég feltűnő sajnos.*
- Semmi baj, már csak néhány utca és jobb környéken leszünk. *Simít végig a ló nyakán, aki látszólag megnyugszik. Így sétálnak tovább kettecskén a nagyrészt romos utcákon.*
2068. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-09-14 23:47:49
Üzenet elküldve: 2023-09-14 23:47:49
![>Ailease Parden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9906_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Placcs//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Egy az arcát nyaldosó kutyanyelvre ébred, de álmát még egészen élénknek érzi, amikor kinyitja szemit. Egy romvárosi sikátorban húzták meg magukat Döggel. *
– Közel a vége. – * Egyetlen barátjára, a mindig éhesnek tűnő korcsra néz. * – Mostantól egyedül kell boldogulnod, hess! Nincs étel! * Próbálja hessegetni a kutyát. Az állat az évek során már hozzászokhatott gazdája gyakran kiszámíthatatlan viselkedésén, de ezt a mostanit persze nem tudja hová tenni. Még, ha értené Parden szavait sem valószínű, hogy eleget tenne a parancsnak. Viszont Dög még az "Ül"-t sem tanulta meg, nemhogy összetett mondatokat értelmezzen. Ezzel nyilván a férfi is tisztában van, de legalább megpróbálta. Az állat is megérti majd, amikor rájön, hogy gazdája már nem jön vissza – legalábbis így gondolja. Szinte csak a ruhái vannak, amiket hord, így a készülődés nem tart soká. Feláll és elindul a Meredély felé. Dög nyilván követi, amit nem bán. Alig tíz percet kell megtenniük a hajnali csöndben, hogy a várost kettészakító hasadékho érjenek. Itt Parden leveti fehér láncingjét és a maga mellé, a porba ejti. *
– Sosem kaptatok el, fehér ruhások! Hehe-hehe! – * Még visszanéz Dögre, a hűséges ebre, mely a végsőkig elkísérte. Reméli, hogy talál majd magának új gazdát, de ennél többet nem tesz az állat érdekében. Ezután tesz egy lépést az ürességbe, hogy elhagyja ezt a világot. Sok minden eszébe juthatna zuhanás közben, ám őszintén szólva az utolsó másodperceiben csak arra tud gondolni, hogy milyen fájdalmas lesz a leérkezés. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Egy az arcát nyaldosó kutyanyelvre ébred, de álmát még egészen élénknek érzi, amikor kinyitja szemit. Egy romvárosi sikátorban húzták meg magukat Döggel. *
– Közel a vége. – * Egyetlen barátjára, a mindig éhesnek tűnő korcsra néz. * – Mostantól egyedül kell boldogulnod, hess! Nincs étel! * Próbálja hessegetni a kutyát. Az állat az évek során már hozzászokhatott gazdája gyakran kiszámíthatatlan viselkedésén, de ezt a mostanit persze nem tudja hová tenni. Még, ha értené Parden szavait sem valószínű, hogy eleget tenne a parancsnak. Viszont Dög még az "Ül"-t sem tanulta meg, nemhogy összetett mondatokat értelmezzen. Ezzel nyilván a férfi is tisztában van, de legalább megpróbálta. Az állat is megérti majd, amikor rájön, hogy gazdája már nem jön vissza – legalábbis így gondolja. Szinte csak a ruhái vannak, amiket hord, így a készülődés nem tart soká. Feláll és elindul a Meredély felé. Dög nyilván követi, amit nem bán. Alig tíz percet kell megtenniük a hajnali csöndben, hogy a várost kettészakító hasadékho érjenek. Itt Parden leveti fehér láncingjét és a maga mellé, a porba ejti. *
– Sosem kaptatok el, fehér ruhások! Hehe-hehe! – * Még visszanéz Dögre, a hűséges ebre, mely a végsőkig elkísérte. Reméli, hogy talál majd magának új gazdát, de ennél többet nem tesz az állat érdekében. Ezután tesz egy lépést az ürességbe, hogy elhagyja ezt a világot. Sok minden eszébe juthatna zuhanás közben, ám őszintén szólva az utolsó másodperceiben csak arra tud gondolni, hogy milyen fájdalmas lesz a leérkezés. *
2067. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-08-19 13:56:44
Üzenet elküldve: 2023-08-19 13:56:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Kezd elgémberedni a várakozásban, és főleg rohadtul meginna már pár korsó hideg, habos söröcskét. Mégis marad. Nem is annyira a telhetetlen kis szuka miatt, hanem mert nagyon is érdekli, hogy ki tarthat ebben az elvekkel kimázolt, nagypolgári pöcegödörben ilyen portékát. Az az ember érdekli igazán. Bár egyértelműen más okokból, mint amiért a csibécske.
Idővel felkel és kicsit átmozgatja a tagjait. Nem vonul túlzottan félre vizelni sem, nehogy szem elől tévessze a kricsmi ajtaját. Ez nem az a környék, ahol érdemes lenne belekötni egy magafajtába ilyesmi miatt.
~A szentségit~ grimaszol ~Mintha forró rumot hugyoznék!~
A legszívesebben vissza se gombolná a nadrágját, vagy beleülne egy jeges dézsába. Az, hogy kicsit sem finomkodott a némberrel, ráadásul ilyen soká húzta, nem csak a remegő combú cafkát hagyta helyben. De csak magára vethet. Kirázza és a bajsza alatt szitkozódva végül mégis csak elteszi.
Sokáig tart. Mégsem aggódik igazán. Nem hagyott annyi erőt a lányban, hogy annyira ellenálljon, hogy a két fivér esetleg baromságot csináljon. Meg aztán nem is nézné ki belőlük a gyilkosságot. Persze ostoba balesetek mindig adódhatnak, ha egy férfi agya elborul, amikor a vére épp más testrészében buzog. Épp ezen morfondírozva sercegteti arcszőrzetét, amikor a köpenyes alak megjelenik az ivó ajtajában, és kis szusszanás után támolygó léptekkel elindul.
Vigyor kúszik a szakállas képre, és tisztes távolságban a nyomába szegődik. Nem először csinál már ilyet és ismeri a környéket, mint a tenyerét, szóval valószínűleg észrevétlenül tudja követni a másikat. Valószínűleg.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Kezd elgémberedni a várakozásban, és főleg rohadtul meginna már pár korsó hideg, habos söröcskét. Mégis marad. Nem is annyira a telhetetlen kis szuka miatt, hanem mert nagyon is érdekli, hogy ki tarthat ebben az elvekkel kimázolt, nagypolgári pöcegödörben ilyen portékát. Az az ember érdekli igazán. Bár egyértelműen más okokból, mint amiért a csibécske.
Idővel felkel és kicsit átmozgatja a tagjait. Nem vonul túlzottan félre vizelni sem, nehogy szem elől tévessze a kricsmi ajtaját. Ez nem az a környék, ahol érdemes lenne belekötni egy magafajtába ilyesmi miatt.
~A szentségit~ grimaszol ~Mintha forró rumot hugyoznék!~
A legszívesebben vissza se gombolná a nadrágját, vagy beleülne egy jeges dézsába. Az, hogy kicsit sem finomkodott a némberrel, ráadásul ilyen soká húzta, nem csak a remegő combú cafkát hagyta helyben. De csak magára vethet. Kirázza és a bajsza alatt szitkozódva végül mégis csak elteszi.
Sokáig tart. Mégsem aggódik igazán. Nem hagyott annyi erőt a lányban, hogy annyira ellenálljon, hogy a két fivér esetleg baromságot csináljon. Meg aztán nem is nézné ki belőlük a gyilkosságot. Persze ostoba balesetek mindig adódhatnak, ha egy férfi agya elborul, amikor a vére épp más testrészében buzog. Épp ezen morfondírozva sercegteti arcszőrzetét, amikor a köpenyes alak megjelenik az ivó ajtajában, és kis szusszanás után támolygó léptekkel elindul.
Vigyor kúszik a szakállas képre, és tisztes távolságban a nyomába szegődik. Nem először csinál már ilyet és ismeri a környéket, mint a tenyerét, szóval valószínűleg észrevétlenül tudja követni a másikat. Valószínűleg.*
2066. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-08-17 19:53:00
Üzenet elküldve: 2023-08-17 19:53:00
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A másnap fájdalmas lesz, ez már majdnem biztos. Ennek ellenére abban sem kételkedik, hogy hosszú ideje először fogja magát igazán kielégültnek és nyugodtnak érezni. Nem véletlen, hogy ismét magát kínálja a férfinak ahelyett, hogy ő dolgozna a zsoldoson. Fáradt. Piszkosul fáradt, s ez igazi elégedettséggel tölti el minden porcikáját. Odahaza volt utoljára ennyire belehajszolva a vad élvezetekbe, az pedig igencsak nem mostanság történt meg. Már az is nehezére esik, hogy könyökein rendesen támaszkodni tudjon, de szerencsére teste még nem adta fel annyira a kitartást, hogy az utolsó lökések egyikében ne találja meg újfent saját gyönyörét. Kéjes, kielégült nyögés szakad fel a torkából, ahogy egész testében megfeszül és megremeg. A közös tánc végén pedig olyan elesetten dől az oldalára, akár a krumplis zsák, amit felrúgtak a pincében. A szemeit lehunyva kapkod levegő után. Hallja jól, hogy a zsoldos a holmijával zizeg, de képtelen magát rávenni arra, hogy akár csak hunyorogva is ránézzen. No nem szemérmesség vagy szégyen munkája ez, hanem végre valóban kimerült. Éppen ezért ő maga még nem tápászkodik fel, hogy a ruháért nyúljon. A fejébe tóduló vértől zúg a füle, öle szinte ég a meggyötörtségtől, minden porcikájával egyetemben. Ennek ellenére mégis mosoly terül szét az arcán. Méghozzá igen elégedett mosoly. Talán csak pillanatok telhettek el a férfi távozása és újabb csizmák dobogása között. A nő majdnem biztos abban, hogy ez bizony nem a zsoldos. Kétli, hogy egy pohár frissítő vízzel készülne meglepni a túlhajszolt wegtorenit. Ahogy a hallása kitisztul a csizmák hangja sokszorozódik, a lépések pedig egész közel halkulnak el, majd szűnnek meg. Kénytelen-kelletlen hunyorog az ajtó irányába, ahol a bárgyú képű testvérek ácsingóznak egy rongyot és kancsó vizet szorongatva. Az őszintét megvallva nem lepi meg a fiatalok érkezése, bár valahol remélte, hogy a kijutása már nyugodtabban fog létrejönni. Így halk sóhajjal hunyja vissza a szemeit, mintha azt várná, hogy amit nem lát, az nem is létezik a szobában.*
- Elég volt. *Motyogja halkan.* Nincs már erőm hozzátok.
*Egy ideig némaság követi a mondandót, majd egy zavart torokköszörülés bukik fel a bátrabbik fivérből.*
- Doras Úr küldött!
*Vágja rá határozottan. Thea ismeri ezt a hangot. Az ellentmondást nem tűrő férfiak önző kijelentéseit szokta kísérni. Odahaza ez annyit tett, hogy így is- úgy is meg lesz hágva, ha tetszik, ha nem. Megtanulta, hogy ilyenkor felesleges engedetlenkedni, ám most még a levegővételt is megterhelőnek érzi, nemhogy két kanos kis pojácát kielégítsen.*
- Kit izgat? Hagyjatok.
*Mormogja, de túlzás lenne azt állítani, hogy meglepődik az elkövetkezőkön. A lépések újra felzendülnek, s szerencsétlenségére azok nem távolodnak. A kis szekrényen halkan koppan a kancsó, a rongy pedig a földre hullik. A túlhajszolt leány pedig hamarost már a hasán fekszik, ahogy a határozottabbik a csípőjénél az ágyra nyomja, nehogy a wegtoreni hadakozni kezdjen. De hamar észreveszi a fiú, hogy bizony itt nem lesz ellenkezés. Ám ahogy a nő félrefordítja a fejét, a magát bátornak gondoló fiúcska pedig találkozik a rideg, barna pillantással megtorpanva nyel nagyot. Noha balja még mindig a nő csípőjét nyomja le, jobbja abbahagyja a munkát, amivel éppen a nadrágot igyekezett magáról letűrni. Ismét csak pillanatok műve, míg farkasszemet néznek egymással, de ez elég idő arra, hogy a fivér rájöjjön arra, hogy most bizony ő van fölényben, ő az erős. Így a nadrágot letűri a combjának közepéig, majd a nő hasa alá nyúlva emeli meg a csípőjét, hogy kíméletlenül és hirtelen merüljön el a meggyötört női ölben. A wegtoreniből fájdalmas nyögés szakad fel, de az érzés korántsem olyan heves, vad és kielégítő, mint ahogy Dorassal érezte magát. Nem is hozza úgy tűzbe, így ölének izgatottsága hamar kiapad, amit újabb fájdalom és elégedettlen férfi morgások kísérnek. Ám ennek ellenére nem hagynak neki menekvést, s csakhamar érzi az ölét elárasztó forróságot. Viszont pihenésre esélye sincs, hiszen a fiatalabb köre még csak most kezdődik. Noha ő mulyább, mint fivére, s csak azután hajlandó a nőhöz nyúlni, mikor bátyja felpiszkálja azzal, hogy biztos inkább a termetes szerszámokat kedveli a női öl helyett. Hát persze, hogy ezért a kisebbikben is fellobban a dac és a bizonyítási vágy. Így a wegtoreni öl újabb csapásnak lesz kitéve, ám ez valamivel finomabb az elején, ám egy újabb piszkálódás hatására a kisebbik sem bánik már úgy a szolgálóval, akár valami hercegnővel. Noha "kínzása" nem tarthat tovább egy fél óránál csupán, a nő számára most az öröm nélküli együttlétek óráknak hatnak. Mégsem érez dühöt, ahogy ismét félrelökik az ágyon, majd magára hagyják. Csupán csak annyi az ára, hogy ismét előröl kell kezdenie azt, hogy összeszedje magát. Lassan felül, majd a rongyért hajol, ám mielőtt még megmosakodna a kancsóhoz csúszik, óvatosan megdönti, s nagy kortyokban issza ki a víz negyedét. Nem izgatja, hogy friss avagy sem, most száraz torkának jól esik. A maradék vízzel pedig végre lecsutakolhatja magát. Alaposan. Ezután hajlandó csak a ruhába, majd a köpenybe bújni, melynek csuklyáját mélyen az arcába húzva indul ki, hogy az italozók között botorkáljon az utcára. Mély levegőt vesz a friss levegőből mielőtt tovább indulna, addig a falnak dőlve gyűjt még némi erőt. Ám az árgusan leskelődő szempár jól láthatja, hogy lépései nehezek és bizonytalanok. Ennek ellenére korántsem ura házához indul vissza. Eszébe sincs addig hazamenni, amíg ilyen meggyötört. Eleinte mégis azon az úton halad, amerről ide érkezett. Viszont a megfelelő helyen már a piacot veszi irányba.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A másnap fájdalmas lesz, ez már majdnem biztos. Ennek ellenére abban sem kételkedik, hogy hosszú ideje először fogja magát igazán kielégültnek és nyugodtnak érezni. Nem véletlen, hogy ismét magát kínálja a férfinak ahelyett, hogy ő dolgozna a zsoldoson. Fáradt. Piszkosul fáradt, s ez igazi elégedettséggel tölti el minden porcikáját. Odahaza volt utoljára ennyire belehajszolva a vad élvezetekbe, az pedig igencsak nem mostanság történt meg. Már az is nehezére esik, hogy könyökein rendesen támaszkodni tudjon, de szerencsére teste még nem adta fel annyira a kitartást, hogy az utolsó lökések egyikében ne találja meg újfent saját gyönyörét. Kéjes, kielégült nyögés szakad fel a torkából, ahogy egész testében megfeszül és megremeg. A közös tánc végén pedig olyan elesetten dől az oldalára, akár a krumplis zsák, amit felrúgtak a pincében. A szemeit lehunyva kapkod levegő után. Hallja jól, hogy a zsoldos a holmijával zizeg, de képtelen magát rávenni arra, hogy akár csak hunyorogva is ránézzen. No nem szemérmesség vagy szégyen munkája ez, hanem végre valóban kimerült. Éppen ezért ő maga még nem tápászkodik fel, hogy a ruháért nyúljon. A fejébe tóduló vértől zúg a füle, öle szinte ég a meggyötörtségtől, minden porcikájával egyetemben. Ennek ellenére mégis mosoly terül szét az arcán. Méghozzá igen elégedett mosoly. Talán csak pillanatok telhettek el a férfi távozása és újabb csizmák dobogása között. A nő majdnem biztos abban, hogy ez bizony nem a zsoldos. Kétli, hogy egy pohár frissítő vízzel készülne meglepni a túlhajszolt wegtorenit. Ahogy a hallása kitisztul a csizmák hangja sokszorozódik, a lépések pedig egész közel halkulnak el, majd szűnnek meg. Kénytelen-kelletlen hunyorog az ajtó irányába, ahol a bárgyú képű testvérek ácsingóznak egy rongyot és kancsó vizet szorongatva. Az őszintét megvallva nem lepi meg a fiatalok érkezése, bár valahol remélte, hogy a kijutása már nyugodtabban fog létrejönni. Így halk sóhajjal hunyja vissza a szemeit, mintha azt várná, hogy amit nem lát, az nem is létezik a szobában.*
- Elég volt. *Motyogja halkan.* Nincs már erőm hozzátok.
*Egy ideig némaság követi a mondandót, majd egy zavart torokköszörülés bukik fel a bátrabbik fivérből.*
- Doras Úr küldött!
*Vágja rá határozottan. Thea ismeri ezt a hangot. Az ellentmondást nem tűrő férfiak önző kijelentéseit szokta kísérni. Odahaza ez annyit tett, hogy így is- úgy is meg lesz hágva, ha tetszik, ha nem. Megtanulta, hogy ilyenkor felesleges engedetlenkedni, ám most még a levegővételt is megterhelőnek érzi, nemhogy két kanos kis pojácát kielégítsen.*
- Kit izgat? Hagyjatok.
*Mormogja, de túlzás lenne azt állítani, hogy meglepődik az elkövetkezőkön. A lépések újra felzendülnek, s szerencsétlenségére azok nem távolodnak. A kis szekrényen halkan koppan a kancsó, a rongy pedig a földre hullik. A túlhajszolt leány pedig hamarost már a hasán fekszik, ahogy a határozottabbik a csípőjénél az ágyra nyomja, nehogy a wegtoreni hadakozni kezdjen. De hamar észreveszi a fiú, hogy bizony itt nem lesz ellenkezés. Ám ahogy a nő félrefordítja a fejét, a magát bátornak gondoló fiúcska pedig találkozik a rideg, barna pillantással megtorpanva nyel nagyot. Noha balja még mindig a nő csípőjét nyomja le, jobbja abbahagyja a munkát, amivel éppen a nadrágot igyekezett magáról letűrni. Ismét csak pillanatok műve, míg farkasszemet néznek egymással, de ez elég idő arra, hogy a fivér rájöjjön arra, hogy most bizony ő van fölényben, ő az erős. Így a nadrágot letűri a combjának közepéig, majd a nő hasa alá nyúlva emeli meg a csípőjét, hogy kíméletlenül és hirtelen merüljön el a meggyötört női ölben. A wegtoreniből fájdalmas nyögés szakad fel, de az érzés korántsem olyan heves, vad és kielégítő, mint ahogy Dorassal érezte magát. Nem is hozza úgy tűzbe, így ölének izgatottsága hamar kiapad, amit újabb fájdalom és elégedettlen férfi morgások kísérnek. Ám ennek ellenére nem hagynak neki menekvést, s csakhamar érzi az ölét elárasztó forróságot. Viszont pihenésre esélye sincs, hiszen a fiatalabb köre még csak most kezdődik. Noha ő mulyább, mint fivére, s csak azután hajlandó a nőhöz nyúlni, mikor bátyja felpiszkálja azzal, hogy biztos inkább a termetes szerszámokat kedveli a női öl helyett. Hát persze, hogy ezért a kisebbikben is fellobban a dac és a bizonyítási vágy. Így a wegtoreni öl újabb csapásnak lesz kitéve, ám ez valamivel finomabb az elején, ám egy újabb piszkálódás hatására a kisebbik sem bánik már úgy a szolgálóval, akár valami hercegnővel. Noha "kínzása" nem tarthat tovább egy fél óránál csupán, a nő számára most az öröm nélküli együttlétek óráknak hatnak. Mégsem érez dühöt, ahogy ismét félrelökik az ágyon, majd magára hagyják. Csupán csak annyi az ára, hogy ismét előröl kell kezdenie azt, hogy összeszedje magát. Lassan felül, majd a rongyért hajol, ám mielőtt még megmosakodna a kancsóhoz csúszik, óvatosan megdönti, s nagy kortyokban issza ki a víz negyedét. Nem izgatja, hogy friss avagy sem, most száraz torkának jól esik. A maradék vízzel pedig végre lecsutakolhatja magát. Alaposan. Ezután hajlandó csak a ruhába, majd a köpenybe bújni, melynek csuklyáját mélyen az arcába húzva indul ki, hogy az italozók között botorkáljon az utcára. Mély levegőt vesz a friss levegőből mielőtt tovább indulna, addig a falnak dőlve gyűjt még némi erőt. Ám az árgusan leskelődő szempár jól láthatja, hogy lépései nehezek és bizonytalanok. Ennek ellenére korántsem ura házához indul vissza. Eszébe sincs addig hazamenni, amíg ilyen meggyötört. Eleinte mégis azon az úton halad, amerről ide érkezett. Viszont a megfelelő helyen már a piacot veszi irányba.*
2065. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-08-13 21:28:10
Üzenet elküldve: 2023-08-13 21:28:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Élveteg félmosoly feszül a szakállas arcra, amikor dühös szikrák gyúlnak a kis kreol cafka szemében. Ilyenkor a legédesebb elmerülni bennük. Az pedig, hogy magától folytassa a csibécske, még nagyobb elégedettséggel tölti el a zsoldost. Nem is kell csalatkoznia. Némi kis csendes duzzogás után csak mozdul a formás csípő. Kéjes. Dacból szinte erőszakot tesz magán a némber. Doras megfeszül az egyre vadabb vágtában. A vékony kis kacsók végül kifeszegetik magukat a szorításából. A szuka a vállába mar, ő meg a finom bőrű fenékbe, hogy még mélyebbre húzza minden ütem végén. Vicsorog és hörög, olyan kéjes ez a szorítás, de tartja magát, míg a démoni táncban szünetet nem int a sucubbus. Doras hordónyi mellkasa bőszen emelkedik-süllyed, mintha most úszta volna át az öblöt. Megnyalja kiszáradt száját, ahogy felkönyököl. Horkant egyet, aztán feltolja magát és a pimasz némber mögé helyezkedik.*
- Ha gazdag asszony leszel *mondja karcos hangon, aztán a tenyerébe köp, hogy... inkább csak a szokás hatalma* -, találkozunk majd egy keresztútnál, ahol pont ugyanígy foglak meghágni a testőreid hulláján.
*Lassan, de határozottan lát neki, aztán pár pillanattal később jobbja már a sötét fürtöket markolja, balja pedig a combhajlatra fogva tartja meg a féktelen mozdulatok előtt a kicsikét. Nem kíméli. Kicsit sem. Saját állatias hörgése téríti magához, mikor a kéj vörös köde felszáll a tudatáról az utolsó lökések után.
Félrelöki a cafkát és zihálva tűri hátra izzadságtól csatakos loboncát. Tényleg nem volt semmi ez az őrült kis lotyó, de rég volt már, hogy így kikelt magából és ezúttal a nőcske hajszolta bele. Ez pedig nem járja!
Kimászik az ágyból és minden bűntudat nélkül lemosdik a kancsóban maradt utolsó néhány löttyintésnyi tiszta vizével. Felrángatja magára a nadrágot és belebújik az ingébe. A többi hol holmiját meg a hóna alá csapva indul meg kifelé. Egy csípős félmosolyt és egy fejcsóválást hagy csak maga után, mikor az ajtóból még visszanéz.
Ólomsúlyú, fáradt frissültség buzog a tagjaiban, ahogy a pulthoz érve még legurít egy bizonyára nem neki szánt italt. Felhúzza a csizmáit, aztán az övét csatolva odakurjant a két fivérnek, akik a kamraajtóban susmorognak.*
- Ha visztek be egy kancsó vizet, meg egy tiszta rongyot, vendégeim vagytok egy ráadásra. Ha vonakodna, mondjátok, hogy Doras Úr küldött! *kacsint, aztán igazít egyet alaposan leharcolt lőcsén és széles vigyorral megindul kifelé.
Nem megy messzire, letelepszik egy kapualj árnyékába, ahonnan jó rálátása van a kijáratra, de ő maga rejtve marad. Kíváncsi, merre tántorog haza ez az ünnepi csibécske, ha egyáltalán marad még hozzá ereje.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Élveteg félmosoly feszül a szakállas arcra, amikor dühös szikrák gyúlnak a kis kreol cafka szemében. Ilyenkor a legédesebb elmerülni bennük. Az pedig, hogy magától folytassa a csibécske, még nagyobb elégedettséggel tölti el a zsoldost. Nem is kell csalatkoznia. Némi kis csendes duzzogás után csak mozdul a formás csípő. Kéjes. Dacból szinte erőszakot tesz magán a némber. Doras megfeszül az egyre vadabb vágtában. A vékony kis kacsók végül kifeszegetik magukat a szorításából. A szuka a vállába mar, ő meg a finom bőrű fenékbe, hogy még mélyebbre húzza minden ütem végén. Vicsorog és hörög, olyan kéjes ez a szorítás, de tartja magát, míg a démoni táncban szünetet nem int a sucubbus. Doras hordónyi mellkasa bőszen emelkedik-süllyed, mintha most úszta volna át az öblöt. Megnyalja kiszáradt száját, ahogy felkönyököl. Horkant egyet, aztán feltolja magát és a pimasz némber mögé helyezkedik.*
- Ha gazdag asszony leszel *mondja karcos hangon, aztán a tenyerébe köp, hogy... inkább csak a szokás hatalma* -, találkozunk majd egy keresztútnál, ahol pont ugyanígy foglak meghágni a testőreid hulláján.
*Lassan, de határozottan lát neki, aztán pár pillanattal később jobbja már a sötét fürtöket markolja, balja pedig a combhajlatra fogva tartja meg a féktelen mozdulatok előtt a kicsikét. Nem kíméli. Kicsit sem. Saját állatias hörgése téríti magához, mikor a kéj vörös köde felszáll a tudatáról az utolsó lökések után.
Félrelöki a cafkát és zihálva tűri hátra izzadságtól csatakos loboncát. Tényleg nem volt semmi ez az őrült kis lotyó, de rég volt már, hogy így kikelt magából és ezúttal a nőcske hajszolta bele. Ez pedig nem járja!
Kimászik az ágyból és minden bűntudat nélkül lemosdik a kancsóban maradt utolsó néhány löttyintésnyi tiszta vizével. Felrángatja magára a nadrágot és belebújik az ingébe. A többi hol holmiját meg a hóna alá csapva indul meg kifelé. Egy csípős félmosolyt és egy fejcsóválást hagy csak maga után, mikor az ajtóból még visszanéz.
Ólomsúlyú, fáradt frissültség buzog a tagjaiban, ahogy a pulthoz érve még legurít egy bizonyára nem neki szánt italt. Felhúzza a csizmáit, aztán az övét csatolva odakurjant a két fivérnek, akik a kamraajtóban susmorognak.*
- Ha visztek be egy kancsó vizet, meg egy tiszta rongyot, vendégeim vagytok egy ráadásra. Ha vonakodna, mondjátok, hogy Doras Úr küldött! *kacsint, aztán igazít egyet alaposan leharcolt lőcsén és széles vigyorral megindul kifelé.
Nem megy messzire, letelepszik egy kapualj árnyékába, ahonnan jó rálátása van a kijáratra, de ő maga rejtve marad. Kíváncsi, merre tántorog haza ez az ünnepi csibécske, ha egyáltalán marad még hozzá ereje.*
2064. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-08-13 16:30:07
Üzenet elküldve: 2023-08-13 16:30:07
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Thea igen nagy szerencséjére sosem érdekelték mások véleménye, így idővel megtanulta, hogy hogyan vágjon mindenhez semleges pofát. Persze vannak olyanok, akik szeretik a cica bajuszát húzogatni, így néha egy dacos fintor megjelenik a képén, ám a zsoldos még egyelőre messze tart ettől a helyzettől. Így egy-egy dolgára csak magában vigyorogva forgatja a szemét, vagy bensője mélyén ejt meg egy-egy rosszalló fejcsóválást.
Inkább kiélvezi a torkát szorító kéz édes kínját, ahogy a teste ösztönből reagálva feszül meg rá. Milyen édes és érzéki is lehet a szenvedés vagy az elme által képzelt félelem. Hisz a nő nem fél a férfitól, azzal már amúgy is elkésett egy pár órát, ám ezt testének és elméjének nehéz lenne megmagyarázni. Ijedten reagál a szorításra, miközben kéjes feszülésekkel válaszol a zsoldos tagjának kielégítő játékára. Különös kiélvezni azt, ami másokat inkább megrémítene. A teste már ég, fáj és fáradt. Normális esetben mások már könyörögnének azért, hogy érjenek a végére. Ám az ilyen elméjűek, akik talán betegebbek e téren, mint kellene éppen készülnek a végletekig hajszolni magukat.
Ösztökélni a férfit, hogy minél többet vegyen el belőle. Amihez úgy tűnik, hogy egy kis piszkálódással egész jó úton halad. *
- Az. Vagy nyuszi, kis tarka pillangó. Valami, ami olyan kis ártatlan és kis kedves.
*A valóság az, hogy Doras inkább farkas vagy egy hatalmas medve, aki kéjes vággyal marcangolja szét az áldozatát pusztán az ösztöntől hajtva. Az áldozat pedig élvezi minden harapását, minden egyes karomnyomot. Szerencse, hogy ez a világ sem tökéletes, így ők ketten is beillenek valahová. Hisz Thea majdnem biztos abban, hogy mindkettőjük fejével jócskán vannak gondok.
Éppen ezért nem is lepi meg a férfi válasza, amit kénytelen magában meg is mosolyogni. Pedig ő aztán nem nevezhető jó emberismerőnek. Ám a végkifejletre már megtorpanva húzza össze a szemeit. Ahogy feje fölé feszülnek kezei szemeiben düh csillan, miközben hallgatja a férfit. Hogy ez a kimondott szavak okozta e vagy éppen az igazság felismerése az még számára is rejtély. Ennek ellenére egy pillanatra elszáll a vörös köd az elméjéből, s még azon izgató pozitúra sem hozza vissza, hogy karjait fogsába ejtve kerül nyeregbe. Felszínre kerül a dac, így még a csapásra is csak nyögve rezzen meg, ám egyelőre egy aprót sem moccan. Igaz ezen dacossága csupán csak pár pillanatig tart ki, mikoris enged a vágy hatalmának s minden wegtoreni tüzességét összeszedve mozdul a férfin. Először finom tempóban, de apránként heves mozdulatra vált, minden alkalommal oly erővel feszülve a férfira, hogy az már valóban felér egy kínzással. Szíve szerint elnyújtaná ezt a táncot, de a teste minduntalan vágyja a heves gyönyört.*
- Talán igazad van. Lehet, hogy nem elég erős gazdáknál voltam eddig ahhoz, hogy igazán élvezzem a kalitkába zárt életet.
*Mozdulatai közben igyekszik kezeit kiszabadítani, hogy azután előre dőlve marjon erősen a vállakba. A szemeit összeszorítva harapja be erősen az ajkát, amiből ismét apró vér serken.*
- Vagy tévedsz és egyszer szabad leszek. Gazdag asszony, aki saját szeretőkkel rendelkezik majd. Ott hághat ahol és amikor akar, akivel akar. Ördögvigyor füstjével és erős alkoholokkal kísért orgiákat tart és féktelen üzekedésekbe fog egyszer belepusztulni. Talán csak idős korában, talán még fiatalon viszi el a bűnös élet.
*Vigyorodik el miközben a barnák újra felszínre kerülve kutatják fel a férfi arcát. Hozzá hajolva csókol hevesen az ajkaira, majd felkuncogva hagyja abba mozgását, hogy leszállhasson a férfiről.*
- Vagy lesz ehhez egy partnerem is. Aki mindig kéznél van, ám a rosszban is társul.
*Fordít hátat, majd négykézláb ereszkedve tolja ki a csípőjét.*
- Hidd el... A leginkább nekem való a szabadság. A korlátok nélküli élvezet hajszolása...
*Sóhajtja a végszót, ahogy szemeit lehunyva várja, hogy ismét érezhesse magában a fájdalmas gyönyört.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Thea igen nagy szerencséjére sosem érdekelték mások véleménye, így idővel megtanulta, hogy hogyan vágjon mindenhez semleges pofát. Persze vannak olyanok, akik szeretik a cica bajuszát húzogatni, így néha egy dacos fintor megjelenik a képén, ám a zsoldos még egyelőre messze tart ettől a helyzettől. Így egy-egy dolgára csak magában vigyorogva forgatja a szemét, vagy bensője mélyén ejt meg egy-egy rosszalló fejcsóválást.
Inkább kiélvezi a torkát szorító kéz édes kínját, ahogy a teste ösztönből reagálva feszül meg rá. Milyen édes és érzéki is lehet a szenvedés vagy az elme által képzelt félelem. Hisz a nő nem fél a férfitól, azzal már amúgy is elkésett egy pár órát, ám ezt testének és elméjének nehéz lenne megmagyarázni. Ijedten reagál a szorításra, miközben kéjes feszülésekkel válaszol a zsoldos tagjának kielégítő játékára. Különös kiélvezni azt, ami másokat inkább megrémítene. A teste már ég, fáj és fáradt. Normális esetben mások már könyörögnének azért, hogy érjenek a végére. Ám az ilyen elméjűek, akik talán betegebbek e téren, mint kellene éppen készülnek a végletekig hajszolni magukat.
Ösztökélni a férfit, hogy minél többet vegyen el belőle. Amihez úgy tűnik, hogy egy kis piszkálódással egész jó úton halad. *
- Az. Vagy nyuszi, kis tarka pillangó. Valami, ami olyan kis ártatlan és kis kedves.
*A valóság az, hogy Doras inkább farkas vagy egy hatalmas medve, aki kéjes vággyal marcangolja szét az áldozatát pusztán az ösztöntől hajtva. Az áldozat pedig élvezi minden harapását, minden egyes karomnyomot. Szerencse, hogy ez a világ sem tökéletes, így ők ketten is beillenek valahová. Hisz Thea majdnem biztos abban, hogy mindkettőjük fejével jócskán vannak gondok.
Éppen ezért nem is lepi meg a férfi válasza, amit kénytelen magában meg is mosolyogni. Pedig ő aztán nem nevezhető jó emberismerőnek. Ám a végkifejletre már megtorpanva húzza össze a szemeit. Ahogy feje fölé feszülnek kezei szemeiben düh csillan, miközben hallgatja a férfit. Hogy ez a kimondott szavak okozta e vagy éppen az igazság felismerése az még számára is rejtély. Ennek ellenére egy pillanatra elszáll a vörös köd az elméjéből, s még azon izgató pozitúra sem hozza vissza, hogy karjait fogsába ejtve kerül nyeregbe. Felszínre kerül a dac, így még a csapásra is csak nyögve rezzen meg, ám egyelőre egy aprót sem moccan. Igaz ezen dacossága csupán csak pár pillanatig tart ki, mikoris enged a vágy hatalmának s minden wegtoreni tüzességét összeszedve mozdul a férfin. Először finom tempóban, de apránként heves mozdulatra vált, minden alkalommal oly erővel feszülve a férfira, hogy az már valóban felér egy kínzással. Szíve szerint elnyújtaná ezt a táncot, de a teste minduntalan vágyja a heves gyönyört.*
- Talán igazad van. Lehet, hogy nem elég erős gazdáknál voltam eddig ahhoz, hogy igazán élvezzem a kalitkába zárt életet.
*Mozdulatai közben igyekszik kezeit kiszabadítani, hogy azután előre dőlve marjon erősen a vállakba. A szemeit összeszorítva harapja be erősen az ajkát, amiből ismét apró vér serken.*
- Vagy tévedsz és egyszer szabad leszek. Gazdag asszony, aki saját szeretőkkel rendelkezik majd. Ott hághat ahol és amikor akar, akivel akar. Ördögvigyor füstjével és erős alkoholokkal kísért orgiákat tart és féktelen üzekedésekbe fog egyszer belepusztulni. Talán csak idős korában, talán még fiatalon viszi el a bűnös élet.
*Vigyorodik el miközben a barnák újra felszínre kerülve kutatják fel a férfi arcát. Hozzá hajolva csókol hevesen az ajkaira, majd felkuncogva hagyja abba mozgását, hogy leszállhasson a férfiről.*
- Vagy lesz ehhez egy partnerem is. Aki mindig kéznél van, ám a rosszban is társul.
*Fordít hátat, majd négykézláb ereszkedve tolja ki a csípőjét.*
- Hidd el... A leginkább nekem való a szabadság. A korlátok nélküli élvezet hajszolása...
*Sóhajtja a végszót, ahogy szemeit lehunyva várja, hogy ismét érezhesse magában a fájdalmas gyönyört.*
2063. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-08-13 15:21:54
Üzenet elküldve: 2023-08-13 15:21:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Doras pont olyan modortalan és nyers, mint a véleménye, amit akkor is osztogat, ha nincs rá igény. Ami a szívén, a száján, és akinek nem tetszik, az vagy felgyűri az inge ujját vagy lenyeli szépen, ahogy elvárható egy töketlen bárcástól, aki csak annyira vakmerő, mint egy kivert kutya.
A gyilkosok és a vérontás említésénél rászorít a jobbja a lány torkára. Már csak azért is, mert némi célozgatást érez benne magára nézve. Persze a csípő mámoros mozgása hamar enyhít a szorításon, és ki is mossa Doras fejéből a rosszmájúság feltételezését.
A következő megjegyzés keltette fintor csak annak hála veszik el a szakállas pofázmányon, hogy épp néhány kifejezetten erőteljes lökés kéjes vicsorával vegyül. Sajnos a zsoldos olyan patinás úri körökben forog, mint tenmaga, így egy átitalozott éjszaka után volt szerencséje élőben szemtanújának lenni az imént mondottaknak. Mármint szó szerint. Azóta nem tud ugyanúgy nézni az ünnepi madárra, de már olyan régen történt, hogy szinte el is felejtette. Ezeket a sebeket sose szabadott volna újból feltépni.
Próbálja minél hathatósabban elterelni a figyelmét az emlékekről és arra koncentrálni, hogy épp egy fenséges kis riherongyban járatja a lőcsét. A lőcsöt, ami magától értetődően minden fehérnép félt és imádott bálványa. Főleg egy ilyen fickón, mint ő! Bizony-bizony modortalanság nem hangot adni ennek. Mondjuk meg is tesz mindent, hogy kicsikarja azt a hangot a kicsikéből. Az meg egyszerűen nonszensz gondolat, hogy nincsen odáig a cafka a kivételes családi ékszertől. Aki ilyet állítana, annak biztos elment az esze.*
- Bárány, hm? *csóválja meg a fejét, aztán neki is veselkedik, hogy benne szakassza a bolondériát a némberben, persze csak addig, míg a neki tetsző téma kifejtésére nem kerül sor.
Sajnos a dolog jóval kevesebb szaftos részletet részletez, mint hallani szeretné, de cserébe a zsoldos fejében bőven cikáznak képek vad orgiákról, rabnőkkel, Eeyr oltáron meghágott papnőkkel, olajozott testű szajhákkal, akik ajzószerektől kábán vonaglanak az elrugaszkodott vágyak kéjes kínpadján.
Ennek ködén át hallja a szavakat. ~Hogy nem kell megfelelni?~ Egy pillanatra morzsolgatja a félmondatot magában, aztán elengedi, mert semmi értelme. Biztos lemaradt valami részről, ami rációt ad hozzá. Elvégre mi a franc dolga lenne egy nőnek ilyenkor, mit megfelelni?!
Az élvezet kérdésére a nyakacskát faló szakállas pofa azért vigyorra húzódik.*
- Ahogy mondod *morogja lány fülébe őszinte nyíltsággal. Tényleg nem érdekli. Az efeletti kommentárra viszont már kéjes harapással válaszol és néhány újabb igazán markáns lökéssel. Bizony, a zsoldos egyszerű jellemét egészen jól látja a kicsike.*
- Ezaahhzz *mozdul keményeket a mámoros szorításra, amit egy olyan szó ihlet, ami a kéjek alatt visszhangzik csupán. Hallotta, de most, míg ez a váratlan ajándék ilyen pezsgésben tartja, akármi is lehetne. Kis híján maga alá gyűri a gyönyör, de még nem akarja bevégezni. Nagy kortyokban nyeli a levegőt és lassabb ütemben próbál magához térni, amikor rátalál az elhangzott szó értelme.
Nem tehet róla, elkapja a nevetés. Egy hosszú pillanatig csak az öblös kacagás rázza a csípőjét, mikor újra egészen a lányra ereszkedik, mélyen az ágyékához feszítve magát.*
- Hazudsz *vigyorog a kreol vonásokba.* - Még magadnak is *súgja az ajkakra maró gúnnyal, miközben a marka a lány feje fölé szorítja a vékony csuklókat.* - Remegsz a gondolatért, hogy birtokolnak, hogy használnak, hogy ocsmány kedvtelésből összetörnek és olyasmiket művelnek veled, ami *csak vigyorogva megcsóválja a fejét. Igen, Doras is az a fajta aljadék, aki már nem egyszer lépte át a határokat.*
- A szabadság nem neked való. *Fordít a kreol testen, és a lány csuklóit a derekához hátraszorítva fogja össze újra. Keményet csap a formás hátsóra, hogy tegye a dolgát a kicsike.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Doras pont olyan modortalan és nyers, mint a véleménye, amit akkor is osztogat, ha nincs rá igény. Ami a szívén, a száján, és akinek nem tetszik, az vagy felgyűri az inge ujját vagy lenyeli szépen, ahogy elvárható egy töketlen bárcástól, aki csak annyira vakmerő, mint egy kivert kutya.
A gyilkosok és a vérontás említésénél rászorít a jobbja a lány torkára. Már csak azért is, mert némi célozgatást érez benne magára nézve. Persze a csípő mámoros mozgása hamar enyhít a szorításon, és ki is mossa Doras fejéből a rosszmájúság feltételezését.
A következő megjegyzés keltette fintor csak annak hála veszik el a szakállas pofázmányon, hogy épp néhány kifejezetten erőteljes lökés kéjes vicsorával vegyül. Sajnos a zsoldos olyan patinás úri körökben forog, mint tenmaga, így egy átitalozott éjszaka után volt szerencséje élőben szemtanújának lenni az imént mondottaknak. Mármint szó szerint. Azóta nem tud ugyanúgy nézni az ünnepi madárra, de már olyan régen történt, hogy szinte el is felejtette. Ezeket a sebeket sose szabadott volna újból feltépni.
Próbálja minél hathatósabban elterelni a figyelmét az emlékekről és arra koncentrálni, hogy épp egy fenséges kis riherongyban járatja a lőcsét. A lőcsöt, ami magától értetődően minden fehérnép félt és imádott bálványa. Főleg egy ilyen fickón, mint ő! Bizony-bizony modortalanság nem hangot adni ennek. Mondjuk meg is tesz mindent, hogy kicsikarja azt a hangot a kicsikéből. Az meg egyszerűen nonszensz gondolat, hogy nincsen odáig a cafka a kivételes családi ékszertől. Aki ilyet állítana, annak biztos elment az esze.*
- Bárány, hm? *csóválja meg a fejét, aztán neki is veselkedik, hogy benne szakassza a bolondériát a némberben, persze csak addig, míg a neki tetsző téma kifejtésére nem kerül sor.
Sajnos a dolog jóval kevesebb szaftos részletet részletez, mint hallani szeretné, de cserébe a zsoldos fejében bőven cikáznak képek vad orgiákról, rabnőkkel, Eeyr oltáron meghágott papnőkkel, olajozott testű szajhákkal, akik ajzószerektől kábán vonaglanak az elrugaszkodott vágyak kéjes kínpadján.
Ennek ködén át hallja a szavakat. ~Hogy nem kell megfelelni?~ Egy pillanatra morzsolgatja a félmondatot magában, aztán elengedi, mert semmi értelme. Biztos lemaradt valami részről, ami rációt ad hozzá. Elvégre mi a franc dolga lenne egy nőnek ilyenkor, mit megfelelni?!
Az élvezet kérdésére a nyakacskát faló szakállas pofa azért vigyorra húzódik.*
- Ahogy mondod *morogja lány fülébe őszinte nyíltsággal. Tényleg nem érdekli. Az efeletti kommentárra viszont már kéjes harapással válaszol és néhány újabb igazán markáns lökéssel. Bizony, a zsoldos egyszerű jellemét egészen jól látja a kicsike.*
- Ezaahhzz *mozdul keményeket a mámoros szorításra, amit egy olyan szó ihlet, ami a kéjek alatt visszhangzik csupán. Hallotta, de most, míg ez a váratlan ajándék ilyen pezsgésben tartja, akármi is lehetne. Kis híján maga alá gyűri a gyönyör, de még nem akarja bevégezni. Nagy kortyokban nyeli a levegőt és lassabb ütemben próbál magához térni, amikor rátalál az elhangzott szó értelme.
Nem tehet róla, elkapja a nevetés. Egy hosszú pillanatig csak az öblös kacagás rázza a csípőjét, mikor újra egészen a lányra ereszkedik, mélyen az ágyékához feszítve magát.*
- Hazudsz *vigyorog a kreol vonásokba.* - Még magadnak is *súgja az ajkakra maró gúnnyal, miközben a marka a lány feje fölé szorítja a vékony csuklókat.* - Remegsz a gondolatért, hogy birtokolnak, hogy használnak, hogy ocsmány kedvtelésből összetörnek és olyasmiket művelnek veled, ami *csak vigyorogva megcsóválja a fejét. Igen, Doras is az a fajta aljadék, aki már nem egyszer lépte át a határokat.*
- A szabadság nem neked való. *Fordít a kreol testen, és a lány csuklóit a derekához hátraszorítva fogja össze újra. Keményet csap a formás hátsóra, hogy tegye a dolgát a kicsike.*
2062. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-08-13 10:12:00
Üzenet elküldve: 2023-08-13 10:12:00
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Thea nem azok közül a szolgálók közül való, akiket csak arra használnak, hogy a házat takarítsák, sikálják az árnyékszéket és a konyhában robotoljanak. Nem a kis szürke egér, akit eldugva tartanak, nehogy szégyent hozzon a gazdájára az illetlen és tudatlan viselkedésével. Tőle gyerekként is megkövetelték az illemet, a szép, időnként talán kicsavart beszédet, az udvariasságot és még megannyi badarságot, amik miatt mutatkozhattak vele nemesebb körökben is, anélkül, hogy félni kellett volna attól, hogy esetleg szégyenbe hozza éppeni urát. Feltéve, ha dacosságát félre tudta tenni egy kis időre. Így nem csoda, ha az ilyen alpáribb alakok kevésbé szívesen hallgatják a finomabb mondatokat. Szerencsére Doras nem egy nemes úr, aki előtt elő kéne adnia magát, esetleg foglalkozni azzal, hogy mit gondol róla a másik. Ma olyan szerencsés helyzetben van, hogy nem kell hazudnia magáról és magasról leszarhatja, hogy Dorasnak mi a véleménye róla. Kölcsönös kihasználásukban csak egymás teste jut főszerephez, a kéjvággyal elködösített elme pedig elsuhan a kellemetlenebb dolgok felett, mint Thea szája vagy Doras kellemetlen, ám valahol mégis izgató jelleme.*
- Rá. Akár a gyilkosok a vérontásra.
*Válaszol kissé eltúlzott, ám valahogy mégis odaillő hasonlattal.*
- Ha szerencsém volt mindig akadt olyan férfi, aki meg tudott úgy tölteni, akár az ünnepi sült tyúkot.
*Kuncog fel az újabb elmés hasonlatra, ami most viszont talán alpáribbra sikeredett, mint az tőle megszokott.*
- Ha még nagyobb szerencsém volt, akkor még élveztem is.
*Komorodnak meg kissé a vonásai. Úgy hiszi Doras érti, hogy ez alatt mire is gondol valójában. Hisz férfi és biztos abban, hogy ő is tett már számtalan olyan dolgot nőkkel, ami egyáltalán nem vall finom úriemberekre. Valószínűleg bűntudata sem volt miatta. Cselekedett akár az ösztöntől hajtott állatok, hogy önnön kielégülésének eleget téve egy pillanatra se foglalkozzon olyan dolgokkal, mint a női lélek finomsága, esendősége, törékenysége. A nők többsége az ilyen dolgokat nehezen tudják elengedni, akár lelkük bele is roppanhat, míg mások, ahogyan Thea is, apránként megszokja, hogy nem több egy tárgynál, egy férfi tulajdonánál, s idővel megtanul együtt élni vele. Sőt, különösen kifordult helyzetekben még élvezni is kezdi. Hisz ő olyan, akár egy söröskorsó, amit időnként megtöltenek, kiisszák saját szórakoztatásukra, majd félrepakolják, hogy ne legyen útban, amíg következőnek nincs rá szükség.*
- Hogy te? Ugyan. *Elégedett nyögések kíséretével helyezkedik el, majd ismét a férfi arcára pillant.* Hisz látszik rajtad, hogy te egy ártatlan bárány vagy.
*Vigyorodik el újfent a szarkasztikus megjegyzésen. Talán még az arcát is megcsipkedné, ha éppen nem lenne most jobb dolga, amivel foglalkozzon.
A megilletődöttséget pedig szintén rég maga mögött hagyta. Doras bolond, ha azt hiszi, hogy ő az egyetlen bika a világon, aki nagyobb szerszámmal van megáldva, mint az összes többi férfi Lanawin szerte. Mindig is szerette áthágni a szabályokat, így nem csak dagadt wegtoreni urak vagy puhány artheniori kereskedők fordultak meg benne. Ahogyan most is, régebben is talált kibúvót, hogy egy kicsit a saját kedvére tegyen. Wegtorenben pedig akadt bőven olyan zsoldos, harcos, rabszolga, aki hasonló felszereléssel volt megáldva, mint ez a férfi alatta. Az viszont tény, hogy a különbséget meg tudja állapítani az a fül, aki tudja milyen, ha egy nő tényleg az élvezetektől sóhajtozik és nyögdécsel, nem pedig azért, mert nem akarja megsérteni éppeni szeretőjét. Thea pedig most határozott őszinteséggel enged utat a hangjának, mozdulatainak. Ujjai úgy markolják a hozzá simuló férfi vállait, hogy körmei nem restek kissé belé vájni, pirosló csíkokat maguk után hagyva végig szántani a bőrén. Minden háttérbe szorított frusztrációt, önmegtartóztatást és kielégületlenséget kész kiadni magából. A hevességtől, kéjhajszolástól elködösült elmétől ő sem tudna visszaemlékezni a pillanatra, amikor ismét a férfi alá került. Egyedül csak a kérdés zökkenti ki egy kissé, hiszen most gondolkodóba kell esnie. Üzekedés közben pedig igen kelletlenül veszi rá magát, hogy gondolkodjon.*
- Túl hosszú lenne most annyi mindent elmesélni.
*Veti hátra a fejét, hogy a szúrós csókoknak utat adva élvezze ki az apró kellemetlenségben megbújó gyönyört.*
- Nincs olyan bejárat, ahol ne tettek volna magukévá. *Végül érzéki, kéjjel átitatott hangon csak belekezd.* Megannyi alkalommal csak a szám kellett, esetleg a kezem. Szorították a torkom, marták, harapták a bőröm. Volt, hogy csak a lábam tettem szét, majd pár lökéssel vége is szakadt mindennek.
*Doras érintésére a csípője valóban engedelmeskedik, hogy érzéki táncával fokozza önnön, s a másik gyönyörét.*
- De hiányzott ez. Hogy nem kell megfelelni, hanem csak elmerülni abban, hogy hódolhatok a saját önzőségemnek is. Mindamellett, hogy kétlem, hogy téged érdekelne az, hogy élvezem e. És ez a tudat izgat fel igazán. A legtöbb férfi hajszolja a büszkeségét is, így rákényszeríti a testem, hogy én is végezzem be az utolsó dallammal. De szerintem te ugyan ilyen elégedett lennél akkor is, ha csak te töltesz tele újra és újra.
*Búgja az utószót a férfi fülébe, majd a cimpába harapva szorítja össze a szemeit, ahogy ágyéka olyan erőteljes lüktetéssel viseltetik a zsoldos ékessége körül, amit már idejét sem tudja mikor érzett utoljára. Az utolsó kérdésre egyből nem is válaszol. Hisz tudja, hogy megint olyan fog kicsúszni a száján, ami sem nem izgatja a zsoldost, de még csak nem is érdekli. Hisz abban, amit olyankor a legjobban kíván nincs semmi érzékiség vagy perverzió. Az csupán csak egy igen egyszerű, ám elérhetetlen dolog.*
- Szabadságról.
*Sóhajtja kissé elcsigázottan, ám amint kiejti a száján a teste olyan erővel feszül meg, mintha a legcsábítóbb, legérzékibb szót hallotta volna most először. Öle talán jobban felizzik, mint bármikor az egész aktus folyamán. Hisz van, akinek ilyen egyszerűnek tűnő vágyálmok az igazán vérpezsdítőek.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Thea nem azok közül a szolgálók közül való, akiket csak arra használnak, hogy a házat takarítsák, sikálják az árnyékszéket és a konyhában robotoljanak. Nem a kis szürke egér, akit eldugva tartanak, nehogy szégyent hozzon a gazdájára az illetlen és tudatlan viselkedésével. Tőle gyerekként is megkövetelték az illemet, a szép, időnként talán kicsavart beszédet, az udvariasságot és még megannyi badarságot, amik miatt mutatkozhattak vele nemesebb körökben is, anélkül, hogy félni kellett volna attól, hogy esetleg szégyenbe hozza éppeni urát. Feltéve, ha dacosságát félre tudta tenni egy kis időre. Így nem csoda, ha az ilyen alpáribb alakok kevésbé szívesen hallgatják a finomabb mondatokat. Szerencsére Doras nem egy nemes úr, aki előtt elő kéne adnia magát, esetleg foglalkozni azzal, hogy mit gondol róla a másik. Ma olyan szerencsés helyzetben van, hogy nem kell hazudnia magáról és magasról leszarhatja, hogy Dorasnak mi a véleménye róla. Kölcsönös kihasználásukban csak egymás teste jut főszerephez, a kéjvággyal elködösített elme pedig elsuhan a kellemetlenebb dolgok felett, mint Thea szája vagy Doras kellemetlen, ám valahol mégis izgató jelleme.*
- Rá. Akár a gyilkosok a vérontásra.
*Válaszol kissé eltúlzott, ám valahogy mégis odaillő hasonlattal.*
- Ha szerencsém volt mindig akadt olyan férfi, aki meg tudott úgy tölteni, akár az ünnepi sült tyúkot.
*Kuncog fel az újabb elmés hasonlatra, ami most viszont talán alpáribbra sikeredett, mint az tőle megszokott.*
- Ha még nagyobb szerencsém volt, akkor még élveztem is.
*Komorodnak meg kissé a vonásai. Úgy hiszi Doras érti, hogy ez alatt mire is gondol valójában. Hisz férfi és biztos abban, hogy ő is tett már számtalan olyan dolgot nőkkel, ami egyáltalán nem vall finom úriemberekre. Valószínűleg bűntudata sem volt miatta. Cselekedett akár az ösztöntől hajtott állatok, hogy önnön kielégülésének eleget téve egy pillanatra se foglalkozzon olyan dolgokkal, mint a női lélek finomsága, esendősége, törékenysége. A nők többsége az ilyen dolgokat nehezen tudják elengedni, akár lelkük bele is roppanhat, míg mások, ahogyan Thea is, apránként megszokja, hogy nem több egy tárgynál, egy férfi tulajdonánál, s idővel megtanul együtt élni vele. Sőt, különösen kifordult helyzetekben még élvezni is kezdi. Hisz ő olyan, akár egy söröskorsó, amit időnként megtöltenek, kiisszák saját szórakoztatásukra, majd félrepakolják, hogy ne legyen útban, amíg következőnek nincs rá szükség.*
- Hogy te? Ugyan. *Elégedett nyögések kíséretével helyezkedik el, majd ismét a férfi arcára pillant.* Hisz látszik rajtad, hogy te egy ártatlan bárány vagy.
*Vigyorodik el újfent a szarkasztikus megjegyzésen. Talán még az arcát is megcsipkedné, ha éppen nem lenne most jobb dolga, amivel foglalkozzon.
A megilletődöttséget pedig szintén rég maga mögött hagyta. Doras bolond, ha azt hiszi, hogy ő az egyetlen bika a világon, aki nagyobb szerszámmal van megáldva, mint az összes többi férfi Lanawin szerte. Mindig is szerette áthágni a szabályokat, így nem csak dagadt wegtoreni urak vagy puhány artheniori kereskedők fordultak meg benne. Ahogyan most is, régebben is talált kibúvót, hogy egy kicsit a saját kedvére tegyen. Wegtorenben pedig akadt bőven olyan zsoldos, harcos, rabszolga, aki hasonló felszereléssel volt megáldva, mint ez a férfi alatta. Az viszont tény, hogy a különbséget meg tudja állapítani az a fül, aki tudja milyen, ha egy nő tényleg az élvezetektől sóhajtozik és nyögdécsel, nem pedig azért, mert nem akarja megsérteni éppeni szeretőjét. Thea pedig most határozott őszinteséggel enged utat a hangjának, mozdulatainak. Ujjai úgy markolják a hozzá simuló férfi vállait, hogy körmei nem restek kissé belé vájni, pirosló csíkokat maguk után hagyva végig szántani a bőrén. Minden háttérbe szorított frusztrációt, önmegtartóztatást és kielégületlenséget kész kiadni magából. A hevességtől, kéjhajszolástól elködösült elmétől ő sem tudna visszaemlékezni a pillanatra, amikor ismét a férfi alá került. Egyedül csak a kérdés zökkenti ki egy kissé, hiszen most gondolkodóba kell esnie. Üzekedés közben pedig igen kelletlenül veszi rá magát, hogy gondolkodjon.*
- Túl hosszú lenne most annyi mindent elmesélni.
*Veti hátra a fejét, hogy a szúrós csókoknak utat adva élvezze ki az apró kellemetlenségben megbújó gyönyört.*
- Nincs olyan bejárat, ahol ne tettek volna magukévá. *Végül érzéki, kéjjel átitatott hangon csak belekezd.* Megannyi alkalommal csak a szám kellett, esetleg a kezem. Szorították a torkom, marták, harapták a bőröm. Volt, hogy csak a lábam tettem szét, majd pár lökéssel vége is szakadt mindennek.
*Doras érintésére a csípője valóban engedelmeskedik, hogy érzéki táncával fokozza önnön, s a másik gyönyörét.*
- De hiányzott ez. Hogy nem kell megfelelni, hanem csak elmerülni abban, hogy hódolhatok a saját önzőségemnek is. Mindamellett, hogy kétlem, hogy téged érdekelne az, hogy élvezem e. És ez a tudat izgat fel igazán. A legtöbb férfi hajszolja a büszkeségét is, így rákényszeríti a testem, hogy én is végezzem be az utolsó dallammal. De szerintem te ugyan ilyen elégedett lennél akkor is, ha csak te töltesz tele újra és újra.
*Búgja az utószót a férfi fülébe, majd a cimpába harapva szorítja össze a szemeit, ahogy ágyéka olyan erőteljes lüktetéssel viseltetik a zsoldos ékessége körül, amit már idejét sem tudja mikor érzett utoljára. Az utolsó kérdésre egyből nem is válaszol. Hisz tudja, hogy megint olyan fog kicsúszni a száján, ami sem nem izgatja a zsoldost, de még csak nem is érdekli. Hisz abban, amit olyankor a legjobban kíván nincs semmi érzékiség vagy perverzió. Az csupán csak egy igen egyszerű, ám elérhetetlen dolog.*
- Szabadságról.
*Sóhajtja kissé elcsigázottan, ám amint kiejti a száján a teste olyan erővel feszül meg, mintha a legcsábítóbb, legérzékibb szót hallotta volna most először. Öle talán jobban felizzik, mint bármikor az egész aktus folyamán. Hisz van, akinek ilyen egyszerűnek tűnő vágyálmok az igazán vérpezsdítőek.*
2061. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-08-13 07:28:55
Üzenet elküldve: 2023-08-13 07:28:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Nem lepi meg a válasz. Mi tagadás, a két fivér kitett magáért. Látványnak se volt utolsó, ahogy a kreol némbert megdolgozták. A csibécske le se tagadhatná, hogy tapasztalt szajha. Ez abból is látszik, hogy még mindig készséggel kínálkozik a zsoldos vágyánák. A rosseb se tudná megmondani, hogy még ennyi menet után is kívánja-e, vagy már csak azért teszi, mert egy lánynak biztonságosabb így. Akárhogy is legyen, Dorast nem érdekli túlzottan. Bár, meg kell hagyni, a telhetetlen kéjvágy ingerlően hat rá. Az már kevésvé, ahogy a némber beszél. Még szerencse, hogy a zsoldos agya nem túl kifent a finom részletekre és felerészt a saját, mocskos gondolataiban úszik. Egyéb helyzetben valószínűleg eléggé lehangolná, hogy a csibécske úgy avatja be a részletkbe, mintha a délutáni mosogatás unásig ismételt köreit ecsetelné egy-egy praktikus adalékkal.
Nem. Doras egyértelműen nem kíváncsi a kis cafka mindennapjaira a pocakos kereskedőkkel. Ő csak a saját, vad túlzásokba eső, kéjes vízióit akarja hallani a szájából.*
- De mégis rákaptál az ízére *jegyzi meg a visszaemlékezésre, amit a fejében érzéki sikamlóssággal itat át, a kicsikében újra és újra elmerülő mámor, annak ellenére, hogy a valóság bizonyára éles és kellemetlen kontrasztokkal volt festve.*
- A rosszfiúkat? *bukik ki a zsoldosból az öblös nevetés.* - Ez lennék én? *kérdi, de már kéjes, torz grimaszt húz az arcára, ahogy a lány ráereszkedik. Nem bír betelni a látvánnyal, ahogy magába fogadja. Bár az még inkább tetszene neki, ha némi megilletődöttséget mutatna. Azt kiváltképp szereti látni, amikor a fehérnép szembesül a portékával. És bizony az ő esetében még megjátszaniuk se kell, mint a valószínűleg a pocakos kereskedők többségénél.
Néhány ütemig azért elnyújtózik őfejedelmi elégedettségében, de nem bír soká veszteg maradni. Érdes tenyerei hol a gömbölyű kebleket markolják, hol a feszes hátsót. Mozdul az ő csípője is. Lök rajta, míg keményen magához rántja az ütemek végén. Végül aztán csak felül és a sötét fürtökbe markolva feszíti hátra a lány fejét, hogy kedvére falhassa, haraphassa a csípője mozgását visszhangzó melleket.
Észre se veszi, mikor gyűri ismét maga alá a kis cafkát.*
- Mesélj, miket műveltek veled? *hörgi a fülébe.* - És mennyivel akartál volna többet annál... *A nyelve végigjárja a cimpa alját, hogy aztán szúrós, karcos csókokat marjon a kreol nyakra.
Egyelőre tartja az ütemet, ami se nem túl gyors, se nem túl lassú, viszont kellőképp határozott. Jobbja olykor befurakszik kettejük közé, hogy céltudatos ingerléssel fokozza a kreol csípő körkörös mozgását.*
- Mesélj, miről álmodik egy ilyen telhetetlen kis cafka, amikor a gazdája behívja?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Nem lepi meg a válasz. Mi tagadás, a két fivér kitett magáért. Látványnak se volt utolsó, ahogy a kreol némbert megdolgozták. A csibécske le se tagadhatná, hogy tapasztalt szajha. Ez abból is látszik, hogy még mindig készséggel kínálkozik a zsoldos vágyánák. A rosseb se tudná megmondani, hogy még ennyi menet után is kívánja-e, vagy már csak azért teszi, mert egy lánynak biztonságosabb így. Akárhogy is legyen, Dorast nem érdekli túlzottan. Bár, meg kell hagyni, a telhetetlen kéjvágy ingerlően hat rá. Az már kevésvé, ahogy a némber beszél. Még szerencse, hogy a zsoldos agya nem túl kifent a finom részletekre és felerészt a saját, mocskos gondolataiban úszik. Egyéb helyzetben valószínűleg eléggé lehangolná, hogy a csibécske úgy avatja be a részletkbe, mintha a délutáni mosogatás unásig ismételt köreit ecsetelné egy-egy praktikus adalékkal.
Nem. Doras egyértelműen nem kíváncsi a kis cafka mindennapjaira a pocakos kereskedőkkel. Ő csak a saját, vad túlzásokba eső, kéjes vízióit akarja hallani a szájából.*
- De mégis rákaptál az ízére *jegyzi meg a visszaemlékezésre, amit a fejében érzéki sikamlóssággal itat át, a kicsikében újra és újra elmerülő mámor, annak ellenére, hogy a valóság bizonyára éles és kellemetlen kontrasztokkal volt festve.*
- A rosszfiúkat? *bukik ki a zsoldosból az öblös nevetés.* - Ez lennék én? *kérdi, de már kéjes, torz grimaszt húz az arcára, ahogy a lány ráereszkedik. Nem bír betelni a látvánnyal, ahogy magába fogadja. Bár az még inkább tetszene neki, ha némi megilletődöttséget mutatna. Azt kiváltképp szereti látni, amikor a fehérnép szembesül a portékával. És bizony az ő esetében még megjátszaniuk se kell, mint a valószínűleg a pocakos kereskedők többségénél.
Néhány ütemig azért elnyújtózik őfejedelmi elégedettségében, de nem bír soká veszteg maradni. Érdes tenyerei hol a gömbölyű kebleket markolják, hol a feszes hátsót. Mozdul az ő csípője is. Lök rajta, míg keményen magához rántja az ütemek végén. Végül aztán csak felül és a sötét fürtökbe markolva feszíti hátra a lány fejét, hogy kedvére falhassa, haraphassa a csípője mozgását visszhangzó melleket.
Észre se veszi, mikor gyűri ismét maga alá a kis cafkát.*
- Mesélj, miket műveltek veled? *hörgi a fülébe.* - És mennyivel akartál volna többet annál... *A nyelve végigjárja a cimpa alját, hogy aztán szúrós, karcos csókokat marjon a kreol nyakra.
Egyelőre tartja az ütemet, ami se nem túl gyors, se nem túl lassú, viszont kellőképp határozott. Jobbja olykor befurakszik kettejük közé, hogy céltudatos ingerléssel fokozza a kreol csípő körkörös mozgását.*
- Mesélj, miről álmodik egy ilyen telhetetlen kis cafka, amikor a gazdája behívja?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2112-2131