Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 106 (2101. - 2120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2120. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-10-29 11:24:52
Üzenet elküldve: 2024-10-29 11:24:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Ismerős környék. Ha jól emlékszik az első napon járt itt, mikor Artheniorba jött. Már nem is emlékszik mit keresett akkor itt. Mondjuk ez most sem különb helyzet. Mit keres most itt? Hát a lábai csak viszik előre és előre, ezért sem fordult vissza a Templomtól a Polgárnegyedbe. Hagyja, hogy csak menjen előre. Léptei magabiztosak. Itt szintúgy eszébe jut Svir. Talán nem is véletlenül. Még ez volt egy lehetséges hely, ahol élhet. Milyen egy úriember is volt az első találkozásuk alkalmával. Nem úgy mint a másik, Derk. Vele egy érdekes kezdetet tudhat magáénak. Még csoda, hogy egyiküknek sem esett baja az Ingoványban. Ezzel eszébe jut a következő úti célja, a Mágustorony. Sok tudást vesztett az eltelt időben. Amit meg elvesztett azt biztos, hogy nem tanítják a toronyban. Vissza kell rázódna a jelenbe és erősítenie magát, még ha annak meg is lesz a maga hátránya. A Templomban viszont mindig szívesen segítenek. Azért csak nem utasítanak vissza egy segítségre szorulót. Ugye? Egyszer már számíthatott rájuk, akkor csak számíthat rájuk máskor is. Léptei egyre gyorsabbak, de nem is tűnik fel ez már neki. Lassan már kezd kifulladni is, de még ezt sem veszi észre. Mintha menekülne valami elől. Talán saját maga az? Megrémíti a jövő lehetőségei?*
2119. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-10-28 22:47:07
Üzenet elküldve: 2024-10-28 22:47:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Messziről jött ember//
*Rég volt. De az is igaz, hogy nem elég rég. Vegyes érzéseket vált ki belőle, hogy viszontlátja ezt a szobát. Nem túl nagy, s felettébb jellegtelen is, de neki egy darabig a világot jelentette. Most is érzi azt a szorítást éledni kissé a mellkasában, s ha épp nem érezné magát kellően erősnek, talán megrettenne az otthonosságától.
Csukódik az ajtó mögötte, ő pedig neki dőlve pár pillanatig csak nézi a szobát, benne az idegennel, aki különös módon nem bolygatja meg a miliőt. Csendes, sötét alakjával úgy simul a közegbe, mintha valóban csak egy árnyék lenne, aki balsorsból élőnek született.*
- Nehezen viselem a honvágyat *mondja, s kibújik az átázott kendőből. Felakasztja a célra az ajtóba kalapált szögek egyikére. Kilép a vizes cipellőkből is, melyeket hanyagul a kályha elé terel a lábával.* - Volt egy időszak, amikor kifejezetten rosszul viseltem.
*Az idegen mögé lép, s finoman megérinti a vállát, jelezvén, hogy bújjon ki a csurom víz kabátból.*
- A füst segített *mondja. Nem is próbálja mentegetni a gyengeségét.* - Nem a sóvárgáson. Csak, hogy túléljem.
*Ha a másik hajlandó szabadulni a kabáttól, akkor felakasztja azt is, aztán visszafordul, hogy segítsen a többi ruhadarabbal is, mintha ez lenne a lehető legtermészetesebb dolog. A tekintete egy ponton megkapaszkodik a szürke szemeken. Akaratlanul is eltöpreng rajta, vajon illik-e egy árnyat faggatni mivoltáról, de az illem egy wegtoreninek más keretrendszer, mint Lanawin ezen vidékén.*
- És te? *kérdi könnyeden, jelentsen bármit is e kicsiny, súlytalan kérdés.*
//Messziről jött ember//
*Rég volt. De az is igaz, hogy nem elég rég. Vegyes érzéseket vált ki belőle, hogy viszontlátja ezt a szobát. Nem túl nagy, s felettébb jellegtelen is, de neki egy darabig a világot jelentette. Most is érzi azt a szorítást éledni kissé a mellkasában, s ha épp nem érezné magát kellően erősnek, talán megrettenne az otthonosságától.
Csukódik az ajtó mögötte, ő pedig neki dőlve pár pillanatig csak nézi a szobát, benne az idegennel, aki különös módon nem bolygatja meg a miliőt. Csendes, sötét alakjával úgy simul a közegbe, mintha valóban csak egy árnyék lenne, aki balsorsból élőnek született.*
- Nehezen viselem a honvágyat *mondja, s kibújik az átázott kendőből. Felakasztja a célra az ajtóba kalapált szögek egyikére. Kilép a vizes cipellőkből is, melyeket hanyagul a kályha elé terel a lábával.* - Volt egy időszak, amikor kifejezetten rosszul viseltem.
*Az idegen mögé lép, s finoman megérinti a vállát, jelezvén, hogy bújjon ki a csurom víz kabátból.*
- A füst segített *mondja. Nem is próbálja mentegetni a gyengeségét.* - Nem a sóvárgáson. Csak, hogy túléljem.
*Ha a másik hajlandó szabadulni a kabáttól, akkor felakasztja azt is, aztán visszafordul, hogy segítsen a többi ruhadarabbal is, mintha ez lenne a lehető legtermészetesebb dolog. A tekintete egy ponton megkapaszkodik a szürke szemeken. Akaratlanul is eltöpreng rajta, vajon illik-e egy árnyat faggatni mivoltáról, de az illem egy wegtoreninek más keretrendszer, mint Lanawin ezen vidékén.*
- És te? *kérdi könnyeden, jelentsen bármit is e kicsiny, súlytalan kérdés.*
2118. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-10-28 10:24:23
Üzenet elküldve: 2024-10-28 10:24:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Messziről jött ember//
*A szemébe csorgó vizet félrepislogva fordul a nő után, ahogy az megiramodik az utcán. A sűrű esőfüggöny elnyomja az őt körülölelő világot, egyedül az időnként fel-felsejlő nevetést hallja beleveszni a szürkeségbe maga előtt. A kendő alól felé vetett pillantások azonban mosoly emlékét már nem, csupán karakán fegyelmet láthatnak az ő arcán válaszul, amivel követi a sarkokon olykor eltűnni látszó, fürge alakot. Nem marad le mögötte sokkal, ha olykor meg is csúszik a csizmatalpa az utcák kövezetének egy-egy simábbra tiport darabján, mégis frusztrált a tudat, hogy a másik, úgylehet, valóban gyorsabbnak bizonyul nála.
Aprót morran az eltévesztett irányra, a váratlanul karjába kapaszkodó, s onnan csakhamar tovább pördülő nőre, amikor már azt hiszi, amaz lassít végre. Türelmetlenül fejmozdulattal csapja félre a homlokához tapadt ázott tincseket, hogy tovább kövesse a hirtelen fordulatot vett idegent, míg az egy újabb nem várt lépéssel be nem rántja maga után egy rozoga kapualjba. Az irányt vesztett lendülettel nyúl előre a karja, leginkább, hogy önmagát kapja el valahol, s egyéb fogódzó híján a másik derekán találnak támaszt az ujjai. Behunyja a szemét egy másodpercre.*
- Mh..
*Húzódik össze a szemöldökét a kijelentésre, hogy megérkeztek. A torkát marja a beszívott hűvös levegő a szűkösnek tűnő boltív alatt. A megzörgetett ajtó felé fordul a tekintete az onnan kiszűrődő kérdés hallatán, elengedve a kabátjába kapaszkodó nőt. Maga mellé engedi a karjait, a légzését igyekezve valamelyest uralma alá hajtani, amíg nyílnak a zárak. A figyelme a felbukkanó gnómon van, az elhangzó neveken, a kitárt ajtón. Aprót biccent a férfi felé, ahogy maga elé engedve Yezát belép utána a kapuból.
Odabent már megtartva a rá jellemző távolságot kettejük között követi őt. A belső udvar friss párája után a lépcső tetején egy másik, ismerősebb illat csapja meg az orrát. Szaporábbak még a levegővételek, miközben leérnek a széles folyosóra. Az arca a saját közönyébe kövülve pillant csak félre a fullasztó falak közt szanaszét heverő testekre. Megfeszül egy pillanatra az állkapcsa, ám a színezett félhomályban elvesznek az elkomorodó vonásai, ahogy szótlanul követi nőt a folyosó végére.
Csöpög a víz a kabátjáról. Körbepillant a szobában, beljebb lépve a másik mögött. Az arcán érzi a benti meleget. A falak mentén álló bútorokat nézi, az ablak mögül beszűrődő halovány világosságot.*
- Honnan ismered ezt a helyet?
*Kérdezi csendben, közelebb lépve a kályhához, a mellette hagyott farakásra, s hamus vödörre pillantva.*
//Messziről jött ember//
*A szemébe csorgó vizet félrepislogva fordul a nő után, ahogy az megiramodik az utcán. A sűrű esőfüggöny elnyomja az őt körülölelő világot, egyedül az időnként fel-felsejlő nevetést hallja beleveszni a szürkeségbe maga előtt. A kendő alól felé vetett pillantások azonban mosoly emlékét már nem, csupán karakán fegyelmet láthatnak az ő arcán válaszul, amivel követi a sarkokon olykor eltűnni látszó, fürge alakot. Nem marad le mögötte sokkal, ha olykor meg is csúszik a csizmatalpa az utcák kövezetének egy-egy simábbra tiport darabján, mégis frusztrált a tudat, hogy a másik, úgylehet, valóban gyorsabbnak bizonyul nála.
Aprót morran az eltévesztett irányra, a váratlanul karjába kapaszkodó, s onnan csakhamar tovább pördülő nőre, amikor már azt hiszi, amaz lassít végre. Türelmetlenül fejmozdulattal csapja félre a homlokához tapadt ázott tincseket, hogy tovább kövesse a hirtelen fordulatot vett idegent, míg az egy újabb nem várt lépéssel be nem rántja maga után egy rozoga kapualjba. Az irányt vesztett lendülettel nyúl előre a karja, leginkább, hogy önmagát kapja el valahol, s egyéb fogódzó híján a másik derekán találnak támaszt az ujjai. Behunyja a szemét egy másodpercre.*
- Mh..
*Húzódik össze a szemöldökét a kijelentésre, hogy megérkeztek. A torkát marja a beszívott hűvös levegő a szűkösnek tűnő boltív alatt. A megzörgetett ajtó felé fordul a tekintete az onnan kiszűrődő kérdés hallatán, elengedve a kabátjába kapaszkodó nőt. Maga mellé engedi a karjait, a légzését igyekezve valamelyest uralma alá hajtani, amíg nyílnak a zárak. A figyelme a felbukkanó gnómon van, az elhangzó neveken, a kitárt ajtón. Aprót biccent a férfi felé, ahogy maga elé engedve Yezát belép utána a kapuból.
Odabent már megtartva a rá jellemző távolságot kettejük között követi őt. A belső udvar friss párája után a lépcső tetején egy másik, ismerősebb illat csapja meg az orrát. Szaporábbak még a levegővételek, miközben leérnek a széles folyosóra. Az arca a saját közönyébe kövülve pillant csak félre a fullasztó falak közt szanaszét heverő testekre. Megfeszül egy pillanatra az állkapcsa, ám a színezett félhomályban elvesznek az elkomorodó vonásai, ahogy szótlanul követi nőt a folyosó végére.
Csöpög a víz a kabátjáról. Körbepillant a szobában, beljebb lépve a másik mögött. Az arcán érzi a benti meleget. A falak mentén álló bútorokat nézi, az ablak mögül beszűrődő halovány világosságot.*
- Honnan ismered ezt a helyet?
*Kérdezi csendben, közelebb lépve a kályhához, a mellette hagyott farakásra, s hamus vödörre pillantva.*
2117. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-10-28 08:27:14
Üzenet elküldve: 2024-10-28 08:27:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Mherydyc és Svir//
*A bor lassacskán fogyatkozik, ahogy mind a ketten isszák azt. *
-Hát ha választanom kellene a hölgyek vagy a bor között a hölgyeket választom, választottam.
*Válaszolja mosolyogva.*
-Mondjuk nem minden esetben voltak jobbak mint a bor, de hát amilyen jó művész vagyok a furulyámmal, nem ártott ha vannak befolyásos támogatóim.
*Most ezt már nehezebben tudná kivitelezni. Nagyon oda kell figyelnie, hogy kinek van valóban pénze, bár az öltözködés még mindig árulkodó jel lehet.*
-Hm. Egyszer fent egyszer lent. Arra leszek kíváncsi, hogy vajon lesz-e visszavágó? Na meg abban az esetben ki lenne a nyertes, hogy nyernének maguknak a nemesek, gazdagok támogatókat? Lehet még nincs vége az egésznek csak ezzel kezdődött el minden.
*Ötletel a borral teli agyával. Azért komolyan gondolja a kérdést. Vajon ő kinek az oldalán harcolna, ha harcolna? Lehet messziről nézné végig az egészet. Most ezen az álláspontos van, de ki tudja mi fog még történni? Lehet majd szüksége lesz arra, hogy oldalt válasszon.*
-Ha tényleg lenne egy visszavágó, te kinek az oldalán lennél?
*Kérdezi kíváncsian a másikat.*
*A bor lassacskán fogyatkozik, ahogy mind a ketten isszák azt. *
-Hát ha választanom kellene a hölgyek vagy a bor között a hölgyeket választom, választottam.
*Válaszolja mosolyogva.*
-Mondjuk nem minden esetben voltak jobbak mint a bor, de hát amilyen jó művész vagyok a furulyámmal, nem ártott ha vannak befolyásos támogatóim.
*Most ezt már nehezebben tudná kivitelezni. Nagyon oda kell figyelnie, hogy kinek van valóban pénze, bár az öltözködés még mindig árulkodó jel lehet.*
-Hm. Egyszer fent egyszer lent. Arra leszek kíváncsi, hogy vajon lesz-e visszavágó? Na meg abban az esetben ki lenne a nyertes, hogy nyernének maguknak a nemesek, gazdagok támogatókat? Lehet még nincs vége az egésznek csak ezzel kezdődött el minden.
*Ötletel a borral teli agyával. Azért komolyan gondolja a kérdést. Vajon ő kinek az oldalán harcolna, ha harcolna? Lehet messziről nézné végig az egészet. Most ezen az álláspontos van, de ki tudja mi fog még történni? Lehet majd szüksége lesz arra, hogy oldalt válasszon.*
-Ha tényleg lenne egy visszavágó, te kinek az oldalán lennél?
*Kérdezi kíváncsian a másikat.*
2116. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-10-27 17:37:44
Üzenet elküldve: 2024-10-27 17:37:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Messziről jött ember//
*Úgy iramodik meg, mint a legfürgébb rókák, akik bolonddá teszik a legkonokabb vadászebeket is. Játékosan szűkölő hangot hallat, ahogy a hideg eső ostrom alá veszi, de csak feljebb húzza a vállait, s jottányit se lassít. Átugorja a pocsolyákat, s ha mégis mélyebb vízbe toccsan a lábbelije, nevetve sikkant. Olykor csak pördül egyet, hogy ellenőrizze, a másik nem maradt-e le. Egyszer azért elvéti az irányt, de hamar korrigál: olyan hirtelen vált irányt, mint a szél reptette levelek. A férfi karjában megkapaszkodva lendíti magát tovább egy éles fordulóval, s már szalad is tovább a romos kúriák szegélyezte utcán, míg végül szabályosan berántja kísérőjét egy megrogyott kapualj esővédett boltíve alá. Kezei a kabát hajtókáit markolják, míg önfeledt szuszogása párabodrok illékony melegét csalja kettejük közé.*
- Itt is vagyunk *mondja kissé ziláltan, aztán sarkával négyszer megzörgeti az ajtót. Majd még kettőször.*
- Mit akarsz? *szűrődik ki egy reszelős hang.*
- Ónix sárkány füstös álma.
- Ez a régi jelszó *zsörtölődik vissza a benti hang.*
- Ne kötekedj, Truddaq. Engedj be, Yeza vagyok!
*Két zár is nyílik, aztán egy retesz, mielőtt az ajtórésben megjelenik a borzas szakállú, karvalyorrú gnóm. Látszik, hogy a lány láttán hamar megenyhül, de a mögötte ácsorgó sötét alakra gyanakvón hunyorít.*
- És ő?
- Ő csak egy ázott árnyék a templomból *vonja meg a vállát Yeza.* - Fázik. Mint én *igyekszik megsürgetni a bejutást, s úgy tűnik, működik is. Szélesebbre nyílik az ajtó, hogy a két vizes alak beljebb kerülhessen.*
- Lent, a folyosó végén *morogja a gnóm, míg visszazárja az ajtót.
Egy boltíves átjárón át egy kisebb belső udvart szegélyező oszlopos kerengőn kell átvágni, aztán az épület belsejében egy lefelé vezető lépcső után széles folyosó nyílik. A fal mellett is ülnek, fekszenek bódulattól ernyedt alakok, egy-egy nagyobb terem is nyílik. Lassú, andalgós zene szűrődik ki. Tompa, fények, színes üvegű lámpásokból szűrődő félhomály borítja a helyet, amihez lassacskán azért hozzászokik a szem. Nehéz aromájú füstöt táncoltat az innen-onnan beszökő légmozgás.
A folyosó végi ajtó egy kisebb szobát rejt. Ugyan van rajta ablak, de mögötte csak egy kürtőn nyüszít be olykor a szél hangja. Viszont kellemes meleg van. Öntöttvas kályha ácsorog a sarokban. Mellette pár hasáb fa és egy félig telt hamuvödör. A fal mellett egy alacsony, fiókos szekrényke, mellette egy vasalt láda, a szoba közepén pedig pokrócokkal leterített szalmazsákok.
Yeza láthatóan otthonosan mozog itt. Lámpást gyújt és körbemutat.*
- Ez lenne.
//Messziről jött ember//
*Úgy iramodik meg, mint a legfürgébb rókák, akik bolonddá teszik a legkonokabb vadászebeket is. Játékosan szűkölő hangot hallat, ahogy a hideg eső ostrom alá veszi, de csak feljebb húzza a vállait, s jottányit se lassít. Átugorja a pocsolyákat, s ha mégis mélyebb vízbe toccsan a lábbelije, nevetve sikkant. Olykor csak pördül egyet, hogy ellenőrizze, a másik nem maradt-e le. Egyszer azért elvéti az irányt, de hamar korrigál: olyan hirtelen vált irányt, mint a szél reptette levelek. A férfi karjában megkapaszkodva lendíti magát tovább egy éles fordulóval, s már szalad is tovább a romos kúriák szegélyezte utcán, míg végül szabályosan berántja kísérőjét egy megrogyott kapualj esővédett boltíve alá. Kezei a kabát hajtókáit markolják, míg önfeledt szuszogása párabodrok illékony melegét csalja kettejük közé.*
- Itt is vagyunk *mondja kissé ziláltan, aztán sarkával négyszer megzörgeti az ajtót. Majd még kettőször.*
- Mit akarsz? *szűrődik ki egy reszelős hang.*
- Ónix sárkány füstös álma.
- Ez a régi jelszó *zsörtölődik vissza a benti hang.*
- Ne kötekedj, Truddaq. Engedj be, Yeza vagyok!
*Két zár is nyílik, aztán egy retesz, mielőtt az ajtórésben megjelenik a borzas szakállú, karvalyorrú gnóm. Látszik, hogy a lány láttán hamar megenyhül, de a mögötte ácsorgó sötét alakra gyanakvón hunyorít.*
- És ő?
- Ő csak egy ázott árnyék a templomból *vonja meg a vállát Yeza.* - Fázik. Mint én *igyekszik megsürgetni a bejutást, s úgy tűnik, működik is. Szélesebbre nyílik az ajtó, hogy a két vizes alak beljebb kerülhessen.*
- Lent, a folyosó végén *morogja a gnóm, míg visszazárja az ajtót.
Egy boltíves átjárón át egy kisebb belső udvart szegélyező oszlopos kerengőn kell átvágni, aztán az épület belsejében egy lefelé vezető lépcső után széles folyosó nyílik. A fal mellett is ülnek, fekszenek bódulattól ernyedt alakok, egy-egy nagyobb terem is nyílik. Lassú, andalgós zene szűrődik ki. Tompa, fények, színes üvegű lámpásokból szűrődő félhomály borítja a helyet, amihez lassacskán azért hozzászokik a szem. Nehéz aromájú füstöt táncoltat az innen-onnan beszökő légmozgás.
A folyosó végi ajtó egy kisebb szobát rejt. Ugyan van rajta ablak, de mögötte csak egy kürtőn nyüszít be olykor a szél hangja. Viszont kellemes meleg van. Öntöttvas kályha ácsorog a sarokban. Mellette pár hasáb fa és egy félig telt hamuvödör. A fal mellett egy alacsony, fiókos szekrényke, mellette egy vasalt láda, a szoba közepén pedig pokrócokkal leterített szalmazsákok.
Yeza láthatóan otthonosan mozog itt. Lámpást gyújt és körbemutat.*
- Ez lenne.
2115. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-10-25 19:40:21
Üzenet elküldve: 2024-10-25 19:40:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Mherydyc és Svir//
*Ránéz a másikra és végigméri. Ebben a felszerelésben Mherydyc csakugyan nem fog besétálni egy barlangba, hogy elvegye az ott tanyázó rablóbandától a felhalmozott zsákmányt. Ő azonban ezt nem látja nagy hiányosságnak, mert tudja, hogy trükkökkel, kerülőutakon éppúgy nagyot szakíthatnak szemfüles kalandorok.*
- A menekülés lehetőségét érdemes még a harcban is nyitva hagyni. Rossz, ha csak egyetlen lehetősége van az embernek. Na olyankor kell igazán foggal-körömmel küzdeni az életedért. Addig viszont megúszhatod úgy, hogy csak a becsületeden essen csorba, azt pedig ki lehet heverni. *Alig ivott a borból, de máris megjött a kedve hasonló bölcsességekkel traktálni a vendégét. Iszik még, hogy Mherydyc szóhoz juthasson.*
- Igen, mindenképpen hatalmas megrázkódtatás volt az ittenieknek az az idő. De mit ne mondjak, sokan valóban nagyon fenn hordták az orrukat. Bár városon kívül is volt olyan, aki igen nagyra tartotta magát. *Először jobbra, majd balra biccenti a fejét.*
- Á, vagy úgy?! Gazdag hölgyek kúriái... Jól sejtem, hogy jutott ott a bornál több is egy jóképű kincsvadásznak? *Sejtelmesen mosolyog.*
- Többen a városon kívül telepedtek le, van aki egészen kiköltözött a vadonba. Mások egy idő után visszamerészkedtek Artheniorba és a Polgárnegyedben élnek. Én jóval az esemény előtt a Dwirinthalen kúriában éltem egy ideig, de meg nem mondom, mi lett azzal a családdal. *Homlokát ráncolva igyekszik kitalálni, mi lett a családtagokkal.*
*Ránéz a másikra és végigméri. Ebben a felszerelésben Mherydyc csakugyan nem fog besétálni egy barlangba, hogy elvegye az ott tanyázó rablóbandától a felhalmozott zsákmányt. Ő azonban ezt nem látja nagy hiányosságnak, mert tudja, hogy trükkökkel, kerülőutakon éppúgy nagyot szakíthatnak szemfüles kalandorok.*
- A menekülés lehetőségét érdemes még a harcban is nyitva hagyni. Rossz, ha csak egyetlen lehetősége van az embernek. Na olyankor kell igazán foggal-körömmel küzdeni az életedért. Addig viszont megúszhatod úgy, hogy csak a becsületeden essen csorba, azt pedig ki lehet heverni. *Alig ivott a borból, de máris megjött a kedve hasonló bölcsességekkel traktálni a vendégét. Iszik még, hogy Mherydyc szóhoz juthasson.*
- Igen, mindenképpen hatalmas megrázkódtatás volt az ittenieknek az az idő. De mit ne mondjak, sokan valóban nagyon fenn hordták az orrukat. Bár városon kívül is volt olyan, aki igen nagyra tartotta magát. *Először jobbra, majd balra biccenti a fejét.*
- Á, vagy úgy?! Gazdag hölgyek kúriái... Jól sejtem, hogy jutott ott a bornál több is egy jóképű kincsvadásznak? *Sejtelmesen mosolyog.*
- Többen a városon kívül telepedtek le, van aki egészen kiköltözött a vadonba. Mások egy idő után visszamerészkedtek Artheniorba és a Polgárnegyedben élnek. Én jóval az esemény előtt a Dwirinthalen kúriában éltem egy ideig, de meg nem mondom, mi lett azzal a családdal. *Homlokát ráncolva igyekszik kitalálni, mi lett a családtagokkal.*
2114. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-10-24 08:02:53
Üzenet elküldve: 2024-10-24 08:02:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Mherydyc és Svir//
*Felnevet magában Svir kijelentésére. Igaza van a férfinak. Kincsvadász ő szíve mélyéből, csak inkább olyanokra vadász, akik kisebb kincsekre vadászik és mások általában az erszényükben hordják.*
-Nem vagyok én olyan jól felszerelve. Viszont néha-néha előfordul, de a megfelelő felszerelés nélkül esélyem sincs. Csak nézz rám. *Tárja szét karjait.* Ebben a ruházatban csak elmenekülni tudok, de azt nagyon jól.
*Mondjuk az idők során megtanult megtanult fegyverrel harcolni, a páncélzat hiánya meg megadja neki a könnyű, gyors mozgás lehetőségét, de teljesen védtelen a találatok ellen.*
-Semmilyen védelmem sincs. Ezért is tudok csak kisebb kockázatú vadászatokban részt venni. De ha lehet mindenhol szeretek lehetőséget keresni egy kis izgalomra.
*Válaszol a férfinak.*
-Szegény párák. Kellemetlen dolog lehet elveszíteni a vagyonod, majd még meg is vernek, jó esetben.
*Érez együtt a gazdagokkal.*
-Lehet, sokan örökölték a vagyonukat, de azt gyarapítani azért sok munka. Persze a szegényebb emberek ezt nem tudják és inkább csak azt látják, hogy őket zsákmányolják ki. Na meg persze a privilégiumok.
*Nem biztos, hogy minden nemes volt rossz ember, de a szegények mellé tud ő is állni.*
-Van egy kis ismeretem belőlük. Én is sokszor megjártam a gazdagabb hölgyek kúriáit. Ott ragadt rám ez az.
*Büszkélkedik.*
-Mondjuk arra kíváncsi lennék, hogy vajon merre mehettek a volt gazdagok? Hol tudtak elbújni, már ha egyáltalán elbújtak? Azért a csőcselék biztos nem csak egy ejnye bejnyét adott nekik.
*Kérdezi a férfitól, hátha ő tudja mi lett velük.*
*Felnevet magában Svir kijelentésére. Igaza van a férfinak. Kincsvadász ő szíve mélyéből, csak inkább olyanokra vadász, akik kisebb kincsekre vadászik és mások általában az erszényükben hordják.*
-Nem vagyok én olyan jól felszerelve. Viszont néha-néha előfordul, de a megfelelő felszerelés nélkül esélyem sincs. Csak nézz rám. *Tárja szét karjait.* Ebben a ruházatban csak elmenekülni tudok, de azt nagyon jól.
*Mondjuk az idők során megtanult megtanult fegyverrel harcolni, a páncélzat hiánya meg megadja neki a könnyű, gyors mozgás lehetőségét, de teljesen védtelen a találatok ellen.*
-Semmilyen védelmem sincs. Ezért is tudok csak kisebb kockázatú vadászatokban részt venni. De ha lehet mindenhol szeretek lehetőséget keresni egy kis izgalomra.
*Válaszol a férfinak.*
-Szegény párák. Kellemetlen dolog lehet elveszíteni a vagyonod, majd még meg is vernek, jó esetben.
*Érez együtt a gazdagokkal.*
-Lehet, sokan örökölték a vagyonukat, de azt gyarapítani azért sok munka. Persze a szegényebb emberek ezt nem tudják és inkább csak azt látják, hogy őket zsákmányolják ki. Na meg persze a privilégiumok.
*Nem biztos, hogy minden nemes volt rossz ember, de a szegények mellé tud ő is állni.*
-Van egy kis ismeretem belőlük. Én is sokszor megjártam a gazdagabb hölgyek kúriáit. Ott ragadt rám ez az.
*Büszkélkedik.*
-Mondjuk arra kíváncsi lennék, hogy vajon merre mehettek a volt gazdagok? Hol tudtak elbújni, már ha egyáltalán elbújtak? Azért a csőcselék biztos nem csak egy ejnye bejnyét adott nekik.
*Kérdezi a férfitól, hátha ő tudja mi lett velük.*
2113. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-10-23 21:06:04
Üzenet elküldve: 2024-10-23 21:06:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Mherydyc és Svir//
*Együtt nevet Mherydyckel, örül, hogy vendége érti a viccet. Svir tud még néhány lakott házról a környéken, de azok rosszabb állapotban vannak az övénél és gyakran váltják is egymást az ideiglenes lakosok. Így szerinte valóban a sajátja a legjobb a környéken, még ha az igazi nemesi kúriáktól valóban messze is van méretben és díszítettségben, illetve személyzet sem sürög-forog a szobákban.*
- Látom, igazi kincsvadász vagy. Az izgalmas dolog. *Biccent elismerése jeléül. Tetszik neki, hogy Mherydyc érdeklődését így felcsigázta a környék. Másokat sokszor inkább lehangol. Igaz, a legtöbben nem egy bátorítóan doromboló macskát szorongatva közelítik meg Svir házát a meredély szélén.*
- Van olyan, aki évekkel később visszatér a házhoz, ahol majdnem felkoncolta a feldühödött tömeg. Számukra tényleg maradhatott a házakban néhány másnak értéktelen, de nekik emlékeket idéző tárgy. Olyan is van sok, aki ugyan túlélte a perpatvart, de soha többé nem akar visszatérni oda, ahol elverték vagy meggyalázták. *Másodkézből sok hasonló történet jutott el hozzá, a saját gazdagnegyedi ismerőseivel viszont alig találkozott a balhé óta. A bort ízlelgetve kíváncsian figyeli, ahogy Mherydyc az italt vizsgálgatja. A férfi talán többet tud kiolvasni a folyadékból Svirnél.*
- Ha jó, akkor jó. Magam is meg vagyok vele elégedve. Úgy fél éve vehettem meg, összességében pedig nem lehet idősebb néhány évesnél. Talán jól értesz a borokhoz? *Közel emeli a poharat az orrához, hogy beleszagoljon. Ezután a homlokát ráncolva próbál valami okosat kihámozni az orrát csiklandozó érzésből.*
*Együtt nevet Mherydyckel, örül, hogy vendége érti a viccet. Svir tud még néhány lakott házról a környéken, de azok rosszabb állapotban vannak az övénél és gyakran váltják is egymást az ideiglenes lakosok. Így szerinte valóban a sajátja a legjobb a környéken, még ha az igazi nemesi kúriáktól valóban messze is van méretben és díszítettségben, illetve személyzet sem sürög-forog a szobákban.*
- Látom, igazi kincsvadász vagy. Az izgalmas dolog. *Biccent elismerése jeléül. Tetszik neki, hogy Mherydyc érdeklődését így felcsigázta a környék. Másokat sokszor inkább lehangol. Igaz, a legtöbben nem egy bátorítóan doromboló macskát szorongatva közelítik meg Svir házát a meredély szélén.*
- Van olyan, aki évekkel később visszatér a házhoz, ahol majdnem felkoncolta a feldühödött tömeg. Számukra tényleg maradhatott a házakban néhány másnak értéktelen, de nekik emlékeket idéző tárgy. Olyan is van sok, aki ugyan túlélte a perpatvart, de soha többé nem akar visszatérni oda, ahol elverték vagy meggyalázták. *Másodkézből sok hasonló történet jutott el hozzá, a saját gazdagnegyedi ismerőseivel viszont alig találkozott a balhé óta. A bort ízlelgetve kíváncsian figyeli, ahogy Mherydyc az italt vizsgálgatja. A férfi talán többet tud kiolvasni a folyadékból Svirnél.*
- Ha jó, akkor jó. Magam is meg vagyok vele elégedve. Úgy fél éve vehettem meg, összességében pedig nem lehet idősebb néhány évesnél. Talán jól értesz a borokhoz? *Közel emeli a poharat az orrához, hogy beleszagoljon. Ezután a homlokát ráncolva próbál valami okosat kihámozni az orrát csiklandozó érzésből.*
2112. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-10-23 05:02:19
Üzenet elküldve: 2024-10-23 05:02:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Mherydyc és Svir//
*A környék legkényelmesebb kúriája. Hangosan felnevet rajta. Nem akarja megsérteni a férfit, de ezt a címet nem sok épület tudja vagy akarja elvenni. Azt viszont belátja, hogy a férfi jó munkát végez a háznál és a házzal. A portát rendben tartja, amit még állatokkal is telesebbé tesz, nem beszélve a házról. Mióta itt van még penészfoltot nem látott.*
-Biztos vannak itt még elrejtett kincsek. A romok biztos elzártak olyan értékeket, amelyekhez még senki sem fért hozzá. Ha meg más nem is, értéktelen vackok még előfordulhatnak, ami másoknak nem, csak a gazdáiknak jelenthet valamit. Már ha még élnek.
*Kuncog, morbid humorán. Kíváncsian várja a bor kitöltését. Ahogy Svir kitölti őket, megköszöni és óvatos kézmozdulatokkal a bor illatát az orrához hessegeti. Mintha egy enyhe savasságot érezne, de nem ecetét. Akkor ez száraz bor lesz. Már a legkisebb ecet is megérződik a bor illatán. Ebben az esetben is érezhető, csak nem az eceté. Valószínűleg a szőlő, az alapanyag, volt alapból kevésbé édesebb. A másik meg, hogy sokáig hagyták erjedni, hogy minden cukor alkohollá alakuljon.*
-Egészség.
*Koccint a férfival, majd belekortyol a borba. Ahogy sejtette, száraz vörösbor. Ezeknél a boroknál ő inkább csak az alkoholt érzi, ami elnyomja magának a szőlőnek az ízét. Bár van aki szereti és ki tudja érezni. Mherydyc viszont nem ilyen ember.*
-Finom bor. Jófajta bort vásároltál.
*Bár az alkohol egyértelműen dominál, a szőlő halvány aromája megbújik mögötte. Az is jó hír, hogy nem váltak szét az ízek.*
-Jó egységes az íze. A szőlőfajtát nem tudom kivenni. Mennyi ideje van meg? Vagyis mennyi ideje érleled?
*Sokan szokták érlelni a borokat, még a megvásárlásuk után is.*
*A környék legkényelmesebb kúriája. Hangosan felnevet rajta. Nem akarja megsérteni a férfit, de ezt a címet nem sok épület tudja vagy akarja elvenni. Azt viszont belátja, hogy a férfi jó munkát végez a háznál és a házzal. A portát rendben tartja, amit még állatokkal is telesebbé tesz, nem beszélve a házról. Mióta itt van még penészfoltot nem látott.*
-Biztos vannak itt még elrejtett kincsek. A romok biztos elzártak olyan értékeket, amelyekhez még senki sem fért hozzá. Ha meg más nem is, értéktelen vackok még előfordulhatnak, ami másoknak nem, csak a gazdáiknak jelenthet valamit. Már ha még élnek.
*Kuncog, morbid humorán. Kíváncsian várja a bor kitöltését. Ahogy Svir kitölti őket, megköszöni és óvatos kézmozdulatokkal a bor illatát az orrához hessegeti. Mintha egy enyhe savasságot érezne, de nem ecetét. Akkor ez száraz bor lesz. Már a legkisebb ecet is megérződik a bor illatán. Ebben az esetben is érezhető, csak nem az eceté. Valószínűleg a szőlő, az alapanyag, volt alapból kevésbé édesebb. A másik meg, hogy sokáig hagyták erjedni, hogy minden cukor alkohollá alakuljon.*
-Egészség.
*Koccint a férfival, majd belekortyol a borba. Ahogy sejtette, száraz vörösbor. Ezeknél a boroknál ő inkább csak az alkoholt érzi, ami elnyomja magának a szőlőnek az ízét. Bár van aki szereti és ki tudja érezni. Mherydyc viszont nem ilyen ember.*
-Finom bor. Jófajta bort vásároltál.
*Bár az alkohol egyértelműen dominál, a szőlő halvány aromája megbújik mögötte. Az is jó hír, hogy nem váltak szét az ízek.*
-Jó egységes az íze. A szőlőfajtát nem tudom kivenni. Mennyi ideje van meg? Vagyis mennyi ideje érleled?
*Sokan szokták érlelni a borokat, még a megvásárlásuk után is.*
2111. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-10-22 14:29:15
Üzenet elküldve: 2024-10-22 14:29:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Mherydyc és Svir//
*Svir igazán nem olyan alak, aki minden ok nélkül nekilátna feldarabolni vagy kolbászba tölteni a vendégeit, úgyhogy emiatt Mherydyc fölöslegesen aggódik. Ő sem tart attól, hogy a másik készülne valamire, és éppen ezért nem óvatoskodik, bátran és készséggel beengedi az új ismerőst a házába. Ha mégis kialakul majd valami bonyodalom, azt majd ott és akkor kezeli. Azt talán Mherydyc is sejti, hogy a nyájas modor ellenére kemény fából faragták.*
- Az biztos, elvégre ez a környék legjobb, legkényelmesebb kúriája. Már évek óta őrzöm a címet. *Válaszolja sejtelmesen vigyorogva miközben visszafordul Mherydyc felé. Egy lezárt, de jelöletlen palack vörösbort mutat meg a férfinak, majd rögtön oda is viszi az italt az asztalhoz.*
- Úgy emlékszem, hogy ez a fajta elég jó. *Mherydyc orra előtt húzza ki a dugót az üvegből, majd az asztalon hagyja a bort.*
- Összegyűjteni? Mármint a környékről? Ó nem, ez itt a piacról van, talán tavalyi vagy két évvel ezelőtti. Szerintem a legtöbb pincét a lázadó tömeg szinte azonnal kifosztotta, későbbre alig maradhatott valami. Azért még vannak, akik időnként szerencsét próbálnak. Néhányan meg vannak győződve róla, hogy egyes félig beomlott pincék kincseket rejtenek a környéken. De szerintem vakmerő dolog olyan helyre bemászni, ahonnan bizonytalan a visszatérés. *Újra a palackért nyúl, hogy töltsön Mherydycnek és magának.*
- Egészség. *Biccent, aztán koccintásra emeli a poharát.*
*Svir igazán nem olyan alak, aki minden ok nélkül nekilátna feldarabolni vagy kolbászba tölteni a vendégeit, úgyhogy emiatt Mherydyc fölöslegesen aggódik. Ő sem tart attól, hogy a másik készülne valamire, és éppen ezért nem óvatoskodik, bátran és készséggel beengedi az új ismerőst a házába. Ha mégis kialakul majd valami bonyodalom, azt majd ott és akkor kezeli. Azt talán Mherydyc is sejti, hogy a nyájas modor ellenére kemény fából faragták.*
- Az biztos, elvégre ez a környék legjobb, legkényelmesebb kúriája. Már évek óta őrzöm a címet. *Válaszolja sejtelmesen vigyorogva miközben visszafordul Mherydyc felé. Egy lezárt, de jelöletlen palack vörösbort mutat meg a férfinak, majd rögtön oda is viszi az italt az asztalhoz.*
- Úgy emlékszem, hogy ez a fajta elég jó. *Mherydyc orra előtt húzza ki a dugót az üvegből, majd az asztalon hagyja a bort.*
- Összegyűjteni? Mármint a környékről? Ó nem, ez itt a piacról van, talán tavalyi vagy két évvel ezelőtti. Szerintem a legtöbb pincét a lázadó tömeg szinte azonnal kifosztotta, későbbre alig maradhatott valami. Azért még vannak, akik időnként szerencsét próbálnak. Néhányan meg vannak győződve róla, hogy egyes félig beomlott pincék kincseket rejtenek a környéken. De szerintem vakmerő dolog olyan helyre bemászni, ahonnan bizonytalan a visszatérés. *Újra a palackért nyúl, hogy töltsön Mherydycnek és magának.*
- Egészség. *Biccent, aztán koccintásra emeli a poharát.*
2110. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-10-21 07:48:50
Üzenet elküldve: 2024-10-21 07:48:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Mherydyc és Svir//
*A város zsibongását már egy ideje elhagyták, nagyjából mikor a romok egyre gyakoribbá váltak és beléptek a volt Gazdagnegyedbe. A ház biztonsága ezen a környéken megnyugtatja, bár azt még nem tudhatja, hogy mit várhat a házigazdájától. Lehet egy gyilkos aki behívja a házába gyanútlan áldozatát és itallal kábítja el. Bosszantja, hogy ez a lehetőség csak most jutott eszébe. Gondol arra is, hogy ha kifizette a segítségéért akkor biztos jó ember és nem akarja bántani, de ha úgy is meg akarja ölni, akkor teljesen mindegy neki a pénz amit adott, úgy is vissza fogja szerezni. Megpróbálja elkergetni ezeket a gondolatokat, miközben követi a férfit a bejárati ajtóhoz. Svir is félhetne tőle, hogy csak úgy leüti és kirabolja, bár Mherydyc szegényes felszerelése ezt nem teszi lehetővé, bár most ő van előnyös helyzetben. Könnyen előveheti fegyverét és hátba támadhatná a másikat. Az úgyis le van terhelve a hátizsákjával. Éppen ez az ami megnyugtatja. Belépve megnézheti magának a másik lakóhelyét. Meglehetősen egyszerű építménynek tűnt kívülről is és ez a belsőre is igaz. Bámészkodva követi a férfit a konyhába aki hellyel is kínálja, jó házigazdához híven.*
-Köszönöm. Szép kis házad van. Nagyon lakályos.
*Mondja a férfinak, míg az a kamrában kutakodik az ital után. A pult melletti szekrényhez megy és onnan keres maguknak egy-egy poharat. Ott gyorsan kiválaszt két üvegből készült poharat, ami tökéletes lesz számukra az italhoz. Visszamegy az asztalhoz és várja amíg Svir megérkezik a borral.*
-Gondolom jó pár italt tudtál összegyűjteni, ha még választhatok is?
*A város zsibongását már egy ideje elhagyták, nagyjából mikor a romok egyre gyakoribbá váltak és beléptek a volt Gazdagnegyedbe. A ház biztonsága ezen a környéken megnyugtatja, bár azt még nem tudhatja, hogy mit várhat a házigazdájától. Lehet egy gyilkos aki behívja a házába gyanútlan áldozatát és itallal kábítja el. Bosszantja, hogy ez a lehetőség csak most jutott eszébe. Gondol arra is, hogy ha kifizette a segítségéért akkor biztos jó ember és nem akarja bántani, de ha úgy is meg akarja ölni, akkor teljesen mindegy neki a pénz amit adott, úgy is vissza fogja szerezni. Megpróbálja elkergetni ezeket a gondolatokat, miközben követi a férfit a bejárati ajtóhoz. Svir is félhetne tőle, hogy csak úgy leüti és kirabolja, bár Mherydyc szegényes felszerelése ezt nem teszi lehetővé, bár most ő van előnyös helyzetben. Könnyen előveheti fegyverét és hátba támadhatná a másikat. Az úgyis le van terhelve a hátizsákjával. Éppen ez az ami megnyugtatja. Belépve megnézheti magának a másik lakóhelyét. Meglehetősen egyszerű építménynek tűnt kívülről is és ez a belsőre is igaz. Bámészkodva követi a férfit a konyhába aki hellyel is kínálja, jó házigazdához híven.*
-Köszönöm. Szép kis házad van. Nagyon lakályos.
*Mondja a férfinak, míg az a kamrában kutakodik az ital után. A pult melletti szekrényhez megy és onnan keres maguknak egy-egy poharat. Ott gyorsan kiválaszt két üvegből készült poharat, ami tökéletes lesz számukra az italhoz. Visszamegy az asztalhoz és várja amíg Svir megérkezik a borral.*
-Gondolom jó pár italt tudtál összegyűjteni, ha még választhatok is?
2109. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-10-20 17:03:36
Üzenet elküldve: 2024-10-20 17:03:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* Úgy dönt, egy hosszabb utat választ a piactérre való eljutáshoz, hátha addigra eláll orrának vérzése.
~ Egy kellemes városi séta nem árthat meg. Meg aztán ki tudja, lehet, hogy most járok itt utoljára. ~ Ahogy kényelmesen, zsebre tett kézzel a düledező házakat figyeli, eszébe jut a régi szegénynegyed, amelyben felnőtt. A kevésbé tehetős részeit nem sok választotta el a jelenleg Romvárosnak csúfolt negyedtől. Próbálja mélyen az emlékezetébe vésni a város utcáit, hiszen jó ideig nem tervez hazatérni. Anyjától már előző nap elbúcsúzott, már csak néhány holmira lesz szüksége a nagy utazáshoz.
Még mindig vérző orrát ruhájába törli. A fájdalom már egészen elmúlt, a vér is ráalvadt bőrére. Pont úgy néz ki, mint akit nemrég jól megvert valaki. Yvon nem az a fajta, akiben egy ilyen esemény mély nyomot hagyna, viszont ez a mai váratlanul érte és teljesen tehetetlennek érezte magát.
~ Soha többé. ~ Ökölbe szorul a kézfeje, ahogy a reggeli "bunyóra" gondol. Egy része még mindig szívesebben fogná magát és az ismeretlen alak után rohanna, hogy megmutassa neki a magáét. De ez csak álomkép marad, hiszen a férfi már messze jár, nem fél órával az eset után kéne kitalálnia, hogy mit kellett volna csinálnia akkor. Erre szokták mondani, hogy késő bánat. Egy ponton, amikor már eleget sétált, egyszer csak megáll és visszaindul a piactér irányába. Már el is tervezte, hogy mi mindent fog venni, amire szüksége lehet a kikötőig tartó útja során: elsősorban ételt, de ha már új helyre megy, nem ártana ruhatárát is frissíteni. Ha vagyona engedi, talán még egy olcsóbb lóra is beruház, hiszen egy magafajta úr csak nem járhat-kelhet gyalog a vadonban. Legalábbis ezt a képet szeretné magáról festeni a későbbiekben. Elege van a kétkezi munkából, ideje valóra váltani álmait és olyan gazdaggá válni, amennyire nem szégyell. *
~ Egy kellemes városi séta nem árthat meg. Meg aztán ki tudja, lehet, hogy most járok itt utoljára. ~ Ahogy kényelmesen, zsebre tett kézzel a düledező házakat figyeli, eszébe jut a régi szegénynegyed, amelyben felnőtt. A kevésbé tehetős részeit nem sok választotta el a jelenleg Romvárosnak csúfolt negyedtől. Próbálja mélyen az emlékezetébe vésni a város utcáit, hiszen jó ideig nem tervez hazatérni. Anyjától már előző nap elbúcsúzott, már csak néhány holmira lesz szüksége a nagy utazáshoz.
Még mindig vérző orrát ruhájába törli. A fájdalom már egészen elmúlt, a vér is ráalvadt bőrére. Pont úgy néz ki, mint akit nemrég jól megvert valaki. Yvon nem az a fajta, akiben egy ilyen esemény mély nyomot hagyna, viszont ez a mai váratlanul érte és teljesen tehetetlennek érezte magát.
~ Soha többé. ~ Ökölbe szorul a kézfeje, ahogy a reggeli "bunyóra" gondol. Egy része még mindig szívesebben fogná magát és az ismeretlen alak után rohanna, hogy megmutassa neki a magáét. De ez csak álomkép marad, hiszen a férfi már messze jár, nem fél órával az eset után kéne kitalálnia, hogy mit kellett volna csinálnia akkor. Erre szokták mondani, hogy késő bánat. Egy ponton, amikor már eleget sétált, egyszer csak megáll és visszaindul a piactér irányába. Már el is tervezte, hogy mi mindent fog venni, amire szüksége lehet a kikötőig tartó útja során: elsősorban ételt, de ha már új helyre megy, nem ártana ruhatárát is frissíteni. Ha vagyona engedi, talán még egy olcsóbb lóra is beruház, hiszen egy magafajta úr csak nem járhat-kelhet gyalog a vadonban. Legalábbis ezt a képet szeretné magáról festeni a későbbiekben. Elege van a kétkezi munkából, ideje valóra váltani álmait és olyan gazdaggá válni, amennyire nem szégyell. *
2108. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-10-20 14:33:34
Üzenet elküldve: 2024-10-20 14:33:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Mherydyc és Svir//
*Még egyszer ránéz a kertet birtokba vevő állatokra, aztán Mherydycnek szenteli figyelmét. A férfi előkerülő erszényére pillantva az az érzése, hogy a most átadott arannyal jóval több lett benne, mint amennyi eddig ott volt. E gondolatot leszámítva viszont nem tervez a továbbiakban vendége pénzügyeiben kutakodni. Cserébe elvárja, hogy Mherydyc se legyen kotnyeles, amit akar, azt úgyis az orrára köti majd. Az italválaszték kérdésén el kell gondolkodnia.*
– Lássuk csak. Néhány üveg bor biztosan van a kamrában, meg valamiféle tömény ital évekkel ezelőttről. Egyszer ki lehet próbálni azt is, legrosszabb esetben leég tőle a torkod. *Vállat von. Már elfelejtette, milyen erős az ital, amit valószínűleg még Lanawin egyik vagy másik nagy fegyverforgatójával próbált ki legutóbb.*
– Erre tessék. *A ház oldalában lévő bejárat felé mutat, aztán előremegy a kövezett ösvényen. Az ajtónál egy újabb kulcs kerül elő, aztán kattan a zár és nyílik az ajtó. Egy előszobába érkeznek meg, ahol Svir a fogasra akasztja a kalapját, majd leveszi és a földre teszi az új hátizsákot. A szobából két ajtó nyílik, egy valószínűleg egy hálóként használt szobába, ez az ajtó csak résnyire van nyitva, a jobbjukon lévő, konyhába vezető ajtó viszont teljesen nyitva maradt.*
– Ülj csak le a konyhában. *Belép a szobába és kihúzza Mherydycnek az egyik széket, így mutatva, hova üljön. Amíg vendége helyet foglal, ha van kedve hozzá, addig Svir a konyhából nyíló apró kamrába megy egy üveg vörösborért. Mherydyc addig megnézheti magának a berendezést. A szobába egy ablakon át jut fény. Az ablak alatt fából készült pult, mellette szekrény a konyhai holmiknak. A szoba belső falánál tűzhelyet alakítottak ki, most is rajta van egy serpenyő és egy kisebb üst. A konyhából nyílik még egy ajtó, ez a ház az utcához legközelebbi szobájába visz, amit nappaliként használ Svir.*
– Nyugodtan keress egy neked tetsző poharat a szekrényben. *Szól a kamrából.*
*Még egyszer ránéz a kertet birtokba vevő állatokra, aztán Mherydycnek szenteli figyelmét. A férfi előkerülő erszényére pillantva az az érzése, hogy a most átadott arannyal jóval több lett benne, mint amennyi eddig ott volt. E gondolatot leszámítva viszont nem tervez a továbbiakban vendége pénzügyeiben kutakodni. Cserébe elvárja, hogy Mherydyc se legyen kotnyeles, amit akar, azt úgyis az orrára köti majd. Az italválaszték kérdésén el kell gondolkodnia.*
– Lássuk csak. Néhány üveg bor biztosan van a kamrában, meg valamiféle tömény ital évekkel ezelőttről. Egyszer ki lehet próbálni azt is, legrosszabb esetben leég tőle a torkod. *Vállat von. Már elfelejtette, milyen erős az ital, amit valószínűleg még Lanawin egyik vagy másik nagy fegyverforgatójával próbált ki legutóbb.*
– Erre tessék. *A ház oldalában lévő bejárat felé mutat, aztán előremegy a kövezett ösvényen. Az ajtónál egy újabb kulcs kerül elő, aztán kattan a zár és nyílik az ajtó. Egy előszobába érkeznek meg, ahol Svir a fogasra akasztja a kalapját, majd leveszi és a földre teszi az új hátizsákot. A szobából két ajtó nyílik, egy valószínűleg egy hálóként használt szobába, ez az ajtó csak résnyire van nyitva, a jobbjukon lévő, konyhába vezető ajtó viszont teljesen nyitva maradt.*
– Ülj csak le a konyhában. *Belép a szobába és kihúzza Mherydycnek az egyik széket, így mutatva, hova üljön. Amíg vendége helyet foglal, ha van kedve hozzá, addig Svir a konyhából nyíló apró kamrába megy egy üveg vörösborért. Mherydyc addig megnézheti magának a berendezést. A szobába egy ablakon át jut fény. Az ablak alatt fából készült pult, mellette szekrény a konyhai holmiknak. A szoba belső falánál tűzhelyet alakítottak ki, most is rajta van egy serpenyő és egy kisebb üst. A konyhából nyílik még egy ajtó, ez a ház az utcához legközelebbi szobájába visz, amit nappaliként használ Svir.*
– Nyugodtan keress egy neked tetsző poharat a szekrényben. *Szól a kamrából.*
2107. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-10-17 09:07:40
Üzenet elküldve: 2024-10-17 09:07:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Mherydyc és Svir//
*A kutya izgatottan szaglássza körül a telket. A macska hasonlóan cselekszik, de azért ő óvatosabban. Ősei ösztönei erősek benne, tudja hogy óvatosnak kell lennie egy új helyen. Mintha inkább az ebre hagyná a felfedezést. Figyeli az eb reakcióit, hátha valami veszély leselkedik a közelben. Vicces kis állatok. Biztos jól meglesznek. Odafordul Svirhez akitől megkapja a fizetségét. Előveszi nadrágzsebéből erszényét és elrejti benne a pénzt, majd visszateszi az erszényt a zsebébe. Elgondolkozik a kérdésen. A fizetség mellé még italt is kapna, ingyen. Nem akarja jobban kihasználni a férfit, de bolond lenne kihagyni egy ilyen ajánlatot.*
-Persze, miért is ne? Mid van itthon.
*Indul el Svirhez, aki majd bevezetheti a házba. Mondjuk idekint is jó idő van, akár itt is ihatnak.*
-Biztos össze tudtál hozni egy kisebb kollekciót?
*A volt negyed pompás kúriáinak tulajdonosai minden bizonnyal tartottak drága és jóízű italokat az otthonukban. Arra is lehet esély, hogy nem mindegyik ment tönkre a pusztításban, főleg ha egy jól megtervezett és megépített pincében helyezték őket biztonságban. A merész kalandornak meg csak annyi dolga van, hogy kutakodjon egy keveset. Vajon milyen dolgokat és titkokat rejthetnek el a még jelenlévő romok?*
*A kutya izgatottan szaglássza körül a telket. A macska hasonlóan cselekszik, de azért ő óvatosabban. Ősei ösztönei erősek benne, tudja hogy óvatosnak kell lennie egy új helyen. Mintha inkább az ebre hagyná a felfedezést. Figyeli az eb reakcióit, hátha valami veszély leselkedik a közelben. Vicces kis állatok. Biztos jól meglesznek. Odafordul Svirhez akitől megkapja a fizetségét. Előveszi nadrágzsebéből erszényét és elrejti benne a pénzt, majd visszateszi az erszényt a zsebébe. Elgondolkozik a kérdésen. A fizetség mellé még italt is kapna, ingyen. Nem akarja jobban kihasználni a férfit, de bolond lenne kihagyni egy ilyen ajánlatot.*
-Persze, miért is ne? Mid van itthon.
*Indul el Svirhez, aki majd bevezetheti a házba. Mondjuk idekint is jó idő van, akár itt is ihatnak.*
-Biztos össze tudtál hozni egy kisebb kollekciót?
*A volt negyed pompás kúriáinak tulajdonosai minden bizonnyal tartottak drága és jóízű italokat az otthonukban. Arra is lehet esély, hogy nem mindegyik ment tönkre a pusztításban, főleg ha egy jól megtervezett és megépített pincében helyezték őket biztonságban. A merész kalandornak meg csak annyi dolga van, hogy kutakodjon egy keveset. Vajon milyen dolgokat és titkokat rejthetnek el a még jelenlévő romok?*
2106. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-10-16 21:32:25
Üzenet elküldve: 2024-10-16 21:32:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Mherydyc és Svir//
*A tengermély szakadék félelmetes, de Svir a háza felé fordulva könnyen meg tud feledkezni róla. Van itt annyi minden más, sokkal biztatóbb dolgok. Persze ott van az is, hogy az ablakból bőven eleget látja, megszokta, sőt szinte ráunt már. Mostantól azért figyelnie kell majd, nehogy túl közel merészkedjenek hozzá az új állatok. A lóért már nem aggódik, az még nála is jobban tudja, melyik a legbiztonságosabb út. Mherydycre néz, bólint, aztán követi a kutyát a kertbe.*
– Bizony. Legalább az én házam legyen rendben a környéken. Kerülj csak beljebb, aztán tedd le őkelmét. *Itt a macskára gondol, akit elnézve félő, hogy inkább alkalmi hordozóját választja majd Svir helyett. A kalapos ezután a kutyához lép, babrál a nyakörvvel és a pórázzal egy kicsit, aztán szabadon engedi az állatott a kertben. Az eb rögtön nekilát az elkerített rész felfedezésének. Miután mindkét állat a gyepen van, Svir becsukja a kertkaput maguk mögött.*
– Na lássuk. *Az erszényéért nyúlt, hogy ki tudja fizetni Mherydycet. Némi keresgélés után 50 aranyat számol le Mherydyc Vhelielle kezébe.
*
– Köszönöm a segítséged. Szerintem jól megleszünk az állatokkal. Csak a lóval szokják majd meg egymást, azzal még lehet gond. *A kert vége felé kémlel, hátha meglátja a hátast.*
– Nos, mi legyen? Elfogadsz egy italt? *Kérdőn néz Mherydycre.*
*A tengermély szakadék félelmetes, de Svir a háza felé fordulva könnyen meg tud feledkezni róla. Van itt annyi minden más, sokkal biztatóbb dolgok. Persze ott van az is, hogy az ablakból bőven eleget látja, megszokta, sőt szinte ráunt már. Mostantól azért figyelnie kell majd, nehogy túl közel merészkedjenek hozzá az új állatok. A lóért már nem aggódik, az még nála is jobban tudja, melyik a legbiztonságosabb út. Mherydycre néz, bólint, aztán követi a kutyát a kertbe.*
– Bizony. Legalább az én házam legyen rendben a környéken. Kerülj csak beljebb, aztán tedd le őkelmét. *Itt a macskára gondol, akit elnézve félő, hogy inkább alkalmi hordozóját választja majd Svir helyett. A kalapos ezután a kutyához lép, babrál a nyakörvvel és a pórázzal egy kicsit, aztán szabadon engedi az állatott a kertben. Az eb rögtön nekilát az elkerített rész felfedezésének. Miután mindkét állat a gyepen van, Svir becsukja a kertkaput maguk mögött.*
– Na lássuk. *Az erszényéért nyúlt, hogy ki tudja fizetni Mherydycet. Némi keresgélés után 50 aranyat számol le Mherydyc Vhelielle kezébe.
*– Köszönöm a segítséged. Szerintem jól megleszünk az állatokkal. Csak a lóval szokják majd meg egymást, azzal még lehet gond. *A kert vége felé kémlel, hátha meglátja a hátast.*
– Nos, mi legyen? Elfogadsz egy italt? *Kérdőn néz Mherydycre.*
2105. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-10-15 09:20:38
Üzenet elküldve: 2024-10-15 09:20:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Mherydyc és Svir//
*Vicces mire képes az emberi képzelet. A szakadék felől gyakran hall furcsa hangokat, amely lehet csak a félelmének egy része. Hallott olyat is, hogy azoknak a sikolya, akik a szakadék sötét gyomrának a mélyében vesztették életüket és a túlvilágról üvöltenek vissza. De lehet sokkal egyszerűbb a magyarázat. A szél is tud furcsa hangokat produkálni. A furulyája is remek bizonyíték erre. Ott a levegőt amit kifúj, abból csinál zenei hangokat és csak annyi a dolga, hogy a lyukakat befogja. Itt is ez lehet a magyarázat. Vagy csak ezt akarja hinni, mert még belegondolni is szőrnyű, hogy a másvilág halottai sikolya hallatszik. Hamar megérkeznek Svir házához. Látszik a férfi jól rendben tartja azt.*
-Látom rendben tartod a portádat.
*Mondja, ahogy a kerítést és az azon túl elterülő házat nézi. A szomszédság épületei nincsenek közel sem ilyen jó állapotban. Vannak házak melyek épségben vannak, de vannak olyanok is melyeket már csak az ima tart össze. Belépve a kapun óvatosan a földre helyezi a macskát. Az nem rohan el úgy mint a kutya. Ez a kifinomult érzékekkel rendelkező állat, jobban odafigyel a környezetére. Elsőnek a mancsa alatt lévő földet szaglássza, nagyjából fél percig és így halad szépen előre.*
*Vicces mire képes az emberi képzelet. A szakadék felől gyakran hall furcsa hangokat, amely lehet csak a félelmének egy része. Hallott olyat is, hogy azoknak a sikolya, akik a szakadék sötét gyomrának a mélyében vesztették életüket és a túlvilágról üvöltenek vissza. De lehet sokkal egyszerűbb a magyarázat. A szél is tud furcsa hangokat produkálni. A furulyája is remek bizonyíték erre. Ott a levegőt amit kifúj, abból csinál zenei hangokat és csak annyi a dolga, hogy a lyukakat befogja. Itt is ez lehet a magyarázat. Vagy csak ezt akarja hinni, mert még belegondolni is szőrnyű, hogy a másvilág halottai sikolya hallatszik. Hamar megérkeznek Svir házához. Látszik a férfi jól rendben tartja azt.*
-Látom rendben tartod a portádat.
*Mondja, ahogy a kerítést és az azon túl elterülő házat nézi. A szomszédság épületei nincsenek közel sem ilyen jó állapotban. Vannak házak melyek épségben vannak, de vannak olyanok is melyeket már csak az ima tart össze. Belépve a kapun óvatosan a földre helyezi a macskát. Az nem rohan el úgy mint a kutya. Ez a kifinomult érzékekkel rendelkező állat, jobban odafigyel a környezetére. Elsőnek a mancsa alatt lévő földet szaglássza, nagyjából fél percig és így halad szépen előre.*
2104. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-10-14 20:20:38
Üzenet elküldve: 2024-10-14 20:20:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Mherydyc és Svir//
*Érteni véli, hogy miért marad Mherydyc szótlan az út utolsó szakaszán. A szakadék végtelennek tűnő sötét mélysége képes egészen letaglózni az embert. Ő már megszokta, alig gondol rá, megszokásból elkerüli az utca kockázatos végét. Épp csak azt szokta figyelni, hogy nem hátrált-e az éjszaka alatt a perem az út ép feléhez közelítve. Néha tart tőle, hogy egy az egyben beleszakad majd a ház a mélybe egy hirtelen rengés után.*
~Ezt mára verd ki a fejedből.~
*Magára parancsol, hogy kiverje a baljós gondolatokat a fejéből. Most csak el kell sétálniuk a többnyire teljesen biztonságos házig, ahol jó ideje betörés sem történt. Rövid séta után végre megérkeznek Svir házához. A kertet egy toldozott-foltozott, de amúgy egy lécet sem hiányoló fakerítés választja el az utcától, a kerítésen belül pedig alacsony, de szúrós sövény nő. Még néhány év és mellmagasságig ér majd. A kertben egy néhány szobás, földszintes ház áll, aminek két fazsalus ablaka néz az utcára. A kertkaputól egy kövezett ösvény visz el a ház jobb oldalán lévő ajtóig. Svir megáll a kapunál és a zsebébe túr a kulcsért.*
– Itt vagyunk, itt lakom. Ha az állatok a kertben lesznek, rögtön ki foglak fizetni. Aztán szívesen meghívlak egy italra, hogy elmeséld, mik a terveid a világban. Ha sietsz, akkor persze menj csak, amikor jónak látod. *A végszóra előhúzza a kulcsot, amit a zárba illeszt, hogy kinyissa vele a kertkaput. A kutya kíváncsian ront be az eddig elzárt részre, Svir alig tudja visszatartani.*
– Nyugalom, egy perc és elengedlek te eb. *Próbálja csitítani az izgatott állatot.*
*Érteni véli, hogy miért marad Mherydyc szótlan az út utolsó szakaszán. A szakadék végtelennek tűnő sötét mélysége képes egészen letaglózni az embert. Ő már megszokta, alig gondol rá, megszokásból elkerüli az utca kockázatos végét. Épp csak azt szokta figyelni, hogy nem hátrált-e az éjszaka alatt a perem az út ép feléhez közelítve. Néha tart tőle, hogy egy az egyben beleszakad majd a ház a mélybe egy hirtelen rengés után.*
~Ezt mára verd ki a fejedből.~
*Magára parancsol, hogy kiverje a baljós gondolatokat a fejéből. Most csak el kell sétálniuk a többnyire teljesen biztonságos házig, ahol jó ideje betörés sem történt. Rövid séta után végre megérkeznek Svir házához. A kertet egy toldozott-foltozott, de amúgy egy lécet sem hiányoló fakerítés választja el az utcától, a kerítésen belül pedig alacsony, de szúrós sövény nő. Még néhány év és mellmagasságig ér majd. A kertben egy néhány szobás, földszintes ház áll, aminek két fazsalus ablaka néz az utcára. A kertkaputól egy kövezett ösvény visz el a ház jobb oldalán lévő ajtóig. Svir megáll a kapunál és a zsebébe túr a kulcsért.*
– Itt vagyunk, itt lakom. Ha az állatok a kertben lesznek, rögtön ki foglak fizetni. Aztán szívesen meghívlak egy italra, hogy elmeséld, mik a terveid a világban. Ha sietsz, akkor persze menj csak, amikor jónak látod. *A végszóra előhúzza a kulcsot, amit a zárba illeszt, hogy kinyissa vele a kertkaput. A kutya kíváncsian ront be az eddig elzárt részre, Svir alig tudja visszatartani.*
– Nyugalom, egy perc és elengedlek te eb. *Próbálja csitítani az izgatott állatot.*
2103. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-10-14 13:05:03
Üzenet elküldve: 2024-10-14 13:05:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Mherydyc és Svir//
*Az út érdekes látványt nyújt elé. A város látképe teljesen megváltozik. El sem tudja képzelni mi okozhatott ekkora pusztítást. Meglepő, hogy egyesek mekkora rombolásra képesek. Romos kúriák mellett haladnak el. Mármint erre lehet következtetni. Sok épület nem tartotta meg régi formáját. Valahol már csak falmaradványok maradtak meg, ami mutatja, hogy itt egyáltalán állt valami. Felötlik a fejében, hogy a Polgárnegyedben zajló építkezésekhez akár innen is lehetne építőanyagot szerezni. Lehet egyes szegényebb lakók megtették ezt. Elűzték a nemeseket és még a tulajdonuk romjait is elhordták. ~Elmegy egyfajta sírrablásnak is.~ Gondolja magában. Svir jó közel élhet a Meredélyhez, hisz már lassan annak a szélét tapossák. Igaz, hogy túloz magában, de akkor is. Már tényleg egy romra fog számítani, hacsak nem ölt egy kisebb vagyont a felújításba. Vagy fosztotta ki a romokat. Költséghatékonyság! Csendben követi a férfit, gondosan ügyelve, hogy biztosan fogja a macskát, hogy el ne szaladjon.*
*Az út érdekes látványt nyújt elé. A város látképe teljesen megváltozik. El sem tudja képzelni mi okozhatott ekkora pusztítást. Meglepő, hogy egyesek mekkora rombolásra képesek. Romos kúriák mellett haladnak el. Mármint erre lehet következtetni. Sok épület nem tartotta meg régi formáját. Valahol már csak falmaradványok maradtak meg, ami mutatja, hogy itt egyáltalán állt valami. Felötlik a fejében, hogy a Polgárnegyedben zajló építkezésekhez akár innen is lehetne építőanyagot szerezni. Lehet egyes szegényebb lakók megtették ezt. Elűzték a nemeseket és még a tulajdonuk romjait is elhordták. ~Elmegy egyfajta sírrablásnak is.~ Gondolja magában. Svir jó közel élhet a Meredélyhez, hisz már lassan annak a szélét tapossák. Igaz, hogy túloz magában, de akkor is. Már tényleg egy romra fog számítani, hacsak nem ölt egy kisebb vagyont a felújításba. Vagy fosztotta ki a romokat. Költséghatékonyság! Csendben követi a férfit, gondosan ügyelve, hogy biztosan fogja a macskát, hogy el ne szaladjon.*
2102. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-10-10 18:53:46
Üzenet elküldve: 2024-10-10 18:53:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Mherydyc és Svir//
– Ez a beszéd. Akkor indulás. *Bátorítóan rámosolyog Mherydycre, aztán folytatja a sétát. A Polgárnegyed utolsó házait maguk mögött hagyva végül elérik a Romváros külső peremét. Itt már csak elvétve lakik valaki, többnyire olyan, aki csak ideiglenes szállásként választja az egyik elhagyott házat. Csak kevesen rendezkednek be itt hosszabb időre. Makacs ragaszkodásával régi lakhelyéhez Svir csodabogárnak számít. Ez különösen igaz rá most, hogy kutyával, macskával és felbérelt macskahordozóval együtt tart otthona felé.*
– Amúgy többnyire nyugalmas a környék. Szerintem idővel a rossz szándékú népség ráunt a városrészre, aki meg itt maradt, azzal jobbnak látjuk kikerülni egymást. Amíg nem ütjük az orrunkat mások dolgába, addig rendben leszünk. Ha meg valaki leáll velünk kötekedni... *Jobbra-balra ingatja fejét azt üzenve, hogy szelíd modor ide vagy oda, kész elpáholni azokat, akik nagyon rázzák a pofonfát. Közben a néhai Gazdagnegyed ma már ütött-kopott, sokszor törmelékkel borított utcáin haladnak. A Polgárnegyed dísztelen, de ép házait romos, ajtót, ablakot, sőt sokszor falakat vagy tetőt vesztett kúriák váltják fel az út mentén.*
– Már közeledünk. *Mondja Svir miközben egy az útra dőlt kőoszlop maradványát kerüli meg a kutyával. Az utca vége felé nézve itt már nem egy következő sor romos épületet látni, hanem csak az eget. Kinyílik a táj, Mherydyc is érzékelheti, hogy a Meredély közelében vannak. Hamarosan a szakadékhoz legközelebbi utcába érnek, melynek egyik oldalán még állnak a romos házak, a másik oldalának legnagyobb részét viszont már elnyelte a baljós mélység.*
– Itt elfordulunk balra, aztán pikk-pakk ott leszünk a háznál. *Mondja Mherydyc felé fordulva. A kutya pórázán eközben csavar egyet, hogy jobb fogása legyen rajta. Nehogy a szakadékba szaladjon az eb.*
– Ez a beszéd. Akkor indulás. *Bátorítóan rámosolyog Mherydycre, aztán folytatja a sétát. A Polgárnegyed utolsó házait maguk mögött hagyva végül elérik a Romváros külső peremét. Itt már csak elvétve lakik valaki, többnyire olyan, aki csak ideiglenes szállásként választja az egyik elhagyott házat. Csak kevesen rendezkednek be itt hosszabb időre. Makacs ragaszkodásával régi lakhelyéhez Svir csodabogárnak számít. Ez különösen igaz rá most, hogy kutyával, macskával és felbérelt macskahordozóval együtt tart otthona felé.*
– Amúgy többnyire nyugalmas a környék. Szerintem idővel a rossz szándékú népség ráunt a városrészre, aki meg itt maradt, azzal jobbnak látjuk kikerülni egymást. Amíg nem ütjük az orrunkat mások dolgába, addig rendben leszünk. Ha meg valaki leáll velünk kötekedni... *Jobbra-balra ingatja fejét azt üzenve, hogy szelíd modor ide vagy oda, kész elpáholni azokat, akik nagyon rázzák a pofonfát. Közben a néhai Gazdagnegyed ma már ütött-kopott, sokszor törmelékkel borított utcáin haladnak. A Polgárnegyed dísztelen, de ép házait romos, ajtót, ablakot, sőt sokszor falakat vagy tetőt vesztett kúriák váltják fel az út mentén.*
– Már közeledünk. *Mondja Svir miközben egy az útra dőlt kőoszlop maradványát kerüli meg a kutyával. Az utca vége felé nézve itt már nem egy következő sor romos épületet látni, hanem csak az eget. Kinyílik a táj, Mherydyc is érzékelheti, hogy a Meredély közelében vannak. Hamarosan a szakadékhoz legközelebbi utcába érnek, melynek egyik oldalán még állnak a romos házak, a másik oldalának legnagyobb részét viszont már elnyelte a baljós mélység.*
– Itt elfordulunk balra, aztán pikk-pakk ott leszünk a háznál. *Mondja Mherydyc felé fordulva. A kutya pórázán eközben csavar egyet, hogy jobb fogása legyen rajta. Nehogy a szakadékba szaladjon az eb.*
2101. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-10-10 09:25:15
Üzenet elküldve: 2024-10-10 09:25:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Mherydyc és Svir//
*A város látképe gyorsan megváltozik. Egyre több rom jelenik meg szemei előtt. Ha jól emlékszik errefelé még nem járt. Nem azért mert fél vagy ilyesmi, csak egyszerűen nem volt itt semmi dolga. Mi dolga lehet itt valakinek? A romok talán még rendelkeznek eltemetett kincsekkel, amit mondjuk kételkedve fogad. Rengeteg idő telt már el azóta, ha volt is erre érték, azt már rég elvitték. Ebben az esetben erre kincsre vadászni tényleg szerencse kell hozzá. Svir kardjára helyezi kezét, amely mutatja, hogy nem a legbiztonságosabb a környék. Legszívesebben ő is ezt tenné, de a macskával a kezében ezt nem tudja megtenni. Ha valami baj történne, akkor csak el kell, hogy engedje az állatot.*
-Persze, mehetünk. Vezess!
*Mondja önbizalommal telve Svirnek. Fényes nappal nem kell tartani rablástól, legalább is Artheniorban.*
*A város látképe gyorsan megváltozik. Egyre több rom jelenik meg szemei előtt. Ha jól emlékszik errefelé még nem járt. Nem azért mert fél vagy ilyesmi, csak egyszerűen nem volt itt semmi dolga. Mi dolga lehet itt valakinek? A romok talán még rendelkeznek eltemetett kincsekkel, amit mondjuk kételkedve fogad. Rengeteg idő telt már el azóta, ha volt is erre érték, azt már rég elvitték. Ebben az esetben erre kincsre vadászni tényleg szerencse kell hozzá. Svir kardjára helyezi kezét, amely mutatja, hogy nem a legbiztonságosabb a környék. Legszívesebben ő is ezt tenné, de a macskával a kezében ezt nem tudja megtenni. Ha valami baj történne, akkor csak el kell, hogy engedje az állatot.*
-Persze, mehetünk. Vezess!
*Mondja önbizalommal telve Svirnek. Fényes nappal nem kell tartani rablástól, legalább is Artheniorban.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2112-2131