Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 108 (2141. - 2160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2160. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-04-24 08:42:12
Üzenet elküldve: 2025-04-24 08:42:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
*Valamely felsőbb hatalom úgy fest, hogy a kezére játszik. Ügyet sem vet rá sem a kocsis, sem pedig Lazziar. Szeme sarkából időnként kikukucskál a csuklya alól. Látja a munkálkodást, látja a gyülekező csomag halmot. Még azt is, hogy ketten nem boldogulnak valami sikeresen. Ám továbbra is szent célkitűzése, hogy ennél közelebb véletlenül se kerüljön a kocsihoz, főleg pedig mostohájához ne. Ami egészen addig igen sikeres mutatványnak tűnik, amíg abba a francos tócsába meg nem érkezik. Nem elég, hogy a nyálkás, barna, büdös, hideg sár felloccsan a nadrágja szárára, hogy lassan átáztassa azt, úgy hallatszik, hogy ezzel bőszen fel is hívta magára a figyelmet. Megtorpan, mint az őz a bozótosban, mikor nem messze neszt hall. Szinte érzi a gerince mentén ismét végigborzongató hideget, ahogy a képzeletbeli vadász rászegezi a fegyverét. Látja maga előtt, ahogy a nyíl hegye megcsillan mielőtt kilövik a zsákmány felé.*
- Franc... franc...
*Nyüsszen halkan. Átfut a fejében, hogy talán az volna az okosabb ötlet, ha most szedné a sátorfáját és olyan gyorsan tovább szaladna, amennyire a csökött kis lábai bírják. De az a fránya lelkiismerete. Az a bolond feje, hogy igyekszik segíteni, ha tud. Ahogy pedig Lazziar felfesti a neki szánt munkát, hát bizony tud segíteni. Egy kereket visszaigazítani a helyére nem nagy kunszt. Csak annyira, hogy ott maradjon addig, amíg a nála erősebb férfiak rendesen a helyére illesztik, hogy tartson is.
Végül nem iramodik meg, hanem visszafordul és leszegett fejjel tesz pár tétova lépést a kocsi irányába. A csuklyát még inkább az arcába igazgatja, hogy csoda még, hogy egyáltalán kilát.*
- Nem kell az arany, sem az ital. De segítek.
*Motyogja kissé elmélyített hangon, ami igencsak ügyetlenre sikeredik. Nem az álcázás mestere, de most talán elegendő, hogy ne buktassa le magát. Ha mégis szóvá tennék, majd azt hazudja, hogy valami súlyosan fertőző kor eszi.
Végül tovább viszik a léptei egészen a megfáradt kerékig, lehajolva veszi az ujjai közé, majd a kocsi mellé állva guggol le, hogy, ha a férfiak megemelik újfent, akkor a helyére tudja tenni.*
- Részemről emelhetitek.
*Dünnyögi kelletlenül, de a francos csuklyától alig látja, hogy hová is kell pontosan tenni. Talán a munka lefoglalja mostoháját annyira, a kocsi pedig takar annyit, hogy nem lesz baj abból, hogy ha a kicsit feljebb igazgatja arcából az anyagot. Épp csak annyit, hogy megfelelően kiláthasson a kerék helyére.*
*Valamely felsőbb hatalom úgy fest, hogy a kezére játszik. Ügyet sem vet rá sem a kocsis, sem pedig Lazziar. Szeme sarkából időnként kikukucskál a csuklya alól. Látja a munkálkodást, látja a gyülekező csomag halmot. Még azt is, hogy ketten nem boldogulnak valami sikeresen. Ám továbbra is szent célkitűzése, hogy ennél közelebb véletlenül se kerüljön a kocsihoz, főleg pedig mostohájához ne. Ami egészen addig igen sikeres mutatványnak tűnik, amíg abba a francos tócsába meg nem érkezik. Nem elég, hogy a nyálkás, barna, büdös, hideg sár felloccsan a nadrágja szárára, hogy lassan átáztassa azt, úgy hallatszik, hogy ezzel bőszen fel is hívta magára a figyelmet. Megtorpan, mint az őz a bozótosban, mikor nem messze neszt hall. Szinte érzi a gerince mentén ismét végigborzongató hideget, ahogy a képzeletbeli vadász rászegezi a fegyverét. Látja maga előtt, ahogy a nyíl hegye megcsillan mielőtt kilövik a zsákmány felé.*
- Franc... franc...
*Nyüsszen halkan. Átfut a fejében, hogy talán az volna az okosabb ötlet, ha most szedné a sátorfáját és olyan gyorsan tovább szaladna, amennyire a csökött kis lábai bírják. De az a fránya lelkiismerete. Az a bolond feje, hogy igyekszik segíteni, ha tud. Ahogy pedig Lazziar felfesti a neki szánt munkát, hát bizony tud segíteni. Egy kereket visszaigazítani a helyére nem nagy kunszt. Csak annyira, hogy ott maradjon addig, amíg a nála erősebb férfiak rendesen a helyére illesztik, hogy tartson is.
Végül nem iramodik meg, hanem visszafordul és leszegett fejjel tesz pár tétova lépést a kocsi irányába. A csuklyát még inkább az arcába igazgatja, hogy csoda még, hogy egyáltalán kilát.*
- Nem kell az arany, sem az ital. De segítek.
*Motyogja kissé elmélyített hangon, ami igencsak ügyetlenre sikeredik. Nem az álcázás mestere, de most talán elegendő, hogy ne buktassa le magát. Ha mégis szóvá tennék, majd azt hazudja, hogy valami súlyosan fertőző kor eszi.
Végül tovább viszik a léptei egészen a megfáradt kerékig, lehajolva veszi az ujjai közé, majd a kocsi mellé állva guggol le, hogy, ha a férfiak megemelik újfent, akkor a helyére tudja tenni.*
- Részemről emelhetitek.
*Dünnyögi kelletlenül, de a francos csuklyától alig látja, hogy hová is kell pontosan tenni. Talán a munka lefoglalja mostoháját annyira, a kocsi pedig takar annyit, hogy nem lesz baj abból, hogy ha a kicsit feljebb igazgatja arcából az anyagot. Épp csak annyit, hogy megfelelően kiláthasson a kerék helyére.*
2159. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-04-23 21:28:53
Üzenet elküldve: 2025-04-23 21:28:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
*Ujjaival, ami hát nemesi származásból kifolyólag nem láttak soha igazán kemény munkát, szorosan rászorít a szekér érdes, sőt talán szálkás aljába. Izmai megfeszülnek, ahogy igyekszik egyenes háttal, mert hát apja legalább ennyi észt belé vert, lábbal emelni, de sajnos túl nehéz az a szekér. A kocsissal együtt nyögdécselnek azon, hogy azt az átkozott kereket a helyére rakják. Igazából nem is érti, mi a fenének, hát innen már lábbal is eléri Selyemrévet. A fenébe is, lehet csak megesett a kocsison az a szőrös szíve, mert hát tisztességesen idehozta őket, ennyi azért csak jár annak a szerencsétlennek is nem?*
-ÁÁhh a picsába is. Segítsen lepakolni pár dolgot, ez így túl nehéz.
*Ereszti el a szekér alját, és a végéhez lépve kezdi el a különböző dobozokat és batyukat lepakolászni. A kocsissal együtt, aki belegyezően bólintott szavaira. Ha képesek kicsit csökkenteni a súlyt azon az átkozott járművön, talán Lazziar képes lesz annyira megemelni, hogy a kerék legalább a helyére csússzon egy ügyes mozdulattal.
Pörög, forog, a dobozok és a batyuk egymás hegyén hátán kezdenek magasodni.
Mindeközben mit sem sejtve ki közelít feléjük. Talán ha szeme sarkából ha látja a mozgást, de mit érdekli őt, a feladat most fontosabb. Ügyet sem vet először a felé közeledő alakra. Aki szívének hőn áhított személy, a maga keserédes ízével is.
Na de a szekér nem fog magától helyre jönni, ismét nekifeszülnek közösen a kocsissal. Ami most már a teher levétele után, már legalább megmozdul, azonban csak nem elég ahhoz, hogy a kocsis idejében visszarakja azt az átkozott kereket.
Lazziar mérgesen hörög fel, megrázza a fejét idegesen. Körbetekint, hogy az a szakadt alak, aki nemrég haladt el mellettük ott sétál e még, és bizony, annak az árulkodó pocsolyának a hangját meghallva szinte azonnal rátalál az illetőre, hiába próbál fülét farkát behúzva elsietni tőlük.*
-HÉ te ott koszos! Akarsz öt aranyat keresni de tüstént? Gyere ide, és akkor még egy italra is meghívlak Selyemrévben az ünnepségen.
*Teszi hozzá, hangjában érezhető valamelyest a megvetés a koldusnak látott alak felé, de hát az arany beszél a kutya meg ugat. A szekér meg nem javítja meg magát, vissza is fordul, int a kocsisnak lépjen odébb. Látszólag az a koldus sem valami tagba szakadt alak, arra jó lesz majd a kereket a helyére rakja.*
-Majd amaz oda rakja, te segít emelni.
*Szól oda még a mellette állónak, majd kezével hívogatóan integet ismételten a koldus felé, bár ránézésre az a fajta amivel sürgetné amazt. Mert ugye egy másik mondás is tartja az idő pénz. Ez esetben öt arany az illetőnek csak segítse már ki őket ebből a sártengerből.*
A hozzászólás írója (Lazziar Glynmaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.23 21:33:53
*Ujjaival, ami hát nemesi származásból kifolyólag nem láttak soha igazán kemény munkát, szorosan rászorít a szekér érdes, sőt talán szálkás aljába. Izmai megfeszülnek, ahogy igyekszik egyenes háttal, mert hát apja legalább ennyi észt belé vert, lábbal emelni, de sajnos túl nehéz az a szekér. A kocsissal együtt nyögdécselnek azon, hogy azt az átkozott kereket a helyére rakják. Igazából nem is érti, mi a fenének, hát innen már lábbal is eléri Selyemrévet. A fenébe is, lehet csak megesett a kocsison az a szőrös szíve, mert hát tisztességesen idehozta őket, ennyi azért csak jár annak a szerencsétlennek is nem?*
-ÁÁhh a picsába is. Segítsen lepakolni pár dolgot, ez így túl nehéz.
*Ereszti el a szekér alját, és a végéhez lépve kezdi el a különböző dobozokat és batyukat lepakolászni. A kocsissal együtt, aki belegyezően bólintott szavaira. Ha képesek kicsit csökkenteni a súlyt azon az átkozott járművön, talán Lazziar képes lesz annyira megemelni, hogy a kerék legalább a helyére csússzon egy ügyes mozdulattal.
Pörög, forog, a dobozok és a batyuk egymás hegyén hátán kezdenek magasodni.
Mindeközben mit sem sejtve ki közelít feléjük. Talán ha szeme sarkából ha látja a mozgást, de mit érdekli őt, a feladat most fontosabb. Ügyet sem vet először a felé közeledő alakra. Aki szívének hőn áhított személy, a maga keserédes ízével is.
Na de a szekér nem fog magától helyre jönni, ismét nekifeszülnek közösen a kocsissal. Ami most már a teher levétele után, már legalább megmozdul, azonban csak nem elég ahhoz, hogy a kocsis idejében visszarakja azt az átkozott kereket.
Lazziar mérgesen hörög fel, megrázza a fejét idegesen. Körbetekint, hogy az a szakadt alak, aki nemrég haladt el mellettük ott sétál e még, és bizony, annak az árulkodó pocsolyának a hangját meghallva szinte azonnal rátalál az illetőre, hiába próbál fülét farkát behúzva elsietni tőlük.*
-HÉ te ott koszos! Akarsz öt aranyat keresni de tüstént? Gyere ide, és akkor még egy italra is meghívlak Selyemrévben az ünnepségen.
*Teszi hozzá, hangjában érezhető valamelyest a megvetés a koldusnak látott alak felé, de hát az arany beszél a kutya meg ugat. A szekér meg nem javítja meg magát, vissza is fordul, int a kocsisnak lépjen odébb. Látszólag az a koldus sem valami tagba szakadt alak, arra jó lesz majd a kereket a helyére rakja.*
-Majd amaz oda rakja, te segít emelni.
*Szól oda még a mellette állónak, majd kezével hívogatóan integet ismételten a koldus felé, bár ránézésre az a fajta amivel sürgetné amazt. Mert ugye egy másik mondás is tartja az idő pénz. Ez esetben öt arany az illetőnek csak segítse már ki őket ebből a sártengerből.*
A hozzászólás írója (Lazziar Glynmaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.23 21:33:53
2158. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-04-23 21:12:03
Üzenet elküldve: 2025-04-23 21:12:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
*Nem azt mondja, hogy nem nehéz szívvel kerülte ki a piacot, viszont egyelőre tényleg ez a leglogikusabb. Amennyire vágyja a magányt, igazából olyannyira nem esik jól neki. A kis egér társasága is hiányzik, s hiába bujkál bátyja elől, igazából, mélyen magában érzi, hogy visszasírja azt az időt, amikor egymásra találtak itt a városban. Majd idővel elmúlik. Akkor is elmúlt, amikor mostohaapja házát hagyta maga mögött. A főteret lassan maga mögött hagyja, ahogy a Polgárnegyed házait is felváltják a romos, düledező, elhagyott épületek. Volna aranya arra, hogy kényelmesen héderezzen pár napot a Pegazusban. Vagy felkutathatná bátyját, hogy besírja magát mostohája városi lakásába. De ugyebár az azzal járna, amit minél jobban igyekszik elkerülni. Hogy újra szembenézzen azokkal a topáz szemekkel. A gerince mentén rögvest végigfut a hideg borzongás, ami a maga kifacsart módján olyan jóleső, mint amennyire borzalmas is egyben. Elhúzza a száját, ahogy igazít egyet a vállán átvetett batyun. Jobb, ha inkább arra koncentrál, hogy valami épkézláb vackot találjon magának, amit valamennyire rendbe hozhat. Azután pedig egyenes az útja a piacra, hogy beszerezze magának azt a hőn áhított ebet. Már éppen elmosolyodna a gondolatra, mikor kénytelen riadtan felkapni a fejét a hangos csattanásra. A kékek rögvest a zaj irányába fordulnak. Az elé táruló képben egy szekér áll igencsak csálén, egy kisebb, de zömöknek látszó test pedig nem messze tőle pofozza az egyik sártócsát. Az utána következő szitokra pedig már majdnem biztos abban, hogy elkélhet ott a segítség. Bár azt még nem tudja, hogy a csenevész alkatával ugyan mi haszna lehet. Mégsem tud elmenni szó nélkül, így sietősebbre veszi a lépteit, s hamarosan meg is pillantja a baj okozóját: a kereke vesztett kocsit.*
- Ejj.
*Szusszan fel halkan, ahogy közelebb somfordál. Pillanatokon belül megpillantja a kocsist, a távozóban lévő, kukarugdosó törpét, majd a kocsis mellé érkező magasabb termetet is. Azt a magasabb termetet, akinek a látványától egy pillanat alatt fagy meg a vér az ereiben, szorul össze a gyomra és a szíve egyszerre. Szinte kínzóan feszíteni kezd a mellkasa, úgy pillázik ki a csuklya alól, mint a riadt nyuszi, aki éppen a farkassal találta magát szemben.*
- A picsába...
*Sziszegi halkan maga elé, ahogy gyorsan lejjebb húzza arcába a köpeny anyagát. Lazziar. Hát mi a fenét vétett, hogy ismét sikerül belebotlania? Közel van a szekérhez, de talán van még annyi távolsága és ideje, hogy szépen tovább haladjon mellettük. Hisz nem az ő kocsija, nem az ő problémája. Egy koldusnak kinéző alaktól úgy sem remélhetnek sok segítséget, nem igaz? Igaz? Kínjában felnyög, ahogy a lehetőségeit latolgatja, de mindnek az a vége, hogy nem szeretné önszántából megrázni a pofonfát. Bátyja pedig valószínűleg nem ölelgető tárt karokkal fogadná azok után, hogy másodjára is faképnél hagyta. A csuklyát még mélyebben lehúzza. Épp csak annyit lát ki maga is alóla, hogy az úton haladva ne bukjon orra semmiben. Így már kész, hogy szépen eloldalogjon a baleset helyszíne mellett. Az egyik sarkon lefordulva meg majd szépen köddé válik. Hát csak van olyan nagy ez a rohadt város, hogy még egyszer ne fusson bele éppen mostohájába. Egyik kezével a csuklya anyagát markolja, míg a másik a batyu pántját szorongatja. Az egyetlen baj csak az, hogy a nagy sietségben figyelmetlenebbé válik és a következő sártócsát már egy hangos loccsanással az ő bakancsának talpa találja meg.*
- Franc...
*Nyüsszen halkan. De talán reménykedhet annyiban, hogy bátyját és a kocsist lefoglalja annyira a kocsi vizsgálgatása, hogy ez a kósza zaj fel sem fog tűnni. Ugye? Hisz a remény hal meg utoljára, nem? Nem?*
*Nem azt mondja, hogy nem nehéz szívvel kerülte ki a piacot, viszont egyelőre tényleg ez a leglogikusabb. Amennyire vágyja a magányt, igazából olyannyira nem esik jól neki. A kis egér társasága is hiányzik, s hiába bujkál bátyja elől, igazából, mélyen magában érzi, hogy visszasírja azt az időt, amikor egymásra találtak itt a városban. Majd idővel elmúlik. Akkor is elmúlt, amikor mostohaapja házát hagyta maga mögött. A főteret lassan maga mögött hagyja, ahogy a Polgárnegyed házait is felváltják a romos, düledező, elhagyott épületek. Volna aranya arra, hogy kényelmesen héderezzen pár napot a Pegazusban. Vagy felkutathatná bátyját, hogy besírja magát mostohája városi lakásába. De ugyebár az azzal járna, amit minél jobban igyekszik elkerülni. Hogy újra szembenézzen azokkal a topáz szemekkel. A gerince mentén rögvest végigfut a hideg borzongás, ami a maga kifacsart módján olyan jóleső, mint amennyire borzalmas is egyben. Elhúzza a száját, ahogy igazít egyet a vállán átvetett batyun. Jobb, ha inkább arra koncentrál, hogy valami épkézláb vackot találjon magának, amit valamennyire rendbe hozhat. Azután pedig egyenes az útja a piacra, hogy beszerezze magának azt a hőn áhított ebet. Már éppen elmosolyodna a gondolatra, mikor kénytelen riadtan felkapni a fejét a hangos csattanásra. A kékek rögvest a zaj irányába fordulnak. Az elé táruló képben egy szekér áll igencsak csálén, egy kisebb, de zömöknek látszó test pedig nem messze tőle pofozza az egyik sártócsát. Az utána következő szitokra pedig már majdnem biztos abban, hogy elkélhet ott a segítség. Bár azt még nem tudja, hogy a csenevész alkatával ugyan mi haszna lehet. Mégsem tud elmenni szó nélkül, így sietősebbre veszi a lépteit, s hamarosan meg is pillantja a baj okozóját: a kereke vesztett kocsit.*
- Ejj.
*Szusszan fel halkan, ahogy közelebb somfordál. Pillanatokon belül megpillantja a kocsist, a távozóban lévő, kukarugdosó törpét, majd a kocsis mellé érkező magasabb termetet is. Azt a magasabb termetet, akinek a látványától egy pillanat alatt fagy meg a vér az ereiben, szorul össze a gyomra és a szíve egyszerre. Szinte kínzóan feszíteni kezd a mellkasa, úgy pillázik ki a csuklya alól, mint a riadt nyuszi, aki éppen a farkassal találta magát szemben.*
- A picsába...
*Sziszegi halkan maga elé, ahogy gyorsan lejjebb húzza arcába a köpeny anyagát. Lazziar. Hát mi a fenét vétett, hogy ismét sikerül belebotlania? Közel van a szekérhez, de talán van még annyi távolsága és ideje, hogy szépen tovább haladjon mellettük. Hisz nem az ő kocsija, nem az ő problémája. Egy koldusnak kinéző alaktól úgy sem remélhetnek sok segítséget, nem igaz? Igaz? Kínjában felnyög, ahogy a lehetőségeit latolgatja, de mindnek az a vége, hogy nem szeretné önszántából megrázni a pofonfát. Bátyja pedig valószínűleg nem ölelgető tárt karokkal fogadná azok után, hogy másodjára is faképnél hagyta. A csuklyát még mélyebben lehúzza. Épp csak annyit lát ki maga is alóla, hogy az úton haladva ne bukjon orra semmiben. Így már kész, hogy szépen eloldalogjon a baleset helyszíne mellett. Az egyik sarkon lefordulva meg majd szépen köddé válik. Hát csak van olyan nagy ez a rohadt város, hogy még egyszer ne fusson bele éppen mostohájába. Egyik kezével a csuklya anyagát markolja, míg a másik a batyu pántját szorongatja. Az egyetlen baj csak az, hogy a nagy sietségben figyelmetlenebbé válik és a következő sártócsát már egy hangos loccsanással az ő bakancsának talpa találja meg.*
- Franc...
*Nyüsszen halkan. De talán reménykedhet annyiban, hogy bátyját és a kocsist lefoglalja annyira a kocsi vizsgálgatása, hogy ez a kósza zaj fel sem fog tűnni. Ugye? Hisz a remény hal meg utoljára, nem? Nem?*
2157. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-04-23 17:55:40
Üzenet elküldve: 2025-04-23 17:55:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
*Mi mást tehetne, bólint a másik szavára. Ő sem szívlelte a folytonos bájolgást apja által rendezett bálokon. A bájvigyort és az illemtartást, na meg a táncok. Azok az ostoba körbe körbe csatangolások, amiket a kényelmes életüket élő fehérnépek annyira imádnak azokban a körökben. Mintha az lenne az egyetlen örömforrásuk. Milyen érdekes, hogy egy kettő teljesen másért volt oda a vele való találkozás után az ilyen bálokon. Oh hányszor hallgatta apja megrovásait amiatt mert elosont egy két fehérmájú fehérnéppel a felsőbb körökből. Mit tehet arról, hogy unalmasnak tartották a hölgyek az általa rendezett gálát.*
-Áh arról szerintem már lecsúsztunk, beették magukat már azokba a körökbe. Ha csak! Nem lesz valami oknál egy két megüresedés. Ki tudja, bármikor elakadhat egy átkozott csirkecsont egy mohóbb falatnál.
*Emeli fel vállait, mint aki nem is gondol semmi rosszra. Balesetek mindig is történtek, és fognak is.
Szerencséjére, vagy épp az ellenkezőjére Wrojth elkapja őt ezzel megmentve egy kis időt, amíg a romvárosba érkeztek. Azonban mi áron. Lehet hagynia kellett volna leugrania a piactéren. Még ha Lazziar annyira nem is nehézsúlyú, könnyen hozzátehetett ahhoz, hogy a kerék lepattanjon a foglalatáról. Aminek köszönhetően, a törpe úgy szállt le, szó szoros értelmében, a kocsiról, mint ahogy a madarak repülnek délnek a hideg idő beköszöntével.
Alig hisz a szemének, és amikor meghallja a csobbanást, csak kikerekedett szemekkel bámulja az eseményeket. Köpni nyelni nem tud, na nem azért mert megszeppent volna a törpe hirtelen, és talán jogosnak mondható kitöréséből, hanem mert fogalma sincs, hogy röhögjön vagy sírjon, vagy éppen ezt egyszerre tegye.
Végül csak nem tudja magában tartani, és egy hatalmas jó ízű nevetésben tör ki, amit nem szégyell a másik előtt. Az amúgy is már fortyogva halad Selyemrév irányába.
Így hát amint kiröhögte magát, mert a kocsis az inkább csak bambul maga elé azóta, mert ő még emészti az eseményeket, hamar lelohasztja kedvét a kifordult kerék látványa.
Lazziar vigyorogva fordul a szekér irányába, és igyekszik azt megemelni nem igazán sok sikerrel, amíg a kocsis, egy kézzel emelve a másikkal meg a kereket igazítva igyekszik. Eddig nem igazán nagy sikerrel.*
*Mi mást tehetne, bólint a másik szavára. Ő sem szívlelte a folytonos bájolgást apja által rendezett bálokon. A bájvigyort és az illemtartást, na meg a táncok. Azok az ostoba körbe körbe csatangolások, amiket a kényelmes életüket élő fehérnépek annyira imádnak azokban a körökben. Mintha az lenne az egyetlen örömforrásuk. Milyen érdekes, hogy egy kettő teljesen másért volt oda a vele való találkozás után az ilyen bálokon. Oh hányszor hallgatta apja megrovásait amiatt mert elosont egy két fehérmájú fehérnéppel a felsőbb körökből. Mit tehet arról, hogy unalmasnak tartották a hölgyek az általa rendezett gálát.*
-Áh arról szerintem már lecsúsztunk, beették magukat már azokba a körökbe. Ha csak! Nem lesz valami oknál egy két megüresedés. Ki tudja, bármikor elakadhat egy átkozott csirkecsont egy mohóbb falatnál.
*Emeli fel vállait, mint aki nem is gondol semmi rosszra. Balesetek mindig is történtek, és fognak is.
Szerencséjére, vagy épp az ellenkezőjére Wrojth elkapja őt ezzel megmentve egy kis időt, amíg a romvárosba érkeztek. Azonban mi áron. Lehet hagynia kellett volna leugrania a piactéren. Még ha Lazziar annyira nem is nehézsúlyú, könnyen hozzátehetett ahhoz, hogy a kerék lepattanjon a foglalatáról. Aminek köszönhetően, a törpe úgy szállt le, szó szoros értelmében, a kocsiról, mint ahogy a madarak repülnek délnek a hideg idő beköszöntével.
Alig hisz a szemének, és amikor meghallja a csobbanást, csak kikerekedett szemekkel bámulja az eseményeket. Köpni nyelni nem tud, na nem azért mert megszeppent volna a törpe hirtelen, és talán jogosnak mondható kitöréséből, hanem mert fogalma sincs, hogy röhögjön vagy sírjon, vagy éppen ezt egyszerre tegye.
Végül csak nem tudja magában tartani, és egy hatalmas jó ízű nevetésben tör ki, amit nem szégyell a másik előtt. Az amúgy is már fortyogva halad Selyemrév irányába.
Így hát amint kiröhögte magát, mert a kocsis az inkább csak bambul maga elé azóta, mert ő még emészti az eseményeket, hamar lelohasztja kedvét a kifordult kerék látványa.
Lazziar vigyorogva fordul a szekér irányába, és igyekszik azt megemelni nem igazán sok sikerrel, amíg a kocsis, egy kézzel emelve a másikkal meg a kereket igazítva igyekszik. Eddig nem igazán nagy sikerrel.*
2156. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-04-23 12:47:56
Üzenet elküldve: 2025-04-23 12:47:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az agg gnóm geodéta és az zsenge egészséges emberfi ténykedése//
* Érdemes lenne egyszer körülnézni az öreg lakásán. Egyre biztosabb, hogy néhány limlom alatt kincseket is találna, bár abban is biztos, hogy erre nem kapna engedélyt, pláne, ha meg is szeretné tartani a talált dolgokat. *
- Pontosabban, mint azok, akik naponta foglalkoznak ilyenekkel?
* Meglepődött arccal figyeli a gnómot. Belőle még kinézni, hogy jobban ért hozzá, de ne felejtsék el, hogy Derk nem tapasztalt ilyen téren. Csoda, hogy a nem esett bele a meredélybe, amikor távolságait nézte.
A kezdőléc mellé a kért táskát is átnyújtja, aztán nem sokkal később vissza is kapja a csomós zsinórt. Egy lemér tíz csomót, majd egy lécet állít az utolsó csomó mellé. *
- Mennyire legyen a meredélytől? Vagy az mindegy, csak legyen lemérve?
* Ha mindegy, akkor otthagyja ahova tette, és csak leméri, hogy mennyire van a szélétől, ha pedig kap utasítást, akkor úgy jár el. *
- Akkor elkezdem az első mérést!
* A kapott zsinórt kifeszíti és megpróbálja pontosan odatenni, bár ez egy kicsit nehéz feladatnak bizonyul, mivel szemből nem látja, hogy merre lejt és, hogy merre vigye, hogy hol legyen egyenes. *
- Így jó?
* Érdemes lenne egyszer körülnézni az öreg lakásán. Egyre biztosabb, hogy néhány limlom alatt kincseket is találna, bár abban is biztos, hogy erre nem kapna engedélyt, pláne, ha meg is szeretné tartani a talált dolgokat. *
- Pontosabban, mint azok, akik naponta foglalkoznak ilyenekkel?
* Meglepődött arccal figyeli a gnómot. Belőle még kinézni, hogy jobban ért hozzá, de ne felejtsék el, hogy Derk nem tapasztalt ilyen téren. Csoda, hogy a nem esett bele a meredélybe, amikor távolságait nézte.
A kezdőléc mellé a kért táskát is átnyújtja, aztán nem sokkal később vissza is kapja a csomós zsinórt. Egy lemér tíz csomót, majd egy lécet állít az utolsó csomó mellé. *
- Mennyire legyen a meredélytől? Vagy az mindegy, csak legyen lemérve?
* Ha mindegy, akkor otthagyja ahova tette, és csak leméri, hogy mennyire van a szélétől, ha pedig kap utasítást, akkor úgy jár el. *
- Akkor elkezdem az első mérést!
* A kapott zsinórt kifeszíti és megpróbálja pontosan odatenni, bár ez egy kicsit nehéz feladatnak bizonyul, mivel szemből nem látja, hogy merre lejt és, hogy merre vigye, hogy hol legyen egyenes. *
- Így jó?
2155. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-04-23 10:57:44
Üzenet elküldve: 2025-04-23 10:57:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Jobb nem megpróbálni elkapkodni a sörét a söntésről, ha szükségük van még a csinos kis kacsójukra. Még a végén több kézzel távozik, mint amennyivel érkezett a kocsmába! Fohászkodjanak az istenükhöz, hogy ez ne következzen be! *
- Amint lesz egy kis belátásunk a dolgokba megmutatjuk a nemeseknek, hogy a vadonatúj kis negyedük, amiért annyi vért áldoztak, mégsem olyan biztonságos, mint ahogyan azt gondolták!
* Ezeket a szavakat persze moderált hangnemben közöli, bármennyire is szeretné torkaszakadtából kijelenti, mint valami bűnszervezet feje, aki kész bevenni a negyedet. Nem! Nekik nincs hadseregük, nincs semmi, ami támogatná őket, egyedül magukra számíthatnak, s azt is csak finoman. *
- Nem is rossz ötlet! Ha lenne pénzünk rá, miért is ne? Elvégre, ha pénz kérdése lett a nemesi cím, akkor az annyit is ér, mint a papír, amire azt írták!
* A megállításra kicsit meglepődik, valóban ő volt az aki a árukkal példálózik, azonban nem gondolta volna, hogy abban a pillanatban kiugrana a kocsi hátuljából, hogy közelebbről is szemügyre vegye. Némán visszaül a helyébe, majd egy aprót sóhajt. Már bemutatta, hogy milyen ügyes a kezeivel, ezzel el is könyvelte a férfit egy közönséges tolvajnak, bár most egy kicsit meginog ez a kis felismerés, ha a szemei rosszak, akkor nehezen fogja észrevenni azt, ami igazán fontos. Nem fogja látni a fától az erdőt! *
- Egy bökő valóban nem ártana, azonban közel sem vagyok annyira kétségbeesett, hogy az első adandó alkalommal…
* Mintha az istenek büntetnék meg mikor visszarántotta Lazziart, ugyanis mondata közben történik a baleset. Nyelvére is majdnem ráharap, amikor is a szekér látványosan dől a vele szembeni oldalra. Lazziar igen szerencsésnek mondhatja magát, mondhatni az istenek védelmét élvezi, ugyanis Wenkroft szabad repülésbe kezd a férfitől egy pár centire. Ahogy ő csak a fejét veri be, úgy a törp kirepül a szövetes kocsi oldalán csupán néhány centivel kerülve el, hogy magával vigye Lazziart. A szövet, ami eddig takarta őket, immáron egy hatalmas lyukkal egészült ki, közben a törp esését egy közeli sártócsa fogja fel. Egy darabig nem mozdul, mintha eszméletét vesztette volna, azonban csak lefagyott. Álmában sem gondolta volna, hogy ilyen megaláztatás éri! Kezeivel kinyomja magát és eltávolítja magát a földtől, majd még térdelve behúz egyet a sártócsának, amitől egy kicsit fel is reped a bőre. Ez azonban nem állítja meg törpöt, amint feláll, néhány egyszerű mozdulattal próbálja letakarítani az arcát, de csak jobban szétkeni. A férfi utasítása nem hatja meg, sőt mintha át is dobná a ló túloldalára. Hirtelen mozdulatlanná válik, és hacsak ők nem nem szólalnak meg, úgy az egyetlen, ami megtöri a csendet, az a lélegzetük. Néhány másodperc múlva a törp elkezd remegni, eleinte csak aprón, aztán elég látványosabban, majd meg is fordul. *
- BASZD MEG A KOCSIDAT!
* Jelenti ki illedelmesen, majd fogcsikorgatva megfordul és otthagyja a párost, intézzék csak el maguk a problémát, mivel neki ki kell adnia a gőzt, s ha maradna, akkor nem csak megemelné a kocsit, de feje tetejére is állítaná, azt meg biztos nem köszönné meg neki senki! Még láthatják, ahogyan a törp félrerúg néhány dolgot az útjából, majd egy szerencsétlen kukának saját röppályát is ad, ami egy romos ház egyetlen épp ablakának ütközik. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Jobb nem megpróbálni elkapkodni a sörét a söntésről, ha szükségük van még a csinos kis kacsójukra. Még a végén több kézzel távozik, mint amennyivel érkezett a kocsmába! Fohászkodjanak az istenükhöz, hogy ez ne következzen be! *
- Amint lesz egy kis belátásunk a dolgokba megmutatjuk a nemeseknek, hogy a vadonatúj kis negyedük, amiért annyi vért áldoztak, mégsem olyan biztonságos, mint ahogyan azt gondolták!
* Ezeket a szavakat persze moderált hangnemben közöli, bármennyire is szeretné torkaszakadtából kijelenti, mint valami bűnszervezet feje, aki kész bevenni a negyedet. Nem! Nekik nincs hadseregük, nincs semmi, ami támogatná őket, egyedül magukra számíthatnak, s azt is csak finoman. *
- Nem is rossz ötlet! Ha lenne pénzünk rá, miért is ne? Elvégre, ha pénz kérdése lett a nemesi cím, akkor az annyit is ér, mint a papír, amire azt írták!
* A megállításra kicsit meglepődik, valóban ő volt az aki a árukkal példálózik, azonban nem gondolta volna, hogy abban a pillanatban kiugrana a kocsi hátuljából, hogy közelebbről is szemügyre vegye. Némán visszaül a helyébe, majd egy aprót sóhajt. Már bemutatta, hogy milyen ügyes a kezeivel, ezzel el is könyvelte a férfit egy közönséges tolvajnak, bár most egy kicsit meginog ez a kis felismerés, ha a szemei rosszak, akkor nehezen fogja észrevenni azt, ami igazán fontos. Nem fogja látni a fától az erdőt! *
- Egy bökő valóban nem ártana, azonban közel sem vagyok annyira kétségbeesett, hogy az első adandó alkalommal…
* Mintha az istenek büntetnék meg mikor visszarántotta Lazziart, ugyanis mondata közben történik a baleset. Nyelvére is majdnem ráharap, amikor is a szekér látványosan dől a vele szembeni oldalra. Lazziar igen szerencsésnek mondhatja magát, mondhatni az istenek védelmét élvezi, ugyanis Wenkroft szabad repülésbe kezd a férfitől egy pár centire. Ahogy ő csak a fejét veri be, úgy a törp kirepül a szövetes kocsi oldalán csupán néhány centivel kerülve el, hogy magával vigye Lazziart. A szövet, ami eddig takarta őket, immáron egy hatalmas lyukkal egészült ki, közben a törp esését egy közeli sártócsa fogja fel. Egy darabig nem mozdul, mintha eszméletét vesztette volna, azonban csak lefagyott. Álmában sem gondolta volna, hogy ilyen megaláztatás éri! Kezeivel kinyomja magát és eltávolítja magát a földtől, majd még térdelve behúz egyet a sártócsának, amitől egy kicsit fel is reped a bőre. Ez azonban nem állítja meg törpöt, amint feláll, néhány egyszerű mozdulattal próbálja letakarítani az arcát, de csak jobban szétkeni. A férfi utasítása nem hatja meg, sőt mintha át is dobná a ló túloldalára. Hirtelen mozdulatlanná válik, és hacsak ők nem nem szólalnak meg, úgy az egyetlen, ami megtöri a csendet, az a lélegzetük. Néhány másodperc múlva a törp elkezd remegni, eleinte csak aprón, aztán elég látványosabban, majd meg is fordul. *
- BASZD MEG A KOCSIDAT!
* Jelenti ki illedelmesen, majd fogcsikorgatva megfordul és otthagyja a párost, intézzék csak el maguk a problémát, mivel neki ki kell adnia a gőzt, s ha maradna, akkor nem csak megemelné a kocsit, de feje tetejére is állítaná, azt meg biztos nem köszönné meg neki senki! Még láthatják, ahogyan a törp félrerúg néhány dolgot az útjából, majd egy szerencsétlen kukának saját röppályát is ad, ami egy romos ház egyetlen épp ablakának ütközik. *
2154. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-04-23 04:01:54
Üzenet elküldve: 2025-04-23 04:01:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 153
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 153
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Az agg gnóm geodéta és az zsenge egészséges emberfi ténykedése//
*Hát igen. Az öreg sok mindent kitalált már az évek során. Olyat is aminek hasznát vennék, de habár nem vallaná be, de olyat is, ami maximum papírnehezék lehetne. Miközben haladnak a meredély felé elmondja a módszert amivel lemérik, majd annak a területét. A fiatal férfi szavaira bólogat.*
-Használják bizony. Építkezéseken, de földmérések során is igen gyakori eljárás. Csak mi pontosabb mérést fogunk náluk végezni.
*Mikor a lécet felé nyújtják akkor elveszi.*
-A táskámat is fiam!
*Abból egy zsinórt vesz ki, amit kiteker és a segítségével leméri a hídtól a kezdőpontot. Majd egy a másik számára már ismerős kötelet vesz elő.*
-Pontosan tíz csomónyira tedd le a következő lécet, de mérd oda a meredély széléhez is!
*Közben a táskájából egy másik zsinórt is elővesz és ráköti a kezdőlécre. Ahogy mondta pont a második festett rész tetejére, majd annak a végét is odaadja a legénynek.*
-Utána mérhetjük ezt hozzá.
*Hát igen. Az öreg sok mindent kitalált már az évek során. Olyat is aminek hasznát vennék, de habár nem vallaná be, de olyat is, ami maximum papírnehezék lehetne. Miközben haladnak a meredély felé elmondja a módszert amivel lemérik, majd annak a területét. A fiatal férfi szavaira bólogat.*
-Használják bizony. Építkezéseken, de földmérések során is igen gyakori eljárás. Csak mi pontosabb mérést fogunk náluk végezni.
*Mikor a lécet felé nyújtják akkor elveszi.*
-A táskámat is fiam!
*Abból egy zsinórt vesz ki, amit kiteker és a segítségével leméri a hídtól a kezdőpontot. Majd egy a másik számára már ismerős kötelet vesz elő.*
-Pontosan tíz csomónyira tedd le a következő lécet, de mérd oda a meredély széléhez is!
*Közben a táskájából egy másik zsinórt is elővesz és ráköti a kezdőlécre. Ahogy mondta pont a második festett rész tetejére, majd annak a végét is odaadja a legénynek.*
-Utána mérhetjük ezt hozzá.
2153. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-04-22 20:23:36
Üzenet elküldve: 2025-04-22 20:23:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Mosómedve szelídítés: 18/20 //
* A romokkal tarkított városrész is kedvelt helye a tündér-mosómedve duónak. Mind a ketten szeretnek a köveken mászkálni és régi cuccokat feltúrni. Van egy kedvenc romjuk is, ami kincseskamraként funkcionál. Van itt mindenféle ócska kacat. Görbe kanál, díszes gomb, kifakult nemesi kabát, meg még lehetne sorolni. Most is felkeresik majd a rejteket, de előbb még a játéknak van az ideje. Ketten felkapaszkodnak egy kőkerítésre, ahonnan pazar kilátás nyílik. Ezután megpróbálja idomítani tovább. Arra szeretné rávenni már egy ideje, hogy másszon fel a karjába.*
- Zápor fel!* Paskolja meg a saját karját és szájával hívogató hangot add ki. Ezt többször is eljátssza, hogy érthetőbb legyen. Korábban ilyenkor felemelte a karjai közzé. Rá kellett már jönnie, hogy mit akarnak tőle. Oda is tipeg hozzá kétlábon a mosómedve, de nem mászik fel, csak kinyújtja felé a két mancsát.*
- Menthetetlen vagy, te mihaszna!* Korholja, de felemeli, mint a kisgyermeket. Karjába fekteti és megvakargatja a füle tövét.*
- Ezen még majd dolgozunk azért.* Aztán leteszi és felkeresik közösen a bunkert. Ott mindenki a saját hobbijának élhet. A tündér bútorok fiókjaiban turkál, a mosómedve, meg a különféle dolgokat rágcsálja meg. Amikor pedig megunja Alesian, akkor felugrik az ágyra és birkózni kezd a szörgolyóval.*
* A romokkal tarkított városrész is kedvelt helye a tündér-mosómedve duónak. Mind a ketten szeretnek a köveken mászkálni és régi cuccokat feltúrni. Van egy kedvenc romjuk is, ami kincseskamraként funkcionál. Van itt mindenféle ócska kacat. Görbe kanál, díszes gomb, kifakult nemesi kabát, meg még lehetne sorolni. Most is felkeresik majd a rejteket, de előbb még a játéknak van az ideje. Ketten felkapaszkodnak egy kőkerítésre, ahonnan pazar kilátás nyílik. Ezután megpróbálja idomítani tovább. Arra szeretné rávenni már egy ideje, hogy másszon fel a karjába.*
- Zápor fel!* Paskolja meg a saját karját és szájával hívogató hangot add ki. Ezt többször is eljátssza, hogy érthetőbb legyen. Korábban ilyenkor felemelte a karjai közzé. Rá kellett már jönnie, hogy mit akarnak tőle. Oda is tipeg hozzá kétlábon a mosómedve, de nem mászik fel, csak kinyújtja felé a két mancsát.*
- Menthetetlen vagy, te mihaszna!* Korholja, de felemeli, mint a kisgyermeket. Karjába fekteti és megvakargatja a füle tövét.*
- Ezen még majd dolgozunk azért.* Aztán leteszi és felkeresik közösen a bunkert. Ott mindenki a saját hobbijának élhet. A tündér bútorok fiókjaiban turkál, a mosómedve, meg a különféle dolgokat rágcsálja meg. Amikor pedig megunja Alesian, akkor felugrik az ágyra és birkózni kezd a szörgolyóval.*
2152. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-04-22 16:25:37
Üzenet elküldve: 2025-04-22 16:25:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós páros//
*Volt már benne része, igaz azt a kis vitájukat is csak annyira lehet annak nevezni, mint aki bokáig lép bele a tengerbe. Sejtése szerint, egy igazi vita a törpével, alsó hangon nem fejeződik be egy kisebb vérontásnál. Az indoknak pedig nem kell nagyobbnak lennie, minthogy ki lopta el a sörét véletlenül a söntésről.*
-Azt mondod? Pedig az a specialitásom.
*Kacag fel röviden. Bár a komorság valamelyest hat rá, így végighallgatja a törpe maradék mondandóját.*
-Az ördög vigye el akkor. Valahol el kell kezdeni, ha más nem akkor az első lépéssekkel. Mit tudunk csinálni, a sírással nem megyünk semmire.
*Teszi hozzá, bár nem tudja mennyire biztatóak a szavai. Hatalmasat fognak csapni a lecsóba, ha a tervüket valamelyest elkezdik. A kérdés azonban továbbra is, az, hogy hogyan.*
-Persze, berontasz oda, aztán? Kérsz magadnak egy nemesi címet ha már arra jársz?
*Viccelődik ismét, bár biztosan szép látvány lenne az is. Lehet elbírna egy vagy két őrrel cimborája, főleg ha van benne egy kis löket.
Csak biccent egyet a másik szavára. Erősen kétli a betört orrú ficsúr előfog kerülni valaha is életében. Bár igaz, jobb félni mint megijedni.
A Törpe felszólására mi szerint mit találhatnak a piac sorai között, úgy gondolta leugrik és megnézi vele. Erre viszont a törpe még idejében felpattan és majdnem nyakon csípi. Éppen a lába lóg csak ki a szekérből, mire az erős kar visszarántja maga mellé az ülésbe.
A kocsis pár szitok szóval csapja vissza rájuk az ajtót, hogy mi a fenét művelnek ott hátul, amit szerencséjükre hamar el is felejt, mert épp a tömegen halad át.*
-Hát valamelyik isten áldjon meg téged, akkor meg miért érdeklődsz az árú iránt, már azt hittem akarsz magadnak venni valami jobb bökőt ahelyett a rozsdás vacak helyett
*Zsörtölődik, ahogy igazítgatja magát a törpe mellett, majd kényelmesebben helyet is foglal.
Most már nincsenek messze, a céljuktól, ahogy ismét kitekint már látja is a hátrahagyott romos viskóknak a maradványait, szerencséjükre a kocsit lehet épp selyemrévbe tartott eredetileg is. Így szinte páholyban érkezhetnek meg a mulatságba mint a nagyurak. Milyen érdekes is az élet.
Már a romváros hátrahagyott utcáit gördülnek be. Érezhető, hogy az út itt legalább annyira van rossz állapotban, mint amikor a városon kívüli földutakon gurultak.
Ekkor történik az, amire nem igazán számított. Egy hatalmas reccsenéssel, a kocsi hirtelen megreked, és érezhetően meg is bukik az ő oldalukra.
A kocsis irdatlan szitkozódásba kezd, és lepattan a kocsi elejéről, hogy megnézze mi történt.
Lazziar is végül összeszedve magát, remélhetőleg nem kell a törpét lesöpörnie magáról a bukás miatt. Lepattan a kocsiról és a kocsissal együtt nézi baleset okozóját.
A kocsi kereke leugrott a helyéről, ahogy egy nagyobb kőben megpattant. Forgatja is a szemét, majd egy hatalmas sóhajjal szólal fel.*
-Wrojth, gyere emeljük meg.
*Szólal fel szinte fájdalmasan, valahogy érezte ez az utazás, túl könnyen ment ez idáig.*
A hozzászólás írója (Lazziar Glynmaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.22 17:39:59
*Volt már benne része, igaz azt a kis vitájukat is csak annyira lehet annak nevezni, mint aki bokáig lép bele a tengerbe. Sejtése szerint, egy igazi vita a törpével, alsó hangon nem fejeződik be egy kisebb vérontásnál. Az indoknak pedig nem kell nagyobbnak lennie, minthogy ki lopta el a sörét véletlenül a söntésről.*
-Azt mondod? Pedig az a specialitásom.
*Kacag fel röviden. Bár a komorság valamelyest hat rá, így végighallgatja a törpe maradék mondandóját.*
-Az ördög vigye el akkor. Valahol el kell kezdeni, ha más nem akkor az első lépéssekkel. Mit tudunk csinálni, a sírással nem megyünk semmire.
*Teszi hozzá, bár nem tudja mennyire biztatóak a szavai. Hatalmasat fognak csapni a lecsóba, ha a tervüket valamelyest elkezdik. A kérdés azonban továbbra is, az, hogy hogyan.*
-Persze, berontasz oda, aztán? Kérsz magadnak egy nemesi címet ha már arra jársz?
*Viccelődik ismét, bár biztosan szép látvány lenne az is. Lehet elbírna egy vagy két őrrel cimborája, főleg ha van benne egy kis löket.
Csak biccent egyet a másik szavára. Erősen kétli a betört orrú ficsúr előfog kerülni valaha is életében. Bár igaz, jobb félni mint megijedni.
A Törpe felszólására mi szerint mit találhatnak a piac sorai között, úgy gondolta leugrik és megnézi vele. Erre viszont a törpe még idejében felpattan és majdnem nyakon csípi. Éppen a lába lóg csak ki a szekérből, mire az erős kar visszarántja maga mellé az ülésbe.
A kocsis pár szitok szóval csapja vissza rájuk az ajtót, hogy mi a fenét művelnek ott hátul, amit szerencséjükre hamar el is felejt, mert épp a tömegen halad át.*
-Hát valamelyik isten áldjon meg téged, akkor meg miért érdeklődsz az árú iránt, már azt hittem akarsz magadnak venni valami jobb bökőt ahelyett a rozsdás vacak helyett
*Zsörtölődik, ahogy igazítgatja magát a törpe mellett, majd kényelmesebben helyet is foglal.
Most már nincsenek messze, a céljuktól, ahogy ismét kitekint már látja is a hátrahagyott romos viskóknak a maradványait, szerencséjükre a kocsit lehet épp selyemrévbe tartott eredetileg is. Így szinte páholyban érkezhetnek meg a mulatságba mint a nagyurak. Milyen érdekes is az élet.
Már a romváros hátrahagyott utcáit gördülnek be. Érezhető, hogy az út itt legalább annyira van rossz állapotban, mint amikor a városon kívüli földutakon gurultak.
Ekkor történik az, amire nem igazán számított. Egy hatalmas reccsenéssel, a kocsi hirtelen megreked, és érezhetően meg is bukik az ő oldalukra.
A kocsis irdatlan szitkozódásba kezd, és lepattan a kocsi elejéről, hogy megnézze mi történt.
Lazziar is végül összeszedve magát, remélhetőleg nem kell a törpét lesöpörnie magáról a bukás miatt. Lepattan a kocsiról és a kocsissal együtt nézi baleset okozóját.
A kocsi kereke leugrott a helyéről, ahogy egy nagyobb kőben megpattant. Forgatja is a szemét, majd egy hatalmas sóhajjal szólal fel.*
-Wrojth, gyere emeljük meg.
*Szólal fel szinte fájdalmasan, valahogy érezte ez az utazás, túl könnyen ment ez idáig.*
A hozzászólás írója (Lazziar Glynmaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.22 17:39:59
2151. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-04-09 09:41:09
Üzenet elküldve: 2025-04-09 09:41:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az agg gnóm geodéta és az zsenge egészséges emberfi ténykedése//
* Valóban eléggé gépiesnek tűnnek azok a festések. Gyorsan körbe is néz a szemeivel, hogy nem e rejtette el a csodaszerkezetét a nagyvilág elől, s csak titkolja. Nem lepné meg, ha találna itt olyan dolgokat, amik akár egy kicsit, vagy épp nagyban megkönnyítené valakinek az életét. *
- Értettem!
* Valóban végtelenségig húzhatná a dolgokat, ám akkor fizetést sem kapna, de ha mégis azt előre szeretné tudni, mert akkor többet fogja jártatni a száját. A táskát felveszi a hátára, valószínű ezzel lesz a legkevesebb probléma, nem úgy, mint a deszkákkal, aminél útközben figyelni kell, nehogy lekeverjen valakinek egy olyan tockost, hogy ott is maradjon. Végül csak sikerül felvenni egyik válla felé és ott tartani, majd felveszi a talpakat is. Valóban kellemetlen, s nincs is hozzászokva ennyi dolog egyszerre való cipeléséhez, ezt azonban próbálja elrejteni az arcáról, s csak akkor grimaszolni a tehertől, vagy éppen a fáradtságtól, amint a gnóm nem figyel.
Kap egy kis fejtágítást az oda úton, bár egy rossz szava sem lehet, elvégre ő kérte, szóval végighallgatja az öreget. Mire végez a magyarázattal oda is érnek ahhoz a kezdő ponthoz, amiről beszélt. Leteszi az összes dolgot híd mellett, épp elég messze tőle, hogy valami arra járó még véletlenül se rúgja a mélybe. *
- Érdekes mérési folyamat, még nem hallottam ilyesmiről, de gondolom sokan használják.
* Közben kivesz egy lécet a sok közül, ami a kezdő lécként fog funkcionálni, majd odaadja a gnómnak, ha ő szeretné lerakni a legelső lécet a sok közül. Nem fog vele vitatkozni, ha ő szeretné elkezdeni, de azért nem mond nemet, ha Derknek felkínálná a lehetőséget. Így is lesz mit mesélni az ismerőseinek, ha végeztek. *
* Valóban eléggé gépiesnek tűnnek azok a festések. Gyorsan körbe is néz a szemeivel, hogy nem e rejtette el a csodaszerkezetét a nagyvilág elől, s csak titkolja. Nem lepné meg, ha találna itt olyan dolgokat, amik akár egy kicsit, vagy épp nagyban megkönnyítené valakinek az életét. *
- Értettem!
* Valóban végtelenségig húzhatná a dolgokat, ám akkor fizetést sem kapna, de ha mégis azt előre szeretné tudni, mert akkor többet fogja jártatni a száját. A táskát felveszi a hátára, valószínű ezzel lesz a legkevesebb probléma, nem úgy, mint a deszkákkal, aminél útközben figyelni kell, nehogy lekeverjen valakinek egy olyan tockost, hogy ott is maradjon. Végül csak sikerül felvenni egyik válla felé és ott tartani, majd felveszi a talpakat is. Valóban kellemetlen, s nincs is hozzászokva ennyi dolog egyszerre való cipeléséhez, ezt azonban próbálja elrejteni az arcáról, s csak akkor grimaszolni a tehertől, vagy éppen a fáradtságtól, amint a gnóm nem figyel.
Kap egy kis fejtágítást az oda úton, bár egy rossz szava sem lehet, elvégre ő kérte, szóval végighallgatja az öreget. Mire végez a magyarázattal oda is érnek ahhoz a kezdő ponthoz, amiről beszélt. Leteszi az összes dolgot híd mellett, épp elég messze tőle, hogy valami arra járó még véletlenül se rúgja a mélybe. *
- Érdekes mérési folyamat, még nem hallottam ilyesmiről, de gondolom sokan használják.
* Közben kivesz egy lécet a sok közül, ami a kezdő lécként fog funkcionálni, majd odaadja a gnómnak, ha ő szeretné lerakni a legelső lécet a sok közül. Nem fog vele vitatkozni, ha ő szeretné elkezdeni, de azért nem mond nemet, ha Derknek felkínálná a lehetőséget. Így is lesz mit mesélni az ismerőseinek, ha végeztek. *
2150. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-04-05 17:01:58
Üzenet elküldve: 2025-04-05 17:01:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 153
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 153
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Az agg gnóm geodéta és az zsenge egészséges emberfi ténykedése//
-Helyes, helyes.
*Hívja beljebb a másikat, aki ha szétnéz akkor láthatja a léceket amik le vannak téve egymástól biztos távolságra a munkapadra száradni, ami már megtörtént úgyhogy nem kell tartani, hogy összekennék a másikat. Rajtuk olyan pontossággal váltogatják a festett és festetlen részek egymást mintha az öregnek arra is lenne egy gépe. Pedig nincs. Ez a gnóm pontosság és a türelmes munka eredménye. Ha a lába nem is jó, de ami munkára képes abban nem lehet csalódni.*
-Ej, de sürgős! De nem baj jobb is mintha csak húznád a dolgot. Akár indulhatunk is. Azokat a deszkákat és a mellettük lévő fatalpakat meg a táskámat kéne vinned. Aztán mehetünk.
*Ez már nevezhető egy kényelmetlen tehernek még a fiatal férfi számára is. Akinek, ahogy kérte úgy kezd el az öreg magyarázni.*
-A csonthídnál kezdünk. Lemérünk egy biztos távot tőle és leszúrjuk vagy felállítjuk a kezdőlécünket. Majd attól balra a meredélytől ugyan akkora távolságra elhelyezünk még egy lécet öt vagy elég tíz méterre is. Azok közé egy zsinórt kell kifeszíteni úgy, hogy a kezdőléc második festett részének tetejétől kezdve a második lécig húzódjon. Vízmértékkel megnézzük, hogy egyenes-e a zsinór és ha igen akkor, azt nézzük meg, hogy a második lécen
a második festett sáv tetejétől mennyire tér el a zsinór vége. Ezt feljegyzem és haladhatunk tovább a következő léccel. Arra megint csak ugyan onnan fogjuk a zsinórt odamérni. Ha kifogytunk a lécekből akkor fölszedjük az eddig lerakottakat, kivéve a legelsőt, mert az jelöli a kezdőpontunkat.
*Ha még érdeklődik a mások arra is válaszol türelmesen az öreg és lassan el is érik a meredélyt.*
-Akkor kezdhetjük is.
-Helyes, helyes.
*Hívja beljebb a másikat, aki ha szétnéz akkor láthatja a léceket amik le vannak téve egymástól biztos távolságra a munkapadra száradni, ami már megtörtént úgyhogy nem kell tartani, hogy összekennék a másikat. Rajtuk olyan pontossággal váltogatják a festett és festetlen részek egymást mintha az öregnek arra is lenne egy gépe. Pedig nincs. Ez a gnóm pontosság és a türelmes munka eredménye. Ha a lába nem is jó, de ami munkára képes abban nem lehet csalódni.*
-Ej, de sürgős! De nem baj jobb is mintha csak húznád a dolgot. Akár indulhatunk is. Azokat a deszkákat és a mellettük lévő fatalpakat meg a táskámat kéne vinned. Aztán mehetünk.
*Ez már nevezhető egy kényelmetlen tehernek még a fiatal férfi számára is. Akinek, ahogy kérte úgy kezd el az öreg magyarázni.*
-A csonthídnál kezdünk. Lemérünk egy biztos távot tőle és leszúrjuk vagy felállítjuk a kezdőlécünket. Majd attól balra a meredélytől ugyan akkora távolságra elhelyezünk még egy lécet öt vagy elég tíz méterre is. Azok közé egy zsinórt kell kifeszíteni úgy, hogy a kezdőléc második festett részének tetejétől kezdve a második lécig húzódjon. Vízmértékkel megnézzük, hogy egyenes-e a zsinór és ha igen akkor, azt nézzük meg, hogy a második lécen
a második festett sáv tetejétől mennyire tér el a zsinór vége. Ezt feljegyzem és haladhatunk tovább a következő léccel. Arra megint csak ugyan onnan fogjuk a zsinórt odamérni. Ha kifogytunk a lécekből akkor fölszedjük az eddig lerakottakat, kivéve a legelsőt, mert az jelöli a kezdőpontunkat.
*Ha még érdeklődik a mások arra is válaszol türelmesen az öreg és lassan el is érik a meredélyt.*
-Akkor kezdhetjük is.
2149. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-04-04 18:20:58
Üzenet elküldve: 2025-04-04 18:20:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
// Apróságok //
// Zárás //
*Alesiannal ellentétben a vadhoz hasonló ösztönök még nem igazán haltak ki Szikrából. Így számára a csendesebb és jobban beláthatóbb környék sokkal biztonságosabb, mint egy kétlábúakkal teli, ahol nem ismer senkit.*
-Hihi!
*Kacag fel csak röviden, még a félelem azért mardossa őt, de Alesian hajbókolása lassacskán megtöri ezt a jeget is nála.*
-Nekem ez is csak egy odú. Csak nagy!
*Teszi hozzá egy enyhe mosollyal. Mit is ért ő az ilyesmihez. Otthon, fedő a fej felett, étel a gyomorban és valaki akivel éjjelente összebújhat egy kiadós alvásra. Másra nincs is szüksége.*
-Akiket én láttam, az álmomban, azok gonoszak voltak.
*A mosoly ekkor lohad le ismét egy picit, de legalább már nem töri ki őt a frász. Szeme viszont egyből meglepetten kerekedik ki, amint egy újabb érdekes történelmi eseménnyel tágítja kíváncsi kis fejét. De nem tetszését kifejezve megrázza a fejét. Ugyan is képtelen elhinni, hogy ez igaz lenne.*
-Nem hiszem el, biztos nem.
*Amint a kaputól nem messze megállnak, Szikra végre fellélegezhet. Ismét egy kellemes enyhe mosollyal bólint Alesian felé.*
-Igen, köszönöm. Jó volt újra látni.
*A mosoly még nagyobbra kerekedik, mikor Alesian megígéri megfogja majd látogatni, még mielőtt a férfi elmehetne, nem ússza meg. Gyorsan magához öleli búcsúképpen.*
-Mindenképpen! Ha majd készen lesz a kertem megakarom neked mutatni!
*Szívesen körbevezetni, de majd meghagyja ezt az alkalmat legközelebbre.*
-Igyekszem!
*Mondja picit hangosabban, ahogy már integet a férfinak, majd nem is marad kint sokáig, visszamegy a rezidencia óvó falai közé. Alig várja, hogy újra láthassa Trylnort, kíváncsi mit fog szólni majd a kis meglepetéséhez.*
// Zárás //
*Alesiannal ellentétben a vadhoz hasonló ösztönök még nem igazán haltak ki Szikrából. Így számára a csendesebb és jobban beláthatóbb környék sokkal biztonságosabb, mint egy kétlábúakkal teli, ahol nem ismer senkit.*
-Hihi!
*Kacag fel csak röviden, még a félelem azért mardossa őt, de Alesian hajbókolása lassacskán megtöri ezt a jeget is nála.*
-Nekem ez is csak egy odú. Csak nagy!
*Teszi hozzá egy enyhe mosollyal. Mit is ért ő az ilyesmihez. Otthon, fedő a fej felett, étel a gyomorban és valaki akivel éjjelente összebújhat egy kiadós alvásra. Másra nincs is szüksége.*
-Akiket én láttam, az álmomban, azok gonoszak voltak.
*A mosoly ekkor lohad le ismét egy picit, de legalább már nem töri ki őt a frász. Szeme viszont egyből meglepetten kerekedik ki, amint egy újabb érdekes történelmi eseménnyel tágítja kíváncsi kis fejét. De nem tetszését kifejezve megrázza a fejét. Ugyan is képtelen elhinni, hogy ez igaz lenne.*
-Nem hiszem el, biztos nem.
*Amint a kaputól nem messze megállnak, Szikra végre fellélegezhet. Ismét egy kellemes enyhe mosollyal bólint Alesian felé.*
-Igen, köszönöm. Jó volt újra látni.
*A mosoly még nagyobbra kerekedik, mikor Alesian megígéri megfogja majd látogatni, még mielőtt a férfi elmehetne, nem ússza meg. Gyorsan magához öleli búcsúképpen.*
-Mindenképpen! Ha majd készen lesz a kertem megakarom neked mutatni!
*Szívesen körbevezetni, de majd meghagyja ezt az alkalmat legközelebbre.*
-Igyekszem!
*Mondja picit hangosabban, ahogy már integet a férfinak, majd nem is marad kint sokáig, visszamegy a rezidencia óvó falai közé. Alig várja, hogy újra láthassa Trylnort, kíváncsi mit fog szólni majd a kis meglepetéséhez.*
2148. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-04-04 14:30:01
Üzenet elküldve: 2025-04-04 14:30:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Apróságok //
* Ahogy várható volt, amint maguk mögött hagyták a vásári tömeget, a kislányban is engedni kezd a félelem. Pedig, ha Alesiant kérdezné valaki, akkor azt mondaná, hogy ez a hely még veszedelmesebb, mint a korábbi, ahol sok fényes páncélzatú őr vigyázza a rendet. Szikra ügyesen elnavigálja a romok között, meglátszik, hogy nem ez az első alkalma, hogy itt kóricál, és feltehetően nem is az utolsó.*
- Ejha! Ez aztán a pofás házikó! Nem is mondta a kisasszony, hogy kúrában lakik.* Még kicsit meg is hajol, hátha oldja hangulatot. Sajnos kénytelen szegény gyermeket elszomorítani az orkokkal kapcsolatban.*
- Néha akad pár, de nem mindegyik olyan gonosz. Az egyikről például elneveztek egy italt a fogadóban, miután segített megtisztítani a szökőkút vizét. Viszont érdemes jól elkerülni őket, én is így szoktam.* Inti óvatosságra a lányt, de a látottak alapján erre nem nagyon van szükség.*
- Biztos nem tudtad, de amúgy régen ezek a zöldbőrűek pegazusok hátán jöttek erre a földre. Tudod azok ilyen szárnyas lovak, még repülni is tudnak.* Nem is érti, hogy ha létzenek ilyen fenséges állatok, akkor miért azok az ocsmány agyaras disznók azok, akik meglovagolhatták őket. Az ilyen fenséges jószágoknak csakis tündér gazdája lehetne. Micsoda nonszensz dolog. Közben az útjuk végére érnek. Eddig a pontig jöhetett most a tündér.*
- Én idáig jöhettem most. Innétől már jól leszel?* Kérdezi a bociszemű lánykát.*
- Néha majd eljövök meglátogatni, aztán csavaroghatunk egy kicsit. Mit szólsz?* Kacsint rá cinkosan.*
- Aztán azzal a fiúval ügyesen. Ha megfogadod azt a sok tanácsot, akkor tuti, hogy a kezedből fog enni.* Még kuncog is hozzá. Elköszön tőle és még integet is neki, amíg be nem megy a házba, aztán eltűnik majd a házak között. Valószínűleg szerez majd még egy kis bort meg kalácsot és takonyrészegre issza magát. Ezt már majd jobb, ha nem látja Szikra.*
* Ahogy várható volt, amint maguk mögött hagyták a vásári tömeget, a kislányban is engedni kezd a félelem. Pedig, ha Alesiant kérdezné valaki, akkor azt mondaná, hogy ez a hely még veszedelmesebb, mint a korábbi, ahol sok fényes páncélzatú őr vigyázza a rendet. Szikra ügyesen elnavigálja a romok között, meglátszik, hogy nem ez az első alkalma, hogy itt kóricál, és feltehetően nem is az utolsó.*
- Ejha! Ez aztán a pofás házikó! Nem is mondta a kisasszony, hogy kúrában lakik.* Még kicsit meg is hajol, hátha oldja hangulatot. Sajnos kénytelen szegény gyermeket elszomorítani az orkokkal kapcsolatban.*
- Néha akad pár, de nem mindegyik olyan gonosz. Az egyikről például elneveztek egy italt a fogadóban, miután segített megtisztítani a szökőkút vizét. Viszont érdemes jól elkerülni őket, én is így szoktam.* Inti óvatosságra a lányt, de a látottak alapján erre nem nagyon van szükség.*
- Biztos nem tudtad, de amúgy régen ezek a zöldbőrűek pegazusok hátán jöttek erre a földre. Tudod azok ilyen szárnyas lovak, még repülni is tudnak.* Nem is érti, hogy ha létzenek ilyen fenséges állatok, akkor miért azok az ocsmány agyaras disznók azok, akik meglovagolhatták őket. Az ilyen fenséges jószágoknak csakis tündér gazdája lehetne. Micsoda nonszensz dolog. Közben az útjuk végére érnek. Eddig a pontig jöhetett most a tündér.*
- Én idáig jöhettem most. Innétől már jól leszel?* Kérdezi a bociszemű lánykát.*
- Néha majd eljövök meglátogatni, aztán csavaroghatunk egy kicsit. Mit szólsz?* Kacsint rá cinkosan.*
- Aztán azzal a fiúval ügyesen. Ha megfogadod azt a sok tanácsot, akkor tuti, hogy a kezedből fog enni.* Még kuncog is hozzá. Elköszön tőle és még integet is neki, amíg be nem megy a házba, aztán eltűnik majd a házak között. Valószínűleg szerez majd még egy kis bort meg kalácsot és takonyrészegre issza magát. Ezt már majd jobb, ha nem látja Szikra.*
2147. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-04-03 15:23:45
Üzenet elküldve: 2025-04-03 15:23:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
// Apróságok //
*Unalmasak? Lehet, de rengeteg tudás, mese, csoda rejlik ezekben a nehéz könyvekben. Ezért is kedvel nem is egyet. Bár igazat kell adnia abban barátjának, hogy bizony vannak köztük unalmasak is. Azokat ő maga is messziről elkerüli.
A kellemes találkozó utolsó élvezhető pillanata, mostanra száll tova.
Helyette viszont megmarad a nyárfalevelű pici szikra, aki magához húzza jelenlegi két védelmezőjét. Ha tetszik nekik ha nem.
Amennyire tudta leküzdötte a félelmet a séta alatt, és kiérve a hídról, hátra hagyva a zsongó tömeget, már a romváros régi sáros utcáit járva kezd megnyugodni. Csendesebb a környék, és hogy megszűnt a nyüzsgés, az ő reszketése is kezd alább hagyni. Csupán szemei járnak ide oda a környéket kutatva, lehetséges veszélyforrások után kutatva, amik valójában ott sincsenek.*
-Arra.
*Bök a fejével egy nagyobb utcára, ami elkezd már lassan emelkedni. Ha szemével követi Alesian, már láthatja a nagy kő kerítést aminek tetején már a rezidencia cserepei díszelegnek.*
-Ugye itt a városban nincsenek ilyen zöld kétlábúak?
*Kérdezi, hangjában még hallható a félelem, még ha a reszketés már alább is állt. Már a férfit sem szorongatja annyira mint amikor a tömegen haladtak át.*
-Te tudsz róluk valamit??
*Hiába a félelem, valahogy érzi köze lehet múltjának ezeknek a szörnyeknek, így meg kell tudnia róluk mindent amit csak tud.
Közben persze esze ágában sincs megállni a beszédre szorgosan lépdel a férfi oldalán fel az emelkedőn és lassacskán már a gyerekzsivaj is hallatszódik a távolban, ahogy közelednek az árvaházhoz. Szikra szeme egy picit csupán de felcsillan, ahogy meglátja a rezidencia kapuját.*
-Latod? Már meg is jöttünk.
*Szólal fel, mintha egy kő esett volna le a szívéről, pedig még csak loholniuk sem kellett idáig.*
*Unalmasak? Lehet, de rengeteg tudás, mese, csoda rejlik ezekben a nehéz könyvekben. Ezért is kedvel nem is egyet. Bár igazat kell adnia abban barátjának, hogy bizony vannak köztük unalmasak is. Azokat ő maga is messziről elkerüli.
A kellemes találkozó utolsó élvezhető pillanata, mostanra száll tova.
Helyette viszont megmarad a nyárfalevelű pici szikra, aki magához húzza jelenlegi két védelmezőjét. Ha tetszik nekik ha nem.
Amennyire tudta leküzdötte a félelmet a séta alatt, és kiérve a hídról, hátra hagyva a zsongó tömeget, már a romváros régi sáros utcáit járva kezd megnyugodni. Csendesebb a környék, és hogy megszűnt a nyüzsgés, az ő reszketése is kezd alább hagyni. Csupán szemei járnak ide oda a környéket kutatva, lehetséges veszélyforrások után kutatva, amik valójában ott sincsenek.*
-Arra.
*Bök a fejével egy nagyobb utcára, ami elkezd már lassan emelkedni. Ha szemével követi Alesian, már láthatja a nagy kő kerítést aminek tetején már a rezidencia cserepei díszelegnek.*
-Ugye itt a városban nincsenek ilyen zöld kétlábúak?
*Kérdezi, hangjában még hallható a félelem, még ha a reszketés már alább is állt. Már a férfit sem szorongatja annyira mint amikor a tömegen haladtak át.*
-Te tudsz róluk valamit??
*Hiába a félelem, valahogy érzi köze lehet múltjának ezeknek a szörnyeknek, így meg kell tudnia róluk mindent amit csak tud.
Közben persze esze ágában sincs megállni a beszédre szorgosan lépdel a férfi oldalán fel az emelkedőn és lassacskán már a gyerekzsivaj is hallatszódik a távolban, ahogy közelednek az árvaházhoz. Szikra szeme egy picit csupán de felcsillan, ahogy meglátja a rezidencia kapuját.*
-Latod? Már meg is jöttünk.
*Szólal fel, mintha egy kő esett volna le a szívéről, pedig még csak loholniuk sem kellett idáig.*
2146. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-04-02 14:18:07
Üzenet elküldve: 2025-04-02 14:18:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Apróságok //
* A nehéz könyvek jót nem jelentenek, abban mindig sok fejfájdító okosság van. A mondás pedig jól tartja miszerint: Kerüld a túl okos nőket, mert csak a baj van velük. Mondjuk sokszor az okos nők naivak is. Lényegében ezzel csak tovább erősítette Szikra Alesianban a tényt, hogy ezzel a Maival igencsak jó lesz vigyázni.*
- A nehéz könyvek unalmasak szoktak lenni.* Válaszolja egykedvűen, már most unja azokat a könyvek, pedig csak rájuk gondolt. Sajnos ez az utolsó pillanat mielőtt a kis találkozó elsodródik a szomorkás irányba. A kislányt valami nagyon felzaklatja, így ezzel megpecsételőik a tovább maradás lehetősége. Alesian össze van kicsit zavarodva, de rábólint a reszkető lány szavaira, aki szinte rácsimpaszkodik. Faggatnia se szükséges sokat, hogy adjon erre a különös és egyben ijesztő viselkedésre magyarázatott.*
- Félsz? Mitől félsz Szikra?* Kérdez rá, amikor mondja és hát a válasz rendesen szíven üti. Szó szerint megrázkódik a gondolattól is, amikor a kirakós egyik meghatározó darabja a helyére kerül. Az utolsó amit át akarna élni, hogy egy ork üldözze. Hallott történeteket, hogy azok az agyaras szörnyek akár nyersen is képessek szétmarcangolni egy magafajta apró teremtményt. Ez a része a lány történetének már koránt sem mondható viccesnek.*
- Ne félj itt nem eshet bajod.* Próbálja nyugtatni, de megérti, hogy mi játszódik le benne, ezért igyekszik mihamarabb elhagyni a helyet. Annyit tud biztosra, hogy valahol a romvárosban kellene keresni azt az árvaházat. Arra felé veszi hát az irányt, egyik kezében a póráz a másikba meg a lány csimpaszkodik. Elhagyva a révet már sokkal csendesebb a környék. A mulatozás hangja csak tompán érződik. A tömeg szorító aurájától is megszabadulhatnak, ami talán kis enyhülést hozhat Szikrának.*
- Merre kell menni, hogy hazaérjünk?* Talán itt már látszódik majd az épület is, így rá tud mutatni majd a csepp kezecske. Tippje azért lenne a tündérnek is, mert nagyjából belokálták neki a helyet, szóval most már csak egy nagy és lakható épületet kell találni abban az irányban.*
* A nehéz könyvek jót nem jelentenek, abban mindig sok fejfájdító okosság van. A mondás pedig jól tartja miszerint: Kerüld a túl okos nőket, mert csak a baj van velük. Mondjuk sokszor az okos nők naivak is. Lényegében ezzel csak tovább erősítette Szikra Alesianban a tényt, hogy ezzel a Maival igencsak jó lesz vigyázni.*
- A nehéz könyvek unalmasak szoktak lenni.* Válaszolja egykedvűen, már most unja azokat a könyvek, pedig csak rájuk gondolt. Sajnos ez az utolsó pillanat mielőtt a kis találkozó elsodródik a szomorkás irányba. A kislányt valami nagyon felzaklatja, így ezzel megpecsételőik a tovább maradás lehetősége. Alesian össze van kicsit zavarodva, de rábólint a reszkető lány szavaira, aki szinte rácsimpaszkodik. Faggatnia se szükséges sokat, hogy adjon erre a különös és egyben ijesztő viselkedésre magyarázatott.*
- Félsz? Mitől félsz Szikra?* Kérdez rá, amikor mondja és hát a válasz rendesen szíven üti. Szó szerint megrázkódik a gondolattól is, amikor a kirakós egyik meghatározó darabja a helyére kerül. Az utolsó amit át akarna élni, hogy egy ork üldözze. Hallott történeteket, hogy azok az agyaras szörnyek akár nyersen is képessek szétmarcangolni egy magafajta apró teremtményt. Ez a része a lány történetének már koránt sem mondható viccesnek.*
- Ne félj itt nem eshet bajod.* Próbálja nyugtatni, de megérti, hogy mi játszódik le benne, ezért igyekszik mihamarabb elhagyni a helyet. Annyit tud biztosra, hogy valahol a romvárosban kellene keresni azt az árvaházat. Arra felé veszi hát az irányt, egyik kezében a póráz a másikba meg a lány csimpaszkodik. Elhagyva a révet már sokkal csendesebb a környék. A mulatozás hangja csak tompán érződik. A tömeg szorító aurájától is megszabadulhatnak, ami talán kis enyhülést hozhat Szikrának.*
- Merre kell menni, hogy hazaérjünk?* Talán itt már látszódik majd az épület is, így rá tud mutatni majd a csepp kezecske. Tippje azért lenne a tündérnek is, mert nagyjából belokálták neki a helyet, szóval most már csak egy nagy és lakható épületet kell találni abban az irányban.*
2145. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-03-18 13:43:08
Üzenet elküldve: 2025-03-18 13:43:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az agg gnóm geodéta és az zsenge egészséges emberfi ténykedése//
* Derk nem igen tud sok gondolattal hozzájárulni az öreg gnóm gondolataihoz. Nem csak azért mert nem rendelkezik semmilyen telepatikus képességgel, hanem mert nem is jár annyira az esze, mint a másiknak.
Természetes csodának is lehetne koronázni a meredélyt, ha szebben nézne ki. Derknek amúgy fogalma sincs, hogy hogyan keletkezett, de így belegondolva sosem kérdőjelezte meg. Ez olyan természetesnek tűnik, minthogy kocsmában senki sem kér vizet. *
- Persze!
* Ha összepakoltak átveszi a táskát, nehogy megerőltesse a drága lábait, azokat nem képes lecserélni. *
- Amúgy, hogyan alakult ki a meredély? Milyen mélyre tekintenek vissza a feljegyzések?
* Teszi fel végül a kérdést, ami nem hagyja nyugodni. Elvégre a kíváncsiság az egyik legbosszantóbb tulajdonság a világon, bár nélküle nem lennének olyan kíváncsi lelkek, akik mindig arra törekednek, hogy jobbak legyenek. *
* Derk nem igen tud sok gondolattal hozzájárulni az öreg gnóm gondolataihoz. Nem csak azért mert nem rendelkezik semmilyen telepatikus képességgel, hanem mert nem is jár annyira az esze, mint a másiknak.
Természetes csodának is lehetne koronázni a meredélyt, ha szebben nézne ki. Derknek amúgy fogalma sincs, hogy hogyan keletkezett, de így belegondolva sosem kérdőjelezte meg. Ez olyan természetesnek tűnik, minthogy kocsmában senki sem kér vizet. *
- Persze!
* Ha összepakoltak átveszi a táskát, nehogy megerőltesse a drága lábait, azokat nem képes lecserélni. *
- Amúgy, hogyan alakult ki a meredély? Milyen mélyre tekintenek vissza a feljegyzések?
* Teszi fel végül a kérdést, ami nem hagyja nyugodni. Elvégre a kíváncsiság az egyik legbosszantóbb tulajdonság a világon, bár nélküle nem lennének olyan kíváncsi lelkek, akik mindig arra törekednek, hogy jobbak legyenek. *
2144. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-03-17 12:36:49
Üzenet elküldve: 2025-03-17 12:36:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 153
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 153
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Az agg gnóm geodéta és az zsenge egészséges emberfi ténykedése//
*Aherber bácsi magába fordulva nekiáll gondolkozni miközben fel-alá járkálásba kezd.*
~Ezek szerint kifelé inkább domború. Persze egy természetes módon létrejött képződménytől miért is várhatnánk el, hogy nekünk kényelmes formában jöjjön létre, de igazán megtehette volna.~
-Ez a felszíni mérés pontosságát nehezíti. Persze nem is volt sose cél a pontos mérés csak egy általános körterület felmérés, a terepviszonyok figyelembevételével. Hmmm.... Buszolás... Mérőkvadrát? Hmmm... Nem szükséges. Nem szükséges. Egyszerű mérőrudak és beintéses módszer. Igen ez lesz az. Csak meg kell határozni egy nulladik pontot. Például a csonthidat! Igen ez így jó lesz. No, fiam elkísérsz a piacra, aztán haza és mára úgy néz ki végeztünk. Ha minden úgy akarja lehet, hogy holnap végzünk is a felmérésekkel.
*Aherber bácsi magába fordulva nekiáll gondolkozni miközben fel-alá járkálásba kezd.*
~Ezek szerint kifelé inkább domború. Persze egy természetes módon létrejött képződménytől miért is várhatnánk el, hogy nekünk kényelmes formában jöjjön létre, de igazán megtehette volna.~
-Ez a felszíni mérés pontosságát nehezíti. Persze nem is volt sose cél a pontos mérés csak egy általános körterület felmérés, a terepviszonyok figyelembevételével. Hmmm.... Buszolás... Mérőkvadrát? Hmmm... Nem szükséges. Nem szükséges. Egyszerű mérőrudak és beintéses módszer. Igen ez lesz az. Csak meg kell határozni egy nulladik pontot. Például a csonthidat! Igen ez így jó lesz. No, fiam elkísérsz a piacra, aztán haza és mára úgy néz ki végeztünk. Ha minden úgy akarja lehet, hogy holnap végzünk is a felmérésekkel.
2143. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-03-14 17:02:57
Üzenet elküldve: 2025-03-14 17:02:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// A mélység visszanéz //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Nemrégóta van a városban, de máris kezd beleszeretni ebbe a koszfészekbe. A kedvenc helye a Lélekvesztő, vagy másik nevén a Lázadók Sírja lett. A mély és sötét szakadék, mely fájdalmas sebként vágja ketté a várost. Sajnálja is, hogy már csak akkor ért ide, amikor a Sárvárosként megbélyegzett városrész már megtisztításra került. Kedvét tudta volna lelni a romlottság eme formájában. Olyan ínyencség ez, mint a büdös sajt. Nem nevezhető étvágygerjesztőnek, mégis egy igazi kulináris csemege. A meredély legalább még megmaradt neki, egy kis kárpótlásként. A mélyről feltörő lelkek szenvedése számára, aki igazán közel áll a szellemvilághoz, kifejezetten vonzó. Néha hosszú órákat ül a szélén, és csak a mélységbe meredve figyeli a szenvedő lelkek hangjait. Megannyi nyomorúságos történet a lázadás időszakából, de mégis a legérdekesebbek a magukat önként a mélybe vetők sirálmai. A halandó élet világi vágyainak elvesztése mily vakmerő döntéseket hozhat a megtört lelkek számára.
A város már korán reggel fel van bolydulva, mint egy méhkas, amit felzavartak. Kíváncsian követi a tömeget a meredélyig, ahol már napok óta folyt valami munka. Az események emlékezetes pillanathoz vezettek. Sok kéz áldozatos munkájának hála egy kis várakozást követően a folyó vize eszeveszett iramban kezd beleömleni a sötét szakadék mélyébe. Mindez olyan robaj közepette történik, mintha az istenek akarnák elnyelni végleg a világot. A folyóban lakozó vízi szellemlények és a mélyben lévő földszellemek most láthatatlan erőként összefeszülnek. Ez olyan intenzív, hogy Zrammi hirtelen megszédül. Kénytelen félrevonulni és leülni egy kicsit. A helyi szellemvilág forrong, amire ő elég érzékenyen tud reagálni. Most már világos számára, hogy mit jelentettek a néhány nappal ezelőtt kivetett kártyák. Akkor még nem értette a Torony lapjának megjelenését, a magyarázatként ráhúzott Akasztott Ember lapja is csak ráerősített erre az egészre. Az üzenet pedig teljesen világos volt. Valami hirtelen véget fog érni, ami teljesen átformálja majd az eddigi mindennapokat. Néhány perc pihenés után jobban lesz a lány, bár a szédülés nem múlik el teljesen. Mégis látnia kell, hogy ennek mi lesz a vége. Körülötte jajveszékelnek a városlakók. Többen hangot adnak annak, hogy a szakadék feneketlen, és el fogja nyelni a folyót. Ez a teória hamar megdőlni látszik, mivel mocskos, haragos habok tűnnek fel sötét mélyből. A vízszint gyorsan emelkedik. Úgy tűnik, mintha az események lassan a végükhöz érnének, pedig most kezdődik az igazán izgalmas rész. A sártól mocskos víz számos érdekességet hoz fel a felszínre. A szemét és törmelék között fénylő arany csillan. A mesés kincsek igéző látványa sok botor lelket csábít el. Mint kiéhezett kutyák, úgy vetik magukat rá az elveszett lelkek. A meredély és a folyó születő mostohagyermeke nem fogadja őket szívesen. Halálsikolyuk beleolvad a dübörgésbe. Ezek a szerencsétlen lelkek csatlakoznak társaikhoz a mélyben. A mélységi nőstényt ez a látvány teljesen felizgatja. Teljesen benedvesedig már csak attól, hogy figyelheti az eseményeket. Oly intenzívek és érzelmekkel vegyesek ezek az impulzusok, amik megrohanják, hogy egész teste beleremeg. Soha nem fogja elfelejteni ezt a napot, az biztos. Sokáig itt fog maradni, végig nézi amíg a szakadék teljesen megtelik vízzel.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Nemrégóta van a városban, de máris kezd beleszeretni ebbe a koszfészekbe. A kedvenc helye a Lélekvesztő, vagy másik nevén a Lázadók Sírja lett. A mély és sötét szakadék, mely fájdalmas sebként vágja ketté a várost. Sajnálja is, hogy már csak akkor ért ide, amikor a Sárvárosként megbélyegzett városrész már megtisztításra került. Kedvét tudta volna lelni a romlottság eme formájában. Olyan ínyencség ez, mint a büdös sajt. Nem nevezhető étvágygerjesztőnek, mégis egy igazi kulináris csemege. A meredély legalább még megmaradt neki, egy kis kárpótlásként. A mélyről feltörő lelkek szenvedése számára, aki igazán közel áll a szellemvilághoz, kifejezetten vonzó. Néha hosszú órákat ül a szélén, és csak a mélységbe meredve figyeli a szenvedő lelkek hangjait. Megannyi nyomorúságos történet a lázadás időszakából, de mégis a legérdekesebbek a magukat önként a mélybe vetők sirálmai. A halandó élet világi vágyainak elvesztése mily vakmerő döntéseket hozhat a megtört lelkek számára.
A város már korán reggel fel van bolydulva, mint egy méhkas, amit felzavartak. Kíváncsian követi a tömeget a meredélyig, ahol már napok óta folyt valami munka. Az események emlékezetes pillanathoz vezettek. Sok kéz áldozatos munkájának hála egy kis várakozást követően a folyó vize eszeveszett iramban kezd beleömleni a sötét szakadék mélyébe. Mindez olyan robaj közepette történik, mintha az istenek akarnák elnyelni végleg a világot. A folyóban lakozó vízi szellemlények és a mélyben lévő földszellemek most láthatatlan erőként összefeszülnek. Ez olyan intenzív, hogy Zrammi hirtelen megszédül. Kénytelen félrevonulni és leülni egy kicsit. A helyi szellemvilág forrong, amire ő elég érzékenyen tud reagálni. Most már világos számára, hogy mit jelentettek a néhány nappal ezelőtt kivetett kártyák. Akkor még nem értette a Torony lapjának megjelenését, a magyarázatként ráhúzott Akasztott Ember lapja is csak ráerősített erre az egészre. Az üzenet pedig teljesen világos volt. Valami hirtelen véget fog érni, ami teljesen átformálja majd az eddigi mindennapokat. Néhány perc pihenés után jobban lesz a lány, bár a szédülés nem múlik el teljesen. Mégis látnia kell, hogy ennek mi lesz a vége. Körülötte jajveszékelnek a városlakók. Többen hangot adnak annak, hogy a szakadék feneketlen, és el fogja nyelni a folyót. Ez a teória hamar megdőlni látszik, mivel mocskos, haragos habok tűnnek fel sötét mélyből. A vízszint gyorsan emelkedik. Úgy tűnik, mintha az események lassan a végükhöz érnének, pedig most kezdődik az igazán izgalmas rész. A sártól mocskos víz számos érdekességet hoz fel a felszínre. A szemét és törmelék között fénylő arany csillan. A mesés kincsek igéző látványa sok botor lelket csábít el. Mint kiéhezett kutyák, úgy vetik magukat rá az elveszett lelkek. A meredély és a folyó születő mostohagyermeke nem fogadja őket szívesen. Halálsikolyuk beleolvad a dübörgésbe. Ezek a szerencsétlen lelkek csatlakoznak társaikhoz a mélyben. A mélységi nőstényt ez a látvány teljesen felizgatja. Teljesen benedvesedig már csak attól, hogy figyelheti az eseményeket. Oly intenzívek és érzelmekkel vegyesek ezek az impulzusok, amik megrohanják, hogy egész teste beleremeg. Soha nem fogja elfelejteni ezt a napot, az biztos. Sokáig itt fog maradni, végig nézi amíg a szakadék teljesen megtelik vízzel.*
2142. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-03-14 10:30:49
Üzenet elküldve: 2025-03-14 10:30:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az agg gnóm geodéta és az zsenge egészséges emberfi ténykedése//
* Ilyen szigorú tekintettre nem számított. Hirtelenjében csak arra képes gondolni, hogy valamit elrontott és most lesz kirúgva, ám erre nem kerül sor, legalábbis most más kérdésekre kell válaszolnia. *
- Egyenes? Szemre nem tűnik annak! Illetve nem éppen volt egyértelmű, csak egy idő után vettem észre, hogy mintha távolabb lennék a másik oldaltól, mint pár méterrel előtte. De ez csak a közepe felé, ahol tágul, a végén, ahol újra egyesülnek, na ott egyértelműen látható a szűkülés!
* Végeztével tesz még egy kíváncsi pillantást az öreg terveire, próbálja nem túl feltűnően ezt megtenni. Majd átnéz a túloldalra. A távolban már lát is néhány kész épületet, bár többnyire még mindig csak az alapok vannak lerakva. Kíváncsi lesz, hogy a köznép is betekintést nyerhet e, mint nézelődő ezekbe a területekbe. Van elég bátorságuk a nemeseknek visszajönni azok után, ami történt! *
* Ilyen szigorú tekintettre nem számított. Hirtelenjében csak arra képes gondolni, hogy valamit elrontott és most lesz kirúgva, ám erre nem kerül sor, legalábbis most más kérdésekre kell válaszolnia. *
- Egyenes? Szemre nem tűnik annak! Illetve nem éppen volt egyértelmű, csak egy idő után vettem észre, hogy mintha távolabb lennék a másik oldaltól, mint pár méterrel előtte. De ez csak a közepe felé, ahol tágul, a végén, ahol újra egyesülnek, na ott egyértelműen látható a szűkülés!
* Végeztével tesz még egy kíváncsi pillantást az öreg terveire, próbálja nem túl feltűnően ezt megtenni. Majd átnéz a túloldalra. A távolban már lát is néhány kész épületet, bár többnyire még mindig csak az alapok vannak lerakva. Kíváncsi lesz, hogy a köznép is betekintést nyerhet e, mint nézelődő ezekbe a területekbe. Van elég bátorságuk a nemeseknek visszajönni azok után, ami történt! *
2141. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-03-13 18:35:06
Üzenet elküldve: 2025-03-13 18:35:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 153
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 153
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Az agg gnóm geodéta és az zsenge egészséges emberfi ténykedése//
-Kilencvenhét és fél.
*Motyogja maga elé. A talaj kapcsán egy viszonylag pontos leírást kap. Jó lenne saját szemmel is látni, de mire ő a rossz lábával megjárná ezt a távot le is menne a nap.*
-Jól van fiam! Jól van!
*Azzal már neki is áll a tervezgetésnek. Pontos méretarányos térképet akar kiadni a kezéből. Ennek megfelelően van mivel elbíbelődnie. Az elhangzott információkat is lejegyzi magának.*
~Nem lesz majd akkor gond a talajmunkákkal. A kitermelt földet pedig lehet behajítani a meredélybe. Ahhoz, hogy a vizet a folyóból kimerjük a csatorna vastagságának...~
*Szép lassan alakul a terv. Majd érkezik is a legény az újabb eredményekkel amik megint csak le lesznek jegyezve.*
-Hetvenkilenc. Igen.
*A fák említésére összébb húzza a szemöldökét. Azokkal lesz majd munka. A zsinórt elveszi, de még nem teszi el. A meredély nyomvonalának leírása kapcsán megint csak összébb húzza a szemöldökét.*
-És mennyire mondanád egyenesnek? Illetve, azt pontot amitől visszaszűkül, az mennyire egyértelmű? Szemmel pontosan meghatározható vagy csak észrevetted, hogy egy idő után mintha már befelé haladnál?
-Kilencvenhét és fél.
*Motyogja maga elé. A talaj kapcsán egy viszonylag pontos leírást kap. Jó lenne saját szemmel is látni, de mire ő a rossz lábával megjárná ezt a távot le is menne a nap.*
-Jól van fiam! Jól van!
*Azzal már neki is áll a tervezgetésnek. Pontos méretarányos térképet akar kiadni a kezéből. Ennek megfelelően van mivel elbíbelődnie. Az elhangzott információkat is lejegyzi magának.*
~Nem lesz majd akkor gond a talajmunkákkal. A kitermelt földet pedig lehet behajítani a meredélybe. Ahhoz, hogy a vizet a folyóból kimerjük a csatorna vastagságának...~
*Szép lassan alakul a terv. Majd érkezik is a legény az újabb eredményekkel amik megint csak le lesznek jegyezve.*
-Hetvenkilenc. Igen.
*A fák említésére összébb húzza a szemöldökét. Azokkal lesz majd munka. A zsinórt elveszi, de még nem teszi el. A meredély nyomvonalának leírása kapcsán megint csak összébb húzza a szemöldökét.*
-És mennyire mondanád egyenesnek? Illetve, azt pontot amitől visszaszűkül, az mennyire egyértelmű? Szemmel pontosan meghatározható vagy csak észrevetted, hogy egy idő után mintha már befelé haladnál?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2155-2174